DR. KARSAI ERVIN: A romák néprajzi sajátosságai, hagyományai, sajátos társadalmi szervezettsége

DR. KARSAI ERVIN
(főiskolai docens, Zsámbéki Pedagógiai Főiskola)
A romák néprajzi sajátosságai, hagyományai, sajátos társadalmi szervezettsége

I. Amit a cigányokról tudni kell…
A már letelepedett népek sokáig keveset tudtak a késői népvándorlás utolsó csoportjáról a békésen vándorló cigányokról. Sokáig homály fedte származásukat, nyelvüket, kultúrájukat, szokásaikat. Azt sem tudták honnét, jöttek, s merre tartanak. Vallásukról, hiedelmeikről, másságukról pedig még ma is sok a téves nézet. Magyarországon először az 1400-as években jelentek meg jelentősebb cigány csoportok a korabeli feljegyzések alapján. Kisebb csoportok megjelenéséről is van tudomásunk már az 1200-as évek elejéről.
A cigányok őshazája a csodálatos és ellentmondásos India, a mai Punjab (Pandzsab) és környéke. India őslakói a dravidák voltak. Az Északról betörő indoárják az őslakókat egyre Délebbre szorították, ezzel India nyugati kapuja nyitva állt a hódítók előtt. Az indoárják az i. e. II. évezredben hatoltak be Indiába. Jellemző volt rájuk a magas termet, a világosabb bőr (europid) amíg a dravidák sötétebbek és alacsonyabbak voltak (negrid). Az őslakosság és az indoárják kapcsolatából az jött létre, hogy az indoárják átvették a dravidák hiedelmeit, kultúrájuk egy részét és adták a szanszkrit nyelvet, a vállalkozó szellemet, az etnikai különállás tudatát.
A VIII. században Szindhet elfoglalja Mohamed-bin-Kasszim, s ez idő lehetett a cigány vándorlás kezdete. Előtte a IV. században a hunok is megtámadták Indiát, s sok kutató ez időt tartja az őshaza elhagyására. I. sz. 1000 körül Észak-Nyugat Indiát rablótámadások érik a mai Afganisztán területéről. Ghazni uralkodója Szabuktagin emír kegyetlenül pusztította a lakosságot. A cigányok békés nép lévén, elhagyták őseik földjét, és Kelet, Nyugat, Dél irányban eltávoztak.
India elhagyása nem egyszerre történt, hanem térben és időben független hullámokban. Perzsa hagyomány szerint az V. században költöztek Indiából Iránba, ahol 200 évig éltek, majd innen Örményországba költöztek. Amikor a törökök elfoglalták Kis-Ázsiát, akkor költöztek át Görögországba.
A XI. században a cigányok Görögországban élnek. A Görögországot elért cigányok az un. phen cigányok, európai cigányok. A peloponneszoszi Gippe mellett nagy cigány település volt, erre az őshazájukra a cigányok sokáig emlékeztek. Korabeli feljegyzések még cigány alkotmányról is tesznek említést, az autonómiájuk mellett (kiváltságok, szabadalmak).
Régebbi elmélet szerint a cigányok a fáraó népe, s ők egyiptomi búcsújárók. Mivel Előázsia neve Kis-Egyiptom is volt, az onnan jövő embereket kis-egyiptomiaknak nevezték. E hiedelem alapján nevezi II.Ulászló magyar király az 1496-ban kelt menlevelében a cigányokat a fáraó népének. A cigányok azt is mondták magukról, hogy egyiptomi búcsújárók, zarándokok, s apáik vétkei miatt vették kezükbe a vándorbotot. Támogatást is kaptak az első időkben hercegektől, uralkodóktól még a pápától is.
Vályi István Komárom megyei református pap vette észre, hogy a leydeni egyetemen tanuló malabári (Dél-India) diákok nyelve nagyon hasonlít a cigányokéhoz. Több száz szót leírt, s a győri cigányoktól kérdezte azok értelmét (1776-ban). A XIX. századi összehasonlító nyelvészet aztán be is bizonyította, hogy a cigányok nyelve az északnyugat-indiai nyelvek közé tartozik (Pott F. A. hallei egyetemi tanár 1845).
A cigányok nevüket egyrészt az egyiptomi szóból kapták, másrészt a görög atzingan szót akasztották rájuk, mely őskeresztényt is jelent (ebből lett aztán a zingara, zigauner, cigány szó). A cigányok már Örményországban kapcsolatba kerültek a kereszténységgel, s az onnan vándorlókat nevezték így.
A cigányok egymást rom-nak nevezik. Ez a cigányok népneve, embert, cigányembert jelent. A Szíriában maradt (és Indiában maradt ) cigányok magukat dom-nak nevezik, az Örményországban maradtak magukat lom-nak nevezik. Némely országban a nevük kalo (fekete) manush (ember) az oláhcigányoknál chacho rom (igazi cigány)
A cigányok vándorlásának kezdetét nyelvi alapon is meg lehet közelíteni, a cigány igeragozás régiesebb, mint a ma élő indiai nyelveké, a főnévragozás viszont újind jellegű. Az újind nyelvek elterjedése pedig az i. sz. 1000 körülire tehető. A cigányok érintették Perzsiát, Örményországot, Görögországot, bizonyítják a jövevényszavak, melyek minden európai nyelvjárásban megtalálhatók (ezek alkotják a cigány nyelv stabil szókészletét az ind szavakkal együtt).
Görögországból a cigányok első, jelentősebb csoportja a XV. század elején indult el a Balkán északi része felé, Szerbia-Horvátországon keresztül Magyarországra, majd innen tovább Európa többi része felé. Erdélyt 1415-ben érik el, Hamburgot 1418-ban, Bolognában 1422-ben, Franciaországban 1427-ben, Angliában 1500 táján, Svédországba 1512-ben.
A cigány vezérek elnevezése király, gróf, herceg. Magyarországon a vajda név volt elterjedve.
A cigányok ebben az időben zenéléssel, mulattatással, kovácsmunkával, jóslással foglalkoztak, melyet dokumentumok igazolnak.
A Balkánon a cigányok útja időben is kettéágazott. Az első csoportok nyelvében szláv jövevényszavak találhatók, e cigányok tudományos neve: kárpáti cigány. Kezdetben ezek alkották Magyarország cigány többségét. Az évszázadok alatt nyelvüket kénytelenek voltak feladni, és felvették a magyar nyelvet a Kárpát-medencében. Kis csoportok még beszélik ezt a régies dialektust. Az 1859-es moldvai felszabadulást követően érkeznek az oláhcigányok, erős törzsi, nemzetségi kötelékben, oláh dialektusban beszélve (jövevényszavaik az oláh nyelvből kerültek át). Ezek a cigányok őrzik ma is a nyelvet, a cigány kultúrát.
A cigányok indiai eredetének bizonyítékai:
1. A nyelv minden dialektusában megtalálhatók az ind eredetű szavak, perzsa, örmény, kurd, görög jövevényszavak mellett.
2. Pandzsabbal való rokonság. A hasonló arcvonás, a testalkat, a bőr jellegzetes színe, a szokások és hagyományok rendszere. A cigányok ősei, amikor elhagyták Indiát, még Káli istennőt imádták, majd a kereszténység befolyása alá kerülve Szűz Mária vette át ezt a szerepet. Siva isten jele a trushula, (a cigányban trushul) Jézus keresztjévé vált. A bolel (márt) szó is így vált kereszteléssé. A cigányok törzsi, nemzetségi szervezete igen hasonlatos az indiai kasztrendszerhez. Ez belső zavart nem okozott, mert mindenki a saját törzsén belül házasodott, mert ismerték egymás szokásait, nyelvét, hagyományaikat, törvényét. A törzsi törvények szigorúak voltak, mert a fenntartást szolgálták. Mindenki a maga törzsére (nagycsaládjára) volt büszke. Ez a hagyomány ma is él. Nem azt mondják, hogy az nem cigány, hanem azt, hogy az is cigány, de nem olyan mint mi.
3. A szokások rendszere. Ünnepek megtartása, különösen a halottal kapcsolatos szokások igen erős összetartó kapcsok (ez is ősi szokás: a halottnak ételt, italt, pénz, cigarettát adni az útra, mert mindez a túlvilágon is kell neki). Eredetmondákban, mesékben megtalálhatók az indiai elemek. Az étkezési szokások, narkotikumok kedvelése is indiai eredetű.
4. A logika. A cigány logika is ind eredetű. Ez a logika nem jutott el a fogalmak éles elhatárolásának és az ellenmondások kizárásának alapelvéig. Az egymást kizáró két dolog ellentmondása nem érzéklődik. Ez jelentkezik a nyelvben, a viselkedésben, cselekvésekben.
A különböző országokban élő cigányok megőrizték alaptulajdonságaikat, származásuk közös vonásait, hitvilágukat, nyelvüket, embertani másságukat, a vándorlás során érintett népek kultúrájának egyes elemeit. Magukkal hozták Indiából nyelvüket, gondolkodásmódjukat, emberi sajátosságaikat. A zenei stílus, vallási hiedelmek, a szokások rendszere, a társas együttélés, a családi kötelékek, a kasztrendszer egyes elemei mind Indiára vezethetők vissza. A vándorlás során épültek az ind alaprétegre a kölcsönelemek, s egy sajátosan, minden más néptől különböző cigány kultúrát hoztak létre.
A cigányok olyan területről érkeztek, ahol a kultúra ősi bölcsőjét ringatták. India kultúrája több ezer éves múltra tekint vissza. A cigányok Indiában sem voltak földművelők, s Európába érve sem váltak azzá. A zenélés és kézművesség volt a megélhetési forrásuk, mert Európába érve is ezt a mesterséget űzték, természetesen más megélhetési forrás mellett.
A vándorlás alatt addigi életükben változások következtek be, hiszen más népekkel találkozván újabb megélhetési forrást is keresni kellett, a foglalkozások vándorfoglalkozássá változtak át. Természetesen az érintkezés a nyelvre is hatott. A cigány csoportok, kumpániák elszakadtak egymástól, nem volt köztük munkamegosztás (csak a családon belül), máról holnapra éltek, nem alakult ki a jövőkép, nem volt felhalmozás, nem volt szükség az írásbeliségre sem, így nem lett hagyománya az iskolának sem.
A cigány nyelvjárások osztályozása: dom/domari (Indiában, Szíriában, ezek ben csoporthoz tartoznak) lom/lomavren (Örményországban, phen csoport) rom (Európában, phen csoport). Ma Indiában élő cigány törzsek: dom, biloc, bandzsara, bhantu.
II. A cigányok Európában
A cigányok európai megélhetése kezdetben biztosítottabb volt. A letelepedés számukra egyre nehezebb körülményeket teremtett, mivel a vándor-foglalkozáshoz szokott nép, letelepedve nem találta helyét. A letelepedés számukra idegen volt, akárcsak a rendszeres munkavégzés. A kezdeti időben kaptak menleveleket, anyagi juttatásokat, munkájukért ellenszolgáltatást. Az erőszakos letelepedés következtében teljesen ki lettek szolgáltatva a többségi társadalomnak, s a megnövekedett létszám is nehezítette életüket.
A cigányság a majd ötszáz éves üldöztetése alatt arra lett kényszerítve, hogy agyafúrt, élelmes legyen, máról holnapra éljen, ne gyűjtsön, ne alakuljon ki a rendszeres életmód, igyekezzen kijátszani a törvényeket.
A, Cigánysors a feudalizmusban:
Kezdetben barátságosan fogadták a Balkán felől érkező cigány törzseket. Brassó városa 1416-ban pénzt és élelmet adott az Egyiptomból jövő Emmaus úrnak és 120 társának. Több európai uralkodótól útlevelet, menlevelet kaptak. Mi volt az oka, hogy barátságosan fogadták a cigányokat ?
1. A katolikus vallási dogmákkal terhes Európa uralkodó körei nem egészen önzetlen vallási meggondolásból, segítségére akart lenni a zarándoklásra kárhoztatott egyiptusoknak.
2. Mint a törökök elől menekülőket segítették. Katonaanyagot, jobbágymunkást is láttak a cigányokban, s az egyház a keresztény hit további terjesztésének lehetőségét, egyházi adót fizető jobbágyokat.
A kedvező fogadtatás nem sokáig tartott. Európa-szerte megindult a kegyetlen cigányüldözés. A feudális állam és az egyház intézményesen lépett fel a cigányokkal szemben, és kiírtásukra, megfélemlítésükre az inkvizíció minden eszközét felhasználták.
B, Európai országok cigányellenes intézkedései:
Németország 1498. A freiburgi országgyűlés határozatot hoz a cigányok kiűzéséről, 1711-13, 1725-ben a cigányokat törvényen kívül helyezik, s elrendelik, hogy agyon kell lőni őket. 1772-ben elrendelik, hogy a férfiakat le kell lőni, a nőket megvesszőzni, homlokukon tüzes vassal megbélyegezni.
Poroszország. I. Frigyes kiűzi a cigányokat. 1887-ben a cigányok kitiltása.
Bajorország. 1886-ban a cigányok kitiltása az országból-
Lengyelország. 1501-ben az első cigányellenes intézkedés.
Svédország. Dánia. 1560. Upsala város püspöke kimondja, hogy pap ne bíbelődjön a cigányokkal, ne temessen, ne kereszteljen. 1662-ben halálbüntetés terhe mellett kitiltják a cigányokat.
Franciaország. 1561-ben az orleansi parlament a cigányok kitiltásáról rendelkezik.
Anglia. 1531-ben minden cigány köteles elhagyni az országot. A visszatérési tilalom megszegése miatt kb.18 000 cigányt akasztottak fel.
Skócia. 1579-ben kiutasítják a cigányokat. A visszatérőket fülüknél fogva a fához szegezték.
Spanyolország. Itt volt a legkegyetlenebb cigányüldözés. Már 1494-ben megjelent az első cigányellenes törvény. Ha nem volt állandó lakóhelye, 100 ostorcsapás és füllevágás volt a büntetése. 1525-ben kiutasították az országból a cigányokat. A 18. században halállal sújtották őket, csak azért mert cigányok.
Magyarországon e helyzet nem volt annyira rossz, mint a többi európai országban. Zsigmond királytól és császártól menlevelet kaptak 1423-ban. II. Ulászló salvus conductusa menedéket ad 1496-ban Bolgár Tamásnak és 25 sátornyi csapatának. Mátyás király írja 1476. szeptember 23-án, hogy a szebeni cigányokat ne háborgassák, mert neki dolgoznak. Ezt Báthory Zsigmond megerősíti 1581. szeptember 29-én. Gróf Thurzó György menedéklevelet ad 1616. február 20-án.
Magyarországon a cigányellenes hangulat történelmileg huzamosabb idő alatt alakult ki, s nem érték el külső megnyilvánulási formáit, méreteit, brutalitását tekintve a nyugatabbra fekvő országokban ez időszakban tapasztalt cigányellenesség szintjét. Ezt az adott magyarországi helyzet határozta meg. A XV. századtól a XVII. századig állandó küzdelem volt a török ellen. Az állandó harcok, az ország három részre szakadása, nem adott lehetőséget egy belső nyugalmi helyzet kialakulására. Ezek a vándorló cigány törzsek Nyugaton megzavarták a belső rendet, másrészt a másságukkal, életmódjukkal, életvitelükkel, vándorfoglalkozásaikkal gyanúsakká váltak. A cigány kézműveseket a céhek nem nézték jó szemmel, de a szabad vándorló életet élő cigányok szabadságát nem nézték jó szemmel az erős feudális kötöttségben élő parasztok sem. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a zenélés, mulattatás, jóslás alantas foglalkozásnak számított a középkorban.
Magyarországon a törökök által megszállt területeken alkalmasnak bizonyultak hírszerzésre, vagy egyéb célokra. A török kiűzése után, amint a belső helyzet kezdett megszilárdulni, szembetűnő lett a cigány csoportok, törzsek kóbor életmódja. Fokozódott a cigányellenes hangulat. I. Lipót cigányellenes törvénye 1701-ben jelent meg, melyben törvényen kívül helyezi a cigányokat. Az uralkodó köröknek olyan törekvése is tapasztalható, hogy a lakatlan alföldi részeket, ahol a török megszállás volt, cigányokkal népesítik be. A földesurak cigányellenessége ellenezte ezt. A Rákóczi szabadságharcban sok cigány vett részt, még cigány ezrede is volt Rákóczinak, s pátenset adott ki a cigányoknak, a vajdák Szent György napján és Szent Mihály napján számoltak be neki. A cigányok bizonyos szabadalmai 1711-ig voltak érvényben. A szabadságharc leverése után a magyarok elnyomása mellett előtérbe lép a cigányok erőszakos letelepítése. Az 1761-es rendelet (Habsburg uralom) türelemre int, a cigányok neve “újmagyar” legyen. Mária Terézia 1767. november 27-i rendeletében már megtiltja a cigányok egymásközti házasságát, a cigány nyelv használatát. A további rendeletek is a cigány életmód ellen irányulnak, 1768, 1773-ban a cigánygyerekeket el kell venni a szülőktől, és polgári családoknál kell elhelyezni őket. Az 1773. évi erdélyi kormányrendeletben a cigány csak a falu végén állíthatja fel a sátrát (innen ered az a mondás is: Mi végre teremtette az Isten a cigányt? A faluvégre.). II. József 1783-ban kelt rendeletében a cigányok földművelésre szoktatása, vallásos nevelése a cél.
Ezek a rendeletek ellenszenvet váltottak ki a cigányokból, s a cigányok befelé fordulása erőteljesebb lett. Azt is meg kell jegyezni, hogy a magyar urak nem hajtották végre az osztrák császár parancsait, így a cigányok megmaradtak.
A feudális állam mivel magyarázta a cigányüldözést?
Hivatkoztak a cigányok kártékony voltára, javíthatatlan, kóbor életmódjára, élősdi természetére, mivel nem tudták őket jobbággyá tenni, és a legcsekélyebb szabadságot is gúzsba kötő feudális rend és merev egyházi dogmák alázatos tisztelőivé változtatni. Nem a cigányság alaptermészete, faji adottsága szülte a szabad életfelfogást, ami a feudális keretekkel össze nem egyeztethető, hanem a még ősközösségi viszonyokra emlékeztető szabad, kötetlen életmód. A vérségi kapcsolatokon nyugvó nemzetségi-törzsi társadalmi berendezkedés, amelynek szükségszerű velejárója a szabad életmód, a szabad életfelfogás. A vándorláshoz szokott (és Indiában is vándorló életet élt) cigány törzsek, nemzetségek, kumpániák (nagycsaládok) és a már osztálykeretekre épült feudális Európa közti ötszáz éves társadalmi szintkülönbség antagonizmusa változtatta a cigányokat kezdetben jószívvel fogadó Európát a cigányok ellenségévé, és annak tömeges, intézményes lemészárlójává. Az állandó üldöztetés, a törvényenkívüliség, a társadalmonkívüliség lehetetlenné tette, hogy a számukra amúgy is idegen egyhelyben lakásssal, a földműveléssel megbarátkozzanak. Ahogy nőtt a cigányokkal szembeni meg nem értés, úgy nőtt a befelé fordulásuk. Mivel védekező fegyverük nem volt, mindenkiben ellenséget láttak, s az anyagi lét alapjait csak furfanggal tudták megszerezni. Igyekeztek a meglévő törvényeket kijátszani, egyik napról a másikra éltek, a jövő tudata elmosódott.
Volt néhány telepítési kísérlet is ebben az időben.
III. Károly spanyol király belátta, hogy bármilyen erős intézkedéseket is hoznak, a cigányok a társadalom ellenségei lettek. Aki le akar telepedni, azoknak teljes polgárjogot ígért. Egy réteg élt is ezzel a lehetőséggel, s beolvadtak, még főnemesi rangot is elértek. II. Katalin orosz cárnő is telepített le birtokain cigányokat, akik megbarátkoztak az új életmóddal.
Magyarországon Habsburg József (közismert nevén József főherceg) telepített le birtokain cigányokat, Alcsut-Doboz (Fejér megye,) Göböljárás (Bács megye), Kisjenő, Borosjenő, Bánkuti majorok - Arad megye) Eredményt nem ért el a megyei hatóságok merev ellenállása miatt. József főhercegről sok cigány történet ismert, támogatta a cigányokat, nyelvükkel foglalkozott (Nagyidai Sztojka Ferenc könyvét is ő adta ki).
Cigánykérdés a feudalista Magyarországon:
Nyugat-Európában már a cigányok megjelenése évtizedeiben elutasították őket, legfőképpen a cigány életfomát, a vándorlást. A cigánykaravánok vándorló, nemzetségi autonómián és döntéseken nevelkedett közössége, nem tudott megbarátkozni a jobbágymunkával, a megtelepedés gondolatával, az asszimilációval, szokásaik, tradicióik feladásával. Nyugat-Európa államai nem engedhették meg a bomlasztó hatású cigány életformát akkor, amikor saját társadalmuk átalakulását kellett kordinálniuk, majd az abszolút monarchia idején pedig egy ilyen vándorló népcsoport megtűrése elképzelhetetlenebb volt. Mivel a cigányok helyzete Nyugat-Európában egyre rosszabb lett, létszámukat is erősen korlátozták, így a gyűjtőterületük Közép-Kelet-Európa lett, történetesen a Kárpát-medence. A cigány életforma és a feudális társadalom fejlettségének szintje közötti különbség Közép-Kelet-Európában jelentősen kisebb volt, mint Nyugaton. Magyarország 1526-tól három részre szakadt. Az örökös harcok, a villongások miatt keveset törődtek a határtól határig vándorló cigányokkal. Amíg a nyugati országokban a parlamentek napirendre tűzték a cigányügyet, addig Magyarországon oltalomlevelet, bizonyos jogokat kaptak. Részt vettek foglalkozásuk révén a hadseregben (kovács, zenész, fegyverkészítő, fémmunkák, lovakat lesántító sulyom stb), munkájukra szükség volt. Erdélyben a cigányok helyzete különleges volt. Biztonságos megélhetésük és az utánpótlás Havasalföld felől biztosítva volt. Erdély magyar, székely, szász, román lakossága a cigányokkal szemben nagyfokú toleranciát tanusított.
A cigánykérdést a feudalizmusban a két szokásrendszer különbsége, a két politikai felfogás (az adóztató abszolút állam és az autonóm szabadságban élő karavánközösségek) közötti különbség hozta létre.
A cigányság a magyar társadalomban nem szembetűnő etnikum. Nem üldözték őket jobban, mint a szegénylegényeket, kóborlókat, s senki sem akarja szokásaikat megváltoztatni. Így a cigány életforma konzerválódott. Jogszabályok védték a cigányok autonómiáját (menlevelek: 1422, 1496, 1552, 1676, 1704). A cigányság a magyaron belül érintetlenül mozgott a társadalomban. Ezt szüntette meg a Habsburgok cigánypolitikája. Ez a politika döntően a cigány életmód ellen irányult. Útlevelet nem kaptak, a lótartást megtiltották, a putrikat lerombolták, a családokat szétszakították, lakhelyet jelöltek ki nekik, a cigányul beszélőket megbotozták, egyszóval a cigányságot a lehetetlenre kényszerítették, hogy adja fel szokását, nyelvét, családtagjaitól váljon meg. A helyi túlzások, a visszaélések felélesztették a cigányellenes gondolkodást, az előítéletet, ugyanakkor a cigányságban is egyre nagyobb lett az intézkedésekkel szemben az ellenállás. Sor került cigányügyi osztály felállítására is (1783-86) de az adminisztratív módszerek nem vezettek megoldáshoz.
A cigánykérdés további kialakulását az újabb cigány bevándorlás alakította. Az első tömeges az un. kárpáti cigányok csoportja után kisebb csoportok is érkeztek, nagyobb részük Erdélyben maradt. Ezek a románul beszélő beások, vagy teknősök a Dunántúlon, és a gurvárok, vagy kolompár cigányok a Duna-Tisza közén telepedtek meg (cigányul beszélnek). A második nagyobb csoport az oláhcigányok csoportja, akik az 1859-es moldvai rabszolga-felszabadítás után menekültek el, s jöttek Erdélybe, Magyarországra, majd egyes csoportjaik tovább. Ezen cigányok számára a helyi szokások teljesen ismeretlenek voltak, erkölcseik, hagyományaik, életmódjuk éles ellentétben álltak a lakosság életmódjával.
Másik fontos elem volt a cigánykérdés kialakulásában, az eltérő rasszjegyek. Az oláhcigányok magatartását kivetítette az egész cigányságra. Az antropológiai jegyek azonos megítélést alakítottak ki, mely az előítéletek erősségét hozta a felszínre, esetenként a faji kérdést is felvetve. Az előítéletek növekedésével nőtt a cigányok ellenállása is. Még az is gondot okozott, hogy az állami szervek nem tettek különbséget a megtelepült és vándor cigány között. Az integráció gondolata ebben az időben fel sem merült, csak az erőltetett asszimiláció, ami természetesen pozitív eredményhez nem vezethetett.
A cigány életmód a feudalista Magyarországon:
A cigányság életmódja az a dimenzió, ami miatt a helyi szervekkel nézeteltérései adódtak, s e miatt kerültek összeütközésbe a lakossággal, ami az előítéletek egyik összetevője volt.
Az asszonyokra hárult a család fenntartásának kötelessége, ezért is érte őket gyakrabban a lopás vádja. Az is bizonyított, hogy kovácsok és zenészek voltak, vályogvetéssel, lókereskedéssel foglalkoztak. A feljegyzések szerint lovat cseréltek, vasedényeket javítanak, teknőt, kanalat faragnak, lakatot készítenek, az asszonyok jóslással foglalkoznak, koldulnak, és a nép mulattatásával keresik a mindennapi kenyerüket.
Vezetőik a vajdák voltak, akiket maguk választottak meg, vagy későbben a hatóságok jelöltek ki. A választott vajda szerepe a családi törvénykezésben volt, a kinevezett vajda a hatóság és a cigányok közti kapcsot jelentette. Dolgoztak cigányok gazdáknál is, alkalmi munkából is éltek, illetve idénymunkából. (tapasztó, vályogvető, sintér, levélhordó stb).
C, A cigányok élete a kapitalizmusban:
A cigányokhoz a kapitalizmus sem volt jobb. A cigányellenes jelszavakat tovább hírdették, a faji elmélet kezd egyre jobban erősödni. Az üldözés módszerei sem maradtak el a feudális eszközök mögött.
Hollandia a XVIII. században katonasággal és a lakosság összefogásával hajtóvadászatot rendeztek a cigányok ellen, s kiszorították őket az országból.
Franciaország 1802-ben összefogdosták a cigányokat, és Afrika partjain útnak eresztették őket.
Magyarországon 1907-ben a Pesti Hírlap a cigányok kiírtásáról ír. 1911-ben törvényjavaslat a cigányok szigorúbb büntetéséhez. 1930-ban a cigánykérdés, mint faji probléma jelentkezik. 1940-től deportálás, haláltáborok, gázkamrák. Német, lengyel, cseh cigányok kiírtása (Auschwitz-Birkenau). A cigány holokaustról nincsenek pontos adatok.
A kapitalista korszak Magyarországon:
A cigányok magyarországi területi megoszlása egyenetlen volt. Amíg Árva megyében 216 fő volt, addig Nagy-Küküllő megyében 14 038 (1893-as nagy összeírás). A cigánysághoz a megyék nem egyformán viszonyultak, aminek következtében a cigányok olyan helyekre húzódtak, ahol kevesebb zaklatás érte őket. A keleti-délkeleti megyékben az utánpótlás is biztosítva volt Románia felől, ami folyamatosan érkezett. A letelepedett cigányok (közel 90%) már házakban laktak, a sátorozók még mindig vándoroltak karavánokban. Foglalkozásukra nézve jellemző az értelmiségi szakmákban dolgozók csekély száma. A cigányok zöme ipari tevékenységet folytatott. Ebben az időben jellemző az, hogy egyre több előítéletes tanulmány jelenik meg a cigányokról, melyben tükröződik, hogy a cigányság élősdi, kártékony, bűnöző, a társadalom ellensége. Azt is meg kell említeni, hogy ott kísértett egy biológiai determinista-emberszemlélet is, hogy az ember társadalmi magatartása öröklött genetikai tényezők által van meghatározva. A cigányokkal szembeni ellenérzés már a feudális korban kialakult, és megmaradt a polgári átalakulásban lévő liberálkapitalista Magyarországon. Ezek az előítéletek aztán a trianoni békediktátum (1920) után egyre erősödnek. Az ország szétdarabolása a cigányok számára is olyan helyzetet teremtett, melynek következtében a cigány törzsek, nemzetségek felbomlása felgyorsult, a családok eltávolodtak egymástól, elszakadtak az összetartó szálak is, melyek védettséget jelentettek az asszimilációval szemben, s az előítéletek még jobban előtérbe kerültek. (ez az utódállamokban is tapasztalható, nem tudott kibontakozni egy cigány értelmiség, a cigány nyelv és kultúra pedig sehol sem kapott elismerést).
Az előítéletek merevsége, a közigazgatási rendszer nehezítette, hátráltatta a cigányság beilleszkedését, de megakadályozni nem tudta. A letelepedés a két világháború között általánossá vált (pl. a gurvárok esetében). Így a cigányok az országutakról a falvak, városok széleire kerültek. Az előítélet folyamatos erősödésében közrejátszott a cigányság bűnözése is. A vagyon elleni bűncselekmények (lopások, csalások) a cigány anyanyelvűeknél 4-szer magasabb volt, mint a magyar ajkúaknál. Az oláhcigányok hagyományos életében a lopás nem cigánytól nem számított bűnnek, s ez a lopás többnyire a saját felhasználást célozta.
A cigányügy a burzsoákori Magyarországon a cigányság mobilitását, vándorló életmódját és az abból fakadó deviáns magatartást jelentette. A vándorló életmód jelenti a mozgást, és azt az életmódot, amely a vándorláshoz kapcsolódik, hiszen munkatevékenységük ehhez volt kötve (teknővájó, lókupec, üstfoltozó, kereskedő, bádogos stb.). Ezek a munkák sohasem egy helyhez kötöttek, s ha a cigány meg akart élni, vándorolni kényszerült, de most már kisebb területen.
A cigányok munkájára 1867 után – a gépi nagyipar megkésettsége miatt – még mindig szükség volt, bár ez a munka a háziipari szolgáltatások felé orientálódott. (házimunkások, cselédek, bedolgozók) Így a vándorcigányságnak csak egy része került a letelepedettek közé. A cigányellenes előítéletek növekedése, a munkanélküliség a kóborlás és kivándorlás előidézője lett. Khelderáshok az erőszakos letelepítés elől kivándoroltak az 1910-es években.
Rendezési kísérletek:
A kormány előtt van a cigánykérdés 1907-ben, 1910-ben, 1916-ban, s gyakorlatilag minden feladatot a Belügyminisztériumra hárít. Két fontos területen jár el: 1. Letelepítési intézmény.
2. Indirekt formák alkalmazása (dologház, gyermekvédelem, koldulás, csavargás megszüntetése). Már 1867-ben jelent meg rendelet, hogy cigányoknak útlevelet ne adjanak. Az 1879-es országgyűlési XL. (62§) törvénycikk kihágásnak minősítette a csavargást. Az 1928 évi X. törvény rendelkezései a beilleszkedni nem tudókat, csavargó, bűnöző, kóbor cigányokat tömegeiben érintette. Az 1931/141113. Ker. Min. rendelet a vándoripari engedélyek kiadását korlátozta. Az 1938/66045. BM rendelet szerint minden cigányt gyanus egyénnek kell tekinteni. Ez a jogszabály tekinthető törvényesség köntösébe bújtatott, intézményesnek tűnő cigányüldözésnek. A magyarországi deportálásokról (1944-45) kevés adat van, kb. 30 000 cigányt deportáltak, volt helyi túlkapás is (Doboz, 1944. október 6.).
A cigánykérdés megoldására a magánszemélyek elképzelései is hasonlóak voltak, mint a közigazgatási szerveknek. Törvényhozási úton akarták a megoldást, mások adminisztratív feladatnak tekintették a rendezést. Megjelenik a kemény eljárás vonala is, ami a cigányok kiírtását hangsúlyozza. Volt előre mutató vélemény is, mi szerint a cigánykérdést munkahelyek megteremtésével kell megoldani (nem hasznosították).
Minden cigányt le kell telepíteni, el kell venni a kocsijukat, el kell venni tőlük a lókereskedői és vándoripari engedélyeket. Munkakényszer és rendőri felügyelet és a testi fenyítés javasoltak a megrendszabályozásukra. A cigányt nem beolvasztani, hanem elkülöníteni kell. Vagy internálás, vagy kitelepítés, munkára kényszerítés, szaporodásuk megakadályozása.
Miért nem tudták rendezni a cigánykérdést?
Történelmi sajátosságok, és a gazdasági életben gyökerező okok miatt. Siker csak akkor lett volna lehetséges, ha a gépi nagyipar teljes egészében pótolni tudta volna a vándorcigányok létalapját adó vándor háziipart és ipari szolgáltatásokat, s ugyanakkor munkát tud biztosítani számukra. A cigányságot olyan csoportok közé lehetett sorolni, melyek a társadalom perifériáján foglaltak helyet, s ezek a csoportok életmódban igen hasonlóak voltak (egészségtelen lakások, alacsony iskolai végzettség, magas gyerekszám, nem rendszeres munkavégzés, bűnözés)
A cigányok élete a kapitalista Magyarországon
A cigányság életmódjáról megbízható adatokkal csak az 1893 évi cigányösszeírás rendelkezik. Ez az összeírás részletesen kiterjedt a lakásviszonyokra, foglalkozásokra, vándorlásukra (8 938 fő), vallásukra, a cigány vajdaságok beosztására, iskolai végzettségükre, anyanyelvükre, területi elhelyezkedésükre. A 274 940 főből 82 405 volt cigány anyanyelvű.
A cigányság letelepedése lassan folytatódott, ami a községek részére nagy terheket rótt, s súlyos gazdasági gondokat okozott, de a cigányok részére is a letelepedés visszafejlődést, befeléfordulást, s nem utolsó sorban a nélkülözésből fakadó bűnözést is jelentett.
Mit ír a korabeli sajtó a cigányokról: A cigányok ipari foglalkozásra alkalmasak, ügyes kezűek, leleményesek, fortélyosak. Bármilyen primitív szerszámmal tud bánni, bármi anyagot értékesíteni tud, nagy ügyességet fejtenek ki a vas feldolgozásában primitív eszközökkel.
A cigányok élete 1945-től napjainkig
Megszűnt a cigányok minden hivatalos hátrányos megkülönböztetése. Az állam deklarálta a jogegyenlőséget. A cigányok többség nem fogta fel, és nem is foghatta fel a politikai, gazdasági, társadalmi átalakulást. Az Alkotmány rendelkezései arra engedtek következtetni, hogy a korábban elnyomott rétegek automatikusan felemelkednek. Természetesen emelkedés bekövetkezett, de a rétegek közötti különbségek, melyek már korábban is voltak, megmaradtak, állandósultak. Nem ismerték fel, hogy a hátrányos helyzetű csoportok számára nem elég a lehetőségeket biztosítani, hanem a hátrány csökkentése érdekében többletelőnyökre van szükségük. Ez időben a kisebbségi politika, a pozitív diszkrimináció még a mélyben lapult. Semmilyen szervezet nem jött létre a cigányok helyzetének a javítására. A zenész cigányokat ugyan védte a szakszervezet, de a többséget senki sem. Majd 1957-ben létrejött a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége (nem kisebbségi, vagy nemzetiségi szervezetként) amelynek célja volt az egyenrangúság, az iskoláztatás, kulturált lakásviszonyok, előítéletek megszüntetése (rövid ideig működött!).
Mi volt e korban a legjelentősebb gazdasági esemény?
1. Földosztás. A cigányok kimaradtak a földosztásból, így a jószágtartás, lótartás csak hanyatlásnak lehetett kitéve. Mivel a cigányok nem voltak szokva a mezőgazdasági tevékenységhez, ha kaptak volna is földet, szaktudás hiányában nem tudták volna megművelni. Bár 1949-ig, mint alkalmi munkások a kisbirtokon részt vehettek, azután a kisbirtok terhei miatt az alkalmazásuk egyre csökkent, s az ipari fejlődés erőteljes elszívó hatása is érzéklődik.
2. Ipar. Az iparban dolgozók beilleszkedése az ötvenes években indul meg, a helyben maradók életformája, életvitele nem változott.
Az MSZMP 1961. évi határozata a cigányságot bizonyos néprajzi sajátságokkal rendelkező társadalmi rétegnek fogta fel. Később, mint sajátságos népcsoport fogalom lesz általánossá, majd azután etnikai csoport (a nemzetiség még csak fel sem merült, mivel ekkor még a cigány nyelv nem kapott elismerést).
A cigányok csoportosítása: beilleszkedett (30%) a beilleszkedésben lévő (30%) és be nem illeszkedett (40%). A lakosság 80%-a telepeken lakott, embertelen, egészségtelen körülmények között. Az ipari fejlődés következtében munkaerőhiány lépett fel, s a szakképzetlen cigányok felvétele – mint gazdasági kényszer – az előítéletek miatti elzárkózást áttörte.
Tárcaközi Koordináló Bizottság 1968-ban jött létre a cigányok társadalmi felemelkedése érdekében. Beszámol a Minisztertanácsnak 1974-ben, 1976-ban. Az 1971. évi cigányfelmérés a nyelvről, a családokról, a létszámról ad részletes elemzést. Nőtt az iskolázottak száma, cigánytelepek szűntek meg, kezd kialakulni a cigány értelmiségi réteg.
A 70-es évek közepétől a gazdasági problémák megnövekedése a jellemző hazánkban. Az eddigi eredmények a cigánykérdés megoldásában még mindig csak azt eredményezték, hogy a többség az átlagos színvonal alatt él, a társadalmi munkamegosztás hierarchiájában lejjebb foglal helyet, keresete jóval kevesebb. Az egy főre jutó – a nagy családok miatt – jövedelem igen alacsony. Az életszínvonal alakulása függ a felhalmozástól is, amiről a cigányok esetében nem beszélhetünk. Még a tartós fogyasztási eszközökkel sem rendelkeznek. (bútor, ruha, stb.)
A 80-as években a cigányok életkörülményei nem sokat változtak. Az iskolát még mindig sokan nem végzik el, a 10% még mindig nem megfelelő lakásokban lakik, szakmát kevesen szereznek, az értelmiségi réteg kezd megosztódni (ez a nemzetiségi kritérium területén bontakozik ki, az identitásvállalás és beolvadás kérdésében).
A szocializmus időszakában tehát a cél a cigányok társadalmi hátrányának leküzdése, a felemelkedés, az emberhez méltó élet biztosítása. Hogy e cél mennyire sikerült, ill. milyen buktatói voltak, mennyire volt elmaradva a ciganológiai kutatás, miért maradt le az anyanyelvi oktatás, ez az elmúlt időszak ellentmondásaiból fakadt.
A mai előítéletek is a hamis általánosításon alapuló, érzelmi töltéssel rendelkező és az elutasító érzésektől bizonyos típusú magatartásokig terjedő jelenségek.
A 80-as évektől kezdve a cigányság vezető rétege szinte egész Európában kezdi keresni a helyét a társadalomban. Megindul egy olyan mozgalom, mely az anyanyelv elismerését tűzte ki célul, melynek következtében egyre több cigány nyelvű alkotás jelenik meg. A cigány nyelv iskolai oktatására is sor került, kísérletképpen, de a merev nyelvellenesség, az un. cigány osztályok léte, és a kisebbségi törvény hiánya volt az akadálya a folytatásnak.
A mai ellentmondások, melyek helyenként túl haladnak az átlagon, csak a történelmi folyamatok ismeretében érthetők meg.
1. Az évszázados üldöztetés, a diszkrimináció azt eredményezte, hogy a cigányok nagy része a társadalom alsó rétegeihez tartozik, de ebben az alsó rétegben a cigányok aránya kisebb.
2. Létezik egy cigány etnikum, amit a cigány mivolt határoz meg, és a cigánysághoz való tartozás jelenti. Mivel a cigányságnak kulturális, művészeti hagyományai vannak, a sajátos történelmi fejlődésük hozott létre különleges (a többségtől eltérő) szokás, hiedelem, norma és értékrendszert, speciális családszerveződési formákat, közösségi tudatot, aminek az elismerése, elismertetése napjainkban történik. Ez is az előítéletek egyik forrása, de a fő okot a réteghelyzetet meghatározó tényezők, s az ebből létrejött életkörülmények váltják ki. (alacsony iskolai végzettség, kis jövedelem stb.).
III. A cigány népszokásokról
A cigányok kultúrájának, nyelvének, hagyományainak, szokásainak megismeréséhez nagyban hozzásegít India világának a megismerése. India az emberi civilizáció egyik bölcsője. Évezredekkel ezelőtt öntözéses földművelés, virágzó ipar és kereskedelem jellemezte, különösen Észak-nyugat Indiát. A cigányok kultúrájában megtalálhatók az indiai elemek, az indiai élet alapja, s erre épültek rá a vándorlás folyamán a kölcsönelemek, s egy sajátos cigány kultúrát hoztak létre. Ez a kultúra teljesen más, mint az európai. Ez a kultúrai másság volt hosszú időn át gátja a beilleszkedésnek, s ez volt okozója is a cigányok üldöztetésének.
A cigányok indiai élete is a vándorlással függ össze. Ott is olyan foglalkozásokat űztek, amelyeket Európába érve is folytattak. A kézművesség, zenélés, szórakoztatás, alkalmi munka, gyűjtögetés, jóslás volt a fő megélhetési forrásuk. Ezek a foglalkozások a vándorélethez igazodtak, a szabad élet, életfelfogás a röghöz kötöttséget nem viselte el. A cigányok őshazája az Indus folyó két oldalán a mai Pandzsáb állam és környéke lehetett. Ott is vándorló életet éltek. Indiában a nagycsaládok jelentették a társadalmi alapot, ahol az idősebbeknek nagy tisztelet jár, de ők voltak a kicsik gondozói is. Ez ma is élő hagyomány a cigányoknál Európában. Az idősek tiszteletét az bizonyítja e legjobban, hogy idős cigányokat nem lehet találni szeretetotthonokban. Egy-egy nagycsalád jelentett egy-egy foglalkozást is, s az indiai kasztrendszerben elfoglalt helyük biztosította a megélhetést, mely a vándorló évek alatt konzerválta a máról holnapra élést. Hosszú évszázadok alatt nem alakulhatott ki a felhalmozás alapja sem, az állandó vándorlás, (üldöztetés) sem alakíthatta ki a történelmi tudatot, egy nemzetté való válásukat. Vezetőik voltak, de ezek a vezetők nem álltak alá-fölé rendeltségi viszonyban a többiekkel. Az egyes cigány csoportok között munkamegosztás sem volt, s Európában sem lett. Nem adtak el egymásnak termékeket, nem muzsikáltak, nem jósoltak egymásnak. Az alkalmi munkákat is (beleértve a gyűjtögetést is) mindig másnak végezték. Ezek a nagycsaládok – egy-egy nemzetség - levált része egy nagyobb családnak, amit a kutatók általában törzsnek szoktak nevezni. Ezek a törzsek egymástól elválva sajátos nyelvi dialektust hoztak létre, amely dialektusokban benne vannak a foglalkozásra utaló lexikai elemek mellett a vándorlás során érintett népektől átvett nyelvi elemek is. A családban minden közös volt. A családfő kezelte a jövedelmet, de az asszony dolga volt a jövedelem beszerzése. A vándorlás folyamán az asszonyok feladata volt – a letelepedés után is – a termékek eladása, a jóslás, a gyűjtögetés, a gyerekek ellátása.
Az indiai kasztrendszer rányomta a bélyegét a cigányok egész életére. Mindenki beleszületik a kasztjába, s abból ki nem mehet, miért törje magát, a másik úgy sem fogadja be, s halála után lehet akár főpap is, vagy katona, sőt isten is. Miért tanuljon azért, amit elérhet tanulás nélkül is. Ha meghal, minden lehet, aszerint, hogy életében hogyan viselkedett. Az indiai istenek jót is meg rosszat is tehetnek, amilyen kedvük van. Az ördögök, boszorkányok, táltosok, szellemek cselekedetei szeszélyesek. A cigányok is ezt hozták magukkal, ezt a szeszélyes viselkedést, amikor hangulatuk hirtelen meg tud változni, s cselekvéseiket sem gondolják át. Az indiai logikában nem jelentkezik a két dolog ellentmondása. Ez a logika volt gátja – a másság egyik alkotóeleme – a beilleszkedésnek, s az most is. Az indiai életmód nem kedvezett a második jelzőrendszer (gátlások, viselkedési szabályozó rendszer) kialakulásának. A cigányok cselekvése nem előrelátó, nincs náluk jövőkép, mert nem is alakulhatott ki, az indiai élet ezt nem kívánta meg. Az Indiát elhagyó cigánykaravánok – az arab hódítás következtében – egyre távolabb kerültek egymástól, s a csoportok közötti kapcsolat egyre lazábbá vált. A cigányok ekkor már nem lehettek harcias népek, amit a történelmük is igazol, hiszen a háborúk szelét mindig megérezték, s eltávoztak azokról a helyekről. Nem is alakulhatott ki náluk a társadalmi tudat sem, nem volt olyan vezető sem, aki összefoghatta volna a nagycsaládokat, törzseket. A csoportok magukkal hozták az árjáktól örökölt fajtabüszkeséget, ami abban nyilvánul meg, hogy a cigány csoportok ma is elkülönülnek egymástól. Az a mondás járja, az is cigány, csak nem olyan mint én! A vallási–kasztszabályok kiterjedtek az élet minden területére, viselkedésre, öltözködésre, házasságra, látogatásra, vendégvárásra, születésre, temetkezésre. A fiatalokat kiskorukban összeadták, s a korai házasság ma is jellemző szokás. A házon kívül a férfi az úr (az utcán a férfi megy elől, mögötte az asszony és a gyerekek), a házon belül az asszony. A gyerekek az asszony nevét viselték, mert a cigányok házassága nem az előljáróság előtt köttetett. A szokások, a családi élet belső világa más, mint az európai népeké, s ez az életvitel a hosszú évek alatt megmaradt, identitásuk egyik tényezőjévé vált. Identitásvállalás egymás előtt nem kétséges, mások előtt azonban származásukat már letagadják, hiszen eddig nem származott előnyük abból, ha cigánynak vallották magukat. Az oláhcigány csoportok erősebben tartják szokásaikat, jobban vállalják identitásukat, nyelvüket is jobban őrzik, hiszen ők tovább éltek együtt. Indiában a sudra várna kasztjai (4. kaszt) a kézműves kasztok. Az ötödik kaszt, a pancsamák, a páriák, akik a nép szórakoztatásával, mulattatásával foglalkoztak, alkalmi és tisztátalannak tartott munkát végeztek. A cigányok ősei e két kasztból származhattak. A cigány szokásokat, hagyományokat, hitvilágukat a lélekvándorlás (a többistenhit, reinkarnáció) a keresztény hit és a babonák világa hatja át. Ennek a háromnak a keveréke hozott létre egy sajátos cigány hitvilágot, amely eltér az európai népekétől, és nem illik bele az európai társadalomba. Történelmük sem illeszkedik az európai társadalomba, helyzetük egyszerűen logikátlan, mint ahogy a cigány logika is ellentétes a görög logikával. Az európaiak számára érthetetlen dolgokat hoznak közös nevezőre, egyik állításuk a másik cáfolata, a bizonyítási alapot megelőlegezik, amikor a be nem bizonyított alapot igazságként tüntetik fel. Ez a nyelvben úgy jelentkezik, hogy a folyamatos múlt idő (félmúlt) és a feltételes mód jelen ideje egybeesik.
Az indiai hitvilágban az istenek, démonok, boszorkányok, szellemek úgy viselkednek, mint az emberek. Ezek az elemek a cigány népdalokban, a mesekincsben is megtalálhatók. A legfontosabb szokások, az életvitelük, a másság el nem ismerése és el nem fogadása volt különösen Nyugat-Európában a cigányellenesség kiváltója, a cigányság pusztítója. Az üldöztetés forrása volt a feltűnő másság, a kultúrák közötti több száz éves különbég, melyhez az inkvizíció is hozzájárult, hiszen a cigányokat eretnekeknek mondta ki. Már puszta megjelenésük forrása volt üldöztetésüknek, mert egy fejlett feudális társadalom nem tudta elfogadni, elviselni egy szabadon járó, szabad elvekkel élő nép megjelenését. A cigányok ősközösségi viszonyok között éltek, s úgy is érkeztek. Európa népei sokáig azt sem tudták, honnan jöttek. A cigányok írásbelisége Indiában sem alakulhatott ki, nem szólnak feljegyzések róla, s a vándorlás folyamán sem volt szükségük az írásbeliségre. A szokások, a nyelv apáról fiúra szállt, iskolára nem volt szükségük. A családban néma nevelés folyt, a fiatalok úgy lestek el mindent. A holnappal nem is törődhettek, mert a vándorélet nem kényszerítette őket erre. Arra voltak felkészülve, felkészítve, hogy a menekülés útját hamar megtalálják, akár csak a megélhetés módját. A megélhetés minden fortélyát meg kellett tanulniuk.
Ma az iskolázottság hiánya a gátja a felemelkedésüknek, a beilleszkedésnek, hiszen az ősi cigány mesterségeket, amelyek régebben megélhetésüket biztosították, a fejlett nagyipar kiszorította.
A kultúra a szellemi, és a tárgyi kultúrából tevődik össze. A cigányság esetében – sajátos történelme következtében – elsősorban tárgyi kultúráról beszélhetünk. A tárgyi kultúrák megjelenése a hagyományos cigány foglalkozási formákban található. Ez zömmel a fa és fémművességre vonatkozik. Korabeli feljegyzések azt igazolják, hogy a fémmegmunkálás technológiáját a perzsáktól tanulták, hiszen ott hosszabb időt töltöttek. A kézművesség, ezen belül a fémművesség a patkolástól a foltozó munkáig terjedt, ami vasmunkát és rézmunkát is jelentett. Egyes kutatók szerint a bronz megmunkálását a cigányok hozták Európába. A famegmunkálás is fejlett volt a cigányoknál, a teknővájástól a fakanálfaragásig terjedt. Mivel a cigányok vándoriparosok voltak, (s közben kereskedők is) s a vándorlás (kóborlás) alatt a zenélés mellett kézműipari termékeket is készítettek, melyeket eladtak, cseréltek. Ide tartozik a cigányasszonyok hagyományos foglalkozása, a jóslás is. A jóslás mellett minden más lehetőséget meg kellett ragadniuk a megélhetésért. A magántulajdon ismeretének hiánya is okozója volt a velük szemben kialakult előítéletnek. A más tulajdonát nem tisztelték, mert ezekben a cigány nagycsaládokban minden közös volt. A szokások rendszere magán viseli a természetimádást, a babonaság jegyeit. A tűz imádása ma is élő hagyomány, különösen a virrasztásoknál. Nyugat-Európában a céhek nem engedték meg a cigány ”kontárok” működését, felléptek a cigányok ellen, s a cigányok egy része visszatért a békésebb, nyugodtabb életet biztosító Közép-Kelet-Dél-Európába, ahol a fejletlenebb ipar miatt szükség volt a cigány kisiparra.
A cigányok életmódját sajátos történetük, létfenntartásuk lehetősége és a vándorlás alakította. Életüket nem tervezhették előre, mert azt mindig a pillanatnyi lehetőségek, adottságok határozták meg. Éppen azért a cigányok életvitele, magatartása annyira különbözik a más népekétől, hogy sehol sem tudták elfogadni Európában, legkevésbé nyugaton. Az örökös helyzetváltoztatás mindig új és újabb helyzeteket teremtett, s megnehezítette a helyhez, időhöz kötött szokások kialakulását. A letelepedés következtében sokat vettek át a környezettől, de ezek az idegen elemek nem bontották meg sem a nyelvi egységet, sem a szokásokat, sem a hiedelemvilágukat. A szokásokban, mint a foglalkozásukban az egyszerűség, a praktikum fedezhető fel.
A cigányok szokásai, hagyományai is a születéssel kezdődnek. A terhes anya ugyanúgy él, cselekszik, cipekedik, batyuzik, mint máskor. A gyerek már itt kezdi megszokni a rendszertelenséget, hiszen a szülők életében nincs semmiféle rendszer. Akkor eszik, amikor éhes, oda megy ahova akar, úgy él, ahogy akar. A környezet sem veszi nagy ügynek a terhességet, még az a szokás is dívik, hogy minél hamarabb szüljön a nő, mert ezzel bizonyítja asszonyiságát. Amikor a gyerek megszületik, akkor sem szokja meg a rendszert, mert akkor szopik, amikor akar. Egyszerre több gyerek is szopott. Az anya a kicsit mindig vitte magával, így a gyerekben a családi biztonság erős volt, de a családon kívül már nem találták meg a helyüket. A gyerekek a hivatalos név mellett ragadványneveket is kapnak, s ez a név végig kíséri őket egész életükben. Ez a név egyúttal megkülönböztető név is, mert így jobban ismerik egymást. A gyerekek nevelése is sajátos. Nem létezett célratörő, következetes nevelés. A gyereknek el kell lesnie mindent, még a beszédet is. A gyerekkel való bánásmódot a szülők hangulata határozza meg, a gyereket szidják, átkozzák akkor is, ha nem szolgált rá, s jutalmat akkor is kap, ha nem érdemelte ki. Ez a rendszertelenség aztán egész életükre kihat. Ennek az a magyarázata, hogy a mindenbe való beletörődést Indiából hozták magukkal, minek törekedjenek többre, majd a sors segít rajtuk, vagy valami szerencse éri őket. Társadalmi beilleszkedéshez kevés volt a családi hatás, az utánzás, a kötetlen életmód, hiszen ilyen környezetben nem alakulhatott ki a második jelzőrendszer sem. A gátlások rendszerének hiánya kihat viselkedésükre. Szeszélyesen cselekszenek, meggondolatlanul, nem látják tetteik következményét. Az idegenekben ellenséget látnak, s ilyenkor agresszívekké válnak.
A babonás hiedelmek a cigányság életében változatos formában lelhetők fel, mint más népeknél. Erre életmódjuk, sajátos történelmük, társadalmi fejlődésük, állapotuk a magyarázat. A halottaknak megfelelő tisztelet jár, a túlvilágon él tovább, eszik, iszik, dohányzik, ezért kell a sírra/sírba étel, italt tenni, hogy ne éhezzen a hosszú úton, na meg a földi szellemeket kell kibékíteni, hogy a holtat ne bántsák.
A cigányok kultúrájában is a születéstől a halálig tartó szokások, hagyományok, babonás szokások és hiedelmek találhatók.
Születéssel kapcsolatos szokások és babonák (a lánykérés, a lakodalom szokásai, a szöktetés, a hírbe hozás)
A házasság előtti udvarlás nem fontos. Az ismeretség alig pár órát vesz igénybe. A vőlegény nem a lánnyal beszél, hanem az apával, akitől a lányt kérni kell. Ha a lányt nem adják, akkor van a szöktetés. A lányt a fiú szüleihez viszi. Szöktetés után az első ünnep alkalmával szoktak kibékülni. Az udvarlás szemérmes, kerüli a feltűnőséget, egymás iránt semmi figyelmességet nem árulnak el. Nem szokás a karon fogás, vagy egymás kezét fogni. A férfi megy elöl, utána a család a csomagokkal, batyukkal. A sátoros cigányoknál már kiskoruktól fogva együtt nevelkedtek a fiatalok, hogy a család együtt maradjon, a szokásokat tovább vigyék. A korai házasságkötést az is motiválta, hogy a lányt érintetlenül akarták férjhez adni, s az asszony értékét a gyermekáldás jelentette. A házastársi hűséget szigorúan vették, a hűtlen asszonyt megbüntették. A férfiak e tekintetben sokkal szabadabbak voltak. A házasságkötés akkor is érvényes volt, ha nem törvényesen történt. Akivel együtt él, az a férje vagy a felesége, és ezt mindenki elismeri. Ha külön mennek, a gyerekek az anyánál maradnak, aki férjhez mehet, s ez ismét törvényesnek számít. Az asszonyok szerették és ma is, szeretik az ezüst,- aranytárgyakat és a díszes, élénkszínű ruhákat.
A nők nagy hajjal szépek, ha levágják a hajukat, az a rosszaság jele. A háziállatok fejét nem ehetik meg, mert akkor egymást ennék meg. A kifésült hajat nem szabad eldobni, hanem el kell égetni. Villámláskor kendőt kell a fejre tenni, mert az Isten lesújt a tisztességtelenre. A szemetet nem szabad a lakásból kifelé seperni, mert akkor a szerencsét is kisepri a házból. A szerencsétlen ember hírében állót, kerülni kell, mert a vele való találkozás is szerencsétlenséget jelent.
Étkezés, vendéglátás, ünnepek szokásai (Húsvéti, Karácsonyi köszöntők, ünnepi köszöntők, dal, tánc, mesemondás)
Minden ünnep előtt nagy a készülődés. Összejönnek a rokonok, ilyenkor nagy köszöntőket mondanak egymásnak, esznek, isznak, együtt énekelnek, mesélnek, táncolnak. Az étkezésnek nincs meghatározott rendje, s a minősége is más, mint a nem cigányoknál. A hús, a tésztafélék, a gyümölcs a legfontosabb eledelük. Főzeléket, zöldséget alig fogyasztanak. Aki nem tudott szépen enni, azt megszólták. A vendégségben tartani illett a mértéket, nem volt szabad berúgni. Az italok kedvelése a dohány mellett általános szokás, már kiskorban rászoknak a cigarettára (régebben a pipa volt általános, az asszonyoknál is) ami végigkíséri életüket, és sokszor evés helyett is rágyújtanak. A nők is erősen dohányoznak, terhességük alatt is, ami kihat a csecsemő egészségére (légúti betegségek kialakulása). Indiában a pandzsábiak is erősen isznak, és rágják a bételt.
Az étel és ital mindig kéznél van, a gyerekek akkor esznek, amikor akarnak. Nagy ünnep a Karácsony, Húsvét, a keresztelő, a lakodalom, a temetés (virrasztás előtte több napig) amikor az egész család összejön, és együtt ünnepelnek.
Törvénykezési szokások (eskü, hamis eskü és következménye)
Ezek az íratlan törvények még ma is élnek, ezek biztosították a fenntartást, a családok belső életét, az identitás megőrzését. Ha a család ellen vét valaki, becsapta a rokonát, felesége elrosszult, összeült az alkalmi törvény (kris) és ítélkezett. A döntés tekintélyen és a közösség összetartó erején alapult. Ezt mindenki tiszteletben tartotta, ami fejlettebb erkölcsi érzékre vallott. Az ítélet lehetett halálos és megbocsátó is. A halálos bűn örök kizárást jelentett, a megbocsátó csak pár évest. Az eljárásnak megvoltak a szabályai, szertartásai. A törvény híre eljutott mindenkihez, mindenki tudomást szerzett az ítéletről. A bűnös asszonyt, pl. hajlevágással, orrlevágással büntették
Öltözködési szokások (hagyományos viseletek, színek)
A nők öltözete a hagyományos élénk színeket képviseli. A fekete, a piros, a kék, a zöld színek élesen elválnak egymástól, átmeneti színek nem hagyományosak. A bő, színes szoknya volt a nők hagyományos viselete, ma is azoknál, akik betartják ez íratlan szabályt. A kendő idős korban kötelező, és színe sötét, fiatal korban a színe élénk. A férfiak viseletében már nincsenek ilyen megkötések, náluk a hagyományos mellett a modern öltözet is megtalálható.
Vásári szokások, és babonák
A vásár, a búcsú nagy jelentőségű volt az életükben. Itt lehetett a lovakat eladni, cserélni, lehetett ismerkedni, még asszonyt is lehetett szöktetni. A megélhetős asszonynak nagy volt a becsülete. Ő tudott a lókereskedőkkel (lókupecek) is tárgyalni, tudott ruhákat is eladni, cserélni, jósolni, kártyát vetni, egyszóval tudott pénzt szerezni a családnak (meg az urának!). Sok babonás szokás is megmaradt. Vásárba menéskor nem volt szabad pénzt kiadni, mert akkor az illető odaadta a szerencséjét is. Enni sem szoktak, csak inni, hogy a szerencsét meg ne egyék. Az asszony nem mehetett fedetlen fejjel a cigányok elé, nem léphette át a lóistrángot, mert akkor szerencsétlen lesz a vásár. Ha a kocsi előtt fekete macska szaladt át, ez is szerencsétlen előjelnek számított.
A búcsúk jelentősége a sokadalomban van. A családok itt találkozhatnak, együtt töltik el a napot, együtt esznek, isznak, gazdasági ügyeket is megtárgyalhatnak, de házasságokról is szó eshet, amikor a fiatalokat összehozzák. Ilyen alkalmakkor énekelnek, táncolnak, mindenki a legjobb tudása szerint öltözködik, felhívják egymásra a figyelmet. Bizonyos versengés is tapasztalható.
A társas érintkezés szabályai
Az érintkezés formái nagyfokú közösségi érzésről tanúskodnak. Egymáshoz bármikor mehetnek, ott ehetnek, ihatnak, úgy viselkednek, mintha otthon lennének (ez arra is vonatkozik, ha valaki a börtönből jön ki). A vendéget kínálni sem kell, mert mindenki testvér (mint Indiában, nem úgy kérdez rá, hogy cigány vagy, hanem testvér vagy? phral/bhai san?). A társaságot szeretik, a kocsmában is mindenkinek fizetnek, amíg van pénzük addig isznak. Beszédjükre az egyszerű cselekvő mondatok a jellemzők, az elvont fogalmak használata korlátolt, mivel életkörülményeik nem kívánják meg a bővített, alá-fölé-mellérendelt mondatok használatát. Itt is a praktikusság fedezhető fel.
Elnevezési szokások (ragadványnevek)
Minden cigány megkülönböztető nevet kap. Ez a név aztán egész életén át végigkíséri, s ez a név egyúttal megkülönböztető név is. A nevet lehet nagyobb korban is kapni, amikor a névadást valamilyen tulajdonság motiválja. A cigány vajdák neveiket is így kapták, s innen kapta aztán nevét a nemzetség is. (shohsojestyi=nyulasok, kanraleshtyi=sündisznósok, ruveshtyi=farkasok, nenekeshtyi Neneka vajda nevétől stb.)
Szórakozás (tábortűz, ünnepi tűz, játékok, kártyázás)
Az ünnepi tűz indiai szokásokról árulkodik. Különösen virrasztáskor van nagy jelentősége. Egész éjjel, sőt nappal is ég a tűz, mellette énekelnek, beszélgetnek, esznek, isznak. A sátorozás idején nagyobb volt a tűz jelentősége, a sátorban egész télen állandóan égett a tűz. A családi tűzhely neve vátra. (büszkeségből mondták: nem megyek a más vátrájára!).
Esténként a gyerekek is kártyáztak a felnőttek mellett, így jól megtanulták a számolást. A gyerekek nem sokat játszottak, hamar felnőtté váltak, s akkor a felnőttek játékait, szórakozásait vették át.
Foglalkozási szokások (a mesterek munkáinak elkészítése körüli szokások)
Hagyománytisztelő szokások
Idősek gondozása, a gyerekek ellátása, a betegek gondozása, az anyák tisztelete a gyerekek részéről. A beteget a kórházban sűrűn látogatják, olyankor az egész család ott van, aminek a kórházban nem örülnek. A betegnek aztán mindenfélét visznek, nem mindig azt, ami a gyógyulást szolgálná. Hagyomány, hogy a falakon szentképek vannak.
Szerencse-hiedelmek, színekkel kapcsolatos hiedelmek és babonák, állatokkal kapcsolatos hiedelmek.
A cigányok életében a szerencsevárás döntő jelentőségű. Egész életükben a szerencsét várják, hogy majd megsegíti őket, ezért mindent megtesznek, hogy sikerüljön. Mikor lesz a vásár sikeres, mit kell tenni a rontás ellen, a szemmelverés ellen, hogyan kell a vihart lecsendesíteni, mit kell a villámláskor tenni. A színeknek is van jelentőségük. A fekete a gyász színe, a fehér a tisztaságé, a piros a haladásé, a vándorlásé, na meg a piros bor, piros ló (lolyi mol, lolo grast, lole shelenge “piros százasok”) sok népdalban megtalálható, a kék az égé, a zöld a mezőé.
A ló a segítő társuk volt, nagy érték a számukra. Sok helyen a lóistálló nagyobb jelentőségű, mint a ház. Kutya minden háznál található, ők eszik meg a napi maradékokat, mert nem szokás eltenni másnapra a megmaradt ételt. A kígyó sok ballada és mese fontos szereplője, ez is indiai eredetű. A sündisznó valamikor ember volt, de el lett átkozva, ezért kell pusztítani (enni). A halált jelző madár (mulyikani chiriklyi) ahol megjelenik, ott hamarosan haláleset történik. A madár hangja a túlvilági hanghoz hasonló, s csak akkor hallatszik, ha halott van a háznál. A teknősbéka valamikor asszony volt, de az Isten elátkozta, mert nem tartotta be a szavát. A fekete macska szerencsétlenséget jelent, a boszorkányok fekete macska képében (néhányszor ló képében is) kísértenek, babonáznak, éjjel megrontják a jószágokat és az embereket (van jó boszorkány is).
A szerencsehiedelmek fontos helyet foglalnak el. Újholdkor a zsebben lévő pénzt rázni kell, közben körbe forogva köpködni, hogy szerencséje legyen, és minden pénzt odacsaljon. Ha valakinek viszket a tenyere, pénzt fog kapni. Aki először lát tavasszal fecskét, vagy gólyát, feléje fordulva köpködjön. Kedden, pénteken nem szabad mosni, vasárnap nem szabad varrni, mert nem lesz szerencséje. Fehér galambbal találkozni is szerencsét jelent, ha vásárban látja, a vásár nagyon sikeres lesz. Pünkösd éjjelén, hogy a ház és lakói szerencsések legyenek, az ablakba rakott bodzagallyak elűzik a rossz szellemeket. Vihar alkalmával a bodzagyökereket el kell égetni, bodzagallyakat is lehet, akkor eláll a vihar. Villámláskor is szokás bodzát égetni. Szilveszterkor babot kell főzni, hogy sok pénzük legyen.
Halotti szokásokról
Ha valaki meghal, hamar elterjed a híre. A halottat kedvenc ruháiba öltöztetik, mellé helyezik kedvenc tárgyait, pipáját, kését, csizmáját stb. és úgy temetik el. Amikor a halottat a háznál ravatalozzák fel, előtte napokig virrasztás van. Ilyenkor összejön a nagycsalád, a rokonság, haragosok is kibékülnek, a halott feje mellett gyertyát égetnek éjjel, nappal. A virrasztás régebben napokig tartott, sok esetben egy hétig is, a rokonokat étellel, itallal kínálják. Beszélgetnek a halottról, tetteiről. Általában csak a jó tulajdonságait sorolják fel. Minden virrasztáskor az udvaron tábortűz ég, mellette beszélgetnek, esznek, isznak, énekelnek. Az idősek ülnek, a fiatalok állnak a tűz mellett. A virrasztásra mindenkit meghívnak, s mindenkit megkínálnak (idegeneket is) nem illik ilyen alkalomkor berúgni, mert az tiszteletlenség, a halottal szemben is. Virrasztáskor a koporsó nyitott, a fejénél a legközelebb rokonok foglalnak helyet, a többiek kissé távolabb. A koporsó mellett lévők siratódalokat énekelnek, az első órákban a halott kedvenc dalait éneklik, sokszor utánozva a stílusát is. Szokás hosszabb történeteket, meséket is mondani. Mindenki előtt ott van az ital, étel, bármikor vehet belőle, nem szokás kínálni, csak az idegeneket. A gyerekeket későn fektetik le, a felnőttek nem alszanak, csak akkor fekhetnek le, amikor feljön a nap. Nappal aztán alszanak, mert éjjel ismét virrasztás van. Ha a halottat nem a háztól temetik, akkor is van néhány napos virrasztás (halottasháznál) és ott is ugyanúgy cselekszenek, mint a háznál, ott nem ég tűz, de a háznál igen. Itt általában inkább csak isznak, énekelnek, beszélgetnek, majd felváltva mennek a házhoz enni, pihenni egy kicsit. A temetés napján a rokonok elhagyják a halottas házat, s csak akkor jönnek vissza, amikor a halottas menet megindul. A háznál is és a temetőben is mindenkit itallal kínálnak, a vendégeket természetesen többször is. Régebbi időkben a vajda tartotta a szertartást, majd a pappal együtt, ma meghívják a katolikus papot is meg a protestáns papot is a szertartás végzésére. A temetés délelőtt kezdődik, és másnap hajnalban ér véget. Addig mindenki ott van a temetőben. Szokás a halottat bevinni a templomba is, ahol a pap megáldja. A hagyományosan élő cigányoknál lovas kocsi viszi ki a temetőbe, minden sarkon megállnak, és elbúcsúztatják a halottat. Az oláhcigányoknál a búcsúztatót cigányul is elmondja valaki a rokonok közül. A búcsúztatóban mindenkit megemlítenek. Zenekar is kíséri a menetet, gazdagabb helyeken cigányzenekar, és fúvószenekar együtt kísérte a halottas kocsit. A zenészek addig muzsikálnak, amig a koporsót be nem fedik. A halottas kocsit előbb a közelebbi rokonok követik, majd a távolabbi rokonok, végül az ismerősök, vendégek. Őket a zenekar követi, de ilyenkor nem szoktak énekelni, csak majd a temetőben. A kiásott sírba a koporsó után pénzt dobálnak, italt, cigarettát dobnak, majd amikor befedik, a sírra is italt, pénzt, cigarettát tesznek, meg ételt is, hogy a túlvilágon a halott egyen, igyon, meg pénz is kell a hosszú útra, meg a cigarettával meg tudjon kínálni másokat is. Az ital öntése azt is jelenti, hogy a földi szellemeket (gonoszak) ki kell engesztelni, hogy ne bántsák a halottat. Ez a szokás akkor is dívik, amikor együtt isznak, s ilyenkor néhány cseppet a földre kell cseppenteni, a halottakra emlékezve. A meghaltnak nagy tisztelet jár. Hat hétig nem borotválkoznak, közvetlen hozzátartozók hat hónapig. Étkezéskor a halottnak is terítenek. Hat hét után ismét összeül a család, s halotti tort tartanak (pomana) Ez igen csendes ünnep, nem hangoskodnak, csak csendesen isznak, esznek, emlékeznek a megboldogultra. Hat hónap után, majd egy év után ismét összejönnek. A halottak napja is csendes ünnep. Most is ételt, italt, cigarettát tesznek a sírra. Este gyertyát égetnek, otthon is. Ilyenkor is sokat főznek, mindenkit megkínálnak, aki csak arra jár.
A halottat tiszta ruhába kell öltöztetni, mert nem járhat a túlvilágon piszkosan. Vele kell temetni kedvenc tárgyait, ruháját, kését, kendőjét, kedvenc italát, ételét. A halott a túlvilágon is él, úgy mint a földön, ott is eszik, iszik, dohányzik, s olyan alakban megy a rokonok elé, amilyen alakban a földön élt. Majd ezután kilenc nap múlva megöregszik, és úgy is marad. Test már nincs, csak lélek. Ha a halotti tor elmaradna, a halott nem lenne nyugodt a sírjában, bolyongana a túlvilágon, s vissza is jöhet, hogy kísértse a földieket, éjjelente megnyergelje, megriassza. Ha a halott hazajár, az udvaron meg kell gyújtani a gatyamadzagot, hogy többet ne jöjjön. Ahol halott van a háznál, ott gyerek ne nézzen be az ablakon, mert sárgaságot kap. Aki virrasztás után, hazatérőben nagyon álmos, nagyon fáradtnak érzi magát, menjen vissza a halottas házhoz, törölje meg magát a szemfedővel, akkor elmúlik a fáradtsága. Ha valaki fél a halott nevében járó szellemektől, az ajtóra szentképet, feszületet helyezzen el, a gonosz szellem ekkor elkerüli a házat.
IV. A cigány család és a társadalmi beilleszkedés
A kárpáti cigányok élnek a legrégebben Magyarországon. Nagy részük nyelvükben asszimilálódott, de lényeges, megkülönböztető jegyeiket megtartották. Az oláhcigányok őrzik legjobban a nyelvet, a hagyományokat is. Szokásaik hasonlósága, viselkedésük, társadalmi helyzetük a másságot erősíti meg, s az etnikumhoz való tartozást erősíti. Azt is figyelembe kell venni, hogy a cigány csoportok egymáshoz való viszonya milyen. Minden cigány a maga fajtáját tartja a legkülönbnek, az is cigány, de nem olyan, mint én!
A cigányok többsége nem illeszkedik be a társadalomba, mert hagyományos életformájuk, hagyományaik, eltérő szociális értékrendjük gátolja őket a számukra idegen elvárások teljesítésében. Ennek megértéséhez feltétlenül szükséges a cigány családok megvizsgálása. A cigány család szerkezete eltér a nem cigányokétól. A cigány családokban több generáció él együtt. A családi kapcsolatok igen erősek. A családfő az apa, de a család ellátása az anyára hárul. Az apai tekintély tartja szigorban a családot. Egy ilyen családban, ahol menyek és vők is élnek, mindenki tudja a saját munkáját. A nők a gyerekekkel és főzéssel (meg a beszerzéssel) vannak elfoglalva, a férfiak teljesen szabadok. A gyerekek általában 12 éves korig gyerekek, ettől kezdve “kis felnőttek”, mert s családban már szerepük van, családot is alapíthatnak, ettől kezdve hirtelen érnek, fejlődnek. Ő már ekkor felnőtt, neki már otthon nem parancsolnak, azt tesz, amit akar, de az iskola követelményeket állít még eléjük, s gyerekként kezeli őket. Tulajdonképpen a kultúrájuk készíti fel őket a szerepekre, hogy ki milyen foglalkozást űzzön, legyen kereskedő, lókupec, zenész stb. A családokban – mert az évszázadok folyamán a beidegződött máról holnapra élés a hagyomány – nincs beosztás. Amikor pénzt kapnak, azonnal el is költik. A rokonok – az egy nemzetséghez tartozók – nagyon erős szálakkal kötődnek egymáshoz, s ez minden cigány családra érvényes. A nagy család (kasztrendszer maradványa) egyfajta védettséget is jelentett Indiában, de most is, mert a bajban lévők ebben a családban menedéket lelnek. Itt mindenki egyenrangú, teljesen szabadon mozoghat, itt minden közös, senki sem parancsol. Az időseknek nagy tisztelet jár, amit a fiatalok meg is adnak. A cigányok a gyerekeiket szeszélyesen nevelik, szeretettel, csak más normák szerint. Nem alakul ki bennük az a benyomás, hogy a külvilág biztonságos, kellemes. Az abszolút következetlenség, a követelmények szeszélyes válogatása a nevelési módszerük. Így a gyerek az életben bizonytalan, s ez az iskolában még növekszik, mert az otthoni követelményrendszer semmiben sem egyezik meg az iskolai követelményekkel. A zsúfolt lakás, ahol gátolják egymást a mozgásban, ahol az indulatok hamar elszabadulnak, a létminimum alatti élet, az italozás mind gátja a felemelkedésnek.
A cigányok általában hangosan beszélnek, s ezt a gyerekek is átveszik. Amit mondanak, azt jól kihangsúlyozzák, hogy a másik megértse. A cigánygyerekek fejlődése is eltér a nem cigányokétól. A gyerekek kis súllyal születnek, mert az anya nem él kímélő életmódot, majd az anyatejtől hamar megerősödnek. Évekig szopnak a gyerekek, egyszerre több is. A gyerekek annyira az anyjukhoz szoknak, hogy csak az anyjuk kezében érzik magukat biztonságban. Az anyai meleg járja át őket, s ez nagykorukban is végig kíséri életüket (az anyjukért mindent megtesznek). A gyerekek szellemi fejlődése lassúbb, mint a testi. Hét éves korig ez a fejlődés is más, mert az eltérő nyelv, szokások, az igények mércéje más, ahol a követelmények rendszere szélsőséges, ott a gyerek fejlődése sem lehet olyan, mint a nem cigányoké. Iskolába kerülve a nyelvi hátrányok mellett a környezeti hátrányok is jelentősek. Számukra az iskola egyre elviselhetetlenebbé válik. Aztán mikor az újabb fejlődési szakasz (l2-l3 év) veszi kezdetét, ekkor már ő nem gyerek, élni kezdi a saját felnőtties életét, ami az iskolába járást már egyenesen tehernek veszi, s igyekszik valamilyen módon kilépni ebből a rendszerből. (házasságot köt)
A gyerekeket nem ösztönzi az otthon, vagy a környezet tevékenységre, ismeretszerzésre. Más valóságot nem ismer, mint amiben él, s nem ismeri meg a másik világot. Figyelmük labilis, optimális erőfeszítésre nehezen lehet őket rávenni. Mivel a hátrányos körülményekkel megterhelve kezdik el tanulmányaikat, s a hosszú évek során továbbviszik a hátrányos helyzetből adódó hiányaikat, ezeket az iskola a szokásos metodikai és didaktikai eljárásokkal nem tudja megszűntetni. A szocializálódás összetevődik az érzelmi tudat fejlődéséből és a morális megismerő fejlődésből. Ez a folyamat célozná a biztonságérzet megszerzését. A primitív környezetben nem tud szert tenni megfelelő kulturális azonosulásra, nincsenek kialakult megfelelő kapcsolatai. A társadalom a családon, a munkán át hat az egyénre. Ez a láncszem a cigánygyerekek esetében hiányos. A cigány család nem közvetíti a társadalom követelményeit, a család életében nincs rendszer, mások az együttélési szabályok, mások az egymással létesített kapcsolatok, mások az összetartó erők, mások az egyének szerepei a családban.
Mivel a felnőtté válás hamarabb következik be, s a sorozatos iskolai kudarcok sem tudják kisebbségi érzésüket levezetni, az iskolakerülés menekülést jelent a megalázottságból, amihez az is hozzájárul, hogy nincsenek hagyományai a rendszeres tanulásnak. Nem tudnak beilleszkedni az iskolaközösségbe, s így csak az otthoni követelményrendszert fogadhatják el. Arra kellene törekedni, hogy átvegyék a szociális értékeket, tegyék magukévá a társadalom normáit. Azt az igényt kellene kifejleszteni, hogy más életet éljen, mint amibe beleszületett. Támasszunk igényeket bennük, ébresszük fel képzeletüket. Meg kell tanítani őket az életben való tájékozódásra, a társadalom követelményeihez való alkalmazkodásra. A cigányok is szeretik gyerekeiket, csak ez a szeretet más. Egyik percben dédelgeti, másik percben már szidalmazza. A látszat az, hogy a cigányok nem szeretik a gyerekeiket, mert nem gondoskodnak róluk. Pedig valóságos majomszeretettel vannak gyerekeik iránt, mert mindent megengednek nekik. Amikor baj van, mindent megtesznek érte, bármibe is kerül.
Az eltérő hagyományok, szokások okozták a cigányokkal szembeni meg nem értést, s ma is ez okozza a konfliktusokat. A két különböző kultúra, szokásrendszer, nyelv az előítéletek egyik forrása. A cigánygyerekek teljesen szabadok, azt tesznek, amit akarnak, nincs rendszer az életükben.
A cigányoknál az érzelmek dominálnak, az elvonatkoztatás kevés, hiszen maga a nyelv is egyszerű (egyszerű mondatszerkesztés, cselekvő tárgyas igék). Mivel az érzelmi kötődés igen nagy a hagyományokhoz, szokásokhoz, meghatározza: a szociális (adottságok, eszközök), kulturális (család, önkifejezés), mentális (információk, gondolkodási módszer) és transzcendális (világnézet, értékek, választás) másságot. A cigányság őrizte meg másságát, etnikai, kulturális arculatát minden más etnikumnál erősebben, sajátosabban.
Az európai cigányság hosszabb idő óta ellenáll az asszimilációnak. Ez többnyire a kulturális etnikai magatartásra vonatkozik. A nyelvi identitás meglazult, de a cigány etnikai tudat ott is megmaradt, ahol a teljes nyelvi váltás bekövetkezett. Az etnikai identitás elevenen hathat a nyelv eltűnése után is, s ez a klasszikus értelemben vett nemzetiség ismérvét megváltoztatja. Az etnikai tudat hordozója a folklórhagyomány: a népdal, a népmese, a hagyományos szokások, a házasság, a temetés, a népi tánc, a zene a közös együttlét szokásai. Hogy meg tudta tartani, őrizni etnikai különállását, nagymértékben hozzájárult a saját önigazgatása, mely szerint élt, működött.
A cigányok önmegtartó szerveződése, az etnikai különállás tudata más nemzetiségi csoportnál nem található meg (indiai eredet). A cigány nyelvét elhagyva is megtartotta cigány mivoltát, lényeges jegyeit, melyet a más népektől való megkülönböztetés, a diszkrimináció is megerősített. A cigányság a társadalmon kívül élt, így a társadalmi munkamegosztásban nem vett részt.
Ismeretes tény az, hogy az értékek nem örök érvényűek, hanem történelmi kategóriák. A cigányok kulturális értékeit azokból a társadalmi viszonyokból lehet megérteni, amelyek létrehozták őket a hosszú vándorút alatt. A cigány kultúra pozitív elemei (irodalom, tánc, zene, népköltészet) akkor is hatnak, ha már az ezeket kiváltó tényezők megszűntek, viszont azok a negatív elemek – más népektől különböző szokás és hagyományrendszer – melyek léteznek, gátolják őket a beilleszkedésben. A cigányság értékrendjének pozitív elemeit integrálni kell a magyar értékrendbe, az “európaiba”. Nehéz úgy átvenni értékeket, hogy a negatív elemeket kiszűrjük, de a pozitív elemek nélkül az integrálódás sikertelenné válik. Az iskola a követelményeken keresztül újratermeli a kiinduló különbségeket. Az eltérő társadalmi közegből fakadó hiányosságokat, illetve induló hátrányokat tudás és képességbeli különbségnek tünteti fel, és így természetesen magától értetődővé, kivédhetetlenné válik. A család alapvető fontosságú az egyes értékrendszerek kialakításában, hiszen szocializáló, közvetítő, stabilizáló, továbbfejlesztő szerepet vállal. A cigány család nem közvetít. Két különböző, szinte antagonisztikus kultúra találkozása a többségben ellenállást fejleszt ki. Ennek következtében az elmúlt időkben sem integrációról, sem asszimilációról beszélni nem lehet. A nyelvi asszimiláció természetesen egy más irányú kérdést vet fel, hogy az uralkodó körök beolvasztási törekvései milyen erősek voltak, a feudális majd kapitalista viszonyok mennyire voltak toleránsak az idegen bevándorlókkal szemben. Mindezekkel ellentétben hat az identitásvállalás. Az, hogy ennyi előítélet ellenére az egyén, vagy a csoport bizonyítja az előítéletek helytelenségét, úgy, hogy tudományosan elemzi a korokat, hogy megmutatja a saját kultúrájának értékeit, s ezáltal elismerteti a másságot, melynek a beolvadás, hanem a beilleszkedés a járható útja. Megszüntetve-megtartva a pozitív értékeket, és a negatív értékek helyére a modern civilizáció egyetemes értékrendjét helyezni.
A cigányoknál a családtervezés rossz, a fejletlenebb rétegeknél nincs is. Jellemző a családi hovatartozáshoz való erős kötődés. Az öregeknek nagy tisztelet jár, nem adják be szociális otthonba. Az asszony szerepe a jelentősebb, ő gondoskodik a háztartásról, s őt szólják meg, ha a férje nem jár tisztán. Az anyagi javakból egyformán részesülnek. Házon kívül az asszonyok visszahúzódtabbak, előre engedik férjüket, nyilvános helyen nem isznak, legfeljebb rövid italt, az utcán is előre engedi férjét. A gyerekek nyugtalanok, érzékenyek, agresszívek, impulzívak, gondtalanok, szociábilisak, vagyis impulzívak és szociábilisak, s ez az iskola szempontjából nézve iskola-alkalmatlanok. Mivel az ingerek áramlása szakadatlan, a napszakok összemosódnak, nem a naptár szerint etetik, játszanak velük, teszik tisztába. Így nem alakul ki a rendszeres élet, a tervezés, az előrelátás pszichofiziológiai alapja. A gyereket semmire sem szoktatják. Néma nevelés folyik a családban. A gyerek megtanulja, hogy ő cigány, a többi cigánytól különb, de nem gádzsó (nem cigány). A természet és társadalom törvényeit, szabályait nem tanulja meg, hanem tapasztalja. Amikor már elérik a 12 éves kort, felnőttekké válnak, amikor élik a felnőttek életét. Az iskola viszont lekezeli ezt a felnőttet, s ellenállásba ütközik, a fiúknál nyílt normasértés, a lányoknál visszahúzódás tapasztalható.
Mi van a cigány családban?
1. Gyerekcentrikus nevelés, de másképp, mint a hogyan a tankönyvek előírják. Amit a gyerek akar, azt akkor, amikor akarja, s a legtöbbet és a legjobbat kell neki biztosítani.
2. Az iskolai rend ellentétes a cigány család életrendjével, mert nincs szükségük szabályos és szabályozott továbblépési rendszerre, mert így is boldogulnak.
3. Nem úgy nevelnek, hogy a feltételes reflexek, a szociális jelzőrendszer, az ingerületi és gátlási folyamatok egyensúly jöjjön létre, ami szükséges a társadalmi integrációhoz.
4. Nem nevelnek úgy, hogy a jó, a sikeres jutalmat érdemel, a rosszat pedig büntetni kell.
5. Nem nevelnek úgy, hogy konfliktusforrás legyen az ösztönök és a társadalmi kontroll harca.
6. Nem nevelnek úgy, hogy bemagolják az erkölcsi kódexet, a magatartási normákat.
7. Nincs a jövőről reális kép, nincs kényszer, nincs ösztönzés.
8. an tartós, érzelmi melegség.
9. Túlzott jutalmazás-büntetés.
10. Nagyfokú érzékenység.
11. Minél több lehetőség megismerése.
12. Olyan önállóságra nevelés, hogy képes legyen az árral szemben is úszni, a jég hátán is megéljen.
13. Van önszabályozás, mely erősebb a környezet hatásánál.
14. Van hagyományhordozás.
15. Van szemérem.
16. Van identitás.
A szokások és hagyományok eltérése a cigányoknál és nem cigányoknál:
1. Az élelem területén: más minőség, más mennyiség, más rendszeresség (hús, zsíros ételek, főtt tészta)
2. Betegségek esetében: operálástól való félelem (nem mehet hiányosan a másvilágba) Kórházi látogatások csoportosan. A beteg mindennel való ellátása.
3. Az öltözködésben megnyilvánuló különbségek. Élénk színű női viseletek. A gyerekek nem vigyáznak a ruháikra, nem az évszaknak megfelelően öltöznek.
4. Az érzelmi biztonság a családban nagy, azon kívül nagyfokú bizonytalanság. Ez az agresszivitásban nyilvánulhat meg. Idegen környezetben bizonytalanul mozognak, de ezt úgy küzdik le, hogy pl. áruikat rámenősen kínálják.
5. A magántulajdon nem érték, a családban minden közös, vendégségben mindenki otthonosan mozog, ehet, ihat, cigarettázhat szabadon.
6. Más az érték és normarend. Értékes egy ló, egy kötény, egy hangszer, arany,- ezüst ékszerek, amiről a régebbi korok krónikásai megemlékeznek. Kézműves munkáikat úgy kellett elkészíteni, hogy jobb legyen, mint másoké, hogy el tudják adni. (teknő, tepsi, üstház, vályog, tapasztás stb.).
7. Időbeosztásuk a pillanatnyi igényekhez igazodik. Nincs a felkelésnek, ebédnek, vacsorának, lefekvésnek konkrét ideje. Az időbeosztás hiányából fakad az is, hogy életükből a jövőkép hiányzik. Az idő nem játszik fontos szerepet, mindig a jelen a fontos, így nem is vált igénnyé a jövővel való törődés.
8. Hiedelemviláguk is más, a halottakat nagy becsben tartják, mert haláluk után is élnek, ezért kell őket étellel, itallal, cigarettával, pénzzel bőségesen ellátni. A halott kilenc napig bolyong, aztán megnyugszik. Ha valaki rosszat tett vele, visszajön kísérteni.
9. Az ördögök, démonok, szellemek, boszorkányok lehetnek rosszak is, de lehetnek jók is, mikor milyen kedvük van (ez a mesékben lelhető fel a legjobban). Az Isten fontos személyiség, minden köszöntőben megtalálható, hasonlóképpen Szűz Mária is, aki Kali istennőt testesíti meg. A vallásos élet nem jellemző a cigányokra, csak a külsőségekben nyilvánul meg (nagy összejövetelek stb.).
10. Az érzelmek szélsőségesek. Ezek megnyilvánulása a hirtelen, meggondolatlan cselekedeteket vonzza maga után. A hirtelen érzelmi változásokat fel sem veszik, mert ez mindennapos. A szidás, az átkozódás után hirtelen hangulatváltozás következik be, s utána megy minden a maga útján. A gyerek, a felnőtt a szidás mögött nem érez gyűlöletet.
11. A jelen a fontos életükben, nem tudnak előre tervezni. Mindig csak a múltról beszélnek, hogy milyen jó volt akkor, milyen jól éltek, mijük volt, mit cselekedtek elődeik stb. Ünnepek alkalmával mindent megvesznek, hogy ne maradjanak a vendégek előtt szégyenben. Minden helyzetben hamar feltalálják magukat.
12. Az agresszivitásuk az ellenségkép következménye. Mindenkiben ellenséget látnak, s a kisebbségi érzésüket támadással vezetik le. A teljes szabadság nem alakítja ki a helyes cselekvések és gátlások rendszerét.
13. Nem szeretik a kötöttségeket, a rendszeres életet, nehezen tudják elviselni a szabályokat, tiltásokat. A megélhetés biztonságának hiánya készteti őket bizonyos cselekvések végrehajtására.
14. A családi néma nevelésben nem oktatnak, nem tanítanak, mindent úgy kell ellesni a felnőttektől. Amit lát, amit hall, az marad meg benne. A rászorultakat, a kiszolgáltatottakat feltétel nélkül elfogadják. (ha szabadul, ha üldözik, Puskin is a cigányoknál talált menedéket). Ha a család ellen vétett valaki, az nagy bűnnek számított, ennek híre messze földre is eljutott. A család a többségi értékeket nem veszi át, vagy csak azt, amelyek számukra fontosak. A család nem várja el az iskolai sikereket, fontosabb a családi törvény betartása.
15. A család alapjait a szeretet adja, csak más normák szerint. A szeretet alapja a szabadság. A családon belüli szoros kapcsolat a közös öröm és bánat összetartozásán keresztül hat. Az állatok és a természet szeretete is lényeges náluk.
16. A gondolkodásuk is konkrét, észjárásuk csavaros, hamar feltalálják magukat minden helyzetben. A cigány mesékben lehet mindezeket legjobban észlelni, amikor az ördögöt, a boszorkányt becsapja, s nem azért nyeri el jutalmát, mert jó volt, mert becsületes, mert igazságos, hanem azért mert jól becsapta őket, mert a szerencse kísérte. Gondolkodásuk gyakorlatias, cselekvő gondolkodás. Ez a nyelvben is megtalálható, akárcsak az indiai logika alapjai is. A konkrét tapasztalatok a fontosak, a hallás utáni emlékezetük a jobb.
17. Ritmusérzékük, kifinomult ének-, zene-, tánckészségük fejlett, manualitásuk jó.
18. Belső világuk fantáziadús, más tapasztalatokon nyugvó fogalomkészlettel rendelkeznek. Mesékben a kalandos elemek láncolata található meg. Hiányzik a kompromisszum készsége. Jó a spontán kapcsolatfelvételük.
19. Az indiai életükben sem volt rendszer, a vándorlás alatt sem alakulhatott ki, s Európába érve sem alakult ki a rendszeres munkavégzés, a törzsek, nemzetségek között nem volt munkamegosztás, nem volt alá-fölé rendeltség sem, minden csoport, nemzetség élte a maga életét, de a nyelv mégsem bomlott meg, hogy egymás beszédét ne értenék ma is. Munkájuk mindenütt kiszolgáló volt. A társadalmi egység a család volt, ahol az idősek voltak tanácsadók, s nagy tisztelet övezte őket. Nincsenek hagyományai az iskolának sem, és általában minden kötöttséggel járó munkának sem. Beosztásuk nincs, az állandó úton járás nem tette lehetővé a felhalmozást, így csak a mának élhettek. Mindig ösztönösen cselekedtek. Nem volt meg a lehetősége a késleltetett cselekvések, a tudatos cselekvéseknek, az ösztönök szabályozásának.
Az indiai hitvilág és kasztrendszer kapcsolatában a sokistenhit, az istenek emberi cselekvése, az ördögök, démonok, szellemek, boszorkányok a túlvilági élet alapjai ma is élnek a cigányok hitvilágában. Nem kellett magukat törni semmiért, mert a sors, a szerencse majd megsegíti őket, mindent elrendez életükben. Minek törjék magukat, hiszen ha meghalnak lehetnek istenek is, vagy papok, vagy állatok is, aszerint, hogy életükben hogyan cselekedtek. Minek változtassák meg az elődök életét, ha nekik jó volt, nekünk is jó lesz. A cigányok mindenütt a társadalom peremén élnek, a társadalmi változásokat nem vették figyelembe. A másságuk annyira megkülönbözteti őket Európa népeitől, hogy az integráció is kezdetleges úton halad. Még a nyelvüket is sokáig homály fedte, hiszen csak most kezdődik a nyelv figyelembe vétele, az iskolai oktatásban való felhasználása.
A jövőkép hiánya gátja a rendszeres életnek, az anyagiak beosztásának, az életvitel szervezésének, a családtervezésnek, a gondoskodásnak, az előrelátásnak, a tanulásnak.
V. A cigányok foglalkozásairól
A cigányok vándorzenélését az támasztja alá, hogy a perzsa király tízezer cigányt kért az indiai Shankal királytól a nép mulattatására. Perzsa írások zenélésről, mulattatásról írnak, s Európába érve egyre több dokumentum jelenik meg a cigányok zenéléséről és kovácsolásáról. Magyarországon 1489-ben Csepelen muzsikálnak, és azt teszik II. Lajos királynál 1525-ben. Az anatóliai török seregben is cigányok muzsikálnak. II. Rákóczi Ferenc táborában cigány kovácsok dolgoztak cigány zenészek mellett. Ebben az időben a zenészek kovácsok is voltak, fegyvereket gyártottak. Mátyás királynak Brassóban voltak cigány kovácsai 1476-ban. Görögországban is jegyeztek fel adatokat 1496-ban cigány kovácsokról. Még menlevelekben is található igazolás a kovácsmesterségről (1616). A cigány foglalkozások vándorláshoz kötöttek, s a középkori Magyarországon igény volt rá. A Rákóczi vezette szabadságharcban a cigányok igen tevékenyen vettek részt, amiről sok dokumentum tanuskodik. A zenészek nem saját dalaikat játszották, hanem amit kértek tőlük. A verbunkos, palotás, csárdás, magyar nóta is a cigányok révén jött létre. Ez a cigányok által játszott népies magyar műzene, nem azonos a cigány népdallal. Ezek a zenészek előkelő helyet foglaltak el, szokták őket úri cigánynak is nevezni. Minden faluban volt cigányzenekar, sok zenész akadémiát végzett, Dankó Pistának szobra is van.
Az ősi foglalkozások a zenélés, kovácsolás mellett a lókereskedelem, a jövendölés, mulattatás, alkalmi munka, vályogvetés, tapasztás stb. volt. Minden cigánynak volt valamikor lova, ma már csak a lókupeceknél található.
Marhakereskedelem (ma már nincs), ruhakereskedelem még ma is él, tollfelvásárlás, régiségek vétele, eladása, vaskereskedelem még segíti a megélhetést.
Mulattatás, éneklés, zenélés nálunk egyre jobban beszűkül. Népi zenekarok mellett hagyományos zenekar is csak a városokban található.
Körhintások, céllövöldések ma is vannak.
Régebben voltak: medvetáncoltatók, majomtáncoltatók, seprő és meszelő készítők, bordakötők, szarufeldolgozók, bőrösök, kárpitosok, köszörűsök, népművészek, aranymosók, hímzők, madzagszövők.
A fémművesek: kovácsok (patkolók, fúrósok, fegyverkovácsok,) szegkovácsok (iszkápák, karikák, kampók, sínszegek, ácskapcsok, gerebenszegek gyártása) hideg kovácsok (foltozók, tepsikészítők, üstházkészítők, bádogosok, lakatosok) rézművesek (üst-, csengő-, gyűrű-készítők)
A famegmunkálók: teknővájók, kanalasok, fatárgykészítők, kosárfonók, orsósok, hangszerkészítők.
A vályogvetés, tapasztás ma is fellelhető még néhány helyen.
A jóslás, kártyavetés, varázslás az asszonyok megélhetési forrása volt a kereskedelem mellett, s ezt már akkor is űzték, amikor Európába érkeztek. Ez a foglalkozás nagyon jó emberismeretről tanuskodik.
A koldulás, kéregetés, zsebelés, lopás is az asszonyok, gyerekek foglalkozása volt, hiszen nekik kellett beszerezni a család megélhetéséhez szükséges anyagiakat. Voltak a középkorban hóhérok is, a bőrkikészítéshez is értettek.
Az 1893. évi cigányösszeírás adatai és a cigányok foglalkozásai:
Magyarország: 169 906 Erdély: 105 036 Összesen: 274 940 fő
Értelmiség: 184
Őstermelés: 5 649 (földműves 2 206, szolga 2 518, napszámos 1 123)
Bányászat, kohászat: 119
Ipar: 50 542
Faipar: 6 242 (fakanál 1 976, orsós 203, teknős 2 968, rostás 767, favágó 44, egyéb 284)
Építőipar: 15 360 (tapasztó, sármunkás 5 298, téglaégető 3 948, vályogvető 5 667, kőműves 447)
Fémipar: 16 624 (kovács 12 749, szegkovács 1 660, üstfoltozó 2 077, fúrós 351, kolompár, rézműves, csengős 297, bádogos, késes, lakatos, köszörűs 324, egyéb vasas 137)
Lábbelikészítő: 7 918 (csizmadia, foltozó, cipész)
Női kézműipar: 3 564 (kézimunka 1 076, fonás-szövés 1 261, csipkekötő 127)
Volt paraszti háziiparok: 6 304 (seprükészítő 1 036, kosárfonó 963, gyékény-szatyor-kasornyaszövő 142, madzagszövő 1 998, kötélverő 392, meszelő-kefekötő 1 773)
Egyéb foglalkozások: 1 657 (gyepmester 438, fuvaros, szénégető, kéményseprő 252, mosónő, gyári munkás 342, másféle 625)
Kereskedelem: 4 453 (házaló, iparcikkes 1 814, zöldséges-gyümölcsös 297, ló-sertéskupec 1 516, zsibárus 413)
Közlekedés: 99
Zenészek: 16 784
Napszámosok: 64 190
Magánzók: 76
Háztartásbeli: 18 533
Házi cseléd: 1 031
Egyéb foglalkozásúak: 274 (köztük kéjnők 55)
Foglalkozásnélküliek: 113 111
15 éven aluli: 100 021
15 éven felüliek: 13 090 (koldul 6 877, jóslás, kártyavetés 1 400, kuruzslás 90, csavargás 331, eltartott 1 732, ismeretlen kereset 3 056)
Felhasznált irodalom, jegyzetek
1. Mezei-Pomogyi-Tauber: A cigánykérdés dokumentumai. Bp. 1986.
2. Grellmann: Historischer Versuch dei Zigeuner. Göttinga. 1787.
3. Dr. Várnagy Elemér: Cigányfiatalok a nagyvilágban. Pécs. 1994.
4. Dr. Karsai Ervin: A cigányok története. Bp. 1997. 2. kiadás
5. Dr. Karsai Ervin: A cigány nyelv és kultúra I-II. Gyula 1994.
6. Karsai- R. Farkas: A cigányok hiedelemvilága Bp.1991. 1. kiadás.
7. Dr. Karsai Ervin: A cigányokról dióhéjban pedagógusoknak. Szeged. 1995.
8. Karsai-R.Farkas: Ősi cigány mesterségek és foglalkozások Bp.1991.
Vissza