Stereotypes and gypsies and another minotities- Andrea Duka

https://uj.kispest.hu/kispest/helytortenet/velunk-tortent/5786-ciganysag-es-eloiteletek20161021

 2016. október 25.

Cigányság és előítéletek Ezzel a címmel tartott interaktív előadást Duka Andrea Annamária 

október 21-én a Kispesti Kaszinóban a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület klubestjén.

Andrea jelenleg romológia (cigány népismeret) tanár a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban, e mellett fotóművész. 2006-tól különböző helyeken önkénteskedik hazai és nemzetközi szinten is, legutóbb Berlinben töltött egy teljes évet, ahol kelet-európai országokból érkező migráns családokkal foglalkozott, majd az Uccu Alapítvány oktatási koordinátora volt, ahol sokszínű munkakörén túl érzékenyítő, roma identitás órákat tartott több hazai oktatási intézményben és egyéb rendezvényeken. Mindezek mellett 2008-ban fiatal lányként elkezdett egy olyan kutatást, melynek fókuszában a roma telepek vannak (jelenleg 7 országból) Főként a romákkal szembeni sztereotípiák lebontása érdekében készített és készít olyan objektív fotókat, amelyeket többször kiállított, több nemzetközi és hazai fotóversenyen értek el szép eredményeket a képei.

Rendkívüli szakértelemmel vezette be a társaságot egy intenzív gondolatébresztő szituációs játékba, amin keresztül nagyon jó kedélyű családias hangulat alakult ki a kötetlen, de mégis irányított beszélgetésre. A sztereotípiákról és az ezekből fakadó előítéletekről beszélgettünk, illetve próbáltuk magunkban is megkeresni a megfelelő hozzáállást, a félelmek leküzdését, és ez által mindenkiben kicsit felébredt a felelősségérzet azok félé a csoportok felé, akiket előítéleteinkkel beskatulyázunk, ilyenek például a romák, zsidók, migránsok stb. a sort lehetne folytatni akár a végtelenségig. Reméljük, hogy a résztvevők másként fognak ez után az este után viszonyulni az ismeretlen csoportokhoz, és nem az előítélet, hanem inkább a megismerés motiválja majd őket.

A zene sem maradt el ezen az esten sem, a Bartók Béla Szakközépiskola növendékei újra eljöttek hozzánk, hogy megmutassák tehetségüket. Köszönjük a klubtagoknak, a régieknek és az újaknak is, hogy mindig aktív résztvevői a rendezvényeinknek. Külön kiemelve szeretnénk megköszönni Kállai Szilvia roma referens asszonynak, hogy eljött közénk újra, és megemlékező beszédet mondott az 56-os roma hősök tiszteletére, valamint szeretnénk megköszönni Fahidi Éva holokauszttúlélőnek, hogy rendszeresen megtisztel minket jelenlétével.


A következő rendezvényünkre is szeretettel várunk mindenkit, 2016. november 18-án 17.00- órától tartjuk a Kispesti Kaszinóban. Romák Felzárkóztatásáért Egyesület

Andrea Annamária Duka - Gypsies and prejudices

Andrea Annamária Duka - Gypsies and prejudices

MÓDSZERTANI FELADATGYŰJTEMÉNY EU TANÓRÁKHOZ - Non formal Education - 1 - D.A.A.

MÓDSZERTANI FELADATGYŰJTEMÉNY EU TANÓRÁKHOZ - Non formal Education
Pillar project  - Legyen tiéd európa

file:///C:/Users/Tan%C3%A1ri3/Downloads/Legyen%20tied%20Europa%20kiadvany%202016.pdf

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150516/nyocker-tura/

„Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe. A sírba is a hegedűnkkel megyünk.”

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON!

A nyócker a gettó, sok ott a roma, akik hangosak, színes ruhákban járnak, és sok gyerekük van. Sokan jellemzik így Budapest híres-hirhedt VIII. kerületét. Én viszont kíváncsi, nyitott ember vagyok, így többet akartam tudni. Jelentkeztem az UCCU Alapítvány városi sétájára, ahol megpróbáltuk körbejárni a cigány kultúrát és identitást.

FODOR RÉKA2015. 05. 16.

A jó tető titka, hogy akár 44 % kedvezménnyel beszerezhető hirdetés

Még föl se költöztem Budapestre, de már kívülről fújtam, hogy a nyolcadik kerület a gettó, és hogy a Rákóczi tér környékén ácsorognak kuncsaftjaikra várva az örömlányok. Ilyen előítéletekkel – és nagyon kevés megtakarított pénzzel – érkeztem a fővárosba. Anyagi lehetőségeim miatt az első albérlet, amit megnéztem, épp a gettó szívében, a Magdolna utcában állt. Emlékszem, annyira ijesztő volt a közeg, hogy szinte menekültem a gangos, vasrácsokkal felszerelt, lepukkant házból. A „nyócker” városi sétán, gondoltam, szembenézek a félelmeimmel, és felülvizsgálom az előítéleteimet. 

A séta a Blaháról indult, ahonnan egy fotófelismerő játékot követően a csapat a Népszínház utcába kanyarodott. A „gettótúrára” gyerekes családok, városi bringás lányok, külföldi egyetemisták jöttek, sőt mint utólag kiderült, a svéd nagykövet is.

Duka Andrea Annamária - Uccu Alapitvány oktatási koordinátora és önkéntes sétavezetője

„Mi van a képen?” – archív fotók a Blaháról

Duka Andrea Annamária, az UCCU alapítvány önkéntese és oktatási koordinátora a túravezetőnk. Először egy zálogház előtt álltunk meg. A BÁV előtti beszélgetés során kiderült, a csoportunkból is van, aki került már olyan szorult helyzetbe, hogy hó végén kénytelen volt zaciba vinni az ékszereit. A kerületben viszont gyakori eset, hogy a fuxot ideiglenesen pénzzé teszik, így nem véletlen, hogy a környéken 5-6 zálogház is működik.

Ide jönnek, ha gyorsan kell a pénz

Gettó, drogtanya és a prostik

Budapesti viszonylatban a nyolcadik kerületi ingatlanok ára alacsony, albérletet is itt lehet legolcsóbban találni. Ennek oka főleg a környék rossz híre. A sétálóknak is az alábbi szavak ugrottak be a kerülettel kapcsolatosan: „rossz a közbiztonság”, „gettó”, „dzsungel”, „drogtanya”, „sok a cigány”, „itt árulják magukat a prostik”. Ez utóbbira a kerület beszédes utcanevei: Víg utca, Angyal utca, Gyorskocsi utca is emlékeztetnek. A múlt században ezekben az utcákban bordélyházak álltak – említi Marcsi, Andrea önkéntes társa.

Beszédes utcanevek

A múlt és a multikulti

Régen a nyolcadik kerület szántóföldi övezet volt, melyet az 1700-as évek után parcelláztak fel, és adtak el termőföldként. Vályogházak épültek, de azokat az 1838-as árvíz elmosta. Városias kinézetét az 1840-es évek után nyerte el, amikor a területet újjáépítették. A nyolcadik kerületet főleg kisiparosok lakták, az ország legrégebbi kalapos műhelye is itt található. A mezőgazdasági múltra emlékeztet a Dreher sörgyárak egykori székhelyének, a Polgári Serfőzdének a homlokzatát díszítő mozaikfríz is, melyet Róth Miksa készített.

Az épület homlokzatán a sörfőzés képei

A kerület lakossága ma már nagyon vegyes: eleinte zsidók lakták, majd a kereskedelem miatt egyre több cigány család is letelepedett itt, más nemzetiségű kereskedők mellett. Mára már arabok, kínaiak és törökök is sokan költöztek ide. A faji, nemzeti és kulturális sokszínűségben még egy pici bolt is jól megfér, ahol árpádsávos lobogó van kifüggesztve. 

A cigányzene Hungarikum

A séta során bekanyarodtunk egy kis utcába, ahol hangszerkészítő műhelyében meglátogattuk Farkas István hegedűművészt. Zenész családba született: „Amikor megszületünk, vonót tesznek a kezünkbe, és a sírba is a hegedűnkkel megyünk” – mondja mosolyogva.

Pista bácsi elhúzta a nótánkat

Az idős úr szerint a zene összeköt minket, ez híd a cigány és a nem cigány emberek között. Műhelye egyben a Reményi Ede Cigányzenész Szövetség irodája is. Reményi Ede zsidó származású zeneszerző és hegedűművész volt, aki a korábban főleg verbunkost játszó cigányzenészeket bevezette a klasszikus zene világába. Megismertette velük többek között Brahms és Liszt Ferenc műveit.

Farkas István elmesélte, hogy a kerület tele volt olyan éttermekkel, kávézókkal, ahol élő cigányzene szólt. Ma már alig találni ilyen helyeket. Pista bácsi úgy véli, most is lenne igény cigányzenére, de egyrészt nagy a konkurencia, az éttermekben is inkább betesznek egy CD-t, másrészt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy vacsorára tízezreket költsenek.

Megjegyezte azt is, hogy a média rossz fényt vet a cigányzenészekre, mert sokan azt hiszik, mindenki úgy él, mint amit a tévében láttak.

Cigány-e vagy?

„Mi jut eszetekbe arról, hogy cigány? Milyen képet láttok magatok előtt?” – kérdezte a csapattól a műhelyből kijövet Duka Andrea. „Hangosak”, „színes ruhákat hordanak”, „sok gyereket szülnek” – érkeztek sorra a válaszok.

„Miért szülnek sok gyereket? Tán nem bírnak magukkal, unatkoznak?” – provokált ismét kérdésével a túravezető. „A családi pótlékért” – mormogta egy úr, „a cigány kultúrában a gyerek érték” – kontrázott egy hölgy.

Egy családi fotó a Gallery 8-ból

„És tudjátok-e, mi a különbség a cigány és a roma között?” – kérdezett ismét Andrea. A válaszokban a politikai korrektségtől eljutottunk a cigány csoportokig. Megtudtuk, hogy Magyarországon főként beás-cigányok, romungrók (magyar-cigányok), és oláhcigányok élnek, valamint egy kis számban sintik (német-cigány). A hagyományokat leginkább az oláhcigányok őrzik, míg a romungrók elszakadtak a cigány életmódtól és szokásoktól.

Korábban egy-egy cigánycsoporthoz foglalkozásokat is lehetett kötni, például a beások főleg fakitermeléssel és fafeldolgozással keresték a kenyerüket, a romungrók hagyományosan zenészek voltak vagy patkókovácsok és vályogvetők, az oláhcigányok pedig leginkább köszörűsök vagy másárosok (halászok). Európában nagyjából negyven cigánycsoport él, és a csoportok közt nyelvi eltérések is vannak. 

Andrea mesélt arról az élményéről is, amikor Walesben vándorcigányokkal lakott, és lakókocsival járták az országot. A nagy szabadságvágy, ami kívülről romantikusnak tűnt, a valóságban egyáltalán nem volt az.

Az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között, ezzel csökkentse a diszkriminatív gondolkodást és fokozza az egymás elfogadására való hajlandóságot. A roma fiatalokból álló önkéntes moderátorok elsősorban általános és középiskolásoknak tartanak interaktív órákat a roma identitás és kultúra témájában.

Cigányok ideje

A séta közben beszélgettünk a cigányok legfontosabb ünnepeiről: a Herdeljezi vagy Ederlezi fesztiválról, amely során a tavaszt, az újjászületést és a roma kultúrát ünneplik (születést, szerelmet, halált, egyszóval magát az életet). Ezt főként a balkáni romák ünneplik, a magyarországi cigányok nem tartják.

A nemzetközi roma napot április 8-án tartják az 1971-es roma világkongresszus óta.

Május 16. a Roma Ellenállás napja: az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor romái 1944. május 16-án éjjel megakadályozták a „cigánytábor” kiürítését, és kövekkel, botokkal visszaverték a náci katonákat, akik a gázkamrákhoz terelték volna őket.

Ezt követően a táborból a munkaképes férfiakat és nőket elszállították, csak a gyerekek és az idősek maradtak. Őket augusztus 2-án kegyetlenül meggyilkolták. Ez a nap a cigány holokauszt, a „porrajmos” emléknapja.

Botlókövek az áldozatok emlékére

A holokauszt alatt kiirtott romák száma 220 ezer és 1,5 millió között lehet, pontos adatok nincsenek. Idegenvezetőnk szerint talán azért, mert míg a zsidó áldozatok elhurcolása ütemtervszerűen ment, addig a romákról nem mindig készült feljegyzés.

A sétán résztvevők közül sokakat felháborított, hogy ma Magyarországon az államigazgatásban vezető szerepet betöltő emberek állíthatják azt minden következmény nélkül, hogy innen nem vittek el romákat.

Romák nagyító alatt

A séta zárásaként a Mátyás térre, a Gallery 8-ba látogattunk, ez egy kortárs roma művészeti tér. Aktuális kiállításuk a „Roma test politikája”, amely etnografikus fotók feldolgozásával, újragondolásával próbál az előítélet ellen harcolni és a cigány identitást feltárni. Én egész biztosan más szemmel tekintek mostantól rájuk.

Tamara Moyzes fotómontázsa

Andrea Annamária Duka - egy élmény.... Nyócker sétáról

Duka Andrea Annamária - Uccu Roma Informális Oktatási Alapitvány oktatási koordinátoraként és önkénteseként reagál egy séta élménnyel.

https://demoblog.hu/demo-blog/seta-a-nyockerben-a-bizalom-kis-korei/

Séta a Nyóckerben. A bizalom kis körei.

DeMo-blog  2015.04.07

Az alábbi bejegyzést Duka Andrea írta az UCCU legutóbbi Nyócker sétájáról, amit ő maga vezetett. Andi az UCCU munkatársa, aki gyerek-foglalkozásokat tart, sétát vezet, intézi az alapítvány ügyeit. Ebben a bejegyzésben arról beszél, hogy mekkora jelentősége van a közvetlen párbeszédnek, a közös élményeknek. Mélyen hisz abban, hogy van értelme a roma és nem roma fiatalok közötti találkozásnak, párbeszédnek. Az UCCU roma fiatalokból álló önkéntes stábja elsősorban általános és középiskolásoknak tart interaktív órákat informális oktatási eszközökkel a roma identitás és kultúra témájában. A foglalkozások során arra törekednek, hogy a diákok minél több információra, és személyes tapasztalatra tegyenek szert a romákkal kapcsolatban és minél nyitottabbá váljanak egymás és a külvilág iránt. Hisznek abban, hogy valós tanulás csak párbeszéd, tapasztalás és aktív részvétel útján történhet.

„Szeretném megosztani veletek a mai VIII. kerületi sétaélményemet. Szuper volt! A diákok láthatóan nagyon jól érezték magukat, rendkívül aktívak voltak, bátran osztottak meg véleményt egymással. Sokat nevettünk, és persze komolykodtunk is :-). Amikor a tanáruk bejelentette, hogy muszáj visszaindulniuk az iskolába, könyörögtek, hogy még ne, beszélni akarnak. Nagyon oldott hangulat volt. Képzeljétek el, hogy a séta első 15 percében, rögtön az első utcában, ahol megálltunk beszélgetni, egy diák észrevette, hogy egy idős férfi fekszik az utcán. Azt hitte meghalt. Hívjuk a mentőket! – kiáltotta. Megfordultam: hűha tényleg! 5 méterről nem láttuk, hogy mi a helyzet. Mondtam nekik, hogy mindenki maradjon ott, ahol van, én megnézem, hogy mi van vele. Elindultam a fekvő bácsi felé, és azt vettem észre, hogy 3 kicsit nagyobb termetű fiú elkísér odáig, nehogy „gáz” legyen a szituáció, ahogy mondták. Pár másodperc múlva már az osztály is ott termett velünk. Figyelmeztettem őket, hogy nem kell közelebb jönni, elegen vagyunk négyen. A fiú hívta a mentőket, és közben azt mondta hangosan: „Ne feküdjön már itt, hát megfagy ez a szerencsétlen itt a hideg kövön!”

Persze a mentősök nem vették fel a telefont. Hogy őszinte legyek, nem könnyebbültem meg, inkább az ösztöneimre hagyatkoztam, nagyon gyorsan azt néztem, mivel tudom őket lenyugtatni és visszalendíteni. Figyeltem, hogy hogyan lélegzik és miután biztos voltam abban, hogy a légzésével minden rendben, normális ütemben mozog a mellkasa, megállapítottam, hogy nincs nagy vész. Meg is mutattam, hogy mit figyeljenek. Megszólítottuk többször, de ő csak csak aludt tovább.  Sokszor tartottam már VIII. kerületi sétafoglalkozást, de ilyen intenzív élmények egyiknél sem értek. 
27 14 és 19 közötti fiú, és lány. Belépnek a Nyóckerbe, az ő saját „ismereteikkel”, és történik valami, amitől azonnal változnak és a bennük lévő előítéletek azonnal eltűnnek, mert nem azt nézik, hogy az a bácsi cigány, hanem azt, hogy „a szerencsétlen megfagy”.

Vagy az a bizalom, amit a tanároktól kapunk, amikor sétára visszük a diákjaikat, az egyszerűen szuper érzés. Mint ahogy az is, amikor a Zálogház előtt a diákoktól megkérdezem, kinek van a legdrágább telefonja, elkérem tőle, és azonnal licitet indítok, hogy nézzük meg kinek mennyit ér. Nem fél a kezembe adni, és erre még rápakolok egy lapáttal, hogy egyébként ügyetlen vagyok, próbálom majd nem leejteni. Persze odafigyelek, hogy véletlenül se. Az előítélet marad, nem változik azonnal, de beszélgetünk, folyamatos párbeszéd van, viccesen, komolyan, de van. Fogadást kötünk a Mátyás téren, hogy használnak-e cigány szavakat. Persze hogy használnak. Nekem ez a mai sétaélmény annyira nagyon sokat adott. Látni azt, hogy hogyan képes változni egy csoport semmi perc alatt úgy, hogy előtte még arról beszéltünk, hogy a cigányok ilyenek, meg olyanok, a másik percben viszont, amikor egy váratlan éles és komoly helyzet áll elő, eldobják az előítéleteiket, és onnantól már nem fontos, hogy ki fekszik ott, egyszerűen segíteni kell. Vagy nem engedik, hogy lányként egyedül menjek oda, jön a fiú is velem arra az esetre, ha gáz lenne. 

Nem vagyok egy kifejezetten érzelgős megosztós valaki, de úgy éreztem, hogy ezt meg kell veletek osztanom. Most fogtam fel, most tudatosodott bennem és raktam össze minden kép- kockát a Nyócker sétánkkal, és az összes foglalkozásunkkal kapcsolatban. És annyira büszke és boldog voltam, és vagyok, hogy Úr Isten, mi Uccu–sok számtalanszor találkozunk hasonló felismerésekkel, és egymásnak sem mondjuk ki, hogy milyen élményeink vannak, hogy tényleg mennyire sok bizalmat kapunk az intézményektől, és a diákoktól egyaránt. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb dolog, ami történhet velünk. Ismeretlenül is akkora bizalmat kapunk 90 percre, amiért más napokig, hónapokig dolgozik. És ilyen megnyilvánulásoknak lehetünk a részesei. Ez azért szuper. Nem?”

Szalai Andrea - ÁTOK, FELTÉTELES ÁTOK ÉS TÁRSADALMI NEM ERDÉLYI ROMA KÖZÖSSÉGEK NYELVI IDEOLÓGIÁJÁBAN ÉS GYAKORLATAIBAN

Szalai Andrea  - ÁTOK, FELTÉTELES ÁTOK ÉS TÁRSADALMI NEM ERDÉLYI ROMA KÖZÖSSÉGEK NYELVI IDEOLÓGIÁJÁBAN ÉS GYAKORLATAIBAN 

http://www.nytud.hu/oszt/neuro/szalai/phdtezisek.pdf

1. Bevezetés A disszertáció két diszkurzív forma, az átok (armaje) és a feltételes átok (trušul) pragmatikai és társas funkcióit, használatát és az ezzel kapcsolatos nyelvi ideológiát vizsgálja Maros megyei gábor roma1 közösségekben. Az említett diszkurzív formák nemcsak az általam ismert erdélyi gábor roma közösségek, hanem – az etnográfiai és antropológiai szakirodalom adatai szerint – számos más roma etnikai csoport nyelvi gyakorlatában is használatosak. Ezért a disszertációban felvetett elemzési szempontok más roma csoportok nyelvhasználatának értelmezésében is hasznosíthatók lehetnek. Az elemzés egy 20 hónapos antropológiai nyelvészeti terepmunka tapasztalatain és a terepmunka során rögzített nyelvi adatokon alapul. Egy olyan roma etnikai csoport diskurzusstratégiáiba és nyelvi ideológiáiba nyújt bepillantást, amelynek romani változatáról, nyelvi és társadalmi gyakorlatairól egyaránt keveset tudunk. Gábor roma közösségekben az 1990-es évek végéig ugyanis nem végeztek hosszú távú, részt vevő megfigyelésen alapuló nyelvészeti vagy etnográfiai terepmunkát, és az e közösségekben beszélt romani változatot sem vizsgálták. (A dialektus dokumentációja jelenleg egy fonológiai tanulmányra /Gardner és Gardner 2008/, néhány folklórszövegre /Bari 1990/ és egy metanyelvi diskurzusként értelmezhető lassú dalra /Kovalcsik 1998, 1999a/ korlátozódik.)

A kutatás kezdeti, tágan megfogalmazott célja egyrészt a társadalmi nem és a nyelvhasználat kapcsolatának, másrészt a közösségek nyelvre és nyelvhasználatra vonatkozó vélekedéseinek, azaz a beszélők saját, „laikus” nyelvi ideológiáinak vizsgálata volt. Bár a társadalmi nemek viszonyával kapcsolatos elképzeléseket, valamint a létrehozásukban, fenntartásukban vagy megkérdőjelezésükben szerepet játszó társadalmi ideológiákat2 (pl. testkép, tisztaság-tisztátalanság) és gyakorlatokat (öltözködés, térhasználat, tisztálkodás, munkamegosztás stb.) számos antropológiai kutatás vizsgálta roma közösségekben, e kutatások csekély figyelmet fordítottak a társadalmi nem és a nyelv/nyelvhasználat összefüggéseire. Legfeljebb néhány, főként a nyelvi tabukkal kapcsolatos kommentár erejéig érintették a témát. Az 1990-es években fellendülő romani nyelvészeti kutatások elsősorban a nyelvi struktúra (Elšík és Matras 2000, Matras 2002 stb.) és a strukturális változatosság földrajzi, tipológiai (Matras és mtsai 1997, Matras 2002, 2005 stb.) és kontaktológiai (Bakker és Cortiade 1991, Matras 1995, Matras 1998 stb.) aspektusai iránt érdeklődtek. Bár az utóbbi három évtizedben – jórészt éppen magyarországi kutatásoknak és kutatóknak köszönhetően – olyan munkák is napvilágot láttak, amelyek a nyelvhasználat egyes szocio-kulturális aspektusait vizsgálják,3 a nyelvet társadalmi kontextusban vizsgáló kutatások ma még a romani nyelvészet alulreprezentált területét jelentik. 

2. Hipotézisek, kutatási kérdések A terepmunka során saját nyelvi szocializációm tapasztalatai ösztönöztek arra, hogy a vizsgálat fókuszát a társadalmi nemi ideológiák diszkurzív aspektusaira, illetve a társadalmi nemi és a nyelvi ideológiák kapcsolatára szűkítsem (ld. Cameron 2005, Philips 2005). Elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen nyelvi ideológiák és gyakorlatok járulnak hozzá a társadalmi nemek közötti viszonyok, és az azokat magyarázó-racionalizáló társadalmi nemi ideológiák létrehozásához és fenntartásához, és fordítva: hogyan alakítják a gender-ideológiák a nyelvi gyakorlatot és a nyelvi ideológiákat. Nem olyan nyelvi vagy diszkurzív formák azonosítása volt a célom, amelyeket a nyelvhasználók férfiakra vagy nőkre jellemző jegyeknek, azaz a társadalmi nem indexeinek tekintenek, hanem Ochs (1992: 334) javaslatát elfogadva azt igyekeztem megérteni, hogy egyes nyelvi vagy diszkurzív formák hogyan használhatók bizonyos pragmatikai funkciók (pl. viszonyulásjelzés, beszédaktusok, beszédesemények) kivitelezésére, és a kivitelezéshez kapcsolódó normák, preferenciák hogyan viszonyulnak a beszélők, referensek, címzettek társadalmi identitásaihoz és szerepeihez (pl. társadalmi neméhez). A részt vevő megfigyelés tapasztalatai hívták fel a figyelmemet két, a hétköznapi interakció különféle helyzeteiben, és a nyilvános, formális beszédesemények során is gyakran előforduló diszkurzív forma, az átok és a feltételes átok használatának változatosságára és társadalmi nemi összefüggéseire. Ennek hatására kezdtem el szisztematikusan megfigyelni és dokumentálni azok használatát különféle interakciós helyzetekben és beszédeseményekben. Az átok és a feltételes átok kiválasztásával két olyan diszkurzív forma vizsgálata mellett döntöttem, amelyek elsősorban nem társadalminemi identitások és relációk kifejezésére szolgálnak, hanem alapvetően pragmatikai funkciót látnak el: viszonyulás-jelzésre és a beszédaktusok illokúciós erejének módosítására (pl. erősítésére) szolgáló eszközök. E diszkurzív formák pragmatikai értékének létrehozásában és magyarázatában azonban jelentős szerepe van a társadalmi nemnek, továbbá a használat társadalmilag elfogadott módjait definiáló interakciós és interpretációs normák sem társadalminem-semlegesek. Ezért a dolgozatban a következő kérdéseket vizsgáltam: a) milyen pragmatikai és társas funkciót töltenek be ezek a diszkurzív formák a romák közötti interakcióban; b) milyen kapcsolat van az egyes átok- és feltételesátok-formulák nyelvi formája, pragmatikai értéke és társas funkciója között; c) hogyan hozzák létre és hogyan magyarázzák ezt a kapcsolatot a közösség tagjai a nyelvi ideológia segítségével, és mi a szerepe ebben a társadalmi nemnek; d) az alapvetően pragmatikai célokat szolgáló diszkurzív formák használata hogyan válik több tekintetben is társadalmi nemileg értelmezett (gendered) nyelvi gyakorlattá. ..... 

http://www.nytud.hu/oszt/neuro/szalai/phdtezisek.pdf