Szalai Andrea - ÁTOK, FELTÉTELES ÁTOK ÉS TÁRSADALMI NEM ERDÉLYI ROMA KÖZÖSSÉGEK NYELVI IDEOLÓGIÁJÁBAN ÉS GYAKORLATAIBAN
1. Bevezetés
A disszertáció két diszkurzív forma, az átok (armaje) és a feltételes átok (trušul) pragmatikai és
társas funkcióit, használatát és az ezzel kapcsolatos nyelvi ideológiát vizsgálja Maros megyei
gábor roma1
közösségekben. Az említett diszkurzív formák nemcsak az általam ismert erdélyi
gábor roma közösségek, hanem – az etnográfiai és antropológiai szakirodalom adatai szerint –
számos más roma etnikai csoport nyelvi gyakorlatában is használatosak. Ezért a disszertációban
felvetett elemzési szempontok más roma csoportok nyelvhasználatának értelmezésében is
hasznosíthatók lehetnek.
Az elemzés egy 20 hónapos antropológiai nyelvészeti terepmunka tapasztalatain és a
terepmunka során rögzített nyelvi adatokon alapul. Egy olyan roma etnikai csoport diskurzusstratégiáiba
és nyelvi ideológiáiba nyújt bepillantást, amelynek romani változatáról, nyelvi és
társadalmi gyakorlatairól egyaránt keveset tudunk. Gábor roma közösségekben az 1990-es évek
végéig ugyanis nem végeztek hosszú távú, részt vevő megfigyelésen alapuló nyelvészeti vagy
etnográfiai terepmunkát, és az e közösségekben beszélt romani változatot sem vizsgálták. (A
dialektus dokumentációja jelenleg egy fonológiai tanulmányra /Gardner és Gardner 2008/, néhány
folklórszövegre /Bari 1990/ és egy metanyelvi diskurzusként értelmezhető lassú dalra /Kovalcsik
1998, 1999a/ korlátozódik.)
A kutatás kezdeti, tágan megfogalmazott célja egyrészt a társadalmi nem és a nyelvhasználat
kapcsolatának, másrészt a közösségek nyelvre és nyelvhasználatra vonatkozó vélekedéseinek,
azaz a beszélők saját, „laikus” nyelvi ideológiáinak vizsgálata volt.
Bár a társadalmi nemek viszonyával kapcsolatos elképzeléseket, valamint a létrehozásukban,
fenntartásukban vagy megkérdőjelezésükben szerepet játszó társadalmi ideológiákat2
(pl. testkép,
tisztaság-tisztátalanság) és gyakorlatokat (öltözködés, térhasználat, tisztálkodás, munkamegosztás
stb.) számos antropológiai kutatás vizsgálta roma közösségekben, e kutatások csekély figyelmet
fordítottak a társadalmi nem és a nyelv/nyelvhasználat összefüggéseire. Legfeljebb néhány, főként
a nyelvi tabukkal kapcsolatos kommentár erejéig érintették a témát.
Az 1990-es években fellendülő romani nyelvészeti kutatások elsősorban a nyelvi struktúra
(Elšík és Matras 2000, Matras 2002 stb.) és a strukturális változatosság földrajzi, tipológiai
(Matras és mtsai 1997, Matras 2002, 2005 stb.) és kontaktológiai (Bakker és Cortiade 1991,
Matras 1995, Matras 1998 stb.) aspektusai iránt érdeklődtek. Bár az utóbbi három évtizedben –
jórészt éppen magyarországi kutatásoknak és kutatóknak köszönhetően – olyan munkák is
napvilágot láttak, amelyek a nyelvhasználat egyes szocio-kulturális aspektusait vizsgálják,3 a
nyelvet társadalmi kontextusban vizsgáló kutatások ma még a romani nyelvészet alulreprezentált
területét jelentik.
2. Hipotézisek, kutatási kérdések
A terepmunka során saját nyelvi szocializációm tapasztalatai ösztönöztek arra, hogy a vizsgálat
fókuszát a társadalmi nemi ideológiák diszkurzív aspektusaira, illetve a társadalmi nemi és a
nyelvi ideológiák kapcsolatára szűkítsem (ld. Cameron 2005, Philips 2005). Elsősorban az a
kérdés foglalkoztatott, hogy milyen nyelvi ideológiák és gyakorlatok járulnak hozzá a társadalmi
nemek közötti viszonyok, és az azokat magyarázó-racionalizáló társadalmi nemi ideológiák
létrehozásához és fenntartásához, és fordítva: hogyan alakítják a gender-ideológiák a nyelvi
gyakorlatot és a nyelvi ideológiákat.
Nem olyan nyelvi vagy diszkurzív formák azonosítása volt a célom, amelyeket a
nyelvhasználók férfiakra vagy nőkre jellemző jegyeknek, azaz a társadalmi nem indexeinek
tekintenek, hanem Ochs (1992: 334) javaslatát elfogadva azt igyekeztem megérteni, hogy egyes
nyelvi vagy diszkurzív formák hogyan használhatók bizonyos pragmatikai funkciók (pl.
viszonyulásjelzés, beszédaktusok, beszédesemények) kivitelezésére, és a kivitelezéshez
kapcsolódó normák, preferenciák hogyan viszonyulnak a beszélők, referensek, címzettek
társadalmi identitásaihoz és szerepeihez (pl. társadalmi neméhez).
A részt vevő megfigyelés tapasztalatai hívták fel a figyelmemet két, a hétköznapi interakció
különféle helyzeteiben, és a nyilvános, formális beszédesemények során is gyakran előforduló
diszkurzív forma, az átok és a feltételes átok használatának változatosságára és társadalmi nemi
összefüggéseire. Ennek hatására kezdtem el szisztematikusan megfigyelni és dokumentálni azok
használatát különféle interakciós helyzetekben és beszédeseményekben. Az átok és a feltételes
átok kiválasztásával két olyan diszkurzív forma vizsgálata mellett döntöttem, amelyek elsősorban
nem társadalminemi identitások és relációk kifejezésére szolgálnak, hanem alapvetően
pragmatikai funkciót látnak el: viszonyulás-jelzésre és a beszédaktusok illokúciós erejének
módosítására (pl. erősítésére) szolgáló eszközök. E diszkurzív formák pragmatikai értékének
létrehozásában és magyarázatában azonban jelentős szerepe van a társadalmi nemnek, továbbá a
használat társadalmilag elfogadott módjait definiáló interakciós és interpretációs normák sem
társadalminem-semlegesek.
Ezért a dolgozatban a következő kérdéseket vizsgáltam:
a) milyen pragmatikai és társas funkciót töltenek be ezek a diszkurzív formák a romák közötti
interakcióban;
b) milyen kapcsolat van az egyes átok- és feltételesátok-formulák nyelvi formája, pragmatikai
értéke és társas funkciója között;
c) hogyan hozzák létre és hogyan magyarázzák ezt a kapcsolatot a közösség tagjai a nyelvi
ideológia segítségével, és mi a szerepe ebben a társadalmi nemnek;
d) az alapvetően pragmatikai célokat szolgáló diszkurzív formák használata hogyan válik több
tekintetben is társadalmi nemileg értelmezett (gendered) nyelvi gyakorlattá. .....
http://www.nytud.hu/oszt/neuro/szalai/phdtezisek.pdf
