A roma nők helyzete az Európai Unióban
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel arra, hogy az Unió és intézményei számos alkalommal juttatták kifejezésre aggodalmukat, illetve hívták fel a figyelmet a romák helyzetére általában és különösen a roma nők helyzetére az alábbi dokumentumok és tevékenységek útján:
- az Európai Parlament 2005. április 28-i állásfoglalása az Európai Unióban élő romák helyzetéről,
- a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának „A korlátok áttörése: a roma nők és a közegészségügyi ellátáshoz való hozzáférés” című jelentése,
- a Bizottság által a kibővített Európai Unióban élő romák helyzetéről készített fontos és megdöbbentő jelentés , és ezen belül az európai romák helyzetének különösen a nemek szempontjából történő ismertetése,
- a Bizottság által támogatott tevékenységek, mint a spanyolországi börtönökben fogva tartott roma nőkről a Daphne program keretében készített tanulmány,
– tekintettel arra, hogy az alábbi dokumentumokban az Európa Tanács számos testülete is elégedetlenségének adott hangot az európai romák és roma nők helyzete kapcsán, és sürgette a politikai irányvonalak meghatározóit és a jogalkotó szerveket, hogy foglalkozzanak a romák, köztük a roma nők elfogadhatatlan helyzetével:
- az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az európai cigányokról szóló 1203(1993) ajánlása, amely többek között a roma nők oktatásának fontosságát is megemlíti,
- az Európa Tanács fajgyűlölet és intolerancia elleni európai bizottságának 3. számú (1998), általános politikát illető, „A romák/cigányok elleni fajgyűlölet és intolerancia leküzdéséről” szóló ajánlása, amely hangsúlyozza a roma nők által elszenvedett kettős hátrányos megkülönböztetést,
- az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Alvaro Gil-Robles úr által a közelmúltban a romák, szintik és utazók emberi jogi helyzetéről közzétett jelentés (2006),
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2005)0081),
– tekintettel az EBESZ-nek az EBESZ-területen élő romák és szintik helyzetének javítását célzó cselekvési tervére , amely hangsúlyozza azon elv fontosságát, hogy a roma nők érdekeit minden téren teljes mértékben figyelembe kell venni, és biztosítani kell a roma nők részvételét az élet valamennyi területén, továbbá a romák egymással történő együttműködésének elvét,
– tekintettel a nők jogairól szóló pekingi nyilatkozatra , amelynek 32. cikke előírja, hogy az államoknak „fokozniuk kell az annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy minden, a felemelkedésében és előrehaladásában többszörös akadállyal küzdő lány és asszony egyenlő módon élhessen alapvető szabadságával és emberi jogaival”,
– tekintettel az ENSZ hátrányos faji megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottságának a romák elleni hátrányos megkülönböztetésről szóló XXVII. általános ajánlására (2000),
– tekintettel az Európai Roma Jogi Központ (ERRC) és partnerszervezetei által a tagállamokra, csatlakozó és tagjelölt államokra vonatkozóan összeállított és az ENSZ a nők elleni hátrányos megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottsága (UN CEDAW) elé terjesztett dokumentációs anyagra, valamint tekintettel az említett bizottság (UN CEDAW) által a roma nők helyzetét illetően tett ajánlásokra és arra, hogy az európai roma nők előtt álló sokrétű problémák megoldása érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni,
– tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0148/2006),
A. mivel az Európai Unióban kiemelt fontossággal bír az emberi jogok védelme, és mivel jelenleg a roma nők a tagállamok, a csatlakozó és a tagjelölt államok legfenyegetettebb csoportjai és egyénei közé tartoznak,
B. mivel vannak arra vonatkozó utalások, hogy a patriarchális hagyományok eredményeképpen sok nő – beleértve a roma nőket és lányokat is – nem élvezi választási szabadságának teljes tiszteletben tartását életük legalapvetőbb döntései kapcsán, és így akadályoztatva vannak alapvető emberi jogaik gyakorlásában,
C. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói tekintélyes mennyiségű jogszabályt hoztak, és számos politikát kidolgoztak a kettős hátrány, a faji és nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés és ezek összetett hatása leküzdésére,
D. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói még nem tudták sikeresen biztosítani a roma nők teljes körű és hatékony egyenjogúságát, és egyenlő, méltóságukat tiszteletben tartó bevonásukat Európa társadalmaiba,
E. mivel a roma nők szélsőséges hátrányos megkülönböztetés, többek között a cigányellenességként ismert, széles körben elterjedt sztereotípia által motivált többszörös vagy összetett diszkrimináció áldozatai,
F. mivel a roma nők várható élettartama bizonyos földrajzi területeken, a felmérések alapján rövidebb más nőkénél,
G. mivel nagyszámú dokumentum tanúsítja, hogy a roma nők különösképpen ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból, és gyakran csak abszolút sürgősségi ügyekben vagy szülés esetén részesülnek belőlük,
H. mivel az elmúlt évek során a roma nők az emberi jogokkal való szélsőséges visszaélések és különösen személyük épségének megsértése, többek között kényszersterilizálás áldozatául estek; mivel egyes tagállamok ugyan jóvátételt adtak az ilyen visszaélésekért, más tagállamok még adósak ezzel,
I. mivel a roma és nem roma nők iskolázottsági foka közötti különbség gyakran elfogadhatatlanul nagy ; mivel sok roma lány nem fejezi be az általános iskolát ,
J. mivel az iskolákban előforduló faji alapú elkülönítés és a tanárok, illetve az iskolavezetőség előítéletes magatartása közrejátszik abban, hogy a roma szülőknek alacsony elvárásaik vannak különösen leányaikkal szemben,
K. mivel a felnőtt korú roma nők körében a munkanélküliség aránya sok helyen jelentősen meghaladja a felnőtt női lakosság többi részénél tapasztalt arányt,
L. mivel Európa-szerte a roma nők jelentős részének lakáskörülményei ártalmasak az egészségre, és mivel sok helyen a roma nőket folyamatosan fenyegeti a kilakoltatás veszélye,
M. mivel a roma nők Európában gyakran az emberkereskedelem áldozatai közé tartoznak,
N. mivel a közelmúltban került az Emberi Jogok Európai Bírósága elé a nagy számú személy, köztük roma asszonyok és lányok meglehetős kegyetlenséggel elkövetett állítólagos bántalmazása miatt az UNMIK (az ENSZ ideiglenes koszovói közigazgatása) ellen indított kereset ,
1. örömmel fogadja az EU Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének létrehozására irányuló javaslatot, és sürgeti az Intézetet, hogy összpontosítson intenzíven a többszörös diszkriminációt elszenvedő nőkre, beleértve a roma nőkre;
2. felszólítja az egész Unió közigazgatási hatóságait, hogy haladéktalanul vizsgáltassák ki a roma nők ellen állítólag elkövetett szélsőséges emberi jogsértéseket, hogy mielőbb büntessék meg az elkövetőket és szolgáljanak megfelelő elégtétellel az áldozatoknak; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy legfontosabb prioritásaik között kezeljék a nők jobb reproduktív és nemi egészségvédelmét szolgáló intézkedéseket, a kényszersterilizálás megelőzését és betiltását, valamint a családtervezés, a korai házasságokat felváltó lehetőségek és a szexuális felvilágosítás ösztönzését, hogy megelőző intézkedésekkel vessenek véget a szülészeti faji alapú elkülönítésnek, hogy biztosítsák a belföldi agresszió roma áldozatainak megsegítését célzó programok kifejlesztését, hogy tanúsítsanak különös éberséget a roma nőket érintő emberkereskedelemre való tekintettel; és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az említett problémák orvoslása céljából kormányok és civil szervezetek által indított kezdeményezéseket, biztosítva egyúttal az áldozatok alapvető emberi jogait;
3. sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül minden politika végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy e folyamatok előkészítésébe, megtervezésébe, és végrehajtásába a roma nőket bevonják;
4. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el a nyílt koordinációs módszer keretében minimum standardokat annak érdekében, hogy a nőknek és lányoknak egyenlő feltételekkel legyen esélyük a minőségi oktatáshoz, tegyenek intézkedéseket, többek között fogadjanak el az iskolai elkülönítést megszüntető, pozitív törvényeket és készítsenek konkrét terveket a roma gyerekek színvonalon aluli, elkülönített oktatásának megszüntetésére;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy a roma gyerekeket megtanítsák írni és olvasni, és ennek e gyermekeket tanító iskolák prioritásának kell lennie;
6. sürgeti a tagállamokat, hogy a megfelelő lakhatáshoz való jogról szóló nemzeti törvények elfogadásával javítsanak a romák lakhatási körülményein, orvosolva az erőszakos kilakoltatás elleni egyéni belföldi jogi védelem hiányát, az érintett közösségekkel folyatott konzultáció során a jelentős roma lakosságú negyedekben az élet- és lakhatási körülmények javításának finanszírozását célzó, átfogó tervek elfogadásával és a helyi hatóságok arra utasításával, hogy haladéktalanul gondoskodjanak a megfelelő ivóvízről, elektromosságról, szemétszállításról, tömegközlekedésről és utakról;
7. sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vegyes társadalmi lakhatást;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy a vándorló romák részére alakítsanak ki olyan területeket, amelyek megfelelő kényelmi és higiéniás feltételek igénybevételét teszik lehetővé számukra;
9. kéri különösen a jelenleg a koszovói Mitrovica régió ólommal erősen szennyezett területén lévő menekült roma nők biztonságosabb lakóhelyre történő áthelyezését; felhívja a figyelmet a francia KFOR csapatok átmeneti, újonnan felújított osterodei táborára, amely átmeneti megoldást biztosít; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő pénzügyi forrást a származási helyre történő visszatelepítésre; hangsúlyozza, hogy a stabilitási és társulási folyamat folytatásával párhuzamosan erősíteni kell az emberi jogok helyzetét;
10. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi roma nő alapvető, sürgősségi és megelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, dolgozzanak ki és hajtsanak végre politikákat annak garantálása érdekében, hogy a legkizártabb közösségek is teljes mértékben részesülhetnek az egészségügyi szolgáltatásokból, továbbá gondoskodjanak arról, hogy az egészségügyben dolgozók előítélet ellenes képzésben részesülnek;
11. sürgeti a kormányokat, hogy az egyenlő bánásmód és az egyenlő esélyek képezzék szerves részét a foglalkoztatási és társadalmi beilleszkedési politikáknak, oldják meg a roma nők magas munkanélküliségi arányának kérdését, és különösen a munkaerő-felvételi eljárások során tapasztalt közvetlen hátrányos megkülönböztetés jelentette komoly akadályokat számolják fel;
12. sürgeti a „pozitív kötelesség” fogalmának elfogadását, amely értelmében törvény kötelezné az állami és civil intézményeket annak biztosítására, hogy a roma nők a helyi lakosságban való jelenlétükkel arányosan legyenek képviselve;
13. sürgeti a kormányokat, hogy vizsgálják meg a roma nők önálló vállalkozói tevékenységének akadályait, és dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek lehetővé teszik a roma női vállalkozók és saját-foglalkoztatású személyek elérhető, gyors és nem költséges bejegyzését, továbbá a roma női vállalkozások finanszírozása céljából teremtsék meg az elérhető hitelekhez jutás –ideértve a mikrohiteleket is – hatékony útját; valamint sürgeti a Bizottságot, hogy releváns finanszírozási mechanizmusok révén támogassa ezeket a tevékenységeket;
14. ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság ösztönözzék a különösen a roma nőket célzó társadalmi vállalkozásmodelleket;
15. felszólítja a Bizottságot és a Parlamentet, hogy a pénzügyi alapok tekintetében horizontális célként kezeljék a roma nők felemelkedésének elősegítését, egyénileg és szervezetek keretében egyaránt, az oktatásban, foglalkoztatásban, vezetésben és politikai életben való részvételük érdekében;
16. sürgeti a Bizottságot, hogy számos releváns pénzügyi mechanizmusa segítségével támogassa a különösen a roma nőket célzó tevékenységeket, és vizsgálja felül a támogatások odaítélésére vonatkozó szabályokat, annak biztosítása érdekében, hogy a roma nők bevonására külön előírást tartalmazzanak; továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi intézményi szinten egyaránt hasonló gyakorlatot kövessenek;
17. ajánlja, hogy a Bizottság indítson keresetet és szabjon ki elrettentő bírságokat minden olyan tagállamra, amelyik a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket még nem ültette át nemzeti jogába és/vagy nem alkalmazta a gyakorlatban teljes mértékben a roma nőkre való tekintettel is, valamint felügyelje az Európai Közösségek Bíróságának a nem megfelelő teljesítés miatt hozott ítéleteinek végrehajtását;
18. sürgeti az EU intézményeit, hogy az Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség értékelése során tekintse kulcsfontosságú kritériumnak a roma nők helyzetét a tagjelölt országokban, beleértve a roma nők helyzetét azokban a tagjelölt országokban is, amelyekhez hagyományosan nem kapcsolódnak roma kérdések;
19. ajánlja, hogy a roma nőknek a gyakorlatban teljes egyenjogúságot biztosító politikák kidolgozása és végrehajtása érdekében a tagállamok teljes mértékben használják ki az olyan eljárási lehetőségeket, mint például a nyílt koordinációs módszer;
20. sürgeti az uniós intézményeket, hogy vállaljanak vezető szerepet a kormányoknak a roma férfiak és nők helyzetére vonatkozó, nemek és etnikai hovatartozás szerinti felbontásban történő adatgyűjtésre ösztönzésében, az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy és más területeken elért fejlődést felmérése érdekében; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak arra kellene ösztönöznie a kormányokat, hogy hívják fel az államigazgatás és a közvélemény figyelmét a tényre, hogy etnikai jellegű adatgyűjtést az egyénenkénti azonosítás veszélye nélkül is lehet végezni, továbbá arra kellene bátorítania a kormányokat, hogy minden létező, biztonságos és innovatív módszert vegyenek igénybe;
21. felhívja a figyelmet arra, hogy a horizontális megközelítés eredményeképpen minden évben lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unióban élő roma nők éves fórumának megszervezését támogassák;
22. sürgeti a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontját, hogy kezdeményezzen tanulmánysorozatot a média szerepéről a cigányellenesség elterjedésében és különösen a roma nőkről kialakult káros sztereotípiák terjesztésében;
23. sürgősen kéri, hogy az EU intézményei és/vagy a tagállamok által felvállalt olyan programok és projektek elkészítésekor, amelyek hatással lehetnek a roma nőkre, konzultáljanak velük, valamint kéri, hogy hozzanak pozitív intézkedéseket érdekükben;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel arra, hogy az Unió és intézményei számos alkalommal juttatták kifejezésre aggodalmukat, illetve hívták fel a figyelmet a romák helyzetére általában és különösen a roma nők helyzetére az alábbi dokumentumok és tevékenységek útján:
- az Európai Parlament 2005. április 28-i állásfoglalása az Európai Unióban élő romák helyzetéről,
- a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának „A korlátok áttörése: a roma nők és a közegészségügyi ellátáshoz való hozzáférés” című jelentése,
- a Bizottság által a kibővített Európai Unióban élő romák helyzetéről készített fontos és megdöbbentő jelentés , és ezen belül az európai romák helyzetének különösen a nemek szempontjából történő ismertetése,
- a Bizottság által támogatott tevékenységek, mint a spanyolországi börtönökben fogva tartott roma nőkről a Daphne program keretében készített tanulmány,
– tekintettel arra, hogy az alábbi dokumentumokban az Európa Tanács számos testülete is elégedetlenségének adott hangot az európai romák és roma nők helyzete kapcsán, és sürgette a politikai irányvonalak meghatározóit és a jogalkotó szerveket, hogy foglalkozzanak a romák, köztük a roma nők elfogadhatatlan helyzetével:
- az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az európai cigányokról szóló 1203(1993) ajánlása, amely többek között a roma nők oktatásának fontosságát is megemlíti,
- az Európa Tanács fajgyűlölet és intolerancia elleni európai bizottságának 3. számú (1998), általános politikát illető, „A romák/cigányok elleni fajgyűlölet és intolerancia leküzdéséről” szóló ajánlása, amely hangsúlyozza a roma nők által elszenvedett kettős hátrányos megkülönböztetést,
- az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Alvaro Gil-Robles úr által a közelmúltban a romák, szintik és utazók emberi jogi helyzetéről közzétett jelentés (2006),
– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2005)0081),
– tekintettel az EBESZ-nek az EBESZ-területen élő romák és szintik helyzetének javítását célzó cselekvési tervére , amely hangsúlyozza azon elv fontosságát, hogy a roma nők érdekeit minden téren teljes mértékben figyelembe kell venni, és biztosítani kell a roma nők részvételét az élet valamennyi területén, továbbá a romák egymással történő együttműködésének elvét,
– tekintettel a nők jogairól szóló pekingi nyilatkozatra , amelynek 32. cikke előírja, hogy az államoknak „fokozniuk kell az annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy minden, a felemelkedésében és előrehaladásában többszörös akadállyal küzdő lány és asszony egyenlő módon élhessen alapvető szabadságával és emberi jogaival”,
– tekintettel az ENSZ hátrányos faji megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottságának a romák elleni hátrányos megkülönböztetésről szóló XXVII. általános ajánlására (2000),
– tekintettel az Európai Roma Jogi Központ (ERRC) és partnerszervezetei által a tagállamokra, csatlakozó és tagjelölt államokra vonatkozóan összeállított és az ENSZ a nők elleni hátrányos megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottsága (UN CEDAW) elé terjesztett dokumentációs anyagra, valamint tekintettel az említett bizottság (UN CEDAW) által a roma nők helyzetét illetően tett ajánlásokra és arra, hogy az európai roma nők előtt álló sokrétű problémák megoldása érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni,
– tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre ,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0148/2006),
A. mivel az Európai Unióban kiemelt fontossággal bír az emberi jogok védelme, és mivel jelenleg a roma nők a tagállamok, a csatlakozó és a tagjelölt államok legfenyegetettebb csoportjai és egyénei közé tartoznak,
B. mivel vannak arra vonatkozó utalások, hogy a patriarchális hagyományok eredményeképpen sok nő – beleértve a roma nőket és lányokat is – nem élvezi választási szabadságának teljes tiszteletben tartását életük legalapvetőbb döntései kapcsán, és így akadályoztatva vannak alapvető emberi jogaik gyakorlásában,
C. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói tekintélyes mennyiségű jogszabályt hoztak, és számos politikát kidolgoztak a kettős hátrány, a faji és nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés és ezek összetett hatása leküzdésére,
D. mivel az EU jogalkotói és politikáinak meghatározói még nem tudták sikeresen biztosítani a roma nők teljes körű és hatékony egyenjogúságát, és egyenlő, méltóságukat tiszteletben tartó bevonásukat Európa társadalmaiba,
E. mivel a roma nők szélsőséges hátrányos megkülönböztetés, többek között a cigányellenességként ismert, széles körben elterjedt sztereotípia által motivált többszörös vagy összetett diszkrimináció áldozatai,
F. mivel a roma nők várható élettartama bizonyos földrajzi területeken, a felmérések alapján rövidebb más nőkénél,
G. mivel nagyszámú dokumentum tanúsítja, hogy a roma nők különösképpen ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból, és gyakran csak abszolút sürgősségi ügyekben vagy szülés esetén részesülnek belőlük,
H. mivel az elmúlt évek során a roma nők az emberi jogokkal való szélsőséges visszaélések és különösen személyük épségének megsértése, többek között kényszersterilizálás áldozatául estek; mivel egyes tagállamok ugyan jóvátételt adtak az ilyen visszaélésekért, más tagállamok még adósak ezzel,
I. mivel a roma és nem roma nők iskolázottsági foka közötti különbség gyakran elfogadhatatlanul nagy ; mivel sok roma lány nem fejezi be az általános iskolát ,
J. mivel az iskolákban előforduló faji alapú elkülönítés és a tanárok, illetve az iskolavezetőség előítéletes magatartása közrejátszik abban, hogy a roma szülőknek alacsony elvárásaik vannak különösen leányaikkal szemben,
K. mivel a felnőtt korú roma nők körében a munkanélküliség aránya sok helyen jelentősen meghaladja a felnőtt női lakosság többi részénél tapasztalt arányt,
L. mivel Európa-szerte a roma nők jelentős részének lakáskörülményei ártalmasak az egészségre, és mivel sok helyen a roma nőket folyamatosan fenyegeti a kilakoltatás veszélye,
M. mivel a roma nők Európában gyakran az emberkereskedelem áldozatai közé tartoznak,
N. mivel a közelmúltban került az Emberi Jogok Európai Bírósága elé a nagy számú személy, köztük roma asszonyok és lányok meglehetős kegyetlenséggel elkövetett állítólagos bántalmazása miatt az UNMIK (az ENSZ ideiglenes koszovói közigazgatása) ellen indított kereset ,
1. örömmel fogadja az EU Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének létrehozására irányuló javaslatot, és sürgeti az Intézetet, hogy összpontosítson intenzíven a többszörös diszkriminációt elszenvedő nőkre, beleértve a roma nőkre;
2. felszólítja az egész Unió közigazgatási hatóságait, hogy haladéktalanul vizsgáltassák ki a roma nők ellen állítólag elkövetett szélsőséges emberi jogsértéseket, hogy mielőbb büntessék meg az elkövetőket és szolgáljanak megfelelő elégtétellel az áldozatoknak; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy legfontosabb prioritásaik között kezeljék a nők jobb reproduktív és nemi egészségvédelmét szolgáló intézkedéseket, a kényszersterilizálás megelőzését és betiltását, valamint a családtervezés, a korai házasságokat felváltó lehetőségek és a szexuális felvilágosítás ösztönzését, hogy megelőző intézkedésekkel vessenek véget a szülészeti faji alapú elkülönítésnek, hogy biztosítsák a belföldi agresszió roma áldozatainak megsegítését célzó programok kifejlesztését, hogy tanúsítsanak különös éberséget a roma nőket érintő emberkereskedelemre való tekintettel; és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az említett problémák orvoslása céljából kormányok és civil szervezetek által indított kezdeményezéseket, biztosítva egyúttal az áldozatok alapvető emberi jogait;
3. sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül minden politika végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy e folyamatok előkészítésébe, megtervezésébe, és végrehajtásába a roma nőket bevonják;
4. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el a nyílt koordinációs módszer keretében minimum standardokat annak érdekében, hogy a nőknek és lányoknak egyenlő feltételekkel legyen esélyük a minőségi oktatáshoz, tegyenek intézkedéseket, többek között fogadjanak el az iskolai elkülönítést megszüntető, pozitív törvényeket és készítsenek konkrét terveket a roma gyerekek színvonalon aluli, elkülönített oktatásának megszüntetésére;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy a roma gyerekeket megtanítsák írni és olvasni, és ennek e gyermekeket tanító iskolák prioritásának kell lennie;
6. sürgeti a tagállamokat, hogy a megfelelő lakhatáshoz való jogról szóló nemzeti törvények elfogadásával javítsanak a romák lakhatási körülményein, orvosolva az erőszakos kilakoltatás elleni egyéni belföldi jogi védelem hiányát, az érintett közösségekkel folyatott konzultáció során a jelentős roma lakosságú negyedekben az élet- és lakhatási körülmények javításának finanszírozását célzó, átfogó tervek elfogadásával és a helyi hatóságok arra utasításával, hogy haladéktalanul gondoskodjanak a megfelelő ivóvízről, elektromosságról, szemétszállításról, tömegközlekedésről és utakról;
7. sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vegyes társadalmi lakhatást;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy a vándorló romák részére alakítsanak ki olyan területeket, amelyek megfelelő kényelmi és higiéniás feltételek igénybevételét teszik lehetővé számukra;
9. kéri különösen a jelenleg a koszovói Mitrovica régió ólommal erősen szennyezett területén lévő menekült roma nők biztonságosabb lakóhelyre történő áthelyezését; felhívja a figyelmet a francia KFOR csapatok átmeneti, újonnan felújított osterodei táborára, amely átmeneti megoldást biztosít; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő pénzügyi forrást a származási helyre történő visszatelepítésre; hangsúlyozza, hogy a stabilitási és társulási folyamat folytatásával párhuzamosan erősíteni kell az emberi jogok helyzetét;
10. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák valamennyi roma nő alapvető, sürgősségi és megelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, dolgozzanak ki és hajtsanak végre politikákat annak garantálása érdekében, hogy a legkizártabb közösségek is teljes mértékben részesülhetnek az egészségügyi szolgáltatásokból, továbbá gondoskodjanak arról, hogy az egészségügyben dolgozók előítélet ellenes képzésben részesülnek;
11. sürgeti a kormányokat, hogy az egyenlő bánásmód és az egyenlő esélyek képezzék szerves részét a foglalkoztatási és társadalmi beilleszkedési politikáknak, oldják meg a roma nők magas munkanélküliségi arányának kérdését, és különösen a munkaerő-felvételi eljárások során tapasztalt közvetlen hátrányos megkülönböztetés jelentette komoly akadályokat számolják fel;
12. sürgeti a „pozitív kötelesség” fogalmának elfogadását, amely értelmében törvény kötelezné az állami és civil intézményeket annak biztosítására, hogy a roma nők a helyi lakosságban való jelenlétükkel arányosan legyenek képviselve;
13. sürgeti a kormányokat, hogy vizsgálják meg a roma nők önálló vállalkozói tevékenységének akadályait, és dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek lehetővé teszik a roma női vállalkozók és saját-foglalkoztatású személyek elérhető, gyors és nem költséges bejegyzését, továbbá a roma női vállalkozások finanszírozása céljából teremtsék meg az elérhető hitelekhez jutás –ideértve a mikrohiteleket is – hatékony útját; valamint sürgeti a Bizottságot, hogy releváns finanszírozási mechanizmusok révén támogassa ezeket a tevékenységeket;
14. ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság ösztönözzék a különösen a roma nőket célzó társadalmi vállalkozásmodelleket;
15. felszólítja a Bizottságot és a Parlamentet, hogy a pénzügyi alapok tekintetében horizontális célként kezeljék a roma nők felemelkedésének elősegítését, egyénileg és szervezetek keretében egyaránt, az oktatásban, foglalkoztatásban, vezetésben és politikai életben való részvételük érdekében;
16. sürgeti a Bizottságot, hogy számos releváns pénzügyi mechanizmusa segítségével támogassa a különösen a roma nőket célzó tevékenységeket, és vizsgálja felül a támogatások odaítélésére vonatkozó szabályokat, annak biztosítása érdekében, hogy a roma nők bevonására külön előírást tartalmazzanak; továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi intézményi szinten egyaránt hasonló gyakorlatot kövessenek;
17. ajánlja, hogy a Bizottság indítson keresetet és szabjon ki elrettentő bírságokat minden olyan tagállamra, amelyik a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket még nem ültette át nemzeti jogába és/vagy nem alkalmazta a gyakorlatban teljes mértékben a roma nőkre való tekintettel is, valamint felügyelje az Európai Közösségek Bíróságának a nem megfelelő teljesítés miatt hozott ítéleteinek végrehajtását;
18. sürgeti az EU intézményeit, hogy az Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség értékelése során tekintse kulcsfontosságú kritériumnak a roma nők helyzetét a tagjelölt országokban, beleértve a roma nők helyzetét azokban a tagjelölt országokban is, amelyekhez hagyományosan nem kapcsolódnak roma kérdések;
19. ajánlja, hogy a roma nőknek a gyakorlatban teljes egyenjogúságot biztosító politikák kidolgozása és végrehajtása érdekében a tagállamok teljes mértékben használják ki az olyan eljárási lehetőségeket, mint például a nyílt koordinációs módszer;
20. sürgeti az uniós intézményeket, hogy vállaljanak vezető szerepet a kormányoknak a roma férfiak és nők helyzetére vonatkozó, nemek és etnikai hovatartozás szerinti felbontásban történő adatgyűjtésre ösztönzésében, az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy és más területeken elért fejlődést felmérése érdekében; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak arra kellene ösztönöznie a kormányokat, hogy hívják fel az államigazgatás és a közvélemény figyelmét a tényre, hogy etnikai jellegű adatgyűjtést az egyénenkénti azonosítás veszélye nélkül is lehet végezni, továbbá arra kellene bátorítania a kormányokat, hogy minden létező, biztonságos és innovatív módszert vegyenek igénybe;
21. felhívja a figyelmet arra, hogy a horizontális megközelítés eredményeképpen minden évben lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unióban élő roma nők éves fórumának megszervezését támogassák;
22. sürgeti a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontját, hogy kezdeményezzen tanulmánysorozatot a média szerepéről a cigányellenesség elterjedésében és különösen a roma nőkről kialakult káros sztereotípiák terjesztésében;
23. sürgősen kéri, hogy az EU intézményei és/vagy a tagállamok által felvállalt olyan programok és projektek elkészítésekor, amelyek hatással lehetnek a roma nőkre, konzultáljanak velük, valamint kéri, hogy hozzanak pozitív intézkedéseket érdekükben;
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése