A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A feladatra készülni kell A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A feladatra készülni kell A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 1., csütörtök

A FELADATRA KÉSZÜLNI KELL NEMZETI TÉKA

A FELADATRA KÉSZÜLNI KELL

NEMZETI TÉKA
Sorozatszerkesztõ
KÉGLI FERENC
MONOK ISTVÁN

A feladatra készülni kell
A cigányság kulturális
beilleszkedése és a közkönyvtár

Szerkesztette
ANAGY ATTILA
APÉTERFI RITA
ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR
GONDOLAT KIADÓ
BUDAPEST, 2004

A kutatást és a könyv megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériuma támogatta
Lektorálta Diósi Ágnes
Nyelvi lektor Kovács Katalin
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,
illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás
csak a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásával lehetséges.
© Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2004
© Szerzõk, 2004
Felelõs kiadó Monok István fõigazgató és Bácskai István igazgató
Sorozatterv Kurucz Dóra
Tördelõ Szikszainé Unyi Krisztina
A nyomdai elõkészítés és sokszorosítás a Books in Print munkája
ISBN 963 200 486 8
ISSN 1586-1163

Tartalom

Elõszó 7
Landauer Attila
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 13
Landauer Attila
Peremhelyzetben, avagy BudapestiXVI. kerület és Kerepes 47
Nagy Attila
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk”.
Kezdeményezések Budapest VIII. és XIII. kerületébõl 70
Szilágyi Irén
Cigányoknak mécsvilága 85
Vraukóné Lukács Ilona
Cigányság a végeken 100
Péterfi Rita
Könyvtár és Tanoda Ózdon 123
Harmat József
A remény egy szigete. Alsószentmárton 131
Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A beilleszkedés egyik lehetséges útja.
Az uszkai cigányság találkozása a kereszténységgel 137
Kardos Ferenc
Romák a könyvtárban – könyvtár
a magyarországi roma kultúrában 175
Összegzés 227
Summary 229
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 231
A kötet szerzõi 243

Elõszó
„Egy demokráciát arról lehet megítélni,
ahogyan kisebbségeivel bánik.”
Mahatma Gandhi
Egyszerre kezdet és folytatás jelen kötetünk, amelyben célzottan,
egyetlen rendkívül hátrányos helyzetû és gyorsan növekvõ létszámú
réteggel, a hazai cigánysággal foglalkozunk. 2003 szeptemberében
egy, a megyei könyvtárak igazgatóinak küldött körlevél segítségével
szerettük volna feltérképezni közkönyvtáraink ilyen irányú, a cigányok
kulturális integrációját elõsegítõ kezdeményezéseit, napi gyakorlatát,
példát adó, követésre méltó munkáját. A válaszok egyenetlen
szóródása (csupán három érdemi pozitív reakció és 11 dermedt
némaság), megrendítõ meglepetés volt, melynek tünetértékû értelmezését
csak tovább erõsítette a 2003. december elsõ napjaiban az
OSZK Könyvtári Intézetének országos hírû elõadókkal garantáltan
magas színvonalú, harmincórás akkreditált továbbképzõ tanfolyamán
megjelenõ 7, azaz hétfõs hallgatóság. Ennek nyilvánvalóan
szerteágazó okait itt és most nem lehet feladatunk taglalni, de saját
tapasztalataink, közvetlen és közvetett ismereteink nyomán (Budapest
VIII. és XIII. kerületei, Hodász, Nagykanizsa, Nagykereki,
Ózd, Tiszaeszlár, Uszka stb.) mégis folytatandónak ítéltük az eltervezett
munka elvégzését, melynek eredménye a most kézbe vett kis
könyvecske.
A közvetett, közvetlen elõzmények sorában elsõként az OSZK
KMK akkori igénykutató csoportjának friss kollégája, Könyves-Tóth
Lilla és szerzõtársai által írt vékony, ám annál fontosabb témát fejtegetõ
füzetére kell utalnunk (Bartha Andrásné – Futala Tibor – Könyves-
Tóth Lilla: A közmûvelõdési könyvtárak feladatai a mûvelõdési
hátránnyal induló gyermekek és fiatalok segítésében. Budapest:
NPI, 1971. 48 p.).
Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani
Központjának oktatási, valamint olvasáskutatási osztályai 1981
szeptemberétõl kezdõdõen féléves továbbképzõ tanfolyamot szerveztek
„Hátrányos helyzetû olvasók könyvtári ellátása” címmel. Az elõadások
túlnyomó többsége, néhány évvel késõbb, a Csapó Edit által
szerkesztett kötetben olvashatóvá vált.1 Tanulságos felidézni az akkori
témákat, illetve az elõadókat: Ferge Zsuzsa, Kolosi Tamás, Szalai
Júlia, Tausz Katalin – így kezdõdik a névsor. Vagyis a téma feldolgozása
körültekintõ szociológiai alapozással indult, emlékezetünk szerint
a 30–40 fõs hallgatósággal zsúfoltságig megtelt Múzeum utcai
elõadóteremben.
Majd következtek a szigorú értelemben vett könyvtári témák: a
házhoz kötött olvasók, a kórházi ápoltak, a vakok és csökkentlátók, a
börtönlakók könyvtári ellátása, illetve a biblioterápia.
Jó évtizeddel késõbb az MKE olvasószolgálati szekciója 1994 szeptemberében
Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban
„A könyvtár szociális funkciója” témájú konferenciát szervezett. Az ott
elhangzottak alapján Arnóth Károly és Vidra Szabó Ferenc, a KMK olvasáskutatási
osztályának munkatársai azonos címû kötet összeállítását
végezték el,2 melyben a fentiekhez viszonyítva az elméleti fejtegetések
már sokkal kevésbé jelennek meg, Ellenben a gyakorlati
feladatok, a jó és rossz példák érzékelhetõen szélesebb skálán villannak
fel: siketek, vakok, idõsek, hajléktalanok, szakmunkástanulók,
etnikai és nyelvi kisebbséghez tartozók, narkósok, nevelõotthonok
és javítóintézetek lakói, no és egy rövidre szabott fejezetben Hadházy
Antal, református lelkész a cigányok körében végzett missziós munkájáról
tudósította mind a konferencia hallgatóságát, mind a késõbbi
kötet olvasóit (Hadházy 1995).
Hadd nyomatékosítsuk: eredeti szándékaink szerint kizárólag
ösztönzõ, másolandó, továbbfejlesztendõ példákkal szerettünk volna
egy gazdag kötetet megtölteni. Be kell látnunk, ez csupán töredékesen
valósulhatott meg. Megengedjük, mi több valljuk, ha jóval
több idõ és pénz állt volna rendelkezésünkre, akkor bizonyára egy
sor „rejtett kincsre”, könyvtárosra, pedagógusra, óvónõre, formális,
informális cigány vezetõre, kezdeményezõ kollégára, szövetségesre
bukkanhattunk volna még. Különösen, ha a felderítés a közkönyvtárak
mellett az iskolákra, azok könyvtáraira – kiemelten a szakképzõ
intézetek, a kollégiumok bibliotékáira, továbbá az óvodákra, a kü-
8 Elõszó
1 Hátrányos helyzetû olvasók könyvtári ellátása. Szerk. Csapó Edit. Budapest : Múzsák
: OSZK KMK, 1984.
2 A könyvtár szociális funkciója. Szerk. Arnóth Károly, Vidra Szabó Ferenc. Budapest :
OSZK–KMK, 1995.
lönbözõ civil szervezõdésekre (tanodákra, mûvelõdési kis csoportokra,
amatõr együttesekre) is kiterjedhetett volna, s ez nem csupán
„késõ bánat vagy jámbor óhaj” a részünkrõl, hanem egyúttal az elvégzett
munka egyik legsúlyosabb tanulsága. Ott lehet igazán hatékony
a könyvtár ilyen irányú munkája, ahol a család, az óvoda, a
szomszédság, a tantestület, a szûkebb közösség értékrendje, a kisebbségi
önkormányzatok, a lelkipásztorok, a civil és kulturális szervezetek
vezetõinek akart-akaratlan együttmûködése többek között a
könyvtár felé (és viszont) is irányítják, felkeltik a gyerekek, a fiatalok,
valamint szüleik, rokonaik, barátaik érdeklõdését.
Ezzel együtt egyetlen percre sem szeretnénk a felelõsség terhét, a
kezdeményezés örömét elvenni a téma iránt érzékeny, tanulékony,
netán mélységesen elkötelezett kollégáktól. A cigány népismereti
gyûjtemények, mesék, gyermekirodalom és a kapcsolódó, tágabb
értelemben vett szépirodalmi mûvek tudatos gyarapításától, az óvodáscsoportok
rendszeres vendéglátása, a mesemondó alkalmak, az
olvasótáborok, a játékos vetélkedõk, az internethasználati tanfolyamok
megszervezésén át, a gyógynövény-termesztési, a kisebbségi
önkormányzati tagok pályázatírói kurzusainak beindításáig óriási és
egyre növekvõ „produkciófelületük” van a könyvtáraknak, könyvtárosoknak.
Ezekhez az ötletekhez, kezdeményezésekhez adott kifejezett ösztönzést
2004 tavaszán elõször – talán e kötetben testet öltõ, felderítõ,
bátorító kutatásunktól nem egészen függetlenül – pályázati kiírásával
a Nemzeti Kulturális Alapprogram Könyvtári Kollégiuma.
Köszönet érte.
Amint már jeleztük, eredetileg kizárólag a kiemelkedõen jó példák
felmutatása, s nem az országos helyzet átfogó bemutatása volt a
célunk. Már most az elsõ oldalakon világossá kell tennünk: a szándék
és a megvalósulás bizonyos távolságra került egymástól. Egyetlen
példával hadd éljünk: 2001–2002 folyamán, egy másik kutatás
keretében többek között megismerkedtünk Vörösné Jánosi Katalinnal,
a Budapest XIII. kerület, Dagály utcában mûködõ Szabó Ervin
Könyvtár vezetõjével. Az elõre sejtett, majd a beszélgetések, a kutatás
felderítõ, elõkészítõ szakaszának elõrehaladásával mind nyilvánvalóbbá
váló együttmûködési készsége, szociális érzékenysége nyomán
egyre tárgyszerûbben tudtunk eszmét cserélni a kerületben
lakó cigányok könyvtárhasználati esélyeirõl, szokásairól, a könyvtá-
Elõszó 9
ros kollégák gyûjteményépítési dilemmáiról. Végül kikerülhetetlen
kérdésként merült fel bennünk az õ személyes indítékainak, a téma
iránti elkötelezettségének háttere. A szálak Kerepesre vezettek.
Ezek után nem dönthettünk másként,mint ezt a fõváros közeli települést
a kutatási helyszínek egyik elsõ pontjaként kijelölni. A Jánosi
Katalin által felidézett pozitív események évtizedekkel korábban
történtek, ma radikálisan más a helyzet. Ennek ellenére, saját törekvéseinkkel
ütközõ módon, fényképekkel illusztráltan, mégis közre
kell adnunk a 2003–2004-ben, a legkevésbé sem követendõ példaként
tapasztaltakat.
Ezzel a gesztussal kétségtelen feszültséget keltünk a téma iránt érdeklõdõben,
de egyúttal azt is bizonyítjuk, hogy eszünk ágában sincs
mesterségesen meghamisítani, rózsaszínûre festeni a mai magyar
valóság egyetlen metszetét sem. De a sorok között olvasó bizonyára
érzékeli majd a hasonlóan disszonáns, nem felhõtlenül pozitív mozzanatokat
a budapesti VIII. kerületben (a könyvtárosok, az olvasók
számának radikális csökkenése) és Ózdon (fûtetlen tanoda) szerzett
tapasztalatok megismerése közben.
A kötet tartalmának további sejtetése, felvillantása,3 illetve a szükségképpeni
hiányérzetek, mentegetõzések taglalása helyett egyetlen
gondolattal szeretnénk bátorítani minden kritikusan olvasó kollégánkat,
no és önmagunkat. A mottóul választott Gandhi-idézet
félreérthetetlenül egy sokkal távolabbi horizont magasába emeli tekintetünket.
A mind szélesebb körû használók, a köz javát szolgáló
könyvtárak csupán egyik típusát jelentik a kiteljesedõ demokrácia
10 Elõszó
3 Az olvasó jobb tájékozódását segítendõ, a nyelvhelyességet, a stílust és a szóhasználatot
érintõ utalással, valamint a lehetõ legszûkebb körû köszönetnyilvánítással kell
még szolgálnunk.
A közölt írásokban tiszteletben tartottuk a szerzõk eredeti stílusát, fogalomkészletét.
Nem törekedtünk – éppen a hazai cigánykutatás mai állapotára tekintettel –, nem
törekedhettünk a kizárólagos cigány vagy roma megnevezésre. Tapasztalataink
nagy óvatosságra intenek, már pl. interjúalanyaink önmeghatározását illetõen is.
Másrészt, éppen kiváló lektorunk és a bevezetõ tanulmány fiatal, tehetséges szerzõje
sem ért minden részletkérdésben egyet (pl. a cigány elõtagú kifejezések helyesírásában).
Vállaljuk a vita részleges folytatódását.
A kutatás és könyvünk kiadásának támogatóit, a szakmai lektort és a szerkesztésben
segítséget nyújtókat az elsõ lapokon, köszönetünk jeléül felsoroltuk. Itt kell azonban
külön hálás szavakkal megemlékeznünk a képek készítõirõl, valamint a kiadói
ajánlás (a hétköznapi életben csak fülszövegként emlegetett mondatok) jókedvû
megfogalmazójáról, Bartók Györgyirõl.
alapintézményeinek. Rólunk is szó van, nekünk is vannak másra át
nem ruházható, sajátos feladataink! De a lakosság legszélesebb köreinek
életkörülményeiben, a lakhatási, tanulási, könyvtárhasználati,
munkavállalási esélyeinek radikális mértékû javításához a helyi és
kisebbségi önkormányzatoktól, a magyar országgyûlésben hozandó
törvényeken keresztül még nagyon sok egyéb intézménynek, valamint
a média által hatékonyan befolyásolható közvélekedésnek is
súlyos „adósságokat” kell törlesztenie, hogy kisebbségeink a belátható
jövõben a jelenleginél jobbnak (türelmesebbnek, együttmûködõbbnek,
nemtelen indulatoktól mentesebbnek, a konfliktusokat
jobban tûrõnek, hatékonyabban megoldónak) minõsíthessék egyszer
majd az 1989. október 23-a után folyamatosan építendõ, gazdagítandó
demokráciánkat.
S végül, hadd reménykedjünk benne, hogy a hasonló, netán azonos
témájú, de elmélyültebb, gazdagabb kötetek megjelentetése az
újjászervezett Könyvtári Intézetben nem várat majd magára – már
csupán az írásban rögzített stratégiai terveink okán sem – egy újabb
évtized elteltéig.
Budán, 2004 júliusában
A szerkesztõk
Elõszó 11

kLANDAUER ATTILA
jUtak és problémák a magyarországi
lcigánykutatásban
tProblémavázlat
BEVEZETÉS
A cigány nyelv és kultúra tanulmányozására irányuló magyarországi
kutatások több mint két évszázados története során számos – nemzetközi
mércével mérve is – jelentõs eredmény született, melyek határainkon
kívül mégis szinte visszhangtalanok maradtak. Miközben
a hazai kutatók folyamatosan olvasták/olvassák, ismerik és fel
is használják a jelentõsebb külhoni szakemberek különbözõ világnyelveken
megjelenõ munkáit, Magyarország és a magyarországi
ciganisztika e szakemberek elõtt jobbára ismeretlen. Mindez – különös
módon – még azon kevés magyar, illetve magyarországi cigánykutatóra
is áll, aki – Wlislocki Henrikhez vagy Erdõs Kamillhoz hasonlóan
– tevékenységének kifejtésekor nemzetközileg is ismert és
elismert volt, s akinek munkásságát –miként e két említett tudósét –
a legjelentõsebb szakmai szervezetek tagságával honorálták a kortársak.
Az elmúlt évtizedekben csak néhány magyar tudós – mint az ellentmondásos
megítélésû Vekerdi József, vagy a cigány gyermeknyelvi
kutatások vitathatatlanul legnagyobb alakja, Réger Zita; s újabban a
népzenekutatóként és nyelvészként egyaránt kiváló Kovalcsik Katalin
– volt képes a munkásságát valóban megilletõ nemzetközi ismertségre
szert tenni, de az õ ismertségük is korlátozott, s csak a tudományterület
legtájékozottabb, legkiválóbb nyugati mûvelõinél (pl.
Norbert Boretzky, Victor A. Friedman, Ian Hancock, Yaron Matras) érhetõ
nyomon.
Mégsem ez a viszonylagos ismeretlenség a magyarországi cigánykutatás
egyetlen, vagy legnagyobb problémája. Számtalan kisebbnagyobb
zavar jellemzi az egész területet: a fogalmak tisztázatlansága,
a szakkifejezések következetlen használata; a több évszázados,
már-már mítosszá váló tévedések makacs továbbélése, -éltetése; a
különbözõ részterületek, tudományok mûvelõi közötti eszmecsere
szinte teljes hiánya; önnön határaik és szakterületeik határainak
nem ismerése, fel nem ismerése;4 mind mélyebb, lassan már alig
fokozható átpolitizálódás; s ami mindennél súlyosabb probléma:
dilettánsok, áltudósok térnyerése, és ezzel szoros összefüggésben,
tudomány alatti – olykor tudományosnak, olykor „csak” ismeretterjesztõnek
szánt – könyvek, kiadványok tömeges megjelenése, és
napjainkra lassan már túlsúlya.
Írásomban elõször áttekintem a magyarországi cigányság anyanyelvi
csoportjait neveik és jellemzõbb lakóhelyeik szerint az utóbbi,
kb. két évtized legrészletesebb néprajzi és nyelvtudományi kutatásaira
támaszkodva. Az ezt követõ hosszabb terjedelmû részben a
hazai cigánykutatásnak a 18. századtól a 20. század végéig terjedõ,
több mint kétszáz évének történetét vázolom a legfontosabb
alkotók és kutatómûhelyek mûködésének idõrendjében, a legjelentõsebb
események, mûvek, felismerések – és a kutatók közötti
szemléleti különbségek – tükrében. S végül, a dolgozat utolsó részében
a mai cigánykutatás – általam legsúlyosabbnak vélt –
problémáit (az oláhcigány szó következetlen használata, tisztázat-
14 Landauer Attila
4 A példák hosszan lennének sorolhatók. Néhány kirívóbb:
Balázs Géza nyelvész egy 1987-es, magyarországi tetovált feliratokról szóló tanulmányában
pl. azt állítja, hogy „a devla zsutinma kifejezésben a cigány ördög szó jelenik
meg”. Amondat helyesen (magyar átírásban) kb. Dévla zsutin ma lenne, jelentése
pedig szóról szóra ‘Isten(em) segíts [meg] engem!’. Az ördög cigányul ‘beng’, errõl
egy szótárt fellapozva maga a szerzõ is meggyõzõdhetett volna. (Balázs Géza: Titok
a neved, Suha János. Magyarországi tetovált feliratok. In: Forrás, 1987. 3. sz. p.
35–52.)
A szintén nyelvész Navracsics Judit: A kétnyelvû gyermek címû 1999-es könyvében a
hazai nyelvi kisebbségeket áttekintve a következõket írja: „egységes cigány nyelv
nem létezik, annak különbözõ változatait beszélik a Magyarországon élõ romák
(lovari, beás, oláh stb.)”. Míg egységes cigány nyelv valóban nem létezik, a példák
olyanok, mint amadárfajok felsorolásánál a sas, denevér, ragadozó stb. szavak. A lovári
(nem lovari) az oláhcigány nyelvváltozatok egyike, egy újind nyelv; a beás pedig a
román nyelv egy –Magyarországon – csak cigányok által beszélt változata, azaz újlatin
nyelv. Navracsics írásából nem derül ki, hogy e különbségekkel tisztában lenne.
(Navracsics Judit: A kétnyelvû gyermek. Budapest : Corvina. 1999. p. 38.)
Kozma Tamás – az egyébként kiváló – oktatásszociológus a Heves Megyei Hírlapnak
adott interjújában pedig arról beszélt, hogy cigány csoportok hazánkban már a
honfoglaláskor fellelhetõek voltak. Állítása minden történeti ismeretünkkel szöges
ellentétben áll. (Heves Megyei Hírlap, 2000. szept. 2.)
lansága; a naiv tudománynak nevezett tevékenység kialakulása, térnyerése;
s a politikai korrektség ellentmondásai és veszélyei) tekintem
át és igyekszem – a rendelkezésemre álló eszközökkel – valamelyest
tisztázni.
KIKRÕL VAN SZÓ?
A magyarországi cigányságot – fõként anyanyelvük alapján – három
csoportba szokás osztani: 1. magyarcigányok, 2. oláhcigányok,
3. beások.
Magyarcigányok
Magyarcigányok (egyéb neveik: kárpáti cigány, muzsikus cigány, zenész
cigány, cigányul: romungro [t. sz.: romungra], olykor pajibano
[t. sz.: pajibanura]).
A Magyarországon a 15. századtól megjelenõ elsõ betelepülõk leszármazottai
nagyrészt már kizárólag magyar anyanyelvûek. Hajdani
– kárpáti cigánynak nevezett – nyelvüket napjainkban már csak
szórványokban beszélik, leginkább Nógrád megyében, a Pilisben
(Csobánkán, Piliscsabán, Pomázon5) és elszórtan a Dunántúlon.
A nyelv különbözõ változatai között nyelvjárási szintû, fõként kiejtésbeli
különbségek vannak. E nyelvbõl származnak a magyar köz-,
illetve népnyelv (ácsi, csánk, uzsgyi stb.) és a magyar argó (csaj, csávó,
piál, dzsal stb.) cigány jövevényszavai.
A leghíresebb cigányzenészek, zenészdinasztiák a nyelvileg teljesen
asszimilálódott magyarcigányok közül emelkedtek ki az elmúlt
százötven–kétszáz évben (Tálos 1998:298; Vekerdi 1983:1).
Olykor a kárpáti cigány nyelvjárási változatainak szokás tekinteni
a szinto és vend cigány nyelveket, melyeknek kisszámú magyarországi
beszélõi elsõsorban a Dunántúlon élnek.
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 15
5 E közösségek a nyelv mellett többnyire az õsi szegkovács foglalkozást is õrzik. (Õk
alkották a szocialista rendszer reprezentatív szegkovács ktsz-eit.)
• A szintók, vagy német cigányok hazai csoportjai valószínûleg a
19. század végén, a 20. század elején vándoroltak vissza Nyugat-Európából.
Nyelvük jellegzetes vonásai német nyelvterületen, a német
nyelv hatására alakultak ki. Legnagyobb csoportjaik ma is Németországban
élnek, szórványaik fõként Ausztriában, Észak-Olaszországban
és Franciaország keleti területein fordulnak elõ. A hazai szintókat6
– egykori jellegzetes munkáik alapján – gyakorta köszörûs és
ringlispíles cigányoknak is nevezi környezetük. Tipikus szinto cigányzenészek
a hárfások;7 a hárfa mint népi hangszer Magyarországon
csak a német cigányoknál fordul elõ (Mészáros 1980:3; Sárosi
1998:66–67).
• A vend vagy vendcigány jelen esetben a cigány nyelv balkáni szláv
hatáson átment változata, melynek pár száz fõs magyarországi beszélõközössége
Somogy és Zala megyében él. Az olykor szlovén cigányként
is emlegetett vend cigány nyelvváltozat jövevényszavai elsõsorban
a horvát, szlovén és – kisebb számban – a német nyelvbõl
származnak (Mészáros 1980; Tálos 1998:298; Vekerdi 1983:2).
Oláhcigányok
Oláhcigányok (cigányul: vlaho, vlaxiko-,8 vlahiko-, vlašiko rom).
Több – a régebbi szakirodalom által gyakorta törzsnek nevezett –
nyelvjárási és (eredetileg) foglalkozási egységet alkotó közösség, és
ezek nyelveinek összefoglaló elnevezése. Kisszámú kivételtõl eltekintve
tartják nyelvüket, nyelveiket.
Csoportjaik mai ismereteink szerint a 18. század elsõ felétõl kezdtek
hazánkba vándorolni. A régebbi – gyakran azonban még ma is
tapasztalható – nézetek az oláhcigányok magyarországi megjelenését
a moldvai és havasalföldi cigányrabszolgaság lassú megszüntetéséhez
(1855–1864) kötötték, s így e csoportok bevándorlását a tizenkilencedik
és huszadik századra valószínûsítették. Az utóbbi évek – s
itt elsõsorban Nagy Pál és Tóth Péter levéltári – kutatásai alapján
16 Landauer Attila
6 Cigányságunk e kicsi, ám jellegzetes csoportjáról egyetlen önálló hazai kiadvány,
Mészáros György: A magyarországi szinto cigányok. Történetük és nyelvük címû kis füzet
volt (Mészáros 1980).
7 Illetve nagyrészt csak voltak.
8 Az x egy torokból képzett, erõs, reszelõs h hangot jelöl.
azonban módosítanunk kellett ezt a felfogást. Az oláhcigány szó latin
és magyar nyelvi feltûnése, de elsõsorban Mária Terézia és II. József
korának cigány tárgyú rendeletei, fennmaradt oklevelei, körözvényei
egyértelmûen azt bizonyítják, hogy Magyarországon már a 18. században
is jelentõs arányú oláhcigány bevándorlás volt tapasztalható9
(Nagy 1998:25).
• A legnagyobb magyarországi oláhcigány csoport a lovári, melynek
beszélõi fõként a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén, a fõvárosban,
illetve annak környékén élnek. Nevük eredetérõl megoszlik a kutatók
véleménye, többen a magyar ló szóból származtatják, míg mások – s ez
a jóval valószínûbb, – a cigány pénz (love~lóvé) szóval hozzák összefüggésbe.
• A lovári cigányok eredetileg lókereskedõk voltak, ma fõként színesfém-,
régiség- és használtcikk-kereskedéssel foglalkoznak. Nyelvük elterjedtségének
és presztízsének következtében oláhcigány köznyelvvé,
összekötõ nyelvvé kezd válni. Az irodalmi nyelv megteremtésén fáradozó
cigány értelmiség is fõként e nyelvváltozatot igyekszik használni.
• Második legnagyobb csoportjuk, a másáriak két nagy közössége
Gyöngyösön és környékén, Pest és Heves megyében, valamint Hajdú-
Bihar és Békés megye területén él.Miközben megélhetésüket fõként
bérmunkából biztosítják, õk alkotják napjainkban a hazai cigány
lókereskedõk zömét. Nyelvváltozatuk feltûnõen közel áll a
lovárihoz.
• Kisebb oláhcigány csoportok továbbá a fõként Budapesten és
Somogy megyében élõ colárok; Fejér megyében és a fõváros III. kerületében
a kelderások, valamint a túlnyomóan Pest megye területén
élõ drizárók (Tálos 1998:298).
• Magukat oláhcigánynak nevezõ nagyobb közösségek (pl. cerhárok,
csurárok, gurvárok10) élnek továbbá szerte az Alföldön és – kü-
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 17
9 Mindez persze nem zárja ki annak lehetõségét, hogy egyes csoportjaik (pl. colárok)
valóban csak a 19. század végén, a 20. század elején érkeztek volna hazánkba.
10 E nyelvváltozatok (és közösségek) egymáshoz való viszonya ma még kevéssé van
tisztázva. Diósi Ágnes a gurvári dialektust a kárpáti cigány nyelv közeli rokonának
tartja, és a cerhárit a gurvári és az oláhcigány dialektusok közötti átmenetnek; míg
Tálos Endre szerint a gurvári egy több kisebb alváltozatra tagolódó nyelvjáráscsoport,
s a cérhári (sic!) és csurári ennek két alcsoportja (Diósi 1990:17; Tálos
1998:298–299).
lönösen nagy számban – a három északkeleti megyében (Borsod-
Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg) (Diósi
1988:40; Tálos 1998:298–299; Vekerdi 1983:1).
Beások
Beások (magyarul: teknõsök, teknõvájók; a szakirodalomban esetenként:
román cigányok).
Román anyanyelvûek. Nyelvváltozataik nyelvújítás elõtti román
dialektusok. A beszélõk anyanyelvüket nem nevezik románnak, csak
cigánynak vagy beásnak.11 Magyarországon nagyobb tömbökben a
dél-dunántúli megyékben élnek.
Beás nevük a hagyományos felfogás szerint a ’bányász’ jelentésû
román ’bãiaº’ tájszóból származik; Tálos Endre egy 1998-as írásában
azonban már az archaikus ’bãniaº’ (’teknõs’) szóból származtatta.
Hagyományos foglalkozásuk a famegmunkálás, fõként teknõ- és fakanálkészítés
volt (Orsós 1997:195; Tálos 1998:299).
Az utóbbi évek szakirodalma – az elsõsorban népzenekutatóként
ismert Kovalcsik Katalin nyelvészeti kutatásainak eredményeként –
három csoportjukat különbözteti meg (Kovalcsik 1993):
• Árgyelánok (erdélyiek). Nyelvjárásuk – nevével ellentétben –
bánsági román nyelvjárás. Baranyában, Somogyban, Tolnában õk
alkotják a legnagyobb cigány csoportot, kisebb számban Vas és Zala
megyében is élnek. A legnagyobb hazai román anyanyelvû cigány
közösség.
• Muncsánok (hegyvidékiek). Nyelvjárásuk eredete egyelõre tisztázatlan.
A dél-baranyai Alsószentmártonban és a környezõ falvakban
élnek. Magyarországi csoportjuk gyakorlatilag egy, Trianonnal
kettévágott nagyobb tömb legészakibb kis darabja.
• Ticsánok (Tisza vidékiek). Nyelvjárásuk nyugat-erdélyi ún. krisán
román dialektus. Valószínûleg a huszadik század elején költöztek
Tiszafüredre és a szomszédos Poroszlóra, ahonnan lassan „vándorolnak”
nyugati irányba. Egy-két családnyi egységben már a fõváros
18 Landauer Attila
11 Beásul, a magyarországon használt írásmód szerint: cîgán és bãjás.
közelében is élnek (Máriabesnyõ, Pécel)12 (Diósi 1988:120–122;
Kovalcsik 1993, 1998; Orsós 1997:195; Tálos 1998:299).
Román anyanyelvû kisebb cigánycsoportok, közösségek az ország
más – fõként Romániával határos – területein is elõfordulnak.
A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYKUTATÁS
TÖRTÉNETI VÁZLATA
A 18. századi kezdetektõl a második világháborúig
A magyarországi cigánykutatásnak a 18. századig visszanyúló, komoly
hagyományai vannak. Vályi István13 (†1781), debreceni születésû
református teológus, késõbbi dunaalmási lelkész volt az elsõ európai,
aki hollandiai tanulmányai alatt felfigyelt a cigány nyelv és a
leideni egyetemen tanuló dél-indiai – pontosabban ceyloni – diákok
szingaléz nyelve közötti hasonlóságra. Vályi 1753–1754 körül tett
megfigyelésérõl bõ húsz éve múlva, 1776-ban Dobai Székely Sámuel14
(1704–1779) számolt be egy Bécsben megjelenõ lap, a Tersztyánszky
Dániel által szerkesztett Allergnädigst Privilegierte Anziegen15 hatodik
kötetében. Vályi, miközben megfigyelése tisztán a szavak alaki hasonlóságára
vonatkozott, helyesen ismerte fel a cigány nyelv újind
voltát – pontosabban (bizonyos) indiai nyelvekkel való rokonságát;
lévén, hogy az indoeurópai nyelvcsalád „felfedezése”, azaz a latin, a
görög és a germán nyelvek szanszkrittal való történeti rokonságának
felismerése még tíz évet váratott magára –, s ezzel elsõként fordult
szembe a cigányság egyiptomi eredetének addig általánosan elfogadott
legendájával (Fraser 1996:178; Réger 1988:156; Szegõ
1977:259; Vekerdi 1974:40).
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 19
12 Míg az árgyelánok és muncsánok a szocializmus évtizedeiben javarészt bérmunkásokká
lettek, és fõként bányákban, gyárakban, erdõ- és mezõgazdaságban kezdtek
dolgozni, a ticsánok kereskedelmi tevékenységekre tértek át.
13 Vályi István vezetékneve a szakirodalomban meglehetõsen következetlenül használatos.
Elõfordul Wályi, Wáli, Vályi, Váli, Valyi alakokban, míg idegen nyelvû mûvekben
a leggyakrabban Vali formában szerepel.
14 Hivatásos katona, emlékiratíró, oklevél- és éremgyûjtõ.
15 A folyóirat teljes címe Kaiserlich-königlich allergnädigst privilegierte Anzeigen aus
sämmtlichen kaiserl. königl. Erbländern volt
Vályi felismerésének igazát az összehasonlító nyelvészet módszereivel
végül csak August Friedrich Pott (1802–1887), német nyelvtudós,
a történeti nyelvtudomány egyik korai nagy alakja bizonyította
Die Zigeuner in Europa und Asien címû kétkötetetes, 1844–1845-ben
megjelent munkájában. Pott maga ugyan nem említi Vályi nevét,
csak Heinrich M. Grellmann: Die Zigeuner. Ein Historischer Verschung
über die Lebensart und Verfassung, Sitten und Schicksale dieses Volks in
Europa, nebst ihrem Ursprung (Dessau–Lipcse, 1783) címû munkáját,
s ennek tulajdonítja az indiai eredet felismerését, de Grellmann
Dobai Székely Sámuel közlésére – azaz közvetve Vályi felismerésére
– is hivatkozik (Máté 1997:81; Szegõ 1977:259).
A Vályi megfigyelésével tett híradással kb. egy idõben, 1775–
1776-ban egy negyven kis cikkbõl álló sorozat is megjelent az Allergnädigst
Privilegierte Anziegen lapjain, amelyet a hazai és nemzetközi
ciganisztikai szakirodalom a cigányok életmódjának átfogó elemzésére
tett elsõ kísérletként tart számon.16 A csupán abH szignóval
jegyzett munka szerzõje egy Szepes vármegyei evangélikus lelkész,
az elsõsorban mineralógusként és botanikusként ismert Augustini
Sámuel, vagy nevének gyakrabban elõforduló latinos változatával:
Samuel Augustini ab Hortis (1729–1792) volt. Augustini mûve – miközben
végsõ soron Mária Terézia korának a cigányügy rendezésére,
azaz a cigányok kényszerasszimilációjára irányuló törekvéseit
igyekezett a korabeli tudományosság színvonalán alátámasztani –
részletesen ismerteti a magyarországi és erdélyi cigányság kultúráját,
mindennapi életét, foglalkozásait, étkezési és öltözködési szokásait,
illetve csekély mértékig a nyelvébe is ad némi betekintést
(Fraser 1996:176–178).
A következõ jó néhány évtizedben kevés maradandó mû született.
Említésre méltó kivétel talán Ipolysági Balogh János17 cigányprímás
Legelsõ czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévõ czigányság
20 Landauer Attila
16 E ponton lényegesnek tartom megjegyezni, hogy Sir Angus Frazer magyarul is
hozzáférhetõ, A cigányok címû, alapvetõ fontosságú, de számos komoly tévedést
tartalmazó könyve tévesen állítja Samuel Augustini ab Hortisról, hogy személyét
csak Wim Willems holland kutatónak sikerült volna a „közelmúltban” azonosítani.
A magyar irodalomtörténészek közül például Horányi Elek (1736–1809) és
Szinnyei József (1830–1913) is ismerte, és számon tartotta e ciganisztikai munkát
Augustini mûvei között.
17 Neve Sági Jancsiként, illetve Sági Balogh Jancsiként is elõfordul.
számára címû 1850-ben, Esztergomban megjelent római katolikus
imakönyve, amely az elsõ olyan magyarországi nyomtatvány, amely
cigány nyelvû szövegeket is tartalmazott;18 valamint az ikladi születésû
Breznyik János evangélikus lelkésznek a szülõfalujával szomszédos
Domonyban, magyarcigányoktól gyûjtött anyaga, mely 1853-
ban jelent meg az Új Magyar Múzeum címû folyóiratban, Bornemisza
János név alatt, A czigány nyelv elemei címmel.
E korszak hagyatéka viszont számos – fõként a cigányok korai történelmére
és magyarországi megjelenésére vonatkozó, s gyakran a
mai szakirodalomban is fel-feltünedezõ – történeti tévedés. Ezek
közé tartozik pl. az a Bárdossy János19 (†1819) és Enessey György20
(†1801) forrásokat nem közlõ munkáiból Csontosi János21 (1846–
1918) közvetítésével népszerûvé vált nézet, mely szerint a cigányok
elsõ csoportjai II. András király uralkodása alatt, az ötödik keresztes
hadjáratból visszatérõ királyi seregekkel érkeztek volna hazánkba,
1219 táján; továbbá a Tomka-Szászky Jánostól22 (1700–1762) eredeztethetõ
– szintén Enessey közvetítésével ismertté vált – tévhitek Kun
László uralkodása (1272–1290) alatti magyarországi jelenlétükrõl; s
a cigányok középkori történetével foglalkozó szerzõk egyik legkedveltebb
témája, a Luxemburgi Zsigmondnak és feleségének, Mária
királynénak tulajdonított különféle menlevelek problémaköre is
[Mezey (szerk.) 1986:5–7; Nagy 1998:29].
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 21
18 A legkorábbról fennmaradt magyarországi cigány nyelvû szövegek azonban mégsem
ezek, hanem a Kájoni-kódex néven ismert 17. századi kéziratos énekgyûjtemény
Tikha vgordonoczka és Ex oraculo Palfica Madrigal Zingara címû darabjai. A kódex
névadója Kájoni János (1629 v. 1630–1687), ferences rendfõnök, énekgyûjtõ
és orgonista; a benne fennmaradt dalokat 1634 és 1671 között gyûjtötték a
csíksomlyói ferences kolostor szerzetesei. A két, cigány nyelvû, máig megfejtetlen
szövegû dal egy ismeretlen szerzetes kézírásával került a gyûjteménybe (Nagy
1998:173).
A Kájoni-kódexet ma a csíksomlyói Csíki Székely Múzeum kézirattára õrzi.
19 Animadversiones historico-critico-polemicae in opus de insurrectione nobilium
auctore Josepho Keresztury… Vindobonae 1790. vulgatum. Cum recensione apocrisium
de banderiis hungaricis, Viennae anonymo auctore 1785. editarum per
Joannem Bárdosy. Budae, 1792.
20 A’ tzigán nemzetnek igazi eredete, nyelve, történetei. Komárom, 1798.
21 Adalék a magyarországi czigányok történetéhez. In: Századok, 1877:454–456.
22 Evangélikus lelkész, Bél Mátyás munkatársa. Mûve: Introductio in orbis hodierni
geographiam adnexa simul naturalis atque civilis regnorum habitus descriptione
Praefatus est De factis geographiae priscis ac recentioribus. Matthias Belius,
Posonii, 1748.
Az 1860-as években zajlott az ún. Liszt-vita,23 melynek kiváltó oka
Liszt Ferenc 1859-ben, Párizsban megjelent – számos problémát
felvetõ24 – Des Bohémiens et de leur Musique en Hongrie címû mûve volt.
A könyvben, melynek magyar fordítása 1861-ben, A czigányokról és a
czigányzenérõl Magyarországon címmel jelent meg Pesten, a világhírû
zeneszerzõ és zongoramûvész a muzsikus cigányoknak tulajdonította
a népies magyar mûzenét. Liszt mûve romantikus fellángolás volt
inkább, mint tudományos munka, de minden hiányossága, túlzása
és tévedése ellenére e több mint háromszáz oldalas, terjengõsségében
is szuggesztív könyv viszonylag lelkiismeretes összefoglalása
mindannak, amit az intézményes cigánykutatás megindulása elõtt a
cigányokról, s a különbözõ európai országok (Oroszország, Románia,
Spanyolország és Magyarország) zenei életében betöltött szerepükrõl
tudni lehetett (Sárosi 1971:127–128).
A Liszt állításai nyomán kibontakozó, az egész akkori magyar értelmiséget
megmozgató, személyeskedésektõl sem mentes vitában
Brassai Sámuel25 (1800–1897), az „utolsó erdélyi polihisztor” és
Simonffy Kálmán (1832–1881), a neves nótaszerzõ mellett – többek
között – Bulyovszky Gyula (1827–1883), hírlapíró, Fáy István (1806–
1862), zongoramûvész, zenei szakíró és Szénfy (Kohlmann) Gusztáv
(1819–1875), zeneszerzõ, egyik elsõ népzenekutatónk kelt a nóta
magyar eredetének védelmére (Kovalcsik 1988:103; Sárosi 1971:
127–131; Vekerdi 1974:41).
JÓZSEF FÕHERCEG ÉS KÖRE
A 19. század nyolcvanas éveitõl – fõként József fõherceg, József nádor
és Mária Dorottya württembergi hercegnõ fia anyagi támogatásának
és szervezõ munkájának köszönhetõen – nemzetközileg is kimagasló
ciganisztikai tevékenység bontakozott ki Magyarországon.
22 Landauer Attila
23 A vita legrészletesebb ismertetése Sárosi Bálint könyvében olvasható (Sárosi
1971:127–135).
24 Ritkán tárgyalt részletkérdés, de Liszt e könyvében a „két hazátlan nép”, a cigányság
és zsidóság történetét, sorsát összehasonlítva számos igen durva antiszemita kijelentést
is tesz.
25 A vita résztvevõi közül Brassai volt az egyetlen, aki vállalkozott Liszt könyvének részletes
elemzésére, és tévedéseivel szemben konkrét tényeket sorakoztatott fel az 1860-ban
Kolozsváron megjelent Magyar vagy czigány zene? címû kis füzetében (Sárosi 1971:131).
E korszak legjelentõsebb magyarországi cigánykutatói – a nyelvészi
képzettségû és cigányul is kiválóan tudó fõherceg mellett –
Wlislocki Henrik és Herrmann Antal voltak. Õk hárman írták a Pallas
Nagy Lexikona (1893) „Cigányok” címszavának mellékletét (József
fõherceg A cigánynyelv grammatikája;Wlislocki Henrik A cigányok életmódja,
szokásai és hiedelmei; Herrmann Antal pedig A cigányok népköltészete
és zenéje címû fejezeteket).
József fõherceg köre egy rövid életû, értékes szakfolyóiratot is kiadott
1887–1907 között, Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn címmel,
melynek különszámai a Mitteilungen zur Zigeunerkunde címet viselték.
E folyóirat munkatársai voltak többek között: Bartalus István
(1821– 1899), Herman Ottó (1835–1914), Katona Lajos (1862–1910),
Kálmány Lajos (1852–1919), Munkácsi Bernát (1860–1937) és Vikár
Béla (1859– 1945) (Prónai 1995:99–100; Szegõ 1977:260; Vekerdi
1974:42).
HABSBURG JÓZSEF KÁROLY LAJOS
József fõherceg (1833–1905) legjelentõsebb mûve az 1888-as, Budapesten
megjelent, Czigány nyelvtan,26 mely a Magyarországon és közvetlen
környékén beszélt cigány nyelvjárások legelsõ tudományos
értékû ismertetése.
A fõherceg költségén jelent meg továbbá Gyõrffy Endre magyarcigány
szótára27 1885-ben; barátja és pártfogoltja, Nagyidai Sztojka Ferenc
(cigány nevén Fardi), lókereskedõ és költõ Õ császári és magyar
királyi fensége József fõherceg magyar- és czigány-nyelv gyök-szótára. Románé
áláva. Iskolai és utazási használatra címû munkája,28 az elsõ magyarországi
oláhcigány szótár (függelékében értékes népköltési válogatással),
valamint Koritsnyák Jakab (†1846) premontrei kanonok egy
1806-os – a cigány nyelvrõl szóló – értekezése29 (Réger 1988:156;
Szegõ 1977:260; Vekerdi 1974:42, 1983:3).
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 23
26 Teljes címe: Czigány nyelvtan. Románo csibákero sziklaribe.
27 Gyõrffy Endre: Magyar és czigány szótár. Czigányúl mondva vakeriben. Paks, 1885.
28 Elsõ kiadása 1886-ban jelent meg, Kalocsán; a második 1890-ben, Pakson.
29 Fundamentum linguae Zingaricae. Anno 1806. Budapest, 1887.; Szinnyei József:
Magyar írók élete és munkái. 5. köt. Hasonmás kiad. Budapest : Magyar Könyvkereskedõk
és Könyvterjesztõk Egyesülete, 1981. col. 701.
Tudományos tevékenységén túl a fõherceg alcsúti birtokán vándorcigányok
letelepítésével kísérletezett, gyermekeiknek külön iskolát
alapított, de ezen kísérletei –minden igyekezete ellenére – kudarcot
vallottak30 (Prónai 1995:100).
WLISLOCKI HENRIK
A brassói születésû Wlislocki Henrik (1856–1907), kolozsvári egyetemi
tanulmányainak befejezése után, az 1870-es évek végén kezdett cigánykutatással
foglalkozni. Életének körülbelül tíz esztendejét – fõként
erdélyi és olykor délvidéki – vándorcigányok társaságában,
nagyrészt mesék, népi szövegek és néphagyományok gyûjtésének
szentelve töltötte. Kutatásainak, gyûjtõútjainak eredményeit 1881-tõl
kezdte publikálni, magyar és német nyelven. Munkásságának elismeréseként
rövidesen tagjává választotta az Angol Néprajzi Társaság.
Legfontosabb munkái az 1884-es Die Sprache der transsilvanischen
Zigeuner. Grammatik, Wörterbuch,31 valamint két összefoglaló jellegû
mûve, az 1890-es Vom Wandernden Zigeunervolke. Bilder aus dem Leben
der siebenbürger Zigeuner. Geschichtliches, ethnologisches, Sprache und
Poesie32 és az 1892-es Aus dem inneren Leben der Zigeuner33 címû könyvek
(Prónai 1995:108). Élete utolsó évtizedét elborult elmével, nagy
szegénységben töltötte Betlenszentmiklóson.34
Wlislocki tevékenységének megítélése szélsõségesen ellentmondásos.
Nevezték „gonosztevõ áltudósnak”, s „az eddig élt legnagyobb
cigánykutatónak” is (Prónai 1995:57). Réger Zita véleménye
szerint – míg minõsítéseiben sok esetben valóban kevés megértést
mutatott a kutatott népcsoport kulturális sajátosságai iránt – „szövegközlései,
nyelvi leírásai máig legfontosabb forrásanyagunk az erdélyi cigány
nyelvjárásról” (Réger 1988:156). Munkásságának legfõbb jelentõsége
– legtöbb mai kritikus szerint – azonban mégis abban áll, hogy õ
24 Landauer Attila
30 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 5. köt. Hasonmás kiad. Budapest :
Magyar Könyvkereskedõk és Könyvterjesztõk Egyesülete, 1981. col. 699.
31 Lipcse, Friederich.
32 Hamburg, Ruchler.
33 Berlin.
34 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Hasonmás kiad. Budapest :
Magyar Könyvkereskedõk és Könyvterjesztõk Egyesülete, 1981. col. 1614.
volt az elsõ, aki a cigánykutatásban alkalmazta a résztvevõ megfigyelés
(kulturális antropológiai) módszerét, s e módszerrel addig elképzelhetetlen
mélységû betekintést nyert cigány közösségek életébe
(Prónai 1995:100).
HERRMANN ANTAL
A szintén brassói születésû Herrmann Antal (1851–1926) az 1880-as
évek közepén Wlislockitól35 kezdett cigányul tanulni, majd Erdély
letelepült és sátoros cigányainak tanulmányozására indult. Cigány
tárgyú kutatásainak legfontosabbjai a népköltészet, a népdalok és a
hiedelemvilág feltárására irányultak (Kós 1958; Bódi 1999b).
Herrmann legfontosabb cigány tárgyú mûve36 A Magyarországban
1893. január 31-én végrehajtott Czigány összeírás eredményei (Statisztikai
Közlemények, 1895) címû munka, amely az Országos Magyar Királyi
Statisztikai Hivatal összeírásának tudományos értékû feldolgozása
(Bódi 1999b:75).
A cigánykutatás Herrmann életmûvének37 csak egy – viszonylag
kis – része volt. Szervezõ tevékenysége – többek között – fontos szerepet
játszott még a néprajztudomány magyarországi önállósulásában,
és a modern erdélyi néprajzi kutatások, gyûjtések megindításában
is (Bódi 1999b:76; Kós 1958).
CSENKI IMRE ÉS CSENKI SÁNDOR
Néhány évtizednyi szünet után – az 1930-as évek közepétõl fellendülõ
magyar népmese- és népdalgyûjtés hatására – Csenki Imre
(1912–1998) és Csenki Sándor (1920–1945) kezdett fõként a püs-
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 25
35 Mindkettejük germanisztika professzora Meltzl Hugó (1846–1908) volt, az „erdélyi
cigány népköltészet felfedezõje”, aki maga is gyûjtött és tett közkinccsé, egy azóta
elveszett könyvében cigány népballadákat (Jile Romane. Kolozsvár, 1878). Meltzl
Wlislocki és Herrmann indulásában játszott esetleges szerepének feltárása – ismereteim
szerint – még várat magára.
36 Cigányokkal foglalkozó írásainak feldolgozását Bódi Zsuzsanna végezte el (Bódi 1999a).
37 Tevékenységének legutóbbi részletes ismertetése A cigány néprajzi tanulmányok 8.
kötetének tanulmányaiban olvasható (Tanulmányok Herrmann Antal emlékére.
Szerk. Bódi Zsuzsanna. Budapest : Magyar Néprajzi Társaság, 1999.).
pökladányi és hosszúpályi cigány közösségekben néprajzi gyûjtésekbe.
Népdalgyûjtésükbõl elõször 1943-ban látott napvilágot ízelítõ,
amikor a Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára készült emlékkönyvben38
megjelentették a Fagyos király címû, Püspökladányban
1941-ben feljegyzett másári cigány ballada teljes szövegét, magyar
fordítását és kottáját, egy folklorisztikai elemzés kíséretében (Kovalcsik
1988:107, 1998b:429; Vágh 1983:30; Vekerdi 1974:43).
Csenki Sándor kitûnõ cigány nyelvtudása és tereptapasztalata, valamint
Csenki Imre zenei képzettsége és a korabeli népzenekutatásokban
való tájékozottsága rendkívül jól kiegészítette egymást.
Megfigyeléseik a – magyar népzenében ismeretlen – többszólamú
vokális tánczenérõl, s annak hangszerutánzó sajátosságairól maradandó
eredményeik közé tartoznak (Kovalcsik 1988:107). Különösen
értékesek továbbá Csenki Sándornak a püspökladányi másári,
hosszúpályi gurvári és recski romungró dialektusokra vonatkozó
kéziratos feljegyzései (Vekerdi 1983:4). Öccse 1945. január 19-i tragikus
halála után Csenki Imre már csak alkalmilag folytatta, s pár
éven belül be is fejezte a cigánykutatásokat (Kovalcsik 1988:108).
A Csenki testvérek 1939–1944 között gyûjtött anyagának részletei
több különbözõ kiadványban láttak napvilágot, míg a gyûjtemény
java a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában még mindig feldolgozásra
vár (Kovalcsik 1988:108; Szegõ 1977:264; Vekerdi 1974:
43). Mûveik közül legfontosabbak a Csenki Imre és Csenki Sándor
neve alatt megjelent Bazsarózsa. 99 cigány népdal (Budapest : Zenemûkiadó,
1955.), Cigány népdalok és táncok I–II. (Budapest : Zenemûkiadó,
1977.) és a Cigány népballadák és keservesek (Budapest : Európa, 1980.)
címû kötetek, valamint Csenki Sándor A cigány meg a sárkány. Püspökladányi
cigány népmesék (Budapest : Európa, 1974.) címû könyve.
A második világháború utáni munkálatok
Az 1950-es évek elején kutatók új nemzedéke tûnt fel a hazai
ciganisztikában, melynek legnagyobbjai Erdõs Kamill, Hajdu András
és Vekerdi József.
26 Landauer Attila
38 Csenki Imre – Csenki Sándor: Népdalgyûjtés a magyarországi cigányok között. In:
Emlékkönyv Kodály Zoltán 60. születésnapjára. Szerk. Gunda Béla. Budapest :Magyar
Néprajzi Társaság, 1943. p. 342–362.
ERDÕS KAMILL
Erdõs Kamill (1924–1962), a ludovikás katonatisztbõl lett autodidakta
cigánykutató – alig egy évtizedig tartó munkássága idején –
fõként nyelvi és néprajzi gyûjtésekkel foglalkozott. Súlyos betegsége
ellenére bejárta hazánk teljes területét, s gyakorlatilag minden cigány
nyelvi csoportot személyesen megismert. Tevékenységének
eredményeként 1958-ban tagjává választotta a világ legrégibb és
legjelentõsebb szakmai szervezete, az 1888-as alapítású londoni
Gypsy Lore Society, majd egy évvel késõbb a Magyar Néprajzi Társaság,
valamint a párizsi Association des Études Tsiganes (Vekerdi
1989:12).
Legfontosabb mûveiben, A Békés megyei cigányok – cigánydialektusok
Magyarországon és A magyarországi cigányság – törzsek, nemzetségek
címû tanulmányokban a hazai cigányság legrészletesebb – nyelvi
alapú – osztályozását végezte el. Csoportosítása adja – többé-kevésbé
egyszerûsítve – a legtöbb magyarországi cigánykutatás fogalmi hálóját,
de alapkategóriái erõsen befolyásolták a késõbbi szociológia felméréseket
is (Szuhay 1998:26–27).
Erdõst, miközben kutatási eredményei, gyûjtései valóban kiemelkedõek
voltak – Wlislockihoz hasonlóan – a kutatott közösségek belülrõl
való megértésének teljes hiánya jellemezte. A „cigánykérdés”
megoldásának lehetõségét, a cigányságnak a többségi lakosságéval
azonos gazdasági és kulturális színvonalra emelését – az MSZMP KB
Politikai Bizottságának 1961. június 20-i, A cigánylakosság helyzetének
megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról címû határozatával39 összhangban
– a népi kultúra és nyelv, illetve a közelebbrõl soha meg
nem fogalmazott „cigány életforma” feladásával képzelte el (Erdõs
1989:132–134; Prónai 1995:101–102).
Összegyûjtött tanulmányai Vekerdi József szerkesztésében 1989-
ben, Békéscsabán láttak napvilágot (Erdõs 1989).
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 27
39 A határozat teljes szövege – többek között –Mezey Barna: A magyarországi cigánykérdés
dokumentumokban 1422–1985 címû kötetében olvasható (Mezey 1986:240–242).
HAJDU ANDRÁS
A neves izraeli zeneszerzõ, Hajdu András (André Hajdu) 1953–
1956 közötti magyarországi tevékenysége alatt – a Csenki testvérek
munkásságának folytatójaként – mintegy ezernégyszázzal gyarapította
a gyûjtött cigány népdalok számát. Nevéhez fûzõdnek a hazai
cigányság népzenéjére vonatkozó elsõ részletes elemzések és összefoglalások
(Kovalcsik 1998:429; Sárosi 1971:21; Vekerdi 1974:43).
A Bazsarózsa címû kötet kapcsán – Csenki Imréhez írott – vitacikkében40
õ írta le elõször az oláhcigányság népdalkincsének két
legfontosabb mûfaját, a lassú dalt (loki djili) és a táncdalt (khelimaski
djili) (Kovalcsik 1988:109).
Magyarországról történt távozása után a Párizs környéki, fõként
orosz területekrõl származó kelderás cigányok népzenéjének gyûjtésével
és publikálásával foglalkozott.41 (Kovalcsik 1988:110) 1960-
ban Tunéziába, innen hat év elteltével Izraelbe költözött. Évtizedek
óta a Bar-Ilan Egyetem professzora.
VEKERDI JÓZSEF
Az elmúlt közel fél évszázad – minden bizonnyal – legnagyobb hatású
magyar cigánykutatója a nyelvészi végzettségû, rendkívül ellentmondásos
megítélésû tudós.
Vekerdi József az ötvenes évek közepén csatlakozott Hajdu Andráshoz
és Erdõs Kamillhoz, s kezdte meg évtizedekig tartó néprajzi és
nyelvészeti gyûjtéseit (Kovalcsik 1988:109). Hajdu távozása (1956),
majd Erdõs halála (1962) után az elsõ számú hazai cigánykutatóvá, s
a terület hosszú ideig cáfolhatatlanul legfõbb szaktekintélyévé vált.
Az ezt követõ években, évtizedekben Vekerdi és köre számos kitûnõ
– fõként leíró nyelvészeti – munkával gyarapította ismereteinket.42
28 Landauer Attila
40 Hajdu András: Van-e cigány népzene? Hozzászólás a Bazsarózsa címû gyûjteményhez.
In: Új zenei szemle, 1955. 10. sz. p. 20–25.; Csenki Imre válasza: A cigány népzenérõl.
In: Új zenei szemle, 1955. 12. sz. p. 23–26.
41 Hajdu, André: Le folklore Tsigane. In: Études Tsiganes, 1962. No.1–2:1–33.; ill.
La loki djili des Tsiganes Kelderas. In: Arts et traditions populaires, 1964: XII.
139–177.
42 A legjelentõsebbek: Hutterer 1963; Hutterer–Mészáros 1967; Mészáros 1969; Mészáros
1980.
Szerteágazó tevékenységének legértékesebbjei a mesegyûjtései, s
a cigány dialektusok feltárásában és leírásában elért eredmények.
Legfontosabb munkái doktori értekezésének kézirata (A magyarországi
cigány nyelvjárások, 1977), valamint A magyar cigány nyelvjárás
nyelvtana (1981. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképzõ
Kara), A magyarországi cigány kutatások története (1982. Debrecen,
KLTE Néprajzi Tanszék), A magyarországi cigány nyelvjárások
szótára43 (Vekerdi 1983) és a – Mészáros Györggyel közösen írt –
A magyarországi oláh cigány nyelvjárás mondattana (Vekerdi–Mészáros
1974) címû könyvek.
Munkásságának legvitatottabb része, a cigány nyelvrõl vallott felfogása
a következõkben foglalható össze:
A cigány nyelv szóállománya rendkívül alacsony, 1200 körüli (800
tõszó, 400 származékszó), ezért a nyelv a modern társadalmi lét által
támasztott igények betöltésére, elvont fogalmak ábrázolására nem
alkalmas. A szûk szókincsû nyelv alacsony színvonalú gondolkodást
determinál, ami pedig már eleve egyik összetevõje az Indiából(!)
eredeztethetõ, generációról generációra öröklõdõ, sajátosan cigány
gondolkodásmódnak. Minden magyar-cigány kétnyelvû beszélõ,
domináns nyelve – épp a cigány nyelv szegényes voltából fakadóan
– a magyar, ezért nincs is értelme a „cigány anyanyelvû cigány”
és a „román44 anyanyelvû cigány” kifejezéseknek. A nyelv dialektális
széttagoltsága oly erõs, hogy a három45 fõ nyelvjárás (oláhcigány,
gurvári, romungró) beszélõi egyáltalán nem értik egymást, tehát az
irodalmi nyelv megteremtésére tett kísérletek eleve kudarcra vannak
ítélve (Réger 1988:158; Vekerdi 1974, 1981).
A nyelv szegényes voltának következményei a gyermekeket illetõen
is állnak. Õk is rosszabbul beszélnek cigányul, mint magyarul, tehát
õket sem lehet cigány anyanyelvûnek nevezni. Az iskolai nehéz-
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 29
43 Bõvített, második kiadása 2000-ben jelent meg Budapesten, a Terebess Könyvkiadónál,
A Comparative Dictionary of Gypsy Dialects in Hungary címmel (Vekerdi 2000).
44 Ez különösen érdekes állítás, mert a magyarországi román anyanyelvû cigányok
nem valami „csökevényes” román nyelvváltozatot, hanem a román nyelv Romániában
is élõ dialektusait beszélik. (Ugyanúgy, ahogy pl. a Szlovákiában, Rimaszombat
környékén élõ magyarcigányok a magyar nyelv palóc nyelvjárását.)
45 Olykor négy: oláhcigány, gurvári, romungró, szinto (pl.: Vekerdi 1999:218–219);
máskor pedig öt: oláhcigány, gurvári, romungró, szinto és vend (pl.: Vekerdi
1983:1–2).
ségek, sikertelenségek nem az anyanyelv eltérõ voltából, hanem az
elmaradott környezet okozta károsodásból származnak. A cigány
nyelvjárások, nyelvváltozatok a gyerekek személyiségfejlesztésére
alkalmatlanok. A személyiség kibontakoztatása és az iskolai elõmenetel
érdekében a gyerekeket magyarul kell megtanítani és tanítani.
Az otthon beszélt nyelvnek teret engedni az iskolában – annak
visszahúzó hatása miatt – különösen káros lenne (Réger 1988:171;
Vekerdi 1974, 1981; Várnagy–Vekerdi 1979).
RÉGER ZITA
Réger Zita (1944–2001), a klasszika-filológusból lett nyelvész volt az
utóbbi három évtized legkiemelkedõbb magyar cigánykutatója.
Neve az 1970-es évek elején indult cigány osztályokkal kapcsolatos
pedagógiai, nyelvészeti vitákban vált ismertté. Az évtized elsõ felében
még úgy gondolta, hogy ezekben az osztályokban mód nyílhat
a magyar–cigány kétnyelvûségbõl fakadó hátrányok leküzdésére
vagy legalább mérséklésére (pl.: Kétnyelvû cigánygyermekek az iskoláskor
elején46), majd felismerve, hogy ez a kísérlet a problémák felszámolását
nem, csak az elkülönítést szolgálja, s e rendszer keretein belül az
érintett gyerekek lemaradása véglegessé, visszafordíthatatlanná válik,
1978-ban az elsõk között javasolta a cigány osztályok felszámolását
(Cigány osztály, „vegyes” – osztály a tények tükrében47).
A következõ években több – fõként Vekerdi nézeteit bíráló – írásában
bizonyította, hogy a „nemzeti” nyelvtudomány normatív szemléletmódja
miatt alkalmatlan a kisebbségi, csak szóbeliségben létezõ
nyelvek tudományos vizsgálatára.
Az 1980-as évek közepétõl több nagyszabású pszicho- és szociolingvisztikai
kutatás szervezõje, végzõje volt; érdeklõdésének homlokterébe
az anya–gyermek kommunikáció, és a nyelvi szocializáció
réteg- és közösségspecifikus vonásai kerültek. A különbözõ anyanyelvû
közösségekben végzett kutatásai hatására látványos szemléletváltás
következett be a magyarországi cigány nyelvészeti munkákban,
s az addigi, kizárólagosan leíró nyelvészeti vizsgálatokat
30 Landauer Attila
46 Valóság, 1974. 1. sz. p. 50–62.
47 Valóság, 1978. 8. sz. p. 77–89.
szociolingvisztikai, antropológiai nyelvészeti szemléletû kutatások
váltották fel (Szalai 1999:270).
Világviszonylatban is egyedülálló kutatásainak köszönhetjük a
magyarországi cigány nyelvû közösségekben zajló nyelvi szocializációs
folyamatok megismerését és megértését. E vizsgálatok eredményei
a „Beszámoló a halmozottan hátrányos helyzet és a nyelvi fejlettség”
címû, folyamatban lévõ kutatási projektum néhány eredményérõl,48 Nyelvi
szocializáció és nyelvhasználat a magyarországi cigány nyelvi közösségekben49
címû tanulmányaiban, valamint az Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció
– nyelvi hátrány50 címû könyvében olvashatók.
Folyamatosan zajló vizsgálatainak eredményeit 1988-ban, A cigány
nyelv: kutatások és vitapontok címû tanulmányában ütköztette
Vekerdi József eredményeivel és nézeteivel.
Higgadt és tárgyilagos bírálatában kimutatta, hogy az addig deviánsként
ábrázolt, s a visszatérõ hiány szóval jellemzett nyelvi helyzetkép
hamis. A visszamaradott cigány gondolkodás megnyilvánulásaiként
emlegetett nyelvhasználati sajátosságok mindegyike (az
egyszerû mondatszerkezetek használata, a szituációhoz erõsen kötõdõ
beszédmód, a csekély szókincsbeli változatosság) jellegzetesen
az „otthon” nyelvének, a családias beszédstílusnak, általánosságban
az informális helyzetnek jellemzõje, nem pedig a primitív,
„nyelv által gúzsba kötött gondolkodás” ismérve. E sajátosságok a
legiskolázottabb rétegek otthoni nyelvhasználatát ugyanúgy jellemzik,
mint a legiskolázatlanabb cigányok beszédét (Réger 1988:
160; Szalai 1999:271).
Úttörõ érdeme volt annak bizonyítása, hogy az iskolai sikertelenségek
oka nem kizárólag az eltérõ anyanyelvben, hanem a cigány
közösségek nyelvi szocializációs folyamatainak – a többségitõl – eltérõ
voltában keresendõk. (Pontosabban abban, hogy a magyar iskolarendszer
nem tudja kezelni az eltérõ szocializációs modell eredményeként
létrejött verbális kultúrát.)
További fontos cigány tárgyú mûvei A cigányság helyzetének nyelvi és
iskolai vonatkozásai. Álláspontok és viták;51 A cigány nyelv: Kutatások és
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 31
48 Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai körébõl. 1985. 1. p. 87–118.
49 Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai körébõl. 1987. 3. p. 31–89.
50 Budapest : Akadémiai Kiadó, 1990.
51 Szociálpolitikai értesítõ, 1984. 2. sz. p. 140–173.
vitapontok52 és a Teasing in the linguistic socialization of Gypsy children in
Hungary53 címû tanulmányok. Cigány gyermekvilág címû, kéziratban
maradt könyve 2002-ben, Kassai Ilona és Kovalcsik Katalin szerkesztésében
jelent meg.
A KEMÉNY-ISKOLA
1970–1972 között – világviszonylatban is egyedülálló vállalkozásként
– országosan reprezentatív cigánykutatást54 végzett a Magyar
Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete, mely kutatásra azóta
leginkább „1971-es cigányvizsgálat” néven szokás hivatkozni. A kutatás
vezetõje, Kemény István körül ekkortájt kezdett kialakulni az a
fõként fiatal szociológusokból álló értelmiségi kör (Csalog Zsolt, Havas
Gábor, Kardos László, Matolay Magdolna, Solt Ottilia stb.), amely Kemény-
iskola néven vonult be a hazai szociológia és cigánykutatás történetébe,
illetve a késõbbi demokratikus ellenzék csírája lett.
E kutatásból ered az – a magyar szociológiában és szociográfiában –
máig erõteljesen érvényesülõ felfogás, mely a cigányságot elsõsorban
nem etnikai, hanem ún. életformacsoportként, mintegy a szegénység
szubkultúrájának hordozójaként határozza meg. E nézet szerint a cigány
emberek életét mindenekelõtt a hiány és a megfosztottság jellemzi,
s életstratégiáik nagyrészt csupán a „holnapig való” túlélésre
irányulnak.55
Ez a megközelítés érvényesül továbbá a Kemény-tanítványok szociografikus
és dokumentarista munkáiban is, melyek sorából – véleményem
szerint – a leginkább Csalog Zsolt (1935–1997) mûvei emelkednek
ki. Ezek közül legfontosabbak az 1976-ban megjelent Kilenc
cigány címû könyv (Csalog 1976), és – a több alkalommal is napvilágot
látott – A cigánykérdés Magyarországon 1980 elõtt címû tanulmány
(Csalog 1991a),56 mely a Kemény István körül kialakult kutatómû-
32 Landauer Attila
52 Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai körébõl. 1988. 4. p. 155–178.
53 Acta Linguistica Hungarica. An international journal of linguistics, 1999. 46. p.
289–315.
54 A kutatást a Minisztertanács utasítására indították, majd állították le 1972 elején,
még befejezése elõtt (Csalog 1984:137).
55 A kutatások mélységébõl fakadóan e felfogásról a kör tagjai késõbb több-kevesebb
mértékben elmozdultak.
56 Korábbi megjelenés: Magyar Füzetek 1984. 14–15. p. 93–137.
hely világlátásának és legjelentõsebb eredményeinek – rövidségében
is teljes – alapvetõ jelentõségû összefoglalója (Prónai 1995:
107–111).
Az említett 1971-es cigánykutatást a Magyar Tudományos Akadémia
Szociológiai Intézete és Közgazdaság-tudományi Intézete
1993–1994 telén, közös szervezésben megismételte.57 A – Kemény
István (1971), illetve Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor
(1993–1994) vezetésével lefolytatott, azonos elveken nyugvó – kutatások
fõ célja a cigányság létszámának, életkörülményeinek, iskolázottsági,
munkaerõ-piaci helyzetének, földrajzi és (anya)nyelvi
megoszlásának megismerése volt. A kérdõíves módszerrel zajló felmérések
a cigány lakosság 2%-át érintették, a kutatók a vizsgálat során
azt tartották cigánynak, akit a nem cigány környezet annak tartott.
58 E kutatások szerint 1971-ben 320 000, 1993–1994-ben pedig
482 000 fõ volt a magyarországi cigány lakosság lélekszáma (Kemény
1974:64; Havas–Kemény 1995:3).
2003 februárjában és márciusában Kemény István és kutatótársai
1%-os, országosan reprezentatív mintán ismételték meg a kutatást.
Ennek a két korábbinál vélhetõen valamivel pontatlanabb eredményeibõl
arra a következtetésre jutottak, hogy 2003 elején a magyarországi
cigányság összlétszáma 520 000 és 650 000 fõ között lehetett
(Kemény–Janky 2003).
A PROBLÉMÁK
Oláhcigány
A legtöbb és legsúlyosabb félreértés Magyarországon az oláhcigány
szót, és annak viselõit övezi.
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 33
57 E két felmérést megelõzõen – a csak tervezetteken kívül – 1768-ban, 1837-ben,
1873-ban, 1893-ban, 1909-ben és 1924-ben zajlott Magyarországon cigányösszeírás.
Ezek, a sokszor idézett és hivatkozott 1893-as kivételével gyakorlatilag ismeretlenek
(Nagy 1998:18).
58 A kutatások részletes ismertetése: Kemény 1974, 1976; Kemény–Havas–Kertesi
1994.
A SZÓ ÉS ÉRTELMEI
Az oláhcigány szó helyesírását nem szabályozza az akadémiai helyesírás.
A különbözõ szerzõk (vagy olvasószerkesztõk?) az elmúlt évtizedekben
szinte ötletszerûen használták oláh cigány, oláh-cigány, oláhcigány,
sõt „oláh” cigány alakokban; olykor egy-egy íráson belül is
többféleképpen. (Lexikonjaink, szótáraink zöme – Pallas Nagy Lexikona,
Pallas Kis Lexikona, Révai Nagy Lexikona, Új Idõk Lexikona,
Új Magyar Lexikon, A Magyar Nyelv Értelmezõ Szótára – szintén
nem tartalmazza önálló szócikként a kifejezést.)
Az oláhcigány szó mai nyelvünkben öt, élesen elkülönülõ értelemben
használatos:
1. A többségi magyar köznyelv – tapasztalataim szerint – igen
becsmérlõ értelemben használja, s a cigányságnak a nem cigányok
által leginkább megvetett, legkevésbé ismert, romániainak, romániai
eredetûnek vélt csoportjait illeti vele. Így használja gyakran sok
magyar anyanyelvû – fõként zenész – cigány; de brassói(!) romungróktól
is hallottam ugyanebben a megvetõ értelemben. A kifejezés
ilyen értelmû használatában komoly szerepe lehet a mai magyar
nyelvben az eleve pejoratív oláh szónak.
A szó ezen értelmét tarthatta szem elõtt Fekete László, amikor Magyar
kiejtési szótár címû nyelvmûvelõ könyvébe59 egybeírva felvette,
és azonnal kerülendõnek is ítélte az oláhcigányt, majd kiváltására – a
magyarországi cigányság belsõ tagolódásának teljes figyelmen kívül
hagyásával – a románroma vagy románcigány60 szavakat javasolta.
2. A cigány–magyar kétnyelvû beszélõk magyar szóhasználatában
mindazon cigányokat jelenti, akik cigány anyanyelvûek, illetve képesek
a nyelv valamelyik változatának61 használatára. Így használta
például Lakatos Menyhért, amikor több mint három évtizede, egy
Matolay Magdolnával és Vekerdi Józseffel (Matolay–Vekerdi 1970)
vitázó írásában két mondatot szánva a kérdés tisztázására azt állítot-
34 Landauer Attila
59 Fekete László: Magyar kiejtési szótár. Budapest : Gondolat, 1992. p. 138.
60 Ez foglalt kifejezés; beást jelent.
61 Tanúja voltam, hogy csurár beszélõk oláhcigánynak „ismertek el” olyan magyar cigányokat
(romungrókat), akik még képesek voltak a kárpáti cigány nyelv bizonyos
fokú használatára.
ta, hogy az „oláhcigányok nem alkotnak külön törzset vagy fajtát. Oláhcigánynak
szokás nevezni bárkit, aki cigányul beszél” (Lakatos 1971:81). Ebben
az értelemben – lévén, hogy maguk a használók is oláhcigánynak
nevezik magukat – inkább az „igazi”/„igazibb” cigányt jelenti.
3. Az elõzõvel összhangban lenni látszik a különbözõ cigány csoportokat
ismerõ, velük valamilyen szinten együtt, egy faluban élõ vidéki
magyarok szóhasználata, ami szintén a fõként cigány anyanyelvû
csoportokra korlátozza e szó jelentését. Körülbelül ez az értelme
hámozható ki a szónak pl. Tóth Imre: Ipoly menti palóc tájszótárából,
melyben az oláhcigány címszónál az áll, hogy „Az olâhcigân mâ a
nevibe së magyar, de az emmi cigânyajink62 ugyanollyan magyarok, mind
mink! De azér embërnek embër az olâhcigâny is.”63
4. A Dunántúlon a román anyanyelvû, s a ciganisztikai szakirodalomban
ezért igen gyakran románcigánynak is nevezett beás cigányokat
nevezik oláhnak, illetve oláh cigánynak (Szegõ 1977:266;
Vekerdi 1983:1); ilyen értelemben használta a szót pl. Havas Gábor
is A Baranya megyei teknõvájó cigányok címû, még a hetvenes években
készült, kiváló tanulmányában (Havas 1997). A kifejezés ezen értelmében
azonban – úgy tûnik – általános a különírás.
5. Az oláhcigány szó nyelvtudományban használatos jelentésében
a cigány nyelv azon változatát jelenti,64 amelyet elsõdlegesen balkáni
újlatin (azaz román) hatás köt a balkáni nyelvszövetséghez.65 E hatást
fõként a szókincs, s – valamelyest csekélyebb mértékben, de
azért még mindig igen számottevõen – a grammatika is õrzi. (A szó
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 35
62 Az „emmi cigânyajink” (= mi cigányaink) jelen esetben, a bizonyos Nógrád megyei
falvakban az oláhcigányoknál lényegesen elfogadottabb magyarcigányokat jelent.
63 Tóth Imre: Ipoly menti palóc tájszótár. Bernecebaráti és vidéke tájnyelve az
1930–1940-es évek fordulóján. Budapest : Magyar Nyelvtudományi Társaság,
1987. p. 206.
64 Illetve azon változatának/változatainak beszélõit.
65 A nyelvszövetség – Theodora Bynon megfogalmazása szerint – a „nyelvcsalád természetes
ellenpárja”, mert míg a nyelvcsalád a nyelv eredetére, a nyelvszövetség a
más nyelvekkel való több évszázados érintkezése során felvett sajátosságaira vonatkozó
fogalom (Bynon 1997:223). A nyelvszövetség a német ’Sprachbund’ szó tükörfordítása,
mely a magyar nyelvû nyelvtudományi szakirodalomban nyelvi térség és
nyelvi area formákban is elõfordul.
E ponton hangsúlyozni szeretném, hogy a nyelvszövetségek léte nem tévesztendõ
össze a Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj (1890–1938) nevéhez kapcsolódó nyelvszövetségek
elméleteként ismert – bizonyítatlan és bizonyíthatatlan – nyelvrokonság-
magyarázattal.
ezen értelmének megfelelõ kifejezés a nemzetközi szakirodalomban
is él, angolul vlach romani vagy vlax romani, németül walachischen Roma
vagy Vlach-Roma formákban [pl. Hancock 1995; Cech–Fennesz-
Juhasz–Heinschink 1999:66]).
A balkáni nyelvszövetség egyéb tagjai a román, az újgörög, az albán,
a macedón, a bolgár, valamint – kevésbé szorosan – a szerb, a horvát
és a török nyelv. Legfõbb jellemzõi:
a) A végartikulus,66 azaz a fõnevekhez toldalékként kapcsolt határozott
névelõ. (Ezt nem vette át a cigány.)
b) A fõnévi igenév hiánya (végsõ soron egy, a görög nyelvbõl terjedõ
hatásként), s ezzel szoros összefüggésben.
c) A kötõszóval bevezetett, kötõmódú igés mellékmondatok használata
ott, ahol egyéb indoeurópai nyelvek fõnévi igeneves szerkezetet
használnának. Pl.: lovári ’či kamav te pav’, ’nem akarok inni’,
szó szerint: ’nem akarom, hogy igyak’.
d) A birtokos (genitivus) és részeshatározó esetek (dativus) alaki
egybeesése. (Az oláhcigány nyelvben csak többes számú birtok esetén.
Pl.: ’le oeaveske khure’ [a fiú csikói], ’bikindas ekh khures le
oeaveske’ [eladott egy csikót a fiúnak].)
e) Az ún. ismétlés (repríz, névmásrepríz) jelensége, azaz tárgyesetbe
tett névmás használata a cselekvés tárgyát kifejezõ hangsúlyos fõnév,
illetve fõnévi csoport után. Pl.: lovári ’le šuše poharura aoeavenas le
kothe’ (az üres poharakat [azokat] pedig ott hagyták).
f) A palatális „lágy” mássalhangzósor kialakulása (a bolgár
nyelvbõl terjedve). Pl. oláhcigány ’oeavo’ (fiú), szemben a kárpáti
cigány ’čavo’-val, oláhcigány ’Ÿal’ (megy), szemben a kárpáti cigány
’d_al’-lal.
g) Bizonyos, több nyelvben meglevõ, szóról szóra azonos kifejezések.
Pl. ’eszi magát’ (veszekszik), cigányul ’xal pe’ (Bynon 1997:
224–225; Choli Daróczi–Feyér 1988; Szerebrennyikov et al. 1986:
334–335).
A legfõbb – ebben az értelemben vett – magyarországi oláhcigány
nyelvváltozatok (és közösségek): a lovári (lókereskedõ, lókupec, mások
szerint „gazdag cigány”), másári (halász, megint mások szerint
36 Landauer Attila
66 Bizonyos szerzõk (pl.: Vékony Gábor) „hátravetett névszó-meghatározónak” nevezik.
bocskorkészítõ vagy foltozóvarga), drizári (rongygyûjtõ), colári (szõnyegkészítõ
és -kereskedõ) és kelderás (üstfoltozó, fémmûves).67
A magukat oláhcigánynak nevezõ csoportokon belül a nyelvtudomány
megkülönböztet ún. áloláhcigányokat is, akiknek nyelve más
cigány közösségek nyelvi sajátosságainak átvételével, azaz másodlagos
módon, már hazánk területén tett szert oláhcigány sajátosságokra.
68 Ezen közösségek esetében az oláhcigány jellegzetességek átvételének
presztízsokai voltak (Tálos 1988b:191).
AZ OLÁHCIGÁNYOK MAGYARORSZÁGON
Az oláhcigányokkal kapcsolatos másik nagyobb probléma Magyarországra
való bevándorlásuk idejének kérdése.
A témát érintõ szerzõk jobbára röviden, szinte érintõlegesen intézik
el a kérdést. Legtöbbjük – köztük Diósi Ágnes (Diósi 1988:40),
Fleck Gábor,69 Kemény István (Kemény 1999:6), Tálos Endre (Tálos
1988b:191), Szegõ László (Szegõ 1977:266) és Vekerdi József (Vekerdi
1974:16–17) – azon a véleményen van, hogy e csoportok hazai megjelenése
a 19. század közepére–második felére, sõt a 19–20. század
fordulójára tehetõ. E kutatók egyetlen, ritkán idézett gyenge érve a
moldvai és havasalföldi cigányrabszolgaság lassú megszüntetésével
(1855–1864) hozza kapcsolatba a bevándorlás megindulását (Fraser
1996:204–206).
Kevés, e kérdésben nyilatkozó történészünk azonban más nézeteket
vall. Radó Péter és Tarján G. Gábor (Radó–Tarján G. 1990:5) sze-
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 37
67 A két utóbbi – hazai mércével kicsiny – csoport beszélõi nagyobb számban élnek
Erdélyben, ahol jobbára ma is hagyományos mesterségeiket folytatják; továbbá
kelderás a nyugat-európai oláhcigányok jelentõs része, de e csoport tagjai az Amerikai
Egyesült Államokban is élnek (Hancock 1995:10; Tálos 1998:298).
68 Ilyen pl. az északkelet-magyarországi – Szalai Andrea által – cerhári-csurárinak nevezett
közösség, amelyet Vekerdi József cerhár néven az általa hol gurvárinak, hol
fódozó cigánynak nevezett nagyobb nyelvi csoport részeként tart számon (Szalai
1999:280–281; Vekerdi 1983:1). E közösség általam ismert beszélõi tapasztalatom
szerint leginkább csurárnak nevezik magukat.
69 Fleck az oláh elnevezést – minden magyarázat nélkül – onnan eredezteti, hogy „az
oláhcigányok elõdei román pásztornépekkel együtt vándoroltak a mai Bulgária területérõl
Romániába” (Fleck 2000:30).
rint a 18. század elejétõl, a fanarióta70 uralom (1711–1821) elõl
kezdtek tömegesen hazánkba menekülni az oláhcigányok; míg Nagy
Pál csupán úgy fogalmaz, hogy „Magyarországon már a tizennyolcadik
század derekán gondot okozott” e közösségek megjelenése71 (Nagy
1998:25).
Az adatok ezen véleményeket látszanak igazolni.
Mária Terézia egy 1761-es, a cigányság helyzetét szabályozni kívánó
rendelete az elsõ, általam ismert hazai forrás, ami tartalmazza –
igaz csak latin alakjában, Valachi Zingari-ként – az oláhcigány kifejezést.
A királynõ e rendeletének fõbb pontjaiban a cigányság állandó
lakóhelyre kényszerítését, lótartásuk és cigány népnevük betiltását és
hagyományos viseletük magyar paraszti öltözékre cserélését teszi
kötelezõvé. A rendelkezés oláhcigányokat érintõ része az Erdélybõl
Magyarországra történõ további bevándorlásnak próbál gátat szabni
(Nagy 1998:450). A szó itt használt értelme meggyõzõ bizonyítéka
annak, hogy a tizennyolcadik század ötvenes–hatvanas éveiben
már a nem cigányok számára is élesen megkülönböztethetõ volt a
hazai cigányság e két legnagyobb csoportja, s az új nagy létszámú
vándorló közösségek jelenléte komoly közigazgatási problémákat is
okozott.
Az oláhcigány („Oláh Tzigány”) szót magyarul – a Magyar Akadémiai
Nagyszótár cédulaanyagának72 tanúsága szerint – 1801-ben
írta le elõször Molnár János a Magyar Könyv-Ház címû munkájának
tizenötödik kötetében.73
A kifejezés következõ magyar nyelvû megjelenése egy, Nagy Pál
által publikált, 1814-es körözésben olvasható. A Rimaszombatból
szökött, és Gömör területérõl déli irányba, Nógrád megyébe mene-
38 Landauer Attila
70 Az oszmán birodalom görög pénzarisztokráciája. Dimitrie Cantemir moldovai és
Constantin Brancoveanu havasalföldi fejedelmek uralkodását követõen, több mint
egy évszázadon át közülük nevezte ki a szultán a két román állam uralkodóit.
71 Mindez persze nem zárja ki annak lehetõségét, hogy egyes csoportjaik (pl.: colárok)
valóban csak a 19. század végén, a 20. század elején érkeztek volna.
72 A gyûjtemény mintegy hatmillió cédulából álló anyagát magyar nyelvészek generációi
1898 márciusától az 1960-as évekig gyûjtötték össze. Az állomány különbözõ
szempontok szerinti rendezése aMagyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi
Intézetében napjainkban is folyik. A mai tervek szerint a majdani Nagyszótár
1772-tõl 2000-ig dolgozza majd föl a magyar szókészlet alakulását (Gerstner
2000:35–39).
73 Szûts László professzor úr szíves közlése.
külõ cigány asszonyok személyleírásának fogalmazója a következõket
írta: „rosta üst és vas serpenyõket fódozott czigányok közül való, tám
oláh czigányoknak kelletett lenniek” (Nagy 2000:98). (A szó magyar
nyelvi használata a fél évszázaddal korábbi latin nyelvivel azonosnak
tûnik, miközben viselõivel együtt már távol került a román fejedelemségekkel
közös határoktól.)
A szó néhány évtized múlva feltûnt irodalmunkban is; Petõfi Sándor
1844-es Vándorélet és Arany János 1854-es A bajusz címû költeményeiben.
Az oláhcigány szó mindkét versben a csak „cigánynak”
nevezett magyarcigányoknál mobilabb, vándorcigány csoportokat
jelenti.
A kifejezés viszonylag korai voltát látszik erõsíteni önelnevezéssé
válásának ténye is. Megszületését, s a – már magyar nyelvi környezetben
élõ – cigányok általi elfogadását csak akkorra lehet feltételezni,
amikor még érzelmileg semlegesen jelentett románt, azaz az
1830–1840-as éveket megelõzõ évtizedekre. (Maga a magyar román
szó mesterséges alkotás, ami erdélyi román követelésre váltotta fel
az oláht, az 1849. július 21-i nemzetiségi törvénytervezetben. [Vékony
1989:21])
Kialakulása – véleményem szerint – a következõ fõbb lépésekben
zajlott:
1. A tizennyolcadik század elsõ felétõl a huzamosabb ideje hazánkban
élõ, jobbára letelepedett – fõként fémmûves és zenész – cigányok
mellett a két román fejedelemség területérõl érkezõ vándorcigányok
jelentek meg a magyar területeken. 2. A jövevényeket
korábbi cigányainkétól markánsan eltérõ, román szavakkal kevert
nyelvük és származási helyük alapján az oláh megkülönböztetõ névvel
illette a nép; mely 3. elnevezést rövidesen maguk az érintettek is
elfogadták (mint olyat, ami megkülönböztette õket a régebben itt
élõ, valószínûleg már ekkor is gyorsan magyarosodó kárpáti nyelvû
tömegektõl), miközben 4. ez a nép ajkán született kifejezés (illetve
latin változata) a hivatalos nyelvnek, majd – ezzel és a köznyelvi
használattal szoros összefüggésben, bár valamivel késõbb – 5. a tudomány
nyelvének is része lett.
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 39
A naiv tudomány74
Az utóbbi húsz–harminc évben a hazai ciganisztika különös mellékágaként
született a – Kovalcsik Katalin és Réger Zita (Kovalcsik–
Réger 1995) szerzõpáros találó kifejezésével – naiv tudománynak
nevezett tevékenység, melynek mûvelõi a naiv mûvészet hasonlatosságára
– nemegyszer saját naiv mûvészi tevékenységük részeként –
fogtak a cigány nemzeti kultúra feltárásának és egy idealizált cigány
történelem megteremtésének emberfeletti feladatába. Az irányzat
képviselõi – a cigányság hazai, külföldi és nemzetközi politikai szervezeteivel
gyakran karöltve – annak bizonyítását érzik fõ feladatuknak,
hogy „a világ lassan egy nemzetté váló cigánysága számára elérkezett
a saját »magaskultúra« megteremtésének ideje”, s hiszik, hogy ennek õk
az egyetlen letéteményesei. Tevékenységük legfõbb jellemzõje a
népi elbeszélõ stílus ötvözése a különbözõ, bizonytalan forrásokból
származó valós vagy valótlan ismerettöredékek tömegével.
A naiv tudomány legáltalánosabb sajátosságai a korunkban érvényes
tudományos paradigmákkal összevetve a Kovalcsik Katalin és
Réger Zita véleménye szerint a következõk (Kovalcsik–Réger 1995:
32–33):
1. A naiv tudományos mû leginkább a mesealkotásra jellemzõ térés
idõkeretet használ, melyben a különbözõ korok és földrajzi területek,
helyszínek közötti váltás az alkalmi, szórványismereteknek
megfelelõen – szinte – ötletszerûen lehetséges. A naiv tudós nem érzékel
problémát évszázadok, évezredek vagy földrajzi térségek, a
vándorlás során érintett országok kimaradásában; világképe statikus,
fejlõdés számára nem létezik, a jelenségek közötti kapcsolatot
egyedül az analogikus hasonlóságban látja.
2. A naiv tudomány a tudományos hagyománnyal, kortárs tudománnyal
szemben kétkedõ. Érvényes tudományos tradícióval szerves
kapcsolatba lépni képtelen; mintegy újrakezdi – de legalábbis
újraértelmezi – a tudománytörténetet. A (komoly) tudomány osztá-
40 Landauer Attila
74 A jelenségrõl azért különösen indokolt szólni, mert mára e – tudományos szempontból
meglehetõsen problémás – szerzõk és jellemzõen rövid, olykor-olykor
füzetméretû kiadványaik a hazai cigánytárgyú irodalomban határozott túlsúlyba
kerültek.
lyozási kategóriát használja ugyan, de felületesen, gyakran egyénileg
értelmezve. A sokszor valós ismeretek rendezésére is alkalmatlan;
egy-egy fejezeten belül bármirõl lehet szó, ami analogikusan
kapcsolatba hozható vele.
3. A tudományos eszköztárból átvett eljárási módok (pl.: jegyzetelés,
hivatkozás) használatára ugyancsak képtelen.
4. Tudományos probléma a naiv tudós számára nem létezik, s
ezért az állítások tudományos vizsgálatának problémafelvetés–bizonyítás–
konklúzió alapképlete sem. A tudomány számára pusztán ismeretterjesztõ
tevékenység, ami egyéb ismeretterjesztõ mûvekbõl
táplálkozik. Valódi tudományos munkát, szakkönyvet, szakfolyóiratot
nem olvas, nem ismer. Az esetleges tudomására jutott kritikára,
szakmai kifogásra dühödten, olykor minõsíthetetlenül reagál.
5. A naiv tudós leírásaiban használatos fogalmak definiálatlanok,
kifejezéseinek használati köre gyakorta nem esik egybe a szaktudományival.
Fogalmi keveredései, alkalmankénti tévedései nyomán
sokszor önellentmondásokba keveredik, de ezeket nem ismeri fel.
6. Enciklopédikus igénye mellett mindent vészesen leegyszerûsít,
írásmódjában a tehetségtelen író, a középkori krónikás és – alkalmankénti
érdekes színfoltként – a cigány mesemondó stílusa keveredik.
7. A naiv tudós más/valódi tudósokkal folytatott szakmai vita lehetõségérõl
mit se tud. Egyet nem értését, rosszallását jó esetben ködös,
sejtelmes utalásokban fejezi ki; rossz esetben a „már megint egy
gázsó, aki akadályozni akarja a világ romáinak/cigányainak egységesülését”
mondattal zárja rövidre az eszmecserét. (A naiv tudomány talán legnagyobb
veszélye pedig éppen ebben áll, hogy igyekszik beemelni a
ciganisztikába az „etnikai kompetenciát”, s tudományos érvek híján
sokszor faji alapon próbál dönteni.)
A naiv tudomány itt ismertetett sajátosságai a különbözõ szerzõkre
különbözõ mértékben, különbözõ formában állnak. E helyen nem
áll szándékomban senkit néven nevezni, az érdeklõdõ olvasó konkrét
példákat elsõsorban a Kovalcsik–Réger szerzõpáros idézett cikkében,
másodsorban pedig könyvesboltok és – sajnos – könyvtárak
polcain szép számmal talál(hat).
Az „irányzat” és az idesorolható cigány és nem cigány alkotók sokszínûségének
érzékeltetéséhez legyen elég annyi, hogy található
köztük nyugdíjas középiskolai magyartanárból lett mûkedvelõ nyel-
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 41
vész, akinek etimológiai „kutatásokra” korlátozódó tevékenysége a
magyar nyelv – fõként csak általa vélt – cigány jövevényszavaira irányul,
s aki e tevékenység során jobb ügyhöz méltó igyekezettel kutatja
nyelvünk finnugor (pl.: anya, apad, árad), német (pl.: cigaretta,
koffer, pancsol) és szláv (pl.: ösztöke) eredetû szavainak „valós” cigány
eredetét; csakúgy, mint magyarcigány pedagógus, aki a cigányság
korai történetét illetõ egy-egy abszurd felvetésének „bizonyításához”
már rálelt többek közt egy, a második világháború után
Amerikába menekült nyilas(!) áltörténész a hatvanas években készült
– finoman szólva tudománytalan – magyar õstörténetére, és kisebb, a
magyar–sumér nyelvrokonítás tébolyában fogant „tudományos” irományokra;
valamint olyan cigány politikus is, aki minden történeti
és nyelvészeti ismeret nélkül áll elõ rendre vadabbnál vadabb történeti
és nyelvi/nyelvészeti kijelentésekkel, sõt „elméletekkel”.
Azt azonban mindennek ellenére itt hangsúlyoznom kell, hogy
egyes – jobb elnevezés híján – naiv szerzõk olykor-olykor, elsõsorban
szótárak, tankönyvek és mesekönyvek terén fontos, sõt maradandó
mûveket is alkottak.
Cigány vagy roma?
Az 1990-es évek elején – részben az amerikai eredetû politikai korrektség
igényének (divatjának?) egyik elsõ hazai jeleként, részben
különbözõ nyugat-európai cigányszervezetek szóhasználatával összhangban
– a cigány szó mellett megjelent Magyarországon a roma
kifejezés. Elsõ hazai propagálói – fõként szociológusok és egyéb társadalomtudósok
– használatának szükségességét leginkább a cigány
szó pejoratív voltára való hivatkozásokkal igyekeztek igazolni. Térnyerése
néhány év alatt már odáig jutott, hogy Radó Péter, a – már
említett – történészbõl lett oktatás- és kisebbségpolitikus Jelentés a
magyarországi cigány tanulók oktatásáról címû, 1997-es füzetének elõszavában
már kénytelen volt szabadkozni a cigány szó használata
miatt: „A Jelentésben általában a »cigány« szót használom e népcsoport
megnevezésére, noha a legtöbb európai ország »politikailag korrekt«
beszédstílusa ezt nem engedi meg. Magyarországon a cigányság nagyobb része
ezt a kifejezést használja önmagára, s ez a szó épült be a hivatalos szóhasználatba”
(Radó 1997:5). (Kiemelések tõlem.)
42 Landauer Attila
Radó – bár nem fejtette ki – e két rövid mondatában megragadta a
kérdés lényegét. Miközben a magyarországi cigányság túlnyomó
többsége – magyarul legalábbis – cigánynak nevezi magát, a politikai
korrektség hivatalos(nak szánt) szóhasználata – azaz egy külsõ
kényszer – ezt már hazánkban is egyre kevésbé engedi meg.
A szóhasználat ilyen megközelítése azonban durva leegyszerûsítése
a külsõ–belsõ elnevezések – elsõsorban a nyelvtudomány és a filológia
illetékességi területébe tartozó – problémakörének, viszonyának.
Annak, hogy egy nép úgy nevez egy másik népet, ahogy éppen
nevez, történeti és nyelvtörténeti, nem pedig emberi jogi okai vannak.
(Az egyértelmû gúnynevek természetesen más megítélés alá esnek,
de egy, az érintettek körében is olyan széles körben elfogadott
és önelnevezésként is használt népnévnél, mint a cigány, természetesen
nem ilyenrõl van szó.)
A magyarság szlovák vagy épp arab nyelvû – a magyar önelnevezésbõl
származó – megnevezései nem azt jelzik, hogy a szlovák és
arab beszélõk jobban szimpatizálnának (vagy valaha jobban szimpatizáltak
volna) a magyarokkal, mint pl. az angolok, németek vagy
éppen lengyelek, akik kivétel nélkül külsõ, az önelnevezésünkkel
nem rokon neveken illetik népünket. (Ez egyébként pl. a lengyelek
esetében fordítva szintén igaz: a magyar lengyel népnévnek a lengyelek
önelnevezéséhez nincs köze, míg az önelnevezésükbõl származó
magyar polyák szó mai nyelvünkben már kifejezetten becsmérlõ.)
Az ilyen jellegû problémákra azonban a politikai korrektség hívei,
harcosai nincsenek tekintettel, miként arra sem, hogy nem lehetünk
biztosak benne, hogy az általuk javasolt szó egyöntetûen elfogadható
lenne a magyarországi – pláne európai! – cigányság minden egyes
csoportja számára. (Ezt jelzi számomra pl. az is, hogy a cigányság
politikailag korrekt megnevezése német nyelvterületen már nem
önmagában a „roma”, hanem a „roma und sinti” kifejezés, mely
mellett egyébként az utóbbi idõben már mind gyakrabban elõfordul
a „roma, sinti und kale” alak is.)
Megítélésem szerint nem helytálló az a gyakran hallható érvelés
sem, hogy „a magyar cigány szóhoz túl sok negatívum kapcsolódott
az elmúlt évszázadokban”, mert nem e szóhoz kapcsolódott, hanem
a cigányságról a többségi társadalomban alkotott, rendkívül differenciálatlan
képhez. (Ha van valami, ami ellen tenni kell, akkor ez
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 43
az.) A cigány szó a minden, vele kapcsolatos probléma ellenére is a
magyarországi cigányság egyik, s legelsõ(!) magyar nyelvû önelnevezése.
A roma szó cigány anyanyelvû cigányaink (a Kemény-vizsgálatok
szerint 1971-ben a magyarországi cigányság 21%, 1993–1994-ben
pedig 4,4%-a [!]75) cigány férfit, férjet jelentõ ’rom’ szavának egyes
számú megszólító esete (vocativusa) vagy többes számú alanyesete,
nõnemû megfelelõje a cigányasszony, feleség jelentésû ‘romnji’,
melynek egyes számú megszólító esete és többes számú alanyesete
’romnja’. A két szó magyar megfelelõi e nyelvjárások anyanyelvi beszélõi
szerint cigány, cigány ember, illetve cigány asszony, cigány nõ.
A ’rom’ szó szûkebb használatában a beszélõvel azonos közösséghez
tartozó cigányokra, megengedõ értelmében – helyzettõl függõen –
más cigány anyanyelvûekre vonatkozhat; mindkét esetben csak cigány
nyelvû mondatban hangozhat el. A két másik nagyobb csoport
cigány nyelvû megnevezése romungró vagy pajibanó (magyarcigány)
és balajari (beás).
A különbséggel e csoportok is tisztában vannak. A magyarcigányság
magyar nyelvû csoportjai fõként oláhcigánynak, kárpáti nyelvû
kisebbsége magyarul oláhcigánynak, cigányul vlahonak, vlahiko romnak
nevezi az oláhcigányokat. A beások számos önelnevezése közül
leggyakoribb a magyar nyelvû cigány, és a román (beás) nyelvû
cîgán; míg õk az oláhcigányokat – egykori jellemzõ foglalkozásaik
alapján – magyarul leginkább kolompárnak, románul lăkătárnak
nevezik.
A roma kifejezés használatával kapcsolatban van azonban egy sajátosan
magyarországi, magyar nyelvi probléma is: ez pedig a roma
szóalak hazai argó-, azaz tolvajnyelvi múltja. A politikailag korrekt
formák támogatói számára ez talán kevésbé nyilvánvaló, de mint
ilyen, a roma szó a magyar nyelv bizonyos rétegeiben már évtizedekkel
ezelõtt pejoratívvá vált. Ennek belátásához elég csupán a ’roma
csávó’ és ’cigány ember’76 kifejezések között lévõ érzelmi különbségre
utalni, de ugyanez érhetõ nyomon a magyar lány és a – cigány
eredetû – argó csaj szavak hangulati különbségében. Ez a magyará-
44 Landauer Attila
75 Azaz száz magyarországi cigány közül kevesebb mint négy és fél anyanyelvében élõ
szóval van dolgunk.
76 Kiss Jenõ professzor úr felvetése.
zata annak is, hogy sok esetben épp a cigányság cigány anyanyelvû
csoportjai – akik maguk is használják saját nyelvükben a rom és
romnji szavakat – érzik a leginkább sértõnek a roma szó magyar
nyelvi közegben való megjelenését.
TOVÁBBI OLVASNIVALÓK
A magyarországi cigányság kulturális sajátosságai, életmódja, anyanyelvi
csoportjai és speciális problémái iránt érdeklõdõk rendkívül
gazdag – és igen változatos színvonalú – szakirodalomból válogathatnak,
melybõl – megítélésünk szerint – elsõ olvasásra leginkább Diósi
Ágnes könyvtáros-szociográfus munkái ajánlhatók. Kezdetnek ezek
közül is talán a Magyarország felfedezése sorozatban 1988-ban
megjelent – a mûfajt több ponton túlnövõ – Cigányút címû szociográfia
(Diósi 1988), melynek ismertetését Kertesi Gábor az Eszmélet
1990. júliusi számában azzal a gondolattal kezdte, hogy (e könyvet)
„mindenkinek el kellene olvasnia, aki veszi a bátorságot ahhoz, hogy ma
Magyarországon a cigánykérdésrõl, cigányságról, vagy akárcsak egyetlen
cigányról is mint cigányról bármit állítson” (Kertesi 1990). Kertesi e
mondata Diósi azóta megjelent két könyvérõl, a Cigányút folytatásának
is felfogható, 1990-ben megjelent Szûz Mária zsebkendõje címû
kis kötetrõl (Diósi 1990), és a 2002-es, Szemtõl szemben a magyarországi
cigánysággal címû könyvrõl is elmondható lenne, s az eltelt közel
másfél évtized alatt aktualitásából sem veszített (Diósi 2002).
Szintén kiváló bevezetés lehet a témába a Kovalcsik Katalin által
szerkesztett, rövid idõn belül két kiadást is megért Tanulmányok a cigányság
társadalmi helyzete és kultúrája körébõl címû tanulmánykötet
[Kovalcsik (szerk.) 1998], melynek számos írása a szaktudomány igényességével,
de így is közérthetõen tárgyalja a magyarországi cigányság
kulturális sajátosságait, megélhetési stratégiáit, iskolai nehézségeit,
csakúgy mint nyelvi megoszlását.
Rendkívül jól sikerült összefoglaló továbbá Ligeti György Cigány
népismereti tankönyv a 7–10. osztály számára77 címû munkája. Hasznos
alapismereteket tartalmaz a hazai cigányságról a Kemény István
Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban 45
77 Ligeti 2001.
szerkesztésében, 2000-ben megjelent, A magyarországi romák címû
könyvecske [Kemény (szerk.) 2000b].
A cigány gyerekek iskolai nehézségeirõl, a szakirodalomban leginkább
csak nyelvi hátránynak nevezett jelenségcsoportról (amit
egyébként szerencsésebb lenne „nyelvi másságnak” nevezni!) alapmû
Réger Zita 1990-ben megjelent Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció
– nyelvi hátrány címû kis könyve (Réger 1990).
A cigányság hazai története és a „cigánykérdés” megoldását, azaz
a cigány–nem cigány viszony rendezését célzó törekvések, elképzelések
iránt érdeklõdõk elsõsorban a Mezey Barna által szerkesztett
A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422–1985 címû kötetet
forgathatják haszonnal;míg azoknak, akiket cigányságunk története
részletekbe menõen érdekel, Nagy Pál: A magyarországi cigányok
története a rendi társadalom korában címû, 1998-as kitûnõ – számos történeti
mítoszt is eloszlató – könyve ajánlható (Nagy 1998).
A hazai cigányzenészek és muzsikájuk kialakulásának történetét
Sárosi Bálint, 1971-ben megjelent Cigányzene… címû könyvében dolgozta
fel (Sárosi 1971).
A cigányság magyarországi elhelyezkedésérõl, szociológiai sajátosságairól,
foglalkozásairól és fontosabb megélhetési stratégiáiról –
többek között – a Kemény István által összeállított, 1999-es A cigányok
Magyarországon címû kötetben olvashatók gondolatébresztõ tanulmányok
[Kemény (összeáll.) 1999].
46 Landauer Attila
kLANDAUER ATTILA
iPeremhelyzetben,
javagy Budapest iXVI. kerület és Kerepes
XVI. KERÜLET
A 33,5 km2 területû XVI. kerület az egykori Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld,
Rákosszentmihály és Sashalom falvak Budapesthez csatolásával,
Nagy-Budapest 1950-es közigazgatási egyesítésekor jött létre.
A kerület északnyugaton Pestújhellyel és Újpalotával (XV. kerület),
nyugaton Zuglóval (XIV. kerület), délen, délnyugaton Kõbányával
(X. kerület), míg délkeleti részein Rákosligettel és Rákoscsaba-Újteleppel
(XVII. kerület) határos. Keleti, északkeleti határai a fõváros
közigazgatási határai is; az ezekhez legközelebb esõ két település az
Árpádfölddel és Cinkotával mára részben érintkezõ Csömör és a
Cinkota keleti határától kb. egy kilométerre kezdõdõ Kistarcsa, az
egykori Kerepestarcsa nyugati része.
A kerület lakóinak száma a 2002. évi januári állapot szerint – hivatalosan
– 70 537 fõ volt, ami a 2000. évi januári adatokhoz (71 104
fõ) képest csekély mértékû csökkenést jelent. Az 1990–2000 közötti
évtizedben azonban, amikor Budapest teljes lakossága több mint
kétszázezer fõvel, 10,2%-kal csökkent, a XVI. kerület egyike volt annak
az öt fõvárosi kerületnek, ahol a lakónépesség növekedése volt
tapasztalható. (E növekedés a XVII. kerületben 9,8%, a XVI. kerületben
2,4%, a IV. kerületben 1,8%, a XVIII. kerületben 1,5% és a
XXII. kerületben – alig érzékelhetõ – 0,2% volt.)
A XVI. kerület állandó lakóinak tényleges számát az önkormányzat
egyes munkatársai a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselõivel
összhangban a hivatalos adatoknál jóval magasabbra becsülik;
ez többé-kevésbé egybehangzó véleményük szerint – a kerület
jogcím nélküli lakóival, lakásfoglalóival, hajléktalanjaival, az itt hoszszabb-
rövidebb ideig élõ illegális munkavállalókkal, az egyes helyi
cigány családoknál folyamatosan lakó rokon és nem rokon cigányokkal,
a fõként román állampolgárságú, de hosszú évek óta magyarországi
kereskedésbõl élõ kelderás- vagy gáborcigányokkal és a
Cinkota külsõ részén nyaralókban, hétvégi házakban élõ nyugdíjasokkal
és alacsony jövedelmû családok tagjaival együtt – 73 000 fõ
körül lehet.
1. kép. Hajléktalan magyar cigányok „háza” Mátyásföld szélén,
2004. június
A tipikusan kelet-pesti, kertvárosi kerület különbözõ részei között
– a lakosság összetétele, jövedelmi helyzete, a különbözõ kerületrészek
presztízse, s ezzel párhuzamosan ingatlanárai tekintetében
– komoly különbségek vannak. Legkülsõ „faluja”, a 17–18.
században – a Beniczky család által – evangélikus szlovákokkal betelepített
Cinkota – mind kevésbé ugyan, de – a mai napig õrzi
nemzetiségi jellegét. Bizonyos részei – fehérre meszelt, alacsony
parasztházaival, s az azokban lakó bõ szoknyás tót78 öregasszo-
48 Landauer Attila
78 A mai magyar nyelvben gyakran pejoratív értelmû szót nem becsmérlõn használom.
A térség – Beniczkyek és Grassalkovichok által betelepített – szlovák falvainak
(pl. Cinkota, Csömör, Kerepes, Kistarcsa, Nagytarcsa) mai – fõként idõsebb – lakosai
számára ez a magyar szó önelnevezés. (E kettõsségre példa, hogy míg A magyar
nyelv értelmezõ szótára „gyakran pejoratív értelmûnek” nevezi, Kistarcsa nagyközség
honlapján következetesen a tótot használják szlovák helyett.)
nyokkal – még ma is gyakorta azt az érzetet keltik az arra járóban,
hogy a fõvárostól távoli, eldugott falu utcáit járja. Sashalom, Mátyásföld,
Rákosszentmihály – a néhány kisebb, a hatvanas-hetvenes
években épült, fõként három-négy emeletes házakból álló lakóteleptõl
(Szent Korona [korábban Varga József] utcai, Centenáriumi,
Lándzsa utcai, Jókai) eltekintve – jellemzõen kertes, családi házakkal
teli falusias külvárosok. Árpádföld ezekhez hasonló, azzal a különbséggel,
hogy külsõ, magasabban fekvõ részein az utóbbi tíz évben
a fõváros pesti oldalának az egyik elitnek számító, s ezért igen
drága része alakult ki.
A kerületi cigányság
A XVI. kerület cigány lakosságáról sok mindent, de mégis viszonylag
kevés bizonyosat tudunk. Becsült – és olykor mért – számuk
rendkívüli ingadozásokat mutat. Ez Kertesi Gábor és Kézdi Gábor
1992-re vonatkozó – tehát több mint tízéves – becslése szerint 428 fõ
volt (Kertesi–Kézdi 1998), míg az elõzõ választási ciklus (1998–
2002) kerületi cigány kisebbségi önkormányzatának 1999-ben megkezdett,
egy darabig nehézkesen haladó, majd a következõ év elsõ
felében – pénzhiány miatt – abbamaradt, szigorúan véve illegális (!)
módszerekkel készült összeírása, illetve az ennek részeredményeibõl
– meglehetõsen vitatható „módszertannal” – kikövetkeztetett
„végeredménye” szerint a 2000. évben meghaladta az ötezer fõt.
[A cigány kisebbségi önkormányzat Roma szociális térkép készítése
munkacímen folytatott ezen „kutatása” – mely inkább volt egy helyi
politikai (presztízs)harc egy hosszadalmas csatája, mint tényleges,
tudományos igényû kutatás, – gyakorlatilag a kerület cigányok által
legsûrûbben lakott részeinek rapszodikus összeírását jelentette,
majd az itt kapott eredményeknek a kerület összeíratlan, de bizonyosan
kevesebb cigány által lakott részeire történõ „felnagyítását”.]
A kerületi cigányság valós létszáma valahol a két érték között, félúton
lehet; véleményem, illetve saját „számításaim” szerint ez ma a
legvalószínûbben háromezer fõ körül, vagy esetleg ennél egy kicsivel
magasabban van.
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 49
A helyi cigányság anyanyelvi megoszlása
A XVI. kerületi cigányság anyanyelvi megoszlását, nyelvhasználatát
illetõen azonban – miközben az eredmények között nagyságrendi
különbség van, – az arányok meglepõ módon egyeznek.
A kerület cigányságának többsége – s ez Magyarországon mára viszonylag
ritka – cigány anyanyelvû, azaz közkeletû kifejezéssel oláhcigány.
Kertesi Gábor és Kézdi Gábor szerint a cigányul beszélõk
aránya az 1992-re becsült 428 fõ 66,4%-a (kb. 284 fõ) volt, míg az
egykori cigány kisebbségi önkormányzat munkatársai szerint ez
2000-ben 70% körül lehetett. (Érdekes módon ez az általam megkérdezett
– különbözõ korú és anyanyelvû – helyi cigányok becsléseivel
is összevág; ez irányú kérdésemre minden megkérdezett olyasmit
válaszolt, hogy szerinte a helyi cigányság körülbelül kétharmada
lehet cigány anyanyelvû.)
Az oláhcigányok79
A kerület cigány anyanyelvû cigánysága – szintén az érintettek egybehangzó
vélekedése szerint – megint csak kb. kétharmad:egyharmad
arányban oszlik lovárokra és csurárokra. A lovárok jelen esetben
az a közösség – vagyis az a nyelvi csoport –, amelyet mind a
„köznyelv”, mind a cigány nyelvészeti szakirodalom így nevez – s
esetükben e név önelnevezés is. Míg a csurárok az elsõsorban Magyarország
északkeleti részére jellemzõ, a szakirodalomban leginkább
cerhárnak vagy csurárnak nevezett nyelvjáráscsoport – fõként
– az utóbbi két évtizedben Budapestre költözött beszélõi. Magukat
csurárnak nevezik; míg a helyi lovárok nagyobbik része csurárként,
néhány család pedig gurvárként emlegeti õket. A két közösség tagjai
között csekély számban ugyan, de ma már elõfordulnak vegyes házasságok.
50 Landauer Attila
79 A szót mindvégig köznyelvi, cigány anyanyelvû értelemben használom. Szigorúan
vett nyelvészeti értelmében a helyi csurárok nyelve „áloláhcigány” nyelv, azaz az
oláhcigány jegyeket, más cigány nyelvi csoportoktól, presztízsokokból átvett nyelvváltozat
(Tálos 1988a).
A kerületi oláhcigányság sokszínûségére, sokeredetûségére jellemzõ,
hogy a „tényleges”, a hazai cigány nyelvészeti szakirodalom
által jól ismert és jól dokumentált – kodifikálatlanul is önálló normával
rendelkezõ –, egymástól markánsan különbözõ lovári és csurári
nyelvváltozatoknál többet, illetve ezektõl kisebb-nagyobb mértékben
eltérõ nyelvváltozatokat is beszélnek néhányan Rákosszentmihályon;
s bár ezek egyik vagy másik csoporthoz sorolása szükségképpen
leegyszerûsítõ és erõszakolt, itt mégis megszokott. Jelenleg két
olyan családot ismerünk, amelyet – nyelve alapján – mind a helyi
lovárok, mind a csurárok inkább a másik csoporthoz tartozónak
éreznek és sorolnak be.
Az egyéb – a két nagyobb csoport valamelyikébe erõszakoltan sem
besorolható – cigány nyelvváltozatok kerületi beszélõinek száma –
nem számítva a nem magyar állampolgárokat – elenyészõ.80
A XVI. kerület cigány anyanyelvû lakói – néhány óvodás korú, de
óvodába nem feltétlenül járó kisgyermektõl eltekintve – kétnyelvûek,
81 azaz anyanyelvük mellett beszélnek magyarul is. Domináns
nyelvük, az otthon, illetve egymás közötti érintkezésben kizárólagosan
használt nyelv azonban minden – a cigány kisebbségi önkormányzat
tagjai által és általam ismert – család esetében a cigány.
Nyelvvesztés, nyelvcsere elõtt álló, vagy akár efelé haladó oláhcigány
családot a kerületben nem ismerünk.
Az a jelenség, amit nyelvészek és egyéb kutatók az ország több
területén leírtak, s ennek következtében sokan hajlamosak általánosnak
tartani, hogy a lovári nyelv/dialektus egyéb nyelvváltozatok
rovására terjeszkedik, s kezd egy oláhcigány köznyelvvé, „presztízsnyelvvé”
válni, a XVI. kerületben – megfigyeléseim szerint legalábbis
– nem tapasztalható. A kerületi lovárok természetes módon
lováriul beszélnek, s a csurárok ugyanolyan természetességgel és
öntudattal, kényesek saját nyelvük/nyelvváltozatuk vélt vagy valós
„tisztaságára”,82 csuráriul.
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 51
80 Ez két-három kisebb család, azaz max. 50-60 ember lehet.
81 A már említett román állampolgárságú kelderás- vagy gáborcigányok azonban három
(cigány, magyar, román), olykor több.
82 Ez a maga valóságában értendõ. Ismerek olyan csurár fiatalt, aki magyar nyelvmûvelõket
megszégyenítõ következetességgel és intoleranciával javítja ki pl. azt, aki a
vele való cigány nyelvû beszélgetésben a magyar jövevényszó akor (= akkor) helyett
a román eredetû atunèi-t használja.
A kerület – fõvárosi mércével mérve is – nagyszámú oláhcigány lakosságának
múltjáról töredékesek az ismereteink. Cigánytelep83 a
huszadik században bizonyíthatóan nem volt a késõbb egy kerületté
összevont öt falu területén; a legsûrûbb cigány lakossága a második világháború
elõtt – a megkérdezett magyar és cigány öregemberek szerint
egyaránt – Rákosszentmihály ma is Szentgyörgy-telepként ismert,
északi részének volt, ahol már ekkor is vegyesen éltek a népes oláhcigány
családok, néhány kisebb zenész vagy fuvaros84 magyarcigány család
és a tõlük életszínvonal tekintetében semmiben sem különbözõ
magyarok, vagy az ekkor már erõteljesen magyarosodó németek.
Egyes lovári cigány családok (pl. Rafael, Lakatos) generációk óta a
kerület, illetve az egykori különálló „elõdfalak” – legfõként Rákosszentmihály,
esetleg Sashalom vagy Mátyásföld – lakói; velük – különösen
a nagyon kiterjedt Rafael családdal – kapcsolatban többször az is
felmerült, hogy esetleg a szórványos tizenkilencedik századi, huszadik
század eleji feljegyzésekben említett, s az 1850-es évektõl bizonyíthatóan
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén, leginkább Pest
környékén és a Gödöllõi dombságon vándorló Rafael-cigánykompánia
leszármazottai. Esetükben/eseteikben is csak abban lehetünk azonban
biztosak, hogy az 1920-as évektõl folyamatosan Rákosszentmihályon
laknak, bár rokonsági kapcsolataik – ahogy oláhcigányok esetében ez
másutt is gyakori – szerteágaznak az ország egész területén.
Több – fõként néhány kimondottan jó módú, s így leginkább feltûnõ
– lovári család azonban csupán a rendszerváltás táján, illetve az azt
követõ évtized elõ felében költözött a XVI. kerületbe, s itt elsõsorban
Rákosszentmihályra, ami – nyugati szomszédjához, Zuglóhoz hasonlóan
– a fõváros oláhcigány mûtárgy- és régiségkereskedõk által egyik
legmagasabb presztízsûnek tartott területe. (Rákosszentmihály területén
az 1990–1995 közötti években nem számított különösen szembetûnõnek
vagy szokatlannak, ha egy-egy régebbi rossz állapotú házat
vagy egy üres telket a környéken addig ismeretlen oláhcigányok
vettek meg, s egy röpke dózerolás után meglepõ gyorsasággal építettek
fel kék és lila színben pompázó, többszintes házakat.)
52 Landauer Attila
83 Nyomortelep azonban igen; Horn Gyula volt miniszterelnök gyermekkorának
színhelye, a Sashalmon, a mai Lándzsa utcai lakótelep helyén álló egykori Brikson.
Itt azonban – az egybehangzó visszaemlékezések szerint – nem éltek cigányok.
84 A kettõ azonban nem feltétlenül zárta ki egymást.
2. kép. Gazdag lovári cigány család háza Rákosszentmihályon
Az eredetileg szabolcsi és szatmári csurári cigány családok Budapestre
költözése – a mai idõsebbek visszaemlékezései szerint – a
hetvenes években kezdõdött, amikor az akkor már hosszú évek óta
különbözõ fõvárosi építõipari vállalatoknál dolgozó, s addig heti
rendszerességgel ingázó családfõk a munkásszállókról albérletekbe
költöztek, és „felhozták Pestre” feleségeiket, gyerekeiket és esetleg
még élõ szüleiket. E nagyarányú – csúcspontját a nyolcvanas években
elérõ – Pestre költözési „láz” eredménye, hogy a XVI. kerületi
csurári cigányok legtöbb rokona ma – az egykori otthon – Mátészalka
és környéke (pl. Rohod, Nagyecsed) mellett a budapesti VIII. kerületben
él.
A XVI. kerületi oláhcigányság iskolázottsági mutatóiról nincs
megbízható ismeretünk. A kerületi cigány kisebbségi önkormányzat
munkatársai – összhangban az én véleményemmel is – úgy gondolják,
hogy az írni-olvasni tudás jellemzõ, de nem 100%-os (az önkormányzat
munkatársainak becslése/tippje szerint ez ma 95% körüli);
az általános iskola nyolc osztályát elvégzett helyi – bármilyen életkorú
(!) – cigány anyanyelvû ember már iskolázottnak számít. Szakmunkás
bizonyítvánnyal rendelkezõ személy – megint csak a cigány
kisebbségi önkormányzat munkatársainak becslése szerint – nem le-
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 53
het több tíz-tizenöt fõnél közöttük, s ezek is kivétel nélkül a ma legfeljebb
húsz-huszonöt éves fiatalok közül kerülnek ki. Ennél magasabb
végzettségû – érettségizett vagy diplomás – oláhcigányt a
kerületben nem ismerünk. (Szélsõséges példa, de Mátyásföldön
elõfordul olyan, kereskedelembõl élõ [?!], pár éve Budapestre költözött,
Szabolcs-Szatmár megyei oláhcigány család is, amelynek
egyetlen tagja – a nagypapa – tud csupán írni-olvasni, s a család
tanköteles korú gyermekei sem járnak iskolába.85)
A kerület cigány anyanyelvû lakói újságot nem vesznek, nem olvasnak.
Könyvet az elmúlt 6–7 évben egyetlen rákosszentmihályi
oláhcigány családnál láttam – az egyik erõsen vallásos (pontosabban
szektás) csurári cigány családnál a nagymamának volt egy magyar
nyelvû bibliája. (A kerületi cigány kisebbségi önkormányzat munkatársainak
egybehangzó véleménye szerint ennél nem is lehet több
könyv a helyi oláhcigányok birtokában.86)
Oláhcigányokkal kapcsolatos, kifejezetten õket megcélzó kulturális
kezdeményezés,87 „kísérlet” – tudomásom szerint – csupán egyetlen
egy volt eddig a XVI. kerületben: a rákosszentmihályi egykori
Világ mozi épületében mûködõ, Malgot István által vezetett A Hold
Színháza, melynek eredményeként L. M.88 1996-ban, folklór kategóriában
Ki mit tud?-gyõztes lett.
54 Landauer Attila
85 Ugyanakkor valószínûleg nem egyedülálló. A helyi tíz évfolyamos speciális – korábban
kisegítõ – általános iskola igazgatónõjének elmondása szerint, még a kilencvenes
években volt rá példa, hogy – két kisebb testvérével – olyan tizenhárom éves (!)
oláhcigány leány kezdte meg az intézményben tanulmányait, aki korábban egyetlen
napot sem járt iskolába.
86 Ennek azért pár dolog lehet, hogy ellentmond. A szakmai végzettséggel nem, de
komoly szakmai felkészültséggel, mûtárgy- és mûvészettörténeti ismeretekkel rendelkezõ
oláhcigány régiségkereskedõk felkészültsége pl. könyvek híján, nem tudom,
honnan származhat.
87 Az viszont szembetûnõ, hogy a – már említett – tíz évfolyamos speciális általános iskola
cigány tanulói – valószínûleg – szinte minden esetben a helyi oláhcigány családok
gyermekei közül kerülnek ki. (Az igazgatónõnek és helyettesének nincsenek
ugyan ismeretei a magyarországi cigányság anyanyelvi és kulturális megoszlásáról,
de leírásukból, elmondásukból ez derül ki, illetve személyes tapasztalataim/tapasztalataink
is ezt erõsítik meg. Az iskolába járó gyerekek szülei közül csupán egyetlen,
hajléktalan –most épp az Ikarus gyár és a Szilas-patak közötti bokros területen lakó
– kétgyermekes cigány házaspár esetében lehet kérdéses az oláhcigány származás.)
88 L. M., csakúgy, mint két testvére és – ismereteink szerint – minden unokatestvére a
Szabadföld úti speciális iskolába járt.
A XVI. kerület cigány anyanyelvû lakosai fõként kereskedelembõl/
kereskedésbõl élnek, ami esetükben a – néhány leggazdagabb
lovári család által generációk óta folytatott – mûtárgy- és régiségkereskedéstõl
a különbözõ apró dolgok (pl. csokoládé, cigaretta, paprika,
sípolóMikulásfigura, petárda, papírtrombita) Örs vezér tere és
Keleti pályaudvar környéki, szezonfüggõ és illegális árusításáig terjed.
Néhány – jellemzõen csurár – család tagjai guberálásból, fémgyûjtésbõl,
s a férfiak által esetenként végzett – fõként fekete – fizikai
munkákból próbálnak megélni.
Nehéz a kerület egészére nézve érvényes „szabályszerûségeket”
megállapítani, de a jobb módúak inkább a lovári cigányok közül kerülnek
ki – s a valóban, feltûnõen gazdagok kivétel nélkül mind lováriak.
Egészében elmondható, hogy a bejegyzett vállalkozást, vállalkozásokat
mûködtetõ helyi oláhcigányok is rendre a legális és illegális
tevékenységek, „dolgok” keskeny határán egyensúlyoznak – s talán
valamivel gyakrabban tévednek az illegális oldalra. Ennek ellenére –
miközben a börtönviselt ember közöttük nem túl ritka – a ma jogerõs
börtönbüntetést töltõk száma elhanyagolható; ez vélhetõen – s
itt megint a cigány kisebbségi önkormányzat munkatársainak bizonytalan
becslésére vagyok kénytelen hagyatkozni – ma a felnõtt
korú helyi oláhcigány férfiak fél százalékát sem éri el. (Egyes nagyobb
kerületi családok – pl. a már említett Rafaelek – pedig kimondottan
büszkék rá, hogy közülük emberemlékezet óta nem volt senki
börtönben. Az, hogy nem volt gondjuk a törvénnyel viszont biztosan
nem igaz, mert õk is fõként illegális kereskedésbõl élnek.)
Néhány, kevésbé megközelíthetõ cigány család azonban – más
oláhcigányok vélhetõen helytálló, s részben a kerületi rendõrkapitányság
munkatársai által is megerõsített információi szerint – kimondottan
a bûnözésre „szakosodott”, illetve huzamosabb ideje
fõként ebbõl él (pl. egyéb budapesti kerületekben elkövetett betörések,
esetenként rablások, orgazdaság, gépjármûlopások, uzsorakölcsön,
lakásmaffia és talán prostitúció). (Az elmúlt évek legkirívóbbnak
tekinthetõ ilyen esete az elõzõ választási ciklus cigány
kisebbségi önkormányzatának közremûködésével, s részben annak
nyomására 2000 õszén kerületi „vajdává”89 választott, s ennek kap-
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 55
89 A szó idézõjeles volta csupán abbéli bizonytalanságomnak jelzésére szolgál, hogy a
vajdaság – a maga teljességében nem ismert – intézményét lehetséges lenne ma akár
feléleszteni, akár új tartalommal megtöltve elfogadottá, mûködõképessé tenni.
csán még a Magyar Hírlapban is egekig magasztalt, dúsgazdag
lovári vállalkozó, L. Gy. [cigány nevén O.] esete volt, aki miután
mint addig „talpig becsületes”-nek ismert, tekintélyes90 – s az esetleges
helyi feszültségek oldására is alkalmasnak tartott – cigány ember a
kerületi oláhcigányság élére került, rövidesen kipattant zûrös ügyek
egész sorának eredményeként áll ma – általa mindvégig következetesen
tagadott – lakásmaffiás és egyéb vádakkal bíróság elõtt.)
A magyarcigányok
A XVI. kerület romungrói, azaz magyar anyanyelvû cigányai szintén
két kisebb alcsoportra oszlanak: a szegényebb, önálló elnevezéssel
nem rendelkezõ (állítólag fõként rendszertelen, alkalmi munkákból,
a kerületi szegény oláhcigányokhoz hasonló életszínvonalon és
körülmények között élõ) romungrók, és a muzsikus cigányok (lélekszámot
tekintve kicsiny, de helyi politikai súlyát illetõen legjelentõsebb)
közösségére. (Mindkét magyar anyanyelvû cigány csoport
azonban inkább tekinthetõ tipikusan fõvárosi közösségnek, mint kerületinek.)
A szegényebb magyarcigányok pár száz fõs helyi csoportja – szemben
az oláhcigányok már ismertetett csoportjaival és a muzsikus cigányokkal
– nem tekinthetõ tényleges közösségnek; közös nyelv és
közösnek érzett, felvállalható kultúra híján õk egymásról nem sokat
tudó, s – a cigány kisebbségi önkormányzat tagjai szerint – tudni
nem is nagyon akaró, hasonló sorsú, hasonló sorú „cigány származású”
magyarok csupán. E romungrók gyakorta „rejtõzködnek”, cigányságukat
nem vagy nem szívesen vállalják. Iskolázottsági mutatóikról,
ahogy róluk magukról is, nagyon kevesebb tudunk. A cigány
kisebbségi önkormányzat munkatársai úgy gondolják, hogy iskolázottságuk
valamivel magasabb lehet, mint a helyi oláhcigányoké;
azonban ez nem azt jelenti, hogy több közöttük az általános iskola
nyolc osztályát sikeresen elvégzett ember, hanem csupán annyit,
hogy – talán – magasabb közöttük a valamivel több osztályt, azaz a
nyolc általánost kevesebb híján elvégzettek száma. Az viszont tény,
56 Landauer Attila
90 Tekintélye, illetve elfogadottsága a helyi csurárok között azonban soha nem volt
egyértelmû.
hogy míg az oláhcigányok viszonylag rendszeresen,91 a romungrók
szinte soha nem fordulnak a cigány kisebbségi önkormányzathoz
olyan kéréssel, hogy a nevükre érkezett hivatalos leveleket olvassa
fel nekik valaki. (A pár éve a cigány kisebbségi önkormányzatnak rövid
ideig segédkezõ három-négy helyi romungró asszony azonban
kivétel nélkül csak a saját nevét tudta leírni, s olvasni is csak egészen
gyengén tudtak.)
A magyarcigányok tíz–tizenkét, nem túl nagy lélekszámú családból
álló zenész alcsoportja a XVI. kerület leginkább iskolázott cigány
közössége – iskolázottságuk a többségi társadalom mércéjével mérve
is igen magas. Kiemelkedésük generációkkal ezelõtt, valószínûleg
jobbára még a 19. században kezdõdött. A közösség családfõi, s
azok fiatal felnõtt fiai – ismereteim szerint – kivétel nélkül diplomások,
s ma már két vagy három fiatal feleség is az. Diplomáik – egy
kivételével92 – zenészi, zenemûvészi és/vagy zenetanári diplomák; a
legtöbben közülük hegedûmûvészek.
A családfõk – ma ötven és hatvan év körüli, gyakran efölötti apák
és nagyapák – az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején induló zenészi
pályafutásuk/pályafutásaik alatt, cigány- és szimfonikus zenekarok
tagjaiként bejárták az egész világot. Két-három idegen nyelven,
ha nem is egyformán magas színvonalon, de mindegyikük
beszél; angolul és németül – tudomásom szerint – mindannyian, némelyek
egészen kiválóan; de nem ritka közöttük az olasz, spanyol és
orosz nyelvek valamilyen fokú ismerete sem. Az 1990-es évek elején,
elsõ felében többen közülük politizálni és/vagy vállalkozni kezdtek.
A családok fiú gyermekeire, unokáira – valószínûleg kivétel nélkül
– valamilyen zenészi pálya, zenemûvészi diploma vár. A nõk általában
kevésbé iskolázottak, s leggyakrabban különbözõ családi vállalkozásokat
– pl. szépségszalonokat, kozmetikákat, fodrászüzleteket –
vezetnek, vagy ezekben dolgoznak. Minden család biztos anyagi háttérrel
rendelkezik, és kimondottan jó körülmények között él.
E cigány családok fontos jellemzõje, hogy tagjaik között viszonylag
sok a fehér bõrû, világos hajú, cigánynak olykor egyáltalán nem
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 57
91 Ez folyamatosan ugyanazt a pár embert – leginkább nõket – jelenti.
92 Az egyetlen kivétel egy – a közösségébõl félig-meddig kiszakadt –, ma már ötven év
körüli, cigányságát nem vállaló, de rokonai által cigánynak tartott, s cigányként
számontartott orvos, aki jelenleg – már nem XVI. kerületi lakosként – egy Pest megyei
kórház fõorvosa.
is tûnõ ember.93 (Cigányságukat azonban a legritkább esetben tagadják.)
Iskolázottságuk ellenére, hagyományos értelemben mûveltnek, mûvelteknek
a muzsikus cigány családok tagjai sem nevezhetõk. Irodalmi
mûveltségük, ilyen igényük, ilyen irányú érdeklõdésük csekély; ami
magasabb irodalmat ismernek, azt fõként még általános és középiskolai
kötelezõ irodalomként ismerték meg. A mûvészetek iránt az – általuk
valóban ismert és értett – zene kivételével szintén nem érdeklõdnek;
a zene, különösen a komolyzene viszont valóban „az életük”.94
Kisszámú könyveik nagyobb része egészen könnyû fajsúlyú szórakoztató
irodalom, kisebb része szakmai, azaz zenei szakmunka.
„Szépirodalomként” kizárólag ponyvát olvasnak, s azt is jobbára
csak nagyobb – fõként fiú – gyerekek és kiskamaszok. Szabad idejüket
e cigány közösség tagjai is lehetõség szerint együtt – más cigány
csoportokkal soha nem keveredve – töltik.
Általánosságban kijelenthetõ, hogy nem kedvelik más cigány közösségek
tagjait – bár hagyományosan nem is nagyon igyekeztek ismerni
azokat. Mind az oláhcigányok, mind a nem zenész romungrók
népi kultúráját, zenéjét – ahogy a magyar népi kultúrát és népzenét
is – hajlamosak lenézni. Olyan is akad közöttük, aki a cigányság
szerteágazó problémáinak kezelését, azaz a „cigánykérdés” megoldását
– a többségi társadalomban gyakorta jelentkezõ nézetekkel
összhangban – pusztán közigazgatási, pontosabban rendõrségi problémának
tartja.95
58 Landauer Attila
93 Ugyanakkor egy családon belül is gyakran nagyon nagyok és meglepõek a különbségek.
A Sz. család két férfi tagja például – 40–50 év körüli unokatestvérek – kísértetiesen,
megdöbbentõen hasonlít egymásra – ugyanaz az alkat, arc, fejforma, testmagasság,
bajusz, mozdulatok –, s az egyetlen különbség köztük, hogy egyikük hófehér
bõrû, szõkésbarna hajú, vörösesszõke bajszú, miközben a másik sötétbarna bõrû,
haja, bajusza pedig koromfekete.
94 A komolyzene és az ezzel kapcsolatos elismerés, elismertség életükben betöltött fontosságát
sajátosan példázza az az eset, ami Sz. S. prímással és hegedûmûvésszel esett meg,
amikor egy – a vállalkozásaival kapcsolatos – üzleti vita kapcsán hasonlóan jó nevû, budai
zenészcigányok meg akarták félemlíteni. Az általuk felbérelt, s a házába betörõ
oláhcigányok a család arany ékszerein kívül elvitték azt – a falon addig központi helyen
függõ – fényképet, amelyen a családfõ – saját szavai szerint – „jattolt a Menuhinnal”.
(Azaz épp kezet fogott Yehudi Menuhin [1916–1999] amerikai hegedûmûvésszel.)
95 E – hatvan év fölötti – hegedûmûvész egyébként, elmondása szerint akkor látott életében
elõször közelrõl oláhcigányt, amikor körülbelül öt évvel ezelõtt leütötték és kirabolták.
A gazdagabb oláhcigány családokkal azonban, a helyi és fõvárosi
kisebbségi politikában érdekelt muzsikuscigány családfõk némelyike
az elmúlt kb. tíz évben – elsõsorban, vélhetõen jövendõ üzleti
együttmûködés reményében – már próbált kapcsolatokat kialakítani.
E törekvéseik eredményeként – legalábbis egyes bizonytalan híresztelések
szerint – már alkalmanként létre is jöttek a két közösség
egyes családjai között kisebb-nagyobb üzletek és közös vállalkozások.
96 E közös – s valószínûleg jobbára illegális – üzleteik jellegébe
egyik fél sem enged betekintést. (Jellemzõ egyébként, hogy ha cigányok
üzletrõl kívülállónak beszélnek, akkor azt lehetõleg a másikéról
teszik, s ezek az információk – épp ebbõl fakadóan – a legritkább
esetben hitelesek.)
Egyes – néhány kisebb cigány politikus által is elfogadott – magyarázatok
szerint, ami ma e téren a XVI. kerületben – s talán máshol is
– zajlik, nem más, mint az oláhcigány pénztõke és a muzsikuscigány
kulturális tõke természetes „egymásra találása”, azaz – megint csak e
cigány politikusok szerint – egy fontos lépés a magyarországi cigányság
kis közösségekbõl néppé válásában.
A könyvtár
A XVI. kerület két közkönyvtára közül97 2003 tavasza óta csak a nagyobb,
a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár XVI/2. számú, sashalmi
könyvtára (1163 Budapest, Veres Péter út 53.) mûködik. E könyvtár
alapterülete 300 m2, állománya 26 000 könyv, 1000 CD, 800 videokazetta,
300 CD-ROM és 300 hangkazetta. Öt jelenlegi dolgozójából
három a diplomás könyvtáros; jelenleg beiratkozott olvasóinak
száma 2600 fõ körüli.
A könyvtárvezetõ asszony szakirányú diplomája mellett földrajz–
biológia szakos tanári diplomával is rendelkezik, de tanárként csak
pályakezdõ korában, néhány évig dolgozott. Elsõ, telefonos érdek-
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 59
96 A vállalkozás itt nem feltétlenül valamilyen bejegyzett, törvényes keretek között
mûködõ vállalkozást jelent, hanem minden közös, nagyobb ívû, pénzszerzésre irányuló
törekvést.
97 A kisebb, XVI/1. számú könyvtár (1161 Budapest, Rákosi út 119.) jelenleg – a tervek
szerint 2003 végéig tartó – felújítás alatt áll.
lõdésemkor a beszélgetést próbálta elkerülni, odázni, s még személyes
beszélgetésünk kezdetekor is arra próbált rávenni, hogy inkább
olyan könyvtárakban érdeklõdjek e tárgyról, ahol a cigányprobléma
létezik, jelentkezik. Majd – miután ragaszkodtam hozzá
– mégis leült beszélgetni velem. Megítélése szerint az általa vezetett
könyvtár 2600 olvasójából ma ketten lehetnek cigányok; egy
16–18 év körüli testvérpár, akik rendszertelenül járnak a könyvtárba
– csak videokazettát kölcsönözni. Rajtuk kívül – emlékezete szerint
–, amióta õ Sashalmon dolgozik, azaz 1988 októbere óta, nem
fordultak elõ cigányok, vagy cigánynak sejthetõ emberek a könyvtár
olvasói között.
A vele való beszélgetés során igen gyorsan nyilvánvalóvá vált,
hogy a szomszédos, XV. kerületben – a cigányok által talán Rákosszentmihálynál
is sûrûbben lakott –, Újpalotán élõ könyvtárvezetõ
asszonynak sem a magyarországi, sem a XV–XVI. kerületben élõ cigányokról
nincs semmilyen ismerete, sõt ilyen irányú érdeklõdése
sincs.98 (Nem mondta ki, de elég egyértelmûen érzékeltette, hogy
ha nem jönnek be cigányok a könyvtárba, az neki jó, illetve addig
jó; mert épp elég kellemetlen az Újpalotát–Rákosszentmihályt–
Sashalmot összekötõ 77-es buszon99 naponta kétszer – jó eséllyel –
cigányokkal együtt utaznia.100) Arról, hogy mindkét kerületben
mûködik cigány kisebbségi önkormányzat, annak ellenére sem
volt tudomása, hogy az általa közelebbrõl nem definiált cigányprobléma,
101 cigánykérdés megoldásában a cigány kisebbségi önkormányzatok
szerepvállalását hiányolta leginkább. A közkönyvtár
szerepét a cigányság kulturális integrációjában nem látja, nem tudja
értelmezni, véleménye/megfogalmazása szerint „nem nekünk kell
kezdeményezni”.
60 Landauer Attila
98 Ami számomra azért is különösen furcsa, mert pályakezdõként két évig egy olyan
újpalotai általános iskolában tanított, ahova elmondása szerint nagy számban jártak
cigány gyerekek is. (Ez vélhetõen még a hetvenes években, esetleg a nyolcvanas
évek elején lehetett.)
99 E járatot egyébiránt általam korábban megkérdezett emberek egész sora, ideértve
BKV-sofõröket és -ellenõröket is „cigányos” járatnak tartja, és épp ezért nem kedveli.
Az Örs vezér tere és Bosnyák tér között közlekedõ busz, Bosnyák téri piactól
Rákosszentmihályig tartó szakaszán – és vissza – valóban elég sok szegényebb, kereskedõ
cigány szokott nap mint nap utazni.
100 Erre viszont tett utalást.
101 A szót viszont értelemszerûen és gyakran használta a beszélgetésünk során.
Kollégája, a fiatal – 1997 márciusa óta dolgozó – gyermekkönyvtáros
szintén nem tudott a helyi cigány kisebbségi önkormányzat
létérõl, de a problémák megoldásában szintén az õ szerepüket
nevezte központinak, illetve azt hiányolta. Beszélgetésünk kezdetekor,
kérdéseimnek szinte elébe rohanva igyekezett leszögezni, hogy –
megítélése szerint legalábbis – egykori csoporttársai közül neki van a
legkomolyabb ismerete, felkészültsége a magyarországi cigányságról,
mert hosszú évekkel ezelõtt, egy alkalommal, jószántából102 választotta
ezt a témát egy szemináriumi dolgozata tárgyául, s e dolgozatra
készülve több e tárgyban íródott könyvet is elolvasott. Azt firtató lelkes
kérdéseimre, hogy mik voltak ezek a könyvek, kinek, kiknek a mûvei,
mi volt a címük, s a témát nyelvtudományi, szociológia, néprajzi, antropológiai
vagy történelmi – esetleg egyéb – szempontból közelítették-e meg, viszont
magabiztosan – és kicsit dühödten – szó szerint (!) azt válaszolta,
hogy „egyáltalán nem emlékszem”. További – e könyvekkel, s az ezekbõl
szerzett cigánytárgyú ismereteivel kapcsolatban feltett – kérdéseimmel
végül csak annyit tudtam kiszedni belõle, hogy „van olyan
magyarországi cigány, aki zenél, és van olyan, aki nem”. Véleménye, tapasztalata
szerint e könyvtárba nem csak, hogy „önszántukból” nem
járnak cigányok, de még a kerületi iskolákból könyvtári órákra érkezõ
általános iskolai csoportok is minden esetben cigány tanulók
nélkül érkeznek, ami azt valószínûsíti, hogy a pedagógusok az
ilyen alkalmakkor nem hozzák el a cigány gyerekeket.103 A gyermekkönyvtáros
hölgy számomra legmegdöbbentõbb – és ezért legmaradandóbb
– mondata a végül, az általa elég egyoldalúan rövidre
zárt beszélgetésünk vége felé hangzott el, amikor – mintegy – azzal
hárította el lehetséges további kérdéseimet, hogy „amúgy sincs értelme
a könyvtárak részérõl a cigánysággal vagy egyáltalán a témával foglalkozni,
mert egyrészt nem az õ feladatuk/dolguk, másrészt pedig már egy könyvtári
könyv címében szereplõ esetleges cigány/roma kifejezés is annak jelenti garanciáját
csupán, hogy az adott mûvet egyetlen olvasó sem fogja kikölcsönöz-
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 61
102 Amikor errõl beszélt, a „jószántamból” szó kapta a legerõsebb hangsúlyt.
103 Korábbi, kisebb helyi kutatások, adatgyûjtések alapján biztosak lehetünk benne,
hogy külön cigány osztályok nincsenek ma a kerület iskoláiban, tehát nem arról van
szó, hogy esetleg a cigány osztályokat nem viszik könyvtári órákra, hanem arról,
hogy a tanárok ilyen alkalmakkor „elengedik” a cigány gyerekeket. (Ez olyan abszurd
formája a diszkriminációnak, ami – adott pillanatban! – mindkét félnek jó.)
ni, de még kézbe venni sem. Olyan könyv pedig minek legyen, ami nem kell
senkinek?!”. (Erre példaként két mûcímet mondott is, a Jónás Tamás
által szerkesztett Betyár volt-e Cigány Jóska címû meséskönyvet, és Dunai
József: A romák õshazája és korai vándorlásaik címû naiv-tudományos
munkáját, melyeken kívül nem is nagyon van más cigány témájú
munka a könyvtár állományában.)
A magyarországi cigányság anyanyelvi megoszlásáról, fõbb csoportjairól
a két megkérdezett – diplomás (!) – könyvtárosnak a legalapvetõbb
ismeretei is hiányoznak, miként – megint csak megdöbbentõ
módon – a nyelvi hátrány fogalma, jelensége is teljesen
ismeretlen volt mindkettejük számára.104
KEREPES
Kerepes, az egykori Kerepestarcsa105 keleti része, Budapest belvárosától
körülbelül húsz kilométerre, keletre, a Gödöllõn át Hatvan felé
vezetõ középkori eredetû országút – a mai 30-as fõút – két oldalán, a
Gödöllõi-dombvidék nyugati szélén fekvõ, tipikus agglomerációs település.
A Szilas-patak völgyében lévõ, elsõként egy 1148-as oklevélben
említett, eredetileg magyar falut, annak török kori elnéptelenedése
után gróf Grassalkovich Antal (1694–1771) telepítette be
felvidéki, evangélikus szlovákokkal, a 18. században. A település,
bár lakossága – különösen a 20. században felgyorsuló elmagyaroso-
62 Landauer Attila
104 Az elmondottakból esetlegesen kirajzolódó kép a valósnál azonban jóval sötétebb.
Az általam korábban is ismert két könyvtáros hölgy – különösen a fiatalabb,
gyermekkönyvtáros – az elmúlt években már számos jelét adta annak, hogy érti,
szereti és – ha nem cigányokról van szó – magas szinten mûveli hivatását. Annak,
hogy e területen ilyen lesújtóan „szerepeltek”, nem személyes vagy könyvtári, hanem
társadalmi okai vannak. A kérdéshez való viszonyulásuk – meggyõzõdésem
szerint – a társadalom viszonyulása.
105 Kerepestarcsát a budapesti agglomeráció V. településcsoportjának központjaként,
Kistarcsa és Kerepes települések felsõbb utasításra történt összevonásával,
egy 1978-as határozat alapján hozták létre. Az 1979. január 1-jével létrejött nagyközségnek
az 1980-as népszámlálás idején 14 719 lakója volt, keresõinek zöme –
miként mára ismét függetlenné vált két „utódfalujának” legtöbb dolgozója is – naponta
HÉVvel járt Budapestre dolgozni. Kerepestarcsa 1994-ben, egy helyi népszavazás
döntésének eredményeként szétvált Kistarcsa nagyközségre és Kerepes
községre.
dás, s az e század második felére jellemzõ bevándorlás következtében
– mostanra dominánsan magyarrá lett, egyike a fõváros keleti
„szomszédságára” jellemzõ szlovák – vagy, ahogy itt is mondják: tót
– gyökerû, jellegzetes agrártelepüléseknek.106
Kerepes lakosainak jelenlegi száma 8500 fõ körüli, és a külsõ területein
most is zajló lakópark-építkezések következtében lassan, de
folyamatosan ma is növekszik. Munkaképes lakóinak jelentõs része
naponta a fõvárosba, vagy a lényegesen iparosodottabb, a faluval
már hosszú évtizedekkel ezelõtt „összenõtt” szomszédos nagyközségbe,
Kistarcsára jár dolgozni.
A helyi cigányság
A település mai, körülbelül 8500 lakójából – a helyi cigány kisebbségi
önkormányzat 2003 tavaszán készült összeírása szerint – 430–450
fõ lehet cigány.107 Közülük körülbelül 40–45 család, azaz kétszázkétszázhúsz
ember élhet jelenleg telepen, megközelítõleg 80%-uk
saját házban. A település cigánysága – néhány, csupán az utóbbi években,
egy-másfél évtizedben beköltözött, s a faluban a többségi lakosság
házai között szétszórtan házat vásárló oláhcigány családtól108 eltekintve
– romungró, azaz magyarcigány.
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 63
106 Míg Cinkota és Kistarcsa csak volt, Csömör és – a nemzetiségi voltát a legerõsebben
õrzõ – Nagytarcsa még ma is ilyen.
107 Az adatok – az esetleg külön jelzettek kivételével – az önálló Kerepes községre, illetve
annak cigányságára vonatkoznak. Azt viszont már itt hangsúlyozni szeretném,
hogy Kerepes és Kistarcsa mai, két cigánytelepen és szerte a két község területén
élõ magyarcigány lakossága egyetlen nagy közösség, melynek története,
sajátosságai csak e tény szem elõtt tartásával vázolhatók fel, illetve érthetõk meg.
(Írásomban a kerepesi cigányok/cigányság azokra vonatkozik, akik ma Kerepes
község területén élnek – függetlenül attól, hogy esetleg évtizedek óta élnek-e ott,
vagy épp csak a közelmúltban költöztek át a kistarcsai, Sóderbányának nevezett,
elképesztõ állapotú nyomorteleprõl a kerepesi, zömében cs-házakból álló, Gyár
utcai cigánytelepen élõ rokonokhoz. S így a számok is a ma vélhetõen Kerepesen
élõk valószínû számai.)
108 E cigányoknak azonban az „õshonos”, kerepesi romungrókkal semmilyen kapcsolatuk
nincs. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat tagjai is csak annyit tudnak
róluk, hogy vannak, és kivétel nélkül jobb körülmények között élnek, mint a település
magyarcigányai. (Egy-két oláhcigány család esetében az is sejthetõ, hogy
honnan költöztek Kerepesre.)
A magyarcigányság õsi nyelvváltozatát, az úgynevezett kárpáti cigány
nyelvet senki nem beszéli már a faluban.
A kerepesi cigányság múltjáról annak ellenére is kevés bizonyosat
tudunk,109 hogy a hetvenes évek közepe óta Kerepes/Kerepestarcsa
a magyarországi cigánykutatók, cigánykutatások és telepfelszámolási
kísérletek egyik „kedvenc” terepe. A legelterjedtebb, legvalószínûbb
– s a helyi idõsebb cigányok által a velem folytatott beszélgetésekben
is többé-kevésbé megerõsített – vélemények szerint a 20.
század közepéig csak kevés, valóban „õshonos” cigánycsalád által
lakott Kerepes és Kistarcsa az ötvenes–hatvanas években vált a leginkább
Nógrád, Heves és Fejér megyébõl való romungrók – az innen
jobban elérhetõ esetleges fõvárosi munkalehetõség reményében
megindult – beköltözésének célpontjává. Mind a kerepesi,
mind az annál lényegesen kisebb kistarcsai cigánytelep kialakulása
e nagyobb arányú beköltözések idejére tehetõ, bár mindkét helyszínen
valószínûleg a huszadik század elején is éltek már kisebb
számban cigány családok. (A két cigánytelep kialakulása vélhetõen
nagyon gyors lehetett, mert a „cigány-, barakk- és hasonló” lakásokból
álló telepek megszüntetésérõl szóló, 1961-es MSZMP-határozat
értelmében megkezdett, a konkrét feladatok meghatározását
célzó, 1964-es helyzetfelmérés110 már Pest megye egyik
legrosszabb helyzetben lévõ területének találta Kerepest és Kistarcsát.)
A hajdani beköltözõ és „õshonos” cigányok –miként a kilencvenes
évek elejéig Kerepes és Kistarcsa teljes magyarcigány lakossága –
ipari, elsõsorban segéd- és betanított munkákból éltek. A korábbi
vályogvetést, fémgyûjtést és apróbb fémmunkát az ötvenes évektõl
kezdte felváltani, majd szorította ki teljesen az építõipari munka.
A jellemzõen fõvárosi építõipari vállalatoknál dolgozó családfõk
asszonyai közül sokan, s csekélyebb számban helyi cigány férfiak is a
64 Landauer Attila
109 Van azonban valaki, aki vélhetõen lényegesen többet tud. Késõn szereztem róla tudomást,
hogy Mihalik Mihály, egy komoly helytörténeti érdeklõdéssel is rendelkezõ
idõs, kerepesi szobrászmûvész már évtizedekkel ezelõtt belekezdett a kerepesi–
kistarcsai cigányság történetének feldolgozásába, s ehhez rendkívül sok anyagot
gyûjtött az azóta kivétel nélkül elhunyt hajdani „öregek”, fõként az egykori beköltözõ
cigányok között is. (Munkáját azonban, ha el is készült, a mai napig nem publikálta;
felkeresni nekem pedig még nem volt idõm.)
110 A vizsgálatot az Építési és Városfejlesztési Minisztérium vezette.
rendszerváltásig helyben, a Hazai Fésûsfonó és Szövõgyár szilasligeti111
leányvállalatánál dolgoztak.
A hatvanas–hetvenes évektõl a kilencvenes évek elejéig tartó idõszakra
az általam megkérdezett idõsebb kerepesi cigányok kivétel
nélkül úgy emlékeznek vissza, hogy ezekben az idõkben õk, kistarcsaiak
és kerepesiek „többek voltak, mint a cigány középosztály”.
112 (E nézettel azonban muzsikus cigányok és bizonyos oláhcigány
közösségek tagjai vélhetõen nem értenének egyet.)
A visszaemlékezõk szerint kb. a hatvanas-hetvenes évek fordulója
táján az állandó munkahelyekkel rendelkezõ apáik – elsõsorban
szakmai érdeklõdéstõl vezetve – elkezdtek több-kevesebb rendszerességgel
könyvtárba járni,113 majd a szakmai könyvek mellett egészen
könnyû fajsúlyú szépirodalmat is kölcsönözni, illetve olvasni. S
õket követve lassan olvasni kezdtek más családtagok is, elsõsorban a
gyerekeik.
Számomra kicsit meglepõ volt, de ama 40–60 év közötti kerepesi
cigányok szinte egybehangzóan azt állítják, hogy Kerepesen és
Kistarcsán elõbb alakult ki egy stabil munkahellyel rendelkezõ és
könyvtárba járó (!) cigány réteg, minthogy bármilyen, a cigányság
helyzetén javítani szándékozó külsõ kezdeményezés – kedvezményes
kölcsönökkel támogatott, tanácsi telek biztosítása, kedvezményes
árú telkekkel támogatott házépítések, cigányklub vagy éppen
közösségfejlesztés – elindult volna.
S ami még szintén nagyon meglepett, hogy miközben ma már
nincs a kárpáti cigány nyelvet használni képes egyetlen cigány ember
sem a faluban, a mai idõsebbek egyöntetûen azt állítják, hogy
szüleik generációjának nagy része még jól beszélt cigányul. Elmondásuk
szerint gyerekkorukban még jobb idõben gyakorta úgy teltek
a telepi esték, hogy az idõsebbek kiültek munka után a házak elé és
éjszakába nyúlóan cigányul beszélgettek. Ilyen alkalmakkor az esetleg
közéjük tévedõ gyerekeket viszont határozottan és magyarul (!)
küldték el maguk közül, „hogy ezt – vélhetõleg cigányul! – nektek nem
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 65
111 Szilasliget Kerepes északi része.
112 A megkérdezettek mindegyike által elfogadott ezen meghatározás O. B.-tól, a
kerepesi cigány kisebbségi önkormányzat tagjától származik.
113 Hogy e „könyvtárba járásnak” pontos kiváltó oka mi lehetett, egyfajta munkásöntudat,
szakmai elkötelezettség vagy esetleg a „megkapaszkodás” jó érzékkel felismert
lehetõsége, mára kideríthetetlen.
kell tudni!” (Ha ez így van!114 akkor igaza van Erdõs Kamillnak azzal,
a sokáig általam is elképzelhetetlennek tartott állításával, hogy léteztek
olyan cigány közösségek/családok, amelyek – vélhetõen leszármazottaik
gyorsabb, könnyebb asszimilációjának vagy legalább
megkapaszkodásának reményében – tudatosan nem adták át gyerekeik
generációjának az õsi nyelvet.)
A visszaemlékezések szerint Horváth Klára, a helyi Kossuth Lajos
Mûvelõdési Ház – ennek részeként mûködött akkor a könyvtár – egykori
igazgatónõje kezdett elsõként a kerepesi cigánysággal foglalkozni,
1975 körül. Motivációja – a visszaemlékezésekbõl kirajzolódóan –
részben néprajzi érdeklõdésbõl és erõs szakmai elkötelezettségbõl fakadt.
Õ volt az, aki lassan a mûvelõdési ház különbözõ programjaira
is kezdett cigányokat „becsábítani”, s aki ily módon elsõként tett komoly
erõfeszítést a helyi cigány és nem cigány lakosság közeledésének
megsegítésére. Az õ akkori munkájának eredményeként tartják számon
továbbá azt is, hogy a hetvenes évek közepétõl a helyi fiatal cigányok
is mind gyakrabban jártak össze énekelni, táncolni.
Szintén ezekben az években – a hetvenes évek második felében –
kezdtek a helyi cigány gyerekek tovább-, azaz szakmát tanulni.115
A kerepesi és kistarcsai telepfelszámolási kísérlet beindulása, az
azt kísérõ különbözõ kölcsönök folyósításának megkezdése, s az elsõ
kedvezményes árú építési telkek kijelölése után – a visszaemlékezések
szerint – 1978-ban,116 Tamás Jánosné védõnõ kapott a területi
pártszervezettõl megbízást cigányklub létrehozására.
Tamás Jánosné, a klubvezetõ a különbözõ cigány kulturális programok
szervezése mellett a telepfelszámolással kapcsolatos szervezési
munkákat is ellátta; õ közvetített, segédkezett a tanács, az OTP
és a házépítésre alkalmasnak ítélt cigány családok között. Munkájá-
66 Landauer Attila
114 A visszaemlékezéseken túl az is ezt látszik bizonyítani, hogy több helyi, 40–60 év
közötti cigány – többek között a kerepesi cigány kisebbségi önkormányzat negyvenes
éveiben járó elnök asszonya – miközben használható nyelvtudással nem, de
elég jó – s valóban kárpáti cigány alapúnak tûnõ – passzív nyelvértéssel ma is rendelkezik.
115 O. E.-nak, a kerepesi cigány kisebbségi önkormányzat jelenlegi elnökének elmondása
szerint hét testvérébõl, azaz összesen nyolcuk közül csupán egyikük nem szerzett
szakmát. (A hét testvér által megszerzett szakképzettségek: könyvkötõ, ápolónõ,
tetõfedõ, bádogos, kõmûves, fonónõ és élelmiszer-eladó.)
116 Berey Katalin A cigánytelepek felszámolása és újratermelõdése címû írása szerint 1980-
ban (Berey 1991:131).
nak egyik elsõ eredményeként az O. család két húsz év körüli lánya117
segéd-ápolónõi, majd klubvezetõi tanfolyamot végzett, majd amikor
a telepfelszámolás új szakaszába lépett, segített kiválasztani – fõként
a cigányklub tagjai közül – a házépítés terheit vélhetõen majd leginkább
„elviselni” képes cigány családokat. A tanács ekkor a kerepesi
Lázár Vilmos utcában biztosított tíz újabb telket. (Ennek eredménye,
hogy a teleprõl kikerült cigány családok legtöbbje ma is az egykori
kedvezményes árú telkeken, a cigányok és magyarok által egyaránt
lakott Lázár Vilmos utcában él.) Mindeközben a Gyár utcai
cigánytelepen is cs-ház118 építkezések kezdõdtek.
A helyi telepfelszámolási kísérlet kevés látványos eredménnyel,
hosszú évekig húzódott, majd a nyolcvanas évek végére teljesen leállt.
A teleprõl kiköltözöttek és „iskolázottabbak” némileg jobb helyzetbe
kerültek,119 az ott maradók és esetlegesen visszaköltözni kényszerülõk
a rendszerváltás táján bekövetkezõ változások – elsõsorban
munkahelyeik elvesztésének és az OTP-kölcsönök kamatnövekedésének
– következtében emberemlékezet óta ismeretlen nyomorba
süllyedtek. A cigány kisebbségi önkormányzat tagjainak megfogalmazása
szerint ma már csak „azért küzdenek, hogy éhen ne haljanak”.
A munkahelyek elvesztésének és az életkörülmények rosszabbodásának
hatása a kerepesi cigány gyerekek iskolai eredményein is
megmutatkozott. A hetvenes években kezdõdõ, s a nyolcvanas évek
második feléig tartó fellendülést gyors hanyatlás követte. 1990 táján
megkezdõdtek a kisegítõ/speciális iskolába irányítások, s a munkahelyek
elvesztésével párhuzamosan a cigányok könyvtárba járása is
teljesen megszûnt. A mai fiatal felnõttek, iskolából kikerülõk generációja
szüleikénél – kevés kivétellel – iskolázatlanabb, és teljesen kilátástalan
helyzetben van.120
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 67
117 Egyikük, O. E. a kisebbségi önkormányzat mostani elnöke.
118 cs-ház = „csökkentett értékû” – a hatvanas évektõl, a telepfelszámolási akciók keretében
kölcsönbõl épített típusház.
119 A helyi nem cigány lakosság által is többé-kevésbé elfogadott, „megbecsült” – jellemzõen
már nem telepen lakó – cigány réteg (helyi cigány „értelmiség”) kialakulása
a hetvenes évektõl meglevõ, s a nyolcvanasokban „felfutó” helyi pezsgés
eredménye, s mint ilyen, fõként a mûvelõdésiház-igazgató, Tamás Jánosné és a
könyvtárosok érdeme.
120 A helyi cigány kisebbségi önkormányzat tagjainak becslése szerint még körülbelül
80%-uk – valahogy – elvégzi az általános, de a szakmát is szerzõk aránya 10% alatti.
(S aki szerez szakmát, majdnem kivétel nélkül speciális szakképzõ iskolában teszi.)
A nyolcvanas években még kulturális programjainak,121 mûsorainak
eredményeként országos hírnévre szert tevõ cigányklub a kilencvenes
évek elején maga is megszûnt. A Gyár utcai cigánytelep
körülbelül harminc cs-házának egyharmada ma is bevakolatlan, sok
ház udvarán vagy falának tapadva putrik és szükségházak épülnek
újra, illegálisan.
ZÁRSZÓ
Írásom nem szólt – mert a kitûzött feladat, s az ebbéli igyekezet ellenére
sem szólhatott – a könyvtárról, s különösen nem a közkönyvtár
(esetleges) szerepérõl a cigányság kulturális integrációjában – bármi
legyen is ez a „kulturális integráció”.122 Mert nincs ilyen szerep. Nem
egyelõre nincs. Egyszerûen nincs. S találkozási pontok, érintkezési felületek
hiányában belátható idõn belül nem is lesz, mert nem lehet.
(Érintkezési pontok, találkozási felületek pedig szintén nincsenek.)
Kevés olyan intézménye van a többségi társadalomnak, amelyik
olyan távol lenne a cigányságtól, mint éppen a könyvtár.
Ezen intézményt is az jellemzi, ami a többségi társadalom egyéb
intézményeit – ideértve a törvényi kötelezettségeiknél fogva a cigánysággal,
annak problémavilágával és speciális igényeivel szükségképpen
találkozó, s ennek ellenére az itt rejlõ kihívásnak, hosszú
évtizedek óta megfelelni mégsem képes,123 ezt leggyakrabban meg
sem próbáló óvodát, általános és középiskolát –, de magát az egész
többségi társadalmat is: a probléma fel-, illetve el nem ismerése, az azzal
semmilyen körülmények közötti szembesülni nem akarás.
68 Landauer Attila
121 Ez Kerepesen/Kistarcsán persze egy helyben már nem létezõ kultúra átadását, újrateremtését
jelentette.
122 Azt hiszem, külön kutatást is megérne annak a kérdésnek tisztázása, hogy e kifejezés
használói mit vagy miket értenek, vagy alkalmanként, hogy értenek-e egyáltalán
valamit e két szón.
123 Ami pedig szintén törvényi kötelezettség, lásd például a közoktatási törvényt, mely
szerint: „A gyermeknek, tanulónak joga, hogy a) képességeinek, érdeklõdésének,
adottságainak megfelelõ nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez
mérten tovább tanuljon (…)” [10. § (3)], s melynek fényében lassan érdemes lenne
azon is elgondolkozni, hogy cigány tanulók esetében vajon teljesülnek-e maradéktalanul
a törvényi elõírások, s egyáltalán az emberi jogok.
A cigány gyerekek nyelvi hátrányát, iskolai sikertelenségének
egyik meghatározó elemét közismerten a – korai nyelvi szocializációt
kísérõ – írás-olvasás élmény-, azaz a könyv és a képi információ hiánya
okozza, ám ez az iskolarendszer által az oktathatósághoz elõzetesen
elvárt ismeret nem egyszerûen a cigány gyerekek életébõl
hiányzik, hanem egészében a cigány kultúrából/kultúrákból, illetve
valamivel pontosabban – és talán tisztességesebben – nem része ezeknek.
(Miközben a többségi társadalom és a közoktatás által nem ismert
és nem preferált készségeknek, ismereteknek egész sora az.)
S amíg nem része e kultúrának/kultúráknak a könyv és a belõle
nyerhetõ információ, a könyvtár/könyvtárak részérõl e közösségek –
véleményem szerint legalábbis – megközelíthetetlenek. (Egyes emberek
talán nem, de néhány ember kulturális integrációja nem azonos
e közösségek – s különösen nem a cigányság – kulturális integrációjával.)
Komoly, a cigányság helyzetén valóban változtatni akaró, s életünk
minden részterületére kiterjedõ össztársadalmi szándék, ilyen irányú
társadalmi konszenzus létrejötte esetén valóban komoly szerep
várna a könyvtárakra és könyvtárosokra is, de ilyesmire – megint
csak saját véleményem szerint – belátható idõn belül nincs esély, lévén
hogy nincs a legcsekélyebb ilyen irányú szándék sem a mai magyar
társadalomban. Ennek ellenére azt érzem, hogy e szerepre felkészülni,
készen lenni, minden magát komolyan vevõ, szakmáját szeretõ,
felelõsségteljes könyvtárosnak kötelessége.
Peremhelyzetben, avagy Budapest XVI. kerület és Kerepes 69
gNAGY ATTILA
j„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk”
jKezdeményezések Budapest
jVIII. és XIII. kerületébõl
Természetesen felderítõ vizsgálatok tervezésének elsõ perceitõl fogva
pontosan tudtuk, hogy a megyei könyvtárigazgatók, módszertani osztályvezetõk
beszámolóit a terepen szerzett személyes tapasztalatokkal,
beszélgetésekkel, célzott interjúk felvételével kell kiegészítenünk.
(Mégpedig ahol erre lehetõség nyílik a helyi könyvtárak, könyvtárosok
mellett lakások, iskolák, óvodák, tanodák, polgármesteri hivatalok,
kisebbségi önkormányzatok, rendõrség, cigánytelepek, paplak és
templom felkeresésével együtt. Ezek hiányában aligha szerezhettünk
hiteles, általánosítható benyomásokat. Mégis az éppen sorra kerülõ
két helyszínen – a városrészek nagyságrendje s az anyagi keretek szûkössége
miatt – csupán a könyvtárosok lettek interjúalanyok.
VIII. KERÜLET, KÁLVÁRIA TÉR
Budapest VIII. kerületében (ahol közismert a roma népesség átlagosnál
magasabb aránya),124 a Kálvária téren lévõ Szabó Ervin
Könyvtárban néhány éve, a felújítást megelõzõ idõkben történteket
foglaljuk össze.
Hegedûsné Zöldi Hedvig:
Már nyugdíjas vagyok, 1995-tõl 2002-ig dolgoztam Kálvária téri könyvtárban,
melynek környékén közismerten jelentõs a cigány származású lakosság
aránya. Akkoriban három nyolcórás és három hatórás könyvtáros, tehát
összesen hat könyvtáros dolgozott ott, s megközelítõen 3000 olvasónk volt.
124 Ladányi János becslése szerint 1992-ben a VIII. kerületben az elsõ négy általános
iskolai osztályba járó cigány gyerekek aránya 24,3%-os volt. Ladányi János: Szegregáció
és gettósodás Budapesten. In: Félünk. Etnikai és szociális konfliktusok elkerülésének,
feloldásának lehetõségei. A konferencia anyaga. Szerk. Nagy Gábor
Tamás. Budapest : Humanitas Civitatis Alapítvány, 1993. p. 26.
Fél év múltán két nyugdíjast elküldtek, s maradt a 3 nyolcórás mellett egy
négyórás munkatárs, mára pedig maradt két nyolcórás és egy négyórás kolléga
a régiek helyén. Közben gyönyörûen felújították a könyvtárat, de az alapterület
kétharmadára csökkent (a polcok száma még erõteljesebben), s a beiratkozott
olvasók létszáma jelenleg 1500 fõ körül van.
A probléma jól láthatóan jelen van, a kérdés csupán annyi, felvállaljuk-e,
próbálkozunk-e valamit tenni, kezdeményezni? Vagy bejön, aki akar s minket
egyáltalán nem érdekel, hogy milyen nemzetiséghez tartozik. Korábban is
voltak cigány könyvtárhasználók, de az arányokat nehéz meghatározni, mert
beiratkozáskor ilyen adatokat nem kér az ember. Nincs tehát nyilvántartásunk,
csak tapasztalokon alapuló becsléseink, fõként mióta a könyvtár audiovizuális
dokumentumokat is kölcsönöz, azóta elég szép számmal voltak, vannak
jól láthatóan a roma kisebbséghez tartozó „olvasóink”, kölcsönzõink.
Életmódjukban még ma is rendkívül fontos, hogy esténként valamilyen közös
szórakozás legyen. Itt, a fõvárosban ez fõként a televíziót és a videót jelenti
a számukra.
Vidéken talán még most is inkább összegyûlnek a sarkon, a kocsmában
vagy egy ház elõtt és beszélgetnek vagy, ami azelõtt általános lehetett, hogy
mesét mondjanak egymásnak.
Az elsõ kapcsolat általában itt, a videokazetta kölcsönzésénél kezdõdik, kivéve
azoknál a roma családoknál, ahol van egy tudatos gyermeknevelési elgondolás.
A gyerekek egy része már önállóan jön a könyvtárba, amikor már konkrét
kérése van: általában nem a szépirodalom kedvéért jönnek, hanem kell valami
a tanuláshoz, az iskolai feladatokhoz.
Idõnként együtt jön szülõ a gyerekkel, sokszor már óvodás korban, s lehet
látni, hogy a szülõ is vagy szeret olvasni, vagy volt olyan élménye, ami köti az
irodalomhoz, és akkor már hozza esetleg a testvért, a szomszéd gyereket is a
képeskönyvért, és akkor magyaráz neki: „Nézd csak ott mennyi szép színes
könyv van itt, ebbõl fogunk mi vinni haza, és olvasunk este.”
A másik réteg bejön és csak azt kérdezi „lehet itt videokazettát kölcsönözni”?
De egy idõ után talán észreveszi körülötte a 30 000 könyvet, meg az újságokat,
a hetilapokat is.
Ebbõl a szempontból is rétegzettnek lehet tekinteni a cigányságot, mert van
egy olyan elég masszív réteg, amelybõl jönnek családostól, gyerekek, felnõttek
egyaránt, merthogy ez egy új kínálat, érdekes lehetõség. Persze elsõsorban a
videó érdekli õket, sokszor a gyerek nyúzza egy pár alkalom múlva a szülõt,
hogy „de vigyél könyvet is!” Mert mi, könyvtárosok megtettünk mindent,
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 71
hogy erre felhívjuk a figyelmet. Amíg a szülõ válogat – ez egy érdekes tapasztalat
– gondolom, befolyásolja az is, hogy sokan nem dolgoznak közülük, sok
közöttük a munkanélküli és ezért nagyon ráérnek. Az idõvel egyébként is nehezen
gazdálkodnak a cigányok, ott töltenek több órát is, hogy két darab videokazettát
kiválasszanak. Ilyenkor a könyvtárban folyik a családi élet is, a
gyerek csak rohangálna, mi viszont kézen fogjuk, adunk neki papírt, ceruzát,
rajzoljon valamit, vagy mutatjuk a képeskönyveket.
Újabban már számítógéppel is rendelkezik a könyvtár, mert 2002-ben elnyertük
az Informatikai Kormánybiztosság által kiírt pályázatot. Föl is állítottuk
a hat darab számítógépet ingyenes internetkapcsolattal, és az most már
nagyon érdekli a gyerekeket, találkoznak vele az iskolában, találkozhatnak
vele máshol is, s látszik, hogy leköti õket. Olyan nagy a forgalma a számítógépeknek,
hogy mindig sorbaállás van értük. Elõjegyezzük, hogy ki, mikor
kerülhet sorra, de addig szabad ideje van a gyerekeknek, és nem mindegy,
hogy egymást csépelik, vagy megpróbálják valahogyan lefoglalni õket.
Hátrányos, hogy a mostani könyvtári létszám, munkatársi gárda nagyon le
van csökkentve. Ez a létszám kimondottan csak az adminisztrációra, a kölcsönzési
feladatokra elég. Amennyit próbál az ember ezek mellett még kiszakítani,
annyit tud a gyerekekre fordítani, a gyerekekkel foglalkozni.
Annyi gyerekfoglalkozást tud a könyvtáros tartani, amennyit önként vállal
a saját szabadidejébõl, mert egyébként a létszám ezt már nem teszi lehetõvé.
Van egy hallgatólagos normatíva, ami a Szabó Ervin Könyvtár stratégiai
tervében szerepel: 700 olvasóra kell egy fõfoglalkozású könyvtáros. Ez azt
jelenti, mondjuk, hogy ha 1400 alatt van az olvasók száma, akkor „egy egész
valahány tized”. Márpedig ez a kiskönyvtárak esetében még nehezebb, mert
oda nehezebb olvasót bevonzani, ott kellene a propagandára, a személyes
kapcsolatépítésre (óvónõk, pedagógusok, szülõk, kisebbségi és kerületi önkormányzati
tisztségviselõk, a helyi sajtó) is idõt szánni. Az „egy egész hét tized”
munkatárs oda van kötve a kölcsönzõpulthoz, nem nagyon tud még külön az
egyénekkel, a csoportokkal, a gyerekekkel foglalkozni.
Beiratkozott olvasó? Miután már nyugdíjas vagyok, csak megközelítõleg
tudom, hogy 1400 felé haladnak, talán elérik év végére az 1500-at. A felújítás
elõtti idõszakban lecsökkent már 1300 alá, de volt néhány éve már 1900
olvasónk is, és 10-15 évvel korábban, a régi nagy korszakokban 3000 olvasó
is. Tehát ez sok mindentõl függött, és évtizedekrõl van szó. Nemrégiben
felújítás volt a könyvtárban, 15 év után, és egy megreformált, nagyon szépen
kialakított könyvtár nyílt. Nagyobb lett az érdeklõdés, s várhatóan emelkedik
most az olvasói létszám.
72 Nagy Attila
A normatívát nem lehet betartani, mert teszem fel, ha az egyik könyvtáros
beteg lesz, vagy szabadságra megy, akkor megáll a szekér. Két fõfoglalkozású
könyvtáros dolgozik most ott, és egy négyórás.
Arra már nem nagyon adunk, hogy valaki zsebre tesz-e valamit, vagy sem.
Nem ezért figyeljük. Amikor ott állok a kölcsönzõpultnál, elõttem meg sorban
állnak az emberek, akkor nem tudok tájékoztatni, és nem tudok odamenni a
polchoz, hogy megmutassam, hol találja, amit keres. Tehát nem tudok neki
segíteni, s aztán ott vannak a számítógépek is, ott is sok segítség kell.
Hogyan lett a 3000-bõl 1300 olvasó? Ez a drámai csökkenés tizenvalahány
év alatt történt, de véleményem szerint összefügg a nagyobb társadalmi
változásokkal: csökkent az olvasás szerepe az emberek életében, közben elõször
a televízió, aztán a videó, aztán a számítógép is belépett mint információszolgáltató
eszköz. Továbbá az a környék, ahol a könyvtár van, erõsen
kezdett leromlani, átalakulni, mert megváltozott a lakosság összetétele, s
romlik a lakásállomány is.
Elindult egy tömbrehabilitációs program, lakóparkokat, üzleti központokat
terveznek, építenek ebben a kerületben is. Nagyon kellemes lesz, de egyenlõre
a Kálvária tér környéke változatlanul marad.
Sokat fejlõdött közben az iskolai könyvtárhálózat, és a pedagógus kollégák
ugyancsak törekednek arra, hogy használtassák az iskolai könyvtárakat.
Csak az iskolai könyvtár bezár valamikor 2-kor, 3-kor, és ott van a gyerek
elõtt az egész délután, az este, akkor rohan a játszótérre, vagy az utcán csatangol…
Amikor leesik az elsõ hó, jön a hideg, meg az esõ, akkor beszorulnak a
könyvtárba.
Elõször csak bejönnek megnézni, mi van itt? Ha a könyvtáros attól fél,
hogy rendetlenséget csinálnak, hangosak lesznek, és azt mondja, hogy „itt
olyan könyv van, ami téged nem érdekel”, akkor a gyerek többet nem jön. Inkább
foglalkozni kéne velük. Ehhez kellene munkaerõ és munkaidõ. Próbálkozik
az ember, mert a könyvtáros alapállása: azért vagyunk, hogy közvetítsünk!
Itt annyi kincs van, a tudomány, meg más érdekesség is, hogy
használják, hogy ismerjék meg, hogy nekik is legyen fontos. Ilyen alapon próbálkozik
az ember, hogy megfogja és próbálja ott tartani õket is.
Nagy sikerrõl nem tudunk számot adni, inkább egy folyamatról, amiben
gondolkodunk. Az ember lépten nyomon találkozik az elõítéletekkel. Aminek
természetesen van alapja, én viszont sok olyan cigány embert is ismerek, aki
nagyon értékes, tartalmas, igyekvõ, közben ellenük is gyakran ellenszenvet
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 73
táplálnak. Csak a külsõ jegyek alapján, látva, hova tartozik. Most, ott együtt
élnek az emberek. Azért a szomszédság nagy része tudja, hogy ez a cigány ember
rendes, szépen tartja a lakását, a gyerekét rendesen neveli, törekszik, van
munkája, vagy keres munkát, és persze azt is tudják, ha nem olyan a család.
Ennek az együttélésnek van jó és rossz oldala, de néha távolságtartás keletkezik.
Ami abból adódik, hogy a cigányságban is van önérzet, és azt mondja,
„ha te ilyen vagy, akkor én is olyan, és én nem törõdöm veletek, csinálom a magam
dolgát”. A magyar lakosságban pedig eleve az él, hogy „te nem úgy csinálod,
ahogy szerintem jó, ahogy szerintem kellene”, mert a cigány kultúrában és
a cigány hagyományokban más értékek vannak, mást tekintenek fontosnak,
másképpen élnek, és ezt a hagyományt nem igazán ismerik a magyarok.
Kétirányú kapcsolat kell! Kell egyszer, hogy a cigányság ismerje meg a
többség kultúráját, hiszen nem fog boldogulni az iskolában a gyerek, s nem
fog a felnõtt életében sem igazán boldogulni, hogyha õt ez hidegen hagyja, és
nem fogja föl, hogy számára ez mennyire fontos. A velük együtt élõknek pedig
fontos volna, hogy jobban tudják, mit miért csinálnak, miért így él az a cigány
ember, vagy miért így beszél, tehát ismerje meg a cigányságot. A cigányság
kultúrája részben feltárt, de nem széles körben ismert, és nagyon sok feltárni
való volna, mert ez is olyan, mint általában a néprajz, a paraszti
kultúra, lassan már nem az, ami a hagyomány volt, és mégis azért a hagyományokat
õrízzük. Tehát a cigány ember sem biztos, hogy tudatosan ismeri a
saját kultúráját, neki is fontos volna, hogy tudja, „miért is van ez így, hogyan
csinálták a nagyanyámék, vagy ahonnan a mi családunk jött?” Tehát
nekik is tudatosabban kellene ezzel bánni. Ezt a két kultúrát nem egymás ellen
kell kijátszani, hanem közelíteni kell valahogy egymáshoz, megismertetni
az egyikkel a másikat.
Az elmúlt években ezt próbáltuk mi, könyvtárosok a Kálvária téren. Gyûjtsünk
olyan anyagot, ami a cigánysággal kapcsolatos, ami a cigányság kultúrájáról
szól! Ez elkezdõdött már azelõtt, mielõtt én odakerültem a könyvtárba,
valamikor az 1980-as évek végén, mégpedig úgy, hogy akkor volt az
ezelõtti utolsó felújítás, és a könyvtári állomány elrendezése változott, akkor
jöttek divatba a családi elrendezésû könyvtárak, témacsoportok. Rájöttek,
hogy tulajdonképpen miért kell 66 helyre szaladgálni, ha ebben a témában
keres valaki könyvet, mikor van már nekünk egészen jó kis anyagunk. és akkor
került egy polcra, a „cigány irodalom”, a „cigány különgyûjtemény”. Aztán
az egy polcból most már tíz polc van. Lehetne sokkal több, ha mindig lett
volna elegendõ beszerzési keretünk, mindig lett volna elegendõ energiánk
arra, hogy utána nézzünk mi jelent meg, hol kapható.
74 Nagy Attila
Miután már érdeklõdtünk az Idegennyelvû Könyvtárnál, hiszen ott gyûjtik
a kisebbségekre vonatkozó adatokat, egy-két olyan könyvesboltban, ahol
tudtuk, hogy ilyen irányú érdeklõdés van, jó ideig nagyon jól csinálta az
Osiris könyvesboltja. Ott próbáltunk utánanézni, csakhogy eleve is szûkös
volt a pénzbeszerzési keretünk, ezért pályázatokat írtunk. Tehát, azért itt is
kialakult egy elég szép gyûjtemény. 2002-ben kétszázon felüli cím volt, de
példányszámban négyszáz körüli anyag. Ezt már rendszerezni kellett, ezért
kialakítottunk négy kategóriát.
Az elsõ az úgynevezett cigány irodalom, azaz a szépirodalom lett. Ide
olyan szerzõk mûvei kerültek, akik cigánynak vallják magukat. Ezt mondtuk
mi, meg így lehetett a szakirodalomban is olvasni, hiszen nem lehet mindig
pontosan tudni, de azért kiderül, hogy ki cigány szerzõ, vagy pedig a cigányságról
írt munka került még oda: versek, antológiák, regények.
A másik kategória volt a cigány népmûvészet – így fogalmazom –, mert
igen szép gyûjtemények jelentek meg cigány népballadákból, zenei felvételek,
tulajdonképpen forrásközlések. Nagyon sok népmûvészethez csatolható irodalom
is van itt.
A harmadik csoportba elõször nem nagyon volt anyagunk, aztán késõbb
egyre több ilyen kiadványunk lett. Ez volt a cigány nyelvû vagy többnyelvû
irodalom, amelyben a cigány nyelvû mûvek mellé kerültek azok a mûfordítások,
amelyek más nemzet irodalmának voltak cigány nyelvû fordításai.
Természetesen itt még viták vannak. Mi elfogadtuk az õ ítéletüket. Ma még
nem egyértelmû, melyiket tekinthetjük hivatalos cigány nyelvnek. Pl. a
lovárinak valamilyen változata, Nagy Gusztáv, Choli Daróczi fordításai kerültek
ide. Ott van ezek között Madách: Az ember tragédiája, Saint-Exupery:
O cino krajoro (A kis herceg) és hasonlók.
A negyedik csoportba pedig a tanulmánykötetek kerültek. Mostanában
egyre több pedagógiai, szociológiai és néprajzi mû jelenik meg.
2001–2002-ben összeállítottunk egy kis füzetbibliográfiát,125 aminek
célja nem a helyi olvasók tájékoztatása volt, hanem olyan társintézményeké,
amelyeknek nem árt, ha tudják, hogy itt nálunk megtalálhatják ezt az
irodalmat. Tehát ennek a propagálását is valahogyan csinálni kellett, néhány
cikket írtam is errõl, néha szó esett róla. Úgy tudom, hogy a Szabó Ervin
Könyvtár hálózatán belül egyedül a Kálvária téren volt ilyen tudatos
állományépítés. Volt másutt is sok mû, egy idõben a Dagály utcai könyvtár-
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 75
125 A „Cigány irodalmi különygyüjtemény a FSZEK VIII/2. sz. könyvtárában” címû
bibliográfia a FSZEK honlapján megtalálható.
ban is, de aztán késõbb beolvadt a többi könyv közé. Tehát gyûjtik , megvan,
de nem alakult ki ilyen szisztematikus különgyûjtemény.
Ezen el lehet gondolkozni, mert lehet, hogy valakiben ellenérzést kelt, hogy
miért van itt elkülönítve, „szegregálva” a cigány irodalom? Mégis, úgy gondolom,
hogy ez a figyelemfelkeltés egyik fontos eszköze, hiszen egy helyen találja
meg, ami õt érdekli.
Kik használnak cigány irodalmat? Használjuk mi, könyvtárosok. Zömében
azonban nem az a réteg használja, amelyikrõl szól. Voltak, akik használják,
voltak, akik csak belelapozgattak, voltak, akik kölcsönzik is, de inkább
azok veszik igénybe, akik ebben a témában szakdolgozatot írnak, vagy pedig
valamilyen formában kapcsolatban állnak a cigánysággal, pl. pedagógusok
vagy önkormányzati és parlamenti képviselõk. Próbáltuk megtalálni azokat
az embereket, akiknek érdekük, hogy mélyebben ismerjék ezt a témát.
A kerületben élõ cigányok legnagyobb része magyar nyelvû cigány. Vannak,
akik beszélnek lovári nyelven, néhányan kevert nyelvet használnak, de
többnyire magyarul beszélnek. Néha föltûntek olyan csoportok, akik nem tudom,
hogy üres lakásokba, rokonokhoz, vagy hova kerültek, vidékrõl, vagy
Romániából jöttek. Az embernek vannak megrázó élményei: volt olyan pl.,
hogy találkoztam egy kisgyerekkel, aki a kukába majdnem beleesett, úgy próbált
valamit kikotorászni onnan, de annyira pici volt, kisebb volt, mint a
kuka, hogy lábai a levegõben kalimpáltak. Megfogtam, és magyaráztam
neki, hogy „ne csináld ezt, hiszen beleesel, összetöröd magadat, és különben
is, az piszkos”, de közben rájöttem, hogy a gyerek nem érti, nem is érthette.
Hiszen ez valami olyan társaság volt, akik odajöttek szerencsét próbálni,
vagy körülnézni, és csak átmenetileg voltak ott, aztán el is mentek.
A VIII. kerületben két-három iskolában koncentrálódnak a cigány tanulók.
Már a beiratkozáskor megfigyelhetõ, hogy azok a szülõk, akik arra is
gondolnak, hogy a gyerek tanuljon tovább, és jobb legyen az alapképzettsége,
már az indulásnál a jobb iskolákba viszik a gyerekeket. A Losonci utcába, a
Somogyi vagy a Práter utcába. Ez utóbbi a legjobb hírû iskola. Sõt a roma lakosságból
is az, aki azt akarja, hogy a gyerek eljusson középiskolába, esetleg
egyetemre is, õ is oda viszi a gyerekét.
A gyengébb iskolák pedig a Dugonics és az Erdélyi utcában vannak, itt talán
80% körül lehet a cigány gyerekek aránya.
Sokat próbálkoztunk mi az iskolákkal együttmûködni, és az a tapasztalatom,
hogy „tanárfüggõ”, meg „igazgatófüggõ” az egész. Tehát, ahol a tanár
meri vállalni, hogy a gyerekekkel együtt közlekedik az utcán vagy esetleg közlekedési
eszközön, és úgy gondolja, hogy ez a könyvtár többet ad, mint az isko-
76 Nagy Attila
lai könyvtár, akkor eljönnek. Többnyire könyvtári órákat tartanak, az információhasználat,
információfeldolgozás, vagy -keresés témakörében, s
többnyire ott, helyben az iskolában, tartják a foglalkozásokat. Volt iskola,
ahonnan jöttek, és volt iskola, ahol minden évben többször próbálkoztunk,
rendezvényeket is szerveztünk, melyekre meghívtuk õket, de akkor se jöttek el.
Volt olyan napközis tanár, aki azért jött el idõnként, hogy a gyerekek ne legyenek
beszorítva a padok közé. De ez is a pedagógustól függ. Többféle napközis
csoport van, az egyik jön rendszeresen, a másik soha. Ez elsõsorban attól
függ, hogy a tanár lát-e ebben fantáziát, vagy sem. Volt olyan pedagógus,
aki örült, hogy a gyerekekkel most a könyvtáros foglalkozik, és leült a folyóiratok
közé Nõk Lapját olvasni. Az se érdekelte, hogy ordítanak-e a gyerekek,
vagy hogy mit csinálnak a könyvekkel. Neki ennyi volt. Számunkra mégis
hasznos volt, mert a mi célunk az volt, hogy a gyerek vegye észre, hogy van
egy olyan világ, amelyik érdekes lehet a számára, vagy ahol jól érezheti magát,
és akkor talán máskor is bejön.
A cigány családok gyereknevelésében van egy érdekes szokás, én azt tapasztaltam,
hogy korán felnõttnek tekintik a gyereket, és a gyerek azt csinál, amit
akar. Ilyen módon nem feltétlenül irányítják a gyereket, hanem csak megvédik
a másik ellen, vagy fõképpen egy másik felnõtt ellen (különösen, ha az nem cigány
ember). Tehát, „az én gyerekemre ne szóljon rá”. De nem mesél neki, és
nem foglalkozik vele különösebben, ezért ezek a gyerekek ki vannak éhezve
arra, hogy figyeljenek rájuk, és ha kérdeznek, akkor kapjanak választ.
De hát erre nincs ember, meg idõ! Ez inkább amolyan „féligformán” mûködik.
Ha bejön a gyerek és nincsenek sokan, vagy ha ez a gyerek türelmes,
ami nem nagyon jellemzõ a cigány gyerekekre, akkor elfogadja, amikor azt
mondom neki, hogy „várj egy kicsit, elõbb én ezt befejezem”, aztán tudok vele
foglalkozni. Azokat a csillogó szemeket tényleg látni kell, hogy örül, ha csak
beszélgetünk, hogyha valami szép képet mutatok neki, vagy beiratkozik, mert
végsõ soron ezt szeretnénk elérni. De nem mindig jut el addig az ember. És ez
többnyire nincs benne a könyvtári statisztikában, hogy egy látogató bejött, körülnézett
és kiment, vagy pedig foglalkozni kellett vele.
A cigány gyerek nagyobb testvér mellett 3–4–5 éves kortól már szabadon
kószál az utcán. Nem egyszer elõfordul, hogy jön három testvér, a nagyobbik
már a számítógépnél ül, a kisebbik meg a fordítva fölvett papucsában császkál
a könyvtárban, és van olyan gyerek, aki a könyvtárban tanult meg beszélni.
A testvére leült, és foglalkozott vele, és mi, ahogy kérdezgettük, meg
magyaráztunk, lassan elkezdett beszélni. De ha nem beszélnek vele otthon,
akkor nem...
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 77
Legtöbbet a 8–10–12 éves korosztállyal tudunk foglalkozni, mert késõbb
aztán önállósulnak. A cigány gyerekek hamar felnõtté válnak, aztán már
más érdekli õket. Az olvasótáborban is tapasztaltuk, hogy a nagyobb fiúk inkább
a lányokat nézték (tehát hamar kezdõdik a párválasztás) és kevésbé figyeltek
az olvasmányokra. A 12 évesek a legfogékonyabbak, õk azok, akikkel
tartós kapcsolat alakulhat ki, és õk azok, akik ráadásul olvasnak is, és használják
is a könyvtárat, és õk azok, akik eljönnek középiskolás korukban is.
Van olyan olvasótáboros gyerek, aki évekig visszajárt, bár egészen máshová,
sõt, más kerületbe járt iskolába, de azért jött, és ha nem is vitt könyvet, azért
megkérdezte, hogy errõl vagy arról a témáról milyen új könyvünk van.
Egy idõ után láttuk, hogy nagyon lassan haladunk, no, próbáljunk talán
intenzívebben foglalkozni ezekkel a gyerekekkel! Pályázat, Orczy-kert, csináljunk
cigánygyerekeknek olvasótábort! Megbeszéltük: a nyári napközis tábor
az Orczy-kertben lesz. Akkor nagyon jó partner volt ebben a kulturális
központ vezetõsége, akkor Váci András volt az igazgató; a munkatársai
önálló termet adtak, amikor rossz volt az idõ, hogy bent tudjunk foglakozásokat
tartani. Ott tudtuk megoldani az étkezést is, de ehhez kellett a pályázat,
mert a könyvtár csak a könyvtárost tudta biztosítani, meg valami papíranyagot
és a könyveket, amikkel foglalkoztunk. Azért, hogy azok a gyerekek, akik
rosszabb körülmények között élnek, ott tudjanak lenni, az étkezést is finanszírozni
kellett, meg a programokat is, és a pedagógust, aki vigyázott rájuk.
Nem volt ez egy klasszikus olvasótábor, mégis gyakorlatilag 5-6 gyerekre jutott
egy felnõtt. Kis csoportokat kellett alakítani, már csak azért is, mert a figyelmük
gyorsabban lankadt, mint a tudatosan tanuló, érdeklõdõ gyerekeké.
Nem volt korosztályi megkötöttség, bár szerettük volna, ha azt mondhatjuk,
hogy a már olvasni tudó alsó tagozatos diákoktól kezdõdik, és nincsenek benne
túl nagy gyerekek, de akkor jött, hogy „az én testvérem hadd jöjjön”, és akkor
bizony jött a 6 éves kislány, aki akkor került majd iskolába, és jött a nagyobbik
gyerek. Kb. 20 fõs tábor alakult ki.
A legelsõ tábor csak egyhetes volt, ennyire futotta az anyagi erõnkbõl, meg
ez volt az elsõ próbálkozás, de aztán még kétszer sikerült megcsinálni. Akkor
már kéthetesek voltak ezek a táborok, este hazamentek aludni, de reggel 8
órától délután 4-ig, fél 5-ig együtt voltunk. Az egésznek az volt a lényege,
hogy jól érezze magát a gyerek, de mindig legyen benne valamilyen kulturális
téma is, tehát legyen szó benne könyvekrõl, meg azok tartalmáról, legyenek
versek, daltanulás, próbálkozzunk egy kicsit a cigány kultúrával is, de
nemcsak a cigány kultúrával, hanem abból az összetettségbõl, ahogyan õk élnek,
abból kiindulva olyasmivel, ami a gyerekeket érdekelheti, és közelíti a
78 Nagy Attila
könyvhöz. Így aztán pár nap múlva már könyvtári programokat is szerveztünk;
nem egy nagy távolság az Orczy-kert és a Kálvária téri könyvtár (olyan
tíz perc gyaloglás), szívesen jöttek, mert ott is volt vetélkedõ, könyvtárbemutatás.
Élvezték, hogy mindig szerveztünk olyan programot, ami bent volt a
könyvtárban. Nagy dobozokban vittük a könyveket az Orczy-kertbe, hogy
amíg gyülekeznek, tudjanak lapozgatni, s ha valamilyen témáról szó volt,
tudjuk szemléltetni, legyen kéznél a könyv. Ott minden volt a mesékrõl, gyerekrajz,
képregényt csináltunk pl. a Pinocchióból, mert a gyerekeket érdekelte.
Olvastuk a fejezeteket, és õk meg lerajzolták. Így alakult ki egy képregény.
Volt, aki csak 6 egységet csinált, mert tovább már nem érdekelte, de volt, aki
12 egységet végigcsinált.
Azokkal is kellett foglalkozni, akik elveszítették a türelmüket. Fontos, hogy
ne azt mondjuk – ez nem iskola volt – , hogy „márpedig akkor csöndbe maradjál”,
hanem akkor találjunk ki neki valamit, amit kedve van csinálni.
Számunkra nagy élmény volt, s a gyerekek egy része a tábor után is ragaszkodott
a könyvtárhoz, és visszajött. Találtunk segítõ partnereket is, pl. olyan
pedagógust, aki hajlandó volt utánajárni, hogy mi legyen a foglalkozások témája,
s segített megtervezni, hogyan álljon össze a két hét programja. A következõ
évben nem kaptunk támogatást, azután pedig elkezdõdött a könyvtár
felújítása, tehát mással voltunk elfoglalva, úgyhogy sajnos, nem mondhatom,
hogy ez nagyon nagy hagyomány, de érdemes volna csinálni máskor is.
Sajnos, ez már múlt idõ…
Érdemes megnézni a felújított könyvtárat. Ég és föld, nem lehet összehasonlítani,
hogy milyen volt, s milyen lett. A felújítás elõtt a 15 éves gázkonvektoroktól
feketék voltak a falak, mert a hosszú csöves gázkonvektorból nem
az ablak alatt ment ki a füst, hanem benn füstölgött, és a mosdók állapota sem
hasonlítható össze a mostanival. Igaz ugyan, hogy közben a könyvtárosi létszámleépítések
mellett még az alapterület is jelentõs mértékben, az eredetinek
2/3-ára csökkent, s a korábban önálló épületben elhelyezett gyermekkönyvtárunkat
elveszítettük. Ott áll üresen, tele van összekötözött könyvekkel.
Azon túl, hogy kölcsönzünk, eszközökkel is foglalkozni kellene a gyerekekkel,
s ehhez segítõ és hozzáértõ ember kellene! Valamikor az egyik gyerekkönyvtáros
évtizedeken keresztül mûvelte ezt, de ma már nincsen külön gyermekrészleg
sem, csak egy sarok, ahol a gyerekkönyvek vannak. „Gyerekkuckó” van fölírva
és nincs ember, aki a gyerekekkel foglalkozna, nincs, aki erre lenne képezve.
Lassan megszûnik minden gyerekrészleg a hálózatban!
Nem tudom, jó irány-e ez? Nagyobb hangsúlyt kellene a felnövekvõ nemzedékre,
a leendõ olvasóra fordítani!
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 79
Siker? Gondolkozom rajta, mert úgy könyveltem el ezt, hogy ez nem egy sikertörténet,
ezek próbálkozások. Van, aki emlékszik rá, van aki megõrizte ennek
hatását, de a többség nem. De tudja hogy van, milyen a könyvtári munka:
mindig vannak gyors feladatok, mert mindig kevesen vagyunk, mindig
van, hogy beteg valaki, mert többet kell dolgozni. Nem megy ez olyan egyszerûen,
de ezek olyan élmények, amelyek miatt én is fogékonyabb lettem a cigánysággal
kapcsolatban. Csak egy általános iskolai osztálytársnõm volt, aki
barátnõféle volt, aztán más közöm nem nagyon volt a cigánysághoz. De ott, a
Kálvária téren abban a környezetben muszáj volt ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Figyeltem, töprengtem, próbálkoztam. Néha kifejezetten megdöbbentõ élményeim
voltak. Egyik nap a könyvtárban feltûnt, hogy a cigány gyerekek az
átlagosnál többen ülnek együtt, és valamilyen érthetetlen szöveget ismételgetnek.
Kérdéseimre kitérõ választ adtak („jaj, jaj, jaj, ez nagyon csúnya.”), de
végül sokadik unszolásomra, nagy nehezen leírták „mondókájukat”.
Meghökkentem, és azóta sem tudok napirendre térni felette, hogy miért
van ez. Olyan gyerek mondta, aki olvasótáborban vett részt, könyvtárba is
járt utána hosszabb ideig, értelmes, eleven volt, viszonylag kezelhetõ, s az iskolában
sem volt vele nagy baj. Az embernek összeszorul a szíve, mit érezhetett
az a gyerek magában, amikor ilyeneket mond.
„MI VAGYUNK A DEVILS A FEKETE ÖRDÖGÖK,
A VIII. KERÜLETI RAPPER KÖLYKÖK,
KIMEGYEK AZ ÚTRA,
A RÁKÓCZI ÚTRA,
A MOCSKOS NÁCI OTT ÁLL ÚJRA.
ODAMEGYEK HOZZÁ ÉS SZÉTRÚGOM AZ AGYÁT,
Õ MEG HÍVJA A NÁCI BANDÁT,
ÉN IS HÍVOM A RAPPEREKET,
SEGGBE RÚGJUK A SZKINHEDEKET.
12 ÉVES KOROMBAN A SZÜLEIM ELHAGYTAK,
MAGAMRA MARADTAM.
A LOPÁS, A RABLÁS LETT AZ ÉLETEM
ÉS HA ELKAPNAK, AZ ENGEM NEM ÉRDEKEL,
MERT MÁSNAP A JARDRÓL ÚGYIS MEGSZÖKÖM,
HA MEGINT ELKAPNAK, TELE LESZ A TÖKÖM.
ENNEK ELLENÉRE ÉN CSAK CSINÁLOM,
CSAK CSINÁLOM, A SZKINHEDEKET KICSINÁLOM.”
80 Nagy Attila
Ezt mondja a 12-13 éves gyerek. De nem egyedül, vele együtt, a kisebb cigány
gyerekek csapata is. Ki és mire tanítja, szoktatja, szocializálja õket?
Próbálkoztunk a Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagjainál is a kapcsolatépítéssel.
Rendszeresen én hívtam a Kisebbségi Önkormányzat vezetõjét, és
szerettem volna, ha személyesen eljön a könyvtárba, hogy úgy tudjunk beszélni.
Összefutva az önkormányzat folyosóján, néha tudtunk is szót váltani errõl.
Bombáztam õt levelekkel, elküldtük neki a cigány különgyûjteményünk
füzetnyi bibliográfiáját. Hiába, nem sikerült!
Van viszont az ún. Roma Szolgálat, amelyik az önkormányzat által fönntartott
fiókintézmény, és az segített. Volt, amikor ötlettel, volt, amikor emberrel,
volt, amikor csak annyiban, hogy a propagandaanyagainkat terjesztette. De
elõfordult, hogy az olvasótáborainknak pénztámogatást adott. Ott is hivatástudó
ember dolgozik, és õ tényleg segít, hogy minden kicsit elõbbre jusson.
Szerintem könnyebb a városban élõ cigány gyereknek tanulni, tehát ennek
a csoportnak volna lehetõsége arra, hogy cigány értelmiséggé váljon, s utána
megpróbáljon – ha hivatásának tekinti – máshol, ahol fontosabb, olyan községekben,
ahol szinte már nincs is más lakos, eljutni. Ezért tartottam én fontosnak,
hogy minél több cigány gyerek tanuljon és tapasztalja meg, hogy a
könyvtár segíti õt a tanulásban. Ha ki akar a világra tekinteni, akkor jöjjön
a könyvtárba. Talán belõlük egyszer olyan emberek válhatnak, akik segíteni
tudnak majd saját etnikai csoportjuknak a felemelkedésben.
Néhány percre a témához ragaszkodva ugyan, de hagyjuk el a fõvárost
és tegyünk a fentiek mellé egy Heves városából érkezett írást,
melynek szerzõje Horváth István 13 éves, VI. osztályos cigány tanuló,
aki hasonló témában, az Ács Kató Irodalmi Alapítvány pályázatra
küldte el gondolatait 2004 tavaszán.
Horváth István: ÉN ANYÁM, MI LESZ MOST VELEM?
„Én anyám, miért nem neveltél fel, nem értelek,
Hogy miért nem kellettem én neked?
Én anyám, miért hagytál el, mint egy árva kis gyermeked?
Nélküled oly gyötrelmes az életem.
Ha megbántottalak, bocsáss meg nekem!
Engem már nem szeret senki sem.
Szemeimbõl könny csordult ki,
Próbálok felejteni, az életembõl kitépni.
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 81
Ne hidd, hogy az nem fáj nekem,
De te sosem szeretett anyám segíts,
Hogy ne sírjak utánad, könnyes szemeimmel,
Nem várok tovább tudod, hogy szeretlek,
De te nem hiszel nekem,
Olyan rossz, hogy nem vagy itt mellettem.
Hová mentél, merre mentél?
Kerestelek, hova lett a te szép emléked, nem látlak tégedet.
Nem ismersz te engem, ez nagyon fáj nekem,
Tönkretetted a szívemet meg a lelkemet,
Ó Istenem, egyedül nélküled hát most mit tegyek?
Bocsáss meg nekem, én utánad megyek,
Csak tudjam azt, hogy szeretsz te még,
Nem értelek, hogy miért nem kellettem neked?”
Egyetlen kérdõjel erõteljes felrajzolásáig álljunk meg! Költség-hatékony
intézkedési tervek, leépítések, elbocsátások iskolákban, könyvtárakban.
Kinek marad akkor ideje, energiája az ilyen és a fentiekhez
hasonló rap-szövegek, verskezdemények, vallomások, „léleksikolyok”
meghallására, megértésére? Netán az érzékeny, bátorító,
differenciált egyéni vagy csoportos beszélgetések kezdeményezésére?
Az évtizedek óta tanított, de iskolában, könyvtárban alig gyakorolt
biblioterápiás foglalkozások megszervezésére? Márpedig ezek az akciók
szolgálhatnák, jelenthetnék a leghatékonyabb megelõzést, az
érzelmi, kulturális és társadalmi integráció növekvõ valószínûségét.
XIII. KERÜLET, DAGÁLY UTCA
A fentiek kiegészítéseként, szinte csak lábjegyzetszerûen hadd számoljunk
be egy csaknem véletlenszerû, párhuzamos kísérletrõl,
melyet eredetileg egy magyar–norvég nemzetközi összehasonlító
vizsgálat126 keretében végeztünk 2001 õszétõl 2003 júniusáig Jánosi
Katalin igazgatónõ és Oláh Anna, a kerületi Pedagógiai Szolgáltató
Központ (PSZK) etnikai referensének irányításával, az alcímben jel-
82 Nagy Attila
126 Nagy Attila: Közkönyvtár, információs jártasság és a helyi közélet. In: Könyvtári figyelõ,
2003. 1. sz. p. 103–122.
zett kerületi fõkönyvtárban. (Gyorsan tegyük hozzá, hogy mintegy a
hivatkozott publikáció folytatásaként, kiegészítéseként vetjük papírra
az alábbiakat.) Eredeti célkitûzésünk szerint a helyi közösség, s
benne kiemelten a cigány kisebbség és a közkönyvtár kapcsolatrendszerének
elmélyítését szerettük volna segíteni, illetve a folyamat
elejét, majd végét egy-egy vizsgálati eljárással „lefényképezni”.
A Könyvtári Figyelõben közölt írás valójában pusztán a kutatás
kérdésfeltevéseit, valamint az induló helyzetet bemutató vizsgálati
eredményeket tartalmazza.
Itt azonban kötelességünknek érezzük a tematikus kapcsolódás
okán a kísérlet megszakadásának hátterét is felvillantani. Stratégiai
tervünk szerint 2001 õszén hatrészes elõadás-, beszélgetéssorozattal
(„Én mindent tudok rólad, te semmit sem tudsz rólam”) kívántuk a kerületi
pedagógusok, könyvtárosok érdeklõdõ csapatát a cigány kultúra
iránt fogékonnyá, érdeklõdõvé tenni. Az országos hírû elõadók sorát
egyre fogyatkozó számú közönség hallgatta. A „beavatkozások”
második szakaszában már két szálon folyt a munka. Egyrészt Kõszegi
Katalin gyerekkönyvtáros gondosan válogatott, cigány és nem cigány
kilencévesek számára szervezett játékos, foglalkoztató mesesorozatot,
ahol nem csupán az etnikai különbözõség együttese, de a
mesék kiválasztása is tudatosan az elõítéletek oldását szolgálta. Másrészt
szülõknek, nagyszülõknek és leendõ szülõknek – 2002 szeptemberétõl
2003 júniusáig, havi rendszerességgel – pszichológus
szakember által vezetett, kifejezetten gyermek- és fejlõdés-lélektani
kérdéseket taglaló foglalkozássorozatot. (A cigányok sajátos
gyermeknevelési szokásainak egy teljesen önálló alkalmat szenteltünk,
külön erre az alkalomra avatott, felkészült elõadóval – hiába.)
A meghívottak között, pedagógusi, kisebbségi önkormányzati segítséggel,
szándékosan, ugyancsak számos cigány szülõ neve szerepelt,
akik közül viszont mindössze az elsõ két alkalommal jelentek meg
néhányan. Jó szándékú, a könyvtár oldaláról induló, az interetnikus
közeledést szolgáló kezdeményezést terveztünk, valósítottunk meg,
s mégis talán félsikerrõl szabad csupán számot adnunk. A gyerekek
pompásan „vették a lapot”, önfeledten figyeltek, együttmûködtek,
rajzoltak, dramatizáltak, véleményeket ütköztettek és minden bizonnyal
sokat tanultak indirekt módon a mesékbõl, illetve egymástól.
Évek múltán is keresni fogják a könyvtáros Kati nénit, aki olyan
sok élménnyel gazdagította õket, mi több talán még megszületendõ
„Azért vagyunk, hogy közvetítsünk” 83
gyermekeik számára ugyancsak marad majd továbbadható, mesélhetõ
emlék. Ez a bátran vállalható siker!
Pedagógusok, könyvtárosok és szülõk? Nos a jó szándékú közeledés
ezen a síkon csupán jámbor óhaj maradt. Hogyan kellett volna
hatékonyabban felébreszteni a szülõi, pedagógusi felelõsségtudatot
– különös tekintettel a többségében romungro csoporthoz tartozó,
de a cigány azonosságtudatot alig vagy egyáltalán nem vállalók körében?
Bizonyára vannak jól megragadható okai is a jelzett félsikernek,
félkudarcnak: radikális létszámleépítés a könyvtárban, közismert
túlterheltség a családban, az iskolában, sokkal mélyebben kellett
volna elõzetesen feltérképezni az érintett cigány családok legégetõbb
gondjait stb. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy a könyvtár
tudatosan épített cigány tematikájú állományegységeit miért
használják a származás okán érintettek oly kevesen s jóval számosabban
a felsõoktatásban részt vevõk vagy a segítõ foglalkozást hivatásnak
választók?
A könyvtár légköre – Péli Tamás hatalmas és lebilincselõ olajfestménye
a lépcsõfeljáróban, a könyvtár vezetõjének mélységes szakmai
elkötelezettsége, közismert szociális, interetnikus érzékenysége,
a kollégák maximális együttmûködési készsége – minden tekintetben
a sikeres közvetítõi funkciók esélyeit erõsíti. S mégis marad a félsiker
hiányérzete, a folytatás reményének ideiglenes felfüggesztése, az
önkorrekció, a tudatosabb elõkészítés kikerülhetetlen feladata.
Talán nem egyszerûen önvigasztalás, ha a bevezetõben emlegetett
2003. decemberi tanfolyam egyik résztvevõje, Peszeki Imréné, tapasztalt
kenderesi gyermekkönyvtáros megjegyzését idézzük: „azok
a cigány gyerekek a leghûségesebb olvasóim, akiknek a szüleit már húsz évvel
ezelõtt sikerült a könyvtár használóivá tennem, akikkel a mesehallgatás, a
bábozás, a játék, a dramatizálás, az olvasás örömén keresztül ezt az intézményt
meg tudtam szerettetni”.
Szakirodalmi adataink ugyancsak ezen a téren jelzik a konfliktus
egyik lehetséges, hosszú távú megoldását. Family literacy, vagyis a
szülõt és a gyermeket egyszerre kell érdekeltté tenni a sikeres iskolai
elõmenetel egyik legfontosabb elõfeltételeként számon tartott elemi,
eszköz jellegû tudás, a szövegértõ olvasási készség kellõ szintû elsajátításában,
az olvasás iránti kíváncsiság, igény megalapozásában
és megerõsítésében.
84 Nagy Attila
sSZILÁGYI IRÉN
jCigányoknak mécsvilága
Hajdú-Bihar megyében szakértõi vélemények szerint 40–50 ezer fõre
tehetõ a magát cigány etnikumhoz tartozónak valló személyek száma,
ami azt jelenti, hogy az ország cigány kisebbségéhez tartozó kb. félmillió
személy 10%-a megyénkben él, egyenlõtlen elosztásban. Az
ezer fõ alatti lélekszámú községekben lakik a cigány kisebbség 40%-a.
A megyében élõ cigány lakosság gazdasági, kulturális, oktatási,
egészségügyi, foglalkoztatási helyzetérõl sem készült az elmúlt évtizedekben
komplex felmérés, amely alapján pontos képet lehetne
kapni.
Az elérhetõ elemzések egyértelmûen írják, hogy a romák társadalmi
felemelkedése azon múlik, miképpen lehet mérsékelni a
szociális kirekesztõdésük mértékét, hogyan lehet beilleszteni õket
a társadalomba. Két területnek alapvetõ szerepe van a cigányság
társadalmi felemelkedésében ez a foglalkoztatás és az iskolaügy.
A hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia alapelvei
között fontossági sorrendben a negyedik helyen szerepel a
roma kultúra értékeinek megõrzése és átadása a jövõ generációnak.
A cselekvési terv így fogalmaz: A cigány kisebbség kulturális értékeinek
megõrzése és felmutatása a cigány és nem cigány lakosság elemi
érdeke. A cigányságnak azért, mert identitása megtartásának nélkülözhetetlen
eleme a kultúrája, a nem cigány lakosságnak pedig
azért, mert integrálódni csak identitással rendelkezõ népcsoport képes,
ugyanakkor a többségi társadalom befogadóképessége függ az
integrálódó népcsoport kultúrájának ismeretétõl.
Minden közösség akkor válhat igazán erõssé, ha vannak intézményei,
ahol ösztönzõ és támogató környezetben vállalhatják és ápolhatják
kultúrájukat, hagyományaikat, önazonosságukat, taníthatják
gyermekeiket, szervezhetik rendezvényeiket, programjaikat.
A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban,
és nem válnak a közmûveltség részévé. A kisebbségi kultúrának
nem a többségi kultúrához való „felzárkózása” a kívánatos cél,
hanem egyenrangú társadalmi integrációja, amelyben fontos szerepet
kap, hogy a többségi társadalom ismerje és tisztelje a kisebbségi
kultúrát.
A cigány folklórnak, a cigány alkotó mûvészetnek a nemzeti emlékezet
és történelem részét kell képeznie, nem elegendõ a kulturális
alkotásokat kuriózumként, elkülönített „cigánykultúraként” feltüntetni.
Péli Tamás, Szentandrássy István, Lakatos Menyhért, Choli Daróczi
József, Szécsi Magda, Bari Károly és mások munkássága a magyar irodalom
és képzõmûvészet szerves része, alkotásaik a magyar és az európai
kulturális örökség részei.
A cigány kisebbség könyvtári szempontból ellátatlan, az elmúlt évtizedekben
érdemi szakmai álláspont sem alakult ki arról, miként
kellene-lehetne számunkra a könyvtári szolgáltatást megszervezni?
Hol, milyen mértékben van jelen a cigány irodalom a magyar
könyvtári hálózatban? A meglévõ állomány mennyire hozzáférhetõ?
–tette fel a kérdéseket 1997-ben, a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban
Lukáts János.
A cigány irodalom megismertetése és népszerûsítése terén tehát
az elsõ lépésünk a könyvtári cigány irodalmi különgyûjtemény létrehozása
az alábbi szempontok figyelembevételével:
• a már megjelent és a folyamatosan megjelenõ cigány irodalmi
mûvek gyûjtése,
• a cigány szakértõk által kiválasztott mûvek,
• a NAT ajánlásai.
A kistelepülések könyvtárai az általános olvasói igényt sem tudják kielégíteni.
Etnikai gyûjtemény kialakítására, a kisebbséggel foglalkozó
könyvek, folyóiratok vásárlására, rendezvényekre, az identitástudat
erõsítésére nincs módjuk.
A kistelepüléseken lakó cigányság ellátása, a színvonalas állománygyarapítás
és olvasásnépszerûsítés helyben tehát nem oldható
meg, ezért a kettõs ellátás gyakorlata tûnik célszerûnek, azaz az ellátórendszerünk
részeként funkcionáló cigány kisebbségi ellátás megszervezése.
Koncepciónk, hogy a könyvanyagot oda kell és lehet vinni,
ahol annak rendeltetésszerû használata leginkább biztosítható.
Speciálisan a kisebbségnek, a kisebbségrõl szóló, valamint a hagyományõrzésben,
nyelvük ápolásában, a tanulásban, a szabadidõ
86 Szilágyi Irén
kulturált és hasznos eltöltésében hasznos dokumentumok beszerzésére
pályázatokat nyújtottunk be a Magyarországi Nemzeti és Etnikai
Kisebbségekért Közalapítványhoz (MNEKK). (Állománygyarapításra
csak a MNEKK írt ki pályázatot.)
A cigánysággal kapcsolatos szépirodalmi és szakirodalmi mûvek
beszerzését, cigány irodalmat tartalmazó állományrészek kialakítását
célzó programunk megvalósítását – az etnikai gyûjtemény kialakítását
a megyei ellátórendszerhez tartozó hat kisközség könyvtárában
– két alkalommal is támogatta a Magyarországi Nemzeti és
Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány.
Pályázatunkban megfogalmaztuk, hogy egyrészt a cigány kisebbségi
kultúra szélesebb körû megismertetéséhez szeretnénk hozzájárulni,
másrészt a könyvtárakat használó magyar anyanyelvû (az
országos felmérés szerint a cigányság kétharmadának magyar az
anyanyelve, a Hajdúságban ez 90 %) fiatalabb cigánygeneráció olvasmányigényét
kielégíteni, harmadrészt a kézmûves hagyományokhoz
kapcsolódó, foglalkoztatásukat elõsegítõ irodalmat kívánjuk
beszerezni, az otthoni könyvközelség hiányainak pótlásával.
A pályázathoz mellékeltük azoknak a könyveknek a listáját is, amelyekre
tájékozódásunk szerint szüksége van a kiskönyvtárakat használó
etnikai közösségeknek.
A Megyei Könyvtár módszertani osztálya vállalta a letéti ellátás
keretében:
• a könyvek szakszerû feldolgozását, egyedi címleírását, katalogizálását;
• a könyvek szerelését,
• leltárba vételét,
• helyszínre szállítását.
Pályázatunk támogatja az oktatásfejlesztési program stratégiai céljait
– a cigány kulturális nevelést – intézményünk küldetésnyilatkozatával
összhangban.
A részfinanszírozás és a kistelepülési önrész együttesébõl 322 db
dokumentumot szerzeményeztünk. A megadott lista alapján a kiadók
megkeresését és a könyvek beszerzését a pályázati programban vállalt
kedvezménnyel a Kállai Könyvkereskedés végezte. A megvásárolt
könyvek tartalmi megoszlása a következõ volt:
Cigányoknak mécsvilága 87
Tartalom %
Szépirodalom 30,4
Ismeretterjesztés 28,9
Foglalkoztatók 16,8
Mesék, versek 23,9
A cigány származású írók és költõk, a cigányirodalom gyöngyszemei,
a cigány hiedelemvilág irodalmi megnyilvánulásai, mesék és elbeszélések
alkotják a szépirodalmi állományrészt.
A cigányság történelmét és kultúráját bemutató tanulmánykötetek,
a másság elfogadását, megértését segítõ szociográfiák, riportkötetek,
szótárak és nyelvkönyvek tartoznak az ismeretközlõ mûvek
közé.
Foglalkoztató könyveink a szabadidõs tevékenységhez adnak ötleteket,
az óvodások, de a serdülõkorúak is haszonnal forgathatják
családi programok keretében és a kézmûves körökben is.
A cigányság körében az ének és tánc mellett fõleg a mesemondás
jelent közösségi rangú kulturális értéket.
Többéves munkánk jelentõs állomása egy, a fentiek alapján kialakított
romológiai különgyûjtemény átadása, megnyitása Nagykerekiben
a Bocskai Várkastélyban. Programunkkal bemutattuk, hogy
a Megyei Könyvtár miként végzi, illetve szervezi a megyei etnikai kisebbséghez
tartozó lakosok könyvtári ellátást. A kiállítással, elõadásokkal,
kiadványainkkal, segédletekkel (Könyvjelzõ, Roma kisebbségi
tájékoztató, Ajánló bibliográfia a cigány gyermekek oktatásának kérdéseirõl),
a szakemberek segítségével a cigány kisebbségi kultúra
megismeréséhez kívántunk hozzájárulni.
Gellér Ferencné dr. igazgató köszöntõjében a nemzetiségi ellátás
tervezetérõl, ezen belül a Megyei Könyvtár feladatairól, a megye
nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó lakosok könyvtári ellátásáról
beszélt. Korcsmáros Sándor kisebbségi fõtanácsnok a Megyei
Önkormányzat Elnökének (MÖK) üdvözletével nyitotta meg a
rendezvényt. Hagyományalapító rendezvényünket, a kisebbségi
szervezetekkel és az önkormányzatokkal történõ együttmûködésünket
példaértékûnek nevezte. Beszélt a MÖK kisebbségi feladatairól,
a kormányrendelet végrehajtásáról, a tanácsnoki rendszerrõl,
a támogatási lehetõségekrõl. Tuza Tibor pedagógus, szakíró a
Hajdú-Bihar Megyei Cigány Oktatási program vezetõje az iskola és
88 Szilágyi Irén
a könyvtár szerepérõl tartott elõadást. Lenyûgözve hallgattuk elõadását
a többgenerációs és sok motívumos mesemondásról, a tabukról,
arról, hogy a mese és a valóság szinte azonosan igaz a cigányok
gondolkodásában, így már érthetõvé vált számunkra az is,
hogy mentalitásukban csak a konkrétan kézzel foghatónak van értelme.
Beszélt az archaikus nyelvrõl, a stabil és mobil szókincs
arányáról. Ezzel kapcsolatban elmondta, szükséges lenne minden
cigány gyereket óvodában nevelni. Felhívta figyelmünket a beszerzendõ
mûvekre (lovári, beás nyelvjárásúakra) és arra, hogy a
könyvtár állományából megismerhetjük a kisebbség kultúráját és segíthetünk
az identitászavar és az önbizalomhiány problémájának leküzdésében.
Choli Daróczi József költõ évõdve ugyan elõadása választott
címével – a cigány irodalom irányaival – de határozott és
logikusan felépített gondolatmenettel vezetett el bennünket a megértéshez.
A történetiség mellett beszélt a mai költõkrõl, írókról és
az irodalomról is. Élmény volt hallgatni a mûköltészetrõl, a fontosabb
népköltészeti mûfajokról szóló elõadását. (Elõadását az MTV
is felvette!) A polgármester asszony, Kovács Miklósné szívmelengetõ
zárszava után, a település ünnepi vendégszeretetét élvezve köszöntöttük
61. születésnapján Choli Daróczit.
A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti
és Etnikai Kisebbségek Fõosztálya mellett, a MÖK Közoktatási
és Mûvelõdési Bizottsága, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet,
a Cigányvezetõk Szakmai Egyesülete és Nagykereki Község Önkormányzata
támogatta.
Az eseményrõl, amelyen a könyvtárosokon kívül pedagógusok és
cigányszervezetek képviselõi is részt vettek, tudósítás jelent meg
egyik országos szaklapunkban, a Könyvtári Levelezõ/lapban, valamint
a megye önkormányzati könyvtárainak Hírlevelében is.
Az ellátórendszeri központ etnikai gyûjteményét az ODR keretbõl
is gyarapítjuk és kérésre a könyvtárak rendelkezésére bocsátjuk.
A kis bibliotékáknak (Bedõ, Bihartorda, Körösszakál, Nagykereki,
Sáránd, Told) immár külön letéti állományrészben gyûjtjük
a cigány irodalmat, s a témáról szóló szakmunkákat is. Az állománygyarapítás
rendszeressége és átgondoltsága azonban a beszerzési
lehetõségek alakulásának is ki van szolgáltatva. A könyvkereskedelem
nem érdekelt a kis forgalmú mûvek beszerzésében és raktározásában.
Cigányoknak mécsvilága 89
Az etnikai kisebbségek kulturális jogegyenlõsége, teljes körû és
méltányos ellátása csak anyagi és erkölcsi többletráfordításokkal valósítható
meg.
A kisebbségi dokumentumok beszerzésére eredetileg jogszabályokban
is deklarált háromszintû pénzforrásból (központi, megyei,
települési) szinte egyedül a központi maradt meg, de összegszerûségében
nem alkalmas (roma könyvekre mindössze 200 000 Ft kerete
van az Országos Idegennyelvû Könyvtárnak) a gyûjteményfejlesztési
minimális igények megvalósítására sem.
A kisebbségi kultúra finanszírozására a pályázati úton elérhetõ
céltámogatás marad. Esetlegességük, kiszámíthatatlanságuk miatt
azonban kiegészítõ elemként lehet csak számításba venni.
Ideje pedig annak, hogy a jelentõsebb cigányok lakta települések
is kellõ komolysággal vegyék kézbe a cigányság által felmutatott értékek
gyûjteményezését, nemkülönben a róluk szóló mûveket.
A könyvtárosok hozzáállása adottságaiktól függ, van akinek nem
kell „tanulnia” ezt, másoknak viszont tudatosan kell harcolniuk az
elõítéleteik, beidegzõdéseik, viszolygásaik ellen.
Legnagyobb hatású módszernek a személyes példamutatást tartom,
ez nem igényel felkészülést, erõfeszítést, mégis akár egész
életre szólóan hathat. A cigány közéletei személyiségek, mûvészek
megjelenése a könyvtárakban, a pozitív érzelmi töltõdés miatt sok
cigányolvasó számára példaértékû.
Az ellátórendszerhez tartozó kistelepülések közül az alábbiakban
alakítottunk ki kisebbségi állományrészt.
Kistérségek
Lakónépesség Cigány etnikum
fõ fõ %
Told 280 90 32
Bedõ 328 63 19
Körösszakál 881 l83 21
Nagykereki 1288 536 42
Sáránd 2231 240 11
Bihartorda 1007 130 13
90 Szilágyi Irén
OLVASÓTÁBOR ZSÁKÁN
A könyvtárak mûködési területe egyre szélesedik, az eredeti funkció
átalakult; a tanulás, a mûvelõdés, az információközvetítés, a
szórakoztatás mellé belépett a szociális funkció és a kisebbségi
identitás erõsítése is. A könyvtáros felelõssége, keresni a módját
annak, hogy a romák is könyvtárhasználókká válhassanak. Azonban
szinte minden, könyvtárral kapcsolatba kerülõ cigány szociális
segítségre is szorul. Mit tehet a könyvtár, a könyvtáros? Mit tud
nyújtani a szabadidõ hasznos eltöltése érdekében? Meg tudja-e
szólaltatni a zárkózott, viselkedési zavarokkal küzdõ cigánygyermekeket?
A zsákai olvasótábor általános célja a gyerekek szocializációs folyamatának
elõsegítése:
• közös értelmi-érzelmi gyarapodás,
• a táborban részt vevõk szellemi fejlõdésének elõsegítése, új ismeretek,
normák értékek közvetítése és választhatóvá tétele,
• helyes önértékelés elõsegítése,
• egyéni képességek kibontakoztatása,
• hátránykompenzálás,
• gondtalan nyaralás.
A táborban részt vevõ gyermekek túlnyomó része cigány, így a nem
cigánygyerekek átélhetik, hogy kisebbségi helyzetük ellenére jól
érezhetik magukat, míg a táborban, többségben lévõ cigánygyermekek
megismerhetik a többségi lét élményét. A kisebbségi tudat kibontakoztatásával
egy idõben növekedjen a többség és kisebbség
kölcsönös megbecsülése.
A táborvezetõk biztosítani kívánják a gyerekek számára a több törõdést,
az egyénnek szóló érdeklõdést, személyisége megbecsülését,
hiszen hátrányos társadalmi helyzetük, másságuk miatt, ezeken a területeken
szenvedik el a legtöbb visszautasítást, kudarcot.
Az olvasótábor konkrét célja, hogy a cigány és hátrányos helyzetû
gyermekek számára tartalmas szabadidõs programot biztosítson
egész napra. Nagy segítség a családok számára a napi egyszeri meleg
étkezés, hiszen anyagi körülményeik sokszor nem teszik lehetõvé
a rendszeres étkezést. A könyvtár lehetõségeit kihasználva, a tá-
Cigányoknak mécsvilága 91
borvezetõk népszerûsítik az olvasást, ezzel is segítve a táborozó
gyerekek tanulási problémáin, és fejlesztve egyúttal kommunikációs
készségüket. Új ismereteket közvetítenek, fontosnak érzik az
identitás erõsítését, a foglalkozásokba szervesen beépítik a cigány
kultúrát. A cigány gyermekjátékok, mondókák és kiszámolók, versek
és mesék, dramatizálás, a vizuális kultúra sajátos szín és formavilága,
gyermekrajzok és egyéb alkotások készítése a csoportos
foglalkozások közös játékkal zárulnak. A kisebbségi önismeret
fejlesztése mellett szocializációs feladatokat is ellát az olvasótábor:
a kulturált étkezés, a viselkedés szabályainak, kommunikációs
alaphelyzetek, az együttélési normák és élethelyzetek elsajátításával.
Az olvasótábor segítõi a Zsáka Jövõjéért Alapítvány, a Gyermekjóléti
Szolgálat, és a helyi iskola pedagógusai. A tábor elõkészítése, mûködtetése,
a foglalkozások bonyolítása, a személyi kapcsolatok, a csoporthelyzetek
megoldása a Mûvelõdési Ház és Könyvtár elhivatott,
önzetlen és rátermett munkatársaira vár. Õket kérdezem a pénzügyi
feltételek megteremtésérõl, az alapelvekhez igazodó program kidolgozásáról,
a táborozók körérõl és létszámáról, a tábori munkáról, annak
sikerességérõl és az élményekrõl.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítványhoz ötödik éve
pályázunk konkrét programmal. A pályázat elkészítéséhez és a magához
a programhoz szakembereket kértünk fel segítõként: Dr.
Arany Erzsébetet, a debreceni tanítóképzõ docensét, kisebbségi szakértõt,
és Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsát a Rostás Farkas könyvek illusztrátorát,
aki olyan könyveket adott és ajánlott, amelyek konkrétan a
cigánysággal foglalkozinak. A táborhoz tudatosan gyûjtöttük a cigány
irodalmat, figyeltük és figyeljük folyamatosan a könyvkiadók
ajánlólistáit. Így született meg a 10 napos program. Részletesen leírtuk,
hogy reggeltõl estig mivel foglalkoznak, és ki foglalkoztatja a
gyerekeket. Tavalyelõtt a Család- és Szociálpolitikai Intézet munkatársai
monitorozták a pályázatot (a Családügyi Minisztériumtól is
kaptunk támogatást) és az Együtt a családokért Hírlevélben megjelentették
az olvasótábor programját, valamint közzétették azt a felmérést
is, amit a zsákai roma gyerekek családi és párkapcsolati értékeirõl
készítettek.
92 Szilágyi Irén
3. kép. Gondterhelt…
4. kép. …és derûs pillanatok a zsákai könyvtár olvasótáborában
Cigányoknak mécsvilága 93
Az önkormányzat az étkeztetési fejkvótából, fennmaradó összegbõl
biztosította táboraink részére az étkezést egész nyáron A polgármesteri
hivatal értesített minden cigány és hátrányos helyzetû gyermek
édesanyját errõl a lehetõségrõl és felsorolták, hogy milyen
programokon vehet részt a gyermeke. Ennek a levélnek köszönhetõen
a júniusban induló olvasótáborunkba nagy létszámban jöttek a
jelentkezõk. Végül 60 fõnél meg kellett húzzuk a határt. Az iskola
annyit segített, hogy két pedagógust biztosított a foglalkozások
megtartásához és az étkeztetések lebonyolításához. Nagyon megdöbbentek
az önkormányzati vezetõk, amikor látták, hogy 60 gyerekkel
elindultunk, mégpedig olyan gyerekekkel ugye, akik nem
tartoznak a legjobb magaviseletû gyerekek közé. Nagy gondot okozott
ez nemcsak a foglalkozásoknál, hanem az étkeztetéseknél is,
borzasztó kemény munka volt ennyi gyerekkel. Nagyon sok gyermek,
úgy jött el, hogy arra számított itt fog enni, és úgy fog hazamenni,
hogy itt jóllakott. Hát persze, hogy alig várták a delet, nyomultak,
zajongtak.
De már az ötödik-hatodik napon a szakács nénik meglepetésére
halkan beszélve és egymással is udvariasan viselkedtek. Megvárták
egymást, türelmesen álltak a sorban, a kiömlött ételt feltörölték.
Ennek elõzménye az volt, hogy Margit kolléganõnk elõvette az illemtankönyvet
és csak úgy mellékesen rajzolás közben tudjátok-e?
kérdésekkel, vezette õket a helyes viselkedés irányába. Majd szituációs
játékokkal gyakorolták a problémás helyzeteket.
Játék és rendfelelõsnek a legrosszabbik gyermek lett kijelölve, aki
„õrmesterként” teljes hatalomtudatban jött, ment, intézkedett.
A cigány gyerekek nagyon szeretik, ha megdicsérik õket. A vizuális
foglalkozásokon, ha valamilyen élményt kellett lerajzolni, észrevettük,
hogy a cigány gyerekek rajzai a legjobbak. Nagyon jó kézügyességük
van, nagyon jó a formaérzékük és a színviláguk. Arra
meg kell tanítani õket, hogy nem minden a tiéd, ne vedd el az
összest, tessék tovább adni, ha neked már nem kell, vagy ha kitörik a
színes hegye, úgy tedd le, hogy kihegyezed, ha nem, akkor másnap
ceruzahegyezéssel kell kezdeni a foglalkozást.
A mesét is nagyon szeretik. Velük olvastattunk magyar mesét,magyar
gyerekkel cigány mesét. Szándékosan sokszereplõs mesét választottunk,
olyat, amely nem nagyon hosszú, de nagyon ismert.
A fantázia fejlesztésére, az emlékezet gyakorlására el is játszattunk
94 Szilágyi Irén
egy-egy epizódot. A cigány és magyar népmese feldolgozását, illusztráció
készítését, a mese tetszõleges befejezését mindannyian
nagyon élvezték, szabadjára engedve gyermeki fantáziájukat.
A gyerekek szívesen beszéltek és énekeltek cigányul is, társaikat is
bevonva, ami nekünk felnõtteknek is élmény volt.
Nagy érdeklõdéssel hallgatták az írás, a papír és a könyv, a könyvtár
történetérõl szóló rövidebb ismeretterjesztõ elõadásokat, melyeket
igyekeztünk a könyvtárunkban található, e témához felhasználható
könyvekkel minél szemléletesebbé tenni.
Könyvismertetõket tartottunk: ifjúsági mûvekbõl részleteket olvastunk
fel, kedvcsinálónak az olvasására, a szünidõ hátralévõ részének
hasznos eltöltésére.
A tábornak viselkedés-kultúrát javító szerepe is volt. Alkalmazkodniuk
kellett egymáshoz, a rájuk felügyelõ felnõttekhez. Ügyelni kellett
a berendezési tárgyak épségének, tisztaságának megóvására is.
Említettem már, hogy azzal tudjuk „megfogni” a gyerekeket,
hogy dicsérjük õket. A felelõsségteljes feladatokat meg a legrosszabb
viselkedésûre bízzuk, mert az ügyel rá, hogy a másik ne csináljon
bajt. A játék és a csapatszellem nagyon fontos. Az elkészült rajzokat
gyûjtjük, a legjobbakat, a legszebbeket a helyi újságban megjelentetjük,
fényképeket is készítünk róluk.
A játékokkal, a rendszeres beszélgetéssel, a foglalkozásokkal rá lehet
õket venni azokra a dolgokra, amiket el akarunk érni.
Az olvasótáboros gyerekek mind beiratkozott olvasói a könyvtárnak
és rendszeres használói is. Általában betartják a használati szabályzatban
foglaltakat, de a cigány szülõk – ha szólunk – jobban
visszahozzák a könyveket, s mivel nincsenek odahaza könyveik, rá
vannak utalva a kötelezõ és az ajánlott irodalom kölcsönzésére. A cigány
gyerekek nagyon szeretik a szépen illusztrált képeskönyveket,
a teleírt oldalakhoz nincs elég türelmük.
Júniusban már állandóan megállítanak bennünket, annyira várják
a következõ tábort. Lesz-e most olvasótábor, mikor lesz? „Majd
jövök, feliratkozom” – mondják.
Ez jó érzéssel tölt el bennünket. Nem azt mondom, hogy mi megváltjuk
a világot, szó sincs róla, meg azt sem, hogy mindig a program
szerint csináljuk a dolgokat, mert közben más kelti fel az érdeklõdésüket,
de az a pénz, amit az évek hosszú sora alatt pályázatokon
nyertünk azt teljes egészében erre fordítottuk, és a gyerekek ez idõ
Cigányoknak mécsvilága 95
alatt biztos, hogy jól érezték magukat nálunk. Megható volt, amikor
papírlapot kértek, de nem mondták meg, hogy miért van szükségük
rá, „az titok” és rajzoltak tájat, virágot, felhõt és sarkába egy szívet,
amibe beleírták „szeretettel Ica néninek”. Ezzel köszönték meg,
hogy mennyire szerettek idejárni. Jobban esett ez nekünk bármi
ajándéknál.
A zsákai háromnapos Hagyományõrzõ Roma Napok rendezvényeirõl
nem maradhat el a cigánygyerekek egészségügyi és mûvészeti
vetélkedõje. A rendezvények április végén vannak. Ilyenkor
fellépnek a mi olvasótáboros gyerekeink is cigány verssel, cigány
énekkel.
A CIGÁNYSÁG KULTÚRKOVÁSZAI
Beszélgetés Balogh Gyula költõvel
Néhány éve egy, a cigányság kulturális beilleszkedésérõl szervezett
megyei tanácskozáson felállt egy fiatalember, és beszélt az olvasás
gyönyörûségérõl, azokról a felnõttekrõl, akik olvasnivalót adtak a
kezébe (átengedve az elsõbbséget a könyvnek) és a könyvtárakról,
amelyeknek oly nagy jelentõséget tulajdonít. Büszke rá, hogy gyermekként
is használhatta a gazdag könyvgyûjteményt. A könyvtáros
gondoskodott arról, hogy jól érezze magát a könyvtárban és útbaigazítást
is adott neki. Az otthoni kölcsönzésre elvitt könyveket felolvasva,
testvéreit is bevonta az olvasásba és a könyvtárhasználatba.
Elmesélte még azt is, 7–8 éves korában egész életét meghatározó
élménye volt a helyi könyvtárban szervezett író-olvasó találkozó.
„Lakatos Menyhért író látogatást tett Nagyrábén a 80-as évek elején. Akkoriban
még más volt a közösségi hozzáállás, a falu valamennyi reprezentatív
képviselõje, a tanácselnök, a téeszelnök is kivonult, nem volt hely a könyvtárban,
úgy kellett pótszékeket behozni. Az osztályfõnök javasolt arra, hogy a
felnõtteknek meghirdetett író-olvasó találkozón részt vehessek. Természetesen
mielõtt kijött, már odaadták nekem a könyvét, hogy olvassam el. És akkor egy
életre szóló, mély benyomást, élményt tett rám a koromfekete cigány férfi,
nagy õsz szakállal, aki ilyen reprezentatív fogadtatásban részesült. Ez nagyon
szimpatikus volt nekem és akkor határoztam el, hogy én is hasonló
96 Szilágyi Irén
pályára lépek.Ha õ a cigányság írója, én a cigányság költõje szeretnék lenni.
Tettem már ezen a téren lépéseket, de ekkor határoztam el, hogy író ember
leszek, amikor láttam és hallottam, a hogy Lakatos Menyhért beszélt, és ahogy
vele beszéltek.”
Véleménye szerint „addig a nehéz, amíg az ember egy jó, a saját érdeklõdéséhez,
korához megfelelõ könyvet talál. Az elsõ jó indiános könyv hozta a
tizennyolcadikat is, és egy –egy jó könyv után vágyott az ember arra, hogy elvihessen
akár tizet is otthonra. Látta a kalandregénybe való beleélést az
öcsém, aztán tõle a húgom is és õk is olvasók lettek. Hétfõnként a családban
ország-várost játszottunk, társasjátékoztunk (nyelvi-logikai-fejlesztõ társasjátékok)
mesét olvastunk és ezzel töltöttük el a tévéadás mentes napokat.
A szüleim és én is, a mai napig szeretjük a meséket, mert azok olyan jók és
igazak.
Gyûlik a saját könyvtár, névnapra, születésnapra, ünnepre természetes
ajándék, s tudom, hogy az öcsémnek is az ajándéktárgyak közül egy könyv
szerzi a legnagyobb örömöt.”
A cigány fiatalember Balogh Gyula 1972-ben született Berettyóújfaluban,
most Nagyrábén él, ahol pedagógusként magyart és történelmet
tanít. Tagja a Kisebbségi Önkormányzatnak, a Hajdú-Bihar
Megyei Pedagógiai Intézet cigány etnikai szaktanácsadója, költõ,
akinek már két verseskötete is megjelent. Megmozgatja a falut, mûveltségi
vetélkedõket szervez, versmondóként irodalmi esteken mûködik
közre. Nemcsak önmagának, hanem a lányainak és a tanítványainak
is rendszeresen felolvas, mesél, „megosztva velük a titkot,
megajándékozva õket az olvasni tudás örömével”.
Húszévesen azt írta önmagáról „Keresem a kapcsolatot a cigányság
»kultúrkovászaival« és idõvel én is azzá szeretnék válni”.
Nagyrábén beszélgetünk: Balogh Gyula Vörösmartyt idézi „Ment-é
a könyvek által elébb a világ?” Mondja, hogy a könyvtárról mindig
ezek a sorok jutnak eszébe, utal a kultúra alacsony megbecsültségére,
a tömegkommunikáció ártalmaira, annak lehetséges ellensúlyozására,
a közmûvelõdési intézmények, a könyvtárak megfelelõ finanszírozásával,
a hagyományos kultúra színtereinek támogatásával.
Hiányolja a könyvtárból az olvasókat, a régi olvasómozgalmat,
adódik a kérdés, hogy mi vitte a cigánygyereket hajdanában a
könyvtárba?
Cigányoknak mécsvilága 97
„Már az iskolából kaptam indíttatást, tanár ajánlotta, adta kézbe az olvasnivalót,
a könyvet. Szorosabb kapcsolat volt pedagógus és könyvtáros között,
voltak könyvtári órák, könyvtári foglalkozások. A mai oktatási rendszer
állandóan változik mennyiségben és minõségben (sikerült ezt is szétzilálni)
aki ebben magára talál, s meglátja a fénysugarat, azt nagyon nagyra értékelem.
NAT-tal vagy anélkül, a minisztériumi felzárkóztató, tehetséggondozó
programok a szegregáció formáit felerõsítették. Azért hogy a cigányság kultúráját
a gyermekek megismerjék, külön osztályokba, külön csoportbontásba
kerültek, míg a többi gyerek addig angol nyelvet tanult. Tehát csökkentett értékû
oktatást vezetett be ez a korábbi szándék.
Most az integráció, ami ennek egy továbbfejlesztett változata, nem járhat
ilyen hibákkal, nagyon vigyázunk hogy a csoportokban a hátrányos helyzetû
és nem hátrányos helyzetû tanulók számaránya ne térjen el egymástól.
Nagyrábé bázisiskolája az integrációs hálózatnak, a sárréti térségben a mi
iskolánk érdemelte ki ezt a címet, s, nagy dicsõség ért bennünket ezzel. A térségben
jelen pillanatban a hátrányos helyzetû és nem hátrányos helyzetû tanulók,
illetve a cigány és nem cigány tanulók, vagy fogyatékos gyerekek
együtt nevelése ebben a régióban, a mi iskolánkban valósul meg olyan erõvel,
hogy ez bázisiskolai státust is ért. Ez pályázati lehetõséget jelent, amelynek keretében
6 millió forintot nyert intézményünk, programokra, a tantestület integrációs
képzésére, a különbözõ alternatív oktatási módok, projektmódszerek,
és fõleg szöveges értékelési módszerek megismerésére, eszközfejlesztésre (pl.
Nagyrábén eddig arra nem volt példa, hogy három tanterem bútorzatának
teljes cseréjére sor kerülhetett volna,) bár kisebb összeggel de lehetõségünk
van fejlesztõ eszközök vásárlására is, alsó tagozatban, az iskola óvodában.
A népismeret oktatásában, könnyebb helyzetben vagyunk, mint más iskolák,
hiszen az én személyem adott. Amióta itt dolgozom – nyolcadik éve már –
rendszeresebben folyik a népismereti oktatás, változó tartalommal változó
formában, de történik. Ez kezdetben önálló szakkör keretében valósult meg,
aztán önálló projektek keretében témahét, témaprogram formájában. Cigánynyelv-
oktató programunkban, jelenleg 53 cigány származású gyerek
tanulja a lovári nyelvet. Az idegen nyelv tanulása mellett az is célunk, hogy
minél több szabadidõs programot biztosítsunk; elõadásokat hallgatnak, filmeket
néznek a cigányság kultúrájáról, kirándulunk Máriapócsra, megnézzük
a templomot, ami zarándokhelye a cigányságnak, Nyíregyházán a cigány
néprajzi kiállítást, Tiszadobon Péli Tamás festményeit.
Harmadik programunk a tantárgyi levelezõs verseny. A lapokat megkapják
a gyerekek, otthon a család összeül, és együtt kitöltik a népismereti kérdé-
98 Szilágyi Irén
seket (a cigányság történelmére, nyelvére, szokásaira, öltözködésére vonatkozóan).
Ebben a feladatmegoldásban elsõsorban az iskolai könyvtárra
hagyatkozunk, hiszen annak rendeltünk és pályázati úton is szereztünk be
zömében magyar nyelvû cigány irodalmat, cigányságra vonatkozó történelmi,
néprajzi, képzõmûvészeti könyveket. Rendszeresen megyünk cigány
gyerekeknek szóló szavalóversenyekre. Volt egy országos népismereti verseny
két évvel ezelõtt, amit a nyolcadikos korosztályban egy nagyrábéi gyermek
nyert meg.”
Tapasztalatai szerint Nagyrábén 50% fölötti a hátrányos helyzetû
gyerekek gimnáziumba jutása, kb. 10% a településen az érettségizett
cigányok száma, ami országos átlagban is nagyon jó arány, jelenleg
ketten járnak fõiskolára. Az érettségizettek részt vesznek a kisebbségi
önkormányzat munkájában, civil szervezetekben, a mûvelõdési
ház és a könyvtár programjain, hagyományõrzõ eseményeken, az
évente megrendezésre kerülõ Roma napon.
Cigányoknak mécsvilága 99
zVRAUKÓNÉ LUKÁCS ILONA
iCigányság a végeken
Már négy évtizede, hogy Ágnes, a tõle elválaszthatatlan batyuval a
hátán megállt a kapuban. Ismerõsként köszöntöttem, hisz gyakran
megfordult nálunk. Hozott seprût, kosarat. Cserében szalonnát,
zsírt és zöldséget kapott édesanyámtól. Akkor is õt hívatta. Pénz
kért, amit addig soha. „Egy csomag paprikát szeretnénk venni, hogy színe
is legyen a krumplinak” – mondta. Édesanyám gondolkodás nélkül
fordult be a házba, s egy százforintossal (1964!) tért vissza. A töpörödött,
kortalan asszony köténye zsebébe rejtette a bankjegyet, majd
indult a falu felé. Eltelt néhány óra, s édesanyám egyre izgatottabb
lett. Annyira, hogy apró gyermekként is megéreztem. Egyszer csak
tenyerébe támasztotta fejét, s csak annyit mondott: „Az utolsó száz forintomat
adtam oda, s hol van még a fizetés…” Annyit értettem az egészbõl,
hogy anyu szomorú.
Kora délután is az udvaron foglalatoskodtam, amikor hallottam,
hogy Ágnes néni szólt szelíd hangon: – „Aranyoskám, meghoztam a
visszajárót.” Édesanyám sírását visszafojtva tartotta a tenyerét,míg az
asszony beleszámolja a kilencven-egynehány forintot. Majd alig
hallhatóan bocsánatot kért a késésért, s elköszönt. Édesanyám bement
a házba és hangosan sírt. Talán csak felnõtt fejjel értettem
meg, miért.
Farkas Éva osztálytársam volt alsó tagozatban. Mindig ápolt, jól
öltözött volt. A haja rövid volt, a többieknek mindig hosszú. Jól, is tanult,
de igen sokat izgett-mozgott, fecsegett, így elég sokszor zavarta
az órát. Egyszer ki is használtam ezt. Az unalmas olvasásórától tartva,
kértem, „hozza a formáját”. Tettem ezt abban a reményben,
hogy a tanító néni azt mondja, mindenki magában olvasson, s óra
végén feleltetés lesz. Ilyenkor sok-sok mesét, verset, történetet el
tudtam olvasni – saját tempómban. Persze, kiderült a turpisság: Éva
õszintén elmondta, hogy mi volt az oka a rendetlenkedésének. Õt
megdicsérték, amiért elmondta, én pedig megkaptam a körmöst.
Meglepett a nyíltsága, de soha egy percig nem haragudtam rá. Ma
meg már pláne, nem. Nem tudom, mely részén él a világnak, de biztos
vagyok benne, ma is nyílt, õszinte és becsületes. Ahogy Ágnes
néni is az volt, élete végéig. Édesanyámmal elmentünk a temetésére
is. Legszélre temették, a kiserdõ aljába. Virágot húsvétkor és halottak
napján kap.
Bizonyára valahol itt kezdõdött, hogy elfogadó, mai szóhasználattal
élve, toleráns vagyok a cigányokkal szemben. Persze, voltak más
tapasztalataim is, de nem tudtak megingatni abban a hitemben,
hogy az emberek, ha árnyaltan is, de igazából két csoportra oszthatók:
lehetnek tisztességesek és becstelenek. Nem számíthat a nyelvük
mely, ha anyanyelv, számukra a legszebb. Nem számíthat a bõre
színe, sem a vallása. Csak az, hogy emberként mennyit ér.
Mégis, milyen a véletlen. Amikor hosszas „kikapcsolódás” (GYES,
GYED stb.) után 1997 õszén ismét munkába álltam, az elsõ komoly
feladatom az volt, hogy dolgozzak ki egy programot a megyében
élõ cigány lakosság könyvtári ellátására. Megvallom õszintén, hogy
nagyon új volt körülöttem minden – a gyerekeim akkoriban kezdtek
óvodába, bölcsödébe járni, én hét év után ismét munkába, új
munkahelyen, s egy éven belül a harmadik munkakörben, új kollégák
között találtam magam. A friss terveknek megfelelõen, új
feladatokkal, s az ehhez kapcsolódó fogalmakkal kellett megismerkednem.
Nem beszélve arról, hogy tájékoztatóként nem ismertem
a vidéket, a vidéki könyvtárosokat és a kollégákat sem.
Nehéz volt egy olyan rendszerben gondolkoznom, melyben nem
voltam abszolút járatos. Szinte csak tanulmányaimra, olvasmányaimra
és ösztöneimre hallgathattam. Így született meg a Tervezet
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye cigány lakosságának könyvtári ellátására
címû dokumentum (a késõbbiekben csak tervezet), melyre azóta is
építünk. Igaz, hogy ez irányú munkánkból aligha tudna bárki is
visszakövetkeztetni erre az „alapmûre,” de valahol mégis ezzel kezdõdött.
Nézzük, hogyan képzeltük el teendõinket 1998-ban, alig pár hónappal
az 1997-es CXL-es kulturális alaptörvény megszületése
után! Akkoriban csak egyetlen írásos anyag állt rendelkezésünkre e
témával kapcsolatban, a gyõrieké. Konkrét adatok sorolása nélkül
is nyilvánvaló lehet mindenki számára, hogy a két megye cigány lakosságának
nagyon különbözõ arányai miatt, a gyõri minta a mi
megyénkben aligha szolgálhatott alapul.
Cigányság a végeken 101
TERVEZET A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI
CIGÁNY LAKOSSÁG KÖNYVTÁRI ELLÁTÁSÁRA
„A több évszázados együttélés, a cigányságot az átlagosnál jobban
sújtó munkanélküliség, szegénység, az ellenük megnyilvánuló elõítéletek
szükségessé teszik, hogy a többségi társadalom fokozott figyelemmel,
széles körû nemzeti összefogással és a legfejlettebb
módszertani eszköztárral tegyen erõfeszítéseket a cigányság problémáinak
enyhítésére.
Különösen fontossá teszi ezt az a tény, hogy az Európában élõ 3
milliós cigány népesség 12%-a Magyarországon él, míg Magyarország
összlakossága Európa lakosságának csupán 2%-a.127
Még fokozottabban jelentkeznek ezek a problémák Szabolcs-Szatmár-
Bereg megyében.
Ez a megye a cigány lakosság részarányát (12%) tekintve második
az országban (ma már sokkal nagyobb arányról is beszélnek). Elképzelhetetlen,
hogy a problémák kezelése a cigány lakosság aktív részvétele
nélkül sikeres legyen.
Azonban ahhoz, hogy a cigányság felismerje és elfogadja ezt, intenzív
és gondos felvilágosító munkára, a nagyobb közösséghez való
tartozás iránti érzékenység fokozására van szükség.
A célok megvalósítása érdekében kívánatos, hogy a könyvtárak a
maguk eszközeivel szintén bekapcsolódjanak a megoldás keresésébe.
Ezt felismerve írja elõ az 1997. évi CXL. sz. törvény a megyei
könyvtárak számára, hogy gondoskodjanak a nemzeti és etnikai kisebbség
könyvtári ellátásáról.
A törvényt megelõzõen történtek ilyen irányú lépések Gyõr-Sopron
megyében, de sem a feladat nagyságát, sem a megoldási módszereit
nem tekinthetjük mintának magunk számára, ugyanis az
adott megye cigány lakosainak száma töredéke (kb. 1500 fõ) a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élõ cigányok létszámának. Itt
már közel nyolcvanezres etnikum könyvtári ellátásáról kell gondoskodni.
Megyénkben a legcélravezetõbb eszköz egy olyan ellátórendszer
kiépítése lehet, mely báziskönyvtárral a középpontjában bibliobusz
102 Vraukóné Lukács Ilona
127 Kocsis Károly – Kovács Zoltán: A cigány népesség társadalomföldrajza. In: Ezredforduló,
1998. 3. sz.
segítségével biztosítja a könyvtári ellátást a cigányok által többségben
vagy jelentõs számban lakott településeken.
A bibliobuszos könyvtári ellátásnak Amerikában és Angliában közel
százéves története van. A 2. világháború befejezõdése után Európa
nyugati államai is elõszeretettel alkalmazták – és alkalmazzák ma
is – ezt az eszközt, hogy az ellátási szempontból fehér foltoknak számító
területeket felszámolják. A hetvenes évek elejétõl Magyarországon
is kísérleteztek a lakosság könyvtári ellátásának e formájával,
de különbözõ okok miatt, nem terjedhetett el, nincs igazából hagyománya.
Bízva abban, hogy sikerül kiküszöbölni a bibliobuszos ellátás korábban
tapasztalt hátrányait, fontolóra kellene venni e szolgáltatási
forma újraélesztését.
A végsõ célunk, hogy a megye valamennyi cigány lakosához eljussunk
a számukra különös gonddal kiválasztott dokumentumokkal és
programokkal (író- olvasótalálkozások, rajzpályázat gyerekeknek stb.).
Szükséges tehát, egyrészt egy olyan dokumentumállomány létrehozása,
mely biztosítja a cigány lakosság
• nyelvi kultúrájának megõrzését (pl.: cigány szótárak, nyelvkönyvek),
• történelmük megismerését (pl.: tanulmánykötetek),
• néprajzi hagyományaik felélesztését, továbbvitelét (pl.: a cigány
folklór irodalma, hagyományos kézmûves mesterségeket bemutató
irodalom),
• a cigány etnikumhoz tartozó írók, költõk, képzõ- és zenemûvészek
stb. alkotásainak felfedezését, megismerését,
• cigány szervezetek újságainak megismerését, használatát (Lungo
Drom, Amaro Drom, Cigány Hírlap),
• õket érintõ (róluk/neki szóló) videofelvételek, hangkazetták hozzáférhetõvé
tételét,
• jogi információkkal való ellátásukat (pl.: munka- és családjog,
szociális juttatások),
• a háztáji munkát segítõ szakirodalomhoz való hozzájutást (gyümölcs-
és zöldségtermesztés, állattenyésztés stb.),
• az iskolai kötelezõ szépirodalom és kiegészítõ szakirodalom elérését
(tankönyveket nem),
• periodikák lapozgatását (magazinok).
Cigányság a végeken 103
5. kép. Felkészülés a másnapi feladatokra a hodászi könyvtárban
Az állomány kiépítésében a Magyar Mûvelõdési Intézet Nemzeti és
Etnikai Kisebbségi osztályának hírlevele, a ROMA nyújthat még segítséget.
Szükség van továbbá olyan mentálhigiénés programokra, amelyek
elõsegítik az egyének társadalmi és szociális beilleszkedését. Például
• jogi tanácsadás,
• orvosi tanácsadás,
• pszichológiai tanácsadás,
• háztartás-ökonómiai elõadás stb.,
• élõ elõadások,
• hangzó anyagok bemutatása – ismeretterjesztõ filmek bemutatása.
Bázishelyül olyan településeket lenne célszerû kiválasztani, melyeken
(vagy környékükön) jelentõs létszámban élnek cigány lakosok.
A báziskönyvtárak állományát a már említett forrásból kell megalapozni,
s a késõbbiekben minden lehetõ más eszközt is fel kell
használni a bõvítésre. A szakmai munka teljes egészében a báziskönyvtárakra
hárulna, a megyei könyvtár koordinációs és módszertani
szerepet töltene be.
104 Vraukóné Lukács Ilona
Következésképpen az említett város(ok)ban kell helyet találni a
könyvállománynak, illetve a busz(ok)nak is.
Az állomány és az olvasók nyilvántartása, utóbbinak tartalmi és
formai feltárása a kor színvonalának megfelelõ legmodernebb adatfeldolgozó
eszközökkel kell, hogy történjen. A számítógép mellett
helyet kell kapnia a buszon egy videó-lejátszónak, magnósrádiónak,
dia- és írásvetítõnek is.
A szervezés során a hagyományos könyvtári propaganda-eszközökön
túl támaszkodnunk kell a cigány értelmiségiekre (írók, mûvészek
stb.) az iskolákra, mint a szervezett oktatás színhelyeire, a helyi
önkormányzatokra, a cigány kisebbségi önkormányzatok helyi szervezeteire,
illetve az egyházak közösségformáló erejére és kulturális
küldetésvállaló szerepére. (Országszerte ismert például a Szabadkeresztyén
Egyház jótékony hatása az uszkai cigány lakosságra.)
Amennyiben e tervezet alapján sor kerülhet a részletek kidolgozására,
rendkívül körültekintõen kell eljárnunk. A program beindítását
célszerû elõször egy-két településen elkezdeni, hogy a tapasztalatokra
építve bõvíthessük a szolgáltató helyek és esetleg a
szolgáltatások körét is.
A „kísérleti” helyszínek kiválasztásánál – a bázishelyek mellett –
célszerû elõnyben részesíteni azokat a településeket, ahol már vannak
hagyományai az etnikai kisebbséggel való hatékony foglalkozásnak
(pl. Uszka, Hodász, Pátroha, Nyírmada).
A megyei könyvtár feladata azoknak a személyeknek, szervezeteknek,
speciális oktatási és kulturális intézményeknek (Felsõszabolcsi
Iskolaszövetség, cigány újságok szerkesztõségei, Roma Parlament
Könyvtára stb.) a felkutatása, amelyekkel a programok sikere érdekében
kapcsolatot tarthatnánk.”
Bármilyen megoldás is szülessék a cigányok könyvekkel való ellátására,
ez mindenképpen csak az elsõ lépés lesz egy hosszú, nehéz és
a szakmai kereteken is túlnövõ folyamatban.
Amikor ez a tervezet készült, akkor nem ismertem A cigány lakosság
könyvtári ellátása Szabolcs-Szatmár megyében128 címmel megjelent
összegzést, mely egy 1974-ben (kontrollvizsgálat: 1979) végzett felmérés
adatait, következtetéseit tartalmazza. Futaky László alapos
Cigányság a végeken 105
128 Könyvtári múltidézõ. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Móricz Zsigmond Megyei
és Városi Könyvtár és Rím Könyvkiadó, 1998. 200–206. p)
elemzést végzett a beiratkozott cigány olvasók számára, kulturális
szokásaikra, a könyvtár velük szemben alkalmazott „rendszabályaira”
vonatkozóan. Ebbõl ugyanis kiderül, hogy: „Szabolcs-Szatmár
megyében a cigány lakosság könyvtári ellátásának kérdése 1973-ban
fogalmazódott meg elsõ ízben a feladat súlyának megfelelõ komolysággal.”
129
Az írás részletesen elemzi, hogy a megyében élõ cigány lakosok
• milyen helyi mûvelõdési formákba kapcsolódnak be,
• kulturális nevelésükkel (!) kapcsolatban milyen tapasztalatok
születtek,
• milyen a könyvtári rendezvényeken való részvételük,
• milyen fokú az általuk kölcsönzött könyvanyag elhasználódása,
• a könyvtáros milyen állományvédõ-rendszabályokat alkalmaz,
• milyen kísérleteket tettek a könyvtárhasználati szokások kialakítására,
és hogy
• az olvasóvá nevelésnek milyen egyéb eszközei vannak.
Utólag úgy gondolom, nem is baj, hogy csak késõbb került a kezembe
az említett írás, így nem befolyásolhatott. Kissé merevnek érzem.
Olyan átnevelõ hangulata van. Meglátásom szerint az adatok mögött/
mellett nem látszik az ember, viszont érzõdik egyfajta felsõbbrendûség.
Csak egy rövid idézet ennek alátámasztására:
„…Megfelelõen megválasztott pedagógiai módszerekkel, következetességgel
bizalmuk megnyerhetõ, s ahol rendszeres látogatói a könyvtáraknak, mûvelõdési
otthonoknak, ott valóban sokat fejlõdtek az utóbbi években magatartásukat
tekintve és szellemiekben is.”130 A célok megfogalmazása is csak
általánosságokban történt meg. Egy információ viszont nagyon megragadta
a figyelmemet: „… a múlt évben a Megyei Tanács Mûvelõdésügyi
Osztálya jóváhagyásával a közmûvelõdési alapból 220 ezer forintot
használtunk fel a cigányok lakta települések könyvtárainak állománygyarapítására…”
131 S mindez a vizsgálatot megelõzõ évben, 1974-ben íródott.
Nem tudom, megismétlõdött-e ilyen mértékû támogatás a késõbbiekben
is. Mindenesetre igen komoly segítség volt még megyei
106 Vraukóné Lukács Ilona
129 Uo. 205. p.
130 Uo. 203. p.
131 Uo. 206. p.
vonatkozásában is. Ekkora összeget napjainkban sem tudunk ilyen
célra fordítani, pedig nagy szükség lenne rá.
Az eltelt öt esztendõben már bebizonyosodott:
• mi az, amit meg tudunk valósítani az általunk megfogalmazott
tervezetbõl,
• mi az, amit csak részben tudunk felvállalni,
• mi az, amit továbbra is csak terveink között szerepeltetünk, és
• mi az, amit törölni kell, vagy teljesen átdolgozni.
Ugyanakkor voltak már, s tervezünk is programokat, melyek még
csírájukban sem szerepeltek a fenti dokumentumban.
Célunk – miszerint a lehetõ legrövidebb idõn belül megszervezzük a
tervezetben megjelölt dokumentumok beszerzését, s minél több településre
való eljuttatását a bibliobusszal – elõnyét abban láttuk, hogy:
• sok település könyvvel való ellátása oldható meg ezúton, s ez a
tevékenység
• számos más programmal társítható.
Hátrányait is rövid idõn belül beláttuk:
• rendkívül költségigényes tárgyi és személyi vonatkozásban
egyaránt,
• a szükséges dokumentumok köre viszonylag szûk,
• a járulékos programok koordinálása igen nehéz, hisz túllépnek
az intézményi kereteken.
Csak néhány nehézség, amit anélkül is látunk, hogy egy lépést is
tettünk volna a megvalósítás érdekében. Ezért módosítanunk kellett
elképzeléseinket. Ez nem jelenti azt, hogy lemondtunk volna
végleg a bibliobuszos programról, hiszen komoly, nemzetközileg
is elismert pályázat készült a megvalósítás érdekében, s reménykedünk,
hogy nem is olyan távoli az idõ, amikor az elindul majd elsõ
állomására.
A pályázatban megfogalmazottak szerint az ezer lélekszám alatti települések
– esetünkben 77 ilyen van – ellátását szerveznénk meg ilyen
formában.
Cigányság a végeken 107
Ebbõl a 77 településbõl 19 esetben nem éri el még az ötszáz fõt
sem a lakosok száma. 2003-ban 27 településen nem mûködött
könyvtár, ami eggyel gyarapodott az elõzõ évihez képest. Szomorú,
hogy ebbõl a 27 településbõl hat esetben ezer lakos fölötti, másik hat
6 esetben ötszáz-ezer közötti lakosú, a többi esetben ötszáz lakos
alatti a település. Továbbá 11 településen szünetelt a könyvtári szolgáltatás
2003-ban.132 A számok tehát igazolják elképzeléseinket, hiszen
az 1000 lakos alatti települések durván 50%-a abszolút könyvtári
szolgáltatás nélkül maradt. S ezek csak számok. Bizonyára, ha a
többi település valós szolgáltatásait vizsgálnánk bárhol a megyében,
bizonyára találhatnánk jobbítanivalót máshol is.
Jelen írás szempontjából célszerû megvizsgálni, hogy mely településeken
mûködnek cigány kisebbségi önkormányzatok, hiszen a
velük való együttmûködés nélkülözhetetlen volt és lesz a késõbbi
munkánkban is. A megyében 103 településen mûködik ilyen önkormányzat,
ebbõl az ezer lakos alatti települések közül csak 31-ben sikerült
azokat felállítani. A statisztika azt mutatja, hogy fõleg az ezerhez
közeli lakosú (vagy annál nagyobb) településeken a jellemzõ az
ilyen irányú törekvés.
Az ezer lakos alatti települések száma megyénkben tehát 77. Ez az
össztelepülések (229) számának 33%-a. Vagyis a településeknek harmada.
Érdekes adat, hogy a települések 33%-án a megye összlakosságának
(606 000) nem egészen 10%-a (56 820 fõ) él! Ugyanakkor a
megye cigánylakosságának alig 2%-a maradt az aprófalvakban. Van,
amelyikben egyáltalán nem élnek cigányok, de a többiben is nagyon
szórtak az arányok, 1–30% között mozognak. Ahogy nõ az egy adott
település lakosainak száma, a cigány lakosok aránya is. Az ezer lakos
fölötti települések között nincs egy fél tucat, ahol nem élnek cigányok.
Ahol igen, ott viszont sok helyen meghaladja a 20%-ot.
Van, s biztosak vagyunk benne, hogy még egy jó darabig lesz is
mit tennünk, tehát a tervezetünkben megfogalmazottak megvalósításához
lesz terep, s lesz még mit továbbgondolnunk. Tervekben,
elõre való gondolkodásban nincs hiány. Mi sem bizonyítja ezt jobban,
mint az, hogy már távolabbi terveinket is megfogalmaztuk; miszerint
átlépünk az országhatárokon (Ukrajna, Románia) is, s a határon
túli magyarlakta települések ellátását is segíteni kívánjuk ily módon.
108 Vraukóné Lukács Ilona
132 Településeink könyvtári ellátása a 2003. évben. Nyíregyháza, 2004.
A fentebb leírtakból kiderül, hogy valójában már jóval többrõl van
szó, mint „csak” a cigány lakosság könyvtári ellátásáról, hanem arról,
hogy esélyegyenlõséget biztosítsunk mindazok számára, akik minden
civilizációtól annak nemcsak káros hanem pozitív hatásaitól is távol élnek,
de maradni akarnak ott, ahová a sors szólította õket. Mindaddig
míg erre sor kerül, bemutatnám mindazt, amivel eddig próbálkoztunk.
AMI A TERVEZET MEGSZÜLETÉSE ÓTA TÖRTÉNT
Alighogy elkészült a fentebb említett tervezet, amikor 1998 októberében
Bódi Zsuzsa (Magyar Mûvelõdési Intézet) levélben kereste meg
könyvtárunkat, melyben egy, a hazai cigány folklór és irodalmi alkotásokat
magában foglaló gyûjtemény teljessé tételéhez kérte segítségünket.
A levelet igazgató úr rám szignózta. E két, idõben és témában
egymáshoz közel álló feladat felvállalásával indult el – szinte
észrevétlenül – az én kisebbségi referensi pályafutásom.
6. kép. „Cigány szemmel” címû kiállítás megnyitója a hodászi könyvtárban
Az események olyannyira felgyorsultak, hogy az Országos Idegennyelvû
Könyvtárban kiállított anyag 1999 tavaszán már Nyíregyházán
volt, s Bódi Zsuzsa személyes közremûködésének köszönhetõen
április 19-én megnyithattuk a Cigány szemmel címû vándorkiállítást a
Cigányság a végeken 109
megyei könyvtárak közül elsõként. Tettük ezt azért, mert sokan tudjuk,
hogy „… a magyar cigányságról hiteles képpel csak kevés ember rendelkezik.
... ezen a problémán próbálnak segíteni az itt kiállított dokumentumok.
Mindenki, aki szeretné közelebbrõl megismerni ezt a népet, nyugodt
lelkiismerettel veheti kézbe az itt lévõ mûveket, mert hiteles, valóságos tényeket
tárnak az olvasó elé.” A fenti gondolatok a megyei önkormányzat
kisebbségi referensétõl származnak, aki köszöntötte a résztvevõket.
7. kép. Dr. Bódi Zsuzsa és Dr. Hadházy Antal szakértõk találkoznak a jelzett
7. kép. megnyitón
A megnyitóra igen sokan gyûltünk össze, nagy volt az érdeklõdés. Az
egyhónapos nyitva tartás alatt az írásos dokumentumok mellett
igyekeztünk ízelítõt adni az élõ cigány folklórból is. Így volt, amikor a
nyírbátori Attila utcai óvodások báboztak, de meghívtuk az Éltes
Mátyás Általános Iskola és Diákotthon tanulóit is, hogy bábozzanak
– õket szintén Nyírbátorból. Egy alkalommal a nyíregyházi 13. sz.
Általános Iskola tanulói mutattak be egy szeletet a cigány népzene
világából hagyományos „hangszerekkel” (kanál, vizeskupa stb.).
Minden alkalommal egy-egy cigány, illetve magyar óvodás és/
vagy iskolás csoportot/osztályt szerveztünk közönségnek. Ezzel az
volt a célunk, hogy a magyar gyerekek más oldalukról is megismerjék
a cigány társaikat, s ne csak az itt-ott hallottakra építsenek.
110 Vraukóné Lukács Ilona
Mindazon kollégák, pedagógusok, akik ebben közremûködtek, szerencsésnek
ítélték ezt a fajta „közönségtoborzást”.
Az egy hónap alatt könyvvásárlásra is volt lehetõség, s ezzel éltek is
óvoda- és iskolapedagógusok egyaránt.
A záró program egy író-olvasó találkozó volt, ahová Farkas Kálmánt,
Nyíregyházán élõ újságírót hívtuk meg, aki nyugdíjas éveit a visszaemlékezésnek
szenteli, s már több könyve is megjelent. (Ez év március
15-én a Magyar Sajtó napja alkalmából a Magyar Újságírók Országos
Szövetsége Arany Toll díjjal tüntette ki.) Akik pedig eljöttek a
találkozóra, gyakorló pedagógusok, akik egy romológiai továbbképzésen
vettek részt abban az évben a fõiskolán.
Szembe kell néznünk viszont azzal a ténnyel, hogy a szervezett közönségen
túl alig akadt érdeklõdõ. Pedig ugyancsak nagy volt a
visszhang! A sajtón keresztül rendszeresen tájékoztattuk a város és a
megye lakóit. Sõt, a nyíregyházi iskolák igazgatóit külön levélben is
megkerestük. Hiába. A mûsorokra szervezett közönségen túl a kiállítást
még három osztály tekintette meg. Azonban az õ látogatásuk is
személyes kapcsolatoknak az eredménye.
Elgondolkodtató ez a dolog, hiszen akkor kinek és mirõl beszélünk?
Bár bevallom, hogy sokunk számára a kiállított dokumentumokkal
„idegenül” néztünk szembe. Kevés volt még az ismerõs név,
az ismerõs arc. Ma már bizonyára másként nézném végig ezt a kiállítást
én is. Ha nézhetném. Nem tudom, mi lett a sorsa.
Ha minden megyei könyvtár fel is vállalta fogadását/bemutatását,
technikai-szervezési okok miatt aligha juthatott el egy évben két-három
helynél többre. Vagyis, még nem járhatott végig minden megyét,
esetleg nemcsak megyeszékhelyeket. Tõlünk pl. Nagykállóba
vitték. Magam részérõl sajnálnám, ha ez az oly nagy gonddal és
energiával összeválogatott anyag nem jutna el minden érintetthez,
érdeklõdõhöz. Bízom benne, hogy Bódi Zsuzsa továbbra is rendületlenül
és hittel gondozza ezt az állományt, melynek gyarapodásáról
a ROMA Hírlevélbõl rendszeresen tájékozódhatunk (Interneten
is hozzáférhetõ).
A kevés látogató ellenére tapasztaltuk, hogy a kiállításnak híre
ment megyebeli könyvtáros kollégák körében is, és egyre többen érdeklõdtek,
hogyan juthatnának õk is hozzá ezekhez, vagy tartalmukban
hasonló dokumentumokhoz. Igaz, pénzük igen kevés, vagy egyáltalán
nincsen. Ekkor kezdett érlelõdni bennünk, hogy nekünk
Cigányság a végeken 111
kellene valahogy az anyagi feltételeket megteremteni, s a vásárolt
dokumentumokat a könyvtárakban ún. etnikai letétként kihelyezni.
Nyújtottunk be pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához,
a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért
Közalapítványhoz, és a Soros Alapítványhoz – több-kevesebb sikerrel.
Kb. öt éve annak is, hogy az Országos Idegennyelvû Könyvtáron
keresztül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától évente kb.
150 000 Ft-ot kapunk a kisebbségek könyvtári ellátására. Ennek egy részét
(10–15%) õk vásárolják el, s ezeket a dokumentumokat megküldik
a megyei könyvtár számára. Ezen dokumentumok árával
csökkentett összeget szabadon használhatjuk fel a megyében élõ kisebbségek
könyvtári ellátására. (Egy alkalommal vásároltunk ebbõl
az összegbõl szlovák és lengyel nyelvû könyveket. Nem volt a legszerencsésebb
dolog, hiszen nagyon kevesen használják, pedig a megyei
könyvtár központi épületében helyeztük el azokat, s igyekeztünk
jó propagandát is szervezni köré. Sõt, szlovák, illetve lengyel
napok keretében be is mutattuk azokat a könyvtárban. Az olvasóteremben
tárlókba helyezve kívántuk az érdeklõdést irántuk felkelteni,
s természetesen a sajtó segítségével.)
Igyekeztünk feltérképezni valamennyi beszerzési forrást, hogy a
lehetõ legteljesebb választék legyen elõttünk, amikor a rendelkezésünkre
álló pénzbõl a letétek számára a dokumentumokat kiválasztjuk.
Ezért levélben kerestük meg az Osiris Könyvesházat, a Teleki
Téka Alapítvány könyvesboltját, a Fõvárosi Önkormányzat
által mûködtetett Cigányházat, a Magyarországi Roma Parlamentet,
a KONSEPHT-H Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft-t, a Gandhi
Gimnáziumot és a roma lapok szerkesztõségeit, melyekben kértük
õket, tájékoztassanak kínálatukról. Örömmel mondhatjuk, hogy kivétel
nélkül nagyon készségesen voltak, és gyorsan küldték ajánlataikat.
Sõt, vásárlási szándékunk híre továbbterjedt, s olyanok is megkerestek
minket, akikhez közvetlenül mi el sem jutottunk kérésünkkel.
A kínálat évrõl évre nagyobb. Sajnos anyagi erõink nem gyarapodnak
azzal egyenes arányban. Mivel intézményi keretbõl e célra nincs
elkülönített összegünk, csak a minisztériumtól, az Országos Idegennyelvû
Könyvtáron (OIK) keresztül érkezõ támogatásra számíthatunk,
illetve a pályázatokra. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a
véleményemmel, hogy ilyen, kifejezetten esetleges forrásokra nem
lehet következetes állománygyarapító munkát építeni. Bízom ben-
112 Vraukóné Lukács Ilona
ne, hogy ez a helyzet hamarosan megváltozik, s kiszámíthatóbbá válhat
a munkánk.
Mára már tíz letétet helyeztünk ki, melyeknek állományértéke megközelíti
az egymillió forintot. A több mint hatszáz kötetes összállomány
népismereti, néprajzi és szépirodalmi (vers, próza, mese) kötetekbõl
áll elsõsorban. Továbbá vásároltunk nyelvtanulást segítõ kiadványokat
(szótárak, nyelvkönyvek), valamint a cigány gyerekek oktatását,
nevelését segítõ pedagógiai programokat és zenei kazettákat is. A tíz
könyvtárból kilenc iskolai és községi könyvtár, egy pedig községi.
Tartalmilag úgy igyekeztünk összeválogatni az egyes könyvtárak
számára az állományt, hogy az teljes egészében megfeleljen abban a
bizonyos tervezetben megfogalmazottaknak, illetve ha lehetett, még
bõvítettük is azok körét. Egy, a közelmúltban végzett felmérésünkbõl kiderül,
hogy a fenti dokumentumok közül a felnõtt szépirodalmat, a
mesekönyveket és a népismereti dokumentumokat keresik leginkább.
Azokat leginkább a pedagógusok használják a munkájukhoz,
illetve azok, akik felsõfokú intézményben tanulnak és tanulmányaikhoz
szükségesek ezek a könyvek.
Arra a kérdésre, hogy csakis személyes érdeklõdésbõl, belsõ indíttatásból
keresi-e ezeket a dokumentumokat, nagyon kevesen válaszoltak.
Amikor a letéti helyeket kiválasztottuk, azzal kerestük meg a kollégákat,
a települési és a kisebbségi önkormányzat vezetõit, hogy a
könyvek kihelyezéséért cserébe hadd szabhassunk egy feltételt: tegyenek
meg mindent, hogy az olvasók és a még nem olvasók körében
tudatosítsák ennek a piciny állománynak a létét, s tegyenek meg
mindent azért, hogy a cigány származású gyerekek és felnõttek megismerjék
azokat, azokból népük történetét, kultúráját. Szervezzenek
olvasási, vers- és prózamondó versenyeket stb. Csak egy a lényeg, olvastassák
meg õket. Van, aki súlyának megfelelõen kezeli a helyzetet
(Hodász, Nyírmada). Van, ahol a lakosság, illetve a tanulók aránya
miatt nincs szükség külön terekre, mert a mindennapos munka része
a cigány lakossággal való foglalkozás (Tiszaeszlár, Tiszabecs). Olyan is
van, ahol a könyvtáros néni érkezése vasárnap délután ünnep a falu
apraja-nagyja számára (Uszka, Tisztaberek). A gyerekek az autóbusznál
várják, a felnõttek – szemérmesen – csak a könyvtár ajtajában a
könyvtárosokat. Talán nem is a könyvekért, csak a szóért, a mosolyért.
A két kolléganõ szinte minden szeretetével olvasóit öleli.
Cigányság a végeken 113
Ha az etnikai letétek állományának bõvítésére beadott pályázataink
eredményességét vizsgáljuk, nem tekinthetjük magunkat a sors
kegyeltjének. 1999 januárjától hét pályázatot adtunk be állománygyarapításra,
s csak három esetben kaptunk támogatást e célra. (Már
tudjuk, most sem sikerült.) Bizonyára valamit mi is rosszul csinálunk,
vagy nagyon kevés az elosztható pénz, vagy kisebb könyvtárakat
preferálnak, nem tudni. (Viszont, ha az összes többi beadott pályázatunk
eredményességét nézzük, nem lehet okunk panaszra.
2003-ban huszonegy beadott pályázatból tizenhét nyert.)
A Cigány írók cigány gyerekek között címmel 2000-ben beadott pályázatunk
és annak végrehajtása eredményes volt. Célunk az volt, hogy
olyan iskolákba, közösségekbe vigyünk cigány származású írókat,
költõket, tanult cigányokat, akik saját maguk is jó példával szolgálnak,
illetve olyan sikeres cigányok életérõl tudnak mesélni, kiknek
életútja szintén követendõ lehet, de nem ám csak a cigány, de a magyar
gyerekek számára is.
Tuza Tibor debreceni romológust, a tanítóképzõ fõiskola oktatóját,
a cívisváros cigány közösségi házának vezetõjét nyertük meg programunkhoz.
A gyerekek nyelvén értõ, gyakorlott, a cigány közösségek
életét belülrõl is jól ismerõ pedagógus magával ragadta a gyerekeket.
Tiszabecsen az iskolában, Hodászon a könyvtárban, Nyíregyházán
a Roma Közösségi Házban várták. Az utóbbiban sok felnõtt is.
A cigány népismereti feladatlap elõször kis riadalmat keltett,
majd izgalmat, a sikeres megoldás pedig örömöt váltott ki a résztvevõkben.
Véleményem szerint ez egy olyan ismeretátadási forma,
amivel rendszeresen élve biztos eredményeket lehet elérni.
Sajnos, ezt a munkát sem tudtuk folytatni, a késõbbiek során nem
részesültünk támogatásban, a vidéki könyvtáraknak pedig – úgy
gondolom – nincs energiájuk. A városokban sokkal kisebb létszámmal,
a községek esetében pedig egy-egy fõvel lehet számolni. Nem
beszélve azokról a településekrõl, ahol csak heti néhány (2–6) órában
van nyitva a könyvtár. Ezért szeretnénk nagyon segíteni, mi!
A cigány vers- és prózamondó verseny – 2000-ben – igen emlékezetes
volt. Négy kategóriában hirdettük meg [I) alsó tagozat; II) felsõ tagozat;
III) ifjúsági; IV) felnõtt] a versenyt, ahol szabadon választott
mûvel lehetett részt venni. Örömmel vettük volna, ha cigány nyelven
is hallgathatunk legalább egy versenyzõt. Sajnos, erre nem volt
vállalkozó. Ám a megyei döntõ – melynek helyszíne a Roma Közös-
114 Vraukóné Lukács Ilona
ségi Ház volt Nyíregyházán – tizenkilenc versenyzõje elõadásával
nagyon mély nyomot hagyott a résztvevõkben. Olyan gazdag érzelemvilág
tárult elénk az elõadások alatt, melynek nem kiaknázása –
nézetem szerint – bûn. Rézmûves Mihályné, Lina néni, aki Hodászon
cigány gyerekek százait hallhatta verselni, mesélni, énekelni az
óvodában, míg nyugdíjba nem ment, még most is elérzékenyült.
A másik két zsûritag, Farkas Kálmán, a már említett újságíró, illetve
unokaöccse, a költõ – civilben pedagógus – Farkas Oszkár is elismerõen
szólt nem csupán a versenyzõk felkészültségérõl, hanem a
szervezésrõl is. Minden résztvevõnek tudtunk ajándékba könyveket,
illetve újságelõfizetésrõl szóló csekket adni. A Családsegítõ Központ
pedig mindennapi használati cikkekkel ajándékozta meg a
résztvevõket.
Szerettünk volna ebbõl is hagyományt teremteni. Azóta már két
pályázatunkat utasították vissza. Egyik alkalommal a Pedagógiai Intézettel
közösen terveztünk egy hasonló, nagyszabású programot,
alacsony költséggel. Olyannyira, hogy szinte mindent önerõbõl tudtunk
volna fizetni, csak a tiszteletdíjakra kértünk támogatást. Magam
részérõl azért sajnálom nagyon, ha egy-egy ilyen program torzó
marad, vagy csak ritkán kerül rá sor, mert a rendszeresség érzését
nem tudjuk a versenyzõkben ébren tartani. Elmennek az iskolából,
akik elmondhatnák a többieknek, hogy milyen nagyszerû egy ilyen
verseny. Nem ösztönzõ a részt nem vettek számára. Ha azt látnák az
osztálytársak, hogy közülük valaki tavalyelõtt is, és tavaly is milyen
szép könyveket kapott, elõtte meg milyen sok szépet olvasott, amíg
kiválasztotta azt a verset, mesét v. prózarészletet, amivel elindult a
versenyen, ösztönzõbb lenne.
Eredményesebbek lehetnénk, ha biztosítva lenne a folyamatosság.
Segítené az is a pályázókat, ha az elutasításkor tájékoztatnának
annak okáról. Csak sejthetjük, hisz az okok közt lehet az, hogy:
• kevés az elosztható keret,
• formai hiba (bár ez legtöbbször pótolható),
• vagy tartalmi/szakmai hiányosság.
Ez utóbbi elég sokféle lehet. Lehet pl. egy olyan logikai lépés kihagyása,
ami a pályázatírónak teljesen természetes, mert benne fogalmazódott
meg az ötlet, elõzményei vannak stb. Minden olyan lépést,
Cigányság a végeken 115
döntést elhibázottnak tartok, ami értelmetlenül gátolja a folyamatosságot!
Könnyen elvész ám, a bizalom! Hiába mondjuk annak a
hét-tíz éves gyereknek, hogy akkor lesz folytatás jövõre, ha lesz támogatás.
Nem érti, mert csak arra emlékszik, mennyire jól érezte
magát, s reméli, hogy jövõre megint ugyanilyen jó lesz. Volt egy kislány
– az I. kategória nyertese –, aki megígérte, minden könyvet elolvas,
amit jutalmul kapott, s amikor jövõre ismét jön, elmeséli, mirõl
szóltak. Sajnos, elmaradt a verseny, s nem jöhetett, pedig nagyon
szívesen meghallgattuk volna. Õt is, és a többieket is. Azért, most is
próbálkozunk, jelenleg is van benn egy pályázatunk. Hátha…(Már
tudjuk, hogy sikerült!)
Farkas Kálmán bácsi nyugdíjba vonulása óta már féltucatnyi
könyvet írt és adott ki. Az Ünnepi Könyvheteknek elmaradhatatlan
programja már, hogy legújabb kötetét bemutassuk. Hívják õt a megye
más településeire is író-olvasó találkozóra (Vásárosnamény, Mátészalka)
és szavalóversenyekre zsûrinek. Több éve rendszeresen jár
Piricsére, Nyírpilisre, Penészlekre, Aranyosapátiba és más településekre
is. A cigány irodalom, a cigány nyelv, vagy népismeret témaköre
az idén is napirenden van a megyében. Ez évben Karsai Ervint is
megyénkbe, Nyírbátorba várják.
Gyakran járunk vidékre. Hol a kistelepülési letéteket visszük, hol
a szakfelügyelõk kelnek útra, vagy éppen az etnikai letéteket szállítjuk.
A kollégákat is rendszeresen hívjuk továbbképzésekre, találkozunk
egyesületi összejöveteleken, vagyis van lehetõség az információcserére.
Így elég jó rálátásunk van arra, hogyan élnek azzal a pici
lehetõséggel, amit a megyei könyvtár tud biztosítani számukra. Például
arra, hogyan használják az általunk letétbe adott könyveket?
Érzik-e azt, hogy ezzel nekik küldetésük van? Nekik még tovább kell
gondolni a feladatokat, mert mi csak a kezdõ lépést tudjuk biztosítani
számukra.
A letéteknél már jeleztem, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Mindenki
másként látja – ha látja – a továbblépés lehetõségeit. Amikor a
kötet szerkesztõi arra kértek, nevezzek meg egy-két települést a megyében,
ahol történik valami a cigányok érdekében, ahol a könyvtáros
érzi, hogy neki ezen a téren küldetése van, azonnal megneveztem
Hodászt, s egyben Pethõ Mihályné, Erzsikét, az ottani kolléganõt. S ott
motoszkált a fejemben Tiszaeszlár – Müller Jánosné, Margó is. Úgy hiszem,
azt a bizonyos küldetést õk érezték meg leginkább.
116 Vraukóné Lukács Ilona
Hodász több mint háromezer lelket számláló település. Emberemlékezet
óta élnek itt – nem kis számban – cigányok, békességben a
magyarokkal. A falu lakosainak kb. 30%-a cigány származású, de a
426 általános iskolai tanulóból 230, vagyis már több mint 50%. Persze,
ezek csak a rideg statisztikai adatok. Olyan sok és olyan természetes
a vegyes házasság, hogy sok esetben már csak sejthetõ a származás.
2000-ben – az elsõk között – helyeztünk ki a hodászi könyvtárba letétet.
Ismertük a rendkívül készséges kolléganõt, aki éppen akkortájt
végezte az asszisztensképzõt. Teljesen más területen dolgozott,
majd – mint sokan e vidéken – õ is munkanélküli lett. Elõször közhasznú
munkásként dolgozott a hivatalban, majd félve, de elfogadta
a megüresedett könyvtárosi állást. Tartott tõle, mert addig csak olvasóként
járt a könyvtárban, s nem bízott abban, hogy meg tud majd
felelni az elvárásoknak. Azonban olyan energiával vetette bele magát
a munkába – rendszeresen kérte a segítségünket, beiratkozott az
asszisztensi tanfolyamra is –, hogy hamar megismertük. Pedig évente
megújított szerzõdéssel dolgozik, immár hatodik éve. Ebben a bizonytalan
helyzetben átköltöztette a könyvtárat, leválogatta az állományt,
otthonos kis olvasótermet alakított ki, pályázatokat ír, s
mindent megtesz, hogy a könyvtár fontos hely legyen a faluban magyarok
és cigányok számára egyaránt. Elsõ perctõl kezdve bekapcsolódott
a könyvtári napok országos programjába. Hívja és fogadja az
íróvendégeket. Olvasási versenyt, szavalóversenyt hirdet, rajzpályázatot
ír ki, cigány kulturális napokat szervez. Programot visz a cigány
közösségi házba, a krízisotthonba. Utóbbiban segíti az ott élõ
gyerekek tanulását, olvasóvá nevelését. Szervez programot az iskolával,
s a különbözõ felekezetekhez tartozó közösségekkel.
Mind a cigány, mind a magyar óvodából szívesen viszik a nagycsoportosokat
a könyvtárba. Így könnyebb az út abba az irányba, hogy
késõbb könyvtárhasználók legyenek. Fõleg ha olyan a családi háttér,
hogy ehhez ösztönzést is ad. A közelmúltban találkoztam néhány cigány
tanulóval (feketékkel és szõkékkel is), akik napot alig mulasztanak
el, hogy be ne térjenek a könyvtárba. Belelapoznak néhány
könyvbe, megnézik az újságokat. Ritkábban kölcsönöznek. Az egyik
elsõs kislány elmondta, hogy õ nagyobb testvérétõl és az osztálytársától
hallotta, hogy „itt a könyvtárban nagyon jó”, hát bekopogtatott.
A kolléganõ elmondása szerint a következõ módon: Bekopogott a
hatalmas tölgyajtón – még csimpaszkodnia kellett a kilincsig , s tisz-
Cigányság a végeken 117
telettudóan így szólt: „Csókolom! Én Jóni Bettina vagyok, elsõ osztályos
tanuló. Azért jöttem, hogy tessék engem beiratkozni a könyvtárba! Azt mondták,
itt jó.” Késõbb aztán õ is hozta az osztálytársait, s látják nap mint
nap, hogy a nagyobbak is jönnek iskola után. Tanulnak, olvasnak,
kutatómunkát végeznek – használják a könyvtárat.
Jóni Bettina és barátnõje elsõ osztályos, és mindketten folyamatosan
olvasnak. Felsõbb éves társaikkal együtt több mesét, verset olvastak
fel, illetve mondtak el. Olyanokat, melyekkel valamely vetélkedõn
szerepeltek. Olyan átéléssel mondták el a cigány népmesét, azt,
ami egyébként a 3. osztályos apáczais olvasókönyvben is szerepel.
Bízzunk benne, hogy ez, az inkább a könyvtáros nénire irányuló,
szeretet fokozatosan bõvül az olvasás szeretetével is. Haza azonban
ritkábban visznek könyvet, vagy csak kevesen. Otthon talán sokan
vannak, kevés a hely, s nem biztos, hogy van egy meghitt sarok, ahol
kettesben lehetnek a kiválasztott könyvvel. (Bár vannak közöttük
olyanok, akik hatalmas, modern, már-már irritáló méretû lakásban
laknak.)
S használják felnõtt cigány asszonyok is a könyvtárat. Akivel én találkoztam,
az unokájával jött. Elmondása szerint õt is a nagymamája
vitte elõször a könyvtárba, s nagyon megszerette. Kb. havonta jár
oda, bár amióta munkája van, már nem olyan sûrûn, s négy-öt könyvet
kölcsönöz. Amikor munkanélküli volt, sokkal többet olvasott. Azt
mondta, hogy olvasóvá csak akkor válhat valaki, ha már gyerekkorában
mintát lát erre.
A cigány nõk közül sokan járnak, de a férfiember ritka a könyvtárban.
Egyetlen fiatalembert emlegettek, aki tanul valamelyik felsõoktatási
intézményben. Számára elkerülhetetlen. Egyébként igazából
sem a könyvtáros, sem az olvasó nem talál erre magyarázatot.
Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a kolléganõ megtalálja majd
a módját, hogy egyszer-egyszer a cigány férfiak is utat találjanak
könyvtárba. Akik használják a könyvtárat a cigány lakosok közül,
azok legnagyobb részt oláh cigányok. Õk nagyon vallásosak, s vallásuk
(görög katolikus) gyakorlásában Sója Miklós esperesnek igen
nagy szerepe volt. Megépítette a cigány görög katolikus templomot,
ahol az egész szertartás cigány nyelven zajlik.
Annak ellenére, hogy a kétnyelvûség – a családban a cigány, a
mindennapokban a magyar – komoly nehézséget is jelent számukra
a tanulásban, vannak terveik, szakmában, hivatásban gondolkoz-
118 Vraukóné Lukács Ilona
nak. Meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg nem végzik el a nyolc
osztályt, s majd tehetetlenül állnak közel a húszhoz, nem tudván,
hogy merre induljanak. Meggyõzõdésem, hogy a görög katolikus
egyházhoz és a kb. kétszáz lelket számláló gyülekezethez való tartozás
is egyfajta fegyelmezõ erõ.
Hodászon most már nem az az elsõdleges feladat, hogy a cigány
gyerekeknek a magyarokétól külön programot kell szervezni. Úgy
kell a könyvtárosnak, pedagógusoknak s az önkormányzatnak is
gondolkozni, hogy ne érezzék megkülönböztetve magukat. Legyen
József Attila-szavalóverseny, amin mindenki részt vehet, ha szereti a
költõ verseit, de pl. a cigány kulturális napokon aktív résztvevõ lehessen
az a magyar származású falubeli is, aki cigány származású
író-költõ mûvét tolmácsolja, róluk szóló történetet mesél el, vagy õ is
lerajzolja, hogyan látja a cigányok életét, avagy a cigány–magyar
kapcsolatot.
Arról van szó, hogy meg kell ismerjék egymás mindennapi életét,
kultúráját, s azt megõrizve, elfogadva kell egymás mellett élni.
Hodászon, ahol a cigányok-magyarok együttélése ennyire természetes,
ez nem elérhetetlen.
Nehezebb a helyzet a kívül maradókkal, akihez nem ér el sem a
könyvtáros, sem a papok hívó szava, õk legnagyobb részt a romungrók.
Õk már nem beszélik a cigány nyelv semmilyen ágát, nincsenek
igazából hagyományaik, kicsit gyökértelenek. Közülük mind
a felnõttek, mind a gyerekek sokkal nehezebben közelíthetõk meg,
kevésbé fogékonyak, kevésbé vonhatók be a kulturális vagy vallási
közösségekbe. Nyelvi igénytelenségük is szembetûnõ.
Hodászon talán mégis van számukra némi remény, hisz ott él egy
másik cigány népcsoport, ami mintául szolgálhat, s talán közöttük
megindulhat egy pozitív irányú asszimiláció. Talán a gazdasági
kényszer, esetleg egy-egy romungro–oláh cigány vegyes házasság elvezethet
oda, ahol legalább már az ott élõ oláhcigányok vannak.
Tiszaeszláron ilyen példa nincs. Ott csak romungrók élnek, akik
a közel háromezres lakosság 25%-át teszik ki. Sajnos, munkalehetõség
még a képesítéssel rendelkezõk számára sem nagyon akad a településen
és a környékén. Így a sokgyermekes cigány családok segélyekbõl,
szociális támogatásokból tartják fenn magukat. Nyaranta
van némi esély az alkalmi munkára, ami leggyakrabban a tollfosztást
jelenti. Sajnos, a cigány gyerekek a differenciált csoportbontás után
Cigányság a végeken 119
nagy százalékban a gyengébb képességûek csoportjába kerülnek.
Míg Hodászon a nyelvi kettõsség miatt vannak hátrányban, mivel
otthon csak cigányul beszélnek, sok fogalmat nem értenek, addig
Tiszaeszláron – mivel nyelvi akadályok nincsenek – értelmi képességeik,
az ingerszegény családi környezet miatt szorulnak korrekciós
osztályba. A könyvtáros kolléganõ délután hangos olvasási versenyt
„hirdet” részükre. Ilyenkor figyelik, javítják egymás hibáit, s ez ösztönzi
õket az odafigyelésre, hogy minél kevesebb hibát jegyezhessen
fel a társa. Többen vannak, akiknek ez a délutánonkénti kis rásegítés
elegendõ ahhoz, hogy érdemjegyben is mérhetõ legyen az eredménye.
Az értõ olvasás pedig támogatja a többi tantárgy tanulását.
Az idõ hiánya miatt ritkábban, de készítenek a könyvtárban síkbábokat,
s az olvasott mesét ily módon jelenítik meg. Ez nagyban hozzájárul
kifejezõkészségük fejlesztéséhez. Szókincsbõvítést, a helyesírás
tökéletesítését szolgálják az anyanyelvi vetélkedõk is. A könyvtárba
bejutni jutalom is lehet. Amikor ott jártam, néhány „kiválasztott” a
közelgõ húsvéti ünnepekre készült. Képeslapot készítettek, s közben
beszélgettünk. Megdöbbentõ volt számomra, hogy a videózás a legfõbb
cél számukra a könyvtárban. Az újságokat nem forgatják, esetleg
a sport érdekli néhányukat a fiúk közül. Riasztó volt, hogy a legtöbbjük
abban sem bízik, hogy a nyolc osztályt befejezik.
„Ha letenném a nyolcat”; „Ha megérem a nyolcat”; „Ha befejezném ezt az
iskolát” – mindenki így kezdte a választ, amikor távolabbi terveikrõl
kérdeztem õket.Mindegyik hangsúlyban benne volt, hogy de az sem
baj, ha nem. Egyetlen kislány volt, aki tanító néni szeretne lenni. Viszont
könyvet – irányítás nélkül – kézbe nem vesznek, s haza sem visznek.
Ez utóbbit egyébként is nagyon ki kell érdemelni, de kevesen is
akarják. Ebben a faluban sokkal alacsonyabb szintrõl kell indulnia a
könyvtárosnak, pedagógusnak egyaránt, mint pl. Hodászon. A tiszaeszlári
kolléganõ négy éve végzi ezt a munkát, akkor vonták össze a
községi könyvtárat az iskolaival. Igazából az ösztöneire hallgatva találta
meg azokat a módszereket, melyekkel õ a legtöbbet teheti. Még
ha tudja is, ez csak egy csepp a tengerben.
A Könyvtári Kis Híradó negyedéves hírmondója a Móricz Zsigmond
Megyei és Városi Könyvtárnak. Ebben rendszeresen ismertetjük
a megyében élõ cigány írók/költõk köteteit, és tájékoztatást
adunk a vonatkozó dokumentumok beszerzésének lehetõségeirõl is,
hiszen a már említett felmérésben többen megfogalmazták azon kí-
120 Vraukóné Lukács Ilona
vánságukat, hogy segítsük õket ebben. Így a legutóbbi számmal elküldtük
az Osiris Könyvesbolt, a Teleki Téka könyvesboltjának és a
szolnoki „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány legújabb
kiadványainak jegyzékét. Bízunk benne, sok könyvtár élhet majd a
lehetõséggel és tud majd rendelni is Mások konkrét könyveket kértek.
Sajnos ezt nem áll módunkban teljesíteni.
Tovább kell gondolnunk azt is, hogy milyen mértékben bõvítsük a
letétek számát, vagy bõvítsük-e egyáltalán, s inkább a meglévõk állományát
javítsuk a lehetõ legteljesebbre.
Munkám során személyes érdeklõdésem is elmozdult a roma
nyelv és kultúra felé. Igyekszem figyelemmel kísérni a roma lapokat,
megpróbálom számon tartani a roma képzõmûvészeket, s természetesen
alkotásaikat is. Egy újságírói kurzuson a záróvizsgára bocsátás
elõfeltétele egy riport elkészítése volt. Ez Farkas Kálmánról, illetve
családjáról szólt. Az írást a Lungo Drom szerkesztõje elkérte, s tavaly
két részletben meg is jelentette.
Sokat és sokfélét hallottam már a cigány nyelvrõl, illetve nyelvekrõl
is. Gondoltam, hiteles kép akkor alakulhat ki bennem, ha magam
is megismerem azt. Így 2004 februárjában elkezdtem tanulni a
lovári nyelvet, s eltökélt szándékom, hogy meg is tanulom azt, nem
csupán levizsgázom majd belõle. Önként vállaltam, hetente két estét
töltöttem az iskolapadban, huszonöt csoporttársammal együtt. Rajtam
kívül egyetlen „önkéntes” volt, mindenki más, a diplomához
szükséges, könnyen megszerezhetõ nyelvvizsga reményében jelentkezett.
Nem tudom, hogy a vizsga milyen lesz, de a nyelv nem
könnyû. Emiatt sokan csalódtak, hasonlóan azokhoz, akik a könyvtár
szakra azért jelentkeztek, mert ott úgyis csak olvasni kell. Ez igaz,
csak nem szépirodalmat, meg magazinokat, ahogy képzelték!
Vannak kétségeim a nyelv gyakorlati alkalmazását illetõen, de látok
fényt is az alagút végén. Milyen szép lenne, ha egy nemzetközi cigány
konferencián csak tájnyelv jellegû eltérések lennének a nyelvhasználatban!
2003 õszén a lengyelországi Suwalkyban részt vehettem egy konferencián,
melynek központi témája a Lengyelországban élõ kisebbségek
helyzete volt. Így szó esett a cigányokról, illetve a lengyel határok
mentén élõ népcsoportokról (németek, litvánok, csehek stb.).
Külföldrõl csak Magyarország és Szlovákia kapott még meghívást.
Hazánkat Schaffler Máriával, az OIK munkatársával ketten képvisel-
Cigányság a végeken 121
tük. Lehetne ez is eddigi munkám koronája, hisz három napot tölthettem
egy konferencia központtá alakított csodálatos kolostorban,
s rengeteg információt gyûjthettem. (Ez volt elsõ angol nyelvû felszólalásom
is.) Azonban csak egyfajta elismerésnek tartom, hogy
szakmai berkekben úgy ítélték, a könyvtárunk által e téren végzett
munka alapján megérdemeljük, hogy képviselhessük az országot, s
hogy esetleg más országokban is szolgálhat egy-egy programunk ötletként.
Az igazi elismerés azonban az, ha a mindennapi munka során
keresnek, mert bíznak benne, hogy segíteni tudunk.
A tavasz folyamán felvázoltam egy programot, ami a cigány lakosság
könyvtárhasználati szokásainak kialakítását, fejlesztését segítené
minden korosztályban. Ha a kuratórium lát benne fantáziát, akkor
nem csupán megyei szinten alkalmaznánk azt a késõbbiekben. ezt a
projektet kidolgozhatnánk teljes részleteiben, s a gyakorlatban is beválna,
az már lehetne érdem. Addig is teszem és tesszük, ami jön sorba,
s megpróbáljuk a lehetetlent: 229 település könyvtárosának
ilyen irányú munkáját a lehetõ leghatékonyabban segíteni. Nagyon
szép feladat!
122 Vraukóné Lukács Ilona
LPÉTERFI RITA
jKönyvtár és Tanoda Ózdon
A VÁROS ÉS A CIGÁNY LAKOSSÁG
Ózd 45 ezres lélekszámú város, a Heves-Borsodi dombság legnagyobb
települése. A hagyományosan ipari város 160 km-re található
a fõvárostól, 60 km-re a megyeszékhelytõl, Miskolctól. A településszerkezet
jellegzetessége, hogy a vasgyár 1861-ben a mai város központjában
épült és terjeszkedett, s azt vette körül a völgyekbe kinyúlva
a lakóövezet. Ezért hívják a nyolc völgy városának Ózdot.
Ózdon – mint általában más településeken – sem tudható pontosan
a cigány lakosság aránya. Az ilyen típusú összeírást nem teszi lehetõvé
az adatvédelmi törvény, valamint az 1993. évi LXXVII., a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. Interjúalanyaink
és a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) beszámolója
alapján azonban azt mondhatjuk, hogy Ózdon a cigány lakosság
aránya 25–30% körülire tehetõ.
A településen a cigányok már a 19. században, a vasgyár létrejöttekor
letelepedtek. Õsi mesterségeik, a szegkovácsolás, üstfoltozás,
szén- és mészégetés jól összeillett a vasgyári tevékenységekkel. A cigányok
akkor telepedtek le a városközpontot körülölelõ kis völgyekbe.
A rendszerváltozást, a város ipari, gazdasági összeomlását példa
nélküli munkanélküliség követte: a munkaképes korú lakosság 60%- a,
a munkaképes korú cigány lakosságnak pedig 87%-a vesztette el
munkahelyét. Õk a kohászatban, a bányászatban és a háttériparban
dolgoztak. De az eltelt idõ és az átképzések után is még 20% körüli a
munkanélküliek aránya a városban.
A valamikori törzsgyári területen tevékenykedik az Ózdi Ipari
Park. A nagyvállalat felbomlása után egy utód kft. jött létre, s így jelenleg
közel száz különféle vállalkozás, kisebb üzem mûködik a helyén.
A klasszikus, hagyományos értelemben vett régi kohászkodásnak
tehát vége.
Az Ózd Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat koncepciója a 2002–
2004 közötti idõszakra címû dokumentum a fejlesztésrõl szóló fejezetben
az oktatás mellett a következõket fogalmazza meg: „A családpolitika
elemeként a hitközösségekkel való kapcsolatteremtés stratégiai feladat
lesz. Világossá vált, hogy szükség van a hitéleti gyakorlatra és a hitközösségek
embert formáló munkájára. Elért eredményeiket, szervezõ kapacitásukat,
gyakorlati sikereiket éppen a cigány kisebbségi koncepciókból kifelejteni súlyos
tévedés. Nem lehet a jövõben mellõzni.”
Ózdi látogatásunk során összesen száz gépelt oldalnyi interjút készítettünk.
Beszélgetõpartnerünk volt a városi könyvtár igazgatója, a
Tagore Tanoda vezetõje és több munkatársa. Elmondhatjuk, hogy a
felvett anyag nagysága ellenére hiányérzettel távoztunk Ózdról, hiszen
több esetben is jó lett volna a másik felet is meghallgatnunk,
mint pl. a városi önkormányzat illetékeseit, a CKÖ képviselõit vagy
pedagógusokat – óvónõket, tanítókat, tanárokat – a város különbözõ
intézményeibõl. Egy esetleges késõbbi adatfelvételkor azonban õk
mindenképp interjúalanyaink között kell hogy legyenek.
A VÁROSI KÖNYVTÁR SZEREPE
Elsõként tehát lássuk a Városi Könyvtár igazgatójával, Bánfalvi
Lászlónéval készült beszélgetés leginkább figyelemre méltó gondolatait.
Az igazgatónõ tíz éve van az intézmény élén, amely 1988-ban
költözött jelenlegi helyére, az egykori Tanácsháza épületébe. Ottjártunkkor
is éppen az épület homlokzati felújítása zajlott, amely
egy teljes rekonstrukció részét jelenti. Az igazgatónõ a könyvtár
helyzetét firtató kérdésünkre a következõket mondta:
„Egy könyvtárban soha nem elég a pénz. Szerintem sem dokumentumvásárlásra,
sem egyéb másra, de én azt tapasztaltam az elmúlt tíz évben, hogy
Ózd város önkormányzata a lehetõségeihez képest – és ezt nagyon hangsúlyosan
mondanám, hogy a lehetõségeihez képest – mindig maximálisan támogatta
ezt az intézményt. Az éves költségvetésünk 20 millió forint, amibõl 2
millió forint körüli összeget tudunk szerzeményezésre fordítani. Évente
3000–3500 beiratkozott olvasónk van, azonban a könyvtárhasználatok száma
évrõl évre növekszik. Ez a 30 ezret mindig meghaladja.
Lehet hallani, hogy másutt csökken az iskolába kerülõ gyerekek száma. Itt
Ózdon nem így van. Egyértelmûen azért van ez így, mert a cigány lakosság
körében sok a gyerek. Ha a gyerekek könyvtárhasználatáról beszélek, meg
124 Péterfi Rita
kell említenem, hogy itt van olyan általános iskola, ahol kilencvenszázalékos
a cigány gyerekek aránya. Lehetõség szerint ott vagyunk minden iskolában,
mind a könyvtárhasználati foglalkozások, mind a könyvtárbemutató órák
keretében. Tehát legalább ezen alkalmakkor a gyerekek megjelennek a
könyvtárban. Legalábbis a csoportos foglalkozásokra elhozzák õket a pedagógusok.
Tapasztalatom az, hogy, hogy rendkívül lelkiismeretes és nagyon jól felkészült
pedagógusok dolgoznak ezekben az intézményekben. A mindennapokban
hosszú évek óta már, és egyre növekvõ mértékben kellett hogy alkalmazkodjanak
a cigány gyerekekhez. Lehet, hogy nem valami jó szót használok, de
azt kell mondanom, hogy nagyon nagy profizmussal dolgoznak. Minden lehetõséget
megragadnak, hogy támogassák ezeket a gyerekeket. Különbözõ felzárkóztató
programok élnek az iskolákban, amelyeknek könyvtári vonatkozásai
is vannak.
Közvetlen környezetünkben például 2000-ben nyílt meg a Tagore Tanoda,
amely a Pályaorientációs Alapítvány támogatásával kimondottan a cigány
gyerekek iskolai tanulásának elõsegítésére jött létre. Vezetõje Váradi
Gábor cigány festõmûvész. Õ volt az, aki felvállalta és a Soros Alapítvány
támogatásával elindította ezt a mozgalmat. Megnyerte hozzá az önkormányzat
támogatását, önálló épülettel, most már megfelelõ fûtéssel, megfelelõ
környezettel. Például ott nagyon sok pedagógus – saját munkáján túlmenõen
– is oktatja azokat a cigány gyerekeket, akiknek felzárkózásra van
szükségük.”
Ózdi látogatásunk másik színhelye a fentebb említett Tagore Tanoda
volt. Bánfalvi Lászlónéval a könyvtár oldaláról vizsgáljuk meg a
két intézmény kapcsolatát, s látni fogjuk, hogy a hagyományos
könyvtári funkciókon túl hányféle módja van még a segítésnek. Ezek
a hétköznapi megnyilvánulások azok, amelyek alapvetõen befolyásolhatják
egy településen a könyvtár megítélését.
„Hogy miben segít az ember? A könyvtáros abban tud segíteni, hogy ha ide
áthozzák a gyerekeket – márpedig ugye áthozza a pedagógus a gyerekeket –,
akkor itt tanulhatnak, itt szabad idejüket eltölthetik. A pedagógusok azért
járnak ide, hogy az interneten a pályázatok után kutassanak, vagy van,
amikor csak azért jönnek át, mert éppen nincsen faxuk. Több alkalommal adtunk
már át könyvanyagot gyermekkönyvtári anyagunkból – ami nálunk kivonásra
került az állományból –, és úgy ítéltük meg, hogy szükségük lehet rá.
Könyvtár és Tanoda Ózdon 125
Ezt õk nagyon szívesen fogadják és használják. Büszkén mondom, hogy nemrégiben
megköszönték ezt a könyvtárnak azzal, hogy többek között toleranciadíjat
kaptunk tõlük. Nagyon hálásak minden segítségért; mi pedig azért vagyunk
hálásak, mert mi is sokat tanulunk tõlük. Megmondom õszintén:
keménységet, odafigyelést, önzetlenséget.”
A könyvtár igyekszik a helyi igényekhez igazodni; ezért pályázott
2000-ben a Roma Észak-magyarországi Régió Szervezet támogatásával
a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványhoz, melytõl
100 ezer forintot állománygyarapításra nyert is. 2002-ben ismét
sikeresen pályáztak, s ekkor 50 ezer forintot kaptak.
„Cigány népismeret és irodalom – úgy gondoltuk, ezt írjuk ki az állomány
ezen része fölé a polcra. Az elmúlt években, amikor a padagógus-továbbképzések
is beindultak, elég sok pedagógus választotta a hátrányos helyzetû gyerekekkel
való foglalkozást. Különféle iskolákban tanulnak a pedagógusok tovább,
és a tanulásukhoz is használják ezt az anyagot. Ebben van szociológiai
munka, a cigányság történetével kapcsolatos anyag, valamint a gyerekeknek
és felnõtteknek szépirodalom és nyelvkönyvek. Próbáltunk a lehetõségekhez
képest mindent megvásárolni. Mellérendeltük azt, ami már a könyvtári állományban
megvolt, és ha valaki ebben a témában keres irodalmat, rögtön
tudjuk mutatni.”
Az Ózdi Városi Könyvtár is azon könyvtárak közé tartozik, amely az
IKB-s pályázaton nyert hat számítógépet. Tartottak tõle, hogy ez elviszi
az olvasókat, de éppen ellenkezõleg történt. Sok olyan fiatalt
behozott a könyvtárba, akik jártak ide internettanfolyamra, s ekkor
felfedezték, hogy van itt más is. Szintén az iskolásokat várják a már
15 éve mûködõ nyári olvasótáborukba, amely napközis jelleggel két
hétre ad programot az érdeklõdõ gyerekeknek.
„A könyvtár minden évben indít 2–4 gyerekklubot, melyek résztvevõinek
jórésze cigány. Ezekbe a klubokba egy osztályközösségbõl jönnek a gyerekek:
van köztük cigány gyerek és van köztük nem cigány. Ugyanúgy van olyan
gyerekklub, ahol több a cigány, mert abban az iskolában is több, ahonnan
esetleg ez a gyermekklub szervezõdött. Egyértelmûen nagy szerepe van a pedagógusnak.
126 Péterfi Rita
Van olyan szülõ, aki hozza a gyerekét, és utána õ is olvasóvá válik, de tudunk
olyan gyerekrõl, aki boldogan jönne, de az elsõ foglalkozás után mégsem
jelenik meg a könyvtárban. Valószínûleg nem volt meg otthon az a fajta
háttér, hogy: igenis, igenis, gyere.”
A könyvtár õrzi a Cigány Kisebbségi Önkormányzat jegyzõkönyveit, s
a nemrégiben e szervezet élén végbement személyi változások eredményeként
mintha változás mutatkoznék a két fél kapcsolatában.
Rendezvényeik sorában érdekességnek számított a Történelmi egyházak
Ózdon az ezredfordulón címet viselõ. Ezen alkalmakkor lehetõségük
volt a településen mûködõ egyházaknak a bemutatkozásra,
történetük ismertetésére. Mindannyian beszámoltak többek között
cigány híveik támogatásáról, illetve karitatív tevékenységükrõl.
Beszélgetésünk végén az igazgatónõ hangsúlyozta, hogy milyen
nagy jelentõséget tulajdonítanak a közönségkapcsolatoknak. Mert
nem elég kiválóan tenni a dolgukat, erre a környezet, a döntéshozók
figyelmét is fel kell ahhoz hívni, hogy a költségvetési szavazásokon
ne a könyvtár legyen az utolsó helyen. Ezért adnak rendszeresen
hírt magukról a helyi lapban, jelennek meg a város különbözõ rendezvényein,
s vannak benn a helyi köztudatban. Nem véletlen tehát,
hogy az önkormányzati testületi szavazásokon mindenkor számíthatnak
a képviselõk támogatására.
„A könyvtárban alapállás, és ezt minden kollégám is magáénak tartja –
mondja az igazgatónõ –, hogy: nincs olyan, hogy nincs.”
A TAGORE TANODA
Mint azt már korábban említettük a város Tagore Tanoda névre keresztelt
intézményébe is ellátogattunk. Érdekes, hogy hasonló tevékenységet
folytató intézmény mûködik Nagykanizsán is, és az uszkai
polgármester is terveik között említette egy tanoda létrehozását.
A nyáron-õsszel készített interjúkból kiderül, hogy a 2004-es esztendõtõl
mindenki a helyzete könnyebbedését várja. Ugyanis, a következõkben
ezek az oktatást segítõ intézmények is részesülnek állami
támogatásban, vagyis fejkvóta jár a hozzájuk járó gyerekek után. Tevékenységük
ezáltal tervezhetõbbé válik, s nem kell csupán a különbözõ
pályázatokon elnyert bevételekre támaszkodniuk.
Könyvtár és Tanoda Ózdon 127
Elsõ interjúalanyunk Adamovics Lászlóné, az alapítvány elnökhelyettese
volt.
„Ez a tanoda 1999-ben alakult meg, s Rabindranath Tagore nevét vette
fel az indiai származású költõ után. A tanítás 2000 szeptemberében indult el
a tanodában. Hátrányos helyzetû, többségében roma származású gyerekek
járnak ide, de járnak ide nem romák is. A gyerekek továbbtanulásával, a tanulás
elõsegítésével, korrepetálással foglalkozunk. Ezenkívül folyik itt hagyományõrzés,
zenélés, és van irodalmi színpadunk is. Sokrétû és nehéz a feladatunk,
mivel Ózdon 15 ezer cigány él. A tanoda ingyenesen, minden
kötöttség nélkül mûködik. A gyerekek déltõl folyamatosan érkeznek hozzánk.
A legtöbben azért is járnak ide, mert itt enni kapnak, ugyanis bár nincsen rá
külön pénzünk, de valahogy mindig kiszorítjuk, hogy legyen egy kis uzsonna.
6 évestõl 18 évesig járnak ide gyerekek, s jönnek gimnazisták is. Ha valaki
úgy érzi, hogy neki valamibõl jobbnak kellene lennie, akkor azt abból a
tárgyból szaktanár korrepetálja.
A pedagógusok eleinte a Soros Alapítványtól kaptak ösztöndíjat, és akkoriban
még rengeteg tanár volt. Ez késõbb megszûnt, mivel a Soros Alapítvány
csak a beindulást támogatja, aztán fokozatosan kivonul a tevékenységekbõl.
Jelenleg van itt olyan pedagógus, aki ingyen tanít. Délutánonként
nyolc tanár foglalkozik a gyerekekkel: van, aki mindennap bejár, van, aki
egy héten háromszor. A tanárok között nincs cigány, de az egy iskolaigazgatón
kívül nem is tudunk arról, hogy Ózdon lenne cigány tanár.
Jelenleg három olyan gimnazistánk van, akik korábban is ide jártak a tanodába.
S a mostani nyolcadikosok közül tízen vállalták, hogy középiskolában
tanulnak tovább. Egy-egy délután átlagosan ötven gyerek fordul meg
nálunk. Õk maguk mindig hoznak újakat, akik eleinte csak beszélgetni jönnek,
majd idõvel már tanulni is ittmaradnak. Veszik elõ a könyvet, írják a
leckét, s egy idõ után már másképp állnak hozzá a dologhoz.”
Váradi Gábor festõmûvész, a tanoda kitalálójának legnagyobb fájdalma
az idei õszön az volt, hogy hideg napokon – ottjártunkkor is
– a gyerekeket el kellett küldeni, mivel fûtés hiányában az épület
alkalmatlan volt bármilyen tevékenységre. Bár a tanoda különbözõ
pályázatokon jelentõs összeget nyert a fûtés korszerûsítésére, ezt az
összeget az önkormányzat nem utalta át, így október végéig sem
kezdõdtek el a munkálatok. Látogatásunknak ez volt az a pillanata,
mikor nagyon sajnáltuk, hogy nem kérdezhettük meg a másik fe-
128 Péterfi Rita
let, s így nem is érthettük meg az eseményeket. Jó lett volna az illetékes
önkormányzati alkalmazottat a késlekedés okairól meghallgatni.
Tény és való azonban, hogy látogatásunk napján, mikor a
hõmérõ higanyszála 0 fok alatti értéket mutatott, az épületben sem
volt 5–6 foknál melegebb, s anak dacára, hogy télikabátban készítettük
az interjút, a másfél órás beszélgetés végére mi magunk is
jéggé dermedtünk. (Mint arról a tanoda késõbb értesített bennünket,
az épületbe 2003 végén bevezették a gázfûtést, így mûködésük
könnyebbé vált.)
Váradi Gábor elmondta, hogy reményre a fejkvóta bevezetése ad
okot. Az iskolai oktatás háttérintézményeként létrejövõ tanodai
hálózat állami normatívája mûködésükben biztos pontot jelent ezután.
Biztató az is, hogy az Ózdon élõ cigány gyerekek romungrók, tehát
anyanyelvük a magyar. A tanoda vezetõjének véleménye szerint
az iskola szempontjából: „ez nem rossz helyzet, mivel így könnyebb a helyzetük
az iskolában, mivel nyelvi nehézségeik nincsenek.”
Ezen a ponton azonban én vitatkoznék Váradi Gáborral. Mert bár
ugyan valóban könnyebb a helyzetük, de ez egyben nem jelenti azt,
hogy ne lennének nyelvi nehézségeik. Basil Bernstein óta tudjuk,
hogy egy adott nyelven belül kétféle nyelvhasználat, kód létezik: a
korlátozott és a kidolgozott. Ezek a gyerekek nagy valószínûséggel
otthon, a családban a korlátozott kód használatát sajátítják el, s az iskolába
kerülve találják szembe magukat egy ugyanazon a nyelven
beszélõ, de más kódot használó személlyel, aki az iskola kódjával, a
kidolgozottal próbál velük kommunikálni. Ezek a gyerekek feltehetõen
sokféle szocio-kulturális hátránnyal érkeznek az iskolába. De
Pierre Bourdieu szavai szerint mindenféle mûveltségbeli hátrány közül
éppen a nyelvi hátrány a legnagyobb. Bizakodhatunk, hogy az
ózdi kisiskolások talán kissé szerencsésebb helyzetben vannak, mint
az ország más pontjain élõ, például beás társaik, de nem szabad azt
gondolnunk, hogy nyelvi hátrányuk nem bír nagy jelentõséggel.
Váradi Gáborral készített interjúnknak akár mottója is lehetne az
általa megfogalmazott mondat: „Ha csak egy gyereken is segítünk, már
az is megéri.”
Utolsó interjúalanyunk a tanoda egyik tanára, dr. Tóth Józsefné
volt. Az agrármérnök–pedagógus tanodai munkájának indítékairól
a következõket mondta:
Könyvtár és Tanoda Ózdon 129
„Korábbi munkahelyemen – ahol tizenhárom évet töltöttem el –, enyhe fokban
értelmi fogyatékos gyermekek szakképzésével foglalkoztunk, kidolgozva a
roma gyermekek szakképzését. Miután rokkantnyugdíjba kerültem, 2000-
ben megismertem Váradi Gábor festõmûvész urat. Azóta is együtt dolgozom
vele és együtt húzzuk a tanoda szekerét.
A tanulássegítés lényege, hogy önkéntes alapon jönnek hozzánk a gyerekek.
Tehát azokat a gyerekeket segítjük, akik ezt a segítséget igénylik. Nincs
kényszerítõ körülmény a tanodában, tehát mindenki bejöhet, aki szükségét
érzi, aki a segítõ kezet elfogadja. Bejönnek tanítás után a tanodába, és akkor
elkezdjük a leckével való foglalkozást. Megkérdezzük, hogy kinek milyen
problémája van. Itt tulajdonképpen mindennel tisztában kell ahhoz lenni,
hogy segítséget tudjunk adni. Logopédusunk, fejlesztõ pedagógusunk, óvodapedagógusunk
és tanítónk is van. Van egy kis team, amelynek tagjai szeretettel
és a szeretet pedagógiájával foglalkozik ezekkel a gyerekekkel.
Nyári programunkba a tanulástréninget is bevettük, hogy a gyerekeket
megtanítsuk tanulni. Ez a pótvizsga-felkészítéssel párhuzamosan zajlott.
A tanári kar egyik része foglalkozott azokkal a gyerekekkel, akik a nyári
szünidõt gondtalanul, játékkal szerették volna eltölteni, a pedagógusok másik
része viszont azokkal a gyerekekkel, akiket fel kellett készíteni a pótvizsgára.
Öt gyerek volt „pótvizsgás” és mind az öt gyerek sikeresen pótvizsgázott és
felsõbb osztályba lépett.
A napi tanodai munkám után elmegyek egy családhoz, és ott a gyerekekkel
– természetesen a szülõkkel is – leülve egy asztalhoz megcsináljuk a házi feladatot.
Ez naponta egy-másfél órát jelent. A szülõk figyelik a gyerekek munkáját,
így kontrollálják azt, hogy a gyerek mit teljesít. Képet kap a gyerek teljesítményérõl,
látja, hogy hol vannak hiányosságok, mivel fontosnak tartjuk
a család bevonását a tanulásba.”
Az említett gyerekek egyike elsõ osztályos, másikuk másodikos.
A nagyobbik osztályfõnöke és az igazgatóhelyettes is elismerését fejezte
ki a tanodának, mivel szemmel látható fejlõdést tapasztalnak a
gyerekeknél.
A Tagore Tanodában két éve mûködik a „Tanulás a családért” címû
szocializációs és készségfejlesztési program, amelyben szintén nagy
szerepet kap a családi kapcsolattartás.
130 Péterfi Rita
tHARMAT JÓZSEF
jA remény egy szigete
rAlsószentmárton
Jó húsz éve, még siklósi káplán korából ismerem Lankó József alsószentmártoni
lelkészt. Több más feladata mellett ebbe, a Siklóstól 10
km-re fekvõ, teljesen cigányok lakta faluba is õ járt misézni vasárnaponként.
Mindig is a leginkább rászorulók felé vonzódott, leginkább
közöttük szeretett volna élni. Évekbe telt, míg elérte, hogy a
falu lelki gondozását teljesen rá bízták, és leköltözhetett ebbe a mindentõl
félreesõ, már akkor is mindenféle szempontból hátrányos
helyzetû faluba. Munkabíró fiatal káplán lévén, mellékfeladatként
még kilenc falut bíztak rá. De nem róla akarok írni – azóta az egyházmegye
hivatalosan kinevezett cigánylelkipásztora –, neve országszerte
régóta egyet jelent a cigánypasztorációval.
Alsószentmárton több mint ezer lelket számláló, teljes egészében
cigányok lakta település az ország déli határvidékén. (Abban az idõben
egyetlen magyar család lakott még itt, azóta õk is beköltöztek a
városba.) A faluban egy háromosztályos általános iskola mûködött, s
a két egymással szemközti kocsma (a Dallas és a Pörgõs) jelentette a
„kultúrát”. A legfeljebb egy-egy bál alkalmából kinyitott kultúrház
és a Könyvtár feliratú két lelakatolt könyvszekrény bizony nemigen
nevezhetõ annak. Az orvos a szomszédos faluban…
Azóta nagyot változott a helyzet. A régi rendszer jelentette viszonylag
biztos munkát és szerény megélhetést felváltotta a közel
90%-os munkanélküliség. A városi munkahelyekrõl (ki tudja milyen
okból?) elsõként természetesen a cigányokat bocsátották el. A tsz
megszûnt, háztáji soha nem is volt – egyetlen megélhetési forrásként
maradt az alkalmi munka (csigaszedés, kapálás, szõlõmunkák, gyümölcsszedés),
s a falubeliek – a közhiedelemmel ellentétben – minden
lehetõséget megragadtak, hogy a gyest, gyedet, nyugdíjat vagy
szociális járulékot, a jövedelempótló támogatást némileg kiegészítsék…
A munkanélküliséggel együtt járó nyomor tudatán ma már
négy, „hivatalosan” mûködõ, játékautomatákkal jól felszerelt kocsma
igyekszik „enyhíteni”, a számtalan zugivó mellett –, hogy az
anyagi nélkülözést lelki nyomorral súlyosbítva tegye még kilátástalanabbá
a családok helyzetét.
Ebben a helyzetben az egyetlen lehetséges keresztény válasz: enni
adni az éhezõnek, felruházni a mezítelent, otthont adni a hajléktalannak.
A gyakorlatban itt tapasztaltam meg elõször igazán, mit jelent
a jézusi tanítás: „aki kér, annak adj, és aki kölcsönt kér, attól ne
kérd vissza!” Személyválogatás nélkül, feltétel nélkül. Nyaranként
egy-egy hetet szoktunk eltölteni a plébánián, vendégként. A naponta
betérõ tucatnyi segítségkérõ mindig kapott kenyeret, egy zacskó
lisztet, tésztát, egy darab kolbászt, szalonnát, egy pár cipõt, csizmát,
télikabátot. Hogy honnan? Sokáig titok volt számomra… Ha adni
kell, Isten mindig megadja a lehetõséget, a honnan, mibõl módját
is. Hozzáállás kérdése. A plébánia udvarán kora reggeltõl késõ estig
gyermekzsivaj – csapatnyi gyerek játszott, szaladgált, – akik nemigen
hiányoztak otthon senkinek –, s akit épp ott ért az ebéd- vagy
vacsoraidõ, természetes módon kapott egy tál ételt. Ha valakinek
ügyes-bajos dolga akadt a faluban, telefonálni kellett, vagy hivatalos
ügyet elintézni, magától értetõdõen a paphoz fordult. S kisebb-nagyobb
bajokkal is, lázcsillapítóért, vérnyomást mérni, sebet bekötözni,
vagy ha éjszaka kellett kórházba vinni a szülni készülõ anyát.
A „Tiszi” nyaranként táborozni vitte a gyerekeket (vagy száz-százötven
gyereket), csoportonként, hat-nyolc-tíz héten át – s persze ingyen
–, hiszen sokuk csak egy szál klottnadrágban szaladt ki a buszhoz.
Ilyenkor levágott egy-egy disznót, és néhány zsák krumplit,
zöldséget is felraktak a buszra. – Ezek voltak az elsõ élmények. Jó
volt Szentmártonba menni – egész évben vártuk már –, itt mindig
hosszú idõre feltöltõdött az ember, látva a segítõ szeretet természetes
megnyilvánulásait.
Idõvel azonban megfordult a fejemben, s ezt csak óvatosan mertem
kimondani: vajon nem fog-e ez is, mint annyi más jó szándékú egyéni
kezdeményezés, a pap távoztával semmivé válni? Másrészt tisztában
voltunk vele, hogy mindez csak szükségmegoldás, a pillanatnyi bajok
enyhítésére nyújtott gyorssegély, mindezektõl – bármilyen magasan lobogjon
is a láng – alapvetõen nem változik meg a falu élete. (Bár ami
belül történik az emberekben, az is, – sõt, talán az a leglényegesebb!)
Aztán új felismerések születtek. Jó volna feléleszteni az õsi, hagyományos
cigánymesterséget, a kosárfonást. A munkaügyi központ segítségével
tehát tanfolyamokat kezdtek szervezni a fiataloknak, akik
132 Harmat József
már nem ismerték ezt a mesterséget. Ugyanakkor az egyházközségnek,
a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány közremûködésével
sikerült elnyernie egy harminc hektáros területet a falu határában
lévõ fûztelepbõl. Itt mindenki annyi vesszõt vág, amennyit akar,
annyi kosarat fon, amennyit akar, és értékesítheti. Némi kereseti lehetõség
ez a téli idõszakban, amikor a legnehezebb a családok helyzete,
ugyanis ilyenkor semmilyen szezonmunka nincs. (Bár elõfordult,
hogy APEH-ellenõrök 40 ezer forintra büntették azt az egyébként jövedelem
nélküli férfit, aki két kosarat próbált eladni a harkányi piac
mellett, – tehát ez sem olyan egyszerû…)
Idõközben létrehozták a Szent Márton Caritas Alapítványt. Így
már szervezettebbé lehetett tenni az étkeztetést is. Az ingyenkonyhán
kezdetben húsz, ma már három faluban kilencven személyre
(öregek, betegek, fogyatékosok) fõznek a plébánia kétszer három
méteres konyhájában. Az alapítvány egyúttal munkalehetõséget is
biztosít néhány fiatalnak. Fiúk, polgári szolgálatosként és munkanélküli
fiatalasszonyok juthatnak így némi jövedelemhez. Többen
pedig szociális gondozóként dolgoznak az alapítványnál.
Néhány német egyházközség rendszeresen küld segélyszállítmányokat
(ruhát, játékokat, tartós élelmiszert). Több mint tíz különösen
szegény gyermek iskoláztatásának költségeit egy-egy német, illetve
magyar család vállalta magára. Az alkoholizmus útján elindult
embereknek a siklósi Alkoholellenes Klub tagjai próbálnak segíteni.
Megszerveztek egy jogi, szociális, lelki tanácsadó szolgálatot, amelynek
tagjai (jogász, szociális munkás, teológus) a társadalmi életben
való eligazodásban segítenek a faluk népének.
1998-ban az egyház (a pécsi egyházmegye) visszakapta régi épületét,
amelyben már régóta óvoda mûködött. Azonnal hozzáláttak az
óvoda újjászervezéséhez. Érdekes óvodapedagógiai kísérlet tanúi lehettünk:
elsõ ízben fordult elõ, hogy egy oktatási intézmény nem a
törvény erejével létrehozott idegen test a cigány közösségben, hanem
cigányok csinálnak cigányoknak cigány óvodát. A dolgozók többsége
helybeli (11 dolgozóból 8!), és többségük azóta már elvégezte, vagy
most végzi a fõiskolát, középiskolát. Míg korábban a szomszédos faluból
jártak ide a (részben) szakképzetlen óvónõk, és tilos volt cigányul133
A remény szigete 133
133 A beás cigányok román nyelvének muncsán nyelvjárásáról van szó. Lásd e könyv
Landauer Attila által írt bevezetõ fejezetének vonatkozó részeit.
beszélni (sõt, büntetés járt érte), most mindent két nyelven tanulnak
meg a gyerekek. Így legalább értik is, amit mondanak nekik, másrészt
az óvoda hatékonyan készíti fel õket a magyar iskolarendszerbe való
belépésre. A nagycsoportot tanítónõ-gyógypedagógus vezeti, és a
gyerekek speciális felkészítést kapnak az iskolára, ami kiegyenlíti azokat
a hátrányokat, amelyek kulturális különbözõségükbõl és társadalmi
helyzetükbõl fakadnak. Összesen hetven gyermek jár a cigány
óvodába, s mellette a régi, állami óvoda is tovább mûködik egy új
épületben, most húsz gyermekkel. Ezzel a szülõk választási lehetõség
elé kerülnek, s aki az egyházi óvodát választja, egyúttal felelõs
partner is lesz gyermeke nevelésében. A Szent Márton Óvodát egyébként
az egyházmegye tartja fenn, és (tekintve az igen nagyarányú
munkanélküliséget, szegénységet) valamennyi gyermek számára teljesen
ingyenes.
Ezt a munkát – a felzárkóztatást és a beilleszkedés elõsegítését –
folytatja az iskoláskorúak számára néhány éve létrehozott Tanoda.
Ez lényegében egy napközi-játszóház jellegû foglalkozás a plébánia
hittantermében. Szakképzett pedagógusok (szociálpedagógus, fejlesztõ
pedagógus, pszichológus) foglalkozik itt a gyerekekkel. Ide
nem kötelezõ járni, de aki jön, annak iskolatáskát, tankönyveket is
hoznia kell. Tanulás után a szabad idõ értelmes eltöltésére is van lehetõség,
szükség esetén pedig az iskolával esetlegesen felmerülõ
problémák megoldásában közvetítenek a pedagógusok. Heti két alkalommal
a középiskolások és levelezõ tanulók számára is van lehetõség,
hogy ha szükségét érzik, segítséget kérjenek.
A legnagyobb, és hosszú távon talán a legígéretesebb vállalkozás
azonban a cigánykollégium, a Collegium Martineum létrehozása
volt. Az volt ugyanis a tapasztalat, hogy még a legtehetségesebb fiatalok
is, akik megpróbálkoztak a középiskola elvégzésével, több-kevesebb
idõ után lemorzsolódtak. Részben a tanulási nehézségek (a
magukkal hozott hátrányt nem tudták behozni), részben a beilleszkedés
nehézségei, sorozatos kudarcélményeik miatt. Míg korábban
természetes volt, hogy a felnõttek, ha zárt cigány közösségekben éltek
is, reggel bementek a városba dolgozni (napközben kint éltek a
világban), s csak este tértek haza családjukhoz. A mai, legtöbbjük
számára már egy-másfél évtizede tartó munkanélküliség visszaszorította
õket elszigetelt környezetükbe, a gettóba. Nemhogy beilleszkedni
nem tudnak, de tájékozódni is roppant nehézségekbe ütkö-
134 Harmat József
zik. A városba bemenni, a legegyszerûbb ügyeket elintézni is szinte
megoldhatatlan nehézséget jelent, igen sok esetben csak a kinti életben
némileg tájékozott „közvetítõk” segítségével boldogulnak. Még
a nagy hírû pécsi Gandhi Gimnáziumot elvégzett fiatalok többsége
is ugyanezekkel a gondokkal küszködik. Kitûnõ cigány nemzetiségi
gimnázium, mégis zárt közösség, ahol a kinti világban való eligazodást
nem tanulhatták meg, jórészt ma is idegenként, kirekesztettként
mozognak a világban.
Sok töprengés után Lankó József és néhány társa – olyan szakemberek,
akik szintén foglalkoztak már korábban is cigányokkal, és
maguk is elkötelezettek voltak ez ügyben, megálmodtak egy másfajta
modellt. Tervük megvalósításához egy német egyházi segélyszervezet,
a Renovabis nyújtott (és nyújt folyamatosan) jelentõs anyagi és
szellemi segítséget. 1996-ban a Pécs melletti Mánfán megvásároltak
egy régi, nagy parasztházat, amelyet azóta több épülettel bõvítettek.
Az elsõ évben 9, ma már évente 40–50 fiatalnak otthona a cigánykollégium.
Õk hátrányos helyzetû, kistelepülésekrõl vagy zárt cigány
közösségekbõl érkezõ, a létminimum alatt élõ családok gyermekei,
akik a gimnáziumi vagy szakközép-iskolai tanulmányokat választották.
Napközben bejárnak valamelyik pécsi vagy komlói középiskolába,
iskola után pedig a kollégium cigány közösségében „otthon” lehetnek.
A kollégium biztosítja számukra az anyagi, szellemi, lelki
hátteret, amiben biztonságosan érezhetik magukat. Segít behozni a
lemaradást, hiszen velük szemben ugyanazok az elvárások az iskolában,
mint a többiek esetében. Naponta találkoznak a világ kihívásaival,
megismerik törvényeit, mégis saját kulturális közegükben élhetnek,
megõrizhetik cigány identitásukat. Esténként pedig nemcsak a
nevelõk, de társaik is segítenek a mindennapi konfliktusok, kudarcok,
vélt vagy valós sérelmek feloldásában. A kollégiumon belül valódi
diákönkormányzat mûködik. Tekintve, hogy a cigány fiatalok
ebben az életkorban lényegében már felnõttnek számítanak, természetes,
hogy minden apróbb és lényeges dologban maguk döntenek.
Az egyes lakóközösségek (10–14 fiatal) hetente megbeszélik gondjaikat,
tennivalóikat. A kollégiumban mozgalmas kulturális életet élnek:
a teaházba idõnként elõadókat hívnak, saját színjátszó csoportjuk van,
közös színházlátogatásokat szerveznek. Az alsószentmártoni lelkész
pedig rendszeresen látogatja õket, többek között lelki segítséget is
nyújtva. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek a fiata-
A remény szigete 135
loknak a nagy része nemcsak hogy elvégzi a középiskolát (többen fõiskolára,
egyetemre járnak már), de sikerül beilleszkedniük a többségi
társadalomba, és munkát is találnak.
Mindezek már nem csak a lelkész, Lankó József egyéni erõfeszítésének
eredményei. A döntõ változás akkor következett be, amikor
– többévi munka után – már nemcsak alkalmi segítõk támogatták,
hanem valódi munkatársakra is talált, a cigányok felemelkedéséért
és beilleszkedéséért elkötelezett szakemberek személyében. Így ma
már nem egyszemélyes kezdeményezésrõl van szó, nem egy ember
lelkesedésén és munkabírásán múlik minden, hanem egy egészséges
csoportmunka alakult ki, amelyben a lelkész az egyik, bár meghatározó
személy.
Az eddigi eredmények jogos reményt nyújtanak a biztató folytatásra,
ami végsõ soron az alsószentmártoni és a környékbeli falvak
cigány közösségének integrálódását, beilleszkedését segíti elõ –
megõrizve, sõt erõsítve cigány identitásukat, értékeiket, kultúrájukat.
Lankó József véleménye szerint a cigányok integrációja csak felelõs
cigány értelmiség létrejöttével valósulhat meg, ami döntõen
függ attól, hogy egy-egy helyi közösségben vannak-e, lesznek-e, illetve
jönnek-e kívülrõl elkötelezett, a közösség által elfogadott személyek.
136 Harmat József
tPÉTERFI RITA – SZÛCS HAJNALKA
jA beilleszkedés egyik lehetséges útja
tAz uszkai cigányság találkozása
ta kereszténységgel
„Az adott világ, úgy ahogy van, egyenlõ erõvel sugallja azt,
hogy van Isten, és azt, hogy nincsen.
Holtpont, útkeresztezõdés –
de e holtpontról csak életünk egészével mozdulhatunk el.”
Pilinszky János
BEVEZETÉS
A most következõ történet példaként szolgálhat arra, hogy a kisebbségi
létben élõk miféle eszközök segítségével, hányféle módon illeszkedhetnek
be, miképpen lehetnek egyenrangú tagjai egy társadalomnak.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka községben134 – amely a fõvárostól
360 km-re, Nyíregyházától, a megyeszékhelytõl 120 km-re
található – 1970-ben kezdte meg hittérítõ tevékenységét a szomszédos
Kölcse falu boltosa, Kopasz Jenõ. Elmondása alapján tudjuk, egy
este, olyan Igét kapott, hogy menjen a sövények mellé. Értelmezése
szerint ez azt jelentette, hogy az elesett, számkivetett cigányok felé
forduljon, s vigye el közéjük Isten Igéjét.135 Ellenérzéseivel, elõítéleteivel
dacolva került Uszkába, ahol az elsõ idõkben a cigányok még
tettlegességhez is folyamodtak, hogy elkergessék õt házaiktól. Kitartásának
eredményeként rövidesen a cigány közösség jelentõs része
az õ vezetésével a Szabadkeresztyén Egyház tagjává vált. Az uszkai
gyülekezet ma is mûködik, annak ellenére életképes maradt, hogy
néhány évvel ezelõtt elhunyt Kopasz Jenõ.
A vallásszociológiával foglalkozók egyik központi kérdésfelvetése
a szekularizációs hipotézis136 vizsgálata. Egyrészt Európa-szerte
134 1995 nyarán az itt lakó 243 lakosból 126 fõ volt a cigány és 117 fõ a magyar, 2004
júniusában pedig 250 cigány és 80 magyar lakosa van a falunak.
135 Sövények mellett. Dokumentumfilm. (Kovács 1982).
136 Tomka Miklós: A szekularizációs hipotézis. In: Szociológia, 1989. 2. sz. 109–123. p.
csökken a vallás társadalmi szerepe, a vallásgyakorlás intenzitása;
másrészt az 1960-as évektõl egyre nagyobb teret hódítanak az ún.
karizmatikus mozgalmak, kisegyházak; a történelmi egyházakon belül
is megfigyelhetõ a megújhodási szándék. A modernizáció korában
elõtérbe kerül a stabil értékrenddel bíró vallási csoportosulások
hatókörének vizsgálata.
E cigány gyülekezet története több mint harminc esztendõre tekint
vissza, s reméltük, hogy sikerül e több mint negyedszázados
múlt alatt a tagok életében végbement életminõségbeli változások
ívét megrajzolnunk.
Uszkán 1970-tõl kezdõdõen gyökeres változást eredményezett a
cigány emberek életében a hit megjelenése, a gyülekezet létrejötte,
a megtérések nagy aránya. Ezeket az elmozdulásokat egyrészt a hívek
maguk is megélik, és számon tartják, nem kis büszkeséggel vállalják
fel a világ elõtt, másrészt a térségben is híre ment a „különös
történetnek”, harmadrészt pedig a faluról készült filmek, a sajtóban
megjelent írások közvetítésével a tágabb környezet is tudomást
szerezhetett az uszkai közösség megalakulásáról. A híradások jórészt
a szembetûnõ, kézzelfogható jelenségek lenyomatának elkészítésére
vállalkoztak csupán, az életvitel elemeinek átalakulását
tudományosan, a szociológia eszközeivel mind ez ideig nem vizsgálták.
A kutatás nehézsége vélhetõen abban áll, hogy egy ilyen, „az élet
egészével való elmozdulás” eredõje ugyan pontosan kijelölhetõ, de
azoknak a párhuzamosan zajló folyamatoknak az összessége, amelyek
az eredõvel hasonló irányba hatnak, rendkívül nehezen körvonalazható.
Jelesül az uszkai cigányok életében bekövetkezett módosulások
mindenképpen összefüggésbe hozhatók a szabadkeresztyén
értékrend elsajátításával, ugyanakkor bizonyos össztársadalmi tendenciák,
speciálisan helyi tényezõk, s ezek együttállása is valószínûleg
komoly szerepet játszott a folyamatban. Egy kizárólagosan
a hit szerepének feltérképezésére irányuló vizsgálat óhatatlanul
szembe találja magát a paralel folyamatok elhatárolásának nehézségével;
s az analizáló munka sikerességéhez elengedhetetlenül
szükséges lenne egy mélyreható, egyénenkénti retrospektív elemzés,
egy minden ágensre kiterjedõ széles körû longitudinális vizsgálat.
Az uszkai szabadkeresztyén cigány közösség megismerésével, vizsgálatával
kapcsolatban a következõ alapvetõ kérdés fogalmazódott
138 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
meg bennünk: milyen hatással van a megtérés momentuma a hívõ cigányok
társadalmi beilleszkedésére? E kérdéskör három, különösen izgalmas
vonatkozását kívánjuk érinteni:
1. Mi a magyarázata annak, hogy ebben a faluban sikerült immáron
harminc éve mûködõ hívõ közösséget létrehoznia a Szabadkeresztyén
Egyháznak?
2. Milyen mértékû életvitelbeli változások regisztrálhatók a hívõ
cigány lakosság körében, s ezek milyen megnyilvánulási formákat
öltenek?
3. A cigány és a magyar lakosság együttélésére,137 viszonyára milyen
hatással volt a megjelenõ szabadkeresztyénség; módosult-e a
magyarság részérõl a cigánysággal szembeni attitûd?
A KUTATÁS MÓDSZEREI
Elsõ adatfelvételünkre 1995-ben került sor, amit 1996-ban megismételtünk.
A családokkal és családtagokkal készített interjúk két
nagy egységre bonthatók: pusztán tájékozódó jelleggel a családok és
a háztartások megismerése érdekében az elsõ részben a kemény változókra,
a háztartásra, a lakásviszonyokra vonatkozó adatokat kérdeztük;
a második részben pedig a megtérés körülményei, a vallásgyakorlás
módja és az életvitelbeli változás felõl tudakozódtunk.
További 12, a faluban mértékadó véleménnyel bíró magyar személlyel
(az orvos-polgármesterrel, az alpolgármesternõvel, a jegyzõnõvel,
az írnoknõvel, a védõnõvel, a boltossal, a volt polgármes-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 139
137 A cigányság magyar társadalomba való betagozódásának, beilleszkedésének vizsgálata
kapcsán a szakirodalom két lehetséges modellt ír le. Az asszimilációs út a cigányságtól
teljes lemondást követel saját kulturális normáiról, szokásairól; s ezzel
abszolút feloldódást, homogenizálódást jelent.
Ezzel szemben az integratív út a faji – nyelvi – kulturális kisebbség identitásának
fenntartásával, közösségi kereteinek megõrzésével nyújtja a nagy társadalmi
egészbe való beilleszkedés lehetõségét.
Csalog Zsolt A cigánykérdés Magyarországon 1980 elõtt címû tanulmányában
(Csalog 1991a:300–305.) ismerteti a század negyvenes éveitõl a hazai cigányság
betagozódási törekvéseit, illetve ennek meghiúsulási okait. Hangsúlyozza, hogy a
cigánytömegek mindig asszimilációra törekedtek, s az asszimilációs út csõje a jövõben
a cigányság belsõ integrációjához vezethet.
terrel, a református lelkésszel, a református egyház gondnokával –
volt brigádvezetõvel –, a képviselõ-testület tagjával és két, a cigányok
tõszomszédságában élõ magyar lakossal) interjúztunk. Õket
szakterületükrõl és a cigány lakossághoz (elsõsorban a közösséghez)
fûzõdõ viszonyukról és általában a viszonyokról kérdeztük. 2003-as
és legutóbbi, 2004 júniusi adatfelvételünk során interjúkat készítettünk
korábban már említett, a közösség szempontjából mértékadónak
számító személyekkel. Ez alkalommal azonban kérdéseink
elsõsorban az iskoláztatással, a kulturális hátrányokkal voltak összefüggésben.
(Utóbbi két adatfelvételünkre az OSZK és a Könyvtári Intézet
által támogatott „A cigányság kulturális integrációja és a könyvtár”
címû kutatás keretében nyílt mód, amit Nagy Attila vezetett.) A kérdõíves
adatfelvétel módszerét elvetettük, mert elõzetes tapasztalataink
azt mutatták, hogy pusztán a papír és ceruza jelenléte a cigány
emberek számára hivatalos színezetet ad a beszélgetéseknek, s tartózkodóbbá
teszi õket.
Az egyéni interjúk felvételét teljes mértékben megakadályozta az
a tény, hogy a cigány emberek számára természetes az állandó
együttlét; egyedül, társak nélkül töltött idõszakokról esetükben egyáltalán
nem beszélhetünk.
Az interjúk készítésén túl a résztvevõ megfigyelés (participant
observation) módszerét is alkalmaztuk, ottlétünk idején minden
gyülekezeti alkalmon ott voltunk, összes étkezésünk egy-egy cigány
családnál történt, így amindennapi cselekvések, események részesei
is lehettünk.138
A SZABADKERESZTYÉNEK HITELVEI
A Szabadkeresztyén Gyülekezet hitelveit összefoglaló dokumentumot,
melyet a jogi helyzet rendezése érdekében készítettek, az Országos
Elöljárósági Tanács 1979-ben hagyta jóvá. Az egyház egyik
fontos alapelve, hogy az állami törvények betartását elvárja a hívektõl,
illetve elhatárolódik az olyan más felekezetektõl, amelyek szembeszegülnek
az állami szabályokkal. Másik lényeges elv, hogy a taní-
140 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
138 2003-ban és 2004-ben Nagy Attila is bekapcsolódott az adatfelvételi munkába, s
észrevételeivel, interjúival segítette munkánkat. Köszönet érte.
tás alapjának a Biblia (Károlyi Gáspár fordításában) teljes szövegét
tekintik. A hívek a prédikációk, a Biblia olvasása alapján ismerhetik
meg a hitelveket, bár ezek pontos, részletes felsorolását nem várják
el tõlük. A reformátusokétól eltérõ tanítás, hogy mindenki részesülhet
isteni kegyelemben, és maga döntheti el, hogy elfogadja-e ezt.
A szabadkeresztyének az úrvacsora és a keresztség szentségét (felnõttkori
bemerítés139) fogadják el, ezek gyakorlását szükségesnek
tartják, de nem tekintik az üdvözülés feltételének. A bûnvallást nem
sorolják a szentségek közé, de gyakorlását szükségesnek tartják.
8. kép. A gyülekezet imaháza
A Szabadkeresztyén Gyülekezet is az ún. karizmatikus egyházak csoportjába
tartozik. A karizma140 a szentségek által közvetített, megszentelõ
kegyelmen kívüli természetfeletti adomány, melyet a Szentlélek
az egyház gyarapodására adományoz. Az evangélisták közül Márk
említ néhányat, de nagy idõszaka az egyház elsõ éveire tehetõ.141 Az
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 141
139 A bemerítés felnõttkorban való keresztelést (víz alá merítést) jelent, s ezzel válik a
bemerítkezõ a gyülekezet teljes jogú tagjává.
140 Görög eredetû szó, jelentése kegyelmi ajándék.
141 Haag, Herbert: Bibliai lexikon. Bp., Apostoli Szentszék Könyvkiadója. 1989. 930. p.
Újszövetségben több helyen olvashatók fajtái (Róm 12,6-8; 1Kor 12,4-
10,28). A keresztény történetírás szerint visszaélések történtek a karizmákkal,
ezért a további kegyelmi ajándékokat Isten megtagadta. A múlt
században az Egyesült Államokban alakult pünkösdi mozgalom hívei is
rendelkeztek karizmákkal, s a karizmatikus tanítások tõlük kiindulva
tért hódítottak az egész világon. A történelmi egyházak támadták, üldözték
a mozgalmat, egészen századunk hatvanas éveiig, amikorra
már az egész világon elterjedt az újpünkösdi vagy protestáns, valamint
a katolikus karizmatikus mozgalom. Ez jelentõs fordulatot hozott a karizmák
egyházi megítélésében.
A szabadkeresztyén közösségek karizmatikus tanításai a klasszikus
pünkösdi mozgalom hitelveihez állnak legközelebb. Az elsõ lépés a
hitéletben a megtérés, a második a szentlélekkeresztség. Többek
közt karizmának tartják a nyelveken szólást (glosszáliát) és a nyelvek
magyarázását, illetve a bölcsesség beszédét és a prófétaságot. Nézeteik
szerint az egyház láthatatlan, a Krisztusban valóban hívõk közösségét
egyesíti. Ennek szellemében nem tartják az üdvözülés feltételének,
hogy valaki a szabadkeresztyének közösségéhez tartozzon,
mert az független a felekezeti hovatartozástól. Mursa Miklós, az
uszkai gyülekezet egykori vezetõje így fogalmazott: „Keressük más
egyházakkal a kapcsolatot, nem azt, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.
Hídként szeretnénk élni.”
A hitelvek tételei a gyakorlatban a mindennapos hitéletben jelennek
meg, tehát a hívõ embernek életvitelével, magatartásnormáival,
a köznapi életben való cselekedeteivel kell példaként szolgálnia hívõtársai
és a világ számára.
„Nem azt akarjuk, hogy valaki papíron és ceruzán legyen hívõ, hanem
hogy az élete legyen az” – mondta a gyülekezetvezetõ.
A HELYI CIGÁNYSÁG TÖRTÉNETE
A Batár mentén élõ cigányság múltjáról a református egyház anyakönyveibõl,
az e matrikulákban szereplõ cigányokra vonatkozó bejegyzésekbõl,
és a 18. század közepe óta gyakorta ismétlõdõ országos
összeírásokból alkothatunk képet. A 17. században kezdõdõ
letelepítõ és asszimilációt erõltetõ politikát bizonyítják ezek az adatok.
Az adminisztratív célú összeírások közül módszerességét és igé-
142 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
nyességét tekintve kiemelkedik az 1893-as. A számlálás alapján a
fehérgyarmati járásban élõ 916 cigánynak 84,9%-át tekintették állandóan
letelepedettnek. A járásban egyetlen négytagú sátoros,
nomád karavánt regisztrált az összeíró. A cigány családok 24 községben
külön, öt községben pedig vegyesen elkeveredve éltek a lakossággal.
Az uszkai református anyakönyv a 18. század végétõl tartalmaz
adatokat a szentségeket felvevõ cigány családokról. E matrikula
alapján megállapítható, hogy a ma Uszkán élõk õsei is ebben a községben
éltek. 1788. február 25-én kelt az elsõ cigány vonatkozású
bejegyzés, melyben a község papja arról számol be, hogy „tapasztó
czigányt temetett”. A 19. század elejéig hiányoztak a családnevek, hiszen
egymás között a leszármazást számon lehetett tartani enélkül is.
Mivel ezek az emberek sem ingatlannal nem rendelkeztek, sem polgári
foglalkozásuk nem volt, s a hitfelekezetekhez is gyenge szálakkal
kötõdtek, a társadalom részérõl nem jelentkezett a családnév adásának
kényszere. A vezetéknév körüli bizonytalanság az 1900-as évek
végén kezdõdõ állami anyakönyvezéssel sem tûnik el. Az állami regisztrálás
hanyagabb volt, mint az egyházi, mert a cigány szülõt nem
tekintették egyenrangú állampolgárnak és tisztességes ügyfélnek.142
Az 1940-es években mindösszesen három cigány család élt Uszkán.
Rendkívüli szegénységben, putrikban, földbe vájt kunyhókban laktak
a falu Sárgödörnek nevezett részén, a Batár mentén. A cigányok
vályogvetéssel foglalkoztak, innen származik a Sárgödör elnevezés.
Jelentõs részük a termelõszövetkezetben helyezkedett el tovább
ûzve ezt a mesterséget. Késõbb a téesz nem tudott mindenkit foglalkoztatni,
s a környéken pedig munkalehetõség nem lévén, az egyre
jelentõsebb számú cigányság az ország különbözõ részein az építõiparban
helyezkedett el.
Az 1970-es év emlékezetes maradt a falu életében. A felduzzadt
Tisza miatt a Batár kilépett a medrébõl, és a zöldár elmosta a folyóparton
épült cigánysort. Állami támogatással, egységes tervek alapján,
a faluba bevezetõ tiszabecsi út mentén családi házak épültek.
A ’90-es évek közepétõl a gyerekek után járó szociálpolitikai támogatásból
már kétszoba-konyhás téglaházakat építettek a vállalkozók,
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 143
142 Demszky Gábor: Cigányok a Batár mentén. (Kézirat). é. n.
akik megelõlegezték a családoknak az építkezéshez szükséges összegeket,
majd az érintettekkel kötött szerzõdés értelmében õk vették
fel az állami támogatást. A téglaházak megjelenése egy minõségibb
élet lehetõségét, valamint a települési szegregáció oldódását eredményezték.
FOGLALKOZTATOTTSÁG
Az 1893-as összeírás idején a cigányság körében a leggyakoribb foglalkozás
a vályogvetés, valamint a napszámosság volt. A részletes
adatokból differenciált foglalkozási struktúra képe rajzolódik ki, a
vándor és alkalmi iparok mellett néhány, komoly mesterségbeli tudást
és szakértelmet igénylõ foglalkozás is szerepel a felsorolásban.
143 A második világháború elõtt is sokan dolgoztak napszámosként
a tehetõsebb falubeli gazdáknál. A Kádár-korszak ’70-es éveiben
a teljes foglalkoztatottság jegyében a téeszben dolgoztak a munkaképes
korúak. E mellett azonban kiegészítõként megmaradt a
napszám lehetõsége. A termelõszövetkezetben egyrészt vályogvetéssel
foglalkoztak (sok asszony is ezt a megerõltetõ munkát végezte),
másrészt a földmûveléshez kapcsolódó, komoly fizikai igénybevételt
jelentõ munkák jutottak a cigány férfiaknak. Ebben az idõben 21 ún.
bedolgozott nappal kellett rendelkeznie a családfõnek ahhoz, hogy
a gyermekek után járó állami támogatást megkaphassa. Több ízben
elõfordult, hogy K. Béla brigádvezetõ igazolta a hiányzó napokat,
amelyeknek pótlását késõbb számon is kérte az embereken.
Az 1980-as években a téeszbeli munka helyett sok férfi számára
tûnt vonzóbb lehetõségnek az ingázó életmódot kívánó építõipari
munka. A székesfehérvári, tatabányai útépítéseken kubikusként,
aszfaltozóként, illetve a 43. számú Állami Építõipari Vállalatnál Budapesten
dolgozó férfiakat, köztük tizenéves gyerekeket busszal szállították
elõször hetente, késõbb tíznaponta. Egy ilyen utazás alkalmával
1987-ben emberéletet is követelõ közúti balesetet szenvedett a
járat. A falu emlékezetében ez a fizikai és lelki megpróbáltatásokkal
teli idõ a jövedelmek kiszámíthatósága miatt pozitív korszakként
144 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
143 Demszky Gábor: Törvények, matrikulák és összeírások. Kézirat.
rögzült. Az asszonyok számára a tiszabecsi harisnyagyár és egy varroda
nyújtott munkalehetõséget. Ezenkívül néhány család a Dunántúlon
dolgozott állami gazdaságok kertészeteiben.
Az 1990-es évekre a nagyberuházások megszûntével, a gazdasági
változások következményeként elsõként bocsátották el a messzirõl
utazó, szakképzetlen uszkai munkásokat. A vállalatok megszüntették
az utazási hozzájárulást, és felszámolták munkásszállóikat, a távoli
munkavállalás lehetetlenné vált. A visszatérõk újból már nem
tudtak elhelyezkedni a téeszben, más munka nem lévén elsõként
váltak munkanélkülivé. Ezekben az években egyetlen, a munkaviszonnyal
járó lehetséges tevékenység: a hivatal kötelékében közhasznú
munkásként dolgozni. A munka és jövedelem nélküli kilátástalan
helyzetben mentsvárat az alkalmi munkák jelentettek. Ezek
közül legfontosabb a nyári napszám a tehetõsebb magyar nagygazdáknál,
akik „nem kívánják el, hogy ez cigány munka, és ez olcsó, hanem
tisztességesen fizetnek” – mondta Simon Zsigmondné jegyzõnõ. Leggyakrabban
gyûjtésre, bálázásra, gyümölcsszedésre és betakarításra hívták
a cigány embereket. Az asszonyok számára pénzkereseti forrást
jelentett a tapasztás (a vályogházak külsejének javítása), a meszelés,
a takarítás, nagymosás elvégzése magyar házaknál.
A földkiadó bizottság által felajánlott megmûvelhetõ földek esélyt
jelenthettek volna valamiféle magángazdálkodásra. A cigány lakosság
azonban nem rendelkezett az induláshoz szükséges minimális
tõkével, és nem ismerte a gazdálkodáshoz szükséges földmûvelési
kultúrát.
Az ukrán határ közelsége és átjárhatóbbá válása folytán kínálkozik
a környéken egyre elterjedtebbé vált feketekereskedelemben való
részvétel. A faluban három férfi (köztük két cigány) merte vállalni a
kockázatot, hogy benzint és gázolajat (idõnként rezet) csempésszen
a szomszédos országból. A kereskedés elõfeltétele egy nagy üzemanyagtartállyal
rendelkezõ személyautó volt, amely megszerzéséhez
befektetett összeg két-három hónap alatt megtérült. Az állam
szempontjából rendkívül nagy károkat okozó tevékenység szinte az
egyetlen módja volt az átlagos életfeltételek megteremtésének.
Azok a cigány családok rendelkeztek újonnan épített vagy felújított
fürdõszobás házzal, amelyeknél a férfiak „gázolajoztak”.
2004 nyarára azonban a helyzet jelentõs mértékben megváltozott.
A falu férfi lakosságának jelentõs része az ország különbözõ pontjai-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 145
ra jár dolgozni, elsõsorban építõipari betanított munkát végezve.
Egyesek az ország másik szögletében, Letenyén árkot ásnak, mások
a Debrecen környéki autópálya-építéseken dolgoznak, s vannak szerencsésebbek,
akik a környezõ falvak csatornázási munkáiban vesznek
részt. Elõbbiek egy hónapban egyszer, mások hetente hazautaznak,
a közelben dolgozókat pedig a vállalkozók naponta szállítják
munkahelyük és lakásuk között.
LAKÁSHELYZET
A faluba érve jobb oldalon sorakozik az 1970-es árvíz után állami támogatással
épített tíz ház, amelyek együttesét az uszkaiak csak cigánysorként
emlegetik. Az egyetlen utcáról csupán két kisebb leágazás
van, ez a majd két kilométer hosszú U alakú betonút a Fõ utca,
amelyen továbbhaladva Magosligetre jutunk.
A falu házainak nagy része a hagyományoknak megfelelõen vályogtéglából
épült, ez alól kivételek az elmúlt években gázbetonból
készült épületek.
9. kép. A gyülekezetvezetõ és családja új házuk elõtt
146 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A cigánysor tíz házát típustervek alapján, OTP-kölcsönnel emelték;
amely részleteit s annak kamatait jó néhány család a ’90-es évek
végéig törlesztette. A lakásokban egy szoba, egy konyha és egy kicsi
kamra található. Az eredetileg konyháknak szánt helyiségek a gyakorlatban
hálószobaként is funkcionálnak; ez különösen a téli idõszakra
jellemzõ, amikor a tüzelõhiány miatt nem tudnak egynél több
szobát fûteni. A hely szûkössége miatt az udvar hátsó részében több
család emelt lakás céljából melléképületet. A húsz évvel ezelõtti túlzsúfolt
lakások nyújtotta életkörülményekhez képest ezen helyiségek
enyhülést jelentenek. Bár a maxi. hat négyzetméteres lakóterek
sötétek, nyirkosak, nehezen fûthetõk, a családok kisgyermekes fiatal
párjai itt kapnak külön otthont.144
A több mint harminc évvel ezelõtt emelt házak minõségi hibáit a
bennük élõk próbálták ugyan házilagosan javítani, de az alapvetõ hiányosságokat
(pl. a mennyezet egyes részeinek beomlását, a gerendázat
beszakadását) pótolni nem lehet.
A soron lévõ házak mindegyikében van villanyvilágítás, a fûtést az
idõsebb családoknál a sparherd, a fiatalabbaknál pedig a fatüzelésû
kályha biztosítja. A hálózati vízvezetéket az OTP-s lakások egyikéhez
sem kötötték be, egyik lakás sincs csatornázva; három udvaron található
saját artézi kút. Fürdõszobája és belsõ WC-je senkinek nincs.
A fent említettek szempontjából minden tekintetben kivételt jelent
az a két család, amelyeknek férfi tagjai csempészettel foglalkoztak.
Ezek a felújított, illetve újonnan épült házak lényegesen több
helyiségbõl állnak, a funkciók elválnak egymástól, kicsempézett, felszerelt
fürdõszoba, WC, konyha áll rendelkezésre. A tágasabb lakóterek
gazdagabban (pl. szekrénysorral, franciaággyal, fotelekkel)
vannak bútorozva.
A lakásviszonyok megváltoztatását illetõen az elmúlt esztendõkben
három lehetõség kínálkozott (a teljes mértékben önerõs lakásépítés
Uszkán nem reális útja a lakáshoz jutásnak). Elsõként említendõ az
1990-ben megalakult helyi önkormányzat kezdeményezése a kedve-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 147
144 A lakások berendezésérõl szólva elmondható, hogy az általában igen puritán; a
legszükségesebb használati tárgyakon kívül a kevésbé szegényeknél találhatók
dísztárgyak, köztük terítõk, hímzések, nippek, üveg alá tett családi fényképek, a
kisgyerekes családoknál szõrmeállatkák, ugyanakkor nem jellemzõ kegytárgyak,
szentképek gyakori elõfordulása.
zõtlen lakáshelyzet enyhítése érdekében, amelynek keretében az örökösök
nélkül elhalálozó magyar lakosok házait kedvezményesen megvásárolhatóvá
tette. Másrészt megoldás volt a falu elhanyagolt házainak
távol élõ tulajdonosaival való kapcsolatfelvétel, s a rossz állapotban
lévõ, de kis beruházással lakhatóvá tehetõ épületek megvásárlása.
Harmadsorban a többgyermekes családok számára az új szociálpolitikai
támogatások bevezetése esélyt jelentett az önálló lakáshoz jutáshoz.
Az önerõbõl indult építkezés meghatározott fázisainak elkészülte után
az OTP folyósította a gyermekek számától függõ pénzösszeget. Mivel a
cigány családok nem bírtak semmilyen induló anyagi tõkével, a szerzõdés
értelmében az építési vállalkozó megelõlegezte a kívánt összeget,
felépítette a házat, így a szociálpolitikai támogatás teljes összege
õt illette meg. Az a kevés család, amely elõ tudta teremteni az induláshoz
szükséges pénzt, szerencsésebb helyzetben volt, mert az építkezés
befejeztekor még be is tudták bútorozni a lakást.
10. kép. Az elõzõ képen látható ház konyhája
A szociálpolitikai kedvezménybõl épült házaknak köszönhetõen
megváltozott a falu arculata. Ezen szempont mellett azonban azt
sem szabad elfelejteni, hogy ezek az általában két szobából álló házak
már étkezõ-konyhával és fürdõszobával, WC-vel is rendelkez-
148 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
nek. Az utóbbi tíz év eredményei közé tartozik, hogy a faluban kiépült
a csatornahálózat, így ezekben a házakban már vezetékes víz is
található. Ez nagymértékben javította a bennük lakók életminõségét,
hiszen módjuk van folyó vizes mosogatásra, tudnak a házban évszaktól
függetlenül, mosógépet használni, s a higiéniai feltételek is
jelentõs mértékben javultak.
EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETKÉP
A falu lakosságának egészségi állapotát vizsgálva mind a védõnõ,
mind az orvos megállapításai azt tükrözik, hogy az elszegényedés és
az elöregedés mára az egészségügyi helyzet rohamos romlását irreverzíbilis
folyamattá tette. Mindez a legélesebben a cigány családokat
érinti. A rossz szociális körülmények hatásai testi és lelki vonatkozásban
egyaránt megfigyelhetõk. A rászorultság mértékét bizonyítja az a
tény, hogy szinte minden cigány családban van egy vagy több olyan
személy, aki közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezik. A gyógyszerekhez
való ingyenes hozzájutás következménye, hogy a megkapott
készítményeket sok esetben nem használják fel, elpazarolják;
valamint természetes gyógymódokat nem alkalmaznak. Érthetõ jelenségnek
tartjuk, hogy a gyógyszerek árával és értékével nincsenek
tisztában azok az emberek, akik számára a gyógyítás folyamatából
kiiktatódott a pénz.
Az egészségügy helyi szakembereinek véleménye szerint tipikus
betegségnek mondhatók a felnõtteknél a szív- és érrendszeri megbetegedések,
a gyerekeknél pedig a bronchitis, a felsõ légúti hurutos
betegségek és az asztma. A gyermekkori vitaminhiányos, fehérjeszegény,
egészségtelen táplálkozású életmód hatásai hosszú távon,
esetleg évtizedek múltán érzõdnek. A felnõtt korban egykor jellemzõ
káros szenvedélyektõl (dohányzás, italozás) sem mentes
életvitel és a kemény fizikai igénybevételt jelentõ munka következményei
a fentiekkel együtt kumulálódnak a középkorú lakosság jelentõs
részénél.
Mindezeken felül a korai öregedés – az orvos meglátása szerint –
rassz jellegzetesség a cigányoknál, amely ellen a korai családalapítás,
a magas gyerekszám a védekezés.
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 149
A ’90-es évek közepén tett látogatásaink során tapasztaltuk, hogy
a betegségek fizikális megjelenésén túl számtalan esetben fordultak
elõ pszichés zavarok. A neurotikus megbetegedések okai valószínûleg
az állandó létbizonytalanságban, a holnapok kiszámíthatatlanságában
és az állandó nélkülözésben voltak keresendõk. Ezek az idegrendszeri
problémák nagyrészt szociális eredetûek. Abban a feszült
idegállapotban, amikor – megfogalmazásuk szerint – „bennük van
az ideg”, az orvos nyugtatóinjekciói adtak menedéket.
Az utóbbi években a gyermekvállalási szokások jelentõs mértékben
módosultak Uszkán, csökken a gyerekszám, megfontoltabban
döntenek a szülõk egy új gyermek világra hozataláról. Az orvostudomány
nyújtotta lehetõségeket a fogamzásgátlásra már sok asszony
igénybe veszi. A kismamák mindegyike eljár a védõnõhöz tanácsadásra.
A terhesség idején azonban jó néhány esetben gondot jelent
a szükséges vitaminok megszerzése, sõt nehézségbe ütközik az ilyenkor
kívánatos minimális tápanyagszükséglet kielégítése is. Gyakran
nem tud beutazni a kismama a közeli Fehérgyarmatra vérkép- vagy
ultrahangvizsgálatra, gond az útiszámla összegének megelõlegezése
a délutáni visszafizetésig. A terhesség meghatározott idõpontjában
végzendõ vizsgálatok esetleges elmaradása veszélyeket rejt magában.
Az esetek többségében az asszonyok a figyelmeztetések ellenére
sem hagynak fel a dohányzással várandósságuk idején.
A gyermekek születése utáni idõszakban minden szülõ igyekszik
a szerény körülményekhez képest a legjobban ellátni, gondozni
gyermekét. A férfiak általában kimeszelik azt a szobát, ahová a csecsemõ
kerül. A védõnõ tapasztalatai szerint a kisgyermekes családok
nagy hangsúlyt fektetnek a higiéniára, ápoltan, tisztán viszik
az anyák gyermekeiket a tanácsadásra. A kisgyermekkor elsõ szakaszában
problémamentes a gyermek táplálása, mert a cigány
asszonyok majd kétéves korig szoptatnak. Ha kórházba kerül a csecsemõ,
a mama már nem tud állandóan mellette lenni és szoptatni,
mint korábban, amikor ez térítésmentes volt. Az elsõ gondok a
szoptatás utáni idõszakban kezdõdnek, mert a társadalombiztosítási
támogatások jelentõs csökkenésével az édesanyák már nem
tudják megvenni a tápszert, a gyümölcsöt, saját maguk pedig nem
készítenek fõzeléket. Télire nem mindenkinek marad az általa termelt
zöldségbõl, ezért a felnõtteknek készített ételbõl adnak gyermekeiknek.
150 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A GYÜLEKEZET LÉTREJÖTTÉNEK OKAI USZKÁN
Az utóbbi évtizedekben Magyarországon a történelmi egyházakon
kívül a kisegyházak is számottevõ karitatív és missziós tevékenységbe
kezdtek. A társadalmi differenciálódással együtt jár a vallás hagyományos
szerepének radikális megváltozása, s e társadalmi alrendszert
mindez alkalmazkodásra készteti. A társadalom részérõl jelentkezõ
igény intenzívebb feladatvállalásra ösztönöz azokban az
esetekben, ha az állami intézmények munkája nem kielégítõ egy
adott területen; ha átmenetileg ellátatlanul maradnak bizonyos feladatok,
illetve némely csoportok az átlagosnál jobban rászorulnak a
gondoskodásra. Az egyházak helyi társadalmakban való megjelenése
több formában történhet, melyek közt mindenképpen megemlítendõ
a kulturális életben való fellépés és a kultúraközvetítés; a helyi
közösségi ügyekben való részvétel és a társadalomépítés; valamint a
marginális helyzetû, szociális hátrányokkal küzdõ csoportokról való
gondoskodás. A hazai cigány népesség felkarolása, az ún. cigány
missziók megjelenése az 1970-es évekre tehetõ. Más kisegyházakhoz
hasonlóan, ám azoknál intenzívebben kezdett missziózni a Magyarországi
Szabadkeresztyén Gyülekezet. A keleti régió egyik legszegényebb
megyéjében, Szabolcs-Szatmár-Beregben komoly teret
tudtak hódítani, jó néhány faluban jöttek létre önálló szabadkeresztyén,
köztük cigány gyülekezetek. A térség legtöbb tagot számláló
közössége Uszkán található, s õk azok, akik maguk is járnak más,
környékbeli falvakba téríteni.
Milyen okokra vezethetõ vissza, mivel magyarázható a tény, hogy
ebben a kis faluban immáron több mint harminc éve él és mûködik e
kisegyház, míg más környékbeli településeken az ezredfordulóig
nem sikerült a szabadkeresztyén hitéletet és egy újfajta értékrendet
meghonosítani?
Feltevésünk szerint négy fõ oknak tulajdonítható e helyi csoportosulás
kialakulása és szilárd léte, azonban ezen megállapításokon
túl valószínûleg egy statisztikailag, tudományos módszerekkel meg
nem ragadható és le nem írható jelenségrõl is szó van. Ennek bemutatására
nem vállalkozunk, ám szükségesnek tartjuk megemlíteni,
hogy mindez mégis tapasztalható.
Az uszkaiak a hazai cigányság magyar cigánynak nevezett etnikai
meghatározottságú csoportjához tartoznak. Leszármazottai azok-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 151
nak, a középkorban a Kárpát-medencében letelepedett cigányoknak,
akik azóta elvesztették eredeti, indiai „cigány” nyelvüket. Ennek, a
Magyarországra elsõ hullámban érkezett csoportnak tradicionális
foglalkozása a vályogkészítés, a paraszti építõipar és a zenélés. Bizonyos
periódusaikban keveredtek a nem cigány környezettel, és
asszimilálódtak kulturálisan.145 Ezen részleges kulturális és vérségi
feloldódás eredményeként a mai uszkai cigány emberek nem rendelkeznek
cigány identitástudattal. Nem tudják és nem beszélik a cigány
nyelvet, nem hagyományozzák a cigány mese- és mondavilágot,
nem ismernek hagyományosan cigány ételeket, nem viselnek
jellegzetesen cigány öltözéket, nem mûvelik a tradicionális cigány
folklórt; egészében véve a sokszor stigmatizáló értelemben használt
cigány sorstól való elszakadás vágya és egyfajta asszimilációs igény
jellemzi õket. (Reményeink szerint a kutatás következõ szakaszában
sikerül feltérképeznünk, hogy az uszkai cigányok megtérésük elõtt
saját kultúrájukat miként mûvelték.) Elgondolásunk szerint a hitre
való fogékonyság egyik oka az identitáskeresésben lelhetõ fel, hiszen
a közösség gyökértelensége révén a szabadkeresztyén lét keretül,
zsinórmértékül szolgálhat a mindennapi életben, és kijelöli az
önmeghatározás sarokköveit.
A hit meggyökerezésének másik lényeges motívuma állításunk
szerint az uszkai cigányság rendkívül szoros családi kapcsolataiban,
rokoni kötelékeiben keresendõ. Uszkában megfigyelhetõ két vezetéknév
gyakori felbukkanása (Orgován, Mursa) a cigány emberek
közösségében, s ez az ismétlõdés két nagyobb család jelenlétét, közeli
rokonságát sejteti. A környékbeli és helyi cigányok közeli vérrokonsági
rendszerének feltérképezésére Demszky Gábor vállalkozott
az 1980-as esztendõben. A Hamza–Kanálos rokonsági rendszer címû tanulmányának
megállapításait felhasználva a továbbiakban ismertetjük
a cigány lakosság jelentõsebb részére vonatkozó rokoni viszonyokat.
A Hamza–Kanálos–Orgován és a Hamza–Kanálos–Mursa
nemzet közötti rokoni kapcsolat a múlt század eleji anyakönyvi bejegyzések
alapján csak valószínûsíthetõ, de a 19. század közepétõl
már hitelesek a két leszármazási ágra vonatkozó információk. Az
1900-as évek elején élt Kanálos õsök szinte kivétel nélkül Hamza néven
is szerepelnek az anyakönyvben; kellett tehát lenni egy Hamza
152 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
145 Csalog 1991:283–284.
õsnek, feltehetõen asszonynak, akitõl a Hamza nemzet származtatja
magát. A gyakorta felbomló párkapcsolatok után a gyerekek mindig
az anyánál maradtak, így a több férfitõl születõ gyerekek életében
csak az anyjuk és az anyai rokonság volt biztos, s a nevelõapához fûzõdõ
kapcsolat sokszor erõsebb volt, mint a vér szerintihez fûzõdõ.
Az 1980-ban regisztrált helyzet alapján a két házasulási osztályt
összesen hat harmad és negyed unokatestvéri házasság kötötte
össze, s tette igazán zárt rendszerré a két rokonsági csoport párválasztási
kommunikációját. „Mint két kéz egymásba fonódó ujjai tapadnak
egymásra a két csoport tagjai” jellemezte õket Demszky. A két házasulási
csoport annyira zárt egység, hogy a korábban idegennek, kívülállónak
hitt partnerekrõl és házastársakról is kiderült, hogy a másik
csoportba tartozó rokonok. Demszky Gábor munkájában a következõkkel
magyarázza a két nemzet szoros, sok szálon való kapcsolódását:
egyrészt a felmenõk házasságai révén közel kerültek egymáshoz
a csoportok, megnõtt a családtagok közti érintkezések gyakorisága
(a virrasztások, temetések, keresztelések és esküvõk találkozási, ismerkedési
lehetõségek voltak); másrészt a község zárványjellegébõl
adódóan (a határrendezések következményeként) a rokonság egy
része az elcsatolt területeken maradt, így a potenciális házasfelek
száma csökkent.
Éppen e zárt közösségi rendszer létének lehet következménye a
hitélet megmaradása és tartóssága. Az elsõként megtértek (Mursa
Menyhért és Orgován Andrásné) testvérek lévén családjukban egyszerre
adták tovább a hitet, s így a két nemzetség közel ugyanakkor fordulhatott
a megújult élet felé. Mindez egyben azt is jelentette, hogy
a falubeli cigányok elkerülhetetlenül kapcsolatba kerültek a szabadkeresztyénekkel,
ha csak rokonaik révén is. A továbbiakban az elsõ
generáció utáni nemzedékek már felnövekedésük folyamán, a mindennapokban
tapasztalhatták meg a hívõ életet. A vérségi kötelékek
generáló hatásán túl a családok, rokonok állandó együttélése, intenzív
együttléte is elõsegítette a hívõ értékrend elsajátítását. Tehát az a
tény önmagában döntõ jelentõséggel bír, hogy a hit mindkét, fent
nevezett nemzetséghez eljutott, s a családtagokon keresztül tulajdonképpen
a falu cigány lakosságát tudta megérinteni.
Az Uszka életében e században bekövetkezett traumák, sérülések
(a határ módosulása, a holocaust, a „málenkij robot”) lenyomatait
mindmáig õrzi a falu kollektív emlékezete. E történelmi események
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 153
következtében elszenvedett hányattatásokat ismerve, érthetõ a falubeliek
kitaszítottság- és magáramaradottság-érzete, amelynek kifejezõdése
a hétköznapi szófordulatokban gyakorta felfedezhetõ, amikor
is magukat a „végeken élõk”-ként aposztrofálják. Véleményünk
szerint a helyi cigányságban élõ számkivetettséget és szorongást erõsítették
az õket csak közvetett módon érintõ fordulatok.
Egészen megdöbbentõ és érthetetlen az a tény, hogy az uszkai cigány
családok majd mindegyikében elõfordult tragikus haláleset.
Jellemzõ a hirtelen, fiatal korban, idõben fel nem ismert és ezért
nem kezelt betegségbõl származó halál. Bizonyos esetekben talán
lett volna mód a megelõzésre, azonban az elõjelekre való oda nem
figyelés eredményeként bekövetkezõ halál váratlanul érte a családtagokat.
Többször fordult elõ fatális véletlennek tûnõ, ám megmagyarázható
közlekedési baleset. A forgalmi helyzet fel nem ismerése,
illetve a közlekedési szabályok hiányos ismerete okozza a szerencsétlenségeket,
köztük az ingázó férfiakat szállító autóbusz karambolját.
Két fiatalember motorbaleset áldozata lett a falu közepén lévõ éles
útkanyarulatban: a kézifék már rossz volt, amikor kölcsönkérték a
motort, s útközben a lábfék is elromlott, így teljes gázzal nekirohantak
a templom vaskerítésének, s azt testükkel áttörve a templom
falának ütköztek. Egy, a faluban felnõtt férfit röviddel Budapestre
kerülése után halálra gázolta a villamos, valószínûleg a
számára disszimiláns világ szabálykészlete ismeretének hiánya okozta
a tragédiát. Feltehetõen a marginális helyzetbõl következõen, a
nem hívõ cigányok némelyike kapcsolatba került a bûnözéssel, s
egyikük gyilkosság áldozatává vált. Ezek a csapások a hívek értelmezése
szerint hitük erõsségének próbatételei, valamint a bûnben
élõk számára figyelmeztetések. „Az Úristennek van egy pálcája, és azzal
terelgeti az õ nyáját. Ha nem hallgatnak a jó szóra, akkor a pálcával
meg is veri õket, meg is sebesíti, de meg is gyógyítsa, be is kötözi a sebeket.
Ezért figyelmesnek kell lennünk, ha szól az Úr. (...) A férjemnek ez a betegség
egy megpróbáltatás volt, így vonzza magához az Úr az embereket” (K.
Dezsõné).
Vélekedésünk szerint az Uszkán bekövetkezett nagyszámú tragédia,
haláleset és sorscsapás együttesen indukálja a hitre való fogékonyságot,
hiszen ezeknek az eseményeknek az uszkai cigány emberek
transzcendentális értelmet tulajdonítanak, számukra a történések
nem a racionalitások keretein belül értelmezhetõk.
154 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A legutóbbi szerencsétlenség kapcsán is fellelhetõ a nem racionális
oktulajdonítás és a transzcendens módon való értelmezés. Tetten
érhetõ, ahogyan a tragédia hitet erõsítõ momentummá válik, s megtérések
láncolatát indítja el.
Egy négygyermekes család a két nyolcadik osztályos lányának komoly
ballagási ünneplést szándékozott szervezni a kultúrházban.
A nagymama figyelmeztetései ellenére (szerinte ez nem az Úrjézus
dicsõítésére szolgál) megrendezték az estet. A vacsora ideje alatt legkisebb
gyermeküket elgázolta a tejesautó, a kisfiút eszméletlen állapotban
szállították kórházba. A vendégsereg minden tagja az utca
közepén leborult, s közösen imádkoztak a felépülésért, késõbb pedig
többen vállaltak böjtölést. Bár az orvosok nem biztatták a szülõket,
a gyermek hamarosan gyógyultan távozhatott a kórházból.
A baleset elmélyítette a gyülekezet hitét, s több aposztazálónak újra
hitet adott.
Az elõzõ két, kifejezetten helyi sajátosságnak tartott aspektuson
túl a marginális helyzetbõl adódó szempont felmutatását is lényegesnek
véljük. Az állandó létbizonytalanság, a mindennapi kenyérgondok,
a kilátástalan életutak és élethelyzetek halmozódásának
eredményeként, stabilitás és fogódzók hiányában, permanens félelmek
közt éltek az uszkai cigány emberek. Ezeket a szorongásokat
természetes módon tárgyiasították, illetve a feszültségeket oldani
próbálták. A másvilágtól való félelem is motiváló tényezõ
lehetett a megtérésben. „Akkor elkezdtem neki olvasni a Bibliát. Õ azt
mondja, segített volna az ellenséget legyõzni az Úrjézusnak. Mondom, ez
nem azért van, hogy verekedtél volna, ne úgy vedd, mint a mesét, hanem
úgy, hogy ha te azt elhiszed, hogy Isten van, akkor te is az Úr gyermeke leszel.
Azt mondta, õ nem lesz hívõ. Akkor, mondom, te fogol égni a Gyehenna
tüzén, én meg a mennybe jutok. Azt mondja erre, hogy õ is oda akar jutni”
(O. Andrásné).
Feltételezésünk szerint az uszkai cigányok számára a hit feszültségoldó
erõvel bír, s a hétköznapok akadályainak leküzdésében
nyújt segítséget.
A gyülekezet életében jelentõs visszaesést okozott az 1970-ben elsõként
megtért embernek, a „gyülekezet vénjének” a halála néhány
évvel ezelõtt, melyet nem sokkal követett a csaknem két évtizedig a
gyülekezet élén álló vezetõ, Mursa Miklós halála. 2001-ben vette át a
lelkipásztori feladatokat az akkor 32 éves Kovács Edgár, a korábbi ve-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 155
zetõ veje. Mint azt a vele 2003-ban készült interjúban elmondta,
hogy a közel egyéves missziós tevékenységüket kudarcként élik meg,
hiszen a környezõ településeken tett rendszeres látogatások nem
jártak eredménnyel. A 2004-es adatfelvételkor viszont arról számoltak
be, hogy már négy környezõ településen vannak új megtérõk és
gyülekezetkezdemények, olyan helyeken, ahol korábban hiábavalónak
ítélték a tevékenységüket.
11. kép. Az istentisztelet közös énekléssel kezdõdik
Az új gyülekezetvezetõ a missziós tevékenységen túl fontosnak tartja
saját településének lelki gondozását is. Ezért hoztak létre egy
asszonykört és egy férfikört, amelyben a családok mindennapi
gondjainak keresztyén szellemiségû megoldását tárgyalják, életvezetési
útmutatással szolgálnak. Pl. hogy kinek kell a családi kasszát
kezelni, a háztartást miként kell vezetni, a gyerekeket hogyan lehet
nevelni vagy mi a helyzet a családtervezéssel.
Kétheti rendszerességgel oktatják az érdeklõdõket bibliaiskolájukban,
s több családnál mûködik házi csoport. Az imakör mellett
színdarabokkal is igyekeznek a hívek hitét erõsíteni, az aposztazálókat
pedig ismét megnyerni.
156 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A SZABADKERESZTYÉN GYÜLEKEZETEK
ÁLTALÁNOS NORMÁI
A szabadkeresztyén közösségekben rendkívül jelentõs az erkölcsi elkötelezettség
kívánalma, de a hívekkel szemben mereven megfogalmazott
szabályok helyett rugalmas elvárások érvényesülnek. Kevés
olyan kötelem van, amely általánossá vált, és verbalizálódott volna.
Mégis általános, mindenki elõtt ismert és a közösség által elvárt követelmény
a szerény életmód, a családi élet tisztasága, az erkölcsi
feddhetetlenség és a káros szenvedélyektõl való tartózkodás. Az elvárások
flexibilitását bizonyítja tanácsként, s nem parancsként való
megjelenésük. A kisegyház szervezeti szabályzatában a fegyelmi vétségeknek
három fõ típusát különbözteti meg:
1. az erkölcstelen magatartást,
2. az összeférhetetlenséget magatartás és tanítás tekintetében,
3. az állami törvények megsértését.146
A hívek a gyakorlati élet normáit egymástól sajátítják el, mert ezeket
konkrétan a szervezeti szabályzat sem tartalmazza. Új tag felvételekor
a közösség valamely prominens személyisége (nem feltétlenül
a vezetõje) elmondja a fent említett legfontosabb elvárásokat.
Kiemelendõ, hogy pl. az erkölcstelen magatartás szegmenseinek
megragadásában és értelmezésében nincsenek különbségek a tagok
között. Tisztában vannak mindannyian azzal, hogy többek között
a házasság nélküli együttélést, a mûvi abortuszt helyteleníti
egyházuk.
Ezek az alapelvek, elvárások a köznapokban – véleményünk szerint
– három pregnáns csoportba rendezhetõk:
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 157
146 A Magyarországi Szadadkeresztyén Gyülekezet szervezeti szabályzata. Debrecen.
1994. április 30.
6. Gyülekezeti fegyelem.
a) A gyülekezet rendjét, egységét, erkölcsi és tanbeli tisztaságát, a gyülekezeti tagok
egészséges lelki életét a gyülekezeti fegyelem védi.
b) Fegyelmi vétség minden olyan cselekmény és magatartás, amely sérti a gyülekezet
Szentírásra épülõ meggyõzõdését, kialakult rendjét, vagy rontja a gyülekezet erkölcsi
hitelét. (Pl. erkölcstelen magaviselet, összeférhetetlenség, zavarkeltés vagy pártoskodás,
tévtanok követése és terjesztése, hosszabb indokolatlan távolmaradás stb.)
1. minél több idõ szentelése a hit dolgainak, az imádkozásnak, a
Biblia olvasásának, a gyülekezet építésének és a szolgálatoknak;
2. a világias idõtöltések egyike sem válhat szenvedéllyé (tévénézés);
3. tartózkodni kell mindattól, ami káros az egészségre (dohányzás).
A szabadkeresztyének hite szerint sem a megtérés, sem a szentlélekkeresztség
nem teszi tökéletessé a hívõt, ezért a lehetséges bûnök
részletes felsorolását nem tartalmazza szabályzatuk sem. Felfogásuk
jellemzõje, hogy a bûnök leküzdéséhez a Szentlélek erejére és idõre
van szükség.
AZ USZKAI GYÜLEKEZET NORMÁI
A továbbiakban kísérletet teszünk arra, hogy az uszkai szabadkeresztyén
közösség legfontosabb normáit bemutassuk, majd ezeknek az
elveknek a mindennapi életben a személyek életvitelére gyakorolt
hatását nyomon kövessük, megvizsgáljuk, milyen mértékben sikerült
interiorizálni az új értékeket. A megtért adatközlõkkel készített
interjúink elemzésekor feltétlenül szem elõtt tartandó az a pszichológiai
tény (amellyel minden retrospektív beszámolókra épülõ kutatásnak
számolnia kell147), hogy a visszatekintõ beszámolók torz képet
festenek a múltról abban az értelemben, hogy azt a képet
nyújtják, amelyet a kérdezett az eltelt idõ óta kialakított magában.
Mielõtt elemeire bontanánk az elvárásokat, s a normák mindennapi
életben való megjelenését felmutatnánk, szükségesnek vélünk
néhány általános érvényû megállapítást tenni.
1. Szembetûnõ, hogy a megkérdezettek hívõ nyelven fogalmazzák
meg gondolataikat a múltról, régebbi cselekedeteiket a mai nyelvi
struktúrába ágyazzák.
„Gizella testvér Németországból hozta a hitet. (...) Látta a férjem, hogy jó az
Úrral lenni, és õ is megtért ’75-ben.” (K. Andrásné 43 éves)
2. Korábbi életük történéseit (bûneiket is) az azóta elsajátított értékrend
szerint ítélik meg.
„Akkoriban én nagyon rossz voltam.” (O. J. 33 éves férfi)
158 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
147 Horváth Zsuzsa kéziratos anyaga.
3. Visszaemlékezéseikben a megtérésük elõtti idõszakot boldogtalannak
és bûnösnek ábrázolják.
„Ez a két év az életembõl jobb volt, mint az összes elõzõ. A hátralévõ életemben
tartson meg az Úr, hogy továbbra is õt kövessem, mert akkor lesz új életem.
53 évet az ördögnek adtam.” (K. D. 55 éves férfi)
Az életvitel változásának aspektusait számbavéve három fõ irány rajzolódik
ki: az értékek változásának gerincét egyrészt a Szabadkeresztyén
Gyülekezet által verbálisan is megfogalmazott tiltások; a
keresztény hit alapvetései; valamint a többségi kultúra által megjelenített
cselekvési módok alkotják. A következõkben a szabadkeresztyének
föbb elveit és tiltásait vesszük számba.
Alkohol
Az alkoholizmus teljes tiltása a legfontosabb a gyülekezet normarendszerében;
családi konfliktusok, erõszak és betegségek elõidézõje
volt az az alkoholszeretet, amely általánosnak volt mondható az
uszkai cigányok körében mintegy negyedszázaddal ezelõtt; mind a
férfiak, mind a nõk gyakran nyúltak a pohár után. Bár a férfiak távol
az otthontól, kemény fizikai munkájukért tisztességesnek mondható
fizetést kaptak, sok esetben ebbõl a családokhoz alig jutott.
„Férjem olyan vót ... a hat gyermek után, hát ... azt mondtam én is, hogy
ez nem jó lesz így. Sokat iszik, megissza a keresetit. Vót olyan idõszak, hogy
odadógozott Tatabányán. Éjjel jöttek meg a busszal, s hát vártam, mán mikor
jöttek, minden két hétbe, hát várni kell, mer jön ma este... Mikó’ megnyitottam
a szobaablakot, hát benne feküdt a hóba ,... az árokpartra meg letéve
a bõröndje ... Becsuktam az ablakot: no, aludj ott ... ha te idáig értél, aludj
ott ... Amikó’ megjózanodol, be fogsz te jönni ... És mikó’ bejött, egy fillér nélkül
jött be, hat gyerek közé ..., semmit nem hozván haza ... De utálatos lett
elõttünk az ilyen élet ... hál’ Istennek.” (K. Edit)
A mértéktelen alkoholfogyasztás eredményeképpen gyakran éheztek
a családok, a gyerekek ruháztatására, iskoláztatására nem maradt
elegendõ pénz. A ma hatvan év körüli férfiak gyakran szenvednek
olyan betegségben, amely fiatalkori alkoholizmusuk következ-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 159
ménye. Munkaképes koruk ellenére régóta rokkantnyugdíjasok a
vese és a máj elégtelen mûködése miatt, májrák következtében pedig
meghalt harminckét évesen egy négygyermekes családapa. Az
alkoholtól való teljes megszabadulás éppen azért olyan fontos a közösség
számára, mert ez a momentum gyökeres változást eredményezett
a megtértek életében, s így méltán lehetnek erre büszkék az
uszkai hívõk. Elmondásuk szerint erre a változásra saját erejükbõl
nem lettek volna képesek, az Úrjézus segítségére volt szükségük.
Minden más életvitelbeli változás tulajdonképpen ennek, a legpregnánsabban
megragadható elmozdulásnak a hozadékaként fogható
fel. Az alkohol elhagyásának vonzataként megszûnt az addig
mindennapos veszekedés, durva beszéd és az idõnként bûncselekménnyel
végzõdõ verekedés. Jó néhány uszkai cigány embertõl
rossz híre, kötekedõ természete miatt igencsak féltek a falubeli magyarok.
Utóbbiak éppen ezért nem hittek a tartós változásban, s a
magyar gazdáknál napszámban dolgozó cigányokat sokszor még ma
is úgymond „próbára teszik”, azaz kínálják õket pálinkával, borral,
amit minden esetben visszautasítanak. Az uszkaiak megtérésének
eredményeként jelentõsen csökkent a helyi kocsma forgalma, amíg
azonban az ÁFÉSZ által üzemeltetett italbolt mûködésében nem
okozott zavart a kisebb haszon, addig annak magánkézbe kerülésével
bizonyossá vált, hogy Uszkán veszteséges az italkimérés.
A gyülekezet vezetõjének sok évvel ezelõtti megtérése összekapcsolódik
az alkoholról való lemondás pillanatával.
„Három hónapig készültem arra, hogy menjek el Uszkába. Mindig mondta
a feleségem, hogy Miklós, nekünk nem jó vóna az az élet, amit a testvéreid,
a nénéid élnek. Menjünk el Uszkába. Jó, elmegyek, de mondtam, menjünk
fel a faluba. Igyekeztem azon, hogy egy-kettõre berúgjak, mert akkor már
nem jött velem Uszkába. Akkor azt mondta, nem, nem megyünk Uszkába.
Három hónapig. Egyszer csak azt mondta, hogy most nem megyünk a faluba,
hanem úgy megyünk el Uszkába. De csak akkor megyek Uszkába, ha egy
liter bort hozol nekem az útra, mert gyalog mentünk. Uszkáig kb. egy negyed
részit megittam a liter bornak. Na, mondom, leteszem egy bokorba, ha jövök
visszafele, megiszom. Kopasz Jenõ bácsi pont akkor szolgált azzal az Igével,
hogy Zákeus (Lukács 19,1-10) szálljon le a fáról. Engem annyira meghatott
ez a szolgálat, az Ige, hogy már azon az este azt mondtam, hogy szeretném,
ha imádkoznának értem, mert én is ide akarok tartozni. A nagyobbik lányom,
160 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
Erika Uszkába ment férjhez. Jöttünk hazafelé, s Erika azt mondja: apu, a
bor az a bokorban van. És akkor mondtam: kislyányom, az a Miklós már
nem jön hazafele, engem tovább már nem érdekel a bor. Az Úré legyen a dicsõség.
Azóta nekem a kezemben sem volt. Én meg se néztem soha, hogy ott
van abban a bokorban az a bor még vagy nincsen. Ennek kb. 12–13 éve.
Soha eszembe nem jut, de nem is akarom. Így szabadultam meg én is. ’84-ben
pedig leállt a vesém, megkezdõdött a dialíziskezelés, és hát réges régen meghaltam
volna, ha meg nem találom Istent”. (Mursa Miklós)
Család
A gyülekezet igen nagy hangsúlyt fektet a házasság intézményének
szentségére, a legnagyobb nyilvánosság elõtt rója meg azt a tagot, aki
a házasság helyett az együttélést választja. Az elmúlt évtizedekben az
uszkai cigányság körében is megfigyelhetõ jelenség volt a nem helyi
születésûek beköltözése házasság vagy élettársi kapcsolat révén a faluba.
Az imaházban tartott házassági szertartást meg kell elõzze minden
alkalommal a polgári házasságkötés, mivel rendkívül fontos elv az állami
szabályok betartása. A gyülekezet nem ítéli el (néhány kisegyházzal
ellentétben) sem a hitetlennel kötött házasságot, sem a válást.
Mintegy két évtizeddel ezelõtt jóval nagyobb gyakorisággal választották
a kötöttségek nélküli együttélést az uszkai cigányok.
Más szûk, zárt közösségi formákhoz hasonlóan Uszkán is kevés az
esély arra, hogy egy közösségen kívülivel sikerüljön házasságot kötni.
Az adott helyzetbõl következõen gyakran elõfordult a közeli rokonok,
nem egyszer másod, sõt elsõ unokatestvérek körébõl való
párválasztás, amely során fennállt a sérült gyermekek születésének
veszélye. A gyülekezet a lehetõ legerélyesebben lép fel azokban az
esetekben, amikor a rokonválasztás lehetõsége felmerül. Az utóbbi
tíz éven belül egyetlen ilyen házasság történt, mely a család és a hitközösség
akaratának ellenére, nagy konfliktusok árán köttetett meg.
A fiatal korban, tizenévesen létrejövõ házasságok nagy aránya
csökkenni látszik a gyülekezeten belül az utóbbi idõben. A hitben
felnövekedett fiatal generációnál a párválasztás ideje eltolódásának
(tizenéves korról inkább a huszonéves korra) tendenciája figyelhetõ
meg; az anyák részérõl mindinkább tapasztalható a szinte gyermekkori
házasodástól való óvás.
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 161
„Nem volt, aki tanítson: ne menjél még férjhez, kislyányom. Még ráérsz,
ne menj férjhez. Ilyen buta életet éltünk. A lyányaimnak mondtam ezeket.
(...) És aztán a gyerekek elcsavarogtak mindenhová, töltésoldalba firidni.
Mentem Erzsike után szál vesszõvel, és láttam én, hogy a fiúkkal járkál õ,
magába két fiúval a töltésoldalba. Nagyon fájt. Hazahoztam Erzsikét, megvertem
nagyon. Mondtam, nem szabad, lyányom, nem szabad ilyeneket csinálni,
de pici volt még, tizenegy éves. (...) Lehet, hogy némelyiknek nem
mondják, hogy ne menjen férjhez fele.” (L. Mihályné)
A cigány emberek gyors fejlõdési ciklusát a helyi orvos a következõként
magyarázza: „A cigányoknál a korai érés, a korai házasodás, szerintem,
rassz jelleg. A sok gyerek talán ösztönös védekezés a korai halál ellen.”
A cigányoknál gyakran megfigyelhetõ magas gyermekszám erre
a közösségre is jellemzõ volt az elmúlt évtizedekben, több interjúalanyunk
is sokgyerekes családban született, s maga is nyolc-tíz
gyermeknek adott életet. A rendkívüli gyermekszeretetérõl híres
cigányság fogékony volt a gyermeket Isten ajándékaként értelmezõ
keresztény tanításokra. A gyülekezet egyik legfontosabb alapelve
a mûvi terhességmegszakítás tiltása, a gyakorlatban a feltételezhetõ
esetek kivizsgálását már nem tudják vállalni, a szülõk
lelkiismeretére bízzák a döntést. Mivel a fogamzásgátló szerek alkalmazása
megengedett, s ezzel a lehetõséggel az asszonyok többsége
él is, valószínûleg egyre csökken az abortuszok száma. A mai
huszonéveseknek már csupán két-három gyermekük van, s nem is
szeretnének továbbiakat; gondolkodásmódjukat az elõrelátás, a
gyermekek felnevelésével, eltartásával együtt járó terhek kiszámítása
jellemzi.
„Mink is, de azt hiszem minden egyház, felekezet különösen kell, hogy figyeljen
az abortuszra, a törvénytelen házasságra. A cigány nemzetnél, a mi
nemzetünknél ez a leggyakoribb. Tizenkét éves, tizenhárom éves lány már
van, aki gyermeket szül, de nem megy férjhez. Ennek véget kell vetni, ha
véletlenül történik ilyen, azt azonnal megfenyítsük, ha mégsem hallgat, akkor
a gyülekezet is szól”. (Mursa Miklós)
162 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
Szórakozás
A hagyományos cigány kultúra részét képezõ tánc, dalolás, közös muzsikálás,
azok a szórakozási formák, amelyeknek bizonyos alkotóelemei
összeférhetetlenek a gyülekezet által követendõként meg- fogalmazott
magatartásformával. Az imaházban a gyülekezeti alkalmakon
együtt énekelt Istent dicsõítõ énekek (melyek számlálhatatlanok) dallam-
és ritmusvilágában a hozzá nem értõ szemlélõdõ számára is felfedezhetõek
a tradicionális cigány népdalok hangsorai. Ez az egyetlen
hely, ahol a hívek számára megengedett a közös éneklés. Ezen
kívül semmilyen ünnepi alkalmon (pl. születésnapon, ballagáskor, esküvõn)
nem lehet világi dalt énekelni, illetve táncolni. A fiatalok számára
kínálkozó szórakozóhely lehetne a diszkó, de a közösség egyik
legalapvetõbb tiltása éppen erre vonatkozik. A „diszkózás” fogalmához
a táncon kívül más olyan jelentéstartalmak is tapadnak, amelyek
miatt valójában annyira ellenzett ez a szórakozási forma.
„A diszkó azért bûn, mert nem Isten dicsõítésére van, hanem itt a gonoszt
dicsõíti az ember. Itt a gonosz munkálkodik. Gyilkosságok, paráznaság, verekedés.
Maga a diszkó a szórakozást jelenti. Az az öröm, amit ott érzel, az elmúlandó,
de amit Isten végez el örömöt, az soha el nem múlik, és nekünk
arra kell törekednünk. A világi dolgokkal nem mehet senki a mennybe.”
(Kovács Edgár)
Az adatközlõ megfogalmazásából kiderül, hogy bûncselekmények
elkövetésének és rövid távú partnerkapcsolatoknak a lehetõségét
vélik felfedezni az ilyenféle szórakozásban, ezért olyan határozott a
gyülekezet fellépése.
Állami törvények
A Szabadkeresztyén Egyház egyik legalapvetõbb elvárása a hívekkel
szemben az állami törvények teljes betartása. A gyülekezetek nagy
hangsúlyt fektetnek az általános szabályozásokon túl a kifejezetten
helyi érvényû elõírások számonkérésére. Különösen jellemzõ volt a
kerti lopások nagy aránya, amely jórészt a magyar lakosság rovására
történt. Az Uszkán született boltos, K. B. visszaemlékezései szerint:
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 163
„Abban az idõben nagy volt itt az italozás, meg a lopás, fantasztikus, milyen
lopások voltak: a tyúkot, a zöldséget, a gyümölcsöt felszedték. Rájuk bizonyítani
nem lehetett, de dühösek voltak az emberek. Kopasz Jenõ térítése után
mindez megváltozott.”
Az uszkai közösségben a gyermekek iskoláztatását is az állam által elvárt
kötelezettségek közé számítják, így fontosságot tulajdonítanak a
tankötelezettségnek, illetve az iskola elvárásainak való megfelelésnek.
Maguk is hangsúlyozzák a különbséget, és a magyaroktól is elvárják,
hogy distinkciót tegyenek köztük és a más falubeli cigányok közt.
„A szabálysértések száma elenyészõ, évekre visszamenõen nem tudnám megmondani,
hogy mnkor volt egy tankötelezettség megszegése. A gyerekek tisztán,
felkészülten járnak iskolába. Nem volt olyan, hogy a gyerekek kettõnél
több alkalommal mulasztottak volna, amikor is az iskolaigazgatónak a szülõ
ellen szabálysértési eljárást kellett volna indítania.” (Simon Zsigmondné,
jegyzõnõ)
„A ligetiek nem olyanok, mint az itteniek. Másabbak sokkal. Csúnyább
szájúak, koszosabbak, itt a gyermekek tisztán járnak az iskolába.” (Õ.
Béláné)
Az önkormányzat által a tanévkezdetekkor nyújtott beiskolázási segély
szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nehéz anyagi körülmények
között élõ családok el tudják indítani gyermekeiket. Ezt az
összeget legnagyobbrészt a gyermeknek ruhanemûre és írószerre,
illetve a család számára élelmiszer vásárlására költik. „Ezt a pénzt
mindenki a gyerekekre költi, mert mindenki örül, ha vehet valamit a gyereknek.”
(L. Zs.)
A megtértek elsõ generációjának gyermekei, a mai huszon- és
harmincévesek gondolkodásában és értékrendjében végbement változásokat
tükrözi, hogy gyermekeik taníttatását kiemelkedõen fontosnak
tartják.
„Én OTP-re vettem színes tévét is. Nem akarom, hogy olyan barbárok
legyenek a gyerekeim, mint ahogy vagynak néhol, bárhol a cigányok. Én
szeretném, ha mûveltek lennének, szeretném, ha továbbtanulnának. Én azt
szeretném, hogy ezek a gyerekek ne úgy nevelkedjenek fel, mint én.”
(B. Lászlóné)
164 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A tiltások bemutatása után azt az attitûdöt, azokat a mindennapi
életben megjelenõ cselekvési formákat próbáljuk vázolni, amelyeket
alapvetõen a keresztényi értékrend megnyilvánulásának tulajdonítunk.
Segítségnyújtás
A közösség tagjai rendkívüli nyitottsággal fordulnak az idegenek
felé; szeretetük, odafordulásuk a vendéglátás mikéntjében, a tõlük
telhetõ legbõkezûbb ellátásban jelenik meg. Ott-tartózkodásunk
elsõ perceitõl kezdve megismerhettük a figyelmesség és a segítõkészség
legkülönfélébb jeleit; Uszkába utazásainkkor a szállásról
és minden étkezésrõl a gyülekezet egy-egy családja gondoskodott,
a hívek vizsgálódásainkkor is örömmel álltak rendelkezésünkre,
az információk összegyûjtésében is tevékenyen segítették
munkánkat.
Adatfelvételünk alapján világossá válik, hogy a hívõk közti interakciókban
is megjelennek a fentebb említettek, a válaszadók majd
száz százaléka állítja, hogy anyagi és természetbeni segítséget is
várhat a közösség többi tagjától, amennyiben a másiknak módjában
áll a kérés teljesítése. Különösen jellemzõ mindez a cigánysoron,
ahol a családok együttese zárt közösséget alkot, folytonos
együttlétük eredményeként részleteiben ismerik egymás anyagi
helyzetét, lehetõségeit, így mindig tisztában vannak azzal, hogy
kihez lehet fordulni. A pénzbeli segítségnyújtáson felül sokszor
fordul elõ, hogy az anyák együtt fõznek, vigyáznak egymás gyermekeire;
az idõsebb asszonyok pedig élelemmel támogatják a többgyermekes
fiatal párokat. Az idõnként érkezõ ruhacsomagok tartalmát
megosztják egymás közt, a számukra felesleges darabokból
a magyar lakosoknak is juttatnak.
Felebaráti szeretet
A cigány emberek egymás közti konfliktusainak megoldási módjaiban
megfigyelhetõ az agresszivitás és az indulatok hevességének
mérséklõdése.
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 165
„Vannak indulatok, például akkor, mikor azt mondják, hogy nem tudok
ellenállni, mert belém jött az ideg. Vannak kisebb veszekedések, torzsalkodások,
de a dolgokat folyamatában kell szemlélni, nem lehet egyik napról
a másikra megváltozni, és mindent legyõzni.” (Simon Zsigmondné,
jegyzõnõ)
„Már nemcsak feleségemnek érzem, hanem társamnak is az Úrban. Már
nem vitatkozunk olyan hevesen, mint régen. Nem kerekedik föl az a gerjedelem
akkorára.” (Kovács Edgár)
A hivatalban dolgozók a hívõ cigányok fellépésében, kéréseik megfogalmazásának
mikéntjében is változásokat figyeltek meg.
„A hívõ családok sokkal csendesebbek, megfontoltabbak, tisztelettudóbbak,
mérsékeltebbek. A kérésük, a kérelmük is másmilyen. Az utcán és a hivatalban
is másabbak.”
A felebaráti szeretet és megbocsátás148 keresztényi elvét mind a családon
belül, mind a külvilággal szemben, cigányokkal és magyarokkal
való kapcsolataikban egyaránt igyekeznek megvalósítani a hívek.
„Mert úgy jár az ember, hogy azt késõbb a férje elrosszul mellette, akkor
már nincs kiút. Tûrjön, szenvedjen a férje mellett, csak a gyerekekre való végett
lakik vele, mint én. Hiába válnék, ha a férjem nem enged, jön utánam.
Az Úrjézus azt adta, hogy tûrjek, szenvedjek, s majd így megkegyelmez. Majd
ha az Úrjézus indítja, mert hiszem, hogy indítja.” (L. Mihályné)
„Van egy olyan evangélium, hogy az igaz férj megnyeri az õ feleségét,
vagy fordítva is ugyanez így igaz. De a magaviselete által. A cigányoknál, a
mi nemzetségünknél nagyon gyakori a csúnya beszéd. A férj már lássa, hiába
elmentem a korcsmába, nem szitkozódik a feleségem, nem bánt, nem kiabál,
hanem annál nagyobb szeretettel veszi körül, és látja, hogy tényleg jó ez az
élet. Saját magamról mondom el ezt.” (Mursa Miklós)
166 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
148 Máté evangéliuma 6,12.14.15
MAGATARTÁSMINTÁK
A fejezet harmadik részében olyan magatartási elemeket és szokásokat
kívánunk tárgyalni, amelyeket mi magunk az uszkai hívõ cigányok
azon törekvésének tulajdonítunk, hogy minél inkább beilleszkedjenek,
149 hasonuljanak, és a magyarok részérõl minél nagyobb
elfogadásban részesüljenek.
Mintakövetés
A hívõ cigányok önreprezentációjában különösen hangsúlyos helyet
kap a tisztaság, a rend és a rendezettség. A vályogházakat beköltözés
elõtt, késõbb pedig rendszeresen újratapasztják, meszelik,
ahogyan a szobákat is. Az augusztusban visszatelepült család házát
a testvérek és a rokonok segítségével, kalákában újították fel. Az
idõs, mozgáskorlátozott apa három nap alatt tapasztotta be gyerekei
házait. Az arra járó idõs magyar ember elismerõen szólt O.
Andráshoz: „Én megmondom, Bandi, egyenesen a szemedbe, hogy te egy
rendes ember vagy.”
A védõnõ elmondása szerint a csecsemõt is csak újonnan meszelt
szobába viszik haza az édesanyák. Azonban nem csak a kisgyermekes
családoknál tapasztalható tisztaság. Az orvos és a védõnõ szívesen
jár ezekhez a házakhoz, és el is fogadja a kínált ételt, míg ezt a
környékbeli falvakban csak néhány cigány családnál teszi meg.
Nyáron szembetûnõek az udvarokon kiteregetett frissen mosott
ruhák, s ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel sokan kézzel
végzik a heti többszöri mosást. A gyülekezeti asszonyok kifejezetten
büszkék arra, hogy gyermekeik ápoltan, gondozottan járnak
óvodába, iskolába, s errõl pozitív visszajelzéseket kapnak a pedagógusoktól
is.
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 167
149 Csongor–Szuhay 1992.
„A »beilleszkedés« szó használata nem következetes; arra szolgál, hogy áthidaljuk
vele azt a terminológiai zûrzavart, amelyet az asszimiláció és az integráció szavak
váltakozó használata okozott. Jelentheti a teljes beolvadást (az etnikai tudat feladását,
elvesztését), de azt is, hogy a cigányság sajátos vonásait megõrizve keresi a
maga helyét a bonyolult struktúrájú társadalomban.”
A rendezettség iránti igény a szabadkeresztyén értékrend egyik
fontos alkotóeleme, ahogyan ezt interjúalanyunk is megfogalmazta:
„Az Isten szereti a rendet.” (O. J.)
A gondolkodásmódban végbement változás egyik széles hatókörrel
bíró indikátora a jövõkép megjelenése. A családok majd mindegyike
megmûveli konyhakertjét, zöldséget, gyümölcsöt termel, az
étkezés alapját biztosítva ezzel. A nyári termésbõl megpróbálnak télre
is tartalékolni, a krumplit és káposztát elvermelik, az uborkát savanyúságnak
elteszik, a nagy mennyiségû szilvából pedig lekvárt
fõznek. Ki-ki a maga módján gondoskodik már nyáron a téli tüzelõ
beszerzésérõl: vagy havonta félretesz egy bizonyos összeget; vagy a
magyar családoktól munkabér fejében fát kér; vagy év közben kisebb
részletekben vásárolja meg a tüzelõt.
A nehéz anyagi körülmények között élõ családok a lehetõségekhez
képest igyekeznek beosztani pénzüket, sõt néhányan még takarékoskodni
is próbálnak. Jövedelmükbõl elõször OTP-tartozásaikat,
illetve egyéb kölcsöneiket törlesztik, s a maradékból élnek meg.
Véleményünk szerint ezek, a fent említett, látszólag kis horderejû
momentumok, a mindennapi élet egészét áthatják ma már, s a napi
tevékenységeket átstrukturálva szervezõ elvvé váltak.
Mi magunk, Margaret Mead meghatározását elfogadva, kultúraként
tételezzük a viselkedésnek mindazon szerzett formáját, melyet
a közös tradíció által egyesített személyek csoportja ad át utódainak;
nemcsak valamely társadalom mûvészi, vallási és filozófiai hagyományait
értve alatta, hanem sajátos technikát, politikai szokásokat is,
továbbá ezer más gyakorlatot, amely a társadalom mindennapi életét
jellemzi.150 Ily módon a cigány-magyar együttélés állandó kölcsönhatása
eredményének tartjuk a magyar kultúra köznapi tevékenységeinek
mintakövetését.
„Veteményezik a magyar tavasszal, õk is. Nagytakarítás van, meszelés, festés,
õk is. Hétvégén ágynemûmosás, õk is.” (Simon Zsigmondné, jegyzõnõ)
Összegzésül elmondható, hogy a fent említett újfajta életstratégiákat,
életvitelbeli változásokat maguk a cigány emberek is felemlítik
és számon tartják, s mindezek értékelését a falubeliektõl is elvárják.
Mértékadónak tekintik a magyar emberek véleményét, énképük a
magyar emberek véleményének tükrében változik. Az idõsebb gyü-
168 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
150 Margaret Mead: Sociétés, traditiones et techniques. Paris. 1953.
lekezeti tagok az életvitelükkel való példaadáson túl verbálisan is
hangsúlyozzák a környezet megítélésének jelentõségét.
„A magyarok szeretnek bennünket, de megvizsgálják, hogy ki mit csinál.
Én szoktam a fiatalokat tanítani, vigyázzatok, úgy éljetek, hogy lássák rajtatok,
hogy az Úr gyermekei vagytok. Hogy lássák, hogy a cigányok nem
rosszak, mint a ligetiek. Ott borzalmas részegek vagynak, meg rendetlenek.
Hogy ne nézzék le a cigányokat, mert koszosak, meg verekedõsek.”
(O. Andrásné)
A szabadkeresztyén cigányok és a magyarok együttélése
Véleményünk szerint egy másfajta magatartásforma elemeinek elsajátításában
döntõ jelentõségû momentum az a bizalom, amely az
utóbbi évtizedben a magyar emberek részérõl megnyilvánul. A két
közösség kapcsolatában nyomon követhetõ folyamat a falubeli magyarok
elfogadó attitûdjének fokozatos kialakulása, s ezen viszonyulás
erõsödése. Ennek sarokkövei azok a „próbák”, amelyek elé több
ízben, még ma is sokszor állíttatnak a gyülekezeti tagok. Az ilyen
helyzetek megteremtésének célja a hitben megújult élet értékei tartósságának,
mélységének, erõsségének megmérettetése; a belsõ szabályokhoz
való ragaszkodás próbára tevése.
„Olyan részeges volt a férjem, én azt mondtam, hogy engem te megõrjítel.
Most, ha elhíják dolgozni napszámba, akkor se veszi a kezébe, mert azt
mondja, hogy az itallal az õ istenét nem csapja be. Sokan mondják, hogy Pistát
sose láttuk a kocsmába.” (H. Istvánné)
A hívek az állandó „bizonyságtevéssel”, a mindennapokban való folyamatos
helytállással közel tudtak kerülni a falubeliekhez, és azok
megbecsülését is elnyerték. Ily módon alakultak, alakulnak ki olyan
szituációk, melyek során mód nyílik számukra a magyarok életvezetésének
közvetlen megismerésére és megfigyelésére, illetve azok értékeinek
megtapasztalására. A bizalom szempontjából a leglényegesebb
az a tény, hogy több magyar család házába bejárása van jó
néhány cigány asszonynak. Takarítással, meszeléssel, nagymosással
és más, ház körüli teendõkkel bízzák meg õket. Idõnként távollétük-
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 169
ben a magyarok állataik ellátására kérik meg hívõ cigány szomszédaikat.
A jegyzõnõnél takarító asszonyt még arra is felhatalmazták,
hogy adott esetben a család távollétében az otthon lévõ pénzbõl belátása
szerint vásároljon a faluban járó ukrán vásározóktól. A jószomszédi
viszony további bizonyítéka, hogy a cigány szomszédok
átvehetik a magyarok postai küldeményeit; esõ esetén beszedik a
száradó ruhát; és azon kívül, hogy átadják az üzeneteket, szemmel
tartják a szomszédos portákat.
Ennek a szoros, állandó kölcsönhatásnak az eredményeként a hívek
folyamatos rálátással bírnak egy másik kultúra apró hétköznapi
mozzanataira, azokra a gyakorlatokra, melyek a falubeli magyarok
mindennapjait jellemzik. Az intenzív együttlét hozadékaként egyrészt
óhatatlanul is átemelõdnek a saját kultúrába azok a cselekvési
formák, melyeket az önmaguk számára mércéül állított magyar családoknál
tapasztalnak a cigány emberek; meglátásunk szerint pedig
ezen tanulási folyamat egyes szakaszai hosszabb idõt figyelembe
véve kijelölhetõek és regisztrálhatóak. Másrészt azonban az elmozdulások
kézzelfogható jegyein túl valószínûleg a személyiségben is
végbemennek változások, amelyeknek eredményeként pozitívabb
énképpel és magabiztosabb, tudatosabb önértékeléssel rendelkeznek
a gyülekezeti tagok.
„A képviselõ választáskor is bátran merték jelöltetni magukat. Egyre kevesebb
a kisebbségi érzésük. (...) Látják, hogy elfogadják, befogadják õket, megbíznak
bennük. A kisebbségi érzésük rohamosan csökken. A képviselõ testületben
két asszony, egy cigány és egy magyar, nagy barátságban vannak.”
(Simon Zsigmondné, jegyzõnõ)
Az elfogadáson és befogadáson túl a gyakorlati életben is igyekeznek
a falubeli magyarok segítséget nyújtani. Néhányukhoz teljes
bizonyossággal fordulhatnak mind anyagi, mind erkölcsi támogatásért.
Az egyik nagy létszámú cigány családban bekövetkezett hirtelen
halálesetkor a jegyzõnõ kérés nélkül küldött át húszezer forintot,
tudván, hogy amint lehet, a család törleszt. Nem ritka eset, hogy
a magyarok által termelt zöldségbõl és gyümölcsbõl egy-egy „szedés”
erejéig a szomszédos cigány családok is részesülnek.
A 2002-es és 2003-as esztendõ fordulatot hozott Uszka életében.
Addig a cigány családok csak saját célra termeltek kiskertjeikben
170 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
zöldséget, gyümölcsöt. A falubeli magyar gazdák viszont eladásra,
nagy mennyiségû zöldségtermesztéssel foglalkoztak, amivel megélhetésüket
tudták biztosítani. Az ehhez szükséges tõke és szakismeret
birtokában voltak, így már évtizedek óta termeltek – elsõsorban
uborkát – a környékbeli konzervgyárak számára.
Erre az idõszakra tehetõ, hogy a gyülekezet vezetõje, aki több
mint másfél évtizedig látta el ezt a feladatot, meghalt. Helyére veje,
a háromgyerekes, érettségivel rendelkezõ, a falubeli magyar családok
körében is elfogadott Kovács Edgár került. Õ is azok közé tartozott,
aki már évek óta szeretett volna, a magyar gazdák mintáját követve,
uborkatermesztésbe fogni, de ehhez sem a szükséges tõkével,
sem tudással nem rendelkezett. Azonban 2002-ben az egyik magyar
gazda hajlandó volt arra, hogy tudását átadja. Az õ segítségével sajátította
el az uborkatermesztéshez szükséges ismereteket, a konzervgyár
pedig meghitelezte az induláshoz szükséges tõkét. Az elsõ évben
csak két cigány család, de a következõben már egytucatnyian
foglalkoztak nagybani uborkatermesztéssel. Az ottani cigány családoknak
ez adott esélyt arra, hogy a munkanélküliség és a meglehetõsen
szûkös anyagi javakkal való ellátottságból kilépjenek. Egy-egy
évben ez a tevékenység néhány százezer forintnyi hasznot hoz számukra.
Ennek köszönhetõen egy minõségibb élet lehetõsége nyílt
meg elõttük: olyan tartós fogyasztási cikkeket tudnak megvásárolni,
amelyekkel mindennapi fizikai terheiket tudják csökkenteni. Ennek
eredményeként életszínvonaluk közelíti, sõt néhány esetben meg is
haladja a falubeli magyarokét.
Az uszkai történet nem tipikus történet. Mégis fontosnak tartottuk
bemutatni, hiszen felhívja mindannyiunk figyelmét arra, hogy
az iskolán kívül vannak még olyan intézmények – a könyvtár, az egyházak,
a civil szervezetek –, amelyeknek van feladatuk a beilleszkedés
segítése, az együttélés problémáinak megoldása, egymás jobb
megismerése terén.
Ennek illusztrálására álljon itt a tiszabecsi iskola igazgatójának,
Zsoldos Gézának néhány gondolata:
„Iskolánkban 60%-on felül van a roma tanulók aránya a nem roma tanulókkal
szemben. Tehát õk többségben vannak. Ez a szám tovább növekszik,
mivel most már 63%, és szeptemberben közelítünk a 70%-hoz. Várható – a
születések arányából következtetve –, hogy ez a szám még növekedni fog évrõl
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 171
évre. Ez abból adódik, hogy Uszka és Magosliget községbõl az 1–8. osztályos
tanulók ide járnak, mivel körzeti általános iskola a tiszabecsi. Onnan már
csak roma gyermeket kapunk 2004 szeptemberében onnan csak roma gyermekek
kezdik meg tanulmányaikat. A Tiszabecsrõl érkezõ gyerekeknél is
majdnem hasonló a helyzet. Tiszabecsen 40% a romák népességen belüli
aránya, Uszkán ez 75%, Ligeten is a 80%-on felül van. Ebbõl adódóan sokkal
több roma gyermek születik Tiszabecsen is, mint nem roma. Ezt mutatja a
mostani óvodai létszám is. 25 gyerek jön Tiszabecsrõl szeptemberben elsõ osztályba,
ebbõl nyolc nem roma gyermek van. Mivel ez az arány ilyen magas,
ezért szükséges különbözõ programokat szervezni ezeknek a gyerekeknek. Iskolánkban
már 1995–96-tól mûködik a roma program, amelynek mûködése
azóta is folyamatos. Emellett újdonság, hogy ebben az évben bevezetésre került
a képességkibontakoztató program, illetve az integrációs program. Ez
utóbbi többek között több dolgot is tartalmaz: egyrészt hogy a roma gyermekek
együtt tanulnak – mint ahogy nálunk ez korábban is volt – a nem roma gyermekekkel,
másrészt van ötven értelmi fogyatékos tanulónk is. Õk eddig külön
osztályban tanultak, nálunk az elsõtõl a nyolcadik osztályig volt ilyen. Ezután
integráltan tanulnak majd a többi normál osztállyal. Ezt már megvalósítottuk
ebben a tanévben az, 1., 3., 5. és 7. osztályokban, és szeptembertõl
már minden osztályban. Tehát a 2., 4., 6. és 8. osztályban is megvalósításra
kerül az integráció. Ez nem csak egyéni elhatározás kérdése. Ehhez szükséges
volt beszerezni a képességet vizsgáló szakbizottság véleményét, amely ráírta a
szakértõi papírjára a gyermeknek, hogy integrálható. A vizsgálatokat a szakértõi
bizottság már elvégezte, és hozzájárult az integráláshoz.
Ez egyrészt az iskola szempontjából plusz pénzt is jelent, mert erre a normatíva
biztosítékot ad. Ezt arra kell fordítanunk, hogy a gyermekek plusz
képzésben részesüljenek. Ez a tantestület tagjainak a feladata. A tanároknak
ez több feladatot ad, a munkaterületükön jobban helyt kell állniuk. Tehát
mind az oktatás, mind a nevelés területén ez nehezebb feladatot jelent a tantestület
számára. Ezt tanáraink önkéntesen vállalták, és ennek megvalósításáért
mindent megtesznek. Többek között minden harmadik hónapban írásos
értékelést készítenek a gyerekekrõl. Elõször szeptemberben mérik fel õket, hogy
hol tartanak, s aztán év végén már lehet látni, hogy hova jutottak. Ez nagyon
lényeges dolog, mert sokkal kevesebb a bukások száma, a lemorzsolódás.
Így a roma gyerekek lemorzsolódása minimálisra csökken. Késõbb pedig szeretnénk,
ha ez teljesen meg is szûnne.
Most a pedagógiai terveink módosításában és az intézményirányítási programban
megjelöltük azt, hogy a bukások aránya ne haladja meg a 3%-ot.
172 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
A külön foglalkozásoknál nemcsak korrepetálásról van szó, hanem a differenciált
oktatásról, amely a tanórákon is történik: csoportbontásokkal tudjuk ezt
megoldani, differenciált feladatrendszerrel, ami a gyermekek életkori sajátosságainak
megfelelõen, illetve képességeinek megfelelõen történik. Ez plusz feladatot
jelent a tanár számára, mert otthon neki el kell készítenie a gyengébb, a
közepes és a jobb tanulók számára a feladatokat. És így differenciáltan történhet
a tanítás. Természetesen külön korrepetálásokat szervezünk a gyengébb tanulóknak,
hogy a minimális szintet elérjék. A gyerekek egy része halmozottan
hátrányos településen él, ami azt jelenti, hogy magas a munkanélküliség.
A nehéz anyagi helyzetben élõ családok segítése érdekében mindent megtesz
az iskola is és az önkormányzat is. Ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy az oktatás
ne kerüljön a szülõnek pénzbe, s ezért mindent díjmentesen adunk a
gyermekek számára. Díjmentesen kapják a tankönyveket, füzeteket, a teljes
tanfelszerelést: ceruzát, tollat, radírt, ecsetet és így tovább. Ezenkívül díjmentesen
kapnak még tízórait és ebédet is. Ez nagyon fontos és jelentõs dolog,
hogy a gyermek jól érezze magát az iskolában: ne legyen éhes, legyen minden
felszerelése meg a gyermeknek, és a szülõnek ez ne kerüljön pénzébe.
Ugyanakkor biztosítjuk a jobb képességû tanulók számára a tehetséggondozást.
Ezt nagyon lényeges feladatnak tartjuk, amibe – örömünkre – több
roma gyermek is bekapcsolódik. Közülük is vannak – ha nem is többségben –
jó, értelmes gyermekek. Hogy nehogy elkallódjanak, ezért segítjük õket. Délutáni
szakköri foglalkozásokat tartunk a számukra külön. Van számítástechnikai
termünk, ami teljesen ingyenesen áll rendelkezésre. Angol nyelvi szakkört
tartunk számukra, s azon kívül van egy 7500 kötetes szép könyvtárunk,
ahol díjmentesen kölcsönözhetnek a gyermekek könyveket.
Nálunk minden nyolcadikos továbbtanul. Legtöbben szakiskolába mennek:
Fehérgyarmatra és Baktalórántházára. Azért szeretik a mezõgazdaságit, mert
ott traktorból jogosítványt szereznek a gyerekek, és mikor hazajön, a gazdálkodásba
be tud segíteni. Ezért szükséges a mezõgazdasági ismeretek megszerzése
is. Ezek a tanulók nagy többségben – egy-két kivételtõl eltekintve – az iskolát el
is végzik. A jó tanulóink szakközépiskolába vagy gimnáziumba mennek. És ebben
a községben, Tiszabecsen, elég jó a fõiskolán tanulók aránya is.
Van roma koordinátorunk, aki romológia szakon végzett a nyíregyházi fõiskolán.
Õ tartja a kapcsolatot a cigány családokkal, és azon kívül jó viszonyt
alakított ki a cigány gyermekekkel is. Alapfeltétel volt, hogy cigány származású
legyen. Most pedagógiai asszisztensképzõt fog végezni.
Van még egy cigány segítõnk, aki különbözõ programokat szervez, éneket,
verset tanít, mert õ Nagykállóban érettségizett drámapedagógia szakon.
A beilleszkedés egyik lehetséges újta 173
Nálunk a roma gyermekek soha nem voltak elkülönítve: mindig a magyar
és roma gyermekek egymás mellett ülnek a padban, barátkoznak egymással,
együtt játszanak. Erre nagyon vigyázunk, a másság elfogadására figyelünk.
Ez alapkövetelmény nálunk. Célkitûzés: a cigány gyerekek identitásának
erõsítése.
A cigány gyermekek, tanulók viselkedésével kapcsolatosan annyit mondanék,
hogy adódnak problémák, kisebb problémák, amiket megoldunk. De komolyabb
viselkedési problémák nem tapasztalhatóak.
Még néhány gondolatot hadd ejtsek arról, hogy nemcsak a mának élünk,
hanem fõleg a holnapra gondolunk. Ez abból adódik, hogy vannak éves terveink,
de emellett fontosak a középtávú és a távlati célok is, amelyek megvalósításán
fáradozunk. Készítettünk egy 2000-tõl 2006-ig terjedõ fejlesztési
tervet. Ennek összeállítása során meghatároztuk évenkénti bontásban a fejlesztés
feladatait. Visszanézve az elmúlt idõszakot, láthatjuk, hogy ez mindezidáig
megvalósult. Bár ebben olyan nagy volumenû tervek is voltak, amikre
sokan azt mondták, hogy nem lehet megvalósítani. És mégis megvalósultak.
2000-ben a Sulinet program keretében pályázat segítségével számítástechnikai
termet alakítottunk ki, és az internet bevezetése is már ekkor megvalósult.
Ez nagy csodálkozást váltott ki. Utána beütemeztük az iskolatitkár és a gazdasági
vezetõ számítógépes ellátását, ami 2001-ben szintén megvalósult. Jött a
2002-es év, amire egy négy tantermes iskola építését terveztük. Ilyenre példa
sehol a környéken nem található, hogy iskolabõvítés lett volna. Mi, 2002. augusztus
16-án átadtuk az új épületet. Ez is megvalósult. A gyermeklétszámunk
olyan 250 körüli, de ez növekedni fog, mert most 42 elsõ osztályos jön, és 28
nyolcadikos ment ki. Tehát 14-gyel emelkedik a létszám, és ez várhatóan a további
években is így lesz. 2003-ra, 2004-re beütemeztük az óvodabõvítést, mivel
az óvoda is idetartozik az iskolánkhoz. Egy foglalkoztatóteremmel, egy
nagyméretû tornaszobával, teljes felszereléssel és vizes blokkal kívánjuk bõvíteni.
Jelenleg tetõ alatt van, õsszel ez is átadásra kerül. Nem állunk meg egyik
évben sem. A következõ évben szeretnénk egy nyelvi labort létesíteni és egy nagyobb
volumenû számítástechnikai termet létrehozni. A pályázatunkat már beadtuk,
és reménykedünk a megnyerésében. Közben idehoztuk az iskolai könyvtárhoz
a községi könyvtárat. A községi könyvtár termeiben pedig teleházat
szeretnénk létesíteni. 2005-re a tanuszoda építését tervezzük. Erre is mondták,
hogy mit akarunk mi. A tervek Budapesten elkészültek, pályáztunk a régióhoz,
és reménykedünk a megnyerésében. Ehhez jönne egy nagyszabású konyhabõvítés
is. Ezeket a terveket még 2000-ben határoztuk meg, s látható, hogy az évek
során ezek megvalósultak.”
174 Péterfi Rita – Szûcs Hajnalka
nKARDOS FERENC
jRomák a könyvtárban – könyvtár
ja magyarországi roma kultúrában
BEVEZETÉS
Majd’ húsz éve vagyok könyvtáros, s több mint húsz éve dolgozom,
élek együtt dél-zalai, nyugat-somogyi roma közösségekkel. A rendszerváltozást
megelõzõ néhány évben és a rendszerváltozás óta eltelt
évtizedben összegyûlt tapasztalataimat osztom most meg a roma közösségek
iránt érdeklõdést mutató kollégákkal, és mindazokkal,
akik ezt a kötetet kézbe veszik. A cím is jelzi: két nagy témakört érint
írásom, a roma kultúra és a könyvtár (mondhatnám könyvtári kultúra)
kapcsolatának két oldalát. Azt, amelyiket mi, könyvtárosok tapasztalunk
meg és azt, amelyiket, mi romák. Bár 1985 óta a nagykanizsai
Halis István Városi Könyvtárban dolgozom, írásomban az
ország más könyvtáraiban és más roma közösségeiben szerzett tapasztalataimat
is belesûrítem.
A téma kapcsán óhatatlanul elõkerül a könyvtár és könyvtárhasználó
közti kapcsolat kérdése, melyet megpróbálok minél pontosabban
leírni ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam a roma könyvtárlátogató és a
roma közösség könyvtárhoz fûzõdõ viszonyának jellemzõ sajátosságait.
Így szó lesz arról, hogy az etnicitás milyen módon jelenik meg a könyvtárban
(mint könyvtárhasználó, mint dokumentum, mint téma, mint
kérdés), hogy a roma könyvtárhasználó hányféle módon jelenhet meg
a könyvtárban, hányféleképp tekinthet rá a könyvtáros, a könyv és az
olvasás milyen módon van jelen a dél-zalai romák kultúrájában.
Nem szaktanulmányt tart kezében az olvasó, hanem inkább gondolatébresztésre
szánt írást. Megállapításaim többsége saját tapasztalatom,
könyvtáros és roma barátaim, ismerõseim tapasztalata, s ezek
alapján felállított hipotézisek. Néhány jelenség – elsõsorban a könyvtári
szocializáció, a könyvtár speciális kultúrafelfogása és a könyvtár
sajátos belsõ kultúrája (melyet a rendszer, a könyvtárosok és a
könyvtárhasználók együtt alakítanak) – megérdemelne tudományos
vizsgálatot is.
ROMÁK A KÖNYVTÁRBAN
A könyvtárhasználók etnikai sajátosságai látszólag nincsenek kapcsolatban
a könyvtárhasználat módjaival, hiszen a használó etnikai hovatartozását
– helyesen – nem tudakolja a könyvtár. Amikor a könyvtárba
belép valaki, akivel szeretnénk tagsági viszonyt kialakítani, legtöbb
esetben nem árul el semmit magáról, smi sem kérdezünk róla olyant,
ami etnikai hovatartozásáról, szociális vagy családi állapotáról elárulna
valamit is. A beiratkozáskor is csak a legszükségesebb adatokat kérdezzük,
a kérhetõ adatok körét személyiségi jogi szabályok, illetve a
könyvtárhasználati szabályzat amúgy is rögzíti. Helyes, hogy így van,
azonban ez az állapot nem gátolja meg a könyvtárost vagy a könyvtárhasználót
abban, hogy a helyi magyar (ebben a vonatkozásában többségi)
kultúrához képest eltérõ könyvtárhasználói kommunikációt, viselkedésmódot
sok esetben valamely etnikumhoz kösse. Ez a jelenség
viszont nem következmény nélküli, módosíthatja a könyvtáros és a
könyvtárhasználó kommunikációját. A könyvtáros tolmácsot kereshet
a nyelvi akadályok leküzdésére, módosulhat a kommunikációban
használt metakommunikációs jelrendszere (ez a módosulás
elõidézhet a szokottnál pozitívabb, empatikusabb, odafigyelõbb, bizalmasabb,
vagy negatívabb, távolságtartóbb, bizalmatlanabb, elutasító
könyvtárosi magatartást), más tájékoztatási stratégiát használhat
(pl. – érzékelve azt, hogy a könyvtárhasználó saját kultúrájában otthonosabban
mozog, jobban bevonhatja a tájékoztatási folyamatba) –
hogy csak néhány példát említsek. Természetesen ezek a jelenségek
nemcsak etnikai csoporttal – és talán legfõképpen nem is azzal – kapcsolatban
figyelhetõek meg, hanem minden olyan esetben, amikor a
könyvtáros és a könyvtárlátogató nem azonos társadalmi, szociokulturális
vagy etnikai csoportba tartozik. (Gondolok itt többek közt az
orvos és a könyvtáros, a faluból érkezõ könyvtárlátogató és a könyvtáros,
a városban letelepedett kínai vagy vietnami kereskedõ és a könyvtáros
kommunikációjára.)
Ilyen értelemben a roma sem egyféleképp lép be a könyvtárba
„romaként”. Beléphet (a könyvtáros szemével) roma értelmiségként,
roma politikusként, hátrányos helyzetû romaként, roma diákként és
így tovább. Most leginkább a könyvtárhasználók etnicitásával kapcsolatos
jellemzõkrõl lesz szó, így nem kerülhetõ meg az a kérdés:
Milyen a könyvtár viszonya az etnikai csoportokhoz általában?
176 Kardos Ferenc
A könyvtár etnikai jellegérõl
A magyar könyvtár a magyar kultúra, illetve állam egyik alapintézménye.
Küldetése közé tartozik a magyar és a magyarországi nemzetiségi
(most ideértve a jogi szempontból etnikumként meghatározott
cigányságot is) kultúra termésének sugárzása magán e kultúrkörön
belül s a világ minden égtája felé, és küldetése közé tartozik a más
kultúrákból származó információk gyûjtése és közvetítése a magyar
társadalom felé. Így tehát az etnikumokkal, elsõsorban a Kárpátmedenceiekkel,
az európaiakkal, és azok kultúrájával mindig is szoros
volt a kapcsolata, az etnicitás mindig is jelen volt, jelen van a
könyvtári munkában. Azonban a világ „összezsugorodása” (az információ
a legtávolabbi pontról is ideérhet másodperceken belül) és a
kultúra globalizációja (mely nem feltétlenül elítélendõ folyamat) hatására
az etnicitással való kapcsolat megváltozik. Egyfelõl hangsúlyosabbá
válnak a saját országon kívüli népekrõl, kultúrákról való ismeretek
(az egyre gyarapodó utazási célok, a kulturális antropológia, az
európai bõvítés stb. hatására),másfelõl egyre csökken az etnicitáshoz
köthetõ diszciplínák aránya, s ez gyûjteményeink összetételén is
megmutatkozik. De a romákról szóló irodalom egyre gyarapodik,
sokkal intenzívebben, mint a hazánkban élõ nemzetiségeké. (Ennek
okairól a roma irodalomról szóló fejezetben írok.)
A könyvtárban elsõsorban azok az etnikumok vannak jelen, akikrõl
irodalom, információ található polcainkon, katalógusainkban.
Nagyon-nagyon sok néprõl – ma létezõrõl és valahairól – olvashatunk,
kutathatunk, de nem mindegyikrõl és a legtöbbrõl nagyon
sommásan. A magyar könyvtárban természetesen a magyarságról és
a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekrõl található dokumentum
a legnagyobb számban, változatosságban.
Míg gyûjteményeiben, s ezzel kapcsolatosan a könyvtári munkában
(tájékoztatásban, feldolgozásban) gyakran lehet hangsúlyos az
etnicitás, addig a könyvtárhasználói körben ritkán az. A könyvtárat
használói elsõsorban nem etnikai okokból keresik föl, a használói
körben csak akkor hangsúlyos az etnikai jelleg, ha nemzeti kisebbségi
közgyûjteményrõl, báziskönyvtárról van szó.
Ma egyre több sajátos kultúrát, kifejezésmódot megjelenítõ könyvtárhasználó
jelenik meg könyvárainkban. Néhány nagykanizsai példa:
Afrika valamely országából, vagy Görögországból származó or-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 177
vos, aki angol nyelvkönyvet kért sajátos angol kiejtéssel; délkelet-
ázsiai ruhakereskedõ, aki üzleti információt keresett; belga
állam- polgárságú európai diplomata, aki rendezvényt nyitott meg
és körülnézett; s a horvát, a szlovén, a német nemzeti kisebbségekhez
tartozók, akik „nemzeti kulturális nap”-jaikat a könyvtárban (is)
tartották, s akiktõl dokumentumokat kapunk. A legnagyobb létszámú,
a dél-zalai könyvtárakat használó etnikai kisebbség mindenképp
a térség roma társadalma, elsõsorban a tanuló roma fiatalok, a
maguk sokszínûségével.
Amikor belép a könyvtárba egy új látogató, elkezdõdik egy hosszú
folyamat, melynek során különbözõ státusokhoz, állapotokba jut a
könyvtár használója. Pillanatnyi státusa határozza meg azt, hogy milyen
módon, milyen szolgáltatásokhoz juthat hozzá, milyen kapcsolatai
alakulnak ki a könyvtárral, s ezek a kapcsolatok, viszonyok egyben
tovább alakítják státusát.
A könyvtárhasználói státusokról
A könyvtár, mint minden intézmény, folyamatosan létrehoz, megállapít
személyekhez köthetõ státusokat, jogállásokat. Így létrejön egy
olyan rendszer, ahol minden könyvtárhasználónak megvan a pontos
jogosultságrendszere, viszonyrendszere. E rendszereken keresztül
veheti igénybe a használó a könyvtári szolgáltatásokat, és egyben
ezek biztosítják a könyvtár gyûjteményének és mûködésének biztonságát
is.
Könyvtárainkban – s megfigyelésem szerint más közintézményben
is – kétféle státusrendszer épül ki. Az egyiket hivatalosnak,
„jogi”-nak nevezhetnénk, a másikat „szokásjoginak” vagy „rejtettnek”,
s nem függetlenek egymástól. A hivatalos, jogi státusrendszer
a könyvtárhasználó és a könyvtáros jogi viszonya szerint alakul, egyszerû,
átlátható szerkezetû, külsõ szemlélõ számára is könnyen követhetõ,
nyilvános. A szokásjogokon (is) alapuló, a jog felõl nézve
nem hivatalos, rejtett rendszer finomabb és bonyolultabb szerkezetû,
leginkább a könyvtárosok, a könyvtár helyi kapcsolatrendszerei,
a könyvtár és a helyi társadalom viszonya szerint alakul, vannak nem
nyilvános státuselemei.
178 Kardos Ferenc
A KÖNYVTÁRHASZNÁLÓ JOGI STÁTUSA
A könyvtár használóinak jogi státusát (tehát azt a jogi állapotát, mely
meghatározza a neki szolgáltatható tevékenységek körét, használói
jogait és kötelmeit) a könyvtár és használója közti jogviszony szabja
meg, s ez a státus független az etnikai, szociológiai, nemek közötti
jellemzõktõl, csak az beiratkozó jogi állapota (állampolgárság, életkorral
kapcsolatos jogképesség stb.) befolyásolja ezt a státust. A státusokhoz
tartozó jogosítványok a könyvtárra vonatkozó jogszabályok
és a könyvtárak könyvtárhasználati szabályzat szerint alakulnak.
Jogi státus a látogatói, az olvasói (beiratkozott, olvasójeggyel
rendelkezõ), a kutatói státus, a speciális gyûjteményre jogosult (oda
beiratkozott, vagy klubtagságit váltott) státusa.
A „látogató” az, akinek jelenlétét csak a statisztika, a látogatószámláló
berendezés vagy a napijegy rögzíti. Nem létesít jogviszonyt
a könyvtárral, de neki is be kell tartania a könyvtárhasználati szabályzatban
és a nyilvános közösségi terekre, intézményekre vonatkozó
jogszabályokban foglaltakat. Jogosítványai a helyben használathoz
kötött szolgáltatások igénybevételére (helyben olvasás, helyben zenehallgatás,
a közösségi tér csendes használata tanulásra, csendes „társasági
életre” stb.) szólnak, általában annak térítéses szolgáltatásaira
(például fénymásolás) is. Legtöbbször rövid ideig marad ebben a
státusban a látogató, mert a könyvtárosok többsége – nagyon helyesen
– szorgalmazza a jogviszony létesítését, a beiratkozást. Könyvtárunkban,
Nagykanizsán új jelenség, hogy nagy tömegben látogatják
az új könyvtárat, mint látványosságot. (Nemcsak könyvtárosok,
hanem a városban megforduló zalakarosi üdülõvendégek egy része
is ellátogat hozzánk. (Ma már Kustár Zsuzsanna iparmûvész jelentõs
üvegalkotása is díszíti az épületet.) Õk is látogatók, még ha
egyszeriek is.
A könyvtáros a könyvtárlátogatóval folytatott elsõ beszélgetések
alapján dönti el, hogy a látogató „alkalmas-e” a könyvtárhasználatra,
javasolja-e a beiratkozást. Ebben a nem hivatalos vizsgálatban,
melynek következményeként a könyvtáros a látogatót a beiratkozás
felé tereli vagy nem, a vizsgáló etnikai jellemzõket is figyelembe vesz
(pl. a látogató lakhelyét mint a látogatások gyakoriságának esélyét).
Pozitív példaként hadd említsem azt a helyzetet, amikor a beiratkozással
járó elõnyöket nem megfelelõen érzékelõ roma fiatal felnõttet
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 179
agitál beiratkozásra a könyvtáros azért, hogy segítsen, azért, mert
különös értéknek tartja a tanuló roma fiatalt. Ez a jelenség arról is
tudósít bennünket, hogy sokan sok alkalommal kitörnének saját elõítéleteik
fogságából, érezvén lehetõségeiket és felelõsségüket – talán
épp e fiatal roma látogatóval szemben –, csak megfelelõ körülmények
kellenek ahhoz, hogy ez létrejöjjön. Bátorító kolléga,
megfelelõ alkalom és forma ennek kifejezésére és nagy fokú intimitás.
Elõítélet – nézetem szerint – mindenkiben: könyvtárosban
és könyvtárhasználóban, magyarban és romában van, él. Megfigyelhetõ,
hogy egy elõítéletes környezetben még az is tesz elítélendõ, kirekesztõ
kijelentéseket, aki pedig életmódjában, munkájában semmilyen
teret nem ad a kirekesztésnek. Könyvtárosok esetében is így
találtam: a romákkal kapcsolatos negatív vélemények – melyek
többségét a média gerjeszti – túlnyomórészt csak egymás közt, a kollektívákon
belül hangzik el, a könyvtárhasználókkal folytatott diskurzusban
alig. Sõt, a könyvtárhasználók is inkább egymás közt, és
többnyire csak szavakban ragadtatják magukat romákról szóló negatív
tartalmú kijelentésekre. Megdöbbentõen erõs a média hatása
az elõítélet képzõdésében és az elõítéletes gondolkodásban, az elõítéletesség
megnyilvánulási formáiban – még olvasottabb könyvtárosok
esetében is –, s ez a hatás sokszor legyõzi a személyes tapasztalatot.
Sokszor gondolja azt a könyvtáros vagy a nem roma könyvtárhasználó,
hogy amit õ tapasztalt az egyedi és az az általános, amit a média
tálal. Mindez azt is jelzi: keveset beszélgetünk romákról romákkal,
vagy a roma közösségeket segítõ – s ezért a közfelfogásnál sokkal árnyaltabb
roma képet közvetítõ – emberekkel. (Hogy mi, Nagykanizsán
hogyan próbálunk változtatni, az a kanizsai gyakorlatról szóló
részben olvasható.)
Az „olvasói” státusok jogviszonyhoz kötöttek. A különbözõ jogosítványokat
biztosító státusok az egyszerû olvasói státustól kezdve,
egészen a kutatói státusig terjednek, s az olvasójegyeken és az integrált
könyvtári rendszerekben külön is jelöltek. E státusnak sincs etnikai
jellege, azaz ha valaki eleget tesz a jogosultsághoz szükséges
feltételeknek – pl. van kutatási megbízása valamely intézménytõl –
akkor hozzájuthat a jogosultságokhoz. Azonban a látogatók esetében
említett könyvtárosi vizsgálódás itt is jelen lehet, a könyvtáros az
olvasóval folytatott szakmai párbeszéd (nem mindig referensz interjú)
során dönti el, hogy segít e magasabb szintû jogosultság meg-
180 Kardos Ferenc
szerzésében – információval, jó tanáccsal, vagy nem. Itt azonban ekkor
sincs etnikai elem (eddig nem került elém ilyen adat, esemény),
hiszen egy szûrõn – látogatóból könyvtári taggá válás – már átment a
könyvtárhasználó.
A jogi státusok közt említhetõk azok az státusok, melyek akkor
jönnek létre, ha szabályt sértett az olvasó, vagy ha hivatalosan és jogi
aktussal megpecsételve különös helyzetbe kerül a könyvtártag. E
státusok csak addig élnek, ameddig a szabálysértés vagy annak következménye
tart, illetve amíg a különös bánásmód indoka fennáll.
A késõ olvasó, az olvasójegyét elvesztett olvasó, a könyvtárból jogszerûen
kitiltott olvasó, vagy más korlátozás alá esõ olvasó tartozik az elsõ
körbe. Itt elõkerülhet a romákkal kapcsolatos negatív etnikai elõítélet
a szabálysértés magyarázatában (pl. a szabálysértés okainak ecsetelésekor
a vélt „roma szokások”-ra való hivatkozás), helytelenül.
Az olvasói jogviszony létesítésekor a beiratkozáskor elõfordulhatnak
nehézségek a szegényebb közösségekben élõ roma fiatalok esetében,
ugyanis a beiratkozás alkalmával a gondviselõ hozzájárulásának
kérésekor a gondviselõ jogi állapota, családi és közösségi
viszonyai és olvasói szokásai, a könyvhöz, könyvtárhoz – általában
intézményekhez – fûzõdõ kapcsolatai is megjelennek. Sok konfliktushelyzet
abból adódik, hogy a könyvtárhasználó roma fiatal nem
tudja ellátni a könyvtár és saját közössége közti híd szerepét, a roma
fiatal gondviselõi, illetve a könyvtáros félreértik egymást. A roma
gondviselõ pl. azért nem írja alá gyermeke számára a szükséges dokumentumokat,
mert nagy anyagi áldozatot, kötelezettséget tételez
fel, s még gyermeke sem tudja meggyõzni, hogy a könyvtár nem
bankhivatal, vagy épp azt hiszi, hogy a könyvtáros nem bízik fiában,
mert az roma és ezért kell aláírnia az olvasói tasakot, kezességi nyilatkozatot.
A könyvtáros viszont félreértheti a hangosabb, rusztikusabb
beszédstílust, s bántásnak érezheti.
Van olyan eset is, amikor maguk a jogszabályok nem engednek
megfelelõ, jogilag rendezett kompromisszumos megoldást.
Ezek a konfliktusok azonban hamar tisztázhatók hathatós konfliktuskezeléssel,
legtöbbször egy harmadik személy (többnyire olyan
könyvtáros kolléga bevonásával, aki az addigi vitán kívül állt) közvetítésével.
Az olvasói jogviszony létesítése ma Nagykanizsán többnyire konfliktusmentesnek,
könnyûnek tûnik, azonban a régiesebb roma kul-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 181
túrát képviselõ közösségekben élõ gyermekek számára régebben
sok gondot okozott az, hogy a szülõk, gondviselõk a könyvtárral
kapcsolatos kérdésekben is elutasítóak voltak. Milyen okai lehettek,
lehetnek ennek?
Ok lehet korábbi feloldatlan, kezeletlen konfliktus, a könyvtárosban
és a roma könyvtárhasználóban mûködõ elõítéletek megnyilvánulása,
s a helyi roma közösségek az írás-olvasáshoz, könyvhöz,
könyvtárhoz való viszonya. Ez utóbbira alapvetõen kétféle elutasítást
indukáló attitûd jellemzõ.
Az egyik az írás-olvasás, a könyv, a könyvtár, általában véve is a
kulturális javak alacsony presztízse. Ebben az esetben az elutasítás
annak jele, hogy nem akar a gondviselõ a könyvtárral foglalkozni,
nem tartja fontosnak azt sem, hogy a gyermeke könyvtárba járjon,
mert annak nem érzi közvetlen hasznát. Szerencsére mára jelentõsen
változott a helyzet (ennek roma kulturális okairól alább szólok
bõvebben), nagyobb lett a tanulás, olvasás presztízse, s a gyermekek
iskolai életük során természetesen jutnak el a könyvtárba.
A másik ok a könyv, könyvtár „magas” presztízse. Ekkor – az elõbbihez
képest fordítva – úgy gondolkodik a gondviselõ, hogy a könyv,
a könyvtár az elithez, a társadalom vezetõihez tartozó dolgok, nem
az õ szegény világába valók. Ennek következtében bár bátorítja gyermekét,
hogy járjon könyvtárba, de csak a kisebb és szerényebb kínálatúba
(„mert az olyan, mint mi” – hallottam nem egyszer), és csak
akkor, amikor odavaló öltözetben jelenhet meg. (Azaz, a templomba
járó, ünnepi ruhában.) Egy ilyen családban sokszor félnek a kikölcsönzött
dokumentumokkal járó felelõségtõl, a kikölcsönzött dokumentumot
különös házi szabályok szerint tartják – sok esetben a
szoba „szent helyén” – és kezelik. (Megszabják azoknak a körét,
akik használhatják.) Az ilyen családban a késésrõl szóló értesítés érkezése,
vagy egy esetlegesen megrongálódott dokumentummal
járó könyvtári ügyintézés, mély érzelmeket kavar, félelmet kelt
(mintha szent dolgot sértettek volna meg), s néha el is hangzik –
tiszteletteljesen, megrettenve – egy ilyen eset után: „Hogy lehet kiiratkozni
a könyvtárból?”. Ilyenkor nagy szükség van a könyvtáros empatikus
segítségére, nyugtatására.
De vannak más félelemforrások is. Ma már ritka eset, hogy a szülõ
elõtt a könyvtárhasználat szükséges voltát kell bizonygatni, inkább
az okoz gondot, hogy a gondviselõ a beiratkozással járó fele-
182 Kardos Ferenc
lõsségtõl fél. Ez a félelem egyrészt saját közössége és körülményei
ismeretébõl ered, másrészt az õ általa kialakított könyvtárképbõl.
Ha a roma szülõ még nemzetségi vagy nagycsaládi keretekben él,
akkor joggal feltételezheti, hogy a gyermeke által kölcsönzött dokumentumhoz
mindenki hozzáférhet, esetleg baj történhet azzal
(fizikailag), s ebben a feltételezésében megerõsítheti a késõbbi
esetleges konfliktusoktól magát kímélni akaró könyvtáros is. Szerencsésebb,
ha a könyvtáros megnyugtatja a gondviselõt, hogy az
bízzon gyermekében és a gyermekét tanító pedagógusban. Megfigyelésem
szerint ugyanis ezek az elsõ kölcsönzések, sikeresek, bizalmat
és önbizalmat adók. Alig akad elveszett vagy rongálódott
dokumentum, s ráadásul a gyermekek olyasmit kölcsönöznek, ami
könnyebben pótolható, a könyvtárhasználóvá nevelés érdekében
vállalható ennyi kockázat.
A gondviselõk, a gyermekek szülei gyakran nem ismerik könyvtárainkat.
Most, hogy sok helyütt léteznek cigány kisebbségi önkormányzatok,
érdemes volna családi könyvtári akciókat szervezni
roma családok számára is, ahol a könyvtáros, a gyermek és a szülõ
megismerheti egymást, s a szülõk sokkal jobban megismerhetik a
könyvtárban rejlõ lehetõségeket.
Gyakori probléma, hogy a gondviselõ személye, illetve a beiratkozó
jogviszonya tisztázatlan, vagy nem egyértelmû. Mivel a rendszerváltás
elõtt mindenkinek kellett hogy legyen munkahelye, a látható,
legalizált munkanélküliség megjelenése 1989 után értelmezési zavarokat
okozott a beiratkozáskor. A dél-zalai munkaképes roma
társadalom többsége ma is munkanélküli (ugyanis jó részük nem
bejelentett munkahelyen, hanem a fekete- és szürkegazdaságban
dolgozó), így beiratkozásuk sok esetben konfliktusos. A konfliktushelyzet
valójában abból adódik, hogy a roma könyvtárhasználó a
jogi elvárások maradéktalan érvényesítését az iránta érzett bizalmatlanságnak,
okvetetlenkedésnek érzi, hiszen közösségében nem
volt (sok roma közösségben még ma sincs) szükség írásos megállapodásokra,
igazolásokra, nyilatkozatokra.
A konfliktushelyzet akkor oldódik csak fel, ha a könyvtáros határozottan,
de barátságosan felvilágosítja az olvasót a jogi helyzetrõl, a
szabályokról mindvégig érzékeltetve, hogy a könyvtárlátogató érdekeit
is védik a szükséges elõírások. Minden apró türelmetlenség (ha
indokolt, ha nem) gyorsan konfliktushoz vezet.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 183
Ehhez hasonló az a helyzet, melyben a szülõ jogi állapota miatt
más jótállót kell keresni. (A szülõ beteg, valami miatt tartósan távol
van, a szülõ maga is tanuló stb.) Ilyenkor érdemes elbeszélgetni a beiratkozandóval
és a beszélgetés alapján kiválasztani a jogi szempontoknak
is megfelelõ jótállót, vagy olyan, vele kapcsolatban álló, bizalmas
viszonyban levõt, aki vállalja a jogviszony létesítését és ezzel a
szolgáltatások közvetítését társának. Ha semmiképp nem található
ilyen személy, úgy nagyon fontos felhívni a figyelmet a könyvtár beiratkozás
nélkül is hasznosítható szolgáltatásaira, mert ez nem csupán
a korrekt tájékoztatást jelenti – mint elvárhatóan máskor –, hanem
azt is jelzi, hogy bízunk a látogatóban, akarjuk, hogy olvasónk
legyen. Vagyis lelki szempontból nem hagyhatjuk megoldatlanul a
helyzetet, még ha jogi szempontból nem is oldhatjuk meg a látogatónk
teljes megelégedésre!
Mindez természetesen nem csupán a romák problémája, de ezért
említem itt ezt hangsúllyal, mert az itt létrejött interakcióban gyengülhetnek,
vagy erõsödhetnek elõítéleteink (nekünk könyvtárosoknak
és nekünk romáknak egyaránt), ami pedigminden további kapcsolatot
könnyebbé vagy nehezebbé tesz.
A KÖNYVTÁRHASZNÁLÓK „REJTETT” STÁTUSAI
A könyvtárba járót nemcsak a jogi státusa minõsíti, hanem bizonyos
esetben egy szokásjogi rendszer, egy további „rejtett” státusrendszer.
Arról a jelenségrõl van szó, amikor megkülönböztetjük a törzsolvasót,
az önkormányzatban dolgozót, a hivatalos szerv küldöttét, a
kolléga rokonát, ismerõsét, a neves kutatót (és így tovább) az átlagos
könyvtárhasználótól, vagyis kedvezményeket, azaz szolgáltatásként
nem szervezett könyvtárhasználati lehetõségeket biztosítunk. Ide
tartozik azok státusa is, akik hivatalosan, jog szerint nem tagjai a
könyvtárnak, se nem látogatói, de rokonaik, ismerõseik által használják
szolgáltatásainkat. Természetesen jogi szempontból nem létezõ
kapcsolat ez, nem is kellene figyelembe vennünk. De mert arra
törekszünk, hogy szolgáltatásainkkal minél több embert érjünk el,
úgy foglalkozunk a közvetítõn keresztül az ismeretlen és távol lévõ
használóval, mintha elõttünk állna. A közvetítõ édesanyától tudakolódunk
arról, hogy egyetemista lánya milyen céllal kér egy témában
184 Kardos Ferenc
dokumentumokat, s amikor vizsgaidõszakban több dokumentum
kölcsönzését engedélyezzük, annak tudatában tesszük, hogy egyszerre
két olvasót szolgáltunk ki.
A „rejtett” státusrendszer sokkal árnyaltabb, finomabb szerkezetû,
mint a jogi, könyvtáranként és településenként változó. Ezeket a
különös ismereteket a könyvtáros a tapasztaltabb kollégáitól hagyományozódás
útján (ahogy a folklórban: elmondják, jelzik stb.) veszi
át, s ez a tudás nem nyilvános, belsõ használatra való (ezért nevezem
„rejtettnek”). Vannak etnikai, szociális, helyi történeti, társadalmi,
gazdasági jellemzõi egyaránt. Megjelenik benne a könyvtárhasználó
és a könyvtáros kapcsolata, a köztük lévõ bizalom.
Tapasztalataim alapján három nagy csoportra osztható a „rejtett”
státusok köre.
Az elsõ csoportba azok tartoznak, melyek valamilyen probléma
megoldására születtek, mûködésük funkcionális, egyedi könyvtárhasználói
igényeket elégítenek ki, s csak addig „rejtettek”, amíg hivatalos
szolgáltatás nem szervezõdik az egyedi igények alapján. E
státushoz minden könyvtári jogviszonnyal rendelkezõ könyvtárhasználó,
így a roma is hozzájuthat. Könyvtárunkban (Nagykanizsán)
az a cél, hogy ezek a szolgáltatások szabályozottan folyjanak.
Egyfelõl az új igényeknek megfelelõen újabb szolgáltatásokat szervezzünk,
s lehetõleg a szolgáltatást végzõ vállalkozás bevonásával
(így biztosítva a fejlesztés anyagi háttereit). Másfelõl támogatjuk a
könyvtárosok által, munkaidõn kívül végzett vállalkozói, jövedelemkiegészítési
tevékenységet, ha annak van könyvtárat gyarapító vonatkozása,
vagy a könyvtári gyûjteményben rejlõ lehetõségek további
kihasználására is irányul.
A második csoportba a közvetett könyvtárhasználat tartozik. Ez
annyiban rejtett csak, hogy a könyvtár szolgáltatásainak tényleges
végfelhasználója és a könyvtár között áll egy közvetítõ, akinek mindkét
fél felé rendezett jogviszonya van. Ebbe a csoportba tartozik az a
jelenség is, amikor a végfelhasználó nem egy másik személy, hanem
egy intézmény, szervezet.
A harmadik csoportba sorolódik mindaz, ami a könyvtáros és a
státust kapó személyes kapcsolatára épül. Ebben a csoportban nagy
szerepe van a könyvtárhasználó helyi társadalomban betöltött szerepének,
társadalmi presztízsének.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 185
Ugyan nem hivatalos, és nem rendszerbe szervezett, a „rejtett”
státus esetén is megvannak azok a biztonsági rendszerek, melyek védik
a gyûjteményt, a szolgáltatásokat.Minden esetben van felelõsséget
vállaló, illetve felelõséggel tartozó személy. Ha olyan rejtett státusról
van szó, amikor valaki képviselõje, küldöttje által használja a
könyvtárat, akkor a küldött létesítette jogviszony a garancia, õ felel
személyében a közvetítõért, de van eset, amikor a közvetítõ jogviszonya
a küldött számára is a hivatkozott alap. Az elõbbire példa,
amikor a beiratkozott nagymama kölcsönöz fõiskolás lányának, a
másodikra példa a beiratkozott fõiskolai hallgató által, saját olvasójegyével
küldött nagymama. Ha olyan rejtett státusról van szó, mely
egy adott könyvtáros személyes kapcsolatain keresztül él, akkor az
adott könyvtáros felel személyesen a könyvtárnak (ilyen pl. a könyvtáros
rokonainak, barátainak státusa). Tapasztalható, hogy a rutinosabb
könyvtáros – biztosítva önmagát – elõbb-utóbb jogviszonyt létesíttet
ismerõsével, csak a praktikus tevékenységet (pl. a könyvek
kikölcsönzését, hosszabbítását) végzi el.
A „rejtett státusrendszer” a joginál finomabb szerkezetû, s hatása
a kistelepülési könyvtárakban a legerõsebb, ahol még lehetséges az
egész helyi társadalom átlátása. Nagyvárosok esetében csak a helyi
társadalom egy részére (elsõsorban az értelmiségre) vonatkozóan
érezhetjük hatását, illetve itt sokkal jobban érvényesülnek – e státusrendszeren
belül – a társadalom nagyobb csoportjairól alkotott elõítéletek,
míg a legnagyobb köz- és szakkönyvtárakban már kevésbé
hat (de azért hat, elsõsorban a szakmai hierarchiák alapján). Tehát,
míg a kisváros könyvtárosa különbségeket lát két egymástól eltérõ
hagyományú roma közösség, nemzetség vagy család között, addig a
nagyvárosban a roma egyformán roma ebben a rendszerben.
Mint már említettem, ez a rejtett státus jellemzi a helyi társadalom
egy-egy csoportjának, rétegének presztízsét, pontosabban azt, hogy
a helyi könyvtáros-társadalom (mint meghatározó, definiáló) – nem
függetlenül a magyar könyvtáros-társadalomban kialakult nézetektõl
– milyennek látja az adott csoport és kultúra viszonyát. Példaként
említem a helyi mûszaki értelmiség helyzetét, melyet általánosan a
magasabb presztízsû csoportokba sorol a helyi könyvtáros-társadalom,
viszont a mérnökök kultúrához (azaz szûken véve, ahogyan azt
egy dél-zalai könyvtáros érti: jobbára az irodalom, a mûvészet és a
tudomány triumvirátusához) kapcsolódó viszonyát gyengének mi-
186 Kardos Ferenc
nõsíti. Itt egyébként a mérnöktársadalom egy részében is fellelhetõ
ez az elõítélet – saját magukra vonatkoztatott elõítélet formájában –
a reális-intuitív ember ellentétpárját hordozva, amit sok esetben önigazolásként
használ. Tehát itt a könyvtárosok társadalmi (társadalmi
hasznossági) rangsorában és a kulturális állapotrangsorban nagyon
különbözõ helyet foglal el a helyi mûszaki értelmiség. (Ez
Nagykanizsán azért is látható olyan jól, mert a korábban olajipari
központként is funkcionáló város értelmiségének nagy hányadát a
mûszaki értelmiség tette ki, s teszi ki ma is.)
Ha a státusok személyre szabott jellemzõit nézzük, akkor az „olvasó”
lehet ezek szerint rendes vagy késedelmes, fontos vagy kevésbé
fontos. Azaz, nem minden olvasó egyenlõ, vannak rejtett (hivatalosan
soha el nem ismert) jogúak, vannak „egyenlõbb, kiemelt” státusúak
is, akiknek a szolgáltatásokon belül vagy néhol azokon túl is
biztosítunk lehetõségeket. Azonban – mielõtt elítélnénk ezt a folyamatot
– említsük meg pozitív elemeit is: ezek a különös kapcsolatok,
mint pl. a „fenntartói”, a „törzsolvasói”, a rokoni vagy baráti kapcsolatok
– sok esetben hozzájárulnak a szolgáltatások és az állomány
bõvüléséhez. Már maga az „olvasó”-i minõsítés is státusminõsítés,
pozitív meghatározás a látogató (ebben a vonatkozásban az idegen)
meghatározása ellenében. Az olvasói státusváltást a magasabb státus
felé – ezt az elsõsorban érzelmi-lelki folyamatot – a beavatási szertartásokhoz
hasonló elemek kísérik. Jelei: a zártabb könyvtári terekbe
és gyûjteményekbe való bekísérés, egyes kivételes dokumentum
kézbe adása (megérinttetése azzal, aki státust vált, „megszentelõdik”),
tanító és a további lehetõségeket, jogokat feltáró beszélgetés.
(Az erre vonatkozó antropológiai vizsgálatra nagy szükség volna.)
A könyvtáros itt a beavató, a „kultúra papja, többnyire papnõje”.
A NAGYKANIZSÁN ÉS A VÁROS KÖRNYÉKÉN ÉLÕ ROMÁK STÁTUSAI
Nagykanizsán a helyi roma társadalom presztízse ambivalens, a jól
szervezett beás közösség a nem roma lakosság körében elismert, és
sok segítõ szakmai kapcsolattal rendelkezik, bár van egy zárt lakókörzetben
élõ beás közösség, mely szegénységérõl, szociális ellehetetlenülésérõl
ismert és nagyon alacsony presztízsû. A város romungro
és sinti lakossága jó része rejtõzik, külsõ szemlélõ számára
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 187
asszimilálódott (de belsõ szemlélõ észreveheti befelé megélt kulturális
másságát), presztízse a szegényebb betanított és szakmunkás rétegéhez
áll közel, néhol annál kissé magasabb (ha híresebb zenész
sarjáról van szó), a cigány nyelvû lakossága presztízse pedig alacsony.
Nagykanizsán mintegy 4000 roma él, s környékén – 10 kilométeres
körzetében –, még 3000, elsõsorban az alacsony presztízsû
beás csoporthoz tartozó. Zalakomárban, Zalakaroson, Újudvaron
találunk még magasabb presztízsû családokat.
A kanizsai könyvtárosok azonban – egy-két kivételtõl eltekintve –
nem ismerik e közösségeket belülrõl, így a különbözõ cigány csoportokat
egyformán kezelik. A cigány csoportokon belüli sajátos kultúrájú
közösségek közti különbségtétel inkább a valamely cigány közösséghez
tartozó könyvtárlátogató vélekedései nyomán, vagy az
újabb romológiai-ciganisztikai kiadványok miatt kerül elõ.
1985 óta egyre több roma jár Nagykanizsán könyvtárba. Bár pontos
adattal nem szolgálhatok, tapasztalataim szerint az 1980-as évek
második felében alig tíz 18 év feletti roma származású beiratkozott
olvasónk volt, mára hatvan fölé emelkedett számuk. Becslésem alapja
természetesen a személyes ismeretség, a helyi roma közösségek ismerete.
Nagykanizsán és a környezõ falvakban még átlátható ez a
társadalom.
Az általános és középiskolás roma diákok régebben is beiratkoztak
hozzánk, leginkább osztályukkal, csoportos beiratkozások alkalmával
, de az önálló könyvtárlátogatások száma az utóbbi 2-3 esztendõben
jelentõsen megnõtt.
Nagykanizsa és a hozzá tartozó régió mintegy 7000 fõs roma társadalmának
nagyjából 5–6%-a könyvtárunk látogatója, s ez fele a
térség összes lakosára vonatkoztatott könyvtárhasználói aránynak.
Ha a képzettség és a könyvtárba járás viszonyát nézem, úgy becsülöm,
hogy a roma népesség az azonos képesítésû magyar népességhez
hasonló arányban és módon használja a könyvtárat. A 350 körüli
roma könyvtárhasználó nagy része (300 fõ körül) általános vagy
középiskolai diák, s 50–60 fõ felsõoktatási intézménybe járó, vagy
már dolgozó roma könyvtárhasználóról tudok. (A szám sohasem lehet
pontos, én is inkább csak arányokat jelzek itt.) Azonban amíg a
régió magyar lakossága használja a falvakban lévõ könyvtárakat, addig
sok roma – elsõsorban beás – könyvtárhasználónk csak a Halis
István Városi Könyvtárba látogat el, mert – egyikük szavaival – „Itt
188 Kardos Ferenc
nem néznek ki minket” –, itt tud lelki szempontból akadálymentesen,
gátak nélkül könyvtárat használni. Ez annak ellenére van így, hogy
a falvakban dolgozó könyvtárosaink jó része, erõfeszítéseket tesz
azért, hogy a község roma közösségét is a könyvtárába hozza. Azonban
a helyi társadalomban nem mindenki áll mellé, el-elhangzanak
„Ezeknek úgy se kell”-féle mondatok, meg a „Nincs jobb dolgod”, hogy
csak a „finomabb” megállapításokat idézzem. A községek roma fiataljai
így az iskolai könyvtárba és a kanizsai városi könyvtárba járnak
(ide elsõsorban a középiskolások), a roma felnõttek sehova, jobbára
gyermekeiken keresztül használják a könyvtárakat. Mindezek ellenére
egyre több a könyvtárhasználó roma.
A gyarapodásnak több oka is van:
Külsõ, könyvtárunktól független okok közé kell sorolni a középés
felsõfokú oktatásban részesülõ roma fiatalok számának növekedését,
a mindennapi élethez szükséges információk gyarapodását.
Belsõ, könyvtárunk által befolyásolható okokként a roma könyvtárlátogatók
integrálását célzó tevékenységeket, a könyvtár megjelenítését
a roma közéletben és közösségekben, az internet-hozzáférés
ingyenességét említhetném.
A „rejtett státusok” közül a romák esetében Nagykanizsán kétféle
státusról beszélhetek. Az egyik az általunk ismert „romaszervezõdés
küldötte”, a másik a „valamely könyvtáros (többnyire jómagam) támogatottjai”-
nak köre. Az elsõ csoportba olyan szervezetek munkatársai
– néhány esetben nem is roma származásúak, hanem a szervezet
hivatali munkáját segítõ, többnyire közhasznú státusban lévõ
magyar segítõk – tartoznak, akik valamilyen közösségi céllal kérnek
külön jogosítványokat – rövid idõszakra. A roma szervezetek egy részével
vannak együttmûködési megállapodásaink, melyek keretét
jelentik e jogosítványoknak. Tulajdonképp a roma szervezet küldötte
olvasóként van jelen a könyvtárban, s a szervezet nevében történik
minden könyvtári tranzakció. A küldött azonban ezt a helyzetet saját
hasznára is kamatoztathatja. A küldöttek által használt szolgáltatásokkal
kapcsolatban a felelõsség a küldötté (hiszen neki van olvasói
jogviszonya), a küldõ szervezeté (ha erre vonatkozólag van megállapodásunk)
és a könyvtárosé (aki személyes felelõsséget vállal, akinek
személyes kapcsolata van roma közösségekkel).
Milyen segítséget is jelent ez a státus a képviselõnek, mint olvasónak?
Néhány jellemzõ példa:
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 189
• Több dokumentumot kölcsönözhet ki egy adott rendezvény apropóján
rövid idõre, mint egy csak olvasói jogokkal bíró, s köztük
olyanokat is, melyek elvileg nem kölcsönözhetõek. Ennek engedélyezése
a könyvtárvezetõ és helyettese jogosítványai közé tartozik.
• A könyvtár internetes lehetõségeit akkor is használhatja (pályázatfigyelés,
pályázati regisztráció, a szervezet elektronikus levelezése
stb. céljára) ingyenesen, ahogyan mindenki más, ha nem tartunk
nyitva, de hivatali ügyintézés folyik.
• Kérésre – néhány napra – végzünk pályázatfigyelést (többnyire
elõre megadott helyeken és témákban), a pályázati dokumentációt
pedig letöltjük a szervezet kérésére.
• Eszköz kölcsönkérése esetén a térítési díj egyedi meghatározása.
A térítési díj mértéke mindig a szervezet teljesítõképességétõl és
a használat mértékétõl függ és attól, hogy a rendezvényt felvállalja-e
a könyvtár közös rendezvényként. Hosszabb ideje azt az elvet követjük,
hogy az épp alakuló, kisebb létszámú és még kevésbé tehetõs
szervezeteknek úgy adunk térítési kedvezményeket, hogy a szervezet
gazdagodásával, növekedésével majd a szolgáltatásainkat megvásárló
szervezetek köré emelkedjen. Ezért is mondhatjuk: a könyvtár
az egyik inkubátora a helyi civil szférának – benne a roma
szervezõdéseknek.
Mindez hivatalosan, a könyvtárban mindenki által ismerten történik
– ezért a szervezet képviselõit bemutatjuk a kollégáknak minden alkalommal
–, csak azért nevezhetõ rejtett státusnak, mert jogviszony
a beiratkozással nem a szervezettel, hanem annak képviselõjével létesül.
Úgy tûnik – immár többéves tapasztalat nyomán –, hogy ezt a
státust olyan bizalmi viszony övezi, mely a jogi érvénynél szigorúbb
és jobban érvényesíthetõ erkölcsi szabályokat hoz létre. Ilyen kapcsolatban
egyszer sem fordult eddig elõ dokumentum elveszése,
megsérülése, nem felejtõdtek a szervezetnél a dolgok, a szervezetek
vezetõi jobban számon kérték munkatársaikat – talán épp a velünk
való jó viszony hosszú távú fenntartása érdekében –, mint ahogyan
mi tehettük volna.
Nemcsak roma, hanem más civil szervezet esetében is kialakul ez
a státus, példaként a mozgáskorlátozottak, a csökkentlátók és vakok
helyi szervezeteit (esetükben pl. a szervezetbe tartozó, fogyatékkal
élõk ingyenesen iratkozhatnak be), a nõi érdekvédelmi szer-
190 Kardos Ferenc
vezetek nagykanizsai képviselõit (a Nõtárs levelezõlistáját a könyvtárban
figyelik, használják), a nyugdíjasokat tömörítõ szervezeteket
és így tovább.
A másik kör, melyet a kollégáim fogalmaztak meg így: „a Te néped”,
azaz azok a roma szervezõdések és emberek, akik személyes
kapcsolataim révén jutnak valamilyen szolgáltatáshoz a könyvtárban.
Tulajdonképp az elõbb említett szervezõdésekkel való elsõ
kapcsolatok is ilyenek voltak, elõbb személyes ügyek, aztán hivatalosak.
Többnyire rendezett jogviszonnyal rendelkeznek – beiratkoznak
a könyvtárba, saját jogosultságukat használják szolgáltatásokkor.
A „rejtett” szolgáltatások köre esetükben leginkább tanácsadás,
pályázati dokumentáció létrejöttének segítése (az internetrõl való
letöltéstõl az egyes részek megírásáig), egy-egy hivatalos levél, fogalmazvány
elkészítése, vagy épp csak annyi, hogy nem nyitvatartási
idõben kölcsönzök ki könyvet számára, ha nyitvatartási idõben nem
tud megjelenni (mert pl. Pécsre kell utaznia az egyetemre, szociális
munkás szakra.). Ezek a segítségek azonban olyan folyamatot indítanak
el, melynek a végén a segített válik segítõvé, projektpartnerré,
és majd minden esetben eljut arra a felismerésre, hogy saját számítógépes
eszközparkját kiépítse. Amikor ez sikerül, ritkulnak a segítségkérések,
azonban viszonylag nagy számban válik a segített – vagy
sok esetben olvasás iránt érdeklõdõbb családtagja – rendszeres olvasónkká.
A roma (cigány) kultúra termékei és értékei a könyvtárban
A roma kultúra könyvtárban megjelenhet egy dokumentum témájaként
és a könyvtárlátogató által közvetített jelenségként. De mielõtt
a könyvtári roma jelenlét e két aspektusáról beszélnék, arra a kérdésre
keresem a választ, hogy miképpen illik romákról, cigányokról
beszélni, egyáltalán illik-e roma könyvtárhasználókról beszélni a
könyvtárral kapcsolatban. Amikor belefogtam az írásba, a témával
kapcsolatban ezt kérdezték meg legelõször – s azóta ezt kérdezik
leggyakrabban – a segíteni akaró könyvtárosok, és a téma után érdeklõdõ
értelmiségiek.
Kényes kérdés ez, s nem azért, mert keveset tudunk róla, hanem
leginkább azért, mert a könyvtáros nem tudhatja, hogy az õt hallga-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 191
tó melyik kifejezést tartja helyesnek és melyiket kirekesztõnek. Én
sem tudom mindig, s bizonnyal tévedek is néha. Azonban – tapasztalataim
alapján – nemcsak az a fontos, hogy melyik kifejezést választjuk
mi, könyvtárosok, hanem a kifejezés módja, hangneme,
hangszíne, a szavakat kísérõ metakommunikáció is. Ha ez megfelelõ,
akkor a partner nem sértésnek, kirekesztésnek éli meg az általa
nem megfelelõnek tekintett kifejezés használatát, hanem megbocsátható
tévedésnek.
ROMA VAGY CIGÁNY?
Ma Magyarországon általánosan két kifejezést használnak a cigány
nép vonatkozásában: A „romá”-t és a „cigány”-t. A „roma” kifejezés
a cigányság cigány nyelvû önelnevezése. Régebben (nagyjából az
1980-as évek elõtt) a magyarországi cigányság cigány anyanyelvû
(pl. lovár, khalderas/kalderas) közösségek, akiket a történettudomány,
a néprajz, a szociológia leginkább „oláh cigány”-oknak nevez)
használták önelnevezésnek. Ma leginkább a politikai kultúra
használja (pl. Romaügyi Államtitkárság). Látható egy egységesülési
folyamat, mely a 19. századi magyar nemzetté váláshoz hasonlatosan
a roma zászló, himnusz – himnuszok, az önelnevezés egységesülése,
a cigányság által beszélt nyelvek irodalmi mûvelésében érhetõ
tetten, egyszersmind a roma kifejezés is egyre jobban teret nyer a városok,
falvak önmagukat másként nevezõ közösségeiben.
A „cigány” kifejezés a romák európai elsõ nagy bevándorlása alkalmával
keletkezett, legismertebb „külsõ” kifejezésként. Az európai
tudomány, a közigazgatás, sõt egy idõ után a nem cigány nyelvû
roma közösségek ezt a kifejezést használták a roma etnikum kifejezésére.
Erre utal például a „Cigány Néprajzi Tanulmányok”, vagy a
„Ciganisztikai Tanulmányok” címû sorozatcím. A politikai kultúrában
is elfogadott a „cigány” kifejezés – gondoljunk csak az Országos
Cigány Kisebbségi Önkormányzatra (OCKÖ) –, bár egyes közösségek
úgy vélik, hogy a cigány fogalom a történelem során „elhasználódott”,
rossz emlékeket ébreszt. Ez ugyan igaz, de – mint ahogy az
„etnikum” kifejezés „cigány” értelmûvé a válása mai magyar közbeszédben
– a roma társadalommal kapcsolatosan bármely kifejezés
képes megtelítõdni negatív tartalmakkal.
192 Kardos Ferenc
A „roma” kifejezés általános használata mellett szól, hogy ez az
egyedüli „belsõ” elnevezés, vagyis olyan, melyet a cigány nép egykor
saját nyelvén magának alkotott, s melyet ma a Cigány Világtanács
hivatalos elnevezésként ismer el. Viszont ma Magyarországon a nem
cigány nyelvet beszélõ cigány kulturális csoportokban (magyarul, archaikus
román nyelven, archaikus német vagy szlovén kifejezésekkel
beszélõ közösségekben), csak a cigányul beszélõ csoportok megnevezéseként
használják a „romát”, s nem szívesen alkalmazzák
önmagukra.
Ebbõl a rövid kitekintésbõl is látszik, hogy nincs egyszerû helyzetben
az a könyvtáros, aki empatikusan, érzékenyen akar fogalmazni.
Bár ma mindkettõ használható, adott esetben fontos a használat elõtti
mérlegelés. Többnyire nem a roma könyvtárhasználókkal kapcsolatban,
hanem témaként, nem roma olvasókkal folytatott beszélgetésekkor,
szakmai elõadások alkalmával kell errõl dönteni. Témaként nem
kell szemérmesnek lennünk: a legtöbb, romákról szóló munkát a „cigány”
kifejezés alatt találjuk. A nem roma olvasókkal kapcsolatban érdemesebb
a „roma” kifejezést használni, mert az kizökkenheti õt az
általa elképzelt és irányított beszédhelyzetbõl. Ugyanis a romák jelenlétét
firtató könyvtárhasználó azért szól a könyvtároshoz, mert benne
a vele egy helyi kultúrában élõ könyvtárosról azt véli, ugyanúgy gondolkodik,
ahogy õ, amolyan csendestársat keres nézetei hangoztatásához.
A könyvtárosnak természetesen õt is illedelmesen kell végighallgatnia,
de szóhasználatával (pl. „a roma” kifejezés használatával
a könyvtárhasználó „ezek”, „az etnikum”, „cigányok” kifejezéseivel
szemben) és rövid, szakszerû mondataival le kell zárnia a nem általa
kezdeményezett és irányított diskurzust. Sajnos, a könyvtárban dolgozó,
vagy a könyvtárat használó romákkal kapcsolatosan egyetlen
pozitív spontán olvasói kijelentést sem hallottam, ami nem azt jelenti,
hogy a könyvtárhasználók között nincsenek romákat elfogadók, hanem
azt, hogy aki elfogadja olvasóként, könyvtári munkatársként a
romákat, az természetesnek gondolván ezt a helyzetet, nem beszél
róla. Nem tartja szükségesnek, hogy beszéljen róla, s egy idõ után
nem is figyel rá. Így csak azok nyilvánítanak a könyvtáros vagy a másik
nem roma olvasó felé véleményt, akik jelenlétüket nehezményezik,
vagy kivételesnek, nem természetesnek tekintik. Ma – úgy látom –
még ez a helyzet, de remélem, hogy lesz idõ, amikor mindezt már
nem írhatom le jelen valóságként.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 193
DOKUMENTUMOK ROMÁKTÓL, ROMÁKRÓL
Ma már sok és sokféle dokumentumot találunk romáktól, romákról.
A hagyományosnak mondható szociológiai, történeti, politikai (még
a szocializmus idejére gondolok itt), pedagógiai és néprajzi irodalom
mellé újabban a kulturális antropológiai és a romapolitikai irodalom
is felsorakozik. A megjelent kiadványok nagyobb része a magyar
kultúra termése a romákról, ez természetes is, hiszen a roma
kultúrának még gyenge az intézményrendszere, magát leginkább a
magyaron keresztül képes megjeleníteni. A magyarországi cigányság
kultúrája, mint magyarországi kisebbségi kultúra, része a magyarországi
kulturális rendszernek, intézményei (cigány kisebbségi
önkormányzatai, mûvelõdési szervezetei, a Ghandi Gimnázium Pécsett
stb.) részei a magyar kulturális intézményrendszernek.
A dokumentumok száma és sokfélesége ma kielégítõ a magyar
könyvtárak többségében, de az utóbbi években megszaporodott az
olyan kiadványok száma, melyek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba.
Nagyobb városok cigány kisebbségi önkormányzatainak kis
példányszámú kiadványai, a roma szervezeteket segítõ és elsõsorban
oktatási célokat szolgáló kiadványok, felsõoktatási intézményekben
kiadott dokumentumok teszik ki e kiadványok nagy részét. Ha a
könyvtárnak jó a kapcsolata a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal
és jelentõsebb szervezetekkel, úgy ezek egy részét, a helyi társadalomról
szólókat mindenképp be tudja szerezni. Nagykanizsán
így került a könyvtárba minden CKÖ kiadvány, köztük a régiónkban
végzett szociológiai felmérések, minisztériumi kiadványok, a roma
holokausztról szóló kiadványok Németországból, a konfliktuskezelésrõl
szóló kiadványsorozat, sõt a jó kapcsolat hatására két hónapja
indult ingyenes (és mégis igényes) folyóiratukat terjesztjük is. Természetesen,
a legtöbb roma szervezet nem adhat többet, mint saját
üléseinek jegyzõkönyveit, nyilvános évi jelentéseit, de ezeket is nagyon
meg kell becsülnünk, mert arról a helyi roma társadalomról
tudósítanak, amelynek tagjait meg akarjuk nyerni a könyvtárnak,
az olvasásnak. De nemcsak a dokumentumok beszerzése, hanem
azok kínálása is történhet a közvetítésükkel. A Deák Ferenc Megyei
Könyvtár évente frissíti az állományában lévõ, cigánysággal kapcsolatos
ajánló bibliográfiáját, melynek egy-egy példányát megkapják a
kanizsai roma szervezetek is. Ezen felül a kiadványok beszerzésekor
194 Kardos Ferenc
is adunk tanácsokat, s mindig van olyan könyvajándékunk, melyet
roma fiatalok kapnak meg jutalomként.
Egy másik formája a roma irodalom terjesztésének a jól ismert
„író-olvasó” találkozó, könyvbemutató. Nagykanizsán ápoljuk Orsós
Jakab emlékét is, hiszen vidékünkön a beásság létszámaránya nagyobb
az országos átlagnál, s az õ életükrõl szól a 2002. március
20-án elhunyt beás író írásainak többsége. 2003-ban tartottunk elõször
Orsós Jakab-emlékestet a család részvételével. 2004 januárjában
Kalányos Terézia beás nyelvû fordításköteteit (Nauã korbj – Kilenc
holló; Jókai Mór: Cigánybáró – Bárou-l dã cîgán: pã lyimbã dã bãjás) mutattuk
be. De volt vendégünk Orsós Imre költõ is. Ezeknek a találkozóknak
azonban nem az a legjellemzõbb ismertetõje, hogy roma szerzõket
és mûveket mutatunk be, hanem az, hogy a bemutatáshoz roma
segítõket és roma hallgatóságot is toborzunk a nem roma segítõk és
hallgatóság mellé. (Segítõn a felolvasókat, zenészeket, technikai segítõket
értem.) Arra törekszünk, hogy a roma irodalomnak is kialakuljon
fogyasztó rétege. Ezekre az alkalmakra is bevonjuk a roma szervezõdéseket,
akik sokszor csak azért vesznek részt, hogy bemutassák,
megjelenítsék magukat a helyi közéletben, vagy mecénásként tûnjenek
fel. De az eredményt tekintve – hozzájárulnak a roma irodalom és
alkotók iránti érdeklõdés fenntartásában – ez a viszonyulás is pozitív,
s az is elõfordul, hogy egyik-másik roma közéleti szereplõnek ez az
elsõ lépése az olvasóvá, könyvtárhasználóvá válás útján.
Vissza-visszatérõ kérdése a bibliográfiát, ajánlójegyzéket készítõ
kollégáknak: ki számít ma roma írónak, mi tekinthetõ roma irodalomnak?
Az egyik, ma uralkodó nézet szerint – ez a nyelv és a kultúra szoros
kapcsolatára épül, s emellett is voksolnak jeles roma származású írók
– a magyar nyelvû irodalom a magyar irodalom része, akár roma származású,
akár magyar írja azt. A „roma irodalom” alatt esetükben csak
a cigány nyelv („romani”) valamely változatában írt irodalom értendõ.
E nyelvi meghatározottságú nézetnek azonban van egy problematikus
pontja: ugyanúgy érthetõk-e, ugyanarról szólnak-e a magyar
nyelvû mûvek, ha magyar származású vagy, ha roma származású író
írja és olvasó olvassa? Talán jobb példa – nyilvánvalóbb – a spanyol és
a dél-amerikai spanyol irodalom, az angol és az amerikai irodalom
összevetése, ahol az eltérõ irodalomtörténeti fejlõdés miatt már nem
beszélhetünk egységes spanyol vagy angol irodalomról.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 195
Azt gondolom, hogy – a nézetet vallók iránti tiszteletem ellenére –
az irodalom és a mögötte álló kultúra az, amit a család, a közösség
átad, nem képes elválni egymástól, egy egységet alkot. A magyarországi
roma irodalom része a magyar kultúrának, része az európai
roma kultúrának is, de önálló, fejlõdõ irodalom, akár roma, akár
magyar nyelven van. (Azt, hogy az így megkülönböztetett egyforma
nyelvet használó irodalmat nehezebb megkülönböztetni, nem feltétlenül
jelenti elgondolásom helytelenségét.) Soknyelvû kultúra a
roma kultúra és ezt azoknak is el kell fogadniuk, akik egy nem helyesen
felfogott eredetiség nevében csak a cigány nyelvût tartanák annak.
Ha nem így lenne, akkor kirekesztõdne – kulturálisan – a mai
cigány kultúrából a magyarországi cigány népesség nagyobb felét
kitevõ romungro és jelentõs számú beás népesség! Azonban a roma
kultúrában is elindult – Európa-szerte – az egységülés folyamata,
mely belsõ kulturális konfliktusokat és vitákat szül a roma közösségek
közt (mely viták alapvetõen arról szólnak, hogy mely roma közösség
kultúrája lesz az egységesedõ roma kultúra viszonyítási pontja,
például a „cigány himnusz” kérdésében), s ez idõvel elvezethet
egy egységesebb roma kultúrához.
A magyar nyelvû cigány irodalom magyar irodalmi minõsítésénél
fölmerül egyfajta kisebbségi érzés, melyet az indukál, hogy a roma
irodalmat nem mindenki tartja egyenrangúnak a magyarral, sem
minõségében, sem hatásában. Tény, hogy ma egy roma közösségben
élõ és alkotó írónak is elõbb a magyar irodalmi életbe kell betörnie,
s az is igaz, hogy roma irodalom címkével sok, az „irodalmi
rangra” nem méltó írás jelenik meg, mint ahogy a magyar irodalmi
közéletben is. Természetesen mindenkinek joga úgy tekintenie alkotására,
ahogy kedve tartja, ahogyan meggyõzõdései diktálják,
azonban azt még õneki is el kell fogadnia, ha egy roma gyerek cigány
verset az õ kötetében keres – és cigány verset, az az õróla, neki
szóló verset keres! –, s joga van a magyarországi roma közösségeknek
roma irodalomként tekinteni a közösség szerint romának vélt
író magyar nyelven írt mûveire is. Ez a kérdés hasonlatos az identitáshoz:
nem elég, hogy valaki identitást választ, az ép identitáshoz
szükséges a befogadó, akceptáló közösség is.
A könyvtárosoknak is joga és kötelessége magyar nyelvû, de romák
által írt köteteket adni az azt keresõ olvasónak. A kérdés körüli
zavarok a könyvtárakba leginkább a cigányságról szóló tematikus
196 Kardos Ferenc
bibliográfiák készítésekor kerülnek elõ. A bizonytalanság érzését
nem kerülhetjük ki, s nem tévedhetetlen egyetlen könyvtáros sem
(mint ahogyan egyetlen író sem), azonban ma már nyugodtan támaszkodhat
a könyvtáros a romaportálokon közzétett, romák által
készített és minõsített listákhoz.
A következõ kérdés: Kik olvasnak ma cigány irodalmat (róluk és
tõlük) és hogyan?
Ma a cigányokról való ismereteket tanuló, túlnyomó többségben
nem roma származású könyvtárlátogatók igénylik és használják ezeket
a dokumentumokat: többségükben romológia, pedagógia, szociológia,
történelem, néprajz és antropológia szakos bölcsészhallgatók,
leendõ pedagógusok és szociális munkások.
Úgy tûnhet, ez a szakterület, a romákkal foglalkozó irodalom kizárólag
csak az egyetemisták, fõiskolások kedvére gyarapodik, s ha
az arányokat nézem, igaz ez az állítás. Azonban, ha a gyarapítási
szándékokat nézem, akkor a gyarapodást irányító szakemberek
megfelelõ hozzáállásáról adhatok számot, hiszen nagyon széles tartalmi
és minõségi sávban gyûjtünk roma irodalmat, romákról szóló
irodalmat. Az ennek ellenére fellelhetõ aránytalanság alapvetõ oka
az, hogy a cigányságról a magyar tudományban és közbeszédben létrejött
mûvek száma több, mint a mindenkori magyarországi roma
társadalom által létrehozott dokumentumoké.
A tájékoztatási gyakorlatban azonban tetten érhetõ a roma kultúra
általános ismeretének hiánya. A roma kultúrán kívül élõ könyvtáros
azokat az általánosan ismert belsõ összefüggéseket, melyeket
minden roma ismer és ért, nem ismeri, nem érti ugyanúgy, s ez
néha félreértéshez vezet. Példaként két jellegzetes tájékoztatási hibát
hadd említsek azzal, hogy ezek nemcsak a könyvtárosi munkában,
hanem az általános iskolai és óvodai munkában is fellelhetõk.
A két példa – hangsúlyozom – megfelelõ hozzáállású, nagy tájékoztatási
gyakorlattal rendelkezõ kollégákkal is elõfordult (s nem csak
Nagykanizsán), s nem diszkriminációs jelenség, hanem egyfajta kultúraismeret
hiánya okozta esemény.
Több esetben is tapasztaltam, hogy „cigány nyelvû” irodalmat keresõ
fiatal számára nem a megfelelõ nyelvû irodalmat ajánlottuk, mi
könyvtárosok. Ugyanis a „cigány nyelvû” irodalom a kérõ roma olvasó
által gondolt „cigány nyelven” (vagyis romani, beás, kárpáti cigány
vagy sinti nyelven) íródott mûvet jelentette volna, míg a könyv-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 197
táros csak a cigány irodalmi nyelven írt irodalmat vagy az általa
cigánynak gondolt irodalmat ajánlotta. E félreértésen alapuló hibának
két eleme van: az egyik az olvasó helyes vagy helytelen ismerete
és szóhasználata, mely félrevezeti a tájékoztatót, a másik a tájékoztató
tájékozatlansága a magyarországi cigányság által beszélt nyelveket illetõen.
Ez utóbbi komponens a könnyebben javítható, hiszen csak tanulni
kell hozzá, illetve – s én ezt ajánlom, Nagykanizsán ezt gyakoroljuk
– minden könyvtárban úgy szervezni a tájékoztatást, hogy a
magyarországi cigányság által beszélt nyelveket ismerõ tájékoztató
felé irányulhassanak a kérések ugyanúgy, ahogy az angol nyelvû kéréseket
az angolul tudó kolléga válaszolja meg. Fontos tanulság a
könyvtáros számára az is, hogy a szerzeményezésnél figyelni kell a
magyarországi roma társadalomban beszélt nyelvek változataira.
A másik hibaforrást, a roma könyvtárhasználó ismereteinek hiányát
is lehet pótolni, de ahhoz elõbb fel kell deríteni, melyik nyelvet
és nyelvjárást beszéli, és rá kell döbbenteni, hogy bár benne él egy
roma közösségben, nem jól ismeri a közösségét leíró szakkifejezéseket.
Ez nem mindig a könyvtárhasználó hibája, hiszen a kifejezések
zöme kívülrõl, a romákat kutató nem roma tudósoktól származik, és
egy adott szaktudomány tudományos nyelvezetében gyökeredzik.
Tulajdonképpen az is elõfordul így, hogy a maga szemszögébõl
mind a könyvtáros, mind a roma könyvtárhasználó helyesen fogalmaz,
csak a két kijelentés nem fedi egymást. Egy ilyen kényes szituáció
az átlagosnál bonyolultabb és empatikusabb referensz interjút
igényel a könyvtárostól. Türelmet és belátást igényel a „tudatlan” olvasóval
szemben, és nem annak kisebbségi érzéseit fokozva kell feloldani
a helyzetet, hanem tájékoztatással.
Azonban nem is mindig a félreértés a probléma, hanem a konfliktushelyzet
hibás megoldása. Ilyen hibás megoldás például az, amikor
számon kéri a könyvtáros az olvasótól, miért nem ismeri jobban
a saját kultúráját. Ilyenkor gyorsan elakad, vagy vakvágányra téved a
kommunikáció, s a hangos vita felé halad. Ebben a helyzetben egyre
bizonytalanabbá válik a könyvtárhasználó. Saját tapasztalatai (melyekben
hisz, melyeket személyesen tapasztal) vitáznak a könyvtáros
(akit többnyire a kérdésben jártasnak, kulturáltságban maga fölött
állónak tart a roma könyvtárhasználó) tapasztalataival.
Nemcsak a beszélt nyelv, hanem egyes nyelvjárások írásmódja is
okozhat gondot. Ha irodalmat kér valaki, vélhetõen némi olvasási
198 Kardos Ferenc
akklimatizálódás után azonosítani tudja a leírtakat a saját nyelvével.
Azonban a romani és a beás nyelv jelentõsen eltér a magyar írásképtõl,
s ez megnehezíti az olvasást a nyelvet jól beszélõ számára is.
Ilyenkor nemcsak a kért irodalmat, hanem az adott nyelvet tanító
nyelvkönyvet is ajánlani kell. Szerencsénkre e nyelvkönyvekben, illetve
a mai cigány és beás nyelvû irodalom nagy részében közlik a
használt ábécét, ez a segédlet bátran használható.
Egy másik gyakori hiba a roma irodalom és a romákról szóló irodalom
ajánlásakor a kritikai szemlélet hiánya. A szerzeményezésben
és a tájékoztatásban nélkülözhetetlen kritikai elem sok kulturális ismeretre
épül. Ahogyan a szerzeményezõ tudja egy íróról, politológusról,
hogy milyen szemléletû, egy mûrõl, hogy az ma, milyen fajsúlyú
az irodalomban, szakmunka-e vagy mûkedvelõ tanulmány,
úgy ezt romaügyben nem ismeri, nem ismerheti olyan jól, mint a
roma kultúrában (is) élõ. A szerzeményezésben ez nem okoz nagyobb
gondot, mert – ismeret híján – mindent szerzeményeznek a
könyvtárak, és még nem akkora nagyságrendû a romákról szóló
vagy roma irodalom, hogy ezt ne tehessék meg. A feltárásban és a tájékoztatásban
azonban gondot okoz a kritikai szemlélet hiánya. Elõfordul,
hogy a könyvtáros – jó szándékúan, de tévesen – olyan olvasnivalót
is ajánl, mely nem éri el a minimális szakmai színvonalat
sem, s ez bizony hamar kiderül. (Pl. rossz dolgozat, rossz jegy születik,
az olvasó elégedetlen.) Nehezíti a helyzetet, hogy nem létezik
kritikai-tartalmi kontroll a könyvkiadásban sem. Ma szinte mindent
le lehet írni, és mindent ki lehet nyomtatni. Így felértékelõdik a
könyvtáros szûrõ szerepe.
Roma könyvtárlátogatók
Amikor készült ez az írás, sok kollégát megkérdeztem a témáról, s
szinte valamennyiük elsõ mondata az volt, hogy nem teszünk különbséget
roma és nem roma könyvtárlátogató között, hiszen nem is
tudjuk, hogy ki az és ki nem az. Hozzá kell tennem, hogy itt azokról
a könyvtárlátogatókról lesz szó, akik vállalják roma mivoltukat és romaként
keresik fel a könyvtárat, illetve azokról, akikrõl a helyi közösségek
ismeretében minden könyvtáros és könyvtárlátogató tudja,
vagy véli, hogy roma. Már említettem, de itt is hangsúlyozom: nem a
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 199
megkülönböztetés mellett szólok, hanem a létezõ – pozitív és negatív
irányú – megkülönböztetések könyvtári válfajairól.
Egy a „magyar”-tól (vagyis a könyvtáros helyi kultúrájában általánosan
megszokottól) eltérõ kulturális szokásokkal (beszédmód, viselkedés,
különös érdeklõdés) bíró ember mindig figyelmet kelt a
könyvtárban, s nem csak a könyvtárosok, de az épp ott lévõ olvasóközönség
részérõl is. Belépése pillanataiban megfogalmazódnak az
elsõ pozitív vagy negatív ítéletek az idegennel vagy az adott etnikummal
kapcsolatos valós és vélt ismeretek nyomán. A távolságtartás
és a kíváncsiság elegye, melybe beleszûrõdnek ismert sztereotípiák.
Az öltözködés, a beszédmód és a metakommunikáció és a
munkatársaktól, illetve az olvasótársaktól nyert információk alapján
– mire a „különös ember” eljut a konkrét könyvtárhasználatig (információkérés,
dokumentumkérés, beiratkozás) – meghatározódik
etnikai és szociális hovatartozását illetõen, majd – bizonyos számú
konfliktusmentes könyvtárhasználat után – el is tûnik ennek a meghatározásnak
a fontossága, a könyvtárosok és könyvtárhasználók
szemében asszimilálódik az „olvasók népé”-hez. Azonban az újabb,
többletlehetõségeket biztosító olvasói státusokhoz jutásban, abban
hogy a könyvtáros és a könyvtárhasználó közt milyen bizalmi viszony
alakul ki, szerepet játszhat az etnicitás. Pozitív példaként
hadd említsem azt az esetet, amikor az egyik roma könyvtárhasználónk,
aki a számítógépes szolgáltatásokat irányító kolléganõvel
kialakított jó viszony alapján, s a könyvtárvezetés engedélyével
(mert fontosnak tartottuk tevékenységét és érdemesnek hozzáállását)
nyitvatartási idõn, illetve a megszabott géphasználati idõn (akkor
heti két óra volt) túl is használhatta a számítógépet hosszabb
idõn keresztül. Így a saját családjában, nemzetségében végzett
amatõr néprajzi kutatásai, pályázati anyagai a könyvtárban készültek.
Ennek a bizalmi viszonynak egyik fontos eleme volt, hogy a kolléga
felnézett a törekvõ romára, és mint jó példát állította a többiek,
könyvtáros kollégák, más roma olvasók elé. Az õ példája is bizonyítja,
s még sorolhatnám a példákat, hogy a szorosabb roma–magyar
kontaktus nyomot hagy a magyar könyvtároson is, jelet, melyet felismernek
a könyvtárba járó romák és nagyra értékelnek, s melyet felismernek
és „gyanúsnak” találnak a roma közösségtõl magukat távol
tartó kollégák. (Vicc formájában néha így juttatják ezt kifejezésre
„Biztosan van benne egy vonóval”.)
200 Kardos Ferenc
A könyvtárba járó romák többségének elsõ könyvtárhasználatait –
több közmûvelõdési könyvtárban szerzett tapasztalatom szerint –
különös „figyelem” kíséri. Ez a figyelem eleinte többnyire negatív, de
néhány találkozást követõen – a könyvtárhasználatok jelentõs hányadában
– segítõ figyelemmé válik. A könyvtáros többnyire a könyvtárhasználat
technikai és etikai tudnivalóiban segít, bár ezt nem mindig
teszi metakommunikációs körültekintéssel (ahogy a könyvtárhasználatban
tájékozatlanabbak esetében sem mindig).
Mire is kell leginkább figyelnünk könyvtárosként? Ma már – úgy
tapasztalom – a megszólítás, beszédmodor megfelelõ, néha azonban
a beszélgetést kísérõ metakommunikáció (gesztusok, hangsúlyok),
melyet a könyvtárlátogatóval vagy könyvtáros kollégánkkal folytatunk
– még a könyvtárlátogató figyelmes jelenlétében – mást üzen a
roma könyvtárhasználónak, mint kedves szavaink. Ezek a jelenségek
azonban nem mindig etnikai jellegûek, sok esetben inkább a
„nehezen kezelhetõ” olvasót kísérik.
A különös figyelemre érdemes roma könyvtárlátogató megjelenése
mindig kommentárokkal jár. Megfigyeléseim szerint, amikor a
könyvtáros szemében a roma könyvtárlátogató „olvasó”-vá válik, vagyis
a különös elbánást nem igénylõ státusba lép, akkor elmaradnak
a kommentárok, vagy pozitívvá válnak. Az is tapasztalható, hogy ha
egy roma (önmaga és a könyvtáros által is ilyetén figyelembe vett) látogató
átvergõdik az elsõ nehézségeken és olvasóvá válik, akkor hamarabb
megnyílnak elõtte az engedményeket jelentõ státusok, egyfajta
pozitív diszkriminációs, nem tudatos szocializációs folyamat
hatására, mint a nem romák számára.
A KÖNYVTÁROSOK SZTEREOTIP KÉPZETEI A ROMÁKRÓL
Alapvetõen két sztereotípia-rendszer csap össze a roma kulturális
szokásokkal bíró látogató könyvtárba lépésekor. A „roma”-kép és az
„olvasó”-kép. Az elsõ többnyire negatív, a második többnyire pozitív
tónusú. E kettõ küzd egymással.
A kollégák „romaképe” annak ellenére statikusnak, állandónak
mutatkozik, hogy pozitív közvetlen tapasztalataik gyarapodnak. Nagyobb
hatása van rá a média „romaképe” (melyet a romákkal kapcsolatos
különbözõ politikai és világnézeti beállítódások is színeznek),
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 201
családjaik és baráti közösségeik értékformáló véleménnyel bíró személyeinek
értékítélete, mint saját közvetlen tapasztalatuk. Érdekes és
árulkodó jelenség az is, hogy a romákról folytatott nagyobb vitáink –
amelyben engem tekintett szakmai közösségünk a roma ügyek szószólójának
(amit szívesen is vállaltam) –, nem a hétköznapi könyvtári
gyakorlat nyomán, hanem országos hírekhez és eseményekhez kapcsolódóan
jöttek létre, s az érvek túlnyomó többsége is általános, közkeletû
vélekedésekre visszavezethetõ érv volt. Amikor egy roma könyvtárhasználó
hétköznapi olvasóvá változik kollégáink szemében, sajnos
nem változik olyan gyorsan a romákról alkotott kép, sõt, az elsõ konfliktus
hatására hamar elõidézõdik a régi, a közkeletû elõítélet.
Így nemcsak az a feladat, hogy minél több pozitív tapasztalatot
gyûjtessünk össze kollégáinkkal, hanem az is, hogy a kollektívában,
odahaza és más közösségekben is terjesszék a jó tapasztalatok hírét,
bátran képviseljék saját – az átlagosnál pozitívabb véleményüket.
Természetesen minden egyénnek megvan a saját – élményeivel is
átitatott – roma-képe, s megvannak ehhez az alapélményei a romákkal
kapcsolatosan. Lehetnek ezek az élmények zenei élmények, olvasmányélmények,
s gyakran megesik családi kapcsolat is, azonban
ez utóbbiról csak bizalmasan értesülhet más kolléga, még konfliktusok,
viták idején sem említõdik fel.
A könyvtárosok „romaképe” – és „olvasóképe” egyaránt ambivalens,
tartalmaz pozitív és negatív elemeket. Tapasztalataim szerint a
romákkal kapcsolatban a leggyakrabban megfogalmazott negatívum
a szegénység és igénytelenség, a leggyakrabban hangoztatott
pozitívum a kreativitás és a családszeretet. Az olvasók esetében a türelmetlenség,
nem megfelelõ viselkedés, illetve a mûvelt és a hûséges
hangzik el legtöbbször jó, illetve rossz tulajdonságként. Megfigyelhetõ,
hogy a könyvtárosok a saját élethelyzetükhöz közeli anyagi
kondíciójú és társadalmi presztízsû olvasókat kedvelik legjobban –
legyenek azok romák vagy nem romák.
Milyen hatással vannak e képzetek a könyvtári munkára? Többnyire
kevés teret kapnak benne, de azért akadnak említésre méltó
jelenségek. Néhányat hadd említsek:
• A „vajdarendszer” sztereotípiája. A könyvtárosok és nem roma
könyvtárhasználók közül néhányan azt gondolják, hogy a roma közösség
vezetõi „mindenhatóak” saját közösségükön belül, a közös-
202 Kardos Ferenc
ségben történtekért egyetemlegesen felelnek, mert mindent megtehetnek,
amolyan 19. századi vajdák (már amilyennek elképzelik
õket ama emberei). E nézet szerint, ha épp nincs is pontosan így, így
lenne a helyes. Ez a nézet néha egy autonómiaelképzelés köntösébe
bújik: a romák kapjanak egy autonóm területet, ahol „õsi” szokásaik
szerint élhetnek, de persze bennünket ne zavarjon ez a másféle élet.
Ha akad egy „problémás” olvasó, akkor szívesen üzennének ennek a
vezetõnek (általam már többször is próbálkoztak több könyvtárból
ilyen ügyben eljárást kezdeményezni). A „problémás” olvasó általában
valamilyen könyvtári szabályt sértõ személy volt. E sztereotípia
ellen a legfõbb érv az, hogy egy magyar könyvtárhasználó szabálysértésekor
se jár el a polgármester vagy a miniszterelnök. De elõfordul
az is, hogy olyan roma könyvtárhasználóval próbálnak üzenni a
tekintélyes roma embernek, aki szabályosan használja a könyvtárat,
s aki bizalmi viszonyt is kiépített a könyvtárossal. Ebben az esetben a
könyvtáros „kvázi” segítõként próbál eljárni a cigány önkormányzat
vezetõje, vagy a reprezentatív roma kulturális egyesület vezetõi
felé, akkor is, ha nem õk az illetékesek. Ilyen ügyek miatt minden
nagyobb könyvtárban kell legyen egy olyan személy, akinek élõ
kapcsolatai vannak roma szervezõdésekkel és romákat segítõ intézményekkel.
• A mûveltség etnikai alapú elosztásának sztereotípiája. Az ezt hangoztatók
úgy gondolják, hogy az etnikumhoz való tartozás szabja meg
valaki mûvelõdési lehetõségeinek, mûveltségének a körét (akkor,
amikor a mûvelõdési javak a legszegényebbek számára is elérhetõk,
leginkább épp könyvtárainkban.) és karrierlehetõségeit is. Bár e gondolkodásban
voltak-vannak elfogadható részgondolatok: egy ember
pillanatnyi mûveltségi állapota valóban meghatározhatja karrierlehetõségeit,
de nem fogadható el az a nézet, hogy ez a mûveltségi állapot
csupán etnikai meghatározottságú, s az egyén nem változtathat rajta.
Ez a nézet pedig jelen volt, negatívan hatott beás munkatársam esetében
is, amikor elõször közöltük kollektívánkkal, hogy könyvtárossá
válik. De korábban, az „elvártnál” képzettebb romák esetében is elõfordultak
erre a gondolkodásra utaló megjegyzések. Nos, én vallom:
egyik nép sem tehetségesebb a másiknál, egyik sem lehet a mûveltség
kizárólagos birtokosa. Abban hiszek, hogy minden nép létrehozhat jó
minõségû mûveltséget, ha megvannak hozzá a történelmi, a gazdasági
feltételei, a lehetõsége mûveltsége kifejezésére.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 203
• A „roma életmód” sztereotípiája. A „roma életmód” alatt azt érti
ilyenkor a könyvtáros, hogy feltehetõen nincs a könyvtárhasználónak
saját zárható szobája, szekrénye, a dokumentum elkallódhat. Ez
a tipikusan „szegényügy” válik etnikai természetûvé akkor, amikor
egy átlagos roma olvasóval kapcsolatban hangzik el. A sztereotípia
szerint ha roma az olvasó, a dokumentum elkallódásának veszélye
megnõ (bár ezt semmilyen statisztika sem támasztja alá.)
• A „roma tulajdonszemlélet” sztereotípiája. Ez a képzet tévesen,
pontatlanul és általánosítva fogalmaz a roma közösség tulajdonfelfogásával
kapcsolatban. Azt gondolja, hogy minden tulajdon köztulajdon
(mely fölött a vajda rendelkezik), s nincs személyi tulajdon
így a könyv, mint ideiglenesen az olvasónál lévõ (általa bérelt) tulajdon
veszélyben van tulajdonjogilag is. Ha nem hozza vissza az olvasó
a dokumentumot, akkor bizonyosan nem is érzékeli – ezen elgondolás
szerint – hogy jogtalanul tulajdonította el azt (ez nincs
benne a kultúrájában). Erre sem utal semmi. Az általam ismert, a
visszahozatallal késlekedõ romák pontosan tudják szabályszegésük
lényegét, az azzal járó büntetést. Hadd jegyezzem itt meg, hogy a
dokumentumokkal késõ olvasók egy része inkább könyvtáros ismerõse
által juttatja vissza a dokumentumot, mert nem akar büntetést
fizetni, vagy mert – s ez is gyakori – nem akarja magát kitenni a szégyennek,
a negatív megjegyzéseknek. Ennek a hozzáállásnak azonban
nincs etnikai tartalma, romákkal és nem romákkal olyan arányban
fordul elõ, amilyen arányban használói a könyvtárnak.
• A„roma családi és közösségi összetartás” sztereotípiája. Ez tulajdonképpen
– önmagában – pozitív sztereotípia. Vallói azt gondolják, s a
roma tradíciókat tekintve helyesen is, hogy a roma család, nagycsalád,
együtt élõ nemzetség, kolónia nagyon összetartó, egymást alapvetõen
tisztelõ közösség. Így ha egy tagjukkal valami történik – akár
jó, akár rossz dolog –, az mindig az egész közösséget is érinti. Negatívvá
akkor válik ez a megítélés, amikor a roma könyvtárhasználó
családjáról, nemzetségérõl rossz a könyvtáros véleménye, és a
könyvtárosok által tisztelt, megbecsült roma könyvtárlátogató megjelenése
a könyvtárban megidézi családja nem annyira megbecsült
tagjainak is a könyvtárba tódulását. („Majd hozza a barátait, rokonait,
aztán ki tudja mi lesz itt” – fogalmazott egyszer egy kolléga.)
Nagykanizsán célunk a roma könyvtárhasználó családjának, egész
közösségének könyvtárba csábítása, tehát minden családtagé. Rá-
204 Kardos Ferenc
adásul a roma könyvtárlátogatók barátai, rokonai eddig okot sem
adtak ilyen vélekedésekre. Az új épületbe költözés óta (2001) csak
egyszer adódott konfliktus roma baráti társasággal, azon belül is egy
más könyvtárlátogatókat molesztáló roma látogatóval. Õvele roma
munkatársam és én is elbeszélgettünk, melynek hatására egy ideig
ugyan nem járt könyvtárba, de ma már bejön és megfelelõen viselkedik.
Ehhez hasonló probléma azonban adódott már hajléktalan,
nem roma látogatóval is.
Az elõítélet mögött az a vélekedés is meghúzódik, hogy a könyvtárlátogató
roma asszimilálódik, kiszakad a roma közösségbõl (s ez
egyesek szerint örvendetes), azaz – s ez a legrosszabb e vélekedésben
– a roma közösség maga soha nem lesz könyvtárhasználó. Azonban
pontosan fordítva mûködik: a roma fiatal viszi be a könyvtárhasználati
igényt és szokásokat, saját közösségébe.
• A „roma mentalitás” sztereotípiája E sztereotípia is tartalmaz valós
elemeket: a roma közösségben élõ másféle kommunikációval fejezi ki
otthon magát (más nyelven, hangosabban, jobban gesztikulálva),
mint ahogy azt elõírja a könyvtár szokásrendje. A könyvtári viselkedési
szabályok oktatása és betartatása folyamatos feladatunk, s úgy látom
– a probléma elsõsorban generációs jellegû. A fiatalabbakat gyakrabban
kell figyelmeztetni a csendes könyvtárhasználatra vagy az
internetes illemszabályokra. Gyakran a könyvtár épületében tartott
rendezvények látogatóit kell kérni a könyvtári rend betartatására.
• Az „igénytelenség” sztereotípiája. Ez a vélekedés általában igénytelennek
tartja a romákat és sok esetben romáknak véli az igénytelen öltözetûeket
is. Az igénytelen öltözködés, nem megfelelõ higiénikus
állapot bizony elõ-elõfordul könyvtárainkban, de nemcsak roma,
hanem hajléktalan vagy gyermekvédelmi otthonban lakó nem roma
könyvtárhasználó esetében is. Ilyenkor természetesen a megfelelõ
módon kérjük az olvasót öltözete rendbe szedésére. Ez alapvetõen
nem etnikai, hanem szociális (szegénységi) kérdés. Csak akkor válik
romaüggyé, amikor a könyvtáros, könyvtárhasználó „romák”-nak
csak a legszegényebb cigány családokat hajlandó tekinteni. (És a nem
roma társadalom legszegényebb, kriminalizálódott, a nézetet valló
számára „roma életmódot” élõ személyeit.) Ma elmondható, hogy a
roma értelmiség és a közéleti szerepet vállaló romák a magyar és európai
szokásoknak megfelelõen öltöznek, a gyermekek egy része nagyon
csinosan, mondhatni ünnepélyesen jár könyvtárba.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 205
A KÖNYVTÁR A ROMÁK SZEMSZÖGÉBÕL:
MEGTISZTELTETÉS ÉS KÜSZÖBFÉLELEM
A roma közösségben élõ ember, amikor elõször lépi át egyedül a
könyvtár küszöbét, sok esetben szorongva teszi azt. Ismeretlen,
„idegen” világba lép be, olyanba, ahol mindenki többet tud nála.
Ezek a félelmek, szorongások, melyek egy-egy könyvtári szolgáltatással
vagy magával a könyvtárba lépéssel járnak együtt (a könyvtár
küszöbének átlépésével stresszt okozva), s akkor tûnnek el, amikor
már otthonossá válik a könyvtár, amikor már nemcsak lábaival, hanem
lelki szempontból is átlépte a könyvtár küszöbét. (Ezért is nevezem
e félelmeket, szorongásokat küszöbfélelmeknek). Ez a szorongás
túlzott félénkségben – „elveszett olvasó” – vagy agresszivitásban
tör fel. Ez utóbbi úgy jelenik meg, hogy az elsõ feddõ, figyelmeztetõ,
az ismeret hiányát számon kérõ szóra „ugrik”, agresszív módon válaszol,
a legrosszabb esetben elrohan a könyvtárból. Ezért kell figyelni
arra – magyar vagy más nemzetiséghez tartozó látogató esetében is!
– hogyan, milyen formában adunk tájékoztatást a könyvtár használatáról.
Az elmúlt 15 év alatt ritka volt az olyan könyvtárhasználó,
akivel nem sikerült feloldani a konfliktust.
Az elsõ könyvtárba lépéskor a legmagasabb a küszöb, ekkor, ebben
a pillanatban a legnagyobb a kulturális különbség a roma
könyvtárlátogató és a könyvtár világa közt, de a könyvtárba járás során
sok kisebb küszöböt is át kell lépnie a roma olvasónak, mondhatnám
szolgáltatásonként és státusonként.
De mitõl is „félhet” a roma könyvtárlátogató? Alapvetõen két dologtól:
az önmaga alkalmatlanságáról, és a könyvtártól.
Önmaga alkalmatlansága kapcsán úgy érzi, hogy nem a könyvtárba
való, idegen ott, a könyvtárhasználat közbeni folyamatos önbizalomhiány
miatt nem érzi jól magát. Ebben az esetben mindent megtesz,
megpróbál tenni a könyvtáros kedvére, még azt is, amirõl nincs
meggyõzõdve, számára a könyvtáros felkent személy, abszolút vonatkoztatási
pont. A roma könyvtárhasználó, aki zártabb roma közösségben
él, nem nagyon tudja elhelyezni a társadalmi palettán a
könyvtárost, s fordítva, a könyvtáros se õt. Ilyen könyvtárlátogatóval
jól boldogulunk mi könyvtárosok is – de csak a könyvtárhasználat
elején, ugyanis épp könyvtárosfüggõssége (az állandó vezetés miatt
kialakult önállótlanság) vezet végül ahhoz, hogy konfliktus alakul-
206 Kardos Ferenc
jon ki az elsõ olyan alkalomkor, amikor a könyvtárosnak épp nincs
annyi ideje olvasójára, mint ahogy azt az olvasó igényelné. Ez a
konfliktus aztán hamar megtelik sértõdött hangnemmel – többnyire
mindkét részrõl, hiszen mindketten, a könyvtáros és a könyvtárhasználó
is azt érzi, hogy türelmes, odaadó volt eddig, minden tõle telhetõt
megtett. És így is van, valóban mindent megtettek egymásért,
talán túlságosan is.
Az archaikusabb roma közösségben élõ roma a könyvtártól is fél.
Nem attól, ahova belép, hanem leginkább attól, amilyennek õ látja a
könyvtárat, a könyvtárost, az õ, roma kultúrában honos elõítéletei,
sztereotip vélekedései szerint. Ez a könyvtár egyfelõl valamilyen
szent hely, másfelõl a hatalom egyik eszköze, olyan, mint egy hivatal.
Azonban éles a különbség a falusi kis könyvtár – melyet legalább
annyira nem ismer a roma közösség, mint a nagyobbat – és a nagy
könyvtárak megítélése között, az elõbb vázolt kép inkább az utóbbira
igaz. Sajnos a roma társadalom könyvtárképérõl – tudtommal –
nem készült vizsgálat, így én sem vállalhatom pontosabb megrajzolását,
s az elõbbi megállapítás is csak saját tapasztalataimból következett.
Annyi azonban bizonyos, a felnõtt roma könyvtárhasználó
elsõ látogatásakor többnyire olyan segítséget is kér, vár a könyvtárostól
– fõleg, ha a könyvtáros nyitott erre –, amely nem a könyvtári
munka része, hanem valamilyen ügyviteli segítõ munka. A könyvtáros
akkor dönt helyesen, ha ezt nem vállalja el, de ajánlja a megfelelõ
kontakt-személyt, hivatalt, eljárási módot legjobb ismeretei szerint.
Ilyen helyzetben jó, ha kéznél van a könyvtárban egy, a roma
közösségeket jól ismerõ könyvtáros, aki segíteni tud.
A könyvtár „szent”, különleges hely voltát a régiesebb magyar
könyvtárfelfogás is vallja (a könyvtár, mint a „kultúra temploma”), s
a könyvtárat leginkább mûvelõdésre, igényes szórakozásra használó
olvasórétegben is ez legfõbb jellemzõje. E felfogás ugyan a dél-zalai
roma közösségekben is él, de a mai roma könyvtárhasználói réteg a
fiatalabb nemzedékbõl és a szegényebb roma közösségekbõl toborzódik,
akikben már nincs meg a patetikus áhítat a könyvtárral szemben,
s elsõ könyvtárhasználatuk valamilyen praktikus ok, kényszer
szülte alkalmak voltak. Ezért néha nehezebb a könyvtári szabályok
némelyikét – példaként a csendes könyvtárhasználatot – elsajátíttatni,
betartatni, mert ezek „csak” szabályok és nem erkölcsi szükségszerûségek
számukra.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 207
A szorongások végigkísérik a teljes jogú olvasóvá válás rögös útját.
A folyamat során újabb és újabb teret kell meghódítania a látogatónak,
újabb és újabb emberekkel, könyvtárossal kell beszéljen, újabb
és újabb (legtöbbször csak beszédes metakommunikatív módon elõadott)
elõítéletességgel kell találkozzon.
A küszöbfélelmeket néha erõsítik olyan konfliktusok, melyek
alapja valamilyen kulturális másság, különbség a helyi roma és nem
roma kulturális szokások közt. Három példa:
• Archaikusabb roma közösségben élõ felnõttek nemek szerinti
megosztásban élik életük, nõk nõkkel, férfiak férfiakkal beszélik
meg az élet dolgait. Ellenkezõ nemûtõl kérdezni valamit többnyire
szégyen. Ezzel ellentétben, miután könyvtáraink nagy részében,
nálunk Nagykanizsán is többnyire nõk dolgoznak, a roma férfiak
csak ellenkezõ nemûekhez fordulhatnak, amikor kényes kérdésre
(pl. orvosi, jogi) keresnek választ. Ez néha tanácstalanságot, téblábolást
okoz a roma férfinak és nem mindig válaszol õszintén az õt
kérdezõ kolléganõnek. Nem azért, mert nem akar, hanem mert
amúgy az õ világában nem illene. Megoldás ilyenkor legfõképp
az, ha van férfi a tájékoztató szolgálatban. (Ehhez hasonló – de
nem etnikai alapú – jelenség az, amikor egy férfi olyan dolgokról
tudakozódna, ami szerinte férfidolog, intim dolog. Nagykanizsán
– részben ezért is – fontos eleme a személyzetpolitikának a férfi
könyvtárosok – és nem informatikusok! – arányának növelése a
könyvtár személyi állományán belül.)
• Néha elõfordul, hogy a roma könyvtárlátogató a roma közösségekben
szokott módon, intenzívebben, hangosabban kommunikál,
mint ahogyan a könyvtár szokásrendje szerint illene. Könyvtárunkban
ez csak akkor fordult elõ, bár ritkán, amikor az egy közösségbe,
többnyire egy családba valók találkoznak az olvasótérben. Ekkor általában
elég volt egy illedelmes csendre intés, figyelmeztetés.
• A roma közösségekben a férfivá válás korábbra esik, mint az
azonos vidéken élõ magyar közösségeknél, a fiúkat elõbb tekintik
felnõttnek. Ebbõl következõen a könyvtári jogviszonnyal kapcsolatos
felelõsségvállalás nem fedi a roma közösség felelõsségvállalással
kapcsolatos nézeteit, vagyis a gondviselõ a roma közösség szabályai
szerint már nem tud felelõsséget vállalni gyermekéért oly
módon, ahogy azt a könyvtár szeretné. Csak azt tanácsolhatom,
208 Kardos Ferenc
hogy problémás, konfliktusos esetben a könyvtár hívja segítségül a
család, nagycsalád vezetõjét, illetve, ha van, akkor a helyi roma kisebbségi
önkormányzatot.
A ROMÁK SEM EGYFORMÁK. ROMA IDENTITÁS ÉS KÖNYVTÁR
A könyvtárba a roma közösségbõl érkezõk (legyenek romák vagy
nem roma családtagok) más és más módon viszonyulnak a könyvtárhoz,
illetve saját kultúrájukhoz, mint ahogyan ez a magyarság esetében
is megfigyelhetõ. Ez a viszonyulás befolyásolja könyvtárhasználatuk
módját, könyvtári kapcsolataikat, könyvtárban megjelenõ
igényeiket. Most – mélyebb vizsgálat híján – csak néhány fõbb típusról,
melyet megfigyeléseim alapján képeztem:
• A „rejtõzködõk”. A „rejtõzködõk” olyan emberek, akik – többnyire
rossz tapasztalataik miatt – nem akarják nyilvánosan vállalni roma
mivoltukat, de családi életük a roma közösség keretein belül folyik,
identitásuk is e közösséghez kötõdik. A közösséget érintõ programokban
szívesen részt vesznek kifelé (a közösségen kívül) anonim
módon. Õk a könyvtárban is a többségi társadalom egy tagjaként jelennek
meg. Konfliktus akkor keletkezhet, ha antropológiai jegyeik,
szokásaik miatt a könyvtáros romának véli õket, s úgy is viszonyul
hozzájuk, s õk ezt elutasítják. Ilyenkor – s ezt általánosan is igaznak
gondolom – a látogató döntésének elfogadása a kötelességünk.
Megjegyzem hogy sokszor õk legfõbb segítõink, amikor már kialakul
velük az a bizalmi viszony, melyben felfedik magukat, hiszen õk
látják talán legjobban (mert bõrükön érzik, tapasztalataik vannak
róla), milyen is az elõítéletes magatartás, illetve milyen lehetõségek
várnak még rájuk.
• Az „asszimilálódók”. Õk azok, akik már nem romaként élnek,
vagy nem úgy akarnak élni, de valamilyen ok miatt (családjuk miatt,
antropológiai jegyek miatt, életmódjuk miatt stb.) annak tekinti
õket a helyi társadalom s benne a könyvtáros. Az elõzõ, „rejtõzködõ”
csoporthoz hasonlóan magyarként jelennek meg a könyvtárban,
csak õk végletesen elutasítják a roma közösséghez való tartozást (s
legtöbb esetben valóban nem tartoznak már egyetlen roma közösséghez
sem), s azt a kezdeményezést, mellyel a könyvtáros kapcsola-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 209
tot keresne a roma közösséggel. Feléjük mi, könyvtárosok csak úgy
tudunk megfelelõen kommunikálni, hogy egyfelõl elfogadjuk asszimilációs
törekvését anélkül, hogy a helyi roma közösségrõl ítéletet
alkotnánk. Néha, ha van mód rá, tudatosítani lehet vele, hogy nem
mindenki rossz szándékú, aki õt romának tekinti, s hogy romának
lenni a könyvtáros szemében nem negatívum, hanem pozitív érték.
Ez utóbbi folyamatot azonban csak olyankor indítsuk el, amikor látjuk,
hogy asszimilációs törekvése céltalan – nincs olyan nem roma
közösség, mely befogadja, illetve a törekvés oka valamely sérelem
okozta félreértelmezése a roma mivoltnak – s valójában roma kulturális
közegben él.
• Az „öntudatosak”. Az „öntudatosak” azok a romák, akik romaként
jelennek meg a könyvtárban, s igénylik, hogy a többségi társadalommal
egyenrangú romaként kezelje õket a könyvtár. Õk a szolgáltatásokat
közösségeikben közvetlenül is megjelenítik, belõlük
kerülhet ki a közösség példaadó rétege, s jó, ha a „mintaember” tulajdonságaihoz
a könyvtárhasználat is hozzátartozik. E típushoz tartozó
roma könyvtárhasználó azonban könnyen tekint etnikai alapú
elõítéletességnek minden õt ért könyvtári atrocitást, függetlenül a
tényektõl. Ezért jó, ha vele szemben egy, a roma kultúrában, a roma
és a könyvtár közti viszonyban jártas könyvtáros védi a könyvtár igazát.
Célszerû a vele folytatott vitákban nagyon szakszerûnek lenni
már a kezdetektõl.
Az ilyen ember – s erre már elsõ könyvtári évemben láttam példát –
érzékenyebb a könyvtáros elsõ metakommunikációjára, könnyebben
érzékeli a „látens” (ki nem mondott, talán végig sem gondolt,
biztosan nem szándékolt, de létezõ és bántóan ható) elõítéletes magatartást.
Ezért jó szeizmográf a helyi könyvtáros a közösségben
szunnyadó elõítéletek felderítéséhez.
Mindebbõl az is kitûnik, hogy a könyvtárosnak mérhetetlenül nagy
tapintatra van szüksége munkájához, legalábbis ahhoz, hogy necsak
kiszolgáljon, hanem szolgáljon is.
210 Kardos Ferenc
A kanizsai gyakorlat a roma közösségek
és a könyvtár kapcsolatában
A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár nem különleges helye a
világegyetemnek, s nem kísérlet mûhely. Közkönyvtár, mint sok más
közkönyvtár az országban, mely mind jobban kíván mûködni, mind
szélesebbre kívánja nyitni kapuit. Egy dologban azonban mégis más,
mint hazai könyvtáraink többsége, nevezetesen a roma–magyar kulturális
párbeszéd intenzitásában, sokféleségében. De ennek is „földi”
okai vannak: A dél-dunántúli roma közösségek magas szervezettségi
foka, értékteremtõ munkája (mely végül is oda vezetett,
hogy aktív és sikeres cigány kisebbségi önkormányzatok garmadáját
tudja felmutatni), a könyvtár roma kultúrában is járatos munkatársainak
tervszerû, tudatos tevékenysége, a kommunikáció sokféle
formájára nyitott vezetés mind a könyvtár, mind a roma közösségek
részérõl, és nem utolsósorban a helyi társadalom romákat támogató
magatartása.
Könyvtárunkban közel tíz éve indult el, ha nem is tudatosan, de az
idõ haladtával egyre tervszerûbben az a folyamat, melynek során
egyre több roma vált könyvtárhasználóvá. Az 1980-as évektõl kiformálódott
– roma barátaim és nyitott, konstruktív szellemiségû
könyvtáros kollégáim segítségével, amit ezúttal is köszönök nekik –
egy olyan gyakorlat, mely sokféleképp hozzájárult ahhoz, hogy ma
Nagykanizsán a roma közösségek életében jelen van a könyvtár, a
könyvtár életében pedig jelen vannak a roma közösségek.
Ez a folyamat tulajdonképpen egy folyamatos ismeretbõvítéssel
támogatott irányított szocializációs folyamat, mely során a könyvtáros
kollektíva megtanulja a „különös” olvasói rétegekkel való empatikus
bánásmódot. A „különös” olvasói rétegek specifikumokkal, és a már
említett kulturális másságokkal rendelkeznek, könyvtárral és könyvtárossal
való kapcsolatukban ez határozottan mutatkozik meg. Ilyen
különös olvasói rétegek közé tartoznak a vállalkozók, a fogyatékkal
élõk, a romák, a mûvészek (és még sorolhatnánk), azzal a megszorítással,
hogy a gyakori könyvtárhasználat során különös, sajátos megnyilvánulásaik
elmaradnak, vagy azokhoz „hozzá szocializálódik” a
könyvtáros.
Ez az irányított szocializációs folyamat a könyvtármenedzsment
oldaláról tudatos tanítási folyamat, mely tudatos, következetes, és
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 211
nemcsak a könyvtárosokra, hanem az a könyvtárlátogatókra is kiterjed.
Része annak a mindennapi gyakorlatnak, melyben a könyvtárosok
kommunikációkészségét, illetve a könyvtárlátogatók könyvtári
nevelését és oktatását (a könyvtári szokások és ismeretek átadását)
végezzük.
Mielõtt részletesebben bemutatnám ezt a gyakorlatot, kötelességem
elmondani, hogy Nagykanizsán két szerencsés körülmény is
közrejátszott e gyakorlat sikeres folytatásában. Az egyik a jól szervezett
és erõs tradicionális kultúrával rendelkezõ dél-zalai beás közösségekbõl
kikerülõ mintaadó romák jelenléte, néhol tudatos részvétele
a folyamatban, a másik a könyvtárvezetõk, Pintér Béla, majd
Czupi Gyula a kezdetektõl értõ, támogató hozzáállása. Czupi Gyula
nemcsak támogatta elképzeléseimet, hanem vezetõi gyakorlatának
részévé is váltak a most bemutatandó módszerek. Elképzelései – a
könyvtár mind nyitottabbá tételének szándéka a helyi társadalom
minden rétege felé és a konfliktusos helyzeteket elõidézõ okok megszüntetésének
igénye – találkoztak a roma közösségekbõl közvetítésemmel
érkezõ szándékokkal: a könyvtár roma közösségi birtokba
vétele, a könyvtár nyújtotta lehetõségek kiaknázása egy polgárosultabb
roma nemzedék felneveléséhez. Mind Czupi Gyula, mind a
roma közösségek, mind én, egy integrációs folyamatban gondolkodunk,
melynek végén a roma közösségbõl érkezõ – s annak helyi
kultúráját is értõ – könyvtáros a könyvtár lehetõségeit ismerõ roma
könyvtárhasználóknak, a romákat értékközvetítõ vagy értékteremtõ
helyzetben még el nem fogadó nem roma könyvtárhasználóknak
egyformán segítségére lehet.
A „tanulási folyamat” egyes elemei egymásra ható, egymással szoros
kapcsolatban álló részek. Pl. ha nincs állandó ismeretbõvítés, a
konfliktuskezelés folyamatában nem elégségesek az érvek. Ezért – bár
külön-külön szólok az egyes elemekrõl – azokat lehetõleg nem magukban,
hanem egymáshoz kapcsolva (komplex módon) használjuk.
KONFLIKTUSKEZELÉS
A konfliktuskezelés volt az 1985–90 közötti idõszak leggyakoribb tevékenysége.
A konfliktusok általában a roma olvasó elsõ könyvtárba
lépésekor történtek, s megfigyelhetõ volt, hogy a negatívabb, romák
212 Kardos Ferenc
elleni közhangulat (mint pl. a strasbourgi romák ügye) ideje alatt
több a konfliktus. Azonban a konfliktushelyzetek többnyire aszinkron
jelenségek, vagyis a könyvtáros és könyvtárlátogató konfliktusa
nem nyert nyilvánvaló kifejezést, csak a saját közösségében – a
könyvtárosok, illetve roma barátai között – kerül felszínre. A konfliktushelyzet
azonban mindkét félbõl kikényszeríti a megoldást.
A legrosszabb eset, ha elveszítjük a könyvtárlátogatót, illetve megerõsödik
az elõítélet valamelyik kollégában. Az esetek többségében
azonban mindkét fél kereste a megoldást, leginkább egy moderátort,
közvetítõt, általuk megbízott „konfliktuskezelõt”. Ebben a szerencsésebb
esetben a konfliktuskezelõ személyen múlik az, hogy a
konfliktushelyzet feloldására lesz-e remény, hogy még könyvtárhasználóvá
válhat-e az egyszeri látogató. Ilyenkor az is fontos, hogy
a konfliktuskezelõnek partnere legyen a könyvtár vezetõje, támogassa
a konfliktuskezelés tárgyalássorozatában. Az eredmény többnyire
a könyvtárhasználat folytatása volt, bár a személyes konfliktusok
lassabban oldódtak fel, s ezért az olvasó más könyvtáros segítõt
keresett. (Talán elég jeleznem, hogy a könyvtárhasználók egy része
számára fontosak ezek a bizalmi kapcsolatok.) A konfliktuskezelés
akkor vált tudatos tevékenységgé, amikor a könyvtár vezetése arról
döntött – elsõsorban nem roma ügyek, hanem késedelmi ügyek miatt
–, hogy bizonyos esetekben magához vonja a konfliktus rendezésének
jogát és kötelmét, illetve õ határozza meg azokat a személyeket,
akik ebben közremûködhetnek. Természetesen, ezzel együtt
járt munkatársaink kommunikációs és konfliktuskezelõ képességeinek
vizsgálata. Így azok a más területen remek szakember kollégák,
akik konfliktushelyzetben nem tudnak a konfliktus irányító és megoldást
keresõ helyzetében maradni, nem terhelõdnek ezzel.
A roma közösségek többnyire engem kérnek közvetítésre. A két
éve nálunk dolgozó roma származású kollégának fiatal kora miatt
még nincs akkora presztízse, hogy ezzel megbízzák, de a helyzet
megoldásában részt vállal.
Az eljáráshoz tartozik a konfliktusos ügy könyvtári eljárásrendi
szabályozása is, miszerint
1. nem a konfliktusban résztvevõk tárgyalják tovább a vitát, és
2. a konfliktus kapcsán feltárt könyvtári szabályozatlanságok szabályozása.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 213
El kell mondanom, hogy nem minden konfliktust tudtunk mindenki
megelégedésére feloldani, de a cél egy mindenki számára elfogadható
közmegegyezés volt. Lehetõleg nem vontunk be a konfliktushelyzetek
rendezésébe harmadik személyt, pl. roma ügyekbe a
helyi cigány kisebbségi önkormányzatot.
ISMERETÁTADÁS, AZ ISMERETEK BÕVÍTÉSE
Ez az elem is már kezdettõl fogva jelen van munkánkban. Lényege,
hogy a könyvtárosokban felmerülõ, a romákkal kapcsolatos kérdésekre
olyan válaszokat kapjanak, melyek pozitív irányban módosíthatják
a romákról alkotott képzeteiket. Azonban lényeges mozzanat
az ismeretközlésben, hogy hosszabb távon is hiteles maradjon az ismeretközlõ,
hogy korrekt, a folyamatok lényegére tapintó, a problémát
értelmezõ válasz szülessen. Sok esetben nem is a problémát, hanem
annak szociológiai, antropológiai, etnológiai stb. hátterét kell
bemutatni. Kellemes ez a szerep az ismeretközlõ számára, ha mindig
felkészült, folyamatosan tájékozott roma ügyekben és a romákról
alkotott vélekedésben és a felvetett legabszurdabb kérdést sem
konfliktusként, hanem érdeklõdésnek tekinti.
A romákkal kapcsolatos kérdések gyakran a médiák által felszínre
dobott témák, a maguk nem mindig valósághû tolmácsolásában, így
a válaszolónak a médiát is figyelnie kell.
Az elmúlt 17 évben akadtak tipikus, évente többször felvetett kérdések.
Sok esetben a konfliktusmegelõzés érdekében a sarkos kijelentéseket
is kérdésekként kell felfognunk és megválaszolnunk, nem
mindig a kijelentõ meggyõzésére, hanem a párbeszéd hallgatóságának
okulására. Most csak egyet bontok ki – mintegy példát arra,
hogy milyen módon lehet válaszolni egy választ nem igazán váró
kolléga, könyvtárlátogató kérdésére.
„A gazdag romák mért nem segítik a szegényeket, miért a mi dolgunk?”
Erre lehet azt válaszolni, hogy
• segítenek, épp annyira, amennyire a dúsgazdag magyarok a
szegényeken,
• a roma társadalom nem alkot önálló, autonóm államot, nemzetet,
így a felelõsségvállalás sem lehet csak roma keretek között, a
214 Kardos Ferenc
gazdag roma család a Magyarország gazdag elitjét szaporítja, a szegény
az ország szegényeit,
• sok mindenért lehet valaki gazdag vagy szegény és sokféleképp
élhetik meg gazdagságukat és szegénységüket.
De a legjobb válaszok akkor születnek, amikor az általános válaszhoz
hozzá tudunk rendelni egy-egy konkrét, adataiban nehezen vitatható
esetet.
MEGGYÕZÉS
Az ismeretek átadásának technikáit használjuk ekkor azzal a különbséggel,
hogy egy adott rossz gyakorlatot követõ, vagy nagyon
nem helyénvaló kijelentést terjesztõ kollégát közvetlenül, négyszemközt,
saját kijelentésébõl vagy tettébõl kiinduló magyarázatokkal
szembesítjük. Ha a meggyõzés eredménytelen, akkor utasításban
kell eltiltani a rossz gyakorlattól, de ez könyvtárunkban
szerencsére nem fordult elõ (volt intézmény, ahol viszont igen),
mindig szót tudtunk érteni. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy a
könyvtárosok, de mások (pl. városlakók, falusiak) is, olyan kijelentéseket
hangoztatnak, melyek valódi tartalmával nincsenek tisztában,
többnyire reflexszerûen, öntudatlanul mondják ezeket, s késõbb a
beszélgetések során rácsodálkoznak arra, hogy voltak képesek ilyent
mondani.
SZITUÁCIÓS KÉNYSZEREK KIALAKÍTÁSA, SZITUÁCIÓS TRÉNINGEK
Az új könyvtár megépítésével alkalom adódott, számtalan új technika
alkalmazása mellett, a könyvtári munkaszervezet dinamikusabbá
és nobilisabbá tételére. Így megvalósítható lett az a módszer, melynek
az a lényege, hogy mesterségesen teremtünk olyan szituációkat,
szituációs alkalmakat, amelyekben szükségszerûen és kényszerûen
be kell következnie roma–magyar interakciónak. A módszer abból a
felismerésbõl született meg, hogy a sok roma–magyar találkozás során
a könyvtáros egyre több roma embert, pozitív mintát megjelenítõ
olvasói hozzáállást lát, s a romákról alkotott képzetei egyre sokszí-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 215
nûbbek, differenciáltabbak lesznek. Az, hogy nem kerülheti ki a
kommunikációt azt is jelenti, hogy a megoldások közül kivesszük annak
a lehetõségét, hogy a könyvtáros vagy a nem roma olvasó kikerülje
a problémát, szõnyeg alá söpörje. A módszert elsõsorban nem
is a könyvtárosok, inkább a nem roma, elõítéletesen megnyilvánuló
olvasók miatt kezdtük el alkalmazni. Természetesen ehhez kellenek
azok a roma munkatársak és segítõk, akik felkészültek a találkozásokból
eredõ konfliktusok kezelésére s nemcsak ismeretekben, hanem
lelkileg is. Nagyon nehéz egy-egy ilyen helyzet lelki szempontból
egy értelmes roma munkatárs számára, a rajta való átnézés
elviselése, a munkájával kapcsolatos kételyek okozta metakommunikációs
jelek (elutasító és félreérthetetlen jelek ezek, mint a vállrándítás,
„mit keres ez itt”-mimika) érzékelése. A könyvtármenedzsmentnek
tehát nemcsak a helyzetet kell megteremteni, hanem meg kell
találni a megfelelõ embereket, meg kell tervezni a helyzet megoldásait,
s a folyamatot végig figyelni, segíteni kell. A cél, a könyvtárlátogató,
a könyvtáros olyan könyvtárba szocializálódjon, ahol természetesen
mozog a roma ember – akár könyvtárhasználóként, akár
könyvtárosként. Nagykanizsán szerencsére ma már van roma származású,
beás cigány mivoltát vállaló és a feladatra szakmailag, lelkileg
alkalmas, felkészített könyvtárosunk.
Két példát hadd említsek a szituációs kényszerhelyzetek megteremtésére,
mint tudatosan alkalmazott módszerre. Az elsõ eset a
ruhatárban, a második a másoló szolgáltatásnál történt. Mindkét
esetben a szolgálatot a már említett roma fiatalra bíztuk, s egyszemélyes
szolgálatként láttattuk el ezeket a feladatokat. Ez azért történt,
mert a könyvtárlátogatók, hiába állt rendelkezésükre roma
munkatársunk, mindig csak a magyar származású kollégával kommunikáltak.
Így a könyvtárhasználónak, amennyiben igénybe akarta
venni a szolgáltatásainkat, szükséges volt kommunikálnia a roma
könyvtárossal, ami eleinte nehezen ment. Ha volt nem roma ruhatáros
társa a kollégánknak, akkor inkább azt választották. Ha csak õ
volt egyedül, szóvá tették – az illedelmesebbek a tumultusra hivatkozva
–, hogy miért csak egyszemélyes a ruhatári szolgálat. A kevésbé
illedelmes, és elõítéletes könyvtárhasználók odaszóltak valami
ilyesmit azoknak a kollégáknak, akikrõl azt hitték, hogy ebben a
kérdésben vele együtt gondolkodnak: „Ez meg mit keres itt?” Erre
kollégáink többnyire – helyesen – azt válaszolták, hogy a ruhatáros
216 Kardos Ferenc
nagyon rendes fiú, és hogy még sokáig lesz könyvtárunk munkatársa.
Nem mentek bele bõvebb vitába – nem is volt ez feladatuk.
Roma kollégánk pedig mûszakok után végigbeszélte velem az aznapi
történéseket. E beszélgetéseken mindvégig arra törekedtem,
hogy lássa „kínzásának” értelmét, a feladat missziójellegét. A beszélgetések
közben sokszor kért és kapott tanácsot kommunikációs
formákkal kapcsolatban, így kommunikációja is egyre alkalmasabbá
vált a feladatra.
A ROMA JELENLÉT FOKOZÁSA – MINDENNAPOSSÁ TÉTELE –
A KÖNYVTÁRBAN
Tulajdonképpen nem a konfliktusok okán, hanem a könyvtárlátogatók
és a beiratkozott olvasók számának, a könyvtárban megjelenõ
olvasói rétegek sokféleségének növelése érdekében fordultunk a
roma közösségekhez is. Csak azért sorolom itt, mert az a tény, hogy
nap mint nap találkozik roma és nem roma olvasó, könyvtáros, felgyorsítja
az egymáshoz alkalmazkodás folyamatát. (A dél-zalai roma
közösségek jelenlétének módjairól könyvtárunkban a következõ fejezetben
írok bõvebben.)
A konfliktushelyzeteken kívül a tanulási folyamat része a könyvtáros
kollektívában vagy az olvasóközönségben tetten érhetõ elõítéletek
csökkentése. Ez sok-sok beszélgetéssel, pozitív roma kulturális
hírek folyamatos sugárzásával és egy újabban alkalmazott
módszerrel: a roma–magyar együttmûködés „kikényszerítésével”
történik.
A konfliktusok zöme belsõ konfliktus volt, azaz kollektíván belüli
vitát eredményezett.
A konfliktuskezelést segítette, hogy a könyvtár vezetése – s benne
én is – megfelelõ alapismeretekkel rendelkezett a helyi roma közösségeket
illetõen, és konfliktuskezeléssel kapcsolatos tréningeken is
részt vett. A nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek felé is toleráns
szemléletmód pedig fontos szemponttá vált az újabb munkatársak
keresésében. Mára így kialakult egy olyan empatikus, a könyvtári
kommunikációra még a krízishelyzetekben is képes csoport, amely
hatékonyan tud konfliktust megelõzni és kezelni, bizonyos esetekben
szemléletet formálni.
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 217
ÍRÁS, OLVASÁS, KÖNYV,
KÖNYVTÁR A ROMA KULTÚRÁBAN
A könyv és könyvtár a roma kultúrában csak kevéssé volt jelen a 20.
század derekáig. Közkeletû sztereotípia a roma kultúráról, hogy
alapvetõen orális, az írásbeliség nem tartozik a jellemzõi közé. Addig,
amíg ez a megállapítás a 16–19. századra vonatkozik igaz is, a
20. században azonban alapvetõen megváltozik a helyzet, egyre inkább
részévé válik a roma kultúrának az írás, olvasás.
A 20. század elsõ fele, kb. az 1970-es évekig, az írás-olvasás elterjedésének
korszaka a roma közösségekben. De ahogyan a parasztgyermekek
esetében sem volt zökkenõmentes az írás-olvasás terjedése
és az iskoláztatás, úgy nem volt az a roma kultúrában sem.
Orsós Jakab, a 2000-ben elhunyt zalai cigány író, aki saját családja és
a beás népe történeteit írta meg, érzékletesen és drámai erõvel számolt
be arról, ahogyan az erdõbõl beköltöztek a faluba, az „erdei iskolából”
a meszelt falú, rideg, akkor idegen osztályterembe.
A 20. század második felétõl meginduló roma irodalmi élet: a
magyar nyelvû cigány irodalom megerõsödése, a cigány és a beás
nyelvû irodalom mûvelése, a cigány és a beás irodalmi nyelv
(romani) kialakulása, fejlõdése, terjedése, a többnyelvû roma újságok
megjelenése volt a második nagy, de le nem zárult, már soha
le nem záródó korszak a roma olvasáskultúra tekintetében. Kialakult
általa egy nem nagy létszámú roma irodalmi értelmiség, s mellettük
a képzõmûvészet is kitermelte a saját roma alkotó köreit. Ennek
hatására megjelent a roma közösségekben az értelmiségi, az
író mintája, nõtt az irodalom presztízse, a tudás presztízse azokban
a családokban, nemzetségekben, ahol az író élt, dolgozott. A 80-as
évek pedagógiai mozgalmai pedig bevitték ezeknek az irodalmaknak
a legjavát az iskolába, s bemutatták a szerzõk jó részét. Azonban
mindez esetlegesen, a pedagógusok személyes ambíciójától
függõen történt, s nem volt összekapcsolva egy általános roma
népismereti oktatással. A könyvtárak is mind beszerezték e mûveket
és – legfõképp kíváncsiságból – elkezdték olvasni, olvastatni is.
Mindezek hatására elkezdett átalakulni a roma kultúráról alkotott
kép, mely korábban a híres cigányzenészek kultúrájával azonosította
azt a közfelfogás szintjén.
218 Kardos Ferenc
A roma kultúra ilyen intenzív megjelenése azonban nem érintette
szélesen a roma társadalom nagy részét, nem érzékeltem én sem,
más sem ennek az olvasásban lemérhetõ hatását. Ennek talán az volt
a legfõbb oka, hogy – ugyan késõbb mint a rádió – a könyv is (nagyjából
egyidõben a tv-vel) bekerült a roma családok otthonába, de a
roma író értelmiséget a közösségek többsége – legalábbis Zalában –
a televízióból ismerte és nem mûvei által.
Az írásbeliség általánossá válása és az olvasás szükségességének
felismerése a roma közösségek többsége esetében az egyesületi és az
önkormányzati törvény adta lehetõséghez, a cigány civil szervezetek
alakításához kötõdik. 1995 döntõ változást hozott a zalai cigány közösségek
életében, ekkortól alakulhattak és alakultak meg a cigány
kisebbségi önkormányzatok, elsõsorban a helyi roma kultúra szervezésére,
megjelenítésére és a helyi érdekvédelemre kapott jogosítványokkal.
Ez volt az elsõ lehetõség a saját kulturális és politikai közélet
megteremtésére, és a helyi társadalmon belüli legitim megmutatkozásra.
(Ez néhány településen versenyhelyzetet teremtett, és konfliktust
okozott). Eddig ugyanis többnyire budapesti roma és romákat
támogató értelmiség által kezdeményezett szervezõdésekhez csatlakozhattak
csak, s a helyi érdekek fölött az anyaszervezet érdekeit
kellett szem elõtt tartani, kulturális területrõl lévén szó: a helyi szervezõdés
értékrendje és helye a helyi roma közösségben ezektõl a távol
esõ központoktól függött leginkább. Saját roma közösségeikben
a zalai romák nem hoztak létre civil szervezõdéseket ezelõtt, s ha
jobban megnézzük, a magyar falvakban a rendszerváltás elsõ éveiben
is még alig találunk alulról építkezõ helyi szervezõdést. Ha a
csupán politikai érdekekbõl létrehozott, vagy egy helyi intézmény
(iskola, óvoda, önkormányzat) által „felülrõl” kezdeményezett szervezeteket
nem számoljuk, még most is kevés civil szervezõdést találunk.
Nem volt, nem lehetett ebben tapasztalata a rendszerváltás
pillanatában aktív nemzedékeknek, sem magyaroknak, sem romáknak.
A cigány kisebbségi önkormányzatok után több regionális vagy
lokális roma egyesület alakult Dél-Zalában Zalakarostól Letenyéig,
Beleznától Újudvarig.
Miért is fontos ez a változás az olvasáskultúra szempontjából? Elsõsorban
azért, mert a cigány kisebbségi önkormányzat vagy az
egyesületek hivatali tevékenysége, leszámítva a nem mûködõképes
10-12%-nyi szervezõdéseket, olyan fiatal vezetõgenerációt termelt
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 219
ki, mely képezni akarta magát, kinek az olvasástudás, a hagyományos
és elektronikus írásbeliség megfelelõ szintû mûvelése karriertényezõvé
vált. Képzéseken vesznek, vettek részt, s bár nem lettek
mindannyian rendszeres olvasókká, családjaikban hangsúlyosabb
szerepet kap az olvasás (és mellette az internethasználat hasznos oldalai:
mint pl. a pályázatok letöltése, olvasása, romaportálok nézése,
elektronikus levelezés). A zártabb roma közösségeknél (vidékünkön
elsõsorban beás) ez azzal is együtt járt, hogy az idõsebb, közösségvezetõ
férfiak helyett a fiatalabb – sokszor huszonéves – cigány kisebbségi
önkormányzati tagok váltak a legfõbb vonatkoztatási ponttá, a
„legnagyobb szavú” férfivá. Ez a presztízsnövekedés mindenképpen
a hivatal kölcsönözte tekintély, az ügyek ellátásához szükséges tudás
(benne az elektronikus kommunikáció ismerete), és az ezzel járó termékeny
magyar és roma hivatali kapcsolatok hatásának tudható be,
bár mindegyik általam ismert esetben a közösséget vezetõ család
tagjai közül kerültek ki az új vezetõk. Az is tapasztalható, hogy a
presztízsben nõtt családok jobban odafigyelnek gyermekeik elõmenetelére.
Az ügyek ellátásához szükséges ismeretek – cigány kisebbségi
szervezõdésekben folytatott segítõ munkáim alatt szerzett tapasztalataim
szerint – a következõ tematikus egységre bonthatók (a
felsorolás nem fontossági sorrendet tükröz):
• a roma politikum, a magyarországi romák közösségeinek ismerete;
• a helyi, megyei közigazgatás, közoktatás, egészségügyi intézményrendszer
ismerete;
• a romákat érintõ minisztériumok (oktatási, foglalkoztatáspolitikai,
szociális és egészségügyi, gazdasági, a falvakban a vidékfejlesztési
minisztérium szervezetei, az ott lévõ roma referensi hálózat és
mindenekelõtt az esélyegyenlõségi kormányhivatal romaügyi államtitkársága)
ismeretei;
• roma vagy romákat segítõ alapítványok, segítõ szervezetek ismerete;
• pályázati ismeretek (pályázatok megkeresése interneten, letöltése,
regisztrációja elektronikusan, összeállítása);
• projektkészítési ismeretek;
• rövid és hosszú távú tervezés, stratégiakészítés;
• logisztikai ismeretek;
220 Kardos Ferenc
• jogi alapismeretek (egyesületi jog, kisebbségi jogok stb.);
• pénzügyi alapismeretek;
• adminisztrációs-kommunikációs ismeretek: iratkezelés, az irodai
eszközök használata (ezeket a tevékenységeket elsõsorban nem roma
segítõk, sokszor közhasznú foglalkoztatott, valamikori adminisztratív
munkakörben dolgozó hölgyek végzik, akik emiatt családjukban, rokonságukban,
a helyi nem roma közösségben stigmatizálódnak);
• a számítógép-használói alapismeretek (Word, internet);
• a saját kultúra fontosabb eseményeinek tudása (híresebb személyiségek,
a cigányság történetének néhány fontos momentuma stb.);
• etikett- és protokollismeretek.
Természetesen nem minden roma vezetõ van ezek birtokában,
többségük egy-két területet ismer jobban, de a cigány kisebbségi
önkormányzati vezetõk törekednek munkacsapat kialakítására.
Így a cigány kisebbségi önkormányzatok munkája során azonban
nem a 3–5 cigány kisebbségi önkormányzati tag és közvetlen munkatársaik
olvasáskultúrája változik meg, hanem a velük dolgozóké
és a velük kapcsolatban lévõ helyi magyar társadalomé is. A munkatársakban
is megnõ az olvasás szerepe, s láthatóan gyarapodik a
könyvtárhasználatuk. Nem egy olyan olvasónk van, aki roma szervezet
segítése miatt iratkozott be hozzánk, s azóta már családtagjainak
is közvetítve szolgáltatásainkat rendszeres használója könyvtárunknak.
A lokális magyar társadalom viszonyulásai és vélekedései is megváltoznak,
legalábbis árnyaltabbak lesznek. Azaz, a nem olvasó cigány
képe mellett megjelenik az olvasó cigány képe is, akivel akár
együtt is lehet mûködni, illetve megjelennek az elektronikus és a hivatali
munkához funkcionális írástudást tanító segítõk (pl. jegyzõkönyvet,
jelentést, beszámolót, pályázatírást, e-mailezést tanítók).
A 20. század végére és századunk elejére kialakultak azok a magyar
oktatási rendszerben mûködõ intézmények, melyek a roma
kultúra sajátos igényeit is figyelembe veszik (a legjobb példa a pécsi
Ghandi Gimnázium) és egyre több helyi tantervnek lesz integráns
része a roma ismeret. Mindez talán segít abban, hogy a roma közösségek
olvasáshoz való viszonya erõsödjön.
Az 1980-as években létrejöttek az elsõ dél-zalai roma kulturális
szervezetek, melyek elkezdték gyûjteni a roma irodalmat s az õket
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 221
érdeklõ magyar irodalmat. Nagykanizsán a legjelentõsebb a Magyarországi
Cigányok Kulturális Szövetségének helyi szervezete,
melyben mindjárt a megalakulásától kezdve szavaló- és beás nyelvmûvelõ
kör indult és megkezdõdött a gyûjteményszervezés. A nem
roma származású Horváth István Radnóti-díjas elõadómûvész tanította
a versmondókat, és a beás Balogh Erzsébet, aki saját közössége
folklórját (meséit, szokásait) kezdte el gyûjteni, tanította a beás nyelvet.
Tulajdonképp ez a munka folytatódott az 1995-ben megalakult
nagykanizsai cigány kisebbségi önkormányzat égisze alatt, késõbb a
híres roma pedagógusról elnevezett Bogdán János Cigány Közösségi
Ház adott otthont (s ad ma is) e munkának. Ugyancsak a kisebbségi
önkormányzat hozta létre a Dél-nyugat Dunántúli Cigány Közgyûjteményt
1996-ban. A közgyûjtemény a cigány kisebbségi önkormányzat
stratégiai terveiben megfogalmazott célok bázisaként,
Dél-nyugat Dunántúl cigány közösségeinek múltjára és jelenére
vonatkozó írott és tárgyi források, a CKÖ munkáját segítõ szociális,
politikai, jogi, pedagógiai szakirodalom, a CKÖ által fenntartott
színjátszó kör, verskör, beás nyelvi szakkör számára a klasszikus
magyar, európai és cigány irodalom, a cigány, magyar és beás
(román) nyelvû szépirodalom gyûjtésére vállalkozik.
Mindezt hármas cél érdekében:
A saját intézményrendszerén belüli kultúraápolás és -építés (és ezáltal
folyamatos identitáserõsítés) céljából, a nagykanizsai általános
és középiskolákba bevezetett cigány népismeret (interkulturális oktatás)
hátterének, illetve a folyamatos önkormányzati tevékenység
hátterének biztosítása okán teszi.
Alakulásakor megfogalmazódott, hogy e gyûjteményt jó volna a
könyvtári rendszerbe kapcsolni, ez azonban még nem történt meg.
(A közgyûjteményrõl bõvebben: Kardos Ferenc: Egy közgyûjtemény a cigány
olvasáskultúra szolgálatában. = Iskolakultúra, 2001. 12. sz.)
Egy-egy ilyen gyûjtemény maga is közvetítõ szerepet tölt be, ha
arra egy könyvtár-kisebbségi önkormányzat kapcsolatrendszere
épül. Sok cigány származású gyermek ugyanis onnan fog majd átjárni
a nagyobb és több lehetõséget biztosító könyvtárba, már az olvasni
tudás jobb képességével tarsolyában. Ráadásul ott, ebben a
gyûjteményben otthon érezve magát ismerkedhet meg a magyar
irodalom értékeivel is. Nem szabad lebecsülnünk ezt a szerepet,
mert egy kézfogással ér fel. Emellett a könyvtárosoknak tisztában
222 Kardos Ferenc
kell lenniük azzal is, hogy e gyûjtemények töredékességük, feldolgozatlanságuk
ellenére is az adott közösség kulturális identitásának
alapkövei, otthonai, s mint ilyenek pótolhatatlanok. Szerepük
tehát túlmutat használhatóságukon, ezért használhatóvá tételükben
kell segédkezniük a könyvtárosoknak. Ez a munkakapcsolat a
könyvtárak számára is hasznos: gyarapodhatnak új dokumentumokkal,
a cigány kisebbségi önkormányzatok helyismereti értékû
dokumentumaival, a munkájukat meg- és mindjobban elismerõ,
támogató cigány vezetõkkel.
A Halis István Városi Könyvtárral (akkori nevén egyszerûen csak
Városi Könyvtárral) kezdetben alkalomszerû volt az együttmûködés,
a szükséges irodalmat – ha nem volt meg a közgyûjteményben
– mi biztosítottuk, s cseréltünk dokumentumokat is. A rendszeres
kapcsolatot az jelentette, hogy én végeztem a közgyûjtemény gyarapítását
is (s egyben tanácsadója voltam külsõ bizottsági tagként a
cigány kisebbségi önkormányzatnak). A dokumentumok cseréje
során elsõsorban, a kereskedelmi forgalomban nem kapható, oktatási
intézményekbõl (egyetemek, fõiskolák jegyzetei, szakiskolák
segédletei) vagy a szakminisztériumokból származó kiadványokat
szereztünk be. A cigány kisebbségi önkormányzatnak elsõsorban
jogi, szociológiai és pedagógiai szakirodalom beszerzésében segítettünk.
Elsõ roma könyvtárlátogatóink – akik nem az általános vagy középiskolai
oktatás miatt tértek be – az MCKSZ helyi szervezetének,
a nagykanizsai Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak és a rendszerváltozás
elején megalakult Phralipe helyi szervezetének tagjai,
képviselõi voltak. Akkor még e szervezeteknek nem voltak
számítógépeik, így nálunk használtak gépet és internetet, Balogh
Erzsébet nálunk gépelte be elsõ írásait (erre a kollégák kedvezményezett
státust biztosítottak neki, s épp õ volt az elsõ, aki – elkötelezettsége
révén – plasztikusan megjelenítette a dél-zalai beás
kultúrát).
A 80-as évek második felében Hegedûs András és Forray R. Katalin
vezetésével olyan táborok szervezõdtek a Dunántúlon, Nagykanizsán
is, melyek a gyermekek kreativitására és a roma kultúrára építettek,
s a mindennapi olvasás, alkotó tevékenység állt a központban.
Emellett a gyerekek életmódbeli ismereteket is elsajátítottak,
gyakoroltak (pl. a higiénikus szokások terén). A táborok lakói elsõ-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 223
sorban halmozottan hátrányos helyzetû gyermekek voltak. A nagykanizsai
tábor alkalmával a könyvtárlátogatás is a rendszeres programok
közt szerepelt (Forray R. – Hegedûs T. 1991).
A Nagykanizsa környéki falvak cigány kisebbségi önkormányzatai
sorra fölkerestek bennünket, és kérték a segítségünket: dokumentumot,
információt, termet egyaránt. Ma a nagykanizsai, garabonci,
zalakarosi, sormási, újudvari, letenyei, murakeresztúri cigány kisebbségi
önkormányzattal, a Dunántúli Roma Vezetõk Szövetségével,
a Zala Megyei Roma Szervezettel, a Cigányok Érdekvédelmi
Szervezetével mûködünk szorosabban együtt, de egyedi kapcsolatunk
más szervezetekkel is kialakult.
A roma–magyar együttmûködés másik formája a roma könyvtárés
internethasználati tanfolyamok szervezése: 2002–2003-ban két
ilyen tanfolyamot tartottunk hat roma szervezet összesen 26 munkatársa
részére.
Ha a jelenlegi helyzetet akarnám jellemezni, leginkább a roma
családok könyvtárainak kialakulásáról beszélhetnék. Ma már több
tucat családban van könyvespolc, egy-két tucat könyv. Az általam
ismert legnagyobb roma házi könyvtár Nagykanizsán az egyik
CKÖ-képviselõé és családjáé (a lánya most jár fõiskolára). A két és
fél ezres gyûjteményben sok roma irodalom is található. A többségnek
azonban elsõsorban lektûrgyûjteménye van. A gyûjtemények
képzésének egyik indoka csak a tanuló gyermek igénye. A másik fõ
indok itt is, akárcsak a kanizsai polgárcsaládoknál – csak nem
ugyanolyan mértékben, hagyománnyal és minõségben – a könyv,
fõleg a díszes drága könyv presztízstárgy jellege. Azonban van egy
harmadik gyûjteményképzõ és olvasásgerjesztõ, olvasáserõsítõ folyamat
is, nevezetesen a használtkönyv-kereskedés lehetõsége. Ma
négy roma család piacozik használt könyvekkel, melyek egy része a
könyvtárból kiselejtezett duplum. (Egy példa ez arra is, hogy a
könyvtárban már tíz éve holt anyagból hogyan lesz a kereskedõ
roma által – legalábbis néhány százalékban – élõ irodalom. Mi segítjük
õket, mert látjuk, hogy a könyvvel való foglalkozás közben önmaguk
és családjaik is olvasóvá válnak.)
224 Kardos Ferenc
ÖSSZEGZÉS
A roma közösségek és a könyvtáros egymás felé fordultak az utóbbi
évtizedekben. A könyvtárak részérõl elsõsorban az olvasóközönség
bõvítése, a romák részérõl a kulturális szervezõdések (cigány kisebbségi
önkormányzatok, egyesületek, együttesek, alapítványok stb.)
mûvelõdési igényei határozzák meg ezt a viszonyt. Nagykanizsán,
ahol a szervezett roma kulturális közélet és a roma közösségekkel
kapcsolatot tartó könyvtár együttmûködése már a 1980-as évek második
felétõl folyamatos, kimunkálódott egy olyan gyakorlat, mely
már tudatosan próbálja szervezni, fejleszteni e kapcsolatokat. Ennek
a gyakorlatnak az elemeirõl szóltam írásomban, tudva, hogy a mi
példánk egyedi eset, s csak olyan jó körülmények között követhetõ,
mint amilyenben mi itt dolgozunk: alapvetõen romákat elfogadó és
támogató helyi társadalomban.
Tudom, nem mindegyik könyvtár van ilyen szerencsés helyzetben,
ezért fontos volna néhány – a helyi kezdeményezéseket segítõ –
központi támogatás is. Itt elsõsorban olyan tanfolyamokra gondolok,
amelyeken gyakorlati oktatás, tréning formájában elsajátíthatják
a leendõ és a gyakorló könyvtárosok az olvasókkal kapcsolatos
empatikus bánásmódot, a konfliktuskezelés alapeseteit, valamint sajátos
ismereteket a roma közösségekrõl. Egy ilyen tanfolyamnak része
lehetne egy rendszeres találkozó, együtt gondolkodásra módot
adó alkalom a könyvtáros, a roma közösségében mintaadó könyvtárhasználó
és a település többségi társadalmában mintaadó nem
roma könyvtárhasználó között.
Azért is ezt tartom a legszükségesebbnek, mert ma már sokféle
mód van a roma–magyar kapcsolatok megteremtésére, csak a továbblépéshez
szükséges empatikus hozzáállás, speciális ismeret,
megérlelt tudás és lelki energia hiányzik sok esetben.
Írásomban inkább az eredményt hozó folyamatokról beszéltem, s
azt gondolom, hogy aki a mi utunkhoz hasonló útra akar lépni, az
legelõször vegye számba a romákkal kapcsolatos legapróbb kapcsolatait,
tetteit és bátran építsen ezekre. Mi is ezt tettük.
Végezetül: hiszem, hogy Nagykanizsa nem különleges hely. Ha itt
mindez sikerült, sikerülhet máshol is. Sok könyvtárban ismerek erre
a feladatra nagyon is alkalmas személyeket, kollégákat, és sok városban,
faluban tudok a közös munkára alkalmas roma segítõt is. Tu-
Romák a könyvtárban – könyvtár a magyarországi roma kultúrában 225
dom, hogy nehéz elkezdeni, kezdeményezni az együttmûködést
olyan településen, ahol ennek nincsen hagyománya, de legfõképpen
azért, mert már az elsõ pillanatban szembe kell néznünk önmagunkkal:
nekünk, könyvtárosoknak és nekünk, romáknak. Szembenéznünk
elõítéleteinkkel, vélekedéseinkkel, szándékainkkal, családi
és társadalmi közegünk ítéleteivel, életünk apró, de munkánkat befolyásoló
gondjaival. A feladat azonban – könyvet, internetet, CD-t,
folyóiratot, információt, tudást adni a roma emberek kezébe is –
nem kisebb, mint az elsõ bibliafordítóké, nem kisebb, mint a pedagógusoké,
hivatástudatot követelõ, gyönyörûséges, embert építõ.
226 Kardos Ferenc
jÖsszegzés
A legújabb kutatási adatok szerint 2003 tavaszán hazánkban – nagy
valószínûséggel – 600 ezer fõ körül lehetett a cigány népesség – azóta
is folyamatosan gyarapodó – lélekszáma (Kemény–Janky 2003).
Mint minden népcsoport, õk is rendkívül széles skálán helyezhetõk
el, ha a demográfia, a szociológia legfontosabb szempontjai (korcsoportok,
lakhatási körülmények, az iskolázottság mértéke, munkavállalási
esélyek, jövedelmi viszonyok, szórakozási, mûvelõdési szokások
stb.) szerint vizsgáljuk helyzetüket.
Gazdasági, szociális, kulturális, a demokrácia lényegébõl fakadó
okok garmadája teszi sürgetõ, halaszthatatlan feladattá, hogy közöttük
egyre kevesebben legyenek kiszolgáltatott helyzetben, a szociális
ellátó rendszer „eltartottjai”, hanem egyre többen – saját kultúrájuk
megtartása mellett – az iskolarendszer lépcsõin sikeresen elõre haladó,
szakmát és diplomát szerzõ, komoly munkavállalói esélyekkel és
sikerekkel rendelkezõ, minden tekintetben egyenrangú tagjai a
XXI. század eleji magyar társadalomnak. Közismert, hogy ma ettõl
az ideális állapottól még meglehetõsen távol állunk (Havas–Kemény–
Liskó 2001).
Hosszú évek óta jól tudjuk, hogy a fentiek közelítésének, megvalósulásának
kikerülhetetlen eszköze, csatornája maga az oktatási
rendszer. De ugyanakkor tény, hogy önmagában sem a köz-, sem a
felsõoktatás nem alkalmas a jelzett, sokszázados kulturális hátrányok,
akadályok felszámolására (Havas 2004, Postlethwaite–Ross
1992). Óhatatlanul szükséges az óvodák látogatása már hároméves
kortól, a szülõi együttmûködõ gondolkodásmód kialakítása és eléggé
nem hangsúlyozható mértékben a köz- és iskolai könyvtárak kiegészítõ,
intenzív, sokoldalú használata.
Mindezek közvetlenül, egyértelmûen és együttesen, de nem kizárólag
jelentik a sikeres iskolai elõmenetel alapfeltételeit. Ezért tartottuk
fontosnak, hogy jó példák sorának felmutatásával: „így is lehet,
mi ezt tettük, nálunk nagy siker volt, mi kis lépésekkel haladunk
elõre” stb. ösztönözzük, bátorítsuk a könyvtáros kollégákat a fenti
célok közelítésére, a mesemondó versenyek, az olvasótáborok, a délutánonkénti
vagy csupán a szombati tanulást segítõ alkalmak megszervezésétõl,
a különgyûjtemények összeállításán keresztül kiállítások,
rendezvények, a számítógép- és internethasználati tanfolyamok
tudatos lebonyolításáig.
Hisszük és valljuk, hogy a vonzó példák kiemelése, közkinccsé tétele
hatékonyabb lehet, mint csupán a célok, a feladatok elvont felsorolása.
Bevallottan a meglévõ attitûdök (idegenkedés, értetlenség,
elõítéletek) részleges vagy teljes változásában, valamint az ilyen irányú
ismeretek jelentõs mértékû gazdagításában reménykedünk, amikor
a könyvtárak mellett, az óvodák, a tanodák és hangsúlyosan az
egyházak ide kapcsolható sikeres munkálkodásáról adunk közre egy
a jövõben remélhetõleg, mi több szükségképpen bõvítendõ (fõvárosi,
kisvárosi és községi) esettanulmány-csokrot.
Természetesen a könyvtár – bár munkahelyünk – számunkra sem
a világ közepe, de mégis a kezdeményezések, a kapcsolatok teremtésének,
a közvetítési gesztusok, akciók, a kölcsönös tanulás egyik legfontosabb
intézményrendszere. Okuljunk tehát egymás sikereibõl,
kudarcaiból, no és legyünk az eddigieknél fogékonyabbak, kíváncsibbak
a körülöttünk élõ, de ma még csak elvétve könyvtárhasználó,
sokszor anyagilag, kulturálisan, nyelvileg hátrányos helyzetû, de
potenciálisan olvasóvá váló, különbözõ társadalmi rétegek, s közöttük
is kiemelten, a számarányukat illetõen legnagyobb, a cigányság
nyilvánvaló vagy csupán rejtett igényeire, „hiánytüneteire”!
228 Összegzés
jSummary
According to the latest research results, the number of the Romani
population living in Hungary was approximately 600.000 on spring
2003, and this number continues to grow (Kemény–Janky 2003).
Similarly to other ethnic groups, they show a significant stratification
from the point of view of the most important demographic
and sociological indicators (age groups, housing conditions, the
level of education, work opportunities, incomes, cultural and entertainment
habits)
For economic, social, cultural reasons, and for a number of
reasons arising from the very essence of democracy, their integration
is becoming an urgent task that cannot be further delayed. It
is important to achieve that fewer and fewer Romani people continue
to live at the mercy of the social system, with social allowances
as their unique income. Romani people should be able to participate
in education at all levels, to obtain professional qualifications,
and to have not only opportunities for work but success in finding
work as well. It is desirable that they have equal opportunities in all
respects and they become integrated into the 21st century Hungarian
society, yet they should be able to preserve their own cultural
identity. For the moment, it is well-known that we are very far from
this idealistic situation (Havas–Kemény–Liskó 2001).
For many years, we have been well aware that one of the primary
channels through which the above mentioned goals can be achieved
is the educational system itself. At the same time, it has been proven
that neither primary, nor higher education alone is able to help
overcome the cultural disadvantages and barriers that have existed
for many centuries. (Havas 2004; Postlethwaite–Ross 1992). It is of
the utmost importance that children attend nursery schools from the
age of 3 years, and that the parents develop a cooperative approach.
The complementary, intensive, multi-faceted use of school and
public libraries cannot be emphasised enough.
All these factors contribute directly, unambiguously, jointly, although
not exclusively to creating the preconditions of successful
progress in education. This is why the authors considered important
to show a range of good practices („this is what we did, here is a
successful example, these are the steps we are taking one by one”) in
order to motivate and encourage librarians to take actions in connection
with the above objectives. Good examples include storytelling
events, reading camps, courses that support homework in the
afternoon and on Saturdays, creating special collections, cultural
events, as well as holding training in the use of computers and the
Internet.
It is our belief that showing and sharing the good practices can be
more efficient than just listing objectives and tasks in a conceptual
framework. Our declared hope is to achieve improvements or
changes in the existing attitudes (reservation, incomprehension,
prejudice), as well as to raise awareness by significantly enriching
the available information. In order to contribute to these objectives,
we intend to publish a collection of case studies about the successful
activities run by libraries, but also by schools, nursery schools, and
last but not least by churches. It is in our hope and we consider it
necessary to extend the collection in the future so as to present case
studies at metropolitan, city and village level.
Although it is our workplace, we do not want to suggest that
libraries are the middle of the world – yet they represent one of the
most important institutional networks for taking initiatives and
actions, making contacts, mediating attitudes, supporting mutual
learning. Thus we should learn from each other’s achievements – or
failures – and we should become more curious about and more
receptive to the obvious, but also to the so far hidden needs and
deficiencies of different social and ethnic groups that are living
around us. They might only use library services randomly at the
moment and they are often living at economic, cultural and linguistic
disadvantage, but they are potential library users and readers.
The Romani population represents the greatest percentage within
these social groups in Hungary and their needs should be addressed
with special attention.
230 Summary
jFelhasznált irodalom
jés dokumentumfilmek jegyzéke
Adamik Mária: A Nagy Fehér Üzemmód: avagy
mirõl szól a „nõkérdés”’? In: Férfiuralom. Írások
nõkrõl, férfiakról, feminizmusról. Szerk.
Hadas Miklós. Budapest : Replika Kör, 1994.
p. 142–155.
Babusik Ferenc Késõi kezdés, lemorzsolódás – cigány
fiatalok az általános iskolában In: Új Pedagógiai
Szemle, 2003. 10. sz. 14–20.
Bari Károly: Tûzpiros kígyócska. Cigány népköltészet.
Budapest : Gondolat, 1985.
Bari Károly: Tûzpiros kígyócska címû fordításkötetének
eredeti cigány szövegei. Gödöllõ : Gödöllõi
Mûvelõdési Központ, 1985.
Bari Károly: Az erdõ anyja. Cigány népmesék és
hagyományok. Budapest : Gondolat, 1990.
Bari Károly: Le vçðeski dçj. Az erdõ anyja címû kötet
eredeti cigány nyelvû szövegei. Budapest :
Országos Közmûvelõdési Központ, 1990.
Bari Károly: A tizenkét királyfi. Cigány népmesék.
Budapest : Cigányház–Romano Kher,
1996.
Bálint B. András: Feltámadás Hodászon. In: Mozgó
Világ, 1987. 12 sz. p. 18–36.
Bálint B. András: Mint a szarvas a folyóvizekre.
Budapest : Magvetõ, 1985.
Bálint B. András: Szabadulás a félelemtõl. Vallásszociográfia.
Budapest : Szépirod. Kvk., 1992.
Bánlaky Pál: Cigánycsaládok vizsgálata. Budapest
: Népjóléti Minisztérium, 1993.
Békés Zoltán – Csepeli György: Cigányok vagy
magyarok? Az osztály, a nemzetiség, és etnikum
hatása a hátrányos gazdasági és szociális
helyzetû magyar fiatalok identitására. In: Phralipe,
1993. 2. sz. p. 16-18.
Berey Katalin – Horváth Ágota: Esély nélkül. Budapest
: Vita K., 1990.
Berey 1991 Berey Katalin: A cigánytelepek felszámolása és
újratermelõdése. In: Cigánylét. Mûhelytanulmányok.
Szerk. Utasi Ágnes, Mészáros Ágnes.
Budapest : MTA PTI, 1991. p. 106–144.
Bernstein, Basil: Nyelvi szocializáció és oktathatóság.
In: Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai
írások. Szerk. Pap Mária, Szépe György.
Budapest : Gondolat, 1975. p. 393–434.
Bibliai lexikon. Szerk. Herbert Haag. Budapest :
Szt. István Társ., 1989.
Bódi 1999a Bódi Zsuzsanna: Herrmann Antal cigány kutatásai.
In: Tanulmányok Herrmann Antal emlékére.
Szerk. Bódi Zsuzsanna. Budapest : M.
Néprajzi Társ., 1999. p. 87–103.
Bódi 1999b Bódi Zsuzsanna: Herrmann Antal és a hazai cigány
kutatás. In: Tanulmányok Herrmann
Antal emlékére. Szerk. Bódi Zsuzsanna. Budapest
: M. Néprajzi Társ., 1999. p. 72–86.
Boross Géza: Karizmatikus mozgalmak. In: Theologiai
szemle, 1978. 5–6. sz. p. 152–158.
Bourdieu, Pierre: A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése.
Tanulmányok. Budapest : Gondolat,
1978.
Bynon 1997 Bynon, Theodora: Történeti nyelvészet. Budapest
: Osiris, 1997.
Cech, Petra – Fennesz-Juhasz, Christianne – Heinschink,
Mozes F.: Lovarenge paramiči taj tekstura
anda Österreich. Texte Österreichische
Lovara. Wien : Verein Romano Centro, 1999.
Choli Daróczi–Feyér
1988
Choli Daróczi József – Feyér Levente: Romano–
ungriko cino alavari. – Cigány–magyar kisszótár.
[Utánny.] Budapest : TIT, 1984 [!1988].
Cigány népi kultúra a Kárpát-medencében a 18–
19. században. Szerk. Barna Gábor. Közrem.
Bódi Zsuzsanna. Salgótarján : Mikszáth, 1993.
Cigánylét. Mûhelytanulmányok. Szerk. Utasi Ágnes,
Mészáros Ágnes. Budapest : MTA PTI, 1991.
Cigányok, honnét jöttek –merre tartanak? Szerk.
Szegõ László. Budapest : Kozmosz Könyvek,
1983.
232 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
A cigányság helyzete, életkörülményei 1993. Budapest
: KSH, 1994.
Csalog 1976 Csalog Zsolt: Kilenc cigány. Budapest : Kozmosz
Könyvek, 1976.
Csalog Zsolt: Cigányfalu Baranyában. Jegyzetek
a cigányság helyzetérõl. In: Kritika, 1979. 10.
sz. p. 8–11.
Csalog 1991a Csalog Zsolt: A cigánykérdés Magyarországon
1980 elõtt. In: Bibó emlékkönyv. 2. köt. Budapest
: Századvég, 1991. p. 282–312.
Csalog Zsolt: A magyar–cigány együttélés múltja
és jelene. In: Phralipe, 1991. 8. sz. p. 15–18.
Cseh-Szombathy László – Ferge Zsuzsa: A szociológiai
felvétel módszerei. Budapest : Közgazd.
és Jogi Kvk., 1968.
Csongor–Szuhay 1992 Csongor Anna – Szuhay Péter: Cigány kultúra,
cigánykutatások. In: Buksz, 1992. 2. sz. p.
235–245.
Demszky Gábor: Egy fejezet a Gulag magyar vonatkozásairól.
In: Beszélõ. Összkiadás 1981–
1989. Sajtó alá rend. Havas Fanny. Budapest :
AB-Beszélõ, 1992. p. 525–540.
Demszky Gábor: A szabadság visszahódítása. Budapest
: Új Mandátum, 2001.
Derdák Tibor – Varga Aranka: Az iskola nyelvezete
– idegen nyelv. In: Új pedagógiai szemle,
1996. 12. sz. p. 21–36.
Diósi Ágnes: „Lefekszem a fûbe, és enyém a világ”.
Kultúra és mentalitás cigány közösségekben.
In: Ifjúsági szemle, 1986. 2. sz. p. 29–34.
Diósi 1988 Diósi Ágnes: Cigányút. Budapest : Szépirod.
Kvk., 1988.
Diósi 1990 Diósi Ágnes: Szûz Mária zsebkendõje. Budapest :
Kozmosz Könyvek, 1990.
Diósi 2002 Diósi Ágnes: Szemtõl szemben a magyarországi
cigánysággal. Budapest : Pont, 2002.
Erdõs 1989 Erdõs Kamill cigánytanulmányai. Szerk. Vekerdi
József. Békéscsaba : Békés Megyei Tanács,
Gyulai Erkel Ferenc Múzeum, 1989.
Fekete Péter: Az egyház és a szekta. Budapest :
Kálvin, 1993.
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 233
Férfiuralom. Írások nõkrõl, férfiakról, feminizmusról.
Szerk. Hadas Miklós. Budapest : Replika
Kör, 1994.
Fleck 2000 Fleck Gábor: A cigány nyelv és az oláhcigányok
nyelvhasználata. In: A magyarországi romák.
Szerk. Kemény István. Budapest : Útmutató K.
2000. p. 30–32.
Fodor (szerk.) 1999 A világ nyelvei. Szerk. Fodor István. Budapest :
Akad. K., 1999.
Forray R. Katalin–Hegedûs T. András: A cigány
etnikum újjászületõben. Tanulmány a családról
és az iskoláról. Budapest : Akad. K., 1990.
Forray R.–Hegedûs T.
1991
Forray R. Katalin – Hegedûs T. András: Két tanulmány
a cigány gyermekekrõl. Budapest :
Akad. K., 1991.
Fraser 1996 Fraser, Sir Angus: A cigányok. Budapest : Osiris,
1996.
Gerõ András: Zsidó utak és magyar keretek a
XIX. században. In: Gerõ András: Magyar
polgárosodás. Budapest : Atlantisz, 1993. p.
273–328.
Gerstner 2000 Gerstner Károly: Cédulák és fájlok – a Magyar
akadémiai nagyszótár alapjairól. In: Helyzetkép
a magyar nyelvtudományról. A Magyar
Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete
fennállásának 50. évfordulója alkalmából
rendezett tudományos ülésen elhangzott
elõadások válogatott és átdolgozott tanulmányai.
Szerk. Kiefer Ferenc, Gósy Mária. Budapest
: MTA Nyelvtud. Int., 2000. p. 35–43.
Grabócz Gábor – Kovalcsik Katalin: A mesemondó
Rostás Mihály. Budapest : MTA Néprajzi
Kutató Csoport, 1988.
Hadházy 1995 Hadházy Antal: Cigányok és a könyvtárak. In:
A könyvtár szociális funkciója. Szerk. Arnóth
Károly, Vidra Szabó Ferenc. Budapest : OSZKKMK,
1995. p. 116-125.
Hancock 1995 Hancock, Ian: AHandbook of Vlax Romani. Austin
: Slavica, 1995.
Havas–Kemény 1995 Havas Gábor – Kemény István: A magyarországi
romákról. In: Szociológiai szemle, 1995. 3. sz.
p. 3–20.
234 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
Havas 1997 Havas Gábor: A Baranya megyei teknõvájó cigányok.
In: Tanulmányok a magyarországi beás cigányokról.
Szerk. Bódi Zsuzsanna. Budapest :
M. Néprajzi Társ., 1997. p. 64–97.
Havas–Kemény–Liskó
2001
Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona: Cigány
gyerekek az általános iskolákban. Budapest
: Oktatáskutató Int., 2001.
Havas 2004 Havas Gábor: Halmozottan hátrányos helyzetû
gyerekek – és az óvoda In: Iskolakultúra, 2004.
4. sz. p. 3-16.
Hegyi Imre – Kovalik Márta: Kreol mise. In: Vigília,
1981. 10. sz. p. 685–695.
Herrmann Antal: A Magyarországban 1893. január
31-én végrehajtott czigány összeírás eredményei.
In: Magyar statisztikai közlemények.
(Ú. f.) IX. köt. 1895.
Hobsbawm, Eric: Primitív lázadók. Vázlatok a
társadalmi mozgalmak archaikus formáiról a
XIX. és a XX. században. Budapest : Kossuth,
1974.
Horváth Zsuzsa –Matolay Magda: Egy szabadkeresztyén
gyülekezet. Kutatási jelentés. Budapest
: MTA Filozófiai Int., 1981.
Horvath [Zsuzsa] Susan: Sects in Hungary. The
Free Christian Congregations. Religion in Communits
Lands. 1984. Vol. 12. No. 1. Spring. p.
4–10.
Horváth Zsuzsa: Az egyház kovásza: a bázisközösségi
mozgalmak Magyarországon. In: Egyházfórum,
1987. 2. sz. p. 85–116.
Hutterer Miklós: A romani (cigány) nyelvjárások
magyar elemei. In: Tanulmányok a magyar
nyelv életrajza körébõl. Szerk. Benkõ Loránd.
Budapest : Akad. K., 1963. p. 139–147.
Hutterer–Mészáros
1967
Hutterer Miklós – Mészáros György: A lovári cigány
dialektus leíró nyelvtana. Budapest :Magyar
Nyelvtudományi Társaság, 1967.
Kamarás István: Vallás és helyi társadalom. In:
Kultúra és közösség, 1988. 3. sz. p. 41–56.
Kamarás István: Homo religiosus az ezredfordulón.
In: Forrás, 1995. 2. sz. p. 79–96.
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 235
Kemény 1974 Kemény István: A magyarországi cigány lakosság.
In: Valóság, 1974. 1. sz. p. 63–72.
Kemény (szerk.) 1976 Beszámoló amagyarországi cigányok helyzetével
foglalkozó 1971-ben végzett kutatásról. Szerk.
Kemény István. Budapest : MTA Szociológiai
Kutató Int., 1976.
Kemény–Havas–Kertesi
1994
Kemény István – Havas Gábor – Kertesi Gábor:
Beszámoló a magyarországi roma (cigány) népesség
helyzetével foglalkozó, 1993 októbere
és 1994 februárja között végzett kutatásról. Budapest:
1994. Kézirat.
Kemény István: A romák és az iskola. In: Educatio,
1996. 1. sz. p. 71–83.
Kemény 1999 Kemény István: A magyarországi cigányság szerkezete
a nyelvi változások tükrében. In: Regio,
1999. 1. sz. p. 3–14.
Kemény (összeáll.)
1999
A cigányok Magyarországon. Összeáll. Kemény
István. Budapest : MTA, 1999.
Kemény (szerk.) 2000b A magyarországi romák. Szerk. Kemény István.
Budapest : Útmutató K. 2000.
Kemény–Janky 2003 Kemény István – Janky Béla A 2003-as cigányfelmérésrõl.
In: Beszélõ, 2003. 10. p. 64–76.
Kertesi 1990 Kertesi Gábor: Diósi Ágnes Cigányút címû könyvérõl.
In: Eszmélet, 1990. 6. sz. p. 121–124.
Kertesi Gábor: Két cigányvizsgálat. Kritikai elemzés.
In: Szociológiai szemle, 1996. 1. sz. p.
75–112.
Kertesi–Kézdi 1998 Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népesség
Magyarországon. Dokumentáció és adattár.
Budapest: Socio-Typo, 1998.
Kós 1958 Kós Károly: Herrmann Antal, importanţa lui în
mişcarea etnografică de la sfîrşitul sec. al XIX.
şi începutul sec XX. In: Anuarul Mu- zeului
etnografic al Transilvaniei pe anii 1957– 1958.
Cluj, 1958. p. 183–203.
Kovács 1982 Kovács László (rend.): Sövények mellett. Dokumentumfilm.
1982.
Kovács László (rend.): Ahonnan az Isten kiballagott.
Dokumentumfilm. 1992.
Kovalcsik 1988 Kovalcsik Katalin: Hazai írások a cigány népzenérõl.
In: Mûhelymunkák a nyelvészet és társtu-
236 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
dományai körébõl. 4. Budapest : MTA Nyelvtudományi
Intézet, 1988. p. 101–115.
Kovalcsik 1993 Kovalcsik Katalin: A beás cigányok népzenei hagyományai.
In: Cigány népi kultúra a Kárpát-
medencében a 18–19. században. Szerk.
Barna Gábor. Közrem. Bódi Zsuzsanna. Salgótarján
: Mikszáth, 1993. p. 231–244.
Kovalcsik–Réger 1995 Kovalcsik Katalin – Réger Zita: A tudomány mint
naiv mûvészet. In: Kritika, 1995. 2. sz. p. 31–34.
Kovalcsik 1998 Kovalcsik Katalin: A cigány zenekultúra tegnap
és ma. In: Tanulmányok a cigányság társadalmi
helyzete és kultúrája körébõl. Szerk. Kovalcsik
Katalin. Budapest : BTF : IF Alapítvány
: MKM, 1998. p. 419–448.
Kovalcsik (szerk.) 1998 Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és
kultúrája körébõl. Szerk. Kovalcsik Katalin. Budapest
: BTF : IF Alapítvány : MKM, 1998.
Lakatos 1971 Lakatos Menyhért: Cigányközösség – cigánytelepek.
In: Valóság, 1971. 4. sz. p. 81–91.
A Léthatáron Alapítvány létminimum-számításai.
In: Magyar narancs, 1995. szept. 14. p. 18.
Ligeti György: Cigány népismereti tankönyv a
7–10. osztály számára. Budapest : Konsept-H
Kvk., 2001.
Lõrincz Judit: „A szótehetségem nem olyan…”.
Egy kisközség cigányairól. In: Könyvtári figyelõ,
1987. 5. sz. p. 492–501.
Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye.
Szerk. Borovszky Samu. Budapest :
Országos Monografia Társaság, [1908].
A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban
1422–1985. Szerk. Mezey Barna. Budapest:
Kossuth, 1986.
A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsához
tartozó tagegyházak hitvallásai és szervezeti
szabályzatai. Szerk. Szakács József. Budapest
: SZET, 1981.
A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet
szervezeti szabályzata. Debrecen, 1994. április
30.
Máté 1997 Máté Jakab: A 19. századi nyelvtudomány rövid
története. Budapest : Nemzeti Tankvk., 1997.
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 237
Matolay–Vekerdi 1970 Matolay Magdolna –Vekerdi József: Cigánytelepek.
In: Valóság, 1970. 12. sz. p. 38–49.
Mead, Margaret: Sociétés, traditiones et techniques.
Paris, 1953.
Mehr, Mariella: Kõkorszak. Budapest : L’Harmattan,
2002.
Mészáros 1969 Mészáros György: Cigány dialektusok Magyarországon
(nyelvföldrajz). Pécs : Janus Pannonius
Múzeum, 1969–1970.
Mészáros 1980 Mészáros György: A magyarországi szinto cigányok.
Történetük és nyelvük. Budapest : Magyar
Nyelvtudományi Társaság, 1980.
Mezey Barna: Elõítélet. A XVI. század elejétõl a
XX. század elejéig. In: Új szemle, 1990. 1–2.
sz. p. 78–85.
Miltényi Károly: Társadalmi beilleszkedési zavarok
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Kutatások
a társadalmi beilleszkedési zavarok körébõl.
In: A társadalmi beilleszkedési zavarok
kulturális háttere. Budapest : MTA Magyar Kriminológiai
Társaság, 1990. p. 49–67.
Nagy 1998 Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a
rendi társadalom korában. Kaposvár : Csokonai
Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola, 1998.
Nagy 2000 Nagy Pál: Levágott ujjak, megsebzett arcok. In:
Ciganológia – romológia. Szerk. Forray R. Katalin.
Budapest ; Pécs : Dialóg Campus, 2000.
p. 89–126.
Orsós 1997 Orsós Anna: A magyarországi cigányok nyelvi
csoportjai. In: Tanulmányok a magyarországi
beás cigányokról. Szerk. Bódi Zsuzsanna. Budapest
: Magyar Néprajzi Társaság, 1997. p.
194–199.
Postlethwaite–Ross 1992 Postlethwaite, T. Neville – Ross, Kenneth N.:
Effective schools in reading. Hamburg : The
International Association for the Evaluation of
Educational Achievement, 1992.
Prónai 1995 Prónai Csaba: Cigánykutatás és kulturális antropológia.
Rövid vázlat. Budapest ; Kaposvár :
ELTE BTK : CSVM Tanítók. Fõisk., 1995.
Protestánsok, kis egyházak, szekták : tanulmányi
anyag az egyházak, közösségek, szekták, kariz-
238 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
matikusok, prozelitizmus, fundamentalizmus
tárgykörébõl. Budapest : Ökumenikus Tanulm.
Közp., 1991.
Radó 1997 Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók
oktatásáról. Szakértõi tanulmány a Nemzeti
és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára.
Budapest : Országos Közoktatási Intézet Kutatási
Központ, 1997.
Radó–Tarján G. 1990 Radó Péter – Tarján G. Gábor: Alsószentmárton.
Elõtanulmány egy cigány község vizsgálatához.
Pécs : Baranya Megyei Levéltár, 1990.
Réger Zita: A cigányság helyzetének nyelvi és iskolai
vonatkozásai. Álláspontok és viták. In:
Szociálpolitikai értesítõ, 1984. p. 140-173.
Réger Zita: Beszámoló a „halmozottan hátrányos
helyzet és a nyelvi fejlettség” címû folyamatban
lévõ kutatási projektum néhány eredményérõl.
In: Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai
körébõl. 1. Budapest : MTA Nyelv- tudományi
Intézet, 1985. p. 87–118.
Réger Zita: Nyelvi szocializáció és nyelvhasználat
a magyarországi cigány nyelvi közösségekben.
In: Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai
körébõl. 3. Budapest : MTA Nyelvtudományi
Intézet, 1987. p. 31–89.
Réger 1988 Réger Zita: A cigány nyelv: kutatások és vitapontok.
In: Mûhelymunkák a nyelvészet és társtudományai
körébõl. 4. Budapest : MTA Nyelvtudományi
Intézet, 1988. p. 155–178.
Réger 1990 Réger Zita: Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció –
nyelvi hátrány. Budapest : Akadémiai K. 1990.
Réger Zita: Cigány gyerekek nyelvi problémái és
iskolai esélyei. In: Iskolakultúra, 1995. 5. p.
102–106.
Robins, Robert Henry: A nyelvészet rövid története.
Budapest : Osiris : Tinta Kvk., 1999.
A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság.
Szerk. Kemény István. Budapest : Osiris :
MTA Kisebbségkutató Mûhely, 2000.
Romano Rácz Sándor: Kárpáti cigány–magyar,
magyar–kárpáti cigány szótár és nyelvtan. Budapest
: Balassi, 1994.
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 239
Sárosi 1971 Sárosi Bálint: Cigányzene… Budapest : Gondolat,
1971.
Sárosi 1998 Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban.
Budapest : Planétás, 1998.
Stewart, Michael Sinclair: Daltestvérek. Az oláh
cigány identitás és közösség továbbélése a szocialista
Magyarországon. Budapest : T-Twins :
MTA Szociológiai Int. : Max Weber Alapítvány,
1994.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája.
Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza : Szabolcs-
Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat,
1993.
Szalai 1999 Szalai Andrea: Szociolingvisztikai szempontok a
magyarországi cigánykutatásban. In: Educatio,
1999. 2. sz. p. 269–285.
Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék.
(1924–1938.) Szerk. Fábián Sándor. Budapest :
Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája K.
Szegõ 1977 [Szegõ László utószava.] In: Csikóink kényesek.
Magyarországi cigány népköltészet. Ford. Csala
Károly et al. Vál., utószó és jegyz. Szegõ László.
Budapest : Európa, 1977.
Szerebrennyikov et al.
1986
Általános nyelvészet: A nyelv belsõ struktúrája és
a nyelvészeti kutatás módszerei. [Írták] Borisz
Alekszandrovics Szerebrennyikov et al. Budapest
: Akad. K., 1986.
Szigeti Jenõ: A református egyház kapcsolatai a
protestáns kisegyházakkal a két világháború
között. In: Theologiai szemle, 1980. 2. sz. p.
87–92.
Szigeti Jenõ: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok
a magyarországi szabadegyházak
történetébõl. Budapest : SZET, 1981.
Sziklai Imre: Lovárok és khelderashok. In: Valóság,
1970. 12. sz. p. 50–59.
Szuhay Péter: Utóparasztosodó cigányok. In: Phralipe,
1993. 1. sz. p. 13–15.
Szuhay Péter – Barati Antónia: Képek a magyarországi
cigányság 20. századi történetébõl. Antropológiai
fotóalbum. Budapest : NéprajziMúzeum,
1993.
240 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
Szuhay 1998 Szuhay Péter: Amagyarországi cigányok kultúrája:
etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája.
Budapest : Panoráma, 1998.
Tálos 1988a Tálos Endre: Elõszó. In: Choli Daróczi József –
Feyér Levente: Romano–ungriko cino alavari
= Cigány–magyar kisszótár. [Utánny.] Budapest
: TIT, 1984 [!1988]. p. 3–4.
Tálos 1988b Tálos Endre: Rostás Mihály nyelve. In: Grabócz
Gábor – Kovalcsik Katalin: Amesemondó Rostás
Mihály. Budapest : MTA Néprajzi Kutató
Csoport, 1988. p. 191–195.
Tálos 1998 Tálos Endre: A cigány és a beás nyelv Magyarországon.
In: Tanulmányok a cigányság társadalmi
helyzete és kultúrája körébõl. Szerk. Kovalcsik
Katalin. Budapest : BTF : IF Alapítvány :
MKM, 1998. p. 295–302.
Tanulmányok a cigányság beilleszkedésérõl. Szerk.
Hegedûs T. András. Budapest : Országos Pedag.
Int., 1987.
Tanulmányok a magyar nyelv életrajza körébõl.
Szerk. Benkõ Loránd. Budapest : Akad. K., 1963.
Társadalmi-területi egyenlõtlenségek Magyarországon.
Szerk. Enyedi György. Budapest : Közgazd.
és Jogi Kvk., 1993.
Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások.
Szerk. Pap Mária, Szépe György. Budapest :
Gondolat, 1975.
Tomka Ferenc: „Arról ismerjenek meg benneteket…”
(Jn 13,35). Szociológiai-pszichológiai
elmélkedés. In: Teológia, 1975. 3. sz. p. 184–
186.
Tomka Ferenc: Az egyházak változó társadalmi
szerepe. In: Szociológia, 1976. 2. sz. p. 235–
246.
Tomka Miklós: A vallásosság alakulása Magyarországon.
In: Alföld, 1988. 2. sz. p. 65–74.
Tomka Miklós: A szekularizációs hipotézis. In:
Szociológia, 1989. 2. sz. p. 109–123.
Vágh 1983 Vágh Mária: A romológiai kutatások története.
In: Cigányok, honnét jöttek – merre tartanak?
Szerk. Szegõ László. Budapest : Kozmosz
Könyvek, 1983. p. 25–35.
Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke 241
Vajda Zsuzsa: Cigányok és magyarok együttélése
egy Pest megyei településen. Esettanulmány.
In: Cigánylét. Mûhelytanulmányok.
Szerk. Utasi Ágnes, Mészáros Ágnes. Budapest
: MTA PTI, 1991. p. 145–159.
Várnagy–Vekerdi 1979 Várnagy Elemér – Vekerdi József: A cigány gyermekek
nevelésének és oktatásának problémái.
Budapest: Tankvk., 1979.
Vekerdi 1974 Vekerdi József: A cigány népmese. Budapest:
Akad. K., 1974.
Vekerdi–Mészáros 1974 Vekerdi József – Mészáros György: A magyarországi
oláh cigány nyelvjárás mondattana. Budapest
: Magyar Nyelvtudományi Társaság,
1974.
Vekerdi 1981 Vekerdi József: Nyelvészeti adalékok a cigányság
õstörténetéhez. In: Nyelvtudományi közlemények,
83. 1981. 2. sz. p. 409–421.
Vekerdi 1983 Vekerdi József: A magyarországi cigány nyelvjárások
szótára. Pécs : JPTE, 1983.
Vekerdi 1989 Vekerdi József: Erdõs Kamill szerepe a hazai és
külföldi cigánykutatásokban. In: Erdõs Kamill
cigánytanulmányai. Szerk. Vekerdi József. Békéscsaba
: Békés Megyei Tanács, Gyulai Erkel
Ferenc Múzeum, 1989. p. 7–12.
Vekerdi 1999 Vekerdi József: Cigány. In: A világ nyelvei. Szerk.
Fodor István. Budapest : Akad. K., 1999. p.
216–219.
Vekerdi 2000 Vekerdi József: A Comparative Dictionary of
Gypsy Dialects in Hungary. Budapest : Terebess
Publications, 2000.
242 Felhasznált irodalom és dokumentumfilmek jegyzéke
jA kötet szerzõi
Harmat József (1953)
Könyvtáros, 1981 óta a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
munkatársa. Olvasásszociológiai témájú, valamint hátrányos helyzetû
rétegekkel és kisebbségi kultúrákkal kapcsolatos írásai különbözõ folyóiratokban,
tanulmánykötetekben jelentek meg. Alsószentmárton beás cigány
közösségének gondjait, örömeit két évtizede kíséri figyelemmel, keresi és
tanulja a keresztény megoldásokat.
Kardos Ferenc (1964)
1985. október 1. óta könyvtáros Nagykanizsán, jelenleg aHalis István Városi
Könyvtár igazgatóhelyettese. A kezdetektõl folyamatosan együtt dolgozik
különbözõ programokban dél-zalai, somogyi beás cigány közösségekkel.
A majd húsz év alatt igyekezett megismertetni egymással e két külön világot,
a hagyományos roma közösség és a könyvtár világát, sok segítõvel,
olyan romákkal és könyvtárosokkal, akik szintén fontosnak tartották ezt. Az
ezredforduló elsõ éveire sikerült elérniük, hogy a cigány ember feltûnése a
könyvtárban nem érdekesség, hanem megszokott dolog, a cigány közösségek
gyûjteményeket kezdenek szervezni, a régió cigány irodalma cigány és
nem cigány embereket tesz munkatárssá, baráttá.
A témában számos publikációja jelent meg.
Landauer Attila (1972)
Könyvtáros, vállalkozó (szabadúszó). Az 1990-es évek második felében Réger
Zita, nyelvészeti kurzusain kezdett a cigány nyelvvel és kultúrával foglalkozni.
Az elmúlt években több – nem csak cigánytárgyú – nyelvészeti és szociológia
kutatásban vett részt. Fontosabb írások: Harangszó elõtt – és után.
In: Telepessors. Szerk. Saád József. Budapest : Gondolat, 2004.; On Language
and Society. Review of Sociology. Vol. 10 (2004) 1. 89–96.
Nagy Attila (1942)
Olvasáskutató, pszichológus, szociológus (PhD). 1969 óta az OSZK Könyvtári
Intézet munkatársa. Kutatási témájában rendszeresen publikál, az
ELTE BTK-n oktat.
Péterfi Rita (1969)
Könyvtáros, szociológus, olvasáskutató. 1994-tõl kezdõdõen az OSZK Könyvtári
Intézet munkatársa. Szaklapokban folyamatosan publikál, az ELTE
TFK- n oktat. Az uszkai cigányság helyzetét 1995-tõl kutatja, a változásokat
figyelemmel kíséri.
Szilágyi Irén (1953)
Könyvtáros, Debrecenben a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár hálózati-
módszertani osztályának vezetõje, ahol két és fél évtizede dolgozik. Élethivatása
a városi és községi könyvtárak gondozása, a könyvtárosok szakmai
és emberi segítése, a szakértõi, szakfelügyelõi munka. Kezdeményezésére
1997-ben épült fel amost is eredményesen mûködõ ellátórendszer, továbbá
a nemzeti és etnikai kisebbségek könyvtári ellátása. Romológiai gyûjteményükbõl
a mítikus világ hõseinek megismertetésével, a dramatizált mesékkel
szeretné segíteni a cigány gyerek identitászavarának és az önbizalomhiányának
feloldását.
Szûcs Hajnalka (1970)
Tanár, szociológus. A ’90-es évek elején részt vett az észak-magyarországi
falukutatási mozgalmakban. 1992-tõl a Bolyai János Fõvárosi Gyakorló
Mûszaki Szakközépiskola és Kollégium tanára, magyar irodalmat és társadalomismeretet
oktat. Az uszkai cigányság helyzetét 1995-tõl kezdõdõen
kutatja.
Vraukóné Lukács Ilona (1959)
Magyar–könyvtár szakon végzett Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképzõ
Fõiskolán. Dolgozott a fõiskola könyvtárában, majd tanított a tanszéken,
miközben végezte a könyvtár kiegészítõ szakot az ELTE-en. Munkahelye
hetedik éve a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, jelenleg
lovári nyelvet tanul. Fõbb feladatai: rendezvények szervezése, kisebbségek
könyvtári ellátása, határon túli kapcsolatok építése, gondozása.
A kötet témájához kapcsolódó legfontosabb publikációi: Lungo drom –
Hosszú út. Farkas Kálmán küzdelmei és sikerei 1. rész In: Lungo Drom, 11.
évf. (2003), 5–6. sz. p. 17–19.; 2. rész 7. sz. p. 24–26.
244 jA kötet szerzõi
A NEMZETI TÉKA CÍMÛ SOROZAT EDDIG
MEGJELENT KÖTETEI
Szentmihályi-emlékkötet
Szerkesztette Nagy Anikó 2000
Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás
Írta és szerkesztette Nagy Attila 2001
A Dévai Ferences Rendház 1850 elõtti könyvei. Katalógus
Összeállította Szabó Henriette 2002
Állami (királyi és császári) tisztségviselõk a 17. századi
Magyarországon. Adattár
Összeállította Fallenbüchl Zoltán 2002
Széchényi Ferenc és Csehország. Levelestár
Válogatta Richard Pra_ák 2003
A könyvtárak és a hatalom. Tanulmányok és dokumentumok
Szerkesztette Monok István 2003
Visszaemlékezés az 1848–49. évi szabadságharcra Erdélyben
Írta Imreh Sándor. Sajtó alá rendezte Pászti László 2003
Nagy Attila: Háttal a jövõnek? Középiskolások olvasásés
mûvelõdésszociológiai vizsgálata 2003
Stemler Ágnes: Nyelvrokonság és nyelvtörténet.
Mátyás Flórián nyelvtudományi munkássága 2004