A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN CIGÁNYOK MAGYARORSZÁGON – SZOCIÁLIS-GAZDASÁGI HELYZET, EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT, SZOCIÁLIS, ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ H

A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
CIGÁNYOK MAGYARORSZÁGON – SZOCIÁLIS-GAZDASÁGI HELYZET, EGÉSZSÉGI
ÁLLAPOT, SZOCIÁLIS, ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN

DELPHOI CONSULTING – 2004
2
Tartalom
Rövid összefoglaló ..........................................................................................................................3
Bevezetés ........................................................................................................................................7
Szociális-gazdasági státusz – a szegénység és kirekesztettség indexei ...........................................8
Iskolai végzettség és gazdasági aktivitás.....................................................................................8
Az iskolai végzettség szerkezete .............................................................................................8
A gazdasági aktivitás szerkezete ...........................................................................................12
Aktivitás és iskolai végzettség összefüggése.........................................................................15
A családok aktivitása .............................................................................................................16
Gazdasági aktivitás és gyermekszám. ...................................................................................20
Néhány demográfiai mutató ......................................................................................................21
Anyagi erD és kiadások..............................................................................................................24
Az egyének helyzete..............................................................................................................24
A családok helyzete ...............................................................................................................26
A lakhatással összefüggD életminDség ......................................................................................30
A lakóhelyek elhelyezkedése, a lakások minDsége, infrastruktúra, zsúfoltság. ....................30
A lakhatási életminDséget meghatározó tényezDk.................................................................33
Szociális-kapcsolati háló - skálafüggetlen modellben...............................................................39
Egészségügyi helyzet, hozzáférés..................................................................................................48
Korösszetétel .............................................................................................................................48
Az egészségi állapot mutatói és meghatározó tényezDi.............................................................49
Betegségarányok, oki összefüggések ....................................................................................52
Az egészségügyi ellátásokban való részesedés .........................................................................56
A költségek kérdése...............................................................................................................56
Az orvosi szolgáltatás hozzáférhetDségének megítélése .......................................................61
ElDítéletesség az egészségügyben .........................................................................................65
Az egészség megDrzésével kapcsolatos néhány attitJd és az átélt elDítéletesség hatásai .....72
A nDk speciális problémái .........................................................................................................77
Fogamzásgátlás.....................................................................................................................77
Abortusz................................................................................................................................80
Szociális ellátások.........................................................................................................................84
Szociális ellátásokban való részesedés ......................................................................................85
A támogatásban részesülDk ...................................................................................................88
Azon jogosultak, akik nem vesznek igénybe támogatást ......................................................90
Támogatási jogosultság hiánya és tényleges státusz .............................................................92
A szociális szféra dolgozóival való viszony megítélése........................................................95
Idegenellenesek-e a romák?...........................................................................................................96
Jegyzetek ......................................................................................................................................99
KutatásvezetD: Babusik Ferenc
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
3
Rövid összefoglaló
Mivel a kutatás alapcélja az egészségügyi, -illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés
esélyegyenlDségének feltárása volt, a roma népesség szociális-gazdasági helyzetét leíró fejezetet
tanulságait, mint szükséges hátteret e rövid összefoglalóban nem részletezzük.
Az egészségügyi fejezet szükségképpen kitér számtalan olyan problémára is, amely a szociális
hozzzáférés kérdéseit érinti – az ezekre vonatkozó megállapításokat, illetve javaslatokat tehát ott
tárgyaljuk.
Egészségügyi helyzet, ellátottság, hozzáférés
A romák egészségügyi helyzetét, betegségeiknek a népesség körében megjelenD arányait, azt a
kérdést, hogy milyen könnyen vagy nehezen jutnak közvetlenül, lakóhelyükön egészségügyi
ellátáshoz, valamint az egészségügyi ellátásban milyen személyes viszonyulással, attitJdökkel
találkoznak – egyaránt és mélyen két faktor határozza meg: a szegénység, illetve az etnikai
„másság”.
A teljes esélyegyenlDséget megvalósító egyenlD hozzáférés elsD kérdése az, hogy a szegényebb,
szociálisan deprivált rétegek – éppen lakóhelyi elhelyezkedésük, illetve az ország településszerkezetének
sajátossági okán – azonos mértékben férnek-e hozzá a szolgáltatásokhoz. Az erre adható
válasz szorosan jelen kutatásunk tárgykörébe tartozik, noha egy elDzD, ugyancsak az
EszCsM által finanszírozott kutatás keretében írtuk lea, és amelynek lényege röviden a következ
D.
Azok a települések maradnak ki közvetlenül, a helyben dolgozó háziorvosok szolgáltatásaiból,
amely települések egyéb szempontból is a leghátrányosabbak közé tartoznak. E települések
azok, amelyek többségében, a település idDs korszerkezetébDl, és a helyi források hiányából fakadóan
az egyéb intézményi alapszolgáltatások is hiányoznak. Az ország teljes roma népességének
18,6 % -a él olyan településen, ahol nincs helyben háziorvos. Ezeken a települési és a szociális
hátrány összeadódhat a közvetlen, helyben adott háziorvosi ellátás hiányával. Mivel tudjuk,
hogy a romák magas betegségarányai közvetlenül szegénységfaktoroknak köszönhetDek, e legszegényebb
aprófalvak roma lakossága – mely a teljes roma lakosságból több mint százezer ember
– különösen súlyos helyzetben van; egyszerre sújtja a szegénység, a magas betegségarányok,
illetve az, hogy közvetlenül lakóhelyén nem fér bármikor azonnali orvosi ellátáshoz. Az esélyegyenl
_tlenség egyik forrása strukturális természet_.
A következD kérdés az, hogy az egészséges élethez való egyenlD esélyJ hozzáférést, a magasabb
betegségkockázatok elkerülését akadályozza-e valami? Kutatásunk eredményei szerint a romák
körében, a teljes népességhez viszonyítva lényegesen gyakoribb megbetegedések mutathatók ki
egyes belgyógyászati betegségkategóriákban (TBC, szív -és érrendszeri megbetegedések, vashiányos
vérszegénység, stb.). Bizonyos betegségek igen magas értékben járulnak hozzá, hogy a
romák között roppant nagy a megváltozott munkaképességJek, a rokkantnyugdíjasok aránya.
A magasabb arányú megbetegedések hátterében egyértelmJen szegénységfaktorok állnak,
kimutattuk, hogy elsDsorban a roma népesség abszolut értelemben vett deprivált körülményei
tehetDk felelDssé e magasabb arányokért;. A roma népesség rövidebb átlagos élettartama, ezen
a Hozzáférési különbségek az egészségügyi alapellátásban. Struktúra, esélyegyenlDség, elDítéletek. Delphoi
Consulting, Bp. 2004.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
4
belül az idDsebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya,
ugyancsak közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. MindebbDl következDen a
betegségek gyakoriságának csökkentése elsDsorban és mindenekelDtt gazdasági és szociális feladat.
E népesség egészségi állapota olymértékben rossz, hogy halaszthatatlan az egészségügyi
kormányzat azonnali beavatkozása is.
Az esélyegyenl_tlenség következ_ forrása tehát ugyancsak szerkezeti természet_, mégpedig a
roma népesség nagyobbik hányadát sújtó strukturális szegénység az az ok, amely megfosztja a
romákat az egészséges élethez és a méltó ideig tartó öregkorhoz való joguk gyakorlásától.
Az egészségügyi esélyegyenlDség következD kérdése az anyagi erDtDl, a jövedelmi helyzettDl
független, csorbítatlan hozzáférés.
A roma családokban havonta gyógyszerekre fordított összeg szignifikánsan a család anyagi
helyzetének függvénye, a legszegényebb és a legjobb helyzetJ családok között ötszörös különbséget
találunk. Mivel a szegényebb családokban egyes betegségek viszonylag gyakoribbak,
amelynek következményeként nyilván magasabbak lennének a gyógyszerköltségek, egyúttal a
szegényebb családok jóval kevesebbet költenek gyógyszerre – ebbDl az következik, hogy a szegényebb
családokban betegségeik ellenére nem tudnak megfelelDen gyógyszerre költeni. Ez a
problematika ugyancsak strukturális természetJ. Azonban vizsgáltuk azt, hogy a háziorvosok
milyen mértékben veszik figyelembe a gyógyszerek elrendelésekor azok költségeit. Idézett elDzD
kutatásunk egyik eredménye szerint a háziorvosok egy nem jelentéktelen hányada nincs tekintettel
a betegek szociális státuszára a gyógyszerek árának vonatkozásában. Jelen kutatásunk adatai
megerDsítik az elmondottakat: a romák egy része azt tapasztalja, hogy nem tudja háziorvosával
megbeszélni a költségek problémáját, a gyógyszerfelírás eljárása „szociálisan érzéketlen” folyamatban
zajlik.
A 19-55 éves korú roma nDk körében összesen 15,5 % azért nem használ fogamzásgátló
tablettát, mert nincs rá pénze. Mivel a 19-55 éves korú roma nDk összlélekszáma 132700 fD, azt
látjuk, hogy összesen 20 000 roma nD anyagi okok miatt nem használhatja a leginkább biztonságot
nyújtó fogamzásgátlási módszert.
Adataink szerint roma nDk szegénységük ellenére képesek a születésszabályozásra, túlnyomó
többségük alkalmaz valamilyen módszert– viszont nem mindegy, hogy a felvétel adatai szerint
leginkább biztonságos hormonális készítmények használatát a szegénység korlátozza-e vagy
sem. Ez a kérdés látszólag ismét strukturális természetJ, azonban a hormonális fogamzásgátló
készítmények szociális alapon való támogatása orvosolhatja e problémát.
A roma nDk éppúgy szabályozzák terhességeik, gyermekeik számát, mint bármely csoport
tagjai, éppen annyi gyermeket szülnek, mint ahányat csoportjuk demográfiai törvényszerJségei
megkívánnak, a nem kívánt terhességeket azonban a szegényebbek, alacsonyabban iskolázottak,
illetve azok, akik betegségekben szenvednek - magas arányban csak abortusszal tudják elkerülni.
Az abortusz szociális támogatásának rendszere azonban – adataink fényében – korántsem kedvez
a rászoruló romáknak, éppen ellenkezDleg, a rászorultság tényétDl tökéletesen független.
Az egészséghez, illetve annak visszaszerzéséhez, továbbá a születésszabályozáshoz való
egyenl_ hozzáférés joga csorbul: a szociálisan hátrányosabb helyzet_, szegényebb romák esélye
kisebb – az esélyegyenl_tlenség forrása anyagi természet_. Azonban a gyógyszerek elrendelésekor
az ár figyelembe vétele, a fogamzásgátló készítmények, valamint az abortusz (mint végsD
megoldás) szociális támogatása szabályozható, és szabályozni is szükséges, mert adataink azt
mutatják, hogy érvényesül a szociális esélyegyenlDtlenség.
Az anyagi erDtDl független és/vagy csorbítatlan hozzáférés másik kérdése a paraszolvencia problémája:
olyan, a kliensek által eszközölt befektetésé, amelyet valami elérése vagy megszerzése
reményében invesztálnak (személyesen az orvosba). A romák a vizsgálat tükrében nem remélnek
nagyobb gyógyulási esélyt a paraszolvenciáért cserébe – viszont lényegesen jobb ellátást igen.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
5
Adataink azt mutatják, hogy a szegény családok, noha forrásaik igen korlátozottak, e „reménybe
való invesztáció” tekintetében semmivel sem maradnak le jobb módú társaiknál, éppen annyit
invesztálnak a jobb ellátás reményébe, amennyit bárki más, és ezt az invesztációt anyagi lehetD-
ségeik határán teszik. Noha a romák a hálapénz gyógyulásra gyakorolt hatását nem tekintik jelent
Dsnek, még a legszegényebbek is anyagi lehetDségeik határán áldoznak erre, miközben a
nagy jelent_ség_nek ítélt gyógyszerekre kevesebbet tudnak költeni, mint paraszolvenciára.
Kimutatható, hogy azok, akik cigányellenességet vagy diszkriminációt tapasztalnak az
egészségügyben, nem fizetnek kevesebb paraszolvenciát – az ellátás nívójába fektetett, pénzben
kifejezett remény tehát erDsebb a realitásnál.
A romák által – sokszor anyagi tehervisel_ képességük határán – fizetett paraszolvencia, noha
önkéntes adomány egy hit oltárán, paradox módon csorbítja az egyenl_ hozzáféréshez való
jogot: ugyanis több pénzért nem kapnak több vagy jobb szolgáltatást, s_t azok, akik átélik a
megkülönböztetést, a negatív „szolgáltatásért” cserébe fizetnek.
Az egyenlD hozzáférés egyúttal az egészséggel, a betegséggel, a gyógyulás folyamatával, valamint
a várható költségekkel kapcsolatos, orvosok által nyújtott információkhoz való hozzáférés
egyenlDségét is jelenti.
Minél szegregáltabb helyen élnek a romák, annál kevésbé kapnak orvosaiktól felvilágosításokat.
A felvilágosítás mértéke nem függ iskolai végzettségtDl és anyagi helyzettDl, viszont aki
gettóban él, de jobb módú, vagy iskolázottabb, az is kisebb nívón kap információt. A szegregációval
arányosan csorbul ez a jogegyenl_ségi elv is.
Igen lényeges, az esély –és jogegyenlDséget érintD kérdés az, hogy a szociális helyzet vagy az
etnikai hovatartozás befolyásolja-e az ügyeleti ellátást, ezen belül azt, hogy ügyeleti idDben kivonul-
e az ügyeletes a családokhoz.
A romák ötöde (!) számol be az ügyeleti kivonulás megtagadásáról. Az ügyeleti idDben való
kivonulás éppúgy érinti a felnDtt betegeket, mint a gyermekeket (!). A kivonulás megtagadása az
ügyeletes orvosok részérDl elsDsorban a lakhatási deprivációval: a szegregációval, valamint a
zsúfoltsággal függ össze. Azon romák esetében, akik egyszerre élnek gettóban és zsúfoltan, a
helyzet még rosszabb, az esetek negyven százalékában tapasztalták azt, hogy az ügyeletes orvos
nem megy ki hozzájuk. Az orvosok egy része nem biztosítja az egyenl_ hozzáférést az ügyeleti
id_ben – mélyen csorbul a jog –és esélyegyenl_ség elve.
Ennél a kérdésnél térünk vissza a paraszolvencia problémájához, ugyanis az ügyeleti kijárás
megtagadását inkább azok tapasztalják, akik gyakrabban, de kevesebbet paraszolvenciát fizetnek
mit azok, akik nem tapasztalnak megtagadást. A szegregált lét, a lakás zsúfoltsága, valamint a
kisebb összegJ paraszolvencia együttesen magyarázzák megtagadásokat.
A fenti kérdés átvezet az esély –és jogegyenlDség hiányának vagy megsértésének minDsített esetéhez,
a nyílt vagy burkolt diszkrimináció kérdésköréhez.
A szakrendelDi, kórházi szint szereplDivel kapcsolatban a romák összesen 25 %-a él át valamilyen
erejJ cigányellenességet, vagy megkülönböztetést. A háziorvosi ellátási szint szereplDivel
kapcsolatban a romák összesen 44,5 %-a él át valamilyen erejJ cigányellenességet, megkülönböztetést.
Azok a romák, akik erDsen cigányellenesnek tapasztalják a háziorvosi szint szereplDit, az átlag
másfélszerese arányában számolnak be az ügyeleti kivonulás megtagadásáról – felnDttek és
gyermekek esetében egyaránt. A kivonulás megtagadása mögött a felsoroltakon kívül az orvosok
egy részének rasszista nézet –vagy viselkedési rendszere is meghúzódik.
A romák mint romák élik át a megkülönböztetést, a megkülönböztetés szempontjából az iskolázott
vagy jobb körülmények között élD roma épp olyan, mint iskolázatlanabb vagy szegényebb
társai; a romákat mint romákat különböztetik meg és nem másért.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
6
A szJréseken, TBC -szJrésen való részvétel mértékét egyértelmJen befolyásolja az átélt megkülönböztetés.
Azok a nDk, akik a diszkrimináció hiányát tapasztalják a szakrendelDi, kórházi szinten, szignifikánsan
magasabb arányban mennek el nDgyógyászati szJrésre, míg a cigányellenesség a szJ-
résektDl szignifikánsan visszatartó tényezD.
Az adatok azt mutatják, hogy maguk a romák is tisztában vannak életmódjuk és szegénységük
egészségkárosító hatásával, tehát nem aufklerista felvilágosító támogatásra, hanem iskolázottságra
és munkahelyre, valamint egyenl_ bánásmódra van szükségük az egészségesebb élet elérése
érdekében.
Pénzbeni szociális ellátások
A szociális-gazdasági státusz elemzésébDl következik, hogy a romák a munkával megszerezhetD
jövedelmek emelésében érdekeltek, a szociális és egyéb támogatások soha nem fedezik a kiesD
munkajövedelmeket. A romák gyermekszámát demográfiai összefüggések magyarázzák, továbbá
az emelkedD gyermekszám – a támogatások növekedésének ellenére - csökkenti az egy fDre jutó
bevételek, illetve az egy fDre jutó nettó megélhetés mértékét.
Az egyes pénzbeni szociális támogatásokhoz való hozzájutás motívuma a szegénység, a rászorultság,
illetve a jogos és jogszerJ igény. A szegénységet a támogatások alig csökkentik.
A romák meglehetDsen magas arányú deprivációja és szegénysége, valamint aközött, hogy milyen
nagy azok aránya, akik se nem jogosultak, se nem is igényeltek egyes támogatásokat - meglehet
Ds ellentmondás érzékelhetD. Magas azok aránya, akik jogosultságuk ellenére nem igényeltek
valamilyen támogatást.
Összességében elmondhatjuk, hogy egyrészt a szociális támogatások mindazokat, akiket elérnek,
valóban szociális rászorultság szerint érik el, másrészt korántsem érnek el mindenkit, aki szociálisan
rászorult. Az elemzés azt mutatja, hogy a támogatások alapvetDen nem a települések sajátosságai
miatt nem érnek el rászorult romákat.
Magas azon romák aránya, akik elDítéletességet és kirekesztést tapasztalnak helyi önkormányzati
és szociális szféra dolgozói részérDl. Ennek ellenére érvényesül az egyenlD hozzáférés elve –
legalább is, ami a jogos támogatási igények helyi önkormányzati elismerését illeti.
A romák bizonyos arányban nemcsak az egészségügyben élnek át megkülönböztetést, hanem a
szociális-önkormányzati szférában is, azonban nem bizonyítható, hogy az elDítéletesség csökkenti
a pénzbeni szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférési esélyeket. A romák tényelegesen átélnek
megkülönböztetést – azonban a törvények adta keretek között hozzájutnak a pénzbeni támogatásokhoz.
Mindezzel szemben a romák nem idegengyJlölDk, nem él bennük egyes etnikai csoportokkal
kapcsolatban erDs távolságtartás.
A pénzbeni szociális ellátásokhoz való hozzáférés legnagyobb akadálya a romák esetében nem a
helyi önkormányzatok szJkös költségvetési forrása, hanem a tényleges szociális helyzet, a
depriváció, valamint a törvényes jogosultság közötti igen erDs szakadék, illetve az a tény, hogy a
leginkább rászorult, mély szegénységben élD, képzetlen, otthon egyedül gyermeket nevelD, illetve
telepeken, gettókban élD romák között igen sokan nem ismerik jogaikat, nem tudják, hogy
milyen támogatásokban részesedhetnek, ezért nem is folyamodnak a megfelelD támogatásokért.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
7
Bevezetés
Kutatásunk az Egészségügyi; Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából készült. A
munka célja alapvetDen a roma népesség egészségügyi, illetve szociális ellátórendszerhez való
hozzáférése esélyegyenlDségének vizsgálata volt. A kutatáshoz szorosan kapcsolódik a szociális
és gazdasági helyzet, és az egészségi állapot feltárása, illetve annak a kérdésnek a vizsgálata,
hogy a romák milyen mértékben szorultak rá, illetve jogosultak az egyes szociális ellátásokra és
a rászorultság mértékéhez képest milyen mértékben kapják meg azokat.
A szociális-gazdasági státusz adtainak felvétele és elemzése során figyelemmel voltunk arra a
munkára, amely a KSH Társadalomstatisztikai fDosztályán a szegénység és társadalmi kirekesztés
témakörben folyik. Ennek megfelelDen a várhatóan 2005 –ben, a KSH részérDl induló, a magyarországi
szegény réteget és annak roma alrendszerét célzó nagymintás felvételt követDen öszszehasonlítható
elemzések végezhetDk a kér felvétel adatait felhasználva.
Kutatásunk 1200 háztartás körében, személyes megkereséssel végzett adatfelvételen alapul, és
nem, korösszetétel, települési elhelyezkedés és a települések roma százalékaránya szerint reprezentálja
az ország 19 éves kor feletti roma népességét.
A mintavétel alapjául az ország egyes települései roma népességszámára vonatkozó becslésb
szolgált. A mintavétel módszeréül a kétlépcsDs, aránytalan eljárást alkalmaztuk. Az elsD lépcsD-
ben kerültek kiválasztásra azok a települések, amelyek mintavételi pontként szolgáltak. A második
lépcsD során alakítottuk azokat a keretszámokat, amelyek az egyes települések roma lakosságszámánál
aránytalanná tették a mintát: a kisebb lélekszámú településeket valós arányuknál
nagyobb mértékben, míg a nagyobbakat saját súlyánál kisebb mértékben vettük figyelembe. A
kérdezDbiztosokkal folytatott adatfelvétel után a minta aránytalan jellegét, illetve a felvétel kisebb-
nagyobb eltérését matematikai eljárással, ún. súlyozással állítottuk helyre.
Az empirikus adatfelvételt roma származású kérdezDbiztosok igénybevételével folytattuk,
egyúttal nem állhattak rendelkezésre a cigányságra vonatkozó név- és lakcím adatok, ezért a következ
D módszert alkalmaztuk. A munkában résztvevD cigány kisebbségi önkormányzatok, közösségi
házak és egyéb érdekvédelmi szervezetek munkatársai segítségével felmértük, hogy az
egyes települések mely körzetébenc élnek jellemzDen romák. A felvétel ezek után un. „hólabdamódszerrel”
zajlott, folyamatosan ügyelve a kiválasztott települési mintán belül az életkori és
nemi arányok megtartására.
A statisztikai feldolgozás nyomán kapott adatok 95 % -os megbízhatósági szinten, ± 2,3 %-
os hibahatár mellett érvényesek.
b Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon (dokumentáció és adattár, Socio-typo, Bp.,
1998), valamint Hablicsek László: A roma népesség demográfiai jellemzDi, kísérleti elDreszámítás 2050-ig. KSH
Népességtudományi Intézet, 1999. alapján.
c Ez a községekben egyes utcákat, házakat jelent, míg a nagyobb településeken nagyobb körzeteket vagy utcacsoportokat,
illetve telepeket.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
8
Szociális-gazdasági státusz – a szegénység és kirekesztettség indexei
A szociális-gazdasági helyzet elemzése során elsDként az iskolai végzettség és gazdasági aktivitás
mutatóit foglaljuk össze, bemutatjuk a meghatározó jövedelmi, valamint kiadási szerkezetet,
az élet minDségét meghatározó körülményeket; a családszerkezetet, a lakhatással összefüggD
életminDségi fokozatokat, valamint a szociális-kapcsolati háló jellegzetességeit.
Iskolai végzettség és gazdasági aktivitás
Az iskolai végzettség szerkezete
A 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség egészében még közel harminc százalék nem
végezte el az általános iskolát és több, mint a e népesség harmada csak általános iskolai végzettséggel
rendelkezik. A romák ötöde szakmunkásképzDt végzett, és az összes érettségivel rendelkez
Dk aránya mindössze 11,4 %. A felsDfokra való bejutás esélyei roppant korlátozottak.
Iskolai végzettség Eloszlás %
8 oszt. kevesebb 30,2
Általános iskola 36,4
SzakmunkásképzD 20,6
Szakközépiskola, tech. 5,1
Gimnázium 6,3
összes érettségizett 11,4
Egyetem, fDiskola 1,3
Az iskolai végzettség szerkezete – nem és f_ korcsoportd szerint (%)
alapeloszlás férfi nD 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
8 oszt. kevesebb 30,2 24,2 36,1 15,2 30,8 64,4 76,4
Általános iskola 36,4 37,9 34,9 40,6 42,0 21,0 14,7
SzakmunkásképzD 20,6 26,6 14,7 26,0 17,8 11,4 6,8
összes érettségizett 11,4 10,5 12,4 17,0 7,8 1,7 0,6
Egyetem, fDiskola 1,3 0,9 1,8 1,2 1,6 1,4 1,5
Az iskolai végzettség korcsoportos áttekintése rávilágít arra, hogy ugyan az egyre fiatalabb korosztályok
egyre nagyobb arányban fejezték be az általános iskolát, vagy szereztek valamilyen
középfokú végzettséget, a fels_fokú tanintézetbe való bejutás esélyei nem változtak az évtizedek
során. A tíz rétegJ korcsoportos felosztásban1 követhetD, hogy az általános iskolát el nem végzettek
aránya korrétegenként jelentDsen csökken, de a mai 19-25 évesek között is 12,3 %, azaz
meglehetDsen magas.
A 19 éves kor feletti roma népesség egészét tekintve, a férfiakhoz képest a nDk lényegesen
nagyobb arányban nem fejezték be az általános iskolát. A szakképzésben való részvételük had
A tanulmány szociális és gazdasági összefüggéseit taglaló fejezetekben a korcsoportok felosztását a nyugdíjkorhatár
szempontja határozta meg. Az egészségügyi fejezetben viszont, az adatok összehasonlíthatósága végett a KSH
morbiditási adattár korcsoportos bontást alkalmazzuk.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
9
gyományosan alacsonyabb szintJ, az érettségizettek aránya pedig némiképp magasabb mint a
férfiaké. Más felvételekbDl ugyancsak ismert kép szerint a felsDfokot végzettek többsége nD,
noha az ilyen végzettségJek abszolút aránya roppant alacsony.
A következD táblában nyomon követhetD a két nem korcsoportok szerinti képzettségbeli eltérése.
Az iskolai végzettség szerkezete – nem és f_ korcsoport szerinti bontásban (%)
férfiak nDk
19-34
éves
35-48
éves
49-62
éves
63 év
feletti
19-34
éves
35-48
éves
49-62
éves
63 év
feletti
8 oszt. kevesebb 10,5 23,5 52,0 68,5 19,6 38,9 78,8 84,3
Általános iskola 41,6 42,5 25,6 19,1 39,4 41,5 15,7 10,3
SzakmunkásképzD 32,7 24,1 17,8 9,4 20,1 10,9 4,0 4,1
összes érettségizett 14,9 9,0 3,3 19,1 6,4 1,3
Egyetem, fDiskola 0,4 1,0 1,3 3,0 1,9 2,4 1,5
A fiatal felnDttek generációjában, a 19-34 évesek között az általános iskolát be nem fejezett nDk
aránya még mindig jóval magasabb, közel a duplája az alapfokú végzettséget nélkülözD férfiakénak.
Mindkét nem esetében egyaránt az egyre fiatalabb generációk esetében javult annak az esélye,
hogy befejezzék az általános iskolát, vagy valamilyen középfokú végzettséget szerezzenek.
Az adatokból azonban az is látszik, hogy a férfiak esélyei – a nDkhöz képest – romlottak a felsD-
fokra való bejutás tekintetében, a nDknek pedig a középgenerációban volt nagyobb esélyül befejezni
valamilyen felsDfokú képzést.
Az általános iskola sikeres befejezésének akadálya ugyan meglehetDsen közismertek, azonban
ehelyütt célszerJ néhány tisztán demográfiai, illetve gazdasági összefüggésre felhívni a figyelmet.
ElsDként arra, hogy a gyermekszülés, gyermeknevelés puszta ténye milyen mértékben befolyásolja
radikálisan az iskolai fokozatok elvégzésének esélyét. Ezt a kérdést a 19-24 évesek körében
érdemes áttekinteni, az idDsebb generációk esetében ugyanis elenyészD azoknak a száma,
kiknek nincs gyermekük.
19-34 éves n$k 19-34 éves férfiak
nincs gyereke van gyereke nincs gyereke van gyereke
8 oszt. kevesebb 4,6 25,8 9,7 11,3
Általános iskola 24,6 45,5 30,8 53,4
SzakmunkásképzD 23,9 18,5 36,8 28,2
összes érettségizett 42,7 9,3 22,7 6,3
Egyetem, fDiskola 4,2 0,9 0,8
A gyermeknevelés a nDk esetében természetesen lényegesen nagyobb mértékben befolyásolja az
iskolai fokozatok elvégzésének valószínJségét, mint férfiak esetében. Míg a gyermektelen nDk
töredéke nem fejezte be az általános iskolát, addig azon nDk körében, akik gyermeket szültek, ez
az arány meghaladja a huszonöt százalékot. A gyermek hiánya roppant erDsen befolyásolja az
általános iskola utáni továbbtanulás méretékét: a gyermektelken nDk több mint negyven százaléka
érettségizett .s ebben a csoportban találjuk a felsDfokú végzettek többségét is.
A férfiak esetében az, hogy van gyermekük, az általános iskola befejezését nem befolyásolja
érdemben (elsDsorban azért, mert valamivel késDbbi életkorban lesz meg elsD gyermekük; a 19-
25 éves korú férfiak 31,1 %-a rendelkezik gyermekkel, a nDknek pedig 56 % -a). A férfiak továbbtanulását
azonban a gyermeknevelés (és az ezzel járó anyagi felelDsség) éppúgy befolyásolA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
10
ja, mint a nDkét, azzal az ismert különbséggel, hogy a férfiak nagyobb eséllyel szereznek szakmunkásvégzettséget,
mint érettségit.
Általánosan elterjedt mítosz, hogy a roma nDk „túl korán” szülnek és ennek következményeként
nem tanulnak tovább. A fenti adatok elsD nekifutásra (látszólag) ezt a mítoszt erDsítik
meg, azonban a gyermekkel rendelkezD férfiak kisebb továbbtanulási arányai már önmagukban
megkérdDjelezik ezt az állítást. A következDben azt vizsgáljuk, hogy a családban elérhetD munkajövedelmek
mértéke, illetve a gyermeknevelés hogyan befolyásolja a továbbtanulást.
Az egyes iskolai fokozatokat végzettek %-os arányai a 19-34 éves generációban, a családban egy
f_re jutó munkajövedelem tizedenként
19-34 évesek 3500
Ft -ig
3500-
9400
9400-
12000
12000-
16000
16000-
20000
20000-
23000
23000-
30000
30000-
39000
39000-
50000
50000
felett
8 oszt. kevesebb 39,1 26,6 22,2 15,9 8,3 8,4 7,6 8,1 1,5 6,4
Általános iskola 51,1 49,1 53,6 47,0 50,2 50,8 30,7 25,6 23,6 8
SzakmunkásképzD 9,8 22,8 11,4 29,4 22,8 28,4 32,5 33,6 36,5 44,1
összes érettségizett 1,4 12,8 7,6 18,7 12,4 27,1 29,8 38,4 34,2
Egyetem, fDiskola 2,1 2,9 7,3
Az adatsor igen látványosan mutatja, hogy a családban egy fDre jutó munkajövedelem mértéke
roppant erDsen befolyásolja az iskolai fokozatok elvégzésének esélyét; a legmélyebb szegénységben
élDk közel negyven százaléka nem fejezi be az általános iskolát, míg a felsD jövedelmi
tizedbe tartozó családok fiatal felnDtt tagjainak 34 % -a érettségit szerzett, és (az átlaghoz képest)
igen magas arányban jutottak be felsDfokra. Az iskolai fokozatok elvégzésének esélye jövedelmi
tizedenként emelkedik.
KézenfekvD, hogy megvizsgáljuk, a jövedelem és a gyermeknevelés és a nem együttesen
hogyan befolyásolja a végzettséget. Variancia analízis alkalmazva a következD eredményre jutunk:
a 19-34 évesek esetén az általános iskola be nem fejezésében a családi jövedelem hatása 22
%-os, a nem hatása 13 %, míg a gyermek létének hatása pedig 8 %. Ez annyit jelent, hogy szegényebb
családok 19-34 éves nDtagjai lényegesen kevésbé tudták befejezni az általános iskolát -
függetlenül attól, hogy van-e gyermekük – mint a kevésbé szegény családoké, ráadásul a gyermek
létének kisebb a hatása mint a nemé.
Az érettségi megszerzését vizsgálva azt látjuk, hogy a jövedelem hatása 25 %, a gyermek létének
hatása 14 %, míg a nem hatása csak 8 %, azaz nemtDl függetlenül a szegényebb családok
tagjai (férfiak és nDk), ha gyermeket nevelnek, képtelenebbek leérettségizni. (A jövedelmek és
nemek szerinti részletes százalékos adatokat lásd a jegyzetekben2.)
Az iskolai végzettség %-os eloszlása települési rang és méret szerint
Budapest
megyei
jogú
város
város község -
2848
felett
község -
1333 -
2847
község -
702 -
1332
község -
346 -
701
község -
345 alatt
8 oszt. kevesebb 5,7 29,4 40,2 29,9 34,9 26,1 22,4 28,8
Általános iskola 10,3 36,7 32,9 43,9 43,3 36,2 24,6 34,4
SzakmunkásképzD 33,7 22,1 14,9 16,0 15,3 26,8 38,6 28,3
összes érettségizett 34,2 11,3 11,8 9,5 6,3 10,6 14,4 8,4
Egyetem, fDiskola 16,0 0,4 0,2 0,8 0,3 0,2
A települések rangja (urbanizációs foka) és mérete jelentDsen befolyásolja az iskola elvégzését.
A budapesti romák töredéke nem fejezte be az általános iskolát és csak 10 százalék végzett csak
általánost, ezzel szemben 16 % felsDfokú végzettséggel rendelkezik. Az iskolai mobilitás lehetD-
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
11
ségei Budapesten látványosan jobbak a romák számára, mint másutt – s ebben a „másutt”-ban az
a szomorú, hogy a megyei jogú városok által kínált lehetDségek, fD arányaikat tekintve alig jobbak
a nagyközségekénél.
A megyei jogú városokban az általános iskolát el nem végzettek aránya átlagosan azonos a községek
roma lakosainak arányával, a kisebb városokban ugyanakkor az iskolai végzettség szerkezete
rosszabb, mint az egyéb településeken. Ez az aránykülönbség azonban nem a szegregációnak
vagy gettósodásnak köszönhetD, noha a szegregáltan élDk iskolai esélyei lényegesen roszszabbak,
a késDbbiekben látjuk majd, hogy a nagyközségek lakossága él szegregáltabban, s nem
a városlakó romák.
Az iskolai végzettség %-os eloszlása a szegregáció fokozatai szerint
romák lakta telep, gettó romák lakta nem tele vegyes nem lakik más roma
8 oszt. kevesebb 43,7 34,1 23,2 19,5
általános iskola 39,0 38,2 35,9 25,9
szakmunkásképzD 11,8 15,7 25,8 27,9
összes érettségizett 5,6 12,0 13,3 21,6
egyetem, fDiskola 1,8 5,0
A szegregáció tehát, mint elDzD kutatásainkból is ismert, jelentDsen rontja az iskolai továbbjutás
esélyeit. A ma telepeken, gettókban élD romák több mint negyven százaléka nem fejezte be az
általános iskolát, az asszimilált lakókörnyezetben élDk esetében ez az arány az elDz fele. Hasonlóan,
a szegregáció mértékének csökkenésével mindegyik iskolai fokozat elvégzésének esélye
nD, ahogy ezt a táblázat adatainak átlós elrendezése mutatja. A gazdasági aktivitás, illetve az
elérhetD jövedelmek elemzésénél látjuk majd, hogy a lakóhelyi szegregáció mértéke alapvetDen
az elérhetD munkaalkalmakat és ezen keresztül az elérhetD jövedelmeket befolyásolja, és ennek
következtében az iskola elvégzésének esélyét is, ahogy az elDzDekben a jövedelmek elemzésénél
láttuk. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a telepi, gettókban élD romák olyan iskolákba járnak,
amely kisebb esélyt biztosít az iskolai sikerességre és a továbbtanulásra, hanem alapvetDen a
települési elhelyezkedés, a szegénység, illetve az iskolai végzettség kölcsönös meghatározottságáról
ise.
e ElDzD kutatások tömegeibDl ismert, hogy az iskolai esélytelenséget a család iskolázatlansága konzerválja; a szegényebb
családok egyúttal nagyobb arányban élnek szegregáltan és rosszabb lakókörülmények között, amely az adott
lakóhelyi szegénység újratermelDdéséhez vezet.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
12
A gazdasági aktivitás szerkezete
A teljes 19 éves kor feletti roma népesség negyede, 25,1 % aktív dolgozó, mindössze 5 % tanul
„fDállásban”, a maradék 70 % inaktív. Az inaktívak három legnagyobb csoportját a munkanélküliek,
a segítD családtagok, illetve a rokkantnyugdíjasok teszik ki.
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása a 19 év feletti roma népességben
alapeloszlás
Tanul 5,0
Alk. álló dolgozó 21,2
Vállalkozó, egyéni gazdálk. 3,2
Szövetkezeti tag 0,7
Regisztrált munkanélküli 18,6
Munkanélküli 6,3
SegítD családtag,Gyes, Gyed 13,4
Öregségi nyugdíjas 7,0
Rokkantnyugdíjas 15,4
Egyéb munkaviszony n 9,3
Összes inaktív 70,0
ElDzD kutatásainkból ismert összefüggés, hogy az aktívak, illetve a munkanélküliek többsége
férfi, míg a háztartásban elsDsorban a nDk foglalkoztatottak. A következD táblázatban nemek és
fD korcsoportok szerint követhetD nyomon az aktivitás szerinti eloszlás.
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása nemek és f_ korcsoportok szerint (%)
alapeloszlás férfi nD 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
csak tanul 4,7 7,1 2,4 8,8
aktív dolgozó 25,2 32,1 18,4 28,5 32,7 10,6 0,7
munkanélküli 35,9 38,1 33,9 39,7 43,3 24,3 2,6
gyes, gyed, segítD 13,4 0,3 26,0 20,9 8,3
nyugdíjas 5,4 5,7 5,0 78,8
rokkant nyugdíjas 15,4 16,7 14,3 2,0 15,6 65,0 17,9
A férfiak és a nDk közötti ismert aktivitási különbségek – noha az országos adatok a roppant magas
inaktivitásról beszélnek – mégsem meglepDek. A rokkantnyugdíjasokf magas aránya azonban
meglehetDsen nyugtalanító, különösen ha figyelembe vesszük elképesztDen magas arányukat a
49-62 évesek korcsoportjában.
A 35-48 évesek korcsoportjában az aktív dolgozók aránya valamivel magasabb, illetve a
háztartásban gyermeket nevelDk aránya (természetesen) alacsonyabb. Már itt, a szociálisgazdasági
összefüggéseket taglaló fejezetben meg kell jegyezni, hogy a magas rokkantnyugdíjas
arány ékesen beszél a roma népesség igen rossz egészségállapotáról. Éppen ezért érdemes a korcsoportok
finomabb felosztásában, korrétegenként követni a rokkantnyugdíjasok eloszlását,
f Az adatfelvétel survay jellegébDl következDen rokkantnyugdíjasnak az önmagukat annak definiálókat nevezzük. A
62 év felettiek korcsoportjában a rokkantnyugdíjasok arányának erDs csökkenése visszavezethetD arra, hogy ebben a
korban többen inkább öregségi nyugdíjasnak vallhatták magukat.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
13
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása korcsoportok szerint (%)
kor-réteg csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed, segítD nyugdíjas rokkant nyugd.
19-25 16,7 18,7 42,0 20,7 1,9
26-32 1,1 39,6 39,0 19,2 1,2
33-39 33,7 39,8 18,7 7,8
40-46 32,4 43,0 3,3 21,3
47-53 19,3 27,3 0,6 52,8
54-60 6,6 28,3 65,1
61-67 2,1 6,8 54,7 36,4
68-74 75,7 24,3
75-81 82,0 18,0
82 felett 89,9 10,1
A rokkantnyugdíjasok aránya a 19-32 éves korcsoportban 1-2 százalék körül mozog. Már ez is
igen komoly mértékJnek tJnik, azonban a 33-39 évesek korcsoportjában ugrásszerJen nD az
arány, majd a 40-46 éveseknél eléri a húsz százalékot! Ezután a tendencia nagymértékben erDsödik,
s az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor kezd el erDsen csökkenni. Természetesen az adatfelvétel
során nem kontrollálhattuk sem a rokkantnyugdíjas minDsítés „papírforma” szerinti valóságtartalmát,
sem azt, hogy a „megváltozott munkaképességJ” minDsítés mögött meghúzódhate
manipuláció. Azonban – figyelembe véve az orvostársadalomnak a szociálisan leszakadt csoportokkal
szembeni, egy korábbi, az EszCsM által finanszírozott kutatásunkból ismert attitJdjeitg
- valószínJsíthetD, hogy korántsem adják meg oly könnyen, pusztán a szociális rászorultságra
tekintettel a minDsítést; ahhoz komoly egészségügyi érvek kellenek. A kérdéscsoporthoz bDvebben
az egészségügyi fejezetben térünk vissza, áttekintve azt, hogy a leszázalékoltak betegségarányai
mennyiben térnek el másokétól.
A legfiatalabb, 19-25 éves korcsoportban az aktív dolgozók aránya húsz százalék alatt,
egyúttal az D esetükben a legmagasabb a gyermeket nevelDk aránya, illetve azoké, akik fDállásban
tanulnak. A 25 év feletti csoportokban az aktív dolgozók aránya emelkedik, harmincnegyven
százalék között ingadozik, azonban 46 év felett az arány meredeken zuhanni kezd
(egyúttal meredeken emelkedik a megváltozott munkaképességJek aránya). Az aktivitás életkorok
szerinti erDs változásainak magyarázata azonban nemcsak az egészség változásában keresend
D. Noha a kérdést alább részletesebben tárgyaljuk, itt érdemes megjegyezni, hogy az aktív dolgozók
arányát az iskolai végzettség határozza meg a legerDsebben. Ahogy felfelé haladunk az
idDben, az egyre idDsebb generációk iskolai végzettsége átlagosan egyre alacsonyabb, és ezzel
összefüggésben magasabb körükben a munkanélküliek aránya.
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása nemenként és f_ korcsoportonként (%)
férfiak nDk
19-34
éves
35-48
éves
49-62
éves
63 év
feletti
19-34
éves
35-48
éves
49-62
éves
63 év
feletti
csak tanul 13,9 4,2
aktív dolgozó 37,7 40,1 13,6 1,4 20,5 24,7 7,2
munkanélküli 45,1 43,8 22,0 35,1 42,8 27,1 5,4
gyes, gyed, segítD 0,6 38,7 17,4
nyugdíjas 81,7 75,4
rokkant nyugdíjas 2,7 16,1 64,4 16,9 1,4 15,1 65,7 19,2
g Babusik Ferenc: Differences in Access to Primary Healthcare – Structure, Equal Opportunity and Prejudice (Hozzáférési
különbségek az egészségügyi alapellátásban – struktúra, esélyegyenlDség, elDítéletek). Delphoi Consulting,
European Roma Rights Center, Bp. 2004.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
14
A nemek közötti aktivitási különbségek addig az életkorig jelentDsek, amíg a gyermekek fel nem
nDnek; a 49 év alattiak esetében a nDk magasabb inaktivitását elsDsorban a gyermeknevelés határozza
meg, különösen a 19-34 évesek korcsoportjában (ere a kérdésre a családszerkezet kérdésénél
még visszatérünk).
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása lakóhely szerint (%)
nem szegregált szegregált gettó
csak tanul 6,1 3,8 2,7
aktív dolgozó 31,0 24,2 13,9
munkanélküli 30,8 36,8 44,2
gyes, gyed, segítD 10,2 16,6 18,5
nyugdíjas 5,2 5,7 5,3
rokkant nyugdíjas 16,7 13,0 15,5
Az aktív dolgozók aránya együtt csökken, illetve a munkanélkülieké növekszik a szegregáció
mélyülD fokozataival. Az országos adatok megerDsítik a két évvel ezelDtti, borsod megyei vizsgálat
hasonló eredményeit. A háztartásban foglalkoztatottak aránya (mint láttuk, alapvetDen nDkr
Dl van szó) ugyancsak együtt növekszik a szegregáció mértékével. A településsoros adatokból
tudjuk, hogy a roma népesség 67,6 %-a községekben él, egyúttal elsDsorban olyan régiókban,
amelyekben a munkanélküliség az országos átlag feletti. A községekre vonatkozatott aktivitási
adtok jó egyezést mutatnak a fenti táblázat országos adataival; mindebbDl következik, hogy a
szegregáció növekvD mértékével együtt csökken a munkaalkalmak száma. Ezen kívül, érdemes
figyelembe venni azt a tényt is, hogy a gettósodott vagy szegregált lakóhelyeken az alacsony
munkaerD-piaci potenciált jelentD, iskolázatlanabb romák magasabb arányban élnek. E kettDbDl
következik az, hogy a szegregáció mértékével együtt növekszik a munkanélküliségi ráta. Az elérhet
D munkahelyek számára vonatkozó megállapítást erDsíti meg az aktivitási adatok regionális
eloszlása is.
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása régiók szerint (%)
alapeloszlás
Közép-
Magyarország
Dél-
Dunántúl
Közép-
Dunántúl
Nyugat-
Dunántúl
Észak-
Magyarország
Észak-
Alföld
Dél-
Alföld
csak tanul 4,7 7,1 11,7 18,6 2,0 2,0
aktív dolgozó 25,2 34,7 24,8 28,3 57,6 23,5 20,0 7,3
munkanélküli 35,9 36,2 32,6 35,4 25,2 37,8 36,6 39,3
gyes, gyed,
segítD
13,4 4,9 5,3 6,2 2,6 17,6 18,3 27,0
nyugdíjas 5,4 4,8 7,3 5,7 11,6 5,5 3,4 4,5
rokkant nyugdíjas
15,4 12,3 18,2 5,8 3,0 13,6 19,6 22,0
Az aktív dolgozók aránya a régiók fejlettségét követi, a legnagyobb arányban foglalkoztatott
romákat Nyugat-Dunántúlon találunk (57,6 %), míg a legalacsonyabb foglalkoztatási szintet a
dél-alföldi régióban (7,3 %). A munkanélküliség szintjének alakulása ugyan alapvetDen komplementer
módon követi az aktív foglalkoztatottakét, azonban az egyes régiók között igen jelentDs
különbségek vannak abban, hogy milyen okok miatt esnek ki az aktív foglalkoztatotti státusból a
romák.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
15
A közép- és nyugat-dunántúli régiókban az átlaghoz képest jóval kisebb arányban vonulnak (a
nDk) a háztartás belsD munkaerD-piacára, egyúttal jóval átlag alatti a rokkantnyugdíjasok aránya
is.
Az észak-magyarországi régióban ugyan az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta
(37,8 %), azonban a rokkantnyugdíjasok aránya kissé átlag alatti, miközben a foglalkoztatottaké
átlagos. Ezzel szemben Dél-Dunántúlon, az észak-alföldi, illetve a dél-alföldi régióban jelentD-
sen átlag felett találunk rokkantnyugdíjasokat, valamint ez utóbbi régióban a háztartásban foglalkoztatottak
aránya az országos átlag duplája.
Aktivitás és iskolai végzettség összefüggése
A különböz_ iskolai végzettséggel rendelkez_k eloszlása gazdasági aktivitás szerint (%)
alapeloszlás 8 oszt. kevesebb
Általános
iskola
Szakmunkásképz
D
összes érettségizett
Egyetem,
fDiskola
csak tanul 4,7 0,2 4,3 2,3 23,2
aktív dolgozó 25,2 4,7 20,0 52,1 41,8 75,1
munkanélküli 35,9 31,2 46,6 30,5 26,7 17,0
gyes, gyed, segítD 13,4 14,1 19,1 6,9 6,3
nyugdíjas 5,4 14,1 1,3 2,2 0,4 7,9
rokkant nyugdíjas 15,4 35,7 8,8 6,0 1,7
Az iskolai végzettség természetesen alapvetDen meghatározza a gazdasági aktivitást. A 19 éves
kor felett fDállásban tanulók elsDsorban az érettségizettek közül kerülnek ki, 23 százalékuk tanulmányokat
folytat. Az érettségivel rendelkezD, egyúttal fDállásban tanuló romák 78,7 %-a fels
Dfokon tanul, a maradék hányadot elsDsorban az átképzésben résztvevDk teszik ki. (A legfiatalabb,
19-25 éves korú csoportban a felsDfokon tanulók aránya 89 % .) Mindez annyit jelent, hogy
noha a fels_fokú végzettség_ romák aránya még mindig elképeszt_en alacsony, illetve a legfiatalabb,
19-25 éves korúak csoportjában az érettségivel rendelkez_k aránya is mindössze 22,5 %, e
fiatal és érettségizett csoport már megindult a fels_oktatás irányába.
A felsDfokú végzettséggel rendelkezDk háromnegyede aktív dolgozó, azonban, ha eltekintünk
a koruk miatt inaktívaktól, látjuk, hogy egy nem elhanyagolható hányaduk munkanélküli. A
korszerkezet elemzésébDl kitJnik, hogy a munkanélküli, felsDfokot végzettek a 35-48 évesek
korcsoportjából kerülnek ki (e korcsoportban a felsDfokot végzettek fele munkanélküli).
Noha az érettségizettek a szakmunkás végzettségJekhez képest valamivel kisebb arányban
dolgoznak, ennek oka az, hogy Dk nagyobb arányban vesznek részt nappali rendszerJ képzésben.
A képzésbDl már végleg kikerül 35-48 éves korcsoportban az érettségivel rendelkezDk 72 %-a
aktív dolgozó és 12 % munkanélküli, velük szemben a szakmunkás végzettségJek 64 %-a aktív
dolgozó és 32 %-a munkanélküli. Látnunk kell hogy a felsDfokú végzettség vagy az érettségi
megléte (gimnáziumi, vagy szakközépiskolai végzettség) a romák esetén önmagában nem feltétlen
biztosítéka az aktív foglalkoztatottságnak; miközben korábbi kutatások és elemzések sora
bizonyította azt, hogy a romák a nem romákhoz képest lényegesen több erDfeszítést tesznek az
elhelyezkedés érdekébenh. A települések méretével, illetve a szegregáció fokával összehasonlítva
a képzettség és a foglalkoztatottság arányait, azt tapasztaljuk, hogy még Budapesten is, illetve a
szegregációmentes lakókörnyezetben élDk esetében is a középfokot végzettek jelentDs hányada
munkanélküli, és hasonló mondható el az egyes régiók roma népességérDl is, Egyedül a déldunántúli
régió az, ahol az érettségizetteknek csak elhanyagolható hányada munkanélküli.
h Lásd errDl pl. Keretesi Gábor tanulmányait, vagy saját korábbi, borsod megyei kutatásunkat.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
16
A szakmunkás végzettség köztudottan alacsony munkaerD-piaci státust képes nyújtani; az ilyen
végzettségJ romák 30-50 %-a munkanélküli (függDen a kortól, települési és regionális elhelyezkedést
Dl, illetve a lakóhely szegregációs fokától).
A 19 éves kor feletti romáknak, mint láttuk, 36,4 %-a végzett csak általános iskolát. Az alapfokú
végzettség kizárólag fizikai., illetve segédmunkák elvégzését teszi lehetDvé; a 19-34 évesek
korcsoportjában az ilyen végzettségJek 17,6 %-a munkavállaló, az idDsebb, 35-48 éves generációban
pedig ez az arány megközelíti az ötven százalékot. Az általános iskolát be nem fejezettek
között a legfiatalabb generációban is csak 6-7 % volt képes munkát találni, és a 35-48 évesek
között az aktívak aránya 8 % körüli.
A rokkantnyugdíjasok kiemelkedD aránya az általános iskolát be nem fejezettek körében
részben annak köszönhetD, hogy az alapfokú végzettséget nélkülözDk a 49-62 éves korosztályban
felülreprezentáltak.
A különböz_ iskolai végzettséggel rendelkez_ férfiak és n_k eloszlása gazdasági aktivitás szerint
(%)
férfiak alapeloszlás 8 oszt. kevesebb
Általános
iskola
Szakmunkásképz
D
összes érettségizett
Egyetem,
fDiskola
csak tanul 7,1 0,5 6,2 3,5 36,0
aktív dolgozó 32,1 7,4 26,3 55,8 47,7 68,1
munkanélküli 38,1 32,8 53,2 30,8 16,4 7,2
gyes, gyed, segítD 0,3 0,6 0,3
nyugdíjas 5,7 16,4 2,3 2,5 24,7
rokkant nyugdíjas 16,7 42,9 11,4 7,2
n k
csak tanul 2,4 2,2 0,2 12,7
aktív dolgozó 18,4 2,9 13,3 45,5 36,9 78,4
munkanélküli 33,9 30,2 39,8 29,8 35,3 21,6
gyes, gyed, segítD 26,0 23,5 38,3 18,7 11,4
nyugdíjas 5,0 12,4 0,4 1,8 0,7
rokkant nyugdíjas 14,3 31,0 6,0 3,9 3,0
A gazdasági aktivitás és az iskolai végzettség összevetésébDl azon az evidencián túl, hogy a magasabb
szintJ végzettség javítja a munkához jutás esélyeit, az a következtetés vonható le, hogy a
romák esetén az érettségi vagy a diploma sem feltétlen biztosítéka a foglalkoztatottságnak.
A képzettség mértéke ugyan mindkét nem esetén emeli a foglalkoztatottság szintjét, azonban
a nDk foglalkoztatottsága a férfiakhoz képet alacsonyabb. A nemek közti aktivitási különbség,
mint láttuk, alapvetDen a gyermeknevelés, illetve a háztartás belsD munkaerD-piacán való foglalkoztatottság
következménye, ugyanakkor a képzettség hatása sem elhanyagolható; a képzettebb
nDk alacsonyabb arányban foglalkoztatottak a háztartásban mint a képzetlenek. Az érettségivel
rendelkezD nDk munkanélkülisége azonban magasabb szintJ mint a férfiaké.
A családok aktivitása
Az egyének gazdasági aktivitásán túl igen lényeges, hogy a szorosan vett család, az együtt élD
(házas)felek gazdasági aktivitása milyen – ez határozza meg ugyanis a gyermekek, a következD
generáció lehetDségeit.
A vizsgált, 19 éves kor feletti roma népesség nagyobbik része, 61,7 % -a házas, illetve együttélD
(természetesen a fiatalabb korcsoportokban több az egyedülálló, az idDsebbekben pedig az özvegy).
A házasfelek aktivitási eloszlási különbségei némiképp eltérnek a nemek közöttiektDl.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
17
A gazdasági aktivitás f_ összetev_inek eloszlása nemek, valamint házasfelek szerint (%)
férfi nD férjek feleségek
csak tanul 7,1 2,4 0,1 0,2
aktív dolgozó 32,1 18,4 35,6 21,3
munkanélküli 38,1 33,9 45,7 29,1
gyes, gyed, segítD 0,3 26,0 1,7 33,9
nyugdíjas 5,7 5,0 3,1 2,6
rokkant nyugdíjas 16,7 14,3 13,8 12,9
A házasfelek között, épp korukból adódóan már elenyészD számban találunk fDállásban tanulókat,
a keresD foglalkozásúak aránya némiképp magasabb – megtartva a nemek közti különbséget.
A házas férfiak munkanélküliségi aránya magasabb, a házas nDké alacsonyabb, mint a nemekre
bontott mintaátlag. Mivel a házasfelek együttes gazdasági aktivitása határozza meg a család élethelyzetét,
ezért elsDként e közös aktivitás eloszlását tekintjük át.
A házasfelek nemenként együttes aktivitásának teljes eloszlása ( %)
feleség aktivitása
férj aktivitása csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed nyugdíjas rokkant
nyugdíjas
csak tanul 0,1
aktív dolgozó 12,2 9,8 11,7 2,4
munkanélküli 0,2 7,2 16,0 19,8 0,4 2,0
gyes, gyed, segítD 0,1 0,6 1,0 0,1
nyugdíjas 0,8 0,3 1,2 0,6
rokkant nyugdíjas 1,1 2,5 1,5 1,0 7,7
Legnagyobb arányt azok a családok képviselnek, amelyekben a férjek munkanélküliek, illetve a
feleségek a háztartásban foglalkoztatottak – ez a konstrukció teszi ki a szJk családok közel ötödét.
Ennél valamivel kisebb arányban (16 %) szerepelnek azok a családok, amelyekben mindkét
házasfél munkanélküli. Harmadik helyen, átlagosan tíz százalékkal azok a családok szerepelnek,
amelyekben a férj foglalkoztatott, a feleség vagy munkanélküli, vagy a háztartásban foglalkoztatott.
Mivel a család lehetDségeit alapvetDen az befolyásolja, hogy hány keresDvel rendelkezik,
ezért a következDkben a keresD aktivitás eloszlása szerinti csoportokat mutatjuk be.
Családi aktivitási modell eloszlása (%)
eloszlás
mindkettD aktív 12,2
csak férj aktív 23,8
csak feleség aktív 9,2
mindkettD inaktív 54,8
Azon roma családok körében, amelyekben házasfelek együtt élnek, mindössze 12,2 % olyan családot
találunk, ahol mindkét fél aktív dolgozó, a családok ötödében a férjek egyedül keresDk és
csak közel tíz százalékban fordított a helyzet (csak a feleség keresD). A családok több mint felében
mindkét házasfél inaktív. Az inaktivitást természetes módon befolyásolja a kor, illetve a nDk
esetén a gyermeknevelés.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
18
A házasfelek együttes aktivitásának eloszlása korrétegenként (%)
mindkettD aktív csak férj aktív csak feleség aktív mindkettD inaktív van gyermekük
19-25 3,5 29,9 4,2 62,4 43,3
26-32 21,1 27,4 5,9 45,6 72,6
33-39 16,8 22,9 10,9 49,4 92,5
40-46 13,1 27,0 11,4 48,4 83,5
47-53 4,0 17,5 17,7 60,8 77,8
54-60 1,0 9,3 14,7 75,0 77,0
61-67 2,6 14,2 83,3 82,2
68-74 100,0 69,4
75-81 100,0 63,3
A legfiatalabb generációban a két házasfél együttes aktív keresD aránya igen alacsony – ezt elsD-
sorban nem a gyermeknevelés terhei határozzák meg, hanem az ebben az életkorban még tanuló
férfiak viszonylag nagy száma.
A 26-32 éves korcsoport az, ahol a legnagyobb arányban keresD mindkét házasfél, ezután a
közös aktivitás aránya csökken, majd 47 éves koron túl drámaian zuhan. A fiatal felnDttek generációjától
kezdve emelkedik azon családok aránya, ahol csak a feleség aktív keresD kiváltva a
férjek emelkedD arányú munkanélküliségét. A nyugdíjkorhatár alatti, de idDsödD generációkban
igen jelentDsen emelkedik azon családok száma, ahol egyik fél sem keresD. Mivel a gyermek
megléte nagy valószínJséggel kiemeli a nDket a nyilvános munkaerD-piacról, ezért érdemes a
gyermeknevelés változójával együtt áttekinteni az adatokat.
A házasfelek együttes aktivitásának eloszlása korrétegenként és gyermek szerint (%)
nincs gyermekük 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
mindkettD aktív 35,5 11,5
csak férj aktív 24,3 31,2
csak feleség aktív 11,4 5,4 14,3
mindkettD inaktív 28,8 51,9 85,7 100,0
van gyermekük
mindkettD aktív 10,8 16,0 1,2
csak férj aktív 28,6 23,9 12,4
csak feleség aktív 4,4 13,3 15,9 17,0
mindkettD inaktív 56,2 46,9 70,5 83,0
Fiatal korban, ha van gyermek, a magasabb arányú közös inaktivitást a feleségek háztartásban
való foglalkoztatottsága magyarázza. A középgenerációban (amikor a gyermek nagyobb) a feleségek
aktivitási aránya jelentDsen nD. Amennyiben a családnak van gyermeke, úgy még ötven év
felett is nagyobb valószínJséggel aktívak a házasfelek. Mindez arra utal, hogy a családok aktivitási
szerkezetét – a lehetDségeken, a regionális sajátosságokon, a szegregációból adódó munkaer
D-piaci depriváción túl - erDsen meghatározza az, hogy a családnak, épp a gyermeknevelésbDl
adódóan többletforrásokra van szüksége. A gyermeknevelésbDl eredD forrásigény, illetve a feleségek
gazdasági aktivitása között azonban jelentDs ellentmondás van; a gyermeket nevelD nDk
nagy arányban vannak otthon, inaktívak, gyermeket nevelnek. Más kutatásokból tudjuki, hogy
ennek oka elsDsorban nem a „roma kulturális sajátosságokban” keresendD, hanem sokkal
prózaibb: a romák által nagy arányban lakott kistérségekben, illetve településeken nincs óvoda,
vagy roppant alacsony az óvodai kapacitás és a roma gyerekek kisebb eséllyel kerülnek be.
i Lásd: Babusik Ferenc: A roma gyerekek óvodáztatása. Új Pedagógiai Szemle (2003 – június)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
19
Ahhoz, hogy a családok együttes aktivitásának okait jobban megérthessük, kissé elDreszaladva
érdemes megvizsgálni azt, hogy a gyermek létének, valamint a család aktivitási szerkezetének
függvényében hogyan alakul a munkajövedelmek, az ellátások, valamint a megélhetésre fordítható
bevételek szerkezete.
Egyes bevételek mértéke a családi aktivitás és a gyermek függvényében (Ft)
nincs gyermek m.jöv/fD m.nélk tám
sum
gyermek
utáni tám
szoc. tám/fD sum bev./fD nettó megélhetés/
fD
mindkettD aktív 63918 0 0 0 66783 48901
csak férj aktív 33341 4003 0 1886 36752 25750
csak feleség aktív 43271 1616 0 1690 45769 32471
mindkettD inaktív 21548 2944 0 2652 25263 18299
van gyermek
mindkettD aktív 36277 0 9845 656 39422 30237
csak férj aktív 20222 714 19191 967 25277 18640
csak feleség aktív 24580 5369 13792 1800 29728 20236
mindkettD inaktív 11921 2482 21204 1937 18646 11802
A családokban az egy fDre esD munkajövedelemj abban az esetben, ha a család gyermeket nevel,
a gyermektelen családok hasonló jövedelmének fele – kétharmada. A hiányzó jövedelmeket
ugyan pótolják a támogatások – elsDsorban a gyermek utáni, illetve szociális támogatások, illetve
ezek mértéke a család inaktív tagjai számának növekedésével ugyancsak nD, azonban látjuk,
hogy a család egy fDre esD összes bevételek egyrészt az inaktivitással csökken, másrészt a gyermeket
nevelD családokban alacsonyabb.
Azon családokban a legmagasabb az egy fDre jutó nettó megélhetésl összege, amelyekben
mindkét házasfél aktív dolgozó és nem nevelnek gyermeket. A gyermekneveléssel e csalásokban
az egy fDre jutó nettó megélhetés összege mintegy kétharmadára esik vissza. Azon családok,
amelyekben csak a feleség aktív dolgozó, az egy fDre esD jövedelmek, illetve nettó megélhetési
összegek rendre magasabbak, mint ott, ahol csak a férj aktív. Azokban a családokban a legalacsonyabb
az egy fDre jutó nettó megélhetés összege, ahol mindkét fél inaktív (tehát a bevételek
nagyobb hányadát támogatások teszik ki), illetve gyermeket is nevelnek.
Az országos felvétel adatai tehát meger_sítik a két évvel ezel_tti, borsod megyei kutatás során
leírtakat: a roma családok lényegesen jobban érdekeltek a munkával megszerezhet_ jövedelmek
mint az egyes támogatások (ezen belül a gyermek utáni támogatások) megszerzésében – noha ez
utóbbiak nyilvánvalóan nélkülözhetetlenek.
Mint láttuk, a roma családok mintegy felében mindkét házasfél inaktív. E családokban, ha
gyermekük is van, az egy fDre jutó, támogatásokkal együtt számított bevételek összege átlagosan
húszezer forint alatt marad, ezek a családok mélyen a létminimum alatt élnek.
j A rendszeres munkából származó jövedelem. Az inaktívak esetén az egy fDre jutó munkajövedelem átlagértékibe
az idDszakos jövedelmek, a nyugdíjak, illetve az egyéb családtagok által megkeresett munkajövedelmek is beleszámítanak.
k Összes bevétel: munkajövedelmek és támogatások összege.
l A fogalom alatt a kalkulált bevételek és rezsi jellegJ kiadások egyenlegét értjük – azt az összeget, amelyet a család
étkezésre, a gyerekek iskoláztatására, ruházkodásra, stb. fordíthat.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
20
Gazdasági aktivitás és gyermekszám.
A családok anyagi aktivitását, terheit és elérhetD bevételeit, mint láttuk, a gyermekek nevelése
alapvetDen befolyásolja. FeltételezhetD, hogy a családban élD eltartott gyermekek száma ugyancsak
negatívan befolyásolhatja a nDk aktív munkavállalását, valamint az egy fDre esD jövedelmeket.
A következDben azon családok körében tekintjük át a kérdést, amelyek legfeljebb 18 év alatti
gyermeket nevelnek, tehát vagy nincs gyermekük, vagy a gyermek még nem aktív keresD.
Azon családok eloszlása, amelyekben maximum 18 éves korú gyermek él
eloszlás %
nincs gyermek 38,0
egy 14,7
kettD 21,6
három 16,6
négy és több 9,1
A könnyen áttekinthetD adatsor után szenteljük figyelmünket a gyermekszámtól függD aktivitási
mutatóknak.
Gazdasági aktivitás - nemenként és gyermekszám rétegenként
0,0
10,0
20,0
30,0
40,0
50,0
60,0
70,0
80,0
aktív dolgozó 46,6 34,4 50,8 41,3 21,4 45,9 19,9 22,9 17,9 0,9
munkanélküli 32,1 59,2 47,3 54,8 70,6 43,7 36,9 33,2 28,4 26,5
egyéb inaktív 21,3 6,3 1,1 4,0 7,9 10,5 43,2 43,9 53,6 72,5
nincs gyermeekgy kettD három négy és több nincs gyermeekgy kettD három négy és több
férfi nD
Amíg a pároknak nincs gyermekük, a férfiak és a nDk egyaránt viszonylag magas arányban foglalkoztatottak.
Ezekben a családokban legalacsonyabb a férfiak, és legmagasabb a nDk munkanélküliségi
rátája is, utóbbiak háztartásban való foglalkoztatottsági aránya pedig a legalacsonyabb.
Már az elsD gyermek megjelenése is radikálisan csökkenti az aktívan foglalkoztatott nDk arányát,
az emelkedD gyermekszámmal párhuzamosan pedig egyre magasabb arányban vonulnak át a
háztartás belsD munkaerD-piacára.
A férfiak aktív foglalkoztatottsága a gyermekek számának emelkedésével átlagosan csökken,
a munkanélküliek aránya pedig növekszik. Az alábbi táblázatban közölt forintértékek azonA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
21
ban ismét meggyDznek arról, hogy a gyermekek számával emelkedD munkanélküliségi ráta, és
annak a jelensége, hogy a nDk otthon maradnak, korántsem azért következik be, mert a családok
a gyermekek utáni és szociális juttatások megszerzésében lennének érdekeltek – éppen ellenkez
Dleg: az egy fDre esD munkajövedelmek és a fajlagos nettó megélhetés összege a gyermekek
számának növekedésével párhuzamosan rohamosan csökken.
nincs gyermek egy gyerm. két gyerm. három gyerm. négy és több
család foglalkozás
m.jöv/fD nettó
megélhetés/
fD
m.jöv/fD nettó
megélhetés/
fD
m.jöv/fD nettó
megélhetés/
fD
m.jöv/fD nettó
megélhetés/
fD
m.jöv/fD nettó
megélhetés/
fD
mindkettD aktív 63918 48901 48716 39567 31597 25918 31220 28656 25000 .
valamelyikük
aktív
36684 27820 23997 19380 24827 21105 18171 17930 10805 12596
mindkettD inaktív
21548 18299 15375 12589 11622 12125 12297 12399 9200 9988
A gazdasági aktivitás kérdései tehát logikusan folytatódnak demográfiai mutatókra, illetve a háztartások
anyagi erejére vonatkozó kérdésekkel.
Néhány demográfiai mutató
A szokásoktól eltérDen a roma népesség korszerkezetére vonatkozó kérdéseket az egészségügyi
fejezet elején tárgyaljuk és nem ehelyütt. Ennek oka kettDs: egyrészt, mivel adatfelvételünk nem
népességstatisztikai elvekre épült, hanem a roma népesség korszerkezetének elDzetes ismeretére
alapozott mintavételes eljárás (tehát a korszerkezet kutatási elDfeltételezés), másrészt a korszerkezet,
a magas gyermekszám és az alacsony átlagos életkor közvetlenül kapcsolható az egészségügyi
állapot problematikájához.
Családi állás megoszlása nemenként és korcsoportonként (%)
férfiak 19-25 26-32 33-39 40-46 47-53 54-60 61-67 68-74 75-81 82 felett
NDtlen,hajadon 60,1 21,1 6,3 6,0 3,8 4,9
Házas,élettárssal él 33,5 67,1 85,4 72,3 76,1 71,5 43,6 41,4
Elvált vagy különélD 5,3 9,8 8,0 14,0 12,6 10,8 12,8 5,0 10,6
Özvegy 1,0 2,0 0,3 7,7 7,4 12,8 43,5 53,6 89,4 100,0
n$k
NDtlen,hajadon 39,6 16,2 1,5 1,4 3,8 5,1
Házas,élettárssal él 54,2 76,7 76,7 79,0 58,1 37,3 42,6 22,4 8,8
Elvált vagy különélD 5,4 6,6 18,9 12,2 17,0 16,8 4,1
Özvegy 0,8 0,5 2,9 7,4 21,1 40,8 53,3 77,6 91,2 100,0
A családi állás nemenkénti és korcsoportos adataiból látható, hogy a nDk lényegesen korábbi
életkorban házasodnak, mint a férfiak, míg a 19-25 éves férfiak hatvan százaléka nDtlen, addig a
hajadon nDk aránya csak negyven százalék. FeltJnD ugyanakkor, hogy a fiatal felnDtt, 26-32 éves
korcsoportban is a férfiak ötöde, a nDk valamivel több mint negyede szingli. A 33 éves kortól
felfelé a házasság stabilabb, hagyományos intézmény; a férfiak és nDk töredéke egyedülálló.
A válások már a legfiatalabb generációra is kismértékben jellemzDek, a 19-25 évesek korcsoportjában
nincs jelentDs különbség férfiak és nDk között a válások arányát tekintve, az idD
elDrehaladtával természetesen növekszik az elváltak aránya.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
22
Leglényegesebb, egyúttal döbbenetes, a várható alacsony élettartamról szóló adat az özvegyek
kiemelkedD aránya mindkét nemben, az özvegy nDk magasabb aránya pedig a férfiaknak a nDkéhez
képest alacsonyabb várható élettartamáról beszél.
A háztartásban együtt él_k, korcsoportonként (%)
átlag 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
házastárs / élettárs 61,7 59,5 79,9 60,5 30,4
gyermek 63,9 59,1 81,6 58,2 49,4
szülDk 28,5 47,0 10,6 2,9 0,0
testvér 17,7 29,2 4,0 4,3 4,9
egyéb rokon 9,9 6,1 8,7 19,6 24,8
más, nem rokon 3,1 2,8 2,1 5,4 4,1
A teljes 19 éves kor feletti roma népesség közel hatvankét százaléka házastárssal él, és közel
ekkor arányban gyermekével. A roma népesség valamivel kevesebb mint harmada egyúttal szüleivel
és, kevesebb mint ötöde pedig testvérével együtt. A háztartásokban élD egyéb rokonok
aránya sem elhanyagolható.
Az idDsebb korcsoportokban házastársukkal együtt élDk aránya erDsen csökken – ez a magas
özvegyi aránynak, tehát a halálozásoknak köszönhetD. A szülDkkel való együttélés arányai nem
függnek a település rangjától, mértétDl, a szegregáció fokától, sem a jövedelem mértékétDl, tehát
nem tisztán gazdasági, vagy lakóhelyi kérdést jelentenek. A testvérekkel való együttélés elsDsorban
a fiatalabb generációkra jellemzD – az arányokból kitJnik, hogy az idDsebbek testvérei feltehet
Den önálló háztartást vezetnek.
Noha az egyéb rokonokkal és másokkal való együttélés arányai nem elhanyagolhatóak, nem
bizonyítható, hogy ez a kérdés a szegénységgel függne össze.
Azt tehát, hogy kikkel él együtt valaki, a háztartásban együtt élDk rokoni fok szerint kompozícióját
nem befolyásolja a jövedelem. Azonban az együtt élDk számát már igen jelentDsen, 34
%-ban az határozza megm, hogy az egy fDre jutó családi jövedelem melyik tizedbe esik. (Ugyanakkor
az együtt élDk számát nem befolyásolja a szegregáció mértéke, vagy a település jellege.)
Az együtt él_k számának eloszlása (%)
átlag 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
egyedülálló 10,5 7,8 5,1 16,7 39,7
két fD 17,1 9,6 16,0 43,6 26,5
három fD 15,5 18,3 13,0 11,3 10,1
négy fD 22,3 25,4 25,4 9,9 12,0
öt fD 20,1 24,3 21,7 9,1 2,9
hat fD és több 14,6 14,7 18,7 9,4 8,8
A roma háztartásokban együtt élDk száma maglehetDsen magas – összefüggésben az alacsony
jövedelmekkel. EA fenti arányszámok önmagukért beszélnek, egy dolgot érdemes külön kiemelni:
az idDsebb korosztályok tagjai között növekszik az egyedül élDk aránya, a 63 éves és e feletti
korosztályokban az egyedülállók aránya már igen magas.
m Variancia analízis, r négyzet érték.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
23
A gyermekek számának eloszlása nemenként és korcsoportonként(%)
férfiak 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti
nincs 52,3 15,3 21,9 23,4
egy 15,3 12,4 16,4 11,7
kettD 16,5 33,8 28,3 26,3
három 14,1 24,5 16,8 19,5
négy és több 1,8 14,1 16,5 19,1
n k
nincs 29,3 8,5 25,5 23,2
egy 18,4 14,4 20,0 19,5
kettD 25,9 30,1 12,5 18,2
három 16,0 24,7 28,1 11,7
négy és több 10,3 22,3 13,8 27,5
A 19 éves kor feletti roma népesség a gyermekek meglétét és azok számát illetDen megosztott,
heterogén. A 34 éves kor alatti férfiak több mint fele, a nDk közel harmada még nem nevel
gyermeket, 35-48 évesek korcsoportjában ez az arány csökken ugyan, de 8,5 – 15,3 % ugyancsak
gyermektelen. Az ennél idDsebb korcsoportokban ismét emelkedik a gyermektelenek aránya
– nem tudjuk bizonyosan ennek okát, de tekintve azt, hogy a középgeneráció nDtagjai többségének
van gyermeke, felmerül a gyanú, hogy az idDsebbek gyermektelensége mögött akár a fiatalabb
korosztályhoz tartozó gyermekek halálozása (tehát a roma népesség egészségállapota) is
meghúzódhat.
A 35 év felettiek esetében 14 – 27 % között van azok aránya, akik négy vagy több gyermekük
van, azonban korcsoporttól függetlenül közel azonos arányban vannak azok, akiknek egy,
kettD vagy három gyermekük van. A gyermekek számának átlaga meglehetDsen alacsony, korcsoporttól
függDen 1,3 és 2,2 fD között ingadozik. MindebbDl az következik, hogy a „cigányoknak
sok gyermekük van” elterjedt megállapításn: el_ítéletes mítosz.
A következD kérdés, hogy mitDl függ a gyermekek száma. KézenfekvD, hogy a kor ilyen változó,
elvégre az idD elDrehaladtával növekedhet a családokban a gyermekek száma. Többváltozós eljárással
(variancia analízis) vizsgálva a kérdést, az adatok azt mutatják, hogy a legerDsebb hatása
az elért jövedelmeknek, az iskolai végzettségnek és a kornak együttesen van. A családokban egy
fDre jutó munkajövedelmek hatása közel 33 %, a kor hatása 31 %, az iskolai végzettségé pedig
20 %. Mindehhez a települési eléhelyezkedés, a szegregáció, stb. nem járul hozzá magyarázó
erDvel. Noha a magas gyermekszámnak van jövedelemcsökkentD hatása, az kevésbé erDs, mint
az alacsony jövedelmek gyermekszám-emelD, illetve a magas jövedelmek gyermekszámcsökkent
D hatása. Mindebben a klasszikus demográfiai paradigma érhetD tetten: az alacsony
várható élettartam növeli a populációban a gyermekek számát, azonban a népességen belül a
növekv_ társadalmi státusz hatására csökken a gyermekszám.
n Az egészségügyi alapellátás szereplDi körében végzett vizsgálatunk tanulsága szerint a társadalom elitjéhez tartozó
háziorvosok egy része is osztozik ebben a mítoszban, amely mítosz része a cigányellenes elDítéletek rendszerének.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
24
Anyagi erD és kiadások
A 19 éves kor feletti roma népesség igen magas arányú aluliskolázottsága és inaktivitása a munkajövedelmek
alacsony szintjét vetíti elDre, azonban lényeges kérdés, hogy az iskolázottság és
aktivitás kategóriáitól függDen milyen differenciákat találunk a jövedelmek s kiadások szerkezetében,
illetve mindez hogyan alakul az egyének és a családok esetében.
Az egyének helyzete
Állandó, illetve alkalmi munkajövedelemmel rendelkez_ko megoszlása, illetve jövedelmeik átlagos
havi Ft –értéke – gazdasági aktivitás szerint
állandó munkajövedelem alkalmi állandó munkajövedelem Ft alkalmi Ft
csak tanul 3,3 23,7 2421 3992
aktív dolgozó 95,6 16,5 59076 3718
munkanélküli 4,8 40,5 1755 12056
gyes, gyed, segítD 12,7 14,0 5143 2697
nyugdíjas 3,3 438
rokkant nyugdíjas 1,8 8,6 687 3420
Az önmagukat aktív dolgozónak vallók túlnyomó többsége rendelkezik állandó munkajövedelemmel,
az a 4,4 % -os hányad, amelynek munkajövedelme nem állandó, elsDsorban az egyébként
elenyészD hányadot alkotó szövetkezeti tagokból és egyéni vállalkozókból áll. A gazdasági
létbizonytalanságra és a megszerezhetD jövedelmekre nézve jellemzDnek tekinthetD, hogy az
egyéni gazdálkodók és vállalkozók mindössze 75 %-a rendelkezik egyúttal állandó jövedelemmel.
A vállalkozók közül egyúttal csak 11 %-nak van alkalmi munkajövedelme, míg az egyébként
elenyészD számú szövetkezeti tag közül 39 %-nak. A teljes 19 éves kor feletti roma népességre
nézve az állandó munkajövedelem átlagértéke hatvanezer forint körüli, tehát nem sokkal
több mint a jelenlegi minimálbér. SzükségszerJnek tJnik tehát, hogy az állandó jövedelemmel
rendelkezD aktív dolgozók több mint 16 %-a alkalmi jövedelmet is szerez – azonban ennek havi
átlagértéke roppant alacsony, nem éri el a négyezer forintot.
A fDállásban tanuló fiatalok több mint ötöde alkalmi munkával keres pénzt, de az ilyen jövedelem
havi átlagértéke közel azonos az aktív dolgozók hasonló jövedelmével.
Érdekes módon a munkanélküliek közel 5 %-a azt vallotta, hogy rendelkezik állandó munkajövedelemmel
– feltehetDen ez a rendszeres napszámból és hasonlókból származókat jelentheti.
Ezt erDsíti meg ugyanis a rendszeres jövedelem elenyészD havi forintértéke. A munkanélküliek
azok, akik a legnagyobb arányban vállalnak valamilyen alkalmi munkát, egyúttal Dk azok,
akik (egyébként teljesen érthetDen) a legnagyobb átlagos havi alkalmi jövedelemre is szert képesek
tenni.
A háztartásban foglalkoztatottak egy része ugyancsak beszámol alkalmi vagy rendszeres jövedelemt
Dl – e jövedelmek havi átlagos forintértéke azonban ugyancsak igen alacsony.
Az iskolai végzettségnek a jövedelmek nagyságára gyakorolt hatása ismert jelenség, hasonlóan a
nemek által egyenlDtlenül elérhetD jövedelmi értékekhez. A következD táblázat adataiból egyrészt
egyértelmJ, hogy a növekvD iskolai végzettségi fokozat emeli az átlagos havi állandó és
o Az állandó munkajövedelmekhez soroltuk a nyugdíjakat.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
25
alkalmi jövedelmek nagyságát, ezen belül pedig a szakmunkás végzettségJek jövedelme némiképp
meghaladja az érettségivel rendelkezDkét.
Állandó, illetve alkalmi munkajövedelemmel rendelkez_k jövedelmeinek átlagos havi Ft –értéke
– iskolai végzettség és nemek szerint
átlag férfi nD
állandó
munkajövedelem
alkalmi állandó
munkajövedelem
alkalmi állandó
munkajövedelem
alkalmi
8 oszt. kevesebb 2932 3305 3743 4749 2345 2253
Általános iskola 13166 6132 14763 7883 11325 4029
SzakmunkásképzD 33705 9880 35196 13374 30968 3460
összes érettségizett 30952 6212 38472 10307 24688 2801
Egyetem, fDiskola 63569 13650 56574 37874 66838 2329
Másrészt még a felsDfokú végzettségJ romák havi átlagos rendszeres munkajövedelme is viszonylag
alacsony és alatta marad az országos átlagnak. A legfeljebb általános iskolát végzettek
jövedelmi szintje pedig mérhetetlenül alacsony.
A nemi különbségek az ismert és várható képet mutatják, azonban a kevés számú felsDfokú
végzettséggel rendelkezDnél érdekesen alakulnak a keresetek: a férfiak esetén valamivel alacsonyabb
az állandó jövedelem mértéke, ugyanakkor az általuk elérhetD alkalmi jövedelem szintje
figyelemreméltóan magasnak tJnik, egyúttal közel tizenötszöröse a felsDfokú végzettséggel bíró
nDk hasonló jövedelmének.
Állandó, illetve alkalmi munkajövedelmek megoszlása és átlagos havi Ft –értéke, regionálisan
állandó munkajövedelem alkalmi állandó munkajövedelem alkalmi
Közép-
Magyarország
36,0 29,4 27319 10643
Dél-Dunántúl 27,5 28,8 16465 5845
Közép-Dunántúl 31,5 25,4 21012 8536
Nyugat-Dunántúl 58,9 19,9 37712 4203
Észak-Magyarország 28,7 22,7 15010 6183
Észak-Alföld 21,2 15,6 12736 3863
Dél-Alföld 39,2 28,9 11807 10588
Az állandó jövedelemmel rendelkezDk arányában igen komoly regionális különbségek vannak –
párhuzamosan az elDzDekben megismert regionális aktivitási különbségekkel. A jövedelmek
szintjében található különbségek ugyancsak jelentDsek, az egyes régiók önmagában vett igen
alacsony jövedelmi átlagértékei pedig abból adódnak, hogy régiónként eltérDen, de magas az
inaktívak aránya. A regionális különbségek másik oka az eltérD településszerkezet; a következD
táblázatban nyomon követhetD, hogy a legalacsonyabb átlagos jövedelmek a közepesen nagy
községekben találhatók és nem a legkisebbekben.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
26
Állandó, illetve alkalmi munkajövedelmek megoszlása és átlagos havi Ft –értéke
állandó munkajövedelem alkalmi állandó munkajövedelem alkalmi
Budapest 50,5 38,6 42107 17415
megyei jogú város 35,3 19,6 22647 4435
város 28,1 21,6 17677 7180
község - 2848 felett 25,3 24,5 11793 5550
község - 1333 - 2847 21,3 17,0 11434 3193
község - 702 - 1332 31,3 22,6 18729 4329
község - 346 - 701 28,2 19,1 15819 7509
község - 345 alatt 44,5 35,0 22587 7954
A családok helyzete
Munkajövedelmek
Mint láttuk, a vizsgált népesség zöme családban él és nem egyedülálló. Épp ezért az életviszonyokat
a családban elérhetD jövedelmek alapvetDbben befolyásolják. A családi (háztartási) jövedelmek
kiszámításánál a házas (együttélD) felek által elért jövedelmeket, valamint az egyéb
együttélD családtagok jövedelmeit együttesen vettük figyelembe (lényeges ugyanis a fiatal házasokkal
együtt élD, és keresD szülDk, valamint az idDsebb szülDkkel együtt élD és már keresD fiatalok
jövedelme is). A család tagjai által, az állandó és alkalmi munkával együttesen megkeresett
jövedelmek egy fDre esD értéke az az index, amely meghatározza a család életnívóját, figyelembe
véve az inaktívak magas arányát (akik vagy nem rendelkeznek munkajövedelemmel, vagy egyszer
Jen még nincsenek keresDképes korban).
családi munkajövedelem / fD tizedek (Ft)
3500
9400
12000
16000
20000
23000
30000
39000
50000
75000
0
10000
20000
30000
40000
50000
60000
70000
80000
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
27
Az egy fDre jutó munkajövedelem tizedek a roma népesség elképesztD megosztottságát tükrözik;
a legalsó és a legfelsD tized között több mint hússzoros különbség van, egyúttal – számi módtól
függDen a családok alsó hét – kilenc tizede a létminimum alatt élp.
A családban elért egy f_re jutó munkajövedelem nagysága – a keres_k számától függ_en
keresDk száma a családban % összes munkajövedelem / fD
mindkettD aktív 12,2 41837
csak férj aktív 23,8 21482
csak feleség aktív 9,2 26935
mindkettD inaktív 54,8 12881
Az elérhetD egy fDre jutó munkajövedelem természetesen két keresD esetén a legnagyobb (noha
az egyik számítás szerint így is alatta marad a létminimum értékének).
A családban elért egy f_re jutó munkajövedelem nagysága – a keres_k és gyermekek számától
függ_en
keresDk száma
családban élD gyermekek
száma
mindkettD
aktív csak férj aktív
csak feleség
aktív
mindkettD
inaktív
Nincs gyermek 63918 33341 43271 21548
egy 48716 22406 27492 15375
kettD 31597 23533 27908 11622
három 31220 17645 19657 12297
négy és több 25000 11303 7143 9200
A gyermekek száma természetesen csökkenti az egy fDre jutó jövedelmet, a táblázat adatai arról
beszélnek, hogy a mérhetetlenül alacsony jövedelmi szint legnagyobb károsultjai a gyerekek, a
következD generáció.
A gyermekek számának függvényében mért egy fDre jutó jövedelem esetén is megfigyelhet
D, hogy abban az esetben, amikor csak a feleség keresD, a jövedelem magasabb. A jövedelmi
szint a szegregáció mértékével arányosan csökken.
egy fDre esD jövedelem
nem szegregált 31441
szegregált 21623
gettó 17220
Az egy fDre jutó jövedelmek természetesen nem használhatók fel szabadon, a családok az amúgy
is mérhetetlenül alacsony jövedelmeik egy jelentés részét a háztartás fenntartására költik el. E
kiadásokat tekintjük át, amelyek közül a lakbéreket, vagy közös költséget (ha van ilyen), a szigorúan
rezsi jellegJ kiadásokat (villany, gáz, víz, csatorna, stb.), illetve a téli fJtés költségeit vettük
számításba – mint olyanokat, amelyek minden háztartásban egyaránt jelentkezhetnek. Mindenek
elDtt azonban azt nézzük meg, hogy a fenti költségek tekintetében díjhátralékosok hogyan oszlanak
meg egyes mutatók mentén.
p A létminimum értéke a VDSZ számításai szerint 2003. legvégén 55000 Ft, míg a KSH számítása szerint 31000 Ft.
(Az eltérés a fogyasztói kosár számításaiból adódik.)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
28
%
nem hátralékos 70,2
egy tételbDl 19,2
2 vagy több tételbDl 10,5
Az adatok meglepDnek tJnhetnek – az alacsony háztartási jövedelmek ellenére a roma népesség
hetven százaléka nem díjhátralékos, közel ötöde csak egy tételbDl az (vagy lakbér vagy rezsi,
stb.) és csak tíz százalék kettD vagy több tételbDl. A számok azt mutatják, hogy a mély szegénységben
élD romákról kialakított sztereotípia, mely szerint körükben a díjhátralékosok aránya jelent
Ds: teljes mértékben téves.
A család fD fenntartóinak (házaspár) együttes aktivitás szerinti adatok bizonyos mértékig a család
stratégiáiba is betekintést engednek. Abban az esetben, ha a házaspár mindkét tagja keresD, a
díjhátralékosok aránya viszonylag kicsi. A feleség kiesD jövedelme esetén nagyobb a hátralékosok
aránya, azonban a férj kiesD jövedelme esetén már nagyobb azon családok száma, melyek
legalább két tétellel vannak hátralékban. Ugyan abban az esetben, amikor mindkét házasfél inaktív,
a legalacsonyabb azon családok aránya, ahol nincs tartozás, egyúttal a kettD vagy több tételb
Dl hátralékosok aránya ismét csökken. (Lásd következD táblázat.)
MindebbDl azt a sejtést alakíthatjuk ki, mely szerint abban az esetben, amikor mindkét fél
inaktív, a családok lényegesen kevésbé kockáztatják meg a tartozást, mint amikor csak valamelyik
fél nem dolgozik. Hasonlóan, kisebb kockázatot jelent az, amikor a férj keresD, mint amikor
a feleség az (noha a feleségek munkája relatíve több pénzt visz a konyhára).
Díjhátralékosok eloszlása családi aktivitás szerint (%)
nem hátralékos egy tételbDl 2 vagy több tételbDl
mindkettD aktív 86,3 9,5 4,2
csak férj aktív 72,2 14,9 12,9
csak feleség aktív 69,7 13,0 17,4
mindkettD inaktív 66,2 24,8 9,0
átlag 70,2 19,2 10,5
Fenntartási díjakq (Ft) – egy f_re es_ jövedelmi tizedenként
sumjöv/fD rtg lakbér rezsi fJtés
3500 Ft -ig 1151 9480 23400
3500-9400 2836 13454 20788
9400-12000 1063 10884 14863
12000-16000 1794 11427 18026
16000-20000 1091 11507 13645
20000-23000 2155 13833 14699
23000-30000 1926 13284 15962
30000-39000 1417 15786 15442
39000-50000 1955 12923 13928
50000 felett 4455 14033 14285
q A fJtés adatai a teljes téli szezonra vonatkoznak és nem egy hónapra! A rezsiköltségek a háztartás havi abszolut
költségét jelentik és nincsenek egy fDre lenormálva.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
29
A táblázat adataiból kitJnik, hogy a háztartások relatíve legnagyobb költsége a téli fJtés; a legmélyebb
szegénységben élDk számára legalább akkora költséget jelent, mint a legmagasabb egy
fDre esD jövedelmi tizedben élD családoknak.
A gyermeket nevelD családok jelentDs költsége kapcsolódik a gyermekhez. E költségek közül, a
könnyebb összehasonlíthatóság végett azokat vettük számításba, amelyek a közoktatásban (óvoda,
általános- vagy középiskola) tanuló, 5-16 év között gyermekek oktatási költségeit takarják
(tankönyvek, tanszerek, étkeztetés, egyéb iskolai költségek). A mellékletben közölt táblázatban3
követhetD, hogy a gyermekek oktatási költségei (az egy gyermekre jutó költség) ugyan jelentD-
sen függnek a lakóhelytDl, a szegregáció mértékétDl, a régiótól, azonban a jövedelem költségemel
D hatása csak a felsD két jövedelmi tizedben jelentDs (a felsD két tizedben képesek a családok
többet költeni gyermekükre). Ez utóbbi azt jelenti, hogy a legszegényebb családokban az
egy gyermekre jutó havi költség zöme a közoktatásban való részvételükre megy el (azaz feltehet
Den egyáltalán nem jut játékokra, stb.)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
30
A lakhatással összefüggD életminDség
Az életminDséget komplex, sok tényezD együttes meglétével vagy hiányával jellemezhetD indexnek
tekintjük. Kutatásunk során – mivel alapvetDen az egészségügyi állapot, az egészségügyi
illetve szociális ellátásokra való rászorultság –és hozzáférés tényezDinak vizsgálata volt célunk –
a szociális-gazdasági helyzet azon változóit kívántuk elemezni, amelyek erDs befolyást gyakorolhatnak
e tényezDkre. Éppen ezért az életminDséget meghatározó számtalan tényezD közül kett
Dvel foglalkozunk kiterjedten: a lakhatással összefüggD néhány faktorral, valamint a szociális
kapcsolatok védDháló szerepével.
Tudjuk, hogy a romák egy jelentDs része a magyarországi mélyszegénységben élDkhöz képest is
jelentDsen rosszabb körülmények között él (telepeken, „gettókban”). Az elDzD, borsod megyei
egészségügyi vizsgálatunk eredményeibDl ismert, hogy a magas betegségarányokat meghatározó
szegénységfaktorok között a lakóhely minDsége is jelentDs szerepet tölt be.
Mindezt figyelembe véve, az országos kutatás adatainak feldolgozása folyamán megkíséreltünk
kidolgozni egy olyan indexet, amely lehetDleg alkalmas a lakóhely „nyers” mutatói (lakóépület
és lakóhely minDsége, infrastrukturális ellátottság, stb.) alapján a lakóhely jellegébDl adódó
életminDség konzisztens bemutatására. A következDben elsDként néhány nyers mutató mentén
ábrázoljuk a roma népesség helyzetét.
A lakóhelyek elhelyezkedése, a lakások min_sége, infrastruktúra, zsúfoltság.
A magyarországi cigányok közele fele, 44,7 % él elkülönülten, ezen belül a jelentDsebb hányad
telep vagy gettószerJ körülmények között (a roma népesség mintegy hatszázezres lélekszámát
figyelembe véve, összesen közel 167 000 fD él gettósodottan).
Vegyes lakókörnyezetben, azaz lakhatási szempontból asszimiláltan él a romák ugyancsak
közel fele (47,3 %), míg a lakóhelyi szempontból teljes beolvadást jelentD környezetben elenyész
D arányuk (4,1 %).
Lakóhelyek eloszlása szegregáció szerint (%)
alapeloszlás Budapest megyei jogú város város község
Csak romák lakta de nem telep 16,9 18,9 10,4 11,2 19,1
Romák lakta telep, "gettó" 27,8 4,0 32,1 28,4 29,4
Vegyes lakókörnyezet 47,3 50,1 40,5 51,0 46,7
Nem lakik más roma család 4,1 6,6 6,1 7,7 2,8
Nem lehet megállapítani 3,8 20,4 10,9 1,8 2,0
A lakóhelyek mérete és urbanizációs foka természetesen nagymértékben befolyásolja azt, hogy
milyen lakóhelyek alakultak ki az elmúlt évtizedek folyamán, illetve milyen mértékben alakultak
ki vagy maradtak meg „cigánysorok”, telepek. Szegregáltan, egyúttal nem gettósodott körülmények
között Budapesten, illetve községekben közel azonos, átlagosan 19 % -os arányban élnek
romák, azonban Budapesten a gettólét alig jellemzD (4 %), míg a fDvárostól eltekintve az egyes
településtípusokban igen jelentDs ez az arány. Figyelemreméltónak találjuk azt a tényt, hogy a
magas urbanizációs fokot jelentD megyei jogú városokban is igen magas azon romák aránya,
akik gettósodott körülmények között élnek. Hasonlóan, míg Budapesten, illetve kisebb városokA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
31
ban, községekben a cigányság közel fele él vegyes lakókörnyezetben, addig a megyei jogú városokban
ez az arány mindössze 40 %.
A lakás jellegének eloszlása, valamint a lakás jellegének és a lakóhely szegregációs fokának
együttes eloszlása (%)
tábla % értékek
alapeloszlás % nem szegregált szegregált gettó
hagyományos városi ház 15,2 11,9 2,2 0,9
önálló ház 67,3 40,0 12,2 15,2
szükséglakás, -épület, egyéb 17,5 3,5 2,4 11,7
A lakóhely életminDséget meghatározó jellegén túl lényeges az a kérdés, hogy milyen épületben
laknak az emberek. A magyarországi cigányság alig kevesebb mint ötöde (17,5 %) szükséglakásban-
vagy szükségépületben, illetve eredetileg nem lakás céljára szolgáló épületben lakik. A
roma népesség területi eloszlásából következDen ugyanakkor közel hetven százalékuk falusias,
önálló, egyúttal lakás céljára épületben él.
Mivel a lakóhely jellege, egyúttal az épületek minDsége erDsen összefügg, ezért a fenti táblázatban
a teljes roma népességre vonatkozó együttes eloszlás adatait tüntettük fel. Ezek szerint a
cigányság legnagyobb része (40 %) nem szegregáltan, egyúttal önálló (falusi) épületben él. A
második legnagyobb arányú csoport (15,2 %) falisi cigánysorokon lakik (önálló falusi épület,
gettósodott lakóhely).
Közel azonos, 11-12 %-is arányban élnek romák nem szegregáltan, városi házban, vagy gettóban
és szükséglakásban, illetve szegregáltan, de jobb minDségJ falusi épületben.
A lakóépületek jellegén túl roppant lényeges kérdés azok infrastrukturális ellátottsága, ez ugyanis
egyszerre jeleníti meg a lakóhely (pl. szegregált lakóhely, aprófalu, stb.) jellegébDl fakadó
sajátosságokat (mi nincs pl. kiépítve), illetve beszél az anyagi helyzet adta hozzáférési lehetDségekr
Dl.
Az egyes háztartások infrastrukturális ellátottsága – a meglév_ infrastruktúra % -ban
alapeloszlás nem szegregált szegregált gettó
fürdDszoba 60,9 76,0 48,1 37,0
lakáson belüli WC 54,1 69,0 40,7 30,6
villany 98,6 98,6 99,6 98,3
vezetékes víz 72,6 86,3 63,4 50,3
kút 29,2 31,2 34,7 21,4
valamilyen vízforrás 80,4 90,3 79,8 60,3
csatorna 42,0 53,1 32,5 23,3
A villamos energiával való ellátottság az egyetlen olyan tényezD, amely viszonylag magas százalékban
áll rendelkezésre a vizsgált népességben; összességében így is a háztartások 1,4 % -a nem
rendelkezik vele. Feltételezhetjük, hogy ebben az adatban az ellátásból kikapcsolt díjhátralékosok
jelennek meg.
A közvetlenül hozzáférhetD (ivó)víz olyan elsDdleges tényezDnek számít, amelynek hiánya
közvetlenül kihathat az élet egész területére. A vezetékes ivóvíz háztartáson belüli hozzáférése
egyúttal a közvetlen lakóhely infrastrukturális kiépítettségének függvénye is. Igen figyelemre
méltó, hogy a roma népesség egy jelentDs hányada (19,6 %) él olyan körülmények között, ahol
sem vezetékes víz, sem telken belüli kút nem áll rendelkezésre (ezek azok a területek, telepek,
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
32
utcák, amelyek lakosainak csak az utcai közkút áll rendelkezésére). A lakóhelyek csatornázottsága
„természetesen” a vízzel való ellátottságnál lényegesen rosszabb képet mutat, egyúttal közvetlenül
összefügg a lakóhely szegregált vagy gettószerJ mivoltával. A lakáson belüli fürdDszoba,
illetve WC közvetlenebbül a helyben rendelkezésre álló vízforrástól függr. Adataink azt mutatják,
hogy noha pl. a gettósodottan élD romák 76,7 %-a nem csatornázott területen él, a fürdDszobával,
illetve lakáson belüli WC –vel való ellátottságuk ennél jobb arányt tükröz, azaz a telken
belüli önerDs infrastruktúra helyettesíti a közmJveket.
Az eddigi adatok tehát azt mutatják, hogy ha csak néhány lényeges, a lakhatással összefügg
D minDségi tényezDt veszünk is figyelembe, roppant színes kép bontakozik ki, a variációs lehet
Dségek skáláján éppúgy megjelennek azok a csalások, amelyek gettósodottan, egyúttal megfelel
D épületben és infrastruktúrával ellátva élnek, mint azok, akik asszimilált körülmények között,
de szükséglakásban és szegényes infrastruktúrát használva laknak. MielDtt az eddigi adatokból
összeállítható komplexebb életminDségi „térkép” tárgyalásába kezdenék, érdemes még egy, általunk
lényegesnek tartott minDségi faktort áttekinteni: milyen zsúfoltan élnek a romák. A zsúfoltság
mértékének azt a számot tekintjük, amely megmutatja, hogy egy lakószobábans hány fD él.
zsúfoltság megoszlás %
1 fDig 30,4
1 - 2 között 43,2
2 - 3 között 16,4
3 felett 10,0
A zsúfoltság szerint rétegzett adatok tehát ugyancsak azt mutatják, hogy a magyarországi cigányság
meglehetDsen eltérD körülmények között élD csoportokat alkot, míg valamivel több mint
ötven százalékuk esetében maximum két fD jut egy lakószobára, addig tíz százalék esetében háromnál
is többen élnek egy lakószobában.
r A községi lakások egy részében a kútból szivattyúzzák fel a vizet, illetve derítDmedence helyettesíti a csatornát.
s A felvétel során nem tekintettük lakószobának a konyhát, amennyiben olyan épületet találtunk, amely egyetlen
konyhahelyiségbDl állt, úgy a lakószobák száma a nulla értéket kapta.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
33
A lakhatási életmin_séget meghatározó tényez_k
A lakhatási életminDség nyers tényezDinek számbavétele után megkíséreltük egységes képbe
rendezni azokat; arra voltunk kíváncsiak, hogy mely tényezDk rendezDdnek konzisztens csoportokba;
egyáltalán, lehetséges-e a különbözD tényezDkbDl kialakítani egy olyan indexet, amely
konzisztensen teszi mérhetDvé a lakhatási életminDséget. Próbák sorozatán keresztül kiderült,
hogy csak korlátozott mértékben állítható fel ilyen egységes index, a lakás minDségi értékei (infrastruktúra
mértéke, szükséglakás) korántsem járnak szorosan együtt azzal, hogy milyen a zsúfoltság
mértéke, illetve szegregáltan élnek-e a romák. Az egyetlen konzisztens változó az,
amelyben az infrastrukturális ellátottság, illetve a szükséglakás minDsítés szerepel együtt.
A lakás min_ségi fokozatai: azt infrastruktúra, valamint a szükséglakás min_sítés %-ban megjelen
_ variációk alapján
minvan-e (igen) % Dségi fokozatok
jó tJrhetD rossz alapvetDen hiányos szükség végszükség
Önálló fürdDszoba 97,7 99,1 16,4
Lakáson belüli WC 98,8 74,9 1,5
Vezetékes víz 100,0 100,0 100,0 60,7
Telken belüli kút 34,7 24,1 12,7 100,0 67,8
Csatorna 100,0 44,2 24,7 3,6 3,3
szükséglakás-e 3,8 5,6 9,6 83,3 44,6
A szorosan vett lakásminDség/felszereltség szerint, clusterezéssel öt rétegbe sorolódtak a roma
háztartások.
−Jónak nevezzük azokat a lakásviszonyokat, amely esetében igen nagy valószínJséggel minden
infrastruktúra rendelkezésre áll, és alig találunk szükséglakásban élD családot. Ezek a
lakások Budapesten némileg felülreprezentáltak, azonban még a legkisebb községekben is
átlag közeli értékben találunk belDlük. Ezek a lakások alkotják a romák által lakott lakásállomány
legnagyobb hányadát: 35,3 % -ot. E csoport alkothatja a romák lakhatási életminD-
ség szempontjából értett elitjét t.
−A következD lépcsDt a tJrhetDnek elnevezett esetek alkotják. Ezekben vezetékes víz mindig
rendelkezésre áll, azonban ezek a háztartások csatornázatlan területen (községben, utcában,
stb.) találhatók, közel 25 % esetében nincs lakáson belüli WC, illetve valamivel magasabb
arányban találunk olyan háztartást, amely szükséglakásban él. A jó és a tJrhetD kategória
között a lényeges különbség a lakáson belüli WC megléte vagy hiánya (ugyanis lakásminD-
ség szempontjából nincs feltétlen különbség a közcsatornával illetve a derítDvel való
szennyvíz elvezetés között). E második minDségi fokozatot képviselD lakásokban a magyarországi
cigányság közel negyede él (24,7 %).
t Noha nem tartozik szorosan tárgyunkhoz, érdemes megjegyezni a következDt. Mint a tanulmány bevezetDjében
írtuk, a roma népesség lélekszámának becslésében, s ebbDl következDen a települési mintavételi pontok kialakítása
során a Kemény-féle elméleti vonulatot követve az identitás megállapításában a külsD ágenseknek komoly szerepe
van. Szelényi-Ladányi kritikai elDrejelzése szerint ez a módszer erDsen torzítaná a roma népesség szociális szerkezetét,
felülreprezentálva a „szociális cigány” fenoménját. Adataink viszont ennek az ellenkezDjét bizonyítják: abban az
esetben, ha módszerünkkel a szociálisan deprivált rétegek felülreprezentálódnának, nem találhatnánk úgy, hogy a
roma népesség több mint harmada kifejezetten jó körülmények között él, ráadásul ebben a kohorsban jelentDs számban
találunk asszimilált cigányokat is.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
34
−Rossznak neveztük azon háztartások lakásait, amelyek között mintegy tíz százalékban találunk
szükséglakást, lakáson belüli WC –vel egyik sem rendelkezik, illetve fürdDszobával
több mint nyolcvan százalék nem rendelkezik. Noha kézenfekvDnek tJnne, hogy ezek a lakások
elsDsorban falusias környezetben találhatók, az adatok nem ezt mutatják; éppúgy elD-
fordulnak városokban is, feltehetDen gettósodott városrészekben, illetve a városok ellátatlan,
falusias utcáiban.
−AlapvetDen hiányosnak neveztük azt a lakáskategóriát, amely nem rendelkezik vezetékes
vízzel, ellenben kútról minden esetben helyben rendelkezésre áll a „helyi” víz. FürdDszobáról
és lakáson belüli WC-rDl egyik esetben sem beszélhetünk, azonban ezek között a lakások
között egyik sem szükséglakás. Ez és az ezt követD minDségi kategória Budapesten
ugyan nem található meg, azonban a megyei jogú városokban már átlag körüli értékben
fordulnak elD. Mindez azt mutatja, hogy a lakás önmagában vett minDsége szinte független
a településtDl, s nem igaz az a (vélhetD) feltételezés, hogy a városok cigánysága jobb lakáskörülmények
között él.
−A szükség jelzDt kapta az a lakáskategória, melyben az esetek több mint nyolcban százalékában
a lakás szükséglakás, s noha az esetek több mint felében van valamilyen lakáson
(telken) belüli vízforrás, ezek a lakások nem rendelkeznek fürdDszobával és csak elhanyagolható
mértékben lakáson belüli WC –vel.
−A három középsD lakásminDség kategóriába esD lakások önmagukban viszonylag kis arányt
képviselnek, „rossz”: 8,5 %; „alapvetDen hiányos”: 5,7 %; „szükség”: 6,1 %.
−A végszükség jelzDt azok a lakások kapták, amelyek esetében semmilyen infrastruktúrát
nem találunk – noha az esetek több mint felében ezek a lakások nem szükséglakások. Megjegyzend
D, hogy e végszükség állapotot tükrözD lakások ugyancsak az átlag körüli arányban
fordulnak elD nagyvárosokban vagy éppen falvakban. E lakások aránya egyúttal riasztóan
magas: a teljes roma népesség ötöde, 19,7 % ilyen végszükséget jelentD lakáskörülmények
között tengDdik. Amennyiben az alapvetDen hiányos, a szükség és a végszükség kategóriákban
élDk együttes arányát tekintjük, az állapot még drámaibb: összesen 31,5 %, a
roma népesség harmada él deprivált lakáskörülmények között.
A lakás minDségébDl adódó lakhatási életminDség fokozatok sajátos módon meglehetDsen gyengén
kapcsolódnak ahhoz a kérdéshez, hogy milyen a zsúfoltság mértéke, illetve mennyire élnek
szegregált körülmények között a roma családok. E gyenge kapcsolat okán ezeket az összefüggéseket
nem láttuk értelmesnek táblázatos formában szerepeltetni. A kapcsolatok mértékét
variancia analízissel kiszámolva, a következD eredményekre jutottunk.
A lakhatási minDségi fokozatok és a zsúfoltság mértéke közötti kapcsolat mindössze 10 % -
os, azaz meglehetDsen gyenge; a legjobb lakásviszonyok mellett is számtalan család él zsúfoltan,
illetve a végszükség kategóriát jelentD lakásviszonyok mellett is a családok közel húsz százaléka
él zsúfoltságmentesen.
Valamivel erDsebb kapcsolatot találunk a lakhatási életminDség és a szegregáció között (17
%), a jó és tJrhetD minDségi fokozatú lakásban élD családok lényegesen nagyobb arányban élnek
nem szegregáltan, azonban a gettólét nem jelenti automatikusan azt, hogy a lakások rosszak (a
gettókban élDk 15-20 %-a jó minDségJ lakásban lakik).
A szegregáció mértéke és a zsúfoltság között nincs komolyabb kapcsolat, a szegregációmentes
viszonyok között élD családok körében a zsúfoltság éppúgy elDfordulhat, mint gettókban.
Mindez annyit jelent, hogy a lakhatás olyan minDségi mutatói, mint a lakás minDsége, a zsúfoltság,
valamint a szegregáció, bizonyos mértékig egymástól függetlenek, független tényezDk
határozzák meg hogy egy család milyen minDségJ lakásban és/vagy milyen zsúfoltan és/vagy
mennyire szegregáltan él. E független tényezDk közül a család együttes gazdasági aktivitásának,
valamint a családban az egy fDre jutó munkajövedelem hatásait elemezhettük. E két tényezD és a
lakhatás minDségi kérdéseinek összefüggései alapján azután következtethetünk arra, hogy bizoA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
35
nyos anyagi erD birtokában a családoknak mire van lehetDségük, mennyire képesek szabadon
megválasztani lakóhelyüket, azt, hogy hányan zsúfolódnak egy szobába, illetve azt, hogy milyen
komfortú / minDségJ lakásban éljenek).
Együttél_k/házasok együttes gazdasági aktivitása – a lakás min_ségi fokozatai szerint (%)
átlag mindkettD aktív valamelyik aktív mindkettD inaktív
jó 35,3 66,6 41,1 23,7
tJrhetD 24,7 25,9 29,7 21,2
rossz 8,5 0,6 8,9 10,0
alapvetDen hiányos 5,7 1,9 4,5 9,0
szükség 6,1 0,5 4,6 7,9
végszükség 19,7 4,5 11,1 28,1
Az adatokból kitJnik, hogy azon, egyébként kis számú család körében (12,2 %), ahol mindkét
házasfél keresD, csak viszonylag kevesen élnek a tJrhetDnél rosszabb minDségJ lakásban. Azonban
abban az esetben, amikor csak egy aktív dolgozó van a családban, a lakás megválasztásának
lehetDségei lényegesen korlátozottabbá válnak, sDt az ilyen családok több mint tíz százaléka a
végszükséget jelentD lakásban él, s mindkét fél inaktivitása még inkább szJkíti a lehetDségeket.
A családok 54,8 %-ban egyik házasfélnek sincs munkája, s e családok több mint negyede végszükséget
jelentD lakásban él. Ugyanakkor a munkanélküli családok 54,9 %-a jó vagy tJrhetD
lakásban él, ez az adat arról beszél, hogy természetesen önmagában a jelenlegi munkanélküli
státusz nem határozza meg feltétlenül a lakás minDségét (a lakások adásvétele vagy cseréje lényegesen
nehézkesebb és lassabb folyamat, mint a munkaerD-piaci státusz változása – legalább is
az esetek egy részében, ráadásul a fiatalabbak még magántulajdonú ingatlan esetében sem feltétlenül
sajátjukban élnek, hanem szüleik által vásároltban, stb.).
A következD táblázat adatai azt mutatják, hogy a zsúfoltság kérdése valamivel szorosabban kapcsolódik
az aktivitáshoz, azon családok zöme, ahol mindkét házasfél dolgozik, viszonylag zsúfoltságmentesen
él. Azokban a családokban, amelyekben vagy csak egyik fél aktív, vagy mindketten
inaktívak, a munkanélküliség már elsDsorban az erDs zsúfoltságot befolyásolja.
Együttél_k/házasok együttes gazdasági aktivitása – a zsúfoltság fokozatai szerint (%)
átlag mindkettD aktív valamelyik aktív mindkettD inaktív
1 fDig 30,4 32,6 19,8 17,4
1 - 2 között 43,2 58,3 55,6 37,8
2 - 3 között 16,4 6,4 17,1 26,3
3 felett 10,0 2,7 7,5 18,6
A gazdasági aktivitás, illetve a szegregált / nem szegregált lakóhelyi viszonyok, mint elDzD kutatásainkból
ismert, nemcsak szorosan összefüggnek, hanem kölcsönösen meg is határozzák egymást.
Együttél_k/házasok együttes gazdasági aktivitása – szegregáció szerint (%)
átlag mindkettD aktív valamelyik aktív mindkettD inaktív
nem szegregált 55,3 71,0 70,4 43,6
szegregált 16,9 14,6 15,9 19,8
gettó 27,8 14,4 13,7 36,6
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
36
Egyrészt a szegregáltabb viszonyok között alapvetDen kevesebb a munkaalkalom, másrészt a
munkanélküli szegény családok inkább ilyen területeken lévD, olcsóbb lakásokba költöznek.
Azonban ha azt vizsgáljuk, hogy a lakások értéke hogyan függ a családok gazdasági aktivitásától,
a szegregáció fokától, illetve a lakás minDségétDl, azt tapasztaljuk, hogy a lakás értékét alapvet
Den lényegesen kevésbé befolyásolja az, hogy milyen a család gazdasági aktivitása; elsDsorban
a lakás minDsége a meghatározó és másodsorban az, hogy szegregált vagy nem szegregált
település(részen)van-e. ha eltekintünk attól a kérdéstDl, hogy milyen méretJ és urbanizációs fokú
lakások értékét vizsgáljuk, a variancia analízis eredményei azt mutatják, hogy a család aktivitása
csak 10 %-os értékben befolyásolja a lakás értékét, az, hogy szegregációmentes, szegregált, vagy
gettósodott település(részen) van-e a lakás, már 15 %-os mértékben, a lakás minDségi fokozatai
viszont 39 %-os mértékben. Mindez annyit jelent, hogy azok a családok, amelyekben mindkét
házasfél dolgozik, korántsem választhatják meg olyan szabadon lakásaikat, mint azt a szabad
(lakás)piac elméleteibDl következne. Azaz a roma családoknak legalább is egy része munkavállalása
ellenére röghözkötött értéktelen, igen rossz min_ség_ lakásában.
Ezt a megállapítást erDsíti meg egy másik variancia analízis, melynek során az egy fDre esD
munkajövedelem tizedek, a lakás minDségi fokozatai, illetve a szegregáció mértéke együttes hatását
vizsgáltuk a lakások értékére nézve. A lakások értékét e három tényezD együttesen 29 % -
ban határozza meg (a maradékot a település jellege, a régió, stb.). E három tényezD együttes hatásán
belül azonban szigorú különbségeket találunk: az, hogy a lakás szegregált, vagy gettósodott
területen van-e. a lakás értékét mindössze 13 % -ban variálja, a jövedelem mértéke 20 %-ban,
míg a lakás minDsége 38 %-ban. Noha természetesen kézenfekvD, hogy a lakások értékét azok
minDsége alapvetDen meghatározza, abban az esetben, ha a romák számára minden esetben adott
lenne, hogy szabadon adhatják-vehetik vagy cserélhetik lakásaikat, a jövedelem, illetve az aktivitás
ugyanolyan mértékben kellene, hogy befolyásolja a lakások értékét. Mint látjuk azonban, ez
nincs így. MindebbDl többek között az is valószínJsíthetD, hogy az éppen adott aktivitási, illetve
jövedelmi szint az idDben nem oly mértékben állandó, mint a lakás (a jövedelem bizonytalanabb
tényezD). Ez az összefüggés azt a szegény rétegek körében ismerDs képet mutatja, hogy nagyobb
biztonságot nyújt megmaradni a rosszabb lakásviszonyok között, ugyanis megszokták azt, hogy
a jelenlegi (akár jobb) jövedelmi szint korántsem biztosíték a jövDre nézve (tehát kockázatos az
értéknövelD csere, mert nem tudják feltétlenül fenntartani az értékesebb lakást).
E kézenfekvD gondolatmenetet a következD próbának vetettük alá. Tudjuk, hogy minél magasabb
a házasfelek iskolai végzettsége, annál stabilabban találhatnak maguknak munkát, illetve
annál magasabb a stabilan elérhetD átlagos munkajövedelem szintje – tehát erDsebb a család
anyagi biztonságérzete. Megnéztük tehát, hogy a lakások értékét hogyan befolyásolja együttesen
az aktivitási szint, az iskolai végzettség, valamint a jövedelem. Variancia analízist használva a
következD eredmények adódtak: e három tényezD együttesen 35 % -ban befolyásolja a lakások
értékét, ezen belül az aktivitási szint hatása a legkisebb (10 %), a jövedelemi szint hatása 32 %,
míg az iskolai végzettségé ennél nagyobb (39 %). Arra következtethetünk tehát, hogy a fenti
elképzelés helyes. Azaz a családok csak abban az esetben képesek (mernek) jobb minDségJ lakásba
költözni, amennyiben iskolai végzettségük következtében valóban stabil jövedelemre tehetnek
szert.
Az iskolai végzettség egyes szintjei természetesen nem képviselnek azonos munkaerD-piaci
értéket, és igazán komoly minDségi ugrás azon elenyészD számú családban tapasztalható, amelyben
valamelyik fél felsDfokú végzettségJ, míg a csak általános iskolát (vagy azt sem) végzettek
esetében a lakás min_ségében tetten érhet_ leszakadás állandósulni látszik. A következD táblázatokban
a lakások értékét és minDségi fokozatainak eloszlását tekintjük át aktivitás és iskolai végzettség
szerint.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
37
A lakások értéke a házasfelek iskolai végzettsége és aktivitása szerint (Ft)
lakás értéke mindkettD aktív mindkettD aktív mindkettD inaktív
befejezetlen ált. isk. 2492491 1969950 1826861
ált. isk. 3335916 3627331 1999055
szakmunkás 4451558 3579232 2521711
érettségizett 3507936 3607503 2500000
felsDfokú 11382204 19299251 11837879
A lakások min_ségi fokozatainak eloszlása a házasfelek iskolai végzettsége és aktivitása szerint
(%)
befejezetlen
ált. isk.
ált. isk. szakmunkás
érettségizett
felsDfokú
mindkett
D aktív
mindkett
D aktív
mindkett
D inaktív
jó 22,2 30,5 42,9 63,9 89,0 66,6 41,1 23,7
tJrhetD 20,2 26,0 29,1 25,6 11,0 25,9 29,7 21,2
rossz 11,5 8,4 9,8 0,6 8,9 10,0
alapvetDen hiányos 9,1 6,0 3,7 1,9 4,5 9,0
szükség 8,9 7,1 3,5 1,8 0,5 4,6 7,9
végszükség 28,2 21,9 11,0 8,7 4,5 11,1 28,1
A befejezetlen általános iskolával rendelkezDk körében az aktivitás csak kismértékben befolyásolja
a lakás értékét, egyúttal Dk élnek a legnagyobb arányban a végszükséget jelentD minDségi
fokozaton. Az általános iskolai végzettség emeli a lakások értékét, s csak azok körében jelentD-
sen alacsonyabb annak értéke, ahol mindkét fél inaktív.
A szakmunkás végzettség magasabb jövedelmet biztosít, mint az érettségi, s az ilyen végzettség
Jek körében a lakás értéke a családban aktívan dolgozók számával együtt zuhan. Azonban
a lakás értékétDl némiképp függetlenül az egyébként kis arányt képviselD érettségizettek (a teljes
roma népességen belül 11,4 %) átlagosan jobb minDségJ lakásokban élnek szakmunkás társaiknál.
A lakás értékében és minDségében mérhetD komoly ugrást azonban csak a felsDfokú végzettség
Jeknél találunk (mint emlékezetes, Dk a roma népességen belül mindössze 1,3 % -os réteget
alkotnak). Az D esetükben a munkanélküliség már nem befolyásolja mérhetDen a lakás értékét
– ami éppen azt jelenti, hogy a.) bízhatnak abban, hogy újra munkához jutnak, b.) nem kényszerülnek
létfenntartási okokból kisebb értékJ lakásokba.
Az etnicitástól függetlenül létezD szegénységi csapda egyik következményét, nevezetesen
hogy a szegények értéktelen és olcsó lakásokba kényszerülnek (mert vagy nincs pénzük jobbra,
vagy mert létfenntartási okokból eladták az értékesebbet) a romák körében is mérhetDen tapasztaljuk.
Az értéktelen lakáshoz kötöttség mellett az adatok azt mutatják, hogy legalább olyan erDvel érvényesül
a szegregált lakóhelyhez vagy gettóhoz kötöttség is. Ez esetben azonban az elérhetD
jövedelem hatása már jobban konzerválja a viszonyokat, mint az iskolai végzettség. A szegregáció
fokozatai, illetve a jövedelem mértéke közötti összefüggést variancia analízissel vizsgálva
ráadásul azt látjuk, hogy ez utóbbi valamivel jobban határozza meg a lakóhelyet, mint fordítva,
azaz nem csak arról van szó, hogy a gettókban nehezebb munkát találni, hanem a telepeken élDk
általában olyan jövedelmet eredményezD munkát találhatnak, amely lehetetlenné teszi az elköltözést
(szegregálatlan lakóhelyre, értékesebb lakásba).
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
38
Végezetül, adalék gyanánt az alábbi táblázatban bemutatjuk, hogy a szegregáció fokozatai, illetve
a család aktivitása hogyan alakítja az egy fDre esD munkajövedelmeket, illetve a lakások értékét.
A lakások értéke és az átlagos egy f_re es_ munkajövedelmek forintértéke – szegregáció és családi
aktivitás szerint
mindkettD aktív mindkettD aktív mindkettD inaktív
lakás értéke összes munkajövedelem
/fD
lakás értéke összes munkajövedelem
/fD
lakás értéke összes munkajövedelem
/fDu
nem szegregált 4956096 45838 4352805 24882 2859490 17480
szegregált 2837587 35722 2647813 20582 1380893 9793
gettó 3159047 28141 1364254 15780 1488700 9089
Az egyes forintértékek ugyan önmagukért beszélnek, de érdemes ehhez hozzátenni, hogy a roma
népesség egészét tekintve mekkora arányokra érvényesek az egyes értékek.
A szegregáció fokozatai, illetve az aktivitás teljes eloszlása (tábla %)
tábla % mindkettD aktív mindkettD aktív mindkettD inaktív
nem szegregált 8,7 23,1 23,9
szegregált 1,8 5,2 10,9
gettó 1,8 4,5 20,1
A házas / együtt élD romák mindössze 8,7 % -a él nem szegregáltan, egyúttal úgy, hogy mindkét
házasfél dolgozik, miközben a szegregáltan vagy gettóban élDk között azon családok aránya,
ahol mindkét fél aktív, elenyészD. Azon roma családok aránya pedig, ahol mindkét házasfél inaktív,
egyúttal gettóban élnek, húsz százalék. A két szélsDséges póluson elhelyezkedD családok
közötti kereseti különbségek (és a lakások értékében jelentkezD különbségek) pedig drámaiak.
u Az inaktívak esetében a munkajövedelem az alkalmi munkából származó jövedelmet jelenti.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
39
Szociális-kapcsolati háló - skálafüggetlen modellben
A családok szerkezetéhez, különösen pedig az egyedül élDk magas arányához közvetlenül kapcsolódik
az a – már a kutatás tervezésekor megfogalmazott – kérdés, hogy milyen a cigány népesség
szociális-kapcsolati hálója. A fogalom alatt a szociális kapcsolatoknak egy olyan összetett
rendszerét értjük, amely nemcsak biztosítja az emberek társas kapcsolatait és kielégíti az iránta
való igényt, - hanem egyúttal sajátos védDháló funkciót is betölthet. A kérdés tehát az, hogy milyen
az a szociális kapcsolatrendszer, a melyre támaszkodni lehet, amely betöltheti az informális,
közösségi szociális védDháló szerepét. Ez a kapcsolati háló tehát, méretétDl, „sJrJségétDl” függ
Den az élD, funkcionáló kapcsolati tDke jelentDségével is bírhat.
A kapcsolati tDkemodellek hagyományos megközelítései ugyan roppant differenciált képet
festenek az emberek kapcsolati típusairól, azonban nem képesek igazán számot adni e tDke nagyságáról,
illetve nem teszik lehetDvé a kapcsolati tDke konvertálhatóságának precíz mérését. EbbDl
a felismerésbDl kiindulva egy, a szociológiában, illetve általában a társadalomtudományokban
újszerJ megközelítést alkalmaztunk, nevezetesen kísérletet tettünk arra, hogy a szociális kapcsolatok
sJrJségét a skálafüggetlen hálózatok elméletének segítségével vizsgáljukv.
Felesleges elméleti kitérD nélkül, röviden megfogalmazva, az elsDdleges kérdésfeltevés roppant
egyszerJ, és úgy hangzik, hogy az egyes embereknek hány olyan kapcsolatuk van, amelyekre a
mindennapi életben valóban támaszkodhatnak probléma, baj, vagy megoldandó feladat esetén. A
mérés során azután végsD soron el akarunk jutni valamilyen mérDszámig, indexig, amely erDsen
jellemezheti az egyes emberek, illetve csoportok szociális kapcsolati sJrJségét. A kapcsolati
sJrJséget jellemzD index segítségével azután akár oksági elemzések szintjéig eljuthatunk és
nemcsak az tárható fel, hogy mi az oka a kapcsolatok sJrJségének (vagy éppen ellenkezDleg, az
elszigeteltségnek), de becslések tehetDk arra nézve is, hogy pl. a magas kapcsolati sJrJséggel
jellemezhetD cigányok szociális helyzete eltérD-e, illetve hogyan használják fel érdemben ezt a
kapcsolati tDkét.
Vizsgálatunk szempontjából a késDbbiekben nem érdektelen annak a kérdésnek a tisztázása
sem, hogy a kapcsolati háló és az egészségi állapot hogyan függ össze. Ismerjük ugyanis a mély
szegénység, a magasabb betegségarányok, illetve a szociális elszigeteltség, a beszJkült kapcsolatok
és a depresszió szoros kapcsolatát. Amennyiben sikerül egy olyan könnyen kezelhetD indexet
kialakítani, amely mérhetDvé teszi a szociabilitási potenciált, akkor vizsgálhatóvá válik a morbiditás,
a szociális-gazdasági depriváció és a kapcsolatrendszer dialektikája is, megnézhetjük, hogy
az egyes tényezDk milyen szinten kiváltói egymásnak.
A mérDeszközben három élethelyzetre, problématípusra vonatkozóan tettünk fel kérdéseket,
a válaszolók egyrészt jelölhették, hogy akire számíthatnak, milyen szociometriai távolságban
helyezkedik el tDlük (rokon, közeli jóbarát, ismerDs), másrészt válaszoltak arra, hogy az egyes
problématípusok esetén az egyes szociometriai távolsági fokozatokat képviselDk közül összesen
hány fDre számíthatnak. A megkérdezett három problématípus az élet három olyan határhelyzetét
reprezentálja, amelyben lényeges az informális, személyközi segítség, amely az intézményi véd
Dhálót helyettesítheti, vagy egészítheti ki (tágan megfogalmazott „bajok”, anyagi megszorultság,
ügyintézés).
v Az elmélet alig öt éves pályafutása során hihetetlen karriert futott be, elsDsorban az erDsen matematikai alapokra
épülD természet-, és társadalomtudományokban; lehetDvé téve azoknak a természetesen fejlDdD hálózatoknak a leírását,
amelyek egyes elemei, mint a hálózat szemei önálló aktorként viselkednek. MinderrDl bDvebben: Barabási
Albert-László: A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, Bp.2003.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
40
ElsDként tekintsük át a „nyers adatokat”, a következD táblázat a lélekszámok adataiból kialakuló
összetett képet ábrázolják.
Hány f_re számíthat az adott esetben az egyes embercsoportok tagjaiból? Az adatok lélekszám
rétegek szerint, %-ban jelölve.
bajban számíthat nincs ilyen egy fD 2-5 fD 6 fD és felette
rokon 8,2 12,2 50,6 29,0
barát 28,5 11,9 44,8 14,8
ismerDs 41,7 10,6 30,2 17,5
átlag 26,1 11,6 41,9 20,4
pénzt kell kölcsönkérni
rokon 13,3 17,7 55,0 13,6
barát 39,9 20,2 35,6 4,3
ismerDs 64,2 12,5 20,0 3,4
átlag 39,1 16,8 36,9 7,1
ügyes-bajos dolgokban
rokon 12,2 12,3 48,4 27,1
barát 33,6 14,0 39,0 13,4
ismerDs 47,2 11,0 28,0 13,8
átlag 31,0 12,4 38,5 18,1
Az adatokból világosan követhetD, hogy minél nagyobb a szociális távolság, annál kevesebb
emberre számíthatnak bármely probléma esetén a romák. Míg a cigányoknak mindössze 8,2 %-a
nem számíthat egyetlen rokonra sem „baj” esetén, addig 41,7 % nem számíthat ismerDsre ilyen
esetben, stb. Hasonlóan követhetD az adatokból, hogy amennyiben van kire számítani, úgy a cigányok
többsége 2-5 fDre számíthat inkább bármely probléma és szociális távolság esetén, viszonylag
kevesebben vannak azok, akik csak egy fDre, illetve ötnél több emberre számíthatnak
(ezt az összefüggést emelik ki az átlagolt adatok).
Az egyes problématípusok nem egyenrangúak, lényegesen kevesebb ember számíthat bárkire
is, ha pénzt kell kölcsön kérni, mint a másik két problématípus esetén; hasonlóan, ha van kire
számítani az anyagi bajban, akkor is kevesebb személyre mint más esetben.
Kereszttáblákkal megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy meglehetDsen nagy a valószínJsége
annak, hogy ha valaki bajban nem számíthat senkire, úgy ügyes-bajos dolgok esetén sem. Hasonlóan,
ha valaki igen sok emberre számíthat kölcsönkérés esetén, úgy nagy valószínJséggel sok
emberre számíthat más probléma esetén is, stb.
A táblázat tehát egy sokdimenziós kapcsolati teret ír le, ugyanakkor önmagában semmilyen
meglepDt nem látunk, az adatok mindennapi tapasztalatainkat erDsítik meg. Célunk azonban az,
hogy ezekbDl az adatokból olyan adatokat generáljunk, amelyekkel azután a kapcsolatok sJrJségére
és erejére következtethetünk. A megoldás a kapcsolatsJrJségi index bevezetésében rejlik.
A fejezet elején említettük, hogy a skálafüggetlen hálózatok elméletében a kapcsolatok számossága
döntD tényezD. Az iméntiekben láttuk, hogy az egyes emberek nemcsak e számosság tekintetében
különböznek, hanem a kapcsolat erejében is; van aki nem számíthat senkire semmiben,
van aki csak pénzt nem tud kölcsönkérni, illetve vannak olyanok, akik szinte mindenben számíthatnak
pár távoli ismerDsre is. Nyilvánvaló tehát, hogy a kapcsolat számossága és az adott kapcsolat
szociális távolsága egyaránt meghatározza azt, hogy valakinek mekkora az a szociális tD-
kéje, amely védDháló funkciót is elláthat.
Láttuk azt, hogy az élethelyzet, a probléma típusa éppúgy differenciáló tényezD, mint a szociális
távolság, azonban ez utóbbit jól tudjuk súlyozni, mivel a rokonok, a barátok, illetve az ismer
Dsök közötti távolság jobban meghatározható, mint a három életprobléma közötti távolság. A
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
41
következD lépésben tehát az egyes problématípusokra vonatkozóan meghatároztuk a kapcsolatok
erejét jellemzD számot. Mivel a kapcsolatok számossága a döntD, ezért az az ember, aki sok más
emberre számíthat, „sJrJbb” szociális hálóval jellemezhetD, tehát az indexet kapcsolatsJrJségi
indexnek nevezzük. Mivel az egyes szociális távolságban elhelyezkedDk segítsége nem azonos
súlyú, ezért a kapcsolatok számát (hány fDre számíthat) súlyozni kell a szociális távolsággal:
minél nagyobb a szociális távolságban helyezkedik el valaki, segítsége annál nagyobb súllyal
határozza meg a kapcsolat sJrJségét (kisebb valószínJségJ, tehát értékesebb egy távoli ismerDs
segítsége, mint egy rokoné).
A súlyozott kapcsolatsJrJségi indexet az adott problématerületre tehát úgy számoljuk ki,
hogy az egyes szociális fokozatot képviselDk súlyozott számának összegét osztjuk az adott szociális
távolságot az adott problématerületen képviselDk számának csoportátlagával4.
A súlyozott kapcsolatsJrJségi index eloszlásfüggvénye, az elméleti várakozásoknak megfelel
Den egy hatványfüggvény5. Igen kevés számú ember rendelkezik nagyon sJrJ, azaz igen nagyszámú,
sok területre kiterjedD szociális kapcsolattal, amelyeket rokonok és távoli ismerDsök egyaránt
alkotnakw, míg a cigány népesség zömének kapcsolati sJrJsége átlagos vagy viszonylag
alacsony.
súlyozott, átlagolt kapcsolkatsJrJségi index eloszlása
0
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
népességszém
értéksúlyos kapcsolati index
Az egyes élethelyzetekben realizálódó kapcsolatsJrJség indexe természetesen azonos hatványfüggvénygörbét
követ, azonban az anyagi kölcsön esetén némiképp „laposabb”. A következD
lépésben az indexet rétegekbe soroltuk.
A rétegek arányaiból követhetD az, amire már a nyers adatok alapján felfigyeltünk: az anyagi
segítség problematikája kissé elválik a másik két élethelyzettDl, lényegesen kevesebben vannak
azok, akik sok ember felé „hitelképesek”, tehát kapcsolati indexük a legmagasabb sávba esik.
w A teljes cigány népességet reprezentáló sokaságból csak maroknyi olyan ember találunk, akiknek kapcsolatsJrJségi
indexe több nagyságrenddel meghaladja a teljes népesség átlagának felsD korlátját; Dk minden bizonnyal egyúttal
közösségük központi figurái, a közösségi háló csomópontjai.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
42
Az egyes kapcsolati index rétegbe es_k % -os megoszlása.
index rétegek baj esetén anyagi segítség ügyes-bajos dolgok korrigált átlag
0-0,5 32,7 36,9 35,7 31,2
0,51-1 19,3 16,3 17,5 17,2
1,1-2 22,3 24,3 21,5 24,9
2,1-5 18,6 17,7 16,7 18,2
5 felett 7,1 4,9 8,6 8,5
Felfigyelhetünk viszont arra, hogy az indexált kapcsolatsJrJség alacsonyabb értékJ sávjaiban a
romák eloszlása közel azonos az egyes élethelyzeteket tekintve. Mivel úgy véljük, hogy a hitelképesség
az informális szociális védDháló mJködésének szélsD esete, ezért a súlyozott átlagolással
összegzett kapcsolatsJrJségi indexben az anyagi segítséget már kisebb súllyal vettük figyelembe.
Ennek megfelelDen a „korrigált átlag” jelöli az egyes élethelyzetek, szociometriai távolságok
és lélekszámok alapján végsD soron kiszámított kapcsolatsJrJségi index eloszlási értékeit.
Az egyes kapcsolati háló s_r_séggel jellemezhet_k eloszlása (%)
index rétegek réteg elnevezése korrigált átlag eloszlás
0-0,5 kapcsolati vákuum 31,2
0,51-1 gyenge háló 17,2
1,1-2 közepes háló 24,9
2,1-5 erDs háló 18,2
5 felett extra erDs háló 8,5
A cigány népesség közel harmada (31,2 %) viszonylagos vagy abszolút kapcsolati vákuumban
él, azaz nem vagy alig számíthat érdemben másokra az élet néhány jellemzD, szolidaritást és tev
Dleges segítséget igénylD helyzetében.
A gyenge, közepes, vagy erDs kapcsolati hálóval rendelkezDk aránya viszonylag közel áll
egymáshoz, 17 – 25 % között mozog.
A másik végleten azokat találjuk, akik igen erDs kapcsolati hálózattal bírnak, sok embertDl
sok mindenre számíthatnak. Az D arányuk a legalacsonyabb, mindössze 8,5 %. A következD táblázat
adatai azt szemléltetik, hogy az egyes kapcsolati index rétegekhez tartozók átlagosan hány
emberre számíthatnak.
Szociális véd_hálót jelent_k átlagos lélekszáma, kapcsolati s_r_ség rétegenként
hány fDre számíthat…? baj esetén (f$) pénzt kell kölcsönkérni (f$) ügyes-bajos dolgokban (f$)
rokon barát ismerDs rokon barát ismerDs rokon barát ismerDs
kapcsolati vákuum 2 0 0 1 0 0 1 0 0
gyenge háló 4 2 1 2 1 1 3 1 1
közepes háló 5 3 3 3 2 1 4 3 2
erDs háló 10 6 6 5 2 2 9 5 5
extra erDs háló 22 13 19 9 5 4 20 12 14
A következD kérdések már abban állnak, hogy mi mindentDl függ a kapcsolatok sJrJsége és az
milyen eredményekre vezet.
A skálafüggetlen hálózatok elméletének egyik axiomatikus állítása szerint a kor, tehát az,
hogy valaki mennyi ideje „gyJjti” a kapcsolatokat, csak egyik, és nem is a legerDsebb magyarázó
tényezDje a kapcsolatsJrJség mértékének. Ez az állítás meglepDnek tJnhet, de adatfelvételünk
messzemenDleg igazolja; az egyes korcsoport ötödökbe tartozók között nagyjából azonos arányA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
43
ban találunk kapcsolati vákuumban élDket és erDs hálóval rendelkezDket. A 62 év feletti korosztályba,
illetve a 35-48 évesek korcsoportjába tartozók enyhén magasabb arányban vannak jelen a
gyenge kapcsolattal rendelkezDk között Lineáris regresszióval vizsgálva, kiderül, hogy a legidD-
sebb korcsoportba tartozás is kis mértékben, mindössze 4 %-ban magyarázza a kapcsolati vákuumot,
illetve a gyenge kapcsolati hálót. Mindez azt is mutatja, hogy a fiatal cigányok éppúgy
ki vannak téve a megtartó közösségi háló hiányának, mint az idDsek.
A nemi hovatartozás erDs befolyásoló tényezD, mégpedig a nDk hátrányára! A nDk között közel
tíz százalékkal vannak többen azok, akik szociális hálózatát a vákuum jellemzi, egyúttal a férfiak
között az erDs kapcsolati hálóval rendelkezDk aránya a nDkének többszöröse. A nemi hovatartozás
a kapcsolati sJrJség két végpontján komplementer oki tényezD: lineáris regresszióval vizsgálva,
a férfi nem 11 % -ban magyarázza azt, hogy ne éljen kapcsolati vákuumban, míg a nDknél
11 % -ban magyarázza a kapcsolati vákuumot. Az extra erDs kapcsolati háló magyarázó ereje
hasonlóan komplementer, ±14 %.
Az egyes kapcsolati háló s_r_séggel jellemezhet_k eloszlása nemek szerint (%)
átlag férfi nD
kapcsolati vákuum 31,2 25,9 36,2
gyenge háló 17,2 15,9 18,5
közepes háló 24,9 24,7 25,3
erDs háló 18,2 21,0 15,5
extra erDs háló 8,5 12,5 4,6
A nDk magasabb arányú elszigetelDdése (pontosabban az, hogy lényegesen kevesebb emberre
számíthatnak az élet szolidaritást igénylD eseteiben), meglehetDsen szembetJnD, különösen ha
azt vesszük figyelembe, hogy a kézenfekvD várakozásokkal szemben a kor kevésbé jelentDs
meghatározó tényezD. A feloldást a társadalmi munkamegosztásban való részvétel adatai adják
meg.
Kapcsolati s_r_ség rétegek eloszlása aktivitás szerint (%)
átlag csak tanul aktív dolgozó
munkanélküli gyes,
gyed,
segítD
nyugdíjas rokkant
nyugdíjas
kapcsolati vákuum 31,2 24,9 29,0 27,7 43,4 40,2 31,8
gyenge háló 17,2 13,8 14,6 15,1 21,2 24,6 21,0
közepes háló 24,9 19,3 21,4 31,6 23,2 12,7 23,1
erDs háló 18,2 27,1 24,6 18,4 10,3 13,8 13,1
extra erDs háló 8,5 14,9 10,4 7,2 1,9 8,6 11,0
A nemektDl, független, a teljes 19 éves kor feletti roma népességre vonatkozó adatok szerint két
olyan jelentDs csoportot találunk, akikre az átlagnál lényegesen jellemzDbb a kapcsolati vákuum,
közülük is kiemelkedik a háztartásban, gyermekneveléssel foglalkozóké (mint tudjuk, Dk szinte
kizárólag nDk). A „GYES-en való lét” elszigetelD hatása drámainak tJnik!
Az ellenkezD végleten, a magas kapcsolati sJrJséggel jellemezhetDk között a jelenleg csak
tanulók (tehát fiatalok), illetve az aktív dolgozók magas aránya tJnik fel. Mivel az aktivitás, illetve
a kapcsolati sJrJség között nem oksági, hanem korrelatív kapcsolat mutatható ki, azt
mondhatjuk, hogy az iskola, -és munkatársi kapcsolati háló egyúttal az informális szociális háló
megerDsítését is jelenti, önerDsítD folyamatotokon keresztül. A munkanélküliek körében a közepes
kapcsolati hálósJrJséggel rendelkezDk magasabb, illetve a kapcsolati vákuummal jellemezA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
44
hetDk valamivel alacsonyabb aránya azt mutatja, hogy a munkahelyi kapcsolatok elvesztése
egyúttal az informális háló gyengülését is maga után vonhatja.
Noha azt láttuk, hogy az idDs kor önmagában nem jelenti a gyenge kapcsolati háló egyetlen
okát, látnivaló, hogy a nyugdíjas korúak körében a kapcsolati vákuummal, illetve gyenge kapcsolati
hálóval jellemezhetDk aránya kiemelkedD.
A rokkantnyugdíjasok polarizálódnak az erDsebb, illetve gyengébb kapcsolati hálóval rendelkez
Dk között; vélhetDen ez a jelenség egyszerre mutatja a feléjük megnyilvánuló szolidaritást,
illetve annak hiányát.
Amennyiben nemek szerint elkülönítve vizsgáljuk a fenti kérdést, az tapasztaljuk, hogy a nemi
hovatartozás nagyon sok tekintetben ellentétesen befolyásolja a társadalmi munkamegosztásban
való részvétel és a kapcsolati sJrJség összefüggését.
Férfiak kapcsolati s_r_ség rétegeinek eloszlása aktivitás szerint (%)
férfiak
férfiak
átlaga csak tanul
aktív dolgozó
munkanélküli
gyes,
gyed,
segítD nyugdíjas
rokkant
nyugdíjas
kapcsolati vákuum 25,9 21,0 24,7 23,9 40,2 32,8
gyenge háló 15,9 13,4 12,4 14,9 23,9 23,1 22,8
közepes háló 24,7 16,7 22,4 32,4 76,1 7,5 20,4
erDs háló 21,0 29,0 27,9 17,8 13,6 14,7
extra erDs háló 12,5 20,0 12,5 10,9 15,7 9,4
átlageloszlás 7,4 32,5 38,5 0,3 5,7 15,6
N_k kapcsolati s_r_ség rétegeinek eloszlása aktivitás szerint (%)
nDk
nDk
átlaga csak tanul
aktív dolgozó
munkanélküli
gyes,
gyed,
segítD nyugdíjas
rokkant
nyugdíjas
kapcsolati vákuum 36,2 36,5 36,5 31,9 43,2 41,1 30,8
gyenge háló 18,5 15,3 18,4 15,4 21,4 24,9 18,9
közepes háló 25,3 26,8 19,6 30,6 22,8 18,9 26,2
erDs háló 15,5 21,5 18,9 19,0 10,5 14,2 11,3
extra erDs háló 4,6 6,7 3,1 1,9 0,8 12,7
átlageloszlás 2,5 18,2 34,4 26,3 4,9 13,7
A fenti táblázatokban a nemekre jellemzD kapcsolatsJrJségi eloszlásokat hasonlítjuk össze az
egyes gazdasági aktivitási kategóriákra jellemzD kapcsolatsJrJség eloszlásokkal. Azok között,
akik 19 éves koruk felett „fDállásban” tanulnak, a férfiak kapcsolatsJrJsége lényegesen erDsebb,
a lányok között nem is találunk extra erDs kapcsolati hálóval rendelkezDket.
Az aktív dolgozók, illetve a munkanélküliek esetében nem látunk jelentDs nemek közti eltérést.
A háztartásban való foglalkoztatottság (gyes, stb.) alapvetDen a nDkre jellemzD aktivitási
forma, az itt foglalkoztatott nDk elszigeteltsége lényegesen erDsebb a férfiakénál.
A nyugdíjas korú férfiak elszigeteltsége – saját átlagukhoz képest – lényegesen nagyobb
mértékJ, mint a nDké (az átlagtól való eltérés a kapcsolati vákuummal küszködD férfiaknál közel
15 %, a nDk esetén ez az arány csak 5 %), azonban abszolút mértékét tekintve a nyugdíjas korú,
kapcsolati vákuummal jellemezhetD nDk aránya magasabb.
A rokkantnyugdíjasok esetén ez az összefüggés fordított; az ilyen férfiak relatíve és abszolút
értelemben is elszigeteltebbek, mint nDnemJ sorstársaik.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
45
A nemei hovatartozáson és az aktivitáson kívül találunk még pár befolyásoló tényezDt, ezek között
az iskolai végzettség hatása meglehetDsen érdekes.
Kapcsolati s_r_ség rétegek eloszlása iskolai végzettség szerint (%)
átlag 8 oszt. kevesebb általános
iskola
szakmunkásképzD összes érettségizett
felsDfok
kapcsolati vákuum 31,2 37,9 34,4 26,4 12,7 19,8
gyenge háló 17,2 21,3 14,4 16,2 15,2 33,2
közepes háló 24,9 21,7 29,5 20,7 28,7 10,4
erDs háló 18,2 11,3 15,4 26,6 28,2 34,3
extra erDs háló 8,5 7,9 6,3 10,0 15,1 2,3
Az érettségi szintjéig a végzettség nem befolyásoló tényezD, az érettségi megléte valamint az
erDsebb kapcsolat háló összefügg, a felsDfokú végzettség viszont polarizálja a kapcsolatok sJrJ-
ségét. Lineáris regresszióval enyhe oksági hatás is kimutatható, ami körülbelül annyit jelent,
hogy azok, akik érettségizettek, jobb kapcsolatépítD potenciállal rendelkezhetnek. A felsDfokú
végzettség polarizáló hatása megerDsít bizonyos informális tapasztalatokat: egyesek éppen végzettségüknek
köszönhetDen rendelkeznek lényegesen magasabb szintJ kapcsolati tDkével, azonban
az egyetemet vagy fDiskolát végzett cigány fiatalok egy része elszigetelDdik eredeti közösségét
Dl (pl. mert elköltözik az otthonos közegbDl) és új közegében – sokszor épp etnikai hovatartozása
miatt – viszonylag elszigetelt marad. Ezt az értelmezést erDsíti az a tény, hogy a kapcsolati
vákuum kevésbé jellemzD a felsDfokú végzettségJekre, ami azt sejteti, hogy a kapcsolatépítD
képesség magasabb arányban van jelen náluk.
KézenfekvDnek tJnne az a feltételezés, hogy a család, az együtt élDk közösségének nagysága
erDsítheti a kapcsolati hálót. Adataink azonban azt mutatják, hogy nincs összefüggés a családi
kötelékek és a kapcsolatsJrJség között; azok, akik nagy családban élnek, vagy éppen több – és
már felnDtt korú – gyermekük van, semmivel sem szenvednek kisebb mértékben a kapcsolatok
hiányától, mint mások.
Az együtt élDk száma önmagában tehát nem befolyásoló tényezD – van azonban egy roppant
sokatmondó és paradoxnak tJnD összefüggés: a zsúfoltság bizonyos mérték felett növeli az elszigeteltséget!
Kapcsolati s_r_ség rétegek eloszlása zsúfoltsági rétegek (lakóhelyiség/f_) szerint (%)
átlag 1 fDig 1 – 2 fD között 2 - 3 fD között 3 fD felett
kapcsolati vákuum 31,2 26,7 32,2 31,9 41,0
gyenge háló 17,2 18,3 13,7 22,4 21,5
közepes háló 24,9 19,2 28,3 25,9 23,6
erDs háló 18,2 22,7 17,4 16,5 9,1
extra erDs háló 8,5 13,1 8,3 3,4 4,8
Azokban a háztartásokban, a melyekben az egy szobában élD családtagok száma egy fD, lényegesen
kevesebben élnek át kapcsolati vákuumot, illetve többen rendelkeznek erDs kapcsolati hálóval.
Velük szemben a nagyon zsúfoltan élD háztartások tagjai között a kapcsolati vákuumban
élDk aránya jóval átlag feletti, míg az erDs kapcsolati hálóval rendelkezDké átlag alatti.
A kapcsolatok sJrJségét az, hogy valaki milyen méretJ településen él, illetve szegregált körülmények
között avagy lakóhelyi szempontból asszimiláltan – ugyancsak nem befolyásolja.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
46
A fejezet bevezetDjében jeleztük, hogy a kapcsolati háló, mint informális „szociális tDke” jelent
Dségét az egészségügyi faktorok, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés esetében
fogjuk részletesebben megvizsgálni.
Azonban már az eddigiekbDl is világos, hogy pl. a háztartásban foglalkoztatott (gyermeket
nevelD), nDk, illetve nyugdíjas férfiak informális-szociális szempontból veszélyeztetettebbek,
mint mások, kevesebb ember segítségére számíthatnak. Érdemes tehát megvizsgálni azt, hogy a
háztartások költség –és kiadási nívója összefügg-e azzal, hogy hány emberre számíthat a megkérdezett
családtag. (Azzal a koncepcionális feltételezéssel élünk ugyanis, hogy egy erDs a kapcsolati
hálózattal rendelkezD családtag egész családja felé tudja hasznosítani kapcsolatait, illetve
kapcsolatai egyéb családtagjai kapcsolataivá is válnak /„a gazdagabb még gazdagabb”/. Hasonlóan,
ha a megkérdezett kapcsolati vákuumban él, úgy feltételezzük, hogy a vele egy háztartásban
élDk is viszonylag gyenge kapcsolati hálóval rendelkeznek, különben az elsD eset érvényesülne.)
Átlagos havi kiadások és bevételek forintértéke – kapcsolati hálózat s_r_ségi rétegenként
kapcsolati
vákuum
gyenge háló közepes háló erDs háló extra erDs háló
lakbér 3042 1993 1296 1321 841
villany, gáz 6943 6834 6012 5627 5592
víz, szemét díj 3260 2241 2472 2891 3674
fJtés 22182 14115 13661 14451 13823
karbantartás 4011 3447 2420 2086 1288
összes rezsi 39460 28631 25860 26375 25217
összes munkajöv. /fD 23833 30786 22791 28960 26971
szoc. tám. / fD 1976 917 1481 1645 1288
nettó megélhetés 57634 69658 69397 69625 67165
nettó megélhetés / fD 19306 24611 19298 24843 22007
A bevételek és kiadások fDbb átlagolt adatai azt mutatják, hogy a kapcsolatsJrJség az elérhetD
munkajövedelmeket éppúgy nem befolyásolja, mint a szociális támogatások mértékét; azaz az
adott családtag kapcsolatainak mértéke nem juttatja a családot magasabb jövedelemhez, illetve
nem váltja ki a szociális juttatásokat.
Mindezzel szemben viszont a háztartással kapcsolatos közvetlen rezsiköltségek mértékére,
ezen keresztül pedig a nettó megélhetés mértékére jelentDs hatása van a kapcsolati hálónak: a
kapcsolati vákuummal jellemezhetD családtagok családjainak háztartási rezsiköltsége jelentDs és
szignifikáns különbséget mutat a többi kapcsolati kategóriába esDével szemben. EbbDl következ
Den a felhasználható nettó havi összeg (nettó megélhetés) mértéke esetükben jóval alacsonyabb,
s ennek egy fDre számított értékévben is találunk eltérést.
A kapcsolat szempontból leginkább kiszolgáltatott romák és családjaik tehát, azonos bevételi
szerkezet mellett kénytelenek jóval többet költeni, életszínvonaluk feltehetDen jóval alacsonyabb
másokénál.
Különösen figyelemreméltó ez az adat, ha tudjuk, hogy a társadalom egészét tekintve, az
egyedül élDk fajlagos költségei általában magasabbak, illetve a fajlagos költségek a család növekedésével
csökkennek. hogy Azonban a roma népesség esetében, a magas munkanélküliségi és
inaktivitási ráták miatt az egy fDre esD nettó megélhetés mértéke a család méretének növekedésével
rohamosan csökken. Ezt az adatsort vetjük egybe a következDben azzal, hogy a családon
belül milyen az aktivitási struktúra, azaz a házaspár mindkét tagja keresD-e, csak a férj, illetve
csak a feleség keresD-e, illetve mindkettD inaktív-e.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
47
Az egy f_re jutó nettó megélhetés forintértéke, családi aktivitási struktúra, valamint az együtt él_
családtagok létszáma szerint
összes fD rtg mindkettD aktív dolg csak férj aktív csak feleség aktív mindkettD inaktív
2 fD 57972 29359 27994 16805
3 fD 32502 20528 29953 13036
4 fD 25665 20454 16170 12267
5 fD 27502 18238 16124 12436
6 fD és több 21222 13285 15651 8336
Látjuk tehát a drámai különbségeket, a két aktív dolgozóval élD nukleáris család egy fDre esD
nettó megélhetése mintegy ötszöröse a munkanélküli házaspárral és több mint hat fDvel élD családénak.
Ezek után ezt az adatsort érdemes egybevetni azzal a kérdéssel, hogy milyen a családtag
kapcsolati hálósJrJsége.
A vizsgálat módszeréül a varianciaanalízis kínálkozik. Noha nyilvánvaló, hogy a családok megélhetési
színvonalát igen sok tényezD befolyásolja, ha esetünkben megengedjük azt a redukciót,
hogy csak a házasfelek aktivitási struktúráját, az egy fedél alatt élDk számát, illetve a kapcsolati
háló sJrJségét vegyük figyelembe, akkor a következD eredményre jutunk6. E három tényezD
együttes hatása az egy fDre esD nettó megélhetés 36 %x, ezen belül viszont az aktivitási struktúra
hatása a legnagyobb (48 %), ezt követi az egy fedél alatt élDk számának hatása (35 %), illetve a
kapcsolati sJrJség hatása, amely 10 %. Tehát azt, hogy a család milyen nívón él, noha alapvetD-
en „kemény” tényezDk határozzák meg, a kapcsolatok mértéke is erDsen befolyásolja.
E rövid fejezet összefoglalásaként azt érdemes megjegyezni, hogy a cigány népesség körében
igen jelentDs arányban találunk olyanokat, akik nem számíthatnak szinte senkire, ha bajban vannak,
vagy ügyes-bakos dolgokban igényelnének segítséget (átmeneti anyagi támaszról, pénz kölcsönkérésének
lehetDségérDl nem is beszélve). A nDk, illetve az idDs férfiak jóval magukra
hagyatottabbak, mint mások; a családok életnívóját, elsDsorban pedig költségeik nagyságát a
kapcsolati hálózat sJrJsége éppúgy befolyásolja, mint a kemény tényezDk. A segítD, megtartó
kapcsolatok hiánya vagy sJrJsége nem függ a lakóhelytDl, az apró falvak cigány lakossága éppúgy
lehet magára hagyatott, mint a nagyvárosoké, s hasonlóan: a „gettólét” semmivel sem eredményez
sJrJbb vagy ritkább kapcsolatokat, mint az asszimilált lakóhely.
MindebbDl arra a megállapításra juthatunk, hogy a mai magyar társadalom roma népessége
éppúgy szenved az elidegenedett viszonyoktól, mint gázsó társaik, a tradicionális, szolidáris hálózatot
jelent_ cigány közösség a múlté. Ha valaki a romák közegéb_l számíthat másokra, úgy
azt els_sorban saját magának, szociális készségeinek köszönheti és nem az egyéni képességeit_l
független társas viszonyoknak. Az erDs rokoni hálózat, mint segítD-megtartó közeg éppúgy viszonylag
kevesek sajátja, mint az erDs baráti-ismerDsi háló; az az elképzelés tehát, hogy a cigányok
bármikor számíthatnak pl. rokonaikra, mítosznak bizonyul.
x A reziduum tudható be az egyéb tényezDknek (iskolai végzettség, lakóhely, stb.)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
48
Egészségügyi helyzet, hozzáférés
A roma népesség abszolut és relatív értelemben egyaránt rossz egészségügyi helyzete egyre inkább
a nyilvános közbeszéd tárgya, ugyanakkor részletes és átfogó országos vizsgálat ebben a
kérdésben ezidáig nem került publikálásra, csak hozzávetDleges adatok, illetve egy megyei vizsgálaty
hívták fel a figyelmet a magas morbiditási arányokra. A rossz egészségi állapot, valamint
az igen magas halálozási arányokat tükrözD korszerkezet közötti összefüggés indokolja, hogy az
egészségi állapot elemzését a demográfiai szerkezet ismertetésével kezdjük.
Korösszetétel
Egyrészt meglehetDsen közismert, de adatszinten úgyszólván ismeretlen tény a roma és a nem
roma társadalom demográfiai szerkezetének eltérése, illetve az ebbDl fakadó következmények. A
roma népesség a demográfiai fejlDdés más szakaszában van, mint a nem roma többség. Az elsD
demográfiai átmenet elmélete szerint a roma népesség még az ún. átmeneti fázis jegyeit mutatja.
Fiatal a korösszetétele, magas a termékenysége, viszonylag magas a halandósága.z A roma népesség
várható élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint a nem roma népességé.
A népesség kormegoszlása
0-4
5-9
10-14
15-19
20-24
25-29
30-34
35-39
40-44
45-49
50-54
55-59
60-64
65-69
70-74
75-79
80-84
85 és több
5 % 10 %
teljes népesség roma népesség
y A néhány kismintás, parciális kutatás eredményét a Világbank bulletinje foglalta össze. (Puporka Lajos-Zádori
Zsolt: A magyarországi romák egészségi állapota. NGO tanulmányok, 2. szám.Világbank Magyarországi Regionális
Képviselet. 1999. Ezen kívül 2002-ben egy borsod megyei vizsgálat mutatta ki a romák egészségügyi helyzet, magas
halandósági arányai és a szegénység közötti szoros összefüggést. (Babusik Ferenc – dr. Papp Géza: A cigányság
egészségügyi állapota. /Szociális, gazdasági és egészségügyi helyzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében./ Esély,
2002/6)
z Lásd: Hablicsek, 1999.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
49
A következD ábra a roma és a teljes népesség lélekszámának tíz éves metszetben való alakulását
ábrázolja.
Az un. demográfiai átmenet fázisában tartó roma népesség várható élettartama, korösszetétele,
illetve az egy fDre jutó élveszületések száma (termékenysége) összefüggD rendszert alkot. A gazdaság
és a család egymásra hatását elemzD részben taglaltuk, hogy a többségi társadalomhoz
képest relatíve magas átlagos gyermekszámot nem lehet gazdasági érdekekkel magyarázni,
ugyanakkor a demográfiai megközelítés valid magyarázóelvet nyújt, ugyanis a fiatal korösszetétel,
a várható rövid élettartam és a magasabb gyermekszám az, ami összefügg; amennyiben - egy
lehetséges demográfiai forgatókönyv szerint - növekedne a roma népesség várható élettartama,
úgy csökkenne a termékenységi ráta is, tehát a roma alrendszer korösszetétele közeledne a teljes
társadalom korösszetételéhez.
A roma népesség rövidebb átlagos élettartama, ezen belül az idDsebb korosztályoknak a
többségi társadalomhoz képest való alacsonyabb aránya, közvetlen függvénye a romák egészségügyi
mutatóinak.
Az egészségi állapot mutatói és meghatározó tényezDi
A Borsod megyében 2002 folyamán végzett kutatásunk alkalmával dolgoztuk ki azt a módszertant,
amely lehetDvé tette a bevallott betegségek adatainak ellenDrzését, ezt a módszertanilag
újdonságnak számító eljárást alkalmaztuk országos kutatásunk során.
A felkeresett háztartásokban a megkérdezett személyek - általuk ismert - diagnosztizált betegségeinek
- a KSHaa adataival összehasonlítható - részsokaságát (a továbbiakban: bevallott
betegségek) közvetlenül kérdeztük le.
Kizárólag f_ belgyógyászati betegségkategóriákkal foglalkoztunk, nem vettünk fel baleseti,
illetve üzemi baleseti adatokat. Ennek fD oka a KSH idézett adataival való összehasonlíthatóság
megtartása volt. Az üzemi balesetek esetén a teljes népességre vonatkozó adatok természetes
módon feltételezik a balesetet szenvedettek aktív munkavállalását, ezért a vizsgált roma népesség
alapvetD gazdasági inaktivitása értelmetlenné tette az ilyen irányú adatfelvételt. Hozzá tartozik
mindehhez az a tény is, hogy a vizsgált fD belgyógyászati betegségek közül kerülnek ki a
népesség halandóságát elsDsorban befolyásoló vezetD halálokok.
aa Morbiditási adattár. KSH, 2002.
A roma népesség becslése 1990-2000
9900000
10000000
10100000
10200000
10300000
10400000
300000
350000
400000
450000
500000
550000
600000
650000
népesség 10374723 10245700 10064400
roma népesség 499398 553800 609200
1990 1995 2000
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
50
Az alkalmazott módszer a következD. A borsod megyei kutatás során alakítottunk ki és mérésekkel
validáltunk egy tünetekbDl álló listát, amely tünetek bizonyos elDfordulási kombinációi
(szindrómák) olyan betegségek meglétére utalnak a populációban, amelyek a KSH adataival,
valamint a kérdDíven bevallott betegségekkel összehasonlíthatók.
Az adatok elemzése során tehát a késDbbiekben az általános orvosi anamnézisbb felvételének
adatait (tünetekbDl következD szindrómák) hasonlítottuk össze a KSH adataiban talált BNO kódokkal
megadott betegségcsoportokkal. Általános, illetve betegségspecifikus kérdéseket gyJjtöttünk
össze. A kérdések alapján bizonyos többé-kevésbé jól meghatározott betegségekre, betegségcsoportokra
lehet gyanakodni. A gyanút a panaszok, tünetek nagy egybeesése megerDsíti. A
kérdéseket célorientáltan, a KSH adatainak megfelelD betegségcsoportokhoz illesztve alakítottuk
ki. A BNO csoportok szJkebb, tágabb betegségeket jellemeznek, ennek megfelelDen több vagy
kevesebb tünet tartozik hozzájuk. A kérdDív kérdéseibDl az adott betegségcsoportokhoz társítottuk
azokat, amelyek arra jellemzDek lehetnek.
Az így keletkezett mátrixból az orvosi gondolkodás és tünetorientált diagnózis-felállítás
módszere alapján, az általunk megadott összes tünetekbDl különbözD arányban jelöltünk ki tünetszámokat,
annak megfelelDen, hogy hány tünet megléte esetén tekintettük az adott betegség gyanúját
mindenképpen olyannyira nagynak, hogy az ilyen irányú kivizsgálás nagy eséllyel, pozitív
eredménnyel zárulna.
A lekérdezett tünetekbDl így az arányszámoknak megfelelDen kiszámoltuk, hogy az anamnézis
felvétel szerint milyen betegségek milyen gyakoriak lehetnek.
A kérdDíven emellett direkt kérdést is feltettünk arra vonatkozólag, hogy a KSH BNO csoportjainak
megfelelD diagnosztikai csoportokhoz tartozó betegségekben a lekérdezettek valamelyike
szenved-e. Ezt a betegek családorvosaiktól, egyéb kezelDorvosaiktól tudhatják, tudják.
Összehasonlítottuk a KSH adatai alapján kiszámolt betegségek korcsoporton belüli arányait,
illetve a 19 éves kor feletti roma népességben a bevallott betegségek és a tünetek alapján számolt
betegségek arányait és különbözD jellemzDit.
Ennek megfelelDen három különbözD betegség gyakoriság gyJlt össze, egy (a KSH BNO
kódja által összegyJjtött) kontroll panelként állítható, egy, a bevallott betegségekbDl következD,
mely betegségeket a betegek a kezelDorvosaik tájékoztatása alapján ismernek, és egy, melyet az
általunk feltett, tünetekre irányuló kérdésekre adott válaszokból ismerünk, számoltunk ki. A
kontrollhoz viszonyítva számoltunk a betegségek gyakoriságát.
Felmerülhet az a kérdés, hogy a tünetekbDl számolt betegséggyakoriság objektív adatként
fogható-e fel: a válasz nemleges. A kezelDorvosok által a betegeknek mondott betegségeket
azonban biztosnak foghatjuk fel. Ennek megfelelDen a késDbbiekben a KSH adatait a bevallott
betegségekkel hasonlítjuk össze.
A tünetek alapján számolt betegségeket arra használtuk, hogy a lekérdezettek által bevallott
betegségek arányának valóságosságát leellenDrizzük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a bevallott
betegségekben nem mutatnak-e nagyobb vagy kisebb arányszámokat a lekérdezettek a feltételezhet
D valósnál.
A tünetegyüttesek és betegségek összefüggéseit a kérdezettek ugyanis nem ismerhetik, így ha
a tünetegyüttesek alapján számolt betegségek aránya és eloszlása megfelel a bevallottaknak, akkor
nem valószínJ, hogy több, vagy kevesebb betegséget vallanának be a lekérdezettek, mint a
valós.
bb Az orvosi anamnézis felvétele a kivizsgálás elsD lépése, mely a betegség gyanúját veti fel, ezt további vizsgálatok
követik, így bizonyítható a betegség.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
51
A következD ábra az egyes betegségcsoportok elDfordulási arányait tünteti fel a teljes népességben,
valamint a roma népesség betegséggyakoriságait – a kérdDíven bevallottak, illetve a szindrómák
alapján számolvacc.
FD betegségcsoportok gyakorisága (%)
0
4
8
12
16
20
24
Hypertónia
Gyomor-, nyombél-,gastrojejunális fekély
Ischaemiás szívbetegségek
Mentális és vis. Zavarok (nem organikus)
Vashiányos anemia
Vakság,csökkentlátás
(Spondylopa thiák) gerincbetegség
Asthma
Deformáló hátgerinc-elváltozások
Süketség, csökkent hallás
Diabetes mellitus
Csontritkulás
Idült alsó légúti betegségek
Pajzsmirigybetegségek
Tbc,tüdDcsúcshurut,gümDkor
Daganatos betegség
Átmeneti agyi keringészavarok
Cerebrovascularis be tegségek
A máj betegségei
Pszichoaktív szerek okozta mentális és vis. zavarok
romák - bevallott romák - tünetbDl számolt teljes népesség (KSH)
MielDtt azzal a kérdéssel foglalkoznánk, hogy a roma népesség megbetegedéseinek aránya mely
betegségcsoportok esetén múlja felül a teljes népességét, érdemes a validitást igazoló pár adatra
pillantanunk.
A elvételben a tünetek alapján számolt betegségek gyakorisága az általunk megszabott,
szindrómákra jellemzD arányszámok mellett a legtöbb betegség esetében közel azonos, vagy valamivel
alacsonyabb volt a bevallottaknál, egyúttal a kettD között korreláció magas (r= 0,77), így
biztonsággal állíthatjuk, hogy a kérdezettek nem vallottak be több betegséget, mint a valós arány.
A halláskárosodás, illetve a pajzsmirigybetegségek azon csoportok, amelyek esetén a tünetekbDl
számolt gyakoriság jóval felette van a bevallott betegséggyakoriságnak; ennek azonban lehet
oka, hogy e betegségek esetében jóval ritkábban fordulnak orvoshoz (illetve csak a panaszt észlelik,
de kisebb jelentDséget tulajdonítanak neki). A felvétel két adatsorának korrelációját nemek
és korcsoportok szerint számolva azt látjuk7, hogy az adatok kapcsolatának szorossága magas,
tehát ugyancsak biztonsággal állíthatjuk, hogy a bevallott betegségek gyakorisági eloszlása megfelel
a valóságnak. A két legidDsebb korcsoport esetén a tünetekbDl számolt betegségek gyakorisága
helyenként magasabb a bevallottaknál, ennek megfelelDen a 65 év felettiek esetén az r értéke
alacsonyabb. A jelenség véleményünk szerint annak tudható be, hogy az idDs emberek, noha
panaszaik feltJnDek, kisebb gyakorisággal fordulnak orvoshoz, mint a fiatalabbak. Ezzel együtt,
az elemzés konzisztenciája érdekében még az idDsek esetén is a bevallott betegségek arányaiból
indulunk ki.
cc A nem organikus eredet_ mentális viselkedészavarok az egyetlen betegségcsoport, amelyr_l nem állnak rendelkezésre
a KSH morbiditási adatai, ugyanakkor lényegesnek láttuk tünetek és bevallott betegségek szerint felvenni a f_
belgyógyászati betegségek közé.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
52
Betegségarányok, oki összefüggések
Az adatok elemzése nyomán tudjuk, hogy a 19 éves kor feletti roma népesség 66,3 %-a szenved
valamilyen betegségben, 16,1 % -a egynél több betegségben, illetve 23 % egyszerre három vagy
több betegségben.
Az egyes betegségarányok (%), valamint a roma népesség felülreprezentáltsága (szorzó) egyes
betegségcsoportokban
teljes népesség
romák szorzó
Vakság, csökkentlátás 0,9 13,3 15,5
Vashiányos anemia 0,9 13,4 14,7
Tbc, tüdDcsúcshurut, gümDkor 0,3 3,8 12,9
Süketség, csökkent hallás 0,8 6,1 7,4
Asthma 1,4 9,3 6,6
Gyomor-, nyombél-,gastrojejunális fekély 3,0 17,1 5,7
Deformáló hátgerinc-elváltozások 2,2 8,9 4,1
Pajzsmirigybetegségek 1,4 4,0 2,8
Ischaemiás szívbetegségek 8,6 16,4 1,9
Daganatos betegség 2,0 3,4 1,8
Átmeneti agyi keringészavarok 1,5 2,5 1,6
Spondylopathiák (gerincbetegségek) 6,6 9,7 1,5
Csontritkulás 3,3 4,5 1,4
Idült alsó légúti betegségek 3,5 4,3 1,2
Pszichoaktív szerek okozta mentális és vis. zavarok 1,0 1,1 1,1
Hypertónia 22,0 21,0 1,0
Diabetes mellitus 5,8 5,2 0,9
A máj betegségei 2,3 1,5 0,7
Cerebrovascularis betegségek 2,9 1,7 0,6
Mentális és vis. zavarok (nem organikus) 14,1
Az egyes betegségek gyakoriságát a könnyebb értelmezhetDség okán a „szorzó” sorrendjében tüntettük fel és nem a
KSH hivatalos sorrendjében.
A vizsgált húsz belgyógyászati betegségcsoport közül tízben a romák betegségaránya legalább a
kétszerese a tejes népességének, hatban több mint ötszöröse és háromban több mint tízszerese.
Noha a magasabb arányok tekintetében a látáskárosodás vezet, közvetlenül ezt követi a vashiányos
vérszegénység, illetve a tüdD fertDzD megbetegedései – ez utóbbi csoport pedig komoly
hatással van az életesélyekre.
Roppantul figyelemreméltónak látjuk, hogy az olyan – általában alacsony életesélyt biztosító
- betegségcsoportok, mint a daganatos megbetegedések, vagy az átmeneti agyi keringészavarok
ugyancsak jóval magasabb arányban fordulnak elD a romáknál, bár ezek felülreprezentációja
„csak” közel kétszeres.
Noha a borsod megyei kutatás tanulmányában már írtuk, ehelyütt érdemes megismételni:
igazolva látjuk tehát, hogy a roma népesség számtalan betegségcsoport esetében a teljes népességhez
képest igen magas arányban beteg; e betegségcsoportok együttes és magas el_fordulási
gyakorisága indokolhatja e népesség rövidebb átlagos életkorát.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
53
A következDkben az egyes betegségek, valamint a roma népesség e betegségek szempontjából
relevánsdd fD mutatóinak összefüggéseit elemezzük. A betegségek etiológiai elemzésétDl, mivel
elDzD tanulmányunk azzal részletesen foglalkozott, ehelyütt eltekintünk.
A magasabb betegségarányok az eddig nemzetközi és hazai vizsgálatok szerint közvetlenül a
szociális-gazdasági deprivációval, a szegénységgel és az ebbDl következD rossz életviszonyokkal
magyarázhatók; a két évvel ezelDtti borsod megyei roma egészségfelvételünk is ezt igazolta.
A következDkben néhány olyan adat, illetve index elemzésére szorítkozunk, amelyek egyrészt
közvetlenül a deprivált élethelyzettel függnek össze, illetve a betegségarányok hatását mutatják
be.
Az egyes betegségcsoportokra vonatkozó indexek: a munkanélküliek/aktív dolgozók arányának
hányadosa, a megváltozott munkaképesség_ek (rokkantnyugdíjasok) és a teljes átlag hányadosa,
valamint a rokkantnyugdíjasokra vonatkozó variancia analízis beta értékei.
munkanélküli/aktív
hányados
rokkant nyugdíjas/
átlag hányados
ANOVA beta
Tbc, tüdDcsúcshurut, gümDkor 2,6 3,4 0,21
Daganatos betegség 0,8 1,9 0,07
Vashiányos anemia 1,1 1,6 0,09
Pajzsmirigybetegségek 1,2 2,0 0,08
Diabetes mellitus 0,4 2,3 0,13
Pszichoaktív szerek okozta mentális és
vis. zavarok
1,3
2,3
0,06
Mentális és vis. zavarok (nem organikus) 2,1 2,4 0,24
Átmeneti agyi keringészavarok 5,1 0,28
Vakság, csökkentlátás 0,5 2,3 0,22
Süketség, csökkent hallás 1,3 2,3 0,14
Hypertónia 0,8 2,0 0,23
Ischaemiás szívbetegségek 1,1 2,7 0,31
Cerebrovascularis betegségek 3,4 0,13
Idült alsó légúti betegségek 0,5 3,2 0,20
Asthma 1,1 2,4 0,19
Gyomor-, nyombél-,gastrojejunális fekély 1,1 1,1 0,02
A máj betegségei 0,5 2,5 0,08
Deformáló hátgerinc-elváltozások 0,6 1,3 0,04
(Spondylopathiák) gerincbetegség 0,7 2,5 0,20
Csontritkulás 4,4 0,31
A munkanélküliek betegségarányai az aktív dolgozókhoz képest a legtöbb lényeges kategória
esetén jóval magasabbak – ezt mutatja a hányados (azaz a munkanélküliek gyakorisága hányszorosa
az aktív dolgozókénak). Az inaktivitás fokozott morbiditást jelentD hatása a TBC, a mentális
eredetJ viselkedészavarok esetén kiemelkedD, ugyanakkor jelentDs a droghasználat következtében
beálló egészségkárosodás, a pajzsmirigybetegségek, a halláskárosodás, a szívbetegségek
esetén is.
A megváltozott munkaképességJek (rokkantnyugdíjasok) esetén az átlaghoz mért plusz
gyakoriságot ábrázoló szorzó szinte minden betegségcsoport esetén igen jelentDs mértékJ, azaz a
rokkantnyugdíjasok minden betegségkategóriában felülreprezentáltak. Mint emlékszünk, a rokkantnyugdíjasok
aránya már a 35-48 évesek korcsoportjában – tehát a relatíve fiatalok között is -
is igen magas. Mivel kézenfekvD, hogy a romák között fellelhetD magas betegségarányok közdd
A kor hatását, mint evidens tényezDt, nem elemezzük.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
54
vetlen következménye a leszázalékolás, ezért fontos volt megvizsgálni, hogy mely betegségek
vezetnek elsDdlegesen a megváltozott munkaképességhez. (Ugyanis bár a leszázalékoltak között
minden betegség gyakoribb, nyugodtan feltételezhettük, hogy csak egyes betegségek vezetnek a
megváltozott munkaképességhez, más betegségek pedig halmozottan vannak jelen.)
A variancia analízis eredményét feltüntetD oszlopban szereplD beta értékek azt mutatják
meg, hogy mely betegségcsoportok hány százalékkal járulnak hozzá a rokkantnyugdíjas minDsítéshez.
(Példaként, a TBC esetében a 0,21 –es beta érték azt jelenti, hogy ez a betegség 21 % -os
eséllyel járul hozzá ahhoz, hogy valaki rokkantnyugdíjas a roma népességben. Ez tehát nem azt
jelenti, hogy egy konkrét leszázalékolt TBC –ben is szenved, hanem az esélyeket – valószínJségeket
– tünteti fel a beta értéke.)
Látjuk tehát, hogy bizonyos betegségek igen magas értékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a
romák között magas a rokkantnyugdíjasok aránya, míg más betegségek – noha a romák közötti
százalékos mértékük magas – mégsem közvetlen okai a megváltozott munkaképességJek jelent
Ds reprezentációjának. Ilyen betegség pl. a vashiányos vérszegénység, amely ugyan több mint
tízszeres arányban van jelen a romák között, mint a teljes népességben, mégsem vezet leszázalékoláshoz.
Ellenben pl. az idült alsó légúti megbetegedések leszázalékoláshoz vezetD valószínJ-
sége 20 %, miközben ez a betegség csak 1,2 szeressen felülreprezentált a romáknál.
A szociáis-gazdasági deprivációnak a munkanélküliség mellett pregnáns mutatója az, hogy a
háztartásban mekkora az egy fDre jutó nettó megélhetés mértéke (mint emlékszünk, bizonyos
szegénységi nívó esetén a lakás fenntartási költségei relatíve magasak, azaz a megélhetésre fordítható
összeg mértéke élesebb jelzDje a szegénység nívójának, mint a nyers munkajövedelemmutató).
Az egy f_re es_ nettó megélhetés forintértéke az adott betegségben szenved_knél/nem szenved_knél,
valamint az eltérés mértéke
nem beteg beteg eltérés
Tbc, tüdDcsúcshurut, gümDkor 21603 15404 -6199
Daganatos betegség 21490 18817 -2673
Vashiányos anemia 21719 18927 -2792
Pajzsmirigybetegségek 21766 11125 -10641
Diabetes mellitus 21314 22787 1473
Pszichoaktív szerek okozta mentális és vis. zavarok 21363 24634 3271
Mentális és vis. Zavarok (nem organikus) 22207 16165 -6042
Átmeneti agyi keringészavarok 21528 15810 -5718
Vakság, csökkentlátás 21408 21334 -74
Süketség, csökkent hallás 21782 14964 -6818
Hypertónia 21540 20824 -716
Ischaemiás szívbetegségek 22173 17249 -4924
Cerebrovascularis betegségek 21490 14875 -6615
Idült alsó légúti betegségek 21337 22680 1343
Asthma 21204 23126 1922
Gyomor-, nyombél-,gastrojejunális fekély 20559 25707 5148
A máj betegségei 21425 19892 -1533
Deformáló hátgerinc-elváltozások 21095 24438 3343
(Spondylopathiák) gerincbetegség 21576 19800 -1776
Csontritkulás 21392 21538 146
Az adott betegségcsoportra nézve beteg / nem beteg populáció közötti eltérés mértéke jól mutatja,
hogy mely betegségek gyakoriságát növeli a szegénység, mely esetben indifferens, illetve
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
55
mely betegségek jelentkeznek paradox módon a viszonylag jobb életnívó mellett (tipikusan ilyen
a diabetes, amely a relatíve – tehát a saját csoport átlagához mérve - jobb életnívón élDk, egyúttal
rossz minDségben táplálkozók sajátja).
Néhány betegségcsoport esetén a családban egy fDre jutó nettó megélhetés mértéke magasabb;
ilyen pl. gyomor-, nyombél-,gastrojejunális fekély, az elemzés azt mutatja, hogy a magasabb
iskolázottságúak, az erDs kapcsolati hálóval rendelkezDk között ugyancsak magasabb
arányban jelentkezik.
A betegségek csoportjában két speciálisan „ellentétes módon viselkedDt” is találunk: a drogok
okozta, illetve a nem organikus eredetJ mentális és viselkedészavarokat.
Az elDbbi a magasabb, míg az utóbbi a jóval alacsonyabb anyagi nívón élDk körében reprezentálódik
felül; egyrészt a drogozás relatíve magasabb életszínvonalat feltételez (hangsúlyozzuk a
relatív jelzDt, ugyanis az élet perspektíváinak negatív megítélése ugyancsak kapcsolódik a
pszichoaktív szerek használatához), másrészt a nem organikus mentális és viselkedészavarok a
mély szegénységben élDk körében ismert módon magasabb arányban szedik áldozataikat.
Az anyagi-szociális depriváció mellett a kapcsolatok erDssége vagy éppen leépült mivolta ismert
módon hozzájárul a betegsége iránti fogékonysághoz. A kapcsolatok erDsségének mérésére egy
korábbi fejezetben kialakított kapcsolatsJrJségi index és a betegségek kölcsönhatása meglehetDs
erDvel épp e két mentális megbetegedés esetén mutatható ki, ráadásul a kölcsönhatás éppolyan
irányú, mint az anyagi nívó esetén.
Két betegségcsoport el_fordulási gyakorisága az egyes kapcsolati hálós_r_séggel jellemezhet_k
körében (%)
kapcsolati
vákuum
gyenge
háló
közepes
háló
erDs
háló
extra erDs
háló
átlag
Pszichoaktív szerek okozta mentális és vis. zavarok 0,6 1,1 2,7 2,4 1,1
Mentális és vis. zavarok (nem organikus) 17,9 10,0 15,2 13,5 0,4 13,6
Az extra erDs kapcsolati hálóval élDk között a droghasználat során megbetegedettek aránya kétszerese
az átlagnak, míg az elszigeteltség nem „kedvez” ennek a betegségnek (a droghasználat
erDsen szociális indikácójú).
A kapcsolati vákuummal jellemezhetDk körében a nem organikus eredetJ mentális megbetegedések
aránya átlag feletti, míg az extra erDs kapcsolati háló, úgy látszik megvéd az ilyen megbetegedésekt
Dl. A kapcsolati vákuum oki hatása a mentális megbetegedések jelenlétére 13 %
(variancia analízissel vizsgálva). Mindez azt mutatja, hogy a roma népesség körében nemcsak a
szegénység emeli a megbetegedések arányát, de azt elszigeteltség is, amelyrDl az elDzD fejezetekb
Dl tudjuk, hogy nem ritka jelenség.
A betegségek elDfordulási gyakoriságainak ingadozásai tehát kizárólag a romák korával, nemével,
gazdasági aktivitásával és anyagi helyzetével függnek össze, azaz a nem és kor kivételével a
romák szegénysége indokolja egyes betegségcsoportok magasabb elDfordulását körükben. Kimutattuk,
hogy elsDsorban a roma népesség abszolut értelemben vett deprivált körülményei tehetDk
felelDssé a magasabb arányban elDforduló betegségekért; tehát a „közösség terápiája”, a betegségek
gyakoriságának csökkentése elsDsorban és mindenekelDtt gazdasági és szociális feladat.
Azonban e népesség egészségi állapota olymértékben rossz, hogy halaszthatatlan az egészségügyi
kormányzat azonnali beavatkozása is.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
56
Az egészségügyi ellátásokban való részesedés
Az ellátásokban való részesedést soktényezDs, esetenként akár egymásnak ellentmondó problémák
eredDjébDl kialakuló folyamatnak tekintjük. Az ellátásban való részvételnek az egészségügyi
problémák döntD hányadában eleme a beteg szándéka, azaz egyrészt tudnia kell a panaszról,
másrészt tudatosan részt kell venni az ellátás valamely – háziorvosi, szakrendelDi vagy kórházi –
szintjén a gyógyítás folyamatában. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik, hogy a potenciális vagy
rendszeres kliensekee hogyan ítélik meg az ellátás dolgozóival (orvosok, stb.) való viszonyt, illetve
a viszony egyenlDtlenségeinek hátterében milyen összefüggéseket lehet felfedezni. A hozzáférés
egy része anyagi kérdés (pl. mennyire képes valaki megvásárolni a szükséges gyógyszereket).
Mindezekben megjelenhet az egyenlDtlen hozzáférés lehetDsége; például valamilyen ellátásra
nincs anyagi lehetDségük, egyenlDtlen bánásmódot élnek meg, de ugyanúgy az a lehetDség is
fennáll, hogy az emberek saját korlátaik (pl. iskolázatlanságuk, alacsony rizikófaktor-csökkentD
magatartásuk, stb.) révén kerülnek hátrányba.
A költségek kérdése
Az orvosi ellátás költségei közül két lényeges adatra kérdeztünk rá a felvétel során: mekkorák az
átlagos gyógyszerköltségek, illetve amennyiben valaki fizet paraszolvenciát, úgy annak milyenek
az átlagos költségei. Természetesen a megbetegedett állapotnak, illetve az egészségügyi ellátásban
való részvételnek felmerülnek egyéb költségei is - kiesD jövedelmek, nem közvetlen járulékos
költségek, stb., azonban ezek túl nagy szóródást mutathatnak (pl. az inaktívak esetén nem
lehet kiesD jövedelmekrDl beszélni, az eltérD területi elhelyezkedés eltérD útiköltségekkel jár,
stb.). A két költségtípusra felvett adatok jól reprezentálják egyrészt a roma népesség differenciált
anyagi lehetDségeit, másrészt a paraszolvencia adatai rámutatnak magához az ellátáshoz, illetve
az orvosokhoz fJzDdD viszony szubjektív oldalára is.
Megbeszélik-e a háziorvossal, hogy mennyibe kerülnek majd a gyógyuláshoz szükséges gyógyszerek?
(igen %)
Hány tartós betegsége van? igen
nem beteg tartósan 29,9
egy betegség 39,7
két betegség 41,7
három vagy több 48,3
A tartósan nem, illetve tartósan beteg emberek (a felvett húsz belgyógyászati betegség kategóriában
mutatott betegségeik szerint) tartós betegségük mennyisége arányában tudják megbeszélni
háziorvosukkal, hogy milyenek a várható gyógyszerköltségek. Roppant tanulásosnak tekinthetD
azonban, hogy még az egyszerre három vagy több betegségben szenvedDknek (mint emlékszünk
rá, Dk a 19 éves kor feletti roma népesség 23 %-át alkotják) is csak közel a fele tudja várható
költségeit orvosával megbeszélni. Mivel a megbeszélés interaktív folyamat (a beteg kérdezhet,
ee Az egyes belgyógyászati betegségkategóriákban beteg romákat rendszeres kliensnek tekintjük, ugyanakkor nyilvánvalóan
azok az emberek is lehetnek alkalomadtán betegek, akiknek egyébként a felsorolt betegségcsoportok
egyikében sincs megbetegedésük.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
57
de az orvos kérdés nélkül is közölhet), azt kell gondolnunk, hogy a betegek jó része esetében ez a
kommunikációs folyamat rossz, hiányos.
Azok a romák viszont, akik azt jelezték, hogy meg tudják beszélni orvosukkal a várható gyógyszerköltségeket,
egyúttal azt is jelezték, hogy amennyiben olcsóbb gyógyszer felírását kérik, úgy
ezt a kérést a háziorvosok igen nagy gyakorisággal teljesítik is. Ebben a kérdésben tehát alapvetD
problémának az orvos-roma beteg viszony kommunikációs oldalát, annak hiányosságait lehet
tekinteni.
Természetes kérdés, hogy mitDl függhet (nehezen mérhetD szubjektív tényezDkön túl) az orvos
beteg kommunikációs viszonya. A megbeszélésre vonatkozó adatokat összevetettük a családban
egy fDre jutó jövedelem nagyságával (amely az egyén anyagi helyzetét nagyon jól jelzi) –
az adatok azt mutatják, hogy a megbeszélés valószínJsége szegénységfüggD: az egyre alacsonyabb
jövedelmi tizedbe tartozók körében rendre növekszik azok aránya, akik megbeszélhetik
orvosukkal a költség kérdését (elvégre elemi érdekük, hogy szJkös javaikból kevesebbet kelljen
költeni gyógyszerre). Ugyanakkor a megbeszélési arány nem függ az egyén iskolázottságától,
tehát a várhatóan jobb kommunikációs készségJ érettségizettek, illetve a kevés számú felsDfokú
végzettséggel rendelkezDk sem számolnak be nagyobb valószínJséggel jobb kommunikációról.
KézenfekvDnek tJnik tehát, hogy a költségek megbeszélésének arányait ne csak a jövedelemmel
vessük össze, de azzal a kérdéssel is, hogy adnak-e a betegek hálapénzt. Feltételezhetnénk
ugyanis, hogy szegénység csökkenti a hálapénz adás gyakoriságát és összegét, illetve kontrollálni
szükséges azt is, hogy a paraszolvencia javítja-e az orvos és betege közti megbeszélés
valószínJségét.
A hálapénz adása, illetve az, hogy valaki megbeszéli-e a költségeket, az egyes esetek alapján
számolt korreláció szerint egyáltalán nincs kapcsolatban egymással, egymástól független események.
Ha a családban egy fDre esD jövedelmi tizedek alapján, tehát a szegénység mértéke szerint
vizsgáljuk a kérdést, azt kell látnunk, hogy a szélsD esetektDl (a legszegényebb és a legjobb
anyagi helyzetJ) rétegektDl eltekintve az anyagi helyzet alig befolyásolja a megbeszélés mértékét,
a paraszolvencia adásának hajlandóságát – sDt, a paraszolvencia mértékére is alig van hatással.
Tehát egyrészt az anyagilag leginkább rászorultaknak is csak a fele tudja a várható költségeket
megbeszélni a háziorvossal, ugyanakkor e csoport negyven százaléka ad paraszolvenciát,
egyúttal a jövedelme nagyságához mérten relatíve komoly paraszolvenciát fizet.
Jövedelmi tized megbeszéli (%) adott hálapénzt (%) átlagos hálapénz (Ft)
3500 Ft -ig 47,4 42,8 1458
3500-9400 48,5 51,4 4320
9400-12000 39,0 54,6 1503
12000-16000 42,4 63,2 1924
16000-20000 42,9 59,7 1852
20000-23000 30,9 53,8 1975
23000-30000 35,9 66,9 2179
30000-39000 39,1 69,6 3056
39000-50000 37,3 64,3 2513
50000 felett 27,8 58,4 2366
Az alkalmanként fizetett paraszolvencia átlagos forintértékének a jövedelemhez mért jelentDs
szórása ugyancsak azt mutatja, amit az elDbbi adatok is sugallnak: a paraszolvencia kérdése els
Ddlegesen nem az anyagi potenciáltól függ (noha errDl a késDbbiekben lesz szó).
KézenfekvD tehát, hogy kontrolláljuk: az elDzetes megbeszélés egyáltalán befolyásolja-e a
gyógyszerköltségeket? Ennek módszereként a megbeszélés tényét, valamint a tényeleges gyógyA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
58
szerköltségeket vetjük össze azzal, hogy amennyibe kerülnének a gyógyszerek, ha minden felírt
gyógyszert kiváltanának a betegek. Ehhez kapcsolódva vizsgáljuk azt is, hogy az elméleti és a
ténylegesen kifizetett gyógyszerköltségeket mennyiben befolyásolja a roma családok anyagi
helyzete.
A következD táblázatban feltüntettük a családokban egy fDre jutó havi gyógyszerköltséget – a
családok jövedelmi tizedei szerint, valamint az elméleti és valóságos gyógyszerköltségeket annak
függvényében, hogy esik-e a háziorvosnál szó e költségekrDl. Az elméleti gyógyszerköltség
az a forintérték, amelyet akkor fizetnének, ha minden felírt gyógyszer kiváltásra kerülne.
A gyógyszerköltségek, a családok anyagi helyzete és a háziorvossal való viszony együttes
adataiból a következDk vonhatók le. A családokban havonta gyógyszerekre fordított összeg szignifikánsan
a család anyagi helyzetének függvénye, a legszegényebb és a legjobb helyzetJ családok
között ötszörös különbséget találunk. Mivel láttuk azt, hogy a szegényebb családokban
egyes betegségek viszonylag gyakoribbak, amelynek következményeként nyilván magasabbak
lennének a gyógyszerköltségek, egyúttal a szegényebb családok jóval kevesebbet költenek
gyógyszerre – ebbDl az következik, hogy a szegényebb családokban betegségeik ellenére nem
tudnak megfelel_en gyógyszerre költeni.
Elméleti és valóságos gyógyszerköltségekff a megbeszélés függvényében – a családok jövedelmi
tizedei szerint (Ft)
nem beszéli jövedelmi tized gyógy- meg megbeszéli
szerköltség
átlag
kerülne valóban
kerül
% kerülne valóban
kerül
%
megbesz/nem
megbeszéli meg
3500 Ft -ig 805 1091 787 72,1 1138 836 73,5 1,1
3500-9400 816 1067 657 61,6 1327 980 73,9 1,5
9400-12000 935 1455 951 65,4 1171 905 77,3 1,0
12000-16000 932 1437 836 58,2 1631 1014 62,2 1,2
16000-20000 1033 1463 1077 73,6 1527 985 64,5 0,9
20000-23000 1117 1307 950 72,7 2256 1357 60,2 1,4
23000-30000 1397 1490 895 60,1 2788 2012 72,2 2,2
30000-39000 1878 1868 1740 93,1 2910 1985 68,2 1,1
39000-50000 2049 2115 1708 80,8 3705 2607 70,4 1,5
50000 felett 4046 3937 4353 110,6 5311 3043 57,3 0,7
átlag 74,8 67,9 1,3
Ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyibe kerülnek átlagosan havonta a gyógyszerek – a megbeszélés
függvényében, és a függvény indexéül a megbeszélés / meg nem beszélés esetén mért
költség hányadosát használjuk, azt látjuk, hogy némi ingadozást leszámítva annak értéke közel
egy; tehát a megbeszélés nincs érdemi hatással a költségekre.
Jövedelmi tizedenként azonban az elméleti és a valóságos gyógyszerköltség változik, egyúttal
a szükséges gyógyszerköltségek 60 – 80 % át fizetik ki tényelegesen. Az adatokból tehát az
következik, hogy egyrészt a roma családok jövedelmüktDl függetlenül valamivel kevesebbet költenek
gyógyszerre az elméletileg elDírtnál (ezt jelzik a táblázat % értékei), másrészt csak jövedelmükkel
arányosan képesek költeni gyógyszerre, harmadrészt minél szegényebbek, paradox
módon gyógyszerköltségek is csökkennek, negyedrészt a háziorvossal való dialógus némiképp
emeli a gyógyszerköltségeket és nem csökkenti (a két eset költségének átlagos aránya 1,3). A
ff A családi jövedelmekkel való összehasonlíthatóság végett a családban egy fDre jutó átlagos gyógyszerköltségeket
vesszük figyelembe.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
59
dialógus enyhe gyógyszerköltség emelD hatása egyébként a legalsó jövedelmi tizedek esetén is
fennáll.
Mivel azt láttuk, hogy az elméleti gyógyszerköltségek jövedelemarányosan kisebbek (holott
az alacsony jövedelem épp a betegségek egyik indikátora); gondolhatjuk azt, hogy a háziorvosok
minden különösebb megbeszélés nélkül a szegényebbeknek olcsóbb gyógyszereket írnak fel.
Adatfelvételünk során ezt a kérdést nem tisztázhattuk, azonban ez ügyben igen komoly kételyek
megfogalmazására ad okot párhuzamos másik kutatásunk egyik eredménye, mely szerint az orvosok
gyógyszerfelírási gyakorlatában nem játszik szerepet a betegek szociális státuszagg.
A fenti kérdésrDl gondolhatjuk azt is, hogy minél rosszabb anyagi helyzetben él egy család,
nemcsak annál kevesebbet képes költeni gyógyszerre, de kevesebbet is hajlandó akár. Mivel ez
igen lényeges kérdés; nevezetesen, hogy a depriváció a képességeken túl csökkenti-e azt a hajlandóságot
is, hogy invesztáljanak az egészségbe / a betegségtDl való megszabadulásba, kontrollálni
érdemes ezt a problémát. A próba lehetséges eszköze az alkalmanként kifizetett paraszolvencia
mértéke. A fentiekben már láttuk, hogy a szegényebb családokban élDk közel ugyanolyan
arányban fizetnek paraszolvenciát, mint a jobb körülmények között élDk. A következD táblázat
azt tünteti fel, hogy az átlagosan egy alkalommal (tehát nem havonta!) kifizetett paraszolvencia
forintértéke mekkora jövedelmi tizedek szerint, illetve ez az összeg hogyan aránylik a (havi!)
gyógyszerköltségekhez.
Alkalmanként fizetett paraszolvencia, havi átlagos egy f_re es_ gyógyszerköltségek (Ft) és e kett_
hányadosa
jövedelmi tized valóban kerül alkalmi paraszolvencia arány
3500 Ft -ig 805 1458 1,8
3500-9400 816 4320 5,3
9400-12000 935 1503 1,6
12000-16000 932 1924 2,1
16000-20000 1033 1852 1,8
20000-23000 1117 1975 1,8
23000-30000 1397 2179 1,6
30000-39000 1878 3056 1,6
39000-50000 2049 2513 1,2
50000 felett 4046 2366 0,6
átlag 1501 2315 1,9
A családokban egy hónapban átlagosan egy f_re jutó gyógyszerköltség közel a fele az egy alkalommal
kifizetett paraszolvencia mértékének.
Noha az emelkedD jövedelmekkel arányosan némiképp több paraszolvenciát fizetnek, ennek
és a gyógyszerköltségnek a hányadosa alig változik, azaz még a legszegényebbek is közel kétszer
annyit fizetnek „hálapénz” gyanánt alkalmanként, mint havonta fejenként gyógyszerre. Ne
feledjük persze, hogy a beteg emberek nem egy alkalommal mennek havonta orvoshoz, valamint
a családokban általában nem egy ember beteg. Ha azt látjuk, hogy az egy fD által alkalmanként
kifizetett paraszolvencia bDven meghaladja a havi egy fDre számított gyógyszerköltséget, csak
fantázia kérdése (vagy komoly célzott vizsgálatoké!) annak megállapítása, hogy a családok teljes
havi költségvetésében a két költségnem teljes összege milyen arányt képviselhet.
A hálapénzre vonatkozó eddig vizsgálatokból tudható, hogy annak motivátorai között a remény
is elDkelD helyet foglalhat el. Adataink azt mutatják, hogy a szegény családok, noha forrásaik
igen korlátozottak, e „reményhányados” tekintetében semmivel sem maradnak le jobb módú
gg Lásd: Babusik Ferenc: Differences in Access to Primary Healthcare…
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
60
társaiknál, mondhatjuk tehát, hogy éppen annyit invesztálnak egészségükbe (vagy a gyógyulás
reményébe), amennyit bárki más, és ezt az invesztációt anyagi lehet_ségeik határán teszik.
Logikusan ide tartozik tehát, hogy mit gondolnak a gyógyszer, illetve a hálapénz gyógyulásra
gyakorolt hatásáról, valamint arról, hogy mennyire számít a gyógyulásban az orvossal való megértés,
illetve az orvos tudása, szakértelme.
Mennyire múlik az adott kérdésen a gyógyulás? (teljes mértékben és eléggé opciókra adott válaszok
% -a)
jövedelmi tized hálapénz gyógyszerek beszedése orvossal való megértés orvos tudása
3500 Ft -ig 38,2 85,8 76,0 85,5
3500-9400 46,6 85,5 58,9 83,0
9400-12000 55,4 85,0 67,5 85,2
12000-16000 54,8 78,9 68,1 86,9
16000-20000 49,4 79,5 57,5 86,6
20000-23000 41,4 72,2 72,2 88,9
23000-30000 46,7 61,8 65,9 89,6
30000-39000 43,9 73,1 63,3 91,2
39000-50000 46,7 76,0 66,8 89,3
50000 felett 45,5 67,6 63,9 86,6
átlag 46,9 76,5 66,0 87,3
Átlagosan a legmagasabbra az orvosok tudását, illetve a gyógyszerek hatását értékelik, míg a
hálapénz gyógyulásra gyakorolt hatását a romáknak kevesebb mint fele értékeli jelentDsnek. Az
adatok szórása azt mutatja, hogy a családok anyagi életszínvonala nincs e véleményekre jelentD-
sebb hatással. Mindez tehát annyit is jelent, hogy noha a romák a hálapénz gyógyulásra gyakorolt
hatását nem tekintik jelent_snek, még a legszegényebbek is anyagi lehet_ségeik határán áldoznak
erre, miközben a nagy jelent_ség_nek ítélt gyógyszerekre kevesebbet tudnak költeni, mint
paraszolvenciára. Mondhatnánk, hogy no comment, de nézzük meg, hogy valójában milyen ítéletet
alkotnak a paraszolvencia ellátásra gyakorolt hatásairól.
Ha adott hálapénzt, mi történt (választás %)
%
Jobb ellátást kapott 63,1
Ugyanolyan ellátást kapott 35,8
Miközben az látjuk, hogy a paraszolvencia gyógyulásra gyakorolt hatását kevesen látják jelent
Dsnek, már a romák közel kétharmada gondolja, hogy az ellátást jobb színvonalúvá teszi. Azok,
akik úgy gondolják, hogy a paraszolvencia jobb ellátást eredményez, átlagosan többet is fizettek
ezért, mint akik a hatást indifferensnek tekintik.
A paraszolvencia megítélése és az átlagosan alkalmanként fizetett összeg (Ft)
átlagos para.
Jobb ellátást kapott 2610
Ugyanolyan ellátást 1769
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
61
Azoknak a döntD többsége viszont, akik nem fizetnek hálapénz, úgy látják, hogy ettDl még nem
kaptak rosszabb ellátást (kérdés persze, hogy emennyire lehet igazuk azoknak, akik ennek az
ellenkezDjérDl vannak meggyDzDdve…)
Ha nem adott hálapénzt, mi történt (választás %)
ha nem adott %
Rosszabb ellátást kapott 21,8
Ugyanolyan ellátást kapott 78,2
Akár így, akár úgy ítélnek a hálapénz ellátásra gyakorolt hatásáról, az adatok azt mutatják, hogy
a vélekedés nem anyagi helyzettDl függ, hanem elsDsorban iskolai végzettségtDl, mégpedig nem
azok körében, akik adnak hálapénzt, hanem azoknál, akik nem adnak.
A hálapénz nem fizetésének hatása iskolai végzettségenként (%)
Rosszabb ellátást kapott Ugyanolyan ellátást
8 oszt. kevesebb 24,5 75,5
Általános iskola 28,1 71,9
SzakmunkásképzD 17,1 82,9
összes érettségizett 6,6 93,4
Egyetem, fDiskola 100,0
Minél magasabb a kliensek iskolai végzettsége, annál gyakrabban látják azt, hogy a hálapénz
nem gyakorol hatást az ellátásra. A hálapénz fizetését viszont nem befolyásolja az iskolai végzettség.
A kérdésre az elDítéletek tárgyalásánál még visszatérünk.
Az egészségügyi ellátás költségeit a gyógyszerek térítésmentes beszerzésének lehetDségén keresztül
komoly mértékben befolyásolja a közgyógyellátási jogosultság. Mivel a közgyógyellátás
szociális ellátás, ezért a könyv logikája szerint a szociális ellátásokat taglaló részben, a szociális
ellátásokban való részesedés, illetve az abból való kimaradás fejezeteiben tárgyaljuk.
Az orvosi szolgáltatás hozzáférhet_ségének megítélése
Az orvosi szolgáltatások hozzáférhetDségének, vagy nívójának megítélése, illetve az, hogy e
hozzáférést vagy nívót befolyásolja-e a kliensek etnikai hovatartozás, vagy szociális-gazdasági
státusza, - különösen nehezen mérhetD problematika. Egy lábjegyzet erejéig már idézett elDzD
kutatásunk során - amely az egészségügyi alapellátás szereplDi körében volt hivatott ezeket a
kérdéseket a lehetDségekhez képest tisztázni – arra a megállapításra lehetett következtetni, hogy
a háziorvosok által nyújtott szolgáltatások többségét alapvetDen a kliensek szociális státusza befolyásolja
(a szociálisan depriváltak kárára), egyúttal a szociális státusz lényegesebb befolyásoló
tényezD, mint az etnicitás.
Jelen kutatásunk, mivel a roma népesség reprezentatív mintáján zajlott, nem képes összehasonlítani
azt, hogy az egyes orvosi szolgáltatásokat romák és nem romák hogyan és milyen
elérhetDségJnek látják – de ez nem is lehetett célunk, különösen, hogy idézett elDzD munkánkban
többek között éppen erre kerestük a választ. Mostani kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy
a romák mint olyanok hogyan látnak bizonyos kérdéseket, illetve közöttük milyen tényezDk teremtenek
hozzáférési különbségeket, milyen szerepe van az iskolázottságnak, a szegregációnak,
a jövedelmi viszonyoknak, stb.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
62
ElsDként a háziorvosok által a klienseknek nyújtott alapvetD, betegséggel (gyógyulással) kapcsolatos
információadás kérdését nézzük meg. (A gyógyszerek áráról való dialógust, éppen, mert a
betegek aktivitását is feltételezi, nem tekintettük a szolgáltatási nívó közvetlen kérdésének.)
A válaszadóknak ötfokú skálán kellett megítélniük, hogy milyen mértékben adnak a háziorvosok
felvilágosítást a következDkrDl: pontosan milyen betegsége van, milyenek a gyógyulási
esélyei, mennyi idD alatt épülhet fel, a kapott gyógyszerek pontosan mire jók, milyen gyógyszerköltségekre
számíthat 8ez utóbbi az egyoldalú felvilágosításra kérdez!).
A válaszadatok egyetlen fDkomponensbe rendezDdnek (magas fDkomponens súlyok mellett a
magyarázott variancia 71,1 %)8. A nyers válaszeloszlások az ötfokú skálán az alig és a teljes
mértékben között nagyjából egyenletesen de aránytalanul oszlanak el, a fDkomponens súlyával
mérve egyetlen változó befolyásolja az információadást: a szegregáció mértéke. Minél
szegregáltabb helyen él valaki, annál kevésbé kap felvilágosításokat. A felvilágosítás mértéke
nem függ iskolai végzettségtDl és anyagi helyzettDl, tehát aki gettóban él, de jobb módú, vagy
iskolázottabb, az is kisebb nívón kap információt.
A betegség és a gyógyulás természetével kapcsolatban a háziorvosok részérDl tapasztalt felvilágosítást
azok ítélik kevésnek, akik szegregáltan élnek; a lényeges információkhoz való hozzáférés
esélyegyenlDsége csorbul.
Megkérdeztük, hogy milyen gyakran hívják ki felnDttek, illetve gyermekek esetén a házi(
gyermek)orvost, illetve az milyen gyakran megy ki a hívásra (a gyakoriságot ötfokú skálán
kellett megítélni). Adataink szerint, akár felnDtt, akár gyermek esetén, a kihívások és a látogatások
gyakorisága azonos, elenyészD számban pedig arról számolnak be, hogy gyakrabban látogat
az orvos, mintsem hívják – tehát ebben a megközelítésben a háziorvosok és gyermekorvosok
magatartását lelkiismeretesnek ítélik meg
Azonban amikor azt kérdeztük meg, hogy elDfordult-e olyan eset, hogy hétvégén, este, tehát
ügyeleti idDben, amikor kihívták az ügyeletes orvost, az nyíltan megtagadta-e a kimenetelt – a
válaszok már korántsem tükrözik a beteg státuszától függetlenül etikus orvosi magatartást.
El_fordult-e ügyeletben nyílt megtagadás?
igen %
felnDtt betegsége esetén 20,7
gyermek betegsége esetén 11,3
Az arányokat riasztónak találjuk, azonban még riasztóbbnak azt, hogy milyen rejtett okok húzódnak
meg a háttérben. A romák beszámolói az ügyeleti kivonulás megtagadásáról ugyanis
elsDsorban a lakhatási deprivációval (szegregáció és zsúfoltság) függnek össze, nem függenek
olyan kérdésektDl sem, mint a jövedelem (az iskolai végzettség viszont hatást gyakorol).
El_fordult-e ügyeletben nyílt megtagadás?
elfordulás %
Zsúfoltság mértéke felnDtt gyermek
1 fDig 17,6 10,2
1 - 2 között 17,1 8,6
2 - 3 között 29,5 14,5
3 felett 31,6 16,0
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
63
El_fordult-e ügyeletben nyílt megtagadás?
elfordulás %
felnDtt gyermek
nem szegregált 18,4 10,4
szegregált 24,5 12,4
gettó 23,3 13,5
A nagyon zsúfolt körülmények között élD romák harmada tapasztalta már azt, hogy az ügyeletes
orvos nem vonul ki ügyeleti idDben – de vegyük figyelembe, hogy ez az arány „csak” közel duplája
azokénak, akik egyébként nem élnek zsúfoltan. Elborzasztó, hogy a beteg gyermek esetén is
a megtagadási arány 10-16 %. Látjuk, a zsúfoltság az ügyeletes orvosok számára még riasztóbb,
mint a gettólét, ugyanis a gettóban élD romák kisebb arányban számolnak be megtagadásról, mint
a nagyon zsúfoltan élDk.
megtagadás %
zsúfoltság nem szegregált szegregált gettó
1 fDig 17,3 15,8 18,4
1 - 2 között 16,7 20,0 17,6
2 - 3 között 29,1 39,3 25,4
3 felett 19,8 32,8 41,5
Abban az esetben „persze”, ha a romák egyszerre élnek gettóban és zsúfoltan, a helyzet még
rosszabb, az esetek negyven százalékában tapasztalták azt, hogy az ügyeletes orvos nem megy ki
hozzájuk.
megtagadás %
felnDtt gyermek
8 oszt. kevesebb 22,8 10,8
Általános iskola 22,4 13,5
SzakmunkásképzD 20,4 13,4
összes érettségizett 12,3 2,7
Egyetem, fDiskola 6,3 2,7
Minél alacsonyabb iskolázottságú valaki, annál gyakrabban tapasztalta a megtagadást, ugyanakkor
figyelemreméltó, hogy a felsDfokú végzettségJek között is 3-6 % azt tapasztalta, hogy feln
Dtt, illetve gyermek betegsége esetén megtagadják a kimenetelt az orvosok.
orvos által adott magyarázat % felnDtt esetén gyermek esetén
Jobb, ha a beteg megy a rendelDbe 23,5 40,8
Nem volt ideje kimenni 30,7 9,5
A család távol lakik 10,7 13,0
Rosszak az utak, az idDjárás 13,8 8,9
Csak, nem volt magyarázat 26,0 17,8
Az orvosok részérDl tapasztalt magyarázatok skálája viszonylag színes, azonban a „csak” magyarázat
aránya is magas. MindebbDl – különösen, ha figyelembe vesszük a háziorvosok körében
végzett idézett kutatásunk eredményeit – azt kell levonnunk következtetésként, hogy az orvosok
egy része nem biztosítja az egyenl_ hozzáférést az ügyeleti id_ben. EgyenlDnek lehet ugyanis
tekinteni azt a hozzáférést, amely nem függ attól, hogy valaki rossz körülmények között él. Abban
az esetben viszont, ha az orvosok magatartása a kliens életkörülményeit_l függ, megvalósul
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
64
a jogegyenl_tlenség – még abban az esetben is, ha az orvos alkalmasint megindokolhatja, hogy
miért nem szereti a zsúfoltan élDket meglátogatni.
Anélkül, hogy belemennénk a paraszolvencia kérdésének roppant csapdákat rejtD mocsarába,
érdemes az ügyeleti megtagadás kérdését egy pillanatra összevetni azzal, hogy mekkora átlagos
alkalmi paraszolvenciát adnak azok, akik tapasztaltak megtagadást, és mennyit azok, akik nem.
(ne feledjük, hogy a roma népesség zöme kis falvakban él, ahol az ügyeletes orvos sok esetben
egyébként is rendszeres ellátója a községnek, tehát valószínJ, hogy ugyanaz az orvos kapja a
paraszolvenciát, mint aki megtagadja vagy nem az ügyleti kimenetelt.
A paraszolvenciát fizet_k aránya megtagadás vagy annak hiánya szerint (%)
nem volt megtagadás volt megtagadás
1 fDig 58,5 58,8
1 - 2 között 59,3 75,3
2 - 3 között 56,4 63,7
3 felett 48,5 54,8
átlag 55,7 63,2
A paraszolvencia átlagos forintértéke ügyeleti megtagadást tapasztalt és nem tapasztalt romák
esetén – feln_tt vagy gyermek betegsége alkalmával
felnDtt esetén gyermek esetén
zsúfoltság mértéke nem volt megtagadás volt megtagadás nem volt megtagadás volt megtagadás
1 fDig 2387 2210 2738 2414
1 - 2 között 1933 2720 2448 1696
2 - 3 között 1639 1775 1571 1662
3 felett 5944 3693 6091 1207
átlag 2976 2600 3212 1745
A felnDtt betegek esetén azok, akik beszámolnak megtagadásról, a paraszolvencia kissé alacsonyabb,
gyermek esetén pedig lényegesen alacsonyabb összegJ. A magas zsúfoltsági szinten élDk
esetében azok, akik tapasztaltak megtagadást, lényegesen kisebb paraszolvenciáról számolnak be
holott Dk azok, akik között többen fizetnek paraszolvenciát.
Az adatok tehát azt mutatják, hogy az ügyeleti kijárás megtagadását inkább azok tapasztalják,
akik gyakrabban fizetnek paraszolvenciát azonban kevesebbet fizetnek mit azok, akik nem
tapasztaltak megtagadást.
Mivel felvételünk csak parciálisan érinthette a paraszolvencia jelenségvilágát, azért azon
túl, hogy javasoljuk egy kiterjedt vizsgálat elvégzését a paraszolvencia valamint az esély- és jogegyenl
_ség viszonyáról, azt kell most mondanunk, hogy kevés adat is épp elég felháborodásra
adhat okot.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
65
El_ítéletesség az egészségügyben
A jelen munkát megelDzD, már e kötetben hivatkozott elDzD kutatásunk során, amelyet az egészségügyi
alapellátás szereplDi körében végeztünk, részletesen elemeztük a háziorvosok egyes betegségcsoportokkal
kapcsolatos eltérD viszonyát, illetve a cigányokhoz kapcsolódó negatív attit
Jdök ellátásra gyakorolt hatását a háziorvosok és védDnDk körében. E kutatás jelen szempontjaink
szerinti egyik lényeges megállapítása az volt, hogy a háziorvosok körében az ellátásnak (a
vizsgálatok eszközszintjének, a gyógyító munka intézményi szintjeinek, az utánkövetésnek, a
gyógyszerrendelés során figyelembe vett költségeknek) befolyásoló tényezDje elsDsorban a kliensek
szociális-gazdasági státusza, illetve a deprivált szociális állapot, és csak másodsorban az a
kérdés, hogy a kliens roma-e. Noha a háziorvosok, illetve a védDnDk körében mért cigányellenesség
alapvetDen a kliensekkel kapcsolatos kommunikáció gátja, ezen keresztül konfliktusforrás,
illetve gátolja a kliensek problémáinak megértését, az ellátás színvonalát a szegénység lényegesebb
mértékben befolyásolja negatív irányban, mint az etnicitás.
Mostani országos cigánykutatásunk alkalmával ezt a kérdést a romák oldaláról kívántuk
megvizsgálni; nevezetesen, hogy az egészségügyi és a szociális ellátás dolgozói körében milyen
mértékJ és kompozíciójú cigányellenességet tapasztalnak, illetve e segítD foglalkozású csoportok
romákkal kapcsolatos, a romák által megtapasztalt attitJdje mire van hatással.
Az eljárás során a negatív attitJdök mérésére használt skálázási eljárást használtuk; felvettük azt,
hogy a romák egyes segítD foglalkozásúakkal kapcsolatban milyen érzelmi távolságot élnek meg
(a teljes elfogadástól a teljes elutasításig), illetve mértük, hogy milyen mértékJ megkülönböztetést,
diszkriminációt tapasztalnak. (Az egy adott népcsoporttal kapcsolatos attitJdök mérése során,
az affektív távolság és a diszkriminancia mellet szokás mérni egy harmadik, sztereotipizálásra
vonatkozó komponenst is. Ez utóbbi azonban szinte kizárólag azok körében mérhetD, akik
elDítéletességére kíváncsiak vagyunk, így a roma felvétel során e skálától eltekintettünk.)
Három intézményi szinten kérdeztünk rá a segítD foglalkozásúakkal kapcsolatos viszonyra;
a háziorvosi ellátás szerepelDi közül a háziorvosokra, a házi gyermekorvosokra, a háziorvosi
szolgálat nDvéreire, illetve a védDnDkre. Az egészségi ellátás másik két szintjén a szakrendelDi,
illetve kórházi orvosokra és az ottani nDvérekre. Leginkább heterogén a harmadik csoport volt,
itt az önkormányzat szociális munkatársai, az önkormányzat munkatársai általában, a családsegít
D központ munkatársai, a munkaügyi központok munkatársai, illetve a hivatalok emberei általában
szerepeltek a viszonyra vonatkozó kérdés alanyaiként. (Ez utóbbi csoportra vonatkozóan a
módszertant és a nyers eredményeket itt közöljük, noha a szociális ellátásokat taglaló fejezetben
használjuk majd fel részletesen.)
ElsDként úgy az affektív distanciahh, mint a diszkriminancia skálán az egyes foglalkozási
csoportokra adott válaszokat külön-külön faktorelemeztük. Mindkét esetben három faktor vált el
egymástól: a szakrendelDi-kórházi szint, a háziorvosi szint, illetve a szociális szint munkatársai
alkotnak egy-egy konzisztens faktort. Figyelemreméltónak lehet tekinteni, hogy nem az egyes
intézményi szinteken belül, foglalkozási hierarchia szerint válnak el a faktorok elemei, hanem
hh Az érzelmi distancia itemeit úgy fogalmaztuk meg, hogy a kérdés arra irányult: a romák számára milyen mértékben
ellen- vagy rokonszenvesek az adott szereplDk. Ugyanis egyrészt a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tekintélyt
jelentD státusszemélyekkel kapcsolatban fordítva feltett kérdésre a válaszok torzítanak (a válaszadók még abban az
esetben is, amikor erDs ellenszenvet érzenek egy státusszemély részérDl, ezt kevéssé jelzik), másrészt mivel a kapcsolat
interaktív, az érzelmi distancia várhatóan ebben az interaktív térben jelenik meg, tehát pl. az ellátás szereplDinek
érzelmi distanciája generálja a romákét. A két skála konzisztenciájának kérdéséhez egyébként az itemekkel
végzett többdimenziós skáláz tárgyalásakor még visszatérünk.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
66
intézményi szint szerint, tehát a nDvérek minden esetben az adott szint orvosaival kerültek egy
faktorba. (A faktorstruktúrák tábláit lásd a jegyzetek között9.)
Miután a két skálán három konzisztens csoportot10 találtunk, a következD lépésben csoportonként
a két skálaváltozón szereplD faktorsúlyokkal clusterelemzést hajtottunk végre. Ennek eredményeként
a két egészségügyi intézményi szinten hat-hat, a szociális szinten pedig öt olyan csoport
különült el, amelyekkel kapcsolatban a romák eltérD mértékben élnek meg elDítéletességet.
Szakrendel_, kórház szint – clusterek a skálaértékeken és % -os eloszlásii
affektív dist. diszkriminancia eloszlás
szinte semleges -0,1753 -0,1423 29,9
rokonszenvezD 0,9880 0,0539 17,4
erDs cigányellenes -1,8107 -1,2743 11,6
cigányellenes -0,4582 -1,1294 13,4
erDs elfogadás 1,3177 1,3919 12,5
nem diszkrimináló -0,0923 1,0283 15,3
A szakrendelDi, illetve kórházi ellátási szint dolgozóival kapcsolatban észlelt elDítéletesség szerinti
csoportok a következDk:
−Szinte semleges: az átlaghoz képest alig nagyobb az érzelmi távolság (ellenszenv) és az
észlelt diszkrimináció. A romák közel harmada (29,9 %) érzi úgy, hogy vele ilyenek a
szakrendelD, kórház szint szereplDi.
−RokonszenvezD: az érzelmi distancia a pozitív irányba tér ki (rokonszenv), az észlelt diszkrimináció
pedig átlagos értéken mozog. A romák 17,4 %-a látja ilyennek a szakrendelD,
kórház szint munkatársait.
−ErDs cigányellenes: erDs észlelt diszkriminációs és erDs érzelmi distancia. Ez a legkisebb
csoport, a romák 11,6 %-a látja ilyennek az egészségügyi közép- és felsD ellátási szint szerepl
Dit.
−Cigányellenes: az affektív distancia valamivel kisebb értéket mutat, mint az erDs cigányellenesség
esetén, azonban az észlelt diszkrimináció közel azonos (13,4 %).
−ErDs elfogadás: a romák 12,5 %-a látja úgy, hogy az egészségügy e szintjének szereplDivel
pozitív az érzelmi viszonya és nem diszkriminálják.
−Nem diszkrimináló: a romák 15,3 %-a azt látja, hogy az érzelmi kapcsolat közepes, egyúttal
nem fordul elD kirekesztD magatartás ezen az egészségügyi szinten.
A szakrendelDi, kórházi szint szereplDivel kapcsolatban tehát a romák összesen 25 %-a él át valamilyen
erejJ cigányellenességet.
A következD táblázat a háziorvosi rendelDi szint szereplDivel kapcsolatban megélt cigányellenesség
csoportjait és azok eloszlását tünteti fel. Mivel számtalan cluster azonos nevJ és jelentésJ,
mint a szakrendelDi, kórházi szint esetén, ezek értelmezését nem ismételjük meg.
ii Az érzelmi distancia, illetve a diszkriminancia skálák itemeinek felvételekor úgy fogalmaztuk meg a kérdéseket,
hogy a „nagyon ellenszenves”, illetve „mindig megkülönböztetnek” válaszlehetDségek kapták a legalacsonyabb, 1 –
es értéket. Ennek megfelelDen a faktorsúlyok negatív értékei képviselik az erDs elDítéletességet, a pozitívak pedig
annak hiányát, vagy az elfogadást.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
67
Háziorvosi rendel_ szint – clusterek a skálaértékeken és % -os eloszlás
affektív dist. diszkriminancia eloszlás
erDs elfogadás 1,2994 1,2796 13,9
erDs cigányellenes -1,7450 -1,9744 6,4
cigányellenes -0,7472 -0,7834 20,0
nem diszkrimináló 0,2903 0,5764 32,9
negatív affekt, nem diszkriminál -1,2682 0,1613 8,7
diszkrimináló 0,5278 -0,5427 18,1
A háziorvosi szint szereplDivel kapcsolatban az eltérD tapasztalati csoportok a következDk.
−Negatív affektusok, nem diszkrimináló: a romák 8,7 %-a úgy látja, hogy rossza az érzelmi
viszony, azonban a diszkriminációs jelensége valamivel átlag alatt jelennek meg.
−Diszkrimináló: a romák közel ötöde (18,1 %) látja úgy, hogy a háziorvosi ellátási szint szerepl
Divel kapcsolatos érzelmi viszony valamivel átlag feletti, azonban a diszkrimináló jelenségek
az átlagnál gyakoribbak.
A háziorvosi ellátási szint szereplDivel kapcsolatban tehát a romák összesen 44,5 %-a él át
valamilyen erejJ cigányellenességet; ez az arány lényegesen magasabb, mint a szakrendelDi,
kórházi szint esetén. Ennek a magasabb aránynak több oka lehet: egyrészt a háziorvos gyakoribb
szereplDje az életnek, mint az egészségügyi ellátás magasabb szintjei (ne feledjük, a romák 37,1
% -a nem szenved egyik felsorolt betegségcsoportban sem, tehát valószínJ, hogy gyakrabban
látogatták meg a háziorvost, mint súlyosabb betegségek esetén), másrészt a háziorvosi szint szerepl
Di – fDleg községekben – egyszerJen „közelebb élnek”, mindennapibb szereplDi az életnek,
mint pl. a kórházi orvosok.
A kutatás során mért cigányellenesség kontrolljaként összehasonlítjuk azt, hogy az ügyeleti kivonulás
megtagadása milyen gyakran fordult elD az egyes csoportoknál.
A háziorvosi szinten megélt cigányellenesség, valamint az ügyeleti kivonulás megtagadásáról
beszámolók aránya (%)
Megtagadás %
Háziorvosi szint felnDtt gyermek
erDs elfogadás 12,3 8,7
erDs cigányellenes 35,4 27,8
cigányellenes 18,3 6,5
nem diszkrimináló 21,6 10,9
negatív affekt, nem diszkriminál 17,8 11,9
diszkrimináló 25,7 14,8
átlag 20,7 11,3
Azok a romák, akik erDs elfogadást élnek át, lényegesen az átlag alatt számolnak be ügyleti idD-
ben a kivonulás megtagadásáról. (Ne feledjük, hogy az ügyeletes nem féltétlenül a háziorvos,
elsDsorban nagyobb településeken, városokban nem.)
Azok a romák, akik erDsen cigányellenesnek tapasztalják a háziorvosi szint szereplDit, az átlag
másfélszerese arányában számolnak be megtagadásról – felnDttek és gyermekek esetében
egyaránt. Azok, akik diszkriminálónak élik át e szereplDket, ugyancsak átlag felett élnek át megtagadást.
Az egyéb csoportokban, függetlenül azok enyhe cigányellenességétDl, vagy a megítélt
diszkrimináció nívójától, a megtagadások aránya az átlag körül mozog.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
68
A következD lépésben azt kellett kontrollálni, hogy nem azért látják-e elDítéletesnek a romák
a háziorvosi szint szereplDit, mert átéltek megtagadásokat, vagy valamilyen egyéb szempontból
különböznek azoktól, akik nem látják elDítéletesnek vagy diszkriminatívnak a szereplDket. A
kontrollt variancia analízissel elvégezve kiderült, hogy nincs ilyen különbségek: a megtagadás
élménye nem magyarázza az ítéleteket, tehát azok vélhetDen mindennapi tapasztalatokon
nyugosznak. A rasszizmust átélD romák betegségeik arányában sem különböznek más romáktól.
Ugyancsak nincs különbség abban, hogy tartós betegség esetén milyen ”intézményközi karriert”
futnak be, tehát az, akit betegsége esetén csak szakrendelésen láttak el, illetve az, akit háziorvosa
is ellátott, vagy esetleg háziorvosa szakrendelésre utalta, onnét pedig kórházi szintre került, hasonló
arányban látják a cigányellenesség kérdését.
A megtapasztalt cigányellenességet nem befolyásolja a romák iskolai végzettsége, az általános
iskolát be nem fejezettek hasonló arányban számolnak be errDl, mint az érettségizettek. Érdekes
módon a szegregált körülmények között, vagy egyenesen gettóban élD romák is hasonló
arányban élnek át cigányellenességet, mint a nem szegregáltan élDk, tehát az ilyen körülmények
nem befolyásolják azt, hogy tapasztalataik a rasszizmussal kapcsolatban milyenek.
A romák tehát mint romák élik át a megkülönböztetést, a megkülönböztetés szempontjából
az iskolázott vagy jobb körülmények között élD roma épp olyan, mint iskolázatlanabb vagy szegényebb
társai. A romákat mint romákat különböztetik meg és nem pl. szegénységük okán.
Az elDbbiekben már számot adtunk arról, hogy szinte egyetlen változó sem „mozdul meg” a cigányokkal
kapcsolatos különbözD attitJdök mentén, azaz méréseink szerint az átélt rasszizmust
szinte semmi sem befolyásolja (az ellátószemélyzettel való találkozáson túl).
Akadt azonban egy változó, amely er_sen függ az átélt cigányellenességt_l – és ez magát a
kutatót is roppantul meglepte: ugyanis a paraszolvencia kérdése az, amely jól variál a cigányellenességgel!
Noha adatfelvételünk tervezése során nem fJztünk különösebb reményt ahhoz, hogy
a paraszolvencia jelenségérDl érdemit megtudunk, immár második alkalommal találjuk azt, hogy
az egyenlD hozzáférés esélye és a paraszolvencia összefügg.
A következD táblázat adataiból az látszik, hogy legnagyobb arányban (70 %) azok a romák fizetnek
hálapénzt, akik erDs elfogadást tapasztalnak a háziorvosi szint munkatársaitól, egyúttal a
legmagasabb átlagos alkalmankénti összeget is Dk fizetik.
Azok a romák azonban, akik erDs cigányellenességet élnek át, vagy azt, hogy nem diszkriminálják
Dket, közel azonos, hatvan százalékos arányban fizetnek paraszolvenciát, és ettDl az
aránytól mások sem térnek el nagyon, sDt, az átlagosan alkalmanként fizetett összeg nagyságrendje
is közel azonos, 1800-2400 Ft között mozog.
Hálapénzt fizet_ romák aránya (%) és az átlagos alkalmanként fizetett paraszolvencia összege
(Ft) – az átélt cigányellenesség kategóriái szerint
% Ft
erDs elfogadás 70,3 3548
erDs cigányellenes 61,1 2443
cigányellenes 52,5 2278
nem diszkrimináló 55,7 1750
negatív affekt, nem diszkriminál 61,4 2401
diszkrimináló 60,6 2131
Azonban arra a kérdésre, hogy mennyire múlik a gyógyulás a kifizetett paraszolvencián, már
azok, akik a legerDsebb cigányellenességet tapasztalják – egyúttal a legnagyobb arányban is
gondolják azt, hogy a paraszolvencia a gyógyulás egyik záloga! Fordítva pedig: akik akár a szakA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
69
rendelDi, kórházi szint, akár a háziorvosi szint munkatársaival kapcsolatban az erDs elfogadást
élik át, azok gondolják a legkisebb arányban azt, hogy a paraszolvencia elDsegíti a gyógyulást.
„Mennyire múlik a gyógyulás a paraszolvencián?” - kérdésre adott válaszok eloszlása (%)
háziorvosi szint nem alig közepesen eléggé teljes mértékben
erDs elfogadás 34,0 12,0 20,0 18,5 15,5
erDs cigányellenes 8,2 0,5 3,6 43,4 44,4
cigányellenes 10,1 9,3 25,2 34,8 20,7
nem diszkrimináló 28,7 7,9 26,9 16,9 19,6
negatív affekt, nem diszkriminál 14,1 10,1 21,1 35,8 18,8
diszkrimináló 20,3 13,3 18,4 23,7 24,3
átlag 21,6 9,4 22,0 25,3 21,7
szakrendel$, kórház szint nem alig közepesen eléggé teljes mértékben
szinte semleges 17,2 10,5 27,6 24,5 20,1
rokonszenvezD 22,1 9,4 19,3 25,1 24,1
erDs cigányellenes 13,9 6,9 16,1 34,5 28,7
cigányellenes 18,0 8,9 30,3 23,7 19,1
erDs elfogadás 32,0 7,7 16,1 20,4 23,8
nem diszkrimináló 29,7 11,1 16,6 25,4 17,1
átlag 21,6 9,4 22,0 25,3 21,7
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy az egészségügyi ellátás szereplDi a kisebb rasszizmusért
cserébe a markukat nyújtanák, avagy a paraszolvencia megszüntetné kirekesztD magatartásukat.
Nézetünk szerint az átélt rasszizmus és a paraszolvencia felértékelDdése közötti kapcsolat
merDben tudati természetJ, a romák az erDsebb rasszizmus mellett úgy élhetik meg a gyógyulás
lehetDségét, mint olyasmit, amely az ellátószemélyzetnek fizetett pénzzel kiváltható. A valóságban
azonban ennél lényegesen józanabbak, az adatok azt mutatják, hogy ilyen esetben nem fizetnek
többet vagy nagyobb arányban – éppen ellenkezDleg: azok kapnak több romától több paraszolvenciát,
akiket elfogadónak élnek meg. Nomen est omen, ennyire a „hála” jele a paraszolvencia:
a romák akkor „hálásak” ha nem rekesztik ki Dket. Vice versa: akkor is „hálásak” amikor
rasszizmust élnek át, csak éppen kisebb arányban. A hálapénz nem a hála jele.
Végezetül bemutatjuk a szociális, önkormányzati szféra szereplDivel kapcsolatban adott ítéletek
alapján kialakult csoportokat.
Az egyes csoportok értelmezése azonos a szakrendelDi, kórházi szint, illetve a háziorvosi szint
esetében látottakhoz, az eloszlás természetesen más.
Szociális szféra, önkormányzati szint – clusterek a skálaértékeken és % -os eloszlás
affektív dist. diszkriminancia eloszlás
erDs cigányellenes -1,4213 -1,1365 19,7
erDs elfogadás 1,6114 1,1728 13,0
diszkrimináló 0,6345 -0,9943 8,2
szinte semleges -0,1146 -0,1053 39,8
nem diszkrimináló 0,3367 1,0171 19,3
Az ellátószemélyzettel kapcsolatos észlelt viszony tárgyalását azzal fejezzük be, hogy bemutatunk
egy olyan modellt, amely szemléletesen ábrázolja, hogy a romák tapasztalatai szerint relatíA
SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
70
ve, egymáshoz képest hogyan viszonyul a három intézményi csoport hozzájuk, illetve tovább
differenciálja az elDítéletességrDl eddig olvasottakat.
A következD két ábra az un. többdimenziós skálázás11 eredményét mutatja: az affektív távolság,
illetve a diszkriminancia mérésére használt itemekre adott válaszokat az adott skáladimenzión
belül két-két alskálákra bontva. A többdimenziós skálázás nyomán kialakuló elsD „térkép” az
affektív distanciát egy érzelmi komponensre (mennyire szeretik / nem szeretik a romákat) és egy
kognitív komponensre (mennyire respektálják Dket) bontja.
Az affektív távolság itemei alapján kialakított kétdimenziós skálamodell – feltüntetve a faktorcsoportokat
védDnD
házi gyermekorvos háziorvos
háziorvosnál a nDvér
nDvérek – szakrendelDben orvosok – szakrendelDben
nDvérek - kórházban orvosok – kórházban
Önkormányzati
munkatársak általában
Önkormányzat szociális
munkatársai
Munkaügyi Központ
emberei
CsaládsegítD központ
munkatársai
Hivatalok emberei általában
-1,0
-0,5
0,0
0,5
1,0
1,5
-2,5 -2,0 -1,5 -1,0 -0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0
érzrlmi komponens
kognitív koponens
A diszkriminanciát a második „térkép” ugyancsak két dimenzióra bontva mutatja be; a kognitívérzelmi
komponens azt érzékelteti, hogy az átélt megkülönböztetésben a romák szemszögébDl
szerepe lehet annak, hogy „nem szeretik / szeretik” Dket, a második – kognitív-effektív - dimenzió
a mindennapi, cselekvésben megnyilvánuló, tudatos megkülönböztetést érzékelteti.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
71
A diszkriminancia skála itemei alapján kialakított kétdimenziós skálamodell – feltüntetve a faktorcsoportokat
védDnD
háziorvos
házi gyermekorvos
háziorvosnál a nDvér
orvosok – szakrendelDben
nDvérek – szakrendelDben
orvosok – kórházban
nDvérek - kórházban
Önkormányzati
munkatársak általában
Önkormányzat szociális
munkatársai
Munkaügyi Központ
emberei
CsaládsegítD központ
munkatársai
Hivatalok emberei általában
-1,5
-1,0
-0,5
0,0
0,5
1,0
1,5
-2,0 -1,5 -1,0 -0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0
kognitív-é rze lmi komponens
kognitív - effektív komponens
A két skálamodell, eredményeit tekintve roppantul koherens; az affektív distancián belül az érzelmi
komponens értékei az egyes csoportokra vonatkozatva szinte azonosak a diszkriminancián
belül mérhetD érzelmi komponensével. Hasonlóan, az affektív distancián belül a kognitív komponens
értékei (tehát azok az értékek, amelyek azt mutatják, hogy a romák szerint mennyire nézik
le Dket vagy sem) nagyon nagy azonosságot mutatnak a diszkriminancián belül a tevDleges
(kognitív-effektív) komponenssel, tehát a romák iránti respektus mértéke szinte azonos azzal,
hogy milyen tevDleges megkülönböztetést tapasztalnak a romákjj.
Az eredmények azt mutatják, hogy a három nagy szolgáltatói csoport relatív helyzetét tekintve
különbözik, a romák tapasztalatai szerint a szociális-önkormányzati szféra dolgozói részér
Dl érzékelhetD a legnagyobb elutasítás, illetve a legkisebb respektust felDlük érzik; még abban
az esetben is, ha a de facto diszkriminációs jelenségek aránya nem sokkal magasabb, mint a másik
két csoportnál. Az egészségügyi szféra dolgozói felDl érzékelt relatív elutasítás lényegesen
kisebb, mint a szociális szféra esetében., egyúttal a szakrendelDi, kórházi szint dolgozói részérDl
érzékelik legkevésbé a respektus hiányát, illetve az ellenszenvet (ezen belül viszont a szakrendel
Di szint dolgozói kevésbé elutasítók, mint a korházi szinté). Ez annyit is jelent, hogy noha a sajtóban
a kórházi szféra által okozott diszkriminációs jelenségek nagy publicitást kaptak, a romák
azt érzékelik, hogy az önkormányzati-szociális szféra részérDl lényegesen nagyobb elutasításban
van részük; e szféra problémái egyszerJen (és jelentDsebb botrányok híján) elkerüli a sajtó figyelmét.
jj Az alfejezet bevezetDjében jeleztük, hogy a két skála itemei felvételében mutatkozó módszertani különbözDség
dacára a két skála konzisztens egységet alkot. A skálák belsD konzisztenciáján túl (korrelációk mértéke és az alfa
mutató értéke) a többdimenziós skálázás eredményei a két skála közötti konzisztencia magas értékét mutatják.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
72
Az egészség meg_rzésével kapcsolatos néhány attit_d és az átélt el_ítéletesség hatásai
Kutatásunk alapvetD céljai között az egészségügyi helyzet, illetve az ellátásokhoz való hozzáférés
problémáinak feltárása szerepelt, illetve az un. egészségmagatartás vizsgálatára más népegészségügyi
kutatások hivatottabbak. Mindezzel együtt felvettünk néhány olyan adatot, amely
az egészség megDrzésével kapcsolatos attitJdökre világíthat rá.
A húsz belgyógyászati betegségcsoportban való megbetegedési arányok vizsgálata mellett
felvettünk adatokra arra vonatkozóan, hogy az egészségügy mely intézményi szintjén kezelték a
kérdezetteket. Az elemzés azt mutatja, hogy elenyészD azoknak az aránya, akik tudnak valamilyen
betegségükrDl, de azt nyilatkozták, hogy egyik szinten sem kezelik vagy kezelték Dket. Ez
az adat azt mutatja, hogy elenyészDen csekély azon romák aránya, akik tudván valamilyen betegségr
Dl, nem vették azt komolyan, tehát ha a betegségbDl való kigyógyulás iránti elkötelezettséget
azon mérjük, hogy valaki részt vesz-e kezelésen, akkor azt mondhatjuk, hogy a romák elkötelezettek.
Az egészség megDrzése és/vagy a betegség felfedezése iránti elkötelezettség lehetséges megközelítései
közül két kérdést vizsgáltunk: milyen mértékben vesznek részt tüdDszJrésen (ez az adat
a TBC –ben való megbetegedettek magas aránya miatt különösen érdekes), a nDk milyen mértékben
vesznek részt nDgyógyászati, -és emlDrák szJrésen, illetve anélkül, hogy bármilyen panaszuk
lenne, milyen mértékben járnak fogorvoshoz. Ez utóbbi, ismerve a fogak védelmével kapcsolatos
mindennapi kultúra alacsony hazai nívóját, elárulhat valamit az egészséghez mint egészlegességhez
fJzDdD viszonyról.
A preventív intézkedésekben való részvétel mértékét úgy vizsgáltuk, hogy megkérdeztük, az
adott szJrésen (vagy fogorvosnál) legutoljára hány éve voltak. A következD táblázat a legutoljára
valamilyen megelDzésen való részvétel idDrétegeit tünteti fel – nemi és korcsoportos bontásban.
A tüdDszJrésen való részvétel a legnagyobb mértékJ (azaz ez az a szJrés, amelyen a legtöbben
a legkevésbé régóta voltak). A romák valamivel több mint harmada az adatfelvétel évében
volt szJrésen és közel negyven százaléka az elmúlt három éven belül. Találunk azonban egy nem
jelentéktelen hányadot, akik 4-9 éve, vagy még régebben vettek részt tJdDszJrésen. A „nem tudjuk”
kategória a válaszhiányt jelöli, a fogorvosi vizsgálaton (panaszmentes idDszakban) való
részvétel esetén megjelenD igen magas arányú válaszhiány viszont azt sejteti, hogy a nem válaszolók
bármely szJrés esetén voltaképp vagy nem vettek részt, vagy nagyon régen. EbbDl a
szempontból azt mondhatjuk, hogy a romák háromnegyede az elmúl három évben részt vett tüd
DszJrésen – a többiek viszont olyan régen amely mai állapotukról már nem ad semmilyen információt.
Az életkor a résztvettek arányait lényegében 55 – 60 éves kor felett befolyásolja jelentDsebben,
bár még a 65 év felettiek közül is 56 % a vizsgálat évében volt utoljára tüdDszJrésen.
A panaszmentes idDszakban fogorvosi vizsgálaton résztvettek arányai már nem ilyen mutatósak;
a vizsgálat évében olyan kevesen voltak fogorvosnál, hogy a legfrissebb idDrétegnek az elmúlt
négy éves idDszakot lehetett csak tekinteni. Az elmúl négy évben a romák mindössze húsz százaléka
volt fogorvosnál; a fiatalabb korosztályokban ez az arány valamivel jobb, ugyanakkor a nDk
és férfiak közti különbség nem jelentDs, a nDk esztétikai okokból való preventív látogatása a fogorvosoknál
ugyanolyan alacsony arányú mint a férfiaké.
Azok aránya pedig, akikrDl nem tudjuk, hogy voltak-e és mikor fogorvosnál, igen magas,
közel hatvan százalék.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
73
A legutoljára valamilyen megel_zésen való részvétel id_rétegei – nemi és korcsoportos bontásban
(%)
eloszlás
19-24 25-34 35-44 45-54 55-64 65-74 75-x férfi nD
tüd sz_rés
nem tudjuk 6,7 6,9 7,3 3,2 2,5 6,9 21,5 30,4 7,0 6,1
10 évnél régebben 4,7 2,2 2,3 8,2 5,2 8,0 10,6 7,3 6,0 3,4
4-9 éve 13,5 19,1 11,3 15,0 7,9 12,9 11,8 9,6 13,7 13,3
1-3 éve 39,5 38,9 40,4 37,6 40,4 41,9 43,6 23,3 36,7 42,4
idén 35,6 32,9 38,8 36,0 43,9 30,3 12,4 29,4 36,6 34,7
fogorvos
nem tudjuk 59,3 50,5 60,7 60,7 63,2 60,6 69,3 74,4 56,7 62,0
10 évnél régebben 7,1 0,6 7,2 9,2 10,3 12,6 10,2 12,4 8,7 5,5
5-9 éve 10,0 11,9 10,9 8,9 11,0 8,5 2,3 3,6 12,9 7,2
az elmúlt 4 évben 23,6 37,0 21,2 21,2 15,5 18,3 18,2 9,7 21,6 25,3
n gyógyászati
nem tudjuk 17,5 13,4 10,8 7,7 14,2 47,9 65,0 88,3
10 évnél régebben 5,0 0,9 2,0 6,9 7,9 16,0 15,3 7,1
4-9 éve 12,6 2,5 11,6 21,8 26,0 12,6 4,0
1-3 éve 35,4 30,1 41,0 41,5 43,4 21,3 9,0 4,6
idén 29,5 53,0 34,6 22,1 8,5 2,1 6,7
eml rák
nem tudjuk 55,8 62,1 58,7 35,3 50,9 64,6 77,8 88,3
tíz évnél régebben 2,2 0,9 0,8 3,6 3,4 5,4 3,1 7,1
4-9 éve 6,3 0,3 2,3 14,4 17,8 8,7 2,4
1-3 éve 20,9 18,5 22,2 30,4 16,0 16,6 6,3 4,6
idén 14,8 18,2 16,1 16,4 11,9 4,7 10,4
A nDk nDgyógyászati szJrésen való részvételi arányai jobbak, mint az emlDrák-szJrésén; közel
harmadik a vizsgálat évében, több mint harmaduk pedig az elmúlt három évben volt nDgyógyászati
szJrésen. Azonban azok aránya, akik nem adtak a kérdésre választ, meglehetDsen magas.
34 éves kor felett a részvételi arány jelentDsen csökkenni kezd, 55 éves kor felett pedig szinte
elenyészD.
Az emlDrák szJrésen való részvétel eleve alacsonyabb szintJ – az elmúlt három évben összesen
résztvettek aránya 35,7 % - a kor elDrehaladtával pedig jelentDsen csökken.
Az egyes belgyógyászati betegségcsoportokban, illetve a TBC – ben megbetegedettek aránya és
a szJréseken való részvétel arányai között nem fedezhetD fel szignifikáns kapcsolat; ez többek
között az egyes betegségekben szenvedDk alacsony abszolút számának köszönhetD (ugyanakkor
a szJréseken való részvételi arányok és egyéb népegészségügyi, illetve morbiditási mutatók közötti
kapcsolat kimutatása nem is kutatásunk tárgya).
Az iskolai végzettség hatása a megelDzD intézkedésekre a tüdDszJrésen való részvétel kivételével
pozitív: az iskolai végzettség emeli a fogorvoshoz járás, a nDk esetén pedig a kétféle szJrésen
való részvétel idDben vizsgált gyakoriságát. TüdDszJrésen azonban a felsDfokú végzettségJek
éppolyan hézagosan vesznek részt, mint az általános iskolát be nem fejezettek. (A részletes adatokat
lásd a jegyzetek között12.)
Az egyes megelDzD intézkedésekben való részvétel természetesen függ a hozzáféréstDl, tehát
településkategóriánként és a település mérete szerint változik.
A tJdDszJrésen való részvétel sajátos módon nem az egészségügyi intézményekkel legjobban
ellátott fDvárosban és megyei jogú városokban a legmagasabb (sDt, ezekben átlag alatti),
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
74
hanem a 1300 lakos feletti községekben (vélhetDen a kihelyezett szJréseknek és a propagandának
köszönhetDen). A legkisebb, 350 fD alatt falvak esetén azonban a vizsgálat évében mért
részvételi arányok katasztrofálisan alacsonyak, bár az elmúlt három év aránya átlag közeli: azaz
a legkisebb falvakban a részvételi hajlandóság ugyanolyan mértékJ, mint a többi településen,
csak a hozzáférés lehet korlátozottabb.
A megelDzD fogorvosi vizsgálaton való részvételt egyértelmJen befolyásolja a rendelD hozzáférhet
Dsége; Budapesten az átlaghoz képest kétszeres arányban vettek részt a vizsgálat évében
vizsgálaton, a megyei jogú városokban pedig az átlag másfélszerese arányában. Azonban a többi
településtípus, illetve a községek mérete már alig befolyásolja ezt a kérdést, sDt érdekes módon a
legkisebb falvak cigány lakossága az átlag feletti arányban ment el a vizsgálat évében fogorvoshoz.
A kétféle nDgyógyászati megelDzD intézkedésen való részvételt alig befolyásolja a település
által meghatározott hozzáférés, magyarán akinek az ilyen szJrés fontos kérdés, beutazik a legközelebbi
rendelDbe vagy kórházba azt elvégeztetni. (A részletes adatokat lásd a jegyzetek között13.)
Talán nem meglepD módon, a szakrendelDi, kórházi ellátási szint észlelt elDítéletessége befolyásolja
a megelDzD intézkedéseken való részvétel idD szerinti arányait (a részletes táblát ismét csak
lásd a jegyzetek között14).
Azok, akik erDsen cigányellenesnek érzik a szakrendelDi, kórházi szint dolgozóit, szignifikánsan
kisebb arányban vettek részt a vizsgálat évében tJdDszJrésen, egyúttal azok, akik nem
érzik diszkriminálónak e szint dolgozóit, szignifikánsan magasabb arányban. Ha az átélt cigányellenesség
oki hatását variancia analízissel vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az erDs cigányellenesség
10 %-os negatív, visszatartó hatást gyakorolt arra, hogy valaki a vizsgálat évében volt-e tüdDszJ-
résen, míg a nem diszkrimináló attitJd hét százalékos pozitív hatást gyakorolt.
A fogorvosi vizsgálaton való részvételt ugyancsak erDsen befolyásolják a szakrendelDi, kórházi
szint dolgozói felDl tapasztalt attitJdök. Azok körében, akik erDsen cigányellenesnek, vagy
„csak” cigányellenesnek tapasztalják az ellátás dolgozóit, jóval az átlag felett találunk olyanokat,
akik nem számoltak be arról, mikor voltak fogorvosnál, illetve körükben az elmúlt négy évben
fogorvost látottak aránya jóval az átlag alatti. Variancia analízissel vizsgálva az oki hatást, azt
találtuk, hogy a cigányellenesség 11 % -os negatív, visszatartó hatást gyakorol, míg az erDs elfogadás,
illetve a diszkrimináció hiánya hat százalékos pozitív hatást.
A nDgyógyászati szJréseken való részvételt a diszkrimináció hiánya emeli meg (az átlag
másfélszeresére). Az hatások itt is jelentDsek: az erDs vagy közepes cigányellenesség 6.7 %-os
negatív, visszatartó hatást gyakorol, ellenben a diszkrimináció hiánya jóval erDsebb, 14 %-os
pozitív hatást. Azt kell hogy mondjuk, azok a n_k, akik a diszkrimináció hiányát tapasztalják a
szakrendel_i, kórházi szinten, szignifikánsan magasabb arányban mentek el az elmúlt három
évben n_gyógyászati sz_résre, a diszkrimináció hiánya az, ami szignifikáns hatást gyakorol, míg
a cigányellenesség szignifikáns visszatartó tényez_.
Az emlDrák szJréseken való részvétel eleve kisebb mértékJ, mint a nDgyógyászati szJrésen.
Ezen belül viszont azok, akik rokonszenvezD attitJdöt, vagy a diszkrimináció hiányát tapasztalták,
szignifikánsan magasabb arányban vettek részt emlDrák szJrésen. A cigányellenesség viszszatartó
hatása – 11% (ANOVA beta), míg a diszkrimináció hiányának pozitív hatása ugyancsak
10 %.
A következD lépésben megvizsgáltuk, hogy a megelDzD intézkedéseken való részvétel mértékét
befolyásoló lényeges hatások – az iskolai végzettség, a település jellege, illetve az egészségügyi
dolgozók részérDl tapasztalt cigányellenesség együttesen hogyan hatnak a részvételre (a kor kérdését,
mint befolyásolhatatlan tényezDt kihagytuk ebbDl a próbából).
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
75
A felsorolt három tényezD együttes hatásának kimutatására ugyancsak a variancia analízis kínálkozik
alkalmas módszernek. (A következD elemzés hivatkozási adatait lásd a jegyzetekben15.) A
tüdDszJrés esetén a vizsgálat évében való részvételre gyakorolt hatásokat számítottuk ki, a fogorvosi
ellátásban való preventív részvételnél az elmúl négy, a két nDgyógyászati szJrés típus
esetén az elmúl három évben való részvételt – ezzel a kis esetszámok mellett is szignifikáns öszszefüggéseket
lehetett feltárni.
A tüdDszJréseken való részvétel mértékére a felsorolt három tényezD közül a település jellege
gyakorolja a legnagyobb, 26 % -os hatást, az iskolázottság hatása 14 %, az elDítéletességé pedig
10 %.
A fogorvosnál történ vizsgálatra a legnagyobb hatást az iskolázottság gyakorolja, 26 % -os
mértékben, viszont a település jellege, valamint az ellátószemélyzet részérDl tapasztalt elDítéletesség
közel azonos, 15-16 %-os hatást gyakorol.
A nDgyógyászati szJrésen való részvételnél ugyancsak az iskolázottság hatása a legerDsebb
(35 %) és a település valamint az elDítéletesség közele azonos, 10-13 % -os hatást mér.
Az emlDrák-szJrésen való részvétel mértékére ismét csak az iskolázottság hat a legerDsebben,
23 % -ban, viszont a település és a megtapasztalt elDítéletesség hatása is erDs, mindkettD 17
%-ban hat.
Mindez annyit jelent, hogy a megel_z_ vizsgálatokon való részvételt a kemény adatok (iskolázottság,
települési hozzáférés) mellett az ellátószemélyzet cigányokkal kapcsolatos viszonya is
igen er_sen befolyásolja, méghozzá negatív irányban.
Az egészség megDrzésével kapcsolatos attitJdöket taglaló fejezetet azzal zárjuk, hogy bemutatjuk:
néhány egészségkárosító tényezDrDl hogyan vélekednek a romák.
Mennyire károsak az egészségre a felsoroltak? Az egyes fokozatokra adott válasz %-ban
dohányzás zsíros ételek,
túl sok kenyér
vagy cukor
kevés mozgás nedves lakás,
vizes falak
munkanélküliség,
kilátástalanság
nem 2,1 3,1 4,1 1,5 4,8
alig 3,1 9,2 11,7 3,6 6,2
közepesen 12,6 24,0 24,3 15,0 21,3
eléggé 34,3 32,7 36,5 38,0 26,6
teljes mértékben 47,9 31,0 23,4 41,9 41,1
eléggé, teljes mértékben 82,2 63,7 59,9 79,9 67,7
Két olyan tényezDt soroltunk fel, amely az életmóddal függ össze, a dohányzás addiktív tényezD,
míg a nedves lakás és a munkanélküliség, mint az eddigiekben láttuk, a szegénységi csapdában
újratermelDdD szociális tény.
A dohányzást, valamint a nedves lakást (vizes falakat) közel azonos és magas mértékben látják
az egészségre nagyon vagy teljes mértékben károsnak (a romák nyolcban százaléka) – ezekkel
szemben a többi tényezDt csak hatvan-hetven százalékuk tartja erDsen károsnak. Anélkül,
hogy érdemesnek látnánk belemenni abba a lehetséges vitába, hogy de facto milyen mértékben
rizikófaktorok a felsoroltak (nyilván orvos-egészségügyi, illetve szociológiai szempontból eltér
Den ítélhetDk meg az egyes tényezDk) – úgy véljük a romáknak saját életükre vonatkozó pontos
reflexióját jelenti az, hogy közel hetven százalékuk a szegénységet egészségkárosító tényezDnek
látja. Ez a reflexió pontos, mert tudományos adatok támasztják alá, ugyanakkor „öntudatlan”,
ugyanis a romák nem a tudomány, hanem saját életük ismeretei alapján látják így. Éppen ezért
érdemes megnézni, hogy azok, akik az „eléggé, teljes mértékben” lehetDségeket választották,
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
76
tehát erDsen egyetértenek e tényezDk egészségkárosító hatásával, hogy oszlanak el iskolai végzettség
szerint.
Az egyes tényez_kre „eléggé, teljes mértékben” lehet_séget választók eloszlása iskolai végzettség
szerint (%)
az eléggé, teljes mértékben arányai 8
oszt.kevesebb
általános
iskola
szakmunkásképz
D
összes érettségizett
egyetem,
fDiskola
dohányzás 77,2 80,9 85,2 92,3 92,1
zsíros ételek, túl sok kenyér vagy
cukor
55,9 60,7 72,8 75,5 89,8
kevés mozgás 54,7 54,2 68,7 73,3 85,2
nedves lakás, vizes falak 75,6 79,8 81,7 87,4 92,6
munkanélküliség, kilátástalanság 62,8 66,6 75,1 67,5 95,9
Noha a dohányzás veszélyességének felismerése némiképp függ iskolai végzettségtDl, látnivaló,
hogy az általános iskolát be nem fejezettek körében is közel 80 % látja úgy, hogy az veszélyes.
A nedves lakást ugyan többen ítélik egészségkárosítónak, mint a szegénységet (munkanélküliséget,
kilátástalanságot) magát, azonban az általánost be nem fejezettek zöme is veszélyesnek
látja azt.
Az un. „egészségmagatartás” véleményünk szerint nem feltétlenül iskolázottságtól függD
kérdés, még a legiskolázatlanabbak zöme is tisztában van egy szegénységi -vagy életmódfaktor
egészségre veszélyes mivoltával. Azaz a közegészségügyi szemlélettel szemben, amely minden
rizikófaktor elkerülésének kulcsát a felvilágosításban látja, a magunk részérDl azon az állásponton
vagyunk, hogy a rizikófaktorok egy részének elkerüléséhez leginkább közvetlenül és hatékony
módon a társadalmi jólét vagy jó-lét járul hozzá. Az adatok azt mutatják, hogy maguk a
romák is tisztában vannak életmódjuk és szegénységük egészségkárosító hatásával, tehát nem
aufklerista felvilágosító támogatásra, hanem iskolázottságra és munkahelyre, valamint egyenl_
bánásmódra van szükségük az egészségesebb élet elérése érdekében.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
77
A nDk speciális problémái
Fogamzásgátlás
A nDkkel kapcsolatban speciális problémának tekintettük azt a kérdést, hogy milyen az egyes
fogamzásgátló eljárásokhoz való viszonyuk, milyen mértékben ismerik, illetve használják azokat,
a használatot milyen tényezDk befolyásolják, valamint a fogamzásgátlás, illetve a gyermekek
számának milyen kapcsolata mutatható ki. Ezek a kérdések egyrészt önmagukban lényegesek,
másrészt a magyar társadalomban mint olyanban, valamint az orvosi társdalom egy részében
vissza-visszatérD polémia tárgya a romák gyermekei számának és a fogamzásgátláshoz való viszonynak
a kérdése. A sajtóban megjelenD "„szakértDi” és egyéb cikkekben is vissza-visszatérD
elem, hogy "„túl magas a romák gyermekszáma” illetve "„nem törDdnek eleget a fogamzásgátlással”
Mindkét retorikai elemet érdemes górcsD alá vonni. A romák gyermekszámával kapcsolatban
már elDzD kutatásaink során, illetve a jelen munkában is kimutattuk, hogy alapvetDen demográfiai
kérdésrDl van szó, az alacsony átlagos életkorú, magas halálozási arányú népességek
gyermekszáma a torz demográfiai szerkezettel függ össze, abból következik. Másrészt kimutattuk,
hogy a családok magas gyermekszáma (amely korántsem tipikus jelenség) alacsonyabb életszínvonallal
jár együtt, a családok nem "„járnak jól" anyagilag, a gyermekek utáni támogatások
nem fedezik a kisesD jövedelmeket.
Mindezek okán volt lényeges az a kérdés, hogy milyen a fogamzásgátláshoz való viszony és
mi következik abból. Több fogamzásgátlási eszközrDl, illetve eljárásról kérdeztük meg, hogy
ismerik-e, ha ismerik, akkor használták-e valaha, vagy el sem kezdték, e kettDnek van-e anyagi
oka, illetve mit használnak.
Egyes fogamzásgátlási eszközökhöz és eljárásokhoz való viszony, a n_k %-ban, korcsoportonként
19–24 25–34 35–44 45–54 55–64 65–74 75–x
semmit nem használ 1,5 3,7 4,2 50,9 100,0 100,0 100,0
fogamzásgátló 54,6 46,2 30,6 11,6
pesszárium 0,6
spirál 7,3 14,6 28,9 26,8
gumióvszer 6,4 11,3 2,6
naptári módszer 2,0 6,9 3,8
megszakítás 19,0 12,4 29,2 10,7
felváltva többfélét 9,1 5,0
Bizonyos életkor felett a nDk már nem alkalmaznak semmilyen fogamzásgátlást, de ez feltehetD-
en abból ered, hogy már nem élnek aktív nemi életet (ez utóbbira nem kérdeztünk rá, de az adatokból
erDsen valószínJsíthetD). Annak aránya, hogy nem használnak fogamzásgátlást, életkori
csoportok szerint növekszik, de még a 44 éves korig is igen alacsony mértékJ. Mivel az egyébként
roma származású kérdezDbiztosok közül a nDket kértük meg arra, hogy nDket kérdezzenek –
épp a fogamzásgátlásra, abortuszra vonatkozó, meglehetDsen intim kérdések miatt -, valószínJ,
hogy az adatok hitelesek (egyébként kérdezDbiztosaink arról számoltak be, hogy meglepDen
könnyedén válaszoltak a feltett kérdésre a roma nDk). Az adatokból tehát az következik, hogy
valahol az életkor negyvenes éveinek közepén-végén csökken az aktív nemi élet, addig viszont
valamilyen fogamzásgátlást szinte mindenki használ, alkalmaz.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
78
Az viszont, hogy milyen fogamzásgátlást használ egy nD, roppant soktényezDs kérdés, egyúttal
nem a roma nDk specifikuma, hanem általános nDi probléma; jelentDs befolyásoló tényezD a nD
hormonháztartása vagy annak zavara, az, hogy szeretne-e gyermeket vagy már van gyermeke (e
kérdések alapvetDen a fogamzásgátló tabletták, illetve a behelyezett fogamzásgátló eszközök
közül a spirál használatát érintik), továbbá befolyásoló tényezD a szocializált szexualitás, amely a
gumióvszer használatát, illetve a két természetes/hagyományos módszerhez való viszonyt érinti.
Mindezeket figyelembe véve, legalább is szociológiai szempontból nem tehetünk különbséget
az egyes fogamzásgátlási eljárások között, azt kell mondanunk, hogy mindegyik – a fogamzás
megakadályozásának szándékát tekintve – egyenrangú. (A preferált fogamzásgátlási módszer
hatékonysága más kérdés, azt a módszer és az abortuszok számának összefüggésekor tárgyaljuk.)
ElsD megállapításunk a fogamzásgátlással kapcsolatban tehát az, hogy a roma n_k tör_dnek a
fogamzásgátlással és szinte mindegyikük alkalmaz valamilyen módszert.
Az alkalmazott módszerek közül a hormonális készítmények (fogamzásgátló tabletták), illetve
a spirál, éppen a nDi szervezet egészségi állapotával való erDs összefüggésük miatt, nem
azonos jelentDségJek; spirált még nem szült nDk esetén lényegesen ritkábban, kivételes esetekben
alkalmaznak (ellenben gyermekszülés után jóval gyakrabban, mint ahogy azt adataink alá is
támasztják), míg a tabletták használat a nDi szervezet állapota befolyásolja. Az adatok azt mutatják,
hogy a fogamzásgátló tabletták használatának aránya a fiatalabb korcsoportokban lényegesen
magasabb, míg a spirál használatának aránya a korral együtt nD.
A pesszáriumot „kihalt” eljárásnak tekinthetjük (bizonytalan eredményessége és a szexuális
együttlétet a nDk oldaláról erDsen zavaró használata miatt). A természetes szexuális együttléthez
való viszony preferálásáról szólhat az az adat mely szerint a gumióvszert lényegesen kevesebben
használják, mint a megszakításos módszert (a naptári módszer használata, nehezen kontrolálható
mivolta okán ugyancsak ritka). A fogamzásgátló tabletta vs. gumióvszer vs. megszakításos módszer
hatékonysági különbségét az abortuszok számán mérhetjük le – és látjuk majd, hogy természetesen
a horomonális fogamzásgátlás biztonság tekintetében vezet, illetve a megszakításos
módszer a leginkább bizonytalan eljárás.
A nDk egy nem jelentéktelen hányada felváltva többféle módszert – gumióvszert, illetve
megszakításos módszert – preferál, ez azonban elsDsorban a középgenerációra jellemzD; ugyanakkor
nincs összefüggésben a gyermekek számával, tehát elsDsorban szocializációs kérdésnek
tekinthetjük. Az iskolai végzettség természetesen befolyásolja azt, hogy a nDk milyen eljárást
preferálnak.
Fogamzásgátlási eljárások preferenciája iskolai végzettség szerint – a 19-55 évesek korcsoportjában
(%)
8
oszt.kevesebb
Általános
iskola
Szakmunkásképz
D
összes érettségizett
semmit 18,1 5,0 0,9
fogamzásgátló 20,9 38,7 61,1 60,1
pesszárium 0,6
spirál 34,5 18,0 11,1 3,1
gumióvszer 6,4 13,4 9,9
naptári módszer 7,3 9,5
megszakítás 26,6 19,3 11,3 6,7
felváltva többfélét 5,4 1,6 10,8
Az általános iskolát be nem fejezett nDk az egyetlen olyan csoport, amelyben a semmilyen eszközt
nem használók magas arányban vannak jelen. Azonban a 19-55 éves korcsoportban a nDk
28,7 %-a nem fejezte be az általános iskolát, tehát a 19-55 évesek korcsoportjában mindössze
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
79
5,2 % olyan nDt találunk, aki nem használ semmilyen fogamzásgátló eljárást – ez az arány pedig
igen jónak mondható.
Az egyes eljárások iskolai végzettség szerinti preferenciája az eljárás és annak biztonságos
vagy bizonytalan kimenetelJ eredménye között teremt képzettségfüggD kapcsolatot. A fogamzásgátló
tabletták használata, mint eredményes eljárás az iskolai végzettség függvényében gyakoribb,
azonban a felsDfokú végzettségJ nDk körében szinte elhanyagolhatóvá válik. Mivel a 19-
55 évesek korcsoportjában a nDk mindössze 1,9 %-a végzett felsDfokon, ezért az D preferenciáikra
vonatkozó eloszlás hibahatár feletti, nem szignifikáns, így nem közöljük.
A leginkább bizonytalan megszakításos módszert a leginkább iskolázatlanok preferálják és a
végzettség függvényében csökken alkalmazása. Noha a gumióvszer használata nem függ különösebben
iskolai végzettségtDl, látható, hogy a vegyesen használt módszer (óvszer, megszakítás) az
iskolai végzettséggel arányosan gyakoribb. Egy késDbbi táblázat adatai szerint, azok körében,
akik a felváltva alkalmazott módszereket preferálják, az abortuszon átesettek aránya érdekes
módon feltJnDen alacsony – tehát korántsem jelent komoly módszertani rizikót az óvszer biztonságos,
illetve a megszakítás bizonytalan de természetesebb alkalmazásának keverése.
Fogamzásgátlási eljárások preferenciája a gyermekek száma szerint – a 19-55 évesek korcsoportjában
(%)
nincs egy kettD három négy és több
semmit 6,6 5,8 1,6 10,0 7,7
fogamzásgátló 51,3 27,1 51,0 35,1 46,8
pesszárium 0,9
spirál 7,3 10,1 19,7 23,8 33,1
gumióvszer 10,4 10,3 2,7 8,6 0,6
naptári módszer 15,2 5,2
megszakítás 13,5 28,9 17,0 18,6 11,8
felváltva többfélét 10,9 2,7 2,8 3,0
A fogamzásgátlási eljárások preferenciája és a gyermekszám között lényegében csak a spirál
használatát tekintve van összefüggés – az pedig elsDsorban egészségügyi-nDgyógyászati problematika
és nem szociológiai kérdés.
Az egyes fogamzásgátló eljárások közül alapvetDen a fogamzásgátló tabletták, illetve a gumióvszer
használata tekinthetD anyagi kérdésnek. Eminens problémának tekintettük a kutatás során
azt, hogy befolyásolja-e a n_k fogamzásgátlási módszereit anyagi helyzetük, elDfordulhat-e, hogy
az egyébként biztonságos fogamzásgátló tabletták használatát csökkenti vagy megakadályozza a
szegénység.
Az adatok azt mutatják, hogy a jelenlegi tablettahasználatot nem befolyásolja az anyagi
helyzet – azaz akik használnak tablettát, azok anyagi helyzetüktDl függetlenül elDteremtik a rá
való pénzt. Éppen ezért érdekes a fogamzásgátló tabletták használatának „karrierje”, azaz az a
kérdés, hogy ismeri-e, használta-e de abbahagyta, stb.
fogamzásgátló tabletta eloszlás %
nem ismeri 8,7
ismeri, nem használt 35,8
abbahagyta 34,8
használja 20,8
A nDk mindössze 8,7 %-a nem ismeri az eszközt, de a 19-55 éves korú nDk mindössze ötöde
használja aktívan (a felvétel idDpontjában). Azok között, akik ismerik ugyan de nem használják,
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
80
illetve a használatot abbahagyók között összesen 22 % olyan nDt találtunk, akik anyagi okok
miatt hagyták abba (vagy el sem kezdték a használatát). Ez abszolut mértékben annyit jelent,
hogy a 19-55 éves korú roma n_k körében összesen 15,5 % azért nem használ fogamzásgátló
tablettát, mert nincs rá pénze. Mivel a 19-55 éves korú roma nDk összlélekszáma 132700 fD, azt
látjuk, hogy összesen 20 000 roma n_ anyagi okok miatt nem használhatja a leginkább biztonságot
nyújtó fogamzásgátlási módszert.
Ez az anyagi kiszolgáltatottság azonban nem vezet sem a gyermekek, sem az abortuszok
magasabb számához: azok körében, akik nem használják, vagy el sem kezdték a fogamzásgátló
tabletta használatát, a gyermekek számának, illetve az abortuszok számának rétegei azonos
arányban oszlanak el. Mindez annyit jelent, hogy a roma n_k szegénységük ellenére képesek a
születésszabályozásra.
Abortusz
A születésszabályozás leginkább veszélyes, az egészséget és a pszichés háztartást károsító eljárása
az abortusz. Ennek összefüggéseit tekintjük át az alábbiakban.
Az abortuszok számának eloszlása a 19 éves kor feletti roma n_k körében, korcsoportonként (%)
hány abortusz eloszlás 19–24 25–34 35–44 45–54 55–64 65–74 75–x
nem volt 46,3 63,1 43,3 35,7 53,1 37,0 41,2 40,3
1 22,6 17,8 26,1 33,2 14,2 14,1 7,8 0,8
2-3 17,3 10,7 21,2 20,0 22,5 8,7 17,2 0,8
4-9 13,8 8,4 9,4 11,1 10,2 40,2 33,8 58,0
egynél több volt 31,1 19,1 30,6 31,1 32,7 48,9 51,0 58,9
A teljes 19 éves kor feletti roma nDi népesség közel fele soha nem esett át abortuszon – ez az
arány ugyan az idDsebb korcsoportok felé csökken, de a 65 év felettiek esetében is negyven százalék.
A roma nDk ötöde esett át egy abortuszon. MegfigyelhetD, hogy az egynél több abortuszon
átesettek aránya a mai 55 év felettiek estében magas, ötven százalék vagy e feletti, miközben a
fiatalabb korosztályokban (a legfiatalabbat kivéve) ez az arány stabilan harminc százalék körüli.
Mindezek mellett igen magas azok aránya, akiknek négynél több abortuszuk volt; a legmagasabb
abortusz-szám pedig a kilenc! A legidDsebb generáció nDtagjai polarizáltak: vagy nem volt abortuszuk,
vagy nagyon magas az abortuszok száma – azonban az D generációjuk az, amely a maga
idejében valószínJleg egyáltalán nem jutott hormonális fogamzásgátló tablettákhoz.
Mindezek miatt fontos az, hogy a fogamzásgátlók használata hogyan függ össze az abortuszok
számával. A következD táblázat adatai szerint azok körében, akik nem védekeznek, igen
magas azok aránya, akiknek nem volt abortuszuk – ráadásul ez az adat nem függ attól, hogy vane
gyermekük. ValószínJ tehát, hogy azok, akik azt vallották, hogy nem védekeznek, használnak
valamilyen természetes eljárást, csak nem jelezték – egyúttal, mivel a gyermek léte ezt az arányt
nem befolyásolja, azt kell gondolnunk, hogy igen jó hatásfokkal használják a természetes eljárásokat.
Azok között, akik felváltva többféle természetes módszert használnak, ugyancsak igen magas
azok aránya, akiknek nem volt abortuszuk – rájuk ugyancsak a jó hatásfokú védekezés lehet
érvényes.
A legkevésbé hatékony védekezést azok körében látjuk, akik valamelyik természetes módszer
használatát jelezték, többségüknek egy vagy több abortusza már volt. Ugyanakkor azok,
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
81
akik fogamzásgátló tablettát használnak, az abortuszon már átesettek száma viszonylag magas –
vélhetD, hogy Dk nem egész életükben használtak hormonális készítményt.
Az egyes fogamzásgátlókat használók eloszlása abortuszok száma szerint (%)
hány abortusza volt?
nem volt 1 2-3 4-9
semmit 75,9 2,5 10,1 11,5
fogamzásgátló 54,8 27,8 15,0 2,4
pesszárium 100,0
spirál 46,0 25,0 28,1 0,9
gumióvszer 34,2 40,9 24,9
naptári módszer 27,0 13,8 44,9 14,3
megszakítás 19,5 45,5 27,8 7,3
felváltva többfélét 76,1 13,6 10,3
Az abortuszok eloszlása iskolai végzettség szerint (%)
hány abortusz eloszlás 8
oszt.kevesebb
Általános
iskola
Szakmunkásképz
D
összes érettségizett
nem volt 46,3 40,1 41,4 55,5 68,9
1 22,6 23,1 25,5 25,5 10,5
2-3 17,3 15,6 21,8 14,5 9,3
4-9 13,8 21,2 11,3 4,4 11,2
A háttéradatok, a fogamzásgátlási szokások, az abortuszok illetve a gyermekek számának adatai,
valamint az anyagi helyzet együttes értékelése azt mutatja, hogy
−a gyermekeik számát nem a védekezés hiánya, hanem demográfiai kérdések határozzák
meg,
−a roma nDk védekeznek a nem kívánt terhesség ellen,
−a legbiztonságosabb fogamzásgátló eljárást, a tabletták használatát komolyabb arányban az
anyagi helyzet, a szegénység akadályozza, ezt követi az elszenvedett betegségek száma
(minél valószínJbb, hogy egy roma nD beteg, annál valószínJbb, hogy nem használ fogamzásgátló
tablettát, a variancia analízis beta értéke 17 %),
−a kevésbé biztonságos eljárások használatának aránya az iskolai végzettség emelkedésével
csökken, hasonlóan az abortuszok számához,
−a nem kívánt terhességet abortusz árán is elkerülik,
−mindebbDl következDen nem a gyermekek száma magas, hanem az abortuszoké.
Mindezt a matematika nyelvére lefordítva; ha variancia analízissel vizsgáljuk, hogy az abortusz
hiányára, ha nem volt egy nDnek abortusza, milyen hatást gyakorol az iskolai végzettség, a családban
egy fDre jutó jövedelem, az elszenvedett betegségek száma, a gyermekek száma, illetve
az alkalmazott fogamzásgátlási eljárás, akkor a következD eredményre jutunk:
−azt, hogy egy roma nDnek nem volt abortusza, a legerDsebben, 20 %-os mértékben a gyermekek
száma határozza meg (ezen belül ha még nincs gyermeke, akkor a gyermek hiányának
az abortusz hiányára gyakorolt hatása 18 %, két gyermek fölött pedig mínusz 7.9 %) –
magyarán minél több gyermeke van, annál valószínJbb, hogy abortusza is volt, ha pedig
nincs gyermeke, akkor valószínJbb, hogy abortusza sem volt,
−az abortusz hiányát másodsorban az iskolai végzettség befolyásolja, 18 %-os mértékben (az
alacsonyabb iskolai végzettség valószínJbben vezet abortuszhoz),
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
82
−a betegségek hatása 13 %, (azaz minél valószínJbb, hogy e nD szenved a felsorolt húsz belgyógyászati
betegségcsoport egyikében, annál valószínJbb, hogy volt abortusza is),
−ezt követi a jövedelem hatása, 12 %-os mértékben (minél szegényebb, annál valószínJbb,
hogy volt abortusza),
−mindezek után gyakorol hatást az, hogy mivel védekezik – az egyes eljárások hatása ± 6-10
% (azaz minél hatásosabb a módszer, annál kisebb eséllyel volt abortusza).
Összefoglalva tehát, a roma nDk éppúgy szabályozzák terhességeik, gyermekeik számát, mint
bármely csoport tagjai, éppen annyi gyermeket szülnek, mint ahányat csoportjuk demográfiai
törvényszerJségei megkívánnak, a nem kívánt terhességeket azonban a szegényebbek, alacsonyabban
iskolázottak, illetve azok, akik betegségekben szenvednek - magas arányban csak abortusszal
tudják elkerülni. A megoldás ebben a kérdésben is roppant hasonló mint bármely más,
romákra vonatkozó kérdésben: alapvetDen a szegénységet kell csökkenteni, illetve elDsegíteni a
magasabb iskolai fokozatok elvégzését.
A roma nDk iskolai végzettségüktDl, illetve abortuszaik számától vagy annak hiányától függetlenül
veszélyesnek ítélik az abortuszt (azok közül, akiknek nem volt, 86 % ítéli eléggé vagy
nagyon veszélyesnek, azok közül pedig, akik átestek rajta, átlagosan 72 % ítéli eléggé vagy nagyon
veszélyesnek) – tehát nem felel_tlenségb_l esnek át abortuszon, hanem kényszerb_l. Éppen
ezért kardinális kérdése a társadalomnak magának, ezen belül az egészségügyi –és szociálpolitikának,
hogy milyen támogatást kapnak az abortusz kifizetéséhez.
Hány esetben kapott szociális kedvezményt abortuszhoz? – az abortuszok száma szerinti eloszlás
(%)
szociális kedvezmények száma
abortuszok száma 0 1 2 3 4 5
1 44,9 55,1
2-3 48,4 15,6 24,8 11,2
4-9 75,3 4,3 3,7 1,7 12,2 2,9
Azon a nDk között, akiknek egy abortuszuk volt, közel 45 % nem kapott támogatást (holott, mint
láttuk, a létminimum alatt élDk aránya legalább hetven százalék). Az abortuszok számának emelkedésével
párhuzamosan nD azok aránya, akik nem kaptak támogatást, és pl. a három abortuszt
„abszolvált” nDknek csak tíz százaléka kapott mindegyik abortuszához.
Hány esetben kapott szociális kedvezményt abortuszhoz? – egy f_re es_ jövedelmi tizedek szerinti
eloszlás (%)
szociális kedvezmények száma
jövedelmi tized 0 1 2 3 4 5
3500 Ft -ig 39,9 30,6 15,6 4,5 6,2 3,3
3500-9400 60,9 21,9 5,2 12,0
9400-12000 49,9 38,2 8,5 1,5 1,9
12000-16000 54,7 23,3 3,5 5,4 13,1
16000-20000 53,9 30,0 11,1 4,9
20000-23000 60,2 33,7 4,2 1,9
23000-30000 50,2 46,5 2,9 0,4
30000-39000 63,1 22,5 8,9 4,9 0,6
39000-50000 66,1 13,5 15,1 5,3
50000 felett 58,7 24,0 14,9 2,4
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
83
Az, hogy egy n_ kap-e szociális támogatást az abortuszhoz, nem függ az anyagi helyzett_l, a legszegényebbek
éppoly valószín_séggel kapnak vagy nem kapnak, mint akik jobb helyzetben élnek.
Láttuk, hogy a gyermekek emelkedD száma erDsen hozzájárul az abortuszokhoz. Az alábbi táblázat
adataiból viszont kiderül, hogy a gyermekek számának emelkedése csak minimális mértékben
járul hozzá a támogatások megítéléséhez.
Hány esetben kapott szociális kedvezményt abortuszhoz? – a gyermekek száma szerinti eloszlás
(%)
szociális kedvezmények száma
gyermekszám 0 1 2 3 4 5
nincs 63,2 30,0 6,0 0,8
egy 51,9 28,1 12,8 7,1
kettD 56,3 32,7 4,6 4,0 2,4
három 44,6 27,9 10,7 3,4 10,9 2,4
négy és több 52,9 27,2 11,8 5,2 1,3 1,5
Mindezek fényében javasoljuk az egészségügyi -és szociális kormányzatnak, hogy alaposan vizsgálja
felül az abortusz szociális támogatásának rendszerét, a jelenlegi ugyanis – adataink fényében
– korántsem kedvez a rászoruló romáknak, éppen ellenkezDleg, a rászorultság tényétDl tökéletesen
függetlennek tJnik.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
84
Szociális ellátások
A romák és a szociális ellátások kapcsolatáról számtalan tévitélet, mítosz él a köztudatban. Az
egyik ilyen mítikus elképzelés, más néven elDítélet szerint a romák magas munkanélküliségi arányait,
illetve részben magas gyermekszámát a támogatásokban való érdekeltség magyarázza. Az
elsD, a gazdasági-szociális összefüggéseket tárgyaló fejezetben kimutattuk ennek az elképzelésnek
téves és elDítéletes mivoltát; a romák ugyanis a munkával megszerezhet_ jövedelmek emelésében
érdekeltek, a szociális és egyéb támogatások soha nem fedezik a kies_ munkajövedelmeket.
Hasonlóan, a romák gyermekszámát demográfiai összefüggések magyarázzák, továbbá az emelked
_ gyermekszám – a támogatások növekedésének ellenére - csökkenti az egy f_re jutó bevételek,
illetve az egy f_re jutó nettó megélhetés mértékét.
Mindezzel kimutattuk azt, hogy az egyes pénzbeni szociális támogatásokhoz való hozzájutás
motívuma a szegénység, a rászorultság, illetve a jogos és jogszer_ igény. A romák azért jutnak
szociális támogatásokhoz, mert nagy részük deprivált körülmények között, igen szegényen él –
egyúttal ezt a szegénységet a támogatások alig csökkentik.
Ebben a fejezetben tehát már nem azt vizsgáljuk, hogy miért igényelnek a romák támogatásokat,
és ennek mi a következménye, hanem azt, hogy az egyes pénzbeni támogatások közül mit igényelnek
és milyen arányban, illetve mit kapnak meg és milyen arányban, továbbá mire jogosultak.
Tehát mostani elemzésünk tárgya az egyes ellátásokban való részesedés, maga a hozzáférés.
Az eddigi, a romák és az oktatási, foglalkoztatási rendszerek kapcsolatát, illetve a roma népesség
anyagi-szociális körülményeit vizsgáló kutatások adataiból gyanítható ugyanis, hogy a
tényleges ellátások és a szükségletek, valamint jogos rászorultságok között akár komoly diszkrepancia
található.
A fejezet alapkérdése: milyen törések fedezhetDk fel a szociális rászorultság, a jogosan
igénybe vehetD szociális támogatások, valamint a ténylegesen kapott szociális támogatások között.
A szociális ellátásokhoz való hozzáférés egyenlDtlenségei milyen mértékben vezethetDk
vissza strukturális, illetve kulturális okokra, a környezet elDítéletességére, illetve explicit diszkriminációra.
Az igénybe vehetD szociális (és gyermekek utáni) támogatások közül kizárólag a pénzbeni (vagy
azzal ekvivalens természetbeni) támogatásokhoz való hozzáférést vizsgáljuk, ugyanis az adatfelvétel
survay módszere érdemben ezt teszi mérhetDvé, összehasonlíthatóvá. (Mivel a roma népesség
települési szempontból igen heterogén körülmények között, zömében kisebb falvakban él, az
intézményi támogatásokhoz való hozzáférést – és annak mérését - szinte lehetetlenné teszi, hogy
a vizsgált népesség zöme számára nem áll helyben rendelkezésre megfelelD szociális intézmény.)
Az igénybe vehetD támogatások mérésének, valamint a jogosultságok kódolásának alapja a
szociális igazgatásról és ellátásokról szóló, valamint a gyermekek védelmérDl szóló törvény.
Az adatfelvétel a következD támogatásokra irányult:
−Szociális rászorultságtól függD pénzbeni támogatások:
−idDskorúak járadéka,
−rendszeres szociális segély,
−lakásfenntartási támogatás,
−ápolási díj,
−átmeneti segély (vagy: gyógyszertámogatás, átmeneti jövedelemkiegészítD támogatás,
rendszeres nevelési támogatás, egyéb),
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
85
−Természetben nyújtott szociális szolgáltatások:
−tankönyv és tanszerellátás,
−iskolai, óvodai díj kifizetése segélyként,
−étkezési támogatás,
−rezsitámogatások (tüzelD, víz, villany),
−gazdálkodási támogatások (földhasználati lehetDség, mezDgazdasági juttatások, munka
–és egyéb eszköz, szaktanácsadás és szakképzés),
−közgyógyellátás ellátási igazolvánnyal,
−egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság (hatósági bizonyítvánnyal),
−adósságkezelési segély,
−Gyermekvédelmi, pénzbeni ellátások közül:
−kiegészítD családi pótlék.
A kérdDívben arra vonatkozóan vettünk fel adatokat, hogy igényeltek-e ilyen támogatást, kaptake
vagy sem, illetve milyen összegJ támogatásban részesültekkk.
Szociális ellátásokban való részesedés
A vonatkozó törvények alapján egyes támogatásokra kódolni lehetett, hogy valaki jogosultnak
minDsül-e vagy sem. Ezeknél a támogatásoknál a jogosultság – igénylés – tényleges részesedés
eloszlásait ki lehetett számítani, míg a támogatások egy másik részénél a jogosultság nem egyértelm
J (vagy az adatok alapján kódolhatatlan) – ezeknél az igénylés – részesedés eloszlásai jelentik
a kiinduló alapot.
Egyes támogatások eloszlása jogosultság – igénylés – tényleges részesedés szerint, a teljes roma
népesség %-ban
nem igényelt,
nem jogosult
nem igényelt
de jogosult
igényelt és
kapott
jogosulatlanul
igényelt
jogosultan
igényelt - de
nem kapott
idDskorúak járadéka 97,3 1,8 0,5 0,2 0,2
rendszeres szociális segély 70,6 13,5 13,7 1,5 0,7
lakásfenntartási támogatás 69,2 21,0 5,4 3,0 1,4
ápolási díj 93,6 4,5 1,4 0,4 0,2
közgyógyellátás 47,4 37,6 13,4 0,6 0,9
egészségügyi szolg. való jog. 50,6 46,5 2,8 0,0 0,2
kiegészítD családi pótl. 59,7 15,7 23,9 0,3 0,5
A szociális-gazdasági helyzet elemzése során szemügyre vettünk pár adatot, amelyek azt mutatták,
hogy az igénybe vett támogatások forintösszege meglehetDsen alacsony átlagértéket mutat.
A fenti táblázat azonban olyan adatokat közöl, amelyek elsD pillantásra akár hihetetlennek tJnhetnek
– mindenesetre komolyan zavarba ejtik azt az olvasót, aki komolyan veszi a cigányság
segélyezésével kapcsolatos következD hiedelmet: „a cigányok nagyon pontosan ismerik a segélyezési
formákat és mind ki is használják azokat”ll. Az elemzés írójának be kell vallania, hogy
kk Az összegeket az elmúlt évekre vonatkozóan kérdeztük le. Mivel a kérdezés évét megelDzD évekre hézagos válaszokat
kaptunk, az elmúlt két év átlagos támogatási összegeivel dolgozunk.
ll Az elemzD személyes tapasztalata szerint ez a hiedelem nem jelent egyúttal cigányellenességet, sDt számtalan
romától hallotta ugyanezt.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
86
egy saját hiedelme is megdDlt, nevezetesen mindezidáig feltételezte, hogy magas lehet a visszautasított
jogos igények aránya. De kezdjük az elemzést a jogosultság kiszámításának eljárásával.
Az igényjogosultság eldöntése helyi önkormányzati hatáskör, azonban a két jelzett törvény meglehet
Dsen részletesen szabályozza az indikáló, valamint a kizáró okokat; mely esetekben (nem)
jogosult valaki az adott támogatásra. A kérdDívben, éppen a jelzett törvények kritériumrendszeréb
Dl kiindulva, felvettünk minden olyan adatot is, amely nemcsak azt segít eldönteni, hogy ki
jogosult, hanem azt is, hogy ki nem jogosult egy adott támogatásra. A jogosultság megállapítása
ugyanis szélesebb spektrumú paraméterek figyelembevételével történik, olyan adtok alapján,
amelyek egy kérdDíves adatfelvételben nem gyJjthetDk össze. Tehát már a kérdDív szerkesztésekor
azzal az alapelvvel éltünk, hogy a jogosultságot szigorúbban ítéljük meg az adatfeldolgozás
során, mint azt helyben megtennék. Ezzel az eljárással ugyanis a jogosultság felsD küszöbét lehet
formalizálni – így az adathibák minimalizálhatók. A jogosultság szigorúbb kritériumrendszerének
kiszámítása során, csak a törvény szövegének figyelembevételével ismét emeltük a kritériumküszöbötmm.
A kritériumküszöb kétszeres szigorításával tehát elértük azt, hogy bizonyosan
nem kódoltunk senkit jogosultnak – ellenben lehetséges, hogy valakit jogosulatlannak kódoltunk.
(Ez utóbbi korrekcióját azzal végeztük el, hogy visszakódoltuk jogosulttá mindazokat, akik valójában
kapják az adott támogatást.) Mindezek után bizonnyal több lehet a ténylegesen jogosult,
mint amennyit az adtok megjelenítenek.
Mivel a jogosultság kritériumrendszerének felvétele az adatfeldolgozáskor szigorú volt, így
egyetlen generált változó értékei lehetnek a valóságban magasabbak a táblázat adatainál, mégpedig
a „nem igényelt, de jogosult” kategóriába tartozókénn. Mindezt azért volt lényeges ilyen részletesen
ecsetelni, mert mindegyik generált változó eloszlási adatai meglepDek.
A jogos igényt benyújtott, de visszautasított romák aránya egyes támogatások szerint tehát hihetetlenül
alacsony, hasonlóan, mint a jogosulatlanul igényt benyújtóké (akik persze nem is kaptak
támogatást). Annyi bizonyos, hogy ha kevésbé szigorúan számoljuk a jogosultsági kritériumokat,
akkor még alacsonyabb értékeket kapunk e két változó értékeire (elvégre a „jogosult” kategóriájú
változók vennék fel a növekményt).
A jogosult igényJ, de visszautasított romák összesített aránya mindössze 3,8 %, tehát elenyész
D. Ez a kis érték nem is volt alkalmas annak elemzésére, hogy esetükben mi játszhatott közre
a visszautasításban.
Ezzel a két adatsorral tehát megdDl egy elképzelés, a romákra egyáltalán nem érvényes az,
hogy jogosulatlanul kérelmeznének támogatásokat, de az sem igaz, hogy a jogos igényeiket
mérvadó értékben visszautasítanák a helyi önkormányzatok. Ha visszaemlékszünk a helyi önkormányzati
és szociális szféra dolgozóinak a romák által megélt elDítéletességére, látjuk, hogy
meglehetDsen magas azon romák aránya, akik kirekesztést tapasztalnak ebben a szférában. Ennek
ellenére érvényesül az egyenl_ hozzáférés elve – legalább is, ami a jogos támogatási igények
helyi önkormányzati elismerését illeti. A gondok – mint a késDbbiekben látjuk, egészen máshol
vannak.
Látjuk, hogy szinte mindegyik esetben meglehetDsen magas azon romák aránya, akik se nem
igényeltek, se nem jogosultak valamelyik támogatásra. Néhány esetben ez az arány természetes
mm Erre tipikus példa a vagyon meglétének vagy hiányának kódolása. A szociális törvényben meghatározott több
támogatás a vagyon hiányához, illetve a gyermekvédelmi törvényben meghatározott kiegészítD családi pótlék a
vagyon bizonyos mértékéhez köti a támogatási jogosultságot. A kérdDívben kitértünk mindazokra az ingó és ingatlan
értékekre, amelyek a törvényben vagyonként vannak nevesítve. Amennyiben a kérdezett és/vagy családja rendelkezik
ilyennel, úgy automatikusan azt kódoltuk, hogy rendelkezik vagyonnal – függetlenül annak becsült értékét
Dl. Így pl. egy százezer forint értékJ használt gépjármJ (vagyis ócskavas, bár számukra érték) – vagyontárgynak lett
kódolva.
nn Tehát az amúgy is elképesztDen magas százalékos értékek, amelyek azt mutatják, hogy milyen nagy arányban
nem igényelnek támogatásokat a romák – holott jogosultak – még magasabbak is lehetnek.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
87
korlátokból fakad; az idDskorúak járadéka pl. 62 éves kor felett értelmezett, az idDs korosztályok
aránya pedig eleve nagyon alacsony. Ápolási díjra az jogosult, aki tartósan beteg, ápolásra szoruló,
illetve fogyatékos 18 év alatt gyermeket gondozoo, a kiegészítD családi pótlék ugyancsak
gyermekhez kötött.
A romák meglehet_sen magas arányú deprivációja és szegénysége, valamint aközött, hogy
milyen nagy azok aránya, akik se nem jogosultak, se nem is igényeltek egyes támogatásokat -
meglehet_s ellentmondás érzékelhet_. A késDbbiekben erre az ellentmondásra visszatérünk.
A fenti táblázat másik adatsora, amely elDzetes feltételezéseket vagy mítoszokat cáfol meg, azt
mutatja, hogy igen magas azok aránya, akik jogosultságuk ellenére nem igényeltek valamilyen
támogatást. Ezek az arányok mindegyik támogatás esetében magasabbak, mint azoké, akik kaptak
valamelyik támogatási forrásból. Erre a kérdésre ugyancsak visszatérünk és részletesen elemezzük
az oksági összefüggéseket.
Most azonban rövid idDre térjünk vissza azokhoz az adatokhoz, amelyek azt mutatják, hogy milyen
arányban részesednek a romák az egyes támogatásokból és milyen értékben. A következD
táblázat azon támogatások arányát tünteti fel, amelyek esetén nem lehetett jogosultsági kritériumküszöböket
kiszámítani.
Egyes támogatások eloszlása igénylés – tényleges részesedés szerint, a teljes roma népesség %-
ban
nem igényelt, nem
kapott
igényelt, kapott igényelt, nem
kapott
átmeneti segély 64,1 28,8 7,1
tankönyv -és tanszersegély 71,6 27,1 1,3
óvodai, iskolai díj 94,4 3,8 1,8
étkezési támogatás 85,4 13,2 1,4
rezsi támogatás 88,6 8,7 2,8
földhasználat 97,6 2,1 0,3
mezDg. juttatás 99,2 0,6 0,2
munkaeszköz 99,4 0,4 0,2
szaktan, szakképzés 99,3 0,7
adósságkezelési segély 96,6 1,6 1,8
Ami legelDször feltJnik, az az, hogy a legtöbb segélyezési típus esetén az igénylDk aránya igen
alacsony. A közoktatásban résztvevD gyermekekhez kapcsolódó két támogatást (óvodai, iskolai
díj térítést, étkezési támogatást) nem igénylDk magas aránya szembeszökD. E két adathoz hozzá
tartozik az, hogy a település típusától független, tehát Budapesten éppoly kevesen kéretek pl.
étkezési támogatást, mint a kisebb falvakban (holott a fDvárosban az iskolai étkeztetés jobban
megoldott).
Legnagyobb arányban átmeneti segély kérnek a romák, azok aránya pedig, akiket elutasítottak,
noha relatíve a legmagasabb, de az abszolút értéket tekintve kicsi.
Mivel a valamilyen támogatásban részesültek arányai alacsonyak (függetlenül attól, hogy a
jogosultságot tudjuk-e) – ezért a következDkben bizonyos támogatások szerint összevontan vizsgáljuk
azokat, akik kaptak támogatást, így a kis esetszámokból eredD hibahatárokat csökkentve,
szignifikáns eredményeket kapunk.
oo A szigorúbb kritérium pl. ebben az esetben úgy érvényesült, hogy csak a saját beteg, fogyatékos gyermekét gondozókat
vettük figyelembe, míg a törvény ennél tágabb kört határoz meg.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
88
A támogatásban részesül_k
Ahhoz tehát, hogy a támogatottakra vonatkozó összefüggéseket elemezhessük, az alacsony támogatási
arányok okán elsDként összevonásokat hajtottunk végre.
Összevont kategóriák szerint szociális támogatásokba részesültek aránya (%)
eloszlás %
szociális 13,9
egyéb szoc. 27,6
lakáscélú 13,0
egészségügyi 14,2
gyermek - átmeneti 25,1
kieg. csal.potl 36,9
gazdálkodási 1,4
valamilyen szoc. összesen 53,5
Az összevonás során szociálisnak neveztük azt a kategóriát, amelybe a rendszeres szociális segélyben,
valamint az idDskorúak járadékában részesülDk kerültek. A kiegészítD családi pótlékkal
együtt ezek azok a támogatások, amelyek folyósítása havi rendszerességJ és nem eseti. Ebben az
összevon támogatási kategóriába viszonylag kevesen tartoznak, mindössze 14 %.
Egyéb szociális támogatásnak azt a kategóriát neveztük, amelybe az átmeneti segélyben, illetve
adósságkezelési segélyben részesültek kerültek, összesen 27,6 %.
Lakáscélú támogatás: lakásfenntartási támogatás, valamint rezsi (tüzelD, víz, villany) segély.
Egészségügyi támogatás: ide azok kerültek, akik részesednek ápolási díjban, egészségügyi
szolgáltatásra való jogosultságban, illetve közgyógyellátásban.
A gyermekek után járó átmeneti támogatás összevont kategóriájába került: tankönyvsegély,
óvodai, iskolai díj kifizetése, étkezési hozzájárulás. Látjuk azt, hogy a kiegészítD családi pótlékkal
együtt ez az a kategória, amelyben a legtöbben részesednek.
A gazdálkodási támogatás összevont kategóriájába került minden gazdálkodást segítD támogatás
– ezzel együtt elenyészD azok aránya, akik ilyet kapnak.
A teljes roma népesség 53,5 %-a részesül valamilyen szociális támogatásban.
A következD táblázat adatai azt mutatják be, hogyan függ a szociális támogatásban való részesedés
attól, hogy milyen anyagi körülmények között élD családba tartozik a támogatott.
Azok a romák, akik olyan családban élnek, ahol az egy fDre jutó jövedelem az alsó öt jövedelmik
tizedbe tartozik, tehát húszezer forint alatt marad – átlagosan 70 % , vagy ez alatti arányban
részesednek valamilyen támogatásban. Az e fölötti jövedelmi tizedbe tartozó családok tagjai
csökkenD arányban, de részesednek. A globális adatok szerint tehát még azok közül sem részesedik
mindenki valamilyen támogatásban, akiknek családjában az egy fDre esD jövedelem nem
haladja meg a létminimum felét sem.
Az egyes támogatások eloszlása természetesen nem azonos. A legalsó jövedelmi tizedbe tartozó
családok tagjai közül legtöbben kiegészítD családi pótlékban részesülnek. A családban egy
fDre jutó jövedelem 23 000 Ft-os határától felfelé a támogatottak aránya meredeken zuhan – ez a
határ a támogatások megítélésekor figyelembe vett nyugdíjminimummal összehasonlítva érthetD.
A támogatottak jövedelem szerinti eloszlásai mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy
a szociális támogatások törvényben rögzített feltételei korántsem állnak összhangban a tényleges
anyagi viszonyokkal, illetve a szegénységgel.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
89
Valamilyen szociális támogatásban részesültek %-a (teljes eloszlás), valamint az adott egy f_re
es_ jövedelmi tizedbe tartozók között az egyes szociális támogatásokban részesültek aránya (%)
szociális egyéb
szoc.
lakáscélú egészségügyi
gyermek -
átmeneti
kieg.
csal.potl
gazdálkodási
valamilyen
szoc.
összesen
Teljes eloszlás 13,9 27,6 13,0 14,2 25,1 36,9 1,4 53,5
3500 Ft -ig 24,0 33,9 18,2 8,9 30,1 84,2 0,6 69,7
3500-9400 27,2 36,5 15,5 16,7 34,6 63,0 1,9 71,4
9400-12000 28,2 23,4 12,5 12,0 25,0 69,3 62,7
12000-16000 10,5 44,2 11,9 10,2 42,9 78,1 1,8 73,6
16000-20000 7,3 43,7 17,6 17,2 36,2 47,4 2,9 68,5
20000-23000 8,2 28,5 19,1 18,2 29,7 38,3 57,9
23000-30000 11,6 21,3 17,0 11,3 15,1 0,8 43,8
30000-39000 10,9 13,3 8,4 16,0 14,6 1,3 33,9
39000-50000 2,4 11,1 5,0 21,3 4,9 2,0 17,8
50000 felett 0,7 17,6 3,6 7,8 15,5 2,5 28,4
A támogatottak aránya és a társadalmi-anyagi helyzet diktálta (a törvények betJje szerint nem
feltétlenül forintosítható) rászorultság közötti diszkrepanciát mi sem mutatja jobban, mint ha
megnézzük, hogy a lakhatási életminDség egyes kategóriáiba tartozó romák milyen arányban
részesednek valamilyen szociális támogatásban.
A valamilyen szociális támogatásban részesültek százalékos aránya lakásmin_ség, valamint lakásmin
_ség és szegregációs fokozat szerint
lakásminDség eloszlás nem szegr. szegr. gettó
jó 45,8 44,4 49,4 48,5
tJrhetD 52,8 51,9 56,0 52,4
rossz 53,9 56,1 57,9 39,4
alapvetDen hiányos 68,4 79,7 68,4 49,7
szükség 66,5 63,5 51,5 71,9
végszükség 63,2 56,9 53,3 69,2
A lakás minDsége és infrastruktúrája által mérhetD, valamint a szegregációs fokozatok szerint
találunk ugyan különbségeket a támogatottak arányában, azonban még a legalacsonyabb fokozatban
és gettóban élDk esetében is csak átlagosan kétharmaduk támogatott (mint visszaemlékszünk,
ezekben a lakásokban nincs semmilyen infrastruktúra, sem helyben rendelkezésre álló
vízforrás, illetve e lakások nagy része szükséglakás ).
Megvizsgáltuk az egyes támogatásokban részesedettek esetében az átlagos támogatási öszszegeket.
Ha valaki részesedik támogatásban úgy az átlagos támogatási forintértékek a törvényben
meghatározott átlagos összegek határain belül mozognak; mindez annyit jelent, hogy alapvet
Den nem az a kérdés, hogy ha valaki kap támogatást, úgy a megítélt összeg mennyire követi a
normatívákat, hanem az, hogy egyáltalán kaphat-e valaki támogatást, jogosult-e arra vagy sem.
A támogatások folyósítása természetesen függ attól, hogy milyen az adott település lehetDségrendszere,
a legjobb jóindulat mellet is képes-e a helyi önkormányzat forrásokat biztosítani.
Az egyes településkategóriák természetesen nem rendelkeznek azonos lehetDségekkel, nem
képesek azonos mértékben támogatásokban részesíteni a rászorulókat. Azonban önmagában,
táblázatos adatokkal nem lehet pontosan kifejezni azt, hogy a kisebb falvak vagy éppen Budapest
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
90
milyen arányban támogatja a szociálisan rászorultakat – ugyanis, éppen a települések eltérD gazdasági
potenciáljából adódóan eltérD az ott élD romák gazdasági helyzete, jövedelme (míg pl. a
felsD jövedelmi tizedbe tartozók harmada Budapesten él, addig az alsó jövedelmi tizedbe tartozó
családok harmada a közepesen kis falvakban).
Ahhoz, hogy a települések méretébDl és gazdasági helyzetébDl fakadó támogatási erDt is ki
tudjuk fejezni, variancia analízissel vizsgáltuk azt, hogy a jövedelmek, a települési jelleg, a támogatott
iskolai végzettsége, gazdasági aktivitása, valamint a szegregáció foka milyen hatást
gyakorol arra, hogy részesül-e valaki valamilyen szociális támogatásban.
A település jellege (mérete és rangja), illetve a jövedelmi tized együttesen 16 %-ban magyarázza
azt, hogy valaki részesedik-e valamilyen szociális támogatásban (r négyzet 0,26); ezen belül
azonban a jövedelem hatása lényegesen nagyobb, 35 %-os hatást gyakorol (beta érték 0,35), míg
a település hatása csak 11 %.
A jövedelem hatása a gazdasági aktivitáshoz képest lényeges, ugyanis e két változó együttes
hatása arra, hogy valaki kap-e valamilyen szociális támogatást, összesen 15 % (r négyzet), ezen
belül viszont az aktivitás hatása elenyészD (3 %), a jövedelemé viszont meghatározó (38 %).
Az iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, illetve a szegregáció mértéke együttesen igen kevéssé
befolyásolja a szociális támogatásban való részesedést (együttes hatás mindössze 6,7 %) –
ezen belül viszont az iskolai végzettség a döntD, összesen 19 %-is hatást fejt ki.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy egyrészt a szociális támogatások mindazokat, akiket
elérnek, valóban szociális rászorultság szerint érik el, másrészt korántsem érnek el mindenkit,
aki szociálisan rászorult. Az elemzés azt mutatja, hogy a támogatások alapvetDen nem a települések
sajátosságai miatt nem érnek el romákat, a támogatásokból való kimaradás oka máshol
keresendD. A kérdés tehát nem az, hogy a romák miért kapnak valamilyen szociális támogatást –
éppen ellenkezDleg: mi jellemzi azokat, akik nem jogosultak, illetve mi jellemzi azon romákat,
akik nem igényeltek támogatást, noha jogosultak.
Mint az elDzDekben láttuk, a romáknak – arányukat tekintve - két igen jelentDs olyan csoportja
van, amely nem részesedik szociális támogatásokban; a nem jogosultaké, illetve azoké,
akik jogosultságuk ellenére nem igényelnek támogatást. Mivel ez utóbbi csoport tekinthetD igazán
különösnek és váratlannak, elsDként fordítsuk tekintetünket feléjük.
Azon jogosultak, akik nem vesznek igénybe támogatást
Az elDzDekben láttuk, hogy mindazon támogatások esetében, ahol ki lehetett számítani a jogosultságot,
találunk bizonyos százaléknyi romát, aki nem igényelt támogatást. Az elDzD fejtegetések
során az D arányaikat a teljes roma népesség százalékában vettük szemügyre. Mivel természetesen
bizonyos támogatásra csak korlátozott számban, vagy éppen kevesen jogosultak (ilyen
pl. az idDskorúak járadéka) – ezért a következD táblázatban az egyes támogatások részesedési
eloszlásait az egyes támogatásokra releváns, tehát korlátozott népesség arányában tüntetjük fel
8így pl. az idDskorúak járadéka esetén a 62 év feletti romák korcsoportját vettük figyelembe,
stb.)
A legnagyobb arányban két egészségügyi-szociális szolgáltatást nem igényelnek a romák:
az elvileg jogosultak negyven százaléka nem igényel közgyógyellátást, és negyvenhét százalékuk
nem igényli az egészségügyi ellátásra való jogosultságot jelentD hatósági bizonyítványt.
Legkisebb ilyen arányt az ápolási díj jelent: a 18 éves kor alatti gyermeket nevelD családok 13
%-ban él tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek (!), és összesen 9 % nem igényelt ápolási díjat.
A rendszeres szociális segélyt viszonylag sokan igénylik, azonban a jogosultak közel 15 %-
a nem igényelte, holott jogosult.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
91
Az idDskorúak járadékára a 63 év és e feletti romák zöme, 61 % nem jogosult, azonban csak 7,4
% igényelt és kapott ilyen ellátást – velük szemben 25 % nem igényelt, holott jogosult.
Egyes támogatások eloszlása jogosultság – igénylés – tényleges részesedés szerint, az adott támogatásra
nézve mérvadó, releváns roma népesség %-ban
nem igényelt,
nem jogosult
nem igényelt
de jogosult
igényelt és
kapott
jogosulatlanul
igényelt
jogosultan
igényelt - de
nem kapott
idDskorúak járadéka 61,3 25,5 7,4 3,4 2,4
rendszeres szociális segély 67,6 14,9 15,1 1,6 0,8
lakásfenntartási támogatás 61,0 26,6 6,8 3,8 1,8
ápolási díj 87,1 9,0 2,8 0,7 0,4
közgyógyellátás 43,5 40,5 14,4 0,7 1,0
egészségügyi szolg. való jog. 49,0 47,9 2,9 0,0 0,2
kiegészítD családi pótl. 18,6 31,7 48,2 0,5 1,0
A jogosult, de igénylDként nem jelentkezett romák százalékos eloszlása szignifikáns, azonban
bizonyos támogatásoknál az esetszámok nagyon alacsonyak (elsDsorban az idDskorúak járadéka
és az ápolási díj esetén). Éppen ezért ahhoz, hogy oksági összefüggéseket állapíthassunk meg
arra vonatkozóan, hogy milyen élethelyzetJ romák nem igényelnek támogatásokat – ebben az
esetben kizárólag többváltozós eljárás, mégpedig variancia analízis jöhetett szóba. A következ
Dkben ennek eredményeit ismertetjük.
Azt a kérdést, hogy egy jogosult idDs roma nem igényli az id_skorúak járadékát, alapvetDen két
kérdés határozza meg: a családban egy fDre jutó alacsony jövedelem, valamint a kapcsolati vákuum16.
A jövedelem hatása igen erDs, 82 %-ban határozza meg (beta érték 0,82), ha egy olyan
idDs ember, akinek családjában az egy fDre esD jövedelem húszezer forint alatt marad – nem igényelt
ilyen támogatást. A kapcsolatsJrJség hatása 30 %, ezen belül a kapcsolati vákuum 13 %-
ban oka annak, ha egy idDs ember nem fordult idDkorúak járadékáért. (Meg kell jegyeznünk,
hogy a kapcsolati vákuum egyedül az idDsek esetében oka annak, ha valamilyen szociális támogatást
jogosultságuk ellenére nem igényeltek.)
A rendszeres szociális segély igénylésének elmaradásában az alacsony jövedelem ugyancsak
meghatározó tényezD (50 %-os mértékben), valamint a befejezetlen általános iskola, a szegregált
környezet (a gettóban való élés hatása 14 %), ezen kívül az, ha valaki otthon gyermeket nevel -
ennek hatása igen jelentDs, 47 %-ban oka az igénylés elmaradásának17.
Azok esetében, akik jogosultságuk ellenére nem igényelnek lakásfenntartási támogatást,
szintén az alacsony jövedelem (56 %), az alacsony iskolai végzettség, a szegregált lét, valamint
az otthoni gyermeknevelés játszik szerepet18.
A közgyógyellátás iránti igény benyújtásának hiánya azonos okokra vezethetD vissza, mint
az elDzDek; az, hogy valaki olyan családban él, ahol az egy fDre jutó jövedelem nem éri el a havi
3500 Ft-ot (!) – 48 %-ban oka annak, ha nem igényelt ilyen támogatást, esetükben az otthoni
gyermeknevelés mellett a munkanélküli státusz is ok (28, illetve 13 %-ban), ezen kívül a gettólét
(16 %). Ez az egyetlen csoport, ahol a cigányellenes attit_döknek van szerepük. Noha a
közgyógyellátásba vételt az önkormányzatok dönthetik el, sajátos módon a háziorvosi szint szerepl
_inek megtapasztal attit_djei befolyásolják a közgyógyellátás nem igénylését, mégpedig az,
ha e szint szereplDit erDsen cigányellenesnek tapasztalják – ennek hatása 14 %19. A
közgyógyellátással kapcsolatban érdemes ehelyütt még két adatot áttekinteni: a jogosultság, a
nem igénylés, illetve a részesdés szerint hogyan alakul a betegségek száma, illetve két gyógyítással
kapcsolatos költség. (Noha ez a kérdés az egészségügyi rész témájához tartozik, a
közgyógyellátás szociális alapon való megszerezhetDsége miatt itt tárgyaljuk.)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
92
Közgyógyellátásban való részesedés kategóriái szerint eloszlás (%) – betegségek száma szerint
nem beteg egy betegség két betegség három v. több bet. átlag
nem igényelt, nem jogosult 44,2 45,3 48,6 36,5 43,5
nem igényelt de jogosult 50,9 44,8 40,1 19,1 40,5
igényelt és kapott 3,9 7,6 10,2 42,0 14,4
jogosulatlanul igényelt 0,8 1,0 1,4 0,7
jogosultan igényelt - de nem
kapott
1,0 1,4 1,0 1,0
Az egészségügyi részben tekintettük át a romák kiemelkedDen magas betegségarányait. Ott tárgyaltuk
azt a problémát, hogy a magas betegségarányok ellenére azok, akiknek jövedelme alacsony,
kevesebbet képesek gyógyszerre költeni – holott a magas betegségarányok oka maga a
szegénység.
A fenti táblázat adatai szerint alapvetDen azok a romák részesednek jelentDsebb arányban
közgyógyellátásban, akik legalább három belgyógyászati betegségcsoportban egyszerre betegek
– tehát szükséges gyógyszerköltségük igen magas. Azonban még a háromnál több betegségben
szenvedDknek is közel ötöde – jogosultsága ellenére - nem igényelt közgyógyellátást!
Az alábbi táblázat két tipikus költség alakulását mutatja a közgyógyellátásban való részesedés
kategóriái szerint.
Két tipikus költségnem átlagosan kifizetett forintértéke – a közgyógyellátásban való részesedés
kategóriái szerint
gyógyszerköltség / hó alkalmanként fizetett paraszolvencia
nem igényelt, nem jogosult 4019 2323
nem igényelt de jogosult 3409 1550
igényelt és kapott 5327 2426
jogosulatlanul igényelt 5259 2394
jogosultan igényelt - de nem kapott 3946 3973
Azok képesek a legkisebb összegeket fizetni, akik jogosultságuk ellenére nem igényeltek támogatást.
Mindez annyit jelent, hogy igen erDs kontraszelektív mechanizmusok mJködnek; a leginkább
rászorulók maradnak ki az ellátásból.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság ellenére nem igényelt támogatás okai20, illetve
az okok erejét kifejezD beta értékek közel azonosak az elDzDvel. Végezetül a kiegészítD családi
pótlék nem igénylésének oka az egyetlen, amely korlátozottabb: egyedül az igen alacsony jövedelem
játszik szerepet21.
Támogatási jogosultság hiánya és tényleges státusz
A támogatásra nem jogosultak szociális helyzetének vizsgálata pontosan azt erDsíti meg, mint
amit a támogatásban részesülDk elemzésénél láttunk: a támogatások korántsem érik el mindazokat,
akik valós helyzetük révén rászorultak. A családban egy fDre jutó jövedelmek mértéke, a
lakás minDségi fokozatai, a szegregáció mértéke, valamint a betegségek halmozott arányai szerint
vizsgálva azt látjuk, hogy a leginkább rászorultak jelentDs hányada nem jogosult semmilyen
támogatásra (egyúttal nem is igényelt semmilyen támogatást). A következD táblázat adatai azt
mutatják, hogy igen er_sen érvényesül az a kontraszelektív mechanizmus, amit az el_z_ekben
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
93
láttunk: nemcsak arról van szó, ahogy a leginkább elesettek – éppen elesettségük okán – nem
igényelnek támogatásokat, de sok esetben nem is jogosultak a törvény bet_je szerint. Nyitva áll
tehát egy meglehetDsen széles kapu a halmozott hátrányok bDvített újratermelése elDtt.
Azon romák %-os aránya, akik az egyes szociális deprivációt jelent_ kategóriákban nem jogosultak
valamilyen szociális támogatásra
családi jövedelmi tized rendszeres szoc. s. lakásfenntartási t. közgyógyellátás eü. szolg.
3500 Ft -ig 23,3 6,6 0,0 4,9
3500-9400 32,4 34,0 0,0 4,3
9400-12000 37,2 59,7 0,0 13,2
12000-16000 60,6 53,8 0,0 9,8
16000-20000 80,5 73,4 23,2 14,0
lakásminDség
jó 81,1 64,8 60,6 65,1
tJrhetD 75,0 64,2 50,7 52,9
rossz 75,7 53,8 40,6 50,3
alapvetDen hiányos 49,4 47,1 24,4 32,7
szükség 44,0 68,0 28,1 39,4
végszükség 43,2 56,3 17,0 23,1
szegregáció
nem szegregált 78,4 66,8 53,4 59,6
szegregált 59,6 52,1 38,5 43,1
gettó 50,3 54,2 27,8 31,5
hány betegsége van
nem beteg 61,6 59,2 44,2 46,4
egy bet. 64,1 60,1 45,3 47,4
két bet. 68,5 70,9 48,6 50,5
három v. több bet. 81,8 57,6 36,5 53,9
Az olvasóban joggal felmerülhet a kérdés: hogyan lehetséges, hogy valaki az alsó jövedelmi tizedekben
nem jogosult valamilyen szociális ellátásra, holott a törvény a jogosultsági küszöböt
családban egy fDre jutó öregségi nyugdíjminimum legalább 80 % -hoz köti, az pedig 2003 -ban
meghaladta a 20 000 Ft –ot. A válasz a számítás módjában rejlik: a törvény szerint az egy fDre
esD jövedelem számításakor figyelembe vehetD családtagok száma rendszerint kisebb, mint adataink
tanulsága szerint azok száma, akik valójában az adott keresetekbDl a családokban élnek.
A családokban egy fDre esD jövedelmek szerint számolt jelentDs diszkrepanciához (szegénység
és jogosulatlanság) az is hozzá tartozik, hogy egyrészt nem feltétlenül az a személy jogosult
valamilyen támogatásra, aki az adatfelvétel alanya volt (tehát a családban más személy még jogosult
lehet), viszont ha a családba beérkezD támogatási összegekkel együtt számoljuk a bevételeket,
a diszkrepancia megmarad. Ugyancsak megmarad, sDt emelkedik a diszkrepancia mértéke,
ha az egy fDre jutó nettó megélhetés (összes bevétel mínusz szJkös rezsi kiadások) szerint vizsgáljuk
a jogosultságokat. Jól példázza ezt az összefüggést a következD táblázat adatsora.
Azon családokban, amelyekben az egy fDre esD nettó megélhetés összege 9400 Ft és ez alatti (!),
a rendszeres szociális támogatásra nem jogosultak aránya 40 százalék feletti. A szegénységbDl és
deprivációból következD kontraszelekciót mi sem mutatja jobban, mint hogy e bDven a létminimum
alatt élD csoportban a legnagyobb azok aránya is, akik jogosultságuk ellenére nem igényeltek
rendszeres szociális támogatást.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
94
A rendszeres szociális támogatás egyes kategóriáiba tartozók eloszlása a családban egy f_re es_
nettó megélhetés negyedei szerint (%)
nem igényelt,
nem jogosult
nem igényelt
de jogosult
igényelt és
kapott
jogosulatlanul
igényelt
jogosultan
igényelt - de
nem kapott
9400 Ft-ig 42,1 34,1 21,2 1,1 1,5
9400-17400 60,9 19,0 16,2 1,9 1,9
17400-27300 81,6 4,8 12,0 1,5
27300 felett 90,7 7,1 2,2
Az eddig leírtak legf_bb tanulságai a következ_k:
−a pénzbeni szociális ellátásokhoz való hozzáférés legnagyobb akadálya a romák esetében
nem a helyi önkormányzatok szJkös költségvetési forrásai, hanem
−a tényleges szociális helyzet, a depriváció, valamint a törvényes jogosultság közötti igen erDs
szakadék, illetve
−az a tény, hogy a leginkább rászorult, mély szegénységben élD, képzetlen, otthon egyedül
gyermeket nevelD, illetve telepeken, gettókban élD romák között igen sokan nem ismerik jogaikat,
nem tudják, hogy milyen támogatásokban részesedhetnek, ezért nem is folyamodnak
a megfelelD támogatásokért.
Mindezek fényében két f_ javaslatunk van a szociális kormányzat felé:
−Alaposan felül kell vizsgálni a szociális és gyermekvédelmi törvény azon rendelkezéseit,
amelyek az adott támogatásra való jogosultságot szabályozzák; ezen belül a legf_bb probléma
az öregségi nyugdíj mindenkori minimálösszege, mint a jogosultság figyelembevételének
sarokszáma. Ugyanis a magyarországi szegények, ezen belül a vizsgált roma népesség
egy jelentDs hányada olyan mély szegénységben él, amelyben ez a sarokszám, mint viszonyítási
pont szinte értelmetlen. Figyelembe kell venni (és rendszeresen monitorozni!) a magyarországi
szegények és ezen belül a roma népesség körében a családon belül egy fDre jutó
jövedelmek nagyságrendjét, valamint jelzDszámokat kell kialakítani mindazokon a területeken,
amelyek a tényleges deprivációt képviselik (szegregáció, lakásviszonyok)pp. A rendszeresen
megismert adatok birtokában rugalmasan – és a célzott népesség valós viszonyai figyelembe
véve - kell kialakítani a jogosultsági küszöböket.
−Meg kell ismertetni a rászorulókkal azokat a jogosultságokat, amelyek szerint részesedhetnek
támogatásokban. Adataink azt mutatják, hogy a leginkább rászorult, deprivált helyzetben
élD romák azok, akik nem ismerik a támogatásokat és/vagy jogaikat e támogatásokra.
Noha nem végeztünk a magyarországi nem roma szegények körében összehasonlító vizsgálatot,
nyugodtan feltételezhetjük, hogy a támogatások nem ismerete alapvetDen a mély szegénységben
élDkre lehet jellemzD és nem kizárólag a romákra. Éppen ezért javasoljuk olyan
tájékoztató, sDt: célzott „szociális PR” programok végrehajtását, amelyek eredményeikben
épp a deprivált rétegeket érik el. Mivel látható, hogy azok, akik egyrészt mélyen szegények,
másrészt otthon (elszigetelten) gyermeket nevelnek, fokozottan nem ismerik lehetDségeiket
– javasoljuk a szociális propaganda és PR munkába a szociális munkások mellett védDnDk
és házi gyermekorvosok bevonását, akik munkájuk révén gyakrabban találkoznak az érintettekkel.
pp A KSH –ban elindult az a munka, amely a szegénység és társadalmi kirekesztés mérhetDvé tételére irányul – indexek
és jelzDszámok alkalmazásával. Javasoljuk a szociális kormányzatnak, hogy a KSH ezirányú törekvéseivel
szinkronizáltan alakítsa ki terveit, illetve vegye át és alkalmazza a KSH eredményeit.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
95
A szociális szféra dolgozóival való viszony megítélése
A szociális szféra dolgozói részérDl átélt elDítéletességrDl, a diszkrimináció mérési elveirDl, illetve
az összehasonlító eredményekrDl – az elemzés konzisztencia igényének megfelelDen – az
egészségügyi hozzáférést taglaló részben, az „ElDítéletesség az egészségügyben” fejezetben volt
szó. Ehelyütt, a módszertan leírását nem megismételve, ismertetjük a romák által az önkormányzati-
szociális szféra dolgozói körében átélt elDítéletesség típusait.
Szociális szféra, önkormányzati szint – clusterek a skálaértékeken és % -os eloszlás
affektív dist. diszkriminancia eloszlás
erDs cigányellenes -1,4213 -1,1365 19,7
erDs elfogadás 1,6114 1,1728 13,0
diszkrimináló 0,6345 -0,9943 8,2
szinte semleges -0,1146 -0,1053 39,8
nem diszkrimináló 0,3367 1,0171 19,3
Az önkormányzati; szociális szint dolgozóival kapcsolatban észlelt elDítéletesség szerinti csoportok
a következDk:
−ErDs cigányellenes: erDs észlelt diszkriminációs és erDs érzelmi distancia. Aromák közel 20
% -a ilyennek ennek az ellátási szintnek a szereplDit.
−ErDs elfogadás: az önkormányzati, szociális szféra szereplDivel kapcsolatban a romák 13 %-
a látja úgy, hogy az érzelmi distancia megfelelD (mint emlékszünk rá, ez annyit is jelent,
hogy „nem nézik le” a romákat), illetve nem tapasztalnak diszkriminációt.
−Diszkrimináló: a romák alig tizede (8,2 %) látja úgy, hogy a szociális ellátási szint szereplD-
ivel kapcsolatos érzelmi viszony valamivel átlag feletti, azonban a diszkrimináló jelenségek
az átlagnál gyakoribbak.
−Szinte semleges: az átlaghoz képest alig nagyobb az érzelmi távolság (ellenszenv) és az észlelt
diszkrimináció. A romák közel negyven százaléka (39,8 %) érzi úgy, hogy vele ilyenek
e szint szereplDi.
−Nem diszkrimináló: a romák 19,3 %-a azt látja, hogy az érzelmi kapcsolat közepes, egyúttal
nem fordul elD kirekesztD magatartás ezen az ellátási szinten.
Az önkormányzati; szociális szint szereplDivel kapcsolatban tehát a romák összesen 27,9 %-a él
át valamilyen erejJ cigányellenességet. Nagyon lényegesnek, egyúttal örvendetesnek lehet tekinteni,
hogy a pénzbeni szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlDtlenségeinek elemzése
során nem lehetett feltárni az egyenlDtlenségek, valamint a szociális szférában a romák által
megélt megkülönböztetés kapcsolatát. Ez pontosan annyit jelent, hogy noha a romák bizonyos
arányban nemcsak az egészségügyben élnek át megkülönböztetést, hanem a szociálisönkormányzati
szférában is – nem bizonyítható, hogy az el_ítéletesség csökkenti a szociális szolgáltatásokhoz
való hozzáférési esélyeket. (Ezzel szemben az egészségügyben a hozzáférés sérülése
és az elDítéletesség közötti kapcsolat bizonyítható volt.)
Mindez annyit is jelent, hogy noha a romák tényelegesen átélnek megkülönböztetést – és ez
sérti emberi méltóságukat, sok esetben nyilván felesleges hivatali sorbanálláshoz, „packázáshoz”
vezet – azonban a törvények adta keretek között hozzájutnak a pénzbeni támogatásokhoz. (Mint
leírtuk, problémák a törvényi szabályozással, illetve a romák ismereteivel vannak.)
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
96
Idegenellenesek-e a romák?
Az alfejezet címében rejlD kérdés dodonainak tJnket („ki nem idegenellenes, ha a népesség egy
része bizonyítottan az?”), de éppenséggel költDinek is tJnhet („bizonnyal nem idegenellenesek,
ha egy romákkal foglalkozó tanulmány címében rákérdezünk…”).
A kérdést és annak megválaszolását azért tartjuk nagyon lényegesnek, mert vizsgálataink során
mindig feltettük az ellenkezD irányú kérdést: egyes szakmai vagy társadalmi csoportok
mennyire idegenellenesek, illetve milyen mértékJ elDítéleteket táplálnak a romákkal szemben.
Tudásunk csak úgy lehet teljes, ha megnézzük azt is, egyes társadalmi illetve nemzeti csoportokkal
kapcsolatban milyen kép él a roma népességben – és ez a kép milyen viszonyban van a magyarországi
többségi társadalomban élD képekkel.
Az elemzésnek ezt a részét azért is fontosnak tarjuk, mert noha nem kifejezetten a szociális
ellátásokhoz való hozzáférés explicit kérdései közé tartozik, mindenesetre pregnáns képet nyújt a
romák sociusának a társadalomhoz való viszonyáról.
Mivel (sajnos) nem végezhettünk kutatást a szociális szféra dolgozóinak körében, amely feltárta
volna attitJdjeiket másokkal, szegényekkel, illetve a romákkal kapcsolatban, viszont az
egészségügy dolgozói és orvostanhallgatók körében végeztünk ilyen vizsgálatot; kézenfekvD,
hogy az ottani adatokkal hasonlítsuk majd össze jelen kutatásunk egynémely eredményét. De
kezdjük a romák látásmódjával.
Az egészségügyi dolgozók körében végzett kutatás során, az idegenekkel kapcsolatos attitJd
mérésére húsz különbözD nemzetiségi, illetve társadalmi csoportot soroltunk fel, amelyekkel
kapcsolatban ötfokú skálán kellet kifejezni a rokon, illetve ellenszenv mértékét. A roma felvétel
során ugyanezt az eljárást alkalmaztuk, azonos csoportokkal, így lehetDvé válik az eredmények
összehasonlítása is.
A húsz csoport iránt kifejezett érzelmi distancia mértékének adatait elsDként faktorelemzésnek
vetettük alá. A faktorozás során hat csoport különült el22. A romák válaszai alapján kialakuló
kép némi egyezést, ezzel szemben sok különbözDséget mutat az egyes társadalmi csoportokkal
végzett hasonló mérések eredményeihez képest. Az elsD faktorcsoport, amely másokkal végzett
mérésekben is megjelenik, a „deviánsok” csoportja (kábítószerfüggDk, homoszexuálisok, alkoholisták).
A több faktorcsoport azonban, elsDsorban azok összetétele okán, meglehetDsen különös,
elsD pillanatra nagyon heterogénnak tJnik. Ugyanis a második faktor (amelyet „külföldi 1.” –nek
neveztük), alkotóelemei az osztrákok, a romániai magyarok, a menekültek, illetve a zsidók. A
következD faktorba („exotikus külföldi”) az arabok, lengyelek, kínaiak és oroszok kerültek. A
negyedik faktor („külföldi 2.”) a romániai románok, a szlovákok, valamint az amerikaiak kerülnek.
(MegjegyzendD, az utóbbi évek hasonló mérései során, akár fiatal felnDtteket, akár egészségügyi
dolgozókat, vagy orvostanhallgatókat kérdeztünk, a szlovákok és az amerikaiak mindig
egy faktorba tartoztak.) Az ötödik faktor a „szegény gázsó” elnevezést kapta: elemei a magyarországi
magyarok, a hajléktalanok, valamint az állami gondozottak. Végül az utolsó faktor a „saját
csoport”, elemei a romák és a feketék.
Az adatok értelmezéséhez a többdimenziós skálázás módszerét alkalmaztuk – hasonlóan, mint az
egészségügyi rész elDítéletességet taglaló fejezetében a három szakmai munkatársi csoporttal
kapcsolatban, a romák részérDl észlelt érzelmi distancia és diszkrimináció elemzése során. Az
említett fejezet eljáráshoz hasonlóan, az érzelmi distancia két dimenzióra bomlik: egy tisztán
affektív komponensre, valamint egy érzelmi-kognitív távolságot kifejezDre, amelyet a leginkább
respektus dimenziónak lehet nevezni.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
97
A rokonszenv választás alapján kialakított kétdimenziós skálamodell, feltüntetve a faktorcsoportokat,
illetve az összetett csoporttávolság mértékét.
arabok
lengyelek
kínaiak
oroszok
cigányok
kábítószerfogyasztók
feketék
romániai románok
szlovákok
amerikaiak
homoszexuális férfiak
alkoholisták
magyarországi magyarok
hajléktalanok
állami gondozottak
osztrákok
homoszexuális nDk
romániai magyarok
menekültek
zsidók
-0,8
-0,6
-0,4
-0,2
0,0
0,2
0,4
0,6
0,8
-3,0 -2,0 -1,0 0,0 1,0 2,0 3,0
rokonszenv - érzelmi komponens
rokonszenc - kognitív komponens
Említettük, hogy az egyes faktorok, alkotóelemeik miatt meglehetDsen különösek – abban az
esetben ha „gázsó” szemmel nézzük a kompozíciókat (elvégre eddigi kutatásaink során a gázsó
világ csoportjainak szemléletmódját vizsgáltuk, és az ott kialakult kompozíciókhoz képest tJnik
különösnek a romák szemléletmódja).
Az elsD, ami szembeszökD, hogy a romák a deviánsnak nevezett faktor tagjaival kapcsolatba
élik át a legnagyobb affektív távolságot, Dk vannak a leginkább „messze”. Ezen belül viszont a
homoszexuálisok, de különösen a kábítószerfüggDk respektje a legalacsonyabb.
Közvetlenül a kábítószerfüggDk alacsony respektusához tartozik viszont az, hogy náluk alacsonyabb
respektje csak a feketéknek van a romák szemében – miközben a feketékkel látják egy
faktorba (ingroup) tartozónak magukat! A feketék érzelmi távolság tekintetében „középen állnak”,
mintegy semleges pozícióban, hasonlóan a legtöbb nemzeti csoporthoz. A cigányok állnak
önmagukhoz a legközelebb érzelmileg (ez korántsem természetes!, vegyük figyelembe a társadalmilag
marginalizált csoportoknál gyakori öngyJlöletet), egyúttal respektus tekintetében egy
szinten az állami gondozottakkal; a magyarországi magyarok (akik a „szegény gázsó” faktor
tagjai) pedig a cigányok felett. Legnagyobb respektusnak a zsidók örvendenek a romák szemében.
Noha az egész kép elsD pillanatra nemcsak különösnek, de akár kaotikusnak is tJnhet, azt
kell mondanunk, hogy éppen a romák marginalizált társadalmi pozíciójából nézve érthetD. A
romák saját szemléletében közös csoportot alkotnak a feketékkel, akik a történelem során az európai
szemlélet számára az egyik leginkább marginális (érzelmileg távoli, egyúttal alacsony
respekttel rendelkezD) csoport. A közösségvállalást (vagy éppen a szociálpszichológiailag marginális
pozícióval való azonosulást) kifejezi a közös faktorba sorolás, valamint a feketék viszonylagos
érzelmi közelsége. A romák marginális pozíciójából fakadó, pszichológiailag kézenfekv
D önleértékelés áttevDdik, projektálódik az egyébként közös csoportba tartozónak tekintett
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
98
feketékre – ez magyarázza a mély respektushiányt (a kognitív skálán ez voltaképp a lenézés kifejezése).
Figyelemreméltó, hogy a többi nemzetiségi csoport összesített értékben az affektív, illetve a
kognitív tengely zéruspontjához közeli értéken található, legalább is nem olyan szélsDséges értéken,
mint a deviánsok csoportja, illetve a cigányok maguk. Ezen belül viszont a zsidók (valamint
a nem etnikai csoportot képezD hajléktalanok) respektusértéke a legmagasabb. Mint említettük,
az állami gondozottak vannak az affektív skálán a legközelebb a cigányokhoz. Mindez megerDsíti
a fentiekben elmondottakat. Noha az állami gondozottak nem kerülnek egy ingroupba a romákkal,
de kiszolgáltatott pozíciójuk igen közelivé teszi Dket, hasonlóan a hajléktalanokhoz - a
zsidók pedig a történelem során, Kelet-európában, fDleg román, belorusz és ukrán területeken
jellemzDen közös kulturális csoportot alkottak a cigányság egy részével (ennek nyoma a klezmer
zene, amely Drzi mindkét etnikum zenei hagyományait).
A magyarországi magyarok elhelyezése igen érdekes. Egyrészt „középen állnak”, inkább
respektusuk van és inkább érzelmileg közel helyezkednek el, egyúttal a „szegény gázsó” faktorba
tartoznak. Noha az adatok pozicionálása nem ad mindenben támaszt ennek értelmezésére, az
elDbbi magyarázatokkal konzisztensen megkockáztatjuk, hogy a magyar gázsókkal kapcsolatos
érzelmi ambivalenciát látjuk megjelenni ebben a pozícióban. A magyarországi romákat a magyarországi
többségi társadalom tagjai diszkreditálják – éppen ezért akár az is indokolt lehetne,
hogy erDs érzelmi távolságban jelenjenek meg a „magyarok”. Éppen az ellenkezDjét látjuk: érzelmi
közelség, viszonylagos respekt – azonban egy olyan csoportosulás tagjaként látják Dket a
romák, amely csoportosulás maga elsDsorban kiszolgáltatottakból áll (hajléktalanok, állami gondozottak).
Ezt a jelenséget a (szociál)pszichológia nyelvén úgy hívjuk: azonosulás az agresszorral.
(„Ha nem engedhetem meg magamnak, hogy az agresszort érzelmileg vagy kognitíve lefokozzam,
akkor sajnálom, egyúttal hasonlónak érzem magamhoz.”)
Az elmondottakhoz szorosan hozzá tartozik az, hogy az adatok szerint a romák nem idegengy_-
löl_k, nem él bennük egyes etnikai csoportokkal kapcsolatban er_s távolságtartásqq.
qq A feketékkel kapcsolatban másról van szó, mint ezt kifejtettük. Egyetlen, nem etnikai csoporttal kapcsolatban
jellemzD az erDs távolság – ez a kérdés azonban az ehelyütt nem vizsgált intolerancia témájához tartozik.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
99
Jegyzetek
1 Az iskolai végzettség szerkezete – nem és korcsoportok szerint
8 oszt.kevesebb általános iskola szakmunkásképzD összes érettségizett egyetem,fDiskola
19-25 12,3 39,6 25,6 22,5
26-32 15,1 36,7 31,2 14,6 2,3
33-39 25,1 48,5 18,4 5,6 2,4
40-46 38,3 38,5 13,9 9,0 0,3
47-53 45,9 33,7 15,3 2,7 2,3
54-60 73,1 15,1 9,8 0,5 1,6
61-67 72,4 18,8 6,5 2,3
68-74 82,9 10,5 6,5
75-81 94,3 5,7
82 felett 100,0
2 Általános iskolai végzettség nélküliek és érettségizettek arányai (%) nemenként, gyermek szerint és egy f_re es_
jövedelmi tizedenként.
19-34 éves n$k
8 oszt.kevesebb 3500
Ft -ig
3500-
9400
9400-
12000
12000-
16000
16000-
20000
20000-
23000
23000-
30000
30000-
39000
39000-
50000
50000
felett
nincs gyermek 11,6 23,3 5,8 11,7
van gyermek 46,7 39,1 22,0 24,7 14,1 14,1 4,4 11,2 7,3
érettségi
nincs gyermek 21,1 71,6 98,7 78,7 9,8 42,8 39,8 78,4 37,4
van gyermek 14,0 7,3 7,5 10,3 19,4 38,8 9,3 28,8
8 oszt.kevesebb 19-34 éves férfiak
nincs gyermek 12,5 49,8 21,0 6,0 19,2 12,6 5,3
van gyermek 28,4 13,1 10,9 5,7 14,9 7,1 3,3
érettségi
nincs gyermek 13,2 23,4 25,7 27,2 31,8 32,2
van gyermek 13,9 8,2 23,1 28,4 55,3
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
100
3 Tanuló gyermekekre jutó költségek / fD
Ft
mindkettD aktív 5643
csak férj aktív 5364
csak feleség aktív 5321
mindkettD inaktív 3145
nem szegregált 5262
szegregált 3490
gettó 3273
Közép-Magyarország 4383
Dél-Dunántúl 5643
Közép-Dunántúl 5589
Nyugat-Dunántúl 7429
Észak-Magyarország 4821
Észak-Alföld 3300
Dél-Alföld 3439
3500 Ft -ig 3486
3500-9400 3112
9400-12000 3716
12000-16000 4154
16000-20000 4383
20000-23000 5581
23000-30000 5062
30000-39000 4595
39000-50000 7292
50000 felett 10193
4 Ns (s1n1s2n2 s3n3) /(n1n2 n3)
5 Az eloszlás hatványfüggvény jellegének próbája:: logaritmus alapú skálatranszformáció után a görbe illeszkedése
egyenes. EbbDl az is következik, hogy az esetszám a kapcsolatsJrJség hatásainak további elemzésére is elegendDen
nagy.
Normal P-P Plot of átlagolt kapcsolatsJrJség index
Transforms: natural log, difference (1)
Observed Cum Prob
0,00 ,25 ,50 ,75 1,00
Expected Cum Prob
1,00
,75
,50
,25
0,00
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
101
6 A variancia analízis eredménytáblája.
Adjusted for
Unadjusted Independents
Variable Category N Dev'n Eta Dev'n Beta
SUMFORTG
1 fD 1 47864,57 53907,8
2 fD 97 9627,94 10121,94
3 fD 90 2236,88 1487,08
4 fD 171 -922,2 -1784,48
5 fD 152 -950,41 -2106,24
6 fD és több 107 -8219,49 -5094,52
0,38 0,35
SUKPRTG2
1 kapcsolati vákuum 197 -1004,99 -1120,08
2 gyenge háló 107 2,25 57,22
3 közepes háló 144 229,45 2511,9
4 erDs háló 117 1512,84 -178,15
5 extra erDs háló 54 -217,08 -2331,9
0,06 0,10
CSLFOGRT
1 mindkettD aktív dolg 82 15617,43 15037,97
2 csak férj aktív dolg 160 1387,05 2429,17
3 csak feleség aktív d 56 4863,14 4418,67
4 mindkettD inaktív 320 -5571,83 -5865,08
0,48 0,48
Multiple R Squared 0,36
Multiple R 0,60
7 A bevallott betegségek korrelációja a szindrómákból számolttal – teljes populáció, nemek és korcsoportok szerint
r
összes 0,765
férfi 0,690
nD 0,793
19–24 0,733
25–34 0,669
35–44 0,637
45–54 0,705
55–64 0,613
65–74 0,569
75–x 0,584
8 Az orvosok által adott felvilágosítás megítélése – a f_komponens változóinak súlya
Variable Communality Pct of Var
milyen betegsége van 0,73660 71,5
gyógyulási esélyei 0,80268
mennyi idD alatt épülhet fel 0,76277
gyógyszerek pontosan mire jók 0,67746
gyógyszerköltségek 0,59671
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
102
9 Az affektív distancia skála faktorstruktúrája.
fact1 fact2 fact3
védDnD 0,1331 0,1152 0,6749
háziorvos 0,1521 0,1169 0,8012
házi gyermekorvos 0,0904 0,0935 0,8229
háziorvosnál a nDvér 0,2701 0,1102 0,6872
orvosok – szakrendelDben 0,8317 0,0827 0,2620
nDvérek – szakrendelDben 0,8706 0,0775 0,1937
orvosok – kórházban 0,8322 0,1872 0,1415
nDvérek - kórházban 0,8446 0,1713 0,1159
Önkormányzati munkatársak általában 0,1446 0,7712 0,0517
Önkormányzat szociális munkatársai 0,0510 0,7569 0,1017
Munkaügyi Központ emberei 0,1260 0,6991 0,0990
CsaládsegítD központ munkatársai 0,0011 0,6347 0,1426
Hivatalok emberei általában 0,2103 0,7194 0,0713
Factor Eigenvalue Pct of Var Cum Pct
1 4,61021 35,5 35,5
2 2,00024 15,4 50,8
3 1,58704 12,2 63,1
A diszkriminancia-skála faktorstruktúrája
fact1 fact2 fact3
védDnD 0,2300 0,2066 0,7444
háziorvos 0,2390 0,2245 0,8283
házi gyermekorvos 0,2001 0,1527 0,8421
háziorvosnál a nDvér 0,3366 0,2431 0,7511
orvosok – szakrendelDben 0,7948 0,2214 0,4102
nDvérek – szakrendelDben 0,8193 0,2344 0,3596
orvosok – kórházban 0,8638 0,2516 0,2197
nDvérek - kórházban 0,8581 0,2622 0,1953
Önkormányzati munkatársak általában 0,2711 0,7726 0,1690
Önkormányzat szociális munkatársai 0,1364 0,7830 0,1816
Munkaügyi Központ emberei 0,1822 0,7594 0,1999
CsaládsegítD központ munkatársai 0,0978 0,7190 0,2040
Hivatalok emberei általában 0,3501 0,7528 0,1213
Factor Eigenvalue Pct of Var Cum Pct
1 6,78536 52,2 52,2
2 1,62953 12,5 64,7
3 1,22855 9,5 74,2
10A három intézményi csoportra vonatkozóan külön-külön ellenDriztük az affektív distancia, illetve a
diszkriminancia skála értékinek konzisztenciáját. Mindhárom esetben a Cronbach-alfa mutató értéke 0,72 vagy e
feletti, a skálaváltozók értékeinek korrelációja pedig magas.
11 Un. euklidesi távolságok módszerével készült skálázás.
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
103
12 A legutoljára valamilyen megel_zésen való részvétel id_rétegei – iskolai végzettség szerinti bontásban (%)
eloszlás 8
oszt.kevesebb
általános
iskola
szakmunkásképz
D
összes érettségizett
egyetem,
fDiskola
tüd sz_rés
nem tudjuk 6,7 10,1 7,3 4,0 0,3 4,0
10 évnél régebben 4,7 6,5 3,3 5,1 3,1 10,3
4-9 éve 13,5 14,7 11,8 12,2 16,4 21,6
1-3 éve 39,5 39,2 42,0 33,9 42,8 39,4
idén 35,6 29,5 35,6 44,8 37,4 24,7
fogorvos
nem tudjuk 59,3 73,5 63,8 47,7 34,4 11,0
10 évnél régebben 7,1 9,2 5,2 8,8 3,6 14,7
5-9 éve 10,0 4,3 11,1 13,6 14,6 17,4
az elmúlt 4 évben 23,6 12,9 19,9 29,9 47,4 56,8
n gyógyászati
nem tudjuk 17,5 28,1 11,4 4,7 19,2 11,6
10 évnél régebben 5,0 9,8 2,4 2,6 11,0
4-9 éve 12,6 18,0 13,8 2,5 6,1 9,3
1-3 éve 35,4 34,0 42,2 30,5 25,8 36,4
idén 29,5 10,2 30,2 59,7 48,9 31,8
eml rák
nem tudjuk 55,8 62,0 57,2 40,9 57,7 22,6
tíz évnél régebben 2,2 4,7 2,1 0,7
4-9 éve 6,3 9,0 7,0 0,4 2,8 9,3
1-3 éve 20,9 18,0 22,2 28,2 13,5 39,8
idén 14,8 6,3 13,6 28,4 25,3 28,4
13 A legutoljára valamilyen megel_zésen való részvétel id_rétegei – településkategória szerinti bontásban (%)
eloszlás Budapest
megyei
jogú
város
város község
- 2848
felett
község
- 1333 -
2847
község
- 702 -
1332
község
- 346 -
701
község
- 345
alatt
tüd sz_rés
nem tudjuk 6,7 1,6 9,6 9,2 4,2 5,4 8,0 8,2 10,6
10 évnél régebben 4,7 26,7 7,4 1,8 1,3 3,6 3,0 2,6 17,1
4-9 éve 13,5 25,2 21,7 12,1 11,2 8,9 11,5 15,3 24,3
1-3 éve 39,5 22,6 39,3 44,9 32,9 39,1 45,0 47,0 42,8
idén 35,6 23,8 22,0 32,0 50,4 43,0 32,6 27,0 5,2
fogorvos
nem tudjuk 59,3 23,4 50,5 52,3 60,7 85,0 67,2 41,9 31,1
10 évnél régebben 7,1 19,4 7,6 10,3 6,9 0,6 3,4 7,0 19,7
5-9 éve 10,0 16,8 7,7 9,4 14,4 1,4 8,7 20,0 9,8
az elmúlt 4 évben 23,6 40,4 34,3 28,0 18,0 13,0 20,7 31,1 39,4
n gyógyászati
nem tudjuk 17,5 14,8 20,6 20,8 17,4 17,5 11,4 15,1 16,3
10 évnél régebben 5,0 9,2 6,3 5,6 3 5,3 3,6 5,9
4-9 éve 12,6 14,3 11,6 15,1 7,9 10,8 17,6 14,1 22,2
1-3 éve 35,4 31 31,6 36,1 39,6 36,2 30,1 26,6 51,3
idén 29,5 30,7 29,9 22,5 32,1 30,2 37,2 38,3 10,3
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
104
eml rák
nem tudjuk 55,8 43,2 46,4 66,7 50,6 68,3 52,1 33,1 33,1
tíz évnél régebben 2,2 6,1 3,3 5,1 1,6 0,4 0,9
4-9 éve 6,3 8,0 9,5 5,9 3,3 2,9 5,6 22,9 19,4
1-3 éve 20,9 30,1 24,0 16,5 25,2 13,7 19,8 20,6 44,1
idén 14,8 12,5 16,8 5,7 19,2 14,8 21,6 23,3 3,3
14 A legutoljára valamilyen megel_zésen való részvétel id_rétegei – a szakrendel_i, kórházi szint észlelt el_ítéletessége
szerinti bontásban (%)
eloszlás szinte
semleges
rokonszenvez
D
erDs cigányellen
es
cigányellenes
erDs elfogadás
nem
diszkrimináló
tüd sz_rés
nem tudjuk 6,7 5,3 7,7 8,1 8,7 8,7 3,9
10 évnél régebben 4,7 5,4 2,8 8,7 4,6 3,2 3,8
4-9 éve 13,5 12,9 12,1 16,9 18,6 10,3 11,7
1-3 éve 39,5 40,8 39,2 40,5 32,9 45,0 37,8
idén 35,6 35,6 38,2 25,8 35,3 32,8 42,8
fogorvos
nem tudjuk 59,3 67,2 49,3 72,0 74,6 54,1 36,1
10 évnél régebben 7,1 6,8 7,0 5,8 5,7 5,8 11,0
5-9 éve 10,0 5,9 11,2 4,1 7,0 10,4 23,6
az elmúlt 4 évben 23,6 20,0 32,5 18,1 12,8 29,7 29,2
n gyógyászati
nem tudjuk 17,5 17,8 14,8 19,8 22,7 20,9 8,7
10 évnél régebben 5,0 3,5 5,4 5,3 5,4 8,9 2,8
4-9 éve 12,6 13,0 14,9 16,0 13,6 8,7 9,8
1-3 éve 35,4 38,7 35,7 29,2 32,4 29,1 42,5
idén 29,5 27,0 29,1 29,7 25,8 32,4 36,1
eml rák
nem tudjuk 55,8 48,5 60,8 69,7 63,2 54,1 50,5
tíz évnél régebben 2,2 2,2 2,9 3,0 3,1 1,0
4-9 éve 6,3 6,8 6,6 4,2 8,8 6,6 3,3
1-3 éve 20,9 28,7 11,9 11,1 14,4 20,2 29,0
idén 14,8 13,7 17,9 15,0 10,6 15,9 16,2
15 Az egyes szJréseken való részvételt befolyásoló három tényezD együttes hatása – ANOVA
tüd sz_rés
Grand Mean = 0,36 Adjusted for
Unadjusted Independents
Variable Category N Dev'n Eta Dev'n Beta
CIGEQCL1
1 szinte semleges 368 0 0,01
2 rokonszenvezD 215 0,03 0,02
3 erDs cigányellenes 140 -0,09 -0,08
4 cigányellenes 164 0 -0,03
5 erDs elfogadás 154 -0,03 -0,03
6 nem diszkrimináló 183 0,07 0,08
0,09 0,1
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
105
ISKRTG
1 befejezetlen ált. is 372 -0,06 -0,07
2 ált. isk. 445 0 -0,02
3 szakmunkás 254 0,08 0,11
4 érettségizett 139 0,02 0,05
5 felsDfokú 15 -0,09 0,02
0,11 0,14
TELSOR
1 Budapest 70 -0,12 -0,16
2 megyei jogú város 92 -0,14 -0,14
3 város 235 -0,04 -0,03
4 község - 2848 felett 273 0,14 0,15
5 község - 1333 - 2847 251 0,07 0,1
6 község - 702 - 1332 164 -0,03 -0,04
7 község - 346 - 701 96 -0,09 -0,15
8 község - 345 alatt 44 -0,31 -0,31
0,23 0,26
Multiple R Squared 0,083
Multiple R 0,288
fogorvos
Grand Mean = 0,23 Adjusted for
Unadjusted Independents
Variable Category N Dev'n Eta Dev'n Beta
CIGEQCL1
1 szinte semleges 368 -0,04 -0,03
2 rokonszenvezD 215 0,09 0,08
3 erDs cigányellenes 140 -0,05 -0,06
4 cigányellenes 164 -0,11 -0,09
5 erDs elfogadás 154 0,06 0,08
6 nem diszkrimináló 183 0,05 0,04
0,16 0,15
ISKRTG
1 befejezetlen ált. is 372 -0,1 -0,1
2 ált. isk. 445 -0,04 -0,02
3 szakmunkás 254 0,06 0,04
4 érettségizett 139 0,25 0,24
5 felsDfokú 15 0,38 0,38
0,28 0,26
TELSOR
1 Budapest 70 0,18 0,04
2 megyei jogú város 92 0,11 0,11
3 város 235 0,05 0,05
4 község - 2848 felett 273 -0,05 -0,04
5 község - 1333 - 2847 251 -0,11 -0,08
6 község - 702 - 1332 164 -0,03 -0,02
7 község - 346 - 701 96 0,08 0,04
8 község - 345 alatt 44 0,16 0,18
0,21 0,16
Multiple R Squared 0,125
Multiple R 0,353
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
106
n gyógyászati sz_rés
Grand Mean = 0,65 Adjusted for
Unadjusted Independents
Variable Category N Dev'n Eta Dev'n Beta
CIGEQCL1
1 szinte semleges 189 0,01 0,01
2 rokonszenvezD 102 0 0
3 erDs cigányellenes 61 -0,05 -0,04
4 cigányellenes 90 -0,07 -0,09
5 erDs elfogadás 94 -0,03 0
6 nem diszkrimináló 80 0,13 0,09
0,12 0,1
ISKRTG
1 befejezetlen ált. is 223 -0,21 -0,21
2 ált. isk. 217 0,08 0,07
3 szakmunkás 91 0,25 0,24
4 érettségizett 74 0,1 0,11
5 felsDfokú 11 0,03 0,16
0,35 0,35
TELSOR
1 Budapest 39 -0,02 -0,14
2 megyei jogú város 46 -0,04 -0,07
3 város 122 -0,07 -0,04
4 község - 2848 felett 141 0,06 0,07
5 község - 1333 - 2847 130 0,01 0,04
6 község - 702 - 1332 85 0,02 0,01
7 község - 346 - 701 31 0 -0,04
8 község - 345 alatt 23 -0,04 -0,06
0,1 0,13
Multiple R Squared 0,145
Multiple R 0,381
eml rák sz_rés
Grand Mean = 0,36 Adjusted for
Unadjusted Independents
Variable Category N Dev'n Eta Dev'n Beta
CIGEQCL1
1 szinte semleges 189 0,07 0,08
2 rokonszenvezD 102 -0,06 -0,06
3 erDs cigányellenes 61 -0,09 -0,1
4 cigányellenes 89 -0,11 -0,12
5 erDs elfogadás 94 0 0,02
6 nem diszkrimináló 80 0,11 0,08
0,16 0,17
ISKRTG
1 befejezetlen ált. is 223 -0,11 -0,11
2 ált. isk. 216 0 0
3 szakmunkás 91 0,2 0,18
4 érettségizett 74 0,04 0,05
5 felsDfokú 11 0,32 0,41
0,24 0,23
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
107
TELSOR
1 Budapest 39 0,08 -0,04
2 megyei jogú város 46 0,05 0,02
3 város 120 -0,14 -0,12
4 község - 2848 felett 141 0,08 0,09
5 község - 1333 - 2847 130 -0,08 -0,05
6 község - 702 - 1332 85 0,05 0,07
7 község - 346 - 701 31 0,08 0,03
8 község - 345 alatt 23 0,11 0,07
0,19 0,17
Multiple R Squared 0,109
Multiple R 0,331
16 ANOVA - idDskorúak járadéka
Adjusted for
Változók Independents
Dev'n Beta
Multiple R
Squared
jövedelmi tized
3500 Ft -ig 0,73
3500-9400 0,73
9400-12000 0,32
12000-16000 0,42
16000-20000 0,52 0,82 0,68
kapcsolatsJrJség
1 kapcsolati vákuum 0,13
2 gyenge háló 0,03
3 közepes háló -0,21
4 erDs háló -0,17
5 extra erDs háló -0,07 0,30 0,09
17 ANOVA rendszeres szoc. segély
Adjusted for
Independents
Változók Dev'n Beta
Multiple R
Squared
3500 Ft -ig 0,34
3500-9400 0,21
9400-12000 0,18
12000-16000 0,06
16000-20000 -0,08
20000-23000 -0,15 0,500 0,251
1 befejezetlen ált. is 0,10
2 ált. isk. 0,03
3 szakmunkás -0,11
4 érettségizett -0,08
5 felsDfokú -0,15 0,230 0,052
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
108
1 csak tanul -0,15
2 aktív dolgozó -0,15
3 munkanélküli -0,02
4 gyes, gyed, segítD 0,47
5 nyugdíjas -0,15
6 rokkant nyugdíjas -0,08 0,560 0,319
1 nem szegregált -0,08
2 szegregált 0,02
3 gettó 0,14 0,250 0,065
18 ANOVA - lakásfenntartási támogatás
Adjusted for
Independents
Dev'n Beta
Multiple R
Squared
3500 Ft -ig 0,53
3500-9400 0,26
9400-12000 0,06
12000-16000 0,09
16000-20000 -0,17
20000-23000 -0,10
23000-30000 -0,23
30000-39000 -0,20
39000-50000 -0,24
50000 felett -0,20 0,560 0,309
1 befejezetlen ált. is 0,06
2 ált. isk. 0,01
3 szakmunkás -0,06
4 érettségizett -0,17
5 felsDfokú -0,20 0,150 0,023
1 csak tanul -0,27
2 aktív dolgozó -0,16
3 munkanélküli 0,09
4 gyes, gyed, segítD 0,10
5 nyugdíjas -0,10
6 rokkant nyugdíjas 0,02 0,250 0,061
nem szegregált -0,07
szegregált 0,06
gettó 0,10 0,170 0,030
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
109
19 ANOVA - közgyógyellátás
Adjusted for
Independents
Dev'n Beta
Multiple R
Squared
3500 Ft -ig 0,48
3500-9400 0,39
9400-12000 0,44
12000-16000 0,44
16000-20000 0,15
20000-23000 -0,31 0,810 0,652
1 csak tanul -0,06
2 aktív dolgozó -0,21
3 munkanélküli 0,13
4 gyes, gyed, segítD 0,28
5 nyugdíjas -0,41
6 rokkant nyugdíjas -0,16 0,390 0,153
1 nem szegregált -0,10
2 szegregált 0,07
3 gettó 0,16 0,240 0,059
háziorvosi szint
1 erDs elfogadás 0,06
2 erDs cigányellenes 0,14
3 cigányellenes -0,02
4 nem diszkrimináló 0,02
5 negatív affekt, nem -0,14
6 diszkrimináló -0,05 0,130 0,017
20 ANOVA - egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság
Adjusted for
Independents
Dev'n Beta
Multiple R
Squared
3500 Ft -ig 0,44
3500-9400 0,44
9400-12000 0,35
12000-16000 0,38
16000-20000 0,32
20000-23000 -0,05
23000-30000 -0,45 0,810 0,662
1 befejezetlen ált. is 0,11
2 ált. isk. 0,13
3 szakmunkás -0,19
4 érettségizett -0,28
5 felsDfokú -0,48 0,340 0,118
A SZEGÉNYSÉG CSAPDÁJÁBAN
DELPHOI CONSULTING – 2004
110
1 csak tanul -0,14
2 aktív dolgozó -0,24
3 munkanélküli 0,10
4 gyes, gyed, segítD 0,29
5 nyugdíjas -0,20
6 rokkant nyugdíjas 0,03 0,370 0,133
1 nem szegregált -0,12
2 szegregált 0,06
3 gettó 0,19 0,270 0,073
21 ANOVA - kiegészítD családi pótlék
Adjusted for
Independents
Dev'n Beta
Multiple R
Squared
3500 Ft -ig 0,16
3500-9400 0,18
9400-12000 0,10
12000-16000 0,08
16000-20000 -0,05
20000-23000 0,01 0,390 0,152
22 Az egyes csoportokkal kapcsolatos érzelmi distancia faktorai. (A magyarázott variancia 59,5 %)
fact1 fact2 fact3 fact4 fact5 fact6
arabok 0,1998 0,0031 0,6732 -0,0532 0,2377 0,1438
lengyelek 0,0229 0,2551 0,7239 0,0633 -0,0105 -0,0791
kínaiak 0,1277 -0,0555 0,6264 0,3400 0,0276 0,1213
oroszok -0,0045 0,2575 0,6151 0,1442 -0,1285 0,0140
cigányok -0,2546 0,1576 0,0510 0,0026 0,0077 0,7486
kábítószer fogyasztók 0,8251 0,0099 0,0633 0,0058 0,0223 -0,0208
feketék 0,2068 0,0150 0,1155 0,4157 0,1212 0,6122
romániai románok 0,0758 0,1139 0,0566 0,7617 -0,0005 0,1532
szlovákok -0,0096 0,2107 0,1516 0,7307 0,0371 -0,2096
amerikaiak -0,0178 0,0282 0,1168 0,5970 0,1146 0,1434
homoszexuális férfiak 0,8345 0,0264 0,1082 0,0393 0,0727 -0,0065
alkoholisták 0,7799 -0,0013 0,0918 -0,0115 0,0632 -0,1190
magyarországi magyarok 0,0367 0,3430 -0,0378 0,2464 0,4539 -0,1039
hajléktalanok 0,1305 0,2109 0,0403 0,0756 0,8061 -0,0781
állami gondozottak -0,2064 0,0353 0,0585 0,0020 0,7009 0,3181
osztrákok -0,0155 0,5657 0,3197 0,1438 0,0582 -0,2453
homoszexuális nDk 0,6889 0,2870 0,0078 0,0967 -0,2451 0,0319
romániai magyarok 0,0714 0,7096 0,0140 0,2001 0,1308 0,1585
menekültek 0,1576 0,6841 0,1013 0,0443 0,2869 0,1049
zsidók 0,0226 0,7738 0,1743 0,0056 0,0163 0,0891