2010. július 1., csütörtök

NAGY PÁL : A megsértett méltóság

A megsértett méltóság


Cigány emberek számára a hajuk személyiségük integritásának féltett része. A haj csonkulása, ha nem az egyén közösségi normáknak megfelelő elhatározásából ered (pl. gyász esetén), megalázó és szégyenletes. A cigány közösségek kultúrájában ismereteink szerint nem jellemző, s történetileg sem dokumentálható, hogy a haj elvesztése az erő elvesztésével lenne azonos, az érzelmi attitűd mégis ezzel – a más kultúrákban gyakorta megfigyelhető – párhuzammal jellemezhető leginkább. Különösképpen fájdalmas a cigányok számára hogyha hajukat gázsók vágják le. Egy érdekes 20. századi esettel jól illusztrálható ez a probléma.
A Somogyvármegye című napilap 1947. szeptember 26 - án arról számolt be a Miért lettünk 100 cigánnyal kevesebben c. tudósításban, hogy Kaposfüredről és Somogyaszalóról egy közel 100 fős kumpániát kísértek be a kaposvári rendőrkapitányságra, csendben, konfliktus nélkül.* Mivel a cigányok tetvesek voltak, le akarták vágni a hajukat, ez azonban már nem ment olyan egyszerűen. Férfiak, nők és gyermekek kézzel - lábbal tiltakoztak, s rendkívüli megrázkódtatás volt számukra, amikor végül erőszakkal vágták le a hajukat.* A rövid beszámoló írója mulatságos hangnemben kommentálta a történteket, azt érzékeltetve, hogy milyen megmosolyogtató, bárgyú lelkek a cigányok. Bizonyára az olvasók is jót nevettek a tetveiktől megszabadított, sivalkodó, kapálózó cigányokon.
A somogyi történet jó példa a gázsók cigányokkal szembeni értetlenségére, s arra is, hogy milyen nehéz a cigányokról fennmaradt források értelmezése. A szóban forgó híradás elsősorban a hajlevágás elleni tiltakozás miatt keltette fel a figyelmemet, de sokkal többet árul el a gázsók cigányokkal szembeni viselkedéséről és mentalitásáról. Közlik ugyan a hajlevágás és a cigányok ellenállásának tényét, s ez is jóval több a semminél, ám a szembeszegülés okáról egy szót sem szólnak, sőt eszükbe sem jut, hogy a cigányok viselkedése mögött különleges gondolkodást és szokásokat keressenek. A történetkutató számára pedig nyilvánvaló, hogy lennie kellett ilyennek. De mi az ? A cigányok a csonkítást sérelmezték, vagy inkább azt, hogy az ő szemükben tisztátalannak számító gázsók hozzájuk érnek, s nyilvánosan megalázzák őket, esetleg mindkettőnek szerepe volt ?
Az etnográfiai megfigyelések arra engednek következtetni, hogy – túl a méltóság és büszkeség megsértésén – a cigányok számára a gázsók általi hajlevágás rontásként, ártó varázslatként értelmeződött, amellyel elrabolják a lelküket.** Hasonló okból utasítja el némelyik cigány közösség a fényképezést.***
A hajlevágás elleni tiltakozás értelmezésének másik aspektusát kínálja az etnográfus és antropológus kutatóknak az a tapasztalata, hogy a cigányok képzeteiben a nők hajához a termékenység társul. Az asszonyoknak azért kell kendővel eltakarniuk a hajukat, mert szégyenletes lenne intimitásuk nyilvános feltárása. Ha az asszonyok és a lányok hajához a gázsók hozzáérnek, megbecstelenítik őket. Hajuk levágása pedig termékenységük elvesztését jelenti, ami cigány emberek számára az egyik legnagyobb szerencsétlenség.
NAGY PÁL

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése