2016. október 29., szombat

Stereotypes and gypsies and another minotities- Andrea Duka


https://uj.kispest.hu/kispest/helytortenet/velunk-tortent/5786-ciganysag-es-eloiteletek20161021




 2016. október 25.
Cigányság és előítéletek Ezzel a címmel tartott interaktív előadást Duka Andrea Annamária 

október 21-én a Kispesti Kaszinóban a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület klubestjén.




Andrea jelenleg romológia (cigány népismeret) tanár a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban, e mellett fotóművész. 2006-tól különböző helyeken önkénteskedik hazai és nemzetközi szinten is, legutóbb Berlinben töltött egy teljes évet, ahol kelet-európai országokból érkező migráns családokkal foglalkozott, majd az Uccu Alapítvány oktatási koordinátora volt, ahol sokszínű munkakörén túl érzékenyítő, roma identitás órákat tartott több hazai oktatási intézményben és egyéb rendezvényeken. Mindezek mellett 2008-ban fiatal lányként elkezdett egy olyan kutatást, melynek fókuszában a roma telepek vannak (jelenleg 7 országból) Főként a romákkal szembeni sztereotípiák lebontása érdekében készített és készít olyan objektív fotókat, amelyeket többször kiállított, több nemzetközi és hazai fotóversenyen értek el szép eredményeket a képei.



Rendkívüli szakértelemmel vezette be a társaságot egy intenzív gondolatébresztő szituációs játékba, amin keresztül nagyon jó kedélyű családias hangulat alakult ki a kötetlen, de mégis irányított beszélgetésre. A sztereotípiákról és az ezekből fakadó előítéletekről beszélgettünk, illetve próbáltuk magunkban is megkeresni a megfelelő hozzáállást, a félelmek leküzdését, és ez által mindenkiben kicsit felébredt a felelősségérzet azok félé a csoportok felé, akiket előítéleteinkkel beskatulyázunk, ilyenek például a romák, zsidók, migránsok stb. a sort lehetne folytatni akár a végtelenségig. Reméljük, hogy a résztvevők másként fognak ez után az este után viszonyulni az ismeretlen csoportokhoz, és nem az előítélet, hanem inkább a megismerés motiválja majd őket.

A zene sem maradt el ezen az esten sem, a Bartók Béla Szakközépiskola növendékei újra eljöttek hozzánk, hogy megmutassák tehetségüket. Köszönjük a klubtagoknak, a régieknek és az újaknak is, hogy mindig aktív résztvevői a rendezvényeinknek. Külön kiemelve szeretnénk megköszönni Kállai Szilvia roma referens asszonynak, hogy eljött közénk újra, és megemlékező beszédet mondott az 56-os roma hősök tiszteletére, valamint szeretnénk megköszönni Fahidi Éva holokauszttúlélőnek, hogy rendszeresen megtisztel minket jelenlétével.


A következő rendezvényünkre is szeretettel várunk mindenkit, 2016. november 18-án 17.00- órától tartjuk a Kispesti Kaszinóban. Romák Felzárkóztatásáért Egyesület

2016. október 15., szombat

MÓDSZERTANI FELADATGYŰJTEMÉNY EU TANÓRÁKHOZ - Non formal Education - 1 - D.A.A.


MÓDSZERTANI FELADATGYŰJTEMÉNY EU TANÓRÁKHOZ - Non formal Education
Pillar project  - Legyen tiéd európa

file:///C:/Users/Tan%C3%A1ri3/Downloads/Legyen%20tied%20Europa%20kiadvany%202016.pdf

Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe. A sírba is a hegedűnkkel megyünk.”

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150516/nyocker-tura/


„Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe. A sírba is a hegedűnkkel megyünk.”

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!



A nyócker a gettó, sok ott a roma, akik hangosak, színes ruhákban járnak, és sok gyerekük van. Sokan jellemzik így Budapest híres-hirhedt VIII. kerületét. Én viszont kíváncsi, nyitott ember vagyok, így többet akartam tudni. Jelentkeztem az UCCU Alapítvány városi sétájára, ahol megpróbáltuk körbejárni a cigány kultúrát és identitást.
2015. 05. 16.
Még föl se költöztem Budapestre, de már kívülről fújtam, hogy a nyolcadik kerület a gettó, és hogy a Rákóczi tér környékén ácsorognak kuncsaftjaikra várva az örömlányok. Ilyen előítéletekkel – és nagyon kevés megtakarított pénzzel – érkeztem a fővárosba. Anyagi lehetőségeim miatt az első albérlet, amit megnéztem, épp a gettó szívében, a Magdolna utcában állt. Emlékszem, annyira ijesztő volt a közeg, hogy szinte menekültem a gangos, vasrácsokkal felszerelt, lepukkant házból. A „nyócker” városi sétán, gondoltam, szembenézek a félelmeimmel, és felülvizsgálom az előítéleteimet. 
A séta a Blaháról indult, ahonnan egy fotófelismerő játékot követően a csapat a Népszínház utcába kanyarodott. A „gettótúrára” gyerekes családok, városi bringás lányok, külföldi egyetemisták jöttek, sőt mint utólag kiderült, a svéd nagykövet is.

Duka Andrea Annamária - Uccu Alapitvány oktatási koordinátora és önkéntes sétavezetője
„Mi van a képen?” – archív fotók a Blaháról


Duka Andrea Annamária, az UCCU alapítvány önkéntese és oktatási koordinátora a túravezetőnk. Először egy zálogház előtt álltunk meg. A BÁV előtti beszélgetés során kiderült, a csoportunkból is van, aki került már olyan szorult helyzetbe, hogy hó végén kénytelen volt zaciba vinni az ékszereit. A kerületben viszont gyakori eset, hogy a fuxot ideiglenesen pénzzé teszik, így nem véletlen, hogy a környéken 5-6 zálogház is működik.
Ide jönnek, ha gyorsan kell a pénz

Gettó, drogtanya és a prostik

Budapesti viszonylatban a nyolcadik kerületi ingatlanok ára alacsony, albérletet is itt lehet legolcsóbban találni. Ennek oka főleg a környék rossz híre. A sétálóknak is az alábbi szavak ugrottak be a kerülettel kapcsolatosan: „rossz a közbiztonság”, „gettó”, „dzsungel”, „drogtanya”, „sok a cigány”, „itt árulják magukat a prostik”. Ez utóbbira a kerület beszédes utcanevei: Víg utca, Angyal utca, Gyorskocsi utca is emlékeztetnek. A múlt században ezekben az utcákban bordélyházak álltak – említi Marcsi, Andrea önkéntes társa.
Beszédes utcanevek

A múlt és a multikulti

Régen a nyolcadik kerület szántóföldi övezet volt, melyet az 1700-as évek után parcelláztak fel, és adtak el termőföldként. Vályogházak épültek, de azokat az 1838-as árvíz elmosta. Városias kinézetét az 1840-es évek után nyerte el, amikor a területet újjáépítették. A nyolcadik kerületet főleg kisiparosok lakták, az ország legrégebbi kalapos műhelye is itt található. A mezőgazdasági múltra emlékeztet a Dreher sörgyárak egykori székhelyének, a Polgári Serfőzdének a homlokzatát díszítő mozaikfríz is, melyet Róth Miksa készített.
Az épület homlokzatán a sörfőzés képei
A kerület lakossága ma már nagyon vegyes: eleinte zsidók lakták, majd a kereskedelem miatt egyre több cigány család is letelepedett itt, más nemzetiségű kereskedők mellett. Mára már arabok, kínaiak és törökök is sokan költöztek ide. A faji, nemzeti és kulturális sokszínűségben még egy pici bolt is jól megfér, ahol árpádsávos lobogó van kifüggesztve. 

A cigányzene Hungarikum

A séta során bekanyarodtunk egy kis utcába, ahol hangszerkészítő műhelyében meglátogattuk Farkas István hegedűművészt. Zenész családba született: „Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe, és a sírba is a hegedűnkkel megyünk” – mondja mosolyogva.
Pista bácsi elhúzta a nótánkat
Az idős úr szerint a zene összeköt minket, ez híd a cigány és a nem cigány emberek között. Műhelye egyben a Reményi Ede Cigányzenész Szövetség irodája is. Reményi Ede zsidó származású zeneszerző és hegedűművész volt, aki a korábban főleg verbunkost játszó cigányzenészeket bevezette a klasszikus zene világába. Megismertette velük többek között Brahms és Liszt Ferenc műveit.
Farkas István elmesélte, hogy a kerület tele volt olyan éttermekkel, kávézókkal, ahol élő cigányzene szólt. Ma már alig találni ilyen helyeket. Pista bácsi úgy véli, most is lenne igény cigányzenére, de egyrészt nagy a konkurencia, az éttermekben is inkább betesznek egy CD-t, másrészt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy vacsorára tízezreket költsenek.
Megjegyezte azt is, hogy a média rossz fényt vet a cigányzenészekre, mert sokan azt hiszik, mindenki úgy él, mint amit a tévében láttak.

Cigány-e vagy?

„Mi jut eszetekbe arról, hogy cigány? Milyen képet láttok magatok előtt? – kérdezte a csapattól a műhelyből kijövet Duka Andrea. „Hangosak”, „színes ruhákat hordanak”, „sok gyereket szülnek” – érkeztek sorra a válaszok.
„Miért szülnek sok gyereket? Tán nem bírnak magukkal, unatkoznak?” – provokált ismét kérdésével a túravezető. „A családi pótlékért” – mormogta egy úr, „a cigány kultúrában a gyerek érték” – kontrázott egy hölgy.
Egy családi fotó a Gallery 8-ból
„És tudjátok-e, mi a különbség a cigány és a roma között?” – kérdezett ismét Andrea. A válaszokban a politikai korrektségtől eljutottunk a cigány csoportokig. Megtudtuk, hogy Magyarországon főként beás-cigányok, romungrók (magyar-cigányok), és oláhcigányok élnek, valamint egy kis számban sintik (német-cigány). A hagyományokat leginkább az oláhcigányok őrzik, míg a romungrók elszakadtak a cigány életmódtól és szokásoktól.
Korábban egy-egy cigánycsoporthoz foglalkozásokat is lehetett kötni, például a beások főleg fakitermeléssel és fafeldolgozással keresték a kenyerüket, a romungrók hagyományosan zenészek voltak vagy patkókovácsok és vályogvetők, az oláhcigányok pedig leginkább köszörűsök vagy másárosok (halászok). Európában nagyjából negyven cigánycsoport él, és a csoportok közt nyelvi eltérések is vannak. 
Andrea mesélt arról az élményéről is, amikor Walesben vándorcigányokkal lakott, és lakókocsival járták az országot. A nagy szabadságvágy, ami kívülről romantikusnak tűnt, a valóságban egyáltalán nem volt az.
Az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között, ezzel csökkentse a diszkriminatív gondolkodást és fokozza az egymás elfogadására való hajlandóságot. A roma fiatalokból álló önkéntes moderátorok elsősorban általános és középiskolásoknak tartanak interaktív órákat a roma identitás és kultúra témájában.


Cigányok ideje

A séta közben beszélgettünk a cigányok legfontosabb ünnepeiről: a Herdeljezi vagy Ederlezi fesztiválról, amely során a tavaszt, az újjászületést és a roma kultúrát ünneplik (születést, szerelmet, halált, egyszóval magát az életet). Ezt főként a balkáni romák ünneplik, a magyarországi cigányok nem tartják.
A nemzetközi roma napot április 8-án tartják az 1971-es roma világkongresszus óta.
Május 16. a Roma Ellenállás napja: az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor romái 1944. május 16-án éjjel megakadályozták a „cigánytábor” kiürítését, és kövekkel, botokkal visszaverték a náci katonákat, akik a gázkamrákhoz terelték volna őket.
Ezt követően a táborból a munkaképes férfiakat és nőket elszállították, csak a gyerekek és az idősek maradtak. Őket augusztus 2-án kegyetlenül meggyilkolták. Ez a nap a cigány holokauszt, a „porrajmos” emléknapja.
Botlókövek az áldozatok emlékére
A holokauszt alatt kiirtott romák száma 220 ezer és 1,5 millió között lehet, pontos adatok nincsenek. Idegenvezetőnk szerint talán azért, mert míg a zsidó áldozatok elhurcolása ütemtervszerűen ment, addig a romákról nem mindig készült feljegyzés.
A sétán résztvevők közül sokakat felháborított, hogy ma Magyarországon az államigazgatásban vezető szerepet betöltő emberek állíthatják azt minden következmény nélkül, hogy innen nem vittek el romákat.
Romák nagyító alatt
A séta zárásaként a Mátyás térre, a Gallery 8-ba látogattunk, ez egy kortárs roma művészeti tér. Aktuális kiállításuk a „Roma test politikája”, amely etnografikus fotók feldolgozásával, újragondolásával próbál az előítélet ellen harcolni és a cigány identitást feltárni. Én egész biztosan más szemmel tekintek mostantól rájuk.
Tamara Moyzes fotómontázsa


Andrea Annamária Duka - egy élmény.... Nyócker sétáról

Duka Andrea Annamária - Uccu Roma Informális Oktatási Alapitvány oktatási koordinátoraként és önkénteseként reagál egy séta élménnyel.

https://demoblog.hu/demo-blog/seta-a-nyockerben-a-bizalom-kis-korei/

Séta a Nyóckerben. A bizalom kis körei.

DeMo-blog  2015.04.07

Az alábbi bejegyzést Duka Andrea írta az UCCU legutóbbi Nyócker sétájáról, amit ő maga vezetett. Andi az UCCU munkatársa, aki gyerek-foglalkozásokat tart, sétát vezet, intézi az alapítvány ügyeit. Ebben a bejegyzésben arról beszél, hogy mekkora jelentősége van a közvetlen párbeszédnek, a közös élményeknek. Mélyen hisz abban, hogy van értelme a roma és nem roma fiatalok közötti találkozásnak, párbeszédnek. Az UCCU roma fiatalokból álló önkéntes stábja elsősorban általános és középiskolásoknak tart interaktív órákat informális oktatási eszközökkel a roma identitás és kultúra témájában. A foglalkozások során arra törekednek, hogy a diákok minél több információra, és személyes tapasztalatra tegyenek szert a romákkal kapcsolatban és minél nyitottabbá váljanak egymás és a külvilág iránt. Hisznek abban, hogy valós tanulás csak párbeszéd, tapasztalás és aktív részvétel útján történhet.

„Szeretném megosztani veletek a mai VIII. kerületi sétaélményemet. Szuper volt! A diákok láthatóan nagyon jól érezték magukat, rendkívül aktívak voltak, bátran osztottak meg véleményt egymással. Sokat nevettünk, és persze komolykodtunk is :-). Amikor a tanáruk bejelentette, hogy muszáj visszaindulniuk az iskolába, könyörögtek, hogy még ne, beszélni akarnak. Nagyon oldott hangulat volt. Képzeljétek el, hogy a séta első 15 percében, rögtön az első utcában, ahol megálltunk beszélgetni, egy diák észrevette, hogy egy idős férfi fekszik az utcán. Azt hitte meghalt. Hívjuk a mentőket! – kiáltotta. Megfordultam: hűha tényleg! 5 méterről nem láttuk, hogy mi a helyzet. Mondtam nekik, hogy mindenki maradjon ott, ahol van, én megnézem, hogy mi van vele. Elindultam a fekvő bácsi felé, és azt vettem észre, hogy 3 kicsit nagyobb termetű fiú elkísér odáig, nehogy „gáz” legyen a szituáció, ahogy mondták. Pár másodperc múlva már az osztály is ott termett velünk. Figyelmeztettem őket, hogy nem kell közelebb jönni, elegen vagyunk négyen. A fiú hívta a mentőket, és közben azt mondta hangosan: „Ne feküdjön már itt, hát megfagy ez a szerencsétlen itt a hideg kövön!”

Persze a mentősök nem vették fel a telefont. Hogy őszinte legyek, nem könnyebbültem meg, inkább az ösztöneimre hagyatkoztam, nagyon gyorsan azt néztem, mivel tudom őket lenyugtatni és visszalendíteni. Figyeltem, hogy hogyan lélegzik és miután biztos voltam abban, hogy a légzésével minden rendben, normális ütemben mozog a mellkasa, megállapítottam, hogy nincs nagy vész. Meg is mutattam, hogy mit figyeljenek. Megszólítottuk többször, de ő csak csak aludt tovább.  Sokszor tartottam már VIII. kerületi sétafoglalkozást, de ilyen intenzív élmények egyiknél sem értek. 
27 14 és 19 közötti fiú, és lány. Belépnek a Nyóckerbe, az ő saját „ismereteikkel”, és történik valami, amitől azonnal változnak és a bennük lévő előítéletek azonnal eltűnnek, mert nem azt nézik, hogy az a bácsi cigány, hanem azt, hogy „a szerencsétlen megfagy”.

Vagy az a bizalom, amit a tanároktól kapunk, amikor sétára visszük a diákjaikat, az egyszerűen szuper érzés. Mint ahogy az is, amikor a Zálogház előtt a diákoktól megkérdezem, kinek van a legdrágább telefonja, elkérem tőle, és azonnal licitet indítok, hogy nézzük meg kinek mennyit ér. Nem fél a kezembe adni, és erre még rápakolok egy lapáttal, hogy egyébként ügyetlen vagyok, próbálom majd nem leejteni. Persze odafigyelek, hogy véletlenül se. Az előítélet marad, nem változik azonnal, de beszélgetünk, folyamatos párbeszéd van, viccesen, komolyan, de van. Fogadást kötünk a Mátyás téren, hogy használnak-e cigány szavakat. Persze hogy használnak. Nekem ez a mai sétaélmény annyira nagyon sokat adott. Látni azt, hogy hogyan képes változni egy csoport semmi perc alatt úgy, hogy előtte még arról beszéltünk, hogy a cigányok ilyenek, meg olyanok, a másik percben viszont, amikor egy váratlan éles és komoly helyzet áll elő, eldobják az előítéleteiket, és onnantól már nem fontos, hogy ki fekszik ott, egyszerűen segíteni kell. Vagy nem engedik, hogy lányként egyedül menjek oda, jön a fiú is velem arra az esetre, ha gáz lenne. 

Nem vagyok egy kifejezetten érzelgős megosztós valaki, de úgy éreztem, hogy ezt meg kell veletek osztanom. Most fogtam fel, most tudatosodott bennem és raktam össze minden kép- kockát a Nyócker sétánkkal, és az összes foglalkozásunkkal kapcsolatban. És annyira büszke és boldog voltam, és vagyok, hogy Úr Isten, mi Uccu–sok számtalanszor találkozunk hasonló felismerésekkel, és egymásnak sem mondjuk ki, hogy milyen élményeink vannak, hogy tényleg mennyire sok bizalmat kapunk az intézményektől, és a diákoktól egyaránt. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb dolog, ami történhet velünk. Ismeretlenül is akkora bizalmat kapunk 90 percre, amiért más napokig, hónapokig dolgozik. És ilyen megnyilvánulásoknak lehetünk a részesei. Ez azért szuper. Nem?”

Szalai Andrea - ÁTOK, FELTÉTELES ÁTOK ÉS TÁRSADALMI NEM ERDÉLYI ROMA KÖZÖSSÉGEK NYELVI IDEOLÓGIÁJÁBAN ÉS GYAKORLATAIBAN

Szalai Andrea  - ÁTOK, FELTÉTELES ÁTOK ÉS TÁRSADALMI NEM ERDÉLYI ROMA KÖZÖSSÉGEK NYELVI IDEOLÓGIÁJÁBAN ÉS GYAKORLATAIBAN 




1. Bevezetés A disszertáció két diszkurzív forma, az átok (armaje) és a feltételes átok (trušul) pragmatikai és társas funkcióit, használatát és az ezzel kapcsolatos nyelvi ideológiát vizsgálja Maros megyei gábor roma1 közösségekben. Az említett diszkurzív formák nemcsak az általam ismert erdélyi gábor roma közösségek, hanem – az etnográfiai és antropológiai szakirodalom adatai szerint – számos más roma etnikai csoport nyelvi gyakorlatában is használatosak. Ezért a disszertációban felvetett elemzési szempontok más roma csoportok nyelvhasználatának értelmezésében is hasznosíthatók lehetnek. Az elemzés egy 20 hónapos antropológiai nyelvészeti terepmunka tapasztalatain és a terepmunka során rögzített nyelvi adatokon alapul. Egy olyan roma etnikai csoport diskurzusstratégiáiba és nyelvi ideológiáiba nyújt bepillantást, amelynek romani változatáról, nyelvi és társadalmi gyakorlatairól egyaránt keveset tudunk. Gábor roma közösségekben az 1990-es évek végéig ugyanis nem végeztek hosszú távú, részt vevő megfigyelésen alapuló nyelvészeti vagy etnográfiai terepmunkát, és az e közösségekben beszélt romani változatot sem vizsgálták. (A dialektus dokumentációja jelenleg egy fonológiai tanulmányra /Gardner és Gardner 2008/, néhány folklórszövegre /Bari 1990/ és egy metanyelvi diskurzusként értelmezhető lassú dalra /Kovalcsik 1998, 1999a/ korlátozódik.)

A kutatás kezdeti, tágan megfogalmazott célja egyrészt a társadalmi nem és a nyelvhasználat kapcsolatának, másrészt a közösségek nyelvre és nyelvhasználatra vonatkozó vélekedéseinek, azaz a beszélők saját, „laikus” nyelvi ideológiáinak vizsgálata volt. Bár a társadalmi nemek viszonyával kapcsolatos elképzeléseket, valamint a létrehozásukban, fenntartásukban vagy megkérdőjelezésükben szerepet játszó társadalmi ideológiákat2 (pl. testkép, tisztaság-tisztátalanság) és gyakorlatokat (öltözködés, térhasználat, tisztálkodás, munkamegosztás stb.) számos antropológiai kutatás vizsgálta roma közösségekben, e kutatások csekély figyelmet fordítottak a társadalmi nem és a nyelv/nyelvhasználat összefüggéseire. Legfeljebb néhány, főként a nyelvi tabukkal kapcsolatos kommentár erejéig érintették a témát. Az 1990-es években fellendülő romani nyelvészeti kutatások elsősorban a nyelvi struktúra (Elšík és Matras 2000, Matras 2002 stb.) és a strukturális változatosság földrajzi, tipológiai (Matras és mtsai 1997, Matras 2002, 2005 stb.) és kontaktológiai (Bakker és Cortiade 1991, Matras 1995, Matras 1998 stb.) aspektusai iránt érdeklődtek. Bár az utóbbi három évtizedben – jórészt éppen magyarországi kutatásoknak és kutatóknak köszönhetően – olyan munkák is napvilágot láttak, amelyek a nyelvhasználat egyes szocio-kulturális aspektusait vizsgálják,3 a nyelvet társadalmi kontextusban vizsgáló kutatások ma még a romani nyelvészet alulreprezentált területét jelentik. 

2. Hipotézisek, kutatási kérdések A terepmunka során saját nyelvi szocializációm tapasztalatai ösztönöztek arra, hogy a vizsgálat fókuszát a társadalmi nemi ideológiák diszkurzív aspektusaira, illetve a társadalmi nemi és a nyelvi ideológiák kapcsolatára szűkítsem (ld. Cameron 2005, Philips 2005). Elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen nyelvi ideológiák és gyakorlatok járulnak hozzá a társadalmi nemek közötti viszonyok, és az azokat magyarázó-racionalizáló társadalmi nemi ideológiák létrehozásához és fenntartásához, és fordítva: hogyan alakítják a gender-ideológiák a nyelvi gyakorlatot és a nyelvi ideológiákat. Nem olyan nyelvi vagy diszkurzív formák azonosítása volt a célom, amelyeket a nyelvhasználók férfiakra vagy nőkre jellemző jegyeknek, azaz a társadalmi nem indexeinek tekintenek, hanem Ochs (1992: 334) javaslatát elfogadva azt igyekeztem megérteni, hogy egyes nyelvi vagy diszkurzív formák hogyan használhatók bizonyos pragmatikai funkciók (pl. viszonyulásjelzés, beszédaktusok, beszédesemények) kivitelezésére, és a kivitelezéshez kapcsolódó normák, preferenciák hogyan viszonyulnak a beszélők, referensek, címzettek társadalmi identitásaihoz és szerepeihez (pl. társadalmi neméhez). A részt vevő megfigyelés tapasztalatai hívták fel a figyelmemet két, a hétköznapi interakció különféle helyzeteiben, és a nyilvános, formális beszédesemények során is gyakran előforduló diszkurzív forma, az átok és a feltételes átok használatának változatosságára és társadalmi nemi összefüggéseire. Ennek hatására kezdtem el szisztematikusan megfigyelni és dokumentálni azok használatát különféle interakciós helyzetekben és beszédeseményekben. Az átok és a feltételes átok kiválasztásával két olyan diszkurzív forma vizsgálata mellett döntöttem, amelyek elsősorban nem társadalminemi identitások és relációk kifejezésére szolgálnak, hanem alapvetően pragmatikai funkciót látnak el: viszonyulás-jelzésre és a beszédaktusok illokúciós erejének módosítására (pl. erősítésére) szolgáló eszközök. E diszkurzív formák pragmatikai értékének létrehozásában és magyarázatában azonban jelentős szerepe van a társadalmi nemnek, továbbá a használat társadalmilag elfogadott módjait definiáló interakciós és interpretációs normák sem társadalminem-semlegesek. Ezért a dolgozatban a következő kérdéseket vizsgáltam: a) milyen pragmatikai és társas funkciót töltenek be ezek a diszkurzív formák a romák közötti interakcióban; b) milyen kapcsolat van az egyes átok- és feltételesátok-formulák nyelvi formája, pragmatikai értéke és társas funkciója között; c) hogyan hozzák létre és hogyan magyarázzák ezt a kapcsolatot a közösség tagjai a nyelvi ideológia segítségével, és mi a szerepe ebben a társadalmi nemnek; d) az alapvetően pragmatikai célokat szolgáló diszkurzív formák használata hogyan válik több tekintetben is társadalmi nemileg értelmezett (gendered) nyelvi gyakorlattá. ..... 

http://www.nytud.hu/oszt/neuro/szalai/phdtezisek.pdf 

Nagy Pál: Cigány csoportok és az együttélési modellek változásai a Kárpát-medencében a 15-20. században*

Nagy Pál: Cigány csoportok és az együttélési modellek változásai a Kárpát-medencében a 15-20. században*

http://www.tte.hu/_public/ttorszkonf/nagypal2007.pdf


 A „cigány” fogalma a forrásokban és a szakirodalomban Az európai, illetve magyarországi történeti forrásokban a 16. század óta a „cigány” fogalma kétféle értelemben fordul elő: 1. Cigány az, aki annak született. Azaz beleszületett egy közösségbe, s ez teszi cigánnyá, akár belső, akár külső meghatározás alapján számít cigánynak az a közösség adott történelmi térben és időben. 2. Cigány az, aki azzá vált, illetve úgy néz ki. Ennek az értelmezésnek nem elsődleges és nem kizárólagos kritériuma a fizikai antropológiai kinézet (bőrszín, haj, stb.), a szociális karaktert, a társadalomban elfoglalt helyet kifejező vizuális jelek összességét foglalja magában. Ez gyakran a társadalom olyan tagjaira is kiterjesztődött, akik nem cigány közösségbe születtek. A történeti forrásokban sohasem határozták meg a „cigány” fogalmának differentia specificáját (megkülönböztető sajátosságait). Logikailag a legközelebbi nem-fogalom alkalmazásával írták körül és különféle karakterjegyeket társítottak hozzá attribútumként (elválaszthatatlan tulajdonságként). A megkülönböztethetőséget és egyediséget kifejező egzakt definíciók nem születtek, olyan időszakokban sem, amikor nem volt egyértelmű, hogy pontosan ki számít cigánynak. A vándorló, kóborló, csavargó kategóriájába nem csak cigányok voltak besorolhatók, miként az otthontalanság gyakorta előítéletes fogalmát sem lehetett kizárólagosan cigányokra vonatkoztatni. A 16. század óta, amikor a források cigányokról szóltak, gyakran olyan embereket is cigánynak neveztek, akik nem születtek cigánynak, másképpen szólva nem voltak „igazi” cigányok. Ugyanakkor gyakorta nem tudták, hogy valaki cigány, vagy ha tudták is, akkor sem sorolták feltétlenül a cigányok közé. A forrásokban cigányként megjelenő emberek és csoportok nem szoríthatók bele ugyanabba a modellbe, mert különböznek egymástól identitásuk kritériumaiban. Történeti szempontból tulajdonképpen nem egyetlen, hanem többféle cigány identitásról beszélhetünk, illetve a kritériumok összekapcsolódásának különös variációiról. A fogalmi kettősség, az ellentmondások sajátos társadalomtörténeti folyamatokkal magyarázhatók, s összefüggnek a cigányok gázsósodásának és nem-cigányok cigányosodásának kettősségével, valamint az akkulturációval és az asszimilációval. A forrásokban kimutatható kettősség átöröklődött a modern szakirodalomba, s megjelenik a „ki a cigány?” kérdésben megfogalmazott definíciós problémában is. A modern tudományok is megkíséreltek választ adni arra, hogy mi teszi cigánnyá a cigányokat, s a lehetséges válaszokból többféle paradigma (bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott minta) alakult ki. A szakirodalomban az európai cigány történelem értelmezésének két alapvető tudományos paradigmája él egymás mellett: 1. A szenvedés- és üldözéstörténeti paradigma. E minta szerint a cigányokkal történt múltbeli események és változások par excellence üldözési szándék következményei, a cigányok asszimiláció tárgyai. A cigány történelem elsődleges rendező elve a cigányokkal * Elhangzott a Történelemtanárok (17.) Országos Konferenciáján 2007. október 14-én 2 szembeni, többféle formában megnyilvánuló ellenszenv. A cigány történelem az egységes etnikai képződményt alkotó cigány csoportok környezettel szembeni ellenállásának, a külső kényszerítések alóli menekülésének története. 2. Az együttélési modellek változásának paradigmája. Ebben az értelmezésben a differenciált, szegmentáris csoportokat, gyakran öntörvényű közösségeket alkotó cigányokat érintő események és változások a társadalmi és gazdasági rendszer belső mozgástörvényeinek tulajdoníthatók. A megvetés és az üldözés nem ok, hanem helytől és időtől függő következmény, amit a modernizációs időszakok, válsághelyzetek, nagy gazdasági átrendeződések kihívásaira új válaszokat keresve az együttélési modellek újjáépítésére való törekvés válthat ki. A magyarországi cigány történelem néhány alapkérdése A jelenlegi tudományos eredmények szerint a történeti Magyarország területén a 14. század végén jelentek meg cigányok. Erről nem magyarországi, hanem havasalföldi, 1390 és 1406 közé keltezhető forrásból van tudomásunk. 1399-ben pedig Liptó vármegyében ítélkeztek cigányok felett a nemesi ítélőszéken. Az első olyan adatot, amikor cigányokat letelepítettek, Hunyadi János, mint besztercei gróf 1455-ben kiadott okleveléből ismerjük. A Barcsay család számára engedélyezte, hogy erdélyi birtokaikra négy cigányt jobbágyként fogadjanak be. A cigányok magyarországi megjelenéséről és a migráció jellegéről a szakirodalomban a hármas hullámteória terjedt el. Ennek lényege, hogy a cigányok három nagy hullámban érkeztek Magyarország területére, a 15-16. században, a 18. század elején a török kiűzését követően, valamint a 19. század derekától az első világháborúig terjedő időszakban. A Coloccitól és más 19. századi szerzőktől átöröklődött elképzelések két szempontból is megtévesztőek: 1. Pontatlan kronológiát adnak és azt a látszatot keltik, mintha az említett három időszak között nem lett volna a Kárpát-medencében cigány migráció. 2. Tévesen ítélik meg a migráció jellegét és csoportspecifikumait. A Balkán és a Kárpát-medence, s ezen belül a román fejedelemségek és Erdély között a 14. század végétől a 20. századig kimutatható egy folyamatos mobilizáció, melynek keretében többféle etnikai csoport húzódott a Kárpát-medencébe. Politikai változások, háborús események, ínségek és járványok hatására időnként hullámszerűvé vált ez a mozgás, de a cigányok esetében alapvonása a kisebb csoportokban történő, lassú áthúzódás, amelynek elsődleges indikátora a piackövetés volt. A migrációval kapcsolatos legelterjedtebb téves klisé, hogy az oláh cigányok és a beások a 19. század második felében, illetve a 19-20. század fordulóján érkeztek Magyarországra. Miként a kárpáti cigányokra a 14-17. század közötti elnyújtott beköltözés a jellemző, az oláh és beás cigányokra a 18-20. század közötti, nem egyszerre, nem egyetlen irányból és nem egyetlen nagy csoportban történt beköltözés, amely szintén a nagyobb léptékű általános demográfiai folyamat részeként zajlott le. Oláh és beás cigány csoportoknak a 19. század második felében és a 20. század elején történt beköltözése egy olyan hosszabb folyamat része volt, amely a 18. század első harmadában kezdődött, s a 20. század későbbi időszakaiban is folytatódott. A magyarországi latin nyelvű iratokban a 18. század első harmadától fordul elő a „zingari valachi” elnevezés, amelynek jelentése oláh cigány, ám eredetileg a mai szakirodalomban oláh és beás cigányként ismert csoportokat is jelentette. A közös elnevezés mögött meghúzódó eltérő néprajzi karakter jól megrajzolható a források adataiból. Somogy megye 1768. évi cigányokról szóló statútumaiban pl. határozottan külön választva beszélnek a zingari valachi kategórián belül a különféle famunkákat végző (ex arboribus varia instrumenta 3 lignea, cochlearia, et lintres et alia conficiant), valamint a rézműves és üstcsináló (ahenarius) cigányokról. Az alapkérdések között kell szólnunk a magyarországi cigány történelem egészének értelmezéséről is. Az 1893. évi cigányösszeírást korszakhatárnak és egyedüli népességfelvételnek tekintve, a cigány csoportok korábbi történetéről gyakran úgy beszélünk, mint független vándorló, környezetükkel szemben álló egységes etnikum történetéről. Ebben a gondolkodásmódban az aktuálpolitikai és ideológiai megfontolások köszönnek vissza, valamint egy olyan történelemszemlélet, amely nem tulajdonít kellő fontosságot a forrásoknak, illetve – tévesen – a környezettel való konfliktusok termékeinek tartja azokat. Hasonlóan problematikus az a nézet, amelyik a cigányokról fennmaradt forrásokat nem tekinti hitelesnek, de legalábbis egyoldalúnak tartja, mivel nem a cigányok, hanem a környezetük hozta létre azokat. Az ún. történelem nélküli, illetve hosszú időn át írásbeliség és saját értelmiség nélkül élő népek történelmének kutatásából vett párhuzamok cáfolják ezt a vélekedést. Magyarország történelméből megemlíthetjük a besenyőket, a jászokat, s párhuzamként állítható a magyarság korai története is, amelyet szintén „külső” forrásokból kénytelenek rekonstruálni a történészek. A cigány csoportok nem alkottak egységes etnikai képződményt, történelmük nem egy nomád hajlamú, vándorló kisebbségnek a többségtől elválasztható története. A cigány csoportok a 15. század óta a magyarországi társadalom részeként, környezetükkel szimbiózisban éltek, világképük és viselkedésük eredetét erősen befolyásolták a helyi társadalomból érkező hatások. Gazdasági, társadalmi, jogi és kulturális szempontból is differenciált cigány népességről beszélhetünk. Az együttélési modellek korszakai A magyarországi cigány történelem korszakolásának többféle variánsa lehetséges. Kiválaszthatjuk a magyar történelem szokásos kronológiai határait (pl. a 10 kötetes Magyarország története sorozat alapján), vagy a cigányok múltjából ismert valamely eseményt, (Zsigmondnak tulajdonított menlevél, Mária Terézia, 1893-as összeírás, Pharrajimos, rendszerváltás - a szokványossá lett viszonyítási határok). Mindkét változat mechanikus és nem veszi figyelembe a cigány történelem egészének különösségét és sajátos fejlődéslogikáját. A cigány történelem legjellegzetesebb sajátosságai: nem szokványosak a tényei, a térbelisége, a ritmusa; a tradíciók, szabályok, erkölcsök, szokások, ismeretek átörökítése is különleges a szóbeliség miatt. Ebben a történelemben nincsenek nyomon követhető nagyszabású politikai, diplomáciai és háborús események, filozófiai rendszerek, vallási megrázkódtatások. A cigány történelem nem tagolható tehát belső eseményrend szerint, s nem olyan történelem, mint amit a tankönyvekből ismerünk (ez azt is jelenti, hogy a cigányságnak a tankönyvekben történő nagyobb súlyú megjelenése előfeltételezi a szemléletváltozást). A mechanikusan kiemelt évszámokhoz kötés helyett a cigány történelem egészének meghatározottságait jobban kifejező módszer az együttélést komplexen befolyásoló időszakok elkülönítése. Az elmúlt hatszáz évben öt olyan időszak mutatható ki, amikor felmerült nem-cigányok és cigányok együttélésének átfogó, össztársadalmi léptékű rendezésének szükségessége: 1. A 15-16. század a tartós együttélési feltételek megteremtésének időszaka. 2. A 18. század második fele a felvilágosult abszolutizmus civilizatorikus kísérletének időszaka. 4 3. A 19. század utolsó harmadában a polgárosodás, a modernizáció és a „humanitás követelménye” vetette fel azokat a kihívásokat, amelyek a központi kormányzatot is az integrációs utak keresésére késztette. 4. Az 1950-es években újabb modernizációs csapda keletkezett, amit ellentmondásosan ugyan, de az iparosodás oldott meg, s az 1980-as évekig tartó, növekvő munkaerőpiaci integrációs folyamatot váltott ki. 5. A rendszerváltás 1990 óta tartó folyamatának neuralgikus pontja a cigányok/romák társadalmi helyzetének rendezése, amely minden korábbinál élesebb kérdéseket vet fel. A felsorolt időszakok a szimbiózis egy-egy új modelljét jelentik, amelyek Thomas Acton szerint addig élnek, míg a társadalom változásai alá nem ássák őket, s az újabb válsághelyzetek ismét új megoldások keresésére kényszerítenek. A közbenső időszakok az együttélés sajátos átmeneti periódusai, amikor spontán, helyi folyamatok a meghatározóak, s bár felhalmozódnak válságjelenségek és felvetődnek össztársadalmi vonatkozású kérdések, a szimbiózis alapfeltételei nem változnak. Az együttélés modelljét minden időszakban a gazdasági, társadalmi, jogi és erkölcsi feltételek komplexitása határozta meg. Ezek a feltételek úgy kapcsolódtak egymáshoz, mint négy olyan halmaz, amelyeknek mindegyike érintkezik valamennyi másikkal. Az együttélés feltételeinek sajátosságai A korai forrásokban kettős etnonímia jellemző: a 17. századig a cigányok megnevezésére párhuzamosan fordul elő azonos értelemben az aegiptiacus, pharaones (egyiptomi), valamint a zingarus, cyganus (cigány). Révay Péter és Thurzó György menleveleiben (1608, 1616), továbbá Szamosközy István és Istvánffy Miklós történeti munkáiban azt olvashatjuk, hogy az egyiptomiakat, illetve az egyiptomiak népét/nemzetségét a köznyelvben, a nép körében nevezik közönségesen cigányoknak, a művelt emberek tudós terminusa az egyiptomi. Csak gyanítható, hogy az elnevezés kettőssége identifikációs kettősséget is jelentett, s nem tudjuk, hogy összefüggött-e a migráció és a közösségszerveződés formáival. A 15-16. században cigányok és nem-cigányok kölcsönösen elfogadható szimbiózisa jött létre a Kárpát-medencében. Gazdasági alapját a cigányok munkaereje iránti igény jelentette. A cigányok befogadását elsősorban tanult mesterségük, a kovácsolás tette lehetővé. A cigány kézművesek nem a magyar kovácsmesterek hiánya, hanem a különleges technológia miatt váltak keresetté. A magyarságnak a honfoglalás előtti időkből megvoltak a fémműves hagyományai. A 15-16. században azonban a cigány kézművesek voltak az egyedüliek, akik szállítani tudták mesterségbeli tudásukat, s nem voltak műhelyekhez kötve. Az üllőjét és szerszámait könnyen szállító, a felesége kiegészítő munkáját is használó cigány iparos a nagy mezőgazdasági munkák idején helyszíni szolgáltatást tudott nyújtani, s azonnal megjavította a megrongálódott szerszámokat, így téve magát nélkülözhetetlenné a termelő munka folyamatosságának fenntartásában. Az együttélés társadalmi feltételeit a parasztosodás folyamata, a vajdai szervezet kiépítése és ezzel együtt a cigányoknak az adózás rendszerébe történt speciális bekapcsolása teremtette meg. A parasztosodás a jobbággyá válást jelenti, ahogy azt a 14. századtól, mint társadalmi állapotot (conditio) értelmezhetjük. A „rusticus”, mint földművelő foglalkozás a jelenlegi kutatási eredmények alapján atipikusnak mondható a cigányok esetében. A 16. századból, főként az Alföldről ismerünk néhány, magyar adózók között összeírt cigányt, akiknél nem zárható ki, hogy földművelő parasztok voltak. A róluk rendelkezésre álló adat azonban oly kevés, hogy nem vonhatunk le következtetéseket társadalmi folyamatokra. 5 Giovanandrea Gromo 1564-ben arról számol be útleírásában, hogy Erdélyben a székelyek a földet cigányokkal műveltetik. Egyetérthetünk Viorel Achimmal, hogy ezt kisegítő munkaerőként tehették. A 18. század előtt a cigányok úgy integrálódtak a feudális társadalom szerkezetébe, hogy sem központi, sem helyi szándék nem kényszerítette őket arra, hogy letelepült élelelemtermelővé váljanak. Egy sajátos szolgáltató-mozgó szisztémában racionálisan hasznosították a munkaerejüket, szabadon mozoghattak, nem várták el tőlük az állandó helyben maradást. A rendszer azonban nem volt homogén. A 16. század közepétől a cigányok társadalmi helyzetének három eltérő modelljét figyelhetjük meg a Királyi Magyarország, a hódoltság és az Erdélyi Fejedelemség területén. Többféle modell alakult ki a helyi társadalomhoz való viszony tekintetében is, attól függően, hogy egy-egy cigány közösség milyen feudális joghatóság alá került. Az uralkodói közreműködéssel is szavatolt, egyensúlyon alapuló együttélési modellen a 17. században, az általános európai válság századában keletkeztek az első repedések. A 17. század első harmadában, főként a felvidéki és nyugat-magyarországi vármegyék forrásaiban megjelenik cigány közösségek gyülevész rablóbandaként történő jellemzése, a 17. század végére pedig – mintegy száz esztendővel később, mint a nyugat-európai forrásokban – Magyarországon is kialakul a cigányokról egy új sztereotípia, az az elképzelés, hogy a cigány tolvajnép, amely különféle nemzetekből származó „dologkerülő és csalárd emberek söpredéke”. A gazdasági élet változásai is új kihívásokat hoztak létre. A 17. században a specializálódás következtében több fémműves tevékenység (kapaverés, kaszaverés, stb.) is önálló foglalkozássá vált, s amikor ezek céhes keretekbe szerveződtek, egyre erőteljesebben kiszorították a piacról a cigány kézműveseket. Amikor a tanult mesterség gyakorlásának lehetősége egy adott térben bezárult, kétféle választ lehetett adni: vándorlással új piacot keresni, vagy új megélhetési módra áttérni. Ezzel létrejött a cigányok magyarországi történetében az a tartósan, napjainkig fennmaradó kényszerhelyzet, amit újra és újra a foglalkozás- és életmódváltás jelent. A magyarországi (kárpáti) cigányok első társadalmasodó válasza a foglalkozásváltási kényszerhelyzetre a zenei pályákra történő áthúzódás volt. A 17. században indult el, a protestáns etika erős hatására is, az a folyamat, amely a reformkorban a megerősödő társadalmi igényektől indukálva a cigányzene széleskörű elterjedéséhez vezetett. A 17. században keletkezett kihívásokra, a török kiűzése utáni népességátrendeződéssel és az abszolutizmus megerősödésével összefüggésben, a 18. században kerestek össztársadalmi léptékű válaszokat. A legfelsőbb államigazgatás a társadalom intellektualizálásának szélesebb programján belül akarta az együttélés új formáit létrehozni oly módon, hogy a cigányok reszocializációval váljanak állandóan egy helyben lakó, kétkezi munkából élő adózókká. A szakirodalomban kialakult az a klisé, hogy a cigányok 18. századi történelme nem más, mint a róluk alkotott rendeletek története. Valójában a 18. század nagyon fontos társadalmi változások, a cigányok és nem-cigányok közötti kapcsolatok intenzívebbé válásának, az akkulturáció társadalmasodásának időszaka, s az együttélést a rendeleteknél erősebben befolyásolták a helyi hatásoktól inspirált spontán folyamatok. A 18. században megszaporodnak a vegyes házasságok, egyre gyakoribbak a cigányok és nem-cigányok közötti intim kapcsolatok, illetve a szociális helyzet hasonlóságából adódó egymásra utaltság sokszor meghatározóbb az etnikai különbözőségnél. Az akkulturáció apró jelei megnyilvánulnak az öltözködésben, a tárgyi kultúrában, a gyermeknevelésben, a népi vallásosságban. 6 A kapcsolatok erősödésével párhuzamosan a cigány csoportok differenciálódnak, s többféle közösségi típus él egymás mellett, amelyek nem értelmezhetők pusztán vándorlás és letelepültség erővonalai mentén. A történelmi realitás az volt, hogy a vándorlás és a letelepültség két szélső pontja között többféle közösségszerveződési- és életmódmodell létezett. Egy-egy közösség vagy család életében ezek a formák többször is válthatták egymást. A központi és a helyi politika egyik ellentmondása abban rejlett, hogy nem voltak kellő tekintettel a cigány csoportok differenciáltságára. A 18. században a „cigány” fogalmának kettős értelmezése karakterisztikussá vált. Mai szóhasználattal élve, az etnokulturális és a szociokulturális értelmezés jól kimutatható a forrásszövegekből, miközben direkt definíciók ebben a korszakban sem születtek. A források egy részében a „cigány” fogalma etnikai dimenzióban jelenik meg, ezt nevezem a latin nyelvű iratok alapján gens/natio típusú értelmezésnek. A magyar nyelvű iratokban a nemzet, nemzetség, törzsök kifejezések a megfelelői. Ebben a meghatározás típusban cigánynak lenni etnikai, nemzetiségi hovatartozást jelent. A források egy másik csoportjában a „cigány” fogalma szociális dimenzióban jelenik meg, ezt nevezem a latin nyelvű iratok alapján conditio/professio típusú értelmezésnek. A conditio megfelelője a magyar nyelvű iratokban az „állapottya” (társadalmi helyzete, társadalmi állása). A professio értelme: mesterség, foglalkozás, megélhetési mód. Ebben a meghatározás típusban cigánynak lenni sajátos társadalmi állapotot jelent. A 18. században ez a fogalomhasználat vált dominánssá. A 18. század végén a helytartótanácsi rendeletekben a cigánysághoz tartozást már kizárólagosan társadalmi helyzetként fogalmazták meg, amely meghatározott kritériumok szerint megváltozhat. 1794-ben helytartótanácsi rendelet mondta ki, hogy a becsületes, kétkezi munkából élő, magukat jól viselő és környezetük normáihoz alkalmazkodott cigányokat ki kell emelni a cigányok sorából, s ezt nyilvánosan ki kell hirdetni. Konkrét példát erre a Borsod vármegyei Sajóvámosról ismerünk 1797-ből, ahol néhány parasztosodott cigányról nyilvánosan kijelentették, hogy többé nem tekintendők cigánynak. Az említett esethez hasonlót Európa egyetlen más országából sem ismerünk. A jelenlegi kutatások alapján még nem rendelkezünk kellő ismeretekkel arról, hogy cigány emberek helyzetének ily módon történt megváltoztatása társadalmasodott-e, s nem tudjuk, hogy a parasztok közé átemelt családok gyermekei tartósan parasztok maradtak-e, s ha igen, akkor megszűntek-e cigánynak lenni. Helytörténeti és genealógiai kutatások sora lenne szükséges a jelenség alaposabb megismeréséhez. Annyit tudunk, hogy a gens/natio és a conditio/professio típusú értelmezés továbbélt a 19. században, s ez magyarázza, hogy ugyanazt a cigány családot hol a cigányok, hol a parasztok között találhatjuk meg, illetve ez ad magyarázatot, hogyha egy család valamely forrástípusban szerepel, egy másik forrástípusban pedig nem (ezzel találta magát szembe Szelényi Iván és Ladányi János a csenyétei cigányok esetében). A conditio/professio értelmezés arra is rávilágít, hogy az akkulturáció és a parasztosodás jelenségeinek értékelésében alapvető kritériumként kell figyelembe vennünk a társadalmi mobilitással való összefüggéseket. Arról, amit első ránézésre asszimilációnak vélünk, alaposabb vizsgálódás után kiderülhet, hogy reálisan a mobilitás egyik (némely esetben mesterséges) útja. A 18. században figyelhető meg konkrétan az a sajátos, 20. századig tovább élő jelenség, hogy cigány családok tudatosan igyekeztek magukat a környezetükkel nem-cigányként elismertetni, ennek érdekében feladni a független munka lehetőségét, elsajátítani a mezőgazdasági termelési technikákat és a paraszti gazdaság vezetéséhez szükséges ismereteket. A hazai kutatás nem fordított még elegendő figyelmet arra, hogy a Mária Terézia-féle úrbérrendezés a magyarországi cigányok történetében is vízválasztó volt. Különösen fontos lenne annak alapos kutatása, hogy a 18. század folyamán pontosan hol és 7 milyen arányban váltak cigányok telkes jobbággyá, illetve töredéktelkes házas zsellérré (a probléma többféle forrásból is kutatható: összeírások, uradalmi iratok). A cigányok úrbéres viszonyainak sajátos mezővárosi példája vizsgálható Siklóson. Az itteni cigányok számára a 18. század elején az úrbéressé válás az integrálódás útját, a tartós letelepedés lehetőségét jelentette. A cigányokkal 1768-ban kötött, majd többször megújított úrbéri szerződés bíráskodási autonómiát biztosított számukra (ellentétben a helytartótanács rendeletével), s a városon belül sajátos státust. A 18. századi, asszimilációs eszközrendszerrel dolgozó integrációs politikának sajátos társadalmi hatása érvényesült a cigány gyermekek nevelőszülőkhöz adásában. Több szerző is tévesen gondolta úgy, hogy ebben a kérdésben a vármegyék és a helytartótanács között ellentét lett volna, s a gyermekek szülőktől történt elvételét nem lehetett gyakorlatban megvalósítani. A vármegyei közigazgatásban kialakult razzia-szerű gyakorlatot Soós István mutatja be egyik dolgozatában Pozsony vármegye példáján. A vármegyei számvevők irataiban pedig fenn maradtak azok az összeírások, amelyekben kimutatták, hogy mely gyermekeket adtak nevelőszülőkhöz, kikhez kerültek és milyen családokból. A gyermekek elvételét mindenütt végrehajtották. A falusi és mezővárosi gazdáknak, iparosoknak kifizetődő volt cigány gyermekeket magukhoz venni. A szuloki (Somogy megye) német dohányos gazdák pl. egy gyermek után kapott tartásdíjból az egész évi robotot megválthatták földesuruknál. A nevelőszülői rendszer bevezetése a cigány közösségek rokonsági kereteinek felbomlását szolgálta, s arra a pedagógiai ideológiára épült, hogy a gyermekek szüleiktől gyökeresen különböző felnőttekké nevelhetők. Az elgondolás téves volt, s a rendszer csődöt mondott. Ugyanakkor hosszú időtartamban érvényesülő hatása volt, hogy a cigány csoportok karakterében felerősödött a szociokulturális meghatározottság, különösen az egyre nagyobb arányban romungróvá váló kárpáti cigányoknál. A nevelőszülőkhöz kiadott gyermekeknek, akik felnőttként a 18. század végén és a 19. század elején bukkannak fel a forrásokban, a legtöbb esetben hányatott sors jutott osztályrészül. Elveszítették eredeti közösségüket, újra pedig nem találtak. A lányok gyakran prostituáltak lettek, a fiúkat pedig szubkultúrákban, rablóbandákban látjuk viszont, akik egész életükben a sehova sem tartozás szindrómáját viselték magukon. II. József halála után hosszú átmeneti időszak kezdődött a cigányok magyarországi történetében. Amikor hosszú szünet után újra összehívták a rendi országgyűlést, az 1790-es évektől a reformkor végéig a cigányok helyzete az országgyűlések rendszeres bizottsági munkálatainak visszatérő kérdése lett. A magyarországi és erdélyi országgyűléseken elaborátumok egész sora született, de az elképzelések nem váltak politikai gyakorlattá, szisztematikus rendezésig nem jutottak el. Az országgyűlési politikában két merőben új felismerés született. Az egyik, hogy a cigányok társadalmi helyzetének javulását akadályozzák a cigány népesség eloszlásának területi egyenlőtlenségei. Egyazon területen az azonos tevékenységeket választók túlnépesednek, míg más területeken krónikus iparoshiány van. A másik felismerés, hogy a cigány életébe történő drasztikus, családot, rokonságot, hagyományt romboló beavatkozás nem járható út, visszájára fordul. Gyökeres változás történt a reformkorban a vármegyei politikában is. A 18. századi statútumalkotó, a cigányokat regulázni akaró gyakorlat helyébe új szemlélet lépett: a cigányok helyzetének az össztársadalmi problémák egészében történő átgondolása. Az 1830-as évektől a vármegyei közgyűléseken megfogalmazódó kérdés: a polgárosodásban és a modernizációban a cigányok megtalálhatják-e a helyüket, illetve nem lesznek-e gátjai a fejlődésnek? 8 Az új kérdésfeltevés relevánsan fejezte ki a cigányok életében bekövetkezett változásokat. A 18. század vége és a 19. század közepe között a cigány csoportok tovább differenciálódtak. A területi egyenlőtlenségek mellett megfigyelhető a vidéki és városi csoportok közötti különbségek felerősödése is. A városi muzsikus családok egy része (pl. Szegeden) a 19. század derekára polgárosodott és integrálódott, s már nem fogadta el, hogy cigánynak tartsák. Ezzel szemben az üstfoltozó és rostakészítő, sátoros vándorcigányok a legsanyarúbb nyomorúságban éltek. A differenciálódást a csoportkategóriák változásai is kifejezik. Az 1794-es erdélyi országgyűlésen a cigányokat négy csoportba sorolták: kincstári aranymosó cigányok, kincstári fiskális cigányok, magánföldesurak és községek joghatósága alá tartozó cigányok. Az 1842/43. évi országgyűlési tervezetben szereplő nyolc kategória a jogi helyzet, a foglalkozási megoszlás és az életmód differenciáltabbá válásáról tanúskodik: 1. Letelepedett, falvakban és a városokban mesteremberként élő, „rendes életmódot” folytató cigányok. 2. Csekély számban szintén letelepedett, úrbéres telekkel rendelkező, földművelésből élő cigányok. 3. Állandó lakással nem rendelkező, ám konvenciós cselédként „határozott életmódot” folytatók. 4. Kincstári aranyász cigányok. 5. Taksás fiskális cigányok. 6. Ideiglenesen megtelepedett cigányok, akiknek telke, földje nincs, a földesurak által épített kunyhókban laknak, „szabálytalanul” szolgálnak és alkalmi javadalmat kapnak. 7. Az előzőekhez hasonlóan a földesurak oltalma alatt álló, alkalmi és idényjellegű munkákra (sáncásás, házépítés, aratás) elszegődő cigányok, akik „lakukat szüntelenül változtatják”. Napszám vagy csekély taxa fejében a telet a földesúri erdőkben silány kunyhókban húzzák ki, tavasszal továbbállnak. 8. Sátoros cigányok, „kik a földműveléstől s általában a munkától iszonyodva nem csak vándor, hanem örökös kóbor életet folytatnak”. Rostakészítéssel és üstfoltozással foglalkoznak, „de nem annyira kenyérszerzés végett, mint többnyire csak ürügyül, mely alatt nyomorult éltöket jövendő mondások, hamis huszasok készítése s más hasonló nemü csalások által szokták fenntartani”. Bereg vármegye 1797. évi statútumában az állandó lakóhely megléte, a mozgás és a megélhetési mód alapján sorolták három csoportba a cigányokat: 1. Házakban laknak, tavasszal és nyáron családostól faluznak, majd visszatérnek a lakhelyükre. 2. Megtelepedettek, házakban laknak, kezük munkájából élnek (de nem mind mezei munkából), tarthatnak lovakat. 3. Sátrakban lakó kóborlók. A 19. század derekától a gazdasági fejlődéssel egyenes arányban egyre égetőbben merült fel egy új együttélési modell megteremtésének igénye. A modernizációs kihívás világméretű népességátrendeződéssel együtt jelentkezett. Több bizonytalan próbálkozás után „a czigányügy végleges rendezése” 1893-ban lett konkrét kormányzati célkitűzéssé. A 19. század végére a cigányok történetében egy fontos művelődéstörténeti fordulat is végbement. Egyrészt a cigányzene létrejöttével és a cigány muzsikusok híressé válásával. Másrészt az első alkotó cigány értelmiségiek megjelenésével, főként a szótárkészítés területén. Ezzel egyidejűleg megjelentek Kelet-Európában a roma önszerveződés csírái (1879: páneurópai roma konferencia) és megnövekedett a cigányok iránti tudományos érdeklődés (az ún. első ciganológus triász). 9 A dualizmus-kori rendezési szándék volt az első, amelyik az együttélés új modelljét tudományos alapokon akarta létrehozni, s tudósok közreműködésére számított. Az államigazgatás és a tudomány együttműködése az 1893-as cigányösszeírással valósult meg. Bármifajta kiszámítható politika alapfeltételének a cigányság demográfiai állapotának minél pontosabb ismeretét tartották. Az 1893-as összeírás, némely ellentmondásai ellenére, minden addiginál eredményesebb volt, s meghozta a szükséges tudományos eredményeket. Az eredmények tudományos feldolgozása bizonyította, hogy az együttélési modell újraalkotása, a cigányság helyzetének javítása nem épülhet arra a szűklátókörű ideológiára és közigazgatási gyakorlatra, amely a „cigányügy” rendezését egyszerűen a „kóborló” cigányok letelepítésének problémájaként értelmezte. Az 1893-ban összeírt 274940 fős cigány népességből 243432 fő állandóan letelepedettnek minősült, míg a huzamosabban egy helyben tartózkodók és a vándorcigányok kategóriájába tartozók együttesen is csak 29344 főt, azaz 10.7 %-ot tettek ki. Az összeírás 1895. évi kiadásának bevezető tanulmányában Herrmann Antal felhívta a figyelmet, hogy „különleges ethnikus jelenségekkel állunk szemben”. Ugyanakkor az adatok önmagukért beszélve bizonyították a cigány népesség heterogenitását és differenciáltságát, a területi különbözőségeket, a helyi társadalomból érkező eltérő hatásokat, s azt, hogy összességében a cigányság helyzetének okait a magyarországi gazdaság és a társadalom osztályszerkezetének sajátos viszonyaiban kell keresni. Most egzaktan, modern statisztikai eljárással nyert adatokkal alátámasztva egyértelműsödött az első ízben a 18. században megfogalmazódott, s azóta is érvényes felismerés: a neuralgikus pont a munkaerőpiac és az oktatás. Az 1893-ban tervezett további munkálatok nem valósultak meg szisztematikusan. A következő évtizedekben a „cigányügy” rendőri kérdéssé vált, s megmaradt a Herrmann által „cigányvadító közigazgatásnak” nevezett ördögi körben. Példa erre az 1916. május 20-án kihírdetett rendelet, amely szerint „legfontosabb feladat a kóborcigányok kóborlásainak megakadályozása”, amin az állandó lakóhellyel nem rendelkező cigányok kényszerletelepítését értették. Az ipari forradalom kedvezőtlen hatásai, az Eötvös-féle közoktatási törvényből, majd a Nagyatádi-féle földreformból való teljes kimaradás után a világgazdasági válság az 1930-as évekre a magyarországi cigányságot történelmének mélypontjára juttatta, amit tetőzött a roma holocaust (pharrajimos). A két világháború között a cigány népesség szociálisan tovább differenciálódott, a hagyományos életmód erősödő felbomlásával párhuzamosan nőtt a munkanélküliség, az iskolázatlanság és a nyomor. A debreceni Arany Bika Szállóban művészi párbajt vívó dolmányos prímások és az önmagukra emberevést valló szepsi cigányok nyomortelepe között mélységes szakadék húzódott. A magyarországi társadalom megosztottságainak a cigányságon belüli sajátos leképeződése a további kutatások fontos területe lehet. Az 1950-es években egy ideig úgy tűnt, különösen a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének 1957. évi megalakulásakor, hogy az együttélés új modellje a roma kulturális önszerveződésre épülve, sajátos nemzetiségi fejlődés alapján jöhet létre. 1946-ban, a Magyar Kommunista Párt folyóiratában, a Társadalmi Szemlében Kálmán András még határozottan jelentette ki, hogy a cigányság gazdasági helyzetének javításával együtt kell járjon „a cigányság nemzetiségi jogainak megadása”. Ez az ideológia, összefüggésben a szovjet nemzetiségi ideológia megváltozásával, néhány esztendő alatt a visszájára fordult. A Munkaügyi Minisztérium 1957. évi cigányokra vonatkozó felmérését feldolgozó Pogány György és Bán Géza már arra a megállapításra jutottak, hogy a cigányság népként való fejlődésére nincs lehetőség. 10 Az ideológiai folyamatot, a Művelődésügyi Minisztérium által végeztetett újabb országos felmérést követően, az 1961-es párthatározat zárta le, amelyben kimondták, hogy a cigányság „bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot”. A problémák megoldásához a cigányság sajátos társadalmi helyzetét kell figyelembe venni. Az 1957-es és 1961-es felmérések reálisan tárták fel a cigány csoportok életének mindennapi gondjait. Az 1950-es évek közepén a mélypontról való elmozdulás az ország nagy részén még nem kezdődött el. A cigány lakosság zöme vidéki telepeken élt. A cigányok szociális helyzete, egészségi állapota, lakásviszonyai, kommunális ellátottsága rendkívül kedvezőtlen volt. A hagyományos mesterségek szerény, idényjellegű megélhetést nyújtottak. Állandó munkát elsősorban az ipatelepeken élő cigány férfiak végeztek, ekkor még csekély számban. Minden megyében jellemző volt a cigányok iskolázatlansága, szakképzetlensége, s a rendszeres munkavégzéstől való idegenkedés. Pogány és Bán már 1957-ben figyelmeztettek a hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetésre, különösen a nőkkel szemben. Az előítéletesség és a diszkrimináció más téren is erős volt: a cigánysorról faluba költözni akaró cigányokat a lakosok megfenyegették, a vegyes házasságot elítélték; a cigány gyermekek nem kaptak helyet az óvodákban és a napközikben; a kocsmákban nem szolgálták ki a cigányokat, vagy csak megkülönböztetett jelzésű poharakból. Az 1950-es évek közepéről ismert megyei jelentések arról számolnak be, hogy az akkori migrációban a kistelepülésekre költözés volt a domináns, az a népességátrendeződés, amely a ’80-as évekre a cigányság széleskörű foglalkoztatásához vezetett, a ’60-as években kezdődött el. Az 1950-es években a magyarországi cigányságnak többféle csoportosítása élt egymás mellett, amelyekben foglalkozási, nyelvi és erkölcsi kritériumok keveredtek, s kifejezték a cigány csoportok társadalmi és kulturális sokféleségét. A fogalomhasználat következetlenségeit, jól mutatja a „kóbor”-, illetve „vándorcigány” többjelentésű használata. „Kóbor”-nak, illetve „vándor”-nak többnyire a legnyomorúságosabb cigánytelepek lakóit nevezték, sok esetben pedig rendkívül képlékenyen értelmezték ezeket a fogalmakat. Az 1957. évi felmérés során a megyéknek arról is be kellett számolni, hogy területükön élnek-e vándorcigányok, ám semmilyen támpontot nem kaptak, hogy kiket kell ebbe a csoportba tartozónak tekinteni. Komárom megyében a máshonnan beköltöző, illetve beköltözni akaró cigányokat nevezték vándorcigányoknak. Somogy megyében a vándoriparral foglakozókat és a vándorkereskedőket. Csongrád megyében a makói járás területén kocsikkal vándorló cigányokat. Vas megyében azokat, akiknek volt saját lakásuk, de nyáron a megye különböző részeire vagy más megyébe is átvándoroltak. Tolna megyéből azt jelentették, hogy a „sátoros cigány fogalma lassan kivész”, a köszörűsök, üstfoltozók, vásári tolvajok tartoznak a vándorló kategóriájába. Az 1961-es párthatározatban a 200000 fős cigány népességet három csoportba sorolták. A klasszifikálás logikája sok tekintetben azonos az 1893-as összeíráséval, de nem a letelepedettség, hanem a beilleszkedettség a kulcsfogalom. A három kategória: 1. A beilleszkedett cigányok, a cigány népesség kb. 30 %-a. A magyarországi lakosság átlagos gazdasági és kulturális színvonalán élnek. 2. Beilleszkedésben levő cigányok, arányuk szintén 30 %. A települések határában putrikban élnek, többnyire alkalmi munkából, alacsony kulturális színvonalon. 3. A be nem illeszkedett cigányok, arányuk 40 %. Félig letelepedettek és vándorlók, gyakran változtatják a lakóhelyüket. Nagy részük nincs munkaviszonyban, írástudatlan, „kerüli a tisztességes munkát, máról holnapra él, illetőleg a társadalom terhére élősködik”. A történelmi fejlődés sajátos paradoxona, hogy az 1961-es párthatározatban, minden politikai és ideológiai ellentmondásosság ellenére, amikor számba vették a magyarországi 11 cigányság problémáit, s az aktuális feladatokat, az együttélés megteremtésének olyan kritériumait fogalmazták meg, amelyek napjainkban is érvényesek: • A cigánysággal szemben előítéletek, hátrányos megkülönböztetések érvényesülnek. A közhiedelem tévesen tartja a cigányok többségét bűnözőnek! Biztosítani kell számukra „az állampolgári jogok és kötelességek” érvényesülését. • A cigányság helyzetének megváltozásában alapvető kérdés a munkához jutás. A munkaadók többsége akkor is elzárkózik a cigányok alkalmazásától, ha munkaerőhiánnyal küzd. • A cigányok lakáshelyzete s a telepek kommunális ellátottsága kedvezőtlen, a cigány népesség egészségügyi helyzete „ijesztő”. • A társadalmi integráció egyik legnagyobb akadálya az iskolázatlanság. • El kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől ne legyenek elkülönítve, munkához jussanak és javuljanak egészségügyi körülményeik. Meg kell akadályozni a „sértő, erőszakos, a faji megkülönböztetésből származó törvénytelen intézkedéseket, túlkapásokat”. Küzdeni kell a téves nézetek és előítéletek ellen. A reális szociális helyzetkép és feladat-meghatározás nem csupán a nemzetiségi fejlődés elvágása miatt volt megszületése pillanatától politikai-ideológiai ellentmondásban. Az 1961- es párthatározat a pedagógiai filozófiájában az átneveléses gyakorlathoz tért vissza, amely korábban a hazai és a nemzetközi gyakorlatban is tévútnak bizonyult. Gondolok itt a felvilágosult abszolutizmus 18. századi ideológiájára és az aboridzsini népesség tönkretételéhez vezető, 20. század eleji ausztráliai, erőltetett civilizatorikus átnevelési politikára. Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a magyarországi cigányság helyzetében kedvező változások történtek. A cigány népesség teljesen átrendeződött, az ’50-es évekhez képest a migráció iránya megfordult, s a falvakból a városok, az iparterületek felé irányult. Ezzel párhuzamosan minden téren javultak a cigány népesség szociális és iskolázottsági mutatói. Az 1980-as évek derekára a cigány férfiak foglalkoztatási aránya meghaladta a 80, a nőké az 50 %-ot, köszönhetően annak, hogy az ipar a képzetlen munkaerőt is felszívta, a vidéki cigányság körében pedig utóparasztosodás ment végbe. A folyamat azonban ellentmondásos volt. Ismételten érvényesült a cigányság történelmében hosszú időtartamban jellemző paradoxon: a cigány csoportok korábbi kedvezőtlen helyzetükhöz képest, önmagukhoz mérten behozták lemaradásukat, de a többségi társadalomhoz viszonyítva tovább görgették az évszázadok óta gyülemlő történelmi hátrányokat. A ’60-as és a ’80-as évek között lezajlott változás nem járt együtt olyan mértékű emancipációval, integrációval és intellektualizálódással, amely elegendő lett volna ahhoz, hogy a létrejönni látszó, ám oly törékeny egyensúly a rendszerváltás bekövetkeztével ne roppanjon meg. Sőt, az alapvető tendencia a proletarizálódás volt, s az 1989/90-es változásokkal – a korábbi történelmi fordulókhoz hasonlóan – ismét egy sérülékeny cigány népességnek kellett szembe néznie. 1990 óta két, egymással párhuzamos folyamat zajlik: a fokozatosan felerősödő roma etnikai reprezentáció és az együttélés új modelljének immár összeurópai léptékben felmerülő megteremtése. Mindkét folyamat ellentmondásos, s nem csak egymással, hanem a rendszerváltás folyamataival is összefügg. A kormányzati cselekvési programokban a szociokulturális dimenzió érvényesül, s a Roma Évtized programban is, amelyben meglepő módon nincsenek kulturális prioritások. Az alapvető társadalmi problémák nem változtak: foglalkoztatás, oktatás, lakhatás, egészségügy. Visszatérő történelmi momentum az általános 12 népességátrendeződés is, amelynek fő tendenciája az 1950-es évekhez hasonlóan a leszakadó rétegek kistelepülésekre költözése. Ma még nem látjuk történelmi perspektívában a folyamatokat és a társadalmi átalakulás hatásait. Az 1990-es évek elején a holland K. Postma által attitűdvizsgálattal végzett interjús felmérés még azt igazolta, hogy a növekvő munkanélküliség és elszegényedés nem jár együtt az előítéletek és a diszkrimináció erősödésével. 1997-ben Erős Ferenc a cigányellenesség dimenzióit vizsgálva kétesélyesnek látta a folyamatokat, amelyek csökkenthetik, vagy felerősíthetik a cigányellenes attitűd egyes elemeit. Erős Ferenc szerint az egyik lehetséges fejlődési irány a társadalom multikulturális modernizálódása, amelyben a cigány identitás megőrződik, a cigányság pedig hátrányainak csökkenése mellett integrálódik. A másik lehetséges út a hátrányok és a diszkrimináció növekedése, a cigány identitás „sérült és fenyegetett” identitásként történő rögzülése. „A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a társadalmi problémák úgy etnicizálódnak, hogy a társadalom képtelen a létrejött új identitásokat integrálni.” – mondja Erős Ferenc. Az utóbbi tíz esztendőben a kedvezőtlenebb alternatíva felé volt erősebb az elmozdulás. A magyarországi cigányság 15. század óta proletarizálódási folyamatként értelmezhető, nyugateurópaitól gyökeresen különböző történelmi útja a városi és vidéki gettósodásba látszik átmenni. Ugyanakkor nem dőlt még el, hogy a cigányság csoportjain belül mekkora szakadás következhet be, s a cigányság körében kialakuló elit szolidaritást vállal-e egymással, illetve beolvad-e a többségi társadalom elitjébe. Ezt történelmi léptékben akkor látjuk majd világosan, ha pontosabban megítélhető lesz a magyarországi társadalom egészén belüli átstrukturálódás, s eldől, hogy Magyarország gazdasága végleg leszakad-e az Európai Unió országainak többségétől. Az identitás átalakulása is többelemű folyamat. Az értelmezhetetlen és integrálhatatlan identitás rögzülése már megtörtént több olyan kistelepülésen, ahol az átlagosnál is fejletlenebb a gazdaság, műveletlenebb a helyi társadalom, s az utolsó 15 évben erőteljes volt a népességátrendeződés, amelynek keretében több helyen is koncentrálódott a megnövekedett arányú hátrányos helyzetű népesség. A szociális problémák etnicizálódása ezeken a helyeken a cigány fogalmának sajátos, korábbi történelmi időszakokból már ismert kiterjesztődésével jár együtt. Az identitás újfajta, határozottabb közösségi vállalása erősödött meg az utolsó két-három évben a fiatal roma értelmiség egy részében, amely minden eszközt megragad a politikában, a közigazgatásban, az oktatásban és a civil szférában a térnyeréshez és a többségi társadalom értelmiségével való egyenrangúságának bizonyításához. Ezeknek a roma fiataloknak a lendülete és frissessége a roma értelmiségen belüli generációváltást jelzi. A következő néhány év egyik fontos kérdése lesz, hogy az etnikai reprezentációt milyen irányban viszik tovább, s az identitásukat megpróbálják-e tudományosan meghatározni, így helyezve azt igazán új alapokra, vagy megmaradnak az idősebb nemzedékek misztikus kulturális ideológiáinál?

2016. szeptember 22., csütörtök

Lesson plans and guidance for promoting Gypsy Roma Traveller awareness in the primary classroom.

Lesson plans and guidance for promoting Gypsy Roma Traveller awareness in the primary classroom.


Contents:

                                                                                                          Page
Introduction and context ………………………………………    1
Getting the most out of this package…………………………     3
Key Stage 1 Lesson Plans  ..…………………..……………..     4
Key Stage 2 Lesson Plans  ……………………………………    8
GRT True or False Quiz  ……………………………………… 14
Rainbow Play  …………………………………………………...           15
Resource list …………………………………………………… 17
Useful web sites  ………………………………………………..            19


Produced by the Brighton & Hove Healthy Schools Team, in partnership with the East Sussex Traveller Education Team, January 2009.

Introduction and context:
Gypsy/Roma is the largest minority ethnic community in the European Union with approximately 12 million people. In the UK, Gypsy Roma and Irish Travellers are recognised minority ethnic communities and number approximately 300,000. They are also the most marginalised communities and continue to suffer extreme levels of prejudice and discrimination.
Traveller pupils are still the group most at risk in the education system. They are the one minority ethnic group which is too often ‘out of sight and out of mind. (Provision and Support for Traveller pupils - Ofsted 2003)

Discrimination against Gypsies and Travellers appears to be the last ‘respectable’ form of racism’ - 2003 CRE (now Equality and Human Rights Commission)
Nearly 9 out of every 10 children and young people from a Gypsy background have suffered racial abuse and nearly two thirds have also been bullied or physically attacked. (Children’s Society Report 2007)
The current situation of Gypsy, Roma and Traveller communities cannot be fully understood without an understanding of the history of these groups. The Gypsy, Roma and Traveller population have been the victims of social exclusion, marginalisation and in some cases genocide for five centuries. Contemporary research has confirmed that Gypsies, Roma and Travellers have suffered the most discrimination and are the largest ’stateless’ minority ethnic group in Europe. The roots of this social and racial divide can be traced back to the sixteenth century when social attitudes towards Gypsies, Roma and Travellers changed from benevolence to distrust and prejudice; this is largely attributed to the fact that their practices of healing and fortune telling were viewed as an antithesis to the teachings of the Church, which was becoming increasingly dogmatic in response to the threat of popular uprising. In this climate of social, political and religious flux, the Gypsy, Roma and Traveller communities became an increasing target for racism and universal intolerance of the communities and their lifestyle was common-place by the end of the sixteenth century. (p6. Gypsy Roma Traveller Achievement Programme 2008)

Gypsy/Roma and Travellers of Irish Heritage are identified in Britain as minority ethnic groups and identified as such in the 2000 Race Relations (Amendment) Act. This act places a positive duty on all public authorities to: promote equality of opportunity, eliminate unlawful discrimination and promote positive relationships between people of different groups.

This resource has been produced to support the development of primary age children’s awareness and understanding of Gypsy Roma Traveller people; to provide opportunities to challenge myths and tackle prejudice and also to celebrate the richness that Gypsy, Roma Traveller communities bring to our everyday lives.
The Gypsy Roma Traveller resource supports the cultural diversity theme within the PSHE Curriculum framework. In particular Strand B ‘Preparing to play an active role as citizens’ and Strand D ‘Developing good relationships and respecting differences between people’.
In all schools, regardless of whether Gypsy Roma Travellers are on roll or not, the curriculum needs to affirm Gypsy Roma Traveller cultures and history.  This needs to be ongoing.
Establishing a safe learning environment will be essential to enable children to explore this potentially sensitive and challenging topic (see ‘Getting the most out of this teaching package’ – for more information).


Definitions:

Traveller” is an umbrella term used to cover several minority groups including; Gypsies, European Roma, Irish Travellers, Fairground (Showmen), Circus, New Travellers and those dwelling on the waterways. The usual reference to these groups now is “Gypsy Roma Traveller” or “GRT”

Gypsy Roma Traveller pupils may choose to retain their ethnic identity even if they have stopped travelling.  Most Gypsy Roma Traveller families now live in houses, often due to a shortfall in site provision.

This resource has been piloted in several Brighton and Hove schools.


References:

The Inclusion of Gypsy, Roma and Traveller Children and Young People’
Ref. 00063-2008DOM-EN

The Gypsy, Roma and Traveller Achievement Programme July 2008

Traveller Education Team (East Sussex Traveller Education Team in consortium with Brighton & Hove) website

Gypsy Roma Traveller History month website


Special Thanks to:

Julie Bennett – Traveller Education Team (East Sussex Traveller Education Team in consortium with Brighton & Hove)
Bola Georgiades – Hertford Junior School
Sarah Jackson – St Luke’s Junior School
Laura King – Stanford Infants
Catherine Tanner – Cedar Centre

Getting the most out of this resource:

Preparation:
  • Use the support materials to develop your awareness of the context and history of Gypsy Roma Travellers.
  • Watch the DVD resources to develop your understanding of the views and cultural experiences of adults and children from the Gypsy Roma Traveller community.
  • Inform parents beforehand about this topic (via newsletters etc).
  • Visit the local Traveller Education Team website (via Brighton and Hove Education Online> Central Services> Traveller Education).
  • If necessary:
Contact Healthy Schools Team for support and training
Contact Traveller Education Team for support and training.


Teaching and Learning:
  • Review the learning environment – are there structures and routines (eg ground rules; thought walls and communication boxes) in place to enable children to explore this potentially sensitive and challenging topic (see support materials ‘Establishing a safe learning environment’).
  • Guide children via ground rules about the right to pass and how much to share in public setting.
  • Use the support materials to reflect on ‘preferred terms and language’ and model within your practice.
  • Use year group planning time to rehearse possible questions and answers (see support materials ‘Answering Difficult Questions).
  • Reflect on how to challenge stereotypes and prejudice (see support materials ‘Some key skills for challenging prejudice’).
  • Include opportunities to explore the cultural and artistic contributions of Gypsy Roma Travellers ( see Gypsy Roma Traveller Month website:www.grthm.co.uk/culture.html)
  • Develop understanding by using key texts as class stories and/ or as part of Guided reading.
  • Review school resources – are there books and artefacts in the school that reflect Gypsy Roma Traveller culture?

Development:
  • Keep up to date with developments and resources;
  • Contact the Healthy Schools Team and/or Traveller Education Team for support and related training
  • Share good practice and contacts via the Healthy Schools Network meetings (contact the HST for details).




Gypsy, Roma, Traveller Awareness Lesson Plan – Key Stage 1
Lesson Title: All the same all different.
Number in series: 1 of 2
Intended lesson length: 45 minutes
Previous learning: SEAL theme ‘New Beginnings’: exploration of similarities and difference.
Objective:
D4: To identify and respect similarities and differences between people including physical appearance, culture, family, religion and language.
D9: To respond positively to the diversity and similarity of individuals and groups, including questioning stereotypes.
Intended learning outcomes / success criteria:
I feel good about the ways we are similar in the group and the ways I am different.
I can tell you some ways in which I am the same as and different from my friends.
I know that there are similarities and differences between every child in the class.
I can tell you about my home and a Gypsy, Roma, Traveller child’s home.

Materials / resources: images of homes; images of Gypsy, Roma, Traveller homes – from Traveller’s Homes Teachers resource photo Pack (Suffolk) and Gypsy and Traveller Picture Library ( Durham); Something Else by Kathryn Care and Chris Riddell ;selection of picture book resources ( see book list); persona doll if available.
Activities:
Introduce mini-module. Explain that we are going to be thinking about ourselves and finding out about others – and we will be learning how we are all similar and different and how we are all special in different ways.


Warm up:  In pairs – look carefully at each others hands (or hair) – what is the same; what is different? Feedback and scribe ideas on a large outline of a hand and display.
Celebrate the differences described.
Activity 1:
Think, pair, share: think about key questions about the concept of ‘home’.
  • What does ‘home’ mean? What is it like? What happens there? What would you expect it to look like? What would you expect to find inside? Who is there? How does ‘home’ make you feel?
Feedback and scribe ideas.
Ask: What is the best thing about your home? What are you proud of?
As a class: Show an image of a house – ask what is the same/different to your home?
Show an image/model of a Gypsy, Roma, Traveller’s caravan - what is the same/different to your home?
Explain: today we are going to learn something about the lives of Gypsy, Roma, Travellers.
Briefly model task –select a photo and briefly discuss the similarities and differences between your homes and the ones in the pictures.
Task:
In pairs /small groups look at 3 photos and talk about the similarities and differences between your homes and the ones in the pictures. Choose one difference and one similarity to share with the class.

Read picture book about a Gypsy, Roma, Traveller child and/or use a persona doll of a Gypsy Roma Traveller child.

Ask: What have you learnt today?
What have you found out about being the same as someone else? What have you found out about being different?
Read Something Else by 
Kathryn Care and Chris Riddell


Guidance for teachers:
All lessons begin with: ground rules/ rights and responsibilities – recap use of communication boxes/thought walls for any questions that arise.
Be prepared that some children may share that they are Gypsy, Roma, Traveller children for the first time in these lessons.



Display from this activity acts as a useful reminder /recap for future activities.











NB Most Gypsy, Roma, Travellers live in houses (see introductory notes).











Highlight ground rules that refer to respectful communication – no put downs etc.
Assessment opportunities:
Can children describe how they are the same as their friends and how they are different?
Are the children able to recognize that being different can be a positive and enriching experience?





Gypsy, Roma, Traveller Awareness Lesson Plan – Key Stage 1
Lesson Title: Sticks and Stones
Number in series: 2 of 2
Intended lesson length: 45 minutes
Previous learning: SEAL theme ‘New Beginnings’: exploration of similarities and difference; SEAL ‘Say No to Bullying’.
Objective:
D4: To identify and respect similarities and differences between people including physical appearance, culture, family, religion and language.
D9: To respond positively to the diversity and similarity of individuals and groups, including questioning stereotypes.
Intended learning outcomes / success criteria:
I feel good about the ways we are similar in the group and the ways I am different.
I can tell you some ways in which I am the same as and different from my friends.
I know that there are similarities and differences between every child in the class.
I know that it is wrong to tease someone because they are different and I am developing the ability to support others when someone is being unkind to them.
Materials / resources: feelings fans; Angelina DVD: The Lucky Penny- episode ‘Angelina and Anya’; picture book resources (see book list); persona doll if available.
Activities:
Recap lesson 1. What did we find out about being the same and being different?

Warm up:
With a confident volunteer (or with class persona doll) model looking at similarities and differences between child and teacher’s face.
In pairs: look carefully at each others faces – what is the same – what is different?
Feedback and scribe examples around an image of a face and display.
Ask: What have we found out about our faces?

How does it feel to be the same/different to your classmates?


Activity 1:
We have just talked about each other in a positive way and celebrated how we look.
Sometimes children call each other names. These are called put downs.
Think, pair share: what kind of things have you heard?
Ask the children to indicate if they have ever been called a name/ and if they have ever called someone a name?
Highlight – how often it is how we are different that gets put down.
How do you think someone feels who is put down?
Think, pair, share. Use feelings fans to show feelings.
Ask for volunteers to set up a freeze frame of a playground incident – eg one person calling a name; one person looking upset; one bystander.
Ask the children: What can we do if someone calls us a name? What can we do if we see some one else being called a name? What could we do if we have called someone a name?
Briefly role-play their ideas. 
Feedback and discuss safe strategies.

Activity 2:
Watch Angelina DVD.
Key questions to think about while watching: who is the new person? How is her family different to the other villagers? How is she the same? What happens? What does Angelina do? Why do you think the harvest mouse is blamed?
Discuss key questions.
Hot seat key characters (have some prepared questions).
Think, pair, share: how would you welcome someone new into class?
Model a ‘put up’. Ask class for other ideas – scribe.
In pairs: give each other a put up.
During the week – focus on put ups.
Share a picture book with a focus on an aspect of Gypsy Roma Traveller life.

Guidance for teachers:
All lessons begin with: ground rules/ rights and responsibilities – recap use of communication boxes/thought walls for any questions that arise.

Model giving positive status to differences and similarities.
Persona Doll could be used very effectively in this lesson. The Ethnic Minority Achievement Service ( EMAS – formerly SEAL sometimes loan persona dolls) Contact: EMAS Tilbury House, Florence PlaceBrighton BN1 7GU; tel: (01273) 507367SealAdmin@brighton-hove.gov.uk   

Be prepared that some children may raise issues of racism, sexism and homophobia in this discussion about similarity and difference.




Cross the circle; stand in designated areas of the room.










Could record strategies with a digi-cam and display as visual cues to reinforce learning.






Link to whole school policies; previous SEAL lessons eg Say No to Bullying week.


Watch DVD more than once.

Some boys may have reservations about the DVD but pilot schools reported very positive responses once they watched the story.




Assessment opportunities:
Can the children recognise that it is unkind to tease someone because they are different?





Gypsy, Roma, Traveller Awareness Lesson Plan – Key Stage 2
Lesson Title: Children’s Rights
Number in series: 1 of 2
Intended lesson length: 45 minutes
Previous learning: SEAL units exploring similarity and difference; Say No to Bullying.
Objective:
B1: To understand the consequences of anti-social and aggressive behaviours, such as bullying, racism, homophobia, on individuals and communities.
B14: Develop a sense of fair play including respect for the processes of law and the rights of others.
B16: Reflect on spiritual, moral, social and cultural issues using imagination and empathy for others.
Intended learning outcomes / success criteria:
I can tell you about the differences between us.
I can celebrate these differences.
I can think about other people's experiences
I can recognise when someone has been treated unfairly.
Materials / resources: ‘For Every Child’ the rights of the child in words and pictures (UNICEF); Sticks and Stones DVD; Gypsy Roma Traveller Young People CDROM; white boards; ‘True, false, not sure’ cards; agree/disagree; not sure cards; poem: ‘Rainbow Play’.
Activities:
Introduction: Introduce mini-topic – explain ‘I can’ statements.






Warm up:
Individually record on white boards three ‘Me’ ideas. Model examples (eg a hobby; Chinese birth year; a skill). Set time limit. Share with a partner – find one difference; one similarity.
Feedback – what was this like? Easy/difficult? Any surprises?

Highlight – how we have similarities and differences – and these enrich our class and school community.
Make link to School Charter /golden rules regarding respect for difference; and right to feel safe and valued.

Rights of the Child: Hand out excerpts from ‘For Every Child’ – in pairs and decide which right they think is most important.
Class teacher tally children’s choices.
Children briefly explain choices.

Ask: do you think you have these rights?

Explain – now going to learn about a group of children who feel just like you that these rights are important but they don’t feel they have these rights.


Watch Gypsy, Traveller Young People CD ROM – section on UN rights.
Briefly listen to reactions.

Watch Sticks and Stones DVD.
Introduce – DVD made in our area about and by Gypsy, Roma, Traveller children – about their experiences.
Whilst watching – individually record on white boards one thing these children like about going to school / and one thing they don’t.
Reactions? Discuss key questions.
Make link to Rights of the Child activity – ask do you think these children have their rights?

Volunteers make a freeze frame from the DVD to show its key message. Class members ‘thought track' key characters.

Gypsy, Roma, Traveller - True or False activity:
In pairs read and fill in True or False activity about Gypsy Roma Travellers. Set time limit.
Class use True/False/Not sure cards to share thoughts. (All answers True except first one). Rectify any misconceptions.

Name – calling activity:
Link to Rights of the child – hands up who has ever been called a name/ who has called someone a name.
In pairs: Why do you think children do this?
How does it feel?
What can you do if it happens to you / if you see it happening to someone else?
If time permits: Use agree / disagree / not sure cards to respond to statements about name – calling.
Plenary:
Volunteers read ‘Rainbow Play’ (from a Native American legend).
What is the message of this play?



What have you learnt from this lesson?
How would you welcome someone new into class?

Try to include opportunities during this mini-topic to review the ‘Gypsy, Roma, Traveller History Month’ website http://www.grthm.co.uk/culture.html


Guidance for teachers:
All lessons begin with: ground rules/ rights and responsibilities – recap use of communication boxes/thought walls for any questions that arise.

Be prepared that some children may share that they are Gypsy, Roma, Traveller children for the first time in these lessons.

Guide children to write down aspects of themselves that they are comfortable to share in the class setting.












Limit number of excerpts. Include for example: Right to shelter (No.24); Right to protection from harm and abuse (No.19); Freedom of expression (No.13); Right to own language and/or religion (No.30).










Highlight that children on this CDROM also believe that children should have certain rights. Highlight that they have different accents to most children in south of Britain.

If time permits watch DVD more than once.















‘The Travelling People’ by A. Wormington,   S. Newman and C. Lilly (Hackney and Newham) has material that supports this activity.
If appropriate, make links to History topic ‘The Tudors’.




Link to school policies and SEAL work on ‘Say No to Bullying’.









If time permits children could explore this play through different media (eg art and dance). One of the pilot schools made a presentation in assembly. (See Healthy Schools web site on Brighton & Hove Education online for examples).






This will provide opportunities for children to understand the rich cultural contribution Gypsy, Roma, Traveller people.
Assessment opportunities:

Can the children recognise and celebrate each others similarities and differences?
Can they recognise when someone has been treated unfairly?




Gypsy, Roma, Traveller Awareness Lesson Plan – Key Stage 2
Lesson Title: Children’s Rights
Number in series: 2 of 2
Intended lesson length: 45 minutes
Previous learning: SEAL units exploring similarity and difference
Objective:
B1: To understand the consequences of anti-social and aggressive behaviours, such as bullying, racism, homophobia, on individuals and communities.
B14: Develop a sense of fair play including respect for the processes of law and the rights of others.
B16: Reflect on spiritual, moral, social and cultural issues using imagination and empathy for others.
Intended learning outcomes / success criteria:
I can tell you about the differences between us.
I can celebrate these differences.
I can think about other people's experiences
I can recognise when someone has been treated unfairly.
I know more about the life, culture and history of Gypsy, Roma, Traveller people.
Materials / resources: A Beginner’s Guide to Gypsy and Traveller Young People
CDROM; Booklet: The Travelling People; Traveller’s Homes Teachers resource pack (Suffolk) and Gypsy and Traveller Picture Library (Durham); coloured squares of paper; post-its.
Activities:
Introduction: Introduce mini-topic – explain ‘I can’ statements.
Recap lesson 1 – what did you find out last week?
Warm up:
Group activity:
Hand out a small, coloured square of paper to each pupil.
Give everyone the same colour except two children – give a different colour (eg all have yellow, one has green, one has red- ensure that these are confident, resilient children).
Ask the children to get into groups.
·         Ask the main group how they knew which group they were in.
·         Ask the odd ones out what it felt like.
·         Ask main groups how they felt towards those who were different.
·         Did anyone invite you?
·         How does it feel to be outside the main group?
·         Have you ever felt like an outsider?
·         Can you think of any groups that might feel like outsiders?




Today we are going to find out more about the lives and experiences of Gypsy, Roma, Travellers.
Think, pair, share:– discuss what are you proud of (self/home/family)?
Share. Highlight and celebrate the similarities and differences.
Photocard activity:
Model looking for similarities and differences between homes in the pictures and your own.

In pairs/small groups: Look at photocards of Gypsy, Roma, Traveller families. Talk about the similarities and differences between your homes and the ones in the pictures. Choose one difference and one similarity to share with the class.

Set time limit.

Children feedback similarities and differences.

Ask: Do you have more or less in common with Gypsy, Roma, Traveller children than you expected?


Explain that due to the high levels of prejudice and discrimination that Gypsy, Roma, Traveller people experience – some children hide their culture in school.
As we found out in lesson one there are many misconceptions about Gypsy, Roma, Traveller people. We are going to learn some more about Gypsy, Roma, Traveller people’s lives, history, culture and customs.

Model reading and reviewing information and presenting about Gypsy, Roma, Travellers.
For example: review information about where Gypsy, Roma, Travellers live (from Travelling People booklet), write three key facts on post-its.






In pairs /small groups:
Read and review information ( from ‘The Travelling People’) and photographs ( Traveller’s Homes pack) about: Romany Gypsies; Irish Travellers; Scottish Travellers; Welsh Travellers; New Travellers; Bargees; customs and traditions; Showmen and Circus people; where Travellers live; traditional occupations.
Children write three key facts on post-its and share on a class display.

Visual Image activity:
In pairs: Children consider a range of visual images (for example: Gypsy, Roma, Traveller flag; a wheel; a vardo; a map of India etc) and explain what they symbolise.
Share.


Ask: What have you learnt from this lesson?
What will you take away from this lesson?



Guidance for teachers:
All lessons begin with: ground rules/ rights and responsibilities – recap use of communication boxes/thought walls for any questions that arise.





























If possible display on Interactive White Board.


















Check understanding of terms ‘prejudice’ and ‘discrimination’.



















Ensure there is a range of differentiated information.









See Healthy Schools Team website on Brighton and Hove Education on-line for resources.
Assessment opportunities:
Can the children recognise and celebrate similarities and differences between themselves?
Can the children talk about some aspects of the lives and experiences of Gypsy, Roma, Traveller people?



Gypsy, Roma, Travellers – True or False?

Task: Read these statements carefully and decide if you think it is true, false or you are not sure.

All Gypsy, Roma, Travellers live in caravans.


It was a crime punishable by death to be a Gypsy, Roma, Traveller in Tudor times.


Thousands of Gypsy, Roma, Travellers were murdered in the 1940s by the Nazis in the Holocaust.


Some Travellers don’t like being called a ‘Gypsy’.


Many Gypsy /Travellers are very careful about cleanliness and have special rules for washing clothes and preparing food.


The term ‘Gypsy Roma Traveller’ describes many groups of people including: English and Welsh Gypsies; Irish and Scottish Travellers; Fairground families; Circus families; New Travellers and Bargees and other families living on boats.


All Gypsy, Roma, Travellers are individuals.








Gypsy, Roma, Travellers – True or False?


ANSWER SHEET

All Gypsy, Roma, Travellers live in caravans.
F
It was a crime punishable by death to be a Gypsy, Roma, Traveller in Tudor times.
T
Thousands of Gypsy, Roma, Travellers were murdered in the 1940s by the Nazis in the Holocaust.
T
Some Travellers don’t like being called a ‘Gypsy’.
T
Many Gypsy /Travellers are very careful about cleanliness and have special rules for washing clothes and preparing food.
T
The term ‘Gypsy Roma Traveller’ describes many groups of people including; English and Welsh Gypsies, Irish and Scottish Travellers, fairground families, circus families, New Travellers and Bargees and other families living on boats.
T
All Gypsy, Roma, Travellers are individuals.
T






Rainbow Play

Red:
I am in charge of all of you. Red is after all the colour of blood and fire.

Orange:
You big-headed, red faced fool. I am the colour of health. I fill oranges, carrots and pumpkins with goodness.

Yellow:
My you orange idiot. Yellow is the colour of sunshine and warmth. Surely I am the best.

Blue:
Hey you sickly jaundiced colour you! I am the colour of sky and water, how important is that?

Purple:
Important, you puny thing: Never. I am the colour of kings. The colour of power.

Green:
Be quiet you show off. I am the colour of grass, trees and plants. Without me the world would be dull and uninteresting.

Indigo:
You idiot. You are the colour of slime. I am the colour of peace.

Rain:
Oh you foolish silly colours. Why do you argue and call each other names? Don’t you know that each of you has a special purpose that is unique and different? On your own, you are nothing more than one colour. It is only if you join together that you are able to make a really beautiful rainbow.

Native American Poem.


Resource list for Gypsy Traveller Awareness lesson plans

Key stage 1

Traveller’s Homes Teachers resource Pack (photopack)
Minority, Ethnic and Traveller Achievement Team
Suffolk County Council 2006
Contact: Traveller Education Support Service
01473 583529/ 583530

Gypsy and Traveller Picture Library (CDROMs of photos)
Celebrating diversity and promoting race equality
Durham County Council

The Travelling People, by Anthea Wormington, Sian Newman and Chris Lilly.  Hackney, Newham and Tower Hamlets Traveller education Services, ISBN 09538008-3-0., tel. 02073646478

Something Else by Kathryn Care and Chris Riddell
Puffin
ISBN 0-14-054 907-2

DVD Angelina Ballerina ‘The Lucky Penny’
Episode ‘Angelina and Anya’

A selection of picture books:
For example:
Ruby’s Rabbits, Norfolk Traveller education Service, ISBN 1899728057, £6.99, telephone 01603766133
Sean’s Wellies, Norfolk Traveller education service, tel. 01603 766133, £6.95
Where’s Mouse? Cardiff Traveller Education Service 02920790211, £3 (available in big book form at the bargain price of £3.50).
Where’s My Teddy? Durham and Darlington Education Service for Travelling children, ISBN 09538322-1-x, £5.35, activity pack £16.00, 01740 656998.
Collette goes to School by Karen Taylor, karentaylor43205@aol.com   ISBN 0-9547922-0-3,
Monday Morning, Hertfordshire TEP01992 553703. (Available in book big form).

Models of caravans or trailers:

“Knockabouts” supply wooden toys and jigsaws; they produce a range of Traveller resources eg. Large tray jigsaws, small lorry and trailers, trailer counting and sorting set and a fairgrounds range.
Telephone 01842 762560 for a catalogue.

A selection of jigsaw packs (showing the inside and outside of a traditional vardo and a modern trailer; images of Gypsy Roma Traveller lifestyle) available from Durham County Council Ethnic Minority and Traveller Achievement Service Tel: 01740 656998.


Resource list for Gypsy Traveller Awareness lesson plans

Key stage 2:

Traveller’s Homes Teachers resource Pack (photopack)
Minority, Ethnic and Traveller Achievement Team
Suffolk County Council 2006
Contact: Traveller Education Support Service
01473 583529/ 583530

Gypsy and Traveller Picture Library (CDROMs of photos)
Celebrating diversity and promoting race equality
Durham County Council
Contact: EMTAS (Ethnic Minority and Traveller Achievement Service, Durham) Tel: 01740 656998

The Travelling People, by Anthea Wormington, Sian Newman and Chris Lilly.  Hackney, Newham and Tower Hamlets Traveller education Services, ISBN 09538008-3-0., tel. 02073646478

The Beginner’s Guide to Gypsy and Traveller Young People CDROM
Community Base
113 Queen’s Road
Brighton BN1 3XG

For Every Child – UNICEF rights of the child in words and pictures.
Red Fox ISBN 978-0-099-40865-9
(Also part of the Disability Equality Education Resource pack – sent out to all Brighton and Hove primary schools.)

Sticks and Stones DVD
Made by East Sussex Traveller Education Service.
Copies available from: East Sussex Traveller Education Service,
c/o Marshlands School Hailsham.






Useful Websites

Guidance for Traveller Education

Includes document to download:
July 2003 Aiming High: Raising the Achievement of Gypsy Traveller Pupils
Also a useful book resource list.

Includes document to download: 
December 2003 Provision and Support for Traveller Pupils

Committee for Racial Equality – includes Strategy for Gypsies and Travellers


Information about Traveller Culture and Issues

Includes literacy plans to raise Traveller awareness. Makes use of texts which relate to Traveller culture and history (suitable for KS1 & KS2).

Run by Friends, Families and Travellers.  Includes ‘Beginners guide to Gypsies and Travellers’

Young Gypsy-Traveller Resources and Reports
A very useful site including lots of information about useful resources.


Gypsy Roma Traveller History Month

This site provides lots of useful information about the history and cultural contribution made by Gypsies, Roma and Travellers.

Many of the Gypsy Roma Traveller Services have websites with lots of useful information and resource lists.  Including:

East Sussex Traveller Education Team

Gypsy Roma Traveller Leeds

Scottish Traveller Education Service

Devon Traveller Education service