2017. július 4., kedd

Gypsy Law: Romani Legal Traditions and Culture - Alison Barnes

http://scholarship.law.marquette.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1295&context=mulr


Gypsy Law: Romani Legal Traditions and Culture
Alison Barnes Marquette University Law School, alison.barnes@marquette.edu


......... more information
 http://scholarship.law.marquette.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1295&context=mulr

III. ROMANI AND ROMANIYA 

Weyrauch describes fundamental values and processes, while acknowledging the difficulty of defining "Gypsy law" because of the prolonged separation of various Gypsy groups from one another.5 Establishing some commonality is essential to begin a discussion of the field, yet is inevitably open to criticism from those with more specific, possibly contradictory experiences. 2 This reader can only report that the basic discussion and responding commentary is sufficiently detailed to make a densely packed volume of scholarship; more would be quite daunting for now. Also, the writers, and this Review, most prominently take up the marime code that underlies many laws and decisions. 

Although Gypsy law exists with regard to property, inheritance, business, and other components of more familiar bodies of law, the rules and decisions are not the focus of this study. Rather, perhaps inevitably, the focus is on more unusual aspects of Gypsy law.27 

The general principles of Gypsy law begin with the conviction that purity (vujo) and pollution (marime) are opposite poles.28 Each adult person has the potential to cause or avoid pollution by their acts, but women of child-bearing age have particular power to pollute.29 Vujo and marime relate to parts of the body, and much to be understood about Gypsy life and law relates to physical proximity and action." The body above the waist is considered pure; the body below the waist is impure and can pollute the pure. 

Only the hands may move from the pure to the impure, and requirements for purification attach to food preparation, all public and private interaction between the sexes, and living circumstances generally.' For example, it may cause a state of marime to be in a room below a woman on the second floor because a man may be polluted by a woman's impure lower body. 2 Likewise, bathrooms must be used exclusively by men or women so as to avoid pollution, therefore dwellings with two bathrooms are preferred.33 Even to discuss matters regarding the lower body could cause pollution and is considered offensive.34 

Interaction with gaje, or non-Gypsies, is likely to be contaminating because gaje are too ignorant to behave according to rules of decency.35 The operating principle again is that the external world may pollute the pure inner person.36 The habits of polluted persons might taint an object's next user, or a dwelling's next inhabitant.37 Thus, some Gypsies may insist on new sinks and toilets upon moving into a dwelling previously occupied by gaje3 Intense discomfort attaches to a jail sentence for a Gypsy not because of criminal stigma but because the inmate will almost certainly be severely polluted.39 Eating is almost impossible because dishes are not purified in accord with Gypsy practices.40 Being forced to live with non-Gypsies is therefore intensely miserable. 

The rules are enforced by the Gypsy court, or kris, which is called at need to deal with serious matters of marime or other disruption in the community.4 Elders are likely to hear the case, and the audience of adults, mostly males, plays a role by expressing their opinion of the case as it is presented. The kris is most likely to impose a sentence of expulsion for a period of time.42 Gypsy law is concerned with crime, but almost exclusively only within the community.43 Gypsy crime, which is widely regarded with hostility, typically includes theft and fraud. Roma generally find violent crime unacceptable, 5 but swindling the gaje may for some Roma be a legitimate source of income because the gaje are viewed as "overindulgent and exploitative."46 This is perhaps the single most prevalent impression of Roma held by outsiders. 

The matter of fortune telling, a standard business of Gypsy women, provides insight. The court system of the Gypsy community may be invoked to settle matters of competition between fortune-tellers by dividing territory, 7 but a question of ethics in the business is of no interest because customers are gaje. Gypsies do not typically seek guidance from fortune-tellers, not because they think such perception does not exist, but because it is risky to presume to know the future. 8 Interestingly, the question of whether a person who believes she is clairvoyant commits a crime when she tells fortunes remains uncertain because it may be impossible for such a person to have criminal intent. 9 Fortune-telling may also be more of a practice of advising on, rather than predicting, the future. In any case, Roma may or may not be aware of state laws, and may tolerate or violate them.".......

.......  More infromation!!! :
http://scholarship.law.marquette.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1295&context=mulr


2017. április 25., kedd

Ligeti György: Sztereotípiák és előítéletek

Sztereotípiák és előítéletek Ligeti György 


A Kurt Lewin Alapítvány az elmúlt egy év során két országos reprezentatív adatfelvételt 1 végzett – Útkeresés, valamint Tolerancia címmel – azzal a céllal, hogy feltérképezze a diákok körében élő sztereotípiákat és esetleges előítéleteket néhány kisebbségi és nemzetiségi csoporttal szemben. Az alábbiakban amellett, hogy a legfontosabb eredményeket közöljük, bemutatjuk, hogy milyen, a megszokottól eltérő módszertani megközelítést alkalmaztunk az önkitöltős kérdőívekkel való attitűdkutatás területén. 


1. Előzmények 

Magyarországon jelentős hagyományai vannak az attitűd- és ezen belül is a csoportközi előítéletek kutatásának. A vizsgálatok túlnyomó többsége a különböző társadalmi csoportokkal (elsősorban a zsidósággal, cigánysággal, határon túli magyarokkal, szomszédos népekkel, melegekkel stb.) kapcsolatos érzelmi beállítottságokat kívánják mérni, s az elutasítást vagy elfogadást néhány társadalmi-demográfiai tényezőhöz kötni. Munkánk során e hagyományokra alapozva megkíséreltünk továbblépni a sztereotípiák és előítéletek feltárásakor. A kisebbségi ombudsman (Kaltenbach 2001) a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa megrendelésére végzett kutatásuk Emberi jogi és kisebbségi jogi ismeretek oktatása a pedagógusképző intézményekben című fejezetében a következő megállapítást teszik a pedagógusjelöltekkel kapcsolatban: 

„A hallgatóknak véleményt kellett nyilvánítaniuk néhány oktatási konfliktushelyzetről is. Az egyik ilyen vázolt szituáció az volt, hogy mit tenne, ha egy nem cigány gyermek szülei azt kérnék a pedagógustól, hogy ültesse el a gyermeküket a cigány gyermek mellől. A hallgatóknak több mint egynegyede határozottan elutasította a szülők kérését, jó egyharmaduk mérlegelné a konkrét helyzetet, hogy milyen pedagógiai érvek szólnak a szétültetés mellett és ellen. 12 százalékuk minden további nélkül teljesítené a szülők kérését, 2 százalékuk pedig eleve nem ültetné egymás mellé őket.” (Kaltenbach 2001, 3.2.2. alfejezet) 

Az oly sokat bírált Vásárhelyi-féle (2004) kutatás különböző típusú egyetemek történelem szakos hallgatóinak szakmai ismereteiről, néhány fontos történelmi eseménnyel kapcsolatos véleményéről, ideológiai és értékorientá- cióiról, beállítódásáról, valamint választott hivatásukkal kapcsolatos ars poeticájáról próbált képet alkotni. 2 Kérdései szinte kizárólag skálákat tartalmaznak, ezekre a kérdésekre rendkívül nehéz egzakt választ adni, ugyanakkor nem feltétlenül derül ki a válaszok mögötti okság sem. A TÁRKI3 Vélemény című vizsgálata meglehetősen alaposan körbejárja a kérdéskört, ám a kérdőív nem jut tovább a különböző skálákon, a kérdezettek nem fejthetik ki mélyebben a véleményüket. Szembetűnő például az olyan kérdés, mint „a cigányoknak több támogatást kell adni, mint a nem cigányoknak”, mely sem önmagában, sem a többi hasonló kérdés közé elhelyezve (egy többváltozós elemzést követően) nem ad információt a válaszadás okáról. A Kurt Lewin Alapítvány 2001-ben diákok és 2003-ban pedagógusok kö- rében végzett országos felvételei viszont már tartalmaznak olyan nyitott kérdéseket, melyek esetében a kérdezetteknek előre megadott válaszlista nélkül kell választ adniuk. E válaszok kódolása és tipologizálása azonban újabb módszertani kérdéseket vet fel.

2. Kérdőívszerkesztés 

Az első, a Veszprémi Egyetem Pedagógia-Pszichológia Tanszékével közösen végzett vizsgálat (Útkeresés)4 attitűdökre irányuló kérdései közösen szerepeltek olyan kérdésekkel, melyek különböző erkölcsi dilemmákat tárnak a kérdezett diákok elé, akiknek aszerint kell állást foglalniuk, hogy az adott helyzetben biztosan, valószínűleg vagy egyáltalán nem teszi azt, amit a kérdőívben olvashatnak. Az adatfelvétel ilyen módon alkalmas arra, hogy a diákok erkölcsi kérdésekben való állásfoglalását és attitűdjeit összehasonlíthatóvá tegye. Az adatfelvétel ráadásul két korcsoport körében (7. és 10. osztályosok) készült, ami lehetővé teszi annak megfigyelését, hogy a diákok erkölcsi gondolkodásmódjának fejlődésével vajon együtt jár-e attitűdjeik változása. Ez a kérdőív csak előre megadott válaszlehetőségeket tartalmaz, így kevéssé ad módot arra, hogy a diákok megfogalmazásával találkozhasson a kutató. A második (Tolerancia) vizsgálat kérdőívének5 megszerkesztésekor az volt a célunk, hogy a lehető legobjektívebb képet kapjuk a diákok különböző társadalmi csoportok (elsősorban a romák és a zsidóság) iránti attitűdjeiről. Szakítottunk tehát korábbi gyakorlatunkkal, amikor a kérdőív kitöltésekor csak rosszul vagy kevésbé rosszul „vizsgázhatott” a kérdezett, s számos nyitott kérdést tettünk fel, illetve képeket mutattunk be és történeteket vázoltunk a mintába került diákoknak. Módszertanilag a legproblematikusabbnak az tűnt, hogy a kérdőív kitöltésében részt vevő tanulók olvasás- és íráskészsége nem egyforma. Kérdezőbiztosainknak számos esetben segíteniük kellett a szakiskolák tanulóinak a kérdőívek elolvasásában és a kérdések értelmezésé- ben, ami köztudottan torzításokat eredményezhet. Ennek az adatfelvételnek az a sajátossága, hogy közösen készült az International School Psychology Association (ISPA) 23 országra kiterjedő nemzetközi diákjogi kérdéssorával. Ilyen módon a magyar adatok összevethetők a magyar középiskolások mintájának attitűdjeivel is. Jelen írásban csak a témánk szempontjából releváns kérdésekre adott válaszok megoszlását mutatjuk be, az ISPA-kutatás további eredményeivel másutt ismerkedhet meg az olvasó. A Tolerancia című vizsgálat során számos esetben nyitott kérdéseket tettünk fel a diákoknak, melyekre szabadon válaszolhattak (vagy megtagadhatták a válaszadást), s a válaszokat utólag kódoltuk. Ezzel az volt a célunk, hogy egy lépéssel közelebb hozzuk a kérdések teremtette helyzeteket a valósághoz, mint általában a kérdőíves vizsgálatoknál szokás. A kérdésekre adott válaszok ilyen módon természetesen nem összehasonlíthatóak: mivel a középiskolások nem egy előre megadott készletből választottak, hanem ön- állóan töltötték ki az üres helyeket, meg kellett teremtenünk az összehasonlítás lehetőségét. Egyfelől a mintába került diákok ahányan csak kitöltötték a kérdőívet, jószerivel annyiféle választ adtak, másfelől viszont a válaszok – előre kikötött szempontok mentén – kategóriákba voltak sorolhatók. Ilyen módon minden nyitott kérdésből készítettünk egy-egy tipológiát, mely alapján a válaszokat néhány, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhattuk. Ezen felül pedig minden választ 1-től 5-ig osztályoztunk aszerint, hogy az mennyire tekinthető agresszívnak. Az osztályzást a kutatócsoport négy tagja végezte, az egyes válaszokhoz rendelt agresszió-érték e négy pontszám átlaga, mely számítási mód minden bizonnyal néhányakban megütközést fog kelteni, ám korántsem biztos, hogy inkorrektebb, mint más kódolások.

2.1. Képek és nevek 

A kérdezetteknek három ember képéről (a Tolerancia kérdőív 4. old.) kellett megmondaniuk, hogy azok szerintük – pusztán a kép alapján – milyen emberek lehetnek, vagy lesznek, ha felnőnek. Az első kép Giuseppe (Bepi) Colombo (1920–1984) matematikust, a NASA hajdani kutatóját ábrázolta, a diákok azonban nem tudták, ki az. A második kép egy körülbelül féléves csecsemő kislányt, míg a harmadik Ephraim Kishon Magyarországról elszármazott zsidó írót. A diákok nem tudták, kikről van szó, s elenyésző számban ismerték fel Kishont. Néhány oldallal később azt tudakoltuk a diákoktól, hogy szerintük milyen ember lehet Giuseppe Colombo, Kolompár Ramóna, illetve Ephraim Kishon – vagyis a korábbi képeken szereplő emberek nevei alapján kellett ítéletet mondani. A kérdezettek nem tudták, hogy a nevek azok az embereké, akiknek a képét korábban már láthatták. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk, most annyit bocsátunk előre, hogy a képek és a nevek megítélésében jelentősnek mondható eltérések mutatkoztak.

2.2. Kijelentések 

A Tolerancia kutatás kérdőíve tartalmaz két – a médiából ismert – mondatot. A diákoktól azt kértük, írják le róluk a véleményüket. Tisztában voltunk vele, hogy a diákok túlnyomó többsége nem találkozott a két konkrét mondattal, sem annak egyébként igen széles sajtóvisszhangjával. A két mondat Hegedűs Lóránt hírhedté vált írásából való. 6 Végül a kérdőívben szerepel két cigányellenes tartalmú vicc. A diákoknak ebben az esetben is le kellett írniuk a véleményüket, hogy mit gondolnak a viccekről. A válaszokat egyrészt egy-egy agresszió-pontszámmal láttuk el, másrészt tipologizáltuk aszerint, hogy a válaszadó egyetért-e azok tartalmával vagy sem, netán felismeri a viccekben rejlő súlyos leegyszerűsítést és gyengébb-erősebb bántó szándékot. A viccekkel kapcsolatos elemzések eredményeit a Sztereotípiák című alfejezetben ismertetjük. 

3. Eredmények 

3.1. Társadalmi távolság 

Az Útkeresés kutatás során (N=1 505) háromféle nemzethez tartozó fiatalokhoz kapcsolódó attitűdökre kérdeztünk rá. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt néhány héttel történt adatfelvétel három olyan szomszédos országban elő (elképzelt) fiataloktól való társadalmi távolságot mérte 7 , melyek közül egyik (Ausztria) már korábban uniós tagország volt, a másik (Szlovákia) Magyarországgal együtt csatlakozott, míg a harmadik (Románia) csak a későbbiekben válik uniós országgá.

.......
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-717/publikaciok/tpubl_a_717.pdf