„Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe. A sírba is a
hegedűnkkel megyünk.”
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!
A nyócker a gettó, sok ott a roma, akik
hangosak, színes ruhákban járnak, és sok gyerekük van. Sokan jellemzik így
Budapest híres-hirhedt VIII. kerületét. Én viszont kíváncsi, nyitott ember
vagyok, így többet akartam tudni. Jelentkeztem az UCCU Alapítvány városi
sétájára, ahol megpróbáltuk körbejárni a cigány kultúrát és identitást.
Még föl
se költöztem Budapestre, de már kívülről fújtam, hogy a nyolcadik kerület a
gettó, és hogy a Rákóczi tér környékén ácsorognak kuncsaftjaikra várva az
örömlányok. Ilyen előítéletekkel – és nagyon kevés megtakarított pénzzel –
érkeztem a fővárosba. Anyagi lehetőségeim miatt az első albérlet, amit
megnéztem, épp a gettó szívében, a Magdolna utcában állt. Emlékszem, annyira
ijesztő volt a közeg, hogy szinte menekültem a gangos, vasrácsokkal felszerelt,
lepukkant házból. A „nyócker” városi sétán, gondoltam, szembenézek a
félelmeimmel, és felülvizsgálom az előítéleteimet.
A séta a Blaháról indult, ahonnan egy fotófelismerő játékot követően a csapat a
Népszínház utcába kanyarodott. A „gettótúrára” gyerekes családok, városi
bringás lányok, külföldi egyetemisták jöttek, sőt mint utólag kiderült, a svéd
nagykövet is.
Duka Andrea Annamária - Uccu Alapitvány oktatási koordinátora és önkéntes sétavezetője
„Mi van a képen?” – archív fotók a Blaháról
Duka
Andrea Annamária, az UCCU alapítvány önkéntese és oktatási koordinátora a
túravezetőnk. Először egy zálogház előtt álltunk meg. A BÁV előtti
beszélgetés során kiderült, a csoportunkból is van, aki került már olyan
szorult helyzetbe, hogy hó végén kénytelen volt zaciba vinni az ékszereit. A
kerületben viszont gyakori eset, hogy a fuxot ideiglenesen pénzzé teszik, így
nem véletlen, hogy a környéken 5-6 zálogház is működik.
Ide jönnek, ha gyorsan kell a pénz
Gettó, drogtanya és a
prostik
Budapesti
viszonylatban a nyolcadik kerületi ingatlanok ára alacsony, albérletet is itt
lehet legolcsóbban találni. Ennek oka főleg a környék rossz híre. A sétálóknak
is az alábbi szavak ugrottak be a kerülettel kapcsolatosan: „rossz a
közbiztonság”, „gettó”, „dzsungel”, „drogtanya”,
„sok a cigány”, „itt árulják magukat a prostik”. Ez utóbbira a kerület beszédes
utcanevei: Víg utca, Angyal utca, Gyorskocsi utca is emlékeztetnek. A múlt
században ezekben az utcákban bordélyházak álltak – említi Marcsi, Andrea
önkéntes társa.
Beszédes utcanevek
A múlt és a multikulti
Régen a
nyolcadik kerület szántóföldi övezet volt, melyet az 1700-as évek után
parcelláztak fel, és adtak el termőföldként. Vályogházak épültek, de azokat az
1838-as árvíz elmosta. Városias kinézetét az 1840-es évek után nyerte el,
amikor a területet újjáépítették. A nyolcadik kerületet főleg kisiparosok
lakták, az ország legrégebbi kalapos műhelye is itt található. A mezőgazdasági
múltra emlékeztet a Dreher sörgyárak egykori székhelyének, a Polgári
Serfőzdének a homlokzatát díszítő mozaikfríz is, melyet Róth Miksa készített.
Az épület homlokzatán a sörfőzés képei
A kerület
lakossága ma már nagyon vegyes: eleinte zsidók lakták, majd a kereskedelem
miatt egyre több cigány család is letelepedett itt, más nemzetiségű kereskedők
mellett. Mára már arabok, kínaiak és törökök is sokan költöztek ide. A faji,
nemzeti és kulturális sokszínűségben még egy pici bolt is jól megfér, ahol
árpádsávos lobogó van kifüggesztve.
A cigányzene Hungarikum
A séta
során bekanyarodtunk egy kis utcába, ahol hangszerkészítő műhelyében
meglátogattuk Farkas István hegedűművészt. Zenész családba született: „Amikor megszületünk, vonót tesznek a
kezünkbe, és a sírba is a hegedűnkkel megyünk” – mondja mosolyogva.
Pista bácsi elhúzta a nótánkat
Az idős
úr szerint a zene összeköt minket, ez híd a cigány és a nem cigány emberek
között. Műhelye egyben a Reményi Ede Cigányzenész Szövetség irodája is. Reményi
Ede zsidó származású zeneszerző és hegedűművész volt, aki a korábban főleg
verbunkost játszó cigányzenészeket bevezette
a klasszikus zene világába. Megismertette velük többek között Brahms
és Liszt Ferenc műveit.
Farkas
István elmesélte, hogy a kerület tele volt olyan éttermekkel, kávézókkal, ahol
élő cigányzene szólt. Ma már alig találni ilyen helyeket. Pista bácsi úgy véli,
most is lenne igény cigányzenére, de egyrészt nagy a konkurencia, az
éttermekben is inkább betesznek egy CD-t, másrészt kevesen engedhetik meg
maguknak, hogy egy-egy vacsorára tízezreket költsenek.
Megjegyezte
azt is, hogy a média rossz fényt vet a cigányzenészekre, mert sokan azt hiszik,
mindenki úgy él, mint amit a tévében láttak.
Cigány-e vagy?
„Mi jut eszetekbe arról, hogy cigány? Milyen képet láttok
magatok előtt?” – kérdezte a csapattól a műhelyből
kijövet Duka Andrea. „Hangosak”,
„színes ruhákat hordanak”,
„sok gyereket szülnek” – érkeztek sorra a válaszok.
„Miért szülnek sok gyereket? Tán nem bírnak magukkal,
unatkoznak?” – provokált ismét kérdésével a túravezető. „A családi pótlékért” – mormogta egy úr, „a cigány kultúrában a gyerek érték” – kontrázott egy hölgy.
Egy családi fotó a Gallery 8-ból
„És tudjátok-e, mi a különbség a cigány és a roma között?” –
kérdezett ismét Andrea. A válaszokban a politikai korrektségtől eljutottunk a
cigány csoportokig. Megtudtuk, hogy Magyarországon főként beás-cigányok,
romungrók (magyar-cigányok), és oláhcigányok élnek, valamint egy kis számban
sintik (német-cigány). A hagyományokat leginkább az oláhcigányok őrzik, míg a
romungrók elszakadtak a cigány életmódtól és szokásoktól.
Korábban
egy-egy cigánycsoporthoz foglalkozásokat is lehetett kötni, például a beások
főleg fakitermeléssel és fafeldolgozással keresték a kenyerüket, a romungrók
hagyományosan zenészek voltak vagy patkókovácsok és vályogvetők, az
oláhcigányok pedig leginkább köszörűsök vagy másárosok (halászok). Európában
nagyjából negyven cigánycsoport él, és a csoportok közt nyelvi eltérések is
vannak.
Andrea
mesélt arról az élményéről is, amikor Walesben vándorcigányokkal lakott, és
lakókocsival járták az országot. A nagy szabadságvágy, ami kívülről
romantikusnak tűnt, a valóságban egyáltalán nem volt az.
Az Uccu Roma Informális
Oktatási Alapítvány célja,
hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között, ezzel
csökkentse a diszkriminatív gondolkodást és fokozza az egymás elfogadására való
hajlandóságot. A roma fiatalokból álló önkéntes moderátorok elsősorban
általános és középiskolásoknak tartanak interaktív órákat a roma identitás és
kultúra témájában.
Cigányok ideje
A séta
közben beszélgettünk a cigányok legfontosabb ünnepeiről: a Herdeljezi vagy
Ederlezi fesztiválról, amely során a tavaszt, az újjászületést és a roma
kultúrát ünneplik (születést, szerelmet, halált, egyszóval magát az életet).
Ezt főként a balkáni romák ünneplik, a magyarországi cigányok nem tartják.
A
nemzetközi roma napot április 8-án tartják az 1971-es roma világkongresszus
óta.
Május 16.
a Roma Ellenállás napja: az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor romái 1944.
május 16-án éjjel megakadályozták a „cigánytábor” kiürítését, és kövekkel,
botokkal visszaverték a náci katonákat, akik a gázkamrákhoz terelték volna
őket.
Ezt
követően a táborból a munkaképes férfiakat és nőket elszállították, csak a
gyerekek és az idősek maradtak. Őket augusztus 2-án kegyetlenül meggyilkolták.
Ez a nap a cigány holokauszt, a „porrajmos” emléknapja.
Botlókövek az áldozatok emlékére
A
holokauszt alatt kiirtott romák száma 220 ezer és 1,5 millió között lehet,
pontos adatok nincsenek. Idegenvezetőnk szerint talán azért, mert míg a zsidó
áldozatok elhurcolása ütemtervszerűen ment, addig a romákról nem mindig készült
feljegyzés.
A sétán
résztvevők közül sokakat felháborított, hogy ma Magyarországon az
államigazgatásban vezető szerepet betöltő emberek állíthatják azt minden
következmény nélkül, hogy innen nem vittek el romákat.
Romák nagyító alatt
A séta
zárásaként a Mátyás térre, a Gallery 8-ba látogattunk, ez egy kortárs roma
művészeti tér. Aktuális kiállításuk a „Roma test politikája”, amely
etnografikus fotók feldolgozásával, újragondolásával próbál az előítélet ellen
harcolni és a cigány identitást feltárni. Én egész biztosan más szemmel
tekintek mostantól rájuk.
Tamara Moyzes fotómontázsa
