A roma nők kényszersterilizációja
„Szerettem volna, ha több gyermekem születik.
Még fiatal vagyok – 23 éves. 19 éves voltam,
amikor műtéti úton meddővé tettek anélkül,
hogy tudtam volna róla.” (Helena F.)
A ROMA NŐK ELLENI DISZKRIMINÁCIÓ ÉS A ROMA NŐK TÁRSADALMI KIREKESZTÉSE
A romák Európa leginkább marginalizált etnikai csoportja. Tömeges elszegényedés,
a lakhatás és az oktatás területén jelentkező szegregáció, alacsony iskolai végzettség,
magas munkanélküliség, és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés
sújtja a roma lakosságot, amely jelenségek gyakran a romák ellen irányuló diszkrimináció
következményei. Az etnikai és nemi hovatartozásukból adódó többszörös diszkrimináció
eredményeképpen a roma nők a roma férfiaknál is rosszabb helyzetben vannak. A roma
nőket gyakran nem tájékoztatják megfelelően egészségi állapotukról. Gyakran nélkülük
hoznak döntéseket a kezelésükre vonatkozóan. A reproduktív jogokat illetően, roma nőket
tájékozott döntésük nélkül sterilizálták Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon.
A KÉNYSZERSTERILIZÁCIÓ AZ ALAPVETŐ EMBERI JOGOK MEGSÉRTÉSE
A reproduktív jogok számos alapvető nemzetközi emberi jogi alapelvnek részét képezik,
úgy mint az élethez való jog; az egészséghez való jog; a testi integritáshoz való jog; a
kínzás tilalma, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog; a magánélethez és
a családi élethez való jog; a jog, hogy a nő szabadon dönthessen gyermekei számáról
és a gyermekszülések közé eső időközről; a szabad véleménynyilvánításhoz való jog; az
információhoz való hozzáférés és az információ közlésének joga; a házasságkötéshez és a
családalapításhoz való jog; az egyenlő bánásmódhoz való jog; az oktatáshoz való jog, amely
jogokat a következő nemzetközi egyezmények biztosítják: Egyezmény a kínzás és más
kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés ellen; a Nőkkel szembeni
a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya; a Polgári és
politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya; Egyezmény a gyermek jogairól; és a Faji
megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezmény. A
reproduktív jogok megsértése az alapvető emberi jogok súlyos megsértése.
CSEHORSZÁG
1983-ban, amikor terhes voltam, felkerestem egy kismamák részére működtetett tanácsadó
központot. Ott azt tanácsolták, hogy sterilizáltassam magam. A szociális munkás, aki
velem foglalkozott, szintén ezt javasolta. Azt mondta, hogyha nem köttetem el magam,
akkor elveszik tőlem a gyermekemet, akivel akkor terhes voltam. Azzal is fenyegettek,
hogyha nem köttetem el magam, akkor minden költséget a terhességgel és a szüléssel
kapcsolatban nekem kell majd állnom. Mivel nem egyeztem bele a műtétbe, behívták
a tanácsadó központba az anyámat és elmagyarázták neki is, hogy sterilizáltatnom
kéne magam. 22 éves voltam, tehát nagykorú, de nekik elég volt annyi, hogy az anyám
beleegyezett a műtétbe. Én soha semmit nem írtam alá ezzel kapcsolatban. (Věra M.)
Az 1970-es évektől 1990-ig a csehszlovák kormány programszerűen sterilizálta a roma nőket
egy olyan politika részeként, mely a romák „magas számú és egészségtelen” születését akarta
korlátozni. A csehszlovák ellenállási csoport, a Charta ’77 mélyen elítélte e politikát és az
1980-as években kiterjedten dokumentálta azt. Az áldozatok nevében indított büntetőjogi
panaszokat a cseh és szlovák ügyészek 1992-ben és 1993-ban elutasították.
2003-ban és 2004-ben az ERRC és csehországi partner szervezetek terepkutatást végeztek,
amely alapján azt a következtetést vonták le, hogy a roma nők 1990 után is áldozatául estek
kényszersterilizációs műtéteknek. A dokumentált esetek a következő típusokba estek:
Ø Esetek, amelyekben semmiféle hozzájárulást a sterilizációs műtéthez nem adott
az áldozat;
Ø Esetek, amelyekben a sterilizációs műtéthez való „beleegyezést” a szülési folyamat
előrehaladott szakaszában adta, esetenként közvetlenül a születés előtt;
Ø Esetek, amelyekben az áldozat úgy adta beleegyezését a műtéthez, hogy nem
tájékoztatták őt a műtét veszélyeiről, kockázatairól, következményeiről, az esetleges
mellék- ill. utóhatásokról, valamint a fogamzásgátlás egyéb lehetséges módozatairól;
Ø Esetek, amelyekben hivatalos személyek nyomást gyakoroltak roma nőkre, hogy
sterilizáltassák magukat, pl. pénzügyi juttatást ígérve a sterilizációért vagy a meglévő
juttatások megvonásával zsarolva meg őket, amennyiben nem járulnak hozzá a
műtéthez (1990 előtt);
Ø Esetek, melyekben egyértelmű és nyílt rasszista motivációk voltak jelen az orvosbeteg
konzultációk folyamán.
Panaszok az Ombudsmanhoz
Csehországban az Ombudsman mintegy 87 panaszt vizsgált ki, amelyben nőket sterilizáltak
tájékozott döntésük nélkül. Az Ombudsman 2005 decemberében adta közzé Végső jelentését az esetekkel kapcsolatban, amelyben azt ajánlotta, hogy a kormány kérjen bocsánatot és hozzon létre kompenzációs programot azon nők számára, akiket kényszersterilizáltak a kormány sterilizációs programjának keretében, amely az 1990-es években befejeződött. Az Ombudsman azt javasolta, hogy az utóbbi időben sterilizált áldozatok forduljanak bírósághoz. Továbbá minden panaszt továbbított a büntetőjogi hatóságokhoz (Lásd a jelentést angolul: http://www.ochrance.cz/dokumenty/document.php?back=/cinnost/index.php&doc=400).
Azután mindig valami hiányzott otthonról. Még a gyerekeknek is el kellett agyaráznom,
hogy miért nem lehet kistestvérük. Mindig arra a szörnyű pillanatra gondoltam a szülés
után, amikor megtudtam, hogy meddővé tettek, az szörnyen fájdalmas érzés volt... Nagyon
sokáig rosszul éreztem magam pszichésen. Még most is úgy érzem magam. [...] A férjem
és én nagyon szerettünk volna egy kislányt, nagyon vágytunk rá. Persze örülünk annak is,
hogy két egészséges fiúnk van. (Elena G.)
Árnyékjelentések az ENSZ emberi jogi bizottságaihoz
2006 és 2007 folyamán az Ombudsman Végső jelentése eljutott különféle ENSZ emberi jogi
bizottságokhoz, amikor Csehország emberi jogi teljesítményét vizsgálták e bizottságok. Az
ENSZ a Nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottsága (CEDAW
Bizottság), az ENSZ a Faji megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottsága és az
ENSZ Emberi Jogi Bizottsága mind arra szólították fel Csehországot, hogy hajtsa végre
az Ombudsman ajánlásait. 2008 szeptemberéig, amikor e sorok íródtak, a cseh kormány
semmilyen lépést nem tett ezügyben.
Peres ügyek
Mindamellett, hogy van néhány ígéretes polgári peres ítélet elsőfokú bíróságok előtt,
az áldozatok nagy többsége nem lesz képes jogorvoslathoz jutni az elévülési idő
miatt. Renata K. például 2003-ban büntetőjogi panaszt nyújtott be a mosti bírósághoz
törvénytelen sterilizációja ügyében, azonban ezt elutasították mindenféle érdemi
vizsgálat nélkül. A rendőrség az Ombudsmantól érkezett feljelentések alapján indított
nyomozásokat többségükben felfüggesztette, bár néhányat még mindig vizsgálnak.
A Helena F. kontra Vitkovice Kórház polgári peres ügyben a bíróság úgy találta, hogy a
kórház megsértette F. magánélethez való jogát azáltal, hogy tájékozott döntése nélkül
sterilizálták és arra szólította fel a kórházat, hogy levélben kérjen bocsánatot a felperestől.
Ezt a kórház teljesítette. F. kártérítés iránti keresete a Legfelsőbb Bíróság előtt függőben
van az elévülési idővel kapcsolatos aggályok miatt.
2007 októberében az Iveta Č. kontra Vitkovice Kórház polgári peres ügyben a bíróság fél
millió korona (azaz 20 000 Euró) összegű kártérítés megfizetésére kötelezte a kórházat,
amiért 1997-ben Č.-t tájékozott döntése nélkül sterilizálta. A bíróság utalt olyan korábbi
esetekre, ahol az elévülési időtől eltekintettek, azonban a kórház fellebbezett.
Ez utóbbi ítélet óta a cseh Legfelsőbb Bíróság jelezte, hogy a három éves elévülési időt
fenntartja a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos polgári peres ügyekben, így
a cseh bíróságok gyakorlatilag nem nyújtanak lehetőséget az áldozatoknak arra, hogy
szenvedéseikért kártérítést kapjanak.
A Kényszersterilizáció Áldozataivá Vált Nők Csoportja
2004 óta a Kényszersterilizáció Áldozataivá Vált Nők Csoportja, amelynek tagjai osztravai
roma nők, azon dolgozik, hogy az áldozatok jóvátételt kapjanak, amiért informált
döntésüket mellőzve kényszersterilizálták őket. A Csoport tevékenységének célja az is,
hogy a nyilvánosság tudomására hozza a törvénytelen sterilizációkat Csehországban.
A Csoport tagjai 2006-ban vallomást tettek az ENSZ nőjogi bizottságánál, 2007-ben
pedig az Európa Tanácsnál, egy alkalommal pedig demonstrációt szerveztek az egyik
értintett kórház előtt. A Csoport a tagok által készített fotókból (néhány fotó e füzetben
is látható) kiállítást rendezett Csehország több pontján, például a Cseh Parlamentben és
Most városában, ahol a Csoport tagjai olyan nőkkel találkoztak, akiket szintén akaratuk
ellenére vagy tudtukon kívül sterilizáltak. 2008 júliusában a Csoport tagjai jóvátételt és
bocsánatkérést követelő képeslapokat osztogattak Osztravában aláírásra, amelyeket cseh
kormánytagoknak küldtek el.
SZLOVÁKIA
2002-ben az Európai Roma Jogok Központja (European Roma Rights Centre, ERRC), a
Reproduktív Jogok Központja (Reproductive Rights Centre), valamint a Polgári és Emberi
Jogok Központja (Poradňa pre občianske a ľudské práva) tényfeltáró kutatást végzett
e témában Szlovákiában. Mintegy 200 kényszersterilizált roma nővel készített az ERRC
interjút és a legtöbb esetben a sterilizációhoz adott beleegyezés hitelessége erősen
megkérdőjelezhető volt, illetve bizonyos esetekben a sterilizációhoz adott hozzájárulás
egyértelműen nem informált döntésen alapult.
ENSZ Bizottságok
2003-ban és 2004-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a Faji megkülönböztetés
felszámolásával foglalkozó bizottság felszólította a szlovák kormányt, hogy vizsgálják ki
az állítólagos kényszersterilizációs eseteket és nyújtsanak hatékony jogorvoslatot, mely
magában foglalja a jóvátételt és a bocsánatkérést.
Peres ügyek
Számos peres ügy van folyamatban a szlovák bíróságok előtt, amelyeket a
kényszersterilizált roma nők nevében az ERRC és más szervezetek indítottak. Az Emberi
Jogok Európai Bírósága előtt lévő ügyeket a Polgári és Emberi Jogok Központja indította.
Számos ügy alapvető problémákra világított rá, amelyek komoly aggodalmakat
vetettek fel a Szlovákiában uralkodó törvényes renddel kapcsolatban. Például több esetben azért kellett a bírósághoz fordulni, mert kórházak megtagadták az orvosi
aktákhoz való hozzáférést. Más esetekben, beszámolók szerint, a rendőrség feltételezett
kényszersterilizált áldozatokat hallgatott ki és megfenyegette őket, hogy partnerük ellen
eljárást indítanak kiskorú ellen elkövetett nemi erőszak ügyében.
MAGYARORSZÁG
Egy 2003-ban végzett kutatás során az ERRC olyan eseteket dokumentált, amelyekben roma
nőket tájékozott beleegyezésük nélkül sterilizáltak Magyarországon. Sok roma nő arról is
beszámolt, hogy elkülönített, csak roma nőknek fenntartott kórtermekbe helyezték őket,
gyakran olyan indoklással, hogy az „eltérő életstílushoz” alkalmazkodik a kórház ezáltal.
Az fáj, hogy ha még akarnám is, akkor sem lehet. Meg sem próbáhatom. Az orvos azt
mondta, hogy az életemet kockáztatnám, de én mégis megpróbálnám. Az életemet is
kockára tenném azért, hogy újból szülhessek. (Sz. A.)
Sz.A.-t egy állami fenntartású kórházban 2001-ben sterilizálták, méhen belüli magzatelhalás
következtében szükségessé váló császármetszéssel járó műtét során. Gyermeke elvesztése
miatt sokkos állapotban feküdt a műtőasztalon, amikor kérték, hogy írja alá a műtéthez
való beleegyező nyilatkozatot, amelynek aljára kézzel volt írva a következő: „A méhen
belüli magzati elhalás tudatában is határozottan kérem sterilizálásom, szülni már nem
akarok, terhes sem kívánok lenni.” Sz.A. aláírta a nyilatkozatot és a sterilizációt elvégezték.
A kórházba való megérkezés és a két műtét elvégzése között mindössze 17 perc telt el.
Sz.A. nem tudta a „sterilizáció” szó jelentését, tájékoztatást nem kapott arról, hogy mivel
jár a sterilizáció, az azzal járó kockázatokról és annak következményeiről, illetve más
fogamzásgátlási módokról nem kapott felvilágosítást. Sz.A. csak akkor tudta meg, hogy
a sterilizáció következtében nem lehet gyermeke, miután megkérdezte az orvost, hogy
mikor próbálkozhatnak férjével újból gyermekvállalással.
Miután a magyar bíróságok nem nyújtottak megfelelő jogorvoslatot számára, Sz.A. panaszt
nyújtott be az ENSZ nőjogi bizottságához (CEDAW Bizottság). 2006 augusztusában a Bizottság
megállapította, hogy Sz.A. törvénytelen sterilizációja kapcsán Magyarország megsértette a
Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló
egyezményt. A Bizottság kijelentette, hogy a kérelmezőnek „joga van ahhoz, hogy a sterilizációval
és a családtervezés egyéb alternatív módszereivel kapcsolatban részletes információkkal
rendelkezzen annak érdekében, hogy védve legyen attól, hogy ilyen beavatkozást rajta a teljes
körű tájékoztatáson alapuló döntése nélkül végrehajtsanak”. A tájékozott döntés nélkül elvégzett
sterilizációs műtéttel kapcsolatban a Bizottság megerősítette, hogy az Egyezmény 12. cikkeje
szerint a Részes államok “kötelesek a nők számára megfelelő szolgáltatásokról gondoskodni a
terhesség, a szülés és a szülés utáni időszak idejére”. A Bizottság megállapította hogy az Sz.A.-
n elvégzett sterilizációs műtétet Sz.A. „teljes körű és tájékozott beleegyezése nélkül hajtották
végre és úgy kell tekinteni, hogy ez a beavatkozás végérvényesen megfosztotta őt természetes
reproduktív képességétől”. Befejezésül a Bizottság javasolta, hogy a magyar állam:
Ø Megfelelő kártérítést nyújtson Sz.A.-nak, amely arányban áll a jogsértés súlyosságával;
Ø Vizsgálja át a magyar sterilizációval kapcsolatos törvényeket a tájékozott beleegyezés elve
szerint és biztosítsa, hogy azok igazodnak a nemzetközi emberi jogi és orvosi normákhoz;
Ø Kísérjék figyelemmel a sterilizációs műtétet végrehajtó állami és magánkézben lévő
kórházakat és klinikákat és biztosítsák, hogy minden sterilizációs műtétet teljes
körűen tájékozott döntés előz meg.
CÉLJAINK:
1. Az illetékes államok hatékonyan (független, alapos, felelősség megállapítására
alkalmas módon) vizsgáljanak ki minden olyan sterilizációs esetet, amelyet
állítólagosan tájékozott döntés és beleegyezés nélkül végeztek el.
2. Az illetékes államok nyilvánosan ismerjék el a kényszersterilizációs jogsérelmeket és
nyújtsanak kártérítést azokért.
3. Hozzanak létre olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minden nő
szabadon és tájékozottan dönthessen a sterilizációs műtétről illetve erősítsék meg
a már meglévőket. E célból vizsgálják felül a hazai törvényeket és rendeleteket, és
biztosítsák, hogy azok igazodnak a nemzetközi normákhoz valamint rendszeresen
ellenőrzzék a sterilizációs műtétet végrehajtó kórházakat és klinikákat.
Támogassa a kényszersterilizáció áldozatait Csehországban és Magyarországon
egy képeslap elküldésével, amelyben felszólítja az illetékes kormányokat, hogy
kérjenek bocsánatot és adjanak jóvátételt az áldozatoknak!
