A Magyarországon élô cigányok helyzetérôl,
a magyar-cigány együttélés normáiról.
A Magyar Szocialista Párt programajánlata (1994)
I. A cigányság helyzetének általános jellemzôi
1. A cigányság helyzete a rendszerváltozás során
Nem tagadható, hogy a cigányság szociális egyenjogúsítása terén az elôzô évtizedek politikája
központilag irányított programokkal és ehhez rendelt költségvetési eszközök segítségével
a környezô országokhoz viszonyítva, jelentôs eredményeket ért el. Az is tény, hogy a
hivatalos politika 1989-ig a cigányság problémáit alapvetôen szociális kérdésekre szûkítette
le. A cigányságnak etnikumként, népcsoportként való szükségletei elsikkadtak, vagy háttérbe
szorultak. A Kádár-korszakban a cigányság szociális egyenjogúsítására, társadalmi integrálására
irányuló törekvések asszimilációval párosultak. Ez mégsem öltötte az állampolitika
rangjára emelt erôszakos beolvasztás formáját, mivel a hivatalos politika mindenféle magyar
és kisebbségi-nemzeti identitás iránt egyaránt közömbös volt. Az elért szociális egyenjogúsodását
is viszonylagossá tette az a tény, hogy a cigányság nagy tömegei a társadalmi
hierarchiában lényegében ugyanabban a pozícióban maradtak, mint korábban.
A nyolcvanas évek végétôl a cigányság helyzete lényegesen romlott. Élethelyzete ma
nem súlyos, hanem egyenesen katasztrofális. A cigányság döntô többsége a gazdasági átalakulás
vesztesei közé tartozik. A piacgazdaságra való áttéréssel, az újraelosztó rendszerek
beszûkülésével, új típusú szociális nagyrendszerek kialakulásának késlekedésével jövôjük
mindinkább kilátástalanná válik. Reális a veszélye annak, hogy az elôzô korszak viszonylagos
eredményeinek jó része is megsemmisül és az egyenjogúsodás útján elindult cigányok
többsége visszacsúszik a civilizációs lejtôn. 1990 és 1993 között megközelítôen 200–250 ezer
cigány férfi és nô kényszerült visszatérni a bányákból, a gyárakból, az építkezésekrôl és a
munkásszállásokról a falvak és a városok cigánygettóiba. A cigányok 65 %-a a legszegényebbek
közé tartozik. Míg a magyar lakosság 12–13 %-a munkanélküli, ez az arány a cigányság
körében 60 % körül van. 1989-ben még a cigány férfiak 60–-80 %- a, a nôk egynegyede állás-
653
ban volt. A munkanélküli cigány emberek nagyobbik része 1992 közepén már tartós munkanélküliként
több mint egy éve az utcára került.
Az egzisztenciájukat vesztett cigány férfiak és nôk tömegei a falvak és a városok belterjes
cigány közegébe térnek vissza. Bár a magyarországi cigányság már régóta nem telepeken
él, a településeken továbbra is alapvetôen elkülönülten lakik. (A falusi cigánycsaládok
25 %- a olyan közegben él, ahol csak cigányok laknak, további 40 %-uk pedig olyan helyen,
ahol a cigányok vannak többségben. ) Ez a tömeges és tartósnak igérkezô visszatérési hullám
azt is jelenti, hogy a munkanélkülivé vált cigány szakmunkás csak olyan közegben mozoghat,
ahol ô már nem vájár, kômûves, stb., hanem csak cigány. A cigányság szociális,
munkaerôpiaci pozíciójának megrendülése etnikai kitaszításként, szegregációként, gettósodásként
is megjelenik. Ez a körülmény táptalaja lehet az elégedetlenségnek, a harcos cigány
mozgalmaknak.
A tömeges munkanélkülivé válás következtében a korábbi alacsony, de tartós és rendszeres
jövedelmek még kisebbek lettek és bizonytalanokká váltak. 1992-ben a cigány családok
összjövedelme az ún. megélhetési szint 66 %- át érte csak el, az egy fôre jutó jövedelem
pedig a nyugdíjminimum 80 %-át tette ki. Jelentôsen megnôttek a cigány családok eltartási
terhei: 1992-ben egy aktív keresôre kilenc eltartott jutott. Míg 1990-ben a cigány családok jövedelmének
több, mint a fele származott bérbôl és fizetésbôl, addig 1993-ban a cigány háztartások
fô bevételi forrásává már a családi pótlék és a munkanélküli ellátás vált. A cigányok
jelentôs hányada nagy OTP és egyéb adósságterhekkel került utcára.
Romlanak a magyar-cigány együttélési viszonyok. Nô a szociális távolság a magyar és a
cigány lakosság között, csökken a türelem és megértés szintje, elzáródnak a párbeszéd csatornái.
Felütötte fejét az aktív cigányellenesség és ennek nyomán megindult a' cigány önvédelmi
szervezkedés.
2. A társadalomba való újra-beilleszkedés differenciált megközelítésének szükségessége
Tekintettel arra, hogy a cigányság a társadalomba a gazdasági integrálódás formájában régebben
már egyszer beilleszkedett, a jelenlegi válság leküzdése a társadalomba való újra-beilleszkedést,
reintegrációt teszi idôszerû feladattá. A szocialisták fontosnak tartják, hogy a
cigányok helyzetével foglalkozó politika vegye figyelembe e népcsoport rétegzôdését, társadalomba
való integrálódásának fokozatait és módozatait. E szempontból figyelemreméltó
jelenség az, hogy a cigányság azokba a társadalmi csoportokba „illeszkedik be”, amelyekkel
szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba került, amelyeknek tehát a normáit, életstílusát, szokásait,
értékeit átvette. A cigányságnak a többségi társadalomba való betagozódása több
szálon, több dimenzióban megy végbe. Vannak olyan dimenziók, amelyekben a cigányság,
legalábbis a nagyvárosi cigány népesség már jelentôsen elôrehaladt, más vonatkozásban viszont
a legjobb esetben is csak félúton tart.
654
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
A cigányságnak valóban van egy jelentôs számú csoportja, egy minden tekintetben urbánus,
a városi munkásság nívóján é1ô és ahhoz illeszkedô része. Ennek a felsô rétegnek, középosztálynak
a beilleszkedése leggyakrabban nem integráció, hanem az asszimiláció formájában
megy végbe. A cigányságból ez a réteg vitte a legtöbbre, de erre a leginkább
jellemzô a szétszórtság, a többségi társadalomban való teljes, vagy majdnem teljes felszívódás
is.
A nagyvárosi cigányság legproblematikusabb részét kétségtelenül a nagyvárosi lumpenrétegekbe
integrálódott, azok normáit felvevô és minden tekintetben ezen réteget követô része
képezi. Ez a városi cigányságnak túlnyomó részét alkotja. Ráadásul egyre fokozódó
ütemben kapja utánpótlását a köztes helyzetû beilleszkedett és nem beilleszkedett, a leszakadás,
a társadalom peremére csúszás különbözô fokaival jellemezhetô cigánycsoportokból.
Ez a folyamat a gazdasági gondok és a társadalmi konfliktusok mélyülése miatt a
jövôben szinte elôre megjósolható módon tovább erôsödik.
A falun élô cigányság életlehetôségeit különösen leszûkíti a magyar mezôgazdaság elmélyülô
válsága, a magántulajdon kiterjedése, a falusi munkanélküliség erôteljes megnövekedése,
a szövetkezetek meggyengülése, illetve felbomlása következtében a falusi szociális ellátás
szétzilálódása.
II. A cigányság helyzete a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek sorában
3. A cigányság identitásának kérdésérôl
A cigányság más etnikai kisebbségektôl való különbözôsége, belsô megosztottsága ellenére
szuverén etnikumnak, népnek tekinthetô. Belpolitikai szempontból a társadalomba való beilleszkedés
okán nem csupán egyike a kisebbségeknek, hanem különleges figyelmet érdemlô
népcsoport. A cigányság problémáinak kezelésekor figyelembe kell venni rendkívüli nyelvi,
kulturális, szociális differenciáltságát. Jogi, közigazgatási, sôt politikai problémát jelent
önmagában a cigánysághoz tartozás kritériuma is. Az MSZP megítélése szerint kizárólag az
tekinthetô cigánynak, aki a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény
vonatkozó rendelkezései alapján önmagát cigánynak, illetve egyidejûleg cigánynak és
magyarnak vallja. Származási vagy nyelvi alapon nem lehet senkire rákényszeríteni, hogy ô
a cigánysághoz tartozzék, sem a többségi társadalom, sem a cigány szervezetek részérôl.
A cigányság identitáskeresése, asszimilációja rendkívül bonyolult és összetett problémakör.
Többségük kettôs, cigány-magyar kötôdésû. Ez a kettôs kötôdés tartós, természetes
állapot, nem zavarja, optimális esetben erôsíti a többségi társadalom nemzettudatának formálódását.
A szocialisták határozottan ellenzik valamennyi nemzeti és etnikai kisebbség, köztük a
cigányság esetében mind az erôltetett, mind pedig a motivált asszimilációs politikát. A mo-
655
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
tivált asszimiláció a társadalmi hierarchiában való emelkedést csak az önazonosság feladással,
beolvadással teszi elérhetôvé. Az MSZP szerint különleges érték, ha a nemzeti és etnikai
kisebbségekhez, így a cigánysághoz tartozó személyek meg akarják ôrizni sajátos identitásukat.
Ezzel egyidejûleg azonban a többségi társadalomnak nyitottnak és befogadónak
kell lennie. A többségi magyar társadalom, mint befogadó nemzet ugyanis nem zárhatja el
az utat azon kisebbségi személyek, cigányok elôtt, akik a magyar nemzetbe, illetve a magyar
nemzetbe is be kívánnak tagozódni, akár az identitásváltást is vállalva.
Az MSZP megítélése szerint azonban a többségi társadalom befogadó, nyitott jellege ne
ösztönözze az asszimilációt. Sajátos veszélyeket rejt magában mind a középosztályosodás
folyamata, mind a nyitott társadalom. Mindkettô bizonyos mértékig asszimilációs csapdát is
jelent. A cigányságnak az a része, amely eljutott a középosztályba, a társadalmi hierarchiában
magasabb pozíciót nyert el, gyakran határozottan törekszik a magyar társadalomba való
betagozódáson, beilleszkedésen túl cigány identitásának háttérbe szorítására vagy feladására.
Ily módon gondot jelenthet a cigány értelmiség és a cigányság vezetôinek utánpótlása.
A magyar politikának tudatosan számolnia kell a középosztályba való emelkedés asszimilációs
ellentmondásaival, bár korlátozottak a közvetlen vagy közvetett ráhatás eszközei.
III. A cigányság problémáinak kezelése, megoldási módozatok
4. A cigányság problémáinak általános megközelítése
A Szocialista Párt kiemelt jelentôségû belpolitikai feladatnak tekinti a magyarországi cigányság
helyzete romlásának megállítását, a cigányság további lecsúszásának megakadályozását.
Nem ígérheti, hogy az ország jelenlegi körülményei között egy választási cikluson belül lényegesen
megjavuljanak az egész cigány népcsoport életfeltételei. A cigányság társadalmi
egyenjogúsítása és beilleszkedése jogi téren alapvetôen biztosítható, míg a szociális felzárkózásban
rövid illetve középtávon nem várható fordulat. Józanul mérlegelve tíz éven belül nem
tûzhetô ki célként a cigányság társadalmi mobilitásának lényeges javulása, felemelkedése.
Az oktatás fejlesztésével azonban egy évtizeden belül kialakulhat a jelenleginél nagyobb befolyású
cigány értelmiség és egy nem nagy létszámú, de egyre erôsödô cigány középréteg.
Az anyagi és szellemi erôforrások korlátozottsága következtében feltétlenül szükség van
arra, hogy a következô évek kormányzati politikája pontosítsa, melyek a cigányság helyzetében
azok az áttörési pontok és területek, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani.
A szocialisták a cigányság esetében kitörési pontnak tekintik e népcsoport oktatásának
lényeges javítását, a cigány értelmiségi réteg megerôsödését és kiszélesedését, a középosztály
fejlôdésének elôsegítését. Megítélésünk szerint az erôforrásokat ezekre a célokra célszerû
összpontosítani. E törekvések elôzetes személyi feltételei – a cigány értelmiség eddigi
fejlôdése – ha nem is kielégítôen, de biztosítva vannak.
656
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
5. A cigányság oktatásának fejlesztése, értelmiségének megerôsítése és kiszélesítése
A szocialisták megítélése szerint a cigányság helyzetében lényeges változás érhetô el az oktatás
javításával. Célirányos szervezéssel elô kell segíteni, hogy a magyarországi közigazgatási,
közép- és felsôoktatási intézményekben, rendôrtiszti- és katonai fôiskolákon speciális
tanfolyamok, nappali és posztgraduális képzési formák jöjjenek létre a cigány emberek számára.
A szocialisták nagyon fontosnak tartják, hogy lényeges elôrelépés történjen a cigányság
közigazgatási jelenlétében, képviseletében, hiszen rendkívül alulreprezentált a helyi
közigazgatásban, a bíráskodásban, az igazságszolgáltatásban, a rendôrségnél és a honvédségben.
Ezt azonban nehezítik a rendkívül rossz szociális körülmények, a nyelvi problémák,
a sajátos életmód, az értékrendbeli eltérések és családi okok.
A Szocialista Párt oktatási politikája úgy fogalmaz, hogy az alsó-, közép- és felsôfokú oktatási
intézményeket nem szabad kitenni a piaci törvényeknek. Az államnak – az új társadalomnak
megfelelôen – szerepet kell vállalnia meghatározott oktatási alaptevékenységek finanszírozásában.
A szocialisták törekvése az, hogy a hátrányos helyzetû gyermekek részesüljenek
ingyenes tankönyvellátásban. Lépéseket kívánnak tenni a kedvezményes diákétkeztetés
bôvítésére. A felsôoktatásban a rászorulóknak tandíjmentességet és állami forrásból
szociális ösztöndíjat irányoznak elô.
A magyar államnak nemzetközi kötelezettségvállalásának megfelelôen – a hátrányokat
ellensúlyozó különleges intézkedéseket kell tennie.
Az MSZP álláspontja szerint az oktatásban a társadalmi esélyegyenlôtlenségek mérséklésére,
ennek érdekében új mozgalomra, a népi kollégiumi rendszer létrehozására van szükség.
A népi kollégiumokba történô felvétel és a képzés független a szülôk vagyoni helyzetétôl,
a diákok származásától és társadalmi helyzetétôl. Ezen intézmények alapvetô célja,
hogy már az általános iskola elsô osztályától kezdve biztosítsák a képességek fejlesztését, a
tehetségek képzését. E népi kollégiumi rendszer a fenti alapelvbôl következôen igen alkalmas
lehet a cigányság körében is az esélyek javítására. Lehetôvé teszi a cigány gyermekek
számára is, hogy az oktatás korai szakaszában megpróbálják behozni hátrányukat.
Az államnak fokozottan kell támogatnia azokat a kezdeményezéseket, amelyek a cigány
nyelv megôrzését, a cigány írásbeliség kifejlesztését, a cigány nyelvoktatást – különösen a
felsôoktatásban, tanító-, tanárképzô, óvónôképzô fôiskolákon, valamint az egyetemeken –
tûzik ki célul. Különös figyelmet kell fordítani az óvodai nevelésre, hogy – kezdetben akár
szakképesítés nélkül is – biztosítva legyen a kétnyelvûség. A magyar nyelv ismeretének hiánya
ugyanis késôbb a cigány tanulók behozhatatlan hátrányához vezet.
A szocialisták szükségesnek tartják, hogy cigányiskolák és kollégiumok is létesüljenek.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény a cigányságot, mint kisebbséget feljogosítja,
hogy létrehozza saját oktatási intézményeit, kollégiumait. A saját cigány iskolákban
és kollégiumokban megfelelô oktatási program, tananyag kidolgozására van szükség,
hogy a fiatalok átmenetileg se rekedjenek ki a társadalomból. A vegyes formájú iskolatípu-
657
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
sok esetén az osztályközösségeken belül is végbemehet a kirekesztôdés. A szegregáció
szempontjából nem az iskolaforma a meghatározó, hanem az oktatási program tartalma. Lényeges,
hogy az iskolák oktatási és nevelési programja olyan ismereteket nyújtson, és olyan
készségeket fejlesszen, amelyek a kölcsönös megismerést és az elôítéletek mérséklését
szolgálják.
A szocialisták fontosnak tartják a meglévô ösztöndíjrendszer továbbfejlesztését és kiterjesztését.
Egyre gyakoribb az általános iskolákban ún. pedagógus asszisztensek alkalmazása
a cigányság körébôl, akik a cigány tanulókat és a pedagógusokat népcsoportjukkal kapcsolatos
ismeretekre tanítják, illetve cigány nyelvet oktatnak, kezelik azokat a problémákat
- fôleg szociális - konfliktusokat, amelyek megoldása az oktatás hatékonysága, eredményessége
érdekében igen fontos. Az MSZP támogatja e szakemberek képzését és alkalmazását.
6. A cigányság foglalkoztatásának helyzetérôl
A cigányság foglalkoztatási helyzete sokszorosan hátrányos. A többszázezer magyar munkanélküli
között a cigányoknak a munkaerôpiacon nem sok esélyük van az elhelyezkedésre. A
szakemberek megítélése szerint a cigányok „nem dolgozása” összetett jelenség, amely az
esetek, többségében semmiféle normaszegô magatartáshoz nem kapcsolható: a cigányság
alapjaiban megrendült munkaerôpiaci pozícióit fejezi ki. Magyarázható továbbá meghatározott
kulturális hagyományokkal és demográfiai viszonyokkal is. Általában azonban ugyanazok
a szabályszerûségek érvényesülnek körükben, mint amelyek a hasonló szociális helyzetben
élôk munkavállalási arányait, nem dolgozói státuszát jellemzik szerte a világon.
Az elszegényedô cigány tömegek számára a szakemberek szerint a túlélésnek elméletileg
öt lehetséges módja van.
a) A túlélés egyik lehetséges és kézenfekvônek tûnô módja az elsô gazdaságba való visszajutás.
Ezt azonban belátható idôn belül nem tekinthetjük reális alternatívának, bár nem
szabad lemondani róla. Az 1992 és 1993 között az állásukat korábban elvesztett cigányoknak
csupán töredéke tudott újból elhelyezkedni.
b) A túlélés második módja az oly sokat emlegetett „szociális háló”, tehát a társadalombiztosítás
és a szociális ellátások, az egyenlôre állampolgári jogon kapott családi pótlék, a
GYES, és a GYED stb.. Ezekbôl az ellátásokból azonban megélni nem lehet, különösen
azokban a cigány családokban, ahol nagy volt a lecsúszás és nagyok voltak a terhek, a,
kölcsöntartozások. Van számos család, amely korábban is fôként ezekbôl a forrásokból
élt.
c) A túlélés lehetôségei közül a cigányság szempontjából a legfontosabb ma a gazdaság
meghatározott területeibe való bekapcsolódás. Ez zömében a szolgáltatási tevékenységek
sokféleségét fogja át. Felmérések szerint ez a terület az elsô gazdaságból kiesett ci-
658
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
gány férfiak és nôk egyre nagyobb hányadának jelent ma reális túlélési alternatívát. Az
alacsony szintû tôkeberuházás, de magas fokú munkaintenzitás, bérmunkaviszonyok
helyett a rokonsági vagy személyes függés viszonyai, az alacsony jövedelmek a
jellemzôek. A külföldiek mellett a cigányság „szerencsésebbje” adja ma a falvak „új cselédségét”,
az idény- és vándormunkások tömegeit, de napszámbérük jóval elmarad az öthat
évvel ezelôtti bérektôl.
d) Elsôsorban a falvak cigány népességének jelent reális túlélési lehetôséget az ún. háztartás-
gazdaság kiépítése: az önellátó paraszti kisgazdaság kialakítása, a kert megmûvelése,
állattartás, földbérlet stb.. A probléma az, hogy a falusi cigányságnak csak kis hányada
kötôdött korábban a mezôgazdasághoz, ezért ez a lehetôség csak azok számára
jelent kiutat, akik annak idején a termelôszövetkezetek stabil munkaerejét képezték.
e) Végül az ötödik túlélési lehetôség a családok nem piaci védekezési stratégiái. Ezek közül
háromnak van kitüntetett jelentôsége.
A kölcsönkérés: Az egzisztenciájukat vesztett, rendszeres jövedelemmel nem rendelkezô
cigánycsaládok a rendes banki pénzforgalomban nem hitelképesek. Fôként a falvakban
újból megjelent a "könyvre-vásárlás", az uzsorakölcsön, de feléledni látszanak a hagyományos
szolidaritások is: a rokonság olykor úgy mûködik, mint a sokféle és rendszertelenül
érkezô jövedelmek gyûjtô- és újraelosztó központja.
A segélykérés: A segélykérés inkább csak elvi lehetôség. Pénzbeli szociális ellátásokhoz
viszonylag kevesen jutnak, ráadásul igen szigorú megkötésekkel és nagyon alacsony összegekrôl
van szó.
A különbözô fizetési kötelezettségek megtagadása: Leginkább a lakásvásárlásra, építésre
felvett hitelek visszafizetését függesztik fel, fôként akkor, amikor már nincs mibôl levonni
a törlesztô részleteket.
Az MSZP álláspontja szerint a cigány kisebbségi állampolgárt nem cigány mivoltában,
hanem hátrányos szociális, illetve munkaerôpiaci helyzete miatt kell támogatásban részesíteni.
A szocialisták fontosnak tartják a munkanélküliek ellátási rendszerének átalakítását,
az ügyintézés hatékonnyá és emberségessé válását. Az MSZP fellép az ellátási rendszerben,
a munkaközvetítôi helyeken a cigány állampolgárokat esetenként sújtó hátrányos megkülönböztetésekkel
szemben. Különös gondot és feszültséget jelent az, hogy a pályakezdô, 14
és 18 év közötti cigány fiatalok nem jutnak munkához, sôt, az érvényes jogszabályok szerint
nem is jogosultak semmiféle munkanélküli ellátásra.
Az MSZP foglalkoztatási elképzelései közül a cigányság számára kiemelt jelentôsége lehet
az új munkahelyek megteremtésére való azon törekvésnek, amely e célt utak, közmûvek
építésével, a közhasznú munkák elterjesztésével kívánja szolgálni. Bár a hagyományos cigánymesterségek
között vannak olyanok, amelyek menthetetlenül kihalnak, vagy legalábbis
csak szûk körben, népmûvészeti tevékenységként élnek tovább, bizonyos területeken
mégis vannak „foglalkoztatáspolitikai tartalékok”. A szocialisták támogatni kívánják az
659
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
önszervezôdés keretében kialakult, fôként vidéken jelentkezô munkahelyteremtô kezdeményezéseket,
amelyek egyrészt a cigány szervezetek, másrészt az önkormányzatok, harmadrészt
az egyének kezdeményezései. Ilyenek például a ládakészítés és famegmunkálás, a
vesszôfonás, a vályogvetés, az állattenyésztés és újabban az önkormányzattól kapott vagy
bérelt földeken a növénytermesztés. A cigányság mezôgazdasági tevékenységét, földhöz jutását
és gazdálkodásának elindítását az államnak szociális földalap létrehozásával és más
eszközökkel is segíteni kell. Mielôbb végig kell gondolni annak költségvetési, szervezési és
mûködési feltételeit, hogy a cigányság egy része milyen módon juthat tulajdonhoz, elsôsorban
földhöz. Különösen fontos lehet a kézmûvesipari szövetkezetek létrehozása. A cigánysággal
kapcsolatos foglalkoztatáspolitikai elképzeléseknél olyan tevékenységi formáknak
és szervezési módozatoknak kell elsôbbséget adni, amelyek figyelembe veszik a cigányság
életmódbeli sajátosságait, mentalitását, képzettségi szintjét. A cigány kiskereskedés jövôjét
a rokonságon belüli információ- és tôkeáramlás, rugalmas munkamegosztás, mozgékony,
gyors irányváltoztatási képesség alapozza meg. A külföldi példák is azt mutatják, hogy ez a
kiskereskedési forma szélesebb körben a tôkefelhalmozás, a középosztályosodás alapja lehet.
A munkaerô-politikában, a munkaerô-átképzés rendszerében figyelembe kell venni a
hazai cigányság helyzetében meglévô azon sajátos körülményt, amely miatt az általános szabályozás
egyik fontos alapelvétôl célszerû lenne eltérni. Ez az a körülmény, hogy az átképzés,
az új szakma elsajátításához joggal követelhetô meg e tanfolyamokon a 8 osztályos végzettség.
A cigányok ötven százaléka azonban nem rendelkezik e végzettséggel. Ily módon a
cigányság jelentôs része kiszorul az új munka lehetôségét biztosító átképzésbôl. Célszerû
volna e korlátozás helyett általános képzést is biztosító formákat kialakítani. Ez valamennyi
érintettre vonatkozna, bár valószínûleg elsôsorban a cigányokat érintené e lehetôség.
Külföldi pozitív tapasztalatok alapján a cigányság munkaerô-átképzésében is célszerû
lenne megpróbálni magas társadalmi tekintélyû tanfolyamok szervezését, pl. számítógép
programozás illetve kezelés, idegen nyelvek stb. oktatását.
A cigányság helyzetének alakulását lényegesen befolyásolja az is, hogy milyen mértékû
gazdasági, szociális, kulturális különbségek alakulnak ki a különbözô térségek között. Az
MSZP külön programot dolgozott ki a regionális fejlesztésre, a hátrányos helyzetû térségek
további leszakadásának megakadályozására.
7. A cigányság szociális helyzetének javítása
A Szocialista Párt felfogása szerint a cigányság szociális helyzete különösen drámai. A szocialisták
meggyôzôdése, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegek, benne a cigányság terhei nem
növelhetôek tovább. Ehhez olyan jóléti rendszer kialakítását szorgalmazzák, amelyben a támogatások
valóban azokhoz jutnak el, akiket megilletnek. Az MSZP megítélése szerint a
következô években reálisan az tûzhetô ki célul, hogy az általános szociálpolitikai program
660
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
keretében meg kell próbálni a szegény sorsú állampolgárok, köztük a cigány lakosok elemi
megélhetését biztosítani. A szocialisták a pozitív diszkriminációt az általános szociálpolitikai
programba beillesztve kívánják érvényesíteni, fôképpen a hátrányos helyzetû térségek
komplex fejlesztési programjába beépítve. Arra törekednek, hogy a segélyezettek aktivitása
erôsödjön, ne váljon számukra tartós megszokássá az eltartotti lét. Nem szükséges és nem
lehetséges külön szociális és foglalkoztatási intézményrendszert kiépíteni a cigányság számára,
de szükséges és lehetséges elérni azt, hogy ezekben az intézményekben olyan szakemberek
dolgozzanak, akik ismerik a cigányság léthelyzetét, életének problémáit, azok öszszefüggéseit,
és beszélnek a nyelvükön.
A felmérések szerint a munkanélküli cigányokat hozzátartozóik tartják el, vagy járadékból,
rokkantsági nyugdíjból, szociális segélybôl, stb. élnek, illetve olykor még ôk tartanak el
másokat is. Természetesen fôként ebbôl a körbôl kerültek ki azok, akik némi élelemért végzett
napszámmal, guberálással, gyógynövények gyûjtésével, fekete munkával egészítik ki a
hozzátartozói segítséget, amelyek azonban csak kiegészítô források. A megélhetés alapja
mindig és minden esetben a háztartás dolgozó tagjainak munkajövedelme és az állampolgári
jogon kapott vagy szerzett társadalmi juttatások, ellátások. Kitüntetett szerepe van ebbôl
a szempontból a családi pótléknak. Sok család kizárólag e pótlékból él. Ezért is fontos a cigányság
számára, hogy sikerüljön elérni a családi pótlék reálértékének megôrzését, amire a
szocialisták törekednek. Az önkormányzatok támogatási lehetôségei – különösen hazánk elmaradott
térségeiben – minimálisak, idônként a segítô szándék is korlátozott, illetve hiányzik.
Az MSZP véleménye szerint ezért a megalázó rászorultsági vizsgálatok helyett törvényben
és helyi rendeletekben kell szabályozni a szociális támogatások feltételeit. Ezen általános
elvnek a cigányság számára azért van különös jelentôsége, mivel e vizsgálatok, környezetfelmérések
során gyakran érvényesülnek személyes érzelmek, hátrányos megkülönböztetések.
A szociális ellátásban célszerû lenne meghonosítani olyan, Magyarországon eddig még
kevés helyen alkalmazott módszereket, mint pl. szociális diszkontáruházak létesítése, speciális
hitelezési eljárások megteremtése stb.
Az MSZP a szociális törvény módosításával gyarapítani szeretné az állampolgári szociális
jogokat, és ki akarja terjeszteni az érintettek körét. Szociálpolitikai programja megvalósításának
tengelyében az önkormányzatok szerepének, aktivitásának fokozása áll. Az önkormányzatoknak
anyagi és szakmai támogatást kell kapniuk a szociális problémák és a
megoldási formák, források feltérképezéséhez, az alapvetô és nélkülözhetetlen információk
megszerzéséhez. Különösen fontos, hogy e munka során a cigány állampolgárok gondjait,
esetleges további hátrányait is minél pontosabban mérjék fel.
Az MSZP szorgalmazza, hogy általánosan bôvüljön a családsegítô szolgálatok hatásköre
és anyagi eszközrendszere. Fontos, hogy a cigányok lakta településeken a gondozói munkában
résztvevôk ismerjék a sajátos cigány családmodellt, a cigány szokásokat, sôt a nyelvet
is.
661
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
8. A cigány középosztály kialakulásának elôsegítése
A mindenkori magyar kormánynak törekednie kell arra, hogy elôsegítse: a cigánytársadalom
tagozódása valamelyest közelítsen a magyar társadalom szerkezetéhez. Ennek lényege,
hogy már rövidtávon is erôsödjön a cigányságon belül a ma még rendkívül kis hányadát
képviselô középosztályi, vállalkozói és értelmiségi réteg. Ösztönözni kell a módosabb cigányréteget,
a középosztály tagjait, hogy gyermekeit minél magasabb szintû oktatásban részesítse.
Ez ma még a jómódú cigány családokban is csak ritkán fordul elô. Csak több évtized
alatt valósítható meg az a maximális cél, hogy a cigányság társadalmi rétegzôdése többé-
kevésbé legyen szinkronban a magyar társadalom átlagos rétegzôdésével.
9. Az állami támogatásról
Az államnak szavatolnia kell a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi
LXXVII törvényben meghatározott anyagi biztosítékokat. A költségvetési támogatásnak
összhangban kell lennie a fenti törvénnyel, az ország reális teherbíró képességével, a kisebbségek
önazonossága megôrzésének és fejlesztésének követelményével, de nem vállalkozhat
a cigány kisebbségi egyesületi szervezôdésbôl fakadó valamennyi igény maradéktalan teljesítésére.
A szocialisták üdvözlik és fontosnak tartják a cigány közösségek, állampolgárok
saját anyagi hozzájárulását is.
Az államnak a kisebbségi óvodai és iskolai oktatás normatív támogatásán túl gondoskodnia
kell a létrejövô kisebbségi önkormányzatok alapvetô mûködésérôl is. Rendezni kell
azt az évek óta meglévô problémát, hogy a kisebbségi oktatás normatív támogatását sok helyen
nem a kisebbségi tanulók képzésére fordítják. Egyrészt erôsíteni kell e külön támogatás
tényleges felhasználását, másrészt szükséges a jelenlegi támogatási rendszer megváltoztatása,
differenciálása az anyanyelvi órák számától függôen.
A létrehozandó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapot úgy kell mûködtetni, hogy az elosztás
szempontjai és indokai világosak és hozzáférhetôk legyenek a kisebbségi, köztük a
cigány állampolgárok és a széles közvélemény számára. Az állami támogatásnak mentesnek
kell lennie bármiféle pártpolitikai, ideológiai vagy személyi részrehajlástól. Az állami támogatás
jelenlegi túlzottan szervezetközpontú elosztási rendjét egyre inkább a tevékenységközpontú
finanszírozási támogatási renddel kell felváltani, meghatározó elosztási elvvé tenni.
A szocialisták fontosnak tartják a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alap mûködési elveinek
meghatározásakor az 1990. óta mûködô Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány tapasztalatainak
összegzését. További teendô, hogy a cigány kisebbségi állampolgárok és szervezetek
pontosabban ismerjék a pályázás technikáit.
662
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
10. A cigány önszervezôdés jelenségeirôl
A szocialisták fontosnak tartják a cigányság növekvô öntudatosodását. Egyetértenek és támogatják
a cigányság alkotmányos önszervezôdését. A szocialisták döntô fontosságúnak tekintik,
hogy a cigányság öntudatosodása és önszervezôdése ne a társadalom vesztésre, ellehetetlenülésre,
illetve az egyre nyíltabb cigányellenességre történô védekezô reagálás következtében
alakuljon ki és formálódjon, hanem a jogi, az oktatási és a lehetôségek szerinti
szociális egyenjogúsítás és integrálódás pozitív eredményeként.
Mind a magyarországi cigányság nemzeti öntudatának torzulásmentes belsô fejlôdése,
mind a társadalmi és etnikai béke megôrzése, a magyar–cigány együttélés kezelhetôsége
szempontjából kiemelt fontosságú, hogy megállítsuk a cigányságnak a társadalom peremére
való sodródását, s az ezzel törvényszerûen velejáró szociális és etnikai radikalizmus kitermelôdését.
A cigány nemzeti öntudat jövôje szempontjából is kulcsfontosságú, hogy ne ellenségkép
formálásából, a magyarokkal való szembenállásból táplálkozva jöjjön létre.
A szocialisták elítélik azt a társadalmi felfogást, amely a bûnbakszemlélet jegyében a cigányságot
teszi egyoldalúan felelôssé a problémák és a magyar–cigány konfliktusok kialakulásában.
A szocialisták ugyanakkor tévútnak tartják a fordított bûnbak-szemléletet is,
amely a cigányság összes problémáját egy feltételezett kollektív, többségi cigány-ellenességgel
kívánja magyarázni, és erre a leegyszerûsítô szemléletre próbálja építeni a cigányság öntudatosodását.
A cigányságon belül elindult egy öntisztulási folyamat is a célból, hogy e népcsoportnak
a bûnözéssel való méltatlan azonosítása ne alázza meg magát a cigányságot, a cigány állampolgárt.
A közvélekedés enélkül az elhatárolódás nélkül a bûnözést, a deviáns magatartásformákat
a cigány kultúra és lét szerves részének vélelmezi.
Többek között ezért sem fogadható el az a felfogás, amely mindenért a környezô többségi
társadalmat hibáztatja, mert felmenti a cigányságot az önkritikus szembenézés feladata alól.
Ez a szemlélet könnyen megakadályozhatja, hogy az önvizsgálat során a cigány népcsoport átmenjen
azon a megtisztuláson, amely egy modern cigány etnikai mozgalom alapfeltétele is.
Nem arról van szó, hogy a cigányság tagadja meg övéit, hanem egy belsô öntisztulási folyamat
igényérôl. A szocialisták véleménye szerint nagy szükség lenne speciális civil társadalmi szervezetek
létrehozására, többek között a bûnözés visszaszorítása, illetôleg a börtönben élô cigányokkal
való mentálhigiéniai foglalkozás társadalmi újrailleszkedésük elôsegítése érdekében.
11. A cigány kisebbségi önkormányzatok megteremtésérôl
A szocialisták, a kisebbségek, a cigányság életének lényeges formálójának tekintik a Magyar
Országgyûlés által 1993. július 7-én elfogadott, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló
törvény következetes megvalósítását. Az MSZP szerint a kisebbségi törvény megfelelô jo-
663
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
gi alap ahhoz, hogy érdemi fordulat következzen be a hazai kisebbségek életében. A törvény
esetleges korrekciója a következô önkormányzati választásokat, a kisebbségi önkormányzatok
létrehozását követôen néhány év elteltével tûnik indokoltnak. A cigányság számára a
kisebbségi törvény szükséges, de nem elégséges feltétel.
Az MSZP rendkívül fontosnak tartja, hogy a cigány állampolgárok minél alaposabban ismerjék
meg a kisebbségi törvény által biztosított jogokat, tisztában legyenek a törvény vonatkozásaival
és éljenek az adott lehetôségekkel. A szocialisták e cél megvalósítását azzal
is elô kívánják mozdítani, hogy szakmai, értelmezô anyagot állítottak össze a nemzeti és etnikai
kisebbségi törvény jogi lehetôségeinek kihasználásáról, a törvény alkalmazásáról.
A kisebbségi törvény végrehajtása során a szocialisták kulcsfontosságúnak tartják a kisebbségi
önkormányzatok létrejöttét. A három változat (kisebbségi települési önkormányzat,
közvetett módon létrejövô helyi kisebbségi önkormányzatok, országos kisebbségi önkormányzatok)
létrehozásához elengedhetetlen, hogy az Országgyûlés, a parlamenti pártok,
a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az érintett kormányzati szervek segítsék a kisebbségek
aktivitását, a kisebbségi civiltársadalmi önszervezôdését.
A kisebbségek jogairól, valamint a közoktatásról szóló törvény más törvények által biztosított
lehetôségekkel élve az önkormányzatok létrehozásával megvalósulhat és kiteljesedhet
a kisebbségek közjogi és kulturális autonómiája. A szocialisták igyekeznek elôsegíteni
azt, hogy a kisebbségi, többek között a cigány önkormányzatok létrejötte konfliktusmentesen,
a helyi társadalmi béke és normális együttélés megôrzése közepette menjen végbe. Ennek
rendkívül fontos anyagi feltétele a Kompenzációs Alap feltöltése az 1994. utáni években,
amely a települési önkormányzatokat hivatott segíteni a helyi intézmények, vagyontárgyak
átadásában.
További politikai-szemléleti feltétel a vegyes lakosságú települések önkormányzati, politikai
és kulturális vezetésének megfelelô tájékoztatása és tájékozódása a kisebbségi, cigány
önkormányzatok létrehozásának törvényi feltételeirôl. A szocialisták kezdeményezik, hogy
az önkormányzati választásokat megelôzôen a kisebbségek által is lakott településeken a kisebbségi
szervezetek, egyesületek, személyiségek, valamint az önkormányzati testületek, és
a helyben mûködô pártok hozzanak létre koordinációs fórumokat, folytassanak egyeztetô
tárgyalásokat. Az MSZP a maga helyi szervezetein és a baloldali önkormányzati közösségen
(BÖK) keresztül is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a kisebbségi, cigány önkormányzatok létrehozása
ne vezessen a településeken helyi konfliktusokhoz vagy feszültségekhez.
12. A cigányszervezetekkel kialakítandó viszonyról
Az elmúlt években rendkívül sok, eltérô taglétszámú, társadalmi és politikai súlyú, helyi,
megyei, sôt országos cigányszervezet jött létre. A cigányszervezetek tevékenysége az ország
cigányok által lakott településeinek többségére kiterjed. Közös érdekeik képviseletére
csúcsszerveket hoztak létre, ilyen például a Roma Parlament, a Magyarországi Cigányok Ér-
664
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
dekvédelmi Szövetsége és a Roma Fórum. 1990 és ‘94 között közel 200 cigányszervezet tevékenykedett
szerte az országban. A rendszerváltást követôen három cigánypárt is alakult,
amelyek a sikertelen választási kampányt követôen megszûntek, illetve egyesületekké alakultak
át. A cigányság problémáinak alaposabb megismertetését, érdekeik képviseletét és
önbecsülésük erôsödését szolgálja az a tény, hogy az 1990–94 közötti parlamenti ciklusban
három cigány képviselô is tevékenykedett a Magyar Országgyûlésben: Hága Antónia és Horváth
Aladár az SZDSZ országos listáján 1990-ben, Péli Tamás az MSZP képviseletében 1992-
ben került be az országgyûlésbe.
Az MSZP a cigányszervezetekkel ideológiamentes partneri viszony kialakítására törekszik.
A szocialisták különösen lényegesnek tartják azon cigányszervezetek tevékenységét,
amelyek érdekérvényesítést folytatnak, jelentôs szervezômunkát fejtenek ki a cigányság körében,
jogsegélyszolgálattal, szociális munkával, vállalkozói tanfolyamokkal, oktatási segítséggel
járulnak hozzá a cigányság társadalmi beilleszkedéséhez, életének megszervezéséhez.
Az MSZP ezen elvek jegyében alapvetôen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Tagozaton
és a Cigány Tagozaton keresztül tartotta a kapcsolatot a cigány szervezetekkel és személyiségekkel.
A Cigány Tagozat az ismert etnikai összecsapások alkalmával konfliktuskezelô
csoportot mûködtetett.
A szocialisták veszélyesnek és zsákutcának ítélik azonban azokat a törekvéseket, amikor
némelyek a cigány önazonosság kialakítását és fejlesztését magyar-ellenességgel kívánják
összekapcsolni. Fontosnak tartják, hogy a kulturális, a politikai, a munkavállalói és más
szervezeti formák egyértelmûbb profillal rendelkezzenek. Felhívják a szakszervezetek figyelmét,
hogy tevékenységükben külön fordítsanak a cigányság sajátos problémáira.
A magyar politikai és társadalmi erôknek végre tanusítaniuk keli, hogy bármennyire „kényes”
is a cigányság egyenjogúsításának folyamata, készek a problémákat súlyuknak
megfelelôen, szakszerûen kezelni. Ez, és csak ez gyôzheti meg a most formálódó cigány elitet,
hogy a magyarországi cigányság egyenjogúsítása csak közös erôvel, a magyar társadalommal
való összefogással, kritikus és konstruktív, magyarbarát cigány önszervezôdésekkel
érhetô el. A szervezeti pluralizmus megôrzése és fejlôdése támogatandó érték, de a cigányszervezetek
ilyenfokú tagoltsága, az egyéni ambíciók ilyen erôteljes megjelenése mérsékli a
cigányság önszervezôdésének hatékonyságát, társadalmi újra-betagozódásának esélyeit.
IV. A magyar–cigány együttélés normáiról
13. A magyar-cigány együttélés konfliktusainak megelôzése és kezelése
A szocialisták meggyôzôdése szerint a következô években ki kell munkálni a konfliktusmegelôzô-
és kezelô mechanizmusokat a vegyes lakosságú térségekben a társadalmi béke
megôrzése és a normális egyûttélés érdekében. A helyi békéltetô bizottságokról szóló elkép-
665
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
zelést a szocialisták jó kezdeményezésnek tartják, ezeket mielôbb és minél több helyen célszerû
lenne mûködtetni. A cigányság szociális helyzete és identitás-problémái hosszú távú
konfliktushelyzetet és feszültséget jelentenek a társadalomban. Reálisan mérlegelve: ezeket
mérsékelni lehet, de társadalmi szerkezeti okaik felszámolása rövid- és középtávon nem valósítható
meg. A cél az, hogy ezek a feszültségek és konfliktusok a kezelhetôség keretein belül
maradjanak.
A magyar-cigány együttélés érdekében a társadalomnak, a politikának széles értelemben
vett és tartós kötôdést eredményezô társadalmi elôrejutási lehetôségeket, méltó szerepet,
érzelmi kötôdést, egzisztenciális lehetôségeket kell biztosítani a cigány értelmiség és
középosztály számára.
A szocialisták fontosnak tartják a közigazgatásban a cigány származású bírók, ügyészek,
rendôrségi és honvédségi, államigazgatási szakemberek mûködését, hiszen ezek a személyek
a társadalmi hierarchiában betöltött helyzetüknél fogva is a társadalmi békében, a magyar–
cigány együttélésben érdekeltek.
14. Következetes, diszkriminációellenes joggyakorlat szükségességérôl
A szocialisták fontosnak tartják, hogy a Magyar Alkotmány, a Büntetô Törvénykönyv, a
Munka Törvénykönyve, számos, a Magyar Köztársaság által is megerôsített nemzetközi
szerzôdés tartalmaz diszkriminációellenes rendelkezéseket. Annak ellenére tehát, hogy van
jogi alap a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésre, az ez irányú magyar joggyakorlat
nem kielégítô. Az MSZP szerint szükség lenne egyrészt a diszkriminációellenes joganyag kifejtésére,
részletezésére, másrészt megfelelô intézményi, szervezeti keretek megteremtésére.
A kisebbségek országgyûlési biztosának intézménye fontos, de nem elégséges lépés e téren.
A szocialisták lényegesnek tartják a kisebbségek jogsegélyszolgálatának megteremtését,
a hátrányos megkülönböztetések elleni jogi, politikai és intézményi feltételek érdemi javítását.
15. Harc az elôítéletek, az idegengyûlölet, a cigányellenesség ellen
A szocialisták a törvényi szabályozás mellett küzdenek a kisebbségi jogok mindennapi érvényesülését
segítô társadalmi közhangulat, „kisebbségbarát környezet” kialakításáért. Fontos
feladatuknak tekintik annak tudatosítását, hogy a pótlólagos jogok nem több jogot jelentenek,
s nem nyújthatnak lehetôséget a kisebbségeknek arra, hogy azokkal visszaéljenek.
A magyar szocialisták nemcsak a szociális béke megôrzésén, a munkaadók és munkavállalók
értelmes kompromisszumain fáradoznak, hanem a maguk eszközeivel az értékek
sokféleségének tudatos vállalásán alapuló etnikai békét is elô kívánják segíteni. A nemzeti,
666
Keletrôl Nyugatra Európa közepén
etnikai kisebbségek és a többségi magyarság együttéléséhez, az „etnikai békéhez” mindkét
fél józanságára, türelmére és önmérsékletére szükség van.
Az MSZP a többségi patriotizmus, a magyar nemzeti öntudat, valamint a Magyarországon
élô kisebbségek nemzettudata iránti empátia és segítôkészség szintézisére törekszik. A
párt elveiben és gyakorlatában kisebbségbarát, egyidejûleg tiszteletben tartja a többségi
nemzettudatot és nemzeti érzést.
Az MSZP határainkon belül és kívül határozottan és következetesen fellép az elôítéletek,
a nemzeti-etnikai kizárólagosság bármilyen formájával, az idegengyûlölet, a nacionalizmus,
a sovinizmus, a rasszizmus, az antiszemitizmus és cigányellenesség megnyilvánulásaival, s
a magyar nemzeti önérzet megsértôivel szemben. A szélsôjobboldali nacionalista és fajüldözô
tevékenységek ellen a törvény teljes szigorával kell eljárni. Ez a politikai magatartás
a kisebbségellenesség és az elôítéletesség elleni harcnak csupán szükséges, de nem elégséges
demokratikus feltétele. Ezen túlmenôen olyan politikára is szükség van, amely a szociális
igazságosság és érzékenység fokozott érvényesülését tartja szem elôtt, és elôsegíti a társadalom
biztonságérzetének erôsödését.
16. Nemzeti összefogást a magyarországi cigányság egyenjogúsításáért!
A magyar szocialisták véleménye szerint a magyarországi cigányság jelentôs része felismerte,
hogy sem gyámkodásra, sem kivételezésre alapuló politika nem hatékony hosszú távon.
Figyelemre, megértésre, értô segítségre, saját képességei kibontásának lehetôségére vágyik.
Kiábrándul, ha a politikai pártok szavazatgyarapító szándékkal manipulálni próbálják.
Az MSZP felfogásában a cigányság problémáinak kezelése olyan stratégiai feladat, amely
nemzeti egyetértést és folyamatos egyeztetést igényel.
Valamennyi számottevô magyarországi politikai erônek, az államigazgatási és önkormányzati
szerveknek, civil társadalmi szervezetnek a társadalmi stabilitás, a biztonság, a
szociális és az etnikai béke megôrzése, a magyar–cigány együttélés kezelhetô szinten tartása
érdekében emberi és magyar patrióta kötelessége a cigányság válságos helyzetének orvoslása,
zavarmentes öntudatosodásának, társadalmi beilleszkedésének elôsegítése, minél
teljesebb jogi, oktatási és lehetôség szerinti szociális egyenjogúsítása, megélhetésének szavatolása.
667
Magyarország és a magyar nemzet az új Közép- és Kelet-Európában
