Duka Andrea Annamaria: "Mit keres egy bájos lány gyerek" a cigány telepeken

 Duka Andrea Annamaria: "Egy bájos lány gyerek" a cigány telepeken

Előzmények - Visszatekintés

     Minden azzal kezdődött, hogy úgy utáltam mindenkit, hogy a kollégiumban a szobatársaimat sem viseltem el magam körül, sőt szabály szerűen azt éreztem, hogy robbanok és mindenki mást is, ha rajtam múlik akkor inkább megsemmisítenék magam körül. Igazából az egész világot gyűlöltem, hozzám képest egy idegbeteg ember "kis piskótának számított". A lelkem sírt és tombolt egyszerre, törni - zúzni szerettem volna magam körül.

 2008-ban hangos volt a média különböző események miatt, de ami kihozta belőlem az antiszociális, pszihopata, egyben ambivalens viselkedést az a Csorba Robika (4) ügy volt. Rasszista indítékú gyilkosságok történtek Magyarország különböző helyein. Emberek, gyerekek azért haltak meg, sérültek meg, mert mások voltak, cigányok voltak.

Ültem a szobámban, szó nélkül és nem tudtam eldönteni, hogy ordítsak az idegtől vagy sírjak a szomorúságtól. Persze itt még nem álltam meg. Valahogy az internetes keresgélés közepette, felfedeztem olyan mérhetetlen mennyiségű "tudományosan megalapozott" írásokat, majd a youtube segítségével megnéztem különböző filmeket melyek tovább fokozták hangulatom. Az, hogy a fórumok milyen tartalommal rendelkeztek, vagy hogy a cigányokról milyen kisfilmeket lehetett találni, az még semmi, ami igazán bicska nyitogató hatással volt rám, inkább a kommentek voltak, melyek olyan remélhetőleg "meggondolatlan" gondolatokat tartalmaztak, mi szerint "az összes cigányt így kell kinyírni", "az összes cigányt gázkamrába kell zárni", "a cigányokból ki kell rugdosni a gyereket is", stb.

 Órákon át, néztem és olvastam a különböző véleményeket. Ledöbbentem, a gyűlölet még inkább izzott bennem, tényleg azt éreztem, hogy semmi keresni valóm ebben a világban, közben pedig rosszul voltam magamtól is, mert az előtt soha nem éreztem ennyi dühöt ami bennem volt. Magamat is utáltam, ezek miatt az érzések miatt. Senkivel nem beszéltem, senkihez hozzá sem szóltam, pár napon keresztül, volt, hogy még a főiskolai előadásokra sem mentem be, olyan intenzív hatással volt rám minden. Majd, megtört, és órákon keresztül sírtam, a dühtől, szomorúságtól és azoktól az érzésektől, melyektől magamtól is rosszul voltam.

 Pár órás sírás után jött a BUMM. Meg van! Arra kértem a jó Istent, hogy segítsen, valamivel segíteni szeretnék! Majd ime az eredmény ami végül nemzetközivé vált, számos kiállítás és publikáció eredménnyel, és sok olyan sikerrel ami bebizonyította, hogy folytani kell.

    Ebben az időben egy nemzetközi pályázatban benne volt a főiskolánk (AVKF) és Pázmány Ágnes tanárnő megkeresett azzal, hogy mit szólnék hozzá, ha egy interkultúra órát tartanék a mellettünk lévő általános iskolában, mert kultúrák közötti párbeszédre van szükség, az egyik osztályban sok a konfliktus a cigány és nem cigány gyerekek között. Természetesen elvállaltam és örültem is a felkérésnek.

 Majd pár nappal később oda mentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki mi történt, és végül azt is, hogy mit szeretnék. Pázmány Ágnes tanárnő reagálása, rögtön kérdés nélkül az volt, - rendben Andi, akkor ez is benne lesz a projektben, veszünk fényképező gépet és menjen fotózni. Emlékszem szóhoz sem jutottam, erre nem számítottam, de azonnal volt is bennem egy aggódás, -jó Isten! Nemzetközi pályázat? -nah ha eddig nem tettem tönkre a főiskola hírnevét, ezek után tuti lesz a kirugás. Ezek voltak az első gondolataim, majd ahogy jöttek, úgy el is mentek.

Mindeközben a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy a főiskola alatt nem kevés elfoglaltságom mellett mindig találtam olyan más tevékenységet is, amit mások csak úgy hívnak, hogy szétszórom magam, én meg úgy fogalmazom meg, hogy szeretem a komplex - és kiterjed dolgokat. Elkezdtem budapesti önkéntes munkámat a Magyar Szegénység Ellenes Hálózatnál, ahol akkoriban én voltam az egyik legfiatalabb önkéntes. Képzésen, képzéseken vettem részt, különböző demonstrációkra készültünk fel, azoknak az anyagaiban segítkeztem és még sok mással foglalkoztunk a Hallasd a Hangod csoportban, majd végül észre sem vettem de már különböző helyekre voltam én is delegálva hazai és nemzetközi szinten. A szervezet abban segített a legtöbbet, hogy egyben láttam Magyarország társadalmi problémáit, azon belül is inkább a perifériára szorultakra koncentráltunk függetlenül az etnikai hovatartozástól.

Másrészt, párhuzamosan a Hálózattal, tagja lettem az első magyarországi Roma szakkollégiumának, ahol az ország különböző városaiból, egyetemeiről - főiskoláiról, roma identitással rendelkező fiatalok találkoztak- majd különböző politikai, diplomáciai és egyéb képzést kaptunk, melynek fő fókuszaként a roma vonal volt a domináns.

Az hogy a Hálózat  és a Szakkollégiumunk egy időben párhuzamosan futottak egymás mellett azt idézte elő, hogy nem csak a roma téma iránt érdeklődtem, hanem nagy társadalmi kérdések is érdekelté váltak számomra.

Egy nyáriszünet követte minden tervünket a Müvészet mely hidat épít köztünk című projekt előtt, majd szeptemberben megkezdtük a munkát. Én kép pillérét vittem a projektnek, melyet könnyedén, játéknak fogtam fel. Az interkultúra óra összehozta a gyerekeket, 10 perc után, már beszélgettek, játszottak és együtt dolgoztak, óra végére pedig már egymásnak tanítottak táncot. Az osztály semmire nem volt előkészítve, teljes mértékben, spontán foglalkozásról beszeélhetünk, ami nagyon sikeres volt, és ténylegesen megmutatta, hogy érdekellté kell tenni a gyerekeket ahol önmaguk lehetnek, ahol beszélhetnek, beszélgethetnek egymással, miközben hasonlóságokról, különbségekről beszélgetünk, és végül konkúzióban ő maguk is meghatározzák, milyen jó, hogy sokfélék vagyunk.

Majd jött a kamerák megvásárlása. Nagyon boldog voltam, kijöttem a boltból, beültem a legközelebbi gyorsétterembe és mint egy karácsinyi ajándékot kiszedtem a dobozból, és percekig tágranyilt pupillákkal néztem. A gondolataim letisztultak voltak abból kifolyólag, hogy nem voltam. Csak ültem és néztem a gépem és közbe az járt a fejemben, hogy ha ez ennyire simán ment, akkor ez valóban Isteni akarat és valóban az a feladatom, hogy menjek és kezdjem el a cigány telepi fotózásom, melynek a legelsődleges célja az volt, hogy meg tudjam mutatni, hogy élnek a telepeken az emberek, hogy segítsek azt bemutatni milyen sokszínűek vagyunk. Ismeret terjesztés fotók segítségével, hiszen sok-sok előítélet és sztereotípia az ismeretlenségből fakad. Csak annyit szerettem volna, hogy  segítsek a párbeszéd kialakításában és higy az emberek akik majd látják a fotóimat kritikusabban gondolkadjanak és ne higyjenek abban higy csak fehér és fekete létezik.

Majd ezba folyamat során ugyan változott és kiderült, hogy nagyon komoly dologba fogtam, de én akkor ezzel tényleg nem voltam tisztában.

Az hogy fiatal voltam, és tényleg kimondhatjuk, higy gyerek voltam, sőt ahogy a címben láthatjátok, sokszor megkaptam ezeket a mondatokat, hiszen 23 évesen, tényleg, jó ha 16-17 évesnek néztek az emberek. Amikor kiállításokon vagy konferencián láttak, rögtön ezek voltak az első megjegyzések, amikre mindig csak egy mosojjal vagy csak annyival válaszoltam, hogy ,már 23 éves vagyok. Persze ekkor meg mindig az mosojgott akitől kaptam a megjegyzést.

Tehát az előzményekhez főként az tartozott a munkám kibontakoztatásában, hogy a rasszista indítékú gyilkosságok és a cigánysággal kapcsolatban olyan intenzív érzelmek láttak napvilágot melyek kihizták belőlem az aktív állampolgárságot és a tenni akarást a hidak felállításában, a társadalmi tükrök megalkotásában, melyek minden irányban mutatnak olyan képeket melyek a felelősség vállalást kérdőjelezi vagy épp annak hiányát mutatják be. Számomra mindíg is felháborítóak voltak az igazságtalanságok egyéni és nagy közösségi színtereken is egyaránt.

Identity vs outsider

https://www.instagram.com/p/Bq5kb47lixm/?utm_source=ig_share_sheet&igshid=n1s0ity4lon6


How do you identify yourself? Identity vs outsider ...

Egy új könyv születése: Gasztroarcok

https://www.facebook.com/2304381826450716/posts/2315088688713363/

Gasztroarcok - Pohár és tányértörténetek

Egy étteremkritikus, egy író és egy fotós elindul az országban, hogy felfedezzék a legjobb éttermeket, bemutassák a legizgalmasabb gasztronómiai újdonságokat, megkóstolják a legízletesebb kézműves termékeket és megízleljék az ország sörének, borának és pálinkájának színe-javát.

Rauf Sven Tamás évek óta étteremkritikusként pubikál több európai,turistáknak kiadott lapban.
Horváth Norbert író és coach az emberi lélek és a gasztronómia kapcsolatát kutatja. Duka Andrea fotós pedig arra hivatott, hogy megörökítse a pillanatot, mert amikor mások tátott szájjal ámulnak, ő éppen exponál.
Ez az oldal készülő könyvük kulisszái mögé enged betekintést.

DONALD KENRICK: HISTORICAL DICTIONARY of the Gypsies

http://www.gitanos.org/documentos/1.1-KEN-his_HistoricalDictionaryoftheGypsies.pdf

Historical Dictionary of the Gypsies (Romanies)

 Second Edition Donald Kenrick 

Historical Dictionaries of Peoples and Cultures, 

No. 7 The Scarecrow Press, Inc. Lanham, 

Maryland • Toronto • Plymouth, UK 2007

Editor’s Foreword vii This volume, which was previously in the Europe country series, is now where it belongs, in a special series of Historical Dictionaries of Peoples. Like many other peoples, the Gypsies, or Romanies, or whatever other names they are known by, cannot be defined simply by the country they live in, and this far-flung community inhabits several dozen countries. Indeed, while many of them have settled down voluntarily or through official persuasion, large numbers still move about within and among countries, being genuine Travelers, another alternative name. But while they do live in different places and have different characteristics depending on where they live, which language they speak, and which clans they belong to, they nevertheless recognize one another and themselves as part of a special people, and they have increasingly created organizations and engaged in cultural and other activities to express this solidarity. There is also no doubt that outsiders regard them as a different group no matter what their passports may say. 

Thus, Historical Dictionary of the Gypsies (Romanies): Second Edition has to cover a very broad field, providing information of a fairly general nature, so we can learn more about this people, but also specific entries on the different countries they live in, where the situation may differ substantially from place to place and also one period to another. Other entries present important figures, traditional leaders, politicians and civil rights workers, writers, artists, and musicians—persons in different walks of life who have contributed to the community. There are also entries on various publications and organizations. This comprises most of the dictionary section. The introduction describes the overall situation and how it has been evolving, while the chronology traces the major events from year to year. Of particular interest is the bibliography, which helps readers track down books and articles on multiple 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:10 AM Page vii aspects of the Gypsies, their history, and their culture that are not easily found by the general public. It must be obvious that writing a reference work on such a dispersed population, and especially one that has not been sufficiently researched and where much of what is written is not necessarily reliable, is a particularly arduous task. It requires someone who is familiar with many facets and has a passion for detail—someone like Donald Kenrick, who wrote the first edition as well. He has been involved with Gypsy studies for nearly four decades now. Academically, he studied linguistics with special emphasis on Romani dialect. Dr. Kenrick not only has lectured and written extensively on the Gypsies but has also been involved in the Gypsy civil rights movement as secretary of the Gypsy Council and the National Gypsy Education Council in Great Britain. More practically, he served as an interpreter at four World Romany Congresses. The result is an expanded and updated second edition that tells us considerably more than before.

    Jon Woronoff Series Editor

Chronology of Gypsy History

 224–241 Persia: In the reign of Shah Ardashir, Gypsies first come from India to work. 

420–438 Persia: Bahram Gur, Shah of Persia, brings Gypsy musicians from India. 

661 Arab Empire: Indians (Zott) brought from India to Mesopotamia.

669/670 Arab Empire: Caliph Muawiya deports Gypsies from Basra to Antioch on the Mediterranean coast. c. 

710 Arab Empire: Caliph Walid resettles Zott from Mesopotamia to Antioch. 

720 Arab Empire: Caliph Yazid II sends still more Zott to Antioch. 

820 Arab Empire: Independent Zott state established in Mesopotamia. 

834 Arab Empire: Zott defeated by Arabs and many of them resettled in border town of Ainzarba. 

855 Arab Empire: Battle of Ainzarba fought. Greeks defeat the Arabs and take Zott soldiers and their families as prisoners to Byzantium. c. 

1050 Byzantium: Acrobats and animal doctors active (called athingani) in Constantinople. 

1192 India: Battle of Terain fought. Last Gypsies leave for the west.

1290 Greece: Gypsy shoemakers appear on Mount Athos. 

1322 Crete: Nomads reported on the island. 

1347 Byzantium: Black Death reaches Constantinople. Gypsies move west again.  

1348 Serbia: Gypsies reported in Prizren. 

1362 Croatia: Gypsies reported in Dubrovnik. 

1373 Corfu: Gypsies reported on the island. 

1378 Bulgaria: Gypsies living in villages near Rila Monastery. 

1384 Greece: Gypsy shoemakers reported in Modon. 

1385 Romania: First transaction recorded of Gypsy slaves. 

1399 Bohemia: The first Gypsy is mentioned in a chronicle. 

1407 Germany: Gypsies visit Hildesheim. 

1416 Germany: Gypsies expell 

1489 Hungary: Gypsy musicians play on Czepel Island. 

1492 Spain: First draft of the forthcoming law of 1499 drawn up. 

1493 Italy: Gypsies expelled from Milan. 

1498 Germany (Holy Roman Empire): Expulsion of Gypsies ordered.

 1499 Spain: Expulsion of the Gypsies ordered (Pragmatica of the Catholic Kings). 

1500 Russia: Gypsies first reported. 1504 France: Expulsion of Gypsies ordered. 

1505 Denmark: Two groups of Gypsies enter the country. Scotland: Gypsy pilgrims arrive, probably from Spain. 

1510 Switzerland: Death penalty introduced for Gypsies found in the country. 

1512 Catalonia: Gypsies expelled. Sweden: First Gypsies arrive. 

1514 England: Gypsies first mentioned in the country. 

1515 Germany: Bavaria closes its borders to Gypsies.

1516 Portugal: Gypsies mentioned in literature. 

1525 Portugal: Gypsies banned from the country. Sweden: Gypsies ordered to leave the country. 

1526 Holland: Transit of Gypsies across country banned. 

1530 England and Wales: Expulsion of Gypsies ordered. 

1534 Slovakia: Gypsies executed in Levoca. 

1536 Denmark: Gypsies ordered to leave the country. 

1538 Portugal: Deportation of Gypsies to colonies begins. 

1539 Spain: Any males found nomadizing to be sent to galleys. 

1540 Scotland: Gypsies allowed to live under own laws. 

1541 Czech lands: Gypsies accused of starting a fire in Prague. 

1544 England: Gypsies deported to Norway. CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY •  

 1547 England: Boorde publishes specimens of Romani. 

1549 Bohema: Gypsies declared outlaws and to be expelled. 

1553 Estonia: First Gypsies appear in the country. 

1554 England: The death penalty is imposed for any Gypsies not leaving the country within a month. 

1557 Poland and Lithuania: Expulsion of Gypsies ordered. 

1559 Finland: Gypsies appear on the island of Åland. 

1562 England: Provisions of previous acts widened to include people who live and travel like Gypsies. 1563 Italy: Council of Trent affirms that Gypsies cannot be priests. 

1573 Scotland: Gypsies to either settle down or leave the country. 

1574 Ottoman Empire: Gypsy miners working in Bosnia.

1579 Portugal: Wearing of Gypsy dress banned. Wales: Gypsies first reported.

1580 Finland: First Gypsies reported on the mainland. 1584 Denmark and Norway: Expulsion of Gypsies ordered. 

1586 Belarus: Nomadic Gypsies expelled.

1589 Denmark: Death penalty imposed for Gypsies not leaving the country. 

1595 Romania: Stefan Razvan, the son of a slave, becomes ruler of Moldavia. 

1611 Scotland: Three Gypsies hanged (under 1554 law). 

1633 Spain: Pragmatica of Felipe IV takes effect. Gypsies expelled. 

1637 Sweden: Death penalty introduced for Gypsies not leaving the country. 

1692 Austria: Gypsies reported in Villach. 1714 Scotland: Two female Gypsies executed. xxii • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page  

1715 Scotland: Ten Gypsies deported to Virginia. 

1728 Holland: Last hunt clears out Gypsies. 

1746 Spain: Gypsies to live in named towns. 

1748 Sweden: Foreign Gypsies expelled. 

1749 Spain: Round-up and imprisonment of all Gypsies ordered. 

1758 Austro-Hungarian Empire: Maria Theresa begins assimilation program. 

1759 Russia: Gypsies banned from St. Petersburg. 1765 Austro-Hungarian Empire: Joseph II continues assimilation program. 

1776 Austria: First article published on the Indian origin of the Romani language. 

1782 Hungary: Two hundred Gypsies charged with cannibalism. 1783 Russia: Settlement of nomads encouraged. Spain: Gypsy language and dress banned. United Kingdom: Most racial legislation against Gypsies repealed. 

1791 Poland: Settlement Law introduced. 

1802 France: Gypsies in Basque provinces rounded up and imprisoned. 

1812 Finland: Order confines nomadic Gypsies in workhouses. 

1822 United Kingdom: Turnpike Act introduced: Gypsies camping on the roadside to be fined. 

1830 Germany: Authorities in Nordhausen remove children from their families for fostering with non-Gypsies. 

1835 Denmark: Hunt for Travelers in Jutland. United Kingdom: Highways Act strengthens the provisions of the 1822 Turnpike Act. 

1837 Spain: George Borrow translates St. Luke’s Gospel into Romani. 

1848 Transylvania: Serfs (including Gypsies) emancipated. 

1849 Denmark: Gypsies allowed into the country again. CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY •  07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page  

1855 Romania: Gypsy slaves in Moldavia emancipated. 

1856 Romania: Gypsy slaves in Wallachia emancipated. 

1860 Sweden: Immigration restrictions eased. 

1865 Scotland: Trespass (Scotland) Act introduced. 

1868 Holland: New immigration of Gypsies reported. 

1872 Belgium: Foreign Gypsies expelled. 

1874 Ottoman Empire: Muslim Gypsies given equal rights with other Muslims. 

1875 Denmark: Gypsies barred from the country once more. 

1876 Bulgaria: In a pogrom, villagers massacre the Muslim Gypsies in Koprivshtitsa. 

1879 Hungary: National conference of Gypsies held in Kisfalu. Serbia: Nomadism banned. 

1886 Bulgaria: Nomadism banned. Germany: Bismarck recommends expulsion of foreign Gypsies. 

1888 United Kingdom: Gypsy Lore Society established. 

1899 Germany: Police Gypsy Information Service set up in Munich by Alfred Dillmann. 

1904 Germany: Prussian Parliament unanimously adopts proposal to regulate Gypsy movement and work. 

1905 Bulgaria: Sofia conference held, demanding voting rights for Gypsies. Germany: A census of all Gypsies in Bavaria is taken. 

1906 Finland: Mission to the Gypsies set up. France: Identity card introduced for nomads. Germany: Prussian minister issues special instructions to police to “combat the Gypsy nuisance.” 

1914 Norway: Some 30 Gypsies are given Norwegian nationality. Sweden: Deportation Act also makes new immigration of Gypsies difficult. 

1918 Holland: Caravan and House Boat Law introduces controls. 

1919 Bulgaria: Istiqbal organization founded.  • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page  

1922 Germany: In Baden, all Gypsies are to be photographed and fingerprinted. 

1923 Bulgaria: Journal Istiqbal [Future] starts publication. 

1924 Slovakia: A group of Gypsies is tried for cannibalism; they are found innocent. 

1925 USSR: All-Russian Union of Gypsies established. 

1926 Germany: Bavarian state parliament brings in a new law “to combat Gypsy nomads and idlers.” Switzerland: Pro Juventute starts a program of forced removal of Gypsy children from their families for fostering. USSR: Fi Latvia: St. John’s Gospel translated into Romani. Romania: General Association of the Gypsies of Romania founded. National conference held. Journals Neamul Tiganesc [Gypsy Nation] and Timpul [Time] start publication. USSR: Teatr Romen performs the opera Carmen. 

1934 Germany: Gypsies who cannot prove German nationality expelled. Romania: Bucharest “international” Congress. 

1935 Germany: Marriages between Gypsies and Germans banned. Yugoslavia: Journal Romano Lil starts publication. 1936 Germany: The right to vote removed from Gypsies. June— Internment camp at Marzahn opened. General Decree for Fighting the Gypsy Menace instituted. November—Racial Hygiene and Population Biological Research Unit of the Health Office begins its work. The minister of war orders that Gypsies should not be called up for active military service. 

1937 Poland: Janusz Kwiek elected king of the Gypsies. 

1938 Germany: April—Decree on the Preventative Fight against Crime: All Gypsies classed as antisocial. Many Gypsies arrested to be forced labor for the building of concentration camps. June—Second wave of arrests to provide labor to build the camps. Autumn—Racial Hygiene Research Center begins to set up an archive of Gypsy tribes. October—National Center for Fighting the Gypsy Menace established. December—“Fight against the Gypsy Menace” ordered. USSR: Government bans Romani language and culture. 

1939 Germany: September—Deportation of 30,000 Gypsies planned. October—Settlement Decree: Gypsies not allowed to travel. November— Gypsy fortune-tellers arrested and sent to Ravensbrück concentration camp.German-occupied Czech lands: Nomadism forbidden. Germanoccupied Poland: Special identity cards issued for Gypsies. 

1940 Austria: August—Internment camp built in Salzburg. October— Internment of the Gypsies in Burgenland ordered. November— Internment camp for Gypsies set up in Lackenbach. Czech lands: August—Labor camps set up in Lety and Hodonín. France: April— Government opens internment camps for nomads. Germany: Heinrich Himmler orders the resettlement of Gypsies in western Poland. xxvi • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page 

1941 Baltic States: December—Governor Hinrich Lohse orders that Gypsies should “be given the same treatment as Jews.” Croatia: Jasenovac concentration camp opened. Czech lands: October—Decision that Gypsies from the so-called Protectorate are to be sent to a concentration camp. Germany: March—Exclusion of Gypsy children from school begins. July—Reinhard Heydrich, Heinrich Himmler’s deputy, brings the Gypsies into the plans for a Final Solution to the “Jewish problem.” Latvia: December—All 101 Gypsies in the town of Libau are executed. Poland: October—A Gypsy camp is set up in the Jewish ghetto of Lodz for 5,000 inmates. Serbia: May—German military commander states that Gypsies will be treated as Jews. November—German military command orders the immediate arrest of all Jews and Gypsies, to be held as hostages. Slovakia: April—Decree separating the Gypsies from the majority population. USSR: June—Schutzstaffel (Storm Troopers) Task Forces move into the occupied areas and systematically kill Jews and Romanies. September—Task forces carry out mass executions of Jews and Romanies in the Babi Yar valley. December—Task Force C murders 824 Gypsies in Simferopol. Yugoslavia: October—German army executes 2,100 Jewish and Gypsy hostages (as reprisal for soldiers killed by partisans). 

1942 Bulgaria: August—6,500 Gypsies registered by the police on one day. Croatia: May—The government and the Ustasha order the arrest of all Gypsies and their deportation to the extermination camp in Jasenovac. Germany: March—A special additional income tax is levied on Gypsies. July—A decree of the army general staff again orders that Gypsies not be taken for active military service. September— Himmler and Justice Minister Otto Thierack agree to transfer any Gypsies in prison to concentration camps. December—Himmler issues the order to deport the Gypsies in Greater Germany to the concentration camp of Auschwitz-Birkenau. Poland: January—All Sinti and Romanies from the Lodz ghetto are transported and gassed at Chelmno. April—Romanies are brought into the Warsaw ghetto and kept in the prison in Gesia Street. May—All Gypsies in the Warsaw district to be interned in Jewish ghettoes. July—Several hundred Polish Romanies killed at Treblinka extermination camp. Romania: Spring and Summer —Some 20,000 Romanies are deported to Transnistria. Serbia: August—Harald Turner, head of the German military administration, announces that “the Gypsy question has been fully solved.” CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY • xxvii 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxvii 

1943 Poland: January—Gypsies from Warsaw ghetto transferred to the extermination camp at Treblinka. February—First transports of Sinti and Romanies from Germany are delivered to the new Gypsy Section in Auschwitz-Birkenau concentration camp. March—At Auschwitz, the Schutzstaffel (Storm Troopers) (SS) gasses some 1,700 men, women, and children. May—A further 1,030 men, women, and children gassed by the SS at Auschwitz. SS major Dr. Josef Mengele transferred at his own request to Auschwitz. July—Himmler visits the Gypsy Section in Auschwitz and orders the Gypsies killed. USSR: November—Minister for the Occupied Eastern Territories orders all nomadic Gypsies in the territories are to be treated as Jews. 

1944 Belgium: January—A transport of 351 Romanies and Sinti from Belgium dispatched to Auschwitz. Holland: May—A transport of 245 Romanies and Sinti sent to Auschwitz. Poland: 2 August—1,400 Gypsy prisoners are sent from Auschwitz to Buchenwald concentration camp. The remaining 2,900 Gypsies are killed in the gas chamber. Slovakia: Autumn—Romanies join the fight of partisans in the National Uprising. 1945 27 January—At 3:00 P.M., the first Soviet soldiers reach the main camp at Auschwitz and find one Romany among the survivors. May—World War II ends in Europe. All surviving Gypsies freed from camps. Bulgaria: Gypsy Organization for the Fight against Fascism and Racism set up. Germany: Nuremburg Trials of Nazi leaders begin. Crimes against Gypsies are included in the charges. 

1946 France: Mateo Maximoff’s novel The Ursitory published. Poland: Roma Ensemble founded. 

1947 Bulgaria: Teatr Roma established in Sofia. 1951 Bulgaria: Teatr Roma in Sofia closed. 

1952 France: The Pentecostal movement among Gypsies starts. 1953 Denmark: Gypsies readmitted to the country. 1958 Bulgaria: Nomadism banned. Czechoslovakia: Nomadism banned. Hungary: National Gypsy organization established. 

1960 England and Wales: Caravan Sites Act reduces provision of caravan sites. France: Communauté Mondiale Gitane established. xxviii • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 

1962 German Federal Republic: Courts rule that Gypsies were persecuted for racial reasons. Norway: Government Gypsy Committee established. 1963 Ireland: Report of the Commission on Itinerancy published. Italy: Opera Nomadi education scheme set up. Yugoslavia: Gypsies move to Shuto Orizari after Skopje earthquake. 

1964 Ireland: Itinerant Action Group set up. 

1965 France: Communauté Mondiale Gitane banned. Comité International Tzigane set up. Italy: Pope Paul VI addresses some 2,000 Gypsies at Pomezia. 

1966 United Kingdom: Gypsy Council set up. 

1967 Finland: National Gypsy Association established. 

1968 England and Wales: Caravan Sites Act: Councils to build sites. Holland: All districts must build caravan sites. 1969 Bulgaria: Segregated schools are set up for Gypsies. Europe: Council of Europe Assembly passes a positive resolution on Gypsies. Yugoslavia, Macedonia: Abdi Faik elected a member of Parliament. 1970 Norway: Report published on proposed work with the Gypsies. United Kingdom: National Gypsy Education Council established. 

1971 United Kingdom: First World Romany Congress held near London. Advisory Committee on the Travelling People starts work in Scotland. 1972 Czechoslovakia: Sterilization program for Gypsies begins. France: Band known as Los Reyes (later the Gypsy Kings) founded. Sweden: Stockholm’s Finska Zigenarförening founded. United Kingdom: Romany Guild founded. 

1973 German Federal Republic: Three Gypsies shot by farmer in Pfaffenhofen. Scandinavia: Nordiska Zigenarrådet set up to link organizations. Yugoslavia, Macedonia: Radio broadcasts in Romani start from Tetovo. 1975 Europe: Council of Europe Committee of Ministers adopts a positive resolution on nomads. Hungary: The first issues of the magazine Rom som [I Am a Romany] appear. CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY • xxix 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxix 

1977 Netherlands: Legalization of 500 “illegal” Gypsy immigrants. United Kingdom: Cripps Report on Gypsies published. United Nations: Subcommission passes resolution on protection of Gypsies. 

1978 Switzerland: Second World Romany Congress held in Geneva. 

1979 Hungary: National Gypsy Council formed. First national exhibition of self-taught Gypsy artists held. Norway: ABC Romani primer produced for mother-tongue teaching. Romania: St. John’s Gospel published underground in Romani. United Nations: International Romani Union recognized by the United Nations Economic and Social Council. 1980 Yugoslavia: Romani grammar in Romani published in Skopje. 1981 Europe: Congress of Local and Regional Authorities of Europe resolution on helping nomads held. German Federal Republic: Third World Romany Congress in Göttingen held. Poland: Pogrom instigated in Oswiecim. Yugoslavia: Gypsies granted national status on an equal footing with other minorities. 

1982 France: New François Mitterrand government promises to help nomads. 

1983 Europe: Council of Ministers passes a resolution on stateless nomads. Italy: Gypsy caravans removed from Rome at the start of the Annus Sanctus. United Kingdom: First national Pentecostal convention held. Belfast Traveller Education Development Group established in Northern Ireland. Yugoslavia, Kosovo: Romani teaching begins in one school. 

1984 Europe: European Parliament passes a resolution on aiding Gypsies. India: Chandigarh Festival held. 

1985 France: First International Exhibition (Mondiale) of Gypsy Art held in Paris. Ireland: Report of the Travelling People Review Body published. Sweden: Gypsy family attacked in Kumla with stones and a firebomb.

1986 France: International Gypsy conference held in Paris. Spain: Gypsy houses set on fire in Martos. Yugoslavia, Sarajevo: International Romany seminar held. xxx • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxx 

1988 Hungary: Organization Phralipe founded. 

1989 Europe: Council of the Europe resolution on promoting school provision for Gypsy and Traveler children held. Germany: Government initiates the deportation of several thousand foreign Gypsies from the country. Gypsies demonstrate at the site of the concentration camp at Neuengamme against the deportation of asylum seekers. Hungary: Roma Parliament set up. Poland: First Romane Divesa Festival held. Romania: Border guards shoot party of Gypsies. Spain: Gypsy houses attacked in Andalusia. 1990 Poland: Permanent exhibition on Romanies opens in Tarnow. Fourth World Romany Congress held near Warsaw; standard alphabet for Romani adopted by the Congress. Journal Rrom p-o Drom [Romanies on the Road] starts publication. Romania: Miners attack Romany quarter in Bucharest. Yugoslavia: Egyptian Associations formed in Kosovo and Macedonia. 

1991 Czech Republic: Romani teaching starts at Prague University. Italy: Ostia international conference held. Macedonia: Romanies have equal rights in new republic. Poland: Pogrom instigated in Mlawa. Slovakia: Government gives Romanies nationality status and equal rights. Ukraine: Police attack settlement of Velikie Beryezni. 

1992 Hungary: Arson attack occurs on Gypsies in Kétegyháza. Poland: Attack occurs on remaining Gypsies in Oswiecim. Slovakia: Romathan Theater established in Kosˇice. Ukraine: Mob attacks Gypsy houses in Tatarbunary. United Nations: Commission on Human Rights passes resolution on protection of Gypsies. Gypsies recognized as an ethnic group. 

1993 Bulgaria: A crowd of Bulgarians attacks the Gypsy quarter in Malorad, killing one Romany man. Czech Republic: Tibor Danihel drowns running away from skinhead gang. Seven Romanies deported from Ustí nad Labem to Slovakia. Europe: Congress of Local and Regional Authorities of Europe Resolution on Gypsies held. Germany: First International Conference on Romani Linguistics held in Hamburg. Hungary: Gypsies recognized as a national minority. International Conference held in Budapest. Macedonia: Romani language officially introduced in CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY • xxxi 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxxi schools. Romania: Three Gypsies killed in pogrom in Hadareni. Slovakia: Cyril Dunka beaten up by police after a parking incident. United Kingdom: Scottish Gypsy/Traveller Association set up. United Nations: Romany Union upgraded to Category II consultative status. 

1994 France: Standing Conference of Romany Associations formed in Strasbourg. Hungary: Organization for Security and Cooperation in Europe meeting sets up Contact Point for Roma and Sinti Issues in Budapest, based initially in Warsaw. Gypsies vote for their local Romany councils. Poland: Office for Democratic Institutions and Human Rights organizes Warsaw seminar on Romanies. Gypsy boy beaten up and houses inhabited by Romanies attacked in Debica. Spain: European Congress held in Seville. United Kingdom: Criminal Justice Act: Nomadism criminalized. 

1995 Austria: Four Roma killed by a bomb in Oberwart, Burgenland. Bulgaria: One Gypsy dies following an arson attack on a block of flats in Sofia. Angel Angelov shot by police in Nova Zagora. Czech Republic: Tibor Berki killed by skinheads in Zdár nad Sázavou. Europe: Council of Europe sets up specialist advice group on Romanies. Hungary: Second International Exhibition (Mondiale) of Gypsy Art held. International Romani Union organizes “Sarajevo” Peace Conference in Budapest. Gypsies attacked and injured in Kalocsa. Poland: Gypsy couple murdered in Pabianice. Grota Bridge settlement of Romanian Gypsies in Warsaw dispersed by police. Residents deported across the border to Ukraine. Slovakia: Mario Goral burned to death by skinheads in Ziar nad Hronom. Turkey: Zehala Baysal dies in police custody in Istanbul. 

1996 Albania: Fatmir Haxhiu dies of burns after a racist attack. Bulgaria: Kuncho Anguelov and Kiril Perkov, deserters from the army, shot and killed by military police. Three Romanies beaten by skinheads in Samokov. Czech Republic: Romany children banned from swimming pool in Kladno. Europe: European Court of Human Rights rejects the appeal by Mrs. Buckland against the refusal of planning permission in England for her caravan. First meeting of the Committee of Experts of the Council of Europe held. France: Second meeting of the Standing Committee of Gypsy Organizations in Strasbourg held. Greece: Police raid camp in Attica. Police officer shoots Anastasios Mouratis in Boetia. Hunxxxii • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxxii gary: European Roma Rights Center set up in Budapest. Ireland: National Strategy on Traveller Accommodation proposed. Poland: Houses occupied by Romanies attacked in Wiebodzice. Romania: Twenty-one Romany houses burned down in Curtea de Arges. Mircea-Muresul Mosor shot and killed by chief of police in Valcele. Serbia: Gypsies attacked in Kraljevo. Slovakia: Eighteen-year-old Romany youth beaten to death by skinheads in Poprad. Jozef Miklos dies when his house is set on fire in Zalistie. Spain: Romany Union’s second “Sarajevo” Peace Conference, in Gasteiz (Vittoria). Turkey: Five thousand evicted from Selamsiz quarter of Istanbul. Ukraine: “Mrs. H” raped by police in Mukacevo. Two brothers shot by police in Velikie Beryezni. 

1997 Bulgaria: February—Killing of three Gypsies by police reported. Police attack the Gypsy quarter in Pazardjik. November— International conference on Gypsy children and their education held. Czech Republic: February—Appeals court in Pilsen quashes acquittal of inn owner Ivo Blahout on a charge of discrimination. March— Four skinheads sentenced to prison in connection with the 

1993 death of Tibor Danihel. August—Several hundred Romanies fly to Canada to seek asylum. Monument erected at Hodonin to concentration camp victims. France: March—Jose Ménager and Manolito Meuche shot dead by police in Nantes. Greece: April—One hundred families evicted from Ano Liosia. Partially resettled in a guarded camp. Hungary: February—Gypsies beaten up in Szombathely police station and in a police car in Mandatany in separate incidents. May—Fifth annual International Conference on Culture held in Budapest. Norway: November—In Bergen, Ian Hancock receives Thorolf Rafto Prize on behalf of the Romany people. Poland: June—Romanies attacked in Wiebodzice. Romania: January—Mob attacks Gypsy houses in Tanganu village. Spain: November—European Congress of Gypsy Youth held in Barcelona. Turkey: January—Mob attacks Gypsies in Sulukule district of Istanbul. Ukraine: January—Gypsies beaten by police in four separate incidents in Uzhorod. United Kingdom: November—National Front demonstrates in Dover against asylum seekers from the Czech and Slovak republics. 

1998 Bulgaria: November—Prince Charles of Britain visits Stolipino, Romany quarter of Plovdiv. Czech Republic: 4–6 September— International Romany cultural festival RESPECT held in Prague. CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY • xxxiii 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxxiii December—International Conference on the Roma at Castle Stirin. United Kingdom: 16 May—Music festival in London with Czech and Polish Gypsy bands composed of asylum seekers. October—Home Secretary Jack Straw introduces visas for Slovak citizens to keep out asylum seekers. 19 October—In Wales, Cardiff County Council organizes a Gypsy and Traveller Awareness Day. United States: New Jersey governor Christine Whitman signs Assembly Bill 2654, which rescinds the last anti-Gypsy law of any U.S. state. December—International Romani Union delegation, led by Rajko Djuric´, attends Nazi Gold Conference on Holocaust assets in Washington. 1999 Bulgaria: June—Sofia Conference on Peace and Security held for Roma in the Balkans. Czech Republic: January—More than 100 prominent persons sign protest to government over locating of pig farm on concentration camp site. France: Loi Besson encourages the provision of council-run caravan sites. Greece: February— Local authority sets fire to five Roma houses in Aspropyrgos to construct Olympic sports facilities. Macedonia: September —Government admits 500 Roma refugees from Kosovo held for a week at the border. Romania: December—International Conference on Public Policies and Romany Women held in Bucharest. Turkey: November—Organization for Security and Cooperation in Europe Istanbul Conference welcomes the development of the Romany civil rights movement. 

2000 Romania: January—Doctors of the World colloquium on Gypsies in Europe held in Bucharest. Czech Republic: July—Fifth World Romany Congress held in Prague. Finland: Publication of St. Luke’s Gospel in Romani. Germany: May—Conference on “Die unerwünschte Deutschen” (“The Unwanted Germans”) held in Stuttgart. Poland: International Romani Union and Romany National Congress sign joint declaration in Warsaw. Vatican: March—Pope John Paul II asks forgiveness for the mistreatment of Gypsies by Catholics. United Kingdom: September—A thousand police block access to the traditional Horsmonden Fair. 

2001 Germany: November—Romany writers meet in Cologne and agree to set up an international association. India: April—International Romani Union leaders visit the Romano Kher (Nehru House) in Chandigarh. Italy: November—Two hundred members of the National xxxiv • CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY 07_164_1Front.qxd 6/7/07 5:11 AM Page xxxiv Alliance march to protest new Roma housing in Rome. Macedonia: January—Magazine Roma Times begins publication. Poland: August—Permanent Romany Holocaust exhibition opened at Auschwitz. Russia: July—Thirty skinheads attack a Gypsy camp in Volgograd, killing two adults. Serbia: July—Anti-Roma graffiti appear in Panchevo and Surdulica. South Africa: Roma attend the World Conference against Racism, held in Durban. 

2002 Croatia: September—One hundred Croat parents prevent Roma children from entering a newly integrated school in the village of Drzimurec-Strelec. Finland: Drabibosko liin, the first ABC reader for Gypsies in Finland, published. July: International Romani Writers Association founded in Helsinki. France: October—Delegation representing a dozen Gypsy organizations meets minister of the interior to discuss slow process of caravan site provision. Hungary: June—A Rom—Laszlo Teleki—appointed as the state secretary for Roma affairs. Ireland: March—Housing Act criminalizes trespass by caravans. July—Traveller Movement pickets the Dail (Parliament) opposing the new Housing Act. Poland: May—Romany National Congress organizes an alternative International Romany Congress in Lodz. United Kingdom: November—Exhibition held of Gypsy children’s photos at the Victoria and Albert Museum, London. 

2003 Croatia: October—Ms. Mukic, deputy ombudsman, criticized for condemning segregation in schools. Hungary: June—World Bank sponsors international conference on Roma in eastern Europe in Budapest. Ireland: Internal Security Bill proposes fines of 3,750 euros for Travelers who trespass. Switzerland: August—British Gypsies protest against UK policy at a UN conference in Geneva. United Kingdom: Fifteen-year old Irish Traveler Johnny Delaney killed in a racist attack in Liverpool. 5 November—Villagers in Sussex burn caravan and effigies of Gypsies. 

2004 France: 16 December—Council of Europe and the European Roma and Travellers Forum sign a partnership agreement in Strasbourg. Greece: More Gypsy settlements are cleared away near the Olympic Games venues in Athens. Spain: November—Gypsy organizations hire Saatchi and Saatchi to mount a campaign to change public attitudes toward Gypsies. United States: 8 November—Sen. Hillary Clinton presents the keynote address at the conference Plight of the Roma, held at Columbia University. CHRONOLOGY OF GYPSY HISTORY • 

 2005 Austria: 4 February—President Heinz Fischer attends a memorial ceremony for the four Roma killed in 1995. Bulgaria: 31 August—Authorities destroy 25 Roma houses in the Hristo Botev district of Sofia. Europe: 28 April—European Parliament adopts a resolution on Roma rights. 17 May—European Court of Human Rights opens the case against discrimination in the city of Ostrava, Slovakia. Finland: September—International Romany Music Festival held in Porvoo. German: 12 September—International Antiziganismus Conference held in Hamburg. Norway: 27 April— Gypsies take part in demonstration outside the Parliament in Oslo stressing need for education. Russia: January—Four hundred Roma leave the town of Iskitim after a pogrom. Slovakia: 17 March— United Nations Committee on the Elimination of Racial Discrimination rules that Slovakia’s housing policies violate international law. Spain: 13 September—The flamenco musical Los Tarantos (based on Romeo and Juliet) opens in Madrid. United Kingdom: May— Sylvia Dunn stands for Parliament from Folkestone against Conservative Party leader Michael Howard. 25 July—Government announces £8 million fund for new and refurbished caravan sites. October—A Scottish parliamentary committee criticizes the government for not improving the quality of life of Gypsy and Traveler families.

....

http://www.gitanos.org/documentos/1.1-KEN-his_HistoricalDictionaryoftheGypsies.pdf

Marushiakova, Elena and Vesselin Popov. 2014. Migrations and Identities of Central Asian ‘Gypsies’.

https://www.researchgate.net/publication/266387780_Migrations_and_Identities_of_Central_Asian_'Gypsies'

Marushiakova, Elena and Vesselin Popov. 2014. Migrations and Identities of Central Asian

‘Gypsies’. – In: Asia Pacific Sociological Association (APSA) Conference “Transforming

Societies: Conestations and Convergences in Asia and the Pacific”, 15-16.02.2014, Chiang-Mai,

Thailand. http://rcsd.soc.cmu.ac.th/web/APSA2014/docmedia.php?type=1&page=2.

Different communities, living in the new, independent states of Central Asia, (former Soviet

republics of Kazakhstan, Kyrgyzstan, Tajikistan, Uzbekistan and Turkmenistan) are often called with

the umbrella appellation ‘Central-Asian Gypsies’. However, uniting all these groups, which mostly

have nothing in common both in their origin and in their language, under one cover term can not be

justified. Generally speaking, the thing that unites all these communities into one category is their

distinction (according to their lifestyle, main occupation, appearance, ethno-social structure, certain

ethno-cultural characteristics, etc.) and the generally marginal position compared with the majority

of their surrounding populations throughout the region of Central Asia.

(PDF) Migrations and Identities of Central Asian ‘Gypsies’. Available from: https://www.researchgate.net/publication/266387780_Migrations_and_Identities_of_Central_Asian_'Gypsies' [accessed Nov 19 2018].

What are the ‘Central-Asian Gypsies’

Most often as ‘Central-Asian Gypsies’ is called Lyuli, also known as Jughi (in Tajikistan), Multoni

(in some regions of Uzbekistan) and sporadically also Gurbath (or Gurvath). They been present in

the land of a contemporary Kazakhstan, Kyrgyzstan, Tajikistan, Uzbekistan and Turkmenistan for

centuries, since their ancestors migrated from India. (Snesarev 1960: 24-29; Snesarev & Troitskaya

1963: 597-609; Nazarov 1968a: 43-45; Nazarov 1968b: 53-55; Nazarov 1975: 3-23; Nazarov 1980:

165-185; Nazarow 1983: 3-38; Demeter 1980: 143-149; Abashin 2004; Bessonov 2008: 27-39;

Gabbasov 2008a; Gabbasov & Cherenkov 2008; Khakimov 2010: 32-53)

A Lyuli are not the only ‘Central Asian Gypsies’. There are other, relatively small, groups, mainly in

Tajikistan and Uzbekistan, that can be identified as “intermediate communities”; they often

differentiate themselves from Lyuli (and Lyuli likewise differentiate themselves from them) though

their surrounding populations perceive them all as a single minority of Lyuli or Central Asian

Gypsies. These are the Tavoktarosh (or Kosatarosh, or Sogutarosh in Tajikistan), Mazang1 and Agha

(called also Kashgarskie Lyuli); all these groups are relatively close to Lyuli and perhaps in the past

were even part of them. (Snesarev 1960: 24-29; Snesarev & Troitskaya 1963: 597-609; Nazarov

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

1 The designation “Mazang” (literally “dark, dark-faced”) often leads to confusion, as it can refer to "real"

Mazang, i.e. those who use this term to describe themselves (Oransky 1971b: 202-207) as well as to Mug’at,

Tavoktarosh, and other “Gypsy-like communities”

1968a: 43-45; Nazarov 1975: 3-23; Nazarov 1980: 165-185; Nazarow 1983: 3-38; Demeter 1980: 143-149; Bessonov 2008: 27-39; Gabbasov 2008b; Khakimov 2010: 32-53) The region is also home to a number of other groups usually defined by scholars as ‘Gypsy-like communities’ such as the Chistoni, Kavol, Baluj and Parya. Relative newcomers to the region (their ancestors migrated here from Afghanistan and India in 18th-19th centuries), they are more obviously distinct from the Lyuli. All of these groups maintain their differentiation (including by the practice of endogamy) and may even strongly oppose being classed under the Lyuli heading. (Oransky 1961: 62- 77; Oransky 1964a: 62-75; Oransky 1964b: 3-16; Nazarov 1968: 43-45; Oransky 1971a: 66-99; Nazarov 1975: 3-23; Oransky 1977; Demeter 1980: 143-149; Oransky1983; Nazarow 1983: 3-38; Abashin 2004; Bessonov 2008: 27-39; Gabbasov & Cherenkov 2008; Khakimov 2010: 32-53) The division of the so-called Lyuli and other ‘Gypsy-like communities’ in Central Asia can be presented schematically as follows:

“Gypsies” Lyuli / Jughi / Multoni / Ghorbat

The Lyuli call themselves Mug’at, from an Arabic term meaning “fire cult followers” or “heathen” applied in the past to Zoroastrians; it has persisted despite they fact that they have been Sunni Muslims for centuries. They are subdivided by the geographical regions with which they are historically associated, e.g. Samarkandikho, Karshigikho, Mug’atoi bukhorgi, etc., and into patronymic clans (tupar) which are in turn comprised of separate extended families (avdol). (Nazarov 1968a: 43-45; Nazarov 1975: 3-23; Nazarow 1983: 3-38; Abashin 2004; Bessonov 2008: 27-39; Gabbasov & Cherenkov 2008) 3 Beyond the borders of the former USSR, small groups descended from Mug’at who migrated in the late nineteenth and early twentieth century from what was then Russian Turkestan are to be found in Afghanistan, where they are called Ghorbat. They continue to use self-apellations such as Kulobi, Bukhori, Samarkandi, etc. (Günther 2007: 103-120; 2011: 86-98). The latter two obviously derive from Bukhara and Samarkand, suggesting that these regional names persist even after moving away

The Lyuli of Central Asia: Background Data The Mug’at, a hierarchically structured community most commonly known as Lyuli by neighboring populations, have for centuries been an integral part of Central Asian life. They live primarily in Uzbekistan and Tajikistan, with smaller populations in Kazakhstan and Kyrgyzstan (mainly in the Fergana Valley) as well as a small presence in Turkmenistan. They inhabit both major urban centers such as Samarkand, Bukhara and Tashkent, and rural areas. (Snesarev 1960: 24-29; Snesarev & Troitskaya 1963: 597-609; Nazarov 1968a: 43-45; Nazarov 1975: 3-23; Nazarov 1980: 165-185; Nazarow 1983: 3-38; Bessonov 2008: 27-39; Gabbasov & Cherenkov 2008; Khakimov 2010: 32-53) They are generally multilingual, commonly having a mastery of both Uzbek (even outside of Uzbekistan proper) and often also Russian, which retains a legal status of “language of transnational communication” throughout most countries of Central Asia. 2 Their mother tongue, however, is Tajik. They often also possess Tajik preferred identity, and especially outside of Tajikistan tend to publicly identify as Tajiks in addition to or in place of their own ethnic identity. (Snesarev 1960: 24-29; Oransky 1961: 62-77; Snesarev & Troitskaya 1963: 597-609; Oransky 1964a: 62-75; Oransky 1964b: 3-16; Oransky 1971a: 66-99; Oransky 1977; Oransky 1983; Khakimov 2010: 54-60) 

..... 

https://www.researchgate.net/publication/266387780_Migrations_and_Identities_of_Central_Asian_'Gypsies'

Daróczi Ágnes Roma Holocaust – Pharrajimos

forrás: http://gff-szeged.hu/uploads/fm/daroczi_agnes.pdf

Daróczi Ágnes: Roma Holocaust – Pharrajimos

Pharrajimos a romani shib kelderás dialektusából való szó és a Holocaust megnevezése cigányul, a mi anyanyelvünkön. Szó szerinti fordításban – szétvágatás, felaprózás, megölés. Szokták ezt az időszakot még Samudaripen és Kali Trash – Fekete Félelem névvel is illetni. Nem csoda, ha a cigány nyelvű kifejezés ügyében még nincsen megegyezés – ez nem csupán az írásbeliség hiányából, de az anyanyelvű publikálás hiányából és a több évtizedes elzártságból is adódó sajátosság.

Akárhogyan is nevezzük az időszakot, le kell szögeznünk, hogy mindaz, ami a romákkal a II. világháború idején történt a Holocaust része. Két nép volt, amelyet származása miatt üldöztek: a zsidók és a romák. Azonban nem fogjuk megérteni a romák sorsát, ha pusztán a másik nép története felől közelítünk. Míg a zsidók esetében a folyamat az állampolgári jogoktól való fokozatos megfosztáson (lásd zsidó törvények!) keresztül vezetett az élettől való megfosztásig, a romák esetében a folyamat más volt, a ’30-as évekre nekünk nem voltak állampolgári jogaink, minket nem gondoltak a jogállam védőbástyái mögé tartozónak.

 Nem beszélünk róla, de ideje megtanulnunk: a romák esetében is voltak az üldözésüket előíró és érvényben tartott rendeletek, rendelkezések. Ilyen volt a 15000/1916-os rendelet a kóborló cigányok megrendszabályozására. A települést nem hagyhatták el, teljes körű és rendszeres nyilvántartást vezettek róluk, testi megjelölést alkalmaztak a himlő elleni, háromszög alakban beadott védőoltás formájában, a renitensek (hogy ki számított renitensnek, azt a csendőr maga döntötte el) állami munkatáborba helyezését kezdeményezték. A rendelet még 50 évig érvényben volt.

1928-ban belügyminiszteri rendelet született, amely országos cigány razziákat írt elő. A rendelet az ötvenes évekig érvényben maradt.

1929-től országos cigány razziákat tartottak, évente legalább kétszer.

1934-ben Endre László (a később államtitkárként a zsidók koncentrációs táborba szállítását szervező hivatalnok) követeli a kóbor cigányok állami koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását.

1938. március elsején belügyminiszteri körrendelet született, amely rendőrségi nyomozati utasításban nyilvánította a romákat kollektíven megbízhatatlannak. Ez a „megbízhatatlannak”nyilvánítás később a háborús jogszabályok szerint a megbízhatatlanok azonnali internálását tette lehetővé.

1939-ben megkezdődik a németországi és ausztriai cigányok összegyűjtése. A Soprontól 5 kilométerre fekvő Lackenbachban gyűjtőtábort állítottak fel, ahol a szomszédos magyar megyék cigányainak rokonai, testvérei raboskodtak. Körülbelül ezer magyar nevű, magyar anyanyelvű roma is. Útjuk Lackenbachból a lengyelországi Lodž gettóiba vezetett, végül

1943-ban az AuschwitzBirkenau-i cigánylágerbe, ahol a férfiak és a nők általában 6-7 ezressel kezdődő sorszámot kaptak. 1940. augusztus elsejével a csendőrség központi nyomozó parancsnoksága bevezeti az országos cigány nyilvántartást, ujjlenyomat alapján. 9 hónap alatt 2475 cigányt vesznek nyilvántartásba, a nyilvántartás a tervek szerint minden cigányra kiterjedt volna.

1941. júliusában a kárpátaljai kormánybiztos utasítására a magyar állampolgárságot hivatalos iratokkal bizonyítani nem tudó romákat áthajtják német hadműveleti területre, ahol nagy részüket Kamenyec- Podolszkijnál - zsidó sorstársaikkal együtt - legyilkolják.

1944. tavaszán-nyarán több helyi tisztviselő javasolja a zsidó-kérdés megoldásának mintájára a cigányok internálását. Több megyében (például Szolnok megyében, Bács-Kiskunban) csendőri őrizet mellett mezőgazdasági kényszermunkatáborokat alakítanak ki nagyobb gazdaságokban.

1944. júliusától internálótáborokat állítanak fel. (például: Nyíregyháza, Újfehértó, Mátészalka, Nyírbátor, stb.) Cigány munkatáborokról tudunk: Szekszárd, Véménd, Szentkirályszabadja, Pécsvárad, Marcali, Sárvár, Újhartyán, Baja, Nagykáta településeken.

1944. augusztus 23-án a Honvédelmi Miniszter elrendeli cigány munkásszázadok felállítását. A feltöltést cigány razziák és a cukorjegy nyilvántartások alapján végzik: Zemplén, Tolna, Somogy, Csongrád, Zala, Fejér, Baranya, Pest, Heves, Borsod, Komárom megyékből és a Felvidékről.

1944. november 2-3-án elkezdődnek a nagy razziák, amelyeken Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron, Pest megye településeiről és a Felvidék magyar uralom alatt lévő településeiről összeszedett cigányokat a Komáromi Csillagerődbe deportálják. Szelekció után innen indulnak a vagonok németországi lágerek felé.

1945. március 18-ig működik a Komáromi Csillagerőd gyűjtőtábora, amely a magyarországi cigányok legnagyobb itthoni temetője.

Mindarról, ami a cigányokkal a II. Világháború során történt és történhetett mind a mai napig nagyon keveset tudunk. Az okok között talán első helyen kell emlegetnünk, hogy a cigányságnak sem egyháza, sem intézményei, sem értelmisége nem volt. Ugyanakkor elgondolkoztató, és a múlttal való szembenézés hiányáról beszél az a tény, hogy elismert történészek, akadémikusok beszélhetnek úgy erről az időszakról, hogy nem hozzák szóba sem a zsidó-magyarok sem a cigány-magyarok kiirtását.

De vannak olyan Holocaust-kutatók is, akik ismertetik a korabeli rendelkezéseket, idézik a rendeletet, ahol egyetlen mondatban emlegetik az üldözendők között a zsidókat és cigányokat, mégis csupán a zsidók szenvedései és veszteségei kerülnek fókuszba. A gyakran számháborúvá degradáló vitát arról, hogy üldözték-e egyáltalán a cigányokat Magyarországon, vagy csupán az üldöztetésből politikai tőkét kovácsolni akaró mai roma értelmiség „szakmaitlan” erőlködése van a háttérben bizony éppen olyan történész erőlteti, aki nem átallja a nácik fogalmi és szókészletét használni máig. Például nem átall „kóborcigányokról” elmélkedni, elfogadva a náci beszédet és fogalomkészletet, miközben az 1893-as országos cigány összeírás adataiból – tehát másfél emberöltővel, ötven évvel korábbról tudjuk, hogy nagy Magyarország területén is mindössze 9000 (kilenc ezer főnyi) cigány volt, akit vándorlónak lehetett tekinteni. Figyelmét elkerüli a túlélők visszaemlékezése éppúgy, mint az egykori koncentrációs táborok fogolylistáinak elemzése.

Végül vesztegessünk néhány szót a Holocaust és a genocídium fogalmának elemzésére. A népirtás emberiesség és béke elleni bűn, nemzetközi jogi bűncselekmény – ahogyan azt Párizsban 1947. február 10-én a II. Világháborút lezáró BÉKESZERZŐDÉS 6. cikkelye szerint elfogadták. 1948-ban a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről ENSZ egyezmény született. A Holocaust maga is genocídium, népirtás. Az összes többitől két vonatkozása különbözteti meg: a faji ideológiai alap és az iparszerűen szervezett megsemmisítés. Elismerve, hogy más népek, népcsoportok kiirtása is a történelem szégyenfoltjai közé, a genocídium fogalomkörébe tartozik – de hogy megkülönböztethető legyen minden más cselekménytől, a görög „holokaustoségő áldozat” kifejezést szoktuk használni arra a népirtásra, amelynek 11 millió áldozata közül mintegy hat millió zsidó származású volt, és mintegy félmillió cigány áldozata. A fajüldöző náci politika célkeresztjében a zsidók mellett a cigányok voltak a két nép, akiket végleg szerettek volna eltüntetni a föld színéről. De kiirtandó ellenségnek tekintették jehova tanúit, a feketéket, a szellemileg és testileg sérülteket éppúgy, mint a homoszexuálisokat és persze politikai ellenfeleiket.

Ha megnézzük közelről a romák szenvedését, akkor találkozhatunk gettóba zárással, kényszermunkával katonai szervezetben, katonai munkatáborokkal, katonai munkaszolgálatos századokkal, lezárt gettó-cigánytelepekkel, és nem feledkezhetünk meg a helyben elkövetett tömeggyilkosságokról sem. Nagyszalonta-Kötegyán-Doboz ilyen tömeggyilkosságban érintett települések. Legutóbbi kutatásaink – köszönhetően Bársony János feltáró munkájának – egy hetven évvel ezelőtti történetre derítenek fényt.

Védtelen áldozatok 35 perces dokumentumfilm © Romano Instituto Alapítvány, Budapest Szakértő-szerkesztő: dr. Bársony János Szerkesztő: Daróczi Ágnes Operatőr: Kovács János, Asbót Kristóf Rendezte: Asbót Kristóf

BÁRSONY JÁNOS: Romák sorsa az 1940-es évek második felében Magyarországon

forrás: http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/barsonyj.pdf

BÁRSONY JÁNOS: Romák sorsa az 1940-es évek második felében Magyarországon

     Felszabadulás, megszabadulás? Az orosz csapatok első – 1944. októberi, novemberi – támadásai a délkeleti megyék: Békés, Csongrád, Bihar, Hajdú esetében a romák lezárt és fegyveresen őrzött telepeit, településrészeit legtöbbször a tervezett internálás előtti utolsó pillanatban mentették meg. A gettóvá vált telepeken a lakók neve a házak ajtajára volt szögezve. Az összeírtak sorsukra vártak, amit a hatóságok gyakran meg is mondtak nekik: „Oda kerültök, ahol a zsidók is vannak.” Többeket állami és magán nagybirtokokon végzett kényszermunka alól szabadított meg az orosz támadás (például Mezőhegyesen, Kötegyánban, délvidéki területeken, Rázonpusztán). Egyes településeken a romákat a hirtelen orosz támadás mentette meg az elkezdett helyi tömeges kivégzéstől. De volt, ahová későn érkeztek.

     Decemberben a keleti és északi megyék cigány gettóinak foglyai menekültek meg az orosz támadás elindulásával (például Újfehértón, Nagykállón, Mátészalkán, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen, Bánrévén, Hatvanban, Patvarc–Lívia pusztán). Ekkor szabadultak fel az Árpád-vonalépítésére felállított katonai építô-kényszermunkatáborok roma foglyai is (Rahó, Ojtoz és Gyergyótölgyes településeken, illetve a Tatár-hágónál).

     A Budapest ostromához kapcsolódó második nagy átkaroló támadás veszélye miatt engedték el a november elejei országos cigányrazziákon összeszedett és még német lágerekbe nem továbbított rabokat (elsősorban gyermekes asszonyokat, munkaképteleneket) a komáromi Csillagerőd katonai internáló táborából.4 Februárban szabadultak fel a fogva tartottak a galántai gyalogmenetből. Január és március között lettek szabadok a bajai, a marcali, a nagykanizsai, végül a sárvári katonai internálótáborok foglyai.

      A szovjet hadsereg ideológiájában fontos szerepük volt a kommunista, osztályküldetéses törekvéseknek. Ennek fontos eleme volt a fasizmus elleni harc, a honvédelem, a megtámadtatás és a támadók által megszállt területeken elszenvedett károk, kegyetlenkedések miatti bosszú, de ugyanakkor jelen volt a nagyorosz terjeszkedési törekvés is. A katonák háborús áldozatvállalását a kapitalista, fasiszta államokban elnyomottként élő társadalmi csoportok felszabadításaként és a szegények hatalmáért folytatott küzdelemként is tudatosították. A romák nyomorúságos telepei, mélységes szegénységük és kiszolgáltatottságuk – a többi urasági cseléddel, agrárproletárral együtt – jó példája lehetett mindennek. Az ő helyzetükhöz képest a besorozott orosz muzsik, kolhozparaszt különbnek láthatta a maga otthoni sorsát.

     A Vörös Hadseregben besorozott katonaként több tízezer roma is szolgált. Ők könnyen szót tudtak érteni anyanyelvükön a telepek cigány nyelvű lakóival. Ez is bizalmat, reményt keltett a telepi romákban a jö- vőjüket illetően. Nagy részük felszabadulásként élte meg az oroszok bejövetelét. Eltűntek az őket kínzó csendőrök, hatóságok. Megszűnt a közvetlen életveszély.

   Az orosz katonák egy része az „osztályharcot”, „történelmi igazságtételt” esetenként a szegények, elnyomottak rablásra biztatásával, a gazdagok javainak elvételével gondolta „elintézni”. Néhány nyomorgó cinágytelepre az orosz hadsereg „ajándékaként” kerültek lestrapált katonalovak, élelem (stb.). Egy-két telep lakói az orosz háborús fosztogatás morzsáiból is részesedtek.

   A katonaként besorozott, frontokon harcoló roma férfiak közül – katonatársaikhoz hasonlóan – sokan kerültek orosz hadifogságba, gyakran 5–6 évre is. A cigány munkaszolgálatos századok „lapátos katonáinak” egy része a zsidó századokhoz hasonlóan náci lágerekből esetenként angolszász, illetve orosz fogságba jutott, ugyancsak hosszú évekre. Sokan pusztultak el a hiányos ellátás és járványok következtében a szállítás közben, illetve a fogolytáborokban. 

   A náci lágerekbe hurcolt romák hazajuttatására nem indult célzott segítő akció. A nyugati megszálló hatóságok és útközben a csomópontokon a Vöröskereszt nyújtott támogatást a legtöbbször írástudatlan, idegen nyelveket nem ismerő, a velük történteket alig értő áldozatoknak. Általában egyedül, vagy kisebb csoportokban gyalog indultak el sok száz kilométeres útjukra hazájuk felé, amely gyakran hónapokig tartott.7 A hazai roma internálótáborok – így a legnagyobb, a Komáromi Csillagerőd – kiszabadult foglyai közül is sokan több hónapig erdőkben bujkáltak félelmükben. Kunyhóikat általában összedöntve, felgyújtva, kifosztva találták. 

    Magyarországon a holokauszt szenvedései után a romák nem tudták kollektíven számba venni veszteségeiket, és a jószerivel senki sem vette tudomásul a velük és ellenük történteket. Egyedül Faludi György író, költő szólította meg a társadalmat a romák közös gyásza ügyében. A tettesek felelősségre vonása jórészt elmaradt, jóvátételről évtizedekig szó sem esett.

A korszak „feljelentési dömpingje” dacára csak elvétve találunk a romák kárára bûnt elkövetôk elleni beadványt. Ilyen F. A. feljelentő levele az MKP-nak Hajdúnánásról, amelyben dr. Haday Imre volt nagyszalontai polgármester igazolását sérelmezi, aki a hírhedt nagyszalontai cigány gettót 1941-ben felállíttatta. 

Az oroszok által elfoglalt területeken lassan alakult ki a helyi közigazgatás és közhatalom új rendszere. Sok helyen megmaradtak a régi községi bírók, jegyzők, esetenként a volt csendőrök, rendőrök is. Utódaik gyakran hasonló szellemben, a korábbi gyakorlat szerint bántak a romákkal. Jól példázza ezt a Képes Figyelő című lap 1946. március 9-ei számában megjelent tudósítás Mezúkovácsházáról, ahol a ottani cigányokat.

és zsidókat a helyi Termelési Bizottság rendelkezésére rendőri kísérettel hajtották ki kényszermunkára, a korábbi rendeletekre hivatkozva (hét hold cirokot kellett betakarítaniuk).

     A történet – némi késéssel – azért kerülhetett a sajtó figyelmébe, mert az érintettek között zsidók is voltak. Egyrészt volt „írástudó” ember, aki hírt adhatott a gyalázatról. Másrészt az ő esetükben a környezet természetellenesnek tekintette a nyilas jogszabályok érvényesítését a rendszer bukása után.

  A zsidóellenes, fasiszta, diszkriminatív jogszabályok döntő többsége a korábbi emancipáció „visszacsinálását”, a zsidók állampolgári jogegyenlőségének megszüntetését, elnyomását, megalázását szolgálták. A felszabadulás, a szövetséges hatalmak győzelme újból biztosította egyenlő jogaikat, a korábbi emancipáció garanciáit.

A romák túlnyomó része a falvakban, mezővárosokban vagy azok környékén erdőkben, mezőkön, nyomortelepen élő csoportjai viszont korábban sem jutottak az emancipáció lehetőségéhez, az állampolgári jogegyenlőségig, a jogállam védősáncai közé. (Ez alól csak a városlakó zenészek, iparosok, üzemi munkások, kereskedők szűk csoportjai voltak kivételek.) Nem született jogszabály a romák korábbi üldöztetéseinek jóvátételére, állampolgári jogegyenlőségük megteremtésére vagy deklarálására. Igaz, az 1946. évi I. törvénycikk előírta: „Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez […] a személyi biztonsághoz […] a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog […] Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül a demokratikus államrend keretein belül egyformán és egyenlő mértékben biztosítja”.14 Az 1946. évi X. törvénycikk büntetőjogi szankciókat is rendelt az emberi jogokat sértő hivatalnoki intézkedések megtorlására.15 Ezek az általános deklarációk azonban, mint a továbbiakban látni fogjuk, szinte egyáltalán nem hatottak a romák sorsára, helyzetére.

    Mária Terézia császárnő rendeletei óta a romák a falvakban bizonytalan kapcsolódású, alávetett, „megtűrt, gyanús idegenként” éltek. Kollektív jogaik nem voltak, a hivatalosan hirdetett „államcél” etnikai lé- tük, „különállásuk” megszüntetése volt, miközben bőrszínük, gyakran nyelvük, települési elhelyezkedésük különbözött a tőlük idegenkedő, előítéletes és fensőbbségtudattal bíró környezettel, amely alig volt befogadó és ugyanakkor érdekelt is volt az alá-fölérendeltségi helyzet fenntartásában. A romák korábbi presztízsét és megélhetését biztosító mesterségeiket jórészt elértéktelenítette a nagyipar gépi tömegtermelése.16 Társadalmi helyzetüket a tömeges mély szegénység és a létbiztonság hiánya jellemezte. Ez meghatározta azt is, milyen közszolgáltatásokat tudtak igénybe venni: az ekkor már több mint hatvan éve érvényben lévő kötelező népoktatás előírása ellenére a falusi romák nagyobb része analfabéta volt. A községek általában nem „pazarolták a pénzt” a romák oktatására, így mobilizációs esélyeik minimálisak voltak. Nyomorukat igen ritkán enyhítették a hivatalos szociálpolitika eszközével. Általában nem jutottak el hozzájuk az árvaellátásra, hadigondozásra (stb.) biztosított szerény források sem.

    Komolyabb községi közkiadást csak a „járványügyi megelőzőleg tevékenység” jelentett, amely általában a romák jog nélküli, alárendelt, „tisztátalan” mivoltát demonstráló rítus volt: a férfiakat, a nőket és az időseket fegyveres hatósági kényszerrel kopaszra nyírták és nyilvános kényszerfürdetésben részesítették. (A háború, a lövészárok, a koncentrációs tábor a tífusz melegágya volt. A környezet félelme a betegségtől még gyakoribbá tette ezeket az atrocitásokat, miközben alig volt különbség a tetvesség, a tisztaság területén a többi falusi szegény és a romák között.)18 Az új rendőrség, átvette a korábbi csendőrség cigánynyúzó gyakorlatát, lévén a falusi környezet továbbra is ezt várta. Ezt a „feladatot” rendőri bűnüldöző, vagy bűnmegelőző „szakkérdésnek” tartották. Erre különösen a háborút követő bizonytalan helyzet, az eldurvult közállapotok, a szétszórt lőfegyverek, a banditizmus okozta félelmek miatti bűnbakkeresés szolgáltatott indítékot. De a „teljesítménykényszer”, az új hatalom erejét demonstráló szándék is vezette a rendőrséget a védekezésre képtelen és szolidaritásra alig számítható, előítéletekben kollektíven bűnöznek, „vadembernek” feltételezett, „féken tartandó” romákkal szemben.

....... ...... http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/barsonyj.pdf