A blogot azoknak ajánlom akik a roma/cigány és egyéb kisebbség iránt érdeklődnek, és szeretik az interdiszciplináris témákat! Akiket érdekel a társadalmi befogadás, az oktatás és a sokszínűség. aki szereti komplexen látni egy csoport életét. by Andrea Annamaria Duka
Cigányság és előítéletek Ezzel a címmel tartott interaktív előadást Duka Andrea Annamária
október 21-én a Kispesti Kaszinóban a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület klubestjén.
Andrea jelenleg romológia (cigány népismeret) tanár a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban, e mellett fotóművész. 2006-tól különböző helyeken önkénteskedik hazai és nemzetközi szinten is, legutóbb Berlinben töltött egy teljes évet, ahol kelet-európai országokból érkező migráns családokkal foglalkozott, majd az Uccu Alapítvány oktatási koordinátora volt, ahol sokszínű munkakörén túl érzékenyítő, roma identitás órákat tartott több hazai oktatási intézményben és egyéb rendezvényeken. Mindezek mellett 2008-ban fiatal lányként elkezdett egy olyan kutatást, melynek fókuszában a roma telepek vannak (jelenleg 7 országból) Főként a romákkal szembeni sztereotípiák lebontása érdekében készített és készít olyan objektív fotókat, amelyeket többször kiállított, több nemzetközi és hazai fotóversenyen értek el szép eredményeket a képei.
Rendkívüli szakértelemmel vezette be a társaságot egy intenzív gondolatébresztő szituációs játékba, amin keresztül nagyon jó kedélyű családias hangulat alakult ki a kötetlen, de mégis irányított beszélgetésre. A sztereotípiákról és az ezekből fakadó előítéletekről beszélgettünk, illetve próbáltuk magunkban is megkeresni a megfelelő hozzáállást, a félelmek leküzdését, és ez által mindenkiben kicsit felébredt a felelősségérzet azok félé a csoportok felé, akiket előítéleteinkkel beskatulyázunk, ilyenek például a romák, zsidók, migránsok stb. a sort lehetne folytatni akár a végtelenségig. Reméljük, hogy a résztvevők másként fognak ez után az este után viszonyulni az ismeretlen csoportokhoz, és nem az előítélet, hanem inkább a megismerés motiválja majd őket.
A zene sem maradt el ezen az esten sem, a Bartók Béla Szakközépiskola növendékei újra eljöttek hozzánk, hogy megmutassák tehetségüket. Köszönjük a klubtagoknak, a régieknek és az újaknak is, hogy mindig aktív résztvevői a rendezvényeinknek. Külön kiemelve szeretnénk megköszönni Kállai Szilvia roma referens asszonynak, hogy eljött közénk újra, és megemlékező beszédet mondott az 56-os roma hősök tiszteletére, valamint szeretnénk megköszönni Fahidi Éva holokauszttúlélőnek, hogy rendszeresen megtisztel minket jelenlétével.
A következő rendezvényünkre is szeretettel várunk mindenkit, 2016. november 18-án 17.00- órától tartjuk a Kispesti Kaszinóban. Romák Felzárkóztatásáért Egyesület
„Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe. A sírba is a
hegedűnkkel megyünk.”
KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!
A nyócker a gettó, sok ott a roma, akik
hangosak, színes ruhákban járnak, és sok gyerekük van. Sokan jellemzik így
Budapest híres-hirhedt VIII. kerületét. Én viszont kíváncsi, nyitott ember
vagyok, így többet akartam tudni. Jelentkeztem az UCCU Alapítvány városi
sétájára, ahol megpróbáltuk körbejárni a cigány kultúrát és identitást.
Még föl
se költöztem Budapestre, de már kívülről fújtam, hogy a nyolcadik kerület a
gettó, és hogy a Rákóczi tér környékén ácsorognak kuncsaftjaikra várva az
örömlányok. Ilyen előítéletekkel – és nagyon kevés megtakarított pénzzel –
érkeztem a fővárosba. Anyagi lehetőségeim miatt az első albérlet, amit
megnéztem, épp a gettó szívében, a Magdolna utcában állt. Emlékszem, annyira
ijesztő volt a közeg, hogy szinte menekültem a gangos, vasrácsokkal felszerelt,
lepukkant házból. A „nyócker” városi sétán, gondoltam, szembenézek a
félelmeimmel, és felülvizsgálom az előítéleteimet.
A séta a Blaháról indult, ahonnan egy fotófelismerő játékot követően a csapat a
Népszínház utcába kanyarodott. A „gettótúrára” gyerekes családok, városi
bringás lányok, külföldi egyetemisták jöttek, sőt mint utólag kiderült, a svéd
nagykövet is.
Duka Andrea Annamária - Uccu Alapitvány oktatási koordinátora és önkéntes sétavezetője
„Mi van a képen?” – archív fotók a Blaháról
Duka
Andrea Annamária, az UCCU alapítvány önkéntese és oktatási koordinátora a
túravezetőnk. Először egy zálogház előtt álltunk meg. A BÁV előtti
beszélgetés során kiderült, a csoportunkból is van, aki került már olyan
szorult helyzetbe, hogy hó végén kénytelen volt zaciba vinni az ékszereit. A
kerületben viszont gyakori eset, hogy a fuxot ideiglenesen pénzzé teszik, így
nem véletlen, hogy a környéken 5-6 zálogház is működik.
Ide jönnek, ha gyorsan kell a pénz
Gettó, drogtanya és a
prostik
Budapesti
viszonylatban a nyolcadik kerületi ingatlanok ára alacsony, albérletet is itt
lehet legolcsóbban találni. Ennek oka főleg a környék rossz híre. A sétálóknak
is az alábbi szavak ugrottak be a kerülettel kapcsolatosan: „rossz a
közbiztonság”, „gettó”, „dzsungel”, „drogtanya”,
„sok a cigány”, „itt árulják magukat a prostik”. Ez utóbbira a kerület beszédes
utcanevei: Víg utca, Angyal utca, Gyorskocsi utca is emlékeztetnek. A múlt
században ezekben az utcákban bordélyházak álltak – említi Marcsi, Andrea
önkéntes társa.
Beszédes utcanevek
A múlt és a multikulti
Régen a
nyolcadik kerület szántóföldi övezet volt, melyet az 1700-as évek után
parcelláztak fel, és adtak el termőföldként. Vályogházak épültek, de azokat az
1838-as árvíz elmosta. Városias kinézetét az 1840-es évek után nyerte el,
amikor a területet újjáépítették. A nyolcadik kerületet főleg kisiparosok
lakták, az ország legrégebbi kalapos műhelye is itt található. A mezőgazdasági
múltra emlékeztet a Dreher sörgyárak egykori székhelyének, a Polgári
Serfőzdének a homlokzatát díszítő mozaikfríz is, melyet Róth Miksa készített.
Az épület homlokzatán a sörfőzés képei
A kerület
lakossága ma már nagyon vegyes: eleinte zsidók lakták, majd a kereskedelem
miatt egyre több cigány család is letelepedett itt, más nemzetiségű kereskedők
mellett. Mára már arabok, kínaiak és törökök is sokan költöztek ide. A faji,
nemzeti és kulturális sokszínűségben még egy pici bolt is jól megfér, ahol
árpádsávos lobogó van kifüggesztve.
A cigányzene Hungarikum
A séta
során bekanyarodtunk egy kis utcába, ahol hangszerkészítő műhelyében
meglátogattuk Farkas István hegedűművészt. Zenész családba született:„Amikor megszületünk, vonót tesznek a
kezünkbe, és a sírba is a hegedűnkkel megyünk”– mondja mosolyogva.
Pista bácsi elhúzta a nótánkat
Az idős
úr szerint a zene összeköt minket, ez híd a cigány és a nem cigány emberek
között. Műhelye egyben a Reményi Ede Cigányzenész Szövetség irodája is. Reményi
Ede zsidó származású zeneszerző és hegedűművész volt, aki a korábban főleg
verbunkost játszócigányzenészeket bevezette
a klasszikus zene világába. Megismertette velük többek között Brahms
és Liszt Ferenc műveit.
Farkas
István elmesélte, hogy a kerület tele volt olyan éttermekkel, kávézókkal, ahol
élő cigányzene szólt. Ma már alig találni ilyen helyeket. Pista bácsi úgy véli,
most is lenne igény cigányzenére, de egyrészt nagy a konkurencia, az
éttermekben is inkább betesznek egy CD-t, másrészt kevesen engedhetik meg
maguknak, hogy egy-egy vacsorára tízezreket költsenek.
Megjegyezte
azt is, hogy a média rossz fényt vet a cigányzenészekre, mert sokan azt hiszik,
mindenki úgy él, mint amit a tévében láttak.
„Miért szülnek sok gyereket? Tán nem bírnak magukkal,
unatkoznak?” – provokált ismét kérdésével a túravezető.„A családi pótlékért” – mormogta egy úr,„a cigány kultúrában a gyerek érték”– kontrázott egy hölgy.
Egy családi fotó a Gallery 8-ból
„És tudjátok-e, mi a különbség a cigány és a roma között?” –
kérdezett ismét Andrea. A válaszokban a politikai korrektségtől eljutottunk a
cigány csoportokig. Megtudtuk, hogy Magyarországon főként beás-cigányok,
romungrók (magyar-cigányok), és oláhcigányok élnek, valamint egy kis számban
sintik (német-cigány). A hagyományokat leginkább az oláhcigányok őrzik, míg a
romungrók elszakadtak a cigány életmódtól és szokásoktól.
Korábban
egy-egy cigánycsoporthoz foglalkozásokat is lehetett kötni, például a beások
főleg fakitermeléssel és fafeldolgozással keresték a kenyerüket, a romungrók
hagyományosan zenészek voltak vagy patkókovácsok és vályogvetők, az
oláhcigányok pedig leginkább köszörűsök vagy másárosok (halászok). Európában
nagyjából negyven cigánycsoport él, és a csoportok közt nyelvi eltérések is
vannak.
Andrea
mesélt arról az élményéről is, amikor Walesben vándorcigányokkal lakott, és
lakókocsival járták az országot. A nagy szabadságvágy, ami kívülről
romantikusnak tűnt, a valóságban egyáltalán nem volt az.
AzUccu Roma Informális
Oktatási Alapítványcélja,
hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között, ezzel
csökkentse a diszkriminatív gondolkodást és fokozza az egymás elfogadására való
hajlandóságot. A roma fiatalokból álló önkéntes moderátorok elsősorban
általános és középiskolásoknak tartanak interaktív órákat a roma identitás és
kultúra témájában.
Cigányok ideje
A séta
közben beszélgettünk a cigányok legfontosabb ünnepeiről: a Herdeljezi vagy
Ederlezi fesztiválról, amely során a tavaszt, az újjászületést és a roma
kultúrát ünneplik (születést, szerelmet, halált, egyszóval magát az életet).
Ezt főként a balkáni romák ünneplik, a magyarországi cigányok nem tartják.
A
nemzetközi roma napot április 8-án tartják az 1971-es roma világkongresszus
óta.
Május 16.
a Roma Ellenállás napja: az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor romái 1944.
május 16-án éjjel megakadályozták a „cigánytábor” kiürítését, és kövekkel,
botokkal visszaverték a náci katonákat, akik a gázkamrákhoz terelték volna
őket.
Ezt
követően a táborból a munkaképes férfiakat és nőket elszállították, csak a
gyerekek és az idősek maradtak. Őket augusztus 2-án kegyetlenül meggyilkolták.
Ez a nap a cigány holokauszt, a „porrajmos” emléknapja.
Botlókövek az áldozatok emlékére
A
holokauszt alatt kiirtott romák száma 220 ezer és 1,5 millió között lehet,
pontos adatok nincsenek. Idegenvezetőnk szerint talán azért, mert míg a zsidó
áldozatok elhurcolása ütemtervszerűen ment, addig a romákról nem mindig készült
feljegyzés.
A sétán
résztvevők közül sokakat felháborított, hogy ma Magyarországon az
államigazgatásban vezető szerepet betöltő emberek állíthatják azt minden
következmény nélkül, hogy innen nem vittek el romákat.
Romák nagyító alatt
A séta
zárásaként a Mátyás térre, a Gallery 8-ba látogattunk, ez egy kortárs roma
művészeti tér. Aktuális kiállításuk a „Roma test politikája”, amely
etnografikus fotók feldolgozásával, újragondolásával próbál az előítélet ellen
harcolni és a cigány identitást feltárni. Én egész biztosan más szemmel
tekintek mostantól rájuk.