A roma nők helyzete az Európai Unióban Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről

A roma nők helyzete az Európai Unióban
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről

Az Európai Parlament,
– tekintettel arra, hogy az Unió és intézményei számos alkalommal juttatták kifejezésre aggodalmukat, illetve hívták fel a figyelmet a romák helyzetére általában és különösen a roma nők helyzetére az alábbi dokumentumok és tevékenységek útján:
- az Európai Parlament 2005. április 28-i állásfoglalása az Európai Unióban élő romák helyzetéről,
- a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának „A korlátok áttörése: a roma nők és a közegészségügyi ellátáshoz való hozzáférés” című jelentése,
- a Bizottság által a kibővített Európai Unióban élő romák helyzetéről készített fontos és megdöbbentő jelentés , és ezen belül az európai romák helyzetének különösen a nemek szempontjából történő ismertetése,
- a Bizottság által támogatott tevékenységek, mint a spanyolországi börtönökben fogva tartott roma nőkről a Daphne program keretében készített tanulmány,
– tekintettel arra, hogy az alábbi dokumentumokban az Európa Tanács számos testülete is elégedetlenségének adott hangot az európai romák és roma nők helyzete kapcsán, és sürgette a politikai irányvonalak meghatározóit és a jogalkotó szerveket, hogy foglalkozzanak a romák, köztük a roma nők elfogadhatatlan helyzetével:
- az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az európai cigányokról szóló 1203(1993) ajánlása, amely többek között a roma nők oktatásának fontosságát is megemlíti,
- az Európa Tanács fajgyűlölet és intolerancia elleni európai bizottságának 3. számú (1998), általános politikát illető, „A romák/cigányok elleni fajgyűlölet és intolerancia leküzdéséről” szóló ajánlása, amely hangsúlyozza a roma nők által elszenvedett kettős hátrányos megkülönböztetést,
- az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Alvaro Gil-Robles úr által a közelmúltban a romák, szintik és utazók emberi jogi helyzetéről közzétett jelentés (2006),
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2005)0081),
– tekintettel az EBESZ-nek az EBESZ-területen élő romák és szintik helyzetének javítását célzó cselekvési tervére , amely hangsúlyozza azon elv fontosságát, hogy a roma nők érdekeit minden téren teljes mértékben figyelembe kell venni, és biztosítani kell a roma nők részvételét az élet valamennyi területén, továbbá a romák egymással történő együttműködésének elvét,
– tekintettel a nők jogairól szóló pekingi nyilatkozatra , amelynek 32. cikke előírja, hogy az államoknak „fokozniuk kell az annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy minden, a felemelkedésében és előrehaladásában többszörös akadállyal küzdő lány és asszony egyenlő módon élhessen alapvető szabadságával és emberi jogaival”,
– tekintettel az ENSZ hátrányos faji megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottságának a romák elleni hátrányos megkülönböztetésről szóló XXVII. általános ajánlására (2000),
– tekintettel az Európai Roma Jogi Központ (ERRC) és partnerszervezetei által a tagállamokra, csatlakozó és tagjelölt államokra vonatkozóan összeállított és az ENSZ a nők elleni hátrányos megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottsága (UN CEDAW) elé terjesztett dokumentációs anyagra, valamint tekintettel az említett bizottság (UN CEDAW) által a roma nők helyzetét illetően tett ajánlásokra és arra, hogy az európai roma nők előtt álló sokrétű problémák megoldása érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni,
– tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0148/2006),
A. mivel az Európai Unióban kiemelt fontossággal bír az emberi jogok védelme, és mivel jelenleg a roma nők a tagállamok, a csatlakozó és a tagjelölt államok legfenyegetettebb csoportjai és egyénei közé tartoznak,
B. mivel vannak arra vonatkozó utalások, hogy a patriarchális hagyományok eredményeképpen sok nő – beleértve a roma nőket és lányokat is – nem élvezi választási szabadságának teljes tiszteletben tartását életük legalapvetőbb döntései kapcsán, és így akadályoztatva vannak alapvető emberi jogaik gyakorlásában,
C. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói tekintélyes mennyiségű jogszabályt hoztak, és számos politikát kidolgoztak a kettős hátrány, a faji és nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés és ezek összetett hatása leküzdésére,
D. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói még nem tudták sikeresen biztosítani a roma nők teljes körű és hatékony egyenjogúságát, és egyenlő, méltóságukat tiszteletben tartó bevonásukat Európa társadalmaiba,
E. mivel a roma nők szélsőséges hátrányos megkülönböztetés, többek között a cigányellenességként ismert, széles körben elterjedt sztereotípia által motivált többszörös vagy összetett diszkrimináció áldozatai,
F. mivel a roma nők várható élettartama bizonyos földrajzi területeken, a felmérések alapján rövidebb más nőkénél,
G. mivel nagyszámú dokumentum tanúsítja, hogy a roma nők különösképpen ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból, és gyakran csak abszolút sürgősségi ügyekben vagy szülés esetén részesülnek belőlük,
H. mivel az elmúlt évek során a roma nők az emberi jogokkal való szélsőséges visszaélések és különösen személyük épségének megsértése, többek között kényszersterilizálás áldozatául estek; mivel egyes tagállamok ugyan jóvátételt adtak az ilyen visszaélésekért, más tagállamok még adósak ezzel,
I. mivel a roma és nem roma nők iskolázottsági foka közötti különbség gyakran elfogadhatatlanul nagy ; mivel sok roma lány nem fejezi be az általános iskolát ,
J. mivel az iskolákban előforduló faji alapú elkülönítés és a tanárok, illetve az iskolavezetőség előítéletes magatartása közrejátszik abban, hogy a roma szülőknek alacsony elvárásaik vannak különösen leányaikkal szemben,
K. mivel a felnőtt korú roma nők körében a munkanélküliség aránya sok helyen jelentősen meghaladja a felnőtt női lakosság többi részénél tapasztalt arányt,
L. mivel Európa-szerte a roma nők jelentős részének lakáskörülményei ártalmasak az egészségre, és mivel sok helyen a roma nőket folyamatosan fenyegeti a kilakoltatás veszélye,
M. mivel a roma nők Európában gyakran az emberkereskedelem áldozatai közé tartoznak,
N. mivel a közelmúltban került az Emberi Jogok Európai Bírósága elé a nagy számú személy, köztük roma asszonyok és lányok meglehetős kegyetlenséggel elkövetett állítólagos bántalmazása miatt az UNMIK (az ENSZ ideiglenes koszovói közigazgatása) ellen indított kereset ,
1. örömmel fogadja az EU Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének létrehozására irányuló javaslatot, és sürgeti az Intézetet, hogy összpontosítson intenzíven a többszörös diszkriminációt elszenvedő nőkre, beleértve a roma nőkre;
2. felszólítja az egész Unió közigazgatási hatóságait, hogy haladéktalanul vizsgáltassák ki a roma nők ellen állítólag elkövetett szélsőséges emberi jogsértéseket, hogy mielőbb büntessék meg az elkövetőket és szolgáljanak megfelelő elégtétellel az áldozatoknak; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy legfontosabb prioritásaik között kezeljék a nők jobb reproduktív és nemi egészségvédelmét szolgáló intézkedéseket, a kényszersterilizálás megelőzését és betiltását, valamint a családtervezés, a korai házasságokat felváltó lehetőségek és a szexuális felvilágosítás ösztönzését, hogy megelőző intézkedésekkel vessenek véget a szülészeti faji alapú elkülönítésnek, hogy biztosítsák a belföldi agresszió roma áldozatainak megsegítését célzó programok kifejlesztését, hogy tanúsítsanak különös éberséget a roma nőket érintő emberkereskedelemre való tekintettel; és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az említett problémák orvoslása céljából kormányok és civil szervezetek által indított kezdeményezéseket, biztosítva egyúttal az áldozatok alapvető emberi jogait;
3. sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül minden politika végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy e folyamatok előkészítésébe, megtervezésébe, és végrehajtásába a roma nőket bevonják;
4. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el a nyílt koordinációs módszer keretében minimum standardokat annak érdekében, hogy a nőknek és lányoknak egyenlő feltételekkel legyen esélyük a minőségi oktatáshoz, tegyenek intézkedéseket, többek között fogadjanak el az iskolai elkülönítést megszüntető, pozitív törvényeket és készítsenek konkrét terveket a roma gyerekek színvonalon aluli, elkülönített oktatásának megszüntetésére;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy a roma gyerekeket megtanítsák írni és olvasni, és ennek e gyermekeket tanító iskolák prioritásának kell lennie;
6. sürgeti a tagállamokat, hogy a megfelelő lakhatáshoz való jogról szóló nemzeti törvények elfogadásával javítsanak a romák lakhatási körülményein, orvosolva az erőszakos kilakoltatás elleni egyéni belföldi jogi védelem hiányát, az érintett közösségekkel folyatott konzultáció során a jelentős roma lakosságú negyedekben az élet- és lakhatási körülmények javításának finanszírozását célzó, átfogó tervek elfogadásával és a helyi hatóságok arra utasításával, hogy haladéktalanul gondoskodjanak a megfelelő ivóvízről, elektromosságról, szemétszállításról, tömegközlekedésről és utakról;
7. sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vegyes társadalmi lakhatást;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy a vándorló romák részére alakítsanak ki olyan területeket, amelyek megfelelő kényelmi és higiéniás feltételek igénybevételét teszik lehetővé számukra;
9. kéri különösen a jelenleg a koszovói Mitrovica régió ólommal erősen szennyezett területén lévő menekült roma nők biztonságosabb lakóhelyre történő áthelyezését; felhívja a figyelmet a francia KFOR csapatok átmeneti, újonnan felújított osterodei táborára, amely átmeneti megoldást biztosít; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő pénzügyi forrást a származási helyre történő visszatelepítésre; hangsúlyozza, hogy a stabilitási és társulási folyamat folytatásával párhuzamosan erősíteni kell az emberi jogok helyzetét;
10. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi roma nő alapvető, sürgősségi és megelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, dolgozzanak ki és hajtsanak végre politikákat annak garantálása érdekében, hogy a legkizártabb közösségek is teljes mértékben részesülhetnek az egészségügyi szolgáltatásokból, továbbá gondoskodjanak arról, hogy az egészségügyben dolgozók előítélet ellenes képzésben részesülnek;
11. sürgeti a kormányokat, hogy az egyenlő bánásmód és az egyenlő esélyek képezzék szerves részét a foglalkoztatási és társadalmi beilleszkedési politikáknak, oldják meg a roma nők magas munkanélküliségi arányának kérdését, és különösen a munkaerő-felvételi eljárások során tapasztalt közvetlen hátrányos megkülönböztetés jelentette komoly akadályokat számolják fel;
12. sürgeti a „pozitív kötelesség” fogalmának elfogadását, amely értelmében törvény kötelezné az állami és civil intézményeket annak biztosítására, hogy a roma nők a helyi lakosságban való jelenlétükkel arányosan legyenek képviselve;
13. sürgeti a kormányokat, hogy vizsgálják meg a roma nők önálló vállalkozói tevékenységének akadályait, és dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek lehetővé teszik a roma női vállalkozók és saját-foglalkoztatású személyek elérhető, gyors és nem költséges bejegyzését, továbbá a roma női vállalkozások finanszírozása céljából teremtsék meg az elérhető hitelekhez jutás –ideértve a mikrohiteleket is – hatékony útját; valamint sürgeti a Bizottságot, hogy releváns finanszírozási mechanizmusok révén támogassa ezeket a tevékenységeket;
14. ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság ösztönözzék a különösen a roma nőket célzó társadalmi vállalkozásmodelleket;
15. felszólítja a Bizottságot és a Parlamentet, hogy a pénzügyi alapok tekintetében horizontális célként kezeljék a roma nők felemelkedésének elősegítését, egyénileg és szervezetek keretében egyaránt, az oktatásban, foglalkoztatásban, vezetésben és politikai életben való részvételük érdekében;
16. sürgeti a Bizottságot, hogy számos releváns pénzügyi mechanizmusa segítségével támogassa a különösen a roma nőket célzó tevékenységeket, és vizsgálja felül a támogatások odaítélésére vonatkozó szabályokat, annak biztosítása érdekében, hogy a roma nők bevonására külön előírást tartalmazzanak; továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi intézményi szinten egyaránt hasonló gyakorlatot kövessenek;
17. ajánlja, hogy a Bizottság indítson keresetet és szabjon ki elrettentő bírságokat minden olyan tagállamra, amelyik a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket még nem ültette át nemzeti jogába és/vagy nem alkalmazta a gyakorlatban teljes mértékben a roma nőkre való tekintettel is, valamint felügyelje az Európai Közösségek Bíróságának a nem megfelelő teljesítés miatt hozott ítéleteinek végrehajtását;
18. sürgeti az EU intézményeit, hogy az Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség értékelése során tekintse kulcsfontosságú kritériumnak a roma nők helyzetét a tagjelölt országokban, beleértve a roma nők helyzetét azokban a tagjelölt országokban is, amelyekhez hagyományosan nem kapcsolódnak roma kérdések;
19. ajánlja, hogy a roma nőknek a gyakorlatban teljes egyenjogúságot biztosító politikák kidolgozása és végrehajtása érdekében a tagállamok teljes mértékben használják ki az olyan eljárási lehetőségeket, mint például a nyílt koordinációs módszer;
20. sürgeti az uniós intézményeket, hogy vállaljanak vezető szerepet a kormányoknak a roma férfiak és nők helyzetére vonatkozó, nemek és etnikai hovatartozás szerinti felbontásban történő adatgyűjtésre ösztönzésében, az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy és más területeken elért fejlődést felmérése érdekében; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak arra kellene ösztönöznie a kormányokat, hogy hívják fel az államigazgatás és a közvélemény figyelmét a tényre, hogy etnikai jellegű adatgyűjtést az egyénenkénti azonosítás veszélye nélkül is lehet végezni, továbbá arra kellene bátorítania a kormányokat, hogy minden létező, biztonságos és innovatív módszert vegyenek igénybe;
21. felhívja a figyelmet arra, hogy a horizontális megközelítés eredményeképpen minden évben lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unióban élő roma nők éves fórumának megszervezését támogassák;
22. sürgeti a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontját, hogy kezdeményezzen tanulmánysorozatot a média szerepéről a cigányellenesség elterjedésében és különösen a roma nőkről kialakult káros sztereotípiák terjesztésében;
23. sürgősen kéri, hogy az EU intézményei és/vagy a tagállamok által felvállalt olyan programok és projektek elkészítésekor, amelyek hatással lehetnek a roma nőkre, konzultáljanak velük, valamint kéri, hogy hozzanak pozitív intézkedéseket érdekükben;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK
Nappali tagozat
Public Relations szakirány
A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN
Készítette:
Budapest, 2007. Ludányi-Cene Anett
3
Tartalomjegyzék
Táblázatok jegyzéke............................................................................................................ 5
Bevezetés ............................................................................................................................. 7
I. A romák helyzete Magyarországon
I/1. Farkhonamno kultur- Különleges kultúra....................................................................... 8
I/2. A kisebbségek és az előítéletek ...................................................................................... 9
I/3. A roma kisebbség és az előítéletek ................................................................................. 10
I/4. A romák szociális helyzete ............................................................................................. 11
I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás....................................................................... 16
I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik ..................... 19
II. A média gépezete
II/1. A médiáról általában...................................................................................................... 24
II/2. A média története röviden ............................................................................................. 25
II/3. A média társadalmi funkciói, média-modellek ............................................................. 26
II/4. A média befolyásoló szerepe, a manipuláció ................................................................ 29
II/5. A mai média vizuális gyorsbüfé? .................................................................................. 31
II/6. A médiumok befolyása az egyes szerepekre ................................................................. 33
II/7. Az egyes médiumok tulajdonságai................................................................................ 34
II/7.1. A sajtó......................................................................................................................... 35
II/7.2. A televíziózás és rádiózás ........................................................................................... 36
II/7.3. Az Internet .................................................................................................................. 39
III.A romák helyzete a médiában
III/1. A romák médiaábrázolása ............................................................................................ 40
III/2. A romák helyzete a sajtóban ........................................................................................ 45
III/2.1. A „jó példák” ............................................................................................................ 48
III/3. A romák helyzete a televízióban és rádióban............................................................... 50
III/4. A romák helyzete az Interneten.................................................................................... 56
III/5. A romák médiafogyasztása .......................................................................................... 57
4
IV. Mélyinterjú a romák helyzetéről ................................................................................. 59
Összefoglalás ....................................................................................................................... 67
Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 68
Táblázatok........................................................................................................................... 70
5
Táblázatok jegyzéke
1.1. számú táblázat: Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893, 1971, 1993, 2003 10
1.2. számú táblázat: A cigányok létszáma megyénként és százalékarányokban 11
1.3/a. számú táblázat: A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya 11
1.3/b. számú táblázat: A cigányok létszáma az egyes régiókban (fő) 11
1.4. számú táblázat: A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása 11
1.5. számú táblázat: A cigány lakosság vízzel való ellátottságának megoszlása 11
1.6/a. számú táblázat: A cigány háztartások által lakott házak alapozásának és falazatának
megoszlása 11
1.6/b. számú táblázat: A romák által lakott épületek jellege 12
1.6/c. számú táblázat: A háza falazata (százalékos megoszlás) 2003 12
1.7. számú táblázat:A cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása 12
1.8. számú táblázat: A cigányok és nem cigányok iskolázottsága és foglalkoztatottsága 14
1.9. számú táblázat: A romák foglalkoztatottsága 2003-ban régiónként 15
1.10. számú táblázat: Nem dolgozó férfiak utolsó munkahelyre járásának módja az
állásvesztés évében 15
1.11. számú táblázat: Férfiak és nők foglalkoztatottsága 16
2.1. számú táblázat: Az egyes médiafajták jellemzői 32
2.2. számú táblázat: A magyar lappiac fontosabb tulajdonosai és lapjaik 34
2.3/a. számú táblázat: Televíziózással eltöltött napi idő átlaga országonként 35
2.3/b. számú táblázat: Egy főre jutó tévé nézési idő 35
2.4. számú táblázat: Csatornatípusok közönségarány adatai 35
3.1. számú táblázat: A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének tételezett
véleménye 42
3.2. számú táblázat: A nemzeti és roma kisebbséggel foglalkozó cikkek száma 44
3.3. számú táblázat: Konfliktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint a
kisebbségről szóló cikkek arányában 45
3.4. számú táblázat: A konfliktusok tartalma a romákról szóló cikkekben 46
6
3.5. számú táblázat: Az MNEKK által támogatásban részülő roma lapok tulajdonságai és a
támogatás összege (2007) 46
3.6. számú táblázat: Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint 53
3.7. számú táblázat: Legyen-e szó cigányokról? Demográfiai jellemzők szerint 54
3.8. számú táblázat: Az egyes televízió csatornák nézettsége a roma közönség körében 55
3.9. számú táblázat: Kedvelt tévéműsor- típusok a romák körében 55
3.10.számú táblázat: Rádióhallgatási szokások demográfiai jellemzők szerint 56
3.11. számú táblázat: Újságfogyasztás 56
7
Bevezetés
Témaválasztásom alapjául az a házi feladat szolgált, melyet még másodévesként készítettem
az Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód című tantárgyból a romák helyzetéről. Akkor
döbbentem rá arra, hogy valójában mennyire érdekes és izgalmas kultúrával rendelkezik a
cigányság, és sajnos mennyire elutasítóan vélekednek az emberek erről a kisebbségről.
Megpróbáltam megtalálni azt a nagyon befolyásos tényezőt, amely az előítéletek
kialakulásában nagy szerepet játszik viszont ha megfelelően használjuk, segíthet azok
csökkentésében. Így jutottam el oda, hogy választott témám a romák helyzete a médiában lett,
hiszen a mai világban rengeteg időt töltünk a különféle médiumok fogyasztásával, így
ténylegesen befolyásolja véleményünket.
Munkámat egy széles körű kutatással kezdtem, melyben a kiválasztott speciális szakirodalom
segítségével próbáltan megismerni e kisebbség kultúráját, szociális és jogi viszonyait, amit a
dolgozatom első fejezete tartalmaz. Úgy gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy
megértsük, mik is azok a súrlódási pontok és kulturális különbségek, melyek az előítéletek és
az elutasítás kifejlődéséhez vezethetnek. A második fejezetben a média felépítését, rendszerét
és hatásait vizsgáltam, hiszen ez is alapvető fontosságú ahhoz, hogy végül tiszta képet
kapjunk arról, hogy miért alakulnak ki diszkriminatív szituációk a médiában, és miért nem
kap elég teret a roma kisebbség ezen iparágban.
Az harmadik fejezetben megpróbálok objektív képet festeni a romák helyzetéről a különböző
médiumokban, s megfogalmazom azt a problémát, mely során számos kérdés felvetődik és
vegetál hosszú ideje megválaszolatlanul. Például, hogy valós, vagy nem valós képet kapunk-e
a média közvetítésével arról, hogy milyen is ez a kisebbség, ténylegesen meg vannak-e a
romáknak az esélyeik arra, hogy egyéniségekként jelenjenek meg a médiában, vagy csupán
egy általános lepel alá bújtatva jeleníti meg őket a többség,- vagyis mi.
A negyedik fejezet, pedig egy szociális munkással készített mélyinterjút tartalmaz, amelyből
kiderül, hogy az elméleten túl milyen is a romakép, milyen a romák helyzete a gyakorlatban
egy olyan szakember szemével, aki minden nap e kisebbség tagjainak segít, hogy minél
sikeresebben és könnyebben oldják meg a problémáikat.
8
I. A romák helyzete Magyarországon
I/1.Farkhonamno kultur- Különleges kultúra
Úgy gondolom, hogy dolgozatom elején szükséges közölni ezt a kulturális bevezetőt is, hogy
mélyebben bele tudjunk érezni abba az igazán érdekes világba, mellyel a roma kisebbség
rendelkezik. Ez az a kultúra, amelyből kiindul minden. Mivel mindannyian ugyanolyan
emberek vagyunk, mindenkinek ugyanazok szükségesek az életben maradáshoz- étel, víz,
levegő, stb.- nem látom más indokát, hogy megkülönböztessük magunkat a többségtől, vagy
kisebbségtől. Azért pedig, mert valaki másban és máshogyan hisz , nem gondolnám, hogy
okot ad arra, hogy elítéljük, csak meg kell ismernünk és máris könnyebb lesz együtt élni:
A romáknál a lányok már 12 éves korukban felnőttnek számítanak, és nagyon sokszor már
több gyermeket szültek is. Aztán pedig együtt lakik anyu, apu, nagyszülők, dédszülők, a fiatal
pár, s persze pár év után 3-4 vagy még több kisgyermek. Ne hatalmas családi házakat
képzeljünk, ahol mindenkinek van külön szobája, hanem legtöbbször egy helyiségből álló
apró bódékat, lakásokat, házikókat. És az otthon mégis mindannyiuk számára kedves.
Hagyományaikat hűen őrzik, az ünnepeket hangos vigadalommal ünneplik meg. S, hogy
miből van rá pénzük? „Mindig összegyűlik valahogyan.” Pedig az iskolába járás, a rendszeres
munka sokuknál nem jelent többet, minthogy elvégzik a nyolc osztályt, s elszegődnek
segédmunkásnak. Mégis csodálatos dolgok születnek. Szokták mondani: „benne van a
vérükben”. Gondoljunk csak a cigányzenére, amely mindannyiunk számára egyet jelent a
felhőtlen mulatozással, vagy ha kicsit utánanézünk találhatunk verseket, meséket, melyek
szintén roma alkotók tollaiból származnak. Tény, hogy az életfelfogásuk a kultúrából
eredendően egészen más, hiszen inkább a mának élnek, mint a holnapnak, és hamarabb
belevágnak olyan dolgokba, amiken mi még napokig gondolkoznánk. Hihetetlen érzékkel
tudnak üzletelni, és nagyon jó rábeszélő készségük van. Ezeket a dolgokat pedig csak akkor
tudjuk megismerni, ha nem elkülönülve, hanem velük együtt éljük meg a mindennapokat.
Hiszen nem kell félni attól, hogy valaki mást érez és gondol, csak meg kell tanulnunk
odafigyelni arra is, hogy miért teszi ezt. S lehet, hogy valami olyan különleges dologra
bukkanunk, amit eddig, csukott szemmel nem is sejtettünk volna.
9
I/2. A kisebbségek és az előítéletek
Ha valamely dolgot- csoportot, folyamatot, egyént- nem ismerünk, hajlamosak vagyunk olyan
jellemzőket tulajdonítani neki, amely nem biztos, hogy a valóságban is úgy van. Az előítélet
nagyon sok gondot okoz az ember életében, hiszen megtagadja tőle az esélyt arra, hogy
valami újat, valami izgalmasat tapasztaljon meg. Eredendően úgy lettünk megalkotva, hogy
előnyben részesítsük mindazt, amit a sajátunknak érzünk: a családot, az értékeinket, a
fajtánkat. A társadalmi identitásunk kialakításának egyik alapvető eleme az, hogy
megkülönböztessük a saját csoportot a külső csoportoktól, és ez a jelenség felelős az
előítéletes gondolkodásért is. De az érem másik oldala az, hogy ez a rangsorolás oda vezethet,
hogy az egyén eleve elutasítja mindazt a számos különleges dolgot, amelyet még nem ismer,
nem birtokolhat. És itt a birtokláson van a hangsúly, hiszen már az őskorban kifejlődött
bennünk az ösztön, mely szerint egy dolog csak akkor jó, ha azt a magunkévá tudjuk tenni,
csak akkor izgalmas, ha nem értük még el, de egyszer a sajátunk lesz. Ha viszont valamiről
világosan látszik, hogy olyannyira eltér a céljainktól, mint például a két kultúra- romák és
nem romák kultúrája- hogy azt csak nagy befektetések árán tudjuk megismerni, már az esélyét
is elvetjük annak, hogy ezt megtegyük.
Az előítélet lehet pozitív, vagy negatív. De sajnos elmondhatjuk azt, hogy a kisebbségekkel
szemben a negatív előítéletek az általánosak. A negatív előítélet pedig nem más, mint " egy
ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben- olyan attitűd, amely téves
vagy nem teljes információkból származó állításokon alapul". (Aronson, 2001: p.303) Az
előítéletekkel szorosan összefüggő fogalom a sztereotipizálás, amely azt a folyamatot jelenti,
amikor az egyén bizonyos jellemvonásokat általánosságban kivetít egy egész csoportra,
figyelmen kívül hagyva az egyedi tulajdonságok szerepét. Tehát a sztereotipizálás annyit
jelent, "hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk
attól függetlenül, hogy a valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól."
(Aronson, 2001: p.304.) A sztereotipizálás nem jelent szükségszerűen egy rosszindulatú
magatartást a sztereotipizáló részéről, csupán a tudatunk leegyszerűsíti a körülöttünk lévő
világot, így könnyítve meg feladatát. Például ha a diplomásokkal kapcsolatos sztereotípiákra
gondolunk, akkor általában felvetődik, hogy akinek diplomája van az okosabb, szerencsésebb,
stb. Ezt pedig egyáltalán nem nevezhetjük rosszindulatú sztereotipizálásnak. Bár ha a
romákkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, akkor sajnos be kell látnunk, hogy a pozitív
gondolkodás nem általános.
10
I/3. A roma kisebbség és az előítéletek
A romákkal szemben történő negatív attitűdök nem pusztán az etnikai hovatartozásukat
tekintve alakultak ki, hanem egy sokkal bonyolultabb összefüggő rendszert alkotnak. Az
alapvető különbség természetesen etnikai eredetű, de a tény az, hogy a mai magyarországi
romák a társadalmi rétegződést figyelembe véve a legalsó rétegbe tartoznak. Így a velük
szemben történő gondolkodásmódba beletartozik az is, hogy aki ebbe a csoportba tartozik az
már egyértelműen szegény, munkanélküli és bűnöző. Így amikor a romákkal kapcsolatos
elutasításra gondolunk, bele kell értenünk azt a fajta előítéletet is, amelyet az előbb felvázolt
csoportokkal szemben tanúsít a közvélemény.
A világ országaiban együtt élő cigányok és nem-cigányok között számos különbség
felfedezhető mind kulturálisan, mind pedig a szociális viselkedésüket tekintve. A romák
között fennálló társadalmi kohézió egészen más természetű, mint az egyéb társadalmi
egységek között fennálló összetartó erő. A magyar roma kisebbséghez tartozók és a roma
kisebbséghez nem tartozók csoportját két külön, egymástól élesen elhatárolható halmazként
definiálhatjuk, de a közös a kettőben az, hogy egyazon országban, Magyarországon élnek, és
mindkettő életképes-függetlenül attól, hogy létszámát tekintve az egyik hatalmas, a másik
pedig egészen parányi méretű. A nem-cigány embereknek van saját területük, gazdaságuk,
hivatalaik, történelmük, törvényeik, intézményrendszerük. A romáknak mindez nem teljes
mértékben adott, így két fajta érték-és normarendszer, két fajta életszemlélet és életvitel él
egymás mellett. (Géczi, 2002)
E két dolog között tehát egy óriási szakadék van, amit áthidalhatunk azzal, hogy megismerjük
a másik csoport szokásait, kultúráját és életszemléletét. Kezelni kell a társadalom békéjét
veszélyeztető nyílt konfliktusokat és egy olyan rendszert kell felépíteni, melyben a
kisebbségek is úgy érezhetik, hogy az nekik is szól, tehát magukénak tudhatják mindazokat az
értékeket, mindazokat az eredményeket, melyeket a nem cigány csoport tagjaival, vagyis a
többséggel elérnek. Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a kisebbségeknek - legyen szó a
romákról, zsidókról, vagy bármely más kisebbségről- szembe kell nézniük azzal a hatalmas
akadállyal, amelyet az előítéletek és a téves feltevések alapoznak meg, amely nem más, mint a
velük szemben történő elutasítás.
11
I/4. A romák szociális helyzete
Mielőtt a Magyarországon élő roma kisebbség szociális helyzetét bővebben kifejteném
először szeretném tisztázni magát a fogalmat. Mit is jelentenek ezek a szavak, „roma”,
„cigány”, a mai társadalmunkban? A cigány népesség helyzetéről készült felmérésekben
azokat az embereket szokták a roma kisebbséghez sorolni, akiket a környezetük annak tart.
Ennek fő oka az, hogy a romák sok esetben nincsenek bejelentve az önkormányzatnál, vagy
éppen nem az állandó lakcímükön élnek. Itt szeretném idézni a 2003-as cigányvizsgálat
készítőinek egy írásrészletét, melyben arról írnak, hogy kit is tart a társadalom cigánynak:
„A környezet a barna bőrűeket és ezen túlmenően a cigány származásúakat tartja cigánynak.
Azokat tartja cigánynak, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak
tartja, a lényeg azonban az, hogy származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az
értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők
gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt, tagadja, hogy cigány.”(Kemény,
2004: p.12)
Ha valakit a környezete valóban cigánynak tart, akkor az általában együtt jár azzal is, hogy
attól kezdve rá is ugyanúgy általánosítják a cigányokról gondolt tulajdonságokat, tehát
azonnal szóba kerül az előítélet. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy érdemes-e bevallania
annak a bizonyos értelmiséginek egyáltalán, hogy ő cigány származású, egyáltalán van-e elég
bátorsága szembe szállni a „modern kori megbélyegzés” e fajtájának ártalmas hatásaival. És
az sem biztos, hogy akit az emberek cigánynak tartanak, valóban az is. Ez jelenthet
hibaszázalékot a roma kisebbségről szóló felmérések legtöbbjében. (Emellett tovább emelheti
a hibaszázalékot az is, hogy aki cigánynak vallja magát a hétköznapokban, az nem biztos,
hogy annak fogja magát vallani egy ilyen felmérés kapcsán. Vagy ő úgy gondolja, hogy
magyar és cigány is.)
A Magyarországon élő cigányok nem alkotnak egységes réteget számos szempontból. Ha
anyanyelv szerint kívánjuk besorolni őket, akkor három egymástól elkülönülő csoportot
kapunk. (Lásd 1.1 számú táblázat) Az első csoportba tartoznak az úgynevezett magyar
cigányok (romungrók), akik magyarul beszélnek és önmagukat magyar cigánynak, zenész
cigánynak vagy muzsikus cigánynak nevezik. A magyar roma kisebbség tagjai közül ebbe a
csoportba tartoznak a legtöbben, közel 87 százalék. A második csoportba tartoznak azok, akik
12
két nyelven- magyarul és cigányul beszélnek. Ők az oláh cigányok, akik önmagukat romának,
romnak nevezik. A harmadik csoportot a román cigányok alkotják, akik magyarul és románul
beszélnek és akik önmagukat beásnak nevezik. Nyelvi szempontból megfigyelhető az a
jelenség, amely szerint a magyar-cigány anyanyelvűeknél nem nyelvcsere, (nyelvcsere
fogalmán értendő, hogy a cigány anyanyelvüket teljesen átcserélik a magyar nyelvre, hogy
ezzel is minél inkább be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba) hanem nyelv
visszaváltás következett be (ez azt jelenti, hogy egy részük visszaállt a kizárólag cigány nyelv
használatára).
1.1. számú táblázat
Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893-ban, 1971-ben, 1993-ban és 2003-ban (százalék)
Magyar Beás Cigány Egyéb Összesen
1893 79,5 10,0 4,5 6,0 100,0
1971 71,0 7,6 21,2 0,2 100,0
1993 89,5 5,5 4,4 0,6 100,0
2003 86,9 4,6 7,7 0,8 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.39
Ma a roma kisebbség létszáma több, mint 600 ezer főre tehető és ez a létszám az eddig
trendeket és a bevándorlási hullámokat figyelembe véve 20 év múlva el fogja érni, és
valószínűsíthetően meg is fogja haladni a 800 ezret. Egyértelmű az is, hogy a romák létszáma
az ország népességéhez viszonyítva jelenleg 6 százalék, de ez az arány 2020 körül már
majdnem 9 százalék lesz. (Kállai, 2006) Ezekből az adatokból is világosan látszik, hogy igen
is foglalkoznunk kell ennek a kisebbségnek a helyzetével, hiszen egymás mellett élünk, és
semmiképp nem feledkezhetünk meg róluk. A következőkben a magyarországi cigányság
helyzetével foglalkozó felméréseket alapul véve kívánom áttekinteni ennek a kisebbségnek a
szociális helyzetét:
Ha a roma kisebbség földrajzi elhelyezkedését kívánjuk elemezni, akkor elmondhatjuk, hogy
három olyan megye van- Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye-, ahol
a lakossághoz viszonyított arányuk a legnagyobb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
csak itt élnek, hiszen az ország egész területén letelepedtek, de a teljes roma kisebbség
létszámát tekintve ez a három megye az, ahol a legtöbb cigány család él. (Lásd 1.2. számú
táblázat)
13
Ha a gazdasági fejlettség szempontjából kívánjuk Magyarország megyéit áttekinteni, akkor
szintén ez a három megye az, amelyik a legfejletlenebb és legszegényebb az országban. (Lásd
1.3/a és 1.3/b. számú táblázat) Így tény, hogy a roma kisebbség nagy része a gazdaságilag a
fejletlenebb régiókban telepedett le, ez pedig még inkább alátámasztja azt a problémát, amely
szerint a cigányság rossz társadalmi körülmények között él. Ebből a helyzetből valahogyan
kiutat kell találni, de számos olyan tényező van, amely ezt akadályozza:
Az első ilyen tényező a cigány családok rossz életkörülménye miatti halálozás. A cigány
családoknál a gyermekek száma sokkal nagyobb, mint a nem cigány családok esetében. Ezt
okozhatja az a fajta kulturális különbség is, amely a két csoport között van. Hiszen a nem
cigány családoknál nem elfogadott az, hogy egy lányt már 12 éves korában megszöktetnek,
vagy férjhez adnak és tinédzser korban sem szülnek olyan gyakran kisgyermeket a lányok a
nem cigány családoknál, mint a roma kisebbség esetében. Ez persze magában hordozza magát
a problémát is, hiszen sokkal nehezebb eltartani 4-5 gyermeket, mint kettőt. És ha a szülők
munkanélküliek vagy alkalmi munkákból tartják fenn önmagukat és családjukat, akkor ez az
életkörülmények romlásához vezet. A nagyobb gyerekszámmal és a nagyobb halálozási
arányszámmal együttesen indokolható az a megállapítás, amely szerint a cigány népesség 37
százaléka 15 éven aluli. (Lásd 1.4. számú táblázat)
A második ilyen tényező az, hogy a roma kisebbségeknél sok háztartásban nincsen megfelelő
ivóvízellátás, amely jelentheti azt is, hogy az ivóvizet sok száz méter távolságból kell haza
hordaniuk, ha nincs megoldva a megfelelő csatornázottság- ez leginkább a kisközségek
peremén élő cigány családok esetében van így. Ha be is van vezetve az ivóvíz a lakásokba
vagy azok közelébe, akkor sem biztos, hogy a havi számlát megfelelően be tudják fizetni,
hiszen sokan még az ételre elegendő pénzt sem keresik meg, és akik csupán a szociális
juttatásokból élnek, azok csak remélhetik, hogy sikerül kigazdálkodniuk a megfelelő
mennyiségű pénzt. ( A cigány háztartások vízzel való ellátottságának százalékos megoszlását
lásd a 1.5. számú táblázatban)
A háztartások helyzetéhez az is hozzátartozik, hogy- főként a vidéki kisebb településeken
élőknél- maga a házszerkezet is sok esetben életveszélyes, vagy nem tesz eleget az alapvető
követelményeknek. (Lásd 1.6/a. számú táblázat) Az 1971-es cigányvizsgálatból az derült ki,
hogy „… a cigányok kétharmada vályog-, vertföld-, vagy sárfalú kunyhóban lakott, és
nagyobb fele olyanban, amelynek alapozása sem volt. Ezeknek az aránya a községekben volta
14
a legnagyobb, de vályogból épült a házak nagyobb része a vidéki városokban és több, mint
negyedrésze Budapesten is.” (Kemény, 2004, p.53)
Természetesen a mai helyzet már másabb, hiszen a cigány családok legnagyobb része családi
házakban él, melynek falazata leginkább tégla, kő vagy beton, de szót kell ejtenünk egy
olyasfajta életmódról is, amely még mindig fellelhető a roma kultúrában, amelyet telepi
életnek neveznek. (Lásd 1.6/b. és 1.6/c. táblázat)
Ez azt jelenti, hogy a cigány családok saját maguk által elkészített bódékban, vagy egyéb
építményekben élnek, és általában ezek a telepek egy város, vagy falu szélén vannak, ahol
számos cigány család lakik és él együtt. Nem ritka, hogy egy aprócska telepi bódéban számos
családtag él együtt és osztozik a csupán néhány négyzetméteren. A telepeken élők helyzetét
az is súlyosbítja, hogy oda – a telep elhelyezkedése vagy fekvése miatt- nem vagy igen
nehezen kötik be a közműveket, így nincsen megfelelő ivóvíz-, áram- vagy gázellátás sem. A
másik probléma az, hogy ezekről a helyekről nehéz eljárni az iskolába vagy dolgozni, így
legtöbben egész nap otthon vannak és nem képzik magukat semmilyen mértékben. Ez pedig
hozzájárul ahhoz, hogy a munkanélküliség még inkább elterjedjen ezeknek az embereknek a
körében. A probléma, amit ez a fajta életmód okoz nem kis mértékű, hiszen a cigány családok
körülbelül hat százaléka él ilyen telepeken. (Főleg Békés, Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok,
Csongrád, Heves és Nógrád megyében találhatók ezek a telepek.) Természetesen a magyar
társadalom már felismerte, hogy ilyen körülmények között senkinek sem szabad élnie, és már
régen elkezdődtek a lakáskiutalások és egyéb intézkedések, de ez sajnos nem jellemző minden
régióra ugyanolyan mértékben. És az is biztos, hogy az út elején járunk ebben a kérdésben.
Ennek az országnak valahogy még mindig nagyon fájó pontja a kisebbségi kérdés. És bár
minden kormány próbálja beépíteni programjába ezt az ügyet is, de nagyon nehezen és
nagyon halkan beszélünk az ilyen és ehhez hasonló dolgokról. Úgy gondolom, hogy bármely
kisebbség többségbe való integrálódásának alapvető eleme az, hogy a többség tagjai mennyire
engedik közel önmagukhoz és a „saját” csoportjukhoz magát a kisebbséget és annak tagjait.
(Lásd 1.7. számú táblázat) Ha például a szomszédunkba roma család költözik, vajon mennyire
leszünk képesek tolerálni az esetleges nézeteltéréseket a kulturális (például az ünnepi
szokások megatartása sok fős családi összejövetelekkel) különbségekből adódóan. Vagy ha ez
a család például nem tart ilyen összejöveteleket, nem tartja a szokásait, mert már kellőképpen
asszimilálódott a többséghez és csak a vezetéknevükből, vagy bőrszínükből következtetünk a
származásukra, vajon mennyire leszünk képesek objektíven gondolkodni velük kapcsolatban?
15
Ha egykorú gyermekeink vannak, át fogjuk engedni játszani a miénket, vagy beengedjük-e
lakásunkba a „vélhetően” roma család gyermekét? Ezek és ehhez hasonló egyszerű kérdések
megválaszolása is kényelmetlenséget okoz a legtöbb ember számára. Ha megvizsgáljuk az
alábbi táblázatot, akkor világosan kiderül, hogy mely településtípusokon milyen mértékben él
egy roma családdal közvetlen szomszédságban nem roma családokkal:
1.7. számú táblázat
A cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása településtípus szerint
2003-ban (százalék)
A család közvetlen
környezetében lakók…
Falu Város Budapest
Összesen
kizárólag cigányok 24,0 25,5 6,7 23,4
túlnyomórészt cigányok 31,9 33,6 23,3 31,8
vegyesen 24,5 19,0 29,2 22,3
a többség nem cigány 13,2 15,8 39,3 17,2
nincsenek cigányok 5,4 5,2 1,7 4,9
nem lehet megállapítani - 0,5 - 0,3
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Kemény,2004, p.57
Ha a falun élő roma családokat vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy leginkább elkülönülve
élnek a nem cigány családoktól, de persze léteznek kivételek ebben az esetben is. Nagyon
kevés százaléka él a roma családok közül olyan környéken, ahol nincsenek cigányok.
Összességében is igaz ez a feltevés, hiszen a falun kívül a másik két településtípus esetében is
ennek a mutatónak az arányszáma a legkisebb. Így tehát elmondhatjuk, hogy ahová a cigány
családok költöznek, az általában olyan környék, ahol már más cigány családok is élnek.
Ennek oka kettős, hiszen egyrészt a kisebbségen belüli összetartás az okozó, másrészt viszont
az a tény, hogy az előítéletekkel megbirkózni, amit a többség tanúsít a kisebbség iránt, nem
könnyű feladat, és csak kevés százalék vállalja fel, hogy olyan környéken éljen, ahol egyedül
az ő családja a „kivétel”. A városok nagytöbbségével ellentétben, ahol a cigány családok
környezetében lakók túlnyomórészt cigányok, Budapesten a legnagyobb százalékban a
többség nem cigány nemzetiségű. Ennek oka természetesen az, hogy az ott élő romák a város
belsejében telepedtek le és a nagy népsűrűség miatt számos ember él egy-egy kerületben, s ezt
a többségiek teszik ki általában.
16
I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás
A munkanélküliség minden társadalomban nagy problémát jelent mind gazdasági mind
szociális szempontból. Ahhoz, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani összetett
intézkedésekre van szükség, melynek első lépésében fel kell térképezni magát az okot, vagy
okokat, amelyből ered. Egy kisebbség esetében szembesülnünk kell olyan tényezőkkel is,
mint a velük szemben tanúsított előítélet és az emiatt fellépő diszkrimináció. A
következőkben a roma kisebbség munkaerő-piaci esélyeit kívánom elemezni és külön kitérek
az iskoláztatási helyzetükre is, hiszen az egyik fő oka a romák nagy számú
munkanélküliségének az, hogy ha van is munkalehetőség az adott régióban, de a romáknak
nincsen megfelelő képesítésük a munka elvégzésére.
A rendszerváltás után a 90-es években kitört gazdasági válság hatására rengeteg ember
veszítette el a munkáját mind a többség mind a kisebbség tekintetében, bár elmondható, hogy
a roma kisebbséghez tartozók hamarabb veszítették el a munkahelyüket. Ennek a munkahelyelveszítési
hullámnak a keretein belül elsősorban az iskolázatlanok veszítették el az állásukat:
azok között, akik csak középiskolát végeztek körülbelül két és félszer többen maradtak állás
nélkül a főiskolát végzettekhez képest. Akik csupán a nyolc osztályt végezték el ötszörös
eséllyel nézhettek szembe ezzel. (Kemény, 2004) A cigányok esetében sokkal hamarabb
következett be az esetleges munkanélküliség, s arányában is többen tartoztak az állásnélküliek
körébe. Ennek több fontos oka volt:
Az első ilyen indok az előbb említett iskolázottság-iskolázatlanság problémája. (Lásd 1.8.
számú táblázat) Továbbtanulás szempontjából három lehetőség áll a fiatalok előtt: vagy
szakközépiskolába mennek, vagy gimnáziumba, vagy pedig szakmunkásképzőbe. A roma
fiatalok számára a legreálisabban elérhető célt a szakmunkásképzők jelentették nagyon hosszú
időn át és ott olyan szakmákat tanulhattak meg, amelyekben egyébként is rosszak voltak az
elhelyezkedési lehetőségek és rosszul fizettek. Az, hogy egy roma általános iskolás
gimnáziumba vagy szakiskolába menjen, csupán a 90-es évek közepétől vált komolyabb
mértékben elérhetővé. Ennek az volt az oka, hogy az 1985- 1996 időszakban számos fővel
bővült ezen iskolák férőhelyeinek száma.
Sajnos maga a kijelentés, hogy tovább tanulnak ezek a fiatalok, nem jelenti azt, hogy be is
fejezik a tanulmányaikat, hiszen közülük nagyon hamar feladják, és ott hagyják az iskolát,
17
hiszen sokuknak szembesülni kell azzal, hogy nem fogadja be őket az osztályuk, vagy a
családjukban és rokoni körükben egyáltalán nem általános az, hogy valaki a nyolc osztály
esetleges elvégzése után még elkezd egy további iskolát. Így mivel nincs motivációs erő,
könnyelműbben fogják fel a dolgot és elkezdenek iskola helyett a barátokkal ide-oda eljárni
(hiszen nem divatos, ha valaki inkább az iskolába jár be), vagy elkezdenek segédmunkásként
dolgozni egy rokonuk ajánlására, vagy egyáltalán nem mennek el otthonról és gyereket
szülnek- nevelnek és vezetik a háztartást.
A második indok a lakóhely típusával és elhelyezkedésével áll kapcsolatban. Sok cigány
család, amint azt már a fentiekben említettem is, olyan település széli város- vagy
községrészeken él, amely a közlekedést tekintve el van zárva a település központjától. Vagy
egyáltalán vagy csak nagyon nehezen tudnak eljutni az olyan gyárakba, vagy egyéb
munkahelyet kínáló régiókba, ahol dolgozhatnának. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a
roma kisebbség nagy része nem Fejér, Veszprém, Vas vagy Komárom- Esztergom megyében
él, ahol valamivel jobbak az elhelyezkedési lehetőségek, hanem az ország három olyan
megyéjében telepedtek le a legtöbben, ahol egyébként is rosszak a foglalkoztatási viszonyok,
ezek Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. (Lásd 1.9. számú táblázat)
Így pedig még kevesebben vállalják fel azt, hogy hajnalban keljenek és órákat utazzanak
azért, hogy egy másik helyen, esetleg egy építkezésen napi nyolc- tíz órában
segédmunkásként dolgozzanak, és aztán fáradtan még ugyanúgy több órát utazzanak, hogy
haza érjenek. Persze léteznek ilyenek, nem is kevesen, de a nagy átlaghoz képest ez a szám
nem jelentős. (Lásd 1.10. számú táblázat)
A harmadik nagyon fontos indok a romákkal szemben tanúsított diszkrimináció. Ennek két
része van. Az első az, hogy a rendszerváltás előtt ezek az emberek olyan munkahelyeken
helyezkedtek el leginkább, amelyeknek egyébként is alacsony volt a társadalmi presztízse, így
az emberek tudatába beágyazódott egy elképzelés, mely szerint a legrosszabb munkákat a
cigányoknak kell elvégezniük. Ezek a munkahelyek, mint például az építőipar, a
rendszerváltás során hamar tönkrementek. Bár ma egy hatalmas építkezési hullám idejét éljük,
ahol sorra épülnek a lakóparkok, irodaházak, de ezek legtöbbje a fővárosban, vagy a nagyobb
vidéki városokban valósul meg. Így azok, akik egy kisebb vidéki településen élnek, nagyon
nehezen tudnak élni ezzel a lehetőséggel. (Csak ha a már előbb érintett több órás utazást
vállalják.) A diszkrimináció másik része egy olyan előítéletes elképzelés, mely szerint, ha
18
valaki valamilyen munkát cigányokkal végeztet el, akkor ott számítania kell a lopásra,
csalásra és arra, hogy nem olyan lesz az eredményt, mint azt elvárta volna a foglalkoztató.
Kialakult egy kifejezés is „cigány munka”, amit akkor használnak a magyar nyelvben, ha
valaki úgy végzi el a dolgát, hogy az hibás lesz. Ez a kifejezés teljes mértékben tükrözi azt a
fajta gondolkodásmódot, amely ma él a társadalmunkban. Ha a segédmunkásoktól
elvonatkoztatunk, és az olyan roma dolgozni kívánó egyéneket vizsgáljuk, akik rendelkeznek
valamiféle szakmával vagy netalán diplomával, látnunk kell, hogy itt sem jobb a helyzetük.
Ha egy állásinterjún valakin látszik, hogy roma származású, bár a törvények ezt tiltják, de
titkon a legtöbb esetben hátránnyal indul. Ezért nem merik bevallani a származásukat nagyon
sokan. Manapság számos intézkedés született a romák hátrányos megkülönböztetése ellen, de
sajnos ezek az esetek még így is nagyon gyakoriak.
A romák munkanélküliségének még további indokai is vannak. Az anyanyelvi különbségek
szerepet játszhatnak, ha valaki csak a cigány anyanyelvét beszéli. A másik ilyen indok a
nemek közti nagy különbség. A roma kultúrában a nemek között sohasem volt, és még ma
sincsen egyenlőség. Természetes dolog, hogy a lányokat a fiúk már egészen fiatal korban
megszöktetik és feleségül veszik. Sok esetben már 10 éves kor előtt kiválasztja a család azt a
fiút, akinek majd később a felesége kell, hogy legyen. Ezután pedig egy olyan szerepet kell a
hagyományok szerint felvenniük, amiben nem igazán van helye a minden napi munkába
járásnak. Náluk a nő dolga az, hogy asszony legyen, vagyis nevelje a gyerekeket, vezesse a
háztartást, kiszolgálja az urát. A férfi dolga pedig a család fenntartása, és ebből a szerepből
nagyon nehezen tudnak a roma nők kiszakadni. (Lásd 1.11 számú táblázat)
A 2003-as cigányvizsgálati adatokból kiderül, hogy kevesen vannak azok, akiknek rendszeres
jövedelmük származna egy stabil munkahelyről. Azok, akik mégis dolgoznak, általában olyan
munkahelyeken tudtak elhelyezkedni, amely a rétegződés szempontjából az alsó réteghez
tartozik (például segédmunka). Ennek megfelelően a jövedelmi viszonyok sem alakulnak a
romák körében kedvezően. És ez vezet ahhoz a következményhez, amely szerint a szegénység
egyre nagyobb méreteket ölt e kisebbség tagjai között. Sajnos az előbb felvázolt okok miatt, a
munkanélküliség egy egyelőre egyáltalán, vagy csak nagyon hosszú időn át megoldható
problémát jelent.
19
I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik
Mielőtt bővebben kezdeném elemezni a roma kisebbség helyzetét a médiában, úgy gondolom,
hogy fontos megismerkedni néhány, a romákkal kapcsolatos jogszabállyal és törvényi
szabályozással. Hiszen csak úgy tudunk hatékonyan fellépni az érdekükben, ha ismerjük a
lehetőségeinket és a törvény alkotta kereteken belül ezzel élni is tudunk. Először is szeretném
leszögezni, hogy ha a roma kisebbségről beszélünk, nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségről
van szó, mivel ők az egyedüli olyan kisebbség Magyarországon, amelyik nem rendelkezik
anyaországgal. A mai magyar társadalomban szerencsére elindult egy olyan folyamat,
amelyben felismertük, hogy e kisebbség problémája nem valami elszigetelt dolog, hanem
mindannyiunk számára igenis fontos. Olyan intézmények alakultak meg, melyek specifikusan
foglalkoznak a romákat érintő kérdésekkel és az azokra adandó válaszokat is segítenek
megalkotni. Bár érezhető, hogy még mindig csak az út elején járunk, de az első lépések már
megvannak, ez is nagy eredmény.
A törvények közül elsőként az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
szóló törvényt ( a továbbiakban Ebktv.) szeretném kiemelni, mivel a 2004. január 27-i
hatályba lépése után számos fontos változást hozott létre a magyar jogrendben. Az első és
egyik legfontosabb, hogy egy igazi, világos és átlátható rendszert foglal magába a
diszkrimináció ellenes politika ügyében. Ez azt jelenti, hogy míg e törvény megalkotása előtt
a különféle jogszabályokban csupán elszórtan jelentek meg a diszkriminációval kapcsolatos
rendelkezések, ha egyáltalán helyt kaptak (kivétel a Munka Törvénykönyve, amely már
korábban is tartalmazott hasonló rendelkezéseket) addig mára egy helyen megtalálhatóak. Ez
nagyban megkönnyíti a jogászok munkáját és a jogsértettek esélyeit arra, hogy a megfelelő
módon kérhessék az esetleges jogsértést követően a jogorvoslatukat. Míg régebben, ha egy
ilyen esetet kellett tisztázni, addig sokkal bonyolultabb mód kínálkozott csak rá, vagy
egyáltalán el sem vállalták a jogászok az ilyen ügyeket. Az Ebktv. másik pozitív tulajdonsága
az, hogy míg a korábbi diszkriminációval kapcsolatos jogszabályok csupán deklaratív
jellegűek voltak, és nem tartalmaztak semmi féle szankciót arra, hogy mi történik, ha valaki
ezt megsérti, addig itt konkrét intézkedések is megfogalmazódtak. A deklaratív jelleg egyik
oka az volt, hogy nem volt pontosan meghatározva az alapja sem az ilyen ügyekkel
kapcsolatos törvénynek, vagyis nem írták le pontosan mi is az a diszkrimináció. Itt viszont
világosan megfogalmazódik, s bővebben is kifejtésre kerül többek között az is, hogy mit is
jelent a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönbözetés:
20
„… közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek
eredményeként egy személy vagy csoport… nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez
való tartozása… miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy
csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban” (Ebktv. 8.§)
„… közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos
megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének
megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes
személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy
csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányos helyzetbe hoz.” (Ebktv. 9.§)
Fontos tulajdonsága a törvények a fordított, vagy pontosabban fogalmazva a megosztott
bizonyítási teher. Ez azt jelenti, hogy míg korábban a sérelmet szenvedettre hárult a
bizonyítási teher, ma ez már másként történik, mivel a törvény kimondja, hogy az egyenlő
bánásmód követelményének megsértése után, nem azt kell bizonyítania a jogsértett
személynek, hogy valóban megtörtént a hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy a
jogsértéskor rendelkezett a törvényben meghatározott valamely tulajdonsággal- amit később
bővebben ki fogok fejteni- és ha ezt bizonyította akkor a jogsértő személynek kell azt
bizonyítania, hogy a törvényt megtartotta, vagy éppen nem volt köteles azt megtartani- a
következőkben részletesebben kifejtett okok miatt.
Az, hogy a jogsértett rendelkezik valamely tulajdonsággal, tulajdonképpen azt jelenti, hogy,
ahogyan a törvény fogalmaz „olyan tulajdonsággal van felruházva, amely az emberi
személyiség lényegi vonásának tekinthető”. Ilyen vonásnak számít esetünkben az etnikai
kisebbséghez való tartozás is. Az pedig, hogy a jogsértő bizonyíthatja, hogy nem volt köteles
a törvényt megtartani a gyakorlatban úgy történik, hogy a törvény által előírt kimentési okokat
sorolhat fel. Ezeknek három fajtája van: általános és speciális kimentési ok, illetve az
előnyben részesítés. Az elsőbe tartozik az a magatartás, amelynek az objektív
helyzetfelismerés és elemzés után valóban ésszerű és a jogviszonnyal közvetlenül összefüggő
indoka van. Az általános kimentési ok mellett, a speciális azért fogalmazódott meg, mivel az
élet számos szituációt hozhat, és nem biztos, hogy az általánosba belevehető egy bizonyos
eset. Az előnyben részesítés pedig akkor áll fenn, ha például egy kiadott törvényes
21
kormányrendeletet hajtanak végre, annak érdekében, hogy például a roma kisebbség esetében
fennálló esélyegyenlőtlenséget felszámolják.
Fontos megemlíteni azt a rendelkezést is, hogyha egy jogsértés történik, akkor hogyan és ki
nyújthat be panaszt, tehát hova fordulhat az adott egyén. Erre az esetre hozták létre az
úgynevezett közérdekű érdekérvényesítést, amely azt jelenti, hogy nem egyénileg, hanem a
közérdek javát is szolgáló módon kerül a per lefolytatásra. Tehát ha például engem azért nem
vesznek fel egy munkahelyre, azért nem engednek be egy szórakozóhelyre, mert roma
vagyok, és ha ez nyíltan nem is kerül kifejezésre, de burkoltan látszik, akkor fordulhatok az
Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, vagy a társadalmi és érdekképviseleti szervekhez is, mivel az
ügyészen kívül ezek jogosultak pert indítani munkaügyi vagy személyi jogi ügyekben.
Ezeknek a jogosult szervezeteknek persze bizonyítaniuk kell azt, hogy céljaik közt szerepel az
egyenlő bánásmód elősegítése vagy az állampolgári jogvédelem. Ezen kívül pedig azt is ki
kell vizsgálniuk a panasz beérkezése után ,és a perindítás előtt, hogy az ügy valóban a köz
érdekét is szolgálja.
A másik törvény, melyet szeretnék megemlíteni az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és
etnikai kisebbségek jogairól, mely jelentősége abban áll, hogy itt fogalmazódik meg a
kisebbségekre vonatkozóan minden olyan jog, mellyel egy esetleges jogsértést követően
tisztában kell lennünk. Természetesen megfogalmazódnak benne az olyan alapvető definíciók
is, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember pontosan megértse, hogy kikre és hogyan terjed
ki ez a rendelkezés. A törvény szerint az alábbiakat tekintjük kisebbségnek:
„nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar
Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága
körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi
részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan
összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult
közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul” (1993. évi LXXVII. törvény, 1.§)
Itt soroltak fel olyan alapvető tilalmakat is, melyek a kisebbségek védelmét hivatottak
szolgálni. Ez azt jelenti, hogy e törvény adja meg az alapját annak a magatartás
biztosításának, amely ahhoz szükséges, hogy a velünk élő kisebbségeknek ugyanolyan
alapvető emberi jogokat biztosítsunk és, hogy megvalósulhasson velük szemben minden
22
tekintetben az egyenlő bánásmód. Tehát a törvény tilt minden olyan magatartást, amely a
kisebbségekkel szembeni diszkriminációt segítené elő és amiatt, mert ők nem tartoznak
ugyanabba az etnikumba.
„…A kisebbségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű
megsértése….A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a
kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő
kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi, a kisebbségek által lakott
területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, a kisebbséget vagy
kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, életkörülményeit nehezíti, jogai
gyakorlásában akadályozza” (1993. évi LXXVII. törvény, 3§ és 4.§)
Mivel a roma lakosság száma a legnagyobb a kisebbségek közül Magyarországon, így
számukra van a legnagyobb jelentősége e törvény megalkotásának. Azon felül, hogy a velükés
egyéb kisebbségekkel- kapcsolatos diszkriminatív magatartást megtiltja, kifejtésre kerülnek
azok az alapvető jogok is, amelyekkel ezek a kisebbségek rendelkeznek. Így fel tudjuk
ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben megsértik jogaikat. Az alábbiakban olyan
intézményeket vázolok fel, melyek ezt megkönnyíthetik:
Az első ilyen intézmény az Egyenlő Bánásmód Hatóság, melyet az Ebktv. rendelkezése
alapján állítottak fel 2005 februárjában. Jelentősége abban áll, hogy a hatáskörébe tartozó
eljárások ügymenete nagy mértékben meggyorsítható, mivel nem bírósági eljárásként, hanem
közigazgatási eljárásként kezeli azokat. Ami azt jelenti, hogy az érdemi határozat 75 napon
belül meg kell, hogy szülessen. Hatásköre kiterjed a segítségnyújtásra azok számára, akiket
hátrányos megkülönbözetés ért számos területen, például a lakhatásra, egészségügyre,
oktatásra. A hatóság jogosult a témával kapcsolatos független vizsgálat lefolytatására,
javaslattételre, továbbá részvételi, promóciós feladatokat is ellát, eljárása során pedig bírságot
szabhat ki, amely ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet.
A továbbiakban az Igazságügyi Minisztérium két szervezetéről kívánok néhány szót szólni.
Az első a Nép Ügyvédje Szolgálat, amelynek feladata az, hogy segítséget nyújtson a peren
kívüli ügyekben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szükség esetén segítenek a beadványok
és egyéb iratok szerkesztésében, illetve tanácsot adnak a különböző esetekben. A másik ilyen
szervezet az Antidiszkriminációs Roma Ügyfélszolgálati Hálózat, melynek feladata, hogy
23
támogassa a romákat az esetleges diszkriminációs perekben. Mivel a roma kisebbségnél
sajnos a szegénység nagy mértékű, így a perindítás már csak azért is nehézkes lenne, mivel
nincsen rá elég pénzük, és sok esetben ezért nem tesznek semmit, ha jogsértés történik. Ez a
hálózat ekkor is segítséget nyújt, hiszen a perindítás és a pervitel költségeit a minisztérium
fedezi. A hálózatnak minden megyében van ügyvéd tagja, akihez fordulhatunk, s az ő
juttatásaikat is a minisztérium állja, így nem fogadhatnak el semmilyen egyéb juttatást az oda
forduló romáktól. Úgy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló intézmények nagy
segítségére lehetnek a társadalomnak, hogy elérje azt az állapotot, amelyben mindenki
megkapja az őt megillető tiszteletet és a jogot arra, hogy békében élhessen akár kisebbségi,
akár a többséghez tartozik. Ezt a törekvést igyekszik megjeleníteni a Szolgálat jelmondata is:
„ hisszük azt…, hogy az előítélet legyőzhető, a tolerancia megtanulható”
A fejezet elején említett utat tehát már megkezdtük, már csak az a kérdés, hogy valóban elége
ha szinte csak vegetálunk rajta, vagy nagyobb lépéseket is képesek leszünk tenni azért, hogy
az esélyegyenlőség megvalósuljon.
24
II. A média gépezete
II/1. A médiáról általában
A média szó mai korunkban használatos jelentését a XX: században nyerte el, melyet a
tömegkommunikáció eszközeként szoktak nevezni. A tömegkommunikáció, pedig nem más,
mint „az a folyamat, melynek során az üzenet, az információ a forrástól az erre szakosodott
intézményekben tevékenykedő szakemberek által feldolgozva technikai közvetítők, úgynevezett
médiumok révén jut el az emberek kisebb-nagyobb csoportjaihoz, összefoglalóan a
nagyközönséghez.” (Gálik, 2005: p.18.)
A média feladata az, hogy információkat közvetítsen a megfelelő tájékozódáshoz, és a világ
dolgaiban való eligazodáshoz. Abban a társadalmi környezetben, amelyben most élünk
magától értetődik, hogy ha elindulunk a munkába már korán reggel átfutjuk a napi sajtót, ha
olyan munkahelyen dolgozunk, ahol ezt megengedik bekapcsoljuk a rádiót, és munka közben
még ha nem is csak arra figyelünk, de háttér-médiumként egész nap jelen van, ha haza érünk
első dolgunk bekapcsolni a televíziót. Így elmondhatjuk, hogy szabadidőnk legnagyobb
részében részt vesz valamilyen módon a média, hiszen kínálatának fogyasztásával töltjük
időnket. Mára ez a fajta tömegkommunikációs eszköz teljesen áthatja életünket, és szinte
elképzelhetetlennek tartjuk, hogy e nélkül kellő mennyiségű információhoz jussunk. De a
kérdés az, hogy releváns módon teszi-e mindezt, vagy egy olyan homorú tükröt tart elénk,
mely nem biztos, hogy pontosan azt a valóságot mutatja meg a nagyközönségnek, amely
ténylegesen létezik.
A tömegkommunikációban használatos egy fogalom, ez a mediatizált kommunikáció. A
mediatizált kommunikáció azt jelenti, hogy az újságírók és riporterek által összegyűjtött hírek
csak azután jutnak el hozzánk, miután azt a hírszerkesztők rendszerezik és „eladhatóvá”
teszik. Ez természetesen két problémát is felvet. Az egyik az, hogy ki és mi alapján dönti el,
hogy számunkra mely információnak van hírértéke, azaz melyik érdemes arra, hogy eljusson
hozzánk. A másik, pedig az, hogy milyen rendszer szerint teszik ezeket a kiválasztott magas
hírértékűnek mondott információkat eladhatóvá, esetenként szenzációvá. Az tény, hogy a
legkényelmesebb dolog a kész információkat befogadni, de ebben az esetben mindig fennáll a
veszélye annak, hogy nem kapunk kellően széleskörű tájékoztatást a világ dolgairól, és úgy
25
ítéljük meg azokat, hogy az alap feltevés, amely szerint cselekszünk nem is biztos, hogy
teljesen valóságos. Olyan érzése támad az embernek, hogy egy magasabb hatalom áll felette,
amelynek tagjai döntenek arról, hogy milyen nézőpontból lássuk a dolgokat, és egyáltalán
milyen dolgokat láthatunk.
II/2. A média története röviden
A nyomtatás feltalálása forradalmasította az információcserét, és az emberek rájöttek arra,
hogy akkoriban a sajtónak milyen hatalmas mozgósító ereje is van. Az első rendszeresen
megjelenő újság a Rákóczi szabadságharc idejére datálható, mely Mercurius Hungarius néven
a szabadságharc eszméinek és hitvallásának közvetítőjeként funkcionált. Majd a polgári
társadalom kialakulásakor vált a sajtó igazán az akkori eszmék fórumává, s a hatalom ezt
felismerve a saját befolyása alatt igyekezett tartani különböző korlátozó intézkedésekkel.
Kialakultak a cenzúra, a cenzúrázás fogalmak, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz,
hogy sokáig ne lehessen szabadon véleményt nyilvánítani az egyes témákban. Ezek a
korlátozások mindenkor és minden civilizált társadalomban a demokrácia szintjétől, az ország
intézményrendszerétől és az ott működő civil mozgalmak erősségétől függnek.
A XX. században lezajlott technikai változások hozták magukkal a média szerepének és
eszközeinek gyökeres fejlődését. A nyomtatott sajtó mellett elsőként a rádió kezdte meg
térhódító szerepét a Hertz által felfedezett rádióhullám megjelenését követően. 1921-ben
Pittsburgben helyezték üzembe az első rádió műsorsugárzó adót, és 1925-ben
Magyarországon is megszólalt a rádió. A két világháború között ez a médium vált a
tömegtájékoztatás- és egyben a tömegbefolyásolás- meghatározó eszközévé. A rádiózás
mellett a második hatalmas lépést a televíziózás megjelenése jelentette a média számára.
Elsőként Németországban, 1936-ban, majd Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban is
sugározni kezdtek a televízióállomások. Bár Magyarországon csak több mint 20 évvel később
kezdődtek az első kísérleti televízióadások, de 1958-tól itt is rendszeressé váltak a
közvetítések, és ma már nálunk is a legtöbb ember számára a televíziózás jelenti a
legfontosabb és egyben legkönnyebb információszerzést. (Bíró: 2003)
Hogy miért is a televízió az a médium, amely ezt a szerepet betölti, arra egyszerű a válasz:
mert az emberek a kényelmes dolgokat szeretik leginkább beépíteni a mindennapjaikba. A
televízió nézés nem okoz különösebb megterhelést, hiszen nincs szükség arra, hogy külön
26
értelmezzük azokat az információkat, melyeket egy szöveg olvasásakor, vagy
meghallgatásakor teszünk. a televízió tálcán kínálja számunkra mind a képet, mind a hangot,
és az ezek által kiváltott érzelmek is sokkal hamarabb kifejezésre kerülhetnek, hiszen
kevesebb időbe telik a tudatunknak, hogy megértse és elemezze az adott információt.. Ez a
hármas hatás, pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a média ezen eszközével emberek
sokaságának ízlésvilágát és gondolkodását formáljuk.
II/3. A média társadalmi funkciói, médiamodellek
Az 1980-as McBride-jelentés alapján a tömegkommunikációnak négy alapvető társadalmi
funkciója van: tájékoztatás, kormányzás-közigazgatás, érték és normahordozó funkció,
valamint a szórakoztatás.
A tájékoztatás a fentebb említett okok miatt történhet szubjektív módon is, de ideális esetben
a média objektív információközvetítő eszköznek tekinthető. A kormányzás-közigazgatás
funkció szintén jelentős, mivel a mai politikai életben a nagyszámú, sokszínű közönség
elérésének leghatékonyabb módja valamely médium segítségével történik, és ezt érthetjük úgy
is, hogy valamely médiumot egy bizonyos politikai meggyőződésű csoport tart fenn és
üzemeltet. Ez természetesen szintén nagyon szubjektív nézőpontú információközlést
eredményezhet, de mivel ez nem tartozik szorosan szakdolgozatom témájához, így nem
kívánom részletesebben kifejteni.
A szórakoztatás funkció leglényegesebb eleme, hogy a tömegkommunikáció információkkal
látja el a közönséget, és olyan szórakozási lehetőségeket teremt, melyeket az emberek
közösen élhetnek át, majd ezek az emberek a közösen átélt élmények hatására egységes
csoporttá tudnak szerveződni, így a média elő tudja állítani saját közönségét. Számunkra
ebben az esetben mégis a legfontosabb az érték- és normahordozó funkció hatásainak
vizsgálata, hiszen ezek szerint a média képes például egy kisebbséghez tartozó csoportról
olyan véleményt formálni, mely az emberek szemében egy idő után relevánssá válik. A
tömegkommunikáció a rendszerébe kerülő információrengeteg átadása során nem csupán
értesüléseket ad át, hanem olyan viselkedésmintákat közvetít, melyet az emberek követhetnek,
olyan értékeket emel ki, melyek sokak szerint fontosak. E feladatokat pedig a különféle
társadalmi folyamatokhoz kapcsolódva látja el. Az egyik ilyen alapvető társadalmi folyamat a
szocializáció. Ennek során sajátítjuk el az alapvető és követendő viselkedésmintákat azért,
27
hogy be tudjunk illeszkedni az adott társadalom normarendszerébe és a civilizált lakosság
teljes értékű részeseivé válhassunk. A tömegkommunikáció ezt olyan mértékben segíti, hogy
lehetővé tesz egy közös tudásalapot, melynek eredménye az aktív bekapcsolódás a közéletbe.
Más nézőpontból viszont a tömegkommunikáció segít integrálni a különböző kultúrájú és
normarendszerű csoportokat is, hiszen lehetővé teszi számukra a másik megismerését, segít
fejleszteni egymás empatikus készségét. Ez nagyon fontos a roma kisebbség esetében, hiszen
ezek szerint ily módon tudják a leginkább megismertetni az emberekkel a sajátos, különleges
kultúrájukat és a tömegkommunikáció, azon belül pedig a média eszközei lehetnek
segítségünkre abban, hogy megértsük azt a fajta szemléletmódot, mely sokszor elkülönül a
miénktől. Ez azt jelenti, hogy egy adott médiumon keresztül sugárzott műsor, vagy egy adott
újságban olvasott cikk választ adhat azokra a miértekre, melyekre egyébként az átlag ember,
aki nem olvas szociológiai vagy egyéb tanulmányokat a romákról nehezen, vagy egyáltalán
nem kaphatna választ. Ez pedig azt eredményezi, hogy egy népszerű, sokak számára napi
szinten „használt” médium, mint például a televízió, megkönnyítheti az átlag ember
együttélését egy másfajta kultúrájú, de lényegében ugyanazokkal az életcélokkal rendelkező
és ugyanazokkal a problémákkal szembe kerülő kisebbséggel.
Egy ide kapcsolódó másik fontos média- funkció az érték és normahordozáson túl, a média
fátikus funkciója, mely azt jelenti, hogy a közösségen belül a média segítségével erősödik az
összetartás, hiszen az embereknek egy-egy megnézett műsor, vagy elolvasott cikk kapcsán
közös élményeik lesznek, melyekről nap, mint nap beszélve megteremtődik a gyakoribb
kommunikáció, a szorosabb kötődés. Ennek eredményeképp tehát a romák médiában való
megjelenése valóban teljes csoportok mindennapjaiban válik beszédtémává. Ez jót is
jelenthet, de sajnos fennállhat a veszélye annak is, hogy együtt kezdik el elutasítani a
különböző kultúrát és viselkedésmintákat, ha a tájékoztatás nem megfelelő módon történik,
hanem egy radikális irányba tolódik. Hiszen az ideális egyensúly egyáltalán nem biztos, hogy
magától megteremtődik, és lehetséges, hogy a média eszközeivel kiemelt értékek mellett
olyan értékek temetődnek a mélybe, melyek szintén fontosak, csak nem illenek a nagy átlag
ideológiájába. Ezek az értékek lehetnek egy kisebbség mindennapjainak részei, melyek torz
közvetítésével, vagy éppen egyáltalán nem közvetítésével nem alkothatunk objektív képet
egyetlen kisebbségről sem.
28
A média és társadalom viszonya alapján négy médiamodellt különböztethetünk meg. Az első
a tekintélyelvű (autoriter) modell, melynek lényeg abban a cenzúrában áll, melyet az éppen
uralkodó hatalom irányított. Így természetesen nem létezett az a fajta demokratikus
szabadság, amely manapság. De sajnos még mai korunkban is fellelhetők olyan hatások,
melyek szerint létezik valamilyen mértékű hatalmi befolyásolás a médiában, legyen szó akár
gazdasági vagy politikai okokról.
A második modell a liberális, vagy szabadelvű médiamodell, amely szerint mindenkinek joga
van ahhoz, hogy információt adjon, illetve kapjon, és szabadon kinyilváníthatja véleményét.
Alapköve a sajtószabadság, melynek legfőbb korlátozója az állam. E modell szerint az
információk harcában hosszútávon mindig a jó diadalmaskodik a rossz felett.
A következő a totalitárius elmélet, mely a szovjet korszakhoz kötődik, és amely kimondja,
hogy a totalitárius állam teljesen elnyomja a médiát azzal, hogy a saját részévé teszi, és a
befolyása alatt tartja. E modell szerint a média az állam propagandaeszközévé válik.
Az utolsó modell már a XX. század második felében fogalmazódott meg. Ez áll a legközelebb
ahhoz az eszméhez, amelyben minden ember kiegyenlítetten vehet részt a
tömegkommunikáció „adok-kapok”-jában. Itt jelenik meg az a kikötés, amely szerint a
médiának ügyelnie kell a valósághű ábrázolásra. Tehát minden esetben arra kell törekedni,
hogy a közölt információk releváns módon legyenek bemutatva, és ahhoz mindenki kellően
hozzáférhessen. A következő alfejezetben fogom bővebben kifejteni a média manipuláló
hatásait, melynek egyik eszköze a montázs. E médiamodell értelmében nem használható ez a
fajta manipulációs eszköz sem, mivel a médiának fokozottan kell figyelnie arra, hogy az
ábrázolt dolgot a megfelelő környezetben tárja elénk, tehát a kontextus, amelyben maga a
dolog megvalósul szintén valósághű legyen. Továbbá azt is megfogalmazza, hogy a felelős
médiában léteznie kell az önkorlátozásnak, ami azt jelenti, hogy olyan intézkedéseket kell
bevezetni, amely az alapvető törvényileg előírt szabályozáson túl a megfelelő medrében tartja
az eseményeket. E modell keretein belül valósulhat meg leginkább az egyes társadalmi
csoportok - például a roma kisebbség –térnyerése a médiában, hiszen itt alapelv az, hogy ezek
a csoportok súlyuknak megfelelően szóhoz kell, hogy jussanak, s törekedni kell arra, hogy a
különféle társadalmi célok és képviselt értékek közötti különbségből adódó vitákat
megjelenítsék a médiában, amely így egy fórumot fog teremteni az ilyen jellegű problémák
tisztázásához. (Gálik, 1997)
29
II/4. A média befolyásoló szerepe, a manipuláció
A világról alkotott képünket egyre inkább a médiában kapott információk alapján alakítjuk ki.
Manapság a technika rohamos fejlődése, illetve a médiumok sokszínűsége miatt sokkal
könnyebben de sokkal felszínesebben fogadjuk be ezeket az információkat és ez a tendencia
teret ad a befolyásolás és manipuláció eszközeinek, hiszen a közönség kevésbé képes
ellenőrizni a kapott hír valóságtartalmát. A két fogalom alapvetően elkülönül egymástól,
hiszen lényegében nincsen olyan interakció, mely ne rendelkezne valamilyen szintű
befolyásolási törekvéssel, de manipulációról olyan kommunikációs helyzetekben
beszélhetünk, amikor a közlőnek tudatos célja az, hogy a befogadók valamely dologra
rávegye, és nem csupán azt mondja el, vagy nem is azt mondja, ami a közlése valódi célja
lenne, hanem rejtett módon sugallja a dolgokat. Ezt teszi azért, mivel azt feltételezi, hogy a
befogadó a nyílt közlést nem hinné el, vagy egyenesen elutasítaná. Itt a fő cél az, hogy magát
az egyéni ítélőképességet befolyásolják és így formálják a közvéleményt az adott témában.
Az eredményes manipuláció a fent vázolt okok miatt a legtöbb esetben nehezen vagy
egyáltalán nem felismerhető, nem átlátható, hiszen őszinteségnek és tárgyilagos
információközlésnek látszik. Irányát tekintve kettő fajtája van. Az első esetben valamely
dolog mellett érvelni kíván, azt el szeretné fogadtatni közönségével, míg a második esetben
valamivel szemben éles ellentéteket kíván kialakítani, ezért is nevezik „uszító”
manipulációnak.
E célokat több eszköz segítségével érheti el. Az egyik legfontosabb ilyen eszköz a montázs,
amely egy olyan egymás mellé helyezést jelent, amelyben az adott dolog megítélését nagyban
befolyásolja az a környezet, amelyben azt megjelenítik. Ilyen lehet egy olyan sajtófotó, amely
a romákat egy nyomornegyedben örökíti meg, vagy például az is, hogy ha a híradóban egy
romákkal kapcsolatos hír bemutatásra kerül, a megkérdezettek általában-természetesen a roma
interjúalanyok esetében leginkább- szintén lepusztult környezetben kerülnek
meginterjúvolásra. A montázsok erős és tartós hatást képesek elérni az emberek tudatában,
pontosan azért mivel nem fogalmazódik meg nyíltan az összefüggés, hanem egyéni
asszociációkon, érzelmeink hozzáadásával kerül feldolgozásra. Az előbb említett példa
esetében ez azt is jelentheti, hogy az átlagember, a nagyközönség, ha romákról van szó,
mindig ilyen környezetben képzeli majd el őket, hiszen ezt látják minden velük kapcsolatos
hír bemutatásakor.
30
A másik manipulációs eszköz, melyet ebben a témában érdemes megemlíteni a bűnbakképzés.
Ebben az esetben mindig az alapvető, hogy létezik egy megoldhatatlannak tűnő probléma,
mely úgy kerül bemutatásra, hogy akkor lesz a legegyszerűbben megoldható, ha hozzákötjük
egy emberhez, vagy éppen embercsoporthoz, esetünkben a roma kisebbséghez. Ez a fajta
manipuláció a közösség összetartó erejét kívánja segítségül hívni, hiszen a bűnbakot a
közösséget zavaró, ártó személyként mutatja be, melytől minden esetben meg kell szabadulni.
Tehát a manipuláció egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy a folyamat során mindvégig
fenn tartja azt a látszatot, hogy szabadon választhatunk, szabadon alkothatunk véleményt az
adott témáról, miközben a legfőbb célja, hogy befolyásolja a döntéshozatalunkat. Káros
hatásai közé tartozik, hogy eltorzítja, vagy éppen teljesen megváltoztatja azt a reális képet,
amelyet egy csoportról alkothatnánk, s a befolyásolással az önmagunkról alkotott kép szintén
torzulhat. (Kapitány, 2004,p:169-181.)
A roma kisebbség média-megjelenésének esetében természetesen nem lehet szó nyílt
manipulációról, hiszen egyetlen médiumnak sem célja az, hogy bármely kisebbséget
hátrányba hozzon, hiszen ezt törvény is tiltja:
A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy
burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására,
elítélésére. (1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, 3.§)
Itt inkább arról van szó, hogy a bemutatott kép igen felszínes és hiányos. Tudva levő, hogy a
kereskedelmi csatornák megjelenésével például emberek tömegei tekintik az ott sugárzott
híradókat az alapvető hírforrásnak, és ha romákról van szó, nagyon kevés példát mondhatunk
olyan esetre, amikor a romák által elért eredményeket mutatták volna be. Legtöbbször
valamilyen probléma, vagy rosszabb esetben valamilyen tragédia bekövetkezésekor kerülnek
csak szóba, és ebből az átlag ember akaratlanul is arra következtet, hogy ha romákkal kerülne
kapcsolatba, akkor biztosan problémás lenne a viszony, így még inkább erősödhet benne az
előítélet. Ha pedig ténylegesen valamely eredmény kerül bemutatásra, az sem arról szól, hogy
a romák saját maguk értek volna el valamit, hanem arról, hogy valaki - valamely civil
szervezet vagy alapítvány-tett érte, hogy az eredmény létrejöjjön.
31
II/5. A mai média vizuális gyorsbüfé?
A következő néhány oldalon egy olyan általam 2006-ban készített házidolgozat szövegét
kívánom közzétenni, melyben a mai média befolyásoló szerepéről van szó. Hiszen a romákról
kialakított képet nagymértékben befolyásolhatja mindaz, amely manapság a médiában tisztán
nyomon követhető, mely szerint az oda bekerülő híreknek mindenképp magas hírértékűnek
kell lennie, és mint például a kereskedelmi csatornák esetében, a legfontosabb szempont a
megszerezhető profit. Közben pedig nehéz arra koncentrálni, hogy milyen mértékben marad
objektív és kiegyenlített a tájékoztatás egy bizonyos témában.
„Létezett egy világ, amelyben volt egy média mentes életünk. Akadtak emberek,
akiket jobban szerettek a többiek, akadtak akiket kevésbé. Aztán megjelent a média, s hirtelen
minden megváltozott. Elbűvölő volt, hihetetlenül újszerű, s mindent magával ragadó. Először
féltünk tőle, majd csodáltuk, tiszteltük, élveztük, de végül menekültünk előle, hiszen függtünk
tőle. Amilyen különlegesnek tűnt először, olyan sablonossá és homogénné vált manapság. A
mai média vizuális gyorsbüfé. Mindegy hol eszem hamburgert. A lényeg a profit. Ez kérem
szépen harc a túlélésért, verseny a pénzért és a hírnévért. S ebben a versenyben két féle
szereplő van.
Létezik a hamburgeres, aki minél több hamburgert akar eladni, minél drágábban, és persze
minél gyorsabban. Ő az, aki minden eszközt be akar vetni azért, hogy csakis nála vásároljunk.
Rengeteg pénzt fektet abba, hogy a vásárló elégedett legyen, különlegesnek érezze magát, s az
étkezés befejeztével úgy gondolja, hogy mindent megkapott. De itt a probléma, hiszen hogyan
tudja mindezt megadni neki? A megoldás egyszerű: nem az a lényeg, hogy többet adjak, mint
a másik, hanem inkább az, hogy ne adjak kevesebbet, mint ő. Ez az oka annak, hogy a mai,
azonos típusú információkkal foglalkozó, médiumok legtöbbjében homogén az
információközlés. Ami az egyikben szenzáció, az a másikban is az. Amit az egyikben
megemlítenek, a másikból sem hiányozhat. Ha az egyik hamburgeres cégnél megjelenik a
csirkés változat, egy idő után a másiknál is bevezetik. De miért van ez így? Kik azok, akik
miatt mindezt így kell csinálni? Kik akarhatják így? Természetesen a fogyasztók, s ebben az
esetben mindegy, hogy az információt habzsoló társadalomról, vagy éppen az éhes szájakról
van-e szó. Tehát a probléma gyökere a fogyasztói társadalom alapvető adottságaiból fakad.
Szeretjük biztonságban érezni magunkat, sőt a biztonságért rengeteg dolgot megteszünk. S a
biztonságérzetet legkönnyebben úgy érhetjük el, ha szokásokat alakítunk ki magunk körül, s
32
ezekhez mereven ragaszkodunk is. Mert könnyebb ragaszkodni valamihez, mintsem újításokat
bevezetni. Tehát nem a mai média fejlődött ilyenné, hanem mi formáltuk meg, mi
mindannyian, akik generáljuk, összegyűjtjük, előtárjuk, s befogadjuk az információt. És nem
tudhatjuk, tudunk-e még bánni vele, mármint a rendszerrel, mely világunkat teremti és
értelmezi velünk vagy helyettünk. Egyáltalán mi irányítjuk-e még a rendszert, vagy a rendszer
részeiként, kiszolgáltból kiszolgálóvá váltunk?
A másik szereplő az előbb említett versenyben maga a hamburgert vásárló, akit naponta
százával rohamoznak meg a különféle hamburgeres cégek, és egyre közelebb akarnak
férkőzni hozzá, egészen befúródnak az agyába, többé nem lehet eltűntetni őket onnan és
mindeközben szüntelenül, azt kántálják, hogy „engem válassz, nálam vásárolj!”. Ő maga,
pedig két utat választhat, vagy elbujdosik, vagy szembeszáll a rengeteggel és felveszi a
harcot. Ezen vásárlók között is különbséget lehet tenni.
Az egyik féle az, aki miatt éppen csirkés hamburgert találnak ki, azaz ő az, aki szerepel a cég
életében, vagyis a médiában nem más, mint akiről a hírek szólnak. Egyetlen szó határozza
meg az életét, „hír”, ami egyszerre mindent jelent a számára, pénzt, életet, szegénységet,
halált. Ma nem a teljesítmény dönti el a médiában, hogy ki az, aki megérdemli a
nyilvánosságot, és ki az aki elbukik, hanem a hasznosíthatósága. Lehet-e belőle szenzációt
csinálni? Tudnak-e nézőket vonzani vele a képernyő elé, olvasókat szerezni az újságoknak?
Hogyan fog mutatni a baltás gyilkos mellett a címoldalon, leköti-e a nézőt a show műsorban,
tehát elérhetjük-e vele a sztárság és szenzáció valamelyik fokozatát? Ha igen, akkor a média
nagyon bőkezű, ápolgatja, szépítgeti, kicsikar belőle minden adandó lehetőséget, s ha végleg
kiszívta minden maradék erejét, eldobja. Ha nem, akkor nem kap egy halvány esélyt sem,
eltaszítja magától örökre.
A másik féle hamburger vásárló csupán a pénze miatt érdekes. Ő fizet, és semmi más nem
számít. A médiában ő az, aki olvas, hallgat, néz, egyszóval a pénzéért cserébe befogad. Őt
manipulálják, mert manipulálható, dróton rángatják, mert hagyja magát. S élete folyamán
egyszer sem veszi észre valós helyzetét, nem ismeri fel, hogy lépései előre meg vannak
tervezve. Azért vesz x mosóport, mert „neki több esze van, mint pénze”, azért tisztítja lakását
y tisztítóval, mert valóban csak egy kell, a többi öt helyett, csak éppen arra nem jön rá, hogy
tripla áron kapja meg azt az egyet, mint a többi ötöt együttéve. Azért utálja K. B.-t, mert
állítólag szívtelen, s azért szereti G. M.-t mert azt olvasta, hogy jó ember. S ebben az a
33
legszomorúbb, hogy a mai társadalom legtöbbje valóban ilyen. Nem zavarja, hogy
ténylegesen mindegy, hogy melyik hamburgerest választja, hiszen mindenhol ugyanazt kapja,
csak éppen más-más jól csengő név mögé bújtatva. S nem kell attól tartanunk, hogy egyszerre
jön majd a felismerés, hogy mi is történik valójában, és akkor lesz itt szemrehányás meg
háború, áldozatok hullnak majd az égből és saját csontjaiból rakott máglyán, fogják égetni a
médiát, hogy aztán örömtáncot járva a hamvak körül énekeljék „legyőztük, szabadok
vagyunk”. A média lényegéből adódóan nem lehet más, mint hírközlési eszközök együttese, s
a híreket mi generáljuk, mindezt magunknak csináljuk, mi vagyunk érte a felelősek, hogy
milyen minőségű életet élünk.”
II/6. A médiumok befolyása az egyes szerepekre
A tömegkommunikáció egyik legfontosabb alapja az, hogy az ott rendszeresen megjelenő és
bemutatott személyekre egy idő után régi ismerősként gondolnak az emberek. Az ismerősség
pedig olyan hatást válthat ki bennünk, hogy amit ettől a bizonyos személytől hallunk, amit
arról a bizonyos csoportról sokat olvasunk, az biztosan igaz is. Olyan dolgokat lehet a média
segítségével emberközelivé hozni, amelyek a valóságban nem is válhatnának azzá. De ami
még fontosabb, olyan dolgok válhatnak idegenné és elutasítottá, amelyek valójában
különlegesek és megismerésre érdemesek –gondolok itt például egy kisebbség kultúrájára.
Ma már minden a médiában sokszor látott, hallott személyiségnek kell, hogy legyen egy
egységes image-e. Kellőképp kell ügyelni arra, hogy a cselekedetei összhangban álljanak a
tetteivel, és minden mozdulatában az a bizonyos sugározni kívánt benyomás fogalmazódjon
meg. Természetesen, ha minden nap ugyanazok a személyek, ugyanazokról a dolgokról
beszélnének, nem hinnénk el, hogy a média valóban igazságos. Ekkor lép be egy második
hatás, ami az új arcok vonzerejében áll. Hiszen egy idő után unalmassá válnának a
megszokott dolgok, és így elhisszük, hogy a média nyitott a legkülönfélébb értékekre, s képes
bemutatni azokat. Ezen kívül léteznek olyan tabutémák, olyan botrányhősök is, akiket nem
szívesen látunk, nem szívesen beszélünk róluk. Sajnos ilyen tabutémának számít a romák
helyzete is, hiszen a legtöbb ember szemében egy megoldatlan kérdést jelentek, amelyre nincs
válasz, így könnyebb nem is felhozni azt. (Ehhez hozzájárul az is, amelyet már említettem,
vagyis, hogy ha romákról van szó a híradóban, vagy egyéb médiumban, akkor általában az
valamely szerencsétlen eseménnyel kapcsolható össze.)
34
A tömegtájékoztatás eszközeivel egy olyan szűrő-erősítő rendszert hoztunk létre, amely képes
megválogatni azt, hogy ki az, akit beenged, és ha már egyszer beengedte, akkor milyen egyéb
dolgokat épít bele, mielőtt a publikum elé bocsátaná. Tehát képes egy nagyon egyszerű dolgot
olyanná átformálni, hogy átláthatatlanná váljék, de képes arra is, hogy egy bonyolult
problémát leegyszerűsítsen. Például a roma kérdést egy olyan dologgá redukálja, melyre a
válasz egy egyszerű nem. És olyan normákat ültethet a köztudatba, ami nem, hogy építi, de
rombolja a kisebbség és többség társadalmi együttélésének esélyét.
II/7. Az egyes médiumok tulajdonságai
A médiapiac, mint az a nevéből is látszik, egy olyan színtér, ahol a média iránti kereslet
találkozik, a média kínálatával. Mint minden piacon, így itt is léteznek termékek, piaci
szereplők úgy, mint fogyasztók és termelők, és ami minden piac alapvető mozgatórugója, itt
is létezik a verseny. A médiatermékek a nagyközönség piacán azt a fajta szellemi tartalmat
jelentik, amely az embereket fogyasztásra ösztönzi. Ennek a tartalomnak a csomagolása lehet
egy újság, egy magazin, de a csomagolást jelentheti akár egy televíziós műsorszám is.
Természetesen létezik a termékek egy másik csoportja is, amely a hirdetések piacán a
reklámot vagy hirdetést jelenti, de erre nem kívánok bővebben kitérni. A médiapiacon
előforduló termékeknek sajátos tulajdonságai vannak, mint például, hogy a médiatermékek
lényege a kreatív tartalom, amely leköti, magával ragadja a fogyasztót- s olykor a rabjává is
teheti, mint például egy szappanopera-, minden egyes termék akkor a legértékesebb, ha friss,
vagyis miután a fogyasztóhoz eljutott, elveszíti értékét. (Gálik, 1997)
Ha valamely csoport, például egy civil kisebbségi szervezet információt, akar eljuttatni a
nagyközönséghez, célszerű a leghatékonyabb médiumot kiválasztania, melynek segítségével a
számukra legfontosabb célközönséget érik el. Így a médium kiválasztásakor figyelembe kell
venniük bizonyos szempontokat. Ilyenek például a csatorna hatékonysága, az élettartam, vagy
a felmerülő költségek. A média-megjelenés során a különféle médiumok erősségeit és
gyengeségeit kell mérlegelni, s aztán kiválasztani, hogy mely médiumban kíván az a bizonyos
civil szervezet megjelenni. (Lásd 2.1. számú táblázat) Úgy gondolom, hogy a téma teljes
megértéséhez szükség van a médiumok tulajdonságainak megismerésére is, hogy
eldönthessük, miért éppen abban a bizonyos médiumban jelent meg romákkal kapcsolatos hír
vagy cikk, így a következőkben az egyes médiumok jellemzőit fogom felvázolni, és külön
kitérek azok társadalmi-szociális aspektusaira is.
35
2/7.1. A sajtó
A sajtó szó gyűjtőfogalomként funkcionál, amely magába foglalja a különböző kiadványok
összességét. A sajtótermékek közé sorolható az újság, a magazin, a folyóirat. Ma a sajtónak
már két nagy fajtáját tudjuk megkülönböztetni, ezek a nyomtatott illetve az elektronikus sajtó.
A technika rohamos fejlődésével az elektronikus sajtó hatalmas térnyerése következett be és
az interneten megfigyelhető e médium sokszínűsége. Létezik úgynevezett hírsajtó, amelyben
a nap, mint nap felmerülő aktuális hírekről kaphatunk tájékoztatást, illetve létezik az
úgynevezett szellemi sajtó is, ami azt jelenti, hogy a hírsajtó egyre inkább telítődött igazi
szellemi tartalommal. Ilyen lehet például egy kisebbségekkel foglalkozó szakfolyóirat, vagy
éppen egy olyan kiadványsorozat, mely a hátrányos helyzetűek fejlődési, integrációs
lehetőségeiről nyújt széleskörű és mély tájékoztatást.
A sajtó és a televíziózás manapság nagy harcban áll egymással, hiszen a televíziózás során
sokkal könnyebben és gyorsabban fogadjuk be az információt, de a sajtó mindig is létezni fog
a médiumok piacán. A híreket az újságírók és riporterek gyűjtik össze, majd a
szerkesztőségbe eljuttatva az ott dolgozó szerkesztők és egyéb szakemberek munkája nyomán
születik meg egy-egy kiadvány, legyen szó nyomtatott vagy online fajtáról. A nyomtatott
sajtó piacán különbséget kell tennünk az újságok és magazinok között. Az újságok általában
általános érdeklődést kielégítő, nagyszámú és sokszínű közönség elérését célozzák meg.
Megjelenésük gyakoriságát tekintve lehetnek napi vagy heti kiadványok, melyben az aktuális
hírek mellett számos ábra, kép és hirdetés is található.
A mai kor embere választhat hogy a híreket a bulvár sajtó, vagy a nem bulvár sajtó hasábjain
kívánja olvasni, vagy mindkét típusból tájékozódik. Ha valaki csak a bulvár sajtóból szerzi az
információit, fennáll a veszélye annak, hogy azok közül a szenzációk közül, amelyeket ezek
leközölnek soknak egyáltalán nincsen, vagy csak részben van valóságalapjuk. A magazinok
abban különböznek az újságoktól, hogy általában igényesebb nyomdatechnikával állítják elő
őket, és a bennük lévő tartalom is sokkal mélyebben taglalt. A célközönséget tekintve itt már
jobban érezhető a nagyközönség szegmentálása. Ez azt jelenti, hogy léteznek bizonyos
magazinok, amelyek csupán egy konkrét célcsoport igényeit kívánják kielégíteni, nekik
szólnak. Ez a fajta nyomtatott sajtó általában hetente, kéthetente, havonta vagy még ritkábban
(negyedévente, félévente) jelenik meg.
36
Szó kell ejtenünk egy harmadik típusról is, amely a folyóirat. Ebben általában szakmai,
irodalmi vagy tudományos közlemények találhatók és havonta vagy még ritkábban jelennek
meg. (Gálik, 1997) Az elektronikus sajtó olvasói különböző weboldalakon találhatják meg az
adott információkat, friss híreket. Ehhez viszont szükség van olyan felszerelésekre, amely a
nyomtatott sajtó esetében természetesen fölösleges, hiszen ahhoz, hogy elérhessük ezeket a
weboldalakat szükségünk van számítógépre, internet-kapcsolatra és az ezekhez kellő tudásra.
A hazai sajtópiacra jellemző az, hogy a legtöbb lap multinacionális és tőkeerős tulajdonosok
ellenőrzése alatt áll, melyek közül számos külföldi érdekeltségű. (A magyar lappiac nagyobb
tulajdonosait és az általuk kiadott lapokat lásd a 2.2.számú táblázatban)
Társadalmi szempontból nagyon fontos az, hogy mára a sajtó igazi tömegmédiummá vált, és
így olyan hatalommal és befolyással bír az emberek véleménynyilvánítására és képalkotására,
amely számos veszély forrása is lehet. Ha teljes objektivitás uralkodna a sajtóban, akkor az
csupán egy olyan eszközként funkcionálna, amely tükrözi a világban történő eseményeket, és
amely a különböző csoportok puszta bemutatására szolgálna. Természetesen a teljes
objektivitás nem valósul meg, abból adódóan, hogy emberek vagyunk, és emberek készítik a
különböző sajtótermékeket is. De különböző törvényi szabályozással elérhető, hogy senki ne
kerüljön hátrányos helyzetbe mások szemében. Viszont nehéz feladat az, hogy a romák
ugyanúgy helyt kapjanak a sajtó munkatársai között is. Bár számos roma újságíró
tevékenykedik ma Magyarországon, de kérdéses, hogy többségük ténylegesen meri-e vállalni
hovatartozását, vagy beintegrálódik a nagy átlag közösségébe. És mivel a sajtó többségében
egyirányú kommunikációt valósít meg, nehéz reagálni erre a problémára magának az olvasói
tábornak is.
II/7.2 A televíziózás és rádiózás
„ …A televízió szó a magyarban egyszerre jelenti a műsorszolgáltatót és a készüléket, a
televíziózás pedig a tévénézés szinonimája….” „ A televízió műsorszám hangok és képek
egységbe szerkesztett, önálló értelemmel bíró, címmel ellátott együttese, a televízió műsor
pedig televízió műsorszámok megszerkesztett és nyilvánosan közzétett sorozata.” (Gálik,
1997: p.197.)
Mindennapjainkat talán a televíziózás befolyásolja leginkább. A tömegmédiumok közül, ha
választani kellene, biztosan ez a fajta médium kapná a főszerepet, hiszen olyan fontos
szerepet tudhat magáénak, mint az időmeghatározás. Ez alatt azt értem, hogy az emberek a
37
televízióban futó műsorokhoz-, szappanoperákhoz, híradóhoz, reggeli szabadidős
műsorokhoz, filmekhez- igazítják szabadidejüket. Magyarországon a tévézéssel eltöltött idő
napi átlaga négy és fél óra, amivel a világ élmezőnyébe tartozunk. (Lásd 2.3/a és 2.3/b. számú
táblázat) A tévénézésnek számos oka lehet, például, hogy érdekes, szórakoztató, leköti a
figyelmet, megszoktuk, hogy nézzük, elfeledteti velünk a való élet problémáit, van közös
beszédtéma egy-egy műsor kapcsán, stb. A televíziózás tehát szellemi szükségleteket elégít
ki, melynek manapság ez a legkönnyebb módja, hiszen ha egy filmet megnézünk nincs
szükség a képzeletünkre, mint egy könyv olvasása esetében, hiszen mind a képi- mind pedig a
hanghatások adottak. A tévézés különböző funkciókat tölt be- unaloműző, információs bázis-,
de eközben számos káros hatással is járhat. Egy információ tévé által való befogadásakor
olyan érzése van az embernek, hogy teljes mértékben átlátja a szituációt, melynek oka az,
hogy az események vizuálisan is meg vannak jelenítve. És mivel az emberekben igény van a
biztonságra- az egyik fiziológiai alap szükségletünk Maslow szerint-, így szeretjük, ha a
körülöttünk lévő világ tiszta és átlátható.
Ezt kihasználva teremt bennünk a televíziózás egy olyan illúziót, amely szerint az
ellenőrzésünk alatt tartjuk a dolgokat, minden fontosabb hírrel és történéssel tisztában
vagyunk. De az érem másik oldala az, hogy nem minden valóságos, amit a tévében látunk.
Sokszor - például gazdasági vagy politikai okokból- téves információkat kapunk és gondolunk
relevánsnak. Ez akkor jelent a legnagyobb veszélyt a társadalomban való eligazodásunkra, ha
azonosulunk azzal az ideologikus feltevéssel, amely szerint az adott dolgot megítélik.
Általában akkor történik meg az, hogy a „tévé képernyője előtt ragadunk”, ha olyan műsort
látunk, amely a saját énképünknek, megítélésünknek valamilyen mértékben megfelel. De nem
gondolunk arra, hogy bizonyos befolyással is bír a folyamatos tévéfüggés mind az
eseményekről alkotott véleményünkre, mind pedig a cselekedeteinkre. A televíziónak meg
van az a tulajdonsága, hogy apró jelentéktelenségeket képes szenzáció mértékűvé nagyítani
azzal, hogy nagy tömegekkel ismerteti meg az eseményt és ez számos káros hatással járhat. A
tévé képes megszólítani a nézőt és képes olyan érzelmi kapcsolatot kialakítani az egyénben,
amely a tömegmédiumok tömegmédiumává tette.
A magyarországi televíziós piacon léteznek közszolgálati csatornák, és léteznek kereskedelmi
csatornák. Ma a kereskedelmi csatornák közönségaránya sokkal nagyobb, mint a
közszolgálatiaké. (Lásd 2.4. számú táblázat) A közszolgálati műsorszolgáltatás abban
38
különbözik a kereskedelmi csatornáktól, hogy az állam fenntartásával működik és számos
fontos szociális feladatot is el kell látnia, melyet törvény ír elő:
„ …A közszolgálati műsorszolgáltató kötelessége elősegíteni a magyarországi nemzeti és
etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való
rendszeres tájékoztatást. E feladatot országosan, illetve - a kisebbség földrajzi
elhelyezkedésének figyelembevételével- körzeti vagy helyi műsorszolgáltatásban, a kisebbség
igényeinek megfelelő műsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy
többnyelvű sugárzással teljesíti. A nemzetiségi műsorok időtartama sem országos, sem körzeti
összesítésben nemzetiségenként nem lehet kevesebb, mint a törvény hatálybalépésekor... „
„ A közszolgálati műsorszolgáltató a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és
történelmi jelentőségű dokumentumok tartós megőrzéséről archívumában gondoskodik,
azokat szakszerűen összegyűjti, tárolja, gondozza…” (1996. évi I. törvény a rádiózásról és
televíziózásról, 28.§)
A hazai televíziós piacnak két főszereplője van: az SBS Broadcasting S.A., amely a TV2-t
irányítja, valamint az RTL Klub csatorna tulajdonosa a Bertelsmann AG. A két tévéóriás a
magyarországi médiapiacon stabil és megingathatatlan pozícióval és a legjelentősebb
közönségrészesedéssel rendelkezik.
A rádió szó jelentése hasonlóképpen, mint a televízió esetében egyszerre jelenti magát a
készüléket és a műsorszolgáltatót. Rádiózás során csupán a hangot halljuk, s ehhez
kapcsolhatjuk hozzá képzeletünkben a képeket. A rádiózás sokkal hamarabb elterjedt, de ma
már elmondhatjuk, hogy a televíziózás kiszorította vezető pozíciójából. Itt is léteznek
kereskedelmi s közszolgálati adók, s a kereskedelmi csatornák szintén nagyobb hallgatósággal
rendelkeznek. A különféle rádióadók különböző célcsoportokhoz szólnak, s e szerint
válogatják össze műsorkínálatukat is. Természetesen a műsorok palettáján helyet foglalnak a
kisebbségeknek, vagy kisebbségekről szóló összeállítások is. Budapesten 2001 óta létezik egy
olyan rádióadó, amely a kisebbségeknek szól, viszont nem csupán egy szűk témáról, hanem
minden embert érdeklő dolgokról kaphatunk benne információkat, de ezt a későbbi
fejezetekben fogom bővebben kifejteni.
39
II/7.3 Az Internet
Mai korunkban már elképzelhetetlennek tűnik, hogy Internet nélkül létezzünk. Számos dolgot
megkönnyít és gyorsabbá tesz. Olyan információkhoz tudunk hozzájutni gyorsan és ingyen,
amelyet csak hosszas kutatással érhettünk el ez idáig. Az emberek között kommunikáció is
könnyebbé vált, hiszen ma már bárkivel chatezhetünk vagy e-mailezhetünk akár a telefonunk
segítségével is. De az Internetnek megvannak a maga hátrányai is. Az első az, hogy annyi
információt tartalmaz, amelyet már nem tudunk sem befogadni, sem pedig kordában tartani.
Ez pedig azt eredményezi, hogy olyan nem valós és esetleg ellenséges információkat is
találhatunk rajta, amelyek nagyon sok káros hatással járhatnak. (például a gyermekek
esetében) Az is egy hátránya, hogy speciális eszközök (számítógép, internetes kapcsolat) és
speciális számítógépes ismeretek szükségesek ahhoz, hogy ezt a fajta médiumot élvezni és
használni tudjuk. De mindezek ellenére az Internet jelenti a jövőt a médiapiacon.
Ha összefoglalóan akarnánk áttekinteni a médiumok szerepét és hatásait, akkor egyértelműen
a televízió az, amely a legbefolyásosabb szereppel bír a mai magyarországi átlagemberek
életében. Bár a sajtó is igen kiemelkedő helyet foglal el-főként a legolvasottabb napilap a
Blikk, amely egy bulvárlap-, de az igazság az, hogy a televíziózás során kapjuk a legtöbb
információt, és ez hat a leginkább a véleményalkotásunkra, a világnézetünkre. Ha a
televízióban több teret kapnának a kisebbségek, úgy gondolom, hogy nagy tömegekkel
tudnánk megismertetni azok sajátos kultúráját, és talán lazíthatni tudnánk azon az erős
beidegződésen, hogy a kisebbségeket figyelmen kívül kell hagyni, vagy el kell utasítani. A
következő fejezetben a romák médiában való helyzetét kívánom bemutatni, ahol fény derül
számos hiányosságra és lelepleződnek az átlagműsorok diszkriminatív megnyilvánulásai is.
40
III. A romák helyzete a médiában
III/1. A romák médiaábrázolása
Ez a fejezet képezi szakdolgozatom fő részét, hiszen az eddigiekben arról próbáltam
részletesebb képet alkotni, hogy kik is azok a romák, és mi is az a média. Úgy gondolom,
hogy fontos volt e két alapvető kérdésre választ kapni, mielőtt mélyebben elemezni kezdtem
volna a romák helyzetét a médiában. Tehát most, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy melyek
is lehetnek azok a problémák és súrlódási pontok, amik a többség és a roma kisebbség között
felvetődhetnek, illetve hogyan is néz ki a média gépezete, nézzük meg, hogy hogyan is
kapcsolható össze ez a két dolog.
Kutatások bizonyítják, hogy a mai átlag emberek nagy többsége nem sokszor találkozik
romákkal, hiszen az iskolában ritka, hogy roma osztálytársai vannak, a munkahelyén sem
megszokott egy roma származású kolléga, illetve közvetlen környezetében, a lakóhelyén sem
biztos, hogy élnek roma családok. Ha ezt az esetet vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy
egy felnőtt ember romákkal kapcsolatos előítéletei leginkább nem személyes tapasztalatok
útján fognak kialakulni, csökkenni, vagy rosszabb esetben megerősödni, a médiának viszont
nagy szerep juthat ebben. (Természetesen léteznek kivételek is szép számmal, hiszen például
jó magam is olyan általános iskolába jártam, ahol több roma származású osztálytársam volt és
a közelünkben is éltek roma családok.) Mint azt már az előző fejezetben leírtam, különféle
médiumok fogyasztásával töltjük szabadidőnk nagy részét, így azok valamilyen mértékben
befolyással vannak gondolkodásunkra és véleményalkotásunkra. Tényként foghatjuk fel, hogy
mára a média valóban többet foglalkozik a roma kisebbséggel, de az még máig tabutémának
számít.
A társadalmunkra jellemző, hogy probléma-érzékenyek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy
szociális érzékenységünk egy bizonyos üggyel kapcsolatban- például a környezetszennyezés,
társadalmi felelősségvállalás a szegénység visszaszorítására, stb.- létezik és egyre
erőteljesebbé válik. De ha tenni is kell valamit az adott ügy érdekében, akkor már megoszlik a
hajlandóságunk. Így van ez a romákkal kapcsolatos kérdésekben is. Ha róluk van szó egy
újságcikkben, nem valószínű, hogy elolvassuk, hiszen nem érezzük magunkénak. Úgy
gondoljuk, hogy ez a cikk nem is nekünk, hanem maguknak a romáknak, vagy a velük
foglalkozó szakembereknek íródott. Ha egy romákkal kapcsolatos hírt látunk a televízióban,
41
megnézzük, de nem igazán tartjuk fontosnak és másnap már nem is emlékszünk rá. Pontosan
ezért feltételezik a médiavállalatok (persze nem nyilvánítják ki nyíltan), hogy ami a
tabutémákkal kapcsolatos, ami a romákról szól, az elidegeníti a nagyközönséget. Ez nem csak
azt jelenti, hogy nem várnak magas nézettséget egy romákról szóló tájékoztató műsortól,
hanem azt is jelentheti, hogy a nézettség csökkenésére is számíthatnak akkor, ha egy népszerű
sorozatban roma szereplők tűnnének fel (ennek ellenpéldája a Barátok közt című sorozat,
amelyről a későbbiek folyamán esik szó), vagy roma bemondó olvasná fel a híreket. És mivel
ezek gazdasági tevékenységet is végző vállalatok, elsődleges céljaik között szerepel a profitszerzés
(főként a kereskedelmi csatornákra gondolok), így ez az egyik oka annak, hogy még
mindig nem súlyukhoz mérten kapnak helyet a kisebbségi- roma- témák az egyes médiumok
palettáján. A fejezetben az is kiderül, hogy a közszolgálati csatornák hogyan is járulnak
hozzá, vagy éppen nem járulnak hozzá azon tendencia felerősítéséhez, hogy az előbb említett
folyamat ne így történjen.
Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy itt Magyarországon még mindig jobb a kisebbségek
helyzete a médiával kapcsolatban, mint Kelet-Európa egyes országaiban, hiszen nem
jellemzőek a gyűlöletbeszédek vagy nyílt rasszista megnyilvánulások a médiumokban. De
attól még messze állunk, hogy egy erős az esélyegyenlőséget előmozdító és tettekkel is
hozzájáruló médiarendszer alakuljon ki, amely tényleges tud hatni az emberekben élő
előítéletek csökkentésére. Mivel ma egyelőre ott tartunk, hogy a kiadott jogszabályi és
törvényi kereteken belül „éppen csak teljesíti” a média a kisebbségek integrációjával és
esélyegyenlőségével kapcsolatos követelményeket. És az ezen felüli törekvések vagy rengeteg
akadállyal találják szembe magukat,vagy pedig pénz- esetleg többségi támogatás hiányában
eleve kudarcra vannak ítélve.
A média egy egységes, mindannyiunkra vonatkozó képet sugároz rólunk. (Ezt úgy értem,
hogy minden egyes magyar emberről a „külföld” felé.) Teszi ezt úgy, hogy bekapcsoljuk a
tévét, elolvassuk az újságot. Mivel az ezekben szereplő tartalom mind- mind aszerint lett
összeválogatva és kialakítva, hogy az nekünk, magyaroknak, a legjobban tetsszen, így ha egy
nem Magyarországon élő ember megtekinti ezeket, kirajzolódik előtte rengeteg
tulajdonságunk, szokásunk, stb. Ha pedig ebben a tartalomban nem foglalkozunk megfelelően
a velünk élő legnagyobb számú kisebbséggel, hiába is bizonygatjuk az Unióban, hogy mi
szolidáris és tenni akaró nép vagyunk.
42
A roma kisebbséget sokszor egy arctalan csoportként ábrázolják. Ez az arctalan tömeg
elmélet esetünkben nem más, mint, hogy e csoport minden egyes tagját homogénnek állítják
be, és csak úgy általánosságban van szó romákról. Ez azt jelenti, hogy ha például egy roma
család szegény sorsát bemutató kisfilmet látunk, akkor a közönség szemében már magától
értetődik az, hogy minden roma biztosan olyan bódéban él, annyi sok gyermeke van,
ugyanolyan piszkos ruhákban jár, stb., mint ahogyan azt a kisfilmben bemutatták. És ezzel
elérkezünk egy másik fontos problémához, ez pedig maga a szegénység. Pontosabban az
abból való kiútkeresés eddigi kudarca, amiért a többségiek ma már a romákat okolják. Mivel
ha romákra gondolunk, általában szegénynek és esetlennek képzeljük őket, akiken segítenie
kell a magyaroknak, vagyis nekünk (amivel nem is lenne semmi probléma, hiszen egyre
többen ismerjük fel, hogy valóban jó dolog segíteni a másikon) de létezik Magyarországon
olyan szegény réteg is, amely nem tagja a roma kisebbségnek. És ők úgy érezhetik, hogy
nincs kellőképpen egyensúlyban az a támogatás, amit ők kapnak azzal, amit a romákért
megtesz a kormány és a társadalom. És ez a fajta vélemény pontosan azért alakulhatott ki,
mivel ha romákról van szó a médiában (szerencsére egyre többször-bár kérdéses, hogy milyen
összefüggésben) általában mindig kapcsolódik a hírhez, hogy segítséget kaptak valahonnan,
vagy segítséget várnak. És az sem minden esetben jogos, hogy ezzel a tulajdonsággal ruházza
fel például egy újságíró azt a roma csoportot, amelyről cikket ír. Hiszen maguk a romák sem
sorolják minden esetben magukat a szegények közé. Tehát fennáll a különböző cikkekben,
hírekben közölt információk csúsztatásának veszélye. Mivel sajnos kevés olyan hír kap
nyilvánosságot, amely önmagában érdekességet jelentene és (pedig számtalan dolog történik),
kitűntetett figyelmet kapna ebben a témában, az újságírók és média-emberek hajlamosak kissé
kiszínezni, átvariálni magát a történést, hogy eladhatóbb legyen.
Akkor lenne teljes esélyegyenlőség a médiában, ha egy hátrányos helyzetű csoportot úgy
jelenítenének meg, hogy azt a konkrét esetet mindenki úgy tudná értelmezni, hogy saját
magával is megtörténhetett volna. Arra gondolok például, amikor bemutatnak egy szívbeteg
kisfiút, akinek nincsen pénze a műtétre. Ez természetesen nagyon szomorú, hiszen a szülei ki
tudja mit érezhetnek akkor, ha látják, hogy a gyermekük rosszul van és ők nem tudnak
segíteni neki. De itt a történetnek vége is kell legyen, hiszen ekkor mindenki átérzi azt, hogy
akár az ő gyermekével is megtörténhetett volna. De miért kell kiemelni ilyenkor, hogy valaki
milyen származású? Szerintem ez és az ehhez hasonló történetek nem a származásról szólnak
és fölöslegesen nem kell kiemelni azt, hogy „ez a család kisebbségi”, mivel az megint csak a
többség-kisebbség közötti távolságot növeli.
43
Ha egy roma szakértőt kérdeznek meg valamilyen témában, akkor az a téma általában
romákkal áll kapcsolatban valamilyen módon. Ez sugallhatja azt is a nagyközönségnek, hogy
a roma szakértők nem értenek máshoz, csak ahhoz, ami a saját etnikumukhoz kapcsolódik.
Viszont a romák saját ügyeikkel kapcsolatos tájékoztatása sem kielégítő. Ez azért lehet így,
mivel a többség nem érdekelt abban, hogy olyan hírekről kapjon információt, ami a
kisebbségek számára fontos. Így a romák egyedüli reménye arra, hogy ez ügyben naprakészek
legyenek, a kisebbségi műsorokban van. Amelyek viszont nem kellő gyakorisággal és
terjedelemben vannak jelen a mai médiapiacon. Gondoljunk csak a Rádió C-re amelyet most
még csak Budapesten lehet fogni, pedig a vidékieknek is ugyanolyan fontos lenne, hogy a
számukra kialakított hírforráson keresztül értesüljenek a dolgokról.
A kisebbségi műsorok és lapok életének másik nagy hátráltatója az a fajta öncenzúra, melyet
saját maguk állítanak fel. Ez azt jelenti, hogy mivel ezek a médiumok általában közszolgálati
alapon működnek, így mindig is alá voltak és most is alá vannak rendelve egy magasabb
hatalomnak, ez pedig nem más, mint a pénz, amelyet a kormánytól vagy alapítványoktól
kapnak. Tehát nem nevezhetjük ezeket addig függetlennek, amíg létre nem jön egy olyan
független és önálló kisebbségi média, amely önerőből képes fenntartani magát és nem kell
alkalmazkodnia számos tényezőhöz. Ekkor kerülhet igazán előtérbe mindaz, amellyel
valójában kisebbségi műsorokat, lapokat lehet alkotni. Persze itt nem azt értem, hogy akár a
kormány, akár a támogató alapítványok valamiféle kényszerítő erőként tűnnének fel a
kisebbségi médiapiacon, csupán arról van szó ,hogy ma még elég szép számmal léteznek
korlátok e média körül. Pedig fontos lenne egy olyan kisebbségi média kialakulása, amelynek
fő feladata a romák tájékoztatása lenne és igazi kapcsolatban és munkamegosztásban állna a
többségi médiával. Ennek kihatása lenne a kisebbségi politikára, az önértékelésükre, az
önmegvalósíthatóságra és számos más pozitív változást hozna. Persze ennek csak akkor van
értelme, ha a romák között valóban van igény egy ehhez hasonló intézmény létrehozására.
Ha a romák saját véleményére vagyunk kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak a
médiában való ábrázolásukról, akkor sajnos rá kell jönnünk arra, hogy legtöbben
negatívumként élik meg ezeket a dolgokat, amint azt a 3.1. számú táblázat is mutatja.
44
3.1. számú táblázat
A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének tételezett véleménye (%)
Forrás: Zöld könyv, 2007
Ez a táblázat kétféle adatot tartalmaz minden egyes kérdéskörben. Az első válasz azt takarja,
hogy maguk a megkérdezett romák hogyan vélekednek a kérdésről, a második oszlopban
feltűntetett adatok pedig azt mutatják be, hogy a megkérdezettek szerint hogyan vélekednek a
romák általánosságban. Egy konkrét példán keresztül tehát ez úgy értelmezhető, hogy a
megkérdezettek 62 százaléka gondolja úgy, hogy a különböző médiumok keveset
foglalkoznak a romákkal, míg 83 százalékuk azt mondta, hogy szerintük a romák általánosan
is így éreznek. A táblázatból továbbá az is kiderül, hogy legtöbbjük szerint (91%) a tévében
azt is be kellene mutatni, hogy mik a pozitív dolgok a romák életében, kultúrájukban. De
sajnos véleményük szerint ez jelenleg nincs így, mivel több, mint 80 százalékuk úgy gondolja,
hogy csak akkor kerülnek a televízió-csatornák látókörébe, hogyha valami baj van velük,-
például tragédia történik, a szegénységüket mutatják be, stb. Végül majdnem a
megkérdezettek fele gondolta úgy, hogy igenis sértő az, ahogyan a tévében a romákat
bemutatják, hiszen sokszor olyan kontextusban kerülnek elő, ami nem vet rájuk jó fényt.
(Például ha egy ügy kapcsán romát interjúvolnak meg a riporterek, akkor általában szegényes
és rossz környezetben teszik azt, hogy azzal is azt sugallják, hogy mennyire elesett csoport.)
A következőkben sorra veszem az egyes médiumok fajtáit és megpróbálom bemutatni az ott
most uralkodó kisebbségi viszonyokat rámutatva a pozitívumokra és a negatívumokra
egyaránt, hogy egy tiszta, kerek képet kaphassunk a témáról.
45
III/2. A romák helyzete a sajtóban
„Garancia itt most már csak arra van, hogy nincsen garancia semmire. Rajtunk kívül álló
okok miatt- és ez alatt érthetjük magunkat, lapcsinálókat- naponta kell megküzdenünk,
megharcolnunk azért az egyébként nyilvánvalóan kijáró jogért? lehetőségért?, hogy
megteremtett sajtókultúránkat megvédjük, megóvjuk elsősorban mindazok ellenében, akiknek
természetszerűleg nem ügyük, nem érdekük, hogy ez az információhordozó, szolgálatot
teljesítő fórumhalmaz szép küllemmel, jó és igaz tartalommal gyorsan és időben eljusson
mindazokhoz, akiknek mindmáig ez az egyetlen támpont ahhoz, hogy élhessenek,
dolgozhassanak, hogy járhassanak nyitott szemmel, egyszóval védelmezhessék önmagukat,
másokat-, a védelemre szorulókat, a- most már úgy tűnik- hosszú időre az egérlyukba szorított
lelkeket.”(Osztojkán, 2000/5: p.3)
A fenti idézet egy szomorú vélemény arról, hogy mi is a mai helyzet a kisebbségi sajtó terén.
Sajnos egyelőre Magyarországon nincsen egységes roma újságírói réteg. Ez persze nem
jelenti azt, hogy nincsenek kitűnő roma újságírók. És az is nagyon pozitív változás, hogy már
kimondottan roma fiataloknak is kínálkoznak lehetőségek, hogy a médiában való
elhelyezkedésükre felkészüljenek, megszerezzék a megfelelő képesítést. De még nem alakult
ki az a fajta egységes fórum, amely összefogná az összes Magyarországon tevékenykedő
roma újságírót. Az is kérdéses, hogy ezek az újságírók mennyire asszimilálódtak a többségbe.
Ezt úgy értem, hogy nem mindegy, hogy olyan újságíróról beszélünk, aki személy szerint nem
is áll kapcsolatban romákkal, vagy olyanról, akinek az otthona köztük van és ténylegesen
ismeri a helyzetet, nem csak messziről osztogatja a tanácsokat. Tehát a lényeg az, hogy olyan
roma szakemberek legyenek a sajtóban, akiket valóban azért becsülnek nem roma kollégáik,
mert egy más, érdekes szemlélettel bírnak és valóban kifejezhetik cikkeikben egyéniségüket.
A sajtó másik oldaláról megközelítve a dolgot azt mondhatjuk el, amit az előző részben már
kifejtettem. A romákkal többet foglalkozik a sajtó, de sokszor olyan kontextusban, amely
hátrányt jelenthet számukra. A többség a sajtóban rendszerint találkozik romákkal kapcsolatos
hírekkel, de számos esetben el sem olvassák azokat, így maradnak az előítéleteik is.
Természetesen léteznek olyan lapok, amelyek specifikusabban foglalkoznak a témával, de ez
általában egy szűk rétegnek szól. És mivel tudjuk hogy a bulvár lapok vezetik az olvasottság
listáját, így az ott történő megjelenítés is nagyon fontos befolyással bír. De sajnos a bulvár
sajtó elsődleges célja nem az esélyegyenlőség biztosítása (persze nem lehetnek
46
diszkriminatívak sem, hiszen a törvény ezt bünteti), hanem a profit szerzés és a szenzáció
hajhászás, így azok hasábjain sokszor nem objektívan mutatják be a romákat.
A következőkben a többségi sajtó cigány-képével kapcsolatban készített tartalomelemzést
(Bernáth, 1998: p.8-13.) alapul véve említek néhány fontos sarokpontot a romák sajtóban való
ábrázolásáról1. Mint ahogyan az alábbi (Lásd 3.2. számú táblázat) adatsorból is kiderül, a
roma kisebbségről jóval több cikk jelent meg a vizsgált időszakban, mint más nemzeti
kisebbségekről.
3.2. számú táblázat
A nemzeti és roma kisebbséggel foglalkozó cikkek száma (darab)
Cikkek száma
Romák Nemzeti
kisebbségek
Cigány politikai szervezetek, kisebbségi
önkormányzatok működése
58 37
Kormányzati politika, támogatások, 89 38
Jogi kérdések, kisebbségi jogok 83 11
Általános háttéranyag 53 21
Szociális kérdések 101 0
Munkaerőpiac 19 0
Gazdaság 8 0
Kultúra 110 109
Kisebbségi oktatás 72 52
Kisebbségi média 13 0
Egészségügy 7 0
Bűnözés, rendőrségi tudósítások 129 0
Interetnikus helyi konfliktusok 126 1
Külügyi vonatkozású témák 11 28
Egyéb témák 48 15
Cikkek száma összesen 508 196
Forrás: Bernáth, 1998: p.9
1 A szerzőpáros 1996 november és 1997 októbere között két országos napilapot (Népszabadság, Mai Nap) és
négy megyei napilapot (Hajdú-Bihari Napló, Dél- Magyarország, Észak-Magyarország, Kisalföld) vizsgált.
47
Ezekben a cikkekben leginkább a bűnözéssel illetve a helyi konfliktusokkal kerülnek
kapcsolatba a romák. És ez is azt az állítást támasztja alá, amelyet az előzőekben már
kifejtettem, vagyis, hogy ha romákról van szó, akkor majdnem mindig valami probléma és baj
is felvetődik. A második legtöbbet említett témacsoport az egészségügy és szociális kérdések
csoportja. Viszont nagyon szomorú az, hogy az igazi gazdasági kérdésekkel szinte alig
hozhatók kapcsolatba a romák, vagy legalábbis a sajtó nem igazán foglalkozik ezzel. Nem ide
értendő természetesen a szegénység problémája, hanem a gazdasági kérdések alatt olyan
dolgokra gondolok, mint például egy ipari park létesítésével és fenntartásával kapcsolatos
cikkek, stb. Az viszont pozitív dolog, hogy a kisebbségi jogok mind máig a sajtó kínálatának
szerves részét képezik, ugyanúgy, mint a kormányzati támogatások. Ez azért jó, mert ebből is
látszik, hogy igenis létezik támogatás és ténylegesen foglalkoznak a kisebbségek jogaival. Bár
a vizsgálat nem tért ki arra, hogy a támogatásokkal kapcsolatban milyen hangvételű cikkek
íródtak. Tehát összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a roma kisebbséggel kapcsolatban
megjelent cikkek száma több, mint kétszerese annak, amit a nemzeti kisebbségekkel
kapcsolatban jelentettek meg, így kijelenthetjük, hogy már 1996-97 tájékán szó volt a
médiában a romákról, persze az kérdés, hogy milyen összefüggésben. Ha összehasonlítjuk az
egyes kisebbségi csoportokat, láthatjuk, hogy a romákkal kapcsolatban sokkal több olyan cikk
jelenik meg, melyben valamilyen konfliktus a téma. Ilyen az összes vizsgált romákról szóló
cikk 62 százaléka. Míg ez például a nemzeti kisebbségek esetében csupán 30 vagy a
mozgáskorlátozottak esetében csupán 20 százalék. (Lásd 3.3. számú táblázat) .Ez pedig
valóban a nagyközönség előítéleteit növelheti vagy alakíthatja ki. De az biztos, hogy
semmiképp nem csökkennek az előítéletek addig, amíg e cikkek túlsúlya meg nem szűnik.
3.3. számú táblázat
Konfliktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint a kisebbségről szóló cikkek
arányában (darab, százalék)
Konfliktusról beszámol Nem számol be konfliktusról Összesen
Romák 317 (62%) 191 (38%) 508
Nemzeti kisebbségek 59 (30%) 137 (70%) 196
Mozgáskorlátozottak 38 (20%) 149 (80%) 187
Melegek 32 (37%) 55 (63%) 88
Kisebbségek általában 21 (34%) 40 (66%) 61
Összesen 467 (45%) 571 (55%) 1040
Forrás: Bernáth, 1998: p.12
48
Az is érdekes kérdés, hogy ha tényleg ilyen a sajtóban való megjelenés, akkor miről is
szólhatnak leginkább ezek a konfliktusok? Mik azok a kényes súrlódási pontok, amelyeket a
többségi sajtó fontosnak tart megemlíteni és kiemelni. A vizsgálat erre a kérdésre is választ
adott, hiszen kiderült, hogy a bűnözés és a szociális gondok az a két téma, amely a
legszámottevőbb mértékben jelen van az újságok hasábjain. De a politikai, jogi etikai és
etnikai problémák szintén majdnem ugyanannyi figyelmet kapnak, mint az előbb felvázolt két
konfliktusforrás. (Lásd 3.4. számú táblázat)
Tehát mindaz, amit az eddigiekben felvázoltam egyáltalán nem nyújt vigaszt számunkra. De
természetesen léteznek pozitív példák is arra, hogy maguk a romák hogyan jelenítik meg
önmagukat, hogyan vesznek részt a médiapiacon annak érdekében, hogy valóban tájékoztatni
tudják társaikat az aktuális eseményekről és olyan szórakozási lehetőséget teremtsenek meg,
amelyet az újságolvasás jelenthet számukra. Ezeket az úgynevezett „jó példákat” a
következőkben tárgyalom.
III/2.1 A „jó példák”
Ebben a fejezetben négy olyan újságot emelnék ki, amelyekre méltán lehetünk büszkék,
hiszen évek óta megküzdenek az eléjük álló akadályokkal és képviselik a roma kisebbséget a
médiapiacon. Természetesen ez nem menne segítség nélkül, így először is néhány mondatban
megemlíteném a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítványt, mely
finanszírozza azokat a kisebbségi lapokat, melyek önfenntartása a jelenlegi helyzetben sajnos
még nem megoldható, viszont nagyon fontosak a kisebbségek életében, hiszen alapvető joguk
az, hogy anyanyelven elérhető sajtójuk legyen. (Természetesen más alapítványok és a
kisebbségi önkormányzatok is támogatják az egyes lapokat.) A támogatásokra pályázni kell,
és a megítélt pénzösszeg minden kisebbség egy lapjának szól, illetve jelenleg a roma
kisebbség négy lapja nyerte el a támogatást. (a támogatásban részesülő roma lapokat lásd a
3.5. számú táblázatban)
Akkor tehát következzenek a lapok: Az első a Lungo Drom- hosszú út című lap, melyet az
„Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány ad ki. Műfaját tekintve kulturális folyóirat,
mely a 90-es évek elejétől létezik, így a roma kulturális folyóiratok közül az elsők közé
tartozik. Megtalálhatunk benne a közönség által beküldött történeteket, verseket és
természetesen aktuális híreket is. A legújabb pályázatok információin túl, külön rovatot
49
szentelnek a gyerekeknek is, ahol meséket, történeteket olvashatnak. Havonta jelenik meg 800
példányban, és a legutóbb elnyert MNEKK támogatása 3 millió forintot tesz ki.
A második lap az Amaro Drom- ,amely 1991 óta jelenik meg, így ezt is az első roma újságok
közé sorolhatjuk. Ez is sokszínű újság, mivel az aktuális politikai és gazdasági események
elemzésén túl ugyanúgy olvashatunk kulturális és művészeti témákról is. Az újság célja
figyelemre méltó, hiszen a roma közösség tájékoztatását tekinti missziójának, hiszen
felismerték, hogy csak akkor tudják megfelelően érvényesíteni érdekeiket, akkor tudnak
megfelelőképp integrálódni, ha felkészültek és tájékozottak. Az újságot a Roma Parlament
alapította és az Ember az Emberért Roma alapítvány adja ki. Havonta jelenik meg 2500
példányban. Legutóbb elnyert MNEKK támogatása több, mint 8 millió forintot tesz ki.
A harmadik lap a Glinda Roma Gyermek és Ifjúsági Magazin, melyet 2002-ben alapítottak.
Mint az a nevében is benne van első sorban gyermekeknek szól, ezt bizonyítja az is, hogy az
információátadást elsősorban képregény formában valósítják meg. Mindkét csoportnak- a
többségnek és a roma kisebbségnek- is szól, mivel egyrészt a roma gyerekek olyan dolgokról
olvashatnak, ami hagyományőrző módon tájékoztatja őket, másrészt például a nem roma
osztálytársaik és a pedagógusok szintén sokat megtudhatnak ebből az újságból a roma
gyermekekről. A Glindát az Amaro trajo- Éltünk a Roma Kultúráért Alapítvány adja ki és
negyedévente jelenik még 2000 példányban.
Az utolsó általam megemlítendő újság a Kethano Drom, avagy közös út. Ez az újság is
nagyon sokszínű, hiszen az irodalmi témáktól kezdve a közéleti aktualitásokon keresztül, a
néprajzi ismeretterjesztés és az aktuális közéleti események is megtalálhatóak benne. Ennek
fő célja az, hogy megismertesse és népszerűsítse a roma kultúrát mind a romák és nem romák
körében. 1991 óta jelenik meg a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének gondozásában.
Negyedévente jelenik meg 3000 példányban és a legutóbb elnyert MNEKK támogatása 1
millió forint volt.
Végül szeretnék néhány szót ejteni a Roma Sajtóközpontról is, mely Magyarországon az első
roma hírügynökség. 1995 óta működik non-profit alapon, s célja az, hogy a többségi médiába
való integrálódást segítse a romák számára. Ez a gyakorlatban roma újságírók képzésével,
folyamatos hírszolgáltatással valósul meg. Feladatai közé tartozik a hírügynökségi
szolgáltatás mellett:
50
• egy rádiós program, mely azt jelenti, hogy a rádiókkal is kapcsolatban áll és ott segíti
a romák részvételét, megjelenítését,
• a folyamatos média-monitoring, amellyel tiszta képet kaphatnak az aktuális romákkal
kapcsolatos helyzetről,
• a rasszizmus és xenofóbia monitoring, mely olyan vizsgálatokat jelent, amelyből
kiderül többek között a fennálló rasszizmus mértéke, az előítéletek milyensége,
• dokumentációs központként szolgál,
• könyvkiadással is foglalkozik, illetve részt vesz az azokról való híradásban.
• illetve angol nyelven is elérhetővé teszi dokumentumait, elemzéseit, stb.
Az előbb említett roma újságíró képzéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Fekete Doboz
Alapítvány munkásságát, hiszen „…a Fekete Doboz archívumában 150 dokumentumfilm és
négyezer óra archív anyag található. 1990 óta tanítanak fiatalokat dokumentumfilmezésre,
újságírásra, televíziózásra. A tíz éve alapított Roma Média Iskolákban eddig 150 diák végzett,
többségük már valamilyen elektronikus médiánál dolgozik, vagy az írott sajtó munkatársa.
Filmjeik hazai és nemzetközi sikereket értek el, hallgatóik két alkalommal is elnyerték
Magyarország egyik legrangosabb civil szervezetének díját, a Tolerancia díjat valamint
sikeresek szerepelnek egyéb fesztiválokon is...”(www.romaweb.hu)
III/3. A romák helyzete a televízióban és a rádióban
Szerencsére felismertük, hogy több teret kell kapnia a roma kisebbségnek a televíziózás, és az
egész média területén. Elsőként Magyarországon fogalmazódott meg a roma és nem-roma
média-szakemberek fejében és a kulturális tárca koordinálásával egy önálló európai roma
televízió létrehozása. Ez azt jelenti, hogy egy valóságos televízió-csatorna működne roma
szerkesztőkkel, műsorvezetőkkel, romáknak szóló műsorokkal, melyben a hagyományőrzés
nagy jelentőséggel bírna, s mindamellett könnyebben meg lehetne ismertetni ezt a kultúrát a
nem roma közönséggel is, így hozzájárulva ahhoz, hogy az előítéletek csökkenjenek. A
sikeres megvalósulás esetén a televízió budapesti székhellyel működhetne, de az
elképzeléshez csatlakoztak az Európai Unió, továbbá a tagjelölt országokban már működő
regionális és helyi televíziók képviselői is. A Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány
Esélyegyenlőség a médiában címmel zajló Equal nemzetközi projektjének partnereivel
auschwitzi székhellyel idén szeptemberben be is jegyeztette az Európai Roma Televízió és
51
Média Alapítványt, amely a már több éve elképzelt televízió megvalósítást tervezi. E projekt
segítségével Magyarország valóban az Európai unióban élő 10 milliós kisebbség ügyének
kezelését segíthetné elő. Sajnos jelenleg az elképzelések és célok nemesek, de a konkrét
indulást számos (főleg pénzügyi) tényező akadályozza.
A televízió, s mellette a rádió, mint azt már említettem nagyon meghatározó szereppel bír
mind a többség, mind a kisebbség életében. Két fő részre oszthatjuk a mai magyarországi
televíziós és rádiós piacot. Az első részt a közszolgálati csatornák, a másodikat pedig a
kereskedelmi csatornák alkotják. Elsőként a közszolgálati csatornákon sugárzott kisebbségi
műsorokról kívánok tájékoztatást nyújtani.
A közszolgálati csatornák feladata, hogy elősegítse a magyarországi roma- és egyébkisebbségek
kultúrájának ápolását az anyanyelvükön való tájékoztatást. Éppen ezért a Magyar
Televízió mindig is céljának tekintette, hogy a roma kérdéssel kiemelten foglalkozzon. Ez a
közszolgálati televízió az első a magyarországi médiumok között, amely a tematikus műsorai
mellett a romakérdést is integrálta teljes műsorfolyamába. Az MTV bár már majdnem három
évtizede sugároz kisebbségekkel foglalkozó műsorokat de az igazi áttörést az jelentette,
amikor elindult 1992-ben a Roma magazin, amit már maguk a romák szerkesztettek. A műsor
hetente jelentkezik fél órában. Célja az, hogy a szórakoztatás mellett bemutassa a népcsoport
igaz értékeit is. Emellett a jogvédelem és az oktatás is fontos feladatául szolgál. E magazin
több, mint 1000 kisebbségi önkormányzat és közel 100 civil szervezet kulturális és társadalmi
helyzetét mutatja be. A Duna Televízióban jelentkezik a Mundi Romani című műsor, amely
egy olyan világjáró utazást mutat be, amelyben a föld több táján élő romák életét ismerhetjük
meg.
Mivel valóságos tendencia az, hogy a
közszolgálatiság ténylegesen meg
kíván felelni ezen elvárásoknak, sőt
még többet is szeretne tenni a kötelező
iránymutatásokon és követelményeken
túl, ezért példa értékű lehet az is,
amikor 2006-ban öt tehetséges roma fiatal kapott lehetőséget arra, hogy egy éven keresztül az
MTV különböző szerkesztőségeiben tanuljon. Négyen közülük az intézmény munkatársai, a
Kultúrház, az Ablak, a Kékfény segédszerkesztői lettek.
52
Viszont még mindig nem elfogadott, hogy roma műsorvezetőket alkalmazzanak az egyes
tévécsatornák. Az is kérdéses, hogyha a közszolgálati televízióban roma műsorvezetőket
alkalmaznak, valóban elfogadják-e őket átlag emberként, vagy mindig is az lesz az első szó,
ha rájuk gondolnak, „az a roma műsorvezető, aki…”. Valóban sikeres lehet valaki ha roma
anélkül, hogy „csak egy romának” is titulálnák? Ez elég nehéz kérdés, és sajnos még biztos,
hogy nem kapunk rá választ egy jó ideig.
A közszolgálati rádiók ugyanúgy kötelesek minden kisebbség számára biztosítani a médiamegjelenést.
A Magyar Rádió műsorán ma egyetlen cigány nemzetiségi műsor található, ez
pedig a Cigányország útjain című magazin, mely minden hétköznap napi fél órában szolgál a
roma kisebbség tájékoztatására. Jelentősége abban áll, hogy ebben a fél órában
anyanyelvükön hallgathatják a bejátszásokat.
A romák rádióban való megjelenésének másik nagyon fontos pontja egy teljesen egyedülálló
és dicséretes elképzelés megvalósulása: a Rádió ©. Számos akadályt leküzdve 2001. október
8. óta létezik. Sajnos még csak Budapest és vonzáskörzetében fogható, de így is, több mint
kétszázezer roma embernek nyújt tartalmas és szórakoztató időtöltést. Mint ahogyan azt
célkitűzésükben is írják:
„A Rádió © elsősorban a romák rádiója. A cigányoknak és nem a cigányokról szól,
közszolgálati elvek szerint, mégis könnyedén. Célunk, hogy a cigányok a saját rádiójukat
hallgassák benne, nem egy szócsövet, amelyet a többségi társadalom fordít feléjük. A Rádió ©
mint közösségi rádió a romák életében nagy szerepet játszó interaktivitást, személyességet
állítja megszólalásainak középpontjába. A Pesten élő romák jelentős része tudja, hogy ki
kinek rokona, falubelije. Egy kereskedelmi rádiónak nem adatik meg az a lehetőség, hogy úgy
hallgassák az emberek, mintha bármikor egy ismerőssel találkoznának. Mi a műsorfolyam
keretén belül olyan rádiót kínálunk, amelyet garantáltan sajátjának érez valamennyi
budapesti roma.”(www.radioc.hu)
De természetesen nem csak a roma közönséghez szól, hiszen a benne felmerülő témák olyan
általános kérdések, melyek mindenkit ugyanolyan mértékben érdekelnek. Ez az a rádió adó,
amely az első lépést és a jó példát jelenti azok számára, akik a kisebbségi média fejlesztését
tűzték kis célul. Ilyen formában lehet megismertetni a nagyközönséggel a roma kultúrát,
őrizni lehet a roma hagyományokat, és mindemellett remek szórakozást is nyújt.
53
Ma a kereskedelmi csatornák uralják a televíziózás és rádiózás piacát. Ez azt is jelenti, hogy
az itt felbukkanó roma hírek sokkal több emberhez jutnak el, mint a közszolgálati
csatornákon. Így ezek a csatornák még inkább felelősek azért, hogy milyen gondolkodás és
vélemény alakul ki e tárgykörben. Bár nem konkrét feladatuk, hogy a kisebbségek
megjelenését biztosítsák, de nem is sérthetik meg ezeknek az embereknek a jogait. Mivel úgy
gondolom, hogy a roma kérdés még mindig tabutémának számít, így természetes reakció ezen
gazdasági vállalkozások részéről, hogy nem adnak olyan nagy súlyt a roma kisebbséggel
foglalkozó műsoroknak, mivel nem jelent számukra magasabb profitot. Érthető, de nem jól
van ez így. A többség gondolkodása a romákkal kapcsolatban még mindig ugyanaz, vagyis
inkább elfordulunk, mintsem megvitassuk a kérdést. De természetesen vannak olyan
kezdeményezések is, amelyek cáfolják ezt a kijelentést.
A roma szereplők egyre inkább feltűnnek egy-egy műsorban, és vélhetően ez a helyzet csak
jobb lesz, de kérdéses, hogy milyen minőségben tűntetik fel az egyének magát az egész
kisebbséget. Lehet- e egy roma származású szereplő igazi résztvevője egy műsornak anélkül,
hogy karaktere is származására utalna. Hiszen nem igazán látunk olyan résztvevőket például
egy tehetségkutatón, vagy egy talk-showban, ahol ne lenne kihangsúlyozva, hogy az illető
roma. És ezekről a szereplőkről maguk a romák is másként vélekednek. Tehát a kérdés az,
hogy úgy kell-e bemutatni egy roma származású embert a televízióban, hogy a homlokára
írjuk, hogy ő roma. Mert most még ez az erőteljesebb helyzet, hiszen bár egyre többen tűnnek
fel a különböző tévécsatornákban, de a legtöbb esetben ki van hangsúlyozva, hogy roma
származásúak.
Akadnak azért kivételek, például a Megasztár című műsor, ahol
valóban nem azon volt a hangsúly, hogy ki milyen származású.
Itt tűnt fel például Gáspár Laci vagy Molnár Ferenc Caramell.
És azért lettek sikeresek, mert valóban tehetségesek. Őket nem
azért szerettük mert, meg akármilyen származásúak, hanem
önmagukért (legalábbis azért az arcukért amit a műsor során kreáltak nekik).
54
Erre egy ellenpélda lehet az RTL Klubon most futó sorozat, a Győzike
Show. Amely szerintem megosztja mind a romák, mind pedig a nem
romák véleményét. Úgy gondolom, hogy ez a sorozat testesíti meg
manapság azt a rettentően káros befolyásoló eszközt, amelyet a média
ténylegesen gyakorolhat számos ember gondolkodására. Úgy állítja be a cigány családot, mint
ahol mindennaposak a veszekedések, bonyodalmak és problémák. Magukat a szereplőket
pedig finoman fogalmazva igen csak butácskának viszont piszkosul gazdagnak festi le. Ez
pedig okozhatja azt, hogy azok, akik látták már a sorozatot, úgy fogják gondolni, hogy
minden roma család ugyanolyan, mint ez. És ez kimondottan sértő a romák számára, hiszen
nem kívánnak azonosulni azzal a világgal, amit ezáltal a műsor által kreál róluk a
közvélemény.
Egy másik show-műsor a Fábry show, amely attól különbözik az előzőektől, nem konkrét
roma szereplő jelenik meg, hanem csupán egy roma karakter-Vendel-, aki rengeteg pénzzel
rendelkezik és nagy hatalma van. Itt a romák egyfajta „keresztapa- alattvalók” viszony szerint
kerülnek ábrázolásra. A műsorvezető az, aki ezt a karaktert eljátssza. Itt is felvetődik a kérdés,
hogy a szórakoztatás érdekében lehet e torzított képet festeni egy kisebbségről? Mi az a határ,
amikor tréfáról van szó, és honnan kezdődik az irónia?
A következő példám egy szappanopera egyik
főszereplőjéről, szerepe szerint Balogh Nóra ügyvédnőről
szól. A Barátok közt című sorozat töretlen népszerűségnek
örvend hosszú évek óta, és ezt semmilyen mértékben nem
változtatta meg az, hogy a sorozatban egy roma származású
karakter játssza az egyik főszerepet. Bár a sorozat elején nem derült fény a származására, de
miután kiderült igazán érdekes témák is a felszínre kerültek, melyek érintették a romákkal
szembeni elutasítást, a diszkriminációt a munkahelyen, stb. Úgy gondolom, hogy abban az
időben, 1998-ban, amikor az RTL Klub a műsorára tűzte ezt, még nem volt ennyire erőteljes
téma a roma kisebbség helyzete a kereskedelmi médiában. A nagyközönség viszont a sorozat
által egy kis bepillantást nyerhetett azokba a problémákba és kényes helyzetekbe, amikkel a
roma embereknek nap, mint nap szembesülniük kell. És ez nagyon fontos volt, hiszen a
kereskedelmi csatornák közül elsőként itt vetődött fel a romák médiaprezentációjának
kérdése.
55
Az RTL Klubon futó másik népszerű sorozat a Mónika Show, ahol
szintén a legtöbb esetben romák is részt vesznek a műsorban.
Ennek fontos momentuma az, hogy az itt szereplő emberek nem
szerepet játszanak, hanem a tényleges életükben adódó problémákat
szeretnék megoldani. (bár számomra nem tűnik teljesen
valóságosnak minden esetben) Ennek a műsornak viszont kétféle hatása lehet, ami a két
különböző megítélésből adódik. Az első szerint nem túl humánus dolog a nyilvánosságot is
bevonni a családi életbe, de mivel a műsor erről szól, aki ezt nem szereti, nem fog oda
kapcsolni. A másik megítélés szerint ilyen módon mindenkinek lehetősége van arra, hogy a
problémáira oly módon találjon megoldást, hogy azzal tanulságot is nyújt a többi embernek.
De mivel a show alapvetően a problémákra összpontosít, a romák megítélése szempontjából
semmiképp sem lehet pozitív hatása, mivel ha itt romák szerepelnek, akkor mindig felvetődik
valamilyen probléma is az életükben amelyet meg akarnak oldani, vagy beszélni. Ez pedig
csak még tovább erősítheti azt a tévhitet és előítéletet a nem roma származású emberek
körében, hogy a romákkal csak baj van. Ebben látom enyhén szólva káros hatását ennek a
műsornak.
Mint az már az előzőekben elhangzott, a kereskedelmi televíziók gyakran azért is nem
alkalmaznak roma szereplőket a műsoraikban, mivel úgy gondolják, hogy a nem roma
közönség körében ellenérzést váltana ki. Pedig egy ebben a tárgykörben készített felmérés
alapján2 egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ilyen hatása lenne egy-egy roma karakter
feltűnésének a magyar nagyközönség részéről. A kutatásból kiderült, hogy a fiatalok, az
alacsony iskolai végzettségűek, illetve a budapestiek a legelutasítóbbak ebben a kérdésben.
Viszont ha összességében nézzük, akkor az általános vélemény az, hogy igenis szerepeljenek
a romák a televízióban, viszont „csak a rendesek”, vagyis a közönség nem kíváncsi a
szélsőségekre. (Lásd 3.6. számú táblázat) Tehát ez egyáltalán nem jelenti azt, ami a
kereskedelmi televíziók körében sokszor általános véleményként feltűnik, vagyis, hogyha
romákat szerepeltetnek, akkor csökken egy-egy műsor nézettsége.
2 A Barátok közt című sorozatban való roma karakter felbukkanása után Bernáth Gábor és Messing Vera
szociológusok egy telefonos kutatás alapján próbálták a magyar közönség véleményét feltérképezni a roma
karakterek esetleges további felbukkanásáról a televízióban.
56
A másik kérdésre adott válasz szerint( hogy legyen-e szó romákról a televízióban) szintén
pozitív volt a reakció. Hiszen itt a megkérdezettek 43 százaléka gondolta úgy, hogy legyen
szó róluk, míg 37 százalékuk válasza szerint legyen szó róluk, de itt is kikötés volt, hogy csak
a „rendesekről”. (Lásd 3.7. számú táblázat) Az kérdéses hogy ki mit tartana „rendesnek”, de a
lényeg az, hogy a közönség egyáltalán nem lenne olyan elutasító, mint azt alapvetően
gondolnánk.
III/4. A romák helyzete az Interneten
Az Internet és az Interneten való szörfölés mára egyre nagyobb teret hódít. Olyan színvonalas
és tartalmas weboldalak születnek, amelyekből számos információt szerezhetünk.
Természetesen az Internetnek hátrányai is vannak. Az első az, hogy speciális berendezések és
tudás szükséges ahhoz, hogy valaki használni tudja. A másik pedig az, hogy számos téves és
enyhén szólva káros információt tartalmaz sok témában, így a roma kisebbségekről is. De ha
arra összpontosítunk, hogy melyek azok a weboldalak, amelyek segíthetnek hozzájárulni
ahhoz, hogy az emberek könnyedén megismerjék a kultúrát, és segítenek maguknak a
romáknak abban, hogy tisztában legyenek a rájuk vonatkozó információkkal és mindig
naprakészek legyenek, akkor szerencsére sok jó példát említhetünk.
Az első ilyen jó példa a cigany.lap.hu weboldal, amely a Startlap csapat tagjaként olyan
tematikus és logikus információ-rendszert kínál a felhasználóknak, amit bárki könnyedén
használhat. Külön bekezdéseket kapnak a friss hírek, a kisebbségi önkormányzatok, a
különböző intézmények, illetve az online roma újságok.
A kiadott újságok általában megtalálhatóak online formában is, hiszen így bárki, bármikor
hozzáférhet. Az online forma ezen kívül megadja azt a fajta interaktivitást és kényelmet is,
amit a papír alapú lapok nem képesek. Például ilyen előny az, hogy az archívumokban
általában visszakereshetünk egy-egy lap korábbi számára is és olvashatjuk azt. Az általam
említett újságoknak- Amaro Drom, Kethano Drom, Glinda, Lungo Drom- szintén van online
formája. Ezen kívül léteznek olyan weblapok is, melyek nem kerülnek nyomtatott formában a
piacra, mégis rendkívül színvonalas és sokszínű információt nyújtanak az érdeklődőknek.
Ilyen weblapok például
www.romnet.hu www.romasansz.hu www.romanokher.hu
www.romaweb.hu www.romapont.hu www.roma.hu
57
III/5. A romák médiafogyasztása
Ebben a fejezetben arra kívánok választ adni, hogy maga a roma kisebbség hogyan és milyen
médiumokat fogyaszt a leginkább. Ez azért is fontos, mivel a nagy médiumok általában úgy
gondolják, hogy azért sem érdemes kisebbségeknek szóló vagy kisebbségekkel foglalkozó
műsorokat, lapokat készíteniük, mivel egyébként sem számottevő ezen kisebbségek
médiafogyasztása. Így egy könnyű indokot találnak arra, hogy ezt elkerüljék, pedig nem
biztos, hogy igazuk van. És másik oldalról megközelítve a dolgot azt is figyelmen kívül
hagyják, hogy a roma kisebbséget is ugyanúgy szegmentálni kell, mivel eltérő az egyének
ízlésvilága, gondolkodása, stb. Tehát nem elég csupán azt „ráhúzni” az összes nekik készített
műsorra, hogy ez romáknak szól, úgyhogy minden romának tetszenie kell.
A televíziózás esetében sokan úgy gondolkodnak, hogy a roma kisebbség tagjainak nincsen
elég pénze arra, hogy tévét vegyen magának, vagy fizesse a kábelt díjat. Az tény, hogy a roma
háztartásokban arányában kevesebb televízió van a nem romákhoz képest, de azt sokkal
intenzívebben nézik, tehát gyakrabban kapcsolják be. Ennek egyik oka az lehet, hogy sokan
nem találnak megfelelő munkalehetőséget, és mivel sokat vannak otthon, a televízió jelenti a
legkézenfekvőbb megoldást az unalom elűzésére. Illetve a televíziózás egy nagy családi
tevékenység is, hiszen ahol sokan laknak egy szobában, ott a televízióban látott műsorok is
szerves részét képezik a mindennapi, egymás közti kommunikációnak.
És a romáknál is igaz az a tendencia, mely szerint a kereskedelmi televízió csatornák sokkal
nagyobb népszerűségnek örvendenek a közszolgálatiaknál. Ezen belül is a két legnagyobb adó
– RTL Klub és TV2- az, amelyet naponta több órán keresztül is néznek, viszont az HBO az,
amelyet szinte alig – ennek oka lehet, hogy az HBO előfizetési árai igen magasak, míg az
előbb említett két csatorna akár ingyen is fogható. A közszolgálati csatornák közül a MTV1 a
legnépszerűbb, míg a DunaTv a legnépszerűtlenebb. (Lásd 3.8. számú táblázat)
A romák körében legkedveltebb műfajok közé a hírműsorok és a show műsorok tartoznak. De
a szappanoperák és játékfilmek is hozzátartoznak a mindennapi tévézéshez. Viszont
legkevésbé kedvelik az olyan műsorokat, melyek vallási témával foglalkoznak, illetve a
magazinműsorok sem tartoznak a lenézettebb és legkedveltebb műfajok közé. (Lásd 3.9.
számú táblázat)
58
A rádiózási szokásaikat tekintve itt is igaz, hogy a rádió kevésbé népszerű a tévézésnél. Ez azt
jelenti, hogy kevesebb háztartásban található meg. Illetve itt is érvényes, hogy a kereskedelmi
csatornák fogyasztása sokkal gyakoribb a közszolgálatiaknál a fiatalok körében, míg az
idősek leginkább a közszolgálati csatornákat hallgatják. (Lásd 3.10. számú táblázat)
Az újságfogyasztás esetében szintén elterjedt az a káros vélemény, mely szerint nem kell a
romáknak is szóló cikkeket közölni az egyes lapokban, mivel nem olvassák az újságokat. Bár
44 százalékuk valóban nem igazán szokta ezt a fajta tájékozódási formát használni, de még
így is rengetegen vannak, akik valóban az újságok olvasói táborához tartoznak és róluk nem
szabad megfeledkezni. Itt is visszaköszön a tévézés erős befolyása, hiszen a legtöbben a
műsorújságokat veszik a kezükbe leggyakrabban, viszont az országos politikai napilapok már
nem örvendenek ekkora sikernek, mint például a helyi politikai napilapok vagy a női
magazinok. (Lásd 3.11. számú táblázat)
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a romák médiafogyasztása sem tér el a nem romák
médiafogyasztásától. Bár náluk kevesebben olvasnak újságot, de a televíziózás nagyon nagy
szerepet kap a mindennapi életükben. Ezt az állítást támasztja alá az a történet is, melyet a
következő fejezetben található mélyinterjúban fogok leírni, ahol az interjúalany elmondása
szerint olyannyira jelentős befolyással bír a tévézés a roma családok életében, hogy még a
gyerekeiket is az egyes sorozatok szereplői után nevezik el, és olyan intenzíven élik meg
ezeket a sorozatokat, mintha a saját életükben játszódna a történet.
59
IV. Mélyinterjú- a romák szociális helyzetéről
A következő oldalakon a salgótarjáni Egészségügyi Szociális Központ szociális munkásával
készített mélyinterjút közlöm, mivel úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljes képek kapjunk a
témáról az eddigi szekunder kutatásomon alapuló elemzésen túl, egy ilyen primer kutatási
módszert is érdemes alkalmazni. Azért választottam interjú alanyomul egy salgótarjáni
szociális intézmény dolgozóját, mivel úgy gondolom, hogy a Nógrád megyei régió az egyik
legérintettebb mind a szegénység, mind a munkanélküliség, mind pedig a romák szociális
helyzetének ügyében. Interjúalanyom egy nyugdíj előtt álló középkorú nő, aki saját
elmondása szerint a kiégés szélén áll, viszont rengeteg személyes tapasztalattal rendelkezik,
mivel több, mint 15 éve nap, mint nap találkozik a romákkal és a problémáikkal és rendkívül
határozott véleménnyel rendelkezik ezekben az ügyekben:
Melyik intézményben dolgozik, mi az intézmény feladata?
Salgótarján megyei jogú város egészségügyi Szociális Központban dolgozom. Az intézmény
feladatai közé tartozik többek között a szociális étkeztetés, házi gondozás, stb. Miután tavaly
az önkormányzat úgy döntött, hogy kiadja a kistérség bizonyos feladatait, ketté váltunk. Most
jelenleg az Egészségügyi Szociális Központ az alábbi feladatokat látja el: a rászorulók
adósságkezelése és tanácsadás, környezettanulmány készítés, a tartós munkanélküliekkel való
foglalkozás, az értelmi fogyatékkal élők napközi otthonának működtetése, valamint két
hajléktalanszálló( a férfi és a női) működtetése.
Mióta foglalkozik ezzel a munkával?
Több, mint 15 éve. Családsegítősként kezdtem, adósságkezelő 2005-től vagyok, mivel
kötelezővé tették az önkormányzatnak, hogy a lakhatási gondokkal küzdő családoknak
jelentős támogatást nyújtson. Ez azt jelenti, hogy a családok egy adósságnál 25 százalékot
vállalnak részletre, 75 százalékot állami segítséggel kifizetnek nekik, ez kimondottan
rezsiköltségekre vonatkozik. (lakhatási költség, villany, gáz, fűtés, vízdíj, szemétdíj, stb.)
Klientúránk 80 százaléka roma, vagyis magyarul cigány.
60
Ön szerint van különbség a két megnevezés között?
Nincs, mert a cigány az ugyanolyan kisebbség, mint a szerb, horvát, stb. Akár úgy mondjuk,
hogy roma, akár úgy mondjuk, hogy cigány, ez nem pejoratív. A roma szó a romungró szóból
ered, és tulajdonképpen azt jelenti, hogy ember. Ha azt mondjuk valakire, hogy roma, akkor
azt mondjuk rá, hogy ember. Cigány nyelven a roma azt jelenti, hogy ember. Maga a szó
tényleg szép, de ha belegondolunk, nincs értelme annak, hogy ha valakit megkérdezünk, hogy
milyen a nemzetisége, akkor azt válaszolja, hogy ember. Hiszen nem mindannyian emberek
vagyunk? Ha van Magyarországon szerb, horvát, tót, palóc, akkor cigány is van. És az egész
világon mindenütt létezik a cigány szónak megfelelője, például az angoloknál a gipsy, vagy a
németeknél a Zigeuner és ez nem pejoratív, az nem sértő.
Ez ma egy lehetetlen állapot, hogy nem lehet a dolgokat a nevén nevezni, én úgy gondolom,
hogy az elején fontos volt helyére tenni a fogalmakat, hogy így tudjak pontos válaszokat adni.
Tehát összefoglalva a klientúrán 80 százaléka cigány. Közöttük léteznek magyar cigányok és
oláh cigányok akik közt borzasztóan nagy szakadék húzódik. A magyar cigányok, a
romungrók próbáltak integrálódni, asszimilálódni a magyar társadalomba. Ők feljebb valónak
érzik magukat, mint az oláh cigányok, mivel ők muzsikusok. Az oláh cigányok képviselik a
szabadságot, hiszen annak idején is vándoroltak a szekereikkel. Tehát elég jól ismerem a
cigányokat és elég jól tudunk velük együtt dolgozni, mindamellett, hogy munkám során
adódnak problémák.
Ön szerint mi az oka a romák és nem romák közötti szakadék kialakulásának, miben
látja a többség- kisebbség közötti súrlódási pontokat, amelyek miatt az előítéletesség
kialakulhat velük szemben?
Azt nem mondhatjuk, hogy előítélet mentesek vagyunk. Mindenkiben van valamilyen
mértékű előítélet, csak valaki kimondja, valaki nem. Ennek történelmi, társadalmi gyökerei
vannak. A romák Indiából jöttek. Szabad népnek tartják magukat, mindig jöttek a vándorló
törzsek az ide telepedett magyarok után. Ez elfogadott volt abban az időben. A cigányságnak
nincsen írott kultúrája, a hagyományokat persze viszik tovább, de számunkra nincs honnan
megismerni őket. Az, hogy a cigányok ilyen helyzetbe kerültek, nem csak az ő hibájuk, mert
miután nincs egy egységes nemzet, közös vallás, közös nyelv, nem létezik anyaország így
nincsen gyökerük és az asszimilációs képességük elég gyönge, vagyis nem szívesen
61
szívódnak fel abban a társadalomban, ahol vannak. Őrzik hagyományaikat, kultúrájukat, de a
mostani európai nép, köztük a magyar nemzet is, teljesen más értékrend mentén él. Az egyik
legalapvetőbb probléma szerintem az, hogy az egyik nép rá akarja a másikra erőltetni a saját
értékrendjét. A Kádár rendszer hibája borzasztóan benne van ebben, hiszen abban az időben
mindenkinek kötelező volt dolgozni és tény és való, hogy a cigány és nem cigány embereknek
is megvolt a megélhetésük.
A cigányok nagyon őrzik a kultúrájukat, hagyományaikat, értékrendjüket, de nem látják be,
hogy nekik is mozdulni kell. Nem lehet abban a hagyományban, értékrendben élni a 21.
században.
Szakemberek szerint Nógrád megye az ország egyik legszegényebb régiója és a romák
többsége is itt él. Önnek mi a véleménye erről?
Most már igen, már kimondták. Eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve Szabolcs-
Szatmár-Bereg megye volt a legszegényebb. De Nyíregyháza felhozta Szabolcsot, Miskolc és
térsége felhozta BAZ megyét, így sajnos most már Nógrád megye vezet az összes
rákbetegségben, a munkanélküliségben és a szegénységben is. Viszont még mindig BAZ
megye az a hely, ahol a legtöbb roma család él.
Mit tudna elmondani a nógrádi és salgótarjáni romák szociális helyzetéről
általánosságban?
Nagyon jól ismerem a tarjáni és a tarján környéki romák szociális helyzetét. Nagyon magas a
munkanélküliség, nagy probléma az iskolázatlanság. Gyakori a befejezetlen 8 osztály, és ami
a legszomorúbb, hogy ezek az iskolázatlan emberek fiatalok. 20 éveseknek csupán öt osztályt
sikerült elvégezniük. Generációkon keresztül folytatják ezt a tendenciát, hiszen ha az apja
elvégzett a gyermeknek öt osztályt, akkor a példa számára az, hogy ő is elvégez ötöt és
kimarad. Véleményem szerint a mai magyar társadalom, kormány és az oktatás ezért nagy
mértékben felelős, mert például családi pótlékot korábban az kaphatott, akinek a gyereke járt
iskolába és akkor 16- 17 éves cigány gyerekek is iskolába jártak. Ez a probléma nemhogy
csökkenne, még fokozódik, hiszen a cigányokat ezért nem fogadja be a munkaügyi rendszer
sem.
62
Lakhatási körülményeik is igen rosszak. A cigány telepek problémája az, ami talán most már
megszűnik a kormány segítségével, mert azt mondták, hogy felszámolják az összes
cigánytelepet. Én ezt pártolom is, hiszen embertelen körülmények között senki sem élhet, de a
kérdésem az lenne, hogy vajon hová fogják őket költöztetni? A Zagyvarakodó cigánytelepet
tehát megszűntetik, az idegéri telep helyzetét a Salgó Vagyon már egy kicsit javította, hiszen
azoknak, akik hajlandóak voltak együtt működni és törleszteni a részleteket, azoknak nagy
összegű támogatással ajtót és ablakokat cseréltek. A Zöldfa úti telep helyzete szintén javult,
bár egyelőre kis mértékben. De a külterületeken- Zagyvaróna, Rónabánya, Rónafalu- még
mindig rengetegen élnek telepen. Úgynevezett kolónialakásokba szorultak ki, bár nagyon sok
az önkényes lakásfoglaló is közöttük és a város egyelőre nem tud megbirkózni ezzel a
problémával. Nincs pénz, így nem építenek új lakásokat a kolónialakásokért cserébe. (A
szociális bérlakás program is le van állva egyelőre az anyagiak miatt.)
Létezik egy jelentős eláramlás a városból. A környező települések polgármesterei az előző
önkormányzati ciklus alatt fejpénzt kaptak azért, hogy fogadjanak be romákat. Ez volt itt a
cigánykérdés megoldása. És az eláramlás azért is nagy probléma, mert a vidéki kis falvakban
még annyi munka sincs, mint a városban, így a romák még inkább lecsúszhatnak. Egyébként
tapasztalatom szerint a romák leginkább az alkalmi munkákat keresik- egy-két napra vagy
hétre, s miután megkapják a pénzt, vége.
A szociális háló kifeszítése helyett oda dobták a szociális segítőket, hogy oldják meg a
problémát. A szociális háló az arra szolgálna, hogy kifeszítsük, hogy ne zuhanjunk olyan
nagyot. Ez azt jelenti, hogy mindenféle anyagi és egyéb támogatást meg kell kapniuk a
hátrányos helyzetűeknek. De mivel most ez a háló nem létezik, a segítőket oda dobták, hogy
próbálják ezt a helyzetet megoldani. A társadalmi felelősséget nyomják a segítőkre, én ezt így
érzékelem. Régebben sokkal jobb körülmények között tudtunk dolgozni, nagyobb támogatást
tudtunk szerezni civilektől is a klienseknek. Működtek az egyházi szervezetek, de most ők se
tudnak semmit adni, mert nincsen annyijuk.
A romák tájékozottak abban, hogy milyen szociális lehetőségeik vannak?
A pénzbeli ellátásokról tapasztalatom szerint nagyon jól tájékozottak. Nagyon gyakran nézik
a tévében a híreket és nagyon sokszor félreértelmezhető hírek hangzanak el és nem is tudnak
mindent értelmezni. Ekkor persze hozzánk jönnek és megkérdezik, hogy „hallottuk, hogy
63
holnap xp ellátást lehet igényelni, mi is szeretnénk”. Amikor mi utánanézünk egészen más jön
ki a dologból. Valami felröppen a kereskedelmi médiában, de sokszor megalapozatlan, rossz
számokkal és ilyenkor nehéz a klienseket szembesíteni a tényekkel, hogy nem is úgy van,
ahogyan ők gondolják. És akkor sajnos nagyon haragszanak és azt hiszik, hogy én akarom
őket becsapni, de aztán rájönnek, s következőre már mondják, hogy nekem volt igazam.
Tehát ami juttatás jár nekik alanyi jogon azt mind meg tudják szerezni. Sőt, a tapasztalatom
az, hogy ha bizonyítaniuk kell, hogy nincs jövedelmük, akkor azt bizonyítják, hogy nincs, ha
viszont azt kell bizonyítaniuk, hogy megvan bizonyos jövedelmük (például az adósságkezelés
esetében), akkor azt bizonyítják, hogy van. Tehát nincs akadály számukra, ezt nevezik
túlélésnek.
Mi a véleménye arról, ahogyan a romákat a médiában megjelenítik?
A Duna televízióban elég sok ilyen témájú riport van, de mindig nagyon későn adják ezeket,
mert szerintem nem jó a műsorszerkezet. A média egyébként is nagyon megosztott a roma
kérdésben. Az MTV1 az kellőképpen a mostani kormánynak megfelelően végzi az
érdekképviseletüket, a romáknak nagy teret ad. Viszont objektív tájékoztatás nem igen van
ma a médiában szerintem. Médiabohócokká teszik a kereskedelmi tévék a romákat- lásd
Mónika Show, Balázs Show- és a cigányok sajnos felvállalják ezt a szerepet. Mert egyrészt
anyagilag érdekeltek és pénzt kapnak a szereplésért- nem mindenki nagyot, hiszen egy kis
pénzért is sokan elmennek szerepelni- és ugyanakkor a magyar társadalom ezek alapján
gondolkodik róluk.
Például a Győzike Show kapcsán azt hiszik, hogy a romák nem tudnak rendesen magyarul,
írástudatlanok. És mégis van az ilyen jellegű műsorokra igény, amely persze szubkulturális
rétegigény. És ezt az igényt fenn tartják mesterségesen, ugyanúgy, mint, hogy az ellentéteket
is mesterségesen szítják. Például a bicskei menekült- ügy kapcsán: ugye a bicskeiek
befogadták a kubai menekülteket, amit az amerikai állam megfinanszírozott. A helyi lakosság
úgy nyilatkozott, hogy ezekkel a menekültekkel nincsen semmi gond, ezek rendes, kedves
emberek. De van egy kisebb csoport, akiket nem neveznek meg,- egyetlen egy nyilatkozó
mondja ki, hogy cigányok-, folyamatosan belekötöttek ezekbe a menekültekbe és végül is ők
kezdeményezték az egészet. A helyi orvos lánya, aki egy jól szituált csoportból származik,
ünnepelte a helyi presszóban a születésnapját és ő hívta meg a kubaiakat. Mentek volna a
64
cigányok, de zártkörű rendezvény volt, így nem engedték be őket, és ők kezdték a dolgot. A
médiában ez viszont már úgy volt prezentálva, hogy a kubaiak megkéselték a cigányokat.
A média tehát nagyon manipulatív és kihasználja a romákat és nagyon kevés televízió az,
amely objektíven tájékoztat. Szerintem a Duna televízió az, mely jó műsorokat csinál- Sára
Sándornak nagyon kiemelkedő riportfilmjei vannak-, de az MTV1 és MTV2 túl
koncepciózus, a kereskedelmi televíziók pedig nagyon manipulatívak. Szerintem a tévé az
egyik legnagyobb agymosó eszköz.
Hallott-e arról a tervről, hogy egy Európai Roma Televíziót szeretnének létrehozni
Budapest központtal? Önnek mi erről a véleménye?
Hallottam róla és teljes mértékben támogatom. Saját népzenét hallgassanak, saját filmjeiket
nézzék, és van is igény rá, hisz Európában szép számú roma közösség él. Pontosan most nem
tudom, hogy hányan élnek Európában, de mindenütt problémaként kezelik ezt az ügyet és
igyekeznek az uniós irányelveknek megfelelő törvényekkel segíteni a megoldást. Például
Angliában volt egy olyan szabály, hogy a városokba nem mehetnek be cigány karavánnal, és
mindegy, hogy lakókocsival voltak, de nem engedték be őket. Kint a városon kívül
megállhattak, de nem mehettek be, ki voltak tiltva. Ez a szabály élt évszázadokig. Mária
Terézia idejében- aki elkezdte betelepíteni a cigányokat- meg volt például tiltva, hogy
vándoroljanak, akkor abban az időben az fővesztéssel járt.
Tehát legyen Európai Roma televízió. Nézni fogja, akinek igénye lesz rá és a
műsorszerkesztés is ahhoz fog igazodni, amit ők szeretnének majd látni. Egyébként
Amerikában és Kanadában az összes bevándorlónak megvan a saját csatornája-spanyol,
mexikói, francia- ami nem állami televízió, hanem kereskedelmi. Meg van rá az igényük és
működik.
A televíziózásnak milyen hatása van Ön szerint a roma közösség életében?
Nagyon sok a félreinformáló és agymosó eszköz. Ők is azt gondolják, hogy ha részt vesznek a
most futó népszerű tehetségkutató műsorokban, akkor azonnal sikeresek lehetnek és mindenki
nagyon szeretne meggazdagodni. Én úgy gondolom, hogy természetesen nagyon
tehetségesek- hiszen jól tudnak énekelni, táncolni-, de nem mindenki közülük sem, mint
65
ahogyan a nem romák közül sem mindenki tehetséges. És nagyon sokan megjárják, mert
elmennek jelentkezni, és csalódás lesz a vége. Nálunk is megjelentek olyan igények, hogy
jöttek a kliensek, hogy szeretnének felutazni Budapestre mert ők nagyon szépen tudnak
énekelni, táncolni, stb. és szeretnék megpróbálni. És az volt a kérésük, hogy szerezzünk nekik
útiköltségre segélyt. Sajnos erre a célra az önkormányzat nem ad. Ez nem elég indok, hiszen
kórházba menni, gyermeket felvinni azt lehet, arra a célra még tudunk szerezni támogatást, de
arra, hogy elmenjen például a Csillag Születik vagy a Megasztár című műsorba útiköltség
támogatással, az nem lehetséges, ilyen jellegű kéréseket nem tudunk teljesíteni. De ettől
függetlenül egyre többen próbálkoznak nálunk is. Szeretik a tévézést és a mindennapi témák a
sorozatokban való történésekből is adódnak, hiszen ők úgy élik meg például a
szappanoperákat, mintha az ő családjukban történnének a dolgok. A televízió másik hatása,
hogy a gyerekeiket a sorozatok szereplőinek neve után keresztelik. Rengeteg Eszmeralda,
Rómeó vagy Jennifer van, ezt tapasztaljuk. Mindig lehet tudni, hogy épp milyen sorozat fut a
tévében, mert az újszülöttek a szereplők neveit kapják. Én mindig mondom a klienseknek,
hogy nem szabad annyit nézni ezeket a sorozatokat, hiszen ez időpocsékolás, elveszi az időt
és nem vezet sehova. Ez nem a való élet.
Az Önök tapasztalata akkor ezek szerint az, hogy a legtöbb roma család rendelkezik
televízióval?
Igen, természetesen.
És ezek a családok előfizetői is valamely televízió szolgáltatónak, vagy egyéb módon
fogják ezeket a csatornákat?
Én úgy gondolom, és azt is tapasztalom, hogy a romák körében két dolog van, aminek
biztosan be kell lenni fizetve. Az egyik ilyen dolog a mobiltelefon, a másik pedig a kábel. Ha
egy család előfizetett valamely csatorna szolgáltatónál, akkor általában a kábel meg van
osztva a szomszédok között, bár ez régebben gyakoribb volt. Manapság már annyira könnyen
nem lehet megoldani ezt a megosztást, így sok gond van a kábel előfizetési díj befizetésével
is. Tapasztaltam olyat is, hogy az áramot nem fizették rendesen, és kikapcsolta a szolgáltató
az áramot, de a családlátogatás során mégis ment a tévé. Tehát nagyon leleményesen meg
tudják oldani az ilyen jelegű dolgokat.
66
A romák inkább tévét néznek, nem rádióznak vagy újságot olvasnak?
Igen, határozottan a tévé kapja a legnagyobb szerepet. Az újság pedig még inkább háttérbe
szorul, mint a rádiózás. Az újságolvasás a romákra nem jellemző, hiszen még a határozatokat
sem szeretik elolvasni, a lényeg azon van, hogy mennyi támogatást kapnak és pont.
Televíziót pedig már csak azért is néznek, mert mint mondottam nagyon sokuknak nincsen
munkája, így a tévézéssel tölti a szabadidejét. És egyébként a mai magyar társadalomban az
emberek többségének a legfőbb szórakozásik lehetőséget ez jelenti, hiszen ez a
legkézenfekvőbb, illetve ezt engedhetik meg maguknak.
Kimondottan roma újságot olvasnak-e?
Nagyon réteg dolog ez, nem szoktak róla beszélni velem.
Ön szerint ki lehet törni a romákkal kapcsolatos előítéletekből?
Én úgy gondolom, hogy természetesen sikerülhet. A szomorú tény viszont az, hogy ha
valakinek sikerült, akkor nem nagyon segít a roma társainak. Tapasztalatom szerint a
gazdagabb romákat nem érdekli, hogy szegényebb társaik hogyan boldogulnak.
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakított rám és köszönöm, hogy ilyen őszintén
beszélt ezekről a dolgokról.
(Azt egyébként hozzá kell tennem, hogy az interjúra a Központban került sor és magam is
láthattam, hogy mennyire elfoglaltak a szociális munkások, hiszen az interjút is többször meg
kellett szakítanunk. Tanúja lehettem annak is, amikor az egyik kliens bejött és a problémájáról
mesélt, amit hihetetlen határozottsággal és pontosan oldottak meg, így nyugodt szívvel hagyta
el az irodát)
67
Összefoglalás
Láthattuk tehát, hogy a magyar társadalomban élő roma kisebbség igazán sokszínű és érdekes
kultúrával rendelkezik. Arra is fény derült, hogy egy társadalom kisebbségekhez való
viszonya egyáltalán nem mentes az előítéletektől és a sztereotípiáktól. És ezek azt okozzák,
hogy teljesen elfordulunk attól az igen nagy számú kisebbségtől, amely Magyarország
népességének több, mint 6 százalékát teszi ki. A média gépezetének rövid elemzésével átfogó
képet kaphattunk arról, hogy hogyan és miként működnek az egyes médiumok, és az azokon
való megjelenéshez mire is van szükségünk. Azt is beláthatjuk, hogy a média szintén egy ipar,
és igenis nagy hatása van az emberek életére, gondolkodására, véleményére. Ma a
kereskedelmi média olyan hatalommal bír, amelyet jó célokra használva ténylegesen
leküzdhetők, vagy legalábbis csökkenthetőek lennének azok az előítéletek, amelyek a romaés
a többi- kisebbséggel kapcsolatosan kialakult a közönség fejében. Sajnos tény, hogy ezek
az előítéletek a romákkal kapcsolatban a legerősebbek. Szerencsére ma már általánossá vált az
a tendencia, mely szerint egyre több szó esik a kisebbség kérdésről mind a rádiókban,
televíziókban és lapokban egyaránt. Viszont még mindig nagyon kényes területnek számít,
amiről az emberek nem szívesen beszélnek a mindennapjaik során. Ez azért lehetséges, mert
sokan nem érzik magukénak a témát, pedig ez mindannyiunkról- romákról és nem romákrólegyaránt
szól és közös ügyünk az, hogy az esetleges problémákat megoldjuk.
Sajnos a mai roma társadalom még nem rendelkezik akkora politikai, gazdasági és lelki
erővel, hogy olyan részt tudjon vállalni a médiában, amely valóban kijárna számukra.
Ténylegesen meg kell alkotni egy olyan roma televíziót, amely nem csak heti fél órában szól a
romákhoz. Valóban létesíteni kell olyan országos rádióadókat, mint a Rádió C, ami még
egyelőre csak Budapesten és környékén fogható, pedig az ország roma lakosságának
legnagyobb része az ország keleti felében él, és nekik is szükségük van egy ilyen rádióra. És
igenis támogatni kell a roma lapokat azért, hogy megteremtődjön az egységes és független
információforrás a romák számára is.
Az első lépéseket már megtettük, hiszen felismertük a hiányosságokat, most már csak az a
dolgunk, hogy a munka során soha ne felejtsük el azt, hogy ha eltérő is a kultúránk, de
mindannyian magyarok vagyunk.
68
Irodalomjegyzék
1. (Allport, 1999)= Allport, Gordon W.: Az előítélet, Osiris Kiadó, 1999, Budapest
2. (Antal, 2005)=Antal Zsolt – Gazsó Tibor: Magyar médiahelyzet, Századvég Kiadó,
2005, Budapest
3. (Aronson, 2001)=Aronson, Elliot: A társas lény, KJK-KERSZÖV, 2001, Budapest
4. (Bernáth, 2001)=Bernáth Gábor – Messing Vera: A magára hagyott közönség,
Beszélő, 2001. március, p: 16-23
5. (Bernáth, 1998)=Bernáth Gábor –Messing Vera: Vágóképként, csak némában-Romák
a magyarországi médiában, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi hivatal, 1998, Budapest
6. (Bíró, 2003)=Bíró Mária – Nyárády Gáborné: Közéleti kommunikáció, Perfekt Kiadó,
2003, Budapest
7. (Fábián, 1999)=Fábián Zoltán: Tekintélyelvűség és előítéletek, Új Mandátum
Könyvkiadó,1999, Budapest
8. (Gálik, 1997)=Gálik Mihály: Médiagazdaságtan 1-2., Aula Kiadó, 1997, Budapest
9. (Gálik, 2005)=Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV,
2005, Budapest
10. (Géczi, 2002)=Géczi János: A cigányság társadalomismerete, Iskolakultúra, 2002,
Pécs, p.144-146
11. (Csákvári, 1998)=Ifj. Csákvári József – Malinák Judit: Média- Galaxis, szimbiózis
Kiadó, 1998, Budapest
12. (Kalla, 1997)=Kalla Éva – Soproni Ágnes: „Írják le a sóhajtásomat”, Magvető Kiadó,
1997, Budapest
13. (Kállai, 2006)=Kállai Ernő – Törzsök Erika: Átszervezések kora, EÖKiK, 2006,
Budapest
69
14. (Kapitány, 2004)=Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: A tömegkommunikáció
szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, 2004, Budapest
15. (Kemény, 2004)=Kemény István – Janky Béla – Lengyel Gabriella: A magyarországi
cigányság 1971 – 2003, Gondolat – MTA Etnikai – Nemzeti Kisebbségkutató Intézet,
2004, Budapest
16. (Osztojkán, 2000)=Osztojkán Béla: Roma lapsorsok, Világunk, 2000/5. szám, p.3
17. (Zöld könyv, 2007)=Zöld könyv: A romák médiaábrázolása, Szociális és Munkaügyi
Minisztérium, 2007, Budapest
Törvények:
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (médiatörvény)
2003. évi CXXV. törvény (esélyegyenlőségi törvény)
Online anyagok:
http://www.radioc.hu
Letöltés ideje: 2007. október 29.
http://www.mnekk.hu
Letöltés ideje: 2007. november 15.
http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?father=106&lang=local&id=108&countr
y=Hungary
Letöltés ideje: 2007. november 3.
http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?father=106&lang=local&id=108&countr
y=Hungary
Letöltés ideje: 2007. november 3.
70
Táblázatok
71
1.2. számú táblázat
A cigányok létszáma megyénként és százalékarányokban (2003)
Százalékarány
az ország cigány a megye összes
Megye
Létszám
népességében
Bács-Kiskun 11500 2 2,0
Baranya 28900 5,1 7,1
Békés 43300 7,6 10,9
Borsod-Abaúj-
Zemplén
99300 17,5 13,3
Csongrád 15800 2,8 3,7
Fejér 17800 3,1 3,7
Győr-Moson-Sopron 11900 2,1 2,7
Hajdú-Bihar 31300 5,5 5,7
Heves 52000 9,2 16,0
Jász-Nagykun-Szolnok 25700 4,5 6,1
Komárom-Esztergom 3500 0,6 1,1
Nógrád 31300 5,5 14,2
Pest 20400 3,6 1,9
Somogy 29600 5,2 8,8
Szabolcs-Szatmár 38500 6,6 6,6
Forrás: Kemény, 2004, p.14
1.3/a. számú táblázat
A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya (százalék)
1971 1993 2003
Észak 20,4 24,3 32,1
Kelet 23,0 19,8 19,7
Alföld 16,0 12,0 9,4
Bp. iparvidék 19,0 18,2 17,8
Dél-Dunántúl 20,0 22,8 17,5
Nyugat-Dunántúl 1,4 2,9 3,5
Összesen 99,8 100,0 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.14
72
1.3/b. számú táblázat
A cigányok létszáma az egyes régiókban (fő)
1971 1993 2003
Észak 65 ezer 114 ezer 183 ezer
Kelet 74 ezer 93 ezer 112 ezer
Alföld 51 ezer 56 ezer 54 ezer
Bp. iparvidék 61 ezer 85 ezer 101 ezer
Dél-Dunántúl 64 ezer 107 ezer 100 ezer
Nyugat-Dunántúl 5 ezer 13 ezer 20 ezer
Összesen 320 ezer 468 ezer 570 ezer
Forrás: Kemény, 2004, p.14
1.4. számú táblázat
A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása 2003-ban (százalék)
Életkor 0-14 15-
19
20-
24
25-
29
30-
34
35-
39
40-
44
45-
49
50-
54
55-
59
60-
64
65-
69
70-
százalék 36,8 10,3 9,1 8,7 7,7 6,5 6,4 5,0 3,1 2,5 1,6 1,3 1,0
Forrás : 2003-as cigányvizsgálat (MTA)
1.5. számú táblázat
A cigány lakosság vízzel való ellátottságának megoszlása anyanyelv szerint (1971) (%)
Magyar Oláh Román Együtt
Vízvezeték 9,7 4,5 3,9 8,1
Kút az épület telkén 13,7 18,4 32,4 16,4
Száz méternél közelebb 35,6 39,5 31,8 36,7
Száz méteren túl 41,0 37,6 25,3 38,8
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.52
73
1.6/a. számú táblázat
A cigány háztartások által lakott házak alapozásának és falazatának megoszlása
anyanyelv szerint a különböző településtípusokon 1971 (százalék)
Budapest
Magyar Oláh Román Együtt
Tégla, beton, kő, panel 78,3 54,5 - 73,4
Vályog alapozással 13,3 4,6 - 11,4
Vályog alapozás nélkül 8,4 40,9 - 15,2
Összesen 100,0 100,0 - 100,0
Vidéki városok
Magyar Oláh Román Együtt
Tégla, beton, kő, panel 42,7 64,3 - 45,3
Vályog alapozással 15,3 14,3 - 15,9
Vályog alapozás nélkül 42,0 21,4 - 38,8
Összesen 100,0 100,0 - 100,0
Községek
Magyar Oláh Román Együtt
Tégla, beton, kő, panel 24,0 24,3 46,3 26,1
Vályog alapozással 17,6 14,4 5,3 15,6
Vályog alapozás nélkül 58,4 61,3 48,4 58,3
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Összesen
Magyar Oláh Román Együtt
Tégla, beton, kő, panel 32,1 32,2 44,7 33,0
Vályog alapozással 16,9 13,4 6,8 15,3
Vályog alapozás nélkül 51,0 54,3 48,5 51,7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.53
74
1.6/b. számú táblázat
A romák által lakott épületek jellege (százalékos megoszlás és gyakoriság) 2003
Gyakoriság Százalék Érvényes válaszok (%)
Putri, kunyhó 55 4,7 4,8
Üzlet, műhely, pince, lakókocsi, stb. 41 3,5 3,6
Cs-ház 45 3,9 3,9
Parasztház 186 16,0 16,2
Családi ház 517 44,4 45,0
Nyomortelep, barakkszerű sorház 63 5,4 5,5
Cselédház 5 0,4 0,4
Kolóniatelep 79 6,8 6,9
Régi bérház 102 8,8 8,9
Panel 46 3,9 4,0
Jobb bérház 5 0,4 0,4
Egyéb 5 0,4 0,4
Érvényes válaszok összesen 1149 98,6 100,0
Érvénytelen, nem vonatkozik rá 16 1,4
Összes megkérdezett 1165 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.68.
1.6/c. számú táblázat
A háza falazata (százalékos megoszlás) 2003
Gyakoriság Százalék Érvényes válaszok százaléka
Tégla, beton, kő 891 76,5 76,7
Vályog 218 18,7 18,8
Egyéb 52 4,5 4,5
Érvényes válasz összesen 1161 99,7 100,0
Érvénytelen/ nem vonatkozik rá 4 0,3
Összes megkérdezett 1165 100,0
Forrás: Kemény, 2004, p.68.
75
1.8. számú táblázat
A cigányok és nem cigányok iskolázottsága és foglalkoztatottsága (százalék)
Nem cigányok Cigányok
Foglakoztatott
Munkanélküli
Inaktív Foglakoztatott
Munkanélküli
Inaktív
0 osztály 3,5 3,4 93,1 4,5 13,0 82,4
1-7 osztály 7,0 2,1 90,9 13,9 18,1 68,0
8 osztály 33,0 7,0 60,0 25,9 24,6 49,5
Szakmunkásképző 70,2 12,9 16,9 41,7 28,0 30,3
Középiskola 62,8 6,9 30,3 53,7 20,7 25,6
Felsőfok 76,1 2,3 21,6
átlag 48,4 7,1 44,5 21,8 21,6 56,5
Forrás: Géczi, 2002, p.145.
1.9. számú táblázat
A romák foglalkoztatottsága 2003-ban régiónként (a munkaképes korúak (N) százalékában)
% N
Bp. iparvidék 57,7 274
Kelet 14,2 323
Alföld 23,8 172
Észak 19,7 498
Dunántúl 31,5 349
együtt 28,0 1616
Forrás: 2003-as cigányvizsgálat (MTA)
76
1.10. számú táblázat
Nem dolgozó férfiak utolsó munkahelyre járásának módja az állásvesztés évében
( az állásvesztő férfiak százalékában)
1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 együtt
Lakóhely 46,0 43,5 40,7 46,9 46,9 61,8 58,5 51,2
Napi ingázó 48,0 45,2 41,6 38,8 38,8 31,1 33,8 38,4
Heti, havi ingázó 4,0 9,7 16,8 12,8 11,4 5,9 5,4 9,2
Nem derül ki 2,0 1,6 0,9 1,5 0,0 1,1 2,2 1,2
esetszám 50 62 113 196 236 270 275 1202
Forrás: Kemény, 2004, p.113
1.11. számú táblázat
Férfiak és nők foglalkoztatottsága- a munkaképes korúak százalékában
1971 1978 1987 1993 2003
% N % N % N % N % N
Férfiak 85,2 na. 77,3 1421 74,4 1966 28,8 2456 28,0 1616
Nők 30,3 na. 47,0 1454 49,3 1922 16,3 2386 15,1 1718
Együtt na. na. 62,0 2875 62,0 3888 22,6 4842 21,4 3334
Forrás: Kemény, 2004, p.101
77
2.1. számú táblázat
Az egyes médiafajták jellemzői:
Médiumok Erősségek Gyengeségek
Újságok alapos tárgyalásmód,
rugalmasság, tekintély,
visszaidézhetőség
rövid élettartam, felületes olvasás,
gyenge papírminőség, nem minőségi
fotók
Magazinok szegmentált közönség, hosszú
élettartam, tekintély, szép
kivitel, extraszolgál-tatások
kötött terjedelem és megjelenés,
rugalmatlan a változtatási igényekre,
alacsonyabb lefedettség, dekoncentrált
megjelenés
Televízió tömegekhez való eljuttatás,
de van szakosodott csatorna,
koncentrált hatás (vizuális
mozgásélmény) ismétlések,
rugalmasság, tekintély
meddőszórás, bumeráng-hatás, magas
költségek, a réteg-műsorok kis
nézettsége
Rádió szelektáló hallgatóság,
azonnaliság, rugalmasság,
változékonyság
fragmentálódás, változó összetételű
hallgatóság, korlátozott érzékszervi
hatás
Online médiumok azonnaliság, egyéni
igényekre szabott
információ, interaktivitás,
multimédiás megoldások,
mobillehetőségek
eszközigény, az eszközhasználathoz
extraismeretek szükségesek, a
hozzáférhetőség korlátozott, a
szolgáltatások hiányossága,
szabályozatlanság
Forrás: Bíró, 2003, p.184
78
2.2. számú táblázat
A magyar lappiac fontosabb tulajdonosai és fontosabb lapjaik márkanevei
Ringier Népszabadság, Blikk család, Nemzeti Sport,
Mai nap, Képes Sport, Teleszuper, Bravo,
BravoGirl, Tina, Tina Extra, IM, Buci Maci
Axel Springer Világgazdaság, Somogyi Hírlap, Nógrád
Megyei Hírlap, 24 óra, Csók és könny,
Kiskegyed, Hölgyvilág, Gyöngy, Glamour,
Lakáskultúra, TVR-Hét, Autó-Motor
Funk Verlag Észak- Magyarország, Kelet-Magyarország,
Futár, Délutáni Futár, Cívis Futár,
Nyíregyházi Expressz, Borsodi Napló
Sanoma WSOY Story, Best, Nők Lapja, Cosmopolitan,
Marketing&Média, Füles, Otthon, National
Geographic, Maxima, Exit, Színes RTV
Modern Times Group Metro
Westdeutsche Allgemeine
Zeitungsverlag GmbH
Napló, Zalai Hírlap, HVG, 7 Nap Plusz,
Ajkai Szó, Dunaújvárosi Maraton, Veszprémi
7 Nap, Fehérvári Polgár
Daily Mail & General Trust Plc Déli Apró, Presztízs Magazin, Győrpress,
Képes Járműbazár, LajtaPress, Megyei
Hirdető Makó, Szegedi Tükör
Forrás: Antal, 2005, p.164-169
79
2.3/a. számú táblázat
Televíziózással eltöltött napi idő átlaga országonként (perc)
1 Szerbia-Montenegró 278
2. Magyarország 274
3. Macedónia 259
4. Horvátország 254
5. Lengyelország 250
6. Olaszország 245
7. Észtország 239
8. Egyesült Királyság 239
9. Szlovákia 235
10. Románia 235
11. Törökország 224
12. Németország 217
13. Csehország 214
14. Franciaország 213
15. Litvánia 210
16. Lettország 207
17. Bulgária 185
18. Slzlovénia 178
Forrás: IP International Marketing Committe (2003)
2.3/b. számú táblázat
Forrás: http://www.agbnielsen.net
80
2.4. számú táblázat
Forrás: http://www.agbnielsen.net
3.4. számú táblázat
A konfliktusok tartalma a romákról szóló cikkekben (százalék)
Jogi 19
Politikai vagy össztársadalmi 23
Gazdasági 9
Szociális 26
Oktatási 17
Kulturális 26
Etnikai 18
Etikai, morális 13
Történelmi 17
Egyéb 2
Konfliktusról szóló cikkek száma 317 darab
Forrás: Bernáth, 1998: p.12
81
3.5. számú táblázat
Az MNEKK által támogatásban részülő roma lapok tulajdonságai és a támogatás összege
(2007)
Lap címe Megjelenési
gyakoriság
Oldalszám
Példányszám
(egy
lapszámon
belül)
2007. május
1 - 2008.
február 29.
közötti
megjelenési
gyakoriság
Megítélt
támogatás
(Ft)
Amaro Drom havilap 36 2 500 10 8 120 866
Kethano Drom negyedévi 32+4 3 000 4 1 000 000
Lungo Drom havilap 36 800 10 3 000 000
Világunk havilap 28+4 2 000 10 10 000 000
Glinda negyedévi 28 2000 4 2 500 000
Összesen:
24 620 866
Ft
Forrás:www.mnekk.hu
3.6. számú táblázat
Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint (százalék)
Nem Kor Iskolai végzettség Település típusa Össszesen
Férfi Nő 16-
34
35-
49
50-
64
65+ Alap Közép Felső Budapest Város Község
Igen 36% 30% 33% 37% 35% 23% 27% 41% 51% 41% 30% 31% 33%
Igen, de
csak a
rendesekről
41% 45% 37% 37% 46% 61% 49% 33% 30% 38% 44% 45% 43%
Ne 23% 25% 29% 26% 22% 16% 24% 26% 19% 21% 26% 24% 24%
Forrás: Bernáth, 2001b: p.14.
3.7. számú táblázat
Legyen-e szó cigányokról? Demográfiai jellemzők szerint (százalék)
Nem Kor Iskolai végzettség Település típusa Össszesen
Férfi Nő 16-
34
35-
49
50-
64
65+ Alap Közép Felső Budapest Város Község
Igen 46% 41% 41% 49% 46% 33% 37% 52% 63% 44% 42% 43% 43%
Igen, de
csak a
rendesekről
31% 43% 34% 28% 41% 56% 46% 22% 19% 29% 37% 42% 37%
Ne 23% 16% 25% 24% 14% 11% 18% 26% 18% 27% 21% 14% 20%
Forrás: Bernáth, 2001b: p.14.
82
3.8. számú táblázat
Az egyes televízió csatornák nézettsége a roma közönség körében (százalék)
Naponta több
órát
Hetente néhány
órát
Ritkábban/soha Nincs tévéje/nem
válaszolt
MTV1 25 27 40 8
MTV2 7 8 45 9
DunaTv 3 5 82 10
TV2 61 14 18 7
RTL Klub 65 11 16 8
HBO 2 1 87 10
Spektrum 4 6 81 9
Forrás: Bernáth, 2001: p.2.
3.9. számú táblázat
Kedvelt tévéműsor- típusok a romák körében (százalék)
Műsortípus Kedveltség aránya
Hírműsor 81
Gyermekműsor, rajzfilm 38
Show- műsor 77
Ismeretterjesztő műsor 45
Szappanopera 68
Egyéb sorozat(pl. krimi) 69
Játékfilm 69
Kisebbségi műsorok 40
Magazin műsor 28
Bűnügyi műsor 70
Sport műsor 41
Vallási műsor 20
Forrás: Bernáth, 2001: p.4.
83
3.10.számú táblázat
Rádióhallgatási szokások demográfiai jellemzők szerint (százalék)
18-29
éves
30-39
éves
40-49
éves
50-59
éves
60-
éves
Nem hallgat 32 41 42 38 29
Csak közszolgálatit hallgat 1 5 13 17 49
Csak kereskedelmit hallgat 62 45 33 35 14
Mindkettőt hallgat 5 9 13 10 8
Forrás: Bernáth, 2001: p.5
3.11. számú táblázat
Újságfogyasztás (százalék)
Nem olvas újságot 44
Országos politikai napilapot 4
Helyi politikai napilapot 17
Bulvárlapot 7
Politikai havi/hetilapot 4
Női hetilapot és magazint 16
Egyéb heti/havilapot 6
Műsorújságot 22
Egyéb 14
Forrás: Bernáth, 2001: