A SZEGÉNYSÉG, A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ÉS A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLENI KÜZDELEM
A szegénység, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem
terén a tagállamoknak nyújtott támogatás révén az Európai Unió az európai
társadalom befogadó jellegét és kohézióját szándékozik erősíteni, és lehetővé
kívánja tenni minden polgár számára a rendelkezésre álló lehetőségekhez és
erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférést.
JOGALAP
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19., 145–150., valamint 151–
161. cikke.
CÉLKITŰZÉSEK
A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az EU és a tagállamok
egyik kifejezett célja a szociálpolitika terén. Az EUMSZ 153. cikkével összhangban a
társadalmi integrációt kizárólag nem jogalkotási együttműködés keretében – a nyitott
koordinációs módszerrel (OMC) – lehet elérni, az EUMSZ 19. cikke azonban lehetővé
teszi az EU számára a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló fellépést olyan
formában, hogy a potenciális áldozatok számára jogi védelmet kínál, és ösztönző
intézkedéseket dolgoz ki.
EREDMÉNYEK
A. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem
1975 és 1994 között az Európai Gazdasági Közösség számos kísérleti projektet és
programot hajtott végre a szegénység és a kirekesztés leküzdésére. Megfelelő jogalap
hiányában azonban az e téren folytatott közösségi tevékenységet folyamatosan
vitatták.
Megváltozott a helyzet az Amszterdami Szerződés 1999. évi hatálybalépésével, mivel
az a társadalmi kirekesztés felszámolását a közösségi szociálpolitikai célok egyikeként
határozta meg. Amint azt az EUMSZ 160. cikke is előírja, 2000-ben létrehoztak egy
szociális védelemmel foglalkozó bizottságot a tagállamok közötti, illetve a Bizottsággal
való együttműködés előmozdítására.
A 2000-ben elindult lisszaboni stratégia létrehozott egy figyelemmel kísérési
és koordinációs mechanizmust, amelynek része a célkitűzések megállapítása, a
szegénység mérése mutatókon és referenciaértékeken alapulva, iránymutatások a tagállamok részére, valamint nemzeti cselekvési tervek a szegénység ellen. Más
szociális védelmi ágazatok gyakorlatával összhangban a nyitott koordinációs módszert
is alkalmazták.
2006-ban létrehozták a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén
alkalmazott nyitott koordinációs módszer új szakpolitikai keretét, amely három külön
területen – a társadalmi befogadás, az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás,
valamint a nyugdíjak – alkalmazott nyitott koordinációs módszert csoportosított és
integrált. . A szociális területen alkalmazott nyitott koordinációs módszer átfogó
céljai között szerepelnek: a férfiak és nők közötti egyenlőség és egyenlő esélyek
mindenkinek hatékony szociális védelmi rendszerek révén; kölcsönös, hatékony
kölcsönhatás a növekedés, a munkahely teremtés és a társadalmi kohézió lisszaboni
célkitűzései között; jó kormányzás; valamint az érdekeltek bevonása.
A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló,
2008. októberi ajánlásával a Bizottság aktualizálta a Tanács 92/441/EGK ajánlását,
és javasolta a tagállamoknak „a munkaerőpiacról kiszorultak aktív [befogadását]
olyan átfogó stratégia kialakításával és végrehajtásával, amely integrálja a megfelelő
jövedelemtámogatást, a befogadó munkaerőpiacokat és a minőségi szolgáltatásokhoz
való hozzáférést”.
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó, 2010-ben elfogadott
Európa 2020 stratégia egyik fontos újítása, hogy új közös célt tűzött ki a szegénység
és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben: az országos szegénységi küszöbök
alatt élő európaiak arányát 25%-kal csökkenteni kell, és több mint 20 millió embert
ki kell emelni a szegénységből. A szegénység és a kirekesztés kockázatának kitett
emberek száma azonban továbbra is magas, csak 2017-ben csökkent először jelentős
mértékben (2016-hoz képest 5,1 millióval (Eurostat)).
E célkitűzés elérése érdekében a Bizottság 2010 decemberében elindította a
szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformját, egy
sor kulcsfontosságú kezdeményezéssel együtt, mint például az aktív befogadást
célzó stratégiák nemzeti szintű értékelése és a nyugdíjakról szóló fehér könyv
(COM(2012) 0055). 2011 óta a platform éves gyűlésén találkoznak a politikai
döntéshozók, a legfontosabb érdekelt felek, valamint a szegénységet átélt emberek.
Mivel a válságnak köszönhetően egyre több ember van kitéve a szegénység
kockázatának Európában, a Bizottság további két kezdeményezést fogadott el 2013-
ban.
A „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – szociális beruházási
csomag” című, 2013. februári közleményében a Bizottság az emberekbe való szociális
beruházás előtérbe helyezésére sürgette a tagállamokat, hogy a gyermekek érdekében
való beruházással megtörjék a hátrányos helyzet ördögi körét.
Emellett 2013 októberében a Bizottság javaslatot nyújtott be a Gazdasági és
Monetáris Unió szociális dimenziójának megerősítésére, válaszolva az Európai
Tanács felhívásaira. Ennek kulcsfontosságú összetevője a szociális eredménytábla,
amely a szorosabb megfigyelést igénylő, Unió-szerte kialakuló fejlemények
felkutatására szolgáló elemzőeszköz. Öt alapvető mutatóból áll: munkanélküliség;
ifjúsági munkanélküliség és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-) fiatalok aránya; a háztartások rendelkezésére álló jövedelem; a
szegénységi arány; valamint a jövedelmek közötti egyenlőtlenségek. A 2014. évi
európai szemeszter óta az eredménytábla része az éves növekedési jelentéshez
csatolt közös foglalkoztatási jelentésnek, amely stratégiai politikai prioritásokat
határoz meg. Emellett 2015-ben három foglalkoztatási mutatót (munkaerőpiaci
részvétel, tartós munkanélküliségi ráta és ifjúsági munkanélküliségi ráta) adtak
hozzá a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásnak a riasztási
mechanizmus keretében készült jelentéséhez, ezeket azonban nem követik további
lépések, mivel a Bizottság feltételezése szerint önmagukban nem súlyosbítják
a makrogazdasági pénzügyi kockázatokat. A Parlament számos állásfoglalásban
szólított fel további mutatók bevonására, mint amilyen például a gyermekszegénység
és a hajléktalanság aránya (lásd a 2015. március 11-i és a 2014. november 25-i
állásfoglalásait).
2017 áprilisában az egyre rugalmasabb munkaerőpiacokon a jobb élet- és
munkakörülmények felé való elmozdulás támogatása érdekében a Bizottság elindította
a szociális jogok európai pillérét. 2017 novemberében a három fő uniós intézmény
közösen nyilvánította ki a pillér iránti elkötelezettségét. A pillér három fő területének
egyike a szociális védelem és a társadalmi befogadás (2.3.1. Szociális és
foglalkoztatáspolitika: általános elvek).
A szociális jogok európai pillérét számos jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezés
elindítására használták fel, mint például az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről
szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, valamint a szociális
méltányossági csomag (Európai Munkaügyi Hatóság, A szociális védelemhez való
hozzáférés).
B. A hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok
1997 fordulópontnak tekinthető, mivel egy új cikk – a 13. cikk – került be
az Európai Közösséget létrehozó szerződésbe – amely ma az EUMSZ 19.
cikke –, amely felhatalmazta a Tanácsot arra, hogy számos új területen is
intézkedéseket hozzon a megkülönböztetés leküzdésére, többek között a faji vagy
etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, életkoron, fogyatékosságon
vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés eseteiben. 2003-ban ezt
a cikket módosította a Nizzai Szerződés, bevezetve az ösztönző intézkedések
lehetőségét.
Ezt követően számos irányelvet fogadtak el:
— a faji egyenlőségről szóló irányelvet (2000/43/EK); (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32000L0043)
— a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet (2000/78/EK); (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32000L0078)
valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget célzó számos korábbi
irányelvet összevonó, az egyenlő bánásmódról szóló irányelvet (2006/54/EK). (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32006L0054)
A megkülönböztetés tilalmáról szóló európai jogszabályok összehasonlító elemzése
(2017) kiemeli, hogy ezen irányelvek óriási mértékben erősítették a megkülönböztetés
elleni jogi védelmet Európa-szerte, az átültetés során néhány tagállamban keletkezett
kisebb hiányosságok ellenére.
További két, az egyenlőséget erősítő irányelvre irányuló bizottsági javaslat tekintetében
nem sikerült megállapodást elérni a Tanácson belül: az egyik a vállalatok
vezetőtestületeiben a nemek közötti egyensúlyról szóló irányelv (2012), a másik
a személyekközötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv a
foglalkoztatás területén kívül (2008). Egy másik, a Parlament által is támogatott,
a szülési szabadságról szóló irányelvet (2008, egy 1992. évi irányelv módosítása)
a Tanácson belüli kétéves patthelyzet után 2015 júliusában visszavontak. Helyette
2017 áprilisában a Bizottság irányelvre irányuló javaslatot nyújtott be a szülők és
gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtéséről mint a szociális
jogok európai pillére egyik elérendő céljáról (2.3.1. Szociális és foglalkoztatáspolitika:
általános elvek). Ez szélesebb látókörben helyezi el a gondozási feladatok nők és
férfiak közötti megosztását.
C. Uniós finanszírozás
2007-ben – a Progress program elfogadásával – a foglalkoztatás és szociális ügyek
terén meglévő valamennyi közösségi finanszírozású programot egyetlen keretbe
vonták össze. Az adminisztráció további észszerűsítése érdekében a Progress
program beolvadt a foglalkoztatás és a szociális innováció 2014–2020-as időszakra
vonatkozó jelenlegi programjába (EaSI) (2.3.2. Európai Szociális Alap).
2014 márciusában a Parlament és a Tanács elfogadta a leginkább rászoruló
személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló 223/2014/EU rendeletet.
Az alap a tagállamok anyagi segítséget nyújtó, a társadalmi befogadást célzó
intézkedésekkel párhuzamos fellépéseit támogatja a leginkább rászorulók részére. A
2014–2020 közötti időszakra előirányzott költségvetés reálértéken 3,8 milliárd EUR,
emellett a nemzeti programjaiknak megfelelően a tagállamok további 15% nemzeti
társfinanszírozást adnak hozzá.
A legfontosabb támogatási eszköz az Európai Szociális Alap (ESZA), amely
a megkülönböztetés elleni fellépést és a leginkább hátrányos helyzetben levők
munkaerőpiaci hozzáférésének támogatását célzó cselekvések társfinanszírozásához
is rendelkezésre bocsát uniós pénzeszközöket. 2018 májusában a Bizottság közzétette
az ESZA+ alapról szóló javaslatát, amely egybeolvasztja majd az ESZA-t, a leginkább
rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot és más programokat.
D. Meghatározott csoportokra vonatkozó uniós stratégiák
2010 novemberében a Bizottság elfogadta a 2010–2020-ra szóló európai
fogyatékosságügyi stratégiát (COM(2010) 0636), ( https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52010DC0636) amely a 2004–2010 közötti
fogyatékosságügyi cselekvési tervre épül, és amely az európai fogyatékossági
igazolvány kísérleti projektjét és olyan jogalkotási intézkedéseket eredményezett,
mint például a weblap-akadálymentesítési (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1555428476619&uri=CELEX%3A32016L2102) jogszabály ((EU) 2016/2102 irányelv) és
az európai akadálymentesítési irányelv. Ami a nemek közötti egyenlőséget illeti,
az új program, a Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–
2019) (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A52010DC0491) lépett a fő prioritásokat meghatározó, a nők és férfiak közötti egyenlőségről
szóló, 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó bizottsági stratégia helyébe. A
munkanélküli fiatalok magas számára való tekintettel a Bizottság ifjúsági foglalkoztatási
csomagra tett javaslatot 2012-ben, amelyet az ifjúsági garancia követett 2013-
ban. Emellett 2016 februárjában a Tanács a Bizottság javaslatára ajánlást fogadott el a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról. A Bizottság
2016 decemberében továbbá elindította az Európai Szolidaritási Testületet, új
lehetőségeket teremtve a fiatalok számára (2.3.3. Foglalkoztatáspolitika).
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE
A Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése alapján egyetértési
hatáskörrel ruházta fel a Parlamentet a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó
jogszabályok elfogadása terén. A Parlament aktívan részt vett abban a vitában, amely
e cikknek a szerződésbe történő beépítését eredményezte, és gyakran felszólította
a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kapcsolódó irányelvek hiánytalan
és kellő időben történő végrehajtását. A Parlament több alkalommal is állásfoglalást
fogadott el azzal a céllal, hogy megerősítse a hátrányos szociális helyzetű személyek
körülményeinek és kilátásainak javítására, valamint a szegénység csökkentésére
irányuló uniós fellépéseket (pl. az éves növekedési jelentés foglalkoztatási és
szociális vonatkozásairól szóló, 2018. március 14-i állásfoglalása). A Parlament
mindig is hangsúlyozta, hogy ki kell állni az egyenlőtlenségek elleni küzdelem
mellett a munkahelyteremtés és a növekedés serkentése érdekében, figyelembe
véve a nemek közötti egyenlőtlenségeket. A Parlament felszólított a nemek közötti
egyenlőség érvényesítésére a költségvetésben és a szakpolitikákban, és hogy
bármely új szakpolitika kialakításakor végezzenek nemi szempontú hatásvizsgálatot.
Az állásfoglalások a szegénység nemi dimenziója és a nemek közötti nyugdíjszakadék
miatti aggodalmat is kifejezték (pl. a 2017. június 14-i és november 17-i állásfoglalások).
A 2018. április 17-i állásfoglalása a nők és lányok szerepvállalásának a digitális
ágazaton keresztül történő növelésére vonatkozik.
A szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-én elfogadott
állásfoglalásában a Parlament számos kezdeményezést javasolt a szociális dimenzió
megerősítésére, ilyen például:
egy valamennyi foglalkoztatási formára vonatkozó, tisztességes
munkakörülményekről szóló keretirányelv;
— a nemzeti minimálbérek európai koordinációja és minőségi
teljesítményértékelése;
— minimáljövedelmet biztosító nemzeti rendszerek (lásd a 2010. október 20-i
állásfoglalását);
— gyermekgarancia;
— a középiskola kötelező elvégzése;
— az európai gazdasági kormányzás erősebb szociális célok révén történő
kiegyensúlyozása.
A témával kapcsolatos európai parlamenti állásfoglalásokra reagálva a Bizottság
jelenleg vizsgálja a gyermekgaranciával kapcsolatos fellépés megvalósíthatóságát.
