Sajtóháttéranyag
Lezárult a Nemzeti Felzárkózási és Roma Stratégia társadalmi egyeztetése
2011. november 9.
Széles körű szakmai és társadalmi egyeztetést követően november 9-én lezárult a Nemzeti Felzárkózási és Roma Stratégia társadalmi egyeztetése, és így a stratégia hamarosan a kormány elé kerülhet - ezt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által szervezett a Nemzeti Roma Integrációs Stratégiák hosszú útja címmel regionális szemináriumon jelentette be Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A stratégia vitairatát a 2011. május 19-én Brüsszelben elfogadott Roma Keretstratégia alapján dolgozta ki a minisztérium és a Roma Koordinációs Tanács szeptemberi alakuló ülésen mutatta be és bocsátotta társadalmi vitára. Mind a magyar, mind az Európai Unió nemzeti roma stratégiák kidolgozása mérföldkő a roma integrációs politikában, ráadásul mindez Magyarország EU soros elnökségének egyik komoly eredménye. A tagállamoknak év végére el kell készíteniük és az Európai Bizottságnak be kell nyújtaniuk nemzeti roma stratégiáikat. A magyar Nemzeti Felzárkózási és Roma Stratégia még novemberben a kormány elé kerülhet.
A társadalmi leszakadás meghatározó részben a szegénységgel összefüggő körülményekből fakad. Ma Magyarországon a szegregáció mértéke, a társadalmi élet jelentős területeiről való tömeges kizáródás súlyos – az állami szektorra, a társadalmi együttélésre és a fenntartható gazdasági fejlődésre egyaránt számos kihatással bíró – társadalmi probléma. Ezért a társadalmi felzárkózáshoz feltétlenül szükséges egyfelől a szegénység megszüntetésére való törekvés, a szegénység kialakulásának megelőzése, másfelől a szegénységből fakadó jelentős hátrányok csökkentése.
A rendszerváltás után húsz évvel a magyar társadalom adós a szegénységet okozó, illetve a szegénységből adódó problémák hatékony kezelésével. Statisztikák és tanulmányok a legszélsőségesebb nélkülözésben, a társadalom peremvidékein élő csoportok helyzetének állandósulásáról tanúskodnak. A szélsőséges élethelyzetek, kirívó társadalmi különbségek, a társadalmi zárványok kialakulása, s az ehhez kapcsolódó esélytelenség, a hátrányos helyzetek generációkon keresztüli átöröklődése az egész társadalom stabilitását, fenntarthatóságát, biztonságát veszélyeztetik. A társadalmi kohézió hiánya, a magyar társadalom jellemző – életkori, etnikai, területi, stb. – vetületeiben tapasztalható dezintegrációs, szegregációs folyamatok egyben a gazdasági fejlődés akadályai is.
Amint a Kormányprogram több helyütt is rámutat, az elmúlt időszakban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok problémáinak kezelése igen kevés eredményt hozott. Különösen igaz ez azokra a problématerületekre, amelyek – kutatások szerint – a társadalmi különbségek legfőbb meghatározói. A legrosszabb helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatottsága (a tartós munkanélküliség), a romaügy, a hátrányos helyzetű települések problémái, valamint a gyermekszegénység, a gyermekek esélyteremtése azok a területek, amelyeken bár látványos kezdeményezések, programok indultak, az érintett társadalmi csoportokat illetően számottevő eredményt nem sikerült elérni. Helyzetük, szegénységük mélysége, életesélyeik, jövedelmi pozíciójuk és társadalmi megítélésük egyre rosszabbá vált. Ráadásul súlyosbodtak és élesebbé – olykor kifejezetten tragikussá – váltak azok az interetnikus vonatkozásokkal is bíró konfliktusok, amelyek az egész magyar társadalmat megrázták és foglalkoztatják.
A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia céljai
A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégiában meghatározott felzárkózás-politika az új stratégiai és kormányzati keretek adta átfogó megközelítésmód, amely a szakpolitikák összehangolásával és komplex beavatkozásokkal kívánja elősegíteni hazánk társadalmi és területi kohézióját.
Célja, hogy csökkenjen a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya, a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi lemaradása, gyengüljenek a szegénység átörökítésének tendenciái és csökkenjenek a roma és nem-roma népesség közötti társadalmi különbségek.
A célok elérésében - a társadalmi problémák meghatározó jellemzőit tekintve - meghatározó horizontális cél a tartósan munkanélküli aktív korúak munkaerőpiaci esélyeinek javítása; a gyermekek szegénységének csökkentése; a szocializációs és szocio-kulturális hátrányok leküzdése; a roma nők feltűnően magas továbbtanulási és munkaerőpiaci hátrányainak csökkentése; a hátrányos helyzetű területek lemaradásának, egyszersmind a területi hátrányokból származó társadalmi hátrányok mérséklése.
A felzárkózási stratégia célterületeit illetően korábban született stratégia az országgyűlési határozattal elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia és a Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP), valamint a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatási programja.
A társadalmi felzárkózási stratégia több mint romastratégia
A cigányságot rendkívül súlyosan érintő társadalmi problémák nem csak a cigányságot sújtják, s – értelemszerűen – nem is kezelhetők kizárólagosan a cigányság körében. Épp ezért a romák társadalmi viszonyainak jobbítását célzó stratégia sem lehet csak a romákat célzó beavatkozások stratégiája.
Tekintettel arra, hogy a roma népességhez kapcsolódó problémák sok esetben közösségi jellegűek, a beavatkozásoknak is azoknak kell lenniük. Az oktatás és a munka világába való beilleszkedés mellett a helyi közösségek működőképességének, integráló erejének megerősítése alapozhatja meg a ma sok esetben hiányzó, s az együttéléshez nélkülözhetetlen biztonságot.
Az integrált társadalmi felzárkózási stratégia tíz éves horizontra előretekintő keretstratégia. Ezen az időtávon átfogó céljai az Európa 2020 stratégia hazai szegénység csökkentési céljaival megegyezők. 2008-as adatok szerint a népesség10 28,3%-a (közel 3 millió fő) él a szegénységi küszöb alatt és/vagy aktív kereső nélküli háztartásban és/vagy súlyos anyagi nélkülözésben. Ezen népesség arányát 2020-ra 23%-ra kívánjuk csökkenteni. Ennek megfelelően a stratégia céljainak megvalósulásával 2020-ban Magyarországon mintegy félmillió fővel kevesebben élnek szegénységben és kirekesztettségben.
Nem lehet szegénységi kockázati tényező a gyermekvállalás
A stratégiában megfogalmazott célok eléréséhez mind anyagi juttatásokkal, mind a gyerekes családoknak nyújtott szolgáltatások bővítésével ösztönözni kell a felelős gyermekvállalást, és hatékony intézkedésekkel kell megakadályozni, hogy az szegénységi kockázati tényező legyen.
A koragyerekkornak (0-3 éves életkor) meghatározó jelentősége van a későbbi életút szempontjából, ezért javítani kell a hátrányos helyzetű gyerekek hozzáférését a jó minőségű koragyerekkori szolgáltatásokhoz, és erősíteni kell az ágazatközi (egészségügyi, oktatási, gyermekjóléti, gyermekvédelmi) együttműködést.
Fejleszteni kell a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzésében, megszüntetésében szerepet játszó gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások kapacitásait és az ingyenes közétkeztetést ki kell terjeszteni a rászoruló középiskolásokra is, és bővíteni kell a nyári ingyenes, kedvezményes étkezésben részesülők körét.
Meg kell teremteni a három éves kortól kezdődő óvodáztatás infrastrukturális feltételeit, csökkenteni kell az iskolai lemorzsolódást, a lemorzsolódók visszavezetése az oktatási rendszerbe. A hátrányos helyzetű, köztük roma tanulók iskolai sikerességének elősegítése érdekében számukra ösztöndíjprogramokat kell működtetni és a felzárkózást segítő pedagógiai programokat kell kidolgozni, egész napos iskolák, általános iskolai kollégiumok, segítő szakemberek alkalmazása, és a szabadidő-sport tevékenység ösztönzése mellett.
Visszatérés az iskolapadba és a munkaerőpiacra
A stratégia nyomán olyan gazdaság- és vállalkozásfejlesztési intézkedéseket megvalósítását kívánja ösztönözni, amelyek hatékonyak lehetnek a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatásában, elsősorban a nyílt munkaerőpiacon a magas élőmunka igényű ágazatokban, atipikus foglalkoztatási formák alkalmazásával.
Az EU2020-as foglalkoztatási cél teljesítése szempontjából különösen fontos a leghátrányosabb helyzetű – alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő – rétegek munkaerőpiacra segítése. Ez a törekvés kiemelten érvényes a roma lakosságra, különös tekintettel a hátrányos helyzetű kistérségekre.
Szükség van e törekvést segítő vállalkozásfejlesztési, beruházást támogató programokra, többféle pénzügyi eszköz kombinált felhasználásával (mikrohitel). E támogatások egy részének feltétele az alacsony iskolai végzettségű emberek, kiemelten a roma népesség foglalkoztatása és képzése.
A vidéki zöld gazdaság típusú gazdaságfejlesztő programokon belül szintén szempont a hátrányos helyzetű munkavállalók, köztük romák foglalkoztatása. A közbeszerzések során is preferálni kell a hátrányos helyzetűeket, köztük romákat foglalkoztató vállalkozásokat.
A rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztésén és a legális foglalkoztatás ösztönzésén keresztül növelni kell a bejelentett állások számát, és csökkenteni a hátrányos helyzetű munkavállalók kiszolgáltatottságát.
A felvilágosító- és szűrőprogramok hozzájárulnak az életminőség javulásához
Programokat kell indítani a népegészségügyi szűréseken való részvétel ösztönzésére, mobil szűrőállomások igénybevételére. Szükség van életminőség-javítással, egészségfejlesztéssel kapcsolatos kampányokra, különös tekintettel a gyermekekre, a szegregált lakókörnyezetben és a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élőkre, köztük a roma népességre. Kiemelt célcsoport a roma nők köre: őket elsősorban a tudatos családtervezésre, a korai terhesség megelőzésére, illetve az egészséges terhességre kell felkészíteni, pl. fölhívni figyelmüket a dohányzás mellőzésének fontosságára. A programba be kell vonni az érintettek vezetőit, a roma kisebbségi önkormányzatokat és a civil szervezeteket, a tréningekbe pedig az egészségügyi szakembereket.
Ösztönözni szükséges a helyi, területi és szolgáltatói együttműködés elmélyítését a praxisközösségek, kistérségi alapellátási központok kialakításával, a védőnői hálózat megerősítésével, valamint az otthoni szakápolást, hospice ellátást és szociális gondozást végző önkormányzati, civil és egyházi szervezetek munkájának szorosabb integrációja révén, kiemelt figyelemmel a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre.
Természetbeni támogatás, adósságkezelési megoldások segíthetik a lakásfenntartást
A lakásfenntartás segítésénél a természetbeni támogatást kell előtérbe helyezni. Az önkormányzatoknak módszertani segítségre van szükségük, a szolgáltatókkal is fel kell ismertetni a saját érdekeltségüket. Nem elég a támogatások rendszerének működtetése, sikerek csak a személyes szolgáltatások megerősítése révén érhetők el. A célzott programok sikere a regionális és települési hatóságok bevonása nélkül elképzelhetetlen. Az adósságkezelés fontos eleme az előrefizető mérőkészülékek elterjedése. Az adósságkezelés továbbfejlesztése mellett felvilágosító tájékoztatással, propagandával kell megelőzni a lakosság további eladósodását. Az adósságkezelő szolgáltatásokat a vidéki kistelepülésen élők számára is elérhetővé kell tenni.
Erősödő roma civil társadalom – formálódó közvélemény
A romák és a hátrányos helyzetűek aktív részvételének, helyzetbe hozásának és elköteleződésének elősegítése olyan alapvető cél, melynek mind a döntéshozás, mind a végrehajtás, mind az ellenőrzés során, továbbá nemzeti, regionális és helyi, valamint uniós szinteken is teljesülnie kell. A folyamat részeként kiemelt feladat a roma civil társadalom szerepének erősítése, a romák civil és politikai szerepvállalásának ösztönzése a civil szervezetek kapacitásfejlesztésével és a közigazgatási kapacitások nemzeti, regionális és helyi szintű megerősítésével. Be kell vonni a romákat a közélet minden területére, megerősíteni képviseletüket a különböző intézményekben, valamint a helyi, nemzeti és uniós szintű választott testületekben. Mindez alátámasztja a roma fiatalok sikerességét elősegítő felsőoktatási – és nemzetközi – szakmai tapasztalatot nyújtó programok hosszú távú szükségességét.
A szemléletformálásnak, figyelemfelkeltésnek fontos direkt eszközei lehetnek a közvéleményt célzó kampányok és a szociális, egészségügyi, közigazgatási, igazságszolgáltatási valamint rendfenntartási területen dolgozók számára szervezett, a megkülönböztetéstől mentes gyakorlatokat elsajátíttató képzések.
