NAGY PÁL : Hová lett a szerencse ?

Hová lett a szerencse ?


1839. szeptember 2-án Zalaegerszegen, Zala vármegye törvényszéke előtt büntető pert folytattak Görcsi György, Görcsi József, Farkas János, Árvai János és Horváth János mihályfai cigányok ellen.* A vádirat szerint Görcsi János gyömörei cigányt "azon szemre hányások után hogy nékik ő miatta nem volt a vásárban szerencséjök, meg támadni, s abba erővel bele veszvén, olly kegyetlenül megverni és öszve rugdozni, hogy az öt hét mulva, vagyis június 1ső napján meg halálozott, nem félemlettek". A per egyéb iratai alapján kétségtelen, hogy olyan esettel van dolgunk, amikor a verekedés a cigány mentalitás különlegességével magyarázható. A konfliktus kiváltó oka és feloldásának módja mögött is feltehetően a rituális tisztaságra vonatkozó hiedelmeket és elvárásokat kereshetünk.
A vádlottak kihallgatási jegyzőkönyve és a tanúvallomások alapján kíséreljük meg rekonstruálni a vádemeléshez vezető eseményeket, s a mögöttük húzódó mentalitástörténeti érdekességeket. Az értelmezés lehetőségét szűkebbre szabja az a tény, hogy Görcsi János nem tudott érdemi vallomást tenni. Május 17-én kiment hozzá gyömörői betegágyához az illetékes szolgabíró, de Görcsi János csupán annyit adott elő, hogy a megyefai cigányok a legnagyobb verekedők, s őt okolták balszerencséjükért. A beteg "nagy elgyengülése miatt többet nem beszélhetvén", Görcsi János vallomásából nem derült ki, hogy valóban megütötte e Görcsi György lovát.
1839. április 24-én Görcsi György, Farkas János, Görcsi József, Árvai János és Horváth János a gyulakeszi vásárból lakóhelyükre, Mihályfára tartva más, szintén mihályfai cigányokkal betértek a sümegi serházba. Nem csupán sörözni akartak, Görcsi Jánost keresték, ott is találták. Görcsi János egy lakatos és két kovács cigány legénnyel iddogált. Abban megegyeznek a vádlottak és a tanúk vallomásai, hogy Görcsi György és János között az váltotta ki a vitát, majd a verekedést, amikor Görcsi György Görcsi Jánost felelősségre vonta, amiért a vásárban egy bunkós bottal leverte lovának derekát, s ezzel elvette a szerencséjét. Arról senki nem szólt, hogy Görcsi János miért bántotta volna a lovat. A tanúk beszámolója szerint a sümegi serházban ő azt állította, hogy nem ütötte meg a lovat. A szándékok és cselekedetek tehát nem voltak egyértelműek.
Az etnográfiai és antropológiai kutatások szerint a cigányok számára a két legfontosabb érték a szerencse (oláh cigány baxt, kárpáti cigány bast) és az egészség (oláh cigány és kárpáti cigány is sastyipe), mindkettő elválaszthatatlan a "tisztaság"-tól (oláh cigány uzhipe, kárpáti cigány shuzhipe), amely nem azonos értelmű a gázsók tisztaság fogalmával. A kárpáti cigányok, illetve romungró utódaik körében a tisztasági-tisztátalansági kategóriák nem figyelhetők meg olyan autochton formában, mint az oláh cigányoknál, de a 16-18. században még elevenek voltak, s a 19. század elején is felfedezhetők a nyomaik. A kárpáti cigány nyelv az oláh cigányhoz hasonlóan ismeri a piszkosság (melalo) fogalmát, de a tisztátalanságot (oláh cigány marhime) nem. Az oláh cigány marhime szavához hasonló kifejezéseknek a kárpáti cigányban más a jelentése. A maribe jelentése verekedés, a maripe megfelelője verés. Utóbbi nem a fizikai verést fejezi ki, hanem az átvitt értelmű ártást, rontást (pl. szemmel verés). Úgy véljük, hogy a maripe értelme a 18. század előtt hasonló volt az oláh cigány marhime-hez, de a kárpáti cigányok részleges identitásvesztése következtében egyre inkább hasonult a paraszti világkép rontási tabuihoz.
A rituális tisztaság védelme a vásárban is fokozottan fontos. Ezt a szabályt sérthette meg Görcsi János, s az amúgy is beteges és gyenge testalkatú ember halállal fizetett, bár a többieknek nem állt szándékában megölni, sőt többük is azt állította, hogy nem vett részt a verekedésben, mások pedig éppenséggel szétválasztani igyekeztek Görcsi Györgyöt és Jánost. A tanúk is arról számoltak be, hogy Görcsi János sérüléseinek egy részét baleset okozta. Amikor kijöttek az ivóból a kocsiszinbe, Görcsi János meg akarta ütni a többed magával már kocsin ülő Görcsi Györgyöt, de a mozgásban levő kocsi hátsó tengelye elrántotta. Görcsi János valószínűleg kapatos is lehetett, mert nem sokkal később a város végén leesett a lováról.
A tisztaságra vonatkozó hiedelmekből – úgy tűnik – nem származott szisztematikusan alkalmazott viselkedési szabály. Inkább egy olyan ideológiáról van szó, amely alkalmas volt a hétköznapi élet balul végződött dolgainak értelmezésére és elfogadhatóvá tételére. Ha nem így lett volna, akkor Görcsi János a következményektől félve bizonyára nem nyúlt volna György lovához, amit éppen el akart adni. Vagy pedig nagyon is tudta, hogy mit tesz, s tudatosan akarta megakadályozni, hogy György szerencsés, azaz hatékony lehessen. Az egyik tanú ilyen kontextusban beszélt a vásárban történtekről, amikor idézte Görcsi Györgynek a sümegi serházban elhangzott, Görcsi Jánosnak szegezett szavait: "miért ütötted le a lovam keresztcsontját, mikor láttad a szerencsémet".
Persze az is lehet, hogy Görcsi János nem is ért hozzá a lóhoz, csupán bűnbakká vált. 1839. április 24-én ugyanis nem csak Görcsi György, hanem más cigányok számára is sikertelenül végződött a gyulakeszi vásár. Görcsi József (György testvére) azt vallotta, hogy mivel nem volt szerencséje a vásárban, félrehúzódott és nem is ivott a többiekkel. Horváth János pedig nem is látta hogyan esett egymásnak Görcsi György és János, egy félreeső asztalnál sírt, mert aznap megdöglött egy lova.
Amikor a mihályfai cigányok Sümeg felé tartottak kocsijaikon, bizonyára megbeszélték a vásárban történteket, s a kedvezőtlen események utólagos magyarázatára a rituális tisztaságra vonatkozó hiedelmek kínálkoztak. A vásárban még nem jutottak szerephez, a következmények értelmezésében annál inkább. Cigány észjárás szerint Görcsi János helytelen viselkedése miatt lett április 24. boldogtalan nap, ő miatta nem jutottak haszonhoz, elestek a lóeladás örömeitől, s meghiúsult a vásár utáni önfeledt együttlét is.
A szomorúságot, az elszenvedett szégyent, a meggyalázott büszkeséget és a Görcsi Jánossal szembeni haragot az sem enyhíthette, hogy rokona volt Görcsi Györgynek, s több más megyefai cigánynak is. Amikor azonban május végén bizonyossá vált, hogy Görcsi János egészsége súlyosan megromlott, cigány közvetítők (elsősorban Görcsi János anyósa, a 60 éves Kovács Katalin) útján a gyömörői elöljáróság jelenlétében egyezséget kötöttek, amit a jegyző foglalt írásba. Görcsi György, Görcsi József, Farkas János, Árvai János, Horváth János, Árvai József és Árvai Ferenc 100 forint jóvátételt fizettek Görcsi Jánosnak. Ezzel teremtették meg Görcsi János halála esetére családja biztonságát. Görcsi János felesége és gyömörői rokonai pedig kötelezték magukat, hogy a megyefai atyafisággal szemben a jövőben semminemű követelést nem támasztanak.
Az írásba foglalt egyezséggel (figyelemre méltó, hogy ez gázsó jogi normák szerint kötődik) helyreállt a felek között a kölcsönösen elismert egyenrangúság és erős közösségi kontroll alatt megteremtődött az élet folytathatóságának feltétele. Görcsi György elvesztett szerencséjét kompenzálta Görcsi János elvesztett egészsége, a családra háramló negatív következményeket pedig az anyagi kárpótlás. Az ügy cigány erkölcsi normák szerint ezzel lezárulhatott volna. A nem-cigány jogrend szerint azonban nem. A verekedés önmagában is criminális esetnek számított, Görcsi János halálával pedig méginkább elkerülhetetlenné vált a törvényszéki per, amit mai szóhasználattal élve, gondatlanságból elkövetett emberölés miatt indított a vármegye.
Az ítélethozatalkor is figyelembe vették, hogy a halált "nem előre elhatározott szándékból" okozták a vádlottak, s nem használtak "semmi ütő eszközt". A kocsiszinben történteket balaesetnek minősítették, s mérlegelték azt is, hogy Görcsi János némely sérülését a lováról való leesés okozta. A törvényszék végkövetkeztetése, hogy a "rabszemélyek által elkövetett verekedés a' halál egyenes okának nem tekéntetthetnék". A vádlottakat verekedés kezdeményezése és testi sértés okozása miatt marasztalták el. Görcsi György büntetése 1 év fogság, s gyenge testalkatát figyelembe véve negyedévenként csak 12 pálca mellékbüntetés. A többi vádlott büntetése fél év tömlöc, "nyügvasban" végzendő közmunkával és heti 2 napi böjttel kísérve. További mellékbüntetés a negyedévenkénti testi fenyítés, Farkas János, Görcsi József és Horváth János esetében 20 pálca, a gyengébb testalkatú Árvai Jánosnak 12 pálca.
Az ítélethozatalkor döntő súllyal estek latba a Görcsi Jánosról készült orvosi látleletek, de a törvényszéki bírák és a sebész nem egyformán értékelték az áldozat testi státuszát. A törvényszék a halál okának meghatározásában a verekedés előtti betegségnek és Görcsi János életmódjának, valamint saját maga és családja gondatlanságának ("a' rendes orvoslás elmulasztása") nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint az amúgyis beteg emberre mért ütlegeknek. Először május 11-én, vagyis még életében Bognár János zalaszántói járási orvos vizsgálta meg Görcsi Jánost, a látlelet eképpen hangzik:
"Görtsi János mint egy 26 esztendős gyenge test alkotásu emberen e következendőket láttam és tapasztaltam. A jobb lábon hátul hajlásban ugy szinte elöl is térd kaláts körül több varas sebek mint egy réz krajtzár nagyságuak látzottak. Az egész bal láb szár dagadt törödöttnek és nagyon fájdalmasnak tapasztaltatott. Hátul a bör vagy is közönséges takaró térd hajlásba egy kis tenyérnyi nagyságra le dörgölve vagy is foszladva találtatott. Ugyszinte a külsö bokánál is láb-fej hajlásba egy kis tenyérnyi nagyságra le foszladva találtatott a közönséges takaró.
Orvosi vélemény. A fent éreéntett ember sokáig fog sinlődni mig bajjából ki igazulhat és azon lassu láz mellyben jelenleg van ha jól nem orvosoltatik veszedelembe is hozhatja."
Görcsi János holttestét közvetlenül halála után Rédey Gábor, a tapolcai járási sebész boncolta fel és az alábbi jelentést tette róla Gyömörőben az elöljáróság jelenlétében:
"Görtsi János mint egy 25 esztendős Gyömörői ezen Tettes Nemes Zala V(ár)megye helységbeli lakós, ezen folyó Esztendei Aprilis 24kén Sűmegen a serivó házban megveretetvén, mellben megrugdaltatott s tiprattatott, melly időtől fogva beteges lévén, és Junius 1ő napján éjjeli mint egy 1 óra tájban meg halt. Már alul irt napon a holt testet az Orvosi tudomány rendszabállyai szerint a hely szinén alább megnevezetteknek [a gyömörői elöljárók] jelen létekben megvisgálván, mindjárt a homlok kőzép részén egy tsekély szurott seb látzott, a tökzatskó meg volt dagadva, mind a két allábszáron tsekély felső szinü varas bőr folytok látzottak. A Koponyáról a lágy részek levétetvén jobb felül a halánték inas hus, bal felül pedig a fal csont tájékán a szijas inas kiterjedés kékes szinűek kevesé meg voltak tőrődve. A Koponya csont is levétetett, az agy kemény hártya alatt tsekély mennyiségü savós nedvesség volt, gyuladás nem tapasztaltatott. A mellüreg föl bontatván, a mellen lévő inas husok belső felületén, de leginkább a bal válkults táján, és a mell csont markolatjánál szembe tűnő volt a lágy részeknek tőrődése, melly szederjes fekete színü volt, a mell üregben fekete folyó vér találtatott, a Tűdők rothadásban voltak, a gyomor felső felületén gyuladás tapsztaltatott, az egész máj pedig korom feketeségű színü volt, és a fogó eszköz alatt is elomlott, s egész máj meg volt rothadva. A hasüregben a belek fel voltak fonódva üressek lévén, és némelly részén gyuladás taapsztaltatott.
Minek utánna ezen főnt említett jelek tsak ugyan nyilván mutatják azt, hogy kűlső erőszak vitetett végben, ami által a mell üreg leginkább szenvedett, melly által a mell üregben lévő életművek erőszakossan megrázzatván, s erre fontos gyuladás következett, ez tőbb időkig rendessen nem orvosoltatott, s a betegséghez képest annak módja szerint jó gondviselése, és életmódja sem lehetett, tehát ennél fogva a gyuladás Tűdő, és máj rothadással végződvén, amellyben meg is holt, ennek pedig egyenessen gerjesztő oka volt a mellre történt külső tompa erőszak, s ezen gerjesztő oknál fogva történet szerint /per se lethale/** következett a halál."

NAGY PÁL

* Az iratokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy kárpáti vagy oláh cigányok voltak -e. Valamennyien római katolikusok, vallomásaikban lókereskedőnek, muzsikusnak és kovácsnak mondják magukat. Úgy tűnik, hogy kárpáti és oláh cigányok is voltak közöttük. Ha így van, akkor ez az eset a csoportok közötti kapcsolatokra is érdekes példa. A kérdést alapos helytörténeti kutatásokkal lehetne tisztázni.
** Per se lethale = önmagában halált okozó módon